-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Natalie Birodalom

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Natalie Salazaar Granz
Espada
Espada
Natalie Salazaar Granz

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 160
Age : 31
Registration date : 2011. Mar. 24.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: Tudós
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te40550/65000Natalie Birodalom 29y5sib  (40550/65000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyVas. Ápr. 01, 2012 5:50 am

Natalie Birodalom 1zp2p9s
Las Noches legnagyobb tornyát a Primera espada foglalja el. A helyre van is igény, hiszen a torony maga gyakorlatilag egy ominózus méretű laborként funkcionál. Hatalmas épület, amelynek több emelete egybe nyílik. A végtelenségig gyűrűző nyitott, oldalfali emeletek, különböző berendezésekkel. A legmodernebb technológia tárháza. Rendkívül összetett műszerekkel, elektronikával; kémiai, biológiai, fizikai berendezésekkel berendezett torony. A nano, hi-tech technikának köszönhetően az épületben speciális rendszer működik. Gyakorlatilag egyetlen központi "agy" irányítja a védelmi és kapcsolási rendszereket. Ehhez az agyhoz Natalie egy speciális kódrendszeren keresztül férhet hozzá (kesztyű panelen keresztül), amihez Kiyo csupán mellék kódot kapott. (Bizonyos funkciók letiltva a fracciónnak.) Eme hely velejéig bekamerázott, valamint egyenesen megközelíthetetlen. Aki esetlegesen látogatóként jönne, annak van lehetősége egy előtérben várakozni, míg az espada vagy fracciónja le nem megy. A laborba hívatlan látogatók nem léphetnek be, hiszen fokozottan veszélyes. A levegőben gyakran találkozhatunk robot pillangókkal, amelyek radarokkal pásztázzák a tornyot, információt szerezve a jelenlegi állapotokról. A lakóhelyi terület a legfelső szint, ahol néhány átlagos szoba található. Nati szobája jól tükrözi a személyiségét.

Natalie Birodalom 348234h


A hozzászólást Natalie Salazaar Granz összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jan. 23, 2013 12:59 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Ricco Albarracín
Privaron Espada
Privaron Espada
Ricco Albarracín

Férfi
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 19
Age : 35
Tartózkodási hely : Ott, ahol
Registration date : 2011. Aug. 05.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: Rejtélyes utazó
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te10500/15000Natalie Birodalom 29y5sib  (10500/15000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptySzer. Ápr. 25, 2012 9:40 am

Változó jövő I. - Trónbitorlás


Nidaime Granz... az egyetlen a Granz-famíliából, aki a primera rangig eljutott. Ebben a tekintetben különlegesnek számított, és miközben tornya felé sétáltam, eltöprengtem rajta, hogy mégis hogyan közelítsem meg. Sokat tudtam róla és a jövőjéről, elvégre még a 150 évvel ezelőtti... illetve ebben az idősíkban 250 év múlva bekövetkező invázió idején is Las Nochesben volt, igaz akkor már nem espadaként. Rengeteget hallottam róla, legendákat a hagyatékáról, szóbeszédeket a pillangók iránti imádatáról, de beszélni még sose beszéltem vele... legalábbis nem emlékszem rá. A Neurocommal létesített kapcsolatom után közvetlenül léptem elő espadává, és akkor ő már visszavonultan kutatott néhány évtizede, a kíváncsi szemek elől elbújva. Most azonban tudtam, hol találom, és céltudatosan masíroztam be birodalmának előszobájába. Tekintetem végigfutott a falakon, melyeknek sarkaiban roppantul primitív, vizuális megfigyelésre alkalmas eszközöket véltem felfedezni. Sunyi mosoly húzódott vékony ajkaimra, miközben a kamerákról tudomást sem véve odaléptem a bejáratot lezáró rendszer kezelőpaneljéhez. Finoman végigsiklattam ujjaim hegyét a fémes peremen. Ilyen fokú paranoiára nem számítottam, úgy látszik az itteniek nem rettegnek túlságosan a Nidaimétől, máskülönben nem lenne szükség erre a relatíve komplex biztonsági rendszerre. Ősi megoldások tárházát konstatáltam, de kombinációjuk felettébb kellemetlen és időigényes bejutást ígért. Innentől kezdve eszem ágában sem volt értesíteni a primerát az érkezésemről, hívatlan vendégként kívántam bejutni és megszerezni az elismerését. Ha feltörtem volna a panelt, mely biztonságát hivatott garantálni, azzal rögtön be is bizonyítottam volna, hogy megérdemlem a figyelmét.
Szinte már-már szórakozásból csúsztattam a tenyerem az ujjlenyomat-leolvasóhoz, meglepetésemre azonban a várt hibakód helyett pozitívan villant fel az elektromos kijelző. Szükségem volt néhány pillanatra ahhoz, hogy ezt a váratlan eseményt feldolgozzam... nyitott ajtót próbálok hát kinyitni a kulcsommal? Gyorsan végigfuttattam minden más biztonsági ellenőrzést is, mire a bejárat ténylegesen feltárult előttem.
- Nahát... talán a Neurocom hatása... - dünnyögtem az orrom alatt, majd habozás nélkül besuhantam a laborba. Alig tettem meg azonban néhány lépést, mikor egy csapzott, lefelé siető alakra lettem figyelmes. Vonásai határozottan ismerősek voltak, de vörös szeme megtörtséget, beesett arca és kóros soványsága pedig szenvedést sugallt. Maszkja is nagyobb volt az enyémnél, ám kétségtelenül én voltam az, aki kapkodva leszaladt az egyik lépcsőn. Micsoda szerencse... Zavaros tekintettel pillantott rám, jól láthatóan nem értette, mi történik. Bevallom, én sem, de így már kezdtem kapizsgálni, hogy miért is jutottam be ilyen könnyen. Talán az egykori énemnek is joga volt belépni ide valamilyen okból kifolyólag. Mindez azonban lényegtelen, úgy tűnik végrehajthatom a vakszerencsének köszönhetően az első számú tervemet. Át kellett vennem a helyét, hiszen nem létezhettünk ketten ugyanabban az időben, és csak így garantálhattam, hogy a jövőm biztosan megváltozik. Onnantól kezdve pedig már az én kezemben van, hogy az arrancar nép jövője is megváltozik-e. Másik énem száját tátva mutatott rám, talán meg akart szólalni, de a meglepetéstől képtelen volt. Nem hagytam neki lehetőséget arra, hogy véghez is vigye a szándékát, wakizashimat megmarkoltam, és sonidómat használva kerültem melléje, miközben előhúztam a fegyvert. A penge úgy szelte át a nyakán a bőrét, mint kés a vajat, és mire megálltam mellette-mögötte, átvágott torokkal, hörögve esett össze. Rideg oldalpillantást vetettem a szerencsétlenre, akinek ezzel véget ért a pályafutása ebben az idővonalban. Pár perc múlva kimúlik, és még csak az sem rázott meg, hogy szenvedve pusztul el. Ez a kevés már nem számított neki a jelek alapján, talán még boldog is, hogy megszabadítottam a kínjaitól. Míg sav marta ruhájának ujját lassan vöröslő folyadék is befestette, én lassan elgondolkoztam rajta, hogy tüntessem el a testet. Abban biztos voltam, hogy nekem nem esik belőle bajom, ha meghal, az időparadoxon törvényei egy az egyben ostobaságok voltak, amikkel csak a filmesek riogatták a pórnépet. Abban a pillanatban, hogy elvágtam a nyakát, elágazás keletkezett az idővonalban, mely az enyémet nem, csak az ő jövőjét érinti. Ezzel, hogy átveszem a helyét, máris egy szabadon formálható világban találom magam, mely független az eljövendő múltamtól.
Megforgattam a tenyeremben a markolatot, majd egy határozott mozdulattal megszabadítottam a rátapadt vértől a pengét, és lassan visszahelyeztem a hüvelyébe. Ám mikor a test mellé léptem, hogy felnyaláboljam és eltávolítsam a teremből, felfigyeltem arra, hogy immár nem vagyok egyedül. És itt nem a robotlepkékre gondoltam, melyeket néha-néha láttam elrepülni, egy hús-vér arrancart véltem megpillantani a szemem sarkában. Halálos nyugalommal fordultam feléje, és ravaszul elmosolyodtam, ahogy megpillantottam a bájos teremtést, akit az utamba sodort a megváltozott jövőm. Kedvemre való volt a cicus, noha a viselkedésétől is függ, hogy szeretnék vele bánni.
- Nahát-nahát... úgy vélem nem kell bemutatkoznom és valamiféle magyarázatot követel a kis hölgy, igaz-e? Egy névért cserébe elárulok bármit - szóltam hozzá selymes, mindenféle sunyi vagy nyugtalanító jellemzőtől mentes hangon, és léptem közelebb a lányhoz, miközben újra végigmértem tetőtől talpig, elégedetten vigyorogva a látványon. Végül kecses kacsóját megragadva finoman kezet csókoltam neki, hogy teljessé tegyem egyébként kurta és szükségtelen bemutatkozásomat. Különösebben nem foglalkoztatott, hogy lebuktam, sokáig úgy sem titkolhattam volna a kilétemet, különösen nem Nidaime Granz előtt. Persze ez nem jelentette azt, hogy ki fogok tárulkozni bárki előtt is. A kis titkaim csak rám tartoztak.
Vissza az elejére Go down
Kiyo Phellera
Arrancar
Arrancar
Kiyo Phellera

nő
Hozzászólások száma : 55
Tartózkodási hely : Las Noches - azon belül keresd meg, ha nagyon tudni akarod
Registration date : 2011. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 96. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te14000/15000Natalie Birodalom 29y5sib  (14000/15000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyHétf. Ápr. 30, 2012 8:49 am

A duplikálódott kísérleti patkány esete
Mi a jó frász folyik itt?!


A torony. Natalie-sama tornya. Más néven jelenlegi otthonom, és nagy szerencsémre Las Noches legnagyszerűbb laboratóriuma, mely nekem is rendelkezésemre áll. Ha hinnék a mennyországban, hát én ezt nevezném annak. Mondhatni az egyetlen hely széles e világon, ahol az ostobák tudatlanságai nem mennek az idegeimre. Na és miért? Mert itt a tudatlan nem több egy kísérleti alanynál, akin bármit, ismétlem: bármit ki lehet próbálni. Tökéletes hely arra, hogy ne a saját bőrömet tegyem kockára egy-egy veszélyesebb képletnél, bár a saját mércémnél nincs tökéletesebb a mellékhatások kiderítésére, de azért magamat mégsem tenném kockára. Arra akadnak itt megfelelőbb alanyok is. Na szóval, ha már tesztelés, akkor kísérlet is bizony a legkellemesebb elfoglaltság errefelé a különböző anyagok elegyítése egy-egy vegyületben. Egyszerűen mesés látvány a lombikban lezajló kémiai folyamatok által létrehozott hatás, akár egy anyag színéről vagy állagáról van szó. Ez a fajta látvány, az anyagok és vegyületek ismételt elegyedése semmihez sem fogható. És ha a teóriák a megfelelő irányba haladnak, csak még veszélyesebbek lesznek, mint önmagukban. Egyszerű, vagy éppen bonyolult fúziók, melyek létrehoznak bármit, ami a megfelelő helyre téve sokoldalú fegyver is lehet az ésszel rendelkező kezében. Minő nagyszerű folyamatok! Minő nagyszerű hely is a labor, ami ezeknek a páratlan eseményeknek ad otthont!
Mindez a kezemben tartott keverékről jutott eszembe, ami a legújabb és mint ilyen, éppen mindenféle bonyolult vizsgálatok tárgya, amik ugyan kifejezetten rövid ideig tartanak – Mengyelejevnek hála – de elengedhetetlenek, hogy előzetes információkat szerezzek a készítményt illetően. Nevezetesen: a vegyület minden lehetséges képlete, kémhatása, a komponensekre való bontás lehetséges kimenetelei, azok hatásai és lehetséges felhasználási módjai. Mára csak az első kettő van a listámon, na és persze természetesen az éles tesztelése az egyik kedvenc kísérleti alanyomon. Viszonylag strapabíró, és a fájdalomtűrése nagyjából azonos szinten mozog az enyémmel, ezért használom előszeretettel az ilyesfajta kísérletekben. Erre a gondolatra elvetemült mosoly kúszik az arcomra. Szinte élvezet látni, ahogy a tudományt értékelni nem képes fajankók szenvedősdit játszanak egy-egy bonyolultabb kísérlet folyamán.
Ha már itt tartunk, az egyik monitor belépést jelez. Mi a fene? Kedvenc kísérleti patkányom megszökött és most visszatért? Csak nem? Hah, nevetséges! Ideje kideríteni, mi folyik itt. És melegen ajánlom, hogy jó magyarázata legyen az illetőnek! Mi tagadás, kissé bosszantó, hogy egy sokoldalú projekt mellől kell eltávoznom emiatt a kis… incidens miatt, úgyhogy ajánlom, hogy megérje! Dühösen hajamba túrva haladok lefelé a lépcsőkön, és közben a lentebbi régiókat pásztázom a szememmel, hátha meglelem az interrupció konkrét okát. Nem is kell csalódnom, a kijelző tökéletesen leírta, hogy kedvenc alanyom volt a tettes. Csak a dupla kiadásra nem számítottam. Mi a fészkes fene folyik itt?! Ideje gyorsítani a tempón, ha látni akarom a végeredményt megfelelő közelségből. Vagyis én így gondoltam, de wáh! Nem kellett volna. A rubinvörös folyadék, mely szép lassan csorog le az életet elhagyni készülő tuskó egyik nyaki eréből, kezdi kifejteni a szokásos hatását, ami Natalie-sama jelenléte nélkül egyenlő a komplett kényszerrel, hogy nekiálljak rajzolgatni a szépen csillogó vérpiros tintával… Nem! Én most válaszokat akarok! Azonnal! Két ujjamat az orrnyergemre szorítom, ahogy leülök a lépcsőre is mélyeket lélegezve figyelem az alant elterülő kimúlás utolsó szakaszát. Ostoba mamlasz. Nem kellhetett sok neki, hogy idáig eljusson. Szerencsére nekem is elég néhány mély lélegzet, hogy túltegyem magam ezeken a néha kellemetlen ösztönökön és felállva, kartett kézzel, kíváncsi vigyorral az arcomon figyeljem az alanti jelenetet.
Amint kedvenc-patkány2 megfordul és végigmér, én magam is lejjebb sétálok, hogy közelebbről is megtekinthessem művét az 1-es számú példánnyal. Elég pár lépés, hogy ismét megálljak, de ezúttal nem jószántamból. Mégis mit képzel ez, hogy engedély nélkül hozzám ér, ráadásul duplán is?! Fúj, DNS-minta! @_@ Szinte reflexszerűen rántom ki a kezem az övéből, hogy másik mellső végtagommal pofon vághassam. Tessék, most már az eddig steril kezem sem steril! Dögöljön meg, most már mindegy! >.> Ameddig tudom, elkapom a csuklóját és megkísérlem a háta mögé csavarni a kezét.
– Nem szokásom megjegyezni a kísérleti alanyok nevét, de a duplikációra elvárom a magyarázatot – sziszegem, próbálva leplezni a felháborodásomat az iméntiek miatt. Végül veszek egy mély levegőt, elengedem, és odalépek az elpusztult félnótáshoz. A lábammal kicsit meg is böködöm, hogy lássam, valóban halott-e. Nem érzek iránta részvétet. Az ostoba fajankók előbb-utóbb kimúlnak. Csak idő kérdése lett volna. - Úgy tűnik, másik példányt kell majd használnom – jegyzem meg sötéten, és egy halk, kárörvendő nevetést is megengedek magamnak. Hiába volt az egyik kedvenc alanyom, de nem pótolhatatlan. Ezen a ponton ismét az arcom elé emelem a kezem, hogy kicsit megmasszírozzam az orrnyergemet, mielőtt még abban a megalázó helyzetben találnám magam, hogy ennek a fajankónak a vérével rajzolgatok. Egyszerűen undorító lenne egy kísérlet közepén felszínre engedni ezeket a gyilkos ösztönöket. A tetemnek hátat fordítva indulok vissza a lépcső felé.
– Szóval, mi a mentséged a történtekre? – villantom ismét a 2-es számú példányra a szemeimet. Nagyon nem tetszik, hogy csak úgy ólálkodik, bár az 1-es kivégzése annyira nem is tűnik pocsék lépésnek… De nem! Magyarázza csak meg, mi a fészkes frász történt itt! Semmi kedvem a rejtély felderítésével foglalkozni! - Egyébként Kiyo Phellera – vágok egy kelletlen grimaszt, amikor elmondom neki a nevemet a kérésének megfelelően, hátha ettől megered a nyelve. Ostoba fajankó.
Vissza az elejére Go down
Ricco Albarracín
Privaron Espada
Privaron Espada
Ricco Albarracín

Férfi
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 19
Age : 35
Tartózkodási hely : Ott, ahol
Registration date : 2011. Aug. 05.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: Rejtélyes utazó
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te10500/15000Natalie Birodalom 29y5sib  (10500/15000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyPént. Május 04, 2012 9:10 am

Változó jövő I. - Trónbitorlás


Kissé szánalmasnak találtam egykori énem állapotát. Nyilvánvalóan le volt gyengülve, amire csak rátett egy lapáttal a köztünk lévő erőkülönbség. Semmi esélye nem volt arra, hogy elkerülje a véget, élete zsákutcába futott abban a pillanatban, ahogy a szemem elé került. Ugyan csiklandozta a fantáziámat, hogy mégis hogyan emelkedhettem fel innen oda, ahol most vagyok, ám ez pusztán apró részletkérdés, amely lényegtelenné vált múltam része. Mint ilyen, nem éreztem különösebb szükségét annak, hogy napvilágra csaljam a folyamatot, megelégedtem a talányokkal, melyeket elmém szült hirtelenjében. Talán tesztalanya lehettem valamilyen sikeresen végződött kísérletnek, elvégre kapcsolatban álltam minden bizonnyal a jelenlegi, és talán az elkövetkező Granzokkal is. A jelek legalábbis erre utaltak. Mindez azonban nem számít, hiszen ebben az idősíkban eredeti önmagam lassan, szenvedve kimúlt. Nem én lettem volna, ha gyors véget vetek az életének, bár nem okozott élvezetet a látványa. Túl jelentéktelennek találtam ahhoz, hogy a kínok, amiket okoztam neki, eufóriát okozzanak bennem. Hiszen nem kötődtem hozzá érzelmileg semennyire, lévén teljesen ismeretlen volt számomra a lénye, hiába egyezik a DNS-ünk.
Jelenleg sokkal inkább érdekelt a szemem előtt feltűnt másik arrancar. Csupán a kisugárzása elegendő volt ahhoz, hogy felismerjem, nem ugyanazon a fokon állt a ranglétrán, mint régi önmagam. Foglalkoztatott a kiléte, valamint kapcsolata a Nidaiméhez is, de azt hiszem akkor sem hagyna hidegen, ha nem ebben a toronyban találtam volna rá. Nő volt, ráadásul felettébb szemrevaló is, az ilyenek pedig nem szokták elkerülni a figyelmemet. Persze az már tőle függ, hogy játszadozok-e vele, és ha igen, akkor hogyan, elvégre egy könnyen manipulálható, vagy unalmas fruskában semmi izgalom nincs. Mindettől függetlenül azonban pusztán a külseje miatt is megérdemelte a tisztességes köszöntést. Nem vitatom, hogy meglepetésként ért a reakciója, és bár képes lettem volna elkapni a csuklóját még időben, végül hagytam betalálni a pofont. Nem tudom, miért vette támadásnak a kedvesnek szánt gesztusomat, ám úgy véltem, hogy csak súlyosbítanám a haragját, ha megakadályozom a mozdulatában. Az ereje talán egy picit több volt a vártnál, de végső soron egy halvány piros foltnál nem hagyhatott többet a csípés, amit okozott a tenyerével. Már-már felegyenesedtem volna, hogy bocsánatot kérjek tőle, mikor is ő ragadta meg a csuklómat, hogy a hátam mögé csavarja a kezemet. Bevallom, ez volt az utolsó dolog, amire számítottam, a pofonja pedig elterelte a figyelmemet arról a puszta tényről, hogy újabb támadásra számítsak. Míg görnyedt testtartásba kerültem az akciótól, arcomra egy apró fintor került a fájdalomnak köszönhetően. Becsuktam a szememet és az ajkamba haraptam, légzésem pedig felgyorsult egy kissé, ahogy a számomra megalázó helyzettől szépen lassan elöntött a méreg. Ugyan az egyértelmű volt, hogy ebben az idővonalban a puszta létezésem nem fog tiszteletet vagy félelmet kiváltani másokból, hiszen nem voltam birtokában az espada címnek, viszont ennek ellenére az efféle bánásmódot nem vagyok hajlandó szó nélkül eltűrni. Más lenne, ha provokáltam volna ezt a libát, de semmi olyasmit nem követtem el, ami joggal kiválthatta volna belőle ezt az agresszív reakciót.
Miután elengedett, végre kiegyenesedhettem, szemem azonban továbbra is csukva maradt, korábban hátracsavart karom tenyerének tövét pedig a homlokom közepéhez szorítottam, mintha valami fejfájást próbálnék elnyomni. Ebben a pózban hallgattam, ahogy jártatta a száját, ahogy halk, gonosz nevetést hallatott... ahogy minősíthetetlen, parancsoló hangnemben kérdőre vont. Micsoda pech, hogy én nem ugyanaz a megalázható élőlény vagyok, aki immár hullaként fekszik a padlón.
- Dühössé tettél... Kiyo Phellera - jelentettem ki, jól érezhető feszültséggel a hangomban, majd remegő sóhajjal engedtem el a fejemet. Homlokom nyomásával fogtam vissza magam, most azonban feladtam a próbálkozást, és engedtem a dühömnek. Néhány villámgyors, követhetetlen kézmozdulattal tettem aktívvá a reiatsu-módosító programomat és szabadjára engedtem az ideiglenesen megnövelt lélekenergiámat. Nagyjából kétszeresére nőtt a reiatsum nyomása a Spyrex hatására, mindemellé pedig egy sötét, fenyegető pillantást is vetettem a lányra. Bár térdre ennyivel nem kényszeríthettem, de a mozgása és a légzése így is nehezebbé kellett, hogy váljon. Egyértelművé kívántam tenni számára, hogy én nem a játékszere vagyok, akivel kedvére szórakozhat, noha az igazi az lenne, ha némi félelmet keltenék benne. Lévén Nidaime Granz tulajdona lehet, így az espada haragját nem szándékoztam megkockáztatni, de azért egy enyhe büntetés még megfogalmazódott a fejemben. Kezembe egy vörösen csillogó lándzsát teremtettem lélekenergiámból és sonidóm segítségével teremtem hirtelen előtte, hogy a lábfejét a padlóhoz szögezzem vele. A mozdulatsor rövid ideig tartott, ám így is elképzelhető, hogy el tudta kerülni. Igazából lényegtelen a végeredmény, a feszültségemet levezettem akkor is, ha csak simán a padlóba vágtam a fegyvert, és a hamisan megnövelt reiatsum is elapadt közben. Nagyot fújtattam most, hogy visszanyertem a nyugalmamat, és néhány lépés távolságra álltam meg a nőtől.
- No hát... Azt hiszem a további kommunikációhoz visszajelzésed alapján szükségessé vált bemutatkoznom, Kiyo Phellera. A nevem Ricco Albarracín, és értékelném ha tudomásul vennéd a köztünk fennálló erőkülönbség létezését, mielőtt az előbbihez hasonló kellemetlen incidensek megismétlődnének. Ha erre hajlandóságot mutatsz, úgy vélem jó esély mutatkozik arra, hogy jól kijöjjünk egymással... Kiyo Phellera - figyelmeztettem nyugodtan beszélgetőpartnerem, ujjaim pedig fürge táncba kezdtek arcom előtt. Az adatbankom immár kellemes meglepetésre találatot jelzett a névre, ahogy arról is tudomást szereztem a Neurocom segítségével, hogy Kiyo közel akkora erőszinten áll, mint jómagam. Pillanatnyi fintor futott át az arcomon, mindent elmond az arrancar faj hanyatlásáról, hogy egy közönséges números versenyre kelhetett velem. Ám azért voltam itt, hogy ezen változtassak és fenntartsam, vagy tovább növeljem az erőnket és versenyre kelhessünk a halálistenekkel.
- Ami a kísérleti patkányodat illeti, maradjunk annyiban, hogy a hasonlóság ellenére vétek lenne ugyanabba a skatulyába süllyesztened engem, mint őt, Kiyo Phellera. Szükségessé vált a likvidálása a koexisztens állapot megszüntetése érdekében. Mindenesetre úgy látom már most is aktívan folytatsz kémiai kísérleteket. Mint Nidaime Granz elsőszámú fracciónjával, hajlandó vagyok megosztani veled a koránt sem elhanyagolható ismereteimet a témában... feltéve, ha a szemtelenségedből visszaveszel egy hangyányit... Kiyo Phellera - húzódott az arcomra magabiztos és fölényes mosoly. Ugyan feldühített, de nagyon is kedvemre való volt a hölgyemény viselkedése, ráadásul nem is akárkiről volt szó. Az általa feltalált, zanpakutoukat megolvasztó sav jó darabig komoly fejtörést okozott a shinigamiknak mire semlegesíteni tudták a hatását, én magam is szívesen használtam fiatal espada koromban. Bíztam benne, hogy kellő hatással tudtam rá lenni ahhoz, hogy elfeledkezzen a lekezelő bánásmódról, egyelőre csupán annyit vártam el, hogy egyenlő félként kezeljen. Természetesen a későbbiekben ennél grandiózusabb céljaim is lesznek vele, ha továbbra is képes lesz fenntartani az érdeklődésemet.
- Mellesleg engedd meg, hogy elnézést kérjek az előbbi viselkedésemért. Elragadott a pillanat heve, pedig nem szokásom a hozzád hasonló bájos és aljas teremtésekkel így bánni, Kiyo Phellera. Nem számítottam arra, hogy az ártatlan, minden rossz szándéktól mentes kézcsókom ilyen heves reakciót fog belőled kiváltani. Tán valami negatív élményed kötődik az ehhez hasonló gesztusokhoz? - villantottam rá hófehér fogaimat egy csillogó mosoly kíséretében. Valóban piszkálta a kíváncsiságomat, hogy mi okozta a kommunikációs zavart közöttünk, egyébként is szükségem volt a viselkedésmintájára ahhoz, hogy a megfelelő stratégiát válasszam a bizalmába férkőzéshez.
Vissza az elejére Go down
Kiyo Phellera
Arrancar
Arrancar
Kiyo Phellera

nő
Hozzászólások száma : 55
Tartózkodási hely : Las Noches - azon belül keresd meg, ha nagyon tudni akarod
Registration date : 2011. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 96. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te14000/15000Natalie Birodalom 29y5sib  (14000/15000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyVas. Május 13, 2012 5:55 am

A duplikálódott kísérleti patkány esete
Mi a jó frász folyik itt?

Kérdőre vontam. Még szép, hogy kérdőre vontam! Holmi ismerősen ismeretlen alakok csak ne randalírozzanak Natalie-sama tornyában, még akkor sem, ha egy ismert kísérleti alany klónjai! Ez egyszerűen nem járja! Miféle elmeháborodott, ostoba fajankó csinálna ilyet? Na persze, tippem volna más, általam ismert személlyel kapcsolatban, hogy igen, ő minden bizonnyal megtenné, de ezt az alakot még nem tudom hova tenni, így nem marad más, mint a méregetés és a gyanakvás. Nem bízom senkiben, Natalie-samán kívül. Benne pedig pláne nem fogok! Karbatett kézzel várom a válaszokat, amiket ígért a nevemért cserébe. Megjegyzem, nem szívesen adtam meg neki a személyazonosságom, ráadásul annak biztos tudatában tettem, hogy úgysem fog megmagyarázni semmit. Teljesen irracionális és szükségtelen lépés volt részemről. Szégyen. Ez nem vall éppen rám, éppen ezért kissé dühös is vagyok. Na nem magamra! … Na jó, talán leheletnyit magamra. De akkor is az ő hibája! És még neki áll feljebb?! Hol érdekel engem, hogy feldühítettem?! Kérdeztem? Nem! Kicsit sem érdekel a lelki állapota, nekem a válaszok kellenek, amiket ígért, mert van jobb dolgom is, mint utána nyomozgatni. Egyszerűen vérlázító ez a figura!
A hirtelen szabadon engedett lélekenergia meglep ugyan, ám ez nálam csak visszatetsző hatást vált ki. Szánalmas, ha valaki csupán az erejére támaszkodva kíván feljebb kapaszkodni a ranglétrán, vagy egyáltalán: bárhol. Az ilyen személyek nem tisztelik az ész fölényét és erejét. Tragikus, de valamiért többet vártam ettől az alaktól. Unott arccal figyelem a cselekedeteit. Nehezebb a légzésem? Nagy kaland! Egyszerűen nem tud érdekelni. Ahogy a kezében megjelenő lándzsa sem, mely az én testembe és a padlóba fúródva találja meg ideiglenes nyughelyét. Tekintetemmel a becsapódás helyét figyelem. Mit nekem a fájdalom? Hozzászoktam a kísérleteim alatt, amikor még nem állt rendelkezésemre tesztalany. Szinte még élvezem is. Amúgy is jobban leköt a lassan csordogáló vér látványa. Beszennyezi a padlót. Micsoda nevetségesen ostoba szituáció! Szavaira éppoly unottan nézek fel rá, mint amilyen unottan a lándzsás mutatványát figyeltem. Végül erőt veszek magamon, és megszüntetem a megalázónak is tekinthető helyzetet. Vagyis megalázó lenne, ha bárki, magasabb rendű, eszes élőlénytől kaptam volna. Tőle valahogy nem tudom még csak értékelni sem. Fél kézzel megragadom a lándzsát, kihúzom mind a földből, mind tulajdon lábamból és nemes egyszerűséggel odébb hajítom, majd karbatett kézzel meredek a hímegyedre.
– Nem mintha közöd lenne a véleményemhez, Albarracín, de az erő számomra nem jelent semmit. – ahhoz, hogy miért, semmi köze. A pillantásomból és a hangsúlyomból egyértelműen leszűrheti, ha van némi érzékenysége az effélére, hogy mit gondolok azokról, akik túlzottan is az erejükre támaszkodnak. Szánnivaló, alantas lények, akik azt hiszik magukról, hogy erővel bármire képesek lehetnek. Mintha tapasztalat, vagyis bizonyos tudás nélkül érnének bármit is. Hah, nevetséges! Nevetségesen ostoba hozzáállás.
Mikor az arca előtt kezd el rángatózni a keze, egy lesajnáló fintor is kiül az arcomra. Tényleg szánalmas! Nem értem, mi alapján véltem úgy, hogy nem egy tökkelütött félnótással hozott össze a nem létező véletlen. Minő ostoba hiba! Ilyen se fog többet előfordulni! A szavaira pedig kishíján felnevetek. Igen, valóban hiba volna ugyanazt a skatulyát alkalmazni. Két teljesen eltérő kasztba tartoztak: a kísérleti patkány, és egy ereje miatt magát mindenhatónak képzelő idióta. Nem is tudom, melyiknek örüljek jobban! -.- És még képes szemtelenségről hadoválni! Bagoly mondja verébnek! Őrület, hová fajulhatnak bizonyos dolgok! Erre már tényleg nem tudom visszafogni a nevetésem. A kis kitörés után gyanakvóan méregetem tovább, ugyanis bizonyos megjegyzései szöget ütöttek a fejembe, ezeket pedig jobb lenne tisztázni.
– Neked aztán van bőr a képeden, Albarracín. Úgy beszélsz, mintha kicsit is ismernél. Ez aztán az elbizakodottság! De rendben, tegyünk egy próbát! Mutasd, mit tudsz! – ajkaim ördögi mosolyra húzódnak, ahogy kimondom a szavakat. Még a szememben is elképzelhető, hogy megcsillan valami gonosz kis fény. Hiába, kimondta a varázsszót, és bár kétlem, hogy bármi használhatót tudna mondani nekem, azért megfontolandó, hogy meghallgassam. Ettől függetlenül nem tartom valószínűnek, hogy a továbbiakban nem nézném le az imént tapasztaltak miatt. Sajnálom, de ez van! Vagyis nem. Még csak nem is sajnálom. Ez van és kész. Aki agyatlan tuskó, az viselje a következményeket!
– Reflex. És ehhez sincs semmi közöd, de akkor tisztázzuk: nincsenek negatív élményeim. Viszont azt nem veszem jó néven, ha engedély nélkül hozzám érnek – az utolsó szavaknál a pillantásom néhány másodperc erejéig fenyegetővé válik, majd ismét csak ördögien mosolyogva figyelem, mi került az utamba. Bár ahhoz kétség sem fér, hogy az érdeklődésem már a hímegyed kiléte felé is nagyban alábbhagyott, amikor az imént az erejével próbált felvágni. Komolyan… mit várt? Hogy majd ettől térdre borulok előtte, és bálványként csodálom? Egy nagy frászt! Ennél még neki is több esze kell, hogy legyen. … Vagy nem. Igazából nem is érdekel. Csak mondja el mindazt, amit felajánlott és utána felőlem fel is dobhatja a mamuszát. - Mellesleg: azzal mit akarsz kezdeni? – nézek a padlón kiterült kimúlt példányra. Én aztán nem fogom eltakarítani! Ő csinálta a mocskot, ő is tünteti el! Hogy hogyan oldja meg, az hidegen hagy.
A magam részéről inkább visszatérek a lépcsőhöz, és helyet foglalok az egyik, valamivel feljebb lévő fokán, hogy onnan figyeljek. Mert hogy én ennél feljebb nem engedem, az fix! Tönkretenné az értékes berendezést! Vagy beszennyezné a jelenlétével. Fújj! Na nem, ez még véletlenül sem fog előfordulni, ameddig itt vagyok! De kiküldeni sem fogom, ameddig az első példány tetemével nem kezdett valamit. Zavarja a szemem. És ez amúgy is hazai pálya, itt sokkal kényelmesebb lesz számomra a „beszélgetés”. Már ha a továbbiakban is képes lesz értelmesen beszélni. Én már nem várok semmit. Legszívesebben vissza is másznék az új képletemhez és folytatnám a teszteket. Kísérlet… T_T És én képes voltam ott hagyni, egy ilyen jelenet miatt! Ezért halált érdemelne, de már így is elég nagy itt a kosz, márpedig egy labornak ennél sterilebb helynek kellene lennie. - Szóval? – vonom fel a szemöldököm néhány másodperc csönd után, ahogy karbatett kézzel figyelek. Bármelyik témában díjaznám, ha válaszolna, mert ez így kezd unalmas lenni.
Vissza az elejére Go down
Ricco Albarracín
Privaron Espada
Privaron Espada
Ricco Albarracín

Férfi
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 19
Age : 35
Tartózkodási hely : Ott, ahol
Registration date : 2011. Aug. 05.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: Rejtélyes utazó
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te10500/15000Natalie Birodalom 29y5sib  (10500/15000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyKedd Jún. 12, 2012 9:29 am

Változó jövő I. - Tróbitorlás


Igazán sajnálatos, hogy az események szerencsétlen alakulása nyomán egy ilyen felettébb bosszantó és elkerülhető szituációba keveredtünk. Bármennyire is szeretném, nem mindig alakulnak jól az első találkozások, lévén a sötétben tapogatózva még az olyan analitikus személyiségek is léphetnek aknára, mint jómagam. Most is egy ilyen baleset történt, ami kifejezetten kellemetlen lavinát indított el. Azt az oldalamat sikerült megmutatnom, amire a legkevésbé vagyok büszke, hirtelen haragom pedig a pillantásokat elemezve alighanem igencsak rossz színben tüntetett fel egy olyan értékes személy előtt, mint Kiyo Phellera. Bevallom, a reakciói a dühöngésemre kissé megleptek, legalábbis látszólag semmilyen hatással nem volt rá mindaz, amit tettem, pedig még a lábát is megsebesítettem a vörös köd hatása alatt. Nahát... úgy tűnik szeszélyes nőbe botlottam, így minden lépésem előtt meg kell gondolom mit teszek, vagy mondok. Kétszer is. Mélyeket lélegezve normalizáltam magasra ugrott pulzusomat, miközben magamban konstatáltam, hogy az eddigiek alapján milyen viselkedési minták nem vezetnek eredményre. Alighanem visszás reakciót váltana ki az is, ha kézfejemet megszabadítanám a kötésemtől, pusztán a tenyeremen lévő számmal nem tudnám a tiszteletét megkaparintani. Nem mintha különösebben reklámozni szeretném valódi kilétemet, azonban Nidaime Granz és bizalmasai számára nem hiszem, hogy különösebb rejtegetni valóim volnának. Legalábbis készen állok rá, hogy minden további nélkül felfedjem magam, de csakis előttük. Egyelőre.
- Oh... ez esetben kérem fogadd ismét bocsánatkérésem, Kiyo Phellera, nem számítottam rá, hogy ártatlan szándékú tapintásom ellenszenvet válthat ki. Igazán sajnálatos, hogy ilyen... kínos következményei lettek óvatlanságomnak, így már érthető, hogy miért viselkedsz velem szemben ilyen ellenségesen. Igyekszem elkerülni, hogy újra előforduljanak az efféle ballépések, lévén célom az együttműködésben rejlik, nem pedig az ellenségeskedésben - sajnálkoztam immár végtelenül nyugodt és higgadt hangon, előbbi fölényeskedésemnek pedig már nyoma is veszett. Az elbaltázott első benyomás komolyan visszavetheti kapcsolatunk kedvező alakulását, így kénytelen voltam-leszek a szántnál egy fokkal alárendeltebb szerepet mutatni. Persze természetesen megalázkodni nem fogok, pusztán ha szükséges, hajlandó leszek egy lépcsőfokkal lejjebb tartózkodni azon a bizonyos létrán, amíg úgy nem látom, hogy teljesen egyenrangú félként nem kezel. Kissé szokatlan lesz talán, hiszen mióta az eszemet tudom, vagyis az emlékezetkiesésem óta eltelt időben mindvégig az espada sorait gyarapítottam, azonban nem idegen tőlem az efféle viselkedés sem, még ha egy közönséges fracciónnal szemben is kell megtennem. Már amennyire nevezhetem közönségesnek Kiyo Phellerát.
- Hm... lévén a további sorsa nem foglalkoztat, így szívesen felajánlhatom esetleg tápláléknak. Homály fedi, hogy mi történne, ha én fogyasztanám el, azt hiszem effajta rizikót nem kívánok felvállalni. Ám ha ízlésed kényes, úgy természetesen rövid időn belül eltakarítom a hullát, Kiyo Phellera - válaszoltam jogosnak tűnő kérdésére, míg ő a legközelebb lépcső felé vette az irányt, hogy helyet foglaljon. Így volt alkalmam újra végigmérni és megcsodálni a női nem szépségét kecses járása közben, még ha a jelen lévő példány nem is minden tekintetben felelt meg az ízlésemnek tulajdonképpen. No nem mintha a nőies domborulatokkal különösebb baj lenne, csupán számomra esztétikusabban hatnak a visszafogottabb formák. Ettől függetlenül tartottam magam ahhoz, hogy szívesen eljátszadoznék vele, hiszen bűbájos és elragadó teremtés volt, átlag feletti szépség. A kihívás, amit jelentett, pedig különösen vonzott, tekintve hogy miképpen reagált arra az ártatlan kézcsókra, valószínűleg egy kevésbé ártatlan érintés esetében erősebb ellenérzéseket keltenék benne a jelenleginél is.
Mindenesetre amennyiben Kiyo nem kívánja múltbéli énemet étekként felhasználni, úgy nemes egyszerűséggel egy határozott taposással szétzúzom a hulla maszkját, a gyalázás eredménye pedig egy néhány másodpercen belül lélekszemcsékké bomló arrancar. Igaz én sajnálnám, ha elpazarolná a lehetőséget az erősödésre, még ha az minimális is.
- Nos, azt hiszem ideje rátérni a lényegre, mivel már te is szorgalmaztad. Bár mondhatni ez az első találkozásunk, tudományos eredményeidről több információval rendelkezem, mint te magad - vigyorodtam el sunyi módon, miközben fejemet kissé leszegtem. Azt hiszem ez a kijelentés több, mint meglepő lehetett a lány számára, elvégre az ismeretei szerint nem vagyok egyéb, mint kísérleti patkány, ha minden igaz. Ezzel a kijelentéssel semmi egyéb célom nem volt, mint hogy felkeltsem az érdeklődését és ha eddig nem tette meg, akkor összpontosítson arra, amit mondani kívántam.
- Kiyo Phellera, Nidaime és Sandaime Granz első számú bizalmasa. Különös érdeklődést mutatott a kémiai jellegű kísérletek iránt, elsősorban savakra és egyéb maró hatású anyagokra specializálódott, noha Seth uralkodása idején jelentős szerepet vállalt a Hougyoku-kutatásokban is. Legnagyobb áttörése ahhoz a savhoz kötődik, amely hatásos fegyvert jelentett a shinigamik zapakutouja ellen. Az anyag ugyanis megolvasztotta és órákra használhatatlanná tette a fegyvereket, jelentősen visszavetve a halálistenek esélyeit a harcban... - olvastam fel az előttem megjelenő és csak a számomra látható írásból a legérdekesebb részletet, külön figyelve arra, hogy élőbeszédnek hangozzon és ne olvasásnak, továbbá néhány lényegtelen részletet is kihagytam a szövegből. A lényeg persze az utolsó két mondat volt, ugyanis ezt a savat még nem találhatta fel.
- Néhány éven belül egy emberi kutatócsoport fel fog találni egy szintetikus folyadékot, mely különösen ellenállóvá teszi a vele bekent objektumokat. Ennek a matériának a hatása azonban megfordítható, az újonnan keletkezett anyag pedig a reiatsuval átitatott anyagokkal erősen maró savként reagál. Történetesen erről a fegyverről igen komoly ismeretekkel rendelkezem, és nem lenne ellenemre, ha segíthetnék a mihamarabbi megalkotásában neked, Kiyo Phellera - nyújtottam ki elegánsan a kezem a lány felé, egyfajta invitálásként. Lehet így méterekről furán hat a gesztus, ám a lényeg magában a mozdulatban rejlett. Bíztam benne, hogy sikerült felkeltenem a nő érdeklődését mindezzel, mindkettőnk közös érdeke lenne, hogy ez a sav minél gyorsabban elkészüljön és előnyt adjon a halálistenek elleni harcban. Ezért a szívességért pedig csupán annyit várnék el, hogy ne akként tekintsem rám, mint eddig, vagy úgy mint elődömre a laborjában. Esetleg kicsit többet, de ez már attól függ, hogy milyen viszonyba sikerül kerülnünk az elkövetkezendő percekben, órákban, napokban, hetekben, hónapokban. Feltételeztem, hogy szavaim számos kérdést felvetettek benne, elvégre meg nem történt információkat közöltem vele, és ennek megfelelően felkészülve vártam ezeket a kérdéseket, miközben higgadt és komoly arckifejezéssel meredtem a fracciónra.
Vissza az elejére Go down
Kiyo Phellera
Arrancar
Arrancar
Kiyo Phellera

nő
Hozzászólások száma : 55
Tartózkodási hely : Las Noches - azon belül keresd meg, ha nagyon tudni akarod
Registration date : 2011. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 96. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te14000/15000Natalie Birodalom 29y5sib  (14000/15000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyPént. Jún. 22, 2012 3:34 am

A duplikálódott kísérleti patkány esete
Mi a jó frász folyik itt?

