Kert, udvar

Tárgy: Kert, udvar Hétf. Szept. 15, 2008 8:38 am

Egy szép japánkertben mindig öröm sétálgatni. ^^

Tárgy: Re: Kert, udvar Pént. Szept. 19, 2008 8:01 am

Ma különösen hamar véget ért a tanítás, mivel csak nagyon kevés órám volt. Így délután elég sok szabadidőm lett. Gondoltam kiülök a kertbe és a szabad levegőn múlatom az időt. Kerestem egy jó lombos fát és felmásztam rá és előkotorva a zsebemből az mp4 lejátszómat, nekiálltam zenét hallgatva elmélkedni egy kicsit.

Tárgy: Re: Kert, udvar Pént. Szept. 19, 2008 8:08 am

*Mint tegnap terveztem elindultam a Quincy bázis felé. Elfutottam a part és a kávézó mellett majd megérkeztem.
-Azt hiszik, hogy egy kerítéssel ellehet határolni a házat a külvilágtól. Hát most kiderül.- mondtam, de ekkor már a levegőben voltam és a kert felé haladtam, mivel kiszírtam Zekkát a fa ágán. Pár perc múlva már előtte voltam fejjel lefele a levegőben.
-Helló!- köszöntem neki mad elkezdtem röhögni az arcán.
-Mi az? Nem láttál még fejjel lefelé lógó embert a levegőben?- kérdeztem tőle

Tárgy: Re: Kert, udvar Pént. Szept. 19, 2008 8:23 am

Egyik pillanatról a másikra fejjel lefelé lebegve megjelent előttem Daisetsu. Én hirtelen úgy megijedtem hogy hogy leborultam a fáról, de szerencsére az utolsó pillanatban még elkaptam a fa ágát és sikerült visszamásznom.
-Nem lesz hosszú életű az ismeretségünk ha már a második találkozásnál kitöröm a nyakam. Amúgy szia ^^ -üdvözöltem- Mi járatban errefelé? Főleg így tótágast.

Tárgy: Re: Kert, udvar Pént. Szept. 19, 2008 8:38 am

-Nem lesz hosszú életű az ismeretségünk ha már a második találkozásnál kitöröm a nyakam. Amúgy szia ^^ -üdvözölt
-Mi járatban errefelé?- kérdezte
-Sajnálom, hogy megijesztettelek. Egyébként nem értettem tegnap miért rohantál el úgy. Kíváncsi voltam, hogy vagy.- mondtam majd tökéletesen landoltam a földön.
-Tehát te itt laksz.- állapítottam meg, miközben körbe néztem.
-Szép hely. Egyébként itt van az edzőtermetek is, mert azt nem láttam. tereltem, mert nem voltam biztos benne, hogy a tegnapi történések után a lényegre térjen...

Tárgy: Re: Kert, udvar Pént. Szept. 19, 2008 8:47 am

Sajnálom, hogy megijesztettelek. Egyébként nem értettem tegnap miért rohantál el úgy. Kíváncsi voltam, hogy vagy.- mondta
-Tehát te itt laksz.- állapította meg, miközben körbe nézett-Szép hely. Egyébként itt van az edzőtermetek is, mert azt nem láttam.
-Ne tereld el a szót. -ugrottam le a fáról mellé- Egyszer úgy is meg kéne ezt beszélni-néztem a szemébe majd lebámultam a földre- Tudod meglepődtem, de bevallom azért örültem neki hogy megtörtént. Csak megijedtem és azért rohantam el.
Ha akarod megmutatom az edzőtermet- indultam el az egyik bejárati ajtó felé

Tárgy: Re: Kert, udvar Pént. Szept. 19, 2008 8:54 am

-Ne tereld el a szót.- ugrott le a fáról mellém
-Egyszer úgy is meg kéne ezt beszélni- nézett a szemembe majd lebámult a földre
-Tudod meglepődtem, de bevallom azért örültem neki, hogy megtörtént. Csak megijedtem és azért rohantam el. Ha akarod megmutatom az edzőtermet -indult el az egyik bejárati ajtó felé
-Hát jó. Tudod nem bírtam tovább magamban tartani. Én is nagyon örülök, hogy megtörtént és szívesen megismételném. Nagyon tetszel, hogy is mondjam... Szerelem első látásból.- próbáltam meg érzéseimnek hangot adni.
-Jó mennyünk.- mondtam és felzárkóztam hozzá.

Tárgy: Re: Kert, udvar Pént. Szept. 19, 2008 9:06 am

-Hát jó. Tudod nem bírtam tovább magamban tartani. Én is nagyon örülök, hogy megtörtént és szívesen megismételném. Nagyon tetszel, hogy is mondjam... Szerelem első látásból. -bökte ki
Én hirtelen megálltam , és mikor mellém ért belekaroltam.
Mikor beléptünk az épületbe egy lépcsősor vezetett le az alagsorba. ám a lépcső alján egy hatalmas terem fogadta a belépőt, sokkal inkább hasonlított egy másik dimenzióhoz mint egy teremhez. Körös körül céltáblák és kemény harcok nyomai látszottak a környezeten.
-Ezt az edzőtermet is az a fura boltos csinálta, legalábbis a többiek azt mondják, bár én nem néztem volna ki belőle.

Tárgy: Re: Kert, udvar Pént. Szept. 19, 2008 9:15 am

Hirtelen megállt , és mikor mellé értem belémkarolt.
Mikor beléptünk az épületbe egy lépcsősor vezetett le az alagsorba. Ám a lépcső alján egy hatalmas terem fogadta a belépőt, sokkal inkább hasonlított egy másik dimenzióhoz mint egy teremhez. Körös körül céltáblák és kemény harcok nyomai látszottak a környezeten.
-Ezt az edzőtermet is az a fura boltos csinálta, legalábbis a többiek azt mondják, bár én nem néztem volna ki belőle.- mondta miközben szétnéztem.
-Hűűű nem kicsi ez a terem, bár pár perc alatt rommá zúznám.- mondtam majd bal kezemmbel megvakartam a tarkómat.
-Látom nagyon belemerültetek az edzésbe.- mondtam mikor belebotlottam az egyik lyukba ami a földön helyezkedett el.

