HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Az osztag kertje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Sakata Yaken
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Male
Capricorn Rooster
Hozzászólások száma : 77
Age : 23
Tartózkodási hely : Soul Society/Seireitei/8. osztag területe
Registration date : 2009. Dec. 27.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 8. osztag hadnagya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Pént. Márc. 19, 2010 6:25 am

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? //

Ritsu végül elárulta magát, miközben komoly arccal pillantott a virágokra. Igazából talán a találkozásunk óta nem látta ilyennek, de valahol számítottam rá, hogy hasonló válaszokkal fog szolgálni. Miközben beszélt ott álltam fölötte, s egy hűvös szellő fújta meg az arcomat. Én figyelmesen hallgattam végig a mondanivalóját.
- Így már minden világos...- mondtam halkan, miközben bólintottam egyet a 8.Tiszt irányába. Ő egy csöppet megriadva nézett rám ismét, azután megkísérelte leplezni ki voltát, ám végül megadta magát.
- Igazából nem. Mert már az elejétől fogva tudtam, hogy nemes származású vagy Ritsu.- mosolyodtam el halványan, ezt követően a lány szemeibe néztem.
- Teljesen meg tudom érteni azokat, amiket mondtál, és azt is, ahogyan döntöttél... Nem lehetett könnyű egy olyan életet élni, ahol mindig mások elvárásai szerint kellett cselekedned. Tudod, én is átéltem ugyanazt, mit a múltban te is. Ne érts félre, nem voltam nemesi származású, vagy előkelő házból való személy! Csupán egy fiú, aki egész életében elnyomás alatt élt...- szólaltam meg, s karba tett kezekkel az ég felé fordítottam az arcomat. Itt bizony az emberi életem jutott az eszembe. A sok szenvedés, a fájdalom, amit naponta kellett átélnem. Minden csupán egyetlen ember hibája volt, akit alig ismertem, mégis állandóan körülötte kellett tevékenykednem. Való igaz, soha nem kérdeztem a gazdámat afelől, ő hogyan is működött azelőtt, mikor még nem volt bandita és gyilkos. Lehet, ő mindig is csak egy rakás hústömeg volt, tele dühvel meg gonoszsággal. Ki tudja? Erre bizonyára soha nem fogok választ kapni. Pedig érdekelne! Nagyon is... Elvégre azon a végzetes napon, nekem köszönhette sorsa beteljesülését. Hogy én öltem-e meg, vagy legbelül már rég halott volt, rejtély maradt számomra.
- Valamit viszont, talán jobb lenne, ha elfogadnál. Nem futhatsz örökké az ellen, aki vagy, és akinek születtél. Az soha nem fog megváltozni... De! Tehetsz róla, hogy mindent a saját magad javára fordíts. Te egy olyan családba születtél, amilyenről sok ember még álmodni sem mer, mégis szeretnéd az egyszerű emberek útját járni. De, szerinted milyen lenne, ha a családod felnézne rád? Jó érzés lenne, ugye? Mert, hogyha érzed magadban, elég erős tudsz majd lenni, akkor megmutathatnád nekik, tudsz gondoskodni a klánodról. Felnéznének rád Ritsu! Elismernének. Követnének. Ez a dolog csak addig lenne átok számodra, amíg felül nem kerekedsz rajta. Születésedkor egy nagy súly nehezedett a válladra, ám ez egyben áldás is lehet. Hiszen gondolj csak bele! Mennyi ember életét tehetnéd szebbé?- kérdeztem, miközben beszédem végén a virágokra pillantottam. Egy kis csönd után újra felszólaltam:
- Áh! Ne is törődj velem... Néha túl sokat osztok szentbeszédet.
Miután újból elkezdtünk sétálni, a lány az osztagról érdeklődött, plusz még Rukongairól is.
- Ne ilyen gyorsan! Egyszerre nem tudok válaszolni. Hehe!- nevettem el magamat finoman, miközben behunyt szemekkel vakartam meg a tarkómat.
- Hát, igazából Maya taichou nagyon jó ember. Nem, egyáltalán nem mondanám szigorúnak, természetesen ő is megköveteli a rendet, mint minden más kapitány. Amikor nála jártam igazán közvetlen és kedves volt velem. A végén meg még egy szelet epertortát is kaptam tőle. Azért ez nem mindennapi ugye? Azt persze megérteném, ha azok után kaptam volna tőle valamit, hogy több éve ismerjük egymást, s bízik bennem, de így! Ez szerintem fölöttébb nagylelkűségre vall.- jelentettem ki. Út közben láttam két Shinigamit, akik éppen frizbiztek a kert füves területén, mások picknickeztek. Örömmel tapasztaltam, jól érzik magukat ez emberek, senki nem tűnt magányosnak.
- Hana Akamoto hadnaggyal még nem volt szerencsém találkozni, viszont kíváncsi vagyok rá, milyen. Úgy hallottam ő is igen erős.- válaszoltam az érdeklődési kör második felére, azután már csak az utolsó volt hátra. Próbáltam összeszedni a gondolatokat, hogy miket közöljek a lánnyal.
- Nos, arról a helyről nem tudok túl sok pozitív információt mondani...- hajtottam le a fejemet, miközben kissé szomorúvá változott az arckifejezésem. Képemen a halvány mosoly helyett egy savanyú kifejezés tűnt fel, majd sóhajtva folytatta a szövegelésemet:
- Minden lélek szegény. Olyan körülmények között kell lenniük, amit senkinek nem kívánnék. Idejét sem tudom meddig tartózkodtam azon a helyen, mert nem is csináltam semmit. Azokból az időkből származik ez a hatalmas lustaságom is. Egy kedves öreg hölgynél éltem, aki minden feltétel nélkül fogadott be magához a halálom, vagyis inkább újjászületésem után. Tény, az emberek nagyon összetartóak arrafelé. A kölyköknek én szolgáltam látványossággal, mivel tudtam egy gömböt képezni reiatsuból, ez meg nagyon tetszett nekik, ezért folyton nyaggattak.- fejeztem végül be a mondandómat.
- Mikorra tervezed a találkozást a kapitánnyal?- érdeklődtem én is Ritsutól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 21
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
14000/15000  (14000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Hétf. Márc. 22, 2010 12:58 am