Most aztán már mondhatod a magadét, gyökérkém! Az természetes, hogy nem tudtad, mit reagálnék egy ilyesmire, de azért… csak ne nyúlkáljon engedély nélkül! >.> Mondjuk rosszabb is lehetett volna, ha jól belegondolok, mert bizony arra is volt már példa. Fészpalm Ahhoz képest még ez a bájgúnár is kifejezetten felüdülés, bár lehet, ez csak a negatív elfogultság a másik ilyesfajta egyed felé, mert szerintem az az alak intelligencia terén is negatív csúcsot döntött. Ettől függetlenül ez az agyatlan marha sem hiszem, hogy sokkal jobb lesz, bármennyire is kellemes csalódás volna. Háh, persze! Az eddigiek alapján erősen kétlem, hogy túl sok meglepetéssel szolgálhatna, és ezt igyekszem is pillantásaimmal tudatni vele. Valamiért nem tetszik a stílusa, és nem tudom megmondani, miért. Ja, de. Azért, mert olyan mérhetetlenül okosnak képzeli magát és süt a megszólalásaiból az arrogancia. Könyörgöm, úgy tesz, mintha ismerne, vagy tudna rólam bármit is, és mindezt ebben a köntörfalazós szövegbe burkolva! Egyszerűen… idegesítő. -.-” De legyen, okosabb leszek nála és nem mondok erre már semmit! Hadd higgye, hogy most megfogott! És mivel én ennyire okos vagyok, még a morgást is képes vagyok kihagyni a mostani tevékenységeim listájáról, pedig legszívesebben mondanám a magamét az orrom alatt, de ennek a fazonnak a jelenlétében inkább kihagyom. >.>
Már a lépcsőn ülve fogadom a felajánlását. Hát… ez átgondolandó. De ahogy végignézek a hullán és a mart sebeken… Mit is műveltem vele legutóbb? Nem emlékszem! O.o” Azt hiszem, jobb, ha ezt a menüt most kihagyom. Na nem mintha bajom lenne vele, de biztos, ami ziher, tehát jobb, ha ismert előzmények után inkább eltakarítódik ez a… valami. ._.
– Megtarthatod, Albarracín, nekem nem kell – még egy grimaszt is vágok hozzá. Persze megint kicsúszott a száján valami olyasmi, ami tulajdonképpen érdekelne, legalábbis a rá adott magyarázat, de azt hiszem, erre visszatérhetünk később is. Majd akkor, ha megtudtam a többit, ami érdekelne. Mert sajnos nem tagadom, hogy elhúzta előttem a mézes madzagot. Szemétség! Ez vagy direkt tudja, hogy mivel lehet rám hatni, vagy véletlenül nyúlt bele, de akkor is… Dögöljön meg! -.-”
Miközben ő az eredeti alany eltűntetéséről gondoskodik, én inkább unottan kezdem el szemlélni a kezemet. Biztos vagyok benne, hogy már megint ragadt valami a körmöm alá, és ez kimondottan zavaró és kényelmetlen. Sajnálatos módon ezt nem tudom kiküszöbölni, mert jobban szeretek fedetlen kézzel dolgozni, az meg ezzel jár. Hm… figyelembe véve a fenti kísérletem, nem tartom kizártnak, hogy ez most kénpor, de nem mernék rá megesküdni. Mindegy, elvégre ígyis-úgyis kezet kell majd mosnom, mielőtt folytatnám, az ok már annyira részletkérdés, hogy foglalkozni sem érdemes vele… Feltéve, hogy még ma visszajutok a kísérletem mellé. -_-”
Albarracín kijelentését csak fél füllel hallom meg, de ez is elég, hogy felkapjam a fejem és gyanakodva kezdjem méregetni. Nem tetszik a sunyi képe továbbra sem! >.> De azt ígérte, elmondja, amit tud, úgyhogy nem fogom kimutatni, hogy érdekel, csak azért sem! Mondja csak, és ne várja, hogy kérdezősködjek! Egyébként a szövegelése másból sem áll, csak bla-bla-bla, amit már úgyis tudok, noha a Hougyoku-kutatást legjobb tudomásom szerint nem vertük nagydobra. Hogy egy ilyen senkiházi tudjon róla… Ki a franc ez?! És erre az érzésre csak rátesz egy szép nagy lapáttal a folytatás, melynek hallatán komolyan nem tudom, nevessek-e vagy higgyek neki. Bár azt hiszem, neki sem kerülte el a figyelmét az az elfojtott nevetéskezdemény, amit az imént produkáltam a monológja hallatán, de ha szóvá teszi, le fogom tagadni. Nincs az az isten, hogy én beismerjek neki bármit is! >.>
A folytatás már korántsem hangzik ilyen légből kapottnak. A végén még el kell ismernem, hogy ez az alak mégsem egy agyatlan tuskó. Nem, ezt már elismerem: minimálisan is tűrhető mesemondó. Szövegelése közben kissé előre dőlök a helyemen, és onnan méregetem, gyanakodva, mégis érdeklődéssel. Franc üsse meg, hogy mindig elsüt egy-két varázsszót! >.> Beszéde végén nem állhatok meg egy kis kacarászást. Valahogy muszáj ezt kiadnom magamból. -.-
– Neked vagy óriási a fantáziád, vagy látnok vagy. Előbbi valószínűbb, utóbbira nincs tudományos bizonyíték. De nem hinném, hogy ilyesmit elkönyvelhetnék fantáziaszüleményként. Így viszont felmerül egy-két igen érdekes kérdés – ajkaim ravasz mosolyra húzódnak. Nem fogok megbízni benne, azt hiszem, ezt ő maga is tudhatja. Sőt, már-már az az érzésem, kifejezetten erre játszik, hogy mennyi idejébe kerül megtörnie. Ha innen fúj a szél, akkor felkötheti a gatyáját, mert hogy az én bizalmamat nem fogja megszerezni egykönnyen, az hótziher! Még csak az kéne, hogy holmi söpredék pár szépen csengő szóval elaltassa a gyanakvásom és a kételyeim. Egy nagy frászt! Abból aztán nem eszik! - Először is: honnan tudhatsz te minderről? Ebből máris következik a honnan jöttél, és ki a fészkes fene vagy te, Albarracín, kérdéskör. Ezekre azt hiszem, mindezidáig nem igazán kaphattam kielégítő választ, úgyhogy most hallgatlak! – beszéd közben fel is állok a helyemről és közelebb sétálok hozzá, hogy jobban szemügyre vehessem. Pontosabban, hogy jobban szemmel tarthassam. Na meg aztán, pontosan akarom látni a reakcióit miközben válaszol. Van egy olyan rossz érzésem, hogy sokat fog ferdíteni a valóságon, de ki tudja? A végén még mond egy-két érdekességet, amit ha más nem, esti mesének még elkönyvelhetek a részéről. Ha már itt tartunk, nagyon remélem, nem elaltatni akar! >.>
– És ha már itt tartunk… – szívből remélem, nem hitte az imént, hogy befejeztem a kérdéseim felsorolását. Nem, nem, még csak most jön az, ami már régebb óta érdekel. - Kíváncsi lennék, miért járt volna beláthatatlan következményekkel, ha te fogyasztod el… kis barátunkat, korábban – egy gonosz vigyorral zárom mondandómat. Igen, most befejeztem és kezdheti is az alapos, kimerítő és részletes magyarázatok átadását, mert ez elől a kérdezősködés elől nem menekül, de nem ám! Addig garantálom, hogy nem hagyja el ezt a termet, ameddig nem fejtette ki nekem a válaszait!
Vissza az elejére Go down
Ricco Albarracín
Privaron Espada
Privaron Espada
Ricco Albarracín

Férfi
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 19
Age : 35
Tartózkodási hely : Ott, ahol
Registration date : 2011. Aug. 05.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: Rejtélyes utazó
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te10500/15000Natalie Birodalom 29y5sib  (10500/15000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyPént. Jún. 22, 2012 7:31 am

Változó jövő I. - Trónbitorlás


Egy magamfajta személyiség számára roppantul fontos, hogy beszélgetőpartnerem minden gesztusát és mimikáját figyelemmel kísérjem, különösen akkor, ha egy-egy rosszul sikerült manőver miatt hátrányból indulok. Olyan apró jeleket keresek, amelyek segítenek meghatározni a másik lelkiállapotát, hangulatát, szokásait, így informálódva és megválasztva a következő lépésemet, mely pozitív irányba mozdíthatja el a helyzetet. Persze szigorúan az én szempontomból, elvétve fordul elő, hogy mindkét félre tekintettel vagyok. Az ilyet csakis olyan személyek tudják elérni, akik különösen komolyan felkeltik az érdeklődésemet. Kiyo Phellera jelenleg nem tartozik ezek közé, puszta eszközként kezelendő céljaimban, noha kétségtelenül roppantul fontos eszköz. Ezen indíttatásból kiindulva tanulmányoztam a bájos lány minden mozdulatát, bár ami azt illeti, voltaképpen efféle motiváció nélkül is megtettem volna, hiszen kifejezetten kellemes látványt jelentett a férfiszemnek. Leszámítva egy nem kifejezetten apró részletet, ám ez elhanyagolható szempont. Sokkal fontosabb volt, hogy a fracciónban feszültséget és idegességet véltem felfedezni, gyorsan mozgó írisze, pillantásai, darabos mozdulatai mind erről tanúskodtak. Yare-yare...
- Ahogy kívánod, Kiyo Phellera - jeleztem, hogy megértettem szavait, és ennek megfelelően zúztam szét másik énem maszkját lelkiismeret-furdalás nélkül, a hulla pedig másodperceken belül valóban reishire bomlott, egyetlen vérfoltot sem hagyva a padlón. Praktikus takarítási forma egy-egy ilyen incidens után. Cipőmet megkopogtatva a padlón ráztam le róla az esetleges maradványokat a munka végeztével, majd hajamat kisöpörtem az arcomból és újra az arrancarra összpontosítottam. Kreatívan elfoglalta magát, amíg én a piszkos munkával foglalkoztam, tulajdonképpen egy cseppet sem lepett meg, hogy körmeit vizsgálgatta ez idő alatt.
Elégedetten konstatáltam, hogy nem merült el teljesen a cselekedetében, illetve hogy mondandóm felkeltette az érdeklődését. A váratlanság ereje mindig hatásos, még akkor is, ha alapvetően ennyire negatívan indult kettőnk kapcsolata. Nevetgélése arra engedett következtetni, hogy szavaim néminemű kétséget ébresztettek benne, ami alapvetően nem is baj. Amennyiben megkapom a helyzet által megkívánt kérdéseket, akkor lényegtelen, hogy milyen reakciót is csaltam ki. A fontos az, hogy az érdeklődését fenntartsam és megfordítsam, esetleg semlegesre mentsem, vagy legalább tompítsam a balszerencsés első benyomás hatását. Feleletét kivételesen szó nélkül hagytam, lévén nem kívántam még véletlenül sem megmásítani a szándékát kérdései feltevésével kapcsolatban, csupán mimikámmal, fejem és szemöldököm enyhe felemelésével tudattam vele, hogy érdeklődést mutatok a kérdései iránt.
- Valóban, vajon honnan is rendelkezhetnék efféle információkkal? Kitaláció, vagy egy groteszk képesség eredménye? - feleltem sejtelmesen, míg elmém fogaskerekei kattogtak a megfelelő és hihető választ kutatva a feltett kérdésekre, melyek egyébként teljesen logikusak voltak. Nidaime Granz és közvetlen jobbkeze volt azon két személy, akik előtt hajlandó voltam feltárni valós kilétemet, lévén ők asszisztálhattak a legtöbbet céljaim elérésében, ám a körítés korántsem volt mindegy. Végül lassú mozdulatokkal meglazítottam a kézfejemen lévő kötést, és miközben a lány megállt előttem, letekertem a fáslit. Ezzel egy időben pedig számomra észrevétlenül eleredt az orrom vére is.
- A két kérdéskör szorosan összefügg, Kiyo Phellera. A megoldás kulcsa halott barátunk és jómagam viszonyában rejlik. Élete végét az okozta, hogy egyazon anyagból álltunk mi ketten, és meglehetősen kérdéses, hogy vajon mi történt volna, ha ugyanabban a testben kétszer is létezik ugyanaz a matéria... - feleltem végül előbb az utóbbi kérdésére, mely jó alapot adott érzésem szerint a többi kíváncsiságát kielégítő válaszhoz. Tartottam néhány pillanatnyi hatásszünetet, hogy leülepedhessen a mondandóm abban a szépséges fejecskében, sőt talán újabb kérdéseket is ébresztettem benne egyúttal.
- Úgy terveztem, hogy titokban szabadulok meg tőle és veszem át a helyét, ám mivel lebuktattál, így mindez értelmét vesztette. Sanyarú sorsát tekintve talán nem is baj, sejtelmem sem volt róla, hogy kapcsolatban álltam Nidaime Granzzal... mintegy négyszáz évvel ezelőtt - folytattam továbbra is határozottan titokzatos hangnemben, sunyi vigyorral az arcomon. Arra késztettem Kiyo Phellerát, hogy ő maga jöjjön rá, mire is akarok kilyukadni. Bíztam benne, hogy egy olyasvalaki, mint ő, képes értelmezni a szavaimat és rájön az összefüggésekre, amiket elrejtettem a mondatokban.
- Hadd mutatkozzam be újra. Ricco Albarracín, cuatro espada - mutattam fel a tenyeremen elrejtett tetoválást. Tudomásom szerint ebben az idősíkban Sierra Montero viseli ezt a számot jelenleg, és ez még hosszú évtizedekig így is lesz. Én lettem az utódja a shinigami inváziót követően, igazán kellemes hölgy volt, noha abban a betegségben szenvedett, mint az előttem álló teremtés, már ami a testi jellegzetességeket illeti. Mindez azonban most nem volt fontos, annál jobban érdekelt, hogy milyen teóriát lesz képes összetákolni ebből a kirakósból a beszélgetőpartnerem. Talán nem haragszik meg, hogy homályba vesző félinformációkkal szórakoztatom és dolgoztatom meg az idegpályáit kuncog
- Vajon mindez a valóság, vagy csupán a fantáziám terméke? Esetleg egy illúzió vagy egy közönséges álom áldozata vagy, Kiyo Phellera? - néztem rá sejtelmesen egy pillanatra, hogy aztán vonásaim átrendeződjenek és kíváncsian érdeklődve pillantsak Kiyo mögé, a felfelé vezető lépcsők egyikére. Kis hümmögést követően az államat dörzsölve léptem hozzá közelebb, majd el mellette, néhány lépést megtéve a kiszemelt lépcső irányába. Onnan érkezett régi önmagam is néhány perccel ezelőtt.
- Szeretnék két ilyen zseniális elmével együtt dolgozni azon, hogy jobbá és erősebbé tegyük Las Nochest. Szerinted volna rá lehetőség, Kiyo Phellera? - fordultam vissza a nő felé, újra elővéve a talán zavaró, levetkőztető és végigmérő pillantásom. Nem tehettem róla, ez a tekintet hozzám tartozik mióta csak az eszemet tudom. Rabja vagyok a női nem szépségének, még vissza is fogom magam jelenleg, hiszen normál esetben minden második pillanatban hízelegnék és tisztelettel adóznék a tüneményes formáknak. Ám sajnos most más dolgom volt... a jövő érdekében.
Vissza az elejére Go down
Kiyo Phellera
Arrancar
Arrancar
Kiyo Phellera

nő
Hozzászólások száma : 55
Tartózkodási hely : Las Noches - azon belül keresd meg, ha nagyon tudni akarod
Registration date : 2011. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 96. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te14000/15000Natalie Birodalom 29y5sib  (14000/15000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptySzomb. Jún. 23, 2012 9:52 am

A duplikálódott kísérleti patkány esete
Mi a jó frász folyik itt?

Gyűlölöm, amiért ilyen önelégült, és amiért ennyire egyszerűen tudja elérni, hogy odafigyeljek rá. Ez nem járja! Valami trükk lehet a háttérben, az egyszer biztos! Mert engem ugyan nem lehet ilyen egyszerűen ugráltatni, vagy elérni, hogy úgy táncoljak, ahogy a másik fütyül. Nem, nem és nem! Ha mégis így van, akkor halál rá! Megölöm, kitekerem a nyakát, felnégyelem, leöntöm savval, bármi! Csak ne lenne ilyen rohadtul egyszerű dolga! Az őrületbe kerget. Mégis megpróbálok higgadt maradni, mert jelenleg a válaszai jobban foglalkoztatnak, mint maga a tény, hogy tulajdonképpen pontosan azt teszem, mint amit akar: érdeklődöm iránta. Ez amúgy roppantul idegesítő, és egyszer még tuti leverem rajta! >.>
Most azonban átengedem magam a kíváncsiságnak. Nem igazán tehetek mást, ugyanis a szabad időmet – hehe, ilyen úgysincs – nem fogom arra használni, hogy még ez után a félkegyelmű után is nyomozgassak. A visszakérdezése épp annyira idegesítő, mint a köntörfalazós hülyeségei, de nem baj, most nem fogok szólni emiatt. Majd, egyszer. Jelenleg válaszokat akarok, mégpedig azonnal! De valamiért ott motoszkál bennem a más említett megérzés, hogy úgyis ferdíteni fog. Fészpalm Jó, nem bánom, essünk neki a faggatózásnak, úgysem fog többet mondani, ha megváratom! … Nem, nem érdekel, ha várnia kell, az érdekel, hogy én tudok meg később mindent!!! >.>
Ahogy sétálok felé, nem kerüli el a figyelmem a mozdulatsor, mellyel a kezét takaró kötéstől igyekszik megszabadulni. Mit akar ez? Sebhellyel menőzni? Ha így van, elfelejtheti már most! Azonban az arcmimikáját fürkészve feltűnik még valami, aminek hatására inkább a földet kezdem el bámulni. Vér… vér! *-* Nem, nem, nem! Koncentrálj, kislány, ez a marha nem törheti meg a régóta tartó viszonylagos önuralmad! Nem ér annyit ez az egész! A válaszainak meghallgatásához nem kell a szemébe néznem, bőven elég ha a fülemet hegyezem. Azt sejtettem, hogy köntörfalazni fog, de ezek a homályos utalások akkor is idegesítőek. Miért nem képes egyszerűen kibökni, hogy mi a helyzet?! Gyökér! >.> Karjaimat összefonom a melleim alatt és kissé morcos ábrázattal várom a folytatást. Legalábbis merem ajánlani, hogy legyen! Fejemet továbbra is leszegve pillantok fel rá, hátha már kezdett valamit a képével, aztán azonnal vissza is térek a padló szuggerálásához. Nem hiszem el, hogy ez őt nem zavarja! Biztosra veszem, hogy csak engem akar idegesíteni! >.> Grrr, ezért még megfizet!
A következő megszólalásánál már csak a szememet forgatnám, de az utolsó pár szótól még a számat is eltátom picit. Nem, ez képtelenség! Becsukom a számat és egyik kezem az államhoz emelem gondolkodás közben. Ez egyszerűen eszementség. Nem is lenne szabad gondolkodnom rajta… De ha mégis? Ugyan, egyértelmű, hogy csak szórakozik velem, és miközben játssza a nagymenőt, a markába röhög! >.> Az espadás megjegyzésénél meg én törtem ki majdnem röhögésben, de még idejében megláttam a tenyerében lévő jelet. Ha valamiben, hát abban holtbiztos vagyok, hogy nem ő a negyedik az espada soraiban! Gyilkos pillantást villantok rá, miközben azon töröm a fejem, hogy higgyek-e neki. Ha megteszem, azzal beismerném azt is, hogy lehetséges az időben utazni… Na ne! Ez abszolút lehetetlen… ugye?
Gondolataimban a nekem intézett ostoba kérdés ugraszt ki. Azért ez már mindennek a teteje, hogy még gondolkodni sem hagy! >.> Ezért megölöm! Egyszer biztosan. De nem, nem fogok tombolni, vele szemben nem. Nem adom meg neki ezt az örömet, nem én!
– Fejezd be a ködösítést, Baka! >.> – lendítem a kezem, hogy tarkón vágjam, ha már volt olyan óvatlan, hogy mellém lépett. Na nem kell megijedni, egy ilyen alak miatt nem fogom megerőltetni magam. Alig van erő ebben az ütésben, és csak arra lenne jó, hogy megtanulja, hol vannak azok a bizonyos határok. Mert határok mindig vannak, és ezeket jobb, ha megtanulja átlátni ő is! >.>
Szavaira ismét veszélyesen villannak a szemeim. Mit akarhat? Együtt dolgozni, mi? Fordulj fel, gyökér! Majd pont bedőlök neked, mi? Peeersze… mintha ez lehetséges volna. Az egyik kezemmel eltakarom jobb szememet, miközben lehajtott fejjel szemlélem a padlót. Nem tehetek róla, nevetni kezdek. Szép halkan, majd egyre hangosabban. Aztán elmúlik a nevethetnék, és néhány mélyebb légvétel után vigyorogva a szemtelenre nézek.
– Mindenek előtt töröld meg az orrodat. Zavaró – jegyzem meg egy lesújtó pillantás kíséretében, aztán ismét közelebb lépek hozzá. Próbálom kifürkészni a tekintetéből a gondolatait, hogy mi a franc járhat abban a nagy koponyájában, ami miatt olyan okosnak képzeli magát. Az én eszemen nem fog túljárni! Nincs az az isten! - Nem bánom, tegyük fel egy kis időre, hogy elhiszem neked ezt az „időben visszaugrálósdit”, mert ezt másnak aligha nevezhetném… Ebben az esetben van valami, ami zavar – még közelebb lépek hozzá, és gátlástalanul közel hajolok. - A tudással, ami a birtokodban van, miért van szükséged Natalie-samara és rám? Ha valóban olyan okos vagy, mint mondod, és annyi mindent tudsz, mint mondod, nem okozhatna gondot, hogy nélkülünk tégy meg mindent, amire szükséged van. – még mindig vigyorgok. Kíváncsi vagyok, erre mit fog mondani. Na nem mintha zavarna, hogy engem nem akar úgy eltenni láb alól, mint a hajdani önmagát, de azért érdekelnének az ilyesfajta indokai is. Nevezzük ostobaságnak, de én is kíváncsi vagyok, mennyit tűr el a korábbihoz hasonló kitörés nélkül. Fene ebbe az átkozott kísérletezési késztetésbe! >.>
Kicsit nevetek a beszédem után, majd oldalra lépek, hogy kissé félkörívesen haladva közé és a lépcső közé kerülhessek, lehetőleg valamennyire észrevétlenül. Talán nem fog feltűnni neki.
– Mellesleg, továbbra is feltételezve, hogy hiszek neked, azt hiszem, kijelenthetjük, hogy ebben az idősíkban nem vagy több nálam, Albarracín. Valamint feltéve, hogy tényleg a tulajdon régi énedet végezted ki az imént, azt is kijelenthetjük, hogy az általad ismert jövő abban a formában már biztosan nem létezik. Eltaláltam? – kérdezem tőle gonosz vigyorral, miközben sikerrel elfoglalom a helyem a lépcső előtt. Kíváncsi leszek a reakcióira. Nagyon is kíváncsi. Éppen ezért csak vigyorgok, és várok.
Vissza az elejére Go down
Ricco Albarracín
Privaron Espada
Privaron Espada
Ricco Albarracín

Férfi
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 19
Age : 35
Tartózkodási hely : Ott, ahol
Registration date : 2011. Aug. 05.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: Rejtélyes utazó
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te10500/15000Natalie Birodalom 29y5sib  (10500/15000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyHétf. Jún. 25, 2012 10:22 am

Változó jövő I. - Trónbitorlás


A lány reakcióit látva halvány, magabiztos vigyor került az arcomra, ahogy beszéltem, fokozatosan felfedve a félinformációkat. Nem csak szavaimmal, hanem Kiyo Phellera gondolataival is játszottam, kikényszerítettem belőle a gondolkodást, az események összekapcsolását, és folyamatosan piszkáltam és fenntartottam a figyelmét a homályosan megfogalmazott mondatokkal. Reakcióit elnézve ízig-vérig tudós volt, elég volt elé dobni a szaftosnak tűnő csontot, elhúzni az orra előtt a mézesmadzagot ahhoz, hogy érdeklődni kezdjen irántam és felkeltsem a kíváncsiságát. Nem mondanám, hogy célpont-specifikusan ködösítettem, elvégre nem szokásom szájba rágni bármit is, viselkedésemhez pedig hozzátartozik a rejtélyes aura keltése. Egy ilyen személyiségen azonban úgy tűnt, hogy kiválóan működik mindez, és ebben a pillanatban úgy éreztem, jó úton haladok afelé, hogy behálózzam és rábírjam arra, hogy segítsen a céljaimban Twisted Evil Kétségtelenül ez volt a célravezető módszer, ha nyersen közölnék vele minden tudnivalót, akkor rögtön el is veszítené az érdeklődését. Egy hamisítatlan tudós csak akkor érdeklődik, ha megválaszolatlan kérdések lebegnek előtte, amit megfejtett, azzal nem törődik többet. Ám most, felém vezetett léptei, pillanatra eltátott szája, kíváncsi pillantása mind-mind arra utalt, hogy mindaz, amit mondtam, elérte a célját. Csupán azt nem értettem, hogy miért tartja a padlózaton a tekintetét olyan mereven. Lepillantva nem láttam semmi érdekeset sem a cipőmön, sem pedig a nadrágomon, de még a földön sem, valamint nem volt tudomásom arról sem, hogy valami probléma lenne az arcommal. Ugyanolyan elvetemült képet vágtam, mint már jó néhányszor, mikor a nő szemébe néztem. Megunta volna talán tökéletes arcélemet és csontig hatoló vörös pillantásomat? Hm... félelmet nem éreztem felőle, mozdulatai inkább idegességre vallottak továbbra is. Lehetséges volna, hogy annyira irritálom, hogy inkább rám sem néz, mielőtt olyasmit tenne, amiért nem vállal felelősséget? Nahát... igazán kár lenne érte, fiatalos arca határozottan kellemes látványt nyújtott, ahogy fenyegető, villámló tekintete is maga volt a tökély.
- Yare-yare, még mindig milyen hevesek vagyunk... - jegyeztem meg, ezúttal szemfülesen elkapva a csuklóját, és megakadályozva, hogy lendületben lévő keze elérje a tarkómat. Az ütése határozottan gyengébb volt, szóval nem ártani akart vele... vagy pusztán tudat alatt fogta vissza magát, hogy ne érjék olyan kellemetlen élmények? Látszólag nem zavarta a fájdalom, sokkal inkább dühömről és erőfitogtatásomról volt lesújtó véleménnyel. Igazán örömteli, hogy nem akarta újra látni azt az oldalamat. Hogy figyelmeztessem, ez nem jó játék, úgy döntöttem megszorítom a markomban foglyul ejtett testrészt.
- Ha szabad megjegyeznem, nem javaslom ezt a fajta agresszív fellépést, amennyiben a higgadt és kiegyensúlyozott, avagy számodra is szimpatikusabbik oldalamon kívánsz maradni, Kiyo Phellera - tettem hozzá kedvesen, majd felemelve és megcsavarva a kezét arra ösztökéltem, hogy forduljon meg a tengelye körül. Eme tánclépésre való felhívást követően engedtem el, bízva abban hogy nem vette ezúttal annyira zokon az érintésem. Na nem azért, mert tartottam volna tőle, kifejezetten ártalmatlannak tűnt. Hiába mondják, hogy a külső csalóka lehet, egyáltalán nem éreztem magam fenyegetve egy ilyen fiatal fracción lánytól, hiába villant a tekintete néha veszélyesen felém. Nem volt rá okom, hogy ebből az indíttatásból az övé alá rendeljem a viselkedésem, és én sem vártam el, hogy megtegye ezt pusztán azért, mert nagyobb erőt mutattam nála.
Őrült nevetésére felvontam a szemöldököm, valahogy a gúnyt éreztem ki belőle. Nahát... pedig kifejezetten előnyös ajánlatot tettem, ami a kooperációt illeti, felajánlottam a tudásom ellenszolgáltatás nélkül. Szavai azonban elgondolkodtattak, és végül megérintettem az orrom. Az ujjbegyeimre tapadó piros folt ráébresztett, hogy mi volt az a csiklandós érzés, ami az elmúlt néhány pillanatban birizgált. Yare-yare...
- Nahát... a mellékhatások még mindig nem múltak volna el? - morfondíroztam félhangosan a plafonra pillantva, majd az arrancar kívánalmainak megfelelően letöröltem az ajkaim felé csordogáló rubintvörös vérpatakot. Mire visszanéztem, észrevétlenül egészen közel lépett hozzám némi meglepetést szolgáltatva. Talán tetszett neki az előző érintkezésünk és többet szeretne? Igazából lényegtelen, inkább azt jelezte számomra, hogy a lány sem tart tőlem és nincs ellenére a közvetlen jelenlétem. A gátlástalan közelség természetesen meghátrálásra sem késztetett, éppen ellenkezőleg. Míg kifejtette gondolatát, én egy váratlan mozdulattal magamhoz rántottam, és fejemet előredöntve magamba szívtam a hajának illatát, miközben elvigyorodtam az érzésre, amit a mellkasomnak nyomódó puha keblei okoztak. Amennyiben közelségre vágyott, most megkapja.
- Nagyszerű, a következtetésed hibátlan, a kérdésed pedig helytálló - dicsértem meg, miközben ahogy kezemet felemeltem, hogy a hajamba beletúrjak, "véletlenül" egy pillanatra hozzáértem az egyik melléhez. Eh, túl nagy Rolling Eyes - Sajnálatos módon én csupán az elméleti tudással rendelkezem, a gyakorlati részt tekintve vajmi kevés a tapasztalatom. Szükségem van az elérni kívánt eredményhez mind Nidaime Granz, mind a te elméd zsenialitására, valamint szakértelmetekre, Kiyo Phellera. Én magam csupán asszisztensnek vagyok alkalmas saját határaimat figyelembe véve és kielemezve - osztottam meg vele az indokom a fülébe búgva, majd nemes egyszerűséggel ellöktem magamtól, magabiztosan pillantva rá. Még ha fel is mérgesítem, egyre biztosabb voltam benne, hogy az érdeklődését kellően felfokoztam ahhoz, hogy ne legyen probléma a szemtelenségemből. Eddig is feszült volt a jelenlétemtől, ez nem nagyon fog talán változtatni a helyzeten.
- Valóban, nem lenne jogos többnek tartanom magam hirtelen, mikor eleddig a köztünk fennálló hierarchikus viszonyban jómagam voltam az alárendelt. Ne aggódj, nem várom el, hogy a tenyeremen lévő tetoválásnak megfelelően kezelj, nem azért mutattam meg, Kiyo Phellera. Csupán reménykedni merek abban, hogy korrekt elbánásban részesítesz - hajoltam meg színpadiasan a lány előtt, aki időközben sunyi módon elállta az utamat. Természetesen ilyen apróságok nem kerülik el a figyelmemet, és kicsit csalódottá is tett, ám voltaképpen nem lepődhettem meg az eseten, ha azt vesszük, hogy a kísérleti patkány egyszer csak komolyabb közreműködést kér.
- Feltételezve, hogy az általam vázolt esemény valós alapokon nyugszik, úgy az már bizonyos, hogy az idősík eredeti csapása mellékágra került. Ám egyetlen jelentéktelen személy halála nem okoz olyan mértékű pillangó-hatást, hogy befolyással legyen az időfolyamot meghatározó nagyobb kaliberű eseményekre... katasztrófákra - reagáltam a feltételezésére enyhén leszegett fejjel, baljós tekintettel nézve beszélgetőpartneremre. Bizonyítást nyert annak idején, hogy minimális változtatásokkal igazán komoly fordulatokat a tévhitekkel ellentétben nem lehet elérni. Hiába változtatják meg kulcsszemélyek, csoportok jövőjét, maguk az események változatlanul megtörténnek, csupán más körülmények között, esetleg más időpontban. Sokkal drasztikusabb beavatkozásra van szükség a tanulmányok szerint, véletlen idekerülésem pedig remek lehetőséget nyújt arra, hogy ezt a teóriát teszteljem. Való igaz, nem szándékozom visszatérni az eredeti idősíkomba a bizonytalan jövőért, amikor az arrancarság virágkorába csöppentem...
- Ha és amennyiben hiszel nekem, Kiyo Phellera, és megkockáztatod, hogy fantáziám termékének áldozatul eshetsz, úgy lehetséges volna-e, hogy megnyitod előttem az utat a lépcsőhöz? Neutral - kérdeztem némi hatásszünet után, csak hogy tudja a lány, észrevettem a kis akcióját. Egyébként is kíváncsi voltam az együttműködésünk lehetőségének kimenetelére, ez pedig egy remek alkalom volt megtudakolni, és egyszer s mint jelezni az arrancar felé fokozott figyelmemet a gesztusai és reakciói iránt.
- Ha már itt tartunk, kérlek engedd meg, hogy érdeklődjek másik énem személye és életkörülményei iránt. Sajnálatos módon memóriám hiányos a múltammal kapcsolatban bizonyos okokból... kifolyólag, így örülnék neki, ha fel tudnál világosítani... - érdeklődtem ártatlanul, miközben lassan elindultam ismét a lépcső felé. Határozottan a szándékomban állt megmászni az említett összekötő szerkezetet, Kiyo Phellera csak úgy akadályozhatta volna meg mindezt, ha látványos mozdulatokkal áll elém, és akadályoz meg benne. Vajon hajlandó-e idáig is elmenni azért, hogy a minden bizonnyal felbecsülhetetlenül nagy tiszteletben tartott laborjába be ne lépjek? Yare-yare... lehet kicsit túl sokat engedek meg magamnak...
Vissza az elejére Go down
Kiyo Phellera
Arrancar
Arrancar
Kiyo Phellera

nő
Hozzászólások száma : 55
Tartózkodási hely : Las Noches - azon belül keresd meg, ha nagyon tudni akarod
Registration date : 2011. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 96. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te14000/15000Natalie Birodalom 29y5sib  (14000/15000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptySzomb. Jún. 30, 2012 6:52 am

A duplikálódott kísérleti patkány esete
Mi a jó frász folyik itt?

Nem érdekel, hogy engem akar idegesíteni, ameddig nem törli meg a képét, isten bizony nem vagyok hajlandó beszélni vele! Nagyképű, idegesítő tuskó! Egyszer, csak egyszer kerüljön a kezem közé akkor, amikor nincs semmi dolgom, és nem érdekel semmiféle magyarázata, akkor majd megkapja a magáét, erre megesküszöm! Grrr, hogy én mi mindent tudnék vele csinálni, ha nem lenne ilyen érdekes az elmélet, amivel előállt! Mert egyelőre bizony megtartom az egészet az elmélet síkján. Én ugyan nem fogok hinni neki ennyitől! Nem, te gyökér, ahhoz bizony jóval többet kell letenned az asztalra, hogy én egy szavadat is elhiggyem. Már a kérdéseidben is kételkedem, nem ám az állításaidban. Tudom ám, hogy direkt szórakozik velem, ezért próbálok leadni neki egy gyenge taslit, hátha végre belátja, hogy velem így nem packázhat, csak éppen arra nem számítok, hogy elkapja a kezemet és még megjegyzést is tesz.
– Elmész te a francba >.> – szólalok meg csak úgy mellékesen. Bármikor ki tudnám rántani a csuklómat a kezéből, de kíváncsi vagyok, mit akar kezdeni vele, ha már így elkapott. Az a szorítás közel sem ér annyit, mint azt vártam volna. Fene essen belé! Túlbecsültem volna? Háh, akkor jóval gyengébb, mint azt hittem. Nagy kár, akkor még a felvágása is a jó nagy semmire volt! Szánalmas. A mézes-mázos szövegeléséből meg E-LE-GEM VAN!!! A megpörgetés után morgok egyet, erre ugyanis igazán nem volt semmi szükség, de legyen, most az egyszer – ismétlem: most az egyszer – nem fogok rá semmiféle megjegyzést tenni. Majd akkor, ha eljutunk odáig, hogy puszta kézzel tekerhessem ki a nyakát, addig meg tudok várni, és még sok mindent ki akarok szedni belőle, már ami a tudását illeti. De ezen a ponton már nem tudok parancsolni a korábban is kitörni akaró nevetésemnek, amit a kérdezősködés az az előbbi kis közjáték közé iktatok. Azt nem vagyok hajlandó elhinni, hogy eddig nem vette észre a vérzést, annyira csak nem lehet félkegyelmű! Remélem. Mert akkor már most befejezhetjük a beszélgetést és rátérhetek a miszlikbe aprítására.
– Miféle mellékhatásokról hadoválsz te? – vonom fel az egyik szemöldököm, miközben ezt a különc figurát vizslatom. Tudnám, miért foglalkozom még vele? Rég itt kellett volna hagynom, vagy legalább kipenderíteni innen. Mindazonáltal a faggatózáshoz egy vigyorral az arcomon közel sétálok hozzá – talán túl közel is, ha ilyesmikre vetemedik. >.> Még szerencse, hogy időben felemeltem a kezeimet, így legalább az alkarommal tudom tartani a távolságot és ellökni magamtól, ha túlzásba viszi. Egyszerűen kimondhatatlanul kellemetlen, hogy ennek a fiaskónak köszönhetően úgy simulok a mellkasára, mintha… na nem, ezt még gondolatban sem! O.O Halkan morgok, jelt adva ezzel nemtetszésemnek a kellemetlen közelséggel kapcsolatban. Ha nem jut el a tudatáig, az eggyel több okot szolgáltat nekem arra, hogy le akarjam nyakazni.
– Áhá, szóval a fontosabbnak tartott eszközöket meghagyod. Milyen páratlan ravaszság! ¬_¬ – gúnyolódok vele a szemeimet forgatva. Engem ugyan nem fog eszköznek használni, arra mérget vehet! Ahhoz korábban kell felkelnie! És ha nem távolítja el a képét a fülemtől, a periódusos táblára esküszöm, hogy belerúgok ott, ahol a legjobban fáj! >.> Egyelőre viszont megelégszem azzal, hogy a lábára taposok és ellököm magamtól, ugyanis megelégeltem ezt a helyzetet – és érzékeim szerint ő is, mert pontosan ugyanabban a pillanatban taszajtott egyet rajtam, amikor én rajta. Szóval lökdösődni akarsz, gyökérkém? Ám legyen, akkor megkapod, de abban garantáltan nem lesz köszönet! >.>
– Azt jól teszed. Egy szám a tenyereden még nem tesz téged nagyobbá, Albarracín. Neutral – válaszolok gonosz mosollyal az arcomon, miközben igyekszem közé és a labor felsőbb régióiba vezető lépcső közé kerülni. A következő megjegyzésén kénytelen vagyok ismételten felkacagni. - Hah, nem is erre céloztam! Csupán annyi fordult meg a fejemben, hogy a jelenléted sok mindent megváltoztathat. Apróságokat. Mint például azt, hogy espada légy. Már megbocsáss, de eddig sem feltételeztem volna rólad, ezek után pedig… nos, semmi nem biztos. Te éppen úgy nem tudhatod pontosan, mit hoz a jövő, mint én. Semmi garanciád nincs arra, hogy abba nyúlsz bele, mint amibe akarsz. Vagy talán tévedek, és rendelkezel ilyen páratlan szerencsével? Ez statisztikailag igen valószínűtlen – a vigyoromból és a hangsúlyomból talán számára is egyértelművé válik a gúnyolódás, amit különösen a beszédem végén művelek vele. Egy percig sem tagadom, hogy még mindig nehezen hiszem az állításait, de jól szórakozok rajta, úgyhogy egy játszadozás még részemről is belefér. Hiába, ha már egyszer ott hagytam egy kísérletet miatta, akkor már igazán tartozik nekem ennyivel. Ebből az álláspontomból pedig nem fogok engedni, akár tetszik neki, akár nem.
– Álmodik a nyomor, Albarracín! – villantom rá gonosz mosolyomat a nevetséges kérésére. Azt, hogy oda felengedjem, előbb ki kell érdemelni. De a kérése ad nekem némi mozgásteret az alkuhoz. Ha együttműködni akar, akkor keressünk kompromisszumot. Vagy tán nem ez a célja? Hah, mindegy az teljesen, itt én vagyok hazai terepen, és semmi okom arra, hogy engedményeket tegyek neki. Teszek hátrafelé néhány lépést, majd felugrom a lépcsősor harmadik fokára, hogy onnan tekintsek az előttem állóra. - A hajdani énedről, már ha nevezhetjük így, van egy dokumentum odafent, amiből mindent megtudhatnál. Engem csak a kísérleteim érdekelnek, így mellékes adatokat nem tartok fejben, de esetleg megengedhetem, hogy belepillants… – nem csak ő tudja elhúzni mások előtt a mézes madzagot, vagy játszadozni a másikkal. Nekem is vannak még eszközeim. Beszédemnek ezen a pontját ravaszul megcsillannak zöld szemeim, ahogy pillantásomat mélyen az övébe fúrom. Érdekelnek a reakciói. - Megtehetném, ha akarnám. De ahhoz kell némi bizonyíték is. Méghozzá az állításaid alátámasztására. Nyilván megérted, hogy kontárokat nem fogok oda felengedni – leplezetlenül, egyre szélesebben vigyorgok. Ha azt hitte, az előbbiekkel sikerült meggyőznie, akkor bizony jó alaposan melléfogott! Az ő érdekében merem remélni, nem becsült alá ennyire. Ha igen, akkor az egy elég súlyos melléfogásnak minősülne részéről. Kár lenne érteni, mindeddig remekül játszadozott a kíváncsiságommal és a türelmemmel. Vétek lenne, ha egy ilyen apróságon csúsznának meg az elméletei. - Ha az vagy, akinek mondod magad, bizonyítsd! Mutass valamit olyasmit, amit még nem láthattam a jelenben. Addig ugyanis nem foglak felengedni! – jelentem ki határozottan, miközben a lehető legjobban elállom a felfelé vezető utat. Ha megpróbál elmenni mellettem mindezek ellenére, akkor kénytelen leszek erőszakot alkalmazni. Mit kénytelen?! Az eddigiek után még örömömre is szolgálna, ha belerúghatnék párat! De ez egy laboratórium, ilyesmivel beszennyezni pedig egy nap egyszer bőven elég. Ha megkapom, amit akarok, akkor hajlandó leszek együtt működni, addig azonban ne is várja, hogy akár egy szavát is komolyan vegyem!
Vissza az elejére Go down
Ricco Albarracín
Privaron Espada
Privaron Espada
Ricco Albarracín

Férfi
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 19
Age : 35
Tartózkodási hely : Ott, ahol
Registration date : 2011. Aug. 05.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: Rejtélyes utazó
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te10500/15000Natalie Birodalom 29y5sib  (10500/15000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyKedd Júl. 10, 2012 9:52 am

Változó jövő I. - Trónbitorlás


A verbális reakciótól eltekintve meglehetősen szelíd módon kezelte cselekedetemet a lány, sem a szorításra, sem a táncmozdulatra nem akart a falhoz kenni, legalábbis látszólag. Amelyik kutya ugat, az nem harap, legalábbis többnyire ugyebár, és ez alapján érdekes következtetésekre is juthatnék a vele való bánásmóddal kapcsolatban, ám egyelőre ezeket megtartom magamnak további kísérletezés céljából, azt hiszem. Úgy vélem, a differencia oka nem lehet a történetem iránt mutatott érdeklődése, hiszen épp az előbb kívánt megütni, még ha nem is komolyan. Határozottan felkeltette az érdeklődésemet ez a váratlan változás az érintésekhez való viszonyulásában, tekintetbe véve a kézcsók illetve a csuklószorítás és a... rángatás közötti különbségeket.
- A chronotranszportálás komoly megterhelést okoz a szervezetnek és az idegrendszernek. Az általam eddig felfedezett tünetek között szerepelnek az enyhe égési sebek, a gyakori fejfájás, a szédülés, az émelygés és az orrvérzés. Sajnálatos módon arról nincsen információm, hogy mennyi ideig tartanak ki a tünetek, ám meglehetősen... kellemetlenek, így nem bánnám, ha hamarosan elmúlnának - adtam kielégítő magyarázatot Kiyo Phellera kérdésére. Abban én sem vagyok biztos, hogy nem károsodott maradandóan a szervezetem vagy éppen nem a Neurocom zavara okozza mindezt, de idővel ez ki fog derülni, én pedig határozottan türelmes vagyok. Annál is inkább, mivel most sokkal szívesebben törődtem a lány közelségével, magamban ízlelgetve az érzéseket, amiket kivált belőlem. Sajnos alakjával ellentétben illata nem volt túl nőies, alighanem tudós státuszának köszönhetően mellőzi a különböző parfümöket, illatos samponokat, balzsamokat és kenceficéket... igazán kár, hogy a kémia a fő területe, és nem valami olyasmi, ami mellett ezeket a szereket lehetne használni.
- Nahát... attól tartok, nem helytálló a megfogalmazásod, Kiyo Phellera. Távol áll tőlem, hogy eszközként tekintsek rátok, az együttműködésünk ugyanis nem személyes profitot szolgál, hanem egész Las Noches és az arrancarság jövőjének felvirágoztatásáért szándékozom létrehozni - feleltem a kissé felháborító feltételezésére higgadtan és szemrebbenés nélkül, noha rátapintott a lényegre. Hidegen hagyott minden fajtársam sorsa, amíg maga Las Noches áll és a fajtársaim fölénye biztosított a halálistenek és az emberek felett. Ezen két cél ideiglenes érdeklődést vált ki belőlem bizonyos arrancarok iránt, ezt a szerepet pedig most Nidaime Granz és jobbkeze töltik be. Hogy meddig, azt még számomra is kérdéses, ahogy az is, hogy mi lesz, ha már nem lesz belőlük haszna a technikai fejlődésnek. Minden egyes Granz intelligensebb volt az elődjénél, kreativitásuk azonban erősen változó volt az idők folyamán. Yondaime zsenialitását talán sosem fogják felülmúlni.
Mindenesetre mivel ismét érdekes reakciót kaptam, kénytelen voltam felfüggeszteni a gondolatmenetemet és visszatérni a viselkedéselemzéshez. Ismét egy gyengédebb mozdulatsorra reagált durván és elutasítóan, akárcsak a kézcsóknál. Roppant módon elkezdte izgatni a fantáziámat, hogy ha most valami erőszakosat tennék, arra vajon újra csak verbális ellenkezés lenne a válasz, vagy sem? Le se tagadhatom, mennyire élvezem az ilyesmit... mármint az emberi viselkedést tanulmányozni.
- Nem különösebben rázna meg, ha ebben az idősíkban nem emelkednék egy espada szintjére... tulajdonképpen még örülnék is neki - vigyorodtam el, miközben azt figyeltem, hogy ismét elállja az utamat a lépcső felé. Gúnyolódása tulajdonképpen nem zavart, számítottam efféle hangnemre, és nem is feltétlenül azért osztottam meg vele ezeket az információkat, hogy elhiggye őket, hanem hogy az érdeklődését felkeltsem.
- Nagyszerű meglátás, Kiyo Phellera! Attól tartok azonban, hogy bárhogy is nyúlok bele a jövő folyásába, igen elenyésző számú azon kimenetelek száma, melyek nagyobb mélységbe taszítják fajunkat, így voltaképpen vajmi kevéssé számít, merre is vezet az új jövő, ha másfelé vezet - a hitetlenkedés ellenére jómagam komoly választ adtam, amit az arcomról eltűnő magabiztos vigyor hiánya is jelzett. Jelezni kívántam, hogy a téma nem olyasmi, amivel viccelődni lehet, még ha a nő fel sem tudná fogni, hová is vezet az az ösvény, amin most a fajunk sétál. Ő nem élte át azt, amit én, Aizen veresége csupán egy apró szúnyogcsípés jelentőségével ért fel mindahhoz képest. Azt hiszem gratuláció illeti Kiyo Phellerát, hogy előhozta a komoly oldalamat.
- Nahát-nahát... valamit valamiért, ugyebár? Határozottan pozitív érzéseket kelt bennem a viselkedésed, van ráció abban, amit teszel. Nem szeretem az olyan embereket, akik puszta ígéretekre alapozva ugranak bele egyenlőtlen megállapodásokba - fejtettem ki, majd némi töprengés után úgy határoztam, hogy engedek a kívánságának. Kétségtelenül én voltam a hátrányosabb helyzetben lévő fél, azaz a követelő, így nekem kellett a kockázatokat is vállalnom ebben az esetben. Yare-yare... azt hiszem kifogtak rajtam, úgy tűnik kissé tompultak a képességeim, ha ő ilyen helyzetbe tudott kényszeríteni.
- Ezt az eszközt olyan fémötvözetből készítették, amelynek egyik eleme tudomásom szerint még nem létezik ebben a világban. Mai eszközökkel és anyagokkal nem lehet kárt tenni benne, így nyugodtan bocsátom a rendelkezésedre, amennyiben meg akarod vizsgálni, Kiyo Phellera - ezekkel a szavakkal karöltve csatoltam le fülbevalómat, és egy hanyag mozdulattal hajítottam a fracción felé. A célnak megfelelt, egy ilyen alkuban ugyanis nem állt szándékomban leleplezni a leginkább érdeklődésre számot tartó bizonyítékomat. Kellett ahhoz, hogy fenntartsam a kíváncsiságát a későbbiekben, illetve attól is tartottam, hogy esetleg a Neurocom komplex struktúrája olyannyira átláthatatlan lenne számára, hogy nem értené meg. Ezt persze jobb nem hangoztatni, nem kívántam megsérteni a büszkeségét efféle lealacsonyító megjegyzésekkel.
- Attól tartok, jelenleg ennél többel nem tudok szolgálni. Bízok benne, hogy megfelel az egyezségünk alapjának és kielégíti a kíváncsiságod is - tettem hozzá végül, miközben felhagytam azzal, hogy megpróbáljak feljutni. Hátraléptem és türelmesen vártam, hogy bebocsátást nyerek-e a laborba. A visszafogott viselkedés most szükséges volt, nem bohóckodhattam el holmi szemtelenkedéssel.
Vissza az elejére Go down
Natalie Salazaar Granz
Espada
Espada
Natalie Salazaar Granz

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 160
Age : 31
Registration date : 2011. Mar. 24.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: Tudós
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te40550/65000Natalie Birodalom 29y5sib  (40550/65000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyVas. Júl. 22, 2012 10:29 am

Nidaime Granz


*Fent, valahol a legfelső szintek egy elrejtett termében egy rendkívüli kutatás kellős közepén állva oldok meg egy bonyolult egyenletet. Noha a hozzám hasonló mániákus személyeknek talán annyira nem is lenne bonyolult, feltéve ha nem genetikai bekódolásokról volna szó. Ezeket mindig is szerettem, hiszen ezzel annyi idő elmegy; amilyen lényt alkotok éppen. Mindenesetre a maga szintjén veszélyes is tudna lenni a nem megfelelő kezekben. Éppen egy roppant érdekes entitáson dolgozom, ami hasonlít egy kicsit Mugoira, aki már bennem csücsikél. Felhúzva a fehér kesztyűt éppen azon foglalatoskodom, hogy millió egy láncban megtaláljam azt a számot, ami nem stimmel. Eddig a normál számok közül mindegyik kinyírt egy-egy láncot. Így elég nagy a valószínűsége, hogy a logaritmusokban vagy a gyökökben lesz a megoldás. Mindezek előtt, míg megoldanám ezt a kisebb malőrt; az asztalomon levő fekete kesztyű pittyegésbe kezd. E pittyegés hatására a sötét falak megvilágosodnak a fal méretű kivetítőm hatására.*
- Nahát! *_* *Érdeklődve pillantok fel a falra, amelyen éppen az egyik fracciónom bejutása játszódik le. Igazából ezzel nem is volna baj, ha a mai napra vonatkozóan nem kettő darab leolvasásról lenne szó. Nem emlékszem, hogy adtam volna le engedélyt a távozásra a toronyból. Ezek szerint, akit a kamera mutat, az nem lenne más, mint egy hasonmás? Leveszem a kesztyűt és megtörlöm a kezemet egy fertőtlenítővel. Egy zavaros mosoly jelenik meg arcomon, amit groteszk lélektükreim teszik igazzá. Kényelmesen hátradőlök egy székben, mialatt felveszem az irányítóm. hamarosan kitárulkozni látszik az a jelenet, amelyben egy fracciónomtól megszabadítanak, a másik meg talán kissé fenyegetetté válik. Noha, egész érdekes történetet tudhatok meg, de nem eléggé érdekes ahhoz, hogy eltekintsek néhány bajtól. Öltözni kezdek, az öltözésemből ítélve pedig pillanatokon belül megindulok a helyszín felé. Viszont egy másik irányból, mint amire számítani lehetne. A kijárat felől érkezem meg, mintha csak a laborban sem lettem volna. Ezt, hogy elérjem tökéletes helymemóriára van szükség a temérdek lehetőség okán. Megjelenésem mindenesetre nem a maga hétköznapi szintjén zajlik. Ugyanis a szokványos örömtől eltérve meglehetősen komoly aspektusban figyelhetnek rám fel arra a másodpercre, ameddig alakom egy helyben van. Hihetetlen gyorsasággal kerülök Ricco elé, miután egy pillantást vetettem Kiyo lábára.*
- Yare, yare.. a károkat illik megfizetni Ricco úr! *.* *Hirtelen váltok mosolyra, majdan meglököm, hogy a falnak essen. Természetesen még nagyobb lesz a mosolyom, aztán akkorát rúgok (abba a lábába amelyiket Kiyonak is bántotta) az egyik bokájába, hogy az ripityára törjön. Méltó üdvözlésem után csak unottan sétálok a lépcsőfok egyik fokára, hogy leülve arra, onnan kémleljem ezt a kettőt. Sóhajtok egyet, és gondolataim máris a dicső pillangókra téved. Olyan kis aranyosak, amikor a szárnyacskáikat mozgatják fel és le. Vajon hogyan lehetnek képesek ilyen színekre szert tenni? S nekem miért nem lehet ilyen színem? Úgy szeretnék egyszer pillangó lenni és csak szállni és szállni! T.T Sajnos minderre én képtelen vagyok, s talán soha nem is leszek képes. Miért is? Ennek egy réges-régi történet áll a hátterében, amely rövidesen majd a felszínre keveredik. Talán minél előbb. Kicsit oldalra billentem a fejem, majd aranyosan pislogok Riccora. Olyan kis aranyos ezekkel a szemekkel. Lehet, hogy "protézis"?*
- Csúnya bácsi vagy ugye tudod? Nem szabad ám Kiyo nénit bántani játék közben. >.> Amúgy... *Ekkor elkerekednek szemeim, hiszen meglátok a padlón valamit, amit csak az én szemeim láthatnak természetesen. Oda sétálok, s a kesztyűmet oda érintem. gyakorlatilag a külvilágnak semmi nem lenne észrevehető, csak én tudom, hogy maradt "információ" ott nekem a nanorobot. Szépen összeszedtem, így az adatot majd bekapcsolásnál fogom analizálni. Addig is visszaülök a helyemre és nyújtózkodom egyet. Ásítás is követi mindezt.*
- Egyébként ti mit csináltok itt? Csak nem...csak nem...ugye nem zavartam meg a randevútok? T_T *Elpirulok kicsit. Olyan kis sunyiság volna ez Kiyo néni részéről. De hát mi tudósok tudjuk legjobban az ösztönök nagyban befolyásolhatják az egyéniségünket. Egy hím egyedre pedig nem feltétlenül kell szexuális eszközként gondolni. Végtére is Eras nénivel töltött reggelem sok mindent megmutatott ám nekem. Surprised Olyan, mint egy pókocska...megszexuálja, majd megeszi őket. *_* Hajrá Kiyo néni! *o* *
Vissza az elejére Go down
Kiyo Phellera
Arrancar
Arrancar
Kiyo Phellera

nő
Hozzászólások száma : 55
Tartózkodási hely : Las Noches - azon belül keresd meg, ha nagyon tudni akarod
Registration date : 2011. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 96. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te14000/15000Natalie Birodalom 29y5sib  (14000/15000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyVas. Júl. 29, 2012 11:48 am

A duplikálódott kísérleti patkány esete
Mi a jó frász folyik itt?

Fenemód bosszantó a tényállás, miszerint ez az alak folyamatosan képes elérni, hogy rá figyeljek. Egyszerűen a kíváncsiságomra alapoz, ráadásul még működik is – ezzel tisztában vagyok, éppen ezért idegesít. Nem örülök neki, hogy bizonyos érdeklődéseim miatt kénytelen vagyok legalább félig-meddig úgy táncolni, ahogyan ez az ostoba alak muzsikál. Minden esetre az elhatározás, hogy egyszer úgyis megölöm, valamelyest kisegít ebből a nagy bosszankodásból. Ha úgy akarok tárgyalni – na még mit nem! – ezzel a balfácánnal, hogy abból én is jól jöjjek ki, és Natalie-sama magasságos birodalmába ne kerülhessen holmi kontár, ahhoz legalább látszólag nyugodtnak kell lennem. Na persze ez nem könnyű feladat, ha egyesek fennen zengedezik az ostobaságokat. Felvirágoztatni Las Noches és az arrancarság jövőjét, mi? Süket duma! Kötve hiszem, hogy ez lenne a valódi célja, de ha mégis, akkor elég idealista. Ez azt jelentené, hogy a hajdani espada meglehetőst álmodozó természet, ezt pedig nem szeretném feltételezni róla. Megalázó lenne, még a jelenlegi véleményemhez képest is. Az üres szavak ugyanis semmit nem érnek, ha képtelenek megvalósítani a célt. Ezt neki is tudnia kell.
– Hogyne… Hiszem, ha látom! – vetem oda neki ezt a kétkedő megjegyzést. Feltételezem, van sejtése az üzenet jelentéséről, ha meg nem, akkor így járt. Nem fogok a szájába rágni semmit, jöjjön rá magától! Engem ugyan nem érint, mit csinál, ameddig az nem jelent veszélyt az espadámra, és ezt szándékomban is áll éreztetni vele. Tanulja csak meg, mi itt a rendszer, ha annyira együtt akar működni! Bár, amit eddig láttam belőle, azt nem igazán tudom hova tenni. Még besorolás alatt áll a szememben, és azt hiszem, ezt így is akarom hagyni egy ideig. Nem akarok, és nem is fogok megbízni benne, de a tudományok terén talán nem annyira ökör, mint azt elsőre gondolnám. Ki tudja. Az a balga mese még igaz is lehet, ha úgy vesszük. De bizonyíték nélkül nem vagyok hajlandó elhinni semmit! Fel is ugrok az egyik lépcsőfokra, hogy mindenképpen elálljam előtte az utat, miközben beszélgetünk, és ne lenézzen rám, mert az oly mértékben idegesítő, hogy azt elmondani nem tudom!
– Nahát, ezek szerint mégsem az erődre akarsz támaszkodni? A korábbiak után ez igencsak érdekes kijelentés – nevetgélek némi gonoszsággal a válaszán. Következő megjegyzésére azonban nem reagálok semmiféle verbális módszerrel, egyszerűen csak felvonom a szemöldököm. Na persze, higgyem is el, hogy annyira szörnyű a hely, ahonnét jött? Azt már nem! Én a jelenben élek és semmi közöm egy olyan álomvilághoz, ami számomra nem létezik! Őszintén szólva nem is igazán érdekel. Majd alakul valahogy, nem? Addig meg nem fogok ezzel foglalkozni, ameddig nem tartunk ott. Túlzottan előre gondolkodni ostobaság. - A hízelgéssel nem mész semmire, az ugyanis nem bizonyít semmit az állításaidból! – vetem oda neki ismételten, némiképp gonoszul. Ez van, ezt kell szeretni, az elv pedig rá is vonatkozik! A mézes-mázos szavak olyan kategóriába tartoznak, ami abszolút értéktelen. Nincs rájuk szükség, és ennél fogva csak a másik éberségének elaltatására jók. Csakhogy ellenem nem működik, minden figyelmemet ennek a férfinek a mozdulataira összpontosítom. Azt ugyan nem értem, mit csinál, de készen vagyok védekezni és visszatámadni, ha arra volna szükség. Melegen ajánlom, hogy ne legyen! Azt nagyon-nagyon megkeserülné.
– Ez micsoda? – teszem fel kérdésemet, végig szemmel tartva mozdulatait, miközben a lépcsősor elé ugrok, hogy ott lehajoljak és kezembe vegyem az oda hajított tárgyat. Valóban érdekes, de az állításának bizonyításához fel kellene vinnem arra a részre, ahol az anyagaim vannak. Ezzel most alaposan kelepcébe csalt, hogy rohadna meg! >.> Mert hogy én aztán nem hagyom itt lenn egyedül, az is fix! Csak felengedni sem akarom még, és ez bizony komoly problémát jelent számomra. Fene enné meg! ><
Ebből a dilemmából azonban kirángat a bejáratnál megjelenő alak, és a belőle sugárzó komolyság. Ettől az én tekintetemből is eltűnik az a cseppnyi düh, ami az imént megjelenhetett benne, és érdeklődve figyelem az eseményeket. Persze, nem kizárt, hogy csak képzelődtem, de ezt Natalie-sama esetében nem tartom túl valószínűnek. Az viszont még engem is megdöbbent, hogy espadám ez elé a tuskó elé kerül, ezzel gyakorlatilag közénk állva, és… mit mondott? O.o Milyen károkat? A kísérleti alany veszteség ugyan, de pótolható, úgyhogy ezt a megállapítást most nem értem, pedig Natalie-sama mindig olyan logikusan beszél. Vagyis… általában.
– Natalie-sama… O_O – sajnos jobban nem tudom kommentálni az előttem épp most lezajlott jelenetet. A végén még megsajnálom szerencsétlen flótást… Hah, na ez az év vicce! Még hogy én megsajnálni?! Hol él az elmém azon eldugott része, ami ilyesmiken gondolkodik? – Szép mozdulat volt, Natalie-sama – egészítem ki a korábbi megjegyzésemet. Azt hiszem, még nekem is van mit tanulnom, hogy ilyeneket meg tudjak csinálni, de legalább látom, hova tudnék fejlődni, ha egyszer akarnék. Szemeimmel követem az espadámat, amint letelepedik a lépcsősor egyik fokára és onnan kezd nézelődni. Ilyenkor szeretném tudni, mi jár a fejében. Ugyan már hozzászoktam az ilyesféle elkalandozásaihoz, mégis, jó lenne ismerni az esze járását, azzal együtt, hogy megkérdőjelezhetetlenül zseniális elme. *.* - Megint lenénizett T-T – nyafogok a tőlem telhető leghalkabban. Tudom, ostobaság, mert ez elég gyakori tőle, de akkor sem vagyok olyan öreg… ugye? Mindazonáltal erre a megjegyzésre csodálkozva kezdek pislogni Natalie-samara. Kit nem kéne bántani? O.o Ekkor letévelyedik a pillantásom a korábban lesérült lábamra. Szinte észre sem vettem, hogy még mindig látszik az a lándzsa által hagyott sérülés. Neki mégis feltűnt?
– M-m-miről beszélsz, Natalie-sama? O.O – érzem, ahogy az arcom félelmetes tempóban elvörösödik a zavartól. - Miféle randevú? Én csak lejöttem megnézni, ki lépett be ide… Különben sem állok össze erőfitogtató balfékekkel… – még a kezeimet is összefonom a melleim alatt, és igyekszem úgy tenni, mintha ez a feltételezés lehetetlen volna, mert természetesen az is, csak az ilyen zavarbaejtő kérdések miatt teljesen a feje tetejére tud állni a gondolkodásom. T-T Mindezek ellenére igyekszem gyorsan összeszedni magam, mert nem viselkedhetek ostoba kamaszlányként, pláne az espadám jelenlétében, mert ez még a jelen szituációnál is megalázóbb lenne. – Natalie-sama, mennyit hallottál a beszélgetésünkből? – kérdezem, már sokkal komolyabban és összeszedettebben, miközben odasétálok hozzá. Még mindig a kezemben van a tárgy, amit az a félnótás dobott elém bizonyíték gyanánt. Most, hogy Natalie-sama itt van, azt hiszem, jogában áll, hogy övé legyen az elsőbbség a vizsgálódás terén, így hát kinyújtom felé a kezem, nyitott tenyeremen azzal a bizonyos tárggyal. - Szeretnéd megvizsgálni? – még egy minden eddigi aljasságot nélkülöző, akár kedvesnek is nevezhető – ha valaki megteszi, kinyírom! – mosolyt is hozzátoldok a kérdésemhez. Ezzel a probléma megoldódott, nem kell kontárokat felengednem a lépcsőn, és Natalie-sama is szemügyre vehet mindent. ^_^
Vissza az elejére Go down
Ricco Albarracín
Privaron Espada
Privaron Espada
Ricco Albarracín

Férfi
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 19
Age : 35
Tartózkodási hely : Ott, ahol
Registration date : 2011. Aug. 05.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: Rejtélyes utazó
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te10500/15000Natalie Birodalom 29y5sib  (10500/15000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyVas. Aug. 05, 2012 8:10 am

Változó jövő II. - Nidaime Granz


A hitetlenkedő megjegyzés hallatán sunyi mosolyra húzódnak vékony ajkaim. Voltaképpen nem meglepő, hogy egy olyan önző társadalomban, amilyen a mienk, az efféle motivációk megrökönyödést keltenek másokban, így persze nem hibáztatom a lányt, hogy kételkedik a szavaimban. Az önzetlenség eszméje még a gyarló emberek világában is homályba vesző fogalom, nem hogy itt, ahol mindenki a saját érdekét nézi. Tulajdonképpen az együttműködés és a bajtársiasság hiánya is lehetett az, ami a vesztünkhöz vezetett, noha jómagam sem gondolom ezt komolyan. Genetikailag van belénk kódolva az önzés, enélkül életképtelenek lennénk, ahogy ezt a deviáns egyedek kitaszítottsága és gyors pusztulása is jelzi.
- Nahát... úgy tűnik a szavak csűrése-csavarása tényleg hasztalan egy olyan materiális elme jelenlétében, mint te vagy, Kiyo Phellera. Amennyiben kézzelfogható bizonyítékot szeretnél, némi türelem árán megkaphatod idővel - jegyeztem meg inkább magamnak, mint az arrancarnak. Szükségtelenül nem fogom járatni a szám, amennyiben szavakkal nem befolyásolható valaki, akkor kénytelen vagyok tettekhez folyamodni, hiába vagyok jobban otthon a beszédben. Nem különösebben rázott meg, hogy így alakul a tervem ezen lépése, felkészültem arra, hogy idő kell majd az együttműködés zökkenőmentes kialakításához. Időből pedig rengeteg áll a rendelkezésemre.
- A tetoválásomat a hűségemmel szereztem meg, nem az erőmmel. Sosem voltam különösebben erős, és nem is támaszkodtam arra a csekély hatalomra, ami lélekenergiámban rejlik. Eme gondolatod egy sajnálatos félreértés eredménye, olyan oldalamat láthattad, amelyre se büszke nem vagyok, se nem jellemző rám kuncog - magyaráztam alaposan megválogatva a szavaimat, kisebb szüneteket tartva a kulcsszavak előtt. Ballépésem terhét cipelni nem igazán szerettem volna túl sokáig, és úgy éreztem, lassan kifelé evickélek abból a csávából, amibe beleugrottam ostobaságom miatt. Ám dolgozni kell még ezen, ha a lány felemlegeti még.
- Ez a szerkezet egy álcázóeszköz. Elrejti az arrancarokra jellemző külső nyomokat. Nagyjából fél órára és egy DNS-mintára volna rá szükségem, hogy át tudjam kalibrálni, ha esetleg ki szeretnéd próbálni kuncog - vigyorodtam el, miközben Kiyo Phellera a fülbevalómat vizsgálta a kezében. Tekintetem azonban hamarost a bejárat felé orientálódott, ahogy periférikus látásom segítségével felfigyeltem a felénk közeledő újabb alakra. Kimért mozdulattal fordultam feléje, hogy alaposabban is szemügyre vessem a bájos hölgyeményt, bár nem kellett hozzá túlságosan sok gondolkozás, hogy felismerjem. A jellegzetes külső árulkodó volt, tekintélyes jelenlétének hatására pedig szinte reflexszerűen mély meghajlást eszközöltem Nidaime Granz irányába. Küllemének kettőssége csak így, személyesen volt igazán szembetűnő. Egyszerre rázott ki tőle a hideg és tartottam cukinak, ám szemernyi kétség sem férhetett hozzá, hogy nem bolondériából lett primera espada. Mire azonban bemutatkozhatnék, a nő bámulatos gyorsasággal előttem terem, a következő néhány pillanatban pedig csupán utas voltam a saját testemben. Kiváló reflexekkel fogtam fel a mellkasomat ért lökést, a fal csattanását a hátamon, valamint az éktelen fájdalmat, amelyet a bokámban éreztem, ám tenni nem tudtam ellenük semmit. Mire valójában felfogtam a történéseket, addigra a földön ültem, és a lassan pirosas színbe átforduló öltözetemre meredtem, majd a fájdalomérzet megjelenésével együtt egy kiáltás is kiszakadt a torkomból. Neurocomom riasztása nélkül is tudtam, miért vált hirtelen szaporává a lélegzetem és miért izzadtam le, miközben a fogam összeszorításával igyekeztem elérni, hogy több gyengeséget jelző hang ne jusson ki az ajkaimon. Ebben az állapotban nem sok mindennel volt lehetőségem törődni, így igyekeztem arra szorítkozni, hogy a kulcsinformációkat felfogjam. Mint például hogy mi az oka az espada ezen megmozdulásának. Szerencsére megjegyzéséből nem esett nehezemre levonni a következtetést.
- Nahát... részemről az öröm, Nidaime Granz. Mélységes elnézését... kérem, amiért beszámíthatatlan tudat...állapotban erre vetemedtem. Joggal... viselem a büntetést, ezt elismerem - pillantottam fel egy halvány, erőltetett vigyorral az arcomon, majd a fal segítségével felhúzva magamat feltápászkodtam a földről. Szaggatott légzésem kihatott a beszédem folyamatosságára is, így néhány mozdulattal módosítottam a Neurocom funkcióinak működésén, így tompítva a zsibbadó fájdalmat, amit törött bokám eredményezett.
- Tapasztalataim alapján úgy vélem, hogy Nidaime Granz remekül... szórakozott az eddigi csevejünkön, Kiyo Phellera... és egyetlen pillanatáról sem maradt le. Pusztán... az a kérdésem, hogy miért pont... most döntött úgy, hogy közbeavatkozik, Nidaime-sama? - préseltem ki az újabb szavakat ajkaim közül. Mélyeket lélegeztem, és valamelyest beavatkozásomnak köszönhetően javult a fájdalomérzet kellemetlensége is, így megengedhettem magamnak, hogy némi csodálattal vegyes tiszteletet csempésszek a pillantásomba. Az espada felülmúlta a várakozásaimat. Visszavonulása után alig egyszer-kétszer láttatta magát Las Noches mindenki által használt folyosóin, ereje és tekintélye pedig korántsem volt akkora, mint ahogy most tapasztalom. Natalie Salazaar valóban olyasvalaki, akit segítve technikai fölényt tudunk kiharcolni a halálistenekkel és az emberekkel szemben. Aki pedig ezt a technológiai forradalmat megnyeri, azé lesz a győzelem az előttünk álló évszázadok során.
Vissza az elejére Go down
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
Wolloh Del Desierto

Férfi
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 81
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te18000/30000Natalie Birodalom 29y5sib  (18000/30000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyVas. Aug. 05, 2012 12:22 pm

Helyre tudná állítani a Zanpakutoumat?

Reggel a kalapom valahogy nem akart rendesen állni a fejemen, ezért a tükörtől kértem segítséget, viszont a tükör e-helyett egy jeges, Disney világba csöppentet. o.O? Gondoltam egy ceroval kijuthatok eme csúfos zárt helyről, viszont a cerom elkezdett pattogni, mint flippergolyó a flipper gépben. o.O?? Mikor felém tartott egy ökölcsapással elpusztítottam, bár az öklöm bele fájdult. A kicsi fraccion társammal felfedeztük, hogy vannak ajtók is, de oda az út ilyen csisz-csuszi úton vezetett. Mivel nem volt kedvem ehhez, ezért egy felfelé növő cseppkövön kipróbáltam az abrazadera technikát, hátha azzal széttörhetem a berendezést, viszont, mintha ott se lettem volna, csak a kezem fájdult újra meg. Így kénytelen, keletlen az ajtóhoz csúsztam, ahol először a kis tündérke próbálta meg egy valami gallyal feltörni a zárat, de az jéggé fagyott, s szilánkokká tört. Gondoltam, akkor valami keményebb, komolyabb tárgy kellene, a művelethez, így mondtam neki, hogy a zanpakutouját használja, de ő nem akarta, ezért én teljes nyugalommal a kezecskéibe nyomtam a sajátomat, ami a földre húzta őt. Very Happy Így én magam tettem a zárhoz, minek következményeképpen ez a piszkavas jéggé fagyott, s szilánkokra tört. O.O? A következő kijutási próbálkozásom az volt, hogy attól a gondolattól vezérelve, hogy talán a hely jégpáncélja úgy működhet, mint a mi hierronk, ezért egy pontot ütöttem, amíg bírtam, azután a fájdalomtól égő, reszkető kezeimet leengedtem, s a lábammal folytattam haszontalan próbálkozásaimat. Eközben a kicsilény szólt, hogy talált valamit, ami egy rejtvény volt, minek segítségével kijuthatunk. >.>
„Olykor a tűz ott van bennem, mégis hideg maradok,
Ha szerelmed arcát őrzöm, tőled semmit sem kapok,
Mit ők nyújtanak felém, mindnek csak annyit adok,
Talán minden enyém lesz, de meg semmit sem tartok.„

Hosszas gondolkozás után megfejtettük a rejtélyt. A megfejtés meg… öm… jégtükör, tükör… a kettő közül az egyik volt. Smile Az ajtó, mit kijáratnak gondoltunk, kinyílt, s átmentünk rajta, viszont az egy másik terembe vezetett, ahol egy kopasz figura, meg rengeteg shinigami volt, köztük az egyik kapitányi haorit viselt, így egy negacionnal sürgősen elhagytam a helyszínt. Ahogy visszaértem a szobámba leültem az asztalomhoz, s elővettem egy papírlapot, aztán írni kezdtem:

"Buenos Noches, Primera Espada, Nataliel Salazaar Granz!

Minden tiszteletem a tudásának, s elbűvölőségének. Igazán nagy ritkaság, hogy ilyen nagyszerű arrancar, sőt espada járjon Las Noches falain belül.
Egy, remélem nem túl meg terhelő, avagy túl nagy kéréssel fordulnék önhöz. Egy tragikus balesetet szenvedett el egy fontos eszközöm. Hogyha az ideje, s kedve is engedi, valamint, hogyha nem túl nagy kérés, akkor meg szeretném arra kérni, hogy fogadjon, hogy elmondhassam nagyságának problémámat, minek megoldásához kérném a segítségét.

Minden tisztelettel esedezik a segítségéért, Wolloh Del Desierto, a 44. arrancar, a Thres espada, Räv la Luz fraccionja."


Egy borítékba raktam, s oda adtam Saayidnak, a kis vörös hajú chibimnek.
- Ezt vidd el a Primeranak.
Saayid a levéllel el is ment a Primerra tornyához, ahol csupán egy amolyan váró, előszoba helységbe érkezett. Mivel az utasításban nem szerepelt, hogy feltétlenül adja át személyesen az espadanak, vagy valamelyik fraccionjának, ezért az apró futár a levelet otthagyta, s már jött is vissza.
- Elvittem, a válasz meg majd egyszer csak jönni fog. – Mondta nekem Saayid, mikor megérkezett hozzám, mit egy bólintással nyugtáztam, aztán befeküdtem az ágyamba, hogy mind kipihenjem a megrázkódtatást, ami a tükör túloldalán ért, illetve, hogy megvárjam a Primerra válaszát. Amag vártam egyszer be is aludtam, s azt hittem, hogy órákat aludtam, de szerencsére Zozimos, aki a fejemtől nem messze feküdt a párnámon, megnyugtatott, hogy csak körülbelül negyedórára, ha bealudtam, s a válasz még nem érkezett meg. Hogy nehogy újra bealudjak újra olvastam a Hellsing mangáimat, s így az idő érzékem is elhagyott. Éppen az utolsó részt olvastam… hatodjára, mikor megérkezett Granz, a Primera válasza a levelemre, bár lehet, hogy olvasás közben sikerült egyszer-kétszer bealudnom. ^^” Mielőtt elindultam volna, meghagytam Saayidnak, hogyha a Thres Espada keresne esetleg, akkor mondják meg neki nyugodtan, hogy hova és miért mentem. A megadott időpontra, már, ha volt, hogyha nem volt, akkor másnap délelőtt, elmentem a legmagasabb toronyhoz, s kíséretnek magammal vittem Zosimost. Pontosabban jött ő magától is, de nem volt kedvem visszazavarni, bár lehet, hogy nem kellett volna magammal vinnem mégsem. Mielőtt az előszoba, várakozó félébe léptem volna, még vettem egy mély levegőt.
- Nem parázz! Csak nem lesz semmi bajod! – Bátorított a chibi.
- Akkor maradj nyugton. – Mondtam intésként Zosimosnak, miközben beléptem a várakozó helységbe, ahol türelmesen várakoztam, míg valaki fogad. Akárki is jött ki az ajtón meghajoltam felé, s elmondtam, hogy mi járatban vagyok errefelé, miután köszöntem. – Buenos Noches! Elnézést a zavarásért. Wolloh Del Desierto vagyok, a 44. arrancar, a Thres Espada első fraccionja. A csodálatra méltó Primera Espada nagytiszteletű segítségét szeretném kérni, egy fontos eszközöm helyreállításában. – Ezután óvatosan kiegyenesedtem, s láttam csak meg, hogy ki előtt hajoltam meg. A kéretlen kísérőmtől viszont csak egy rövid füttyentésre tellett, s ettől valahogy rossz érzésem támadt.
Vissza az elejére Go down
Natalie Salazaar Granz
Espada
Espada
Natalie Salazaar Granz

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 160
Age : 31
Registration date : 2011. Mar. 24.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: Tudós
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te40550/65000Natalie Birodalom 29y5sib  (40550/65000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyVas. Aug. 05, 2012 8:12 pm

Nidaime Granz
(Fracciónok)

*Édesnek tűnnek így ketten egymás mellett. Noha nem számítottam arra, hogy eféle meglepetésben lesz részem a napokban. Ha pedig jobban belegondolnék az események folyamatába, akkor megállapíthatom, hogy nem is olyan rossz, hogy a csúnya bácsi itt van. *.* Oldalra billentem fejemet, mintha csak válaszolni készülnék a hozzám szegezett kérdésekre. Azonban csak elgondolkodom némelyest azon, hogy most mit is kéne kezdenem ezzel a cuki helyzettel. Mérlegelnem kell ama gondolatot, hogy mennyire is volt nekem hasznos a régi fracciónom, s miben másabb az új. Bizonyára, ha igazak a szavai, akkor intelligenciája most már megfelelő volna a laboráns fraccusaimhoz. Viszont, nem tudok róla gyakorlatilag semmit. A legjobb tán az volna, ha még várnék a kijelentésekkel. Lássuk mire képes Ricco ebben a formában. Majd utána ráérek dönteni a továbbiakról. Még egyszer kinyújtózkodom, csontjaim elég szépen ki is ropognak ezalatt a mozdulat alatt. Megdörzsölöm fáradt fényben leledző lélektükreimet. Legalább 16 órája vagyok éberen a laborban, nem csoda, ha az agyi tevékenységeim kissé csapzottak.*
- Hát...nem is tudom...valahogy a pillangók jobban lekötöttek oda fent, vagy lent, vagy valahol.. Neutral *Ködösítem a kilétemet adó információkat. Valóban nem egyértelmű, hogy honnan is kerültem elő. Ez viszont számomra sosem jelentett gondot; így legalább tudják a fracciónjaim, hogy nem az a fajta espada vagyok, akit csak úgy át lehet verni a labormunkákkal. Mondjuk igazából jelenleg csak két laboránsom volt, az egyik Ricco a másik meg Kiyo. Mind a ketten két ellentétes részlegen, máson dolgoztak. S ami azt illeti máshová nem is bírtak belépni. Amennyire én tudom Ricco volt felelős az új tárgyak gyártásra kész fejlesztéséért és a régiek karbantartásáért; Kiyo pedig a vegyészem a különleges anyagok terén. Én pedig mindig máson dolgozom, hiszen tudásom Szayel és Seth okán igen sokrétű. Gyakorlatilag van vagy kismillió megkezdett munkám, amit egy hónap alatt általában be szoktam fejezni. Jelenleg húsz leadott feladatom van ahhoz, hogy elkészüljek valamivel. Kitámasztom magam kezeimmel, majd elveszem Kiyotól a tárgyat. Éppen csak hozzáérintem a kesztyűmhöz, amely egy holokivetítéssel leközli az ismeretlen eredetet.*
- Sejtettem. *Csak ennyit mondok, majd a tárgyat visszadobom a tulajdonosához, ami egy tudóstól kissé abszurd. Vagyis miért nem vagyok igazából kíváncsi arra, hogy mi is van a kezemben? Vagy miért nem viszem magammal? Leginkább óvatosság és éberség jelenléte. Semmiféle ismeretlen eredetű tárgyat nem vagyok hajlandó egyetlen fracciónomtól sem elfogadni. Leginkább azért, mert ami a laboromban zajlik, az túlmutat mindazon, amit itt láthatnak belőlem. Sok érdekes dolgot tárhatnék fel Ricco számára, ha ne tán maga a tárgy kommunikatív funkcióval is rendelkezik.*
- A képletek puszta egymáshoz tételéből leszűrhetővé válik, hogy e tárgy a mi síkunkon nem létezik még. Valamint az molekuláriskibocsátása nem megfelelő a légköri struktúrának. Ellenálló bizonyos molekulákkal szemben. *Mindezt leszűröm magam is a kesztyűm és a látottakból. Hiszen, magát a panelemet sem zavarta volna, ha mai anyagból lenne. Másik oldalra billentve a fejemet pillantok fel Riccora. Kissé elmosolyodom a magam groteszk külsejével. Számtalan módszerrel lehetne még feltárni a tárgy kilétét, de minderre nem igazán van időm jelen pillanatban.* - Hmm..valóban, miért? Elsősorban azért, mert jelenleg még nem vagy a fracciónom Ricco Albaraccín. S illetékteleneknek tilos a belépés a szektorba. Természetesen megbízhatnék a biztonsági rendszeremben, de ugyan.. pont te nem tudnád a megfelelő kódot hozzá? Kiyot pedig könnyebb kibillenteni, mint jó magamat..nem igaz, Privaron? *Különleges hangsúlyokat engedek meg magamnak. Pontosan úgy beszélek, mint a hajdani Ichidaime Granz, Szayel Aporro Granz. Ez is talán bizonyítéka lehet, hogy a Granzok közt mindig van valami összeköttetés. Egy láthatatlan fonál mindig ott rejtőzik a levegőben. Mindig jöhet egy új Granz, de a régit valamilyen formában úgysem tudja meghaladni. Pontosan ezért lesz mindig is Szayel Las Noches legkiemelkedőbb tudósa. Ő az első tudós, így az ő hitelessége lesz a legerősebb. Mint a billentyű lenyomások, úgy hullámzik ujjam, mellettem a lépcsőn.*
- Persze nincs kizárva, hogy nem válhatsz azzá. Elsőnek..mesélj egy kicsit a jövőről. Surprised *Kezdetnek ez megteszi. Nem hullhat minden egyből az ölébe. Bár a régi énje helyét elfoglalta ebben a világban, a presztízsét könnyen elveszítheti. Akárcsak az összes fracciónom könnyen elveszítheti a helyét. Hiszen bármikor alkothatok más arrancarból intelligens, gondolkodó lényt;ez igazán nem nehéz. Csak én éppen olyan válogatós pillangóhercegnő vagyok. *.* Nem mindegy, hogy egy műanyag vagy porcelán barbie babát választok be. A műanyagot könny megteremteni, de a porcelánnak már van minősége is. Minél régebbi, annál jobb; s minél jobb, annál több mindent lehet rá bízni. nekem pedig sokkal könnyebben megy a kutatás, ha a részfeladatokat kioszthatom.*
Vissza az elejére Go down
Natalie Salazaar Granz
Espada
Espada
Natalie Salazaar Granz

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 160
Age : 31
Registration date : 2011. Mar. 24.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: Tudós
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te40550/65000Natalie Birodalom 29y5sib  (40550/65000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyKedd Aug. 07, 2012 11:08 pm

Mi teszi arrancarrá az arrancart?


*Éppen a labor előterében olvasgatok egy átlagos, és meglehetősen unalmas enciklopédiát. Legalább is így tűnhet mindenkinek, aki benyitna. De nem ám, én a pillangók útja mesét olvasgatom igazából. *.* Olyan kis cuckik, ahogyan azon veszekednek, hogy merre is menjenek tovább. Engem pedig annyira leköt ez az olvasmány, hogy nem is érdekel most az, hogy ott fent várna egy csomó munka. Inkább most egy kellemeset olvasgatok, még mielőtt megtalálnak egy-egy kérdéssel. A mai nap kicsit pihenek, még az is lehet, hogy lemegyek a hollowok labirintusába egy kis Menos Ganyé fogócskára. *_* Hosszú ideig csak olvasgatok egy kis hollow rántotta mellett. Ennek az elkészítését csak most találtam fel nem is olyan rég. Rá jöttem hogyan tudom egy-egy lidérc szövetét stabilizálni a halála után is, így a szöveteit feldarabolva lehet válogatni ki mit kér. A különleges gigaiok miatt már kóstoltam Karakurában egy raizerkedés alatt az emberi ételeket, de némelyik szörnyű. Habár a pillangó alakú nyalóka elnyerte a tetszésemet. *_* Szóval egy kicsit eszegetek nekem jó dolgokat, de aztán annyi ám a pihenőmnek. T.T Kiyo-chan-néni bejön egy üzenettel, amire válaszolnom kéne. Kinyitom a borítékot, és belekukkantok. Na hát, valaki bajban van? *.*
Akaratlanul is eszembe jut a fogtüncikézés. Annyira várom már, hogy mikor mehetek le Karakurába megvédeni a várost a betolakodóktól. Újra felvehetném a csini ruhácskámat, és bevarázsolhatom mindenkinek az életét. Gyűjteném a véres fogacskákat, hogy nyakláncot fűzzek belőle Erasnak. Igazán jó móka lenne, meg ingyen szakrendelés. Surprised Sokáig elmerengek bizonyos, elképzelt történeteken, meg a könyvemen, mire eszembe jut, hogy válaszolni is kéne rá. Remélem nem fog haragudni, amiért ilyen késein válaszolok. T.T Fogok egy lapot meg tollat és pillangó mintával ellátott betűket írok fel a lapra. Jöjjön el, ez a lényeg. Kíváncsian várom, hogy mit is javíthatok meg neki. Olyan cuki, ahogyan eszembe juttatott dolgokat. *_* Szóval szívesen várom, s elég hamar meg is érkezik.* - Jó napot kívánok! *__* *Ugrok rá boldogan, hogy beölelgessem. Aztán arrébb sonidozva kicsit megilletődök magamon. Zavartan túrok bele a hajamba, meg picit oldalra billentem butácskán a fejemet. Hah, milyen régen is csináltam ilyet egy arrancarnak. Remélem jobban zavarba jön, mint én. Pedig olyan kis cukorka, pláne azaz izé a vállán. Nekem van egy hollow kutyusom, amit Vextől kaptam még. >.>*
- Ő, én elfelejtettem a számom T.T Amúgy miért jöttél ide? *Tényleg elfelejtettem, hogy hányadik arrancar is vagyok. @.@ Ha jól emlékszem a 26. legyártású, de ebben nem vagyok biztos. Az viszont tuti, hogy most az 1-es számot képviselem, szóval én vagyok a pillangó királynő már. Desmikus lett a pillangó király; aztán Räv, mint pillangóhercegnő. Utána a birodalmi pillangók és pillangónők, végül az udvariak jönnek. Tiszta klassz belegondolni, hogy Las Nochesben mennyi pillangó létezhetne, ha átoperálhatnám őket. scratch Intek egyet neki, hogy üljön csak le. Zavartan takarom le a könyvecskémet egy párnával, aztán én is leülök vele szemben.*
- Wollie, mi az a cuki lány, ami ott van a válladon? *.* *Csillogó szemekkel meredek a kis mutánsra. Nekem is kellen egy ilyen. Valahogyan biztosan be lehet szerezni, nem?*

Vissza az elejére Go down
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
Wolloh Del Desierto

Férfi
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 81
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te18000/30000Natalie Birodalom 29y5sib  (18000/30000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyPént. Aug. 10, 2012 8:30 am

Helyre tudná állítani a Zanpakutoumat?

– Buenos Noches! Elnézést a zavarásért. Wolloh Del Desierto vagyok, a 44. arrancar, a Thres Espada első fraccionja. A csodálatra méltó Primera Espada nagytiszteletű segítségét szeretném kérni, egy fontos eszközöm helyreállításában. – Ezután óvatosan kiegyenesedtem, s láttam csak meg, hogy ki előtt hajoltam meg. A kéretlen kísérőmtől viszont csak egy rövid füttyentésre tellett, s ettől valahogy rossz érzésem támadt. Bár nem volt sok időm ezen töprengeni, mivel Zosimos füttye még el se halkult, de a Primerra rám vetült, a kezeimet húztam volna össze védekezésileg, mivel azt hittem, hogy valami rosszat tehettem, s le akar támadni, de egyrészt lassúvoltam, így a kezeim visszaölelést szimuláltak, igen a Primerra nem leverés miatt, hanem ölelgetés miatt vetült rám. O.O Hát ez lesokkolt, annyira, hogy egy kis időre ki is kapcsolt az agyam, s nem tudtam magamról, a körülöttem lévő világról. Aztán az espada hangja hozott vissza, de reagálni még nem tudtam, viszont, mikor intett, hogy üljek le, leültem, aztán újabb kérdést szegezett nekünk, amire szintén nem tudtam még reagálni, de nem is kellett, mert a kis chibi meg tette helyettem:
- Szépséges Natalie! – Hajolt meg a kicsi lény. – Zosimos a nevem, és én is arrancar vagyok, de most nem miattam jöttünk. – Aztán kicsit halkabban még hozzá tette: – Hogyha akarod Wolloh-sama ügye után elvonulhatunk a szobádba. szemöldökrángatás
- Zosimos! – Szóltam rá a kis szoknyabolondra. – Te most maradj csendben! Elnézést, a kicsi kísérőm szavaiért, Primerra. Rá és a testvéreire egy küldetés során találtam, s azóta boldogítanak a szobámban. – Magyaráztam mosolyogva, aztán rögtön a kérésemre is tereltem a témát. – Később majd beszélgethet róluk, ezzel a… chibivel, de előbb, hogyha nem haragszik meg elmondanám, hogy milyen kéréssel fordulok az ön nagyra becsült tudásához. Sajnos nemrégiben egy kellemetlen balesetben megsemmisült a zanpakutoum, s arra gondoltam, hogy Ön esetleg tudna segíteni valahogyan. – Miközben beszéltem a kicsi arrancar a vállamon leült, s a bajomon kuncogott visszafogottan. Abban biztos voltam, hogy tudása meg van arra, hogy valami megoldást találjon arra, hogy újra legyen zanpakutoum, vagy valamim, amivel felszabadíthatom a resurreccionomat, viszont abban még nem voltam biztos, csak reménykedtem abban, hogy kedve is lesz ahhoz, hogy segítsen a szerencsétlen bajomon. És volt egy sejtésem, hogy Zosimos vagy rontja az esélyeimet, vagy javítja, ez utóbbiban reménykedtem, bár azt is reméltem, hogy Zosimosnak nem lesz baja, mert hát, mégis csak az én kicsi… chibiarrancarom.
Vissza az elejére Go down
Natalie Salazaar Granz
Espada
Espada
Natalie Salazaar Granz

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 160
Age : 31
Registration date : 2011. Mar. 24.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: Tudós
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te40550/65000Natalie Birodalom 29y5sib  (40550/65000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyCsüt. Aug. 16, 2012 10:51 pm

Mi teszi arrancarrá az arrancart?


*Kissé azonban elgondolkodtató számomra az itt álló arrancar esete. Kissé ironikusan hat, hogy valaki a zanpakutoja helyreállításával keres meg engem, amikor köztudott, hogy ezt maga is visszaszerezhetné. Habár a jelenlegi helyzetünket látva, lehet, hogy bevették azt a tudományos feltárást, amit Seth rakott eléjük. Rolling Eyes Mindenesetre cukin mosolygok, amikor a kicsi lény előttem bájolog. Olyan kis cukorgombóc! *_* Rá is kacsintok, amint megosztja velem elképzelését, hogy akár a szobámban is folytathatjuk, miután... Hát nem is tudom mennyire tehetném boldoggá azzal, hogyha velem jön. Mindenesetre mostanra már igyekszem valóban a tényleges esetre koncentrálni azért, hogy remekül megálljam a helyem, mint mindig. Ha már eljöttek hozzám, hogy felkérjenek valamire, akkor nem fogok ellent mondani. Az már megint más kérdés, hogy Mugoi meddig húzhatná az agyát a megoldásokkal. De remélhetőleg ezzel ezúttal nem lesz gond. Sóhajtok egyet, mialatt hosszas jegyzetelésbe kezdek. Rengeteg elméletem támad a zanpakuto helyretételében, de úgy hiszem, hogy ez mégis hosszas kivitelezést szeretne maga után vonni. Billegetni kezdem a fejem.*
- Hát, sajnos van egy kiválóan remekül festő rossz hírem! *>* *Csattan ki belőlem a jól meg tekert kifejezés. Ezzel biztosan letöröm majd a szarvát, de esetlegesen felélénkítem; ki tudja. Mindenesetre bent már hallom a szavakat, a frappáns megjegyzéseket a tettemmel kapcsolatosan. Elvégre a saját fracciónom nem rendelkezett még ezzel az elbánással. Mindenesetre van egy kiváló tervem.* - Kénytelen leszel egy ressurrección edzésen részt venned, amit én tartok majd neked különböző eszközökkel. Első sorban tudnom kell, hogy ti ketten milyen kapcsolatban álltok egymással? Hogyan tettetek pontosan szert a másikra? Miért vagytok még együtt? *Kérdések sorozatát darálom le nekik egyből, amire lehetséges, hogy két különböző választ fogok kapni. Ettől függetlenül még pontosan tudom, hogy mit szeretnék elérni. Már egészen jól elképzeltem ezt az egészet, csak még azt nem sejthetem, hogy milyen gondokkal találom majd szembe magam. Igaz genetika szakértő vagyok, de ily' mértékű beavatkozásban még nem volt részem. Részleges beolvadást kéne előidéznem két entitás között, ami egy rendkívülien bonyolult folyamatot képezhet. Elképzelhető, hogy elérhetem azt a bizonyos elméletet, de lehet, hogy ellenkezőleg. Bárhogyan is lesz, lesz zanpakutoja, csak nem biztos, hogy olyan módon, mint ő azt szeretné. Mindenesetre az erő számít nem de bár? Ha tud róla, ha nem, muszáj lesz ezen átesnie; ezzel pedig mindketten jól járunk. Értékes kutatási anyagokhoz jutok, míg ő visszakapja az áhított erejét.
Kicsit eldőlök a kanapémon, és tekintetemmel a plafonomat pásztázom, míg ők ketten mesélésbe fogják magukat. Ezekhez nem kell cetli, hogy megjegyezzem a történetet. Felesleges szavacskák ezek, amik elvezetnek a valósidejű problémára. csak úgy nem lehet megosztani valakit a resurrecciónjától. Nem olyan könnyű eltörni egy fegyvert, ezért kell tudnom, hogy mi volt az utolsó anyag, amivel az találkozott. Elképzelhető, hogy ennek hatására már nem lesz ugyanolyan maga a feloldása sem. Minden lehetséges, csak ugyebár a pontos események nem ismerete miatt nem tudok pontos információkat adni arról, hogy miképpen vagyok képes megjavítani ezt az egészet.*
- Azt is tudnom kellene, hogy mi volt a resurrecciónod alakja, valamint képessége. *Nahát, nahát...semmit sem szabad kihagyni; nem de? Ez egy igen kényes kérdés lehet egy arrancar számára; de ettől még nem fogok meghátrálni. Ha pedig ő megtenné, igazából az sem jelent számomra gondot. A nanorobotok már ott úszkálnak benne a pohár víz okán, na meg bizonyára nem szeretne erőtlenül mászkálni. Rám van kényszerítve, ettől pedig úgy csillog a szemem, hogy meg tudnám puszilni azt a kis izé a vállán. Tényleg, még majd vele is kell valamit kezdenem. *_* *
Vissza az elejére Go down
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
Wolloh Del Desierto

Férfi
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 81
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te18000/30000Natalie Birodalom 29y5sib  (18000/30000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyCsüt. Aug. 23, 2012 10:08 am

Helyre tudná állítani a Zanpakutoumat?

A primerra incselkedett Zosimosszal, viszont én sejtettem, hogy Zosi nem járna túl jól, hogyha ez a nő kezelésbe venné. Miután előálltam a problémámmal egyszer csak kijelentette, hogy van egy „remekül festő” rosszhíre. ~Hogy mi? Mégis mi lehet ez?~ Kérdőn néztem az espadara, hogy mégis mire gondolhatott, hiszen azt egyáltalán nem tudtam, de még sejtelmem se volt. Így csupán vártam a folytatást, ami meg is érkezett. ~Egy resurreccion edzés? o.O?~ Szemeim elkerekedtek, Zosimos nevetett, s az első kérdés elszállt a fülem mellett, így a válaszadást a chibi kezdte:
- Főbérlő, albérlőkapcsolat, és szívességekkel fizetünk azért, hogy a szobáját használhatjuk, s így úgymond véd is minket. – A válaszából sejtettem, hogy a primera elsőnek azt kérdezte, hogy miféle kapcsolat áll fent köztünk.
- Egyszerűbben úr-szolga kapcsolat, s ezzel azt is megválaszoltam, hogy miért nem szakadt meg, lazult el a kapcsolatunk. – Tettem hozzá röviden, bár nem értettem, hogy ezeknek a kérdéseknek mi köze az egészhez, hacsak nem az, hogy efféle kérdésekkel is kellett fizetnem a segítségéért cserébe.
- Na! Kettőnk között csupán másodlagos ez a kapcsolat, ezt már jól tudhatnád! Én, mi csak a bátyánknak, Sayyidnak engedelmeskedünk, az, hogy neked is szót fogadunk, az csak azért van, mert Sayyid is, valamin ő kért meg rá! – Miközben ezeket vágta a fejemhez az egyik karjával a kabátomba kapaszkodott, a másikat meg felém lengette fenyegetően, bár igazából csak viccesnek hathatott kívülről.
- A vezetőtök felettese vagyok, szóval alám tartozol, ennyi. – Tekintetemet az espadan tartottam. – Viszont erről a témáról ennyit bőven elég volt beszélni. Csak annyi, hogy a hűség és a szó tart együtt minket.
- Hueco Mundo végtelen sivatagjának egyik barlangjában találkoztunk. – Mondta kurtán a kicsi, s a nyelvét is rám öltötte, aztán Nataliet vizslatta.
- Itt kellene többet beszélni, mivel nem csak úgy egyszerűen találkoztunk, hanem én mentettelek meg titeket, a lidérchordától, mivel a nagy testvéretek, az aki addig védett titeket eltűnt.
- Így is mondhatjuk… – Tette hozzá kicsit halkan.
- Mert így is volt. Vagy húsz-harminc macska akart titeket felfalni. Szerencsétekre, pont azért a hollowért küldött, aki titeket védett és így pont időben értem oda, hogy azokat a lidérceket leállítsam. – Aztán Primera felé fordítottam szavaimat, aki a kanapéján feküdt ekkor már. – Szóval őt és a testvéreit egy küldetés alatt, jutalmául hoztam be Las Noches falai közé.
- Azóta mi figyeljük a szobáját, takarítunk, üzenetet közvetítünk és teszünk róla, hogy sose érezze magát egyedül. – Aztán ugrott volna a nő domborulataira, de számomra már kiszámítható volt, így jobbom egy mozdulatával sikerült megfékeznem a talán balszerencsés mozdulatát, így most a jobb markomban volt az arcán csalódottsággal. – Igazságtalan vagy.
- Majd hogyha végeztünk, azután azt csinálsz, amit akarsz. – Aztán újra visszakanyarítottam a szavaimat a primera espadahoz. – Szóval így állunk, viszont azt nem értem, hogy ennek mi köze van a zanpakutoumhoz.
A következő felvetésére, hogy mégis mi a ressurrecion alakom és képességem egy rövid hallgatással válaszolok. ~Vajon eláruljam? Vagy a hallgatásom fölösleges? Hiszen mégiscsak ő a mostani tudósunk, s mint ilyennek biztos megvannak az eszközei, hogy megtalálja a választ a kérdésére. Szóval fölösleges a titkolózásom. Viszont nő, talán hagynom kéne, hogy ő derítse ki, bár akkor lehet, hogy rosszabbul jönnék ki az egészből. Szóval végül is úgy járok jobban, hogyha válaszolok.~ Arcomon talán megjelent a bizonytalanság, s ezt ő is láthatta, már, hogyha a plafon vagy Zosimos kacsintásai, szemöldök rángatása nem volt érdekesebb nálam. Szóval a némi gondolkodás után elkezdtem mesélni:
- Remélem, amit mondok, azt nem fogja senkinek sem elmondani. Fenyegetőznöm felesleges lenne, így csupán kérni és remélni tudom, hogy titokban fogja tartani. – Választ nem vártam, hiszen hiába való, már döntöttem, hogy elmondom neki. – Már az átalakulásom se tekinthető mindennapinak. A kardomat, azt a piszkavasat el kellett hajítanom, mikor kimondtam a hívását, hogy „Miente, Loki!”, aztán ahogy földet ért pukkanással eltűnt, s helyette megannyi denevér szállt körém, s amolyan burkot vontak körém, és a burok alatt történt az átváltozás. A magasságom és küllemem nem változott. A felsőtestemről eltűntek a ruháim, s szoros gézszerű anyag csavarodott rá. A karmaim megnőttek, s a kisujjaim megkeményedett, s egyetlen karommá alakult. A kalapom és a szemüvegem is eltűnt. – Az említett kiegészítőket a balommal a bal térdemre helyeztem, s így láthatóvá vált a homlokomon lévő maszkdarabom, valamint a vörös szemeim. Miközben a szemüvegemet a kalapra tettem aktiváltam rajta a „Jojo” képességemet. – A maszkom a hajamra húzódott, s mint egy sül tüskéi meredtek az égnek, hátra. Az amúgy sem átlagos méretű szemfogaim úgy másfélszeresére, kétszeresére nőttek. Valamint… – Az arcomra némi keserűség ült ki. – A farkam is visszanőtt, aminek a végén egy bunkó volt, amin rengeteg tüske volt, amik gyenge mérget tartalmaztak. Ezután a denevérek eltávolodtak tőlem pár centire, s kis pukkanásokkal eltűntek. A képességeim… - Itt némi szünetet tartottam. Ami alatt Zosimost a vállamra visszatettem.
- Na végre, hogy elengedtél! Itt kényelmesebb, mint a markodban, vagy a válladon. – Ugrott a bal térdemen lévő kalapomra, s onnan nézte Nataliet.
- Akkor maradj csendben. – Mondtam a chibinek, aztán folytattam a beszámolómat. – Az egyik képességemről, a „Poder de la sangre”-ről akár Szayel-dono feljegyzései között is olvashatott, mivel a képességem egyik korlátját az ő segítségével tudtam megismerni, pontosabban, hogy milyen gyakran tudom újra aktiválni. Ennek a taktikai fontosságáról gondolom, nem kell beszélnem. Szóval ezzel a technikával képes vagyok mindazt rángatni, amin ott van a vérem. – Ekkor a szemüvegemet a bal kezembe rántottam, s feltettem a fejemre. – Ahogy a technika megszűnt a vérem sisteregve eltűnt. A másik képességem, a „Pesadilla” a pusztakezes támadásaim erejét növelte. Ahhoz, hogy használhassam a kisujjamból vált karmaimat a tenyerem azon részébe döftem, ami másik oldalán a csuklóm van. – Közben a kezeimmel imitáltam a mozgást, ahogy Zosimos is, bár ő kicsit parodizálva. – Két ütés erejéig volt alkalmazható a technika, egy-egy ütés mind két kezemmel. Azután hosszabb ideig nem tudom használni a technikát. A technika lényege az volt, hogy azzal a felülettel üssek, ahol a magamon ejtett seb van. Ennek hatására az ütést ért felületben, testrészben belső rezgések keletkeztek, amik izomrángást, repedést, kisebb belső szervkárosodást, vagy akár, hogyha elég jól tudom használni a technikát, s elég erős vagyok, akkor törést, vagy komolyabb belső károkat okozhattak, bár hogyha ugyan oda ütöttem, nagyobb pusztítást voltam képes végezni. Vagyis erősebben hatott a technika. Esetleg más kérdése van? Mármint olyan, ami feltétlen szükséges az erőm pecsétjének helyre, vagyis újra alkotásához?
Vártam a további kérdéseket, vagy azt, hogy elkezdjük azt az edzést, ami segít a zanpakutoum visszakapásában.
Vissza az elejére Go down
Natalie Salazaar Granz
Espada
Espada
Natalie Salazaar Granz

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 160
Age : 31
Registration date : 2011. Mar. 24.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: Tudós
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te40550/65000Natalie Birodalom 29y5sib  (40550/65000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyCsüt. Aug. 23, 2012 10:23 pm

Mi teszi arrancarrá az arrancart?

*Az arrancar beszéde alatt számos más dolog járt a fejemben. Eszembe jut az a beszélgetés is, amit Diegoval folytattam nem is oly' régen. Különös, hogy manapság mennyien keresnek fel ilyen- olyan problémáikkal. Megosztják velem a gondjaikat, valamint azért, hogy megkaphassák..képesek megbízni bennem. Sokszor el tudnék mosolyodni azon, hogy lassan egy hasonló szerepet vehetnék fel, mint Slarin-chan. Viszont Slarin helyére sosem áhítoztam. Számomra nem volt kézen fogható az a státusz, amellyel ő ért. Engem valahogy nem kötnek le a mások utáni feláldozás, vagy hogy családként tekintsek Las Nochesre. Ez a palota nem egy családból áll, hanem csupán egy közösségből. Egy olyan közösségből, amelynek közös céljaik vannak. Ezekből a célokból pedig bőven jutott nekem is a személyesen kívül. Mostanra pedig eljutottam arra a szintre, hogy képes vagyok a morzsákból várat építeni és várakat porrá aszalni. Nem sokat érnék el a féktelen pusztítással, én annál jóval kifinomultabbnak érzem magam. Mosoly kúszik az arcomra, amikor érzékelem, hogy Wollie megfogja a kicsiny chibijét.*
- Hagyhattad volna. Igazán cuki teremtés, szívesen simogattam volna! *_* *Jegyzem meg, míg magyarázatát hallom a resurrecciónjáról. Noha, láthattam szemében a bizonytalanság ugarát, ami meglehetősen szórakoztatónak tűnt. Előre tudom, hogy úgysincs más választása. Vagy képes megbízni bennem, vagy hasonló helyzetben távozik majd, mint amiben jött. Se ő, sem én nem jártunk volna jól ezzel. Ráadásul nem szeretem a gonosz bácsikat, akik képesek megvezetni a segítőkész pillangólányokat! >.> Lassan felülök, hogy a külső imitációikat is végig nézzem, mialatt sikerül egyszer elkuncognom magam. Édesnek tűnő nevetésem néhány pillanatra betölti a teret, aztán pedig felállok.*
- Lássuk csak, akkor! Szeretnéd visszakapni a zanpakutodat, vagy rendelkezni a képességgel mindenképpen? *Teszem fel kérdésem, miután aztán elindulok a kijárat irányába. Ez egy roppantúl olyan dolog, ami egyáltalán nem tartozik a laborra, így aztán jó lesz nekünk Hueco Mundo poros talaja is. Amint pedig kisétáltunk a toronyból, s néhány métert megtettünk, hogy annak takarásában legyünk, felé fordulok.*
- Az arrancarok ressurecciónját én leginkább a shinigamik zanpakutojához hasonlítanám. Azzal a különbséggel pedig feltétlen bírunk, hogy míg a shinigamik tulajdonsága a zanpakutoban bezárva van, mi nekünk a külsőségeinken mutatkozik meg. Míg egy shinigami zanpakuto saját lélekkel bír, addig mi a zanpakutonknak mi vagyunk a lelke. A mi fegyvereink üresek, ugyanakkor nem képesek beleszólni a döntéseinkbe. Éppen ezért mi nem vagyunk képesek csak úgy visszaszerezni az erőnk forrását. Megnyugtatlak arról arrancar, hogy ugyanazzal az erővel már sosem fogsz bírni. Egy okból kifolyólag, hiába is alkotnám meg újra a fegyvered, ha te nem fogsz sohasem úgy kötődni hozzá, mint azelőtt. Átalakítani egy arrancarnak a zanpakutoját viszont cicadolog. Nézd csak meg az espadadat ressurecciónjában. Azt a szigonyszerű fegyvert én alkottam neki. *Sóhajtok egyet, majd lassan megfogalmazódik bennem az is, hogy miképpen fogom elérni az alakváltozását. Ugyanazon teóriákon fogok átmenni, mint amit hallottam a shinigamik zanpakutojának megismeréséről. Sok tanulmányt olvastam már a shinigamikról, s mindegyiknél meg kellett győződnöm arról, hogy vannak a két faj között hasonlóságok. A legnagyobb egy arrancar és egy shinigami között az a kiszakadás. Mind a két faj kiszakadt a körforgásból, még pedig az ellentétes pólusban. Talán lassan itt lenne az ideje, hogy kezemet tegyem egy shinigamira azért, hogy lefuttathassam a megfelelő kutatásokat. Ideje lenne a ködös terepeket végre kitérképezni. Hatásosabban léphetnénk fel a Gotei Juusantai ellen, ha ismernénk magát a shinigami kolóniát. Surprised*
- Tehát itt jön a képben az a kicsiny lény, aki most is a válladon ül. *Mutatok rá a kis chibijére. Bizonyára nem számított rá, hogy felfogom hozni ezt az esetet. Mindenesetre nekem már komplett képem van arról, hogyan segítsek neki újra hasonló erővel bírni.* - Hallottam már olyan arrancarokról, akik képesek voltak egy erős kapocsból megalkotni a saját ressurecciónjukat. Természetesen ez a ti esetetekben lehetetlen. Neutral *Teljesen ellentéteset mondok, mint amire számíthattak. Nem hiába kellett megtudnom, hogy a chibije honnan is van. De mivel nem saját magából olvadt ki, így nem lehet ezt megoldani.* - A lényeg az, hogy két alternatívát tudok. Vagy felülsz a laborasztalomra és hagyod, hogy kísérletezzek rajtad két napig; mialatt megalkotom belőled a saját fegyvered. De megoldhatjuk úgy is, hogy felfalod azt a chibi arrancart, és máris megoldva a probléma. *Drasztikusan állok elé keresztbe vont karokkal, komoly tekintettel. Aztán hirtelen meglágyul a tekintetem.* - Meg még millió megoldásom lenne, de nem tudom mennyire vagy bevállalós. *_* *Jelentem ki végül cuki, csillogó pislogásaim alatt.*

Vissza az elejére Go down
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
Wolloh Del Desierto

Férfi
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 81
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te18000/30000Natalie Birodalom 29y5sib  (18000/30000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyCsüt. Aug. 30, 2012 6:24 am

Helyre tudná állítani a Zanpakutoumat?

Lehet, hogy Primerranak tetszett volna, hogyha Zosimos rá ugrik, de jelenleg én velem foglalkozzon, valamint nem hiszem, hogy jól bírtam volna, hogyha Natalieval ilyen szoros kontaktusba került volna itt előttem.
Mikor mutogattam kényelmes tempóban felült, hogy láthassa azokat. Miután végeztem felállt, s egy kérdést szegezett nekem. Én is felálltam, s kalapomat újra a fejemre téve követtem, miközben egy „Igen.”-nel válaszoltam, követtem az espadat. Zosimos, meg csendben gyönyörködött a nő mozgásában. ~Vajon hova mehetünk?~
Kérdésemre nemsokára meg is jött a válasz, mikor a tornya melletti homokos térre értünk. Itt kis előadást kezdett tartani, hogy ő a ressurrecion a mocskos shinigamik zanpakutoujához hasonlítja, bár a különbségeket is felsorolja. Valamint közli azt, hogy az eddigi erőmmel többé már nem fogok rendelkezni. Erre a chibi felröhögött, én meg magamat szidtam, hogy lehettem ilyen hülye, hogy ahhoz a nyamvadt kulcslyukhoz hozzá érintettem azt a vackot. >.> A bosszúság az arcomra is kiült. Az előadást azzal zárta, hogy az erőt újra alkotni bonyolult dolog, nem úgy, mint alakítani rajta, s példaképpen felhozta az espadam, Thres-espada ressurrecionjában a lándzsaszerű fegyvert. Ezt tudva, hogy ő is rábízta magát a primerara, így nekem sincs okom a kelleténél több bizalmatlanságra Primeraval és módszere ellen. ~Szóval biztosan meg van mindene ahhoz, hogy újra legyen ressurrecionom, bár nem az, ami volt, de remélhetőleg az új is fel fog érni vele.~
Éppen nyitottam volna a számat, hogy megkérdezzem, hogy akkor végülis tényleg megtudja-e csinálni, meg csinálja-e, valamint mennyi idő alatt, mikor ő szolalt meg valamint mutatott Zosimosra, hogy így jön ő a képbe. Zosi kicsit ijedtebb arcot vágott, valamint én is kicsit értetlenebbül néztem, de csak addig, ameddig nem mondta, hogy vannak olyanok, akik valami szoros kapcsolatból csináltak ressurreciont, viszont a következő mondata újra összezavart. Hiszen, hogyha mi nem tartozunk ebbe, akkor miért mondta? Végül elmondta, hogy kettő választást tud mondani, vagy hagyom, hogy kísérletezzen rajtam, vagy felfalom a chibit, s teljesen komoly arccal, összefont karokkal állt előttem. Zosimos erre végképp rémült szemekkel nézet a nőre, s erősen belekapaszkodott a kabátomba. Az ötlete, hogy őt felfaljam, nekem sem tetszett, hiszen ő igazából csupán az egynegyede egy arrancarnak, valamint hogyha felfalom, akkor egy fontos egyezség ellen tennék. Arcomról végleg eltűnt a mosoly, de a zavartság is, helyette a belsőmből előbukkant a gyűlöletes düh arckifejezése. ~Mit képzelsz magadról Nő?! Lehet, hogy espada vagy, lehet, hogy erősebb vagy, de attól még csak egy alacsonyabb rendű, pusztulásra ítélt, megvetendő senki vagy! Hiába a tudásod, hiába az ismeretséged, minden kapcsolat! Te is csak egy nő vagy, aki kéjjel, élvezettel használ ki másokat.~ A pár pillanatt alatt lefutó gondolatmenet alatt a kezeimet akkora erővel szorítottam ökölbe, hogy kisebb robaj is hallatszott, valamint vér buggyant elő belőle. ~Viszont most szerencséd van, mert egyedül nem vagyok képes.~ Szerencsére amilyen gyorsan fellángoltam, olyan gyorsan le is higgadtam. ~Talán hogyha mást falnék fel…~ Arcomra visszaült a mások szerint önelégült, aljas mosolyom.
Valami furcsa lehet most Las Noches, Hueco Mundo levegőjében, mivel mikor megint szóra nyitottam volna a számat, hogy megkérdezzem, hogy más arrancar felfalásával is működne-e? Miután befejezte a számomra egyáltalán nem vonzó, vagy pozitívnak számító pislogásával a mondandóját feltettem a kérdésemet:
- Mivel több okból kifolyólag sincs kedvemre az, hogy ezt a kicsi lényt – Mutatok véres körömmel, kézzel Zosimosra – felfaljam, valamint, már meg ne haragudjon, de a kísérletezés sem hangzik túl jól számomra, ezért az érdekelne, minden tisztelettel, hogyha esetleg valami más arrancart falnék fel, akkor az is segítene nekem, vagy mindenképpen egy mondhatni közelebb álló arrancarra van szükségem? – Mielőtt válaszolhatott volna, még annyit hozzá tettem. – Hogyha nem, akkor csak azon lehetőségek közül választanék, amihez nincs szükség a chibikre.
Zosimos megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor, bár nem nyíltan, de Primera tudomására hoztam, hogy nem kívánom felfalni. Miért is tenném, mikor nekem rájuk így van szükségem, ahogy vannak? Ressurrecion nélkül is tudok harcolni, elég erős vagyok, viszont nélkülük nehezebb utam lenne, nehezebb, mintha nem tudok ressurreciont használni.
Reméltem nem csak a kétnapos kísérletezés marad számomra, illetve, hogy az lesz a legrosszabb, bár ez utóbbira inkább volt kevés esély, minthogy ne legyen más is azon kívül.
Vissza az elejére Go down
Natalie Salazaar Granz
Espada
Espada
Natalie Salazaar Granz

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 160
Age : 31
Registration date : 2011. Mar. 24.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: Tudós
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te40550/65000Natalie Birodalom 29y5sib  (40550/65000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyKedd Okt. 23, 2012 9:22 pm

Mi teszi arrancarrá az arrancart?


*Az előttem levő arrancar kicsit problémásabbnak tűnik az eddigiektől eltérően. Habár megtudom tenni, amire kér, de mindenképpen a változás szele áll előtte. Az eredeti resurrección visszaállítása bonyolult feladat; ilyenekre pedig most igazán nem érek rá a kutatásaim mellett. De ő mindenképpen rögtön akar változást, így úgy néz ki, hogy el kell vinnem valahová. Ebben nem lesz semmi kutatás, hanem egyszerű természetes folyamat. Vagy legalább is részben. Nem is értem, hogy eddig neki nem jutott eszébe. Tökéletes visszaállítás, amire mindannyian képesek vagyunk, csak éppen kevesen használják ezt. Így aztán kénytelen leszek valamivel motiválni, hogy magának az arrancarnak is eszébe jusson ez a folyamat.*
- Akkor ideje indulnunk Wollie. Előre leszögezem, hogy minden tett, vagy tétlenség a visszaállításodért van. Már ha egyáltalán túléled a mi kis kalandunkat. *Biztatóan mosolyodom el, mindennek meg lehet a kockázata. Én ezt helyette nem vállalhatom fel, de Rävnak sem fogok elszámolni azzal, ha a fracciónja nem tudott megfelelően megerősödni ahhoz, hogy újra elő tudja hívni a zanpakutoját. Megnyitom a tornyom kijáratát miután egy sötét köpenyt húzok magamra. Hueco Mundo sivatagos pora ellen néha nem árt védekezni, így neki is adok egyet. Szimpla köpenyek ezek, ami majd segít a közlekedésben. Intek neki, hogy kövessen; igyekszek egy követhető sonido tempót felvenni. Nekem igazán lassú az egész, de megígértem neki, hogy segítek. Talán egy órányi haladás után meg is érkezünk a hollow erdő, azaz a Gilian barlang bejáratához. Kisebb szellő csaphat meg minket, valamint a bentról kihallatszó sikolyok tömege. Éhes lidércek ezrei koncentrálódik ide, éppen ezért olyan veszélyes egyedül mászkálnia valakinek, aki nem rendelkezik elegendő erővel.*
- Maradj mellettem! *Utasítom, s elindulok a bejárat felé. A benti sötétből piros szempárok rajzolódnak ki; mérges szemüket ránk szegezik, de a legtöbbet egy egyszerű barával hatástalanítom. Lélekenergiám okán pedig szabad utat nyerünk a darázsfészekben. Wollie viszont, ha távolabb kerül tőlem, könnyen lehet, hogy megpróbálják felfalni. Az itt lévő, öntudatlan létformák két dolgot ismernek fel igazán: az éhséget, és azt, ha valakivel nem érdemes próbálkozni. Több értelemre nem is lennének képesek azon kínok után, amit átélhettek mióta itt élnek. Túlélés az életük, s az fog győzni, aki több mocskos lelket zabál fel. Mikor megérkezünk egy üresnek tűnő, fekete vájathoz; megállítom az arrancart és szembe fordulok fele.*
- Na, itt körülöttünk kb. száz Gillian is megtalálható. *Világosítom fel, de lehetséges, hogy a leselkedő veszélyek már neki is feltűntek. Most az én dolgom az lesz, hogy megadjam neki a környezetet arra, hogy visszabillenjen, lebutítsam még tojás létére. Hiszen egyszer, adjuchasként, mielőtt találkozhatott volna a hougyukuval, neki is a túlélésért kellett küzdenie. Az új létforma felvételéhez pedig elengedhetetlen volt az ösztönök megőrzése. A túlélés hajtotta leginkább, mindegy milyen aspektusban. Észrevétlenül rontok neki az arrancarnak, kezemet pedig éles késként vájom bele gyomrába. Ahogyan a sziklafalnak csapódik majd ezt követően, úgy tör ki vére ajkain át. Elégedetten sétálok közelebb hozzá.*
- Arrancar vagy, egy lidérc létforma. Ha élni akarsz, enned kell. Az erőd a táplálkozásban van. Minél több és finomabb lelket fogyasztasz, annál életerősebb leszel. Ezek az ösztönök vezettek ahhoz, hogy arrancar lehess. Most viszont besétáltál velem a darázsfészekbe, megbíztál bennem; életed legnagyobb hibáját követted el. Válaszút elé kényszerítelek. *Hirtelen elzárom a lélkenergiámat, ami által a minket védő gátak eloszlanak. Wollie ingadozó lélekenergiája vonzó értékű lesz a Gillianok számára; remek táplálékként fog szolgálni ahhoz, hogy ma egy új adjuchas szülessen.*
- Ha gyógyulni akarsz, enned kell. Ahhoz, hogy enni tudj, ölnöd kell. A kardod nélkül gyenge vagy ahhoz, hogy legyőzz több ezer lélekből felépülő Gillian csapatot. Fel kell ébresztened a benned rejlő ösztönöket, s akkor majd kardod minden elfogyasztott lélek után újra regenerálódik majd. Az eddig ismert legnehezebb feladat az, amit most neked adok. Az életed múlik azon, hogy megszerezd a resurrecciónod. Az imént egy fontos pontodat semmisítettem meg, alig egy órád maradt a morzsolódáshoz. Ennyi időd lesz arra, hogy sikerrel járj el. Ha nem sikerül meghalsz, s életed eddigi munkája semmivé foszlik. Figyelemmel fogom követni lelked edzését, s garantálom, hogyha sikerrel jársz..fel fogod kelteni a figyelmemet. Talán akkor majd tanítok neked mást is az arrancarok resurrecciónjáról. De most megmutatom neked hogyan szerezheted vissza. Remélhetőleg leszűröd a megfelelő tapasztalatokat ebből a tanításból. Ha idő előtt nem jössz rá; az esetben sajnálni fogom a rád pazarolt időmet. Remélhetőleg időben rá jössz fajunk közt megtalálható különbségekre. Mindent fel lehet használni az előnyünkre, látni akarom, hogyan küzdesz a túlélésért. *Távolodom el az egyik sziklaperemre, hogy leüljek. Onnan fogom kémlelni a tanítása sikerességét. Talán kicsit kemény edzés ez neki, de ilyen esetekben úgysem fogok különbséget tenni más és az én fracciónjaim közt. Tudományosan számomra is új ismeretekkel fog ez szolgálni, addig is kiélvezem az alsóbb rendű hollowok érdeklődését személyem iránt.*

Vissza az elejére Go down
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
Wolloh Del Desierto

Férfi
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 81
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Natalie Birodalom Cl0te18000/30000Natalie Birodalom 29y5sib  (18000/30000)

Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom EmptyCsüt. Okt. 25, 2012 6:40 am

Helyre tudná állítani a Zanpakutomat?


Hát megtörtént az út kiválasztása. Lehet, hogy bele kellett volna mennem a kísérletezgetésbe, de az is lehet, hogy így jártam a legjobban.
- Zosimos! Te most menj haza! – Szólítottam fel ellentmondást nem tűrve. A halállal könnyebb lesz úgy szembenéznem, hogyha ez a kis chibi nincs velem. A szobámban biztonságban tudhatom, így egyáltalán nem kell aggódnom érte. A köpenyt elfogadtam, s magamra csavarva igyekeztem tartani a sonido tempóját. Minden bizonnyal csak én miattam haladt ilyen lassan, hiszen ez közel sem volt olyan tempó, mint amit Thres espada mutatott.
Hosszú idő telt el ezzel a tempóval való haladásunk alatt. A kastély csupán egy homokvárnak tűnt, oly távolra eljöttünk. A környezet ismerős volt, távoli emlék foszlány volt az egész. Tudtam, hogy most újra itt vagyok. Egy barlangnál voltunk, ahonnan ismerős szimfónia hallatszódott ki. ~Oh, hát persze! Mily régen is volt, hogy itt jártam.~ Mosolyom szélesebbre húzódott, ahogy felismertem a helyet. ~Ahhoz, hogy a halállal újra szembesülhessek, tökéletes hely ez.~ Mikor utoljára láttam a barlangot, akkor még nem voltam arrancar. Fiatal vagyok, talán pimaszul fiatal, de mégis nosztalgikushatással van rám a hely. Egy teljesen épeszű… Vagyis, egy épeszűnek mondható hollow, arrancar félne itt, talán rettegne, de engem egyáltalán nem rémiszt a hely, csupán tisztában vagyok azzal, hogy „Sok lúd disznót győz.”. Így Primera közelében lépkedtem. A szimfónia, ami kísért minket talán megrészegített, mivel alig tettünk meg pár lépést a barlangban azon kezdtem gondolkozni, hogy Nataliet fel kellene falnom. ~Elég lenne egy váratlan lökés, aztán csak félre kellene húzódnom, s megvárnom, hogy ezek a férgek legyengítsék, aztán már végezni is tudnék vele.~ Karom már el is helyezkedett, az izmaim már meg is feszültek csupán még egy lépést kellett volna tennem, de megállt. ~Talán megérezte, hogy akarok valamit?~
Csupán a szavaira eszméltem rá, s éreztem meg az alacsonyrendű menos-okat. Majd olyan sűrűn voltak, mint a sivatag homok szemei. Viszont alig, hogy megéreztem őket a hierrom áttört, a gyomrom megsemmisült, látásom elhomályosult, a hátammal megtörtem a falat. ~Vér. Vér ízt érzek a számban… Natalie, te nő…~ A kalapom messze lerepült a fejemről, mikor a falnak csapódtam. A szavai kegyetlenek voltak, de arcomról a mosoly nem tűnt el.
- Natalie, én nem benned bíztam meg, hanem Primeraban! Ő most megadta, amire szükségem van, bár ehhez egy nő kellett. – Motyogtam lassan, vontatottan miközben hallgattam.
- Meglesz, újra meglesz! – Jelentettem ki fennhangon, s utána megjátszott akadozó kézmozdulattal a szemüveget is levettem, aztán mintha véletlen lenne leejtettem, miközben próbáltam a kabátom egyik zsebébe elrakni. Ott csupán én voltam, az ingadozó reiatsum, valamint sok, éhes hollow. ~Valaha ezt az ingadozást meg kellett játszanom…~ Mintha összerogynék a fal tövébe kuporodtam. Kívülről tényleg csupán annyi látszódott, hogy magatehetetlenül kuporognék ott, viszont igazából a jobb lábamat, akár egy rugót magam alá feszítettem, hogy egy kedvező pillanatban kilőhessek a célpontom felé. Az ilyesfajta taktika az ostobább, valamint az óvatlan ellenfelekkel szemben tökéletes. Csupán a Primera az a hollow, aki ellen talán nem működne, viszont őtőle most nem kell tartanom.
Szemem lehunytam, és vártam. Vártam, hogy a legostobább, vagy a legvakmerőbb a közelembe jöjjön, hogy megpróbáljon felfalni. Már megtanultam, hogy a szemeimet nem szabad hamar felfednem az áldozat előtt, valamint a csukott szemű préda szintén vonzóbb. Tökéletes célpont voltam, és számomra a hely tökéletes vadászmező volt, hiszen alig egy perc után egy cero csapódott be mellém. Igen, egy gillian tudatta a mihasznákkal, hogy az ő prédája vagyok. Éreztem, ahogy egyre-egyre közelebb lépked. ~Csupán még egy lépés. Igen, most!~ Minthogyha ágyúból lőttek volna ki száguldottam az ostoba, fekete óriás felé. Ceroval próbált volna elintézni, de lassú volt. Ostoba és még lassú is. Viszont én is hibáztam. Túl nagy erővel csapódtam neki, vagyis inkább az, hogy neki csapódtam, volt a hibám. Elég lett volna csak rá ugranom, de mikor ugrottam Natalie-tól kapott sérülésem megsajgott, és így nem a tervezett, kívánt, megfelelő szögben értem el a lidércet. Ebből kifolyólag csupán jó, hogyha a negyedét befalhattam, mielőtt végleg eltűnt.
~Ez így kevés, ennem kell még!~ Nyertem vissza valamennyit az elvesztett erőmből, valamint talán a regenerálódásom is megkezdődhetett, de kevés volt, ez még kevés volt. Viszont nem volt időm ezeken tanakodni, mivel megkezdődött a tánc. Az eddigiek csupán a prológus volt. Most eljött az ideje a cselekményre. Messze a fejem felett vörös gömbök jelentek meg, lidércek kiáltottak, a gillian had, meg a többi mihaszna hordája megkezdte a támadást. Én, a sérült 44. arrancar, Thres fraccionja a mihasznák hatalmas hordája ellen.
- Buenos Noches, Muerte! – Vigyorodtam el, ahogy köszöntöttem a mihasznákat. Egy ugrással elértem a legalacsonyabban szálló lidércet, a Jojo technikámmal felvettem vele a „kapcsolatot”, vagyis csupán a testével. Következő ugrás után egy másik hátán voltam, s a jojo kapcsolattal a közelemben lévő gillian szája előtt vöröslő gömbbe hajítottam a hollow-t, minek következtében a cero ott robbant fel a szájában.
Újra ehettem pár falatot. Meg állni nem állhattam meg, hiszen majd száz szájból viharzottak elő a cerok, vagy száz irányból érkeztek folyamatosan a támadások.
Ziháltam, bár ettem, gyógyulni nem gyógyultam, erőm lassan fogytán, a mihasznák, mintha egyre többen lennének, ahogy a sérüléseim is szaporodnak. Bár a legtöbb támadások nem hatol át a bőrömön, de az ingadozó lélekenergiám, valamint a jelenlegi alacsony kontrollom az erőm felett sebezhetővé tett. ~Már alig van időm, nem hallhatok meg, nekem kell ölnöm, és nem engem!~ Újra a földön voltam, összeszedtem az erőmet, s egy Otokifukut, vagyis bénító hanghullámot ordítottam az előttem álló pondrókra. A bénultságukat kihasználva rontottam közéjük, s ott kezdtem gyorsan falni a lidérceket. Nem volt sok időm, de elegendő volt arra, hogy összeszedjem magam.
Nem sokkal később már a resurreccionom parancsát kiáltottam:
- Muere, Ángel del Infierno! (Szenvedj, Pokolangyala!) – A kezemből eltűnt a behemotra hasonlító karabély, csupán annyi a különbség, hogy a tölténytárja egy 7 töltényes forgó tár. Az adjucans korabeli alakom, negyed részt visszanyertem: bőröm homok színű, a maszkom piszkos fehér színű lett, felső testemről a ruhám eltűnt, a maszkom pikkelyszerűen befedte az egész hátam, valamint a vállaim. Mind kettő szemem sarkából lehúzódott egy vörös csík az arcom közepéig, viszont a jobb szemem sarkából húzódó vörös csík tovább nyúlt az államig. Valamint egy 4 méter hosszú, lassan vékonyodó farok nőt ki a farcsontomból, szintén homok színben. A szemfogaim a kétszeresükre nőttek, valamint a többi fogam is hegyesebbé vált. Sérüléseim mind begyógyult, valamint az átváltozás okozta vad lélekenergia áramlás a közelemben lévő összes féreg pondrót megölte, így csupán a gillianok maradtak körülöttem. Az egyik felé rugaszkodtam el, hogy egyetlen egy, a fejére mért ütéssel megöljem. Miután végeztem azzal a giliannal resurreccionomat visszahívtam, s amennyire tudtam elrejtettem a lélekenergiámat, valamint mielőtt még talajt értem volna aktiváltam a Sombra engańosa technikát, s ezzel és a visszafojtott lélekenergiámmal odamentem Primera-hoz, aki biztosan mind végig látott, vagy legalább érzékelt.
- Köszönöm, hogy segített visszaszerezni az erőmet. Ezért cserébe elárulok valamit, egy mondhatni pletykát. Van egy arrancar, a neve valami Walter C. Dornez, azt tervezi, hogy Seth uralmát megdönti. Állítólag a teljes espadat is le akarja váltani, s ezt a fraccionok elcsábításával akarja megoldani. Ez hülyeségnek hangzik, tudom. Viszont állítólag olyan érveket tud felhozni, aminek senki se tud ellenállni. Szóval én már szóltam, magán a döntés, Primera, hogy hisz nekem, vagy sem. – Az espadanal már láthatóan álltam ott. Nem csak a resurreccionom változott meg, hanem egy kicsit az én kinézetem is. Valamivel magasabb lettem, valamint a jobb szemem sarkától az arcom közepéig egy vörös csík húzódott. Valamint valahogy kényelmesebben éreztem magam a bőrömben.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Natalie Birodalom _
TémanyitásTárgy: Re: Natalie Birodalom   Natalie Birodalom Empty

Vissza az elejére Go down
 

Natalie Birodalom

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Hueco Mundo :: Las Noches ::   :: Espadák tornyai-