Tárgy: Re: Kert, udvar Pént. Szept. 19, 2008 9:24 am

-Hát néha elég kemény összecsapások is vannak itt, főleg mikor valaki egy új technika kifejlesztésén dolgozik. -néztem én is gödör felé- De te ne itt éld ki a zúzhatnékodat, mit szólnának a többiek ha megtudnák hogy az én vendégem fogta magát és tönkretette az edzőtermünket. azt hiszem jónéhány dühös quincyvel találnánk szembe magunkat. Remélem ez csak egy futó gondolat volt -néztem rá kicsit megrovóan
-Mit szeretnél most csinálni? -kérdeztem tőle

Tárgy: Re: Kert, udvar Pént. Szept. 19, 2008 9:40 am

-Hát néha elég kemény összecsapások is vannak itt, főleg mikor valaki egy új technika kifejlesztésén dolgozik.- nézett a gödör felé
-De te ne itt éld ki a zúzhatnékodat, mit szólnának a többiek ha megtudnák hogy az én vendégem fogta magát és tönkretette az edzőtermünket. Azt hiszem jónéhány dühös quincyvel találnánk szembe magunkat. Remélem ez csak egy futó gondolat volt- nézett rám kicsit megrovóan.
-Mit szeretnél most csinálni? -kérdeztem tőle
-Bocsi, csak már rég nem voltam hollow közelben és hiányzik. Nehéz a shinigami éltről egy-két nap alatt emberi életre váltani. Egyébként tényleg csak futó gondolat volt.- mondtam majd vissza kimentünk.
-Hát.. öhm... Nem vezetsz körbe és nem mutatod meg a szobádat?- kérdeztem, mert nem jutott pillanatnyilag semmi az eszembe.
~Gondolkozz Dai! Gondolkozz!- törtem a fejemet, de semmire sem jutottam.

Tárgy: Re: Kert, udvar Pént. Szept. 19, 2008 10:10 am

-Bocsi, csak már rég nem voltam hollow közelben és hiányzik. Nehéz a shinigami éltről egy-két nap alatt emberi életre váltani. Egyébként tényleg csak futó gondolat volt.- mondta majd vissza kimentünk.
-Hát.. öhm... Nem vezetsz körbe és nem mutatod meg a szobádat?- kérdezte
-Ez itt a gyülekezőterem-vezettem be egy tágas aulaszerű helyiségbe-Általában itt hirdetik ki a fontos dolgokat és teendőket.Amúgy más nem sok mutatni való van, végül is mindenkinek van egy saját kis lakása. Van kedved bejönni hozzám egy teára? -kérdeztem- Ha már úgyis meg akarod nézni ^^ -majd elindultam felfelé a lépcsőn és bementünk a folyosó végén lévő lakásba.
-Ez itt a nappali, foglalj helyet -mutattam egy kanapéra ami előtt egy kis dohányzóasztal állt.

Tárgy: Re: Kert, udvar Szomb. Május 30, 2009 10:16 am

[Éjszakai vadászat]

A sötét, lepukkadt vackomban pihenek, a szakadt kanapémban szépen elkényelmesedve, számban egy szál cigarettával, s meredek a semmibe. A roló félig le van engedve a törött ablakon, amelyből hamarosan ezüstös fény szűrődik be. Lassan kikászálódok helyemből, s a párkánynak dőlve nézek ki. Hogy jobban megfigyelhessem a tájat, a rolót feljebb húzom, s megpillantom a Hold fényétől szikrázó Karakura Town-i magas épületeket. Szinte teljesen belátom a térséget, olyan nagy fénye van a ma esti Holdnak, s ráadásul a felhők közül is időközben kikandikál teljes nagyságában. A telihold láttán, most is elkap az ősi vágy, így készülődni kezdek, hogy belefogjak egész reggelig elhúzódó hadjáratomba. A szekrény szélére felaggatott vörös, hosszú kabátomat leakasztom, s belebújok. Combomra felerősítem a kés tokját, és elrejtem benne a fegyvert is. Farzsebembe csúsztatom cigarettám dobozát, s vállamra kapom kardomat. Az övem csatjára ráfűzöm pisztolyomat, melyet előtte megtöltök. Magam után bezárva a lakás ajtaját, elindulok fel, egyenesen a tetőre. Mikor kilépek a tetőre, elsétálok egészen a széléig s leguggolok, majd újabb nézelődésbe révedek. Egy kisebb merengés után, gyors léptekkel szökdelek a házak tetején, hogy begyűjtsem a mai áldozatokat.
Sajnos, a mi éjjel túl csendes, a megszokotthoz képest. Csak néhány autó robog el a főutakon, s pár lézengő ember rohan hazafelé. Biztos ők is hallották a szóbeszédet, hogy egy újabb sötét alak tűnt fel Karakura Town-ban... megtisztelő, hogy egy hét leforgása alatt, már mindenki ismer! Fülig érő vigyorral szelem a patkányoktól hemzsegő, szűk és nedves sikátorokat, hogy megtaláljam a megfelelő áldozatomat. Nem is kell sokáig keresnem, egy bár előtt henyélő egyedet pillantok meg. Nem túl fiatal, de nem is túl öreg, a vére illata isteni. Nagyon reménykedem benne, hogy az íze is ilyen íncsiklandó... Szélsebesen közelítek az emberhez, aki a nagy munkájában, majdnem többször is földet fog két horkantása közepette. A háta mögé lépek s megvillantva hegyes fogaimat, a nyakába mélyesztem, s belefogok a dőzsölésbe. Mikor végzek, a kifehéredett és félholt áldozatomat magam mögött hagyva, elindulok a másik kerületbe.
Mikor megérkezem, a főúton folytatom utamat. Az út közepén haladva, a házak között hangosan visszhangzik bakancsom kopogása. Minden kisebb-nagyobb neszt is tökéletesen meghallok. Az utat megvilágító lámpák fénye megvilágítja a teret, így még a látásom is kitűnőbb, igaz vannak lámpák melyekben az izzó már csak kínlódva pislákol. Hamarosan különös energiára leszek figyelmes, így megragadom kardom markolatát, és igyekszem jobban körülnézni. Nem is kell sokáig kajtatnom az energia tulajdonosa után, ugyanis egy erős löketű nyíl érkezik meg a hátam mögött. Épp hogy csak hátra bírtam tenni kardomat, s azzal hárítottam a nyílvesszőt. Rezzenéstelen arccal fordítom hátra fejem, hogy megpillantsam a vessző tulajdonosát. Nem is olyan messze, egy női alakot látok, mely épp abban a pozícióban áll, ahogy ellőtte a nyilat. Most már teljes testemmel megfordulok, vele szembe.
-Nahát! Ezt ugyan miért kaptam? Ártottam én te neked?-
Kérdeztem immár csodálkozó arccal, s előre lendítettem kardomat, s jobban megmarkoltam, de még mindig nyugodt voltam. Csak ez a cselekedete nem volt még tisztába rakva, s nem tudtam rendesen feldolgozni, hogy miért is támadt rám, ha nem is bántottam, egyenlőre...

Tárgy: Re: Kert, udvar Szomb. Május 30, 2009 7:37 pm

[Éjszakai vadászat]

Furcsa rémhírek keringnek mostanában Karakura town-ban. Mindenki egy vámpírról beszél, aki éjszakánként járja a várost a potenciális áldozatai után kutatva. Kiszívja a vérüket, majd félholtan otthagyja őket.
-Badarság. -ráztam meg a fejem, mikor kiléptem a főhadiszállás ajtaján.
Egy barátomat jöttem meglátogatni, és kicsit túlságosan elbeszélgettük az időt. Odakint már elég sötét volt, és errefelé sajnos utcai lámpákból sem volt annyira sok, hiszen ez egy lakóövezet. Nagy bánatomra teljesen egyedül kellett hazamennem. Kissé félve, de annál inkább sietősre fogva a lépteimet, igyekeztem hazafelé. Nem szerettem sötétben bóklászni, mert ilyenkor hajlamos vagyok arra hogy a legártatlanabb faágat is rám leselkedő ádáz hollownak lássam.
-Bárcsak már otthon lennék. -sóhajtottam nagyot, miután rájöttem hogy ami az előbb a frászt hozta rám, az a saját lépteim visszhangja.
Ám ekkor tényleg halálra rémültem mert egy férfi ordítását hallottan az egyik sikátor felől.
-Úristen mi történhetett. -rezzentem össze holtsápadtan.- Hollow? Nem, nem érzek hollowot, de mégis, mégis valami nyugtalanító energia kering a levegőben. -próbáltam koncentrálni hátha felismerem, de ez az energia egy számomra ismeretlen fajhoz tartozott- Egek ura, csak nem? Hát tényleg igaz lenne? -nyeltem egy nagyot. Majd óvatos léptekkel a sikátorba lopóztam.
*Tiszta idióta vagyok...mi a francot csinálok? De lehet hogy annak a férfinak segítségre van szüksége* -fordultam be abba a sikátorba ahonnan a hangot hallottam, de már csak egy távozó árnyat és egy földön fekvő férfit láttam. Gyorsan odarohantam, de szerencsére még élt, bár csak nem volt túl bíztató. És amikor a nyakára néztem, és két kis sebből szivárgott a vér.
-Ugye ez nem valami horrorfilm, mert én utálom a horrorfilmeket. -támogattam oda a férfit a bár bejáratához, hogy biztos rátaláljon valaki, majd az előbb távozó árnyalak után eredtem. Mihelyst kiértem a sikátorból, meg is pillantottam a nyílt utcán sétálni. Léptei félelmetesen visszhangzottak a sötét éjszakában. Magabiztosan, szinte már otthonosan lépdelt az alig kivilágított utcán.
*Én tiszta hülye vagyok* -idéztem meg az íjamat, majd célra tartottam.- *De nem hagyhatom, hogy csak így elbánjon az emberekkel* -lőttem el nyilat, úgy hogy pont elsüvítsen a füle mellett.
*És mi a garancia arra, hogy ellene is hatásos a képességem? Zekka, remélem nem hagyod itt a fogad....* -remegett meg a kezemben az íj, mikor mefordult és megszólított.
-Nahát! Ezt ugyan miért kaptam? Ártottam én te neked?-kérdezte
-Ki tudja ki lesz a következő áldozatod! -kiáltottam arra a félelemtől kissé remegő hangal. -Ki vagy te? -néztem a szemébe, ám mikor végignéztem az arcán az utcai lámpa fényében hatalmas szemfogakat láttam kivillanni az ajkai közül.
*Na, ne...vámpírok nem léteznek! Viszont ha hollowok, quincyik és shinigamik léteznek, akkor talán ez sem olyan lehetetlen* -nyeltem egy nagyot, mert tudtam hogy most nagy őrültséget csináltam azzal, hogy feldühítettem ezt a nőt.

Tárgy: Re: Kert, udvar Vas. Május 31, 2009 5:35 am

[Éjszakai vadászat]

-Ki tudja ki lesz a következő áldozatod! Ki vagy te?-
Nézett felém, szinte lerítt róla a félelem, még éreznem sem kellett nagyon, csak a szemébe néztek. Egy gúnyos vigyort ejtek felé, ahogy szép, lassan elindulok hozzá.
-Jaj, ugyan-ugyan... én nem csak úgy gyilkolok, csak ha éhes vagyok, akkor nézek harapni való után... Ó, hogy ki vagyok, elnézést, be sem mutatkoztam...-
Forgatom kezemben a kardomat, s játékosan nagy vigyorral megállok előtte nem messze pár méterre.
-A nevem, Noa North, és örülök, hogy összefutottunk, angyalom!-
Nem is szóltam többet, kardomat előre szegezve, nekirontottam az ijedt kislánynak. Be kell vallanom, fiatalsága ellenére nagyon ügyes, s az első támadásomat könnyűszerrel kivédte. Helyes-helyes, ezt szeretem... úgy látszik ez egy nagyon jó harcnak ígérkezik. Talán a végén, még a kislány vérét is megkóstolhatom...
-Áhá, látom nem vagy kezdő, ez dicséretes!-
Ugrottam hátrébb egy kicsit, s én is védekező pozícióba állok. Nem sokkal később a lány is összeszedi minden bátorságát, s ismét a nyilakkal próbálkozik. Szerencsémre, még reszket tőlem, ami számomra nagy előnyt nyújt. A nyilakban kevés az erő, így sikerül elkerülnöm őket.
-Jaj, gyerünk már, kislány! Ne félj már ennyire, add bele az összes erődet!-
Szaladok ismét elé, s egy gáncsolással a földre kényszerítem, s a lehető legközelebb hajolok hozzá, és mélyen belenézek a szemébe, ahogy megvillantom fogaimat.
-Te félsz... Ha elemészt a félelem, az ellenfeled ezt megérzi... ha nem tudod kontrollálni, könnyűszerrel meghalhatsz!-
Engedtem el, s ismét hátrébb léptem, s adtam neki időt, hogy összeszedje magát. Igaz, bántani most nincs semmi kedvem, hisz még túl fiatal... Bár a belső énem kezd megint nagyon zavarni, s egyre többször suttogja, hogy végezzek vele...

Tárgy: Re: Kert, udvar Vas. Május 31, 2009 8:59 pm

[Éjszakai vadászat]

Nem túlzottan nyugtatott meg vele, mikor közölte, hogy csak éhségből öl. Az meg pláne nem, amikor elkezdett felém sétálni.
*ritka nagy egy marha vagy Zekka* -vágtam magam gondolatban kupán.
Aztán hirtelen megállt, és bemutatkozott.
*Noa North? Remek most már legalább tudom hogy ki fog engem rövid úton a lelkek világába juttatni...márha egyáltalán a quincyk is odakerülnek...tényleg és mi van ha nem? Akkor mégis hol töltöm az örökkévalóságot?* -kezdtem el agyalni, mikor Noa felemelte a kardját, és nekemtámadt. Quincyként a képességem a távolsági harc, ezért mindig ügyelnem kellett arra hogy az ellenfelem megfelelő távolságban maradjon tőlem. Azonban még mindig olyannyira a vámpírral való találkozásnak a sokkja alatt voltam, hogy csak remegő lábakkal tudtam némileg hátrálni. Nem tudtam mit tenni, mikor már majdnem lecsapott a kardjával, megidéztem a kezembe egy nyílvesszőt, és azt tőrként használva löktem vissza a kardját.
-Áhá, látom nem vagy kezdő, ez dicséretes!-ugrott hátrébb.
*Kész mázli, mert ha az lennék, még ennél is jobban bepánikolnék. Pedig azt már nagyon nehéz* -lőttem el felé pár nyilat mikor hátrébbugrott.
*A fenébe a távolság jó, csak ne félnék ennyire. Így nem tudom rendesen megidézni a nyilaimat. És még rosszabb, hogy ezt ő is tudja* -próbáltam mély levegőt venni, mikor nekiállt még provokálni is. *Gyerünk Zekka, nyugodj meg. Harcoltál te már reménytelennek tűnő helyzetben, és mégis túlélted...* -igyekeztem lelket önteni magamba, de ekkor Noa nekemugrott és földre terített.
Leblokoltam...még a karomat sem voltam képes megmozdítani hogy ellökjem magamtól. Csak feküdtem a földön, rettegést tükröző szemekkel. Néztem ahogy a szemfogai egyre közelednek hozzám, és felkészültem arra, hogy nemsokára úgy fogom végezni mint az a férfi ott a sikátorban.
-Te félsz... Ha elemészt a félelem, az ellenfeled ezt megérzi... ha nem tudod kontrollálni, könnyűszerrel meghalhatsz!-
*Nem mondod?* -remegtem mint a kocsonya mikor hirtelen újra megszólított. Viszont ahelyett hogy folytatta volna amit elkezdett, felállt és hátrébblépett.
Én hirtelen azt sem tudtam mi van, de kihasználva a lehetőségemet, talpraugrottam mihelyst visszanyertem az önuralmam.
*Ideje lesz komolyan venni a harcot, és beleadni mindent. Mert nem hiszem hogy legközelebb is ilyen simán futni hagy* -koncentráltam arra hogy megnyugodjak.
-Elnézést, én még be sem mutatkoztam. Az én nevem Kagari Zekka, quincy. -adtam meg én is a formalitást, majd elkezdtem az övemen babrálni. Elhajítottam felé egy ezüstkapszulát, miközben megidéztem a technikát.
-Volcore. -kiáltottam mikor már elég közel ért hozzá a kapszula, ami a parancsszó kimondása után felrobbanva füstfelhőt hagyott kettőnk között. Nem volt időm arra hogy csak üljek a babérjaimon, ezért hirenkyakut használva a levegőbe kerültem és ellőttem felé pár, most már talán kevésbé remegő nyilat.
*El kellene csalnom innen a nyílt utcáról...ha el tudnám csalogatni a quincy főhadiszállásra. Ott nem okozna kárt senkinek.* -járattam az agyam azon hogy mitévő legyek.

Tárgy: Re: Kert, udvar Pént. Jún. 12, 2009 12:25 am

[Éjszakai vadászat]

-Elnézést, én még be sem mutatkoztam. Az én nevem Kagari Zekka, quincy.-
Tudom meg a nevét, ahogy sikerül feltápászkodnia s összeszednie magát. Egy pillanaton belül valami kapszula szerűséget dob felém, s ahogy kettétörik hatalmas füstfelhő kezd kialakulni körülöttünk. Ahogy egyre jobban nem látok, még az orromig sem, köhögés kap el, csakhogy ez is megnehezítse a dolgomat. Míg igyekszem utat törni, Zekka gyors léptekkel az égbe kerül, s nyílzáport indít felém. Szinte az utolsó pillanatokban látom meg a felém közeledő, fényes nyilakat, így alig marad időm elugrani és párat hárítani. Nagyot lihegek és csodálkozva pillantok a lány felé, már amit láttam belőle.
-Na ez már valami! Csak tudsz te, ha akarsz, Zekka!-
Gratulálok neki, s ismét kezembe veszem kardomat.
-Nos, úgy érzem, nekem sem kell visszafognom túlzottan magamat!-
Vigyorgok, ahogy próbálok a közelébe férkőzni, sajnos eredménytelenül... egyelőre... A kis fruska olyan gyorsan mozog, hogy kardom pengéje a közelébe sem fér. Kezd kissé idegesíteni ez a unalmas kergetőzés. Egy újabb támadásba kezdek, mikor sajgó érzés kezd átjárni... Ismerem ezt a fájdalmat, túlságosan is...
~Most nagyon nem kéne...~
~Ó, és ez engem mióta is érdekel?~
~Meg tudom oldani egyedül is a dolgot, csak hátráltatnál!~
~Na hagyjuk a süket dumát! Jól ismerem már magam... te semmire sem lennél egyedül képes!~
~Elhallgass!~
Majdnem bele is futottam Zekka újabb nyílzáporába, ahogy saját énemmel küzdöttem.
~Na mi az? Csak nem fáj az igazság?~
~Ne röhögj! Nélküled is képes vagyok bármire!~
~Azt majd meglátjuk... hahaha!~
Szerencsére leráztam, így teljes erőbedobással koncentrálhatok a küzdelemre. Ahogy mindketten bemelegedünk, egyre jobban élvezem a Zekkával való csatát. Látom, és érzem is, hogy a lány mindent belead, amit csak tud és gondol, most felhasználja ellenem. Ez tetszik.

Tárgy: Re: Kert, udvar Szomb. Jún. 13, 2009 11:35 pm

[Éjszakai vadászat]

Neki sem kellett több, sőt talán csak mégjobban felvillanyozódott ahogy a nyilaimat kerülgette, és előrántotta a kardját. Annyira belelendült, hogy alig győztem lődözni a nyilakat, és hirenkyakuzni.
*Ez az, már kellőképp magamra vontam a figyelmét ahhoz, hogy ha megindulok a főhadiszállás felé, akkor követni fog. Bár nem tudom miben reménykedek, hiszen látszólag is sokkal erősebb mint én. Mi lesz ha ezt nem élem túl?* -rándult hirtelen görcsbe a gyomrom, de gyorsan ki kellett vernem a fejemből ezt a gondolatot, mert különben pánikba esek.- *a gyorsaságom azonban egyelőre előnyt biztosít nekem, szóval nincs ok aggodalomra. A többit meg majd ezután kitalálom. Ha odaértünk a kertbe, az megintcsak az én malmomra hajtja a vizet, hiszen ismerem azt a helyet mint a tenyeremet. Még sötétben is. Szóval az ő éles látása ott nem fog többet érni* -vettem egy nagy levegőt.
Miközben Noa-ra koncentráltam, azt vettem észre mintha hirtelen megtorpanna, és majdnem telibekapta egy adag nyíl. Ezen kicsit meglepődtem, de nem volt sok időm találgatni hogy mi lelhette, mert mihelyst visszanyerte a koncentrációját, még nagyobb erőbedobással indult meg felém.
*Na most vagy soha* -kezdtem bele hirenkyakukkal egyre jobban a quincy bázis felé közelíteni. -*Remélem nem veszi észre a cselt. Közben továbbra is lődöznöm kell a nyilaimat, hogy ne fogjon gyanút* -emeltem fel az íjamat, de mintha kicsit megremegett volna a kezemben.- *A fenébe, csak nem kezdek már fáradni?* -néztem az íjat tartó kezemre. Igaz, hogy rengeteg lélekszemcse van a közelben, de ez a kesztyű igencsak megnehezíti az összegyűjtésüket. Bárcsak az egyhetes tréningre szavaztam volna...de azt hittem ha szép fokozatosan erősítem magam jobb lesz, de egyre inkább érzem hogy hamarabb kifáradok. De most nem volt időm ezzel foglalkozni sem.
*Nemsokára odaérünk, csak addig bírjam még ki* -szemléltem az egyre ismerősebbé, és biztonságot adóbbá váló környéken.

Tárgy: Re: Kert, udvar Csüt. Júl. 02, 2009 5:53 am

[Éjszakai vadászat]

Ha nem lenne elég bajom, a leányzó még össze vissza ugrándozik itt nekem. Ahogy megingott a koncentrációm, igen, szinte majdnem a nyilai martaléka lettem, de az utolsó pillanatokban sikerült ismét visszanyernem a teljes erőmet.
-Yare, yare, mégis hova szaladsz? Nem szeretem a fogócskát!
Lépek utána minden egyes alkalommal, s igyekszem kardommal lecsapni. A nyílzápor továbbra sem akar abbamaradni, pedig látszik Zekkán, hogy kezd elfáradni.
-Nem adod fel egy könnyen, ez dicséretes!
Vigyorgok felé, szemfogaimat villogtatva. Mivel kezdem unni ezt a macska-egér fogót, minél gyorsabb tempóra próbálok kapcsolni, hátha így el tudom vágni az útját. Viszont ez a lány annyira ügyes, hogy sehogy sem bírok annyi erőt belevinni, hogy előtte tudjak teremni.
Nem telik el sok idő, s már olyan messzire elértünk, hogy egy pillanatig szinte azt sem tudtam, merre járhatok. Ekkor Zekka egy gyors nyílzáport felém indítva ugrott be egy kerítésen. Nem tudtam mire megy ki a játék, de ha már ilyen csúnyán belém kötött, nem hagyom annyiban ezt az ügyet.
Kardommal kivédve a nyilak hadát, egy szusszanásnyi idő után, én is átugrok a kerítésen, s egy udvaron találom magam. Még sosem jártam errefelé, így nem tudom mihez kötni a dolgot.
-Nocsak, szóval erre ment ki a játék...
Mondom, ismét egy széles vigyor kíséretével, ahogy igyekszem utolérni a lányt. Sajnos ebben a környezetben még nem tudom mire számítsak, így próbálok szemfüles lenni, s felderíteni a fogócska közben a terepet. Szerencse, hogy kiválóan látok a sötétben, hisz mégiscsak az éjjel gyermeke lennék. A nagy szaladgálás közepette, Zekka megint a megszokott módon támad nekem, amit már szinte kívülről fújtam.
-Ugyan kicsi lány, nem unod még?
Nevetek jóízűen, mikor érdekes dolog történt. Zekka támadása után nyomát vesztettem. A fruska úgy tűnik elrejtőzött, s most lesből akar támadni. Hm, nem mondom okos egy leányzó...
-Úgy látszik kifogytunk az ötletekből, Zekka? Lesből támadunk? Nem szép ez egy harc közben, nem mondták ezt neked?
Álltam meg és kardomat leengedve sétálva mentem tovább. Éles látásommal próbáltam előkeríteni a bujkáló ellenfelemet.

Tárgy: Re: Kert, udvar Pént. Júl. 03, 2009 5:31 am

[Éjszakai vadászat]

A tervem egyelőre szépen rendben haladt. Sikerült magam után csalogatni, de viszont ez azzal járt együtt, hogy egyre idegesebb lett. De abban bíztam, hogy az ismerős terepen talán hozzám kerül az előny, mert amint azt észrevettem, ő kiválóan lát a sötétben ellentétben velem. Apám mindig arra tanított hogy próbáld meg a hátrányodat az előnyödre fordítani. Ez most nehéz lesz, de legalább annyit elérhetek, hogy ne legyek hátrányban, és ugyanolyan biztonsággal mozogjak mint ő. Hatalmas megkönnyebbülésként ért amikor megpillantottam a quincy főhadiszállás kovácsoltvas kapuját és kerítését. Nem is tétováztam egyből beugrottam az udvarra. Itt már otthon éreztem magam. Annyiszor edzettem itt már estékbe nyúlóan, hogy csukott szemmel is be tudnék azonosítani minden kavicsot.
-Nocsak, szóval erre ment ki a játék...-hallottam meg magam mögött a hangját.
Gyorsan felugrottam az egyik közeli fára és onnan figyeltem honnan hallom a hangját.
-Úgy látszik kifogytunk az ötletekből, Zekka? Lesből támadunk? Nem szép ez egy harc közben, nem mondták ezt neked?-szólt meg egy idő után ahogy körbepillantgatott. Én megvártam míg kicsit közelebb ér hozzám, aztán elővettem pár ezüstkapszulát és kimondtam az aktiváló parancsszót.
-Heizen. -suttogtam halkan, majd elhajítottam fel az energianyalábokat. Viszont amilyen gyorsan csak tudtam helyet kellett változtatnom, mert ebből a támadásból már tudni fogja merre rejtőzöm. Abban igaza van, hogy nem szép dolog lesből támadni, de a túlélés még fontosabb. Néhány fával arrébb hirekyakuztam és csak reménykedni tudtam benne, hogy legalább egy kis sérülést tudtam okozni neki. Ideje lenne ha már valami eredményét is látnék az erőfeszítéseimnek, mert nagy valószínűséggel ha felfedezi merre vagyok, már nem fogom tudni minden csapását hárítani. Nagyon kimerítő egyszerre ennyi nyilat elhasználni, és a lélkszemcsék sűrűsége is egyre csökken, minél többet lövök el. Ráadásul ez a sanrei kesztyű csak méginkább megnehezíti az összegyűjtést.

Tárgy: Re: Kert, udvar Csüt. Júl. 30, 2009 12:57 am

[Éjszakai vadászat]

Már megmondani sem tudtam volna, hogy pontosan minek is kergettem idáig ezt a lányt. Mi hajtott ennyire? Talán az, hogy jól jött egy újabb harc? Vagy esetleg azt hittem, hogy könnyedén el tudnám tenni láb alól? Nem... ez nem ilyen egyszerű.
Mindig is imádtam harcolni, hiszen ebben nőttem fel. Apám is szamuráj volt, s mivel fia nem született, s édesanyám is meghalt, ezért úgy határozott, hogy kiképez. Furcsa mód, én sosem vágytam arra, hogy a női életet éljem. Egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy én egy kis házikóban majd egyszer főzzek mossak, vagy takarítsak. Az én otthonom mindig is a harcmező volt, s az is marad. Szerettem úgy élni, ahogy én akartam... korlátok nélkül, s azt tenni, amire kedvem szottyan.
Ez a számomra ismeretlen hely, kezdett kissé irritálni, hisz mindig utáltam felkészületlenül új helyszínre menni. Igaz, már úgy ahogy megfigyeltem a környezetet, ahova csöppentem, de még mindig voltak pontok, ahol próbáltam óvatosan közelíteni. Mivel a feladatomat az is nehezítette, hogy Zekka előnyben van, s könnyedén el tud rejtőzni, még több koncentrációt vett igénybe.
Ahogy kardomat kissé felhúzva, körülbelül váll magasságig óvatos léptekkel haladtam, ám a néha-néha megzörrenő növényzet még rásegített Zekka dolgára. A lány egy újabb technikát alkalmazva ügyesen célzott. Mondhatni, hogy a szívem majdnem kiugrott a helyéről, ahogy azt a fényes támadását majdnem telibe kaptam. Csak saccolni tudtam, hogy hova merre érkezik a támadása, így meg is sérültem. Igaz, nem volt számomra nagyon vészes sérülés, de azért megéreztem. A lábamon és karomon több kisebb nagyobb vágás és horzsolás keletkezett, amire csak szisszentem egyet. Tudtam, ha most jajgatni kezdenék Zekka talán pontosabb támadást is tudna felém intézni. Egy pillanatra azért mégis sikerül kiszúrnom az ellenfelem hollétét, Leporolva magam, utána eredtem, de ismét füstbe ment a tervem. Eltűnt a nagy sötétségben, úgyhogy megint jöhetett a találgatások.
Ekkor jött egy ötletem, hogy próbálok összpontosítani, s csak az érzékszerveimre hagyatkozom. Behunytam a szemem, s fülelni kezdtem. Az éles hallásomnak köszönhetően hallottam minden kicsi neszt. Mikor meghallottam Zekka mozgását, felnyitottam szemem s rohanni kezdtem ahhoz a fához, ahol ő tanyázott. Kardomat előre szegezve támadtam meg. Nem voltam biztos benne, hogy sikerült megsebezni, de azt tudtam és éreztem, hogy kicsit formára szabtam a fa lombját.

Tárgy: Re: Kert, udvar Csüt. Júl. 30, 2009 1:39 am

[Éjszakai vadászat]

Biztosnak vélt rejtekhelyemről vártam a támadásom kimenetelét. Még a levegőmet is próbáltam visszafogni amennyire csak tudtam, és halkan lihegve igyekeztem erőt gyűjteni és felmérni merrefelé találok még felhasználható lélekszemcséket a környéken. Annak ellenére, hogy a quincy főhadiszállás területén voltunk elég kevés alapanyagot éreztem a nyilaimhoz. Bár mondjuk lehet hogy éppen ezért...amennyi quincy itt van, és minden nap gyakorol, azzal folyamatosan használja el a lélekszemcséket.
*A csodába, talán mégsem volt olyan jó ötlet idejönni. Baka Zekka, területi előnyt akartál, és kaptál is, de milyen áron* -szidtam jól össze magam gondolatban, és ismét rettegni kezdtem, mert semmi hangot sem hallottam Noa felől.
*Vajon eltaláltam? Az előbb mintha kicsit felszisszent volna, de azóta teljesen csendben van. Jaj istenem, biztos megtalálta hol vagyok, és most ő áll lesben hogy lecsaphasson* -tettem egy lépést hátra a fa ágai között, de véletlenül letapostam egy gallyat, ami egy kis reccsenéssel árulkodott a helyemről.
*Na remek, most végem!* -pánikoltam be, mikor szinte hangtalan suhanást hallottam felém közeledni. Ismét leblokkoltam. El akartam ugrani, de nem tudtam. A támadása elért, és a kardja szinte akadálytalanul csúszott végig az oldalamon, egy tekintélyes vágást hagyva maga után. Egy pillanatra nem kaptam levegőt és elvesztve az egyensúlyomat, rongybabaként zuhantam le a fáról az alatta lévő bokorba. Minden erőmet összeszedve megpróbáltam feltámaszkodni.
*Gyerünk, gyerünk, nem adhatod most itt fel* -szugeráltam a földet a fájdalom lüktetésétől elhomályosult tekintettel. Egyik kezemet az igencsak vérző sebhez szorítottam, majd hatalmasnak nem igazán mondható akaraterőm minden darabját latba véve felálltam. Nem voltam hozzászokva az ilyen sérülésekhez. Szinte sohasem kerültem még élet-halál harcba, mivel a hollowok ellen mindig csapatban küzdöttem, ahol volt a ki fedezett. De most magam voltam. Rettentően féltem. Nekidőltem a fa törzsének homályosuló tekintettel bámultam a már megint velem szemben álló Noat.
*Nem akarok meghalni....félek...* -csordult végig néhány könycsepp az arcomon- *És még Daisetsutól sem tudtam elbúcsúzni....de nem, nem adhatom fel ilyen könnyen!* -próbáltam fókuszálni, hogy kitisztuljon a látásom.
-Gondolom most meg fogsz ölni... -mondtam a lehető leghiggadtabb hangomon- De nem adom olyan könnyen az életem. -szedtem össze minden erőmet, majd elrugaszkodtam a fától, és íj nélkül megidézve egy nyilat a kezemben rontottam neki Noanak.

Tárgy: Re: Kert, udvar Pént. Júl. 31, 2009 3:20 am

[Éjszakai vadászat]

-Még hogy megölni... hm...
Szaladt felém a lány, de csak félmosollyal vártam meg, míg közel ér hozzám. Nem torpantam meg egy pillanatra sem. Ahogy lendítette azt a karját, melyben a nyilat tartotta, egy pillanat alatt megállítottam saját kezemmel és átfogtam vékonyka csuklóját.
-Ugyan, nézz már magadra... alig élsz... Mi örömöm lenne abban, hogy ilyen könnyen megöllek?
Húztam magamhoz a lehető legközelebb s farkasszemet néztem vele.
-Veled más terveim vannak...
Vigyorodtam el, megvillantva hegyes fogaimat, s ránéztem a nyakára. Az az ütőér szinte csalogatott. Nagyokat nyeltem, s próbáltam nem elveszíteni az önkontrollomat. Ebben a helyzetben nagyon nehéz volt. Annyira fiatal lány, a vére illatát kilométerekről is meg lehetne érezni. S most, hogy egy ekkora sebet ejtettem rajta, kissé megzabolázza az indulatokat. Kész, vége nem bírtam tovább. Annyira kívántam, éreztem, muszáj megkóstolnom. Szinte félájult volt, így még ellenkezni sem tudhatott volna. Ahogy egyre közelebb hajoltam ahhoz a ponthoz a nyakán, hol a lüktető ütőér húzódott végig, már szemfogaimat is megvillantottam. Épp, hogy csak megkarcoltam a bőrét, ismét öntudatra ébredtem, s vörösen izzó szemem ismét sötétvörösre halványultak. Egyik kezemmel fejemhez kaptam, míg másikkal elengedtem a karját, s ellöktem, aminek következtében a földre esett.
Teljesen megzavarodtam. Kissé meg is ijedtem. Hevesen vert a szívem, s mindkét kezemmel a hajamba kapaszkodtam. Mégis mi üthetett belém? Pedig nem akartam a vérét venni, mert nem tudnék leállni. Nem, nem így akartam vele végezni... Lehorgasztott fejjel kattogott az agyam, szinte minden eszembe jutott abban a pillanatban. Szinte biztos vagyok benne, hogy másik énem is közrejátszott a dologban...
Ahogy éreztem, hogy megnyugodtam, pár sóhaj után elnéztem a fűben heverő lányra. Hallottam, nagyon lassan vert a szíve. Azt hiszem elájulhatott. Elindultam felé, és közel álltam hozzá, s az arcát figyeltem, némán. Nehézkesen felnyitotta a szemét, és valamit motyogott, de nem értettem pontosan, hogy mit. Ebben a pillanatban valami számomra igen szokatlan hangra lettem figyelmes. Körülnéztem. Egy szörny sikolya lehetett, semmi kétség. Behunytam szemem és füleltem. Közel jár, hallom a lépteit... igazán zömök lehet, a kemény lépteit hallva... Már itt van!
Gyorsan felnéztem, s egy igazi szörnyeteggel találtam szembe magam, ami felénk ugrik. A lehető leggyorsabban felkaptam a földről a lányt, s villámgyorsan felugrottam a fa lombkoronájába. Sajnos, nem volt ilyen egyszerű dolgom, ugyanis ez a rondaság üldözőbe vett. Így a fákon ugrándozva próbáltam kerülgetni. Egyszer egyszer hátranéztem. valami macskaféleségre hasonlított... de ennek is maszk volt a fején. Gondolom ez is egyfajta hollow, még sosem találkoztam ilyennel...
Ahogy ott akrobatáztam 4-5 méterre a föld felett, a kisasszony is kezdett magához térni. Szerintem nagyon nem fogta fel, hogy mekkora nagy bajban van mindkettőnk, s szerintem ő még mindig ott tartott, hogy engem akart láb alól eltenni.
-Ha tovább ugrándozol itt nekem, tuti hátraváglak ennek, itt mögöttem!
Mordultam rá, ahogy majdnem sikerült egy vastagabb ágról leesnem. Jobban teszem, ha óvatosan ugrándozok, a végén még betörik a fejem és Whiskas macska kaja lesz belőlem...

Tárgy: Re: Kert, udvar Vas. Aug. 09, 2009 9:41 pm

[Éjszakai vadászat]

Elkeseredett támadásom nem is bizonyult túlzottan hatásosnak, hiszen Noa könnyedén megállította és elkapta a csuklóm.
*Más tervek? Mégis mit akar velem egy vámpír? Mielőtt megöl, még egy jót lakmározik is belőlem? Hát nem egészen így képzeltem a végem....* -döntöttem oldalra erőtlenül a fejem, mikor megláttam a tűhegyes szemfogait a nyakamhoz közeledni. Hihetetlenül rettegtem, remegett minden porcikám, de tehetetlen voltam. Ám ekkor hirtelen enyhült a szorítás és ellökött magától. Én a földre estem, és ijedten pillantottam fel, hogy mi történt. Valami nagyon különös dolgot láttam. Mintha Noa saját magával hadakozott volna, hogy megfékezzen valami magában. Bár lehet hogy csak én képzelődtem az anémiától...Próbáltam ébren maradni és figyelni a nőt, de egyre álmosodni kezdtem, és pár pillanat múlva elvesztettem az eszméletemet. De valahogy mégsem ájultam el teljesen. Egy érzés, vagyis jobban mondva egy érzék nem hagyta hogy öntudatlan állapotba kerüljek. Eltartott egy ideig mire rájöttem mi ez....
A szörnyetegek, amik ellen a klánunk harcol...hollowok. A kiképzésem, úgy néz ki mégsem volt teljesen hiábavaló, hiszen még ebben a félájult állapotban is megérzem ha a közelben vannak. Bár jelen pillanatban igazán nem sokra megyek ezzel a védekező mechanizmusommal.
*Még messze innen, de nemsokára ideér*
Hallottam is valamit, tompán és halkan suhogni a főben. Nagy nehezen próbáltam kinyitni a szemem, de a szemhéjaim szörnyen nehéznek tűntek, és hatalmas erőfeszítések árán is csak egy keskeny résnyire tudtam szétfeszíteni őket. Noa állt felettem.
-Holl...ow....a köz...el....ben. -motyogtam, de azt hiszem nem értette. Amint a végére értem ennek a nagy nehezen megfogalmazott mondatnak, egy lidérc ordítása törte meg a csendet. Nem tudom milyen újabb mechanizmust kapcsolhatott be bennem, de hirtelen felpattant a szemhéjam, és éreztem, hogy a testem kezd megtelni adrenalinnal. Teljesen más érzés volt, mint amikor Noa-val kezdtem harcolni. Éreztem, ahogy lassacskán kezd visszatérni a tagjaimba az erő. Azonban mielőtt magamtól is lábra tudtam volna állni, Noa hirtelen felkapott és menekülni kezdett a lidérc elől.
-Tegyél le kérlek....harcolni akarok... -fészkelődtem a kezében erőtlenül. Akármennyire is leamortizált állapotban voltam, a belsőm azt súgta, mitöbb ordította hogy harcolnom kell. Ezek vagyunk mi, quincyk.... a hollowok elpusztítására létező életformák. Ez a célunk, és erre tesszük fel az életünket.
Megpróbáltam kinézni Noa háta mögött hogy ráláthassak a minket üldöző szörnyetegre. A látványától újabb erőre kaptam, és megidézve az íjamat, egy kissé erőtlen nyilat ugyan, de el tudtam lőni felé.

Tárgy: Re: Kert, udvar Csüt. Aug. 27, 2009 4:35 am

[Éjszakai vadászat]

Furcsa módon Zekka, mintha erőre kapott volna, s egy nyilat is megidézett, amit ellőtt a különös teremtés felé. Ez a nyíl arra jó volt, hogy a cicust megzavarjuk, így majdnem le is esik a faágról. Egy gyors fordulatot véve leugrok a fáról, s mivel úgy látom már Zekkának sincs nagy baja, ezért lerakom. Védekező pozícióba állok, s kardomat előre szegezem.
-Azt hiszem ma sem fogok vacsorázni...-mormogom az orrom alatt kissé letörve, de egy pillanat múlva felcsillannak szemeim és kisvártatva szembe is kerülünk a hollowwal. Nem is veszteget sok időt, azonnal nekünk támad. Természetesen engem szúrt ki magának, ezért kardomat oldalra fordítva védem ki a nekem rontását. Egy pillanat alatt a földön heverek, felettem a ronda pofájú macskával. Hatalmas mancsait még mindig kitartom kardommal.
-Fú, te sem szoktál fogat mosni!-fintorgok egy pár sort, két fújtatás közt. Ezekben az időkben Zekka kissé hátrébb helyezkedik el, hogy elsüssön egy újabb nyílvesszőt. Szerencsére nem engem, hanem a szörny oldalát találta el, aminek hatására bukfencezik egy párat. Gyorsan fel is pattanok, majd villámgyors léptekkel ellenfelünk mellé kerülök. Már lendítem is kardomat, mikor a macska elugrik előlem és Zekka felé tart.
Ahogy utána nézek összeráncolom szemöldökeimet.
-Na ne szórakozz velem...!
Nem is kell több, egyből utána iramodok. Fogalmam sincs, miért, de most nagyon meg akarom védeni ezt a lányt. Nem tudom mi ütött belém. A leggyorsabb tempómra kapcsolva a macsesz mellé érek, s egy ugrással elé kerülök, aminek hála megáll. Egy üvöltés kíséretében újból lendítem kardomat. A szönynek túl jó reflexei vannak, így csak a bal vállán tudok sebet ejteni. Viszont ez a seb arra tökéletes volt, hogy végre fájdalmat is érezzen. Az ocsmány szagú vére szinte hányingert keltett nekem, alig bírtam megmaradni. Ha valamivel is meg lehetne engem ölni, akkor talán ez lenne az első dolog amivel próbálkozni lehetne. Ahogy imbolyogni kezdek a szag miatt, a dög egyszerű mozdulattal meglendíti másik karját, s hasamat érve jó messzire sikerül elsöpörnie. A ház falába sikeresen be is csapódok, ami aligha volt kellemes érzés. Egy pillanatig se kép se hang, majd igyekszek erőt kényszeríteni magamba, s felállok. Remegő lábakkal rohanok vissza a már harcoló Zekka felé.