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? \\

- Jaj...
Nagyokat pislogva, kérdő arckifejezéssel figyelte Yakent, miközben beszélt. Amint a fiú befejezte mondókáját, a szája elé tette a kezét, és először halkan, majd egyre harsányabban nevetni kezdett.
- Ne... ne haragudj, csak mindig csodálkozom rajta, hogy milyen gondolatokat csalok ki néha a badarságaimmal az emberekből.
Mondta, miután nagy nehezen abbahagyta a nevetést. Furcsa módon, ha komorrá, szomorúvá teszi a hangját és úgy beszél, akkor mindig hasonlóan hosszú és mély tartalommal bíró monológokat kap válaszul, aminek rossz esetben a felét nem is érti.
- Szó sincs arról, hogy menekülök saját magam elől, csupán élni akarok egy kicsit. Már most is sokat kell apám mellett lennem, olyan mintha állandóan csak dolga lenne és sose tudna pihenni. Szívesen levennék róla némi terhet, de még nincsen döntési jogom, túl fiatal vagyok hozzá. Ha nem itt, hanem a birtokon lennék akkor egész nap csak unatkoznék és azt várnák tőlem, hogy úgy viselkedjek mint egy oujo-sama, de nekem az nem megy.
Érdeklődéssel hallgatta végig, amit a fiú mondott a kapitányról, a hadnagyról és a Rukongairól. Ő nagyon ritkán járt a Soul Society Seireiteien kívüli részén, akkor is inkább kocsin vitték, és a rosszhírű negyedeknek a közelébe sem mentek, hiszen tartottak attól hogy esetleg megtámadják a menetet. Ezek szerint Yaken a rosszabb környékről származott, az arckifejezése nem arról árulkodott hogy kellemes emlékei vannak onnan.
- Gomen ne, nem akartalak elszomorítani...
Hirtelen mereven kihúzta magát, kiemelte a fejét, köhintett párat és teljesen más, sokkalta udvariasabb nyelvezetet használva kezdett el beszélni, ugyanakkor hallatszott a művies tónus is a hangjában. Kifejezetten murisan hangzott, legalábbis ő így gondolta.
- Úgy hallottam, a kapitány most nagyon elfoglalt, így nem kívánom őt zavarni. Majd ha eljön az ideje, akkor tiszteletemet teszem nála.
Ismét kuncogni kezdett, nem bírta ki nevetés nélkül ezt a fajta beszédmódot. Kezeit a tarkójára helyezte, és az eget bámulva folytatta a kérdezősködést.
- Miből jöttél rá, hogy nemes vagyok? A nyakékem az oka, ugye? És az élők világa milyen? Még sose volt alkalmam ott körülnézni.
Ilyenkor jött rá, jogy mennyire keveset is tud a világról, pedig nagyon szívesen ismerkedne meg emberi szokásokkal. Mint például az a kézfogás, vagy micsoda, amit a minap tapasztalt meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakata Yaken
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Male
Capricorn Rooster
Hozzászólások száma : 77
Age : 23
Tartózkodási hely : Soul Society/Seireitei/8. osztag területe
Registration date : 2009. Dec. 27.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 8. osztag hadnagya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Kedd Márc. 23, 2010 2:37 am

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? //

Amikor meghallottam, hogy az egész dolgot teljesen félreértettem, amit az osztag 8.Tisztje mondott, vele együtt egy jót nevettem.
- Óh, sajnálom! Úgy tűnik az én fantáziám is túlságosan élénk.- mosolyodtam el, miközben jobb kezem mutatóujjával megvakartam a fejemet. Nem sokkal később minden kérdésére megadtam a választ, azután elnézést kért, amiért kissé szomorkás lettem az emlékek miatt.
- Ugyan már, nincs mit megbocsátanom! Nem a te hibád, hogy azokon mentem keresztül, amiken.- mondtam. Pár perc múlva a lány egy műveltséget tükröző beszédstílusban kiejtett kijelentést tett. Ez tőle elég furcsának tűnt, bár én még nem annyira ismertem Ritsut, de valahogy nem olyannak tűnt, aki kedvelné az efféle megnyilvánulásokat.
- Hát ez igazán hivatalos volt.- bólintottam egyet a hölgy felé, miközben egy halvány vigyor tündöklött a képemen.
- De szerintem, ha kérsz tőle a jövőben időpontot, biztosan találkozhatsz vele.- következtettem, majd szívtam egy nagyot a friss levegőből.
- Igen, a nyakláncod is egy árulkodó jel volt.- feleltem komoly hangon.
- Az élők világa... Igazából nagyon színes egy hely. Mondhatni százszorta jobban, mint Soul Society. Minden népnek megvannak a maga szokásai, tradíciói, az építészetben, öltözködésben, gasztronómiában, stb. Furcsa ezt így kimondani, de többet tudtam meg lélekként az életről, mint amikor én magam is ember voltam. Tudod, mikor még újszülött voltam elraboltak a banditák, és onnantól rabszolgaként éltem közöttük. Volt egy lány, akit nővéremként szerettem, ő éltette bennem a reményt, de megölte a "gazdánk". Szóval, el tudod képzelni, nem volt könnyű. Sőt, sokáig sem tartózkodtam ott, nagyjából húsz évet. Pontosan én sem emlékszek rá. Mikor az Akadémiára jártam sokszor voltunk lent gyakorlatozni, viszont azokban az időkben magam sem láttam sokat az ottani környékből, mert csak Hollowok pusztítása céljából mentünk. Aztán mikor Shinigami lettem, pár alkalommal ismét lejutoittam, néha hosszabb időkre is. Ott olcsóbb minden, és olyan rengeteg dologra lehet szert tenni, hogy azt el sem tudnánk képzelni. Azt hiszem, összevetve a tényeket, jó kis hely.- jelentettem ki, mialatt bamba arccal néztem magam előtt az utat, amin sétáltunk.
- Majd, ha egyszer kapok valami járőrözést, vagy hasonló feladatot, szólok az érdekedben, akkor pedig jobban szétnézhetünk. Persze, csak amennyiben kedved lesz hozzá.- ajánlottam fel a lánynak, de ekkor nekem is motoszkált egy kérdés az agyamban.
- Most egy kicsit te is mesélj! Milyen nemesnek lenni? Mármint úgy értem hogyan éltek? Hallottam már pár dolgot, de te azért megbízhatóbb információkkal tudsz szolgálni. Elmondod nekem?- érdeklődtem, miközben nagyra tárt szemekkel figyeltem, mikor nyílik szóra a Ritsu szája.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 21
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
14000/15000  (14000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Csüt. Márc. 25, 2010 5:03 am

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? \\


Ismét a kezébe vette az ékszert. Valahogy el kéne rejtenie, mert nem Yaken az első aki a nyakékből rájött, hogy ki is ő valójában. A családi jelkép túl egyértelműen beazonosítható volt. Le nem veheti, mert a hagyományokat nem akarta sárba tiporni azzal, hogy nem viseli. Talán be kéne szereznie egy sálat, vagy valami ilyesmit, ami elfedi a nyakát.
- Mondd, miért tartod szebbnek és jobbnak az emberi világot, ha ilyen életet éltél ott? Ugye nem minden ember ilyen rossz?
Kérdezte kissé félénken. Szörnyen hangzott, amit a fiú az életéről mondott, csupa szenvedésnek tűnt. Nem teljesen értette, hogy ha ezt kapta az ottani élettől, akkor hogy tud most mégis ilyen pozitív dolgokat mondani. Egy olyasvalaki számára, mint amilyen Ritsu volt, nyilván az újdonság ereje miatt csak kellemes dolgokat tartogathat egy kis kiruccanás, pláne ha olyan vezeti körbe, aki nem hagyja hogy rossz benyomást keltsenek az ottani látványosságok. Örömmel hallotta, hogy Yaken szívesen betöltené ezt a szerepet, ráadásul ha járőrözésre mennének, akkor a családja sem szólhatna bele, lévén a Gotei 13 és a nemesi házak hagyományosan nem folynak bele egymás munkájába. Boldogan bólintott rá az 5. toszt ajánlatára, újabb dolog amit felírhat az "alig várom már" listájára, az első hivatalos küldetés és a kapitánnyal való találkozás mellé.
Ritsu kicsit megilletődött, amikor meghallotta hogy Yaken kíváncsi a nemesi élet mibenlétére. Nem volt ilyesmire felkészülve, hirtelen nem is tudta hol kezdje. Ráadásul nem is volt alapja az összehasonlításhoz, hiszen nem tudta hogy amit ő megszokott, az azért van-e mert nemes, vagy mindenhol máshol így van-e?
- Hát...ööö...izé... van jó és rossz oldala is... na persze a rossz, az nem olyan rossz mint amilyeneket te meséltél... öhm... például... jó, hogy egy nagy birtokon élünk, ahol van egy hatalmas, gyönyörű kert, meg egy nagy ház, amiben könnyű eltévedni, mert olyan sok szoba van!
A mutatóujját felemelve kezdett el mesélni. Mivel látta, a Rukongaiban és itt az őrosztagoknál hogy élnek mások, így ezzel nem volt nehéz dolga.
- Aztán... vannak shinigami testőrök, akiknek az a dolga, hogy vigyázzanak ránk és a birtokra. Nem szeretem őket, mert mindig a nyakamon lógnak, ha otthon vagyok... bár apám azt mondta, hogy most már nem fognak, mert én is shinigami lettem. A családunkból nagyon kevesen válnak igazi shinigamivá. Meg vannak ilyen unalmas gyűlések, ahol mindenki úgy viselkedik mintha karót nyelt volna és megbeszélik a ház ügyeit, amiből én nem sokat értek...
Állát a mutató- és a hüvelykujja közé csippentve, fejét kissé lehorgasztva gondolkodott el, hogy mit is tudna még mondani. Nagyjából egy percig így is maradt, aztán felhagyott a tevékenységével, és inkább visszakérdezett.
- Mit akarsz tudni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakata Yaken
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Male
Capricorn Rooster
Hozzászólások száma : 77
Age : 23
Tartózkodási hely : Soul Society/Seireitei/8. osztag területe
Registration date : 2009. Dec. 27.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 8. osztag hadnagya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Csüt. Márc. 25, 2010 11:00 pm

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? //

A lány visszakérdezését érdekesnek találtam, de teljesen logikusnak.
- Hát, tudod nem a világra haragszom, amiért egy pár őrült azt tette, amit. Persze nem mindenkinek kell ilyen életet élni, és vannak rendes, törvénytisztelő emberek, akik becsületesen megdolgoznak mindenükért amivel rendelkeznek. Plusz, ez már több száz éve volt, azóta pedig rengeteget változott ott minden.- magyaráztam meg Ritsunak a gondolatmenetemet. Láthatóan örült a felajánlásomnak, ezért egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Nem sokszor fordult még elő, hogy valakivel ilyen kellemesen érezzem magamat, s normálisan elbeszélgessek. Bár jobban belegondolva, nem is akadtak még nagy alkalmak erre. Amikor Sesshou-sannal találkoztam, az is puszta véletlen volt. Valószínűleg, ha nem sikerült volna olyan ügyetlen módon nekimennem, meg sem ismerjük egymást. Az egy figyelemfelkeltő esetnek minősült. Kíváncsian hallgattam, amiket a lány kezdett el mondani, miközben fejemben próbáltam mindent leforgatni. Először a nagy birtokot, ami tele van nagyszerűnél nagyszerűbb szobákkal, a folyosókat, ahol őrök állnak, plusz a pár elegáns ruhában sétáló lelket, akik alig akarnak megmukkanni. A kertről még egy ennél kétszer hatalmasabb és csodálatosabb természeti látványosság ugrott be.
~ Vajon ott milyen jó helyek lehetnek az alvásra?~ merült fel bennem egy eléggé bugyuta gondolat, bár talán túlságosan is foglalkoztatott. Mikor Ritsu felemelte az ujját, annak vonulatait követve felnéztem az égre, de rájöttem, csak a magyarázás céljából tette ezt. Beletúrtam a hajamba, s megvakartam a fejemet. Ezt követően jöttek a Shinigami őrök, meg a gyűlések.
- El tudom képzelni mennyire "izgalmas" lehet egy olyan ülés... De gondolom mindenféleképpen meg kell jelenned, különben már okoskodnának. Legalább az őrökkel már nem lesz több gondod.- próbáltam valami pozitív hozzászólást párosítani az egészhez. Eztán a lány még feltette a kérdést, ami arra vonatkozott, hogy mit szeretnék még megtudni.
- Öhm... Úgy vélem ebből eléggé sokat megtudtam. Várj csak! Valami még az eszemben volt az előbb.- mondtam, majd kissé bambán kezdtem magam elé tekintgetni. Megkíséreltem megtekerni a berozsdásodott kerekeket az agyamban. Végül úgy tűnt sikerrel jártam, mert ismét beugrott, amit szerettem volna.
- Ja, igen! Meg is van. Szoktatok bálokat tartani más klánokkal? Esetleg teadélutánokat afféle nemesi körülmények között?- érdeklődtem, azután újból figyelmesen vártam Ritsu válaszának érkezését.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 21
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
14000/15000  (14000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Pént. Ápr. 02, 2010 12:20 pm

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? \\

- Pontosan, muszáj ott lennem, ha nem mennék, odavinnének. Talán még oda is kötöznének. Még kevés kötelességem van, ez az egyik.
És ezzel úgy döntött, hogy be is fejezi ezt a témát. Nem akarta a panaszkodásával elüldözni ezt a kedves fiút, aki türelmesen válaszolja meg a kérdéseit, ráadásul még gáláns felajánlást is tett neki. Pedig tényleg nagyon unalmasak voltak ezek a gyűlések, végig egy helyben kellett ülnie, és csendben kellett figyelnie, ami minden idegszálát borzalmasan megterhelte. Akárhogy is próbálkozott valami pozitív dolgot találni velük kapcsolatban, sehogy sem sikerült. Yaken hosszas töprengés után találta meg fejében azt a kérdést, amit még fel akart tenni. Magában kuncogott, pontosan tudta hogy ez vele is elő szokott fordulni. Csak arra volt kíváncsi, hogy eközben ő is ilyen vicces fejet vág-e? Majd valakit megkér, hogy tartson elé egy tükröt, ha ez megtörténik.
- Eto... bálokat, meg teadélutánokat... hát, vannak olyan alkalmak minden évszakban egyszer, amikor apámmal elmegyünk egy másik birtokra és ott sok másik nemessel találkozunk. Erre gondolsz? Nagyon szeretek ilyen helyekre járni, felöltözhetek a legszebb ruhámba, meg minden... csak az nem tetszik, hogy nem viselkedhetek akárhogyan, nem lehetek önmagam. Meg vannak ilyen vacsorák, ahol csupa furcsa, de egyébként nagyon finom ételt eszünk...
Kicsit kezdte unni magát, hiszen csak járkáltak meg beszélgettek. Jól érezte magát, mert érdekesnek találta Yakent is, meg azt is amit mondott, de szeretett volna valami mást csinálni most már. Irigykedve nézte a különböző tevékenységeket üző shinigamikat. Váratlanul egy picit előrefutott, majd lendületesen a fiú elé fordult és lecövekelt.
- Mondd, nincs kedved csinálni valamit? Mindegy mit, csak... úgy érzem több mozgása lenne szükségem.
Mosolygott a tisztre, kíváncsian várva hogy mit is talál ki a felvetésére. Remélte hogy nem fogja visszautasítani a kérését.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakata Yaken
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Male
Capricorn Rooster
Hozzászólások száma : 77
Age : 23
Tartózkodási hely : Soul Society/Seireitei/8. osztag területe
Registration date : 2009. Dec. 27.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 8. osztag hadnagya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Vas. Ápr. 04, 2010 12:07 am

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? //
Miközben Ritsu beszédét hallgattam, szintén forogtak a fejemben az elképzelések.
- Értem. Akkor bizonyára te is sajnálod, hogy csak évszakonként egyszer adódik ilyen alkalom.- jelentettem ki. Természetesen nem számítottam rá, hogy a nemesek olyan gyakran rendeznek valamiféle csoportos, szórakozásra alkalmas dolgot, de néha azért csak ki kell nekik is kapcsolódni.
~ Én biztosan megőrülnék minden nap a falak között. Bár egy kényelmes ágy társaságában talán el is tudnám viselni valahogyan...~ gondoltam magamban, miközben egy halvány mosoly tündöklött az arcomon. A Nap még mindig gyönyörűen sütött, viszont egy kicsit kezdett melegem lenni, talán keresni kellett volna egy olyan helyet, ami árnyékosabb részen fekszik. Az ízletes ételek hallatára felcsillant a szemem.
- Ó, azokat én is szívesen kipróbálnám.- jelentettem ki, mialatt megvakartam a tarkómat. Elképzeltem magamat egy hatalmas asztal mellett, ami csordulásig meg van rakva jobbnál jobb kajákkal, s mind az enyém. Ráadásul még fizetni sem kellene érte, nem úgy, mint itt Seireiteiben, vagy az emberi világban. Na meg itthon minden sokkal drágább is. A menza kaja meg... Pfúúú... Azt hiszem azzal embert is ölhetnének, ha nagyon akarnának. Amint ezeken gondolkoztam, hirtelen arra lettem figyelmes, miszerint a lány megtorpant mellettem, ezt követően feltett egy kérdést.
- Hm... Felőlem rendben van.- bólintottam egyet, azután magunk mögé pillantottam, és észrevettem, hogy mennyi utat tettünk már meg idáig.
~ Nehéz elhinni milyen gyorsan telik az idő, ha az ember jól érzi magát.~ merengtem, mialatt kissé idióta ábrázatot vágtam. Pár pillanat elteltével újból Ritsura koncentráltam.
- Na és, mégis mit értettél testmozgás alatt?- érdeklődtem, majd kíváncsian vártam a válaszát.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 21
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
14000/15000  (14000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Szomb. Ápr. 10, 2010 9:03 pm

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? \\

Hevesen bólogatott Yaken kijelentésére, arcára is kiült a borzalmasan nagy egyetértést tanúsító kifejezés. Bár árnyalta a képet, hogy kevés emberrel tudott az ilyen bálokon beszélgetni, de bőven kárpótolta a látvány meg a tény, hogy a kedvenc ruhájában tetszeleghetett. A fiú most olyan békésnek és boldognak tűnt, ami Ritsut is egyre jobban felvidította. Az ő hangulatát mindig is erősen befolyásolták mások érzései, ezt talán már Yaken is tapasztalhatta eme rövid... illetve annyira már talán nem is rövid sétájuk alatt. Mikor a tiszt udvariasan érdeklődve visszakérdezett, hatalmas lendülettel emelte fel a mutatóujját, de amikor mondani akart valamit, a torkára fagyott a szó. Pontosabban nem is volt mi odafagyjon, mert az égvilágon semmiféle elképzelése nem volt arról, hogy mit is ért testmozgás alatt jelenleg. Egy darabig úgy maradt, tátott szájjal, pislogva mint hal a szatyorban, aztán változatlan arckifejezéssel lassan leengedte a kezét.
- Fo-fogalmam sincs...
Szólalt meg végül, kínosan nevetgélve és a tarkóját dörzsölgetve. Hiába próbált valami életet csiholni a fejébe, egszerűen semmi értelmes ötlet nem jutott az eszébe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakata Yaken
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Male
Capricorn Rooster
Hozzászólások száma : 77
Age : 23
Tartózkodási hely : Soul Society/Seireitei/8. osztag területe
Registration date : 2009. Dec. 27.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 8. osztag hadnagya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Kedd Ápr. 13, 2010 7:51 am

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? //

Érdeklődő nézésemmel vártam, vajon, mit fog reagálni a lány? A mutatóujját az ég felé emelte, aminek hatására biztos voltam abban, miszerint támadt valamiféle használható ötlete.
~ Na? Na? Na?~ kérdeztem magamban, hiszen már én is csinálni szerettem volna valami olyan dolgot, aminek hatására nem unjuk halálra magunkat. Persze képletesen kijelentve, mivel én már eddig is halott voltam valamilyen szempontból. Egyre nagyobbra nyíltak a szemeim, várva a lány reakcióját, de végül abbahagyta az eddigi pozícióját, majd egy kínos nevetés közepette kijelentette, neki sincs semmilyen elképzelése.
- Óh...- vesztettem el a reményt, miközben lesütöttem a fejemet, ami fölött kis fekete felhőkből villámok csapdostak. Legalábbis bizonyára így történt volna, ha meteorológia módon próbálták volna megmutatni a hangulatomat.
- Na, várj! Én is elkezdek töprengeni.- jelentettem ki, nem sokkal később pedig ugyanazt a pozíciót alkalmazva, mint Ritsu forgattam az apró kerekeket a fejemben. Még a szemeimet is lehunytam, hátha úgy könnyebben "átlátom" majd az elképzelt szituációkat. Egy percen belül egy sietős Shinigami rohant el mellettünk.
- Jó napot kívánok!- fékezett le, miközben illedelmes köszönése mellé meg is hajolt. Egy halvány mosolyra húzódott szám, azután visszaszóltam neki:
- Á, jó na...- mielőtt befejezhettem volna az üdvözlést, egy ördögi morgás hallatszott a hasam felől. Hirtelen odakaptam a kezeimmel, s hátrálni kezdtem, aminek az eredménye az lett, hogy majdnem belezúgtam a bokorba.
- ...pot! Ehehe... he...- sikerült véglegesen kinyögnöm a mondatot, melynek nemrégen nekirugaszkodtam.
~ Hát ez nem lehet igaz... Miért nem tudsz békén hagyni?~ vetettem gyilkos pillantásokat a középső tájékomon elterülő riválisom irányába, viszont pillanatok múlva felcsillant a szemem.
~ Hééé! Ebből még előnyt is kovácsolhatunk.~ gondoltam magamban, mialatt megvakartam az államat.
- Öhm... Mondd csak Ritsu! Nincs kedved megenni velem valami finomságot? Szívesen meghívnálak.- mondtam a lánynak, elvégre valahogy ki kellett küszöbölnöm az előbbi idiótán kijövő bakimat.
- Tudom, a shinigamiknak nincs szüksége evésre, de úgy tűnik az én emésztésem már követeli a kaját.- vakartam meg a halántékomat, s eközben bárgyúan vigyorogva pillantottam balra.
- Szóval, mit mondasz?- kérdeztem meg újból a hölgyet, ezután kíváncsian vártam, miféle hozzászólást fog fűzni az ötletemhez.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 21
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
14000/15000  (14000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Pént. Ápr. 16, 2010 2:57 am

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? \\


Kényelmetlenül érezte magát, látszott Yakenen hogy epekedve várta a nagy ötletet. Miközben kezeit a háta mögött összekulcsolva várta hogy a fiú kisegítse, a földet bámulta és jobb sarkát megemelve húzogatta a lábát mindenféle random irányba. Váratlanul egy másik shinigami toppant melléjük és jó hangosan rájuk köszönt. Ritsu szíve majd kiugrott a helyéről, annyira megijedt, még egy kicsit hátra is ugrott.
- J-jó napot kívánok!
Hajolt meg gyorsan mihelyst leküzdötte az ijedtségét, de a kolléga már rohant is tovább. Vajon mi lehetett neki ennyire sürgős? Lehet hogy bekapcsolva hagyta a gázt? Vagy elfelejtette kihúzni a vasalót a konnektorból? Vagy a papagája lett beteg és arról kapott hírt? Megrázta a fejét, egyre furcsább ötletei támadtak. Koncentrációját ismét Yaken felé terelte, mivel furcsa, korgó hangot hallott abból az irányból. A fiú ajánlata csak megerősítette a sejtését, miszerint beszlgetőpartnere gyomra adta ki az iménti hangot.
- Komolyan? Meghívnál? Arigatouuuu!!!
Ugrott Yaken nyakába hatalmas lendülettel, még szerencse hogy pehelykönnyű volt, különben lehet hogy le is dönti őt a lábáról. Annyira elragadta a boldogság hogy észre sem vette mit csinál, így persze amikor ráébredt hogy mit is tett, azonnal tisztes távolságba ugrott és sűrűn hajlongászni kezdett.
- Gomennasai, gomennasai, gomennasai, gomennasai, gomennasai!
Hadarta elképesztő sebességgel a bocsánatkérést.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakata Yaken
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Male
Capricorn Rooster
Hozzászólások száma : 77
Age : 23
Tartózkodási hely : Soul Society/Seireitei/8. osztag területe
Registration date : 2009. Dec. 27.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 8. osztag hadnagya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Kedd Ápr. 20, 2010 2:13 am

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? //

A lány egy olyan reakcióval felet a meghívásomra, amire nem számítottam, mert azon nyomban a nyakamba pattant.
- Pe-persze...- nyögtem ki az előző kérdésre a választ a szorítása közepette. Igazából nem volt nehézsúlyú, ám a lendülettől sikerült majdnem a talajra huppannom, de szerencsére egyik lábammal kitámasztottam magamat a járdán. Ezután bűntudat keletkezett a hölgyben, majd bocsánatkérésekkel kezdett bombázni. Kissé meggörnyedten vakartam egyik kezemmel a fejemet, miközben behunyt szemmel bárgyú módon vigyorogtam.
- Nem, semmi baj, nem történt semmi probléma.- nyugtatgattam Ritsut, mialatt az egyik kezemmel csitítóan integettem a levegőbe.
- Akkor indulhatunk?- érdeklődtem, s kihúzva magamat kezdtem ballagni a kijárat felé.
- Hm... Nem is tudom mit fogok enni, ha odaérünk. Talán egy kis mindent.- kezdtem bele a hangos töprengésbe.

Szép lassan kiértünk a kertből, majd már a 3.Osztag egyszerű folyosóin baktattunk. Idő közben még néhány morgás érkezett a gyomromtól.
~ Nyughass már, nem sokára ott leszünk. Legalább addig ne égess be mások előtt!~ gondoltam magamban, de mellettem két shinigami összesúgott, egyikük nem értette honnan távoztak eme zajok, de a másik kuncogva közölte társával, miszerint én voltam a bűnbak. Nem mondom, ez biztosan megdobta a népszerűségemet az osztag idiótái között. Még az a rossz gondolat is megfordult a fejemben, hogy a bakijaimnak köszönhetően majd valami idióta becenevet fognak rám aggatni, amit aztán egészen életem végéig el kell viselnem. Hú, de kellemetlen lenne! Tuti elhagyna az életkedvem.
- Ugye neked is megfelel kedves Ritsu, ha a Kumo Étterembe megyünk? Gyönyörű hely, finom ételekkel, és általában Seireitei lakóinak értelmesebb részével.- jellemeztem egészen röviden, viszont sokat élárulóan a helyet, azután megtorpanva vártam a lány válaszára.

// Folyt. köv.: A Kumo Étterem, ha neked is jó lesz így ^^ //

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
avatar

Female
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
36000/45000  (36000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Hétf. Aug. 09, 2010 10:25 pm

| Kempelés Kuroval *~* |


Életem fordulatai már kezdtek annyira kiismerhetővé válni, hogy lassan már az is fájt, ha a papírra néztem. S nem csak ez... Még mindig felettébb mardosott a bűntudat, amiért elárultam neki Slarin espadaságát. Jó, úgy tűnt, annyira nem viselte meg, és tényleg inkább tőlem tudja meg, semmint hogy egy harcban emiatt fagyjon le. Akkor akár meg is halhat, és hát... Mi lenne velem Kei-kun nélkül? Megállna a világ, és nem forogna tovább! Surprised Nem, ilyenre gondolni sem szabad. Kei-kun mindig itt lesz nekem, mellettem, elég lesz csak szólni neki, és repül! *.*
Hihetetlen, hogy egyébként mennyire tudok unatkozni. A papírokon már átrágtam magamat, s ennek eredményeképpen intenzív bambulással töltöttem időm nagy részét. Na meg ellepett az ilyenkor megszokott szellemi fáradtság is, és csöppet sem aktívan emeltem fel a kezemet, hogy beledobjam a kukába a tollamat. Miután kellő energiával megáldva felálltam, és kávé után totyogtam, szép, öregasszonyos tempóban, elhatároztam magam: itt ebből semmi jó nem fog kisülni. A végén még megzápulok egy ültő vagy álló helyemben, és akkor bekövetkezik a káosz. Miután belepillantottam a tükörbe, és megállapítottam, hogy a bambulás nem hatott ki szalonképes külsőmre, az ajtó kinyitása után kiléptem a nagybetűs Életbe. Léptem volna, ha találok valakit a folyosón. A tisztjeim ugyanis szépen eltűntek, én legalábbis egyet sem láttam. Csodálkozva mászkáltam, és végül a kertben megláttam egy alakot, akire úgy egy ezerwattos szemcsillanás következtében rá is vetültem- persze csak képletesen. Ölelgetési mániámat az utóbbi időben egész jól visszafogtam, és mérsékeltem! Bár lehetséges, hogy a kettő ugyanazt jelenti...
- Szia! Mondd csak, nem tudod, hol vannak a többiek? Mármint... én keresem őket, de nincsenek meg... Káosz... egy rakás zombulás vagyok. - sóhajtottam fel, és túrtam bele hosszú hajamba. Ami azt illeti, tudom, hogy ő is az osztagomhoz tartozik, meg a nevére is emlékszem, azt hiszem... Kuro? Arcmemóriám ismét remekel, úgyhogy ajkamon szégyenlős mosollyal meghajoltam neki, és bemutatkoztam. Igazán szép lány volt, szemem-szám elállt tőle. De tényleg, kecses, meg elegáns, meg felsőbbrendűséget sugárzó... *.* Ilyen szépségről én csak álmodhatok... elég ránézni arra a kócos fejemre, ami csak azért van, mert bealudtam a papírokon... >.>
- Egyébként... izé... hogy vagy? Van kedved sétálni velem egyet? Nem akarok visszamenni az irodába, a végén még rám támadnak egy újabb adag aktával...- magyaráztam neki helyzetem komolyságát, miközben belékarolva kezdtem el vezetni. Jó... ő az első, akibe féltem belekarolni...o.O Lehet, hogy inkább csak mellette kellene mennem, csendben és szelíden... zavartan nyúltam bele a haorim zsebébe, és vettem elő két bonbont, felé nyújtva őket, hogy vegyen ki egyet, ha kér. Mindkettő az a svájci csoki volt, amiért annyira odáig vagyok, és amit mindig kikönyörgök Nabe-kuntól. Ő ismeretlen okból úgyis átlóg Karakurába, és mivel a bátyám, kötelessége nekem hozni édességet. Ha már párom nincs, legalább rajta hadd élősködjek…T.T
- Egyébként, mit szoktál csinálni a szabad idődben? Igazán nem szeretnélek zavarni, szóval… ha zavarok, hallgattass el nyugodtan. - hadartam gyorsan, és engedtem el a karját. Azt hiszem, tényleg baj van velem. Már nem csak pár másodperc alatt bedepressziózok, hanem félek embereket ölelgetni. Kíváncsi vagyok, hogy ezek után mi jön még. Megtámadom az első szembejövő alakot, hogy „te csodálatos hímállat, vegyél nekem kaját?” Képes lennék rá, tudom… Ha már Lexiet is felhúztam Karakurában, - természetesen csak személyiségfejlesztés miatt-, akkor már tényleg nem ismerek lehetetlent. Így visszagondolva a kis problémáimra, valahogy mindig akkor oldódok fel, ha Yucival, vagy Slarinnal elmegyünk, és tartunk egy olyan nagy piapartit, mai leöli a májamat, meg az agysejtjeimet. Nem hiába vagyok én olyan hülye, de nem ám! *.*
Persze erre nem vagyok büszke. Szeretnék megint komoly lenni, mérgeket keverni, amik receptjeire mellesleg a mai napig emlékszem. Ehhez jön még az a vágyam, hogy szeretnék szülni egy kisbabát is, aki akár hermafrodita, vagy csupakka is lehet, én akkor is szeretni fogom, és gügyögök neki. >.< Mert ő lesz az én egyetlen szemem fénye. *.* de gondolom, nem lenne célszerű azzal vetődni bele majd a jövőbeli párom karjaimba, hogy „uccu, gyerünk, ungabunga, csináljunk gyereket!*.*”… Rövid úton elszaladna…
Fáradt sóhajjal rogytam le inkább az egyik fa mellé, és mosolyogtam rá Kurora.

______________

Spoiler:
 


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Kuro Umes
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 183
Age : 27
Tartózkodási hely : 3. osztag/ 9. osztag
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag
Hovatartozás:
Lélekenergia:
11800/15000  (11800/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Hétf. Aug. 09, 2010 11:39 pm

ˇ^˘ Kempelés Maya-taichoval ˘^ˇ

Éppen bevásárolni indultam, hiszen még mindig jobban szerettem magamnak főzni, mint az étkezdei ételeket enni. És persze ha már főzés, nem csak magamnak készítek, így kénytelen voltam egy egész menüt összeállítani. A listával a zsebemben neki is vágtam az útnak, amikor a felém közeledő kapitányt megláttam. Szinte alig találkoztam vele, mióta idekerült.
-Jó napot Taicho! -meghajoltam.- Az igazat megvallva, nem tudom, merre lehetnek. Bizonyára elbújtak a meleg elől.
Szegénykém arca sápadt, haja szanaszét áll, és az ember attól fél, hogy összeesik a fáradtságtól. Látszott rajta, hogy állandóan az irodában volt, úgy, mint Renji. Hiszen egy kapitánynak ezt a feladatot sem szabad elhanyagolni. Ezért is gondoltam arra, hogy viszek neki ma egy kis ebédet, ami úgy 5 fogásból állt volna. Azonban elnézve Mayát, hogy mennyire kivan idegileg, úgy döntöttem vele tartok, úgyis alig ismerem őt, amin változtatni kell. És kívánni se lehetne jobb alkalmat egy kis beszélgetésre, nem igaz? Legalább ő is pihen egy kicsit, na meg talán a nap is kölcsönöz a fakó bőrének egy kis színt.
-Szívesen Önnel tartok, úgyis szerettem volna már jobban megismerni. -mosolyogtam, majd útnak indultunk.
Kissé furának találtam a vívódását, mi szerint szeretett volna közeledni is, de a távolságot is tartotta. Úgy gondoltam, csak amiatt érez így, mert nem igazán ismer. Elhatároztam, változtatok a dolgon, amíg szeretné, ma élvezheti a társaságomat. Renjinek úgysem jelentettem be, hogy meglátogatom. Majd megyek holnap. Ismerve őt, úgysem hal éhen. Ha kell elszalajt valakit, hogy vigyen neki egy "kis" ennivalót.
Meglepődtem, amikor megkínált a csokival, de nagy édesszájú lévén, nem volt kérdéses, hogy elfogadom.

-Régen ettem ilyen finom bonbont! -most én karoltam bele, jelezve, nem harapok.- Az igazat megvallva sok hobbim van. Például, ha időm engedi, kijövök ide verset írni, vagy csak sétálni a fa alatt. Mindig megnyugtat ez a csend és feltölt energiával. Ezen kívűl főzni is szeretek, ami persze Renjinek a legnagyobb öröm. Néha elképedek, mennyit tud enni! Na de ennyit rólam. Mit szabad tudni a kapitányról? -ültem le mellé a fa tövéhez, és reméltem, nem mondtam semmi rosszat az úton, amíg ideértünk.

______________

Tudnod kell, hogy te vagy az egyetlen.
Szeretni foglak, míg csak élek, vagy még tovább, ha kéred.
♥Renji ξ Kuro
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
avatar

Female
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
36000/45000  (36000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Kedd Aug. 10, 2010 4:24 am

| Kempelés Kuroval *~* |


Na, haladunk.. *.* Úgy tűnik, Kuro hiába annyira tökéletes kisugárzású, mégsem harap*.* Életem boldog fordulatot vesz, nem kell visszasüppednem az irodai papírok közé. komolyan, már attól képes vagyok megrémülni, ha valaki a jelenlétemben elővesz egy sima, üres A/4-es lapot. Ez azért már csak nem normális! Ennyire egyszerűen nem merülhetek bele a félelmeimbe, és nem annyira szörnyű ez, csak... iszonytatóan hosszú, unalmas, és idegtépő. De ha már egy-egy jobb könyvet képes vagyok órákon át olvasni, akkor ezzel sem lesz baj. Csak hát... néha rám jön az ötperc, és olyankor menekülésszerű kirohanást viszek véghez. Ez egyébként egyre gyakrabban fordul elő, mióta Yuke idetolta a képét mészárolni. Idióta... isteníti magát, és azt hiszi, hogy én az ő sorsára jutok. Legyen... de akkor is jobb vagyok nála. Nekem vannak valódi barátaim, akik szeretnek, és érdekes módon az a kevés ember, akik tudják a titkomat, nem vetnek meg érte. Sőt! Kiállnak mellettem, és megvédenek- erre a legjobb példa Nabe-kun. Még a széltől is óvna a szentem...*.* Kár, hogy a néha rám törő hiperaktivitásnak hála nem hagyom.
- Főzés? Én is imádok főzni... Örökké egy rakat kaját csinálok, aminek a felét se eszem meg- pedig tényleg sokat benyomok-, és akkor körbejárom a kis szűk baráti körömet, és viszek majdnem mindenkinek belőle. - csillant fel a szemem a főzésre. Ha már itt tartunk... kaja*.* Ettem én egyáltalán ma? A tízórai óta? Még a végén lefogyok, és eltűnnek a jól eldugott domborulatok, és az nem megengedhető, mert akkor... akkor mivel fognám meg az én szívem lelkét, aki majd gyereket ad nekem? >.<
Egyre mélyebbre süllyedtem az értelemben, tudom... de ezek igenis nagyon fontos problémák voltak nekem! A végén még az is fájni fog, ha kicsit több kaját kell megrágnom... volt már ilyenem, tudom, hogy mennyire szar lelkileg lefáradva szemezni egy darab szaftos sült husival, aki "Egyél meg, cica!" pillantásokat vet rám, én meg nyígok, hogy nem megy... Szóval, ezt meg kell előzni! Nem eshetek megint annyira mély depresszióba. Yuke miatt meg pláne nem! Arrogáns alak... legszívesebben a fejét tépném le. Komolyan, már az ég alját veri a haragom iránta, ami már majdnem színtiszta gyűlöletté alakult. Én foglalkozzak az ő bajával? Miközben akkorát rúg belém, hogy zeng fél Seiretei? Nem ilyen alapon működnek az emberi kapcsolatok... nagyon nem. Úgy marad magára, ahogy akar. Úgy teszi tönkre Kait, ahogy akarja- az én bátyám, mégis ő játszik vele? Ez hogy megy? Rohadtul nem így a jogos...-.-
Dühös fújtatásom, mait még egy macska is megirigyelt volna, félhangosan kitört belőlem, ezzel is tudatva szegény Kuroval, hogy a kapitánya hibbantabb, mint aminek látszik. persze már nagyon is mesterien játszom meg magamat, szóval fel is kaptam rögtön azt a mosolyt, ami már a védjegyemmé vált. Nem hiába híresztelik rólam, hogy cuki vagyok... :/
- Hát, nem sok szabadidőm van, de... az a kevéske, mai jut, az általában arra megy el, hogy a barátaimmal sétálunk-eszünk-iszunk. Néha átmegyek Karakurába, és akkor még táncikálás is kisülhet a dologból. Az ilyen esték adják az energiát az olyan idegőrlő napokhoz, mint ez.- s mivel haorim férőhelye végtelen, elő is varázsoltam belőle egy kisebb doboznyi gyömbéres sütit. Ez az a fajta édesség, amit addig eszik az ember, amíg van, és csöppet sem laktat, csak étvágyat csinál. Az én evési szokásaim pedig sajátosak... Tudom hogy nem szép az, ha egy nő sokat eszik, de hát... ha egyszer nem látszik meg rajtam- nem is tudna meglátszani-, akkor miért ne?
- Kuro~, mondd csa~k! Nem lenne kedved eljönni velem valamit enni? - pislogtam rá szépen, ellenállhatatlanul, és kezdtem el szegényt húzni magam után. legalább Renji agybajt kap, hogy hová loptam el a barátnőjét... Twisted Evil


______________

Spoiler:
 


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Kuro Umes
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 183
Age : 27
Tartózkodási hely : 3. osztag/ 9. osztag
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag
Hovatartozás:
Lélekenergia:
11800/15000  (11800/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Szomb. Szept. 11, 2010 4:51 am

ˇ^˘ Kempelés Maya-taichoval ˘^ˇ

A kapitány morgását hallva kissé megilletődtem, de a "minden rendben van!" mosoly eloszlatta aggodalmaimat. Természetesen ismét előkerült valami a soha-ki-nem-ürülő kapitányi zsebből. Renji is mindig talál benne még valamit, elbújva, miközben kibújik belőle a zuhanyhoz.
A sütit majszolva gondolkoztam, mégis mit csinálhatnánk ebben a melegben, ami a kapitánynak is tetszene. Hiszen nem ücsöröghetünk egész nap a fűben, még a végén megtalálnának minket a hangyák. Ám szerencsére Maya-taichounak akadt egy használható ötlete. Bár én kicsit módosítanék rajta...

-És mi lenne, ha maradnánk az eredeti tervemnél? Elmehetnénk bevásárolni és főzhetnénk valamit közösen. Hátha tanulok valami új dolgot! Például a desszertekkel van némi problémám... -húztam kicsit félre a számat, amikor eszembe jutott a múltkori eset.
Tiramisut akartam csinálni Meggyecskémnek. Természetesen a hozzá való piskótát is saját kezűleg akartam elkészíteni, ám a tojáshéj közbeszólt. Mire mégis sikerült kivadászni, a kávé haladt csúcssebességgel a plafon felé... hiszen ilyenkor kell megadnia a kávéfőzőnek is magát... Egy gyors mozdulattal rádobtam a konyharuhát, ami megakadályozta a konyha újrafestését. Sikerült feltakarítani a zaccot, és hozzáláthattam a tejszínhez. Már-már úgy nézett ki, sikerül keményre verni a habot, amikor a robotgép füstölni kezdett és jóformán a kezemben lobbant lángra. Annyi lélekjelenlétem maradt, hogy a nyitott ablak felé hajítsam, így kirántva a konnektorból. Ahogy az várható volt ennyi balszerencse után, egy szerencsétlen járókelőnek ütközött. Már maga a púp is szörnyen nézett ki másnapra, így bele sem mertem gondolni, mi lett volna, ha nem oltódik el a vetődés közben.
Gyorsan el is hessegettem ezeket a gondolatokat, mielőtt remegni kezdenének a kezeim. Hiszen most nem egyedül kell csinálnom, biztosan nem lesz ennyi balesetem!

-A közelben van egy kis vegyeskereskedés, nem sokan ismerik. Oda elnézhetünk, ha tetszik az ötlet! -szinte már teljesen be voltam zsongva.

______________

Tudnod kell, hogy te vagy az egyetlen.
Szeretni foglak, míg csak élek, vagy még tovább, ha kéred.
♥Renji ξ Kuro
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
avatar

Female
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
36000/45000  (36000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Vas. Szept. 12, 2010 9:54 pm

| Kempelés Kuroval *~* |

Igazán kedves lány ez a Kuro… örültem, hogy ilyen tisztek szolgálnak alattam! Bár minden embernek olyan lenne a jelleme, mint neki… de a mai emberek leginkább azzal vannak elfoglalva, hogy a lelküket ápolják. Kiváltképp én vagyok ilyen szánalmas alak, aki mindig elszúr mindent azzal, hogy másokhoz rohangál a nyűgjeivel, utána pedig csodálkozik, ha valami arcul csapja. Komolyan, néha képes vagyok kétségbe vonni azt, hogy megfelelő kapitány vagyok-e, tudom-e őket irányítani egyáltalán… de gondolom, ha eddig sikerült, ezután is fog. Szerettem a munkámat, szerettem kapitány lenni… túl drága volt nekem ez az élet ahhoz, hogy a saját hülyeségem miatt elveszítsem. Ha pedig eddig nem jöttek rá arra, hogy Vaizard vagyok, ezután sem fognak, nem? Vagy csak megfigyelés alatt tartanak, és várják az alkalmat, hogy mikor rabolhatnak el, és rakhatnak be kínzásra egy sötét verembe… Mély sóhaj kíséretében ráztam meg a fejemet, hogy kiszálljanak belőle az efféle bolond gondolatok, és rámosolyogtam a lányra.
- Rendben, ahogyan szeretnéd! Az utóbbi napokban úgysem volt időm bíbelődni a konyhában… Mit szólnál hozzá, ha nálam főznénk? - fogtam karon, csak hogy ne hagyjon el a kisboltig vezető úton. Igen, képes vagyok bárhol, bármikor eltévedni, akkor is, ha a hely az a saját lakásom. Sosem fogom elfelejteni, hogy a szekrényben akartam felkapcsolni a villanyt, és fogat mosni… bár azt hiszem, mindent megmagyaráz az, ha mellékelem azt is, hogy akkor értem haza az ismerkedős estéről, amit Hanával tartottunk. Azon éjjel-, ami egyébként már reggel volt, de én éjjelnek nyilvánítottam-, még láttam pár zöld pókot és vigyorgó gumikacsát az ágy tetején, de miután rájuk feküdtem, eltűntek. Arról inkább nem írok, hogy másnap milyen szájízzel, fejfájással és iszonyatos hányingerrel ébredtem, mert ezt… mindenki tudja, aki volt már hasonló helyzetben.
- Mit szólnál, ha valami csípős pörköltet meg levest főznénk? *.* - léptem oda mellé, és kezdtem el belepakolni egy halom dolgot a kis kosárba, majd tekintetem megakadt egy hatalmas doboz krémes bonbonon, ami fehér csokiból volt. Csillogó, könnyes szemmel emeltem le a polcról, és vittem oda a pultig, majd meghatottan fizettem érte. Nem tehetek róla, de ez a bonbon a gyengém… bármit meg tudnék tenni érte! Amit kedves Zel ki is használ rendesen…. Nem mintha kényszeríteni kellene a dolgokra, mert hát ő a megmondhatója annak, hogy rögtön ráugrok, amint meglátom… >.> Annyira hiányzik már, nem tudom lenyelni ezt az egészet… Mi a fenéért kellene őt megölni?! A holttestemen keresztül-.- Csak azért, mert valami más, vagy ismeretlen folyamaton megy át, nem kell kapásból feltrancsírozni! >.<” Könyörgöm, hagyjunk már egy kis időt neki… lehet, hogy jól sül le, és biztos, mert angyali lelke van az én szentemnek. Kizárt, hogy a világ elpusztításán, vagy valami ilyesmin törje a fejét…
- egyébként, ha van kedved, akkor jössz el hozzám, amikor csak akarsz! Ha nem találsz otthon a szobámban, akkor az irodában vagyok, oké? - mosolyogtam rá egyet, miközben megkínáltam a bonbonnal.


______________

Spoiler:
 


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Kuro Umes
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 183
Age : 27
Tartózkodási hely : 3. osztag/ 9. osztag
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag
Hovatartozás:
Lélekenergia:
11800/15000  (11800/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Szer. Dec. 22, 2010 7:23 am

ˇ^˘ Kempelés Maya-taichoval ˘^ˇ


Maya mindenféle ötlettel bombázott útközben, amíg elértünk a boltig. Ott aztán megpillantva a mindenféle sárkánytűz-készítéshez alkalmas hozzávalókat, csilipaprikát és társait, olthatatlan vágyat érzett, hogy valami nagyon ehetetlent készítsünk...
Bár ez csak az én véleményem a csípős ételekről. Renji kifejezetten rajong értük. Emiatt sem vetettem el a kapitány ötletét. Hiszen biztosan többször készített már ilyesmit, és egy kis változatosság sosem árt, nem csak az ágyban, hanem a konyhában is.
Sajnos hamar le kellett tennem a hozzávalók összeszedésében Mayába vetett hitemről, mivel a csokik, bonbonok és egyéb finomságok lekötötték a figyelmét. Próbáltam a szerintem hasznos dolgokat megtalálni és a kosárba pakolni, mielőtt szem elől veszteném az engem teljesen ignoráló édesség-fant.
Tőlem telhető gyorsasággal pakoltam fel mindent a pultra és fizettem, még mindig szemmel tartva a most már csomagolástépő Mayát. Úgy látszik, teljesen elfelejtkezett rólam...
Szinte rohamléptekkel loholtam utána, de szerencsére elfogyasztva az első bonbont leesett neki, hogy nem egyedül van, befékezett és kedvