-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 New York

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 34
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

New York _
TémanyitásTárgy: New York   New York EmptyPént. Okt. 01, 2010 11:56 pm

New York (hivatalos nevén City of New York) az Amerikai Egyesült Államok legnépesebb és az amerikai kontinens harmadik legnépesebb városa. Az országon belül és világviszonylatban is az egyik legjelentősebb politikai, üzleti és kulturális központ. Több félszigeten és szigeten, illetve részben a szárazföldön fekszik az Atlanti-óceán nyugati partján, a Hudson folyó torkolatában; területe 800 km², lakossága 8 158 000 fő (a New York-i agglomeráció népessége majdnem 19 millió fő).
A New York-iak a várost gyakran „az öt kerület”-ként (the Five Boroughs) emlegetik, mivel a „város” (the City) szót Manhattanre használják; a többi városrész összefoglaló neve „a külső kerületek” (the Outer Boroughs). Ugyanakkor a New York City kifejezés az egész várost jelenti. A kerületek:
• Manhatten
• Bronx
• Brooklyn
• Queens
• Staten Island

Forrás: wikipedia
Vissza az elejére Go down
Amewa Ruriko
Ember
Ember
Amewa Ruriko

nő
Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2009. Dec. 01.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
New York Cl0te3000/12000New York 29y5sib  (3000/12000)

New York _
TémanyitásTárgy: Re: New York   New York EmptySzomb. Okt. 02, 2010 2:06 am

Nyaralás Shihuru módra

Ami a szülinapozást illeti, nem minden úgy sült el, ahogyan terveztük, igaz, lehetett volna rosszabb is. Bár születtek új félreértések, némelyiket legalább képesek voltunk félretenni – legalábbis ami engem illet, biztosan. Igenis, képes voltam elfogadni azt a tényt, hogy Zed is fontos részévé vált Natsuki életének, és végül is ott van neki az a Hitomi. Tündéri teremtés a véletlenül megpillantott kép alapján, és szerintem Natsukinak sem kéne így viszonyulnia hozzá, de az ő dolguk, nem szólok bele. Meg aztán, mostanában ő is képes elviselni Kamill-chant hála annak, hogy végül leszoktam arról, hogy egész nap róla áradozzak, cserébe pedig nekem sem kell többet hallanom Raidenről a szükségesnél. Ha Natsuki így boldog, akkor nem akadályozom meg… És csak tisztelni tudom azért, amiért képes volt nekem elmondani ahelyett, hogy magában tartotta volna addig, amíg már késő lett volna. Ettől függetlenül nem vagyok hajlandó akár csak figyelemre is méltalni azt a mocskos börtöntölteléket. Felőlem hiheti magát nagymenőnek, ha bántja a húgom, megölöm. Már rég elfelejtettem, mi is az a kegyelem.
Viszont a nyaralás, az más. Úgy értem… Még sosem volt alkalmam ezelőtt igazán bemutatni a kedvenc városomat neki, csak képekről és az élménybeszámolóimból tudott informálódni arról, milyen is az élet errefelé. Felhőkarcolók, divatvilág, a Broadway és a Times Square… Mind-mind New York egy-egy apró szelete, csodája, és akkor még meg sem említettem a régi iskolám, a befogadó családom és a kedvenc klubom, ahová olyan gyakran jártam.
A több órás repülőút végén végül kifáradva, de csak megérkezünk abba a káoszba, amit amúgy Kennedy airportnak neveznek. Végül is egy magánrepülő már nekem is túl nagy kiadás lenne, s tudom jól Natsukiról, hogy nem szereti a flancolást. Bár kissé zavaró volt, hogy nem is olyan kevesen bámultak meg a repülőjáraton. Ki azért, mert tudja a nevem, ki pedig azért, hogy döbbenjen egyet a szemkötőmön. Mint akik nem láttak még stílusos nyomorékot. Neutral
Izgatottan rángatom magammal Natsukit, majd a helyi szokásokhoz híven – vagyis kis híján elüttetem magam – fogok egy taxit is, hogy ezután a csomagokat a csomagtartóba pakolja a személyzet. Persze olyan régen használtam már az angolt, hogy reflexből elkezdtem nekik japánul karattyolni, ők meg csak néztek egyet.
Első állomásunk természetesen a szálloda lett – nem akartam a régi befogadó családomat leterhelni magunkkal, különben meg Cravenék sem laknak olyan vészesen messze a kiszemelt szállodától. A The Muse névre hallgató szálloda egyébként sincs messze a látványosságoktól, a város szívében elhelyezkedve pedig bármikor nyitva állnak előttünk a programok.
- Hogy tetszik a város? Mit szeretnél megnézni először? *.* Biztos vagyok benne, hogy imádni fogod Cravenéket… Már ők is nagyon kíváncsiak rád. Hilary kedves asszony, egyébként ápolónőként dolgozik, vagyis ha tényleg az a szakma érdekel, akkor akár még kérdezhetsz is tőle dolgokat, biztosan válaszol. És majd meg kell mutatnom a régi iskolámat! Surprised Kíváncsi vagyok, azóta befejezték-e az átépítést a régi gimimben, de remélem, azért még felismerem. o.O De előbb menjünk el valamit enni… Mit szeretnél enni? Ragaszkodsz a hazai kajához, vagy kipróbálnál valami újat? Bár amit errefele árulnak sushi néven, feleolyan jó sem, mint amit te készítesz… Elég nyugatiasak az ízek, de azért nem olyan rossz. – adom le a kulcsot a recepción, amit majd visszaadnak, ha visszaértünk. Ez a hely kihozza belőlem a legjobbat, s mégis csak,végre átadhatok Natsukinak egy szeletet magamból. Élete legjobb döntése volt, amikor elfogadta azt a repülőjegyet. És még Kamill-chan is megértő volt, persze megígértem neki, hogy legközelebb őt hozom. Meg majd mindenképpen kell küldenünk Kouta-kunnak is egy képeslapot. >.<
Vissza az elejére Go down
Shihuru Natsuki
Quincy
Quincy
Shihuru Natsuki

nő
Hozzászólások száma : 68
Tartózkodási hely : Shihuru rezidencia | Raiden háza | Egyetem*.*
Registration date : 2009. Aug. 10.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Fame monster ~ Hollywood's next mascot
Hovatartozás:
Lélekenergia:
New York Cl0te7500/10000New York 29y5sib  (7500/10000)

New York _
TémanyitásTárgy: Re: New York   New York EmptySzomb. Okt. 02, 2010 5:07 am

~ Nyaralás Shihuru módra ~


Szerintem meg se kell szólalnom a dologról, nyilvánvaló, hogy mekkora kudarcnak tartom a szülinapos esetet. After party hangulat nem volt, sőt... hazaérve a szobámba zárkózva bőgtem egy jó az órám felett, hogy aztán tök rezzenéstelen képpel bukkanjak fel másnap reggel Touma előtt. Annyira se méltatott, hogy viszonozza a 'nagy vallomásomat', ami testvérek között szerintem egyrészt nagyon megszokott, másrészt meg elvárható volt. Lényegtelen, hogy nekem szarul esett.... De legalább láttam rajta, hogy valami kis bizonyosságot adott neki a dolog. Már ezért is megérte. Egyébként a sok kompromisszum hatására otthon már majdnem családias volt a légkör! Surprised Touma elfogadta Zedet, meg mindenki mindenkit, úgyhogy dúl a világbéke! Surprised Mondjuk... továbbra se a szívem csücske se Kamill, se Hitomi, de igyekszek nem undokoskodni velük. Nem tehetek róla, félek tőlük... mi lesz, ha elveszik mellőlem a számomra két legfontosabb hímet? Ők a családom... Nem akarok egyedül maradni. Bár ezzel a gyermeteg gondolattal inkább maradtam magamnak, hiszen még csak az kellene, hogy akár Zed, akár Touma megtudják! Biztos jól kiröhögnének a hátam mögött, hogy ennyire szánalmas vagyok. gy is várható, hogy Zed elpakoljon a nőjéhez... nem láncolhatom magamhoz, nem a vérrokonom- ez utóbbit pedig mostanában már kezdem nagyon, nagyon bánni. Akkor legalább joggal pattoghatnék neki, hogy már szinte egy közös programunk sincs. Ő a kis sztárfocista, a barátnője a sztártudós vagy kicsoda... én meg csak egy jó reményű egyetemista, aki még mindig képtelen volt dönteni afelett, hogy melyik ösztöndíjat fogadja el. Az idő végtelen, de nekem már csak napjaim vannak hátra, már ami a végleges döntést illeti. Gondolom Kuka-kun és Touma is elfogadják a döntésem, kiváltképp, hogy nekik valószínűleg mindegy melyik egyetemen tanulom magam majd halálra. Surprised Raiden meg... Raiden. Tőle valahogy nem várok sok együttérzést, valószínűleg elintézi a dolgot egy 'Te akartad, megkaptad.' mondattal, és nyugodt lélekkel olvas majd tovább. Ez van, ha az ember valami véletlen folytán egy istenkomplexusos antiszociális szociopatával jön össze. De legalább az enyém, még ha eleinte azt hittem, előbb lesz vége a világnak, semmint hogy viszonzást találjak nála. Félreértés ne essék, nem kényeztetem el, a francokat! Surprised Ez a férfi dolga, nem a nőé. :/ Azt viszont kifejezett örömmel közöltem vele, hogy pár napra New Yorkba utazok egy ismerősömmel- azt véletlenül se mondtam meg, hogy tulajdonképpen a bátyámmal megyek-, hadd legyen kicsit féltékeny. Komolyan, néha már azt hiszem, nem is érdekli, hogy élek-e vagy halok... >.> De ezekkel a marhaságokkal meg nem terhelem Toumát, tudom mennyire gyűlöli Raident, és csak miattam fogja vissza magát, amiért hálás is vagyok. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer túllép azon az időszakán, hogy egyszerűen keresztül néz rajtam... én mondtam neki, hogy nem akartam pont Raidenbe beleszeretni, de nem túlzottan érdekelte. Az a legjobb, hogy az egész már csak egy rémesen szar emlék, ami egyébként elég közeli. a repülőúton volt időm ezen eltöprengeni- addig se nagyon kellett arra gondolnom, hogy egy olyan kütyüben vagyok, ami bármikor lezuhanhat. Nem bíztam ezekben a masinákban, inkább futottam volna el a városig, csak ne kellett volna erre felülni- akkor is, ha ez nekem egy kicsit nagy teljesítmény. Mindenesetre szemem-szám elállt a látnivalótól, és attól, hogy anyanyelvi környezetben csacsogtak körülöttem angollal. Nekem ez a legnagyobb kihívás, ezt bátyám is jól tudja- bár az utóbbi időben már megembereltem magam, és egész jól megy már a nyelv. Azért egy-egy ellőtt szöveg után kedvem támadt visszakérdezni, hogy "He?!"... Nem leszek én profi sohasem... :/
- Eddig nagyon tetszik! *.* Majd elmehetünk a Central Parkba egy kávézóba? Meg... üljünk le egy padra, és etessünk galambokat!- olyan vagyok, mint egy rossz fangörl... Pedig egyszerűen csak örültem neki, hogy a dolgaink Toumával kezdenek rendbe jönni. Végülis nem kizárt, hogy kijöjjek ide, ha már megértem, mit mondanak.... vagy biztos ki tudok jönni otthonról is, ha elég keményen tanulok, mivel van egy rahedli cserediák-program.
- Egyébként mindegy... a hamburgernek itt is ugyanolyan az íze, nem? Vegyünk valami mérgező kaját, amitől egy derűs napon leáll majd a májunk!- karoltam bele, miközben hitetlenkedő pillantást vetettem a hotelre, amiből az előbb jöttünk ki. Komolyan, mit keresek én itt? Annyira nem vagyok ebbe a világba illő. Surprised Touma igen, őt minden második ember megbámulja, ő egy híresség... de én majd maximum a szaklapokban tűnök fel, azt is úgy jó tíz év múlva. Nem vagyok szemét, nem akarom lealázni... csak úgy tűnik, belém is szorult némi bizonyítani akarás. Nem akarok nála jobb lenni, csak azt, hogy ne 'a Shihuru Touma kishúga' néven ismerjenek meg mindenhol, és ne emiatt barátkozzanak velem, mert már a tököm ki volt tőle! >.>
- Szerinted képes leszek Crawenékkel úgy beszélni, hogy meg is értsék, ami mondok? Neutral - kérdeztem kétkedve, miközben nem haboztam hamisítatlan turista módjára lefényképezni egy-egy épületet.
Vissza az elejére Go down
Amewa Ruriko
Ember
Ember
Amewa Ruriko

nő
Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2009. Dec. 01.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
New York Cl0te3000/12000New York 29y5sib  (3000/12000)

New York _
TémanyitásTárgy: Re: New York   New York EmptyCsüt. Okt. 14, 2010 3:25 am

Nyaralás Shihuru módra


Izgatottan toporgok a szálloda halljában, míg a szedelődzködő Natsukit várom; azt csinálunk, amit csak akar, ez már rég eldöntött tény! Megmutathatom számára a várost, ahol felnőttem, amit úgy ismerek, mint a saját tenyerem, s mégis újra és újra képes meglepetéseket okozni egy-egy eddig fel nem fedezett körletével vagy éppen új klubjával. Ami az utóbbiakat illeti, láttam út közben néhányat, ami eddig elkerülte a figyelmem, például az az elhagyatott színház, amiben régebben hollowk tanyáztak, most újra használható, s a plakát szerint stand-up comedy műsorokkal szórakoztatják ott a népet. Lehet, Natsukit is érdekelné, ám ekkor eszembe jut, hogy hát, Natsuki és az angol... Bár ragadt rá valamennyi, attól félek, ez még továbbra sem elég arra, hogy rendesen megértsen egy ilyen előadást. Így aztán új szórakozást kell találnunk, ahol Natsuki is biztosan kiválóan fogja érezni magát. Még szerencse, hogy Owen japán szakra járt az egyetemre, persze csak azért, mert megtetszett neki a nyelv és a kultúra. Valahol talán az én befolyásom is lehet. Aubrey pedig szintén elkezdte a japánt, bár ő más nyelvekbe is belekezdett.
- Hmm, azt hittem, meséltem már arról, hogy a fiuk, aki amúgy a legjobb barátom is volt egyben japán szakra járt az egyetemen, azóta más le is diplomázott, és a lányuk is elkezdte tanulni a nyelvet, aki amúgy egy idős veled. Szerintem kijönnétek egymással, biztos lesz közös témátok. Már nagyon kíváncsiak rád, és várnak szeretettel. – vonszolom ki a szállodából, miután a szokásos formális dolgokat elintéztem. Ha minden igaz, vacsorára át is mehetünk hozzájuk. Isten tudja, mikor ettem utoljára abból az isteni lasagnéból, amit annak idején annyira imádtam! *.* Apropó, Cravenék… Nekik valahogyan elfelejtettem közölni azt az apró kis balesetet a szememet illetően, ráadásul a lélekenergiájuk sem tér el az átlagos emberekétől, s természetesen semmit sem tudnak a quincykről. Az utóbbi napokban újra és újra megpróbáltam felkészülni azokra a bizonyos kínos kérdésekre, amik elkerülhetetlenek lennének. Hazudhatnám azt, hogy a csinos kis szemkötőm tulajdonképpen csak egy divatos kellék, de Hilary úgyis lenne olyan kedves, hogy kicsit félretolja azt, hogy megbizonyosodjon arról, valóban csak egy újabb felesleges mütyürt hordok-e. Majd azt mondom nekik, hogy történt velem valami baleset, vagy kiraboltak, vagy valami. Talán kegyetlenségnek hangzik tőlem, de talán kicsit előnyös is lesz számomra, hogy Natsuki nem fogja érteni a témát – ugyanis látom rajta, mennyire zavarja őt a dolog. Nem mintha a mimikákból s a testmozdulatokból nem lehetne rájönni, hogy mi is épp a sopánkodás tárgya…
De mindez még ráér, hiszen irány a legközelebbi gyorskajálda. Egyébként lehet, hogy Natsuki meglepődne, ha azt mondanám, errefele vannak afféle úgynevezett „egészséges” gyorséttermek. Viccen kívül! Surprised Némelyikben tényleg isteni kajákat dobnak össze, de azt hiszem, most az egyszer valami közeli is megteszi, aztán majd később meglátogathatunk egy ilyen bio-gyorséttermet, vagy mit.
- Natsuki-chan, azt hittem, utálod a gyorséttermeket. – feddem meg inkább kicsit poénosan, s ölelgetem meg, majd a legközelebbi gyorsétterembe, vagyis az út másik oldalára kísérem Natsukit. A csirkének öltözött ember még gitározik is az étterem előtt, s meg kell, hogy mondjam, elég pocsék sorsa lehet, ha minden nap ezt kell csinálnia szerencsétlennek. Csórikám. :/ Nem cserélnék vele, még a másik szememért cserébe sem.
- Na akkor, egy jó nagy buri, hasábburesz, kóla, és… és igen, mondjuk egy fagylalt! *.* Mit szólsz? Csokisat vagy epreset kérsz? Vagy ketchup helyett inkább majonézt? – veszem fel Natsuki kívánságlistáját, hogy ezután a pultnál is elmondjam ugyanezt lefordítva az unott képű, csirkesapkás diáklánynak.
- Nagyot csalódnál bennem, ha elmondanám, hogy egyszer dolgoztam egy gyorsétteremben? – pislogok ép szememmel ártatlanul a vihogó Natsukira; eddig még sosem meséltem neki arról, hogy nem csak a divatmániámról és a csillogásról szólt az itteni életem. Talán itt az ideje egy kis élménybeszámolót tartanom.
- Halál komoly pedig. Piros-fehér csíkos, ocsmány egyenruhát kellett viselnem. Úgy néztem ki benne, mint Super Mario. Az a kertészgatya valami ocsmány volt. Kellett valami diákmeló, a pénzemet mindig magamnak gyűjtöttem össze, nem élhettem kizárólag anyáék pénzéből. Amúgy elég szar főnököt kaptam, mert persze mindenbe beleszólt. Még ranglétrát is kifejlesztett, két hónap után már süthettem a krumplit is. De a munkatársak rendesek voltak. Együtt anyáztuk a főnököt, aki megtiltotta, hogy ásványvizet igyunk a csapvíz helyett. – pakolom le a tálcám az egyik asztalra az emeleten, hisz innen még a csodás panoráma is ránk köszönt a… szállodára. Egész szép innen is, ugye?
Vissza az elejére Go down
Shihuru Natsuki
Quincy
Quincy
Shihuru Natsuki

nő
Hozzászólások száma : 68
Tartózkodási hely : Shihuru rezidencia | Raiden háza | Egyetem*.*
Registration date : 2009. Aug. 10.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Fame monster ~ Hollywood's next mascot
Hovatartozás:
Lélekenergia:
New York Cl0te7500/10000New York 29y5sib  (7500/10000)

New York _
TémanyitásTárgy: Re: New York   New York EmptyPént. Okt. 15, 2010 1:34 am

~ Nyaralás Shihuru módra ~
Nem értem miért nem akar velem Touma bemenni arra a stand-up comedy előadásra... tudja jól, hogy én is szeretem a szórakoztatás ezen válfaját, máson nem is nevetek mostanában. Aztán leesik... nyilván nem tartja megfelelőnek az angolom, túl hülyének néz ehhez. Nem tehetek róla, hogy annyira érdekel ez az idegen nyelv, mint a mellettem széttaposott meztelen csiga az úton. Ezer más bajom van, és nem tetézem azzal az életem, hogy leüljek magolni egy ismeretlen és ronda nyelvet. Utálom... és mégis kell, mert nyelvvizsga és egyebek. Kénytelen vagyok beismerni, hogy nem vihetem sokra orvosként, ha nem beszélek egy-két nyelvet a japánon kívül. Márpedig én nem akarok a húszezredik lenni a sorban... legalább az első tízbe kell bejutnom, mert nem fogok elmaradni Touma mögött. eddig is az ő árnyékában éltem, és az a pár év, míg nem volt itthon... nem, nem volt jó, de... jobb volt, mint most. gyűlölöm, hogy csak azért kellek az embereknek, hogy Hozzá érjenek, az Ő közelében legyenek, mert ő egy "sztár"... Nem nézem le azt amit csinál, elfogadom, viselem, szeretem, de... az én szememben ez... mindegy.
Kezd elegem lenni saját magamból és a nyomorékságomból. Csak kezdődne már el a suli, új lappal indítanék. Annyi ambíció és tudásszomj lesz a majdani csoporttársaimban, hogy biztos nem fogja érdekelni őket a vezetéknevem. Remélem...
- Remek... akkor legalább valakivel szót értek majd...- reagáltam le a család japán nyelvtudását. Így legalább neki se kell majd minden másodpercen fordítgatnia, és nekem se lesz gáz. Jelen pillanatban nem volt valami hú de nagyon sok kedvem folytatni a nyaralást- igen, szarul esett, hogy Touma így reagál a nyelvtudásomra, ami valójában nincs is. Nem lehet mindenki olyan nagyon tökéletes, mint amilyen Ő. Fél pillanatra azt kívántam, bár otthon lennék a szobámban, és bár most is belemenekülhetnék a tanulásba, csak hogy ne kelljen foglalkoznom a külvilággal. Nem is azért tanultam annyit eddig is, mert annyira szerettem volna... Miközben az ember egymás után szavakat raktároz el magában, nem gondolkodik, nem foglalkozik a komplexusaival és a többi nyűgjével. Aztán mivel nagyjából jól tanultam, valószínű volt, hogy merre megyek tovább. Orvosi... kíváncsi vagyok, hogy jó pálya lesz-e nekem. Oké, hogy szeretem az egészségügyet, de mi van, ha szar leszek gyakorlatból? elméleti orvos nem létezik... Tanácstalanul nézegettem jobbra-balra, aztán az időközben kezembe került tálcával leültem valahova. Itt tényleg fillérekért jár ez a kaja, és sokkal jobb annál, mint amit otthon kapok egy vagyonért.
- Egyszerűen csak hétköznapibbnak tűnnél tőle. - remélem nem érti félre a dolgot, mert nem irigylem tőle az életét. Bár elég jól rajzolok, hála a sok anatómiás vázlatnak, de nem vagyok olyan kreatív, hogy mindenféle anyagot meg bőrt színeztessek meg stuff... bonyolult, nem is köt le. Az én szememben a ruha csak ruha, ha jól áll, már nyert ügyem van. Nem nagyon fejezek ki vele semmit sem. Igen, tudom hogy érzelmi analfabéta vagyok, de még így is jobb vagyok, mint Raiden. szerintem észre se venné, ha eltűnnék mellőle... de jobb, ha nem nyavalygok otthon. Már így is nagy szó Toumától, hogy megbocsátott, vagy egyáltalán beszél hozzám. Ki tudja, lehet csak magára erőlteti ezt az egészet, és valójában gyűlöl? Az én hibámból sérült meg, nem ugrottam elé sem, nem öltem meg Raident... sőt, összejöttem vele. Okozott jó pár álmatlan éjszakát a dolog, nem is tagadom. Gerinctelenség, de nem is tehetek róla... nem én választom meg, hogy kibe leszek szerelmes. Bár ezt nem igazán akarom hangoztatni Raidennek, mert mindenhol befigyel valami, ami még mindig Erikohoz köti. Nem könnyű úgy ott lenni vele, hogy mindenhol ott van az a nő, kinek a nyomába sem érhetek... Végül is pótléknak tökéletesen megfelelek. Másra úgysem vagyok jó, nem igaz? Kelletlenül rágcsáltam a hamburget, ugyanis sikerült tökéletesen elvennem a saját étvágyam. Nem bántani akart Touma azzal, hogy nem ültünk be arra a valamire... egyszerűen csak sajnált vagy mit tudom én, de attól még szarul esett. Ezért is én vagyok a hibás: tanulhattam volna jobban is. Mindegy, nem is érdekel, csak legyünk már a hazafelé tartó gépen, a francba már...
Persze arcomon ott ült az ezer wattos mosoly, a szemem is csillogott- az utóbbi pár hónapban sikerült tökélyre fejlesztenem a megjátszást. Minek rontanám el a köztünk épp hogy helyrejövő dolgokat? Még csak az kellene...
- Cravenék gyerekei... normálisak? Mármint jó fejek? - néztem fel bátyámra kissé, aztán szórakozottan kiléptem a burgerestől. Eddig nem nagyon erőltettem meg magam nyelvtéren, de majd most... felesleges volt mutogatnom a "tudásom", de most kénytelen leszek minden idegszálammal arra koncentrálni, hogy tökéletes legyek. Nem véletlenül lett 87%-os a szintfelmérőm, mert az egyiket angolul kellett megírni. Nem a semmiért kaptam ösztöndíjat az egyik legnevesebb egyetemtől...
Vissza az elejére Go down
Amewa Ruriko
Ember
Ember
Amewa Ruriko

nő
Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2009. Dec. 01.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
New York Cl0te3000/12000New York 29y5sib  (3000/12000)

New York _
TémanyitásTárgy: Re: New York   New York EmptySzer. Dec. 15, 2010 2:29 am

Nyaralás…

Nem tartom magam sztárnak és messze vagyok a legjobb tíztől, hisz még nem adtam ki millió ruhakölteményt saját márkanevemmel ellátva, s nem teremtettem kultuszt saját magamból… Nem vagyok még olyan név, akit bárki felismerhet, bár tény, az utóbbi egy évben kifejezetten keresett lettem és mintha tényleg többen fordulnának meg utánam, mint ezelőtt. De most… nem azért vagyok itt, hogy a hírnevem hajszolgassam. Olyan nagy bűn lenne megismertetni valakivel életem azon részét, melybe eddig nem volt bepillantása? Konklúzióm végigfuttatása után válaszom az igenre téved; a szeretett testvér nem kér belőlem. Nem kéri életem ezen részét, elutasítva, eltaszítja azt, kiveti magából, tán undorodik tőle, nem becsüli, nem szeretne részesévé válni. Hiába minden próbálkozásom, szándékaim újabb falakba ütköznek, meggátolván célhoz érkezéseket. Ezt nevezik kommunikációs zajnak… Nem képes megérteni, nem képes elfogadni, nem hiszi el, csak óvni szeretném a pofára esésektől. Miért adnál rá éhező etiópra tornacipőt, ha feléjük mezítláb szokás sétálni? Gyermekkorom révén érthető módon teljesen elnyugatiasodtam, de ez van, tenni ellene reménytelen lenne. Már idegennek hat számomra a wasabi csípőssége, melyet legfeljebb elnyugatiasodott sushi éttermekből ismertem rendesen. Nem tartozom oda… Nekem ez az otthonom. A város, melyet mindennél jobban szeretek. Valódi menedékemmé vált, amikor nem volt más, ami ott lett volna nekem, s segített volna a nehéz időkben, hogy eltakarjam szemem, fülem, mint egy hollywoodi plakát, s így formál belőlem gorillát, de miért zavarna? Ez az én dzsungelem, a hely, ahol a lehető legfelszabadultabban érzem magam. Arról pedig igazán nem tehetek, hogy egyeseknek semmi se jó…
A lelkesedés eltűnt, ez érezhető. Nem, nekem nincs szükségem mézes-mázos mosolyra, ha pedig gondja van, végre mondja a szemembe; nem mintha én képes lennék válaszolni. Elfojtott, keveredett érzelmek kálváriájától nehézkessé váló mellkasom az asztaltól felemelkedik az étkezés végeztével. Hétköznapibb…? De hiszen számomra ez az! Minden nap más étteremben enni, sürögni, forogni, sztároknak dirigálni, s ha kell, visszafeleselni nekik, közben koffeinnel magam ébren tartani, s legvégül nikotinnal megnyugodni. Huszonöt évesen bujkálok a saját húgom elől, ha rá szeretnék gyújtani… Szánalmas? Talán valóban az. Eddig mindig szabad voltam, s ismertem határaim, felelősséggel tartoztam saját magam és környezetem épsége iránt, s lám, sértetlenül megúsztam mindent! Most viszont pórázra lettem kötve, csupán mert nem bíznak bennem. Nem hiszik, felnőtt férfi vagyok és meg tudom magam védeni. Pedig egész életemben azt tettem! Soha, hangsúlyozom, soha nem támaszkodtam senki másra, senkire! Hiába voltak ott, felajánlották a segítséget s egy vállat, amire leborulhatok, egy lelket, mely meghallgat, én makacsul ragaszkodtam saját függetlenségemhez mondván nincs szükségem másokra – nem akarok másokat leterhelni. Úgy sem értenének meg, engem senki sem ért meg. Jobb nekik így, tudattalanul, s lássák csak a mézes-mázos mosolyt, hadd higgyék, minden rendben van. Addig se faggatnak, nyaggatnak, nem aggódnak, én pedig élhetem tovább életem; hát nem nagyszerű? Boldog tudatlanság, még ha ezáltal jobban eltávolodok az emberektől; napról napra kevésbé érzem magam emberinek. Csak az a bénító, egyre táguló, üres sötétség marad… Napról napra egyre rosszabb, de talán ha végképp elnyel, akkor lehet, nem kéne tovább szenvednem. S hogy eközben hány másiknak kéne ártanom? Nem izgat. Lehetne rosszabb. Saját épségem másoké felett. Úgy sem akartak megérteni soha. S ha akarnának is, még ha a lehetőséget oda is dobnám nekik, akkor se lennének rá képesek, mert ők csak ők… Míg én én vagyok.
- Szeretlek, húgi… – borulok nyakába háta mögül, és kulcsolom át kezeim nyaka mögött. Pillanatnyi gyengeség, hogy egy perc múltán már úgy tegyek, mintha mi sem történt volna. Nem ő a legmegfelelőbb arra, hogy támaszkodjak rá. Saját életét is képtelen irányítani… Nincs szüksége rám.
- Definiáld nekem a jó fej fogalmát, akkor megmondom. – szedem össze számukra az ajándékokat, s az ajándéktáskákkal karöltve egy taxit is hívok – utóbbi kissé öngyilkos merényletnek tűnhet, de itt ez a szokás - , s az sem zavar, hogy kínomban már egy fiatal pár elől kobzom el a személyszállító szolgálatot. Fél óra utazás és a kisebb emeletes ház előtt vagyunk. Ismerős játszótér, talán csak egy hintát alakítottak át. Még az újságos fazon sem változott semmit, s a New York Times-ommal és egy doboz Kenttel karöltve – utóbbit nem is titkolom, nem leszek többé szolga. Felnőtt ember vagyok, az isten szerelmére… Félúton a harminchoz. Eddig sem irányított senki, ezentúl sem fog, akárkiről is van szó.
- Hát akkor… Bemutatom őket. – csöngetek be a jól ismert kaputelefonon; kulcsomat elköltözésemkor visszaadtam. S hamarosan már vendégül is fogad minket a család, csak hogy a kutya megpróbáljon a lehető legjobban összejárni a tappancsaival.
Vissza az elejére Go down
Shihuru Natsuki
Quincy
Quincy
Shihuru Natsuki

nő
Hozzászólások száma : 68
Tartózkodási hely : Shihuru rezidencia | Raiden háza | Egyetem*.*
Registration date : 2009. Aug. 10.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Fame monster ~ Hollywood's next mascot
Hovatartozás:
Lélekenergia:
New York Cl0te7500/10000New York 29y5sib  (7500/10000)

New York _
TémanyitásTárgy: Re: New York   New York EmptySzer. Dec. 15, 2010 6:36 am

~ Nyaralás Shihuru módra - még jobban eltávolodunk...? ~


Tessék... megint, ugyanaz az elsötétült, bezárkózott arc; amit volt alkalmam már annyiszor látni. Távoli, el nem érhető- vastag páncéllal körülvett, sérthetetlen burok. Nem, nem érinthetem meg, hiszen nem engedi. Ostoba metakommunikáció... s gesztusok, amikkel csak félrevezetjük a másikat. Hangok, hangsúly... mindig megbántom. Pedig szeretem, jobban, mint saját magam- nem véletlen töltöm minden "szabad" percem rettegve attól, hogy elveszítem, hogy elveszi tőlem... Kamill. S gondoljanak, tituláljanak paranoiásnak, jogom van rettegni...szinte semmi sem jut nekem a bátyámból. S azt a kicsit, amit régen nekem adott, már másnak adja, akivel boldogabb. Ha jó testvér lennék, és szeretném, örülnék az örömének, vele éreznék - az elmélet szerint. De a gyakorlatban ez jóval bonyolultabb... annyit akarok csak, hogy végre, valami csoda folytán billenjen már valamerre a mérleg. S ha ez azt jelenti, hogy örökre eltávolodok tőle, visszafordíthatatlanul, ám... legyen. Már nem tudok mit hozzátenni a dologhoz- hónapok óta tartó vergődés az életünk. S hiába mondtam neki, hogy szeretem: a válasz kétkedő, kínos mosoly, tartózkodás... Nem hibásítom én őt semmiért se - pedig úgyis ez fog kijönni az egészből. Legalább annyira az én hibám egyre gyengülő viszonyunk, mint az övé... Étvágytalanul tolom el a salátám, és követem őt szótlanul: látszik, valamin megint rágja magát. S hogy arra kombinál, összedől a világ... Már készültem mondani valami semlegeset, lényegtelent, ami egyáltalán nem számít, s annyit tett volna, mintha csendben maradtam volna- azonban időm nem maradt rá, bátyám nyakamba borulva mondta ki a szót, amiért mióta itthon volt, remegtem. Mert nem, nem tűnik magától értetődőnek az, hogy szeret. ki kell mondani, s komolyan... de mire hitetlenkedve megölelném, s boldogan mondanám ki hogy én is, elhúzódik, mint ha mi sem történt volna. Értetlenségem még magasabbra hág, amint elorozza egy pár elől a taxit, és csak úgy beül. Nem, nem érdekel a két hülye nyavalygása, mi jobban megérdemeljük azt a szaros kocsit... Értetlenségemnél kézzel foghatóbb érzelmet keresek, biztonságosabbat: a haragot. Így a keleténél hangosabban csapom be magam után az ajtót, s teszem karba a kezem, miután ölembe raktam a vörös hátizsákom. Divat... eszköz, ami mögé elrejthetjük magunkat. Látszhatsz másnak, csupán ruha és festék kell hozzá. Olyan ez, mint Touma... menet közben nem szégyellem a vállára hajtani a fejem- itt poshadjak meg, ha hagyom, hogy tényleg tönkremenjünk. Mindig van valami, amin befordulunk... Elég már belőle.
- Én is szeretlek, bátyó. - mosolyodtam el, és öleltem meg, tessék, el lehet magától lökni, megint elutasítani, mint mindig. Nem vagyok gyenge, képes vagyok irányítani az életem. Éveken keresztül sikerült, s csak azóta vagyok gyenge lelkű mimóza, mióta megint itt van Touma; mert mellette ki lehet erős? Élj úgy együtt egy testvérrel, hogy megfagy köztetek a levegő, hogy a te hibádból vakul meg félig, s féltékeny vagy a barátnőjére. Még hogy kedves vagyok, és jó és elbűvölően okos... magától értetődik, hogy ezt mutatom a kívülállóknak, egy erős lányt, aki mindent túlél: azt is, hogy a legjobb barátai tűnnek el mellőle, mert végül mást már nem akarnak tőle, csak kulcsot Toumához. Hiába nincs saját márkája, az újságokban és a tvben benne van- az olcsó, agyatlan embereknek már ez elég. Számat húz túrtam bele csak miatta kiszőkült tincseimbe, és felsóhajtottam.
- Nem akarok rossz testvéred lenni... sajnálom, hogy az vagyok. Örülök a sikereidnek, csak félek... hogy azt a kicsit is elveszítem belőled, amit kapok...- mondtam szemlesütve, a nyakamban lógó géppel játszva- miért kellene eltérni egy átlagos turista átlagos képétől? Némi szomorú irigység, s hirtelen még azon is elfilóztam, h mi lenne, ha beneveznék a "So you think you can dance" helyi állomásán, végül is egész jól megy már nekem a tánc... mondjuk nem sok dicséretet kaptam Toumától, pedig egy egészen apró kis jelzésnek is úgy örültem volna.. A következő lépcsőfok az lesz, hogy egy-egy klipbe táncolom be magam, vagy reklámba. Ha már Kirariból lehet sztár, belőlem is, nem? Surprised
- Anoo... Hi! How're you?- csillogtattam már meg a nem létező tudásom, miután kitárult az ajtó. Legszívesebben visszapörgettem volna az időt, hogy én is Toumával legyek, mert akkor talán jobb lennék valamivel. S ebben a gyönyörű környezetben felnőni... Bár nem, nem adnám semmiért sem Karakura és Tokió utcáit, a furábbnál furább és merészebb divatot követő alakokat. Míg bátyámnak a keleti ízek voltak idegenek, addig nekem a nyugatiak, és már csak kalóriadússága miatt is idegenkedve pislogtam a hamburgerre egy ideje. Vörösen csillogó ajkaimat csodálkozva csücsörítettem, míg a Toumát körülrajongó családot figyeltem: szerethetem én akárhogy, úgysem tudok neki ilyen boldogságot adni, egyszerűen talán nem vagyok neki elég... jó. Dús fürtjeimbe túrva határoztam el, hogy családépítés lesz... csak jöjjön haza velem Karakurába.

Vissza az elejére Go down
Hoshi Tomomi
Ember
Ember
Hoshi Tomomi

nő
Hozzászólások száma : 80
Tartózkodási hely : Legtöbbször szemmagasság alatt .__.
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Sanador Equipo helyettes vezetője
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
New York Cl0te13500/26000New York 29y5sib  (13500/26000)

New York _
TémanyitásTárgy: Re: New York   New York EmptyCsüt. Júl. 26, 2012 1:07 am

Flangálás a Nagy Almában,
avagy frassulás? .__.



Kóbor emberek, amerre csak néztem, mindenhol ott zizegtek, az ördög lány már azt sem tudta igazán, hogy merre surrogjon, hogy ne sodorja magával a tengernyi éteknek tetsző pulzalék. Csak sasoltam a sok tarkának pislantódó valamit, akik annyira egyformának sejlettek a kavalkádtól egybeolvadva, akár éjszaka az árnyak, egy identitásként dzsaltak, s talán ők maguk sem igen tudták, hogy ki vezet kit. Én is beleolvadtam ebbe a lüktetésbe, s slattyogtam, anélkül, hogy bárki is furcsállón stírölt volna végig.
Aztán betértem egy mihók átlátszó kreálmányba. Hatalmasabb volt, mint Las Noches krehács, fehér tornyai, s a színek táncoltak üvegein, belépve azonban megszűnt a ragyogás, csak a kint özönlő étkek látszódtak, ahogy rezzenéstelenül folytatják útjukat, mintha nihilnyi változás állt volna be. Bár számukra valóban felfoghatatlan a változás, elvégre nem pislantóztak engem.
Követtem egy öltönyös férfit, aki lifttel surrant fel majdnem a létesítmény legtetejére. Battyogtam utána, közben pedig óvatosan összeakasztottam lépkedőit, amitől pofival a puha szőnyegre terült. Elégtétellel töltött el a tudat, hogy miattam kellemetlenül érzi magát, s gonosz mosoly csinosította, amúgy is kellemes ábrázatom. A kiszemeltem feltápászkodott, leporolta magát, s újra elindult, én pedig természetesen utána. Imádtam azt a rettegést, ami sokszor eltöltötte áldozataimat, akiknek persze fogalmuk sem volt, hogy mi is történik éppen velük, csupán csak csapkodva vernyognak, s könyörögnek amúgyis is kérésznyien véges létükért. Az a szűkölő nyekergés mindig is simogatott belülről, főleg ha én okozhattam.
Egy irodában tette le sejhaját, ahol rajta kívül senki sem tartózkodott, vagyis a kis nünükeszomorítól ebben a tévképzetben ringatózott. Mögé álltam, ő pedig bekapcsolta a gépet, amit én egy mozdulattal kinyomtam, aztán megint bekapcsolta, én pedig ki, s ezzel eljátszottunk néhány percig, amikor is morogva belerúgott a szerkezetbe. Ejnye, csak nem akarsz észrevenni, szélesedett el mosolyra hajazó grimaszom, s végül hagytam, hogy kerregő masinát működésbe helyezze. Inkább egy iratkupacot löktem le a földre, amiért nyögve hajolt le, s felülve az asztal sarkára egy ceruzát kezdtem hegyezni, erre persze ijedten rezzent össze a muslincapunnyadék, de amikor felsasolt, akkor abba hagytam a tekerést, s csak azután folytattam, hogy ismét lehajolt a maradék papírért.
Pislantója szarvasbogár méretűre tágult, s már-már picsogni kezdett, de végül összeszedte magát, s lazítva nyakkendőjén leült, letéve papírjait. Kicsit lóbáltam lépegetőimet, s ezzel a forgószéken is taszítottam egyet.
- Na jó, ki a fene szórakozik?! – ordította, s szívem szerint felhomályosítottam volna róla, hogy szerénytelen személyem, de úgysem hallott volna.
Idegesen visszaült a székbe, én pedig megemelt trappolómmal a pofikájához értem, amitre székestől hátrahőkölt.
- Ez nagyon nem vicces – nyögte, s hesszeltem a kövér mihóknyi izzadságcseppeket, amik lecsurogtak homlokáról.
Végezetül úgy döntöttem itt az ideje az utolsó lépésnek, hogy végső sikolyait kipasszírozzam belőle. Kecses mozdulattal felkeltem, s mögé álltam, majd megfújtam fülét, persze többször is oda kapott, de még nem tántorodott meg. Akkor jöjjön a finálé… Ezzel a gondolattal a buksimban kitéptem vele együtt az asztal takarásából a széket, s a szoba közepébe löktem vele együtt, majd utána sonidózva vele együtt vad forgatásba kezdtem. Persze képtelen volt belőle kivetülni a petymegrígató, de pont ezért élveztem, majd hírtelen megálltam. Már közben is elég hangosan rikoltozott, de amint megálltam picsogni kezdett, majd a szőnyegre ürítette bendője tartalmát. Dolgom végeztével egyszerűen kisétáltam az ajtón.
A lépcsőházon keresztül felsurrogtam a tetőre, itt egyetlen pupák gólyatöcs sem volt, de nem is zavart. A krehács széléről a mélybe bámultam, ahol alattam tarka hangyatöcskölők zizegtek. Egészen hatalmasnak éreztem magam, attól, ahogy a pócsiserclit megríkattam, majd ott fenn pöttömnek, mint ők odalenn. Vajon emberként én is rettegtem az olyanoktól, mint amivé lettem? Teóriám, de még sejtésem sem volt róla, de már nem érdekelt, hiszen az az idő réges-régen volt, s többé nem jön vissza…


A hozzászólást Thea del Matanza összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 08, 2012 12:39 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Diego Canino
Espada
Espada
Diego Canino

Férfi
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 304
Age : 31
Tartózkodási hely : Hatodik torony, Las Noches
Registration date : 2012. Jan. 04.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Sexta Espada, a Sanador Equipo parancsnoka
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
New York Cl0te40100/45000New York 29y5sib  (40100/45000)

New York _
TémanyitásTárgy: Re: New York   New York EmptyPént. Júl. 27, 2012 12:32 pm

New pet, new friend

Égbetörő épületek, emberek ezrei mindenütt, ráadásul elég magas shinigami tevékenység is van a városban. Nem a legalkalmasabb hely arra, amit szeretnék, de itt érem el a legbiztosabban a célomat, ebben a városban. Szükségem van egy anakondára, és egy Manhattan-i állatkereskedés honlapján láttam egyet. Gyorsan felveszem a cuerpomat egy sikátorban, közel a célállomáshoz, majd bemegyek megvenni az állatkát.
A boltban szerencsére már első ránézésre látom, hogy bizony egy illegális bevándorló dolgozik itt, úgyhogy nem kell megcsillantanom hiányos nyelvtudásomat, az anyanyelvemen is gyorsan lefolytatom az üzletet. Végül így is nagyjából a kétszeresét kell leperkálnom az engedélyek hiánya miatt, de ilyen apróságokon nem fogok fennakadni, úgyis keveset költök, ha meg kellene, csak kinyírnék valakit, és elvenném a pénzét.
Az anakondát a bevásárlókocsi méretű gurulós ketrecében betolom ugyanabba a sikátorba, majd visszaváltok arrancar alakba. Az addig rendkívül kevés érdeklődést mutató állat azonnal rám emeli a tekintetét, ahogy megérzi az erősebb fajtársa dominanciáját. Ahogy kinyitom a ketrecet, és kinyújtom felé a kezem, azonnal felkúszik rajta, egyenest a vállamra. Okos állat, érzi, hogy nem jelentek rá veszélyt. –Ha engedelmeskedsz nekem, lehetsz a társam- nincs túl nagy szükségem az óriáskígyóra, de valahogy jobban érzem magam a kígyók közelében, nem beszélnek, ezért bölcsebbnek tűnnek.
Hirtelen megérzem egy másik, ismerős arrancar lélekenergiáját a városból, és rövid gondolkozás után rájövök, ez az a lány, akit sikerült lefejelnem a vidámparkban, és akivel egy rövid ideig együtt fedeztük fel az unalmasnak túlzások nélkül nevezhető intézményt. Vajon mit csinálhat itt.
A kígyó szorosabban tekeredik rám, ahogy felugrok a levegőbe, és a sonidom segítségével felé veszem az irányt, az egyik magas épület tetejére. Rögtön eszembe jut, hogy a „kígyó” név nem lesz túl jó szegénynek, ezért egy kis elmélkedés után eszembe jut egy név, amit még a Sireniával közös bevásárló körutunkon halottam. –Mostantól János a neved- a kígyóknak nincs neve, úgyhogy én már azzal megtiszteltem, hogy nevet adtam neki, túl sokat nem gondolkoztam rajta, hogy más név kellene.
A felhőkarcoló tetején landolok, egyenesen a lány mögött, persze nem annyira közel, hogy megijedjen vagy fenyegetőnek vegye. Rendkívül érdekesnek találtam legutóbb a viselkedését, valahogy őszinte is volt, és hazug is. Ha már itt vagyok tőle pár lépésnyire, miért kellene elkerülnöm?
-Érdekesek, nem?- a lány az embereket nézte, mielőtt megérkeztem, úgyhogy a kérdésem tárgyai számára is könnyen érthető, hogy ők. –Olyan törékenyek, nehéz elhinni, hogy egyszer mi is közéjük tartoztunk- János tíz méteres teste háromszor tekert körbe, én pedig megsimogatom a vállam fölül előbukkanó fejet.
Vissza az elejére Go down
Hoshi Tomomi
Ember
Ember
Hoshi Tomomi

nő
Hozzászólások száma : 80
Tartózkodási hely : Legtöbbször szemmagasság alatt .__.
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Sanador Equipo helyettes vezetője
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
New York Cl0te13500/26000New York 29y5sib  (13500/26000)

New York _
TémanyitásTárgy: Re: New York   New York EmptySzer. Aug. 08, 2012 12:41 am

Flangálás a Nagy Almában,
avagy frassulás? .__.



*Felpislant a nézelődésből, de hamar világossá válik számára, hogy csupán egy régen látott ismerős az, már ha szabad így neveznie, még ha magában is teszi. Persze viszonyítás kérdése, hiszen egy ismeretlenhez képest ismeri, de egy baráthoz képest nem, nem mintha lennének barátai, csupán elgondolkozik a dolgon, s az összefüggéseken, amik persze értelmetlenek így, de nem zavartatja magát.*
- Valóban érdekfeszítő lények - *Hagyja rá a férfira, elvégre egyetért, de nem különösebben kíván eszmecserét folytatni a dologról, úgy érzi nincs értelme* - A hozzájuk való tatozás nem olyan nagymértékben hihetetlen, csupán kissé meglepő, ha azt vessük pislantásba, hogy érzékenyek, érzelmesek és képtelenek megvédeni önnön lényük olyan csapásoktól, miket önlétezésükkel okoznak. Inkább szánalmasak, csupán reakcióik és egyes egyszerűen épp töprengővel megfejthetetlen cselekedeteik kötnek le. Bár talán fel kellene tárnom az egyik buksiját, hogy megleljem a válaszokat. - *Elgondolkozik, látható rajta, hogy valóban tetszik neki az ötlet*
* Ismét visszafordul, s lefelé tekint, talán éppen a legújabb erre alkalmas áldozatát próbálja kiválasztani, nem lehet tudni. Arca mindig ugyanolyan kifejezéssel mered előre, egészen addig, míg meg nem kapja a megfelelő ingert, ami beindítja ösztöneit, amik egy elméjében lejegyzett mozdulatsort produkálnak. Nem zavartatja magát, ezzel sokkal könnyebb a létezése, s bár kapcsolatokat képtelen kiépíteni, ezt sokan mégis másként élik meg*
- Új házi kedvenc? - *Bök a kígyó felé, ahogy visszafordul, elvégre nem udvariatlan, még ha a társaság váratlan is, és nem igen érdekli.*
* Csak nézi, és várja a választ, de nem megy közelebb, hiszen a kígyókat vagy más ragadozókat természetes lényéből adódóan tartással kezeli. Nem mintha tartana egy efféle földi, az Emberi Világban leledző lénytől, de azért megtartja a távolságot, közben pedig érzékeli az arrancarban végbement változást. Mármint nem mostanit, hanem mintha legutóbbi találkozásaik óta megváltozott volna, s talán így is van, de erre nem kérdez rá, hiszen férfi mivoltából adódóan úgyis eldicsekszik vele, ha akar. Félredöntött fejjel hallgatja mondandóját, s nem is szakítja félbe, hátha valami érdekeset tud meg, elvégre a nap folyamán nem sok érdekes dologgal találkozott, még abban sem lelte nagy örömét, hogy megfrászoltathatta azt az esetlen halandót. Hiába, az ördög lányának is vannak rosszabb, unalmasabb napjai.*
Vissza az elejére Go down
Diego Canino
Espada
Espada
Diego Canino

Férfi
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 304
Age : 31
Tartózkodási hely : Hatodik torony, Las Noches
Registration date : 2012. Jan. 04.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Sexta Espada, a Sanador Equipo parancsnoka
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
New York Cl0te40100/45000New York 29y5sib  (40100/45000)

New York _
TémanyitásTárgy: Re: New York   New York EmptyKedd Aug. 14, 2012 6:22 am

New pet, new friend

A lány kicsit furcsa beszédstílusában majdnem ugyanazt mondta el az emberekről, mint amit én is gondolok az egész fajról. Szánalmas, arrogáns, mégis olyan törékeny és elhanyagolható a valóságban.
-Érdekes, hogy a shinigamik mégis mindent megtesznek a védelmükben. Igaz, a leírások alapján a shinigamikat sem az emberek érdeklik, hanem a lelkek egyensúlya, ami nélkül a világ elpusztulna, de szerintem ez nem igaz. Ha az emberek eltűnnének, teret kapna egy új világ-ha a shinigamik a saját fennmaradásukat tartanák szem előtt, megérteném őket, de egy ilyen ostobaságot, mint az emberi faj, felesleges védeni. Ha életre valók, úgyis kifejlődne valamilyen védekező mechanizmus a hollowok ellen.
Egy pillanatra lehunyom a szemem, és elűzöm a felesleges gondolatokat, amikkel csak az időmet pocsékolom. A világot senki nem válthatja meg, mindenkinek csak egy számára fontos részt van joga megmenteni belőle. Én hálás lehetek a sorsnak, hogy nagyobb részt választhatok magamnak, mint az Espada tagja, megfelelő erővel rendelkezem akár ahhoz is, hogy Las Nochest hatalmasabbá tegyem, de az egész világ túl nagy nekem is. Ahogy mindenkinek, még Aizen-sama is belebukott.
-Igen, most szereztem, a Jánosz nevet kapta. Ha szeretnéd, megfoghatod-választ nem várva sétálok oda a lányhoz, és tartom neki a hatalmas óriáskígyót. Közben különböző nem nyelvi kommunikációs eszközökkel tudatom Jancsikával, hogy nem szabad bántania a kis arrancar lányt, már ha egyáltalán képes lenne rá. Lélektestben csak lélektest tehet kárt. És ha már felhoztam ezt a témát, legalább egy újabb fajtársnak eldicsekedhetek burkoltan a kinevezésemmel.
-Most kaptam elég nagy lakhelyet az Espada tagjaként, eddig nem tudtam volna neki megfelelően nagy teret biztosítani-amennyiben látom a lányon, hogy Jancsika megijeszti, természetesen megtartom a három lépés távolságot, nem örülnék neki, ha bepánikolna és bántaná szegény kígyót.
-Theának hívnak, jól emlékszem?-a kérdés után megpróbálkozom egy aránylag kedves mosollyal, méregfog villantás nélkül, ami persze így elég halovány.
Vissza az elejére Go down
Hoshi Tomomi
Ember
Ember
Hoshi Tomomi

nő
Hozzászólások száma : 80
Tartózkodási hely : Legtöbbször szemmagasság alatt .__.
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Sanador Equipo helyettes vezetője
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
New York Cl0te13500/26000New York 29y5sib  (13500/26000)

New York _
TémanyitásTárgy: Re: New York   New York EmptyPént. Aug. 31, 2012 10:14 am

Flangálás a Nagy Almában,
avagy frassulás? .__.


*Elgondolkozik a dolgon, hiszen valójában nem sokat tud ezekről a shinigamikról, az Emberek Világába töltött idő alatt nem találkozott sokkal, igyekezett kerülni őket. Őt csak az emberek érdekelték, a kis pille létű fajzatok, akik magasra vágynak, de lehullnak onnan. Őket figyelte és utánozta, néha ki is elemezte viselkedésüket, amit olyan nagyon megérteni vágyott. Úgy érezte, hogy valami kong benne, és talán ezzel a tudással kitölthetné, de egyszerűen képtelen volt megfejteni a hatalmas érzelemviláguk meglétének okát, annak eredetét.*
- Érdekes név, mi a jelentése? - *Kérdezi, hiszen minden névnek van jelentése, ami kicsit a viselőjére is utal, mint például a sajátja, ami Istennőt jelent*
*Természetesen szerette volna a pőcsikcsiklandozó gondozója tapogatni az óriási állatot, de a közelgő lélekenergiája nem hagyott kétséget afelől, hogy most márpedig ő meg fogja fogni a zord pikkelyest, ezért utána nyúl. Nehéznek persze nem nehéz számára, hiszen törékeny alakja rengeteg erőt rejt, amit meg is tapasztalhatnak azok a szerencsétlenek, akik ujjat mernek húzni vele. Nem mutat a kígyó irányába félelmet, elvégre mégsem medve az! Az állat bőrének érintése kissé fura számára, de nem ez készteti csodálkozásra, hanem az arrancar szavai. Tehát Espada! Ez megmagyarázza az erőt, amit felőle érzett, de kissé nyugtalanítja is, nem sok jót hallani az utóbbi időben a vezetőségről, ő maga pedig egyetlen hatalmasabb lény alá sem tartozott, lévén nem sok időt töltött Las Nochesben.*
- Meglepő, hogy nem csupán Las Nochesben lehet összezizzenni az Espada tagjaival! Bizonyára kiérdemelte rangját, de milyennek érzékeli mostani hatalmát? Nehéz az irányítása alá tartozókkal?
*Társalgás céljából teszi fel csupán a kérdéseket, közben esetlenül tartja kezében a tekergőző állatot, hiszen nem igen tudja, mit is kellene kezdenie vele, idegennek érzi magától. Talán a természetes ösztönök azok, amik dolgoznak benne, elvégre a kígyók ragadozók, s bármennyire is jól játssza szerepét, ő maga nem volt az.*
- Valóban eme névre fülelek. Ön pedig Diego~sama - *Ismétli el az arrancar nevét, ha már az is megtette az övével. Persze nem rákérdez, hanem kijelenti, elvégre ő tökéletesen tudja, kivel is van dolga.*
*A másik mosolyát viszonozza, ez reflexszerűen megy már neki, gondolkoznia sem kell rajta. Közben a pikkelyest is visszanyújtja, persze reméli, hogy a másik nem sértődik meg, de már nem kívánja tovább tartogatni, nem tetszik neki az állat sziszegése.*
- Csupán az állatért érkezett, vagy valami más oka is van itt létének? - *Nem jelzésnek szánja, csupán érdeklődik, hogy mi vezette hozzá a másikat, persze lehet, hogy ő is csupán olyan, mint az a másik, Karasu. Ő csak úgy utána settenkedett, majd mikor nem úgy viselkedett, ahogy azt várta, majdnem falra festette. Őt is fel kellene keresni a közeljövőben, nem árt, ha körülveszi magát néhány erősebb fajtársával, hiszen viharok készülnek, és az arrancar többször is kifejtette, hogy kifejezetten élvezné a társaságát. Ha csupán ennyi kell neki, tőle megkaphatja, mosolyogni képes órákon keresztül, hallgatni is, másra nincs is szüksége. Igen, most csak az kell, hogy ne maradjon egyedül, ha kitör a vész, ami ki fog, hiszen Las Noches sosem nyugszik, nem pihen.*
Vissza az elejére Go down
Diego Canino
Espada
Espada
Diego Canino

Férfi
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 304
Age : 31
Tartózkodási hely : Hatodik torony, Las Noches
Registration date : 2012. Jan. 04.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Sexta Espada, a Sanador Equipo parancsnoka
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
New York Cl0te40100/45000New York 29y5sib  (40100/45000)

New York _
TémanyitásTárgy: Re: New York   New York EmptyKedd Szept. 04, 2012 10:21 pm

New Pet, New friend

- Még régen hallottam, valami eldugott országban hívtak így valakit, és megtetszett a hangzása. Amúgy fogalmam sincs, mit jelent- ami azt illeti, a saját nevemmel sem vagyok teljesen tisztában, legalábbis a Diego név jelentésével. Valószínű a név nem az én lelkem ötlete lehetett, talán ez volt az utolsó rúgása egy másik erős riválisnak, vagy éppen egyezségként a másik kitalálhatta a nevünket, mielőtt végleg elveszíti a személyiségét. Választhatott volna jobb nevet is, olyat, amibe beletörik annak a nyelve, aki ki akarja mondani, de már megszoktam, úgyhogy nem számít.
- Csak egy fracciónom van, mostanában nem is nagyon találkoztam vele, úgyhogy nem mondanám, hogy nehéz lenne.- miközben elveszem a kígyót a lánytól, még egyszer kimondom magamban a nevét, hogy biztosan ne felejtsem el. Kevés olyan arrancarral lehet találkozni, aki nem fél, nem köntörfalaz, és képes normális beszélgetést kezdeményezni. A másik véglet pedig az, aki eljátssza, hogy ő bizony annyira laza arc, hogy lenézheti az Espadákat, Thea viszont nem hajlik egyik véglet irányába sem. Ugyanúgy arrancar vagyok, nem várok többet, mint amit numerosként elvártam magam felé.
- Eredetileg csak ezért a kígyóért jöttem. Azért jöttem ide, mert rendkívül ritkán találkozok olyanokkal, akiknek a társaságát második alkalommal is szívesen venném. Ezért szeretnélek megkérni, hogy csatlakozz a fracciónomhoz. Nem kell mást tenned, csak segítened a céljaimat, én pedig szintén segítek elérni a tiédet- soha nem szerettem az értelmetlen beszédet, ha valamit röviden is el lehet mondani, akkor azt úgy kell. Thea tökéletes segítség lenne a számomra, ráadásul rendkívül érdekes a személyisége, még hasonlót sem láttam, talán csak Natalie az, aki még nála is bonyolultabb.
Megsimogatom a körém tekeredő kígyó fejét, miközben a lány válaszát várom. Érzem, hogy nyugtalan, zavarja ez a hely. Nem ez a természetes otthona, csak azért rángatták ide, hogy pár idióta betegye egy ketrecbe, és bámulja, fogolyként tartva egész életében. Azt mondják, a hollow kegyetlen faj, de az a kegyetlenség, gonoszság, amit a shinigamik meg akarnak tisztítani, ott van az emberben is. Egymást irtják a túlélésért és a nagyobb hatalomért, ez egy olyan ösztön, amitől nem képesek megszabadulni. Hiába okoznak fájdalmat a tetteikkel másnak és maguknak, hiába jelzi nekik a testük és a lelkük is, hogy rossz úton járnak, csak haladnak tovább azon az úton. Vajon miért kell őket megvédeni? Miért rosszabb az, amit mi teszünk? Még a legerősebb hollowok képességei sem múlják felül az emberek pusztító erejét, ha a shinigamik valóban védenék a világot, őket akarnák megállítani.
- Azt hiszem, én soha nem fogom megérteni az embereket- megnyitom a gargantát, és elindulok Las Nochesbe. Ha úgy dönt, hogy követ, akkor ő is jön utánam, ha nem, marad. Nem fogom kényszeríteni semmire, úgyhogy ha nem akar a fracciónom lenni, egyszerűen itt maradhat. Nem nézek hátra, de néhány lépés után a megpróbálom érzékelni a reiatsuját, hogy még követ-e.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




New York _
TémanyitásTárgy: Re: New York   New York Empty

Vissza az elejére Go down
 

New York

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Karakurán kívüli világ-