HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Fürge macska és az elszánt farkas

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTéma: Fürge macska és az elszánt farkas   Vas. Aug. 29, 2010 8:02 am

Mánia vagy megszállottság? De lépteim ismét csak az emberek világába vezettek, és méghozzá Karakura város egy elég népszerű sétáló utcájára. Hol rejtem erőmet, hol nem, de vele nem találkozom. Így hát nem is nagyon rejtegetem, hogy a városban vagyok. Bár ezzel úgy színt kockáztatom, hogy valamelyik Shinigami-ba belebotlok. De most úgy vagyok, hogy nagyon nem érdekel. Lassan már többet vagyok a városban, mint Las Noches-ben, ahova tulajdonképpen tartozok. Lehet, menekülök? Bár ha valakit keres az ember, akkor sokat kell arra járnia, ahol találkoztak. Ez lehet egy utca, egy park, egy bevásárló központ, egy rét, egy szökőkút, egy utca sarok, vagy akár egy teljes város is. Akit pedig én keresek, az nem Las Noches-ben van.
Sétálgattam a tömegben. Mindenki igyekezet valahova. Valaki ebédből vissza a munkahelyére, valaki az egyetemre siet, valaki csak egyszerűen máshoz siet, valaki csak tolja a babakocsit, vagy sétál a gyerekkel, valaki meg csak szépen haza megy. Mindenki ment valahova. Ki erre, ki arra. Én viszont mentem, majd megálltam, majd ismét elindultam. Mintha biztos lettem volna, hogy a tömegben én egy hatalmas fénylő pont lennék, vagy csak egyszerűen észrevehetetlen. Az átlagemberek nem látnak semmit. Viszont aki lát, az teljes mértékig meg tud különböztetni a tömegtől.
Nem is tudtam sokáig csak úgy lézengeni. egy nagyobb energia érkezését éreztem. De sajna nem az, akire oly annyira várok.
- Már most? … Ilyen irritáló számukra, ha itt vagyunk? … Akkor nincs mit tenni…
Kijöttem a tömegből, és egy nem túl távoli sikátorban megálltam.
- Ide értél? … Jó lesz itt? Vagy a tömegben szeretted volna? – mondtam kicsit gúnyosan.
A Shinigami pont mögém érkezett, és csak a kérdés feltevése után fordultam csak meg. Ezt úgy sem kerülhettem volna el. De ha már így alakult, akkor meg nem fogok lelépni, hanem felveszem ellene a harcot, és le fogom győzni.
- Akkor sokkal izgalmasabb lett volna… De úgy gondoltam, hogy mégis az lenne a legjobb, ha csak rám figyelsz, mert akkor lehet, hogy egy ütéssel végeztem volna veled.
Szavaim lenézőek, de koránt sem vagyok elszállva magamtól. Egy kicsit nagyobb lehet az ereje, de koránt sem fogok emiatt veszteni. Sőt így sokkal inkább kihívás lesz ez a harc számomra. Nem tudom, ki lehet, mert még nem találkoztam vele, de nem szokásom fellengzősen lebecsülni.
- Mi a neved? – kérdeztem
A lánynak hosszú szürke haja volt, melyet fekete hajpánttal fogott össze. Kék szemei vannak, és hagyományos ruhát visel. Viszont a hosszabb nézés után látok valami érdekeset. Oldalán egy Baseballütő van. Viszont kard és hüvelyének se híre sem hamva. Kicsit összeráncolom a szemöldökömet. Egy lány, és a fegyvere egy Baseballütő? Felettébb különös, így rá is kérdezek.
- Csak nem az lenne a fegyvered? – rámutattam a lényegre – Ez már Shikai alak? Nem tudod elzárni, mint sok Shinigami?
Várom a választ, de már közben, felkészülök a támadásra. Összpontosítok, és első körben esélyt sem hagyok, hogy elővegye az ütőt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Vas. Aug. 29, 2010 11:58 pm

Kicsit fájó szívvel léptem ki testvérem lakásának ajtaján, hiszen bárki bármit is mond, még mindig a vele eltöltött perceimet tartom a legértékesebb dolognak az életemben. Igaz, azt hiszem ebbe a kategóriába lassan betehetem a Narao-kunnal töltött időt is, hiszen vele is több, mint jól érzem magam, amikor együtt vagyunk. Igaz a férfival sokkal többször tudok találkozni, konkrétan minden nap, míg Hitomit legfeljebb csak hetente kétszer-háromszor láthatom, ha szerencsém van és van annyi szabadidőm, vagy ha roppantul unfair módon valami kitalált indokkal eljövök ide Karakurába. Szerencsére azzal, hogy Vera-chan megszabadított az oly fárasztó kapitányi teendőktől köszönhetően annak, hogy kinevezésre került, már sokkal több szabadidőm van, és kevésbé kell amiatt aggódnom, hogy valami váratlan dolog közbejön. Bár ma csupán egy délelőttöt tudtam a városban eltölteni, és ezt a pár órácskát is egy közös edzésre fordítottuk (én hakudát tanítottam neki, ő meg cserébe a reiatsum kezelését próbálja meg megértetni velem), én mégis rendkívül jó hangulatba kerültem. Csak ne lenne az örökké fájdalmas búcsú, és a bizonytalan viszontlátás esélye, ami mindig rányomja a bélyegét ezekre a találkozókra.
Gondolataimba merülve szedtem a lábam az első alkalmas helyszín felé, ahol senkai kaput lehet nyitni, ekkor azonban pittyegni kezdett a telefonom, mintegy jelezve, hogy a közelben lidérc van. Elégedetlenül húztam el a szám, elég rosszkor jött a jelzés, hiszen nekem igyekeznem kéne vissza Soul Societybe. Ugyanakkor shinigamiként nem hagyhatom figyelmen kívül a jelzést, még akkor se ha nekem nem éppen a hollowok üldözése az elsőszámú feladatom a Gotei 13 kötelékein belül. Kénytelen-kelletlen hagytam el a póttestem, és indultam el a telefon által jelzett irányba, hogy nemsokára egy sikátorhoz érjek, ahol már várt az ellenfelem. Fáradt sóhajjal ugrottam le a tetőről, hogy az arrancar mögött érjek földet. Igen, legnagyobb balszerencsémre egy arrancarba botlottam, holott nekem még mezei lidércek ellen is kevés harci tapasztalatom van, nemhogy Aizen csatlósai ellen.
- Majdnem biztos vagyok benne, hogy téged is zavart volna, ha emberek vannak körülöttünk.
Feleltem, nem reagálva a kissé arrogáns hangnemére. Jó tudni, hogy várt rám, mindenesetre nem tudom miből meríti azt a felettébb nagy magabiztosságát, amivel azt feltételezi, hogy képes egyetlen ütéssel letudni egy hadnagyot. Bár lehet, hogy kicsit rövidlátó, és nem vette észre a karszalagomat.
- Sakai Kotomi vagyok, a 2. osztag hadnagya. És benned kit tisztelhetek?
Kérdeztem vissza, miközben mélyen belefúrtam a tekintetem a lány kék szemeibe. Arcomon nem látszott se gyűlölet, se közöny, se valami hasonlóan fenyegető kifejezés, csupán némi szomorúságot fedezhetett fel rajtam. Nem sok kedvem volt harcolni vele, amikor egy ennyire kellemes délelőttön voltam túl, a hangulatomat csak elrontani lehetett, és erre tökéletes eszköz volt egy fárasztó küzdelem egy nagyképű ellenfél ellen. Egyetlen jó dolgot azonban azért fel tudtam fedezni ebben a véletlen találkozásban: kipróbálhatom éles körülmények között is a zanpakutóm nemrégen felfedezett képességét.
- Óóó, ez? - vetettem egy pillantást az ütőmre, mely a kardomat rejtette. - Igen, az, bár én inkább úgy fogalmaznék, hogy az egyik fegyverem.
Mondandóm végén mellmagasságba emeltem a jobb karom és egy laza ütést helyeztem el a falban az öklömmel, egy kisebb lyukat teremtve oda, csak hogy megmutassam mit is értettem az alatt, hogy csupán az egyik fegyverem.
- Előbb rá kell kényszerítened arra, hogy elővegyem az ütőm, ha tudni akarod, hogy ez már shikai alak-e.
Fejeztem be a választ ártatlanul mosolyogva, miközben felvettem egy laza alapállást, és mutatóujjammal az arrancar felé intettem, jelezve hogy ha akar, megtámadhat, én fel vagyok rá készülve. Addig van esélye, amíg elő nem húzom a zanpakutóm, hiszen közelharci képességeimet alaposan felturbózza a shikaiom. Most még elképzelhető, hogy fel tudja velem venni a versenyt, főleg ha esetleg gyorsabb nálam, amire azért van esély, hiszen Onmitsukidou ide vagy oda, mindig is a sebességem volt a legnagyobb gyenge pontom.

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Hétf. Aug. 30, 2010 5:12 am

Közölte, hogy talán nekem sem lett volna jó, ha a tömeg közepén harcolunk. Sok Arrancar-t ez egyáltalán nem érdekeli. Sőt talán még élvezik is, ha úgy ölhetnek meg több embert, hogy azoknak fogalmuk sincs, hogy mi történt velük. Én teljesen ártatlan embert nem ölök, aki még nem is láthat engem.
- Sakai Kotomi vagyok, a 2. osztag hadnagya. És benned kit tisztelhetek? – mutatkozott be.
- Eliana del Barros, 24-es számú Arrancar – feleltem, mert nem vagyok olyan, hogy ne tegyem, ha már megkérdezték.
- Óóó, ez? – mintha csak most vette volna észre, hogy valami van az oldalán - Igen, az, bár én inkább úgy fogalmaznék, hogy az egyik fegyverem.
Mondata végén mellmagasságba emelte az jobb kezét, és lazán beleütött a falba, melynek következtében kisebb luk keletkezett. Gondolom ezzel nyomatékosította, hogy nem az ütőtől kell majd tartanom, hanem majd a kezétől.
- Előbb rá kell kényszerítened arra, hogy elővegyem az ütőm, ha tudni akarod, hogy ez már shikai alak-e.
Kicsit elmosolyodtam, mert végül is válaszolt is nem is, így nem árult el semmi lényegeset, azon kívül, hogy a második osztag hadnagya. Bár a vállára tévedő szemmel észrevettem, hogy a hadnagyi szalag ott díszeleg, és büszkén hordja. Illetve a 2. osztag tagja, mely ha jól tudom, akkor valami bérgyilkos csapatból lett összerakva. Jelenleg nem lettem okosabb ellenfelemet illetően, hisz nem az a túlzott csendes gyilkosnak látszik. Bár ebből az osztagból, még nem találkoztam senkivel, így ez teljesen új.
- Szóval akkor nem könnyíted meg a dolgomat mi? Nem is akartam engedni, hogy elővedd az ütőt. … Akkor? Kezdhetjük?
Teljesen komollyá váltam, majd amilyen gyorsan csak tudtam ott termettem mellette, majd egy ütéssel próbáltam eltalálni. Majd Sonido segítségével mögé kerültem és egy rúgással próbáltam meg az ellenkező irányba tessékelni ellenfelemet, majd ismét eltűnök, és ezzel elé kerültem. Egy forgással kerülöm ki ütését, majd elugrás helyet, most leguggolva kerültem ki ismét, majd kezeimet megtámasztva egyik lábamat felfelé rúgva az állát céloztam. Majd hogy egy lélegzetvételnyi ideje ne legyen ismét mögé ugrottam, és támadást színleltem, majd ismét eltűnök és elölről ütök. Viszont ez koránt sem egyszerű ütéssel, hanem egy Barra-val megfűszerezett ütést intézek irányába, majd Sonido segítségével, néhány méterrel messzebb kerültem ellenfelemtől.
Nem szóltam semmit. Nem tudom, hogy mennyire lepte meg a mozdulataim, vagy mennyire látja úgy, hogy itt az ideje használnia bármit is. Végül is semmi különöset nem tettem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Kedd. Aug. 31, 2010 10:32 am

- Souka. Szép neved van, tetszik a hangzása.
Jegyeztem meg teljesen őszintén. Bár jövőbeni gyermekemnek (ha lesz, de hát miért ne lenne?) minden bizonnyal nem ezt a nevet fogom adni, de attól még találhatom szimpatikusnak az ellenfelem nevét, igaz maga az arrancar, aki viseli, nem igazán törekedett arra, hogy jó képet fessen magáról. Persze miért is tenné, ő lidérc, én shinigami vagyok, egymás természetes ellenségei vagyunk. Bizonyára én is elővenném a hasonlóan rideg, és gúnyos hangnemet ha nem lenne éppen jó kedvem. Bár mostanában éppenséggel semmi okom sincs szomorkodni, köszönhetően a magánéletemben bekövetkező eseményeknek kiegyensúlyozott a lelkivilágom és kifejezetten jól érzem magam a bőrömben. Ellenfelem közben hívó mozdulatomra mozgásba lendült, és sonidóját használva mellém került, hogy aztán újabb és újabb villámgyors helyváltoztatásokkal próbáljon meg bevinni nekem egy ütést. Mondhatni tökéletes harcstílust választott ellenem, ám hiába nem vagyok túl gyors, a támadásai túlságosan egysíkúak és egyszerűek voltak: akárhányszor a sonidóját használta, mindig mögöttem tűnt fel, egy Onmitsukidoust pedig így nem lehet meglepni. A legalapvetőbb szabályok között van, hogy ha nem tudod hol az ellenfeled, a hátad mögött keresd. Így mind az ütéseit, mind a rúgásait magabiztosan tudtam hárítani akár a kezemet kellett használnom, akár a lábamat hozzá, mi több, még arra is volt alkalmam, hogy ellentámadást is indítsak, bár mivel elsősorban védekezésre voltam beállva, ezek nem lettek túl erősek vagy pontosak, el is kerülte őket. Azonban a sokadik hárítást követően olyasmivel próbálkozott, amivel sikerült betalálnia. A barával erősített pofonra egyáltalán nem számítottam, így mivel nem vittem elég erőt a védekezésbe, az ökle eltalálta az arcomat és az ütközés következtében a hátam mögött lévő falnak csúsztam. Meleg folyadékot éreztem az államon, s mihelyst kézfejemmel letöröltem az említett testrészt, rájöhettem, hogy a szám szakadt fel.
- Nem rossz. A stílusod egy amatőrét idézi, de ez az utolsó támadás meglepett.
Húztam ki magam, közölve Elianával, hogy mit gondolok az eddig mutatott teljesítményéről, igaz semmi olyan szándékom nem volt vele, hogy inzultáljam vagy valami. Minden bizonnyal ő ezt annak vette, de engem egy ilyen támadássorozatért elég komolyan megfeddnének. Mindenesetre most rajtam volt a sor, hogy megmutassam miképpen is harcol egy hakuda-specialista.
- Sajnos nem érek rá sokáig húzni a párbajt, így nem fogom vissza magam ha nem baj.
Szólaltam meg ismételten, Én előre figyelmeztettem, ha nem vesz komolyan, nem fogja tudni felvenni a versenyt a fizikai erőmmel. Lehet úgy sem, ha felkészül rá, de ez majd elválik. Szavaimat gyorsan tettek is követték, hiszen mindenféle trükközés nélkül lendültem előre, szemből megtámadva az arrancart. Bemutatkozásképp a levegőbe ugorva egy fordulattal lendületet szerezve kíséreltem arcon rúgni, ha már ő is a fejemben tett kárt, majd amint földet értem, ütések gyors és persze rendkívül erős sorozatát zúdítottam rá. Felsőteste érzékeny pontjait céloztam, beleértve azokat a nyak tájékán található idegvégződéseket is, melyeket ha eltalálok, különösen kellemetlen élményben részesíthetem a lányt. Ám elsősorban nem ezeknek az ütéseknek a sikerességére törekedtem, hanem arra, hogy ha védekezni próbál karjaival, akkor majd megragadom a csuklóját és a falnak hajítom - vagy éppen átdobom rajta, utóbbira nagyobb az esély.

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Szer. Szept. 01, 2010 11:51 pm

