HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A Kamioka birtok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 23
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: A Kamioka birtok   Pént. Szept. 10, 2010 4:14 am

A Kamioka birtok


Külső és belső:

(mint már a fent látható képen is látszik) A ház eléggé terjedelmes méretekkel rendelkezik. Két részre van felosztva: a fő szárnyra (a kép bal oldala) valamint a mellék szárnyra (jobb oldal).

- Fő szárny: Az terület legnagyobb létesítménye. Itt találhatóak a családtagok szobái, az étkező, a teázó (ami alkalomadtán tanácsteremként funkcionál) valamint a vendégszobák is. (Bejárat, hálószoba, étkező)

- Mellék szárny: Itt találhatóak a személyzeti szobák, a konyha és más olyan dolgok melyeknek a kezelését a személyzet végzi.

- Kert: A birtok körülbelül 2/3-át foglalja el. Nagy figyelmet fordítottak rá és ez meg is látszik. A kertészek száma szobalányok számát közelíti meg, vagyis 10-15re tehető a számuk. A kert tökéletes hely mint az elmélkedésre, mint bármi más tevékenységre.



Remélem mindenki nagyszerűen fogja érezni az itt eltöltött időt és jól fog szórakozni. ^^

Bővebb információt a családról itt lehet olvasni.


A hozzászólást Kamioka Rosa összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 02, 2011 5:59 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 23
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Pént. Márc. 25, 2011 6:23 am

Hangos madárcsicsergés, a szellő kellemes lágysága és a virágok üdítő illata. Azt hiszem ez az amire most igazán szükségem van és ezt nagyszerűen érezhetem a birtok kertjében ücsörögve egy sziklán. Azt hiszem, hogy ez a kis csöppség, akit a szívem alatt viselek nagyon jó hatással van a közérzetemre és nem csak az enyímre hanem a Hotaruéra is.
Egy nagy levegővétel után, csak hogy újra élvezhessen a virágok csodálatos illatát énekelni kezdtem. Mostanában egyre többször énekelek és mindig általában a kicsi Miyakonak és örömmel nyugtázom, hogy nagyon szereti. Legalább nem mondható rossz közönségnek. Ráadásul viszonzásul hagyja, hogy éjjel nyugodtan aludjak. Azt hiszem, hogy ő a világ legjobb kisbabája. **>**
-Rosa-chan, ideje indulni. - szólalt meg a hátam mögül nyugodtan az apósom. Már percek óta állt mögöttem és várta, hogy végezzek. Én egy mosollyal és egy bólintással jeleztem, hogy nincs szándékomban ellenkezni, majd felálltam és belé karolva elindultunk a kúria felé.
Ma egy eléggé fontos gyűlés lesz és állítólag az egyik főnemesi ház is képviselteti magát. Elég nagy kár, hogy a nemesi élet ezen részéből nem húzhatom ki magam, pedig akkor sokkal több időt tölthetnék el kettesben a kicsivel. T_T De hát meg kell dolgoznom azért, hogy kedvező körülmények között nőhessen fel, még akkor is, hogyha nincs apja szegénykémnek.
Mialatt a kertben sétálgatunk visszafelé az öreg elmondja, hogy tulajdonképpen miről is fog szólni ez a gyűlés, csak azért hogy képben legyek. El se tudom hinni, hogy Vera-chan képes volt rávenni őt arra, hogy az adminisztrációt teljes mértékbe kivegye a kezemből. Egyre gyakrabban elcsodálkozom azon, hogy milyen messzire elér a keze. Igaz, ha nem így lenne akkor nem ő lenne a kapitányunk, és milyen kár lenne ha nem ő lenne. Ki kéne találni. Surprised
- Köszönöm szépen. Innen egyedül is menni fog. - közlöm finoman a férfival, miután elérünk most már a rezidencia folyosóján ahhoz az ajtóhoz ami a teázóba vezet. Most kivételesen nincs joga, hogy jelen legyen a gyűlésen még jelenlegi állapotom tekintetében sem. Ez egy olyan gyűlés ahol csak a házak fejei és jelen esetben az általam szerződtetett testőrök vehetnek részt. A mai napon pedig még jobban megerősített őrség van, hisz a híres Kagami ház feje is jelen lesz a gyűlésen.
- Elnézést kérek a késésért. Üdvözlök mindenkit. - hajolok meg miután belépek az ajtón és becsukom azt magam mögött, majd ezt követően következhetett a gyűlés lebonyolítása.
- Remélem nem haragszanak, ha kérek egy kis szünetet. - jelentettem ki angyali mosollyal körülbelül a gyűlés felénél. Ez tulajdonképpen azért is volt jó ötlet, mert két fejes nagyon egymás nyakának akart ugrani, így lesz idejük lehiggadni kicsit és nekem sem árt a friss levegő. Így miután rendbe szedtem az irataimat fel is álltam és elhagytam a helyiséget.
- Nagyon örülök, hogy el tudott jönni. - léptem oda a Kagami ház vezetőjéhez, miután kilépésem után sikerült kiszúrnom őt. Tulajdonképpen nem is volt nehéz, hisz nem igazán hasonlít senkire akik a birtokon jelenleg tartózkodnak, ráadásul szerencsém volt mindenkinek az illatát és szívverését megjegyezni a tárgyalás eddigi része alatt, így véletlenül sem lehetne becsapni. Ahhoz valakinek nagyon dörzsöltnek kell lenni.
- Az én nevem Kamioka Rosa, bár ezt biztos tudja, csak sokkal jobb érzés így is elmondani, mint a formális pillanatokban. - mosolyogtam ár. Azt hiszem, hogy Miyako-chan nagyon sokat segít nekem a kapcsolatok javításában, hisz neki köszönhetően gyakrabban mosolygok és a mosoly nagyon jó benyomást tesz másokra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 21
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
14000/15000  (14000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Szomb. Márc. 26, 2011 1:46 am

Figyelembe véve, hogy mennyi időm volt felkészülni, igazán örömteli, hogy időben útnak indulhattam a Kamioka-ház birtoka felé. Az oldalamon két veterán testőrrel, kik egykoron a Gotei 13-at szolgálták, lépdeltem végig Seireitei utcáin. Bár megvolna rá a lehetőségem, hogy gyaloghintóval, vagy valamilyen más, kényelmesebb közlekedési eszközzel tegyem meg az utat a két rezidencia között, de mivel a távolság nem volt túl nagynak nevezhető, így inkább a séta mellett döntöttem ezúttal. A testmozgás sosem árt, és így nem is keltek akkora feltűnést az út közben, noha díszes kimonóm és finom anyagú napernyőm nyilvánvalóvá teheti az egyszerű shinigamik számára előkelő származásomat, még ha azzal nincsenek is talán tisztában, hogy igazából ki vagyok. A klánom egyetlen tagja sem töltött be olyan magas tisztséget a 13 Őrosztag soraiban, mint én, és én is csupán egy egyszerű ötödik tiszt vagyok, így nem meglepő, hogy a halálistenek körében nem vagyok annyira nagy látványosság, mint egy Kuchiki vagy egy Shihouin. Ami azt illeti, nem is vágyom a megkülönböztetett figyelemre, kivételezésre.
Akárcsak a séta, az érkezés is eseménytelenül zajlott, szerencsére minden olajozottan működött a Kamioka-birtok bejáratánál, talán ha két percet kellett várakoznom a bebocsátásom előtt. Igazán szép környezetben épült fel a kúria, talán az egyik legszebb kert tárult a szemem elé, amit valaha láttam. A rengeteg zöld közepén sokkal frissebbnek tűnt a levegő, mint néhány perce az utcán, így én is mély szippantásokkal szívtam magamba az éltető oxigént, miközben a békés madárcsivitelést hallgattam. Nemsokára azonban mindettől el kellett búcsúznom, hiszen megérkeztünk a főépülethez, és ahogy átléptem a küszöböt, egy teljesen más világba csöppentem, innentől kezdve nekem is másképpen kell viselkednem, mint általában. Csendben, méltóságteljesen vonultam végig a gyűlésre kijelölt teremben, hogy elfoglaljam a számomra kijelölt helyet annak másik felében. Végignézve az egybegyűlteken messze én voltam a legfiatalabb résztvevő, de ez már nem okoz számomra kényelmetlen feszengést, megszoktam, hogy nálam sokkal idősebb és tapasztaltabb emberek között kell boldogulnom, és érvényesítenem az akaratomat. Ám most csupán megfigyelőként voltam itt a főnemesi házak képviseletében, hiszen bár a konferencia témája számunkra mindössze apró-cseprő probléma, az itt megjelent többi arisztokrata számára viszont igenis fontos, és a mi állásfoglalásunk döntő lehet a kérdésben. Hamarosan a házigazda is feltűnt, mintegy utolsóként érkezve, ez pedig természetesen némi morgolódást váltott ki a többi nemesből, akik számára a tradíciók mindennél fontosabbak voltak. Kamioka-san is szokatlanul fiatalnak tűnt, ámbátor nálam még mindig jóval idősebb bizonyára, ennek ellenére a tárgyalást véleményem szerint remekül vezette. Egyre komorabbá váló arcom sokkal inkább a konzervatív felfogásnak szólt, amelyet néhányan képviseltek, mintha ezeknek a nemeseknek csupán annyi lett volna a célja, hogy mindenképpen megakadályozzák az egyezségre jutás sikerességét. A feszültség egyre növekedett a teremben, és már-már azon voltam, hogy szót kérek és megpróbálom megnyugtatni a kedélyeket, mikor is Kamioka-san remek ütemérzékről téve tanúbizonyságot szünetet javasolt.
- Támogatom, magam is javaslatot kívántam tenni erre~desu no.
Szólaltam meg habozás nélkül nyugodtan, szavamat pedig többen is egyetértésükkel követték, így lassacskán felálltam, és elgémberedett tagjaimat kinyújtóztatván kifáradtam a helyiségből, hogy szívjak egy kis friss levegőt. Miközben kezeimet a kimonóm ellenkező oldali ujjába bújtattam és így fontam össze őket, egy mély és csalódott sóhaj hagyta el az ajkaimat, az örökös akadálygörgetők miatt képtelenek megváltozni az elavult, idejétmúlt tradíciók és hagyományok, és úgy tűnik még ezen a szinten is felbukkannak ezek a rendszerint visszavonulás határán leledző, ám hatalmukba görcsösen kapaszkodó konzervatívok.
- Ugyan, csupán a kötelességemet teszem~desu no.
Fordultam a mellém lépő nő felé, hogy a kötelező udvariassági köröket lerójuk, de így közelről nem lehetett nem észrevenni a jellegzetesen gömbölyödő hasat, mely egy új élet fejlődésének a jele volt. A látvány rögtön mosolyt csalt az arcomra és eszembe jutott Fujishima-fukutaichou is, akinek azóta már egészen biztosan megszületett a gyermeke, hogy engem egy küldetésre osztottak be vele.
- Kagami Ritsu desu~no. Yoroshiku onegaiitashimasu, Kamioka-san. - Hajoltam meg kissé a bemutatkozás után. - Sajnálattal hallom, mi történt a férjével, engedje meg hogy őszinte részvétemet fejezzem ki. Bár személyesen nem találkoztam vele, bizonyára remek ember volt.
Tettem hozzá csendesen, szemeimet lesütve. A halállal nekem is szembe kell néznem, hiszen édesapám gyógyíthatatlan beteg, az elkerülhetetlen vég pedig minden nappal egyre közelebb kerül számára. Hamarosan én is meg fogom tudni azt, hogy mit érez Kamioka-san, amikor a férjére gondol, nekem azonban van időm rá, hogy felkészüljek lelkiekben a Sors eme kegyetlen csapására. Már ha fel lehet készülni egyáltalán ilyesmire.
- Ha szemeim nem csalnak, azért Raito-san hagyott maga után egy mementót, amihez viszont gratulálok. Ha szabad tudnom, mikorra várja? Fiú lesz vagy lány?
Érdeklődtem kedvesen, a lány szemébe mosolyogva. Én még csak álmodni sem merek ilyen áldásról, hiszen életem ezen szegmensét még sűrű köd, áthatolhatatlan homály fedi. Még túlságosan fiatal is vagyok ahhoz, hogy ezen gondolkodjak, számos akadály és megpróbáltatás áll előttem addig, amíg elérkezik az idő, amikor jómagam is tervezni kezdhetnék. Bár életemet akár habozás nélkül összekötném azzal a fiatalemberrel, akit jelenleg szeretek, hiszen nem tudnék Masaru-samánál ideálisabb párt találni magamnak, de ez egy magamfajta számára korántsem ilyen egyszerű. A pozíciómat és rangomat kockáztatnám, ha egy áruló fiához mennék hozzá, őseim kemény munkájának tönkretételéhez pedig nincs jogom. Becsülnöm és tisztelnem kell az erőfeszítéseiket, amellyel főnemesi rangra emelték a klánomat, és családfőként kötelességem megvédeni a Kagami-név makulátlan tisztaságát, bármibe is kerüljön ez.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Leánykérés    Kedd Feb. 28, 2012 4:59 am

//Vigyázat, kórósan szentimentális, és szörnyen ragályos!//

Itt hol minden rendben van. Gondos a kert, tiszta udvar csendes ház, a cica figyel a háztetőn, a kutya vigyáz az utcasarkon, mikor befordult, már is érzi nem ide való. Igen Raiden úgy tűnik teljesen eltévedt. Nem külseje utal erre, hisz most igen rendesen nézett ki. Haja összefogva, igaz a kis "tündérosztag", amikor megadatott nekik a lehetőség, hogy a kapitány hosszú tűzvörös hajkoronájával babráljanak, mint egy sereg rohanták meg. Nagyon élvezték, hogy fésülgethetik, meg kócolhatják. Mert a tizenkettedig osztag egy hangos otthon, nem csendes otthon, hanem hangos Otthon, nagy betűvel, és Ő a régens, a bolondok közül a legbolondabb, ki még felnőttként se nőtt ki belőle, s a többi kis aranyos bolond tündérkét maga körül mentorálja óvón. Mindig imádta a gyerekeket, mert a gyerekek őszinték, és velük jobban megérti magát. A tündér osztag persze rögtön összeveszett azon, hogyan is kell megjelennie egy "lovagnak" aki a Csendes Otthonból a Királylányt kimenti. Mert Raiden igazából megmenteni indult Rosa kisasszonyt, a csendes otthontól. Ugyan is Rosa chan őrült... és az örültek közt lenne magánytalan. De Őt a helyéről elmozdítani nem lehet, hát egy őrült jön hozzá, hogy kimentse.
Rosa kisasszony igazán nő. A nők a férfiakra életveszélyesek, de Rosa kisasszony túltett mindenkin. Raiden ugyan szintén teljesen őrült, mert kár is lenne ezt tagadni róla, hiszen mániákusan hisz az emberekben, azért mert szereti őket, s ilyen erősen hinni abban, hogy igazából az ember igaz természete jó, csak egy Őrült képes. De más is volt a kapitány személyében, ami teljesen ellentmondott a józan észnek, mégpedig az, hogy a kapitány úr, megvilágosodott, és a megvilágosodás felsőbbrendűségén is túllepett. Ezért ő belül olyan üres, hogy képes keblére ölelni az egész világot, és Ő mint Önálló individuum meg szünt létezni, elolvadt benne, ezért az Ő személye is kettős. A kedves kapitány, ki csettintésre eldobná az életét, ha úgy adná a sors, s gondolkozás nélkül tenné, szöges és sarkos ellentétben állt lelkének másik felével a kardjával. A kard gyűlölt, őrjöngött, vérre éhezett, minden ocsmány dolgot a fülébe suttogott, de a kapitány mindre csak mosolygott. Így mosolygott Hotarura is mindig. Mert őt Hotaru megijesztette, s volt, hogy taszította, de taszítónak kellett lennie, hogy szeresse. Raiden lelkének mindkét részével szerette, mert Rosa kisasszonyban volt valami démoni. A fehér bőr és a cseresznye ajkak. Valami ördögi csillogás a szemében, amitől félt, de vonzotta, mint a pillangót a mécsláng, és bele akart halni. Ez volt az igazság.

Manapság házasság a legritkább esetben kötődik szerelemből. A férfiak tanácstalansága a nők félelmeiből ered legtöbbször. A legtöbb nő olyannyira fél az igazi szerelemtől, hogy inkább testét mindjárt nyújtja, csak szerelmesnek ne kelljen lenni. S vannak a harcos nők, akik saját férfiasságukkal védekeznek. Ilyen Slarin is. Ő bosszút áll férfias személyiségével a nőkön is, és a férfiakon is ki hozzá közeledni szeretnének. De Kamioka kisasszony őrült, s ezért, a szerelemtől nem félt. Talán csak szégyenlős volt, picit kérette magát, mert ugye nem egy társadalmi osztályba tartoznak. Ám mindkettőjük számára valóság más...s ezért a szabályokat könnyedén átírták maguk körül. És a kisasszony érzéki, a szégyenlősségével, mert azért valahol még is csak akarta, hogy elcsábítsák, hisz Rosa kisasszony a szigorú szülői házban, egyedül maradt egy gyermekkel és élete csupa rend és Csendes Otthon. Őrjítő! Egy igazi lovagra van szüksége, ki onnan kimenti, a gyászból kirángatja, a magányt karóra tűzi, mindig mosolyog, a gyerekeket imádja, és Ő maga is őrült, hogy megértsék egymást. Ketten együtt egészt alkottak, s sokszor a háztetőkből nézte, ahogy a kisasszony gyakorolt. Mert Rosa is részben harcos nő, de nő maradt, nem akart férfi lenni, és nem emelt pajzsot maga elé, mert nő, és nőként a fejét használta, a feneke, a melle , az ajka és a hasa helyett. S végre Raiden is lehetett az, aminek igazán jó volt, a megmentő lovag. De nem pojáca, semmi dicsfény, hiszen bolond lovag mégis. Komikus és teljesen valódi.

Gondosan fésült, szorosan befogott hajjal érkezett, és ezúttal egyetlen rakoncátlan tincs sem ugrott ki a helyéről. Aranybarna és sötét indigókék kimonóján fekete, fehér kontúros darumadarak repkedtek, alatta egyszerű hófehér réteg. Erre az alkalomra titán keretes szemüvegét húzta, nem a pirosat, a gyerekek nagy sajnálatára, de végül közösen megszavazták, hogy így jó lesz. Virágként, feslő bazsarózsa, illatos nőszirom és hófehér tulipán ízléses, tömött csokrát hozta. Csak most tűnt ki igazából, milyen jóképű a szórakozott professzor. Karakteres arcvonal, megbízható vonások, egy olyan férfi arca ki nem hazudott, legalább is nem tudott róla, mindez kiült az arcára. A filozófia megszépít...mondják. A sötét ruhában égett a kezében a virágcsokor és égett a vállára hulló vérszín hajkorona. A lovag megérkezett, s óvatosan kopogott. Persze a dolog előre meg volt tervezve. Még kicsit előbb is érkezett a kelleténél. Jó benyomást kellett tennie. Ám valami nem volt rendben. Túl szép, túl rendes, túl tökéletesnek hatott, egészen addig, míg a ragyogó zöld szemekbe nem tekintettek, mert ott összeomlott a valóság. Normális ember számára a kapitány tekintete örvény, sokáig állni csak olyanok képesek, kik maguk is bomlásnak indultak, a többiek nem sokáig állják. Őt beinvitálták, az illemnek megfelelően egy pohár teával kínálták és Ő el is fogadta, az etikettnek megfelelően, de leülni alig bírt. Alig várta, hogy lássa, amint a fények meghalnak, a világ eltörpül, csak azért, mert Rosa kisasszony belép és megszűnik az igazság létezni.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 23
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Kedd Feb. 28, 2012 10:14 am

~§ Zűrzavaros dolgaim - Raiden visszatér §~


Shinigami, családfő, anya és legvégül hadnagy. Hogy melyik a nehezebb? Azt nem tudnám elmondani. Mindenikhez szükséges egy bizonyos mennyiségű figyelem és fegyelem. Mindenikhez más mennyiségben, de mindeniket szeretem. Legfőképp az én kicsiny kis hercegnőmet és ennek megfelelően igyekszem a lehető legtöbb időt eltölteni vele. Persze neki is megvan már ilyen fiatalon is a magam kis élete, a kis barátnőivel meg minden, de ettől függetlenül is az én kicsiny kis leánykám és kötelességem ellátni minden jóval amivel csak lehet.
Viszont most perpillanat saját magammal foglalkozom. Egy ideje szükséges volt az edzésprogramomba újfajta gyakorlatokat belefoglalni. Sajnálatos módon a látásom tovább romlott és hát így kénytelen vagyok a többi érzékemre támaszkodni és azokat fejleszteni. Nem engedhetem meg, hogy egy ilyen probléma megakadályozzon a feladataim elvégzésében, valamint a családom és a szeretteim megvédésében.
Egy külön helyiséget hozattam létre az edzőteremben csak azért, hogy ezt a speciális edzésprogramot el tudjam végezni nap mint nap. Egy kis közbenjárással még megfelelően fel is tudtam szerelni ahhoz, hogy a lehetetlent és a váratlant meg tudjam teremteni. Általában legalább napi két-három órát szoktam edzéssel tölteni, viszont vannak alkalmak, hogy ennél többet is.
Még nem igazán szoktam hozzá ahhoz, hogy a látásom ennyire megromlott. Olyan, mintha egy teljesen más világba kerültem volna. Persze nem csak a harcban jelent még nehézséget számomra mindez, hisz ott valamennyire hozzászoktam a dologhoz, viszont a hétköznapi életben eléggé nagy hátrányt jelent. Egyre inkább kell a hallásomra és a szaglásomra, valamint a tapintásra koncentrálva felmérni mindent. Persze ez néha eléggé előnyös, hisz így is messze jobban ki vannak fejlődve ezen érzékeim, mint bárki másnak.
- Beléphetsz. - szóltam ki az ajtó előtt álló őrnek, mielőtt az ökle elérte volna az ajtót. Már azt hallottam, hogy az ajtó előtt toporogva vár, hogy mikor lenne alkalmas a megzavarásom. Persze azt nem tudta, hogy ezzel csak nekem segített az edzésben, hisz azzal, hogy rá figyeltem a többi érzékemet a saját magam védelmére kellett használnom.
- Mond. - adtam ki az újabb rövid parancsot. A hallottakból leszűrtem, hogy egy a frissen idekerült őrökből, hisz az általa kibocsájtott illat is új volt számomra, valamint a gyors szívdobogás, a nagy nyelések és a kissé akadozó beszédstílus mind ezt igazolta. Ugyanakkor sikerült meglepnie, hisz nem volt tudomásom arról, hogy mára vendéget vártam volna. Ráadásul arról sem volt fogalmam, hogy melyik kapitány lehet az, amelyik engem szándékozik meglátogatni. Tulajdonképp olyan sokat nem is ismerek. Akane taichou nem hiszem, hogy az a típus lenne aki anélkül iktat be egy látogatást, hogy előre ne jelentené be. Vera-chanra sem jellemző ez a viselkedés. Rajtuk kívül pedig csak Raident ismerem, de a tizenkettedik osztag kapitányát szinte egy hónapja nem láttam, vagy az is lehet, hogy több hónapja.
Végül egyetlen intéssel jeleztem a férfinak, hogy leléphet. Összezavarodtam. Tulajdonképp valahol belül éreztem, hogy ez a bizonyos látogató valóban a vörös hajzuhataggal rendelkező kapitány, mégse tudtam, hogy mit kéne tennem. Tulajdonképp azt sem tudtam, hogy mit kéne mondanom neki, vagy, hogy merek-e újra találkozni vele. Hónapokig nem láttam. Nem tudta senki, hogy merre van és egy papírfecnit sem hagyott, hogy egyáltalán merre mászkál. Nem tudtam, hogy hogy van, hogy megsérült-e, vagy egyáltalán, hogy él-e még. Ez azután sem változott, hogy hadnagy lettem. Szemernyi információval sem gazdagodtam róla. Persze valami mesét ki kellett találnom Miyakonak. Igazán rosszul esett, hogy hazudnom kellett neki róla, hogy az az ember, akit apjának tekint, merre járhat. Valami hülye mesét találtam ki. Annyira rögzült bennem az, hogy nem volt igaz amit mondtam, hogy már el is felejtettem, hogy mi volt az. Még tiszta szerencse, hogy a harmadik osztagba is elég hamar beilleszkedett, így volt elég elfoglaltsága, hogy ne gondoljon minderre, viszont a szívem minden egyes alkalommal összetört, mikor éjjel felébredt és Raident hiányolta.
~ Mozdulj meg, kislány. Nem küldheted el. Végre most itt van. Oda kell menned. ~ zengett a fejemben Hotaru hangja. Tulajdonképp Raiden azt sem tudja, hogy Hotaru megváltozott azóta, hogy utoljára beszéltek. Rengeteget változott azóta.
~ Menj te helyettem. Nem hiszem, hogy kezelni tudnám a helyzetet. ~ válaszoltam halkan. Kibúvót kerestem. Nem akartam dühös lenni rá és nem akartam sírni. Egyszerűen azt akartam, hogy az elmúlt pár hónap egyszerűen törlődött volna.
~ Szedd már össze magad. Mindent nem csinálhatok meg helyetted. Én nem azért vagyok, hogy a te életedet éljem, hanem, hogy ha támaszra van szükséged, akkor ott legyek melletted. Ezt viszont egyedül kell végigcsinálnod. Raidenben kell új támaszra lelned. ~ másik személyiségem hangja parancsolóvá vált. Ismét a katonás lényét vette elő ahhoz, hogy rávegyen valamire. Ami a legjobban fájt az az volt, hogy igaza volt. Csak a kibúvót kerestem. A menekülést a helyzetből. De végül mégis csak el kellett indulnom.
Először lemosakodtam, hisz mégsem jelenhettem meg előtte izzadtságcseppekkel tarkítva. Pár percig gondolkodtam, hogy mit is kéne felvennem. Mi lenne alkalmas egy ilyen találkozóra. Végül egy egyszerűbb és kényelmesebb kimonót öltöttem magamra. Egyet azon darabokból, melyet a hétköznapokban használok a birtok berkein belül.
Az étkezőig tartó út szinte örökkévalóságnak tűnt. Többször is úgy éreztem, mintha menekülni akarnék. Eltűnni a birtok épületeit körülvevő kertben egy szikla takarásában. De végül elértem az ajtót. Még be sem kellett lépnem, de tudtam, hogy a helyiségben tartózkodik. Az illatát az orrom rögtön kiszúrta és a mellkasom megtelt vele. Hallottam a heves szívverését és a gyors légzését. Olyan volt mintha futott volna. Egy apró mosoly még ebben az összeroppanás szélén álló állapotomban is az arcomra kúszott. Lehet, hogy csak most érkezett vissza arról a küldetésről ahol volt, vagy kutyafuttában rohant ide a tizenkettedik osztag épületéből.
Ekkor viszont egy másik illatot is megéreztem. Egy virágét, amelyikről én magam is a nevemet kaptam. A virág, mely oly' gyönyörű és oly' törékeny, viszont erős és éles tüskékkel veszi körbe magát.
- Bocsáss meg, hogy megvárattalak. - vettem erőt magamon végül és húztam el a rizspapír tolóajtót, hogy beléphessek. Kissé csalódtam. Hisz azt reméltem, hogy azzal, hogy őmiatta vagyok itt, talán képes leszek látni őt. Persze ez is csak egy olyan badar gondolat volt a részemről, mint a menekülés. És bár látni nem láttam, mégis képes voltam felmérni a kettőnk közötti távolságot. A helyiség másik felében állt. Feltehetőleg azóta, hogy beléptem, már rég engem nézett. Én ezt nem tudom megtenni. Túl sokat romlott a látásom ahhoz, hogy meg tudjam őt különböztetni a berendezési tárgyaktól, vagy a falaktól. Csupán a szívdobogás és az illat az, aminek köszönhetően el tudom őt különíteni a helyiség többi részétől.
- Eltűntél. Egyetlen üzenet, vagy egy szó nélkül. - dőltem neki a falnak és a földet "néztem". Nem akartam, hogy lássa az arcomon megjelenő könnyeket. Pedig nem akartam sírni. Még szerencse, hogy Miyako most nincs itt, nem szeretném, ha így látná az édesanyját. - Hol voltál? Hiányoztál. - a hangom meg-megremegett. Megpróbáltam egyik kezemmel letörölni a könnyeimet, de mintha azután csak még több lett volna. Nem akartam, hogy így lásson. Azt akartam, hogy azt az erős nőt lássa, aki mindig voltam és aki mindig lenni akartam. De ehelyett itt vagyok, egy gyenge és törékeny lány, akinek a könnyei záporoznak és korábban még az elől akart elmenekülni akit szeret...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Leánykérés   Szer. Feb. 29, 2012 12:02 am

Bebizonyosodott hát, hogy eme törékeny nő, ki itt várt, és gondolt rá, még is csak egy kicsit amazon.
Amint bejött, Raiden már látta, hogy a kisasszony a képzeletbeli csipkeostort előveszi, és őt élvezettel megveri vele. Alig tűrte... úgy élvezte. Roza ügyesen rejthette le az érzéseit, de nem elég jól. Raiden ugyan is oly tisztán átlátott a kisasszony személyén, mintha bíz vízből lett volna.
Sírt. Látta, egy pillanatig jegyes kezek szorították meg a szívét. Majdnem beugrott, s egy fél pillanatig úgy érezte, hogy Rosa haragszik, pedig dehogy haragszik. Nem rá haragszik, hanem magára, amiért ennyire sokat érez, és nem tudja leplezni, igazából ez az oka, hogy sír, és ezért nem vetette még rá magát. Raiden gonosz kis játékba kezdett, mert ez egy igen fontos nap, és olyan emlékezetesnek kell lennie, hogy a kisasszony szívébe azt bele kell vésnie egy életre.
- Miért kérsz bocsánatot azért, amiért én vagyok bűnös, s miért fedsz meg azért, amiről én nem tehetek? - kérdezte lassú, csendes hangon. Raiden nagyon is szólt előre, hogy ma jönni fog, igaz tegnap este, s kérte Rosa kisasszonynak ne mondják meg, mert meg szeretné lepni. Mindent jól kitervelt míg távol volt, és erősen felvértezte magát, de a lány is, ám neki csak annyi ideje volt fegyverkezni míg a folyosón végig ment. Ezek a kérdések, apró tűk, amiket egyenesen a szívébe kapott. Ám Raiden szíve üres, belefér az egész világ. A világ maga Rosa.
Homályos szemeinek sápadt fényét, tiltakozó könnycseppek árasztják el, mert fél. Mitől fél? Tőle fél? Nem! Attól fél, amit érez, és még érezni fog. A kapitánynak támadnia kell, mert ezeket a tűket félre kell söpörni, szét kell törni, a pajzsokat azonnal áttörni, mert tőle senki nem rejtheti el a kisasszonyt, még Ő maga sem! Lépett felé, ott termett előtte. Látta, hogy nem lát, nem baj, így őszintébb.
- A világon kívül voltam, az idő áll, míg nem itt vagyok. Neked talán hónapok, de az idő irreális, nem tudja a mértéket, az idő itt repül, amott megáll, innen tudom, hogy amit most látok, csak is varázslat lehet, mint ahogy minden más. - mormogta békésen hüvelykujjával a cseppeket letörölte.
- Nem vagy jó színész, az álcád ügyetlen, nem tőlem félsz, nem rám haragszol...Ne sírj még, mert még tartogatok valamit. Kár azokért a könnyekért így előre. Igazából boldog vagy, csak jól titkolod. Nevess!- szólt szinte utasítóan, magabiztosan.
- Onnan látom, hogy sírsz, azt siratod, hogy elvesztetted az irányítást a szíved felett, s tudod, hogy kiszolgáltatott vagy. Ez ellen te nem tehetsz semmit, de én sem. Ha nem szeretnélek, nem folynának könnyeid, helyette őrjöngenél, talán meg is ölnél. Ha nem szeretnélek, nem pityeregnél csendben. Ha nem szeretnélek, vigasztalnálak, de nem teszem, mert tudom, hogy csak az önérzeted sír, de belül boldog vagy. Add meg magad kedves, előttem minden álarc hiábavaló. - olvasta ki Rosa lelkét türelmesen. Ím a tüskéket kikerülte, őrá már rég nem hat. Itt a pont, ahol férfinak kell lenni ahhoz, hogy megtörje. Mert a nők kegyetlenek, de még is boldogságra törekvő lények, kik pont a boldogságtól rettegnek a legjobban, mert az azzal jár, hogy kemény fegyvereiket, legalább egy ember előtt el kell dobniuk.
- Azért jöttem, hogy megkérjelek, itt és most.- mondta. A kapitányban fel sem merült hogy a hölgy esetleg elutasítja. Akkor lenne igazán bolond, ha ezt tenné, magát egy életre elátkozná, hisz itt pityere, alig várja, hogy az erős karok elrabolják. Minden bizonytalanság, várakozás, tűrés, nyelés, kapaszkodás, rossz megjegyzés, Csendes Ottohon gyötrelme egy pillanat alatt eltűnt, amikor Ő ide belépett, csak Raiden képes erre. A múlt idő eltörpül és elégett, mert itt van, egy pillanat alatt, még annyi sem, és a kapitány is így érzett. Megmenteni jött, magával hozta az igazságot, ami nem valóság, a valóságnak tanulnia kellene a realitást. Igazából ennek már nem volt tétje. Radien már rég elrabolta innen a kisasszonyt, csak testében volt itt, de a gondolataiban vele járt folyton. Érezte.
Nem kellett mondania, hogy szereti, nyilvánvaló, azt sem, hogy hiányzott. Nélküle Ő nem is ember, a kisasszony csupa nonszensz titkos kérdéssel ostorozta, de imádta. A nők a gyötrelmeket egész jól tűrik, de a közönyt, pillanatig se. Inkább szenvedés, kétely, fájdalom, mint közöny.
Végig lágy, üres, békés, búgó hangon beszélt, hangja akár a vihar első szellője, érződik a mögötte rejlő erő. S hogy végképp eltiporja a lányos ellenkezést és lerántsa az álarcot, amivel Rosa magának ártott a legtöbbet, még közelebb lépett. Illetlenül közel. Kezeivel belesimított a kisasszony komor szénfekete hajába. Mert őt érinteni kell. Raiden csak azt szerette megfogni, amit szeret, de egy nőt, főleg Rosa kisasszonyt érintéssel tud csak megismerni. Másik keze pedig a nő kimonójának hátán simított végig és szelíd erőszakkal Őt magához vonta. Jó pár hónap, vége, Csendes otthon, vége, kötelesség, vége, harag, vége. Orrával a halántékát érintette, érezte a testének illatát, az apró izzadság gyöngyök maradékát, mit sebtében próbált eltüntetni. Hiába mosakodott meg, ő azt az illatot imádta, no és árulkodtak a tarkóján nedvesen bőrre simuló pihék. Imádta.
- Minden porcikádra igényt tartok...- zümmögte a fülébe, és úgy érezte, Rosa kisasszonyt fel kell kortyolnia, mint a sake-t, és meg kell ízlelnie, mint egy süteményt. Ám a kisasszonnyal betelni sosem tudna. S a kisasszony talán jól érezte, hogy Raiden most démoni, ellen nem lehet állni. Minden szava igaz, könyörtelenül, és tudja. Rémítő és vonzó egyszerre, mert irgalmat nem ismer, most gonosz, így lehet Rosa a legszentebb kincs, amit valaha a kezei köré került. Szent kehely...melynek minden cseppje az övé, mindegy mit mond. Keserű, édes, savanyú, sós, mindegy, minden porcikája. Mindene, a feje búbjától a lábujjáig. Minden szeglet, legyen szép vagy csúnya, neki kell.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 23
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Vas. Márc. 04, 2012 8:57 am

Félek, zavart vagyok, nem tudom, hogy őrjöngjek, vagy folytassam a sírást. Végtére is itt van velem egy helyiségben az a férfi aki Miyako mellett a legfontosabb személy az életemben. Ráadásul ez a férfi hónapokig hiányzott az életemből és most egyik pillanatról a másikra itt terem előttem és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna és ez az egész egy terv része lett volna. Valamint egyszerűen nem vagyok képes megérteni ezt a férfit. Olyan mintha nem is egy világban élnénk, de mégis itt van, érzem a jelenlétét és azt, hogy fizikailag is jelen van, mégis néha olyan távolinak tűnik, mintha mérföldek választanának el tőle.
- Nem azt kérdeztem, hogy most hogy kerültél ide, hanem, hogy eddig hol voltál. Hónapok óta nem láttalak. Nem tudtam, hogy mi van veled, hogy jól vagy-e vagy esetleg megsérültél. Egyetlen szó vagy üzenet hátrahagyása nélkül mentél el. Legalább annyit mondhattál volna, hogy "Bocsi, el kell menjek valahová." . Még úgy is könnyebb lett volna elviselni. És nem azért sírok mert védtelen vagyok, hisz képes vagyok megvédeni magamat, ráadásul te is itt vagy. Azért sírok, mert dühös vagyok, ráad azért, mert csak úgy eltűntél, magamra pedig azért, mert egy ilyen helyzetben is ennyire felzaklatom magam, pedig inkább örülnöm kellene annak, hogy itt vagy. Végre. - fakadtam ki és ragadtam meg a kezét, amivel a könnyeimet törölgette. Nem akartam, hogy letörölje őket, azt akartam, hogy nyugodtan folyjanak végig az arcomon. Van elég dolog amit gyászoljak, hisz nem láthatom Raiden markáns arcát, pedig eléggé közel van hozzám.
- Me... megkérni? - a szavai teljesen letaglóztak. Emlékeim közül rögtön felszínre tőrt az, amikor a Kamioka házba kerültem be hasonlóképp, viszont az valahogy mégis más volt. Tisztán emlékszem, hogy akkor mindenekelőtt Hotarunak köszönhetően fogadtam el a felajánlást, aztán idővel megkedveltem azt a férfit, akit férjemnek nevezhettem, viszont ő mindig is tudta, hogy miféle érzelmek és gondolatok járnak a fejemben. Bizonyos nézőpontból hasonlított a tizenkettedik osztag kapitányára. Ebben az egy dologban ugyan olyanok voltak. Csak tudnám, hogy miért ilyen férfiakat fogok ki magamnak. Ráadásul most Hotaru sem fog közbeavatkozni, pedig az ő objektív szemlélete most nagyon is jól jönne. De meg is tudom érteni, hogy miért akart kimaradni ebből az egészből. Ez nem olyan amihez az ő közbeavatkozása szükséges lenne. Ezt egyedül kell elintéznem. Csakis egyedül.
- Én... - szólaltam meg, mikor a férfi magához ölelt. Tehetetlennek és erőtlennek éreztem magam. Valamint furcsa, jéghideg borzongás is átjárta a testemet. Talán féltem. Ez lehetett az amit éreztem. Féltem attól, hogy mi vár rám, hogyha igent mondok. Féltem a rám nehezedő kötelességektől, pedig volt már egyszer részem benne. Furcsa mód olyan volt, mintha az a kerek egy-másfél év amit megboldogult férjem mellett töltöttem el, egyszerűen a semmibe veszett volna. Mégis csak igaza volt a férfinak, az idő nem lineáris...
- ... e-elfogadom a megkérést. - fejeztem be a mondatomat, miután az utolsó szavait még a fülembe súgta. Valamiért furcsának és nehéznek éreztem ezt a helyzetet, mégis örültem a szavainak. Ráadásul közben el is felejtettem folytatni a sírást, és inkább csak azt a a belső nyomást éreztem, mintha valami belülről akarná szétszakítani a testemet. Ez lehet az oka annak, hogy immár a karjaiban keresve a menedéket bújtam hozzá.
Házasság. Furcsa. Minden pillanatban mikor erre gondolok, úgy érzem, mintha láz kerülgetne. Talán azért, mert többet akarok ennél, hisz ez csak egy szó, egy állapot, ami megszűnhet és megszakadhat. Én azt szeretném, hogyha örökké tartana. Ha nem érne véget soha és ha minden perce boldogsággal teli lenne. Persze ez csak naiv ábránd, hisz biztos, hogy nem lesz olyan könnyű és szomorúság nélküli dolog, de legalább mindig lesz mellettem valaki, aki támaszomként szolgál majd a nehéz időkben. Valaki aki képes lesz a szomorú pillanataimat is boldoggá varázsolni. Valaki aki mellett teljes értékűnek érezhetem magam.
- Amúgy ne gondolt, hogy ennyivel megúsztad ezt az eltűnéses dolgot. Meg Miyakotol is bocsánatot kell majd kérned emiatt. - simultam még közelebb a férfihoz. Korábbi érzéseim lassan eltűntek és helyüket az öröm és a mámor foglalta el. Hisz Raiden itthon van. Újra itthon van, velem. És megkérte a kezemet...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Shinrou
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2012. Apr. 16.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai, fukutaichou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
28700/30000  (28700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Vas. Május 27, 2012 2:16 am

Edzés a kertben

A Kamioka birtok területén belül elég szép kert áll rendelkezésemre, ahhoz, hogy kellő feltételek között meditálhassak. A tervem mára az volt, hogy egy pihentető meditáció után, ami felfrissíti az elmét és a lelket, a kardommal gyakorlok egy kicsit. Mivel nincsen vívópartnerem és a testőröket nem foghatom be, úgy gondoltam, hogy a formagyakorlatokat veszem majd át. Sokkal egyszerűbb lenne, ha az embernek lenne egy társa, aki tudna neki segíteni a vívásban, akkor sokkal gyorsabban is fejlődnék. Így azonban lassabban fog ez a folyamat megtörténni. Egy a gyakorláshoz megfelelő ruházatot öltöttem magamra és kimentem a kertbe. Kezemben vittem magammal zanpakutomat, Kenshiko mélyen aludt. Igazán megkönnyebbültem, hogy lélekölőm alszik és nem fog szekálni azzal, hogy itassam meg vérrel és etessem meg csonttal. Komolyan mondom időnként borzongok tőle. Nem is értem, hogy lehet valakinek a zanpakutoja ennyire különböző a tőle. Egyesek biztos azt mondanák, hogy a zanopakutom a gyilkolási vágyaim megtestesülése. De én sosem voltam ilyen... vagy talán olyan mélyen nyomtam el magamban, hogy shinigamivá válásomkor gyakorlatilag ezen ösztönöm és elnyomott vágyam testesült meg? Nem tudom. Jelenleg nem tudom a pontos választ, majd kiderül, hogy mi is legyen. Még elég sok időm van rájönni bizonyos válaszokra. Idővel minden kérdésemre választ kapok. A főépület és a melléképület között húzódó hídhoz sétálok. Tökéletes hely a meditációhoz, csend van. A kis tavacska csendes hullámzása szinte zeneként csendül, így segítve a meditálót. Persze van meditáló termünk is, de nincs kedvem összefutni Rosa-samával. Nem ringatom magam olyan vadnak betűnő álomba, hogy Rosa kedvelne. Apám és anyám gyűlöli, én meg tökéletesen meglennék nélküle... de valószínű Rosa érzi a neheztelést. Raito nagybátyám miatta halt meg. Őt védte a gyilkos pengéjével szemben. Meghalt egy ... fenébe ezekkel a gondolatokkal. Belerúgok egy kavicsba és figyelem útját... a kavics a tóba esik és egy kisebb loccsanással jelzi, hogy elvesztette a vízzel vívott csatát. Csendben elmerül és a tó fogja lesz, örökre. Én nem akarok a tó fogja lenni. Különben sem akarok most a családunk dolgain vitatkozni. Kényelmesen leülök a földre, kardomat a combjaimra fektetem. Lehunyom szememet és meditálni kezdek. A víz hullámzása lassan kúszik elmémbe, hogy gondolataim átvegyék a tó fodrozódását. Minden gondolatot elnyel elmém és a tó fenekéhez hasonló csendes sötétség borul elmémre. Alig pár pillanat múlva, már belsővilágom mélyén vagyok. A csatatéren sűrű köd szűkíti a látást. Haldoklók és halottak fekszenek mindenütt, az egésznek közepén pedig maga Kenshiko ül és pihen. Valahányszor eljöttem ide, mindig a csata után fogadott. Sosem árulta el ki, mi ellen küzdött. Igazából még beszélni is ritkán beszéltünk, többnyire pillanatnyi vágyait akarja általam kiélni. Nincsenek bonyolult vágyai, vért akar inni és csontokat enni. Él-hal a harcért. Nem tudom mi van vele a mai napon, a szokásosnál is jobban hallgat. Valahányszor felé indulok morogni kezd, de most hallgatásba burkolódzott. Mi ez a hallgatás, mégis mi történt vele? Nincs válasz. Miközben én magam belsővilágom legmélyén elmélkedem a valóságban telik az idő. Meg is szűnt számomra jelenleg a valóság ingereinek léte. Valami különös érzés éri gyomromat, mintha éhes lennék... de nem Ramenre vagy valami hasonló ételre... olyan, mintha reiatsura éheznék. Ismerős érzés a reiatsu egyetlen shinigamira hasonlít s minél jobban érzem, annál inkább távolodom Kenshiko "búvóhelyétől". Aztán éber állapotban találom magam és megvilágosodom. Szemeim még csukva vannak és az éhség is elmúlt. A reiatsu azonban jelen van. Különös, tehát Kenshiko közelében, egy másik shinigamit éhségként érzékelek. de miért érzek étvágyat a lélekenergiájára? Furcsa, ezen is el kell gondolkodnom. De maradjunk a valóságnál, ha már eljutottunk idáig és a meditációmnak vége. A reiatsu gazdája: Hakusaya Shinichi. Nyugodt hangon szólítom meg, a reiatsuja alapján közeledik.
- Üdvözöllek a Kamioka birtokon, Hakusaya Shinichi.
Kinyitom szememet és az 5. osztagos shinigamira pillantok. Elmosolyodom.
- Nem volt számomra előrelátott érkezésed, de nem lep meg itt léted. Kamioka Rosa-sama dicséri klánod keze munkáját.
Dicsérem meg burkoltan. Mi ebben a dicséret? Az, hogy megemlítem egyáltalán. De nem is lepődöm meg, hogy Rosa-sama oda van a felkapaszkodó klánért. Mindketten a porból kászálódtak ki. A pór vonzza a pór társaságot. Rámosolygok Shinichire.
- Éppen edzeni készültem, segítségemre lennél?! A vívást óhajtom gyakorolni, de partner nélkül kissé bonyolult.
Közben a karjára pillantok, elismerő mosoly.
- A 4. osztag jeles munkát végzett. Örülök, hogy sikerült nekik meggyógyítani sérülésed. Nem állt szándékomban sérülést okozni. Elkapott a hév.
Bocsánatot kérek tőle, amiért megvágtam Kenshiko shikai alakjában. Tényleg nem akartam akkor és ott megsérteni Shinichit. Egyszerűen... teljesíteni akartam Kenshiko kívánságát. Ki akartam elégíteni, hogy csökkenjen a nyomás. Jobban oda kell figyelnem zanpakutomra.
- Nos, segítesz nekem?
Kérdezem és felállok ültömből, bal kezemben zanpakutommal.

______________

The Knowledge is power, Hide it well! - A tudás hatalom, jól rejtsd el!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kasumiouji Tetsuya
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 118
Age : 25
Registration date : 2012. Mar. 16.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Hétf. Május 28, 2012 2:40 am

Edzés a kertben

Az elmúlt héten rendkívüli módon összetorlódott a papírmunka, ami ugyan valószínű meg sem közelíti azt a mennyiséget, amivel a hadnagy vagy a kapitány küzd meg napról napra. Az elkészült jelentéseket hagyhattam volna Rosa-san asztalán is, de mivel sürgősnek tűntek, inkább elhoztam őket a birtokra. Lehet, hogy nem neki kellene leadni őket, elvégre nagyon megromlott a látása, de gondolom majd valaki fel tudja olvasni.
A Kamioka birtok mérete lenyűgöző, sokkal hatalmasabb a Hakusaya család birtokánál, és sokkalta többen is vannak itt, persze ez nem meglepő, elvégre a négy főnemesi család egyike, valószínű óriási költséget emészthet a fenntartása. Az őrök egy kis kérdezősködés után beengednek. A fegyvereiken azonnal lehet látni, hogy a családunk keze munkája, egy-két páncélzatra például meg mernék esküdni, hogy az én kezem munkája.
Nem találkoztam a hadnaggyal, úgyhogy egyszerűen odaadtam egy szolgájának a papírokat, és elindultam kifelé. A mai napom gyorsan véget ért, ma nem vagyok szolgálatban, nincs más dolgom, mint hazamenni. Talán edzek ma, talán kovácsolok valami új fegyvert, de lehet, hogy egyszerűen csak olvasgatok. Régen gyakran előfordult, hogy nem tudtam mire elszúrni a szabadidőm, most pedig már rengeteg dologra tudnám elkölteni.
A gondolataimba sikerült annyira bele feledkezni, hogy végül tök máshol kötöttem ki, mint amerre menni akartam, és ahogy körülnéztem, hirtelen fogalmam sem volt róla, hogy a birtok melyik részén vagyok. A legegyszerűbb az lenne, ha visszamennék arra, amerről jöttem, de megéreztem egy shinigami közelségét, akinek valahonnan ismerős volt a reiatsuja is, úgyhogy úgy döntöttem, hogy megkérdezem, merre kell kijutni innen.
Kicsit későn jövök rá, hogy honnan ismerős a reiatsuja, azé a fickóé, aki azon az edzésen olyan súlyos sérülést okozott nekem. Azonban most már nem mehetek el. Egy meghajlással fogadom a köszöntését, ami azonban nem sokkal több egy biccentésnél, most csak egyszerű shinigamiként köszöntöttem, nem pedig nemesként. Az, hogy hajlandó volt bocsánatot kérni, nem szüntette meg az ellenszenvemet vele szemben teljes mértékben, főleg úgy, hogy most konkrét haszna van belőle, hogy ha nem haragszom rá, de azt hiszem, ennél többet nem várhatok tőle. Az arroganciának az a formája, ami benne lángol, és ráadásul semmiféle összefüggést nem mutat a képességeivel, az egyik leggusztustalanabb formája a gőgnek, sajnos rengeteg nemesben megvan. Szerencsére Rosa-san kivétel.

-Nem volt olyan súlyos, mint amilyennek először tűnt, még aznap hazaengedtek. Most már tökéletes, csak egy kis, múló heg maradt a vágás helyén, ami pár hónap alatt szintén el fog tűnni. Másnap már tökéletesen mozgott a karom is, igaz, akkor még fájdalmat okozott a hirtelen mozdulatok megtétele. Otthon csak annyit mondtam, hogy gyakorlás közben történt egy kis baleset, nem akartam, hogy konfliktus alakuljon ki a két család között, és így esetleg elveszítsük a legfontosabb megrendelőinket. -Mára végeztem a munkával, úgyhogy segítek neked, de csak egy órám van. Kivonom a kardom, és felveszek egy kendo alapállást. Amennyit láttam, elég jó a technikája, bár főleg a shikaijának köszönhetem a sérülésem mélységét, nyilván elég képzett lehet zanjutsuban. Ugyanakkor kétlem, hogy jobb lenne nálam, ha én forgattam volna azt a kardot, jóval mélyebb vágást tudtam volna okozni, tehát valami baj van a technikájával.
Nem igazán bízok benne, hogy meg fogja hálálni a segítségemet, de annyit legalább láthat, hogy nem haragszom rá annyira, mint amennyire más tenné, és nem tervezek bosszút állni rajta, ez ugyanis kiváló lehetőség lenne a sérülés visszaadására. Én viszont nem fogom kihasználni.
Egy újabb meghajlással jelzem felé, hogy kezdhetjük, utána pedig egy kicsit közelebb megyek hozzá, és teszek felé egy támadó mozdulatot. Ezt azonban nem viszem végig, egy apró mozdulat után megállítom a kardomat. Látni szeretném, hogy mennyire könnyű rávenni, hogy rést nyisson a védelmén.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Shinrou
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2012. Apr. 16.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai, fukutaichou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
28700/30000  (28700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Vas. Jún. 03, 2012 3:16 am

- Örömmel hallom, hogy kevésbé okoztam problémát, mint amennyire látszott. Higgye el nekem, hogy nem állt szándékomban súlyosan megsebesíteni.
Mondom teljesen komolyan és őszintén. Ha megakartam volna komolyan sebezni, akkor sokkalta súlyosabb következményei lettek volna a támadásomnak. Például Senka használata közben használom zanpakutomat. Erre a gondolatra Kenshiko számomra hallható módon felmorran. Mélyről jövő vadállatias morgás ez, amely azt jelzi számomra, hogy Kenshiko mennyire egy vérszomjas jószág.
- Reméltem, hogy elfogadja kérésemet és tudunk kicsit közösen gyakorolni.
Mondom igenlő válaszára és előhúzom kardomat, hogy felkészülhessek a vívásra. Támadására, amit végül visszafog így pengéink nem keresztezik egymást, egyszerű mozdulattal próbálom védeni. Pengéjére merőlegesen suhintok kardommal. A legegyszerűbb védekezési technika, aminek az az alapja, hogy a támadás útját, elálljam kardommal. Annyit teszek még hozzá, hogy kissé oldalra lépek, hogy oldalazva álljak ellenfelemnek, ezzel szűkítve a támadható felületet. Mivel azonban visszafogta a támadást, így kardom suhintása a levegőt szeli, nem ütközik edzőpartnerem fegyverével. A féloldalas állást viszont felveszem, hogy kisebb támadási felületet nyújtsak ellenfelemnek.
- Szépen forgatod a kardod. A Hakusaya-klán tagjai nem csak jó fegyvereket készítenek, de jól is forgatják azt.
Mondom és aprót biccentek, jelezvén elismerésemet.
- A negyedik osztag valóban szép munkát végzett. Mozgásán meg sem látszik, hogy sérülést szenvedett volna. Támadok egyet, ha nem baj.
Mondom és bólintása után két kézre fogom kardomat, előrelépek és fentről lefelé irányuló suhintással indítok. A támadásba most kivételesen nem viszek teljes erőt. Véletlenül sem akarom még egyszer megsebezni véletlenül.
- Azt mondják, ha két kézzel indítjuk a támadást, sokkal nagyobb erőre tehetünk szert.
Beszélgetek közben, elvégre, most edzésen vagyunk. Persze meghallgatom a válaszát is. Kíváncsi vagyok a vívótudományára, hátha tanulhatok belőle valamit, elvégre ezért kértem fel edzőpartnernek. Remélem érzékeli az ebben rejlő, néma elismerést.

______________

The Knowledge is power, Hide it well! - A tudás hatalom, jól rejtsd el!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kasumiouji Tetsuya
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 118
Age : 25
Registration date : 2012. Mar. 16.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Szomb. Jún. 09, 2012 5:54 am

Edzés a kertben

Kicsit furcsának találom, hogy nem tegez engem, bár azt megérteném, ha visszafelé elvárna valami megtisztelő jelzőt, de azt, hogy miért nem közvetlenebb velem, nem értem. Különösebben nem is érdekel, tőlem hívjon, ahogy akar.
Ahogyan azt vártam, felkészült rá, hogy kivédje a támadásomat, bár az én megítélésem szerint túlzottan elkötelezte magát azzal a vágással, amit indított. Ez már alapból hiba, bár a jelenlegi támadás-szimulációm ellen tökéletesen megfelelt védekezésnek, ha esetleg támadok, és a végén megcsavarom a pengét, nem tudta volna megfogni a kardját, talán még meg is sérült volna. Ráadásul hátba támadható egy shunpoval, bár ő elég gyors, úgyhogy gondolom nem szorul rá, hogy minden támadást ki kelljen védenie, jó párat el is kerülhet.
A következő megszólítása meglepő módon már tegezés, de nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget, valószínű nem vagyok olyan fontos, hogy eldöntse, hogyan szólítson. Ha inkább erre figyelne ahelyett, hogy különböző, személytelen dicséreteket ejtene meg felém szabályos időközönként, akkor kicsit szimpatikusabb lenne, mint így. Lehet, hogy a helyében én sem tudnék normálisan szót váltani senkivel, és nem tudnám eltitkolni, hogy mindenki mást kevesebbnek tartok magamnál. Nagyjából hasonló képességekkel rendelkező shinigamik vagyunk, úgyhogy nem igazán tudok tisztelni valakit, aki ezenfelül nem tett mást, csak jó helyre született. Rosa-san hadnagy, a ház vezetője, és mégis képes normális hangnemben beszélni az alárendeltjeivel.

-Az öcsém inkább kidou-specialista, nem mondható el általánosságban a teljes családunkról, hogy jól bánnak a fegyverekkel.
Nem igazán volt fontos, hogy közöljem ezt az információt, de az sem lenne jó, ha azt hinné, hogy nem figyelek arra, amit mond. Érdekes, hogy csak belőlem sikerült következtetést levonnia az egész családomról, ha ezt én szintúgy megtenném csak róla, nem lenne túlzottan hízelgő az eredmény, legalábbis ami a viselkedést illeti. Tudóshoz képest kifejezetten jól forgatja a kardját, bár természetesen látok benne hibákat.
A támadását úgy védem ki, hogy a kardom hegye nekem jobbra, enyhén lefelé mutasson, de még inkább merőleges legyen, mint függőleges. Így azonnal vissza is tudom fordítani a támadását, és kontrába átvinni, így két másodperccel később már én állok hasonló helyzetben, mint ő, ő lett a védekező fél. Át tudnám venni a kezdeményezést, de abból nem tanulna semmit, úgyhogy egy kicsit hátrébb ugrok, hogy ne kelljen a kardra figyelnie most, csak arra, amit mondok.

-Természetesen a két kézzel indított támadások sokkal erősebbek, a legtöbb shinigami a hagyományos kendo manővereket sajátítja el, talán csak néhányan vannak, akik fél kézzel fogják a kardjukat, ők általában a másik kezüket más funkcióra használják, esetleg még egy kardot fognak. Ezt a részt szerintem nem kell magyarázni, inkább arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy a támadásai és a védekezései is túlontúl könnyen átláthatóak. A nulla, kilencven és száznyolcvan fokból érkező támadások a legegyértelműbbek, ezeknek az iránya változtatható meg a legnehezebben támadás közben. Ugyanígy, ezek adják a legnagyobb védelmi réseket is, az oldalirányú támadások az ellenkező oldalt, a fej felett indított pedig a karokat teszi sebezhetővé. A teljesen függőleges vagy teljesen vízszintes védelem szintén nem jó, a döntött pengével kevesebb erőkifejtéssel is meg lehet állítani egy támadást, illetve ha nincs az ellenfélnek hatalmas fizikai erőfölénye, vissza is lehet fordítani ellene a támadást, és át lehet venni a kezdeményezést. Ami még ellenérv, hogy sokkal nehezebb egymás utáni támadásokat vagy manővereket végrehajtani vízszintes és függőleges támadásokkal, ebből a szempontból a legideálisabb szögek a negyvenöt és a százharmincöt fokosak, ezek védik a legnagyobb testfelületet, illetve tökélesen alkalmasak a gyors egymásutánban elvégzett vágások több ellenfél elleni védekezésre is, legalábbis egy ideig. További pozitívum, hogy egy tiszta találat szinte biztos, hogy harcképtelenséget okoz, de valószínű az áldozat túléli a csapást, mivel az izmoknál mélyebbre általában már nem jut a penge, a függőleges támadás viszont koponyasérülést, a vízszintes pedig súlyos belső sérüléseket okoz találat esetén. Most próbálj meg így támadni, látni fogod, hogy nem csak könnyebb, de hatékonyabb is.
Természetesen a vívás nem ilyen egyszerű, ezek csak az alapmanőverek, a lábmunkáról pedig egyetlen szót sem ejtettünk még, ráadásul célszerű felmérni az ellenfél védelmén található réseket, illetve a harci stílusát. Katana-katana párbaj ritkán alakul ki egy valódi harcban, legalább az egyik fél shikaija meg szokott változni, ami többnyire borítja az egész addigi harcstílusát, de akkor is el kell ezt sajátítani, hogy aztán fel lehessen mérni a különbségeket az ellenfél fegyvere és a hagyományos zanpakuto használata között.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 23
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Kedd Aug. 07, 2012 11:01 am

~♫~Séta az éjszakában~♫~


A táncos produkciónk végeztével nem voltam hajlandó kibújni Shizuo karja mögül. Természetesen az amúgy sem tudott elrejteni, hisz nem volt olyan vastag, mint egy körülbelül két-háromszáz éves fa törzse, de számomra elég volt ahhoz, hogy azt higgyem, hogy valóban elrejt a külvilág szeme elől. Nem tudtam, hogy mi ütött belém, vagyis dehogynem tudtam, csak nem akartam beismerni. Mióta találkoztam ezzel a férfival egyfajta vágyakozást táplálok az irányába.
- Bo-bocsánat. - állítottam meg a kezemet és ocsúdtam fel, mikor egy a közelben történő csörömpölésnek hála sikeresen működésbe lépett a denevérekéhez hasonló "látásom", ezzel észrevéve, hogy az arcát felém fordította. Pillanatokig fogalmam sem volt, hogy miféle kifogást találjak ki arra, hogy mit keres a kezem pár centire az arcától, talán egy kicsit sikerült is belepirulnom a dologba.
- Cs-csak gondoltam megkérdem, hogy esetleg nincs-e kedved meginni valamit... velem... - találtam rá a tökéletesnek tűnő megoldásra. Most valahogy semmiképp sem akartam pár lépésnél messzebbre távolodni a férfitól, így kifejezetten örömmel töltött el, hogy elfogadta a "meghívásomat". Tulajdonképp inkább egy olyan helyet kerestem ahol kicsivel kevesebb ember van és nyugodtabban lehetne beszélgetni vagy valami.
- Mond csak, ha meg szabad kérdeznem, te melyik osztagban szolgálsz? - kezdtem el valami egyszerűbb témával felvezetni a beszélgetést, mely reményeim szerint hosszú lesz. Ugyanakkor érdekelt az is, hogy hová kell kérvényt írnom, hogyha el akarom rabolni a férfit vagy valami ilyesmi. Persze nem felejtettem el a kezébe nyomni valami üdítőfélét. Az alkoholt rögvest kihúztam a számításokból, hisz bele se mertem gondolni, hogy mik ki nem bukhatnak a számon illuminált állapotban, vagy esetleg miféle dolgokat nem művelhetnék. Édes istenem...
- Annyi mindent meg szeretnék tudni rólad. Embarassed - buktak ki a számon a gondolataim hangosan, mikor egy pillanatra elmerültem a figyelésbe. Ezt követően a kezeim rögvest a számra tapadtak és az ijedtség minden árnyalata kiült az arcomra. El sem tudtam hinni, hogy mindezt kimondtam és abba se mertem belegondolni, hogy most miket gondolhat rólam.
- Bocsánat. Hülyeségeket beszélek össze vissza. - horgasztottam le a fejemet, majd miután a kezeimet is leengedtem, az egyikkel megfogtam a másik karomat. Magamba kapaszkodtam. Féltem. Féltem, hogy mit fog szólni ahhoz amit mondtam. Jaj! Bárcsak visszaszívhatnám! És féltem attól, hogy mit gondol majd rólam. hisz minden amit mondok az én vagyok. úgy ahogy az érzések a mondanivalóm mögött is én vagyok. De ez mindegy is, hisz most biztos mindenféle rosszat gondol rólam és meg is érdemlem. Persze örülnék neki, ha most pár szép szóval, vagy egy öleléssel meggyőzne az ellenkezőjéről, de ez képtelenség. Bizonyára most valami hülye kis csitrinek néz, hisz biztosan van barátnője meg minden. Szinte érzem, hogy a következő szavai azok lesznek, hogy "Kérlek, ezt hagyd abba!" vagy valami hasonló. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy hogy lehetek ilyen és hogy csinálhatok ennyi hülyeséget. Legszívesebben megölném magam ilyen pillanatokban.
- Azt hiszem, hogy tanácsosabb hogyha most haza megyek... - fejem továbbra is a föld felé fordítva álltam a férfi előtt. Fogalmam sincs, hogy mire vártam. Talán arra, hogy azt mondja majd, hogy " Várj, engedd meg, hogy hazakísérjelek."? Vagy valami más ilyen hülyeséget? Már miért foglalkozna velem ő? Hisz csak egy... egy... egy senki vagyok. Nem érdemlem meg, hogy törődjön velem, vagy annyit, hogy egyáltalán rám nézzen vagy hozzám szóljon. Legszívesebben kitörölnék a fejéből mindent ami velem kapcsolatos, csak sajnos nem vagyok képes ilyesmire, bár sokat úgysem vesztene vele. Én pedig ismételten járkálhatnék összetört világom álomképeinek darabkái között, mint egy kárhozatra ítélt szellem. Már csak el kellene indulni. Elindulni és itt hagyni ezt a fergeteget és beleolvadni az éjszaka sötétjébe. A lábaim mégsem mozdulnak. Mintha várnának valamire... vagy valakire... Édes istenem! Miért nem születtem valami egyszerű létformának aminek nincs szüksége a komplex gondolkodásra az élethez...


//A játék a második osztag kiképzőtelepén tartott edzésnek a folytatása.//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Pént. Aug. 24, 2012 10:39 pm

Vissza a nemességbe


*Mikor is volt utoljára ama időszak, amikor a Lelkek Világában nem csupán névlegesen voltam jelen? Mikor is volt utoljára, amikor az arisztokratizmusommal élve jelentem meg bárhol is? Réges-régen már. Homályba vesző idő, ha az éveket nézzük. Túlságosan sok mindenről maradtam le a házak ügyében, s túlságosan elhatároltam magamtól ezeket. Pedig Kagami Ryuuji, a Kagami főnemesi ház asszonya voltam, aki életet adott az örökösöknek. Mégis ama időszaka az életemnek meglehetősen borongósnak számít. Olyan évtizedek voltak ezek az életem szakaszában, amik nem teltek felhőtlen boldogsággal. Egyedüli mentsváram a shinigami lét volt, a hosszas küldetések sora, amikért kemény árat kellett fizetnem. A magány mocsarába vetve magamat éltem a küldetésért, melyet a 46-ok tanácsától vívtam ki magamnak. Persze mindenki tudta, hogy nem fogom tudni teljesíteni a küldetést egy hamar, hiszen kapitány szintű küldetés volt. Ahhoz pedig, hogy sikeresen zárjam, fejlődnöm kellett. Éppen ezért hosszas évek után a Gotei Juusantai befogadott a taichouk körébe. Egy új szakasza nyílt meg az életemnek Ryuuji után, aki ugyan mindig figyelmes volt, a szerelmemet sosem nyerhette el Ebiso után. Az pedig már csak az én titkom lehet, meg Ritsué, hogy Ai nem csupán félig, hanem teljesen nemesi születésű volt. Mindenesetre most, hogy végre rendeződni látszanak a dolgok, végre haza látogathattam a Miyazaki-ház birtokára. Valódi szülőföldemre, ahol még bizony az édesanyám, Miyazaki Nanami és apám Kazuya sírja fekszik. A háznak jelenleg a nagybátyám Shin a feje.
Maga a látogatásom ugyan meglepte, de láttam szemében a félelem egy parányi szikráját is. Sajnos még mindig a szemükben van azaz elképzelés, hogy egy nap megvívhatom jogos helyemet a családfői ranglétrán. Elvégre a ház alapítóinak egyenesági leszármazottja vagyok, valamint a házunkban inkább a női örökösök voltak a jellemzőek. Nehéz politikai harcok árán vívta ki magának a Miyazaki- ház a többi ház tiszteletét a női fejek ellenére. Olyan potenciális arculattal rendelkezünk, amely nem csupán független nemesivé, de majdnem főnemesivé tette a házat annak idején; csakugyan, mint a Tamachi- házra jellemzően. Bár a gazdaságpolitikában sosem jeleskedtünk, de nincs olyan ház a Lelkek Világában, amely nem rendelkezne a Miyazaki ház ékszereivel és pompázó díszeivel. Az ékszer, szépészeti ipar mesterei vagyunk, így aztán a szolgáltatások legendásak. Ezért sem ér meglepetésként, amikor távozásom előtt Shin ezúttal meglep valamivel, valamint meg is kér egy feladatra. Egy csodaszép yukatának az újdonsült tulajdonosa lettem, további kiegészítőkkel, amik kiváltképpen statuálják társadalmi elhelyezkedésemet. A sötétkéken festő yukatába ezüstösen fénylő, kézzel festett motívumokat vélek felfedezni. Apró körömvirágokat, amik felfelé egy hullámzó sávban töltik ki viseletem. A yukata hátán pedig ott kontúrozódik ki egy nonfiguratívan festő motívum; ami egyébként a két ház szoros kapcsolatát, valamint a harmadik osztag kötelékét meséli el. Felfedezhető a Miyazaki- ház bársonyos művészete egy csillag alakzatban, benne a Kagamikra jellemző brossúrának mintája, s végül a Sanbantai számának fellelhetősége. Át is öltözök, s magát a feladatomat majd abban fogom teljesíteni. Egy fejdíszt veszek fel ehhez, amelynek közepén ott látszik a Kagami ékszer. Ezt még apám készítette nekem, amikor Ryuujival házasságot kötöttem. Apám miatt szorosan kötődik hozzám, amiért különleges alkalmakkor felveszem. Ezekben pedig pontosan úgy festhetek, mint a legtöbb főnemes asszony. Noha, nem teszek eleget az özvegyi etikettnek, hogy zöldet vagy sárga színeket hordjak, és abból is a sötétet. Egy ékszeres ládikót kapok kézhez, amelyben egy nyaklánc található. Állítólag még Kamioka Rosa, a Kamioka- ház jelenlegi feje rendelte, azonban Shin most nagyon elfoglalt. Régen csináltam már ezt, így aztán rögtön beleegyezek abba, hogy megteszem ezt az apróságot.
Ezúttal semmi fegyvert nem viszek magammal, legalábbis úgy tűnhet érkezemkor. Azonaban, aki jobban megfigyeli a körülöttem lévő légkört, felfedezheti az aranylóan fel-felcsillanó parányi pontokat a hold-fedte éjszakában. Halk, hárfa dallam is érzékelhető, amelyet a saját zanpakutom komponál. De hiszen nem zavar meg senkit, így amikor a Kamioka testőrség végre bevezet a birtokra, nyugodt léptekkel haladok előre. Némi csodálattal kémlelem a birtok arculatát, legalább annyira rendben tartott, mint a Kagami birtok. S mikor megérkezek az ominózus méretű épületbe, akkor az egyik szolgáló bevezet a könyvtárba. Viszont a szolgáló az, aki jobban meglepődik azon, hogy Rosa még mindig nem tért vissza szolgálataiból. Így aztán kissé restellve fordul felém a fiatal úr.*
- Bocsásson meg Kagami- sama, Kamioka Rosa- sama még nem tért haza. *Szinte teljesen leizzad azon, hogy most mit is tegyen. Nekem pedig a zanpakutom végre visszaregenerálja magát a kardhüvelyébe. Acélkék szemeimmel egyenesen a szolgáló szemeibe pillantok komolyan.* - Nem kell aggódnia, csak azt mondja meg; hol találom a Miyazaki- ház által szolgáltatott ékszereket? Elhelyezném ott Kamioka- dono legújabb szerzeményét, majdan távozásra fognám. *Jelentem ki nem meglepő diplomatikussággal, karizmával, aminek fennköltsége leginkább a Kagamikra jellemző. Bólintást kapok végre, ahol a könyvtár egy szegénél megpillanthatom két őrrel védett, kidouval ellátott vitrinest. Oda lépek eme szekrényhez, és a zárnyitó segítsége által behelyezem az ékszert. Azonban kissé furcsa dologban lesz rövidesen részem. Éppen, hogy végzek a procedúrával, azt vehetem észre, hogy senki sincsen már a könyvtárban e éjszakán. Csupán némi tompa fény világítja meg a helyiséget, amit teljesen nem értek. Közeledő lépések zajára leszek figyelmes, egyik kezem pedig óvatosan a zanpakutom markolatára csúszik.*
- Jobban jár, ha tájékoztat arról, hogy mi ez az egész..shinigami! *A reiatsuja alapján csakis shinigamiról lehet szó, viszont ez a környezet meglehetősen furcs a számomra. vagy merényletnek tűnhet, vagy pedig engem nézhetnek tévesen egy betolakodónak. Akárhogyan is, amikor megjelenik előttem egy fiatal férfi, s kardját emeli rám, számomra nem kell indok arra, hogy feloldjam a shikaiom. Csak ekkor veszem észre, hogy félre néztem és az őrök teljesen ki vannak ütve.* - Nem kell aggódnia kedvesem, ha végzek önnel, a Kamioka- ház komoly bajba kerül. *Összehúzom szemeimet, majd az aranyló huzalt, melynek végein pengék találhatóak, megforgatom. Csakhogy valami különös okból kifolyólag a zanpakutom viszsavált az eredeti, wakizashi formájára, minek okán maga az alak gúnyosan felnevet s megindul felém. Természetesen ettől nem ijedek meg, csak aztán a könyvtárba hirtelen egy egész csapat őr lép be, egy számomra ismeretlen férfi vezetésével. Tétovázok a döntést illetően, aztán úgy döntök, míg ő a legzavartabb, addig egy gyors shunpoval véget vetek útjának.*
- A nemesség elleni fellépésed megbocsájthatatlan. Sayonara, shinigami! *Oldalra kitartott kardom éléről némi vér cseppen le a padlóra. Az alak teste pedig derékszögben dől el a gyomor aorta irányú vágásomra. Másodpercekig csak lehunyt szemmel állok a történések alatt. A fülemben hallom a szívem verését, valamint a teljes feszültség lesz rajtam úrrá. Hiába nem a saját családom birtokán ért ez az ármánykodás, láthatóan senkinek sem hagyom, hogy a földbe tiporjon. Pláne nem akkor, ha ez oktalan háborúnak a kiváltó oka lehetett. Bizonyára a Kamioka- háznak van egy nem kívánt politizálója, aki lehetséges, hogy egyenesen ellenségnek számít. Mindenesetre ezúttal a lehető legrosszabb személlyel kezdett ki, akkor ha ennek kiléte a napvilágra kerül majd. Jogilag ez az ármány tisztán megtorolható lenne. De mi azt hiszem, pont a békességünkről vagyunk híresek. Kinyitom végre komoran festő, mégis méltóságteljesen fénylő acélkék szemeimet. Hiába is, a 3. osztag kapitányaként valahol gyászolni fogom az imént kivégzett személyt.*


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Shinrou
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2012. Apr. 16.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai, fukutaichou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
28700/30000  (28700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Szomb. Aug. 25, 2012 12:45 am

Szerencsémre a mai napon itthon lehettem. Bár az osztagom, harmadik tisztjeként igen fontos teendőim akadnak, amiket véletlenül sem hanyagolhatok, a mai napon mégis volt lehetőségem hazajönni. Nem kellett az osztag szálláshelyén éjszakáznom, nyugodtan eltölthettem az egész napomat itthon. Örömömre szolgált, hogy Miyakot ismét mosolyogni láthattam, tetszett neki az édesség kosár, amit hoztam neki ajándékba. Igaz, a lelkére kötöttem, hogy csak étkezés után ehet belőle és akkor is mértékkel. Remélem nem falta be az összeset, mert akkor még megfájdul a hasa. Akkor pedig kikapok Rosa-samától, hogy cukormérgezést okoztam Miyakonak. Mivel semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy Rosa leszidjon és vitatkozni kényszerüljön velem, oda figyeltem Miyakora. Biztos, ami biztos, hogy a kis huncutka ne ehesse meg az összes cukrot. Rosát annyira nem kedveltem, mint Miyakot. Elvégre a lánya már vér szerint is rokon. Nem csak név ügyileg. Ezeket a gondolatokat azonban hamar elhessegettem. Napom hátralévő részében Miyakora ügyeltem. Elsősorban azért, mert biztos voltam benne, hogy a kis gézengúz megeszi az összes cukrot, amint nem figyeli valaki. Mivel a mai napra nem volt semmilyen tervem, belefért az időmbe. Kora este volt, amikor Miyako végül elfáradt az édesanyjára való várásba és lepihent. A cukrot gondosan elzártam egy szekrénybe, holnap majd kap még belőle. Én visszavonultam a szobámba és megkértem az egyik szolgálót, hogy hozzon nekem teát. A vacsora még későre készül el, addig van időm egy keveset olvasni, majd teázni. Szeretem a teát. Olyan lelki béke és nyugalom fog el, amikor lassan kortyolom eme pompázatos nedűt, hogy igen nehéz lenne róla beszélnem. Teámra várok, amikor a szobám ajtaja félrehúzódik és a Minotauroso, házunk testőrségét nevezik így, egyik tagja térdelt az ajtóban.
- Kamioka-sama. Kagami Kanata-sama van itt, a Kagami házból. A könyvtárba ment, egyedül. Egy ládikát hozott Rosa-samának.
A testőr nyugodt szavait hallva elkerekednek a szemeim. Egyedül? A Kagami-ház, talán egyik legbefolyásosabb tagja, egyedül sétál a házunkban. Nem, mintha meg kellene figyelni, erősen kétlem, hogy bármilyen huncutságot is el akarna követni. De legalább értesíthettek volna korábban, hogy elé járulhassak és fogadhassam. Egy főnemesi ház tagja, anélkül jön-megy a házunkban, hogy egyetlen Kamioka se jelenik meg a fogadására? Még ha csak egy ládikát is hozott Rosának.
- Szabadszülött! Egyedül mászkál, kíséret nélkül?!
A testőr arca elvörösödött, amint rájött valami hibát követtek el. Igyekezett menteni a helyzetet miközben félszemmel kísérte mozdulatomat, ahogyan felveszem lábbelimet és a zanpumat az obimba tűzöm.
- A könyvtári őrség ...
A szavába vágtam. A könyvtári őrség éppen azért van ott, mert bár tagjai a testőrségnek, nem ők a legtapasztaltabbak.
- A könyvtári őrség, a saját övét sem tudja bekötni segítség nélkül! Nem fogadni és kísérni egy főnemest, amíg az nálunk tartózkodik. Miért csak most értesítettek? Amikor megjelent a kapuban már szólniuk kellett volna. Jöjjön velem.
Utasítottam a testőrt, aki rövid kirohanásom után egyelőre köpni nyelni nem tudott. Jogosan haragszom. Alig teszi ki Rosa a lábát, a testőrség súlyos hibát vét. Gyors léptekkel haladtam a könyvtár felé. Nem egyenruhámat viseltem, hanem egy szolid díszítésű öltözéket. Nem szeretem a túlzott cicomát. Amikor ráfordultam a könyvtárba vezető folyosóra, annak vékony ajtaján fény szűrődött ki. Az egyik folyosón posztoló testőrre pillantottam.
- Kagami-sama még bent van?
Az őr röviden válaszolt.
- Hai! Még nem jött ki.
Alig mondta ki a mondatott, a könyvtárból kiszűrődő fény elhalványul. A másodperc töredéke alatt baljós gondolat söpör át az agyamon. Minek kapcsolgatná a főnemes a mi könyvtárunkban a fényt? Nem szokás egy másik nemesi ház világítását csak úgy passzióból váltogatni. Azonnal intek a folyosón őrt állóknak, hogy kövessenek és besietünk a vezetésemmel a könyvtárba....

Meg kell mondjam, alaposan meglepődtem, amikor beléptem a könyvtárba. A Rosa ékszereit tartalmazó szekrényt vigyázó két őr, csendesen alszik. Hogy mi? Mégis mi a hét pokol történt itt? De ha a szundikáló, de legalábbis kábán fekvő őrök látványa nem lenne elég, az azért már igen csak szíven üt, hogy a Kagami-ház tagját, kivont karddal lelem egy halott fölött. Az arcomon azonnal láthatja, hogy nem túl gyakran kapok főnemeseket azon, hogy a birtokunkon megölnek valakit. Ennek ellenére, meg sem fordul a fejemben, hogy a főnemes, Rosa-sama ékszereit óhajtotta volna eltulajdonítani. Főleg azért nem, mert a könyvtárban a két " szundikáló" őr szokott posztolni. Több őr nem tartózkodik a könyvtárban. Lévén egy behatolónak már az is szép teljesítmény, ha a könyvtárig eljut. de ezek után.. Aztán végre megszólalok.
- Kagami-sama, megsérült?
Kérdezem, miközben közelebb lépek, hogy gyorsan szemügyre vegyem a főnemest. csak gyorsan végig pillantok rajta, hogy látok-e sérülést. Mivel nem látok rajta sebesülést, letérdelek a halott mellé. Az arca kísértetiesen hasonlít az egyik testőrre. De valami nincs rendjén. A hasonlóság ugyan meggyőző, de az illető jelenleg pihenő napját tölti. Vagyis ez nem lehet ő, hacsak nem lett áruló.
- Kerítsék elő Hiroshi-t, a testőrök szállásán kell lennie.
Miután kiadtam a parancsot, elhúzták a holtestet és ébresztgetni kezdték a két kába őrt. Én felálltam és meghajoltam a főnemes előtt.
- Elnézését kérem Kagami-sama, biztosíthatom, hogy a Kamioka-háznak nem állt szándékában önre támadni. A nevem, Kamioka Shinrou. A Juunibantai, harmadik tisztje vagyok. Megfogjuk keresni ennek a gyalázatos orvtámadásnak a felelősét. De addig is kérem jöjjön velem. A Könyvtár jelenleg nem alkalmas arra, hogy elmondja mi is történt pontosan.
Mondom és remélhetőleg velem is tart a fogadószobába. Ahol kényelmesebb és legfőképpen, vérmentes környezetben beszélheti el a támadás részletét. Út közben az egyik arra járó szolgálót megkérem, hogy hozzon a legjobb teánkból. ha velem tartott a fogadószobába, akkor udvariasan hellyel kínálom, majd miután leült magam is helyet foglalok, vele szemben.
- Kérem, mondja el, hogy mi történt. Szükséges ismernünk a részleteket.
Eközben a szoba ajtaja, természetesen nem bent, hanem kívül, már két testőr posztol, akik többnyire rám szoktak vigyázni. Bennük megbízom és bár néhány másodperccel utánam érkeztek, értesültek az esetről, így most ők őrzik a szobát.

______________

The Knowledge is power, Hide it well! - A tudás hatalom, jól rejtsd el!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Szomb. Aug. 25, 2012 8:52 pm

Vissza a nemességbe


*Egy pillanatra mesebeli álomnak tűnt, ahogyan kardomról leszökellő vércseppek maradványait kémleltem. Borongós lélektükreimen keresztül egy áthatolhatatlannak tűnő érzésekkel teli kavalkád adta a látszatot. Szüntelenül a holttestet bámulva csakis arra tudok gondolni, hogy minő történelmi pillanat lett volna ez, amennyiben sikerrel jár a támadó. Felfoghatatlan nekem, hogy mire nem képes egy bukott nemes puszta önön céloktól vezérelve. Tán úgy lett volna, ahogyan gondolja; de a féktelen háború mellett mit nyert volna? Dicsőséget aligha. Hiszen, ha felbőszíti nagy múltú házaimat, akkor oktalan következménye lenne a Kamioka - ház felszámolása. Ezt végig gondolva, némiképp harag is gyúlt szemeimben. Meg kellett hoznom a döntésem, hogy aztán kardom sújtsa az áruló shinigamit. S ahogyan pedig a Kamioka nemes megjelenik előttem, láthatja a már évek óta elő nem kerülő rideg tekintetem. E tekintetre pedig szinte véremben érzem Hidenka nyugtalanságát. Mert, ha én ideges vagyok, akkor ő is azzá válik. Lelkünk szinte már egybe forrt, így érzéseink teljesen párhuzamosak. Oda sétálok a holttesthez, s szánva őt, de mégis letisztítom ruhájával a zanpakutom. Majdan a penge visszakerül hüvelyébe.*
- Jól vagyok, köszönöm. *Felelem kissé szürkén, bár az itt lappangó feszültséget szinte kézzelfoghatónak érzem. Veszek egy- két nagyobb levegőt, hogy arcberendezésemet simítani tudjam. Hiába is enyhül, mégis tisztán kivehető benne a feldúltság jele. Méltóságteljes léptekkel kezdem el követni Shinrou-donot, s közben néha- néha sikerül rá pillantanom. Érdekesnek, ugyanakkor kicsit mindig is magasnak találtam a 12. osztagot. Nem gondoltam volna, hogy a nemesi körökben van olyan shinigami, aki ily' magas tisztséget foglal el Soul Society géniuszai közt. Noha, a Kagamiknál pedig eddig nem volt jellemző a kapitányi pozíció elérése. Ai, mint félig Kagami, valamint jó magam vagyunk az elsők ebben. Talán több kapitány rangú Kagami nem is lesz, de majd a jövő megmondja. Csendesen követem a nemest, gondolataimba merülve. Majd mikor megérkezünk az irodájába, természetesen helyet foglalok. Előzékenyen a bejáratnál még a zanpakutomat is leteszem, ne hogy úgy tűnjék, hogy bármiféle szándékom volna. Valamint igazából az etikett része is. Ahogyan a cipőm levétele is az lett volna, amennyiben olyan anyagból készült volna a padlózat. Arisztokratikus kisugárzással dőlök hátra székemben.*
- Nézze, vajmi kevés esélyét láttam volna arra, hogy sikeres lesz a shinigami merénylete. Jó magam nem csupán a Kagami- és Miyazaki-ház nemese vagyok, hanem a 3. osztag kapitánya is egyben. *Komolyan csattanó szavaimat intézem a férfi felé. Azonban látható, hogy tekintetem egyre jobban lágyul meg; habár acélkék szemeim mindig is a határozottságot tükrözték magukból. Idő közben végre kihozzák a teát, és egy kisebb meglepettség csillan meg szemeimben.* - Nem gondoltam volna Shinrou-donoról, hogy ugyanazon teát kedveli, amely jó magam egyik kedveltje is. *Kezembe veszem a meleg készítményt, majd iszok belőle egy keveset s folytatom a megkezdett beszélgetésünket erről az esetről.*
- A mai napon ellátogattam szülő házamba, a Miyazaki-házba. Miyazaki Shin, a ház jelenlegi feje bízott meg azzal, hogy továbbítsak egy rendkívülien értékes nyakéket Kamioka Rosanak. A feladatot elvállalva sajnálattal kellett szembesülnöm némi afférral. Nem számítottam rá, hogy Kamioka- dono nem lesz a birtokon. Így aztán megkértem a testőrséget, valamint az egyik szolgát, hogy vezessenek a Miyazaki ékszerekhez. Négy testőr, valamint a szolga kísért el. A zárnyitó szolgáló kinyitotta nekem a vitrinest, azonban magához a kidou védelemhez csak is a régi örökségemmel férhettem hozzá. Lényegében annyi lenne, hogy elhelyeztem a megfelelő helyére az ékszert, aztán távozóra szerettem volna fogni. Ám az egyik pillanatban, mire végeztem, minden elsötétült. A támadó egész hangtalanul ütötte ki a testőrséget, majd rám szeretett volna támadni. *Hagyok egy kis szünetet beszédem következtében, hogy a kellemes teával megnedvesíthessem ajkaimat. Közben néhány pillantást vetek erre az irodára, melynek berendezése egészen praktikusnak látszik. Habár az asztalon az egyik kütyü jobban leköti a figyelmem, de nem sokáig.* - Elhagyta ajkait a shinigaminak a valódi célja. Úgy vélte, ha Kagami Kanatat merényeli meg, akkor azzal kitör a háború a Kagamik és Kamiokák közt. *Ekkor egy pillanatra lehunyom szemem, s Shin félelmére tekintek vissza. Furcsán ível el ajkaimnak egyik fele. Majd aztán nyugtatólag pillantok a férfira.*
- Nem kell aggódnia, hiszen sejtéseim szerint ez nem Kamioka merénylet volt. Ámbár, ha megbocsájt, titokban tartanám sejtéseim. Mindenesetre elnézését kérem a rögtönzött döntésemért, nem állt volna szándékomban jogtalan pallosjog gyakorlásra, ha nem gondoltam volna bele a következményekbe. Egyik ház sem jár jól egy háborúval. Mi elvesztenénk semlegességünk, míg a maguk száma igen megcsappanna. Így hát, ha van rá mód, felejtsük el az esetet. *Diplomatikusságomat előre véve fogalmazom meg egész pontosan ezt az egész esetet. Valahogyan nem találom valószínűtlennek, hogy ezt a merényletet igazából Shin találta ki. Elvégre mi sem egyszerűbb egy ilyen dolgot rákenni a Kamioka házra, mellyel aztán végre megszabadulhat tőlem. Apám testvére túlságosan együgyű, ha úgy véli igényt tartok a családfői rangra. Tökéletesen érzem magam a Kagami- ház kötelékében, amitől megválni nem igen szeretnék.*
- S mi a helyzet a szüleivel? Régen nem találkoztam már velük. Elnézést, ha megjegyzem, de édesanyja tanácsait régebben nagyra értékeltem. *Térek el egy kicsit a témától, hiszen nyílt titok, hogy ismerem a szüleit. Leginkább csak annyi, hogy a sorsukról nem tudok, hiszen évek óta távol voltam Soul Societytől. Mostan pedig, hogy visszatértem, szeretnék ismét részt venni a nemesi társadalomban. Ezért nem is árt informálódni, hogy régebben, akikkel jobb kapcsolatot ápoltam, azokkal mi is történt mindez idő alatt.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Shinrou
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2012. Apr. 16.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai, fukutaichou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
28700/30000  (28700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Szer. Aug. 29, 2012 1:14 am

Szinte hallani vélem a szívemről legördülő szikla, hangos puffanását, amikor közli, hogy teljesen jól van és nem sérült meg. Mondjuk a kapitányon végignézve, nem is úgy tűnik, mint akit szíven ütött volna, hogy megpróbálták az előbb kivégezni, csak azért, mert arra számított egy idióta, áruló senkiházi shinigami, hogy könnyű dolga lesz. Miből is gondolták, hogy egyszerű megölni egy nemest? Egyáltalán nem értem, hogy hova gondoltak. Oké, tény és való, hogy bejutott. Tény, hogy sikerült a négy testőrt semlegesítenie. Ez azonban vajmi kevés volt a sikeres merénylethez. Válasza után Kagami-samára tekintek.
- Ennek, szívből örülök.
Mondom, majd egy kedves mosolyt biggyesztek oda, oldva a feszültséget. Legalábbis próbálom oldani a feszültséget. Még senki nem ijedt meg a mosolyomtól és senki nem is értette félre, így ezzel a gesztussal nem lesz semmi baj. Legalábbis remélem. kettesben átsétálunk az irodámba, a testőrség kellő távolságból követ, majd az ajtónál két oldalt megállnak a testőrök, mi pedig elfoglaljuk helyünket a kellemesen berendezett irodában. Első válasza elég komolyan hangzik, feltehetően a feszültség még azért láthatatlanul munkálkodik a főnemesben, így egy újabb mosoly keretében válaszolok.
- Nem is kételkedtem képességeiben. Az aggodalom azonban természetes reakció, ha olyas valami kerül veszélybe, amelyet félünk elveszíteni.
Kicsit később kapcsolok, hogy ez egy kicsit félreérthető mondta volt. A tea azonban megérkezik és hozzá kezdünk a teázáshoz. Hatalmas meglepetésben van részem. Kagami-sama ugyanis ugyan azt a teát kedveli, amelyet magam is előnyben részesítek a többivel szemben. Ez igazán szerencsés momentuma beszélgetésünknek.
- Örömmel hallom. Szeretek teázni. Engem valahogy megnyugtat, legyen bármilyen feszült is a helyzet. Segít gondolkodni.
mondom, majd magam is kortyolok a teából és pár pillanatig lehunyt szemmel élvezem a tea zamatát. Amikor elmeséli, hogy mi történt, csak apró kortyokban fogyasztom az aromás italt, hogy az ivás ne vegye el a figyelmemet a beszámolóról. Beszámoló végeztével, bólintok egyet, mintha oly dolgokról számolt volna be, amelyeket már korokkal ezelőtt előreláttam volna. Majd csendben megszólalok.
- Nem kell bocsánatot kérnie. Saját életét védte meg, valamint a Kamiokák becsületét. Mi tartozunk bocsánatkéréssel, hogy ily kellemetlen eseménynek lett részese.
Ültömben meghajolok ismételten, vigyázva, hogy a teás készletet ne verjem le, de érezhető legyen az üzenet. A bocsánatkérés. Azonban úgy tűnik, hogy velem ellentétben, a 3. osztag kapitánya előbb túltette magát a dolgokon, mint én azt sejtettem. Számomra meglepő rutinnal rendelkezik, hogy az életveszélyes helyzet után, ilyen könnyedén és nyugodtan tud visszazökkenni a napi kerékvágásba.
- Igaza van. Borítsunk fátylat a történtekre. nekünk azonban kötelességünk kinyomozni, hogy kinek fáj a foga a Kagamik és Kamiokák közötti háborúra. Amint kiderítünk valamit, azt mindenféleképpen megosztjuk a Kagami házzal.
Mondom és a témát egy korty teával zárom. következő kérdése kicsit meglep. Az édesanyámról kérdez. Még biztosan régről ismeri a Kira-ház leányát. Mivel szeretem édesanyámat, arcomról eltűnik a gondterheltség, legapróbb nyoma is és mosolyogva válaszolok.
- Köszönjük kérdését. Az édesanyám egészségileg teljesen jól van. Jelenleg házon kívül tartózkodik. A Kira-ház ügyeit intézi. Anyai nagyapám egy kicsit gyengélkedik, így kénytelen az édesanyám intézni az ügyeket. Valóban? Nem is tudtam, hogy az édesanyám ilyen jó viszonyt folytat a Kagami-házzal.
Mondom őszinte csodálattal, hiszen erről tényleg nem tetteket említést a szüleim. Már éppen mondanék még valamit, amikor halkan kopognak az ajtón. Felvonom a szemöldököm és nyugodtan válaszolok. Elvégre semmi olyasmit nem folytatunk Kagami-samával, amiről nem kellene tudnia senkinek. Csak beszélgetünk. Az ajtó lassan kinyílik és Yuuki lép be az irodába. Fekete hajával és bájos mosolyával igazán szép nő benyomását kelti bárki szemében, aki rápillant. No igen, közel tökéletes, ami a génjeit illeti. Csendben meghajol, majd amikor megpillantja Kanatát, kicsit elpirul. Idegenek előtt mindig zavarba jön, legyen az férfi vagy nő. Lágy hangján, kedvesen szólal meg.
- Elnézést a zavarásért, nem akartam megzavarni semmit. Hiroshi-san ép és egészséges. Amikor felkeresték éppen aludt. Megkértem, hogy keresse majd fel önt. Remélem nem tettem semmi rosszat.
Csilingelő hangja lassan elapad, ahogy befejezi a beszédet és várakozóan mosolyog. Zavartan kerüli Kagami-san pillantását, mielőtt azonban tehetne valami butaságot, válaszolok neki.
- Köszönöm Yuuki, minden rendben van. Távozhatsz.
Yuuki ismételten meghajol, majd távozik. Könnyed lépteinek hangja még hallatszik egy darabig. Visszafordulok Kagami-samához és nyugodtan elmosolyodok.
- Ő Yuuki, az asszisztensem. Az idegenek jelenlétében kicsit zavartan viselkedik. Barátságos és segítőkész, de a protokollal még meggyűlik a baja.
Mondom és egy újabb korty teával jutalmazom magamat. A teám elfogyasztása után, finoman leteszem a csészét és ismételten a velem szemben ülő főnemesre koncentrálok.
Biztosan akad még valami megbeszélni való.

______________

The Knowledge is power, Hide it well! - A tudás hatalom, jól rejtsd el!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Hétf. Szept. 03, 2012 5:39 am

Vissza a nemességbe


*S míg ő beszélt, addig gondolataim a múlt alá csökkennek. Lelki szemeimmel láthatom, ahogyan a Miyazaki háznál még jó apám, és anyám parancsolt. Még egészen kislány voltam, amikor egy idős asszony a házunkhoz jött egy aprócska kérelemmel, amit a szüleim jócskán meggondoltak. Furcsa volt hallani akkor kislány koromban, hogy a házasságom Ryuujival előre elrendeltetetté vált. Senki lányának nem kívánom azt az érzést, amikor tudod, hogy kit szeretsz, de az övé már nem lehetsz. Ebiso egyébként is egy gazember volt. Erre akkor kellett rájönnöm, amikor Ait már a szívem alatt hordtam. Én igazán nem akartam gondot jelenteni a Fon és a Kagami háznak egyaránt. Így aztán Ebiso hajdani feleségével közös megegyezésre jutottunk a tekintetben, hogy az ügyet el kell tusolni. Így is történt; de vajon ma már másképpen tennék? Hmm.. a jelen teljesen más. Most már nem csak, hogy nem vagyok szerelmes, de magányossá is lettem. Nincs senkim a lányom, osztagom és zanpakutomon kívül. Talán egy-két barát akad még, akikkel már évek óta nem találkoztam. Nagyot sóhajtok.*
- Kissé pontatlan a megnevezés. Tudja édesanyját személyesen ismerem, ami azt jelenti, hogy nem a Kagami- házról volna szó. Jó magam a Miyazaki független nemesi háznak a szülötte vagyok, csupán beházasodtam. *Az utóbbit némileg komorabb tekintetben mondom. De mivel nemes, pontosan tudhatja, hogy mit is jelenthet ez a tekintet. Egyszerű érdekházasságról ad bizonyítékot. Ez a mi köreinkben szinte tradicionális szokássá vált már évszázadok óta. Sok nő pedig ezt igazán megsínyli; ezért sem örülök annak, hogy Ritsu az élet ilyen terén még mindig nem állja meg a helyét. Pedig neki aztán széleskörű lehetőségei vannak, s egyáltalán nincs kényszerítve semmire. Ryuuji az utólsó időkben feladta a harcot; azt viszont őszintén bánom, hogy végül rá jött a titokra. Emiatt szörnyű lelkiismeret furdalás kínoz. Kizökkenek gondolataimból, amikor hallom a tolóajtó mozgását. Tekintetemet rögvest irányába vetem, amelyen egy ifjú lány érkezik. Talán egy pillanatra még hihetném is, hogy valódi Kamioka, azonban viselete elárulja ellenkezőjét. Mindenesetre van valami a tekintetében, ami miatt csak némán figyelem mondandóját. Még fiatal, ez a pirulásából bizony kivehető. Lágyan elmosolyodom, amint Shinrou-dono a lány távozása után közli, hogy csupán az asszisztense.*
- Muszáj megjegyeznem, hogy bájos, valamint még kissé csiszolatlan az ön...asszisztense. Noha, egy pillanatra sem tudnám feltételezni, hogy önök ketten csupán munkaviszonyban volnának. Talán a jegyese? *Magam is meglepődök a finomnak tűnő, mégis kicsit indiszkrét viselkedésmódomon. Valójában nem szokásom csak így rá rontani valakire egy ilyen kérdéssel, de az iménti közjáték egészen szórakoztató volt a maga nemében. Valahogy nehezen elhihető a lány viselkedéséből, hogy csak munkatársi érzelmek kötnék a férfihoz. Eléggé tapasztalt vagyok már ahhoz, hogy azonnal kiszúrjam ezt. Habár az is lehet, hogy tökéletesen tévedek. Ez esetben a lány csupán olyannyira éretlen még, hogy egyben ügyetlen is. Akkor bizony csak egyszerűen taníttatásra lenne szüksége. Nem is értem, hogy én miért foglalkozom ilyesmikkel. Nem az én dolgom lenne, nem igaz?* ~ Úgysem bírnád ki, hogy ne éld ki kíváncsiságodat. Etikett szempontjából az iménti nem volt arisztokratikus, viszont kellően csattanós. ~ *Hidenka csilingelős hangját hallom fejemben, majd elkuncogja magát.* ~ Kíváncsi vagyok, hogy ehhez a közvetlenségedhez a férfi majd mit szól. Khm, Kanata... Kanata hallasz engem? ~ *Hallhatnám is igazából, de amikor érzékelem, hogy pont akkor mondtam Shinrou-dononak ezt a dolgot, amikor teát készült lenyelni, akkor igazán lefagyok. Többek között azért is, mert lehetséges, hogy feltételezni tudom abból az italból az én ruhám is kaphatott. Nem látok semmit valójában, jobban leköt az, hogy nem volt jó ötlet mások életében áskálódni. Neutral *


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Shinrou
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2012. Apr. 16.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai, fukutaichou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
28700/30000  (28700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Hétf. Szept. 03, 2012 9:19 pm

Érdekes dolgok derülnek ám ki egy ilyen beszélgetés során. Én például azt sem tudtam, hogy az édesanyám jó viszonyt ápol Kagami Kanatával. Amikor letisztázza a főnemes, hogy milyen alapon ismeri és honnan édesanyámat, elmosolyodom. Biztató, kedves mosoly.
- Értem. A megtiszteltetés, így is a mi házunkat illeti, hogy egy ilyen nagyszerű nőt, mint Ön, az ismerősi köreinkben üdvözölhetünk. Feltétlenül értesíteni fogom az édesanyámat, hogy érdeklődött a hogyléte felől. Minden bizonnyal értékelni fogja.
Remélem, hogy szavammal sikerült kicsit feloldanom benne a feszültséget, amit feltehetően az érdekházasság megemlítése generált benne. A szemeiből legalábbis ezt olvasom le, hogy nem volt túl jó tapasztalata a házasságával kapcsolatban. Persze nekem aztán még fogalmam sincs a házassággal kapcsolatban, elvégre még sosem voltam nős. Ezért inkább nem is szólok hozzá a házasság témához, még a véletlenül hibát követek el és valami butaságot találok mondani. Akkor pedig szép kis botrányt robbantanék ki. Yuuki távozta után azonban megtörténik a baj. A főnemes szavait hallva a teámat, amit békésen kortyoltam, először félre nyelem, ami azonnal köhögési rohamot vált ki belőlem. A szám azonban tele volt teával, hiszen szeretem az aromás italt hosszan ízlelni és csak utána lenyelni. Ezen kombináció, sajnos olyan balesetet váltott ki, amik talán legszörnyűbb rémálmaimban is a legborzasztóbb esetek. Ahogyan köhögök a tea egy része sajnálatos módon az előttem ülő nő ruhájára spriccel. Mivel éppen fuldoklom és erőteljesen köhögök, így pár pillanatig fel sem tűnik, hogy a ruhája bizony elég nagy foltban viseli a tea nyomát. Végül azonban sikerül felülkerekedni a köhögésen és kitisztul légcsövemből a tea. Lassan pillantok fel, miközben immáron válaszolok a feltételezésre, miszerint Yuuki a jegyesem lenne.
- Már megbocsásson, Kagami-sama, de akkor nem mutattam volna be úgy, mint ...
Ekkor jutok el a felismerésig, hogy a főnemes ruhája teás. Ilyen közelről könnyedén megfigyelheti, hogyan fut ki a vér az arcomból és olyan szinten elsápadok, hogy a falfehér hozzám képes koromfekete. Szemeim is elkerekednek és lélekben olyan kicsinek érzem magamat, hogy szinte elbújnék előle a szőnyeg alá, hogy ne is lásson.
- A ruhája.... O.o
Itt nagyjából az ijedtség okozta sokkhatás miatt meg is állok a beszédben. Láthatja rajtam, hogy hirtelen nem is tudok mit mondani. Aztán gyorsan végig pörgetem az eseményeket a fejemben és végül megszólalok, mégsem ülhetek csak úgy itt vele szemben lefagyva.
- Nagyon sajnálom a ruháját. Remek szabóink vannak. A költségemen készíttetek Önnek egy másikat. Addig is, a mai napon az Önt ért kellemetlenségekért kárpótlásul, kérem fogadja el a meghívásomat és vacsorázzon nálunk.
Láthatja rajtam, hogy teljes erővel próbálom megőrizni a nyugalmamat, megelőzve, hogy pánikba essek. Tény és való, hogy sok volt ez egy napra. Először a gyilkossági kísérlet, utána a teás baleset. Hosszú ideje nem történt velem ennyi minden. Ráadásul mindez egy főnemes előtt. Remélem elfogadja a vacsorameghívásomat. Rosszul venné az egész Kamioka-ház, ha Kagami Kanata a szívére venné ezt a mai napot.

______________

The Knowledge is power, Hide it well! - A tudás hatalom, jól rejtsd el!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Vas. Szept. 30, 2012 3:30 am

Vissza a nemességbe

*Kissé régen volt már ama pillanat, amikor Shinrou édesanyjával találkozhattam; bár kapcsolatunk a személyeskedés ellenére is felszínes volt. Szinte szokás ebben a körben, hogy igaz barátok nem léteznek. Én évek óta a saját zanpakutomra támaszkodom. Most pedig, hogy a családommal szeretnék törődni, azt vehetem észre, hogy zárt kapukra lelek. Mindenki oly' idegen, mégis kedves a számomra. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, ami lassan a karrierista életmódhoz fog vezetni. Helyre kell tennem a Kagami-házat, ideje kicsit a háttérben lennem; de mégsem. Valahogy a saját életemet is alakítanom kell mellette, talán éppen ezért vagyok itt a Kamioka háznál. Igyekeztem a saját házammal felvenni a kapcsolatot, de látom megvolt a következménye is. Majdnem bemártották a Kamioka házat egy olyan ügybe, amihez nekik igazán semmi közük nem lett volna. Szerencsére nem lett belőle baj, így aztán egy kicsit megnyugodhatok, ami azt illeti.
Legalább egy kicsit gyakorolhatom a diplomáciámat azzal, hogy az egyik Kamioka úrral beszélgethetek. Intelligens, etikettet ismerő alaknak tűnik. Egyelőre talán ezeket a tulajdonságokat szűrhetem le. Azt is tudom, hogy egy kicsit csípős "humorral" illetem, amivel egy kicsit tolakodó lehetek. De mégsem bánom, hogy a kedvet kicsit felfokozom. Természetesen számomra már megszokott a nemesi lét, de ettől függetlenül kénytelen voltam utalni a szituációra. Lehetséges, hogy ezzel majd Shinrou-sant elindítom az úton? De az is lehet, hogy félre értelmeztem azt, ami a levegőben volt. A kis humornak pedig meg is lesz az atrocitása, mi miatt szépen felfelé ível a tekintetem. Nem csupán a ruha miatt, hanem a férfi összeszedetlensége okán. Én úgy hittem a nemesek faarccal is kibírják az ilyen helyzeteket, bár ellenkező esetben lehet én sem tudtam volna más gesztikulálást produkálni. Nem mintha az egész nemesi kör nem tudná, hogy frissen özvegyült vagyok. Általában kis információk terén a főnemesi házak kicsit publikusabbak. Eléggé példa beállított szintű egy arisztokrata ház, mind a négyet beleértve. Lehunyom a szemem, majd sóhajtok egyet. Felemelem kezemet, hogy kicsit Shinrou-sanba fojtsam a szót.*
- Ez egy új yukata volt, afféle családi ereklye Shinrou-san. Nem helyettesíthető értékű. Szerencséjére nem igazán nőtt hozzám, hisz akitől kaptam egy kétszínű alak. Ennek ellenére a vacsora meghívása végett el kell fogadnom az ajánlatát kárpótlásul a ruha miatt. Mindazonáltal érdeklődve kémlelem majd a Kamioka szabók kínálatát. Remélhetőleg sikerrel. *Igyekeztem minél karizmatikusabb, s a helyzetemhez mérten korrektnek tűnni. Bár én szenvedtem a javakon károkat, ezek a károk nem igazak. Ha az apámtól kaptam volna ezt az ereklyét, akkor lehet dühös lennék. Az apám viszont halott, Shinhez viszont nincs érzelmi kötődésem. Csak szívességet igyekeztem teljesíteni; ironikus, hogy egy ilyen yukatában kívántak eltemetni. Én a Gotei Juusantai kapitánya vagyok, nem eshetek áldozatul egy nemesi krónikának. Némileg hátra dőlök a székemben, míg aztán Shinrou szemeibe nézek. Groteszk ebben a helyzetben, de egy apró mosoly kerül az arcomra.*
- Ne legyen ennyire pánikba esett. Ettől még nem változik a Kamioka-ház politikai helyzete. Vegyük a pozitív oldalát; megszabadított egy olyan holmitól, amit amúgy sem szívlelek. Túlságosan giccsesnek találom magamhoz. Fél az ember, hogy baja esik; aztán biztos, hogy történik vele valami, mert a sors az ilyen. Mondja, maga mennyire hisz a sorsban, Kamioka-san? *Érdekes vélemények kerülnek napvilágra; ám semmiképpen sem ellenségesek. Nem szeretek ellenségeket szerezni, inkább a békés megoldásokban hiszek. Reméljük ez a későbbiekben sem lesz hátrányomra.*


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuo
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Hozzászólások száma : 21
Registration date : 2012. Jun. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
11500/15000  (11500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Csüt. Nov. 01, 2012 4:06 am

~♫~Séta az éjszakában~♫~

A táncos produkciójuk után kénytelen volt elmosolyodni a lány megjegyzésén. Az efféle szavak nem igazán hatották meg, ráadásul a hangsúly alapján inkább mulatságosnak találta. Ettől függetlenül hagyta, hogy a lány belé csimpaszkodjon, és mellette ácsorogja végig az esti műsor további számait. Nem zavarta, bár több olyasmit is eszébe juttatott, ami most nem feltétlenül jött jól neki. Igyekezett gyorsan kisöpörni ezeket a fejéből és későbbre halasztani. Addigra, amikor már nem bódítja agyát a zene, és nem lesz a társaságában egy hölgy, akinek feltehetőleg végleg a kísérőjének szegődött az est hátralévő részére is. Ezzel a lehetőséggel sem akadt különösebb problémája, mindeddig remekül elvolt a társaságában.
Perifériás látásában némi mozgolódást érzékelve fordult a fiatal nő felé, szemében megannyi kérdőjellel. Utóbbiak nem csak a tekintetében voltak ott, szinte röpködtek a feje körül, a kimondatlan kérdések jelképeiként. Mikor azonban a fiatal nő megszólalt, megint kedve lett volna elnevetni magát, ha az ilyen nagyobb érzelemkitöréseket szokása lett volna megengedni magának.
– Persze, mehetünk – felelt az ifjú Kamioka kisasszony – vagy talán inkább asszony? – kérdésére, és társaságában elindult a kifejezetten emiatt elhelyezett és zsúfolásig telt asztalok felé. Tulajdonképpen nem gondolta, hogy túlzottan ki kellene használnia akár a helyzetet, akár a vendéglátást errefelé. Nem volt az a fajta, aki sáska módjára ugrik ilyesfajta rendezvényeken a sütemények vagy épp italok közé, de még csak a hölgyek társaságát sem gondolta, hogy különösebben keresnie kellene – illetlenség lett volna… hm… „pártfogoltjával” szemben. Elvégre gyakorlatilag egész eddig mellette állt, mint valami gardedám, rosszul érezte volna magát, ha ott hagyja. Talán épp azért, mert a fülében csengtek Kagami-san szavai a húgáról, amiket azóta is emésztgetni próbált, és elhatározásra jutni. De hiszen ma este is emiatt jött el, nem igaz? A sors kezébe helyezte a döntést, ahelyett, hogy maga lépett volna biztosat, egy meghatározott irányba.
– Hm? Oh, bocsánat, a Kidoushuunál – válaszolt sietve, észbe kapva, hogy tulajdonképpen a hölgyemény kérdezett is tőle, így talán nem lenne ártalmas, ha válaszolna is neki. Közben persze a kezébe nyomott üdítőt vizsgálgatta, nem tudván, van-e alkoholtartalma. Kicsit lögybölgette hát ide-oda, nem túl feltűnően beleszimatolt, és mikor meggyőződött róla, hogy illatának aromája alapján nem lehet káros a szervezetére, végre valahára belekortyolt a finom nedűbe. Rosa következő megjegyzésének hatására azonban kis híján sikerült is félrenyelnie az üdítőt, és egy kis ideig igyekezett csöndesen köhécselni, nehogy a lányt is olyan zavarba hozza, mint ami fordított esetben kiváltódott. Ő tényleg próbált csendben fuldokolni, és minderre, csak hogy lehetőleg tetézze a bajt, inni még egy korttyal az italból – pech, de ezúttal jótékony hatással volt rá, és mindjárt nem kellett köhögnie a légvételért.
– Semmi gond, biztos csak a fejedbe szállt valami… – vakargatta meg fél kézzel a tarkóját, és igyekezett önmagát is meggyőzni állítása valóságosságáról – annak ellenére, hogy valószínűleg a lány is alkoholmentes üdítőt ivott. Minden esetre ezt elfelejtette, vagy csak nem akarta figyelembe venni, mert úgy kevesebb bonyodalommal járt… már számára. Egyszerűbb volt nem belegondolni, hogy a hölgyemény esetleg komolyan gondolja az elhangzottakat, és ez mit is jelentene ebben az esetben. Nem, jobb volt így, békességben, nyugalomban, már amennyire az jelen pillanatban lehetséges volt. - Ahogy gondolod… – miért kellett volna megakadályoznia, hogy társasága a távozás mezejére lépjen? Nem akart ő beleszólni senki életébe sem. - Szeretnéd, hogy elkísérjelek? – igen, ennyi könnyebbséget azért megengedhetett mind magának, mind a fiatal nőnek. Gyorsan megitta maradék üdítőjét és kezét nyújtotta Rosának, hogy elegánsan távozhasson a mai táncestről, ha már úgyis együtt érkeztek és együtt mulattak. Már amennyiben egy edzés mulatásnak számítható.
A második osztag területét hamar sikerült elhagyniuk, így nem sokára már a város sötétségbe burkolózó utcáit rótták, egyelőre a csend leplébe burkolózva. Nem tudta, mit mondhatna a lánynak, igazából arról sem nagyon volt fogalma, merre is kell menniük. Ezért aztán hagyta, hogy Rosa vezesse, ő inkább csak kísérőnek volt jelen – noha kételkedett benne, hogy a lány nem tudja megvédeni magát, ha arról lenne szó.
– Mondd csak… – kezdett bele, tarkóját vakargatva, csak hogy megtörje a közöttük szétterpeszkedett kínos csöndet. Legalábbis ő kínosnak érezte a hallgatást, annak jelének, hogy nem tudják, mit is kellene kezdeniük egymással. - Hogy érezted magad ma este? – végül az egyetlen épkézláb kérdést tette fel, ami az eszébe jutott, és egyben a lehető legsemmitmondóbbat. Nem igazán számított rá, pláne az elmúlt évtizedekben, hogy komolyabban kommunikálnia kellene valakivel, így ez a készsége kínos mértékben visszafejlődött, csak neki nem igazán tűnt fel, kivéve, mikor mondania kellett volna valamit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Shinrou
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2012. Apr. 16.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai, fukutaichou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
28700/30000  (28700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Vas. Nov. 11, 2012 11:39 pm

Látván és hallván, hogy Kanata-sama nem olyan mérges, mint ahogyan azt sejtettem és mivel elfogadja a meghívásomat, mind a vacsora, mind az új ruha terén, megnyugodok. Mivel Megnyugodtam, tudok ismételten higgadtan és tisztán gondolkodni. Mi is legyen az első lépés? Yuuki el fogja intézni a vacsorát. Ebben biztos vagyok, elég járatos már ezen ügyek intézésben, bár határozottan nem ez a feladata. Bár, jelen pillanatban ez is hatalmas segítség. Finoman meghajolok ismételten Kagami-sama előtt, majd kissé oldódva, megszólalok.
- Köszönöm, hogy elnézte nekem ezt a kis malőrt. Remélem, hogy kedvére lesz a szabónk ajánlata.
A kérdésére csak egy picit gondolkodok, elvégre erről meg van a saját megalkotott véleményem.
- Úgy vélem, semmi sincs előre elrendelve. Mint a Juunibantai tisztje, megvagyok róla győződve, hogy mindig lehet változtatni, jobbítani. Az egész akarat és tehetség kérdése. Az azonban elkerülhetetlen, hogy kialakuljanak olyan helyzetek, amikor megváltoztatják valakinek a sorsát. Ebben az esetben a Sors nem is megfelelő elnevezés.
Mondom teljesen nyugodtan, majd felállok az asztalkától, ahol a teát szándékoztuk kultúremberként elfogyasztani, ami sajnálatos módon nem sikerült.
- Önnek is sikerült megváltoztatni a sorsát, elvégre az orgyilkos akarata nem teljesült. De váltsunk témát. Menjünk át a szalonba, alkalmasabb a ruha kiválasztására és Yuuki is biztosan szívesen segít majd.
Mondom immáron teljesen nyugodtan és amennyiben Kanata belegyezik, úgy átkísérem a fogadószobából a szalonba. Miközben haladunk a szalon felé, sikerül Yuukiba ismét beleütközni. Természetesen nem a szó legszorosabb értelmében.
- Yuuki átmegyünk a szalonba. Hívd oda a szabót és gondoskodj a vacsorán plusz egy terítékről, kérlek.
Miután Yuuki távozott és elment elintézni a dolgokat, tovább mentünk a szalon felé. Miközben haladtunk az új szoba felé, ahol reményeim szerint már semmilyen atrocitás nem fog történni, közben beszéltem. A legjobb feszültség oldó.
- Yuuki hatalmas segítség tud lenni, de a protokollal még időnként meggyűlik a baja. Azonban gyorsan tanul, nem gondoltam volna, hogy alig egy hónap alatt megtanul számolni, írni és olvasni. A genetikai fejlesztésnek köszönhetően Yuuki tökéletes asszisztens. Alig egy éves és ilyen szinten képes az önálló életre. A projekt során, sikerült tökéletes mesterséges életformát létrehozni. Ő a 12. osztag munkásságának csodája. Nem, mintha Mayuri-sama nem alkotott volna nagyon a maga idejében, hiszen megközelítőleg, hasonló méretű sikert arattunk.
Időközben megéreztünk a szalonhoz. Elhúzom a tolóajtót Kanata-sama előtt és bevezetem a szalonba. Nem kell sokat várnunk és hamarosan megjelenik a vezető szabónk. Néhány ruhatervvel, elvégre mindig hoz magával terveket, ha hívatjuk.

______________

The Knowledge is power, Hide it well! - A tudás hatalom, jól rejtsd el!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Vas. Dec. 02, 2012 6:23 pm

Vissza a nemességbe


*Bár igazán nem haragudhatok Kamioka-donora, attól még nem fogom magam annyira oldottnak érezni. Kellemetlennek találom a helyzetet, hogy főnemes létemre itt ülök egy férfi előtt, aki szintúgy nemes, mint jó magam. Tiszteletlenségnek érzem a részemről, még ha tudom is, hogy nem én tehetek róla. Ez a ruha csodás, bár nem lehet a kedvenc ruhám. Shin ezzel túlságosan messzire ment, amit nem tudok mire vélni. Úgy hittem egészen nyilvánvaló tény neki, hogy nem fogok a családfőire törni. Az én helyem a lányom oldalán Kagamiként helyes. Nem a rangbéli változások miatt, hogy független, vagy főnemes..egyszerűen ő a lányom. A férjem már nem tartana vissza attól, hogy visszatérjek családomhoz, de a lányomat nem adnám semmiért. A két lányom jelenti nekem jelenleg a mindent, az életemet adnám a boldogságukért. S ha Ai itt lenne, az ő tudtára is adnám, hogy rám számíthat. Ugyanis, ha nem is jártam így..még átérzem gyermeke elvesztésének fájdalmát. hajdanán én is elvesztettem őt, és meg is szakadt a szívem, hogy ott kellett hagynom. A párkapcsolata is tönkre ment, ami miatt természetesen nem hibáztathatom Isami-sant sem. Ai túlságosan meg akart felelni magatartásilag a nemeseknek, így aztán elfelejtette a legnagyobbat, hogy elsődlegesen magának kell megfelelnie és nem másoknak. Bár itt lettem volna, hogy ezt elmondjam neki! De kár is a már megtörtént dolgokon vesződnöm, a jelenre kell koncentrálnom. S azaz igazság, hogy bármilyen is lehet az öltözékem, jól érzem magam Kamioka-dono társaságában. Ezt nem igazán lehet mire vélni, mert más az etikett illem, hogy nem bántjuk meg a másikat akkor sem, ha a hátunk közepébe kívánjuk jelenlétét; s megint más a valódi élvezet, hogy egy kultúrált, vagy inkább intelligens férfival beszélgethetek. Elve a sorsról igazán figyelemre méltó, meg is mosolyogtat picit vele.*
- Elárulok egy titkot, de ne vegye kötekedésnek. Mi van akkor, ha valakit születése óta meg akarnak ölni a puszta léte miatt? Maga szerint nem egy előre elrendeltetett sors? *Érdeklődöm, s nem is akarok célozni azzal, hogy ki az aki így született. Bonyolult családi életben vagyok, de nem fogok ilyen gátakkal törődni. Van annál nekem fontosabb dolgom is, mint hogy leakadjak Shin tettén. Örömmel is veszem, hogy Shinrou-san a témaváltás lehetőségét veti fel. Magam is felállok az asztaltól, hogy követhessem.* - Reméltem is, hogy a fiatal hölgy majd segít! *Ebben nem is kételkedtem volna. Bár nekem túlságosan szerénynek is tűnt, annyira mégsem üt el az egyik lányomtól. Ritsura is rá szokott jönni a szeleburdiság, habár a multkori viselkedését nem tudtam mire vélni. Majd megoldódik az is. A szalon felé tartva, azonban szinte elengedhetetlen, hogy tekintetem ne ragadjon meg néhány ponton. Minden nemesi háznak megvan a maga stílusa, s igen, látok szépet a Kagami-ház belső lakberendezésében is. A szalon felé tartva leginkább a falakat és az azon levő képeket is megfigyelem. Talán egykor a család tagjai lehettek, ilyesmi a Kagami-házban is van, bár az jóval nagyobb. Ettől függetlenül ez az ház is meglehetősen figyelemre méltó, értem már, hogy hajdani házam miért ilyen készséges velük szemben. Mindenesetre is most nem a ház szépsége a lényeg, hanem az a személy, aki mellett haladok a szalon felé. Fogalmam sincs mikor éreztem magam így utoljára, mintha még mindig huszonéves lennék. Erről mondjuk nem is álmodhatok, nem vagyok már huszonéves. Sóhajtok egyet, majd kíváncsian pillantok a férfira.*
- Valóban? Mondja, önt sosem zavarta, hogy egy mesterséges létforma az aszisztense? Úgyértem, hogy ő..sosem fogja megérteni az ön valós érzelmeit. *Behunyom egy pillanatra szemeim.* - Elnézést a tolakodásom végett. Nem vetem el a tudományt, inkább tisztelem. Viszont úgy vélem léteznek olyan dolgok, amiket nem képesek helyettesíteni. A tudósok munkája elismerendő, de nem minden esetben. *Pillantok fel rá nyomatékosan, persze nem az alkotására célzok. Csak éppen engem frusztrálna maga a gondolat is, hogy a lény, aki mellett sétál minden egyes nap..az a lény nem érző. Legalább is én úgy vettem le, hogy akkor Yuuki egy robot. Más dologra itt nem is gondolhatok elsőre, de ezt majd biztosan elmondja Kamioka-dono, amennyiben bizalmat szavaz nekem.*
- Addig elmesélné, hogy kik lesznek még ott a vacsorán? *Érdeklődöm, hisz még egy terítéket említett az aszisztensének, tehát nem csupán ő lesz ott elméletileg. Azért igen is számít, hogy kikkel fogok egy asztalhoz ülni e nap, visszavonni már tiszteletlenség lenne. Így csak érdeklődöm, s mikor belépünk a szalonba bólintésommal üdvözlöm a szabót. Közelebb megyek hozzá, és megnézem a terveit, de őszintén szólva..látszólag kis idegesség lesz rajtam úrrá. Ez egy olyan dolog, amit csak egyedül a saját szabómmal szoktam intézni. Most pedig körbe vagyok véve idegenekkel, akiket alig ismerek..szapora lesz a szívverésem. Tanácstalanul pillantok fel a férfira.*
- Ön aztán ért ahhoz, hogyan hozza kínos helyzetekbe a shinigamit! *Persze ez csak egy incselkedő megszólalás, ami egyben kicsit célzás is a tanácstalan idegességemre. A lányra pillantok.* - Yuuki-san, volna szíves? *Látva a lány szertelenségét, mikor odaér hozzám..egyik kezemmel az állát megsimítva emelem fel fejét.* - Ha egy nemest szolgálsz ki, nem sütöd le sosem a fejed. Főleg, ha egy főnemes van a környezetedbe, mi ezt tiszteletlenségnek vesszük. Tudod nem sokan nyíltak körünkben a bizalmi szférára. Egy nemes szolgája pedig sosem érezheti magát alacsonyabb rendűnek a köznépnél. Mindenkinek megvan a maga méltósága, nyugodj meg. Inkább segíts nekem kiválasztani a ruhát. *Meleg, anyai tekintetemmel és tanácsommal fogadom a lányt, mert hát még egy csiszolatlan lánynak tűnik nekem.*
- Szívesen segítek neked olyan dolgokban, amikre Kamioka-dono nem feltétlen képes megtanítani..természetesen az ő beleegyezésével. *Mélyen a férfi szemébe nézek, majd bizonyára már kaphatom is a ruha tanácsadást. Igazából magam sem értem, hogy honnan az érzés, hogy segíteni akarok a lányon. Talán egyfajta anyai ösztönök törtek rám miatta? Vagy Kamioka- dono hozta volna ki ezt belőlem? Annyi bizonyos, hogy hirtelen érdekelni kezdett a lány.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Shinrou
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2012. Apr. 16.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai, fukutaichou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
28700/30000  (28700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Kedd Dec. 04, 2012 10:30 pm

Séta közben beszélgetünk, többek között a sorsról. Amikor megemlíti azt, hogy mi van abban az esetben, ha valakit születése óta meg akarnak ölni, egy rövid pillanatig gondolkodom.
- Előre elrendeltetett? Ezt sem hiszem, kedves Kagami-sama, ha úgy vesszük, a küzdelem az életben maradásért folyamatos. Küzdünk lidércek ellen, Aizen idejében küzdöttünk saját fajtánk ellen is. Egyébként pedig, bármikor meghalhatunk... miért lenne hát elrendeltetett? A lidérceknek vajon az a sorsa, hogy a shinigamik levadásszák és megtisztítsák őket? Aizennek az volt a sorsa, hogy végül legyőzzék? Szomorú lennék, ha így lenne, ez az eset ugyanis arra utalna, hogy nincs szabad döntésünk az életünk fölött. Egy felsőbb akarat bábjai lennénk csupán, akik egy darabig szerepelnek, majd pedig szerepük végeztével eltűnnek a színpadról. Vajon az is a sors akarata volt, hogy találkozzunk a mai napon? Vagy a napi döntéseink vezettek idáig, hogy most a szalon felé sétálunk?
Kérdezek vissza, hogy Kagami-samának is legyen min agyalnia, ha már nekem feltett egy kérdést és volt szerencsém rajta gondolkodni kicsit. Ahogy sétálunk, természetesen szóba kerül Yuuki is. megrázom a fejem és mosolyogva válaszolok.
- Yuuki, nem robot. Habár egy mesterséges életformáról van szó, nem szervetlen alapú. Teljes mértékben szerves. A legjobb shinigamik genetikai állományának lemásolásával, úgy nevezett sejtkádban hoztuk létre. Abszolúte képes érzelmi megnyilvánulásokra, bár fiatal kora miatt, természetesen tapasztalatlan. Egyébként nem egészen tiszta előttem, hogy mire gondol valódi érzéseim alatt. Kifejtené, ezt kicsit bővebben?
Hát akkor én is indítok egy kissé kényelmetlen riposztot, ha már feszegeti. Mégis hogyan érezhetnék Yuuki iránt? Szép nő ez tény, de koránt sem jelenti azt, hogy szexuálisan vonzódom hozzá, vagy partnerként tekintenék rá ebben a kérdésben. A kérdésére, hogy kik lesznek ott a vacsorán, megvakargatom államat, majd válaszolok.
- Miyako-chan szerintem már alszik vagy a szobájában vacsorázott. A szüleim, a Kira-ház vendégszeretetét élvezik jelenleg. Talán Rosa-sama megérkezik vacsorára. Sajnálatos módon nem értesített róla, hogy meddig van szolgálatban. Természetesen Yuuki-san is jelen lesz.
Na igen, Yuuki az asszisztensem, de koránt sem holmi cseléd. Nem egy agyatlan szolgát teremtettem, akinek szolgálatkészségét ki akarom használni. Yuuki-san barát, lelki társ és asszisztens egyben. A szalonba beérve, már ott van a szabó és magával hozta a legjobb terveit. Ahogyan Yuuki is jelen van, hogy segítsen, amennyiben szükségünk van valamiféle segítségre. Amikor Kagami-sama közli, hogy sikerült zavarba hoznom, elmosolyodom.
- Nemesi erényeim egyike, hogy a legmagabiztosabb shinigamikat is zavarba tudom hozni.
Válaszolom magam is kissé incselkedve, bár határozottan óvatosabban. Yuuki, a főnemes hívására odasétál és mosolyogva felnéz rá, amikor megemelik az állát és a nő anyai jóindulattal beszél hozzá.
- Igazán kedves, Öntől, hogy hajlandó segíteni nekem.
Mondja továbbra is mosolyogva és kissé nyugodtabban, hiszen feloldódott, amikor megérezte, hogy nincs mitől tartani Kagami-samával szemben. Én pedig bólintok, hogy amennyiben a főnemes úgy gondolja, hogy segít neki bizonyos ügyekben, csak nyugodtan. Én kicsit a háttérbe húzódok, amíg Yuuki az előtérbe kerül és egy cseresznyevirág mintás, aranyhímzéses ruhára mutat. A szabása egyszerű, ami a formákat illeti, viszont mégis van benne valami különleges, ami többé teszi egyszerű ruhánál.
- Ez jól állna önnek. Kellően konzervatív és szolid, de ugyanakkor csinos. A hímzés nekem kimondottan tetszik.
Aztán megtörténik a baj, Yuuki lelkesedése átlendül a ló másik oldalára. Közelebb hajol kicsit a főnemeshez.
- Kagami-san, meg akarja nézni az én ruháimat is? Van, amit ünnepi alkalomra kaptam Shinrou-samától és nagyon szép. *.*
Nos igen, Yuuki, hiába rendelkezik egy huszonéves fizikai külsejével, tapasztalatlansága okán még könnyen átcsap cserfes leányba.
- Shinrou-samával nem lehet átbeszélni a ruha kérdést. Meg-meg ... ő azt mondja, hogy nem segíthet nekem öltözködni... az tényleg illetlen dolog? Ő mindig azt mondja, hogy illetlen lenne, ha ott maradna, amíg öltözök. De akkor, hogy nézze meg, hogy jó-e rajtam a ruha? Ha segítek Kagami-samának, segít nekem? *.*

______________

The Knowledge is power, Hide it well! - A tudás hatalom, jól rejtsd el!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Kedd Dec. 11, 2012 7:44 am

Vissza a nemességbe


*Nem is tudom min járhatott a fejem, amikor észreveszem magamon, hogy zavart vagyok Kamioka- dono közelében. Egy érett, anya vagyok- Bármennyire is megfeledkezem néha sokmindenről, ezt az egyet észben kellene tartanom, hogy nem engedhetem meg ezt magamnak. Hiszen még csak most halt meg nem is olyan régen a férjem. A férj, aki akármennyire is kedves volt hozzám, én mégsem szerettem őt. S most pedig, most pedig nem tudom. Hogy kihozzam magam még inkább, valamit még hozzá tűzök ehhez a szituációhoz.*
- Nemesi erények? *Nevetésre fognám, de ajkaim elé teszem kezem..s valahogyan egészen máshogy pillantok a férfira. Olyan kedvesen, olyan elmerülve lélektükreiben. E hosszabb tekintettől csak Yuuki foszt meg, amit nem is bánok. Felsóhajtok, s rendezem gondolataimat afelé, hogy jobb lenne, ha nem közvetlenkednék ennyire, hanem rangomhoz méltan vissza eveznék a fellegekbe. Tehát egy kicsit komolyabban állok a dolgokhoz, legalább is az első pillanatban. Bólintok egyet a lány köszönetére, majd aztán a ruhára pillantok, amire a lány mutat. Nem igazán tudhatják ők, hogy miért pillantok oly’ komoran az öltözetre. Az a ruha csodálatos, de nem hozzám illő. Hiszen hasonlót pillanthattam meg Ai lányom szekrényében a minap. Ez pedig egyenesen ráemlékeztet. A minták, és a szegély..csodálatosan szép fiatal nemes lehetne benne. Kicsit el is veszítem a fonalat, így nem tudok kellőképpen reagálni Yuuki nyüzsgésére. Kell néhány másodperc, hogy visszatérjek.*
- Sajnálom, nem akarok senkit megbántani. De ezt a ruhát nem vehetem fel személyes okokból kifolyólag. *Persze ők ezt nem érthetik, de igyekeztem úgy fogalmazni, hogy senkit se sértsek meg. Remélhetőleg van még valami más ruha, ami majd jó lesz nekem. Ezek után úgy érzem, mintha bármivel beérném. Nem is tudom mikor lettem én ilyenné. Sosem voltam az a fajta, aki kimutatja érzéseit, de valahogy áttörték most a falaim. Egyszerűen nem tudom, hogy miképp vegyem vissza az álarcomat, ezért inkább megpróbálok csak szimplán a lányra koncentrálni, hogy terelje a gonolataimat. Mégis hogyan? Ha ránézek, és ahogyan viszonyul hozzám. Eszembe jut, hogy milyen is lehetett volna. Vajon milyen lett volna Ai és Ritsu igazi anyjának lenni? Milyen lett volna igazi anyaként, nem pedig menekülő shinigamiként lenni? Talán még a szégyent is elviseltem volna Aiért, nem lett volna szabad hagynom őt. Milyen szomorú, hogy akármelyik lányomra gondolok, egyiknek sem volt könnyű sosem a sorsa. Én pedig nem tudom ezt helyre hozni, komolyan elszomorít a helyzet. De még mindig azon vagyok, hogy mindez ne látszódjék rajtam. Ám azon kapom magam, hogy egyik kezemet Yuuki arcára illesztem kedvesen, kissé fájdalmasan pillantok rá.*
- Sose veszítsd el ezt az oldalad. Nem számít, hogy mi lesz. Ne számítson semmi, ne tűnjön le a mosoly az arcodról, mert ha elfagy..akkor többé sosem lesz semmi sem ugyanaz. *Oldalra pillantok ekkor, s leengedem kezem, hogy rámutassak egy kitett ruhára. Világoslila kimono, fehér liliomokkal díszítve, ezüstözött szegéllyel. Elegáns, mégis végletekig egyszerű. Első látásra egyáltalán nem illik egy főnemeshez, mégis ezt választom.*
- Az ott lesz a megfelelő. *Kellemesen pillantok vissza a lányra, majd óvatosan a karjáért nyúlok, hogy megfogjam kezét.* - Mutasd, de csak akkor leszek kritikus, ha igazán szeretnéd. *Jelentem ki, hiszen nem biztos, hogy nekünk ugyanaz fog tetszeni. Mindenesetre, ha minden igaz a szobájába hozzák a ruhámat is, így ott megejthetjük az öltözésemet is. Ennek ellenére kíváncsian várom majd, hogy miképpen mutatja majd be a ruháit. Fogalmam sincs egyébként, hogy egy nemes férfinek a női öltözetekben milyen izlése lehet..ezt mi nők szoktuk intézni, ez nekem szokatlan.*
- Yuuki-san, egy nőnek kimonot hordani számtalan jelentéssel bír. Többek közt státuszt, rangot és hangulatot fejez ki. Ugyanakkor az öltözék elfedi a testünket, ami csak ránk és kedvesünkre tartozhat maximum. Ezért egy férfi jelenléte az öltözködésnél illetlenség akkor, ha az nem a te társad. Ugyanakkor egy hölggyel öltözni sokkal jobb. Az én szolgálóim például külön specializáltak. Van, aki a ruhámat készíti, van aki öltöztet, sminkel és elkészíti a hajamat. Természetesen mindezt megtanultam magam is elintézni, de a nemeseknél egyfajta tradíció, hogy a ház hölgyeinek tökéletesnek kell lenniük. Én, mint a Kagami-ház egykori fejének a feleségeként mindig tökéletesnek kellett lennem. *Indulok meg vele végre a szobájához. Nem tudom mennyire fog bennünket követni Kamioka-dono, de most nem is ezzel foglalkozom. Amint betérünk, és megmutogatja nekem a ruháit, néhánnyal bizony akad kivetni valóm. Ugyanakkor ezek korrigálhatóak festésükben. Adok neki pár nagyon hasznos tanácsot, és hogy mit ne tegyen, meg miért ne. Nagyjából vagy húsz percig lehetünk bent ketten, mire én magam is elkészülök. Ideiglenesen akármennyire szokatlan is nekem, a fésülködő asztalánál megszabadulok mindentől, ami eddig a hajamban volt. Mindössze egyetlen csattot hagyok oldalt, s hosszú sötét hajamat kifésülve engedem vállaimra. Különös érzés is, de egyben megszabadító.*
- Ha megkérhetem, ez maradjon titok. Tudja, nem igazán illendő így járnom. *Zavartan pillantok ki oldalra, amint megjelenek Kamioka- dono előtt kicsit átalakulva az ebédlőben. Szerencsére nincsen itt még rajtunk kívül senki, így elfoglalom a helyem. Amennyiben betérnek mások is, üdvözlöm őket; de nem nagyon tudom ide illőnek érezni magam. Ez viszont nem az ő hibájukból, egyszerűen érzem, hogy én magam nem vagyok valami jól most. Annak a kimononak a látványa kicsit feltépte a sebeimet, ami már egészen gyógyulóban volt eddig. Okozok is véletlen egy kis balesetet az egyik szolgáló miatt. Tehát, mikor kiönti a kristálypohárba a sakét, véletlen meglököm..minek árán az egész kancsó beborul elém az asztalra, ismételten bepiszkítva ruhámat. Behunyom szemem, s fel állok.*
- Gomenasai..én...nekem...mennem kell. *Ilyesmi még sosem fordult velem elő. Soha, pedig évtizedek óta e köröknek a tagja vagyok. Egyszerűen kiviharzok a vacsoráról könnyező szemekkel. Az előtérben annyi időm még van, hogy magamhoz vegyem a zanpakutomat; de az igazi sírás a kertben ér el. Ott meg is állok, és csak a földet kezdem el bámulni, ahogyan az első hópehely rakódik le rajta. Hideg van, fázok..de gondolataim máshol járnak.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 23
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   Szer. Dec. 12, 2012 11:17 am

~♫~Séta az éjszakában~♫~

Zűrzavaros fejembe egy csapásra csendesült el érzelmeim és gondolataim vihara Némán és meglepetten fordítottam a fejemet a férfi felé, aki eddigi, mondhatni eléggé szeleburdi és, ha nemesi mivoltomra tekintünk botrányos viselkedésem ellenére felajánlotta, hogy elkísér az otthonomul szolgáló birtokig. A felém nyújtott kezet végül némi hezitálást követően fogadtam el. Mielőtt kezem elérte volna az övét egy cseppet megremegett és a bőrének az érintése is némi hideglelést váltott ki belőlem, de kezének melegsége ezt hamar elmulasztotta.
A sötétbe és némaságba burkolózó utcákat róttuk. Hálát adtam mindenfélének azért, hogy puszta megszokásként belém ivódott a birtok felé vezető út. Rengeteg gondolat járt a fejemben és talán egy vagy kettő lehetett ami nem a mellettem sétáló személy körül forgott volna. Gyakran, elemi késztetést érezve, legszívesebben megálljt parancsoltam volna mindkettőnknek és egyszerűen a nyakába borultam volna. Aztán volt, amikor egyszerűen elengedtem volna a kezét és kirohantam volna a világból, hogy soha senki se találhasson rám és a gondolataimra. Tulajdonképp valahol annak is örültem, hogy megromlott a látásom, hisz ennek köszönhetően és mivel már nem hagyatkoztam "sérült" érzékszervemre, ezért az sem történhetett meg, hogy folyton a férfit bámultam volna.
Végül megszólalásával törte meg a csendet. Egy pillanatra azt hiszem, hogy talán megijedtem kicsit, hisz már csak az első szót követve is rengeteg olyan, a jövőre vonatkozó, variáció jelent meg lelki szemeim előtt, ahol vadul dobogó szívem ismét a darabokra hullást kell megtapasztalja. A végeredmény végül egy megnyugvásomat jelző sóhajjal törölte el ezeket a gondolatokat.
- Azt hiszem, hogy nem igazán tudnám szavakba önteni mindazt amit éreztem. - szólaltam meg hatalmas gombóccal a torkomban. Olyan volt, mintha minden szó puszta lángcsóva lett volna, ami a torkomat égeti és kiszárítja a számat. - Határozottan a jó, a kelleme és a felejthetett kategóriákba sorolnám a ma est élményeimet.
Pár pillanatig ezt követően némaságba borultam. Egyszerűen nem is tudom, hogy mit kellett volna még hozzátoldanom mindehhez. Nem éreztem helyén valónak, hogy az egyre jobban gyűlő gyengéd érzelmeimre még inkább felfedjem. Így is csak a véletlen csodának köszönhető, hogy a shinigami még mindig a társaságomban van, ráadásul, remélem, nem csak szánalomból, vagy száraz lovagiasságból.
-É..és te... vagyis... neked is kellemesen telt? - buktak ki számon a szavak mikor rájöttem, hogy eljött az ideje annak, hogy hozzá hasonlóan érdeklődjek a történtek rá gyakorolt hatásáról. Közben az én fejemben is újra végigjátszódik a táncos edzés minden pontja. A lassúzás... a harc... a harc befejező motívuma. Szinte önkénytelenül ölelem át szabad kezemmel a férfi kezét és döntöm a fejemet a vállának. Határozottan nem indokolt viselkedés ez részemről, arról nem is beszélve, hogy eléggé mélyre hatol így a intim szférámba, de korábbi késztetéseimmel ellentétben ezt nem tudtam uralmam alá vonni és tehetetlenségbe zárni.
- Mondd, valóban megfelelő társ voltam a tánc..os edzésben? Biztos volt olyan, akit jobban megérdemeltél volna. - járt magától a szám ismét hangosan kiengedve gondolataimat a fejemből. Hihetetlen, hogy hogy tudok én ennyire kisgyermekként viselkedni, hisz shinigami vagyok, nemes, anya és hadnagy. Mégis úgy viselkedem, mintha egy egyszerű kis tinilány lennék, aki még képtelen a világot úgy látni amilyen és felhasználnia vele született eszközöket az érvényesülésre és a beteljesedéshez vezető út megépítéséhez. A legrosszabb talán még is az a szörnyű bizonytalanság,a mi belülről marja a mellkasomat, hisz nem tudom, hogy mit fogok tenni ez után. Ha az ember találkozik valakivel, akkor általában tudja, hogy mit mondjon, mennyit és mikor kell abbahagyni. Most viszont olyan, mintha a végtelen sötétségbe cölöpről cölöpre ugrándoznék és fogalmam se lenne arról, hogy a következő cölöp hol van és a lábam alatt levő mikor törik szilánkosra. Csak reménykedhetek abban, hogy nem rontok el semmit teljesen...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: A Kamioka birtok   

Vissza az elejére Go down
 

A Kamioka birtok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke :: Nemesi és családi birtokok-