Megdicsérte a nevemet. Nem ez az első, hogy valaki szépnek találja. Részben örülök az ilyenfajta jelzéseknek. A támadásaim nagy részét kivédte, mely arra utal, hogy egészen jó közelharcban. Talán nem is csodálkozhatok, hogy nem akarta elővenni az ütőt, és inkább közelharcban akart elég szép sérüléseket okozni nekem. De a Barra-val felszerelt ütés teljesen eltalálta, melynek következtében nekiütközött a falnak, és felrepedt a szája.
- Nem rossz. A stílusod egy amatőrét idézi, de ez az utolsó támadás meglepett.
~ MI AZ, HOGY EGY AMATŐRÉT IDÉZI?! MÉG SEMMIT NEM LÁTTÁL! De nem szabad felkapnom a vizet. Higgadtnak kell maradnom, különben lépés előnyhöz juttatom. Már harcoltam kimért harcossal, Kidou mesterrel, nagyon erős ellenfél ellen, viszont az ő harcstílusa koránt sem hasonlít egyikéhez sem.
- Tényleg amatőr lenne? – kérdeztem gúnyos hangnemben – Vagy csak egyszerűen nem adtam bele mindent … Gyere és mutass jobbat. Még okozhatok meglepetéseket. – váltottam finom, határozott, és komoly hangnemre.
- Sajnos nem érek rá sokáig húzni a párbajt, így nem fogom vissza magam ha nem baj.
- Nem is szeretném, ha visszafognád magad, hisz annak semmi értelme nem lenne. Vagy harcolsz rendesen, vagy menny haza, mielőtt megöllek. – határozott és komolyan mondtam.
Szavait nemsokára tettek is követték. Hisz egyből nekem rontott, egyenesen szemből támadt. Levegőbe ugrott, majd forgó rúgással akart arcon találni. Nem kezemmel hárítottam, hanem egyszerűen elhajoltam előle. Majd amint földet ért a lába gyors, és annál erősebb ütésekkel próbálta megsorozni a fejemet. Nem, nem csak a fejemet célozta, csak és kizárólag, hanem a felső testrésemet. Fejemmel elhajoltam, viszont volt mikor majdnem a nyakamat érte az ütés, de vállamat, a kulcscsontomat, mellkasomat eltalálta. Ütéseit koránt sem mondhatom kellemes érzésnek. Nem mertem forgással próbálkozni. Esetleg úgy lehetséges hogy megpróbálom kézzel eltéríteni az ütéseit. Viszont a szemeim közé irányuló ütéseket nem lehet csak úgy kézzel kitéríteni. Sokkal gyorsabb időben elhajolni, viszont vannak ütések, melyeket lehetne. Néhány perc kitéréses játék után megpróbáltam a vállra érkező ütést eltéríteni, és lehetőleg megragadni a karját, és a hasznomra fordítani.
Ütött én részben elhajoltam, majd alkarjának közepén megfogtam a kezét, és engedtem, hogy eddig húzza vissza, míg a kézfeje meg nem állítja a csúszásban. Viszont mintha ő is erre várt volna. ökölbe szorított ujjait kinyújtotta, és megragadta a csuklómat. Majd olyan erőt fejtett ki, melyre nem számítottam.
~ A lány elég törékenynek látszik, viszont olyan ereje van, mit sok férfi megirigyelhetne. Létezhet ilyen?
Kitérített az egyensúlyomból, és egyenesen nekivágott az egyik falnak, melynek következtében az egész leomlott. Hatalmas porfelhő és törmelék. Egy raktárszerű részbe vághatott bele, hisz tele voltak dobozokkal. Éppen az egyik állított meg, hisz a fal már képtelen volt.
~ Hiába voltam képes erősen megragadni a kezét, de az ő szorítása és rántása olyan erős volt, hogy képtelen voltam megtartani magamat. Bár hozzátegyem nem vagyok egy súlyos egyéniség, hogy olyan nagyon nehéz legyen engem mozgatni, de akkor is ez a megmozdulása jelzi, hogy nem szabad végkép alábecsülnöm.
Bevertem a fejemet, és onnan kezdett lefele folyni a vér, illetve az egyik oldalam sajgott, mely találkozott a kémény fallal.
- Egyáltalán nem vagy szívbajos. Simán lehetett volna bárki a fal másik oldalán. – tápászkodtam fel – Ki nem nézné belőled az ember ilyesmit. … Viszont maga a támadás sorod neked is kis amatőr volt. Talán egy-kettő találhatott? – gondolkodás színleltem – De meg sem éreztem. – nem öntelten, vagy gúnyosan, hanem higgadtam, és komolyan mondtam.
~ Ütéseit kerülni, és esélye se legyen megfogni, illetve fegyverét elővenni. Látszólag gyorsabb vagyok tőle, és ezt kell kihasználnom, de ütései sokkal erősebbek, mint az enyéim. Lábát ugyan úgy használja, de ő velem ellentétben a kezeit részesíti előnyben.
Sonido-va ki is jövök, majd egy oldalról jövő rúgással próbálkozom. Majd elhajolok egy ütés elől, és egy fordulattal lendületet veszek, és a másik irányból rúgok. Elugrok előle, majd nekirontok, mintha egyenesen egy kő kemény jobb egyenessel akarnám megtorolni a kis repülő órát, viszont ismételten megragadna, de kezemet elrántom, és előre vízszintesen irányuló rúgással akarom telibe találni a hasát. Majd kezét eltérítve egészen közel megyek hozzá, és szemébe fújok egy kis hókristályt, ezzel elvakítani próbálom, majd elkiáltom magam.
- Ardiente Garra!!!
A kezemen összegyűlő nagy lélekenergia, karmok formájában száguld ellenfelem felé. Csak nagyon remélem, hogy telibe találja, és ezáltal én is kellő tiszteletet érdemlek a szemében, mert egyenlőre nagyon úgy nézem, hogy lenéz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Csüt. Szept. 02, 2010 2:53 am

Őszintén reméltem, hogy nem fogja megbánni azt a kijelentését, miszerint nem szeretné ha nem teljes erőbedobással harcolnék. Én mindenképp örülnék neki, ha valaki visszafogná magát ellenem, hiszen úgy akár villámgyorsan véget is vethetnék a harcnak. Persze van aki, megengedheti magának hogy visszatartsa ereje egy részét, én is közéjük tartozom, legalábbis a fizikai erőm tekintetében. Most azonban nem terveztem ilyesmit, és Elianát csupán mozgékonysága mentette meg attól, hogy komolyabban megsérüljön. Pár ütésem ugyan eltalálta, de ügyes mozgása miatt nem érte el őt a teljes erőm, és az idegpontjait is elhibáztam, pedig ha a kulcscsontját ott találom el, és azzal eltöröm, akár a teljes karját használhatatlanná tehettem volna. Így azonban maradnom kellett a puszta fájdalom okozásánál, nem mintha az nem lenne elég. Már-már azt hittem, hogy tervemet nem fogom tudni véghez vinni, ugyanis a lány láthatóan inkább az elhajlást preferálta, és nem a hárítást, de végül csak eljött az én időm. Úgy tűnt ő is valami hasonlót akart tenni, hiszen megragadta a karomat, ám keresztülhúztam a számításait, és megragadva őt a sikátor falának hajítottam, lebontva egy kissé az épület oldalát. A törmeléken átsétálva beléptem a raktárszerű épületbe, amelybe ellenfelem repülve érkezett meg, hiszen kívül a porfelhőn keresztül nem nagyon láttam mi lett a húzásom eredménye. Az arrancar fejéből szivárgott a vér, és tekintve hogy az oldalát is tapogatta, talán ott is megsérülhetett.
- Remélem az általam használt jelzőt nem azzal hozod összefüggésbe, hogy hány ütés talált. Amikor én azt mondtam, hogy amatőr a stílusod, azzal azt akartam kifejezni, hogy úgy harcolsz, akár egy kezdő. Talán már számodra is nyilvánvaló, hogy az én stílusom elsősorban az erőre épít és nem a gyorsaságra. A tiéd fordítva működik, így amikor a sebességedet használtad ellenem az előbb, a lehető legjobb döntést hoztad. Azonban minden egyes alkalommal, amikor a sonidód használtad, azzal pontosan mögém kerültél. Egy kevésbé képzett ellenfél ellen ez jó stratégia, hiszen annak így van a legkevesebb ideje reagálni, ám ha a bemutatkozásnál figyeltél, bizonyára nem kerülte el a figyelmed, hogy én a 2. osztag tagja vagyok. A nibantaihoz tartozik az Onmitsukidou is, a szervezet amelynek a tagjai közelharcra specializálódnak. Már a shinigamik képzésének alapelemei között is ott van, hogy legelőször mindig a hátunk mögött keressük a láthatatlan ellenfelet, ha egy kicsit is ismered az Omitsukidout, tudod hogy ez nálunk hatványozottan így van. Éppen ezért, amikor hátba támadtál, elvesztetted az előnyöd amit a gyorsaságod jelentett, hiszen én már tudtam, honnan fog érkezni a támadásod. Ebből az okból kifolyólag, ha beleadsz mindent, akkor is ugyanez lett volna az eredmény. Kár, mert ha variáltad volna, hogy honnan támadsz, akár komolyabban is megsebezhettél volna.
Oktattam ki Elianát nyugodt hangnemben, felfedve előtte is, hogy miért tartottam rossznak az előző támadássorozatát, körülbelül úgy magyarázva, mintha az akadémián tartanék hakudából órát. Nem tudom mennyire tájékozottak az arrancarok a Gotei 13 osztagaival kapcsolatban, de valószínűnek tartom, hogy legalább a speciális osztagok mibenlétével tisztában vannak, ha már egy shinigami árulót fogadtak el vezetőjükként.
- Kíváncsi lennék, hogy te miért aggattad az amatőr jelzőt az én akciómra. Gyerekes dacból, amiért megsértettem az érzékeny lelkedet? Vagy te is meg tudod indokolni, mint én?
Érdeklődtem kíváncsian, és ahogy eddig, most sem lehetett gúnyt vagy megvetést érezni a hangomban. Láthatóan nagyon magára vette a dolgot, pedig csupán őszinte voltam vele, még ha talán egy kicsit nyers is voltam. Annak sem láttam szükségét, hogy adja a kemény legényt, aki azt hajtogatja, hogy semmi baja sincs, holott leszakadt a fél karja. Bár itt csak egy nem túl vészes sebről volt szó, illetve talán néhány sajgó pontról, mégis nyilvánvalóan hatással lesz rá, ahogy engem is zavar kismértékben a kissé feldagadt ajkam. Eliana ismét támadásba lendült, és teljesen érthető illetve kiszámítható módon mindenhonnan támadott, csak hátulról nem, illetve azt is igyekezett elkerülni, hogy ismét megragadhassam a kezét. Nem mintha a lábát ne tudnám megfogni egy alkalmas pillanatban, főleg mivel én nem elhajolgatok, mint ő, hanem kezemmel és lábammal blokkolom az ütéseket és rúgásokat. Már-már ismét szólásra nyitottam volna a szám, hogy közöljem vele, hakudával ellenem nem megy semmire, amikor az egyik ütésem váratlanul félresöpörte és közel ugorva hozzám az arcomba fújt valami hideget és nedveset. A meglepetéstől reflexszerűen becsuktam a szemem és hátratántorodtam, a következő pillanatban pedig éles fájdalom hasított a mellkasomba, ahogy az általa képzett lélekenergia-karmok eltaláltak. Már a második aljas kis trükkjét nyeltem le, úgy éreztem nekem is meg kell mutatnom, hogy én is tudok ilyesmit. Gyorsan körbepillantottam, és az első kezembe akadó dobozt felkaptam, és a lány felé hajítottam. Nem tudom mi lehetett benne, de nem volt könnyű. Kihasználva, hogy talán egy pillanatra elterelem ezzel a figyelmét, villámtáncommal a bal oldalán, kicsit a háta mögött lévő dobozoszlop tetejére kerültem, és onnan folytattam a kombinációm.
- Bakudou no rokujuuichi, Rikujoukourou!
Kiáltottam el magam, hat villámgyorsan mozgó fényrudat küldve az arrancar felé, melyek remélhetőleg körbefogják őt és annak ellenére, hogy gyorsan ki lehet belőlük szabadulni mágiám gyengesége miatt, adnak egy esélyt arra, hogy bevigyek egy találatot. A dobozok tetejéről lendületet véve ugrottam le, és térdemmel kíséreltem meg fejét oldalról telibe rúgni, mely talán ismét röppályára fogja állítani Elianát.

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Csüt. Szept. 02, 2010 7:53 pm

Úgy tűnik a harc ebben a raktár részen fog tovább folytatódni. A csapásom sikeres volt, és eltaláltam. A sérülés vérzik, de őt egyáltalán nem zavarja, úgy tűnik simán tud tőle mozogni.
- Nincs szükségem ilyenfajta hegyi beszédre, köszönöm. Illetve nem vagy, sem mesterem, sem tanítóm, hogy ilyesmivel kioktass. De ha már ezt így mind elmondtad, akkor ne is csodálkozz, hogy egy óvatlan pillanatban felhasználom. Ha hátulról nem tudlak meglepni, akkor máshogy okozok meglepetést.
Nem mérgesen, hanem teljesen komolyan mondtam, mely mostani viselkedéseim alapján elég szokatlannak számíthatott, legalábbis ebben a formában. Viszont az ő beszédében sem volt semmi, csak is teljesen komolyan beszélt, mely részben kicsit felhúzott, mert továbbra is egy kis senkinek néz, akit el lehet tiporni öt perc alatt.
~ Szóval egyértelműen gyorsabb vagyok tőle, de ez koránt sem elég. Pusztakezes harcban jól kiképezték, melynek eredménye képen elég sok harcmodort ismer. Vele szemben én tényleg kezdőnek számítok, mert a harctudásom pár mozdulat sorban, és tapasztalataim összerakásából áll össze. Én nem kaptam semmien kiképzést, sem semmit. Komolyan harcolni is csak Hollow létem folyamán tettem, teszem. Fürge mozgásommal nem tehetek ellene semmit, ha ő elszántan arra hajt, hogy engem végérvényesen megöljön. Sürgősen ki kell valamit találnom, mert egy nagyobb ütés, és végem.
- Csupán csak azért mondtam vissza, mert annak ellenére, hogy olyan képzett vagy, nem tudtál isten igazán meglepni… Csak és kizárólag a felső testrészemre céloztál, és igyekeztél minél érzékenyebb pontot eltalálni. Ez legyen a fejem, a nyakam, vagy más. Pedig a sorozatos ütések fejébe akár ki is buktathattál volna, hisz a törvényszerűségek végett az ilyen jellegű támadásra már nem figyel az ember. … Vagy nincs igazam? … Viszont az ütésekből szerzett úgymond ilyen előnyödet arra használtad, hogy megvárd, hogy én a kezemet használjam, és megragadhass. Elismerem nem volt, rossz. De rosszul is elsülhetett volna.
~ Lehet, hogy bolond vagyok, hogy ötleteket adok neki, hisz neki ezt biztos kitéve betéve kell tudnia, mert erre képezték ki. … Az is lehet, hogy nem akarta, hogy azért ilyen gyorsan vége térjen a harc. … Mert azt is megtehette volna, hogy még egy Kidou-t is utánam küld, hogy még biztosabb legyen a dolgában.
Továbbra sem vesz tudomást sem, arról hogy megvágtam, mivel ugyan úgy folytatja, mintha meg sem érezte volna. Egy dobozt kap fel, mely éppen a kezébe akadt, és hozzám vágja.
~ Mi van? Ez nem az a játék, hogy vágjunk egymáshoz dobozokat, és ki tud nagyobbat a másik fejéhez hozzávágni. Ez most ugye csak vicc?
Reflex szerűen elkaptam a dobozt, majd rájöttem, hogy ennek a mozdulatomnak semmi értelme nem volt, és elengedtem. Szerencsémre nem voltam olyan ügyes, hogy a lábamra ejtsem, de maga a doboz sem volt olyan könnyű. Valami törékeny, de mégis nehéz dolog lehetett benne, mert mikor földet ért elég olyan hangot adott ki, mikor valami fémes, rugós eltörik. Kicsit meg is szeppentem, hogy tessék most valamit sikeresen eltörtem, de gyorsan észbe kapok, mert ellenfelem már nem áll ott, ahol eddig állt. Az egész csak figyelem elterelés volt.
- Bakudou no rokujuuichi, Rikujoukourou!
Hallatszott egy magas dobozkupac tetejéről. Villámgyors fény rudak száguldottak felém, de konkrétan nem én voltam a célpont. A rudak pontosan úgy helyezkedtek el, hogy engem körbe kerítsenek.
- Ugye most csak viccelsz? – elővettem gúnyos hangomat – Ezzel nem lehet bekeríteni. ….. Mi?
A következő pillanatban egyszerűen ő is ebbe az elkerített részbe ugrik, és az ugrásból lendületet véve térdével telibe találja az arcomat. Melynek következtében pont az ellenkező irányba kezdtem el repülni. A gyönge Kidou-nak hála simán összetört, mikor fékezhette is volna a sebességemet, így kénytelen volt egy nagyobb dobozkupac megállítani, hogy ismét ne a másik falon távozzak a helyiségből. Természetesen megállított, de az egész rám dőlt. Mikor a kedélyek lecsendesültek elkezdtem kikászálódni a dobozhalmaz alól. Nem elég, hogy a dobozok rám dőltek, de az ütés hatására még kettős látásom is lett. Kicsit szédelegtem, majd megpróbáltam összeszedni magamat. Kicsit megráztam a fejemet, ettől a kettősség megszűnt, viszont a fájdalomtól nem tudtam ennyire gyorsan megszabadulni.
- Ez fájt – tápászkodtam fel, és dörzsölgettem az arcomat – De ez is megérte … Legalább már tudom, hogy Kidou az egyik gyenge pontod.
Sikeresen összeszedtem magam. Viszont koránt sem járok előrébb abban, hogy valamit ki kell találnom az ütéseivel és a tapasztata ellen valamit, különben tényleg én húzom a rövidebbet. Illetve itt lenne az ideje, hogy ő is repüljön egy sort.
Nem is húzom tovább, és támadok. Sonido segítségével elé kerülök és megpróbálok rúgni felé. Sajnos ösztönből visszahúzom, mert nem csak a kinyújtott kezem, de a lábam is tökéletes megragadási hely, így ismét eltűnök, majd fentről az előbb szerzett lendülettel próbálom meg jól fejbe találni. Majd ismét el, és ki akarnám buktatni, bár az előbbi elmondásom alapján valószínűleg számít erre és ez nem válhat be. Elugrok tőle egy kicsit messzebb, majd Sonido segítségével ismét közel kerülök hozzá.
~ Nincs értelme sokáig halogatni. Ha van, akkor használom.
Közvetlenül a jobb lábához ugrok, de nem közvetlen mellé, hanem egy kicsit hátrébb. Nem egyenesen mellette állok, hanem testsúlyom lentebb van, valamennyire be van hajlítva a térdem. Az egyik lábammal hátra lépek, és a jobb karommal suhintok. A karom nem egyszerűen ökölben van, hanem már csillan is meg benne a kardom, mely ha ügyes vagyok, akkor egy szép mély vágást ejt majd ellenfelem oldalán. Mindez másodperc töredéke alatt történik, és én már ugrok is el, hogy elkerüljem a támadást. Továbbra is csak egyik karomban van a kardom, és már ugrok is felé, és alulról felfele irányuló suhintással akarom ismételten komolyan megvágni, a szerzet lendülettel már fordulok is és a másik kezemen már vöröslő energiát elsütöm, mely egyenesen a hasát célozza. Ismét egy gyors támadás kombináció. Majd ismételten elugrok, kicsit messzebb.


A hozzászólást Eliana del Barros összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Szept. 16, 2010 2:37 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Pént. Szept. 03, 2010 2:02 am

Hát jól van, nem az én bajom, ha nem akar fejlődni azáltal, hogy egy nála képzettebb harcostól hall kritikát. Akkor hát kénytelen leszek mellőzni a "hegyi beszédeket" és gyakorlatban megmutatnom, hogy van még mit tanulnia ahhoz, hogy jogot formálhasson az arrogáns viselkedésre egy ellenfelével szemben. Minden egyes szavával közelebb vitt ahhoz, hogy megmutassam neki a halálosan komoly oldalamat, jó kedv ide vagy oda. Nem arról volt szó, hogy most nem harcoltam komolyan, inkább arról, hogy nem feltétlenül az volt a célom, hogy megöljem Elianát. Nem szerettem ölni, még akkor se ha lidércekről volt szó. Ha meg kellett fosztanom valakit az életétől, mindig az jutott eszembe, hogy vajon ezzel nem okozok-e fájdalmat akaratomon kívül másoknak. Hiszen amikor én távoztam az élők sorából, akkor Hitominak is megannyi szörnyűségen kellett keresztülmennie. Ráadásul az én kiképzésem elsősorban arról szólt, hogy élve fogjam el az árulókat és bűnözőket, és csak az utolsó mentsvár legyen az ölés, ha ellenállásba ütközöm. Ez persze felveti a kérdést, hogy én most miért is harcolok ezzel a lánnyal? Hiszen elfogni nem akarom, egyelőre megölni sem... csupán kötelességből tenném?
- Nem az volt a célom, hogy meglepjelek, hanem az, hogy minél nagyobb kárt okozzak benned. A mozgékonyságod miatt el tudtad kerülni a legtöbb ütésemet, amelyek találtak, azok sem ott ahol én szerettem volna, így kisebb kárt okoztak a tervezettnél. Ezért egyértelmű volt, hogy a legcélravezetőbb számomra az, ha nekidoblak valaminek, hiszen attól biztosan komolyabb sérülést szerzel néhány kék-zöld foltnál.
Mutattam rá a vérző fejére. Támadásom végrehajtása közben igyekeztem ignorálni a fájdalmat, amelyet néhány mozdulatom okozott a mellkasomon lévő sebek miatt, szerencsére egy ilyen sérülés még nem akadályoz a mozgásban annyira, hogy az meg is látszódjon. Ennél sokkalta súlyosabb sérülésekkel is harcoltam már, például anno Naraku szökésénél. Úgy tűnt meglepetésakciómat sikerül tökéletesen kiviteleznem, és ennek eredményeként Eliana nagy sebességgel nekirepült egy doboztoronynak, mely aztán rá is omlott. Egy pillanatra azt hittem, hogy már nem is kel fel, de aztán végül csak kikászálódott a rommá tört faalkalmatosságok alól.
- Honnan tudod, hogy gyenge vagyok kidouból? Mi shinigamik tudjuk szabályozni a mágiáink erejét, miért kellett volna nagy mennyiségű lélekenergiát felhasználnom, ha csupán azért használtam, hogy egy helyben tartsalak addig, amíg oda nem érek?
Belehibázott, de nem szándékoztam neki elárulni, hogy kidoummal nem állok sokkal jobban, mint a shunpómmal. Egy-két hadout már képes vagyok teljes erejében megidézni ha eléggé tudok rá koncentrálni, köszönhetően a húgom útmutatásának, de nem vagyok és alighanem soha nem is leszek a specialistája az efféle hókusz-pókusznak. Ám erről a lánynak nem kell tudnia, hacsak nincsenek gondolatolvasó képességei.
- Kemény fejed van, már a második komoly ütést kapod a kobakodra, mégsem látom a szemeidben azt, hogy zavaros lenne a tekinteted. Kíváncsi vagyok, hogy a többi testrészed is ilyen keményen ellenáll-e a külső behatásoknak?
Tettem hozzá talán kissé elégedetlenül, hiszen megszoktam, hogy ha valakit teljes erőből fejen térdelek, annak általában egy enyhe agyrázkódása minimum keletkezik, míg másokat, mint például a Féregboly lakóit teljesen ki is tudok ütni egy ilyen csonttörő mozdulattal. Persze egy arrancart nyilván nem lehet egy lapon emlegetni a börtöntöltelékekkel, de mégis kissé furcsálltam, hogy rúgásom "csak" fájt neki. Mindenesetre most már biztosan rájött, hogy pusztakezes harcban nem fog nekem tudni komolyabban ártani, és előbb-utóbb nagyobb baja lesz, ha tovább erőlteti a dolgot. Mozdulatain is látszik, hogy már tart tőlem, hiszen a rúgási kísérletét félbe is hagyta, és a többi próbálkozásába sem vitte bele a teljes erejét és sebességét. Könnyedén léptem félre felülről érkező rúgása elő, gáncsolását pedig szimplán átugrottam. Az újabb hullám viszont valamiért nélkülözte az óvatosságot, úgy éreztem mozdulatában több magabiztosság volt, és nem is olyan pózból támadott, ami egy hagyományos hakuda-pozíció volt. Csuklómat megfeszítve reflexszerűen lefelé löktem a tenyeremet, ám az ezúttal nem egy kezet, hanem egy hideg fémtárgyat ütött félre. Lévén támadását hárítottam, lábam azonnal lendült is, hogy egy félfordulatot követően gyomron talpaljam, de csak a levegőt találtam el. Gondolom a kardját vette elő és annak a lapját éreztem, így bal kezem máris az ütőm után nyúlt, és azt leakasztva az övemről a következő támadását már a fémeszközzel védtem ki, majd a bara elől a magasba szökkentem, és pár méterrel hátrébb értem földet, védekezően magam elé tartva a fegyverem. Tekintetem rátévedt a jobb tenyeremre is, melynek tövében most egy apró, vérző vágás tanúskodott arról, hogy nem pont a lapját kaptam el a kardjának. Szerencsére elővigyázatosságomnak és jó megérzésemnek köszönhetően nem ért el a pengével.
- Nos, akkor azt hiszem ideje bemutatnom neked a kardom is. El kell szomorítsalak, ez még nem a shikai alakja.
Szóltam hűvösen, majd fogásomon lazítottam, és hagytam hogy az ütő engedelmeskedjen a gravitáció törvényeinek, azaz átforduljon a kezeim között, majd a nyelének a végét megragadva egy apró csavarás után lassan előhúztam Mayoi Nekót a speciális alakú sayából. Lehet, hogy meg fogom bánni, de egyelőre még tartalékolni fogom az egyedi vívóstílusom, hogy később meglephessem majd vele. Ütőm rövid úton visszakerült az övemre, a bal kezemben lévő karddal pedig suhintottam egyet, hogy ismét átérezhessem, milyen az ha a zanpakutoum a kezemben van. Szó nélkül előrelendültem, és miután villámtáncommal a bal oldalára kerültem, hajszálpontosan ugyanazt a mozdulatsort hajtottam végre, mint amivel ő is megpróbált engem megvágni, csak én értelemszerűen a másik oldalról, és az én akcióm végére nem egy barát tűztem, hanem egy szúrást a hasa felé. Talán kicsit lassabb voltam, mint ő, de kíváncsi voltam hogy a saját támadása ellen mit tud kezdeni, és így, hogy az ő mozdulatait másoltam le, a saját erőmről sem árultam el semmi újat, leszámítva azt, hogy én balkezesnek mutattam magam.

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Pént. Szept. 03, 2010 10:57 pm

A támadásom nagy részét hárította, azzal, hogy a vágásnál csak is a kezét sikerült megvágnom. De ez akár meg is könnyítheti a dolgomat. Viszont a második vágásomat már úgy védte ki, hogy ő is gyorsan előkapta a fegyverét. Felszökkent a levegőbe, majd néhány méterrel távolabb ért földet. Védekezés szerűen maga elé rakta a fegyverét.
- Már pedig nekem igen is úgy tűnik, hogy egy gyenge pontod mutatkozott meg. Találkoztam már halálistennel. Bar volt közöttük, aki profinak mondta magát ezen a téren… Viszont ahhoz, hogy komolyan elhitesd, hogy te körbe akartál zárni azzal, akkor nem egy halványka Kidou-t használtál volna. Simán megfogott volna, és nem repülök simán túl rajta, vagy ha nem támadsz, akkor egy mozdulattal összetörtem volna az egészet. Vagy egyáltalán nem vagy jó az ilyesmiben, vagy csak annyi, hogy ráolvasás nélkül nálad ezek a mágiák nem érnek semmit. … De ha meg akarod cáfolni, akkor rajta tessék. – komoly monológom után a végét kicsit kihívóan mondtam.
~ Vagy tényleg ennyire elbízta magát, hogy ilyen gyenge ki Kidou-t használt ellenem, vagy csak egyszerűen nem akarta erre rápazarolni az erejét. A szavai miatt egy kicsit meginogtam, de akik ellen harcoltam, azokhoz képest ez eltörpülő kis próbálkozás volt. De mi van, ha bakot lőttem, és csak arra lenne szüksége, hogy végig mondjon egy ráolvasást, és akkor megnézhetem magam. Viszont az előző monológja alapján meg közelharcra képezték ki és pusztakezes harcstílust részesíti előnyben. Így nem hiszem, hogy még pluszba a magas szintű mágiát is olyan felsőfokon tanítják. Hisz arra is van valami… - gondolkodik – Még ha rá is jöttem, akkor is vigyáznom kell, lehet, hogy csak csapda. Hagyja, hogy ebbe a kételyben ringassam magam, vagy elbizonytalanodjak, és akkor támad.
- Kemény fejed van, már a második komoly ütést kapod a kobakodra, mégsem látom a szemeidben azt, hogy zavaros lenne a tekinteted. Kíváncsi vagyok, hogy a többi testrészed is ilyen keményen ellenáll-e a külső behatásoknak?
- Az első ütést inkább nevezzük fal átdobásnak, és akkor csak kicsit beütöttem a fejemet. –kaptam egy kicsit a vérző sebhez - Én csak a mostanit hívnám közvetlen fejtalálatnak. Egyébként jogos a kérdés. Talán kicsit makacs és keményfejű vagyok. De nem szeretem bokszzsáknak használni magam, így annyira nem tudom, hogy mennyire vagyok ütés álló. De veled sem találkoztam így nem tudom, hogy a te ütéseiddel szemben mennyire vagyok ellenálló. De ezek szerint egészen jól bírom.
~ Azaz ütés marhára fájt, és kész csoda, hogy még egyben vagyok, vagy az arccsontomat nem rendezte át az ütés. Mert annak ellenére, hogy egy másik lányról van szó, az ütései brutálisan erősek. Lehet, hogy kicsit félek is az ütéseitől? Talán egy magasabb szintre kellene lépnem ahhoz, hogy ezek ellen az ütések ellen lépést tudnak tartani. Vagy egy nagyon jó taktika. Folyamatosan résen kell lennem, és egy pillanatra sem bízhatom el magam, még akkor sem, mikor a találat már biztos. Hisz kicsit úgy érzem, hogy csak az ő ütései fájnak, amit én okozok neki, azt mintha meg sem érezné.
- Nos, akkor azt hiszem ideje bemutatnom neked a kardom is. El kell szomorítsalak, ez még nem a shikai alakja.
Az igazi pengét maga az ütő rejtette. Mint egy tartót használta, viszont miután előkerült, ismét összerakta, és a derekához tűzte a tartót. Ezek szerint arról a támadó fegyverről úgy színt nem szabad elfeledkeznem, mert akármikor előkaphatja a kardja mellet. A kardban semmi különös nem volt, így ránézésre. Különösebb parancsszót sem használt, így továbbra sem lehetek száz százalékos abban, hogy márpedig most tényleg egy Shikai alakkal állok szemben.
- Túl egyszerű is lett volna, ha eltalálom. De ettől nem változik semmi. – komolyan és higgadtan mondtam.
A kardja a bal kezében volt, és úgy suhintott vele. Valószínűleg ezzel is éreztetni akarta, hogy ne csak akkor tartsak tőle, mikor nincs a kezében semmi. Valószínűleg kardforgatásban sem rossz, így most hogy van mivel vágnia is, így sokkal jobban oda kell majd figyelnem mint eddig. Ráadásul ha minden igaz, akkor feltehetően balkezes, így még előnyben is lehet velem szemben. Bár már harcoltam kétkezes kard ellen, és akkor viszonylag szépen helyt álltam, így egy balkezes forgató sem lehet akkora nagy probléma.
Előredőlt, és már támadt is. Villámlépéssel bal oldalamhoz került, és mintha ugyan úgy a saját mozdulatomat féltem felfedezni. Azonnal gondolkodás nélkül már fordultam is, és kardommal állítottam meg a száguldó vágást. Ő elugrik majd egy alulról felfelé irányuló vágással akar megvágni, de ugyan úgy erőteljesen hárítom a saját fegyveremmel. Fordul egyet, és ő nem a másik kezével próbál bevinni egy ütést, hanem a kardjával akar a hasamba döfni. Az övével merőlegesen érkezik a kardom, és jobb irányba tolja a támadást, és ezzel megmentem magam egy súlyos sérüléstől. A lökésből lendületet véve elveszem a kardomat, majd fordulok, és a nyaka vonalában egy vízszintes vágással akarom megsérteni. De időben kitér előle, és mindketten hátrébb ugrunk.
- Nem azt mondtad, hogy a stílusom amatőr? Érdekes módon ennek az amatőrnek utánzód le a mozdulatait. Bocsáss meg, de ezt kicsit furcsállom. Tudod általában az ember pontosan ismeri a saját mozdulatait, így nem is lenne csoda, ha azoknak a kivédését is tudná.
Elején kicsit gúnyosabban, de végig komolyan mondtam. Valószínűleg vagy nem akarja , hogy bármit megtudjak róla, ezért inkább az én mozdulatsoromat utánozta le. Vagy egyszerűen az is lehet, hogy a képességei közé tartozik, hogy képes mások mozdulatait, és támadásait lemásolni. Viszont szerencsém is volt, mert ugyan úgy végezhettem volna rosszabbul is, de felismertem, és nem volt olyan gyors, mint az enyém. Hozzáteszem elég furcsa volt látni a saját mozdulatsoromat ugyan úgy, mástól, ellenem. Illetve ott van még, hogy ő pont balkezes.
Nagyobb lélekenergiát engedtem ki, és én is magam mellet lassan mozgattam a kardomat.
- Viszont attól, hogy már fegyver van a kezedben, és elég jól lemásolod a saját mozdulataimat, vagy bármilyen hatásos technikával támadsz, attól még ne hidd, hogy megijedek tőled, vagy meghátrálok. … Az nem én lennék.
Már támadtam is. Először szemben fentről lefelé suhintottam, de ezt kivédte. A kardok csak úgy szikráztak. Én minél erősebben nyomtam lefelé, de ő erejének hála nagyon is jól kitartott. Elveszem, vagy még párszor jó erősen suhintok felé. A kardok csak úgy csattogtak mikor egymást érték. Majd Sonido-val az egyik lábához ugrok, srégan előre, és egy felfelé ívelő szúrással akarom szíven döfni, majd elhajolok, és lábammal már rúgok felé, hogy telibe oldalba találhassam, majd ismét elé kerülők, és ismét erőteljesen vágok felé. Majd ismét Sonido, és mikor már azt hihette, hogy nem fogom egyáltalán hátulról megtámadni, mögé ugrok, és egy hatalmas, de annál gyorsabb vágással próbálok meg vágást ejteni a nem túl széles hátán. Majd ismét elölről egy szúrását úgy hárítom, hogy a bal kezét megragadom, majd a másik ütőkezét is megállítom, és a kezeit támaszként használva erőteljesen felemelem az egyik lábamat, hogy telibe találjam az állát, majd átfordulok, és a másikkal is megpróbálom ugyan azt a testrészt eltalálni. Majd mikor földet érek, egyik lábamat előre helyezem, és mint a vívók, ismét egy előre fele szúrással akarom keresztül döfni a testét. Mozdulataimat minél gyorsabban próbálom végrehajtani, hogy legyen esélyem sikert aratni a mozdulataimmal. De nem támaszkodhatok mindig a sebességemre. A Resurrection bevetése még korai lenne. Muszáj valami épkézláb ötlettel előállnom, különben tényleg eláshatom magam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Kedd. Szept. 07, 2010 6:47 am

Eliana fejtegetésére csupán egy sokat sejtető mosoly volt a válaszom, hiszen volt olyan kidou a tárházamban, amelyet értékelhető erővel is alkalmazni tudtam, de egyértelmű volt, hogy nem akkor fogom felhasználni, amikor éppen arra biztat, hogy használjam, hanem majd akkor, amikor a legkevésbé számít rá. De amíg a célomat elérem a gyenge mágiákkal is - hiszen most is sikerült meglepnem -, addig nem akarom a lélekenergiám nagy részét arra pazarolni, hogy létrehozzak egy olyat, amivel meg tudom karcolni, amikor sokkal nagyobb kárt tudok okozni a kezemmel, a lábammal... vagy éppen a kardommal.
- Meglátjuk mi történik majd a fejeddel, ha harmadszor is megütöd.
Feleltem magabiztosan, mintegy jelezve neki, hogy annak ellenére, hogy eddig nem sikerült komoly sérülést okoznom neki a fején, még nem fogom abbahagyni a támadását. A test legérzékenyebb pontja az agy miatt, egy harmadik találat talán előhozná az első két ütközés hatását is. Sőt, ha ezen kis félmondatom hatására a fejére esetleg jobban fog figyelni, azt is kihasználhatom, és testre mért ütésekkel gyengíthetem, amíg a fejéről el nem tereli a figyelmét. Úgy éreztem lassan az én oldalamra billen a mérleg, és bár még sok dolog pakolhat súlyt az ő oldalára is, de talán egy kis bizakodás nem fog megártani. Végső soron nem arról van szó, hogy előre iszok a medve bőrére, csupán optimistán tekintek a helyzetemre. Ellenfelem támadásának lekopírozásában láttam némi lehetőséget arra, hogy meglepjem, de végül magabiztos mozdulatokkal védte ki a csapásaimat, még a szúrást is, amit azért tettem a végére, hogy esetleg megzavarjam vele. A kontrázás elől egy könnyed mozdulattal léptem hátrébb, majd mindketten hátrébb ugrottunk, feltételezem ő is azért, hogy maradjon egy kis ideje átpörgetni magában, hogy mi is történt éppen, hiszen ha nem is leptem meg, de azért váratlanul érhette, hogy visszakapta a saját támadását.
- A vívótudásodról még egy szót sem szóltam, ennyi nem is lenne elegendő, hogy nyilatkozzak róla. Mondanám, hogy majd később, de már mondtad, hogy nincs szükséged a véleményemre.
Eljutottam addig a pontig, hogy a hangom immár cinikussá vált, és egy cseppnyi kedvesség sem volt benne. Mondhatni magával rántotta a hangulatomat a gúnyos, arrogáns hozzáállásával, amely nem akart változni. Szavai nagyon magabiztosan hangzottak, de még semmit sem tud arról, hogy valójában milyen erőt képviselek. Igaz, én se sokat róla bár... jó lenne tudni, hogy az a hónak tűnő anyag, amit az előbb a szemembe fújt, az valamilyen arrancar technika volt-e, vagy esetleg arra utal, hogy a resurrecciónja jég vagy hó alapú. Lesz, ha feloldja. Már ha egészben marad, mire eljutna odáig. Felülről lefelé érkező csapásába könnyedén beletettem a kardomat, a biztonság kedvéért megtámasztottam a pengét a jobb kezemmel, de igazából nem lett volna rá szükség. Hiába erőlködött, hogy lenyomja a fegyverem és elterelje az útból, csupán egy szánakozó arckifejezést csalt elő belőlem. Ő is belátta, hogy fizikai erőben itt nem fog nyerni, így hátralépett és másképp próbálkozott, de az újabb csapásai is ugyanarra a sorsra jutottak. Pengémet tökéletesen vezettem, pontosan úgy, hogy a lehető legkisebb energia befektetésével, de a leghatékonyabban védjem a támadásokat. Izmaim ösztönösen működtették ilyenkor a testemet, nekem csupán ellenfelem pengéjének mozgását kellett figyelnem. Külső szemlélő számára hasonló lehetett az egész jelenet, mint harcunk kezdete, hiszen ismét Eliana volt az, aki pattogott körülöttem sonidóját használva, míg én csupán egy behatárolt körben forgolódtam, ahogy védtem a szúrásait, vágásait és rúgásait, miközben vissza-visszakontráztam. Kissé váratlanul ért azonban, mikor az egyik döfésemet úgy állította meg, hogy megragadta a csuklómat, majd az ütési kísérletem is megfogta, és mielőtt reagálhattam volna a szituációra, az állam összetalálkozott a lány lábával. Mielőtt újra rúghatott volna, elrugaszkodtam a földről, és átugrottam ellenfelem feje felett, kicsit megcsavarva a kezét, mielőtt kirántottam volna magam a fogásból, az utolsó szúrás elől pedig egy hátraugrással szökkentem el. Sajgó államat dörzsölgetve kicsit hitetlenkedve néztem rá a lányra, egyáltalán nem számítottam arra, hogy képes lesz ily módon megállítani. Igaz erősen összpontosítanom kellett, hogy a gyors mozdulatait védeni tudjam, de még az sem lehet számomra kifogás, hogy esetleg figyelmetlen voltam emiatt. Igen, kudarcként éltem meg hogy benyeltem ezt a rúgást, mely ismét megindította a vérzést a felszakadt ajkamból. Kosodém ujjával töröltem le a szám szélén csordogáló piros folyadékot, majd azzal az elhatározással lendültem előre, hogy többet nem fogok hibázni. Nagy rössel, de minden felesleges mozdulatot kerülve támadtam Elianára, elsősorban szúrásokkal és döfésekkel megpróbálva őt egyre hátrébb szorítani, de alkalmanként közelebb léptem és be-beiktattam egy-egy keresztvágást. Majd amikor már úgy éreztem, hogy eléggé hozzászokott ehhez a bal kezes stílushoz, egy halvány mosoly kíséretében követhetetlen sebességgel kaptam át a zanpakutómat a jobbomba, megfordítottam a kardom fogását, így a penge a föld felé nézett, és alulról felfelé lendítve a fegyvert megpróbáltam lemetszeni a lány bal karját. Ennyi idő után talán már beállt a gondolkodása az eddigi stílusom elleni védekezéshez, és a teljesen más irányból, szögből és sebességgel érkező támadásra remélhetőleg már nem tud időben reagálni. Ha a végtagjától nem is sikerül megszabadítanom, de a vállát talán végig tudom így hasítani.

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Szer. Szept. 08, 2010 8:44 pm

- A vívótudásodról még egy szót sem szóltam, ennyi nem is lenne elegendő, hogy nyilatkozzak róla. Mondanám, hogy majd később, de már mondtad, hogy nincs szükséged a véleményemre.
- Ez így igaz, nem kérek a hosszú okfejtésekből. Illetve bolond lennél bármi ilyesmit elárulni.
A szavában ott volt a gúnyos hangnem, cinikus volt. Talán most kezdi kimutatni a foga fehérjét? Viszont én higgadtan mondtam. Hisz tényleg aki elkezdi részletezni a kardjának a képességeit előhúzása után, illetve milyen forgatási technikákat ismer, az tényleg bolond. Rá meg tényleg nem lehet semmi ilyesmit mondani. Szeret az utolsó pillanatban cselekedni, egy váratlan mozdulattal elődrukkolni, és magyarázat is esetleg a cselekvés után kaphat, akkor is ha úgy tartja, akkor burkolt kifejezéssekkel. Így összezavarja az ellenfelet, és elbizonytalanítja. Eléri, hogy az ellenfele, is kétszer meggondolja a saját mozdulatait. Azt hiszem én is beleestem ebbe a csapdába. Lehetőségeket gyártottam, felvetettem dolgokat, viszont ott a kétely mindegyikben, hogy a következő pillanatban pont az ellenkezőjét fogja csinálni. De komolyan kell harcolnom, viszont egy mozdulatát sem vehetem készpénznek, és úgy kell harcolnom ellene, mintha semmi következtetést nem vonok le, legalábbis egy darabig, míg meg nem mutatja, hogy milyen is valójában. Nyugodtnak kell lennem, és figyelnem, illetve koncentrálnom kell mind az ő mind a saját mozdulataimra. Ez nem játék. A következő ütéssel akár úgy el is találhat, hogy abba meghalhatok. A fenyegetést, miszerint a következő fejütésre számíthatok, nem vehetem kósza fenyegetésnek, viszont nem is szabad annyira csak is a fejemre koncentrálnom, hisz ha csak arra teszem, akkor saját felfogásom alapján is, biztos valamelyik más testrészemet is kiszemelte, ahol megtámadhat.
A vágásokat és szúrásokat tökéletesen védte , de mondhatni erre számíthattam volna. Viszont az állrúgás elől nem menekülhetett, és eltaláltam. Viszont a másik lábammal már nem sikerült. Átugrott felettem, és majd a sajgó testrészt dörzsölgette. Még ha ritkábban is, mint ahogyan azt én szeretném, de sikerül meglepnem. Viszont ez kérdéses, hogy mindezt meddig tehetem. Meddig jöhetek elő újabb és újabb dolgokkal, mellyel egy-egy komolyabb ütést, vágást bevihetek? Meddig? Az a baj, hogy képzettebb, és talán nem sokkal, de erősebb nálam. A fürgeségem meg nem tarthat örökké. Még az is lehet, hogy arra vár, hogy mikor fáradok el, és mikor válok lassabbá. Mondhatni nem áll jól a szénám, e téren, viszont a végső fegyveremet, a kardom kiengedett formáját sem akarom még kihasznál, de nem tudom, hogy mikor használnám esetleg lenne e esélyem kijátszani. Lelki válságban vagyok, és biztos ütős tervem sincs, melyet kijátszatok, vagy legalábbis nem biztos, hogy annyi, hogy azzal nyerhetek.
A rúgásomnak hála a száj ismét elkezdett vérezni, melyet egy egyszerű mozdulattal le is törölt. Részben örülök, hogy ennek hála kicsit leszállt a magas lóról, ahová felült, viszont így ezt már többször nem használhatom ki, mert már a szemén is látszik, hogy mondhatni bosszút esküdött, és már nem fog ilyen támadást elnézni.
Nagy erővel, minden felesleges mozdulatot kerülve rontott nekem, és szúrásokkal és döfésekkel támadott. Védtem őket. Azt hiszem, hogy egyre jobban kezdek hozzászokni az ő balkezes módszeréhez. Talán kicsit könnyebb is, hisz nemrég harcoltam egy olyan személlyel, aki kétkezes technikával harcolt. Néha-néha közelebb lépett és megpróbált keresztbe kettévágni, de szerencsémre vagy elugrottam, vagy úgy hoztam a kardomat, hogy hárítsam. El kell ismernem nagyon jó. Viszont történt valami, melyre nem számítottam. Sakai arcán egy halovány mosoly jelent meg, és már a következő pillanatban már a másik kezében volt a fegyvere, és egy lentről felfelé suhintással akarta levágni a bal karomat. A sebesség, és a támadás iránya is szokatlan volt ellenfelemtől, de azt is mondhatnám, hogy erre tényleg számíthattam volna. Hisz először a kard, és a Shikai, másodszor a kéz. Úgy veszem észre, hogy ez a lány szereti másnak mutatni magát és fegyvereit, és képességeit, mint ami a valóság.
Balszerencsének könyvelhető az, hogy a mozdulat gyorsasága, és megszokás alapján a saját pengémmel már nem védhettem ezt a támadást, viszont szerencsére megúsztam karvesztés nélkül. Én általában vagy a jobb kezembe van a kard, de inkább szeretem mindkét kezemmel fogni a fegyveremet. Most elengedem, és a tenyeremmel fogom meg a száguldó pengét. A támadás gyors, és erős volt. A penge beleállt a kezembe. Ellenfelem meglepődött. Vérző tenyérre szorítottam a pengét, és lefelé néztem. Történhetett volna tragikusabban is, de szerencsém volt, és még ha ilyen áron is, de megakadályoztam.
- Ne becsülj alá.
Mondtam lassan, majd felemeltem a fejemet. Tekintetem elszánt volt, majd a jobb kezemmel erősen egy jobbról balra irányuló vágással akartam kettévágni az ellenfelemet.
Most talán elhatároztam magam. Nem fogok a képzettség, és az erő miatt meghátrálni, vagy félni tőle. Illetve megmutatom, ha alábecsül, akkor az élete legrosszabb döntése.
Nem érdekelt a vérző seb, megfogtam mindkét kezemmel a kardomat, és erős csapásokkal próbáltam lenyomni ellenfelemet. Pontosan tudom, hogy fizikai erőm össze nem hasonlítható az övével, de nem érdekelt. A karomon már csillan a karperec, és a következő pillanatban már a fénylő energia amit a Claro de luna támadást jelenti, már meg is kötötte a kezét, majd egy elhajolással, és fordulással a lábait, majd Sonido segítségével mögé ugrok, úgy hogy olyan mintha háttal lennénk egymásnak. Csak néhány lépésnyire vagyok tőle, megfordulok és nagy kiáltással, másodszorra is bevettem ugyan azt a technikát. A hatalmas karomszerű energia szinte kivédhetetlenül száguld ellenfelem felé. Nem tudom, mennyire hatásos a mozdulat sorom, de nagyon remélem, hogy jó lesz. Ha nem sikerült, akkor sem esek ismét kétségbe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Pént. Szept. 10, 2010 1:53 am

Gondolhattam volna, hogy nem lesz minden olyan egyszerű, és hogy különleges vívóstílusom megvillantása még nem lesz elegendő arra, hogy térdre kényszerítsem az arrancart. Ugyan abból a pozícióból a saját kardját már nem fordíthatta át úgy, hogy rendesen ki tudja védeni a csapásomat, de nem volt rest önfeláldozó módon a kezével megállítani a fegyverem. Minden eddiginél eltökéltebb pillantást vetett rám, majd egy határozott mozdulattal egy keresztvágással felém csapott, de csupán a ruhámat szakította el a penge - időben hátraugrottam, kirántva zanpakutoumat a kezéből, talán újabb sérüléseket okozva ezzel a tenyerének. Persze még így is jobban járt, mint ha eltalálom a vállát, akkor az egész karját nehezebben tudná mozgatni, így csak a fogás lett kellemetlen és fájdalmas számára. De nem csak emiatt lesz más a csata mostantól. Számomra, aki minden apró változást képes volt megérezni ellenfelem mentális állapotában csupán a mozdulataiból kiindulva, könnyű volt megállapítani, hogy Eliana befejezte az óvatoskodást. Mozdulatai sokkal határozottabbak lettek, elszántság és gyilkolni akarás volt bennük, érzelmei pedig erősebbé tették a karját. Vágásaiban sokkal több energia lapult, és már én sem vehettem félvállról a hárításokat, mint eddig, beléjük kellett tennem a valós erőmet, ha azt akartam, hogy az én pengém megállítsa az övét. Újabb arrancar technikát vetett be, ami hasonló volt egy bakudouhoz, és megkötözte a végtagjaimat, de távol álltam attól, hogy emiatt kétségbe essek. Több lehetőség is felvillant előttem arra, hogyan is szabadulhatnék ki, de végül azt választottam ami talán a legdemoralizálóbb lenne az arrancar számára: puszta erővel fogom széttörni a béklyókat. Ehhez csupán egy kis időt kellett nyernem, és már meg is volt, hogy mivel.
- Hadou no gojuu, Rei no Kuron!
Emeltem fel a hangomat, és lélekenergiám koncentrálásával legnagyobb örömömre sikerült is létrehoznom a klónomat, mely lévén természetesen sokkal gyengébb mint én magam, csak arra volt jó, hogy pajzsként megvédjen az érkező támadástól. De míg a replika hősi halált halt és szertefoszlott, én csuklóim megfeszítésével darabokra törtem a bilincset, majd a bokámon lévő energiakötésre lesújtva kiszabadultam és egy távoli doboztorony tetejére szökkentem.
- Ugyanaz kétszer nem működik ellenem. - kacsintottam Elianára, majd folytattam. - Most, hogy végre te is ráhangolódtál a harcra, talán itt az ideje, hogy megmutassam neked azt, amiből az előbb már kaphattál egy kis ízelítőt. A legtöbb Onmitsukidou-tag erőssége a hakuda és a shunpo. Én azonban más vagyok, az én legerősebb fegyverem az egyedi vívóstílusom.
Shijin, azaz a Négy Égtáj Ura. Így neveztem el a különleges zanjutsu-technikám első fázisát, melynek bátran állíthatom, hogy nincs párja Soul Societyben. Négy különböző fogást egyesítettem egyetlen stílusban, melynek változatossága és kiszámíthatatlansága tökéletesen kihasználja adottságaimat a vívás terén. Nem lehet rá felkészülni, és csak a legkiválóbb és legtapasztaltabb kardforgatók képesek védekezni ellene, akik kívülről-belülről ismerik a balkezes, a jobbkezes, a normál és a fordított fogás jellemzőit is. Mindegyik ellen más-más módon kell védekezni, és én mind a négyet mesteri szinten használom. Ha ez az arrancar harcolt is valaha olyannal, aki mindkét kezével képes volt a kardját használni, és megtanult ellene védekezni, még akkor is csak a csapásaim felére van felkészülve. Villámtáncomat használva kerültem a dobozok tetejéről ellenfelem mögé, és azonnal át is vettem a kardomat a jobb kezemből a balba, így pontosan a másik oldalról suhintottam az oldala felé, mint amire valószínűleg számított. Előbbi szúrásokból és döfésekből álló sorozatomat nem volt túl nehéz védeni, hiszen hasonló csapásokból állt, azonban annak a támadásszekvenciának, amelyet most zúdítottam Elianára, minden egyes eleme másmilyen volt, kezeimben táncoló zanpakutoum csapásai sokszor az előzővel teljesen ellentétes jellegű hárítást igényeltek. Semmi lehetősége nem volt arra, hogy visszatámadjon, és ha megússza mindenféle sérülés nélkül a főként mellkasra, felkarra, vállra, nyakra és combra irányuló vágásokat, az valóságos csodával érne fel. De ezzel még nem végeztem, hiszen harcstílusom nem csupán a kardom használatából állt. Egy idézést kezdtem motyogni a sorozatom közben, majd a legváratlanabb pillanatban pördültem meg a tengelyem körül és talpaltam bele a lány gyomrába, hogy aztán kardomat meglendíthessem és a penge éléről egy széles, sárga sugárnyalábot indíthassak a repülő arrancar után, miután kimondtam a következő szavakat:
- Hadou no sanjuuni, Oukasen!
Az egyetlen olyan démonmágia, melyet anélkül tudok lélekenergiámhoz méltóan alkalmazni, hogy teljesen lemeríteném magam. Már ez is nagy siker számomra, és mindezt egyetlen személynek köszönhetem, a húgomnak, aki lassan, de biztosan segít velem megértetni, hogy miképpen is kell hatékonyan kezelni a reiatsumat. És hogy feltegyem az i-re a pontot, azonnal a lidérc után ugrottam, hogy ha eltalálja az első valóban olyan kidoum, amellyel esélyem van megsebezni, ha nem, én a talpam után a kardommal is megcélozhassam a hasát, hogy belemerítsem a pengémet Eliana testébe.

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Pént. Szept. 10, 2010 5:15 am

Minden egészen jól ment, viszont mielőtt célba ért volna a támadásom, Sakai száját egy parancsszó hagyta el.
- Hadou no gojuu, Rei no Kuron!
Mint egy majdnem tökéletes másolat ugrott elő, mely feláldozta magát, hogy a támadás őt érje, ne gazdáját. Így megúszta a támadást, és időt is nyert, hogy puszta erővel kiszabadulhasson a kötésből. Majd ezek után felpattant egy másik doboz kupac tetejére.
- Ugyanaz kétszer nem működik ellenem. - kacsintottam rám, majd folytatta - Most, hogy végre te is ráhangolódtál a harcra, talán itt az ideje, hogy megmutassam neked azt, amiből az előbb már kaphattál egy kis ízelítőt. A legtöbb Onmitsukidou-tag erőssége a hakuda és a shunpo. Én azonban más vagyok, az én legerősebb fegyverem az egyedi vívóstílusom.
~ Szóval csak elárulod. Szóval akkor tényleg nem az ütései, vagy gyorsasága, vagy mágia tudása az igazi erőssége, hanem kardforgató készsége. Biztos ezer technika rejlik a tarsolyába, melynek nagy részét biztos oktatták neki, a másik fele meg bizonyára egyedi fejlesztés. Biztosan mesteribben forgatja a kardját, de lehet, hogy attól még reflexeim, és ösztöneim a segítségemre lehetnek ellene. Viszont egyértelmű, hogy mindkét keze elég erős, így bármelyik oldalról támadhat. Nem hagyatkozhatok a logikámra, sem valószínűségre. Csak és kizárólag az ösztöneimre. Lehet nem is lenne értelme azon agyalni, hogy hol van a gyenge-pontja, vagy más. Egyszerűen amerről támad, úgy kell védenem, és kész. Attól, hogy több a képzettsége mint nekem, ettől még nem fogok meghátrálni. Képes vagyok védeni…
Annak ellenére, hogy azt mondta, hogy nem gyors, Villámlépéssel mögém ugrott, és feltételezett jobb keze helyett bal kezében tartott fegyverével suhintott. Fordultam, és nem lepődtem meg rajta, hogy átvette a másik kezébe a fegyverét, már védtem is a csapását.
Ezt követően a már megismert szúró sorozattal támadt, viszont ez más-milyenebb volt, mint az előző. Most kihasználta minden adottságát. Hol egyik, hol másik oldalról, és mindezt gyorsan, és könnyedén, mintha nem is egy kardot forgatna. A kard nem egy eszköz volt, hanem mintha a karjának egy meghosszabbodott része lett volna. Néha egyszerűen képtelen voltam védeni. A szúrások hol a nyakam, hol a vállam, hol mellkasom, hol pedig felkarom felé irányultak. Itt ott eltaláltak, és kisebb nagyobb vágásokat okoztak nekem. Látszólag úgy tűnt, hogy esélyt sem ad, hogy esetleg egy ellentámadással vissza támadjak. Viszont nem csüggedtem, és a vágások sem csökkentették elhatározásomat. Védek mindent, amit tudok, de ha eltalál, az sem zavar oly nagyon. Viszont egyre idegesebb leszek ettől a folyamatos védekezéstől.
Viszont a vágásokat hirtelen egy pördülés követett, majd egy rúgás, mely a gyomromat találta el. Elég erős rúgás volt, így vért köhögtem, majd hogy ez sem lenne elég, a lány egy újabb támadással, egy mágiával támadt rám.
- Hadou no sanjuuni, Oukasen!
A meglendített pengén egy sárga sugárnyalábot indított el felém. Valamennyire védtem, de nem eléggé. Ez egy újabb sebességet adott a repülésemnek, mindezt hatalmas por kavarással. Jó pár doboz kupacon ismét átrepültem. Viszont a lány ezzel még nem fejezte be a körét. Lába után, most kardjával akart metszés ejteni a hasamon.
Ezután mintha minden megállt volna, és kardomat úgy tettem magam elé, hogy védjem a hasam felé irányuló vágást. Egy támasztó oszlopnak voltam támaszkodva, azon szerencsére már nem repültem át, viszont itt-ott megrepedt. Le volt hajtva a fejem, és erősen ziháltam. Egy hatalmas rúgás után eltalál egy elég erős mágia is, mely össze nem hasonlítható az előzővel, mindez egy védekező sorozat után. Talán azt is mondhatom, hogy kész csoda, hogy még eszméletemnél vagyok, nem hogy sikerült még ezt is kivédenem.
- Ennyi volt? … Ez a nagy vívó tudományod?... –emeltem fel lassan a fejemet – Akkor megnyugodtam, ettől sokkal vészesebbre számítottam.
Erőt véve magamon határozott mozdulattal ellöktem magamtól. Sajnos nem vagyok a legjobb állapotban, éppen ezért most már biztosan nem halogathatom tovább. Felemeltem a jobb karomban levő kardomat, behunytam a szememet, és a levegő elkezdett kavarogni körülöttem.
- Congelar en mi corazón Nieve Cristale –súgtam bele a kavargó szélbe.
Ebben a helyiségben csak az örvénylő szél felkavarta a hónapokon keresztül lerakódott port, majd egyszerűen az egyébként sem meleg helyiség elkezdett lehűlni. Szép lassan az örvénylő szél, és energia eltűnt, és megmutatkozott igazi formám.
Szép lassan kinyitottam a szememet, majd a hátamon levő fegyveremet kezembe vettem és egy lassú, de annál erőteljesebb suhintással jeleztem, hogy most neki kell félnie a kaszámtól. Nagyon komoly voltam, és céltudatos.
~ Megmutatom, hogy milyen a hó és a jég ereje. Nem izgat, hogy milyen erőt birtokolsz. Nem érdekel, hogy milyen technikákat ismersz, nem érdekel, mennyire, és hogyan képeztek ki. Nem érdekel mennyire vagy erős, és képzett. Én megfoglak ölni. …
- Én nem tartok részletezést. Majd úgy is tapasztalni fogod. … Már ha életben maradsz addig, hogy megértsd. – mintha az érzelem is távozott volna az előző formámmal.
Semmi figyelmeztetés nélkül előtte termettem, és eddig még nem ismert sebességgel, és erővel vágtam vele. Ha nem védené, akkor szerintem ezzel simán kettévágtam volna, mint egy almát. Szememben semmit nem lehetett kiolvasni, csak egy elhatározás volt, és nulla könyörület. Fordultam, és kezembe megpördítve kaszámat ismét, most keresztbe szándékoztam kettévágni ellenfelemet, majd Sonido segítségével eltűnök, és oldalról egy hatalmas rúgással próbálom röppályára segíteni most én az ellenfelemet. Földet érve felé szaladva egy alulról felfelé irányuló vágással akartam felsérteni a hasát, a mellkasát, a nyakát, és mélyebben az állát. Majd hátra ugrottam.
Már nem lihegtem, és a kisebb vágások is olyanok mintha ott sem lennének. Egyedül a kezemből csöpög a vér, de mintha nem is érezném, úgy fogom kezemben a nem túl kicsi kaszát, mely ebben a raktári homályban megcsillan.
- Kérdezhetek valamit? … Ez ugye nem a Shinkai-d? Igaz? … Még mindig nem oldottad fel a kardodat. Nemde? … Ha így van, akkor miért nem teszed? … Azt hiszem itt lenne az ideje.
Megfogadtam, hogy nem érdekel ellenfelem képessége, de csak kijött belőlem a kíváncsiság, illetve úgy gondolom, hogy jobb lenne neki is felfedni, és megmutatni az igazi erejét. Soha nem szerettem, ha alábecsülnek, és ha harcolnak, akkor nem adnak bele mindent. Ha már én megteszem, akkor az ember legalább ugyan ennyit elvár az ellenfelétől is. Érdeklődve figyelem, hogy mi lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Szomb. Szept. 11, 2010 4:51 am

Támadássorozatomat több, mint eredményesnek értékeltem, hiszen több helyen is megvágtam és a kidoum is nagyjából célt ért, csupán a befejező szúrásomat védte ki úgy, hogy azzal némi csalódottságot okozott nekem. De mindent egybevetve úgy éreztem sikerült eléggé legyengítenem, már nehezen vette a levegőt a fáradtságtól és ha nem csalt a szemem, a rúgásom is okozhatott neki valami sérülést, mivel mintha vért láttam volna a szájából kifröccsenni. Ennek ellenére továbbra is játszotta a kemény legényt, mintha attól nem látnám, hogy igenis megviselték az elmúlt egy-két percben történtek.
- Nem tudom eldönteni, hogy ezzel magadat akarod tévképzetekbe ringatni, vagy engem akarsz lenyűgözni :/
Csóváltam meg a fejemet csalódottan, és magam elé emeltem a kardom, felkészülve arra hogy összeszedi magát, és előrelendül. Ahogy felemelte a kardját, és a feltámadó szél bele-belekapott a hajamba már sejtettem, hogy mi következik. Úgy találta, hogy itt az idő megmutatni a zanpakutoujába zárt erejét is. Átváltozása végén egy farkasra hajazó lénnyel találtam szembe magam, aki egy szinte teljesen hófehér kaszát kapott le a hátáról, bemutatva egy hasonló suhintást, amilyennel én is szórakoztattam őt amikor előhúztam Mayoi Nekót a hüvelyéből. Bár a lány eddig megismert jellemét tekintve talán nem azért tette, amiért én, hanem puszta felvágásból :/ Mindenesetre szemöldökömet összeráncolva növeltem az összpontosításom, hiszen nem tudtam mire is lehet képes igazából. Hiába azonban a teljes koncentráció, gyorsasága még így is megdöbbentett, csupán az utolsó pillanatban tudtam beletenni csapásába a pengémet, és emiatt a megfelelő erővel sem tudtam azt kitámasztani. Éles fájdalom hasított a fegyvert tartó bal vállamba, és emiatt a figyelmem is összeomlott. A következő pillanatban már a levegőben repültem sajgó oldallal és egy méretes és fájdalmas sebbel a hasfalamon, majd átszakítva néhány doboztornyot és egy oszlopot végül egy másik tartópillér állított meg, hogy aztán egyből ugorhassak is félre az újabb támadás elől. Erősen zihálva zuhantam a padlóra, miközben a vérző hasamat tapogattam, vizsgálva a seb mélységét. Valahogy az összes eddigi sérülésemet érezni kezdtem, de igyekeztem kirekeszteni a fájdalmat, és lassan feltápászkodtam.
- Már mondtam... hogy nem...
Lihegtem az arrancarnak csapzottan, miközben kardomra támaszkodva próbáltam talpon maradni, bár lábaim még nem igazán akartak nekem engedelmeskedni. Így nem tudom felvenni a versenyt a gyorsaságával, és a megnövekedett ereje már-már eléri az enyémet. Súlyos hátrányba kerültem, amire lépnem kellett valamit, ami nyilvánvalóan csak a shikaiom feloldása lehetett. Minden erőmet összeszedve rábíztam magam ingatag lábaimra, ahogy a zanpakutoumat oldalra nyújtottam, másik kezemet pedig rátettem a kinyújtott felkaromra. Halványkék reiatsu tört fel, ahogy szabadjára engedtem a lélekenergiám.
- Hikkake, Mayoi Neko!
Suttogtam sötét tekintettel, karjaim pedig a reitasummal azonos színű fénybe burkolóztak, mely az átalakulás végeztével apró darabokra tört, felfedve az alkarjaimig érő fémkesztyűket. Kezemben maradt a látszólag változatlan külsejű katanám, muszáj tartogatnom Eliana számára néhány meglepetést még. Megnövekedett erőm miatt már nem okozott gondot a talpon maradás, és a fájdalom mértéke is alaposan lecsökkent. Újra képessé váltam a harcra.
- Meg fogod bánni, hogy láttad ezt a formám.
Közöltem hűvösen, majd az eddigi mozdulataimnál jóval gyorsabban a levegőbe szökkentem, és hatalmas erővel sújtottam le a lányra, aki a kaszáját a feje fölé kapva védte a támadást. Lábai alatt a padló nem bírt teljesen ellenállni a nyomásnak, és egy sekély mélyedés keletkezett ahogy izmaim kapacitását használva próbáltam félretolni a kaszát. Lévén tervem nem sikerült, a támasztékot kihasználva átlendültem ellenfelem felett és ahogy a földre érkeztem, úgy próbáltam meg felhasítani a hátát. De mire teljesen megfordulhatott volna, shunpómat használva ismét mögé és fölé kerültem, ám ekkor már nem volt a kezemben kard, csak a kesztyűkből kiálló karmok látszottak. Első meglepetésemet mostanra időzítettem, hiszen a változással erőm és gyorsaságom ismét növekedett, és most ezt az erőt használva - mely összességében háromszor nagyobb, mint shikai előtt - próbáltam teljesíteni az ígéretem, és újból fejbe rúgni Elianát. Nem bíztam a véletlenre, a halántékára céloztam. Ha találok, azt már nem fogja olyan olcsón megúszni, mint amikor fejen térdeltem. Nem csak fájni fog, de a mozgáskoordinációját is tönkre teszem, amíg a kis csillagok nem szállnak el a kobakja körül, sőt akár véget is vethetek a harcnak ezzel az egy rúgással.

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Vas. Szept. 12, 2010 7:02 am

Fegyverem kioldása után, az azonnali támadás kifizetődő volt. Az első csapásomat egészen jól kivédte, viszont mintha a vállába erős fájdalom nyilallt volna, majd az oldal vágással sebet ejtettem rajta, és már az első csapástól megzavarodva sikeresen a rúgásom is eltalálta, melynek következtében jó pár métert repült, de a seb ellenére, hamar kitért az újabb támadásom elől.
~ Két nagyobb vágás. Nem is olyan rossz, de még várok egy kicsit a sebek igazi súlyának felfedésével.
Zihált, és érthetően elég sok vér folyt a hasából. Számomra ez a helyzet nem is lenne olyan rossz, de koránt sem bízom el magam, mert másodpercek alatt fordulhat a kocka, és én kerülhetek a padlóra.
- Már mondtam... hogy nem... - tápászkodott fel.
- Úgy látom te is makacs vagy... - nulla együttérzéssel, vagy gúnnyal.
Kissé ingatag lábaira támaszkodva karját oldalra emelte, majd másik fezét ráemelte a kinyújtott felkarjára. Halványkék lélekenergia tört fel belőle, mely ismét felkavarta a port a raktárban. Én rezdületlen arccal vártam. Pontosan tudtam, hogy most fogja feloldani a kardját.
- Hikkake, Mayoi Neko!- hangzott el a parancsszó.
Az energia a karjaira összpontosult. Majd mint egy üveg összetört, és megmutatkozott Kardjának igazi formája. Nagy változás nem látszott, csak karjaira egy elég hosszú fémkesztyű jelent meg, és kardja látszólag változatlan formában volt a kezében. Úgy tűnt, hogy a kiengedés hatására a megnövekedett erőnek hála a sebei már nem jelentettek akkora problémát számára. Persze csak látszólag.
- Ugye, hogy jobb volt, csak kiengedni?
- Meg fogod bánni, hogy láttad ezt a formám.
- Majd kiderül. Nem...? Egyébként is nem tartanám fernek, ha én minden erőmet beleadom, te meg még a Shikai-t sem használod, és netán meghalnál. ... Így legalább nyugodt vagyok. Illetve ha már ennyire ellenkeztél az előhívása ellen, akkor megtiszteltetésnek veszem, hogy láthatom.
Megforgattam a pengét, és összpontosítok. Most már ő sem veszi félvállról ezt a küzdelmet. Így nekem is fel kell készülnöm rá, hogy nagyobb pofonokat fogok kapni.
Tőle eddig nem ismert gyorsasággal felszökkent, és fentről egy hatalmas suhintással akart egyé tenni a földdel. Fejem fölé emeltem kaszámat, és hárítottam a támadást. Elég erősen nyomott lefelé, én bírtam, viszont a talpam alatt levő talaj már nem bírta ilyen jól a megpróbáltatást, így be is süllyedt. Megpróbálta félretolni a kaszát, de azt én nem hagyom. Erősen kitartok.
~ Igen valami ilyesmi elsöprő erőre számítottam tőle, viszont a gyorsasága is meglepően nőt. Ami számomra annyira nem felemelő tény.
Támaszomat kihasználva lendületet vett, és átfordult felettem a hátam mögé, és már suhintott is, melyet a hátrafelé fordulást megelőző előrelépéssel letudtam, viszont mire megfordultam, ismét a hátam mögött volt egy Shunpo segítségével. Viszont ez és az azt követő mozdulat is sokkal gyorsabb volt, mint az eddigi, és a kardkiengedés utánihoz képest is. Nem bízza a véletlenre. egyenesen a halántékom felé száguld a lába, melyet én nem is teljesen látok. Ez a rúgás akár végzetes is lehet, a két ütés tetejében. Reflexből kaszámat felemelem, és egészen hagyom, hogy a kezem szinte a penge kezdete tövéig csússzon, majd fejemhez emelem, hogy megvédjen a fejem felé száguldó láb ellen, viszont közben a bal kezemmel ökölbe szorítva felemelem, hogy a másik oldalt tartsa, és a hatalmas rúgás hatására a kasza pengéje ne csússzon el. Az egész pillanatok műve, de még így is az utolsó pillanatban kerül a penge úgy, hogy a legnagyobb felületen védhesse a fejemet, és megakadályozza, hogy egy újabb közvetlen ütés érje a fejemet. Viszont a rúgás nagysága, és sebessége miatt, mint ha a talaj csúszna, úgy csúsztunk jó pár méteren keresztül, majd sikerült csak megállnom. Lassan kiegyenesedtem, és leengedtem a fegyveremet. Erősen vettem a levegőt, ziháltam. Hajszálak közül egy újabb vércsík csúszott lefelé, melyet letöröltem. A kezemen is meglátszott a rúgás igazi ereje.
- Nálam sem válik be kétszer ugyan az a technika.
Jobban megfigyeltem. A kesztyűkből hatalmas macskaszerű karmok álltak ki, és az előbbi kardnak se híre se hamva. Ezek szerint ha így van, akkor sokkal gyorsabb, és sokkal erősebb támadásokkal tud majd meglepni. Ez egyáltalán nem jó hír.
~ Egy hajszálon múlt. Ha ez eltalál, akkor abba biztosan belehalok. ... Úgy látom egy fürge macskával van dolgom, aki ha kiölti a karmait, akkor sokkal gyorsabb, és sokkal nagyobbat tud ám karmolni. Az előbbi támadása a szerencsémen múlt, hogy nem okozta a végzetemet, viszont nem lehetek minden egyes alkalommal ilyen szerencsés. A gyorsasága így az enyémmel vetekszik, így már ez nem előnyöm. Muszáj gyorsan hűvösre tenni a kismacskát, különben nagyon csúnyán megjárhatom.
Nem gondolkoztam sokáig, ismét felé szaladtam, kaszámat ismét mindkét kezemben tartva. Mielőtt csaphattam volna, Sonido segítségével megtévesztem, és oldalról vágok egy nagyot, majd kaszát pörgetve, kivédem az egyik éles karmos támadását, majd fordulva ismét felé csapok, viszont így elég gyors vagyok, viszont nem annyira, hogy ez tényleges fölény legyen. Így nem is fogok oly könnyedén, és gyorsan körbeugrálni, így szemből gyors, és erős vágásokkal támadom. Fentről lefelé csapok, majd elhajolok egy támadás elől. Kaszámat keresztbe rakom, megpörgetem, majd alulról vágok vele. Ellencsapásra számítva hátraugrok, majd ismét előrehajolva suhintok. Egyik oldalról hárítok, majd kaszám hosszának köszönhetően, a másik irányból jövő támadást is el tudom téríteni. Célom nem más, mint minél több nagyobb-kisebb vágást ejteni mind a lábán, kezén, illetve egyéb testrészein. Jelenleg előbbi támadásomnak hála a bal kéz, váll, mely valószínűleg megrándulhatott, illetve a has, mellkas lenne a legelőnyösebb találati helyek. Természetesen a védekezés és támadási technika együttes alkalmazása nem feltétlen a legtökéletesebb. Az hogy valaki védekezik, de közben igyekszik nagy sebeket ejteni ellenfelén, az általában nem úszhatja meg sérülés nélkül. Hisz mikor támad, akkor a védekezésében csúszik el, és ha védekezik, akkor nem tud egyből szép ellentámadást is nyújtani. Viszont igyekeztem egy arany középutat találni, ahol kaszaforgatási készségem, és a már nem fölényes előnnyel büszkélkedő gyorsaságomat, és hajlékonyságomat bevetni. Viszont ugyan úgy nem mehet ez a végtelenségig, így egy hárítás után Sonido segítségével mögé, srégan ugrok, és egy forgással még lendületet véve fentről lecsapok. Igyekszem erősen lenyomni, viszont ő attól erősebb lett, hogy ez nehezére essen megtartani. Elveszem a pengét, majd ismét suhintással próbálok ismét, most a jobb karjára vágást ejteni, majd ismét a pengék össze akaszkodnak, ismét szikrázva tartanak ellent egymásnak. Hátraugrok, és most kis pihenőt tartok.
- A célom nem az volt, hogy lenyomjalak. Hanem, hogy minél többször megvágjalak.
Mivel háttal álltam neki, lassan megfordultam, és határozottan, komolyan a szemébe néztem. Egyenlőre meg nem szándékoztam elárulni, hogy mi is a lényege az esetleges vágásoknak. Valószínűleg ezen a kérdésen még agyalni fog egy keveset. De minden egyes sebbel közelebb kerülök ahhoz, hogy esetleg sikeresen megfagyasszak legalább egy testrészt. Viszont egyáltalán nem könnyíti meg nekem ezt a célomat, mert tökéletesen véd, és mindeközben tökéletesen is támad. Nincs sok meglepetésem, és elég gyorsan fogynak az esetleges ötleteim. Túl képzett, hogy legyőzhessem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Csüt. Szept. 16, 2010 5:57 am

Shikai. Volt olyan időszak az egyébként még nem túl hosszú pályafutásom során, amikor nem szívleltem a használatát. Úgy éreztem többre megyek csupán kardforgatási képességemmel, és csak akkor használtam, ha szükségem volt arra az erő- és gyorsaságnövekedésre, amit biztosított nekem. Persze ez még akkor volt, amikor Mayoi Neko nem osztotta meg velem a teljes erejét, és csupán a karmaimra támaszkodhattam a feloldása után. Azonban ahogy fejlődöm, úgy hajlandó egyre inkább kinyílni felém ez a felettébb beképzelt macska, akinek legyen bármennyire aranyos a külseje, bizony jégből van a szíve. Karmaim visszahúzásának lehetőségét is csak azután ismertette velem, miután Naraku tai... szóval extaichou ellen kis híján otthagytam a fogamat, és csupán új kapitányomnak köszönhettem, hogy ez nem történt meg a vaizarddá és ezzel árulóvá vált férfi ellen. Most először próbálhatom ki éles harci körülmények között a shikaiom fejlettebb változatát, mely csak tovább szélesítette a harc közbeni lehetőségeim tárházát. És még mindig, még mindig úgy érzem hogy valamit titkol előlem a zanpakutoum lelke, és csak remélni tudom, hogy előbb-utóbb elnyerem a teljes bizalmát és ezzel a teljes erejét is. Most azonban ezzel a feltételezetten nem kiteljesedett erővel kellett legyűrnöm az arrancart, aki kétségtelenül más szinten áll, mint a legtöbb korábbi ellenfelem. Igaz Narakun kívül talán még nem is harcoltam még olyannal, akinek az ereje legalább megközelítette az enyémet, és bár érzem hogy én irányítom ezt a küzdelmet is, Eliana képes lehet arra, hogy legyőzzön, ha hibát vétek. Gyorsabb, mint én, és kitartóan állja a támadásaimat, képes kitérni a csapásaim elől a mozgékonyságával. Remélem a shikaiom által megnövekedett gyorsaságommal már ebből a szempontból is fel tudom venni vele a versenyt, még ha túlszárnyalnom nem is sikerül, de talán a különbség csökkenhet a gyorsaságunkban. Az általam alkalmazott támadássortól azonban ügyesen megvédte magát, és bár kaszája lapja a fején csattant a rúgásom következtében, és ezáltal újabb sebet szedett össze a kobakjára, ez mégsem olyan, mintha tényleg eltaláltam volna. Messze nem olyan. Rengeteget tudott tompítani az ütésem erején, és van egy olyan gyanúm, hogy ez a rúgás nekem fájt jobban, hiszen sebesült hasfalamat megviseli az efféle teljes testet igénybe vevő mozgás, amit a földet érés után pillanatokra összegörnyedő alakom miatt talán a lány is észrevehetett.
- Sajnálattal hallom.
Jegyeztem meg szúrósan, miközben továbbra is ignoráltam a fájdalomérzetet. Nem engedhettem meg magamnak, hogy lassítsa a mozgásom vagy gyengítse az ütésem a kellemetlen helyen lévő sérülés. Egy mély levegőt véve söpörtem félre a zavaró gondolatokat, és ezúttal már sokkal felkészültebben vártam Eliana támadását, hiszen előbb mozdult mint én. Mire le tudott csapni, kezemről már eltűntek a karmok és ismét a zanpakutoumat tarthattam benne. Még nem akartam megmutatni neki, hogy fizikai képességeimen kívül miben is erősít igazán az új shikaiom. Akárcsak én, ő is a gyorsaságával akart megtéveszteni, amikor a bemutatott iránnyal ellentétben végül máshonnan támadt rám, és ha nem lennék képes mindkét kezemmel egyformán jól vívni, valószínűleg egy újabb mély sebet tudhattam volna magaménak, így viszont még időben tudtam reagálni és kaszáját sikerül annyira eltérítenem a saját pengémmel, hogy csak megkarcolja a felkaromat. Kasza ellen még nem harcoltam, így el fog tartani pár percig, míg hozzászokok az idegennek tűnő fegyver mozgásához, az viszont már most nyilvánvaló volt számomra, hogy a nagydarab pengével az arrancar valószínűleg nem képes annyira gyorsan támadni, a resurrección miatt megnövekedett sebessége ellenére több idő kell neki két csapás kivitelezése között. Ez persze csak azért lehet igaz, mert az én sebességem is megnőtt a kardom kioldásának köszönhetően, a shikaiba lépés előtt briliáns bizonyítékát kaptam annak, hogy a nagyobb fegyver ellenére is képes volt úgy támadni, hogy én abból ne érzékeljek túl sokat. Ezt persze ő nyilván betéve tudja, ezért is próbálkozott heves frontális támadással ezúttal. Erőteljes csapásait rendületlenül hárítottam, miközben a köztük lévő szünetet kihasználva igyekeztem vissza-vissza szúrni, hogy én is védekezésre kényszerítsem a lányt, és ezzel talán némi óvatosságra intsem őt, gyengítve a támadásait. Talán ezért, talán más okból úgy éreztem, hogy a csapásaiba nem visz bele akkora lendületet, mint amilyenre alighanem képes lenne, de végül letudtam azzal az indokkal, hogy ha több erőt vinne bele a suhintásaiba, akkor az tovább tartana, így nekem is több időm lehetne elhelyezni a testén egy-egy találatot. Válaszcsapásaimmal én elsősorban a vállaira és a lábára céloztam, mivel szerettem volna a mozgásán lassítani, de úgy vettem észre hogy ő is koncentrálja a támadásait, méghozzá a sérült testrészeimet előtérbe helyezve, valamivel könnyebbé téve számomra a védekezést. Azért sonidóját sem felejtette el használni, de hátulról indított, felülről érkező suhintásába ezúttal időben tettem bele a zanpakutoum, megakadályozva azt, hogy esetleg komolyabb baja essen az előbb már megfájduló vállamnak. Azonban a következő támadásánál megtörtént az, amitől igazán tartottam: a kasza elleni harcban való tapasztalatlanságom okán rosszul indítottam a hárítást, így az előbbi karcolás után a jobb karom egy valamivel mélyebb vágással is gazdagodott.
- Jobban jártál volna, ha nem fogod vissza magad, így nem sokra mentél. Ezt is csak az én figyelmetlenségednek köszönheted...
Böktem a fejemmel a sérült karom felé kissé lihegve, hiszen a hosszas harc etap után már azért nekem is ki kell fújnom egy kicsit magam. Bal kezemmel igyekeztem elszorítani a vérzést, míg pihegtem, miközben azon gondolkodtam, hogy miért törekedett csupán sebekre teljesen szándékosan. Ezek szerint nem azért, hogy minél kevesebb időt hagyjon nekem visszatámadni, hiszen a védelmében így is keletkeztek rések, amiket úgy látom sikerült is kihasználnom. Minden bizonnyal valami hátsó szándéka van, de amíg nem tudom mi az, nem tehetek ellene semmit. Ezért inkább idegeskedés helyett arra fordítottam a figyelmem, hogy megtervezzem a következő támadásom. Nagy felületet tud védeni, mert nagy a pengéje, viszont lassabban is mozog, mint egy olyan kard, mint az enyém. Talán ki tudnám használni ezt a dolgot, viszont ehhez szükségem lesz a teljes sebességemre is. Így karmaimat ismét kieresztettem, eltüntetve a katanát és villámtánccal indultam meg. Kaszája pengéjétől messzebb lévő lábánál jelentem meg guggolva, és bár a görnyedt testtartás iszonyatos kínnal járt, mégis igyekeztem tűrni és hátracsapva elvágni a lábszára hátsó felén lévő izmokat. A következő mozdulatommal immár felegyenesedve a másik oldalára pördültem és a lapockáját szerettem volna felhasítani, majd a levegőbe ugrottam és egy hátraszaltó közben céloztam meg az arcát félméteres karmaimmal. Talpra érkezve azonnal hátraszökkentem, hogy ne érhessen el a kaszájával, majd mielőtt ismét előrelendültem volna, feltartottam a kezem és egy gyenge Shakkahout lőttem el Eliana felé, akit talán kicsit elbizonytalaníthatott az előző Oukasenem ereje a kidouimmal kapcsolatban. Az apró figyelemelterelést felhasználva ismét shunpómat használva kerültem ki a látóteréből, hogy aztán az eddigi trükkös mögé vagy mellékerülések helyett pontosan vele szemben jelenjek meg, és egy erőteljes balegyenessel kínáljam meg a fejét, mely persze a karmaim miatt nem egy sima ütés volt, hanem egy olyan támadás, amivel akár szó szerint kis is szúrhatom a szemét.

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Vas. Szept. 26, 2010 3:19 am

A rúgás után kicsit összegörnyedt. Most már azt hiszem, érzi egyre jobban a sebet, melyet okoztam neki. Viszont ennek a tudatában sem bízhatom el magam, mert gyorsabb lett, és ezzel előnyömet végérvényesen elvesztettem. Sokkal képzett, és egy apró baki is végzetes lehet rám nézve. A karmok helyet, most ismét kard lett a kezében, és azzal védte a támadásomat. A kétkezes technikának hála ismét védte a támadásomat, de szerencsére sikerült egy kisebb vágást ejtenem a felkarján. Ami számomra felért egy fél sikerrel. Mint ahogy a támadás kombináció mellek hatásaként nem tudtam mindig védeni a támadásait, hisz az lehetetlen is lett volna. Egy elég mély vállvágást kaptam, sajnos ugyan azon oldalon, ahol a karom is már megsérült. Illetve ettől két kisebb combvágás, de erről sem feledkezhetek meg sajnos. De mondhatom, hogy ezek ellenére volt értelme ennek a támadás sorozatnak? Azt hiszem igen legalábbis szerintem megérte eme kockázat ellenére bevállalni ezt a koncepciót. Ugyanis még a végén ismét sikerült az előbbinél nagyobb vágást ejteni, most a jobb karjára.
- Jobban jártál volna, ha nem fogod vissza magad, így nem sokra mentél. Ezt is csak az én figyelmetlenségednek köszönheted...- bökött fejével az okozott sérülésre.
~ Kevesebb sérülést okoztam, mint szerettem volna, viszont ennyivel is benntebb vagyok. Nem sokára megérti, hogy igen is nekem megérte.
Természetesen egy ilyen hosszú támadás után mind a támadó, mind a védekezőt megterheli, így mindketten erősen lihegtünk. Fájdalmasan szorítottam össze a fogamat, és kezemmel megpróbáltam összeszorítani a váll sebemet, melyet tényleg nem vehettem félvállról. Viszont most nem Genni-vel harcolok, hogy legyen időm bekötözni a sérülést, és ha nem is teljesen, de megállítani a vérzést. Ebben az esetben tényleg lehetetlen, mert ellenfelem ismét támadásba lendült. Kardja kezéből eltűnt, helyette ismét a karmok jelentek meg. Tudtam, hogy így legalább egy fokkal gyorsabb, mint az előző formációban, így nem lankadhat a figyelmem, mert egy ütés és nekem végem. A kasza pengéjének helyével ellentétes lábamhoz Shunpo-zott, és guggolva hátracsapva a lábszáram hátsó részét akarta szétvágni. Ha sikerrel jár, akkor a jobb lábam használhatatlanná válik. Elkaptam a lábam, de így is a karmok darabszámának megfelelő számú vérző vágásnyom jelent meg a lábamon. Ez nem volt elég, és lapockám felé próbált csapni, ez elől sikeresen elugrottam, de ez is csupán hajszálon múlt. Felugrott, és egy szaltót követően az arcomat akarta eltalálni. Hátra hajoltam, hogy kikerüljem, de ez is végződhetett volna sokkal rosszabbul. Talpra érkezett, és a csapásom elől hátra ugrott. Viszont nem jött ismét felém, hanem felemelte a kezét, és egy Shakkahou-t lőtt felém. Magam elé tettem reflexből a kaszámat, viszont ez a mágia meg sem közelítette az előzőt.
~ Mi ez? Egyszer erős, egyszer gyenge? Vagy csak egy volt erős? …. Nem, nem szabad ezen agyalnom, ….
A lány eltűnt a szemem elől, viszont az eddigi elméletek alapján nem a hátam mögé érkezett, és onnan próbált hátba támadni, hanem egyenesen szemből támadt, és egy jobb egyenessel próbált eltalálni. Az eddigiekkel ellentétben ez most sokkal veszélyesebb volt. Nem csak az ütés ereje, és gyorsasága számomra a legaggasztóbb, hanem az hogy most a pengék is ott vannak, melynek hatására először az fog a fejembe állni. A megcsillanó pengék fénye tükröződött a szememben. Még szerencse, hogy a kaszám pengéje pont előttem volt, így a nagy sebesség ellenére is tudtam cselekedni.
Nagyon lihegek, le vagyok térdelve, és kezemre támaszkodom, és a padlón gyűlnek a vércseppek. Néhány méterre lehettem ellenfelemtől. Felemelem a fejemet, és egy hatalmas vágás lett az arcomon és a fejemen levő maszk darab, mely ebben a formában, mint egy pánt vagy inkább egy korona, egyik fele nem volt meg.
~ Félek? … Ez a támadás akár meg is ölhetett volna. Ha nem emelem fel a kaszámat, és nem térítem el, akkor szerintem a látásomon kívül mást is elvesztek. … Sokkal jobb tőlem. … De ezért feladjam? … Nem … Az nem én lennék.
Kaszát támaszként használva sikeresen felálltam. Nagyon lihegtem. Az igazi képességemet nem mutattam meg neki. Illetve a végzetes támadásomat sem ismeri, viszont minél több sebet szerzek, annál inkább ásom meg saját síromat. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy nem szabad feladnom. Még nyerhetek, ha jól lépem meg a lépéseket, akkor szembeszállhatok a képzettsége ellen, a szintkülönbség ellen. Sikeresen feltápászkodtam. Igen győzni akarok, és még nincs veszve semmi. Bár nem tudom, hogy így hogy fogok teljesíteni. Az előző lépést nem tehetem meg, mert ugyan úgy nem érnék el vele sokat. Valamit gyorsan ki kell találnom, mert vége lesz. Fogamat összeszorítva próbáltam meg megfeledkezni a fájdalomról, és mint egy igazi farkas kicsit rámorogtam.
- ÁÁÁÁÁÁÁ!!! – szaladtam neki egyenesen.
Először szorosan tartottam a fegyveremet mindkét kezemmel, majd hirtelen elengedtem az egyikkel, majd a bal lábához lőttem egy kis halovány Barra-t. Majd ugrok, és még egyszer ismét pár centire tőle lőttem még egyet. Ezzel jóformán a poros közeget felkavartam, majd ugrottam, és fentről akartam erőteljesen lecsapni. Majd földet érve az arca mellet lőttem el egy újabb Barra-t, mely telibe talált egy méretes doboz oszlopot, mely elkezdett lefele dőlni. Én persze azonnal el is ugrottam onnan. Kaszámat megforgattam, és ismét nekirontottam a lánynak. Most keresztbe akartam vágni, de ez nem sikerült. Le akartam söpörni a védelmét, de erősen és határozottan őrizte. elugrottam, majd ismét egy tőle pár centire földet érő Barra segítségével akartam ismét port kavarni. Majd ismét megforgatva fegyveremet, és csapás helyett, most egy rúgással próbálkoztam, majd ugyan ezzel a lendülettel próbáltam ugyan úgy a karjára egy újabb sebet ejteni.
~ Most már jó lesz.
Sonido segítségével eltűnök, majd a lábához érkezem a lábánál megvágtam a talajt, majd elugrok egy támadás elől. Lihegek, majd ismét felé szaladok. A tervem szerint, a nulla hatás hitében nem lépett el onnan, ahogy a földbe csaptam. A kaszám, és az én egyik képességem az, hogy amit megvágok, az megfagy. Legutóbb sikerült ezt véghezvinnem, remélem most is lesz olyan szerencsém, hogy ha nem is nagyon, de részben megfagyjon a talaj, és ezzel úgymond meg akadályozzam, hogy elugorjon. Viszont ezzel csak egy védekezési lehetőséget csuktam ki. A karját pedig futás közben a Claro de luna-val próbáltam lekötni, és már szaladtam is, hogy egyenesen a mellkasába vágjam a kaszámat. Már ott voltam, már lendült is a fegyverem, viszont mint akibe belecsap a villám, a támadást keresztül vágja a vállamba, és a kezembe álló iszonyatos fájdalom, és a fejsérüléseknek is köszönhetően megszédültem. Mintha a sors egyszerre akarná vissza ütni ezeket a sérüléseket. A támadás veszít lendületéből, gyorsaságából, és erejéből. Már nem olyan, mint amilyennek indult.
Ez egy nagyon súlyos ballépés. Nem hogy a támadás nem éri el igazi célját, hanem ellenfelemnek adtam egy újabb tökéletes támadási lehetőséget.
~ Ez… nem… nem lehet igaz ……
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Vas. Okt. 03, 2010 12:25 pm

Bár eddig is úgy éreztem, hogy én irányítok, mégis most jött el az az időszak, amikor fölényemet valóban érvényesíteni tudtam. Bár mozgékonyságának köszönhetően még mindig képes volt arra, hogy minimalizálja a támadásaim által okozott sérülést, de a tény, hogy egyre többször tért ki egy hajszállal később, mint kellett volna, lassan az én malmomra hajtotta a vizet. Lesajnáló tekintettel figyeltem, ahogy a földön térdelt, megpróbálva egyenletessé tenni a légzését, egyelőre nem túl sok sikerrel. Kifejezetten úgy nézett ki, mint aki erősen közelít ereje végső határához, ami a testén éktelenkedő sebek számát elnézve nem is volt csoda. Én sem néztem ki túl bizalomgerjesztően, a jobb karom már nem 100%-os, és egyre zavaróbb volt a mellkasomon illetve a hasamon tátongó seb is, ám én még jól tartottam magam. Mégis volt egy olyan érzésem, hogy tartogat még valamit a tarsolyban a lány, és nem szabad alábecsülnöm.
- Kitartásból jeles, azt el kell ismernem.
Szólaltam meg, miután feltápászkodott. A szemében tükröződő akarat nyilvánvalóvá tette, hogy nem fogja egykönnyen feladni, és továbbra is komoly ellenállásra számíthatok tőle. Érezvén, hogy bármikor támadásba lendülhet, kezemben ismét kirajzolódott katanám alakja, hogy aztán a reiatsutünemény megszilárduljon és kardom elnyerje eredeti formáját. Megérzésem nem csalt, alig telt el néhány másodperc és Eliana ismét megindult felém, erélyes harci kiáltást hallatva. Egy elegáns mozdulattal léptem félre a lábam irányába indított bara elől, majd kerültem el a másikat is. Úgy tűnt, szokatlanul könnyű dolgom van, de az orromba beköltöző kellemetlen érzés hamar egyértelművé tette, hogy ezek az energiagömbök nem akartak engem megsebezni. A felkavarodó portól köhögni és prüszkölni kezdtem, szenvedésem közben nehezemre esett követni az arrancar mozgását, hiszen a szememet is alig voltam képes nyitva tartani, és csak az utolsó pillanatban, közvetlenül azelőtt tudtam felemelni a zanpakutoum és megállítani a kaszáját, mielőtt az a fejemhez ért volna. Miután sikeresen ellöktem magamtól, fejem mellett egy újabb bara száguldott el, és az előzőek alapján jól gyanítottam, hogy ez sem engem célzott, hanem a mögöttem lévő doboztornyot, mely vészjóslóan kezdett el felém dőlni. Szóval megpróbál piszkos trükkökkel megzavarni, hogy némi előnyt kovácsoljon magának. Kár, hogy néhány nagy doboz számomra nem fenyegetés, ahogy valószínűleg őt sem rázná meg, ha megdobnám eggyel. Bal lábammal egy kicsit hátrébb lépve fordítottam be a törzsem egy kissé, és mértem egy erőteljes ütést a rám zuhanó fatárolókra, mellyel ripityára törtem az engem veszélyeztető darabokat, azzal együtt, ami bennük volt. Tekintetemet mindeközben továbbra is a lányon tartottam, így még bőven időben toltam félre a kaszáját, amikor ismét megtámadott. Újabb poros trükkjét már nem vettem be, és méterekkel hátrébb ugorva kerültem ki a felkavarodó szemcsefelhőből, gyors támadása azonban így is elég volt arra, hogy jobb karomat egy újabb sebbel gazdagítsa, igaz, ezúttal inkább arra figyeltem, hogy belevágjak a támadásába, és a védekezést csupán a rúgása ellen koncentráltam annak a végtagnak már úgy is mindegy egyel több vagy kevesebb fájó pont nem számít.
Amit azonban a következő csapásánál csinált, az nem volt számomra tiszta. Hiába került sonidóval mellém, meg sem próbált megtámadni, csupán a suhintásom elől menekült el. Újabb trükkre gyanakodva próbáltam utána fordulni, azonban legnagyobb meglepetésemre a lábam nem mozdult, és mire észbe kaptam, már a kezeim is meg voltak kötözve azzal a bilinccsel, amit korábban már használt. Tágra nyílt íriszekkel figyeltem, ahogy kaszájának pengéje nagy sebességgel felém közelített. Itt a vége? Nem tudok védekezni, azt csinál velem amit akar. Úgy éreztem hiába az elhatározás, mégis sikerült alábecsülnöm Elianát, aki teljesen váratlanul fordította meg a küzdelem menetét és talán végkimenetelét is. Azonban a mozdulat hirtelen lelassult és bizonytalanná vált, nekem pedig szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy ezt kihasználjam. Izmaimat megfeszítve törtem ki a béklyóból, és katanámat egy határozott mozdulattal akasztottam bele a lány felém tartó kaszájába, majd a mozdulatot felgyorsítva kitéptem azt az arrancar gyenge fogásából. A fegyver métereket repült a levegőben, mire hangos csattanással a földet ért, és a padlón végigcsúszva a szemközti falnak vágódott. Egy pillanatig sem habozva megrántottam a jégnek köszönhetően földbe gyökerezett lábamat is, összetörve a megfagyott vizet, majd villámgyors mozdulatokkal söpörtem ki a zavart tekintetű ellenfelem lábát, fordítottam be, és ültem rá a derekára, így szegezve őt hassal a földhöz. Az ébenfekete hajtincseknél fogva emeltem meg a fejét, kardom pengéjét pedig a torkához érintettem.
- Owari da, arrancar. Jól harcoltál, de a tudásod kevés volt. Nem akarlak megölni, ha elismered hogy vesztettél, akkor elengedlek. De ha ellenkezel, meg fogom tenni, amit kell. Tiéd a választás.
Közöltem ridegen Elianával, akivel nem tudom hogy mi történhetett, de ennek köszönhetően néhány másodperc alatt a biztos győzelméből sakk-matt szituációt teremtettem. Kissé megkönnyebbülten vártam a válaszát, így vagy úgy, de remélhetőleg perceken belül végre hazaindulhatok. Naracchi már biztosan tűkön ül, hogy hol vagyok, nem szokásom késni.

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Hétf. Okt. 04, 2010 9:42 pm

A támadásaimat simán kerülte, és a dobozhalmazt is nemes egyszerűséggel könnyedén szétcsapta. Szétvágta, mint ha nem is súlyos dobozok lennének, hanem valami kis alma, vagy papír cetli. Annak ellenére, hogy esetleg neki sokkal láthatóbbak a sérülései, mégis sokkal jobb helyzetben volt, és van mint én. Viszont a támadás sorom egyetlen eredménye az volt, hogy sikerült megvágnom ismételten a jobb karját. De végére tényleg sikerült abba a helyzetbe hoznom, melybe szerettem volna, bevihettem volna tényleg a végső támadást, mely alapján akár nyerhettem is volna. De egyszerűen mintha össze esküdtek volna ellenem. Mintha a sors azt akarta volna, hogy ezt elrontsam, mintha egyszerre tört volna rám az összes eddigi fájdalom, sérülésnek összes hatása. Hozzáteszem ez annyira nem is fura, hisz a fejrúgások ellenére elég jól viseltem, illetve a tenyér, és a mély váll vágás még erre rátett egy lapáttal, és innentől kezdve menthetetlen volt a dolog. A karját kiszabadítva sikerült megállítania a kaszát, de ez nem volt elég egy nagy lökéssel ki is ütötte a kezemből. Egyszerűen képtelen voltam megtartani., mintha a kezemet időközben bekenték volna vajjal, vagy valami csúszós anyaggal, úgy csúszott ki fegyverem a kezemből. Szemem tágra nyílt, és minden lelassult. Métereket repült, és földet ért, majd még csúszott egy darabig, és a fal állította meg. Tényleg, mintha lassított felvételben néztem volna végig. Első alakalom, hogy nem hogy kiverik a kezemből fegyveremet, de ilyen messzire kerül tőlem. Egyszerűen jóformán védtelen vagyok. A fegyverem részben én is vagyok, és mintha én is földet értem volna.
~ Nem lehet… Ilyen még nem történt… A fegyverem… Mi… mi lesz velem? Védtelen vagyok……
Egy szúrással akár le is döfhetett volna, viszont ehelyett kiszabadította a lábait, és kibuktatott, melytől én szinte tehetetlenül hassal a földre estem. Ő ráült a derekamra, majd mint aki nem kímél, megragadja a hajamat, és így felemeli a fejemet. Egyik szemem csukva van,egész pontosan erősen csukva tartom, mintha attól félnék, hogy valami bele menne. A másikkal fájdalmasan, hunyorogva nézek előre. Fogaimat összeszorítottam. Jóformán már nem is érzek semmit, hiába tudom, hogy mennyire fájnak egyes sebeim, egyszerűen olyan lelki állapotban vagyok, mintha azok nem is lennének ott. Összezavarodtam, és mintha részben össze is törtem volna. Nem látom ellenfelem arcát, viszont a torkomnál érzem pengéjét.
- Owari da, arrancar. Jól harcoltál, de a tudásod kevés volt. Nem akarlak megölni, ha elismered hogy vesztettél, akkor elengedlek. De ha ellenkezel, meg fogom tenni, amit kell. Tiéd a választás.
Néhány perc lihegés után, és miután felismertem, hogy mi is a helyzet, hogy ellenfelem nyeregbe érzi magát, illetve választást ad nekem, hogy ebben a reménytelennek látszó helyzetben megmenekülhetek, ha elismerem vereségemet. Bár az is igaz, hogy előbb halok meg, mint az ellenfelemnek csak így mondjam, hogy igen vesztettem.
- Azt hiszed, hogy a képességem kimerült abban, hogy még gyorsabb lettem, és a fegyverem más formát öltött? …. – arcom és szemem elsötétült – Akkor igazán naiv vagy. … Emlékszel?.... Emlékszel hányszor és hol vágtalak meg a kaszámmal?... Emlékszel mit mondtam? Nem az volt a célom, hogy erővel lenyomjalak, hanem az hogy minél többször megvágjalak. … Szóval nem is baj, ha nem emlékszel, és nem tartottad számon. Nem sokára érezni fogod.
A sérülések szép lassan elkezdtek megfagyni. Az összes olyan sérülés, melyet a kaszámnak hála sikerült okoznom. Ezt a kis pillanatot kihasználva erőt véve magamon kiszabadultam az igazán kilátástalan helyzetből. Kezemre támaszkodva csípőmet kicsit megemelve és elforgatva letessékeltem magamról, én magam meg elgurultam onnan, hogy ne tudjon ismét rám ülni. Nem vagyok én ló, hogy a hátamra, vagy mostani eset alapján a csípőmre üljenek. Szerintem a tenyerében pár hajszálam ott maradt, de jelenleg az sem érdekelt. Gyorsan feltámaszkodtam és Sonido segítségével már a fegyveremnél is voltam. Már ennyi idő is túl sok volt, hogy fegyvertelen voltam. Eszem ágában nincs ilyen tényleg reménytelen helyzetbe kerülni, mint az előbb. Kész csoda, hogy képes voltam ezek után ennyi erőt belefektetni. Viszont nem húzhatom tovább az időt. A második technikámat is sürgősen be kell vetnem, különben tényleg nem lesz rá lehetőségem. Túl erős, túl képzett. Egyszerűen ez az egyetlen esélyem. Ha ez sem, akkor elvesztem. Akkor már tényleg nem maradt semmi esélyem. Akkor itt nem hogy nekem, de az életemnek is vége.
A sérüléseimet újra éreztem, és szinte ugyanott vagyok, ahol elkezdtem. Sajnos bármelyik pillanatban, támadás esetén megismétlődhet ugyan ez, viszont ezt nem szabad hagynom.
- De ha nem is lett volna semmi, akkor sem mondtam volna azt, amit hallani szerettél volna. Még nem vesztettem el semmit, és te se hidd ezt egy percig sem. … Mit fogsz csinálni a karoddal? … – mutattam a talán legjobban megfagyott testrészre – Megválsz tőle? … Gyorsan döntsd el, mert ha hezitálsz, akkor a következő támadásomba biztosan belehalsz. … Felkészültél?
Egyenesedtem fel, és emeltem magasra a kaszámat. A hideg lélek energia és a hópelyhek csak úgy szálltak a levegőben. Készültem a végső támadásomra. Ez egy megtévesztésből született végzetes csapás. Ezt soha nem szoktam a végére hagyni, most viszont így történt. Ez végzetes támadás lehet, de egyáltalán nem kivédhetetlen. Ha felismeri a lényeget, akkor meghalt a dolog. Most tökéletesen kell csinálnom, úgy ahogy eddig talán még soha. Most ez lesz a legnagyobb fegyverem. Ennek jónak kell lennie. Ebben bízhatok. Ez most nem gyengülhet meg fájdalom miatt. Ennek sikerülnie kell. Muszáj jól időzítenem. Ezt egyébként sem játszhatom el kétszer, ebbe kell beleadnom mindent. Ha nem sikerült, akkor tényleg ez volt az utolsó esélyem. De míg van egy halvány esélyem, addig nem fogom feladni. Addig nem fogom elismerni, hogy vesztettem, addig nem fogom elereszteni a kaszámat, hogy feladtam, addig nem fogom feladni az életemet. Nem halogathatom tovább…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Hétf. Okt. 18, 2010 1:23 pm

Lehet az teszi, hogy egy arrancar hátán ülök éppen, de hülyeségeken jár az agyam. Nyilván nem fogok rögtön Naracchi karjaiba omlani ha visszatérek Soul Societybe, halálra is rémíteném szegényt így, hogy össze vagyok kaszabolva, noha a sérüléseim annyira nem vészesek, csak hát nem nézhetek ki valami esztétikusan :/ Azt hiszem a mai tengerparti kiruccanásunk elmarad, azaz pontosabban most se jön össze, pedig már legalább féltucatnyi alkalommal megbeszéltük T_T Pedig már nagyon fel akarom avatni azt a fürdőrucit, amit Hitomival vettem, de valószínűleg egész délután a 4. osztag vendégszeretetét fogom élvezni. Kicsit sok munkát adok nekik, többet mint amennyit szeretnék. Bezzeg amikor még sanseki voltam... persze a börtöntöltelékeket nem lehet összehasonlítani egy Aizen-féle arrancarral, ez itt alattam is egészen jól küzdött, megérdemli az elismerést. De hát magasabb rang, komolyabb ellenfelek, ez az élet rendje. Ami azt illeti, makacsságban is nyerő Eliana, ugyanis a szavai egyáltalán nem úgy hangzottak, mint aki fel akarná adni a harcot. Nem tudtam elképzelni, hogy miféle képességről is hadovál, amikor egy penge érinti a torkát, a fegyvere pedig legalább tíz méterre van tőle. Fel voltam rá készülve, hogy az első gyanús mozdulatnál kettészeljem a nyakát, megelőzni nem fog tudni.
- Te se tudod, mikor kell abbahagyni a nagyszájú hősködést...
Húztam el a szám, de a testembe hasító hirtelen fájdalom gyorsan rádöbbentett, hogy valami mégis történt. Eszeveszett kínjaimat fájdalmas kiáltásom is megerősítette, olyan volt, mint ha valami hideg marná a bőrömet, és mihelyst az arrancar ledobott a hátáról, esés közben megpillantottam szenvedésem forrását. Lassan megfagyó karom látványától eltorzult arckifejezésembe a döbbenet is belevegyült. Úgy éreztem összeáll a kép, amikor felrémlett előttem a kasza karcolásától megfagyó padló, a szavai ezt az elméletet látszottak alátámasztani, bár tulajdonképpen nem érdekelt a mechanizmus, csak az, hogy pokolian fájt. Azonban egy előnye még ennek a képességnek is volt.
- Köszönöm, hogy elállítottad a vérzést. A karom marad a helyén, ha levágnám, jobban fájna.
Sziszegtem fogamat összeszorítva, miután kisebb nehézségek árán talpra kászálódtam, hiszen dolgozott bennem a harci ösztön, nem maradhattam védelem nélkül egy másodpercre sem csatában, ha fáj, ha nem. Jobbomat ugyan mostantól nélkülöznöm kell, és ezzel elvesztettem a legnagyobb előnyömet, a kiismerhetetlenségemet, de ellenfelem növekvő reiatsujából ítélve Eliana döntő mozzanatra készül, talán az utolsó erőtartalékait mozgósítja. Így lehet már nem is lesz szükségem a vívóstílusomra, csupán egyetlen, hajszálpontos suhintásra. Ennek fényében jómagam is elkezdtem felszabadítani a lélekenergiám, miközben arra gondoltam, hogy olyan hibát követtem el, ami akár az életembe is kerülhet. Túl naiv voltam, amikor azt feltételeztem, hogy egy arrancar is ugyanúgy fog viselkedni, mint egy szökevény, áruló shinigami, ha felajánlom neki az életét a vereségért cserébe. Ellenségeknek kéne lennünk, akik egymás halálát kívánják teljes szívükből. De bennem nincs elég hidegvérű kegyetlenség, én nem mészárszék vagyok, hanem érző lény, aki tisztában van azzal, mit okozok azzal, ha elveszem valakinek az életét. Egy arrancar viszont nem ilyen, ők nem törődnek ilyesmivel, és ha megölök egyet, nem fogok fájdalmat okozni egy vagy néhány másiknak. Hogy is ismerhetnék, milyen az, ha fáj a szív? Hiszen nincs is nekik olyan, csupán üresség és sötétség van a helyén. A hollow lyuk keletkezése kiirtja belőlük az érzelmeket. Most már tudom, ostoba voltam, amikor nem végeztem vele azonnal, amikor lehetett volna. De még egyszer nem fogom felajánlani neki az alkumat, azzal az elhatározással lendültem előre, hogy ezzel az egy csapással végzek az Elianával.

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Szer. Okt. 20, 2010 6:34 am

Úgymond gúnyos kérdésemre ugyan gúnyos választ kaptam, miszerint a támadásomból jóformán ő jött ki jobban.
- Köszönöm, hogy elállítottad a vérzést. A karom marad a helyén, ha levágnám, jobban fájna.
Látszott rajta, hogy a támadásom hatással van rá, és fájnak neki a megfagyott sebek. Igen azt hiszem összeállt benne a kép, hogy miért cselekedtem úgy ahogy, miért mondtam az amit. Számomra viszont ez koránt sem volt olyan helyzet, hogy tényleg én is jól jöjjek ki belőle.
Egyetlen támadásomba fogom összpontosítani az erőmet, koncentrálni, és tökéletesen időzíteni, mint eddig talán még soha. Ez a támadásom egyáltalán nem olyan, amit esetleg ne lehetne kivédeni, viszont aki későn ismeri fel a támadás igazi lényegét, vagy nincs ereje azt kivédeni, az könnyen életét vesztheti. De attól tartok, hogy ez a lány nem olyan, hogy ebbe tényleg ott hagyja a fogát, hogy ebbe beletörjön a bicskája. De meg kell próbálnom. Nem hiszem, hogy ha mindent jól csinálok és beleadok, hogy akkor esélye ne lenne ennek a támadásnak, még vele szemben is. Hisz a legképzettebb ember is könnyen beleeshet a figyelmetlenség, az elbízás csapdájába.
Iszonyatos fájdalmaim voltak, de kiegyenesedtem, megszorítottam a fegyveremet, és a hideg lélek energia már kavargott körülöttem, és a hópelyhek is megjelentek. Az ellenségem sem volt rest. Körülötte is feltámadt a lélek energia által gerjesztett szél. Gyilkolási szándék volt megfigyelhető a szemében. Ha eddig meg is kímélte volna az életemet, ha feladom, akkor most csupán a nézésével elárulta, hogy azt a lehetőséget többet nem adja meg nekem. Amint van rá lehetősége végez velem.
~ Ha tényleg így van, akkor nem szabad tényleg tétováznom. Nem kell ide jönnöd. Majd megyek én. Viszont ha nem figyelsz, akkor véged.
Elkezdem pörgetni a kaszát a két kezemmel. Először a szél felerősödik, majd mint a süvítő hóvihar száguld a lány felé. A hideg, csípős, hópelyhekkel megfűszerezett szél csak úgy egy karddal, vagy karmokkal nem lehet csak úgy kivédeni. De a támadás igazi lényege még csak most jön. A szél elég nagy terjedelemben vitt szinte magával mindent. Egy-egy doboz leszakadt papír részét, port, és mindent, amit még képes volt felkapni. Nem vártam meg, hogy a szél elérése után, legyen ideje megszokni, és esetleg, ha becsukta a szemét, hogy kinyissa. Amilyen gyorsan csak tudtam ott termettem mellette. De nem ahhoz a részre, ahol a fagyott karja volt, melyre logikusan lehetne számítani, hanem a másik oldalra. Nem tétováztam. Az ugrással szerzett lendülettel, már száguldott is a kasza pengéje egyenesen a lány már sebzett mellkasa felé. A szokásos hozzáfűzést nem raktam a támadásom mellé, hisz nem akartam előre a medve bőrére inni, másodszor, csak nagyobb esélyt adtam volna neki, hogy kivédje. Nem adom meg neki ezt az esélyt. A süvítő szél mellet halkan oda ugrottam, és a milyen gyorsan és erősen tudtam lendítettem a fegyvert. Azt sem tartanám kizártnak, ha esetleg nem tudná kivédeni, hogy a kasza pengéje szinte tövig belehatolna a testébe. Viszont ott van a másik lehetőség is, miszerint akármilyen erős, akármilyen jó is a mostani megmozdulásom, lehet, hogy a penge el sem éri a lányt. Ezt sem lehet kizárni, és ez viszont számomra aggasztó. Ezt csak egyszer lehet eljátszani. Ezt csak egyszer lehet így végre hajtani. Sem esélyem, sem lehetőségem, sem erőm nincs már, ugyan így végrehajtani ezen támadásomat. Ennek muszáj jónak lennie. Én mindent megtettem, és mégsem vagyok abban biztos, hogy sikeres lesz. Alapja a megtévesztés, a gyorsaságom. Ha ez sem segít, akkor tényleg végem van. A támadás sikeressége lebegett a szemem előtt. A suhintás pillanatában már nem is gondoltam olyanra, hogy nem sikerülhet.
~ Szív? … A Hollow luk képződése egy nem kellemes dolog. Mérhetetlen düh, fájdalom, tehetetlenség miatti egyre nagyobb tenni akarás. … De mire vége, mintha nem is lennénk önmagunk. Kegyetlenül, semmi érzés, vagy megbánás nélkül végeztem azokkal a szemetekkel. De most azok a személyek is befolyásolják későbbi mi létünket, akiket megettünk? Talán lehet a kegyetlen gyilkos én is lehet innen fakad? Hollow-ként teljesen megváltozott az életem. Küzdöttem ezért a második esélyért. Lehet, hogy tényleg ostoba vagyok. Tényleg lehet, hogy fel kellene adnom. De egyszerűen én nem olyan vagyok, hogy feladjam. Küzdök ezért az életemért. Lehet, hogy jóformán sem Aizen, sem saját társaim közül egyiknek sem hiányoznék, ha esetleg ma meghalnék. Mielőtt meghaltam volna, akkor sem adtam fel. Nem volt csodás életem, nem voltam gazdag, de mégis, nem akartam elveszteni azt az életet. Volt időszak mikor úgy éltem, hogy ez az utolsó napom, használjuk ki minden egyes percét, mert lehet, hogy nem lesz holnap. A barátom sem volt szent, de valahogy mindig biztonságba éreztem magam, pedig más egyébként nem így gondolta volna. Küzdöttem, majd végső kimerültségben a testem már nem bírta. Meg tudtam, milyen, ha valaki meghal. Rossz volt úgy járkálni ott, ahol éltem hogy senki nem látott, és én is tehetetlen voltam a dolgok ellen tenni. Megértettem, hogy mit veszítettem. … De később a Hollow-vá válással is vesztettem volna egy nagyon fontos dolgot? Igen azt hiszem így történt. Viszont mikor Arrancar lettem, azt hiszem ezt vissza kaptam. Még ha nem is teljesen egészében, de vissza kaptam valamit. Lehet talán most is velem van a baj, hogy ezt az életemet sem dobnám el. Ezért is megküzdök. Nem fogom csak azért feladni, mert valaki azt mondja, vagy valaki saját belátása szerint szinte már tény. Ha így lenne, akkor már ezer éve fel kellet volna adnom. De nem tettem. … Most sem fogom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Csüt. Okt. 21, 2010 2:02 pm

Abban a pillanatban, ahogy megtettem az első lépést ellenfelem felé, a lány körül szállingózó hópelyhek úgy zúdultak rám, mint valami különösen erős hóvihar. Úgy éreztem, mintha maga Természetanya társult volna az arrancarral, az erős szél és a csípős hideg minden elhatározásom ellenére megállásra késztetett. Balomat felemelve próbáltam védeni a szememet, hogy legalább lássak valamit, de csupán havat és apró, repkedő tárgyakat láttam. Fogaim össze-összekoccantak ahogy a szél befújt az uniformisom alá, fagyott sebeim mellett nem tett jót a közérzetemnek a mínuszba hajló hőmérséklet - vagy legalábbis annak érzete. Azonban nem éreztem úgy, hogy esetleg a szó szoros értelmében szép lassan megfagynék, csupán fáztam, mint egy hideg téli napon. Dideregve, fél szememet nyitva tartva lestem ki alkarom alól ismét, de a látási viszonyok továbbra is ellenem voltak, és hallásomra sem tudtam támaszkodni a zúgó szélben és a háttérben felboruló dobozok zajában. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy a hóvihar maga az valószínűleg nem a támadás, hanem csupán elterelés, amely az érzékek tönkretételére irányul. A hó a látást, a süvítő szél a hallást, a hideg pedig az érintés érzetét gátolja, a három legfontosabb érzékszervet egy harcban. Használhatatlanná, zavaró körülménnyé teszi őket, nekem pedig el kell dobnom őket magamtól, ha észre akarom venni, mi rejlik a hóvihar mögött. A világ elsötétült, a kinti zaj elhalkult, a hópelyhek és a szél hideg érintése eltompult. Koncentrálni kezdtem, "hatodik" érzékem működésbe lépésével pedig a feketeségben megjelent a fény, amely Eliana helyzetét jelezte nekem. Reiatsuja úgy világított, mint gyertya a barlang koromfekete sötétségében. Mindig pocsék voltam a lélekenergia érzékelésében, de érzékszerveim tompítása felerősítette bennem ezt a képességet, így képes voltam észlelni, hol jár a lány. Egészen pontosan mellettem volt, balról közelített felém. Szemem felpattant, fejmagasságban tartott karom azonnal lendült, az arrancar kaszája pedig belefutott az alkaromat védő fémkesztyűbe, mely stabilan ellenállt a csapás erejének, amitől azért kicsit hátracsúsztam így is.
- Hibáztál. Ha a védtelen oldalamon támadsz, nem tudtam volna teljesen blokkolni.
Közöltem hűvösen, majd karomat hirtelen felemelve ellöktem magamtól a fegyvert, a kinyújtott végtagomban pedig megjelent a katanám. Rideg, kegyetlenséget tükröző pillantást vetettem Elianára, majd kíméletlenül lesújtottam kardommal ellenfelemre, a suhintásba beletéve mindazt a reiatsut, amelyet felszabadítottam végső támadása előtt. Soha nem volt még ennyire éles a kardom, soha nem volt még ennyi erő egyetlen csapásomban sem, soha nem éreztem még ennyire magabiztosnak magam. Biztos voltam benne, hogy ha utolsó erőtartalékait mozgósítva kaszáját bele is tudja tenni támadásomba, azon zanpakutoum úgy fog áthatolni, mint kés a vajon.

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Pént. Okt. 22, 2010 8:26 am

Mikor mellette teremtem, nem is foglalkoztam vele, hogy a lány szeme nyitva van e, vagy csukva, hogy most észrevett valamit vagy sem. Minden erőmet és koncentrációmat ebbe az egy suhintásba öltem bele. Viszont a kaszám pengéjének vonalába szinte az utolsó pillanatban belerakta a kezét. Az alkarján levő páncélzattal védte ki a támadást. A támadás hatására csúsztunk néhány centit.
- Hibáztál. Ha a védtelen oldalamon támadsz, nem tudtam volna teljesen blokkolni.
Szavaira konkrétan már nem is figyeltem oda. Kezem remegve szorította a fegyvert, melynek támadása nem ért célt. Szemem kerekre nyílt, és egy vízcsepp csordult végig az arcomon.
~ Nem … lehet … Egy Karcolás nélkül nemes egyszerűséggel kivédte? … Átlátott rajta, majd ilyen szépen kivédte? … Nincs több trükk a tarsolyomba. Nincs több erőm, lehetőségem…
Hűvös szavait követően felemelte a karját, így ellökve magától, majd karjában megjelent a katana. Rideg, kegyetlenséget tükröző pillantást vetett rám. A tekintete rémisztően hasonlított arra a férfiéra, aki meghúzta a ravaszt. Kíméletlenül lesújtott. Minden eddig összegyűjtött reiatsu-ját beleadta. Hiába emeltem fel fegyveremet, esélyem sem volt. A nyél szinte teljesen pontosan félbe vágta. A vállamtól lefele srégan végigment rajtam a támadás. Ismételten mintha lassított felvételbe történne minden. Először a vágás, majd a vér kifröccsen, fogamat összeszorítottam, de így is a vér kicsordult ott is. Hunyorogtam, és ahogy zuhantam hátra, néha-néha homályosan láttam ellenfelemet. A puffanást már nem is éreztem jóformán. A földön feküdtem. Kezeim magam mellet, és kaszának egyik fele az egyikben, másik fele a másikban. Nem kapkodtam levegőért. Iszonyatosan fájt minden porcikám. Mintha a vágás egyben égetett is volna. Nyögtem egy kicsit, hisz megpróbáltam mozgásra bírni vagy a kezemet, vagy a lábamat. De egyszerűen nem bírtam.
~ Mozdulj! Nem maradhatok a földön… Ha nem kelek fel, elvágja a torkomat. Kelj fel! Gyerünk! MOZDULJ!!
Nem történik semmi. Hiába parancsolok egy-egy végtagomnak, de hajlandóságot se mutat. Jobban összeszorítom a fogamat, és törött fegyveremet megszorítom. Ha továbbra is így maradok, akkor végem. Fel kell kelnem, mert legutóbbi csapásnál ellenfelemben semmi könyörület nem volt. Mint mondta, nem ajánlja fel nekem azt, mit a támadás előtt. De egyébként sem élnék vele. Nem, nem fogom csak úgy elismerni, hogy vesztettem. Ha meghaltam, akkor vesztettem. Szemhéjam lentebb ereszkedett, szemem a jobb kezem felé siklik, melyben a fegyverem nagyobb pengés fele helyezkedett el. Akarattal fel akartam emelni. De ellenfelem biztos nem hagy nekem annyi időt, hogy tényleg lehetőségem is legyen felemelni.
~ Nincs a szemébe semmi könyörület. Olyan mint egy Arrancar. Nem érdekli, hogy társa, vagy sem. Ha végezni akar, azt minden szívbaj nélkül megteszi. De miért is lenne könyörületes. Hisz ellenségek vagyunk. Két külön világ képviselői. Ha én a helyében lennek, akkor én sem mutatnék semmi érzelmet az ellenség felé. … A harc nem csak azért van, hogy erősebb legyél. Ha Shinigami vagy Arrancar-al küzdesz, akkor az életedért is küzdesz. A győztes dönti el, hogy most akkor meghagyja ellenfele életét vagy sem… Ellenfelem pedig úgy nézett ki, hogy nem akar életben hagyni. Egy Arrancar-al kevesebb, az máris jobb. Logikus el-gondolat lenne a részéről. A másodpercek óráknak tűnnek. Harcolok az életemért. Ha elvágja a torkomat, ha a fény kihunyt a szememből, ha az utolsó leheletemet is kileheltem, akkor fogom feladni. … Mozdulj! Kellj fel! Cselekedj!
Tekintetem zavaros, fájdalom egyre fájdalmasabb, egyre nehezebb tudatomnál maradni. Homályos a látásom, foltokat látok már jóformán, a fény egyre halványabb a szemembe. De még becsukom a szemem, visszatérek, pislantással visszatér az éles látásom. Ellenfelem mégsem vár ennyit. … Elvesztem…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Hétf. Okt. 25, 2010 4:27 pm

Pengém lesújtott, áthatolt fémen, bőrön, húson, csonton. Mindenen, ami az útjába került. Eliana vére az arcomra fröccsent, és ahogy az arrancar összeesett, nekem is megrogyott a lábam, de kardomra támaszkodva talpon tudtam maradni. Győztem, de mégsem járt át az öröm érzése, csupán a megkönnyebbülésé. Végre vége ennek az értelmetlen harcnak, amibe csupán a kötelességem, shinigami létem rángatott bele. Látom az ellenfelemen, hogy mozdulni is alig bír, csupán a kegyelemdöfésre vár. Annyi ereje sem maradt, hogy kaszája csonkját felemelje, hiába próbálkozott vele. Fémkesztyűim felizzottak és eltűntek, kardom shikai formájából visszatért normál alakjába. Erőt véve magamon felegyenesedtem, és a földön nyöszörgő lány mellé léptem. Jobb lett volna, ha sikerül végeznem vele az előző csapásommal, így viszont még várt rám egy feladat. Fogást váltottam a markolaton és megcéloztam vele az arrancar torkát. Azonban ahogy belenéztem a szemébe mielőtt a pengét átszúrtam volna a torkán, egy emlékkép villant be. Az a pillanat, amikor tehetetlenül, sebesülten támasztom a falat a kapitányi iroda előtt, felettem pedig egy vérszomjas, maszkot viselő lény készül rám lesújtani. A volt kapitányom. Reménytelenség, félelem, és végtelen szomorúság volt akkor bennem. Vajon ellenfelem is ezt érzi most? Vajon ő is egy szörnyeteget lát most bennem? A kardom Eliana nyaka mellett vágódott a padlóba, a felkavaró emlék eltérítette a fegyverem útját. Tch... miféle shinigami vagyok én, ha képtelen vagyok megadni a kegyelemdöfést egy arrancarnak? Szánalmas... Elfordultam, zanpakutoumról egy suhintással leráztam a rátapadt vért, és visszaraktam a hüvelyeként szolgáló ütőbe. Lassú, bizonytalan léptekkel indultam meg a falon tátongó lyuk felé, hogy elhagyjam a raktárépületet, mely most romokban hevert. Fáztam és fájt minden porcikám, különösen elfagyott karom kínzott. A résben állva még egyszer visszapillantottam, de nem fordult meg a fejemben, hogy visszamenjek, és véget vessek az életnek. A sorsára hagyom, és a végzet majd eldönti, hogy megérdemli-e a túlélést. Igen, így lesz jó, én nem akarok élet és halál felett dönteni. Az nem az én feladatom, hiába halálisten a fajom neve. Belül még mindig emberinek érzem magam, és nem egy könyörületre képtelen szörnyetegnek. Azt arrancarnak hívnák, nem pedig shinigaminak...

//Köszi a játékot ^^//

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   Kedd. Okt. 26, 2010 11:33 am

Egyszerűen nem mozdult. Éreztem, hogy itt nyomban végem. A lány karján a karmok villanás szerűen eltűntek, majd a kardja egy Shikai előtti formában tért vissza a karjába. Tudtam, ha nem mozdul meg a karom, akkor ezzel meg is ástam a síromat. A tekintete egyértelműen arra utal, hogy nem fog életben hagyni. A lány felegyenesedett, majd mellém lépett. Fogást váltott, majd egyenesen a pengével a torkomat célozta meg. Ismételten a másodpercek jóformán óráknak tűntek. Már elkönyveltem, hogy itt tényleg végem van. Szemébe néztem, de mikor már a penge hegyét nem is láttam, akkor behunytam a szememet, és vártam, hogy a hideg éles penge mikor fog a torkomat keresztül metszeni.
~ Tényleg itt a vége. A penge egyenesen bele vésődik a torkomba. Akkor a vér megtölt mindent, és én nem túl kellemesen, de második esélyemtől is meg válok. Bár nem egy szép halál, de mivel sem megmozdulni nincs erőm, sem ellenkezni sincs lehetőségem, így csak a halált várhatom.
Vártam de csak nem jött a végzetes döfés. Pedig teljesen olyan volt, mintha a penge a padlóval találkozott volna. Szinte már hallottam is, viszont a torkomnál fájdalmat meg nem éreztem. Nem éreztem, hogy most ott is elkezd folyni a vér, és még rosszabb helyzetbe kerülök, melyből tényleg nincs menekvés semmien téren.
Kinyitom a szememet, és ekkor vált világossá minden. A penge a torkommal egy síkban a padlóba csapódott. Ellenfelem még is az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy még sem veszi el az életemet. Nem tudom olyan gyilkolási vágy, elhatározás volt a szemébe. Biztos voltam abban, hogy meg fog ölni, ám nem így tett. Nem teljesen értettem.
Felállt, majd rám sem nézve elindult afelé a rés felé, melyen keresztül átsegített erre a területre. Majd eltűnt. Engem itt hagyott. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Nem mozdul semmim. ... Erőm eltűnik, és kard jelenik meg a kezemben, és a kezdeti formámban fekszem a padlón. Képtelen vagyok megmozdulni. Nem ölt meg, hanem a sorsra bízta sorsomat. ... Nem volt mersze megölni? Vagy egyszerűen nem akart lesüllyedni olyan szintre, hogy végezzen velem. Túl felsőbbrendűnek érezte magát ehhez? Nem értettem, hisz a szemében a vágáskor, ezerszer több gyilkolási vágy volt. Valami történt, csak nem tudom, hogy mi. De érzem, hogy valami miatt kitért a penge az elindított pályáról.
Sokáig feküdtem ott. Sok vért vesztettem. Elgyengültem, és továbbra sem bírtam megmozdulni sem. Beájultam, minek következtében nem tudtam, hogy meddig feküdhettem ott. Részben örültem, hogy még élhetek, és a nem úgy haltam meg, ahogy az ellenfelem első mozdulatából kitűnt volna. Viszont mérges is, mert egyik felem azt mondta, ha már elvette azt a reményt, hogy megmenekülök, akkor miért nem vette el az életemet? Ha már úgy is itt hagyott, akkor ennyi erővel végezhetett is volna velem. Úgy is csak idő kérdése, hogy teljesen elvérzek. Egy hamis reménysugarat adott nekem, melybe a lelkem belekapaszkodott, pedig tudom, hogy nincs esélyem az életben maradásra. Hiába ez egy elkülönített hely, a sérülések alapján teljesen mindegy, hogy ő saját kezűleg végez velem, vagy egyszerűen elvérzek.
Magamhoz térek, kinyitom a szememet, és mint aki csak egy mély álmot aludt volna egyszerűen felülök. Majd hirtelen a fájó részhez kapok.
~ ÁÁUU! A fene!
Sérülésem már nem volt annyira súlyos, de egyértelműen fájt. De legalább már tudtam mozogni. Furcsa módon nem sikerült elvéreznem. Felkeltem, összeszedtem magam, megnyitottam az átjárót. Mikor átértem, azonnal behuppantam az ágyba, és onnan próbáltam, az ágy szélében levő szekrényből kötszert előhalászni. Mely persze nem egyszerű, és annál inkább fájdalmasabb feladatnak ígérkezett. De végül pár óra szenvedéssel sikerült is megoldani a feladatot. Feküdtem az ágyon és gondolkodtam. ... Bár nincs túl sok értelme. Magamtól biztos nem jövök rá, hogy a penge az utolsó pillanatban mégis, miért került el?
~ Sakai Kotomi. Bennünk jóformán semmi közös nincs. Te Shinigami vagy, én Arrancar. Már eleve két külön világ. Más fegyver, más képességekkel. Talán az, hogy lányok vagyunk mindketten, és valahogy a kettes szám szerepel életünkben. Második osztag hadnagya, huszonnégyes számú Arrancar. Én a helyedben végeztem volna magammal? Azt hiszem az lett volna a logikus. Bár én magam sem mondhatom el, hogy a döntéseim inkább ésszerűek, vagy logikusak, vagy egyáltalán van értelme. Erősebb volt nálam. Képzettebb volt nálam. Igen azt hiszem nekem is edzenem kell. Egyre jobbnak kell lennem, és akkor képes leszek, vagy lehetek legyőzni őt. Legközelebb bár nem hibázok.


~ VÉGE ~
// Köszönöm a játékot //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Fürge macska és az elszánt farkas   

Vissza az elejére Go down
 

Fürge macska és az elszánt farkas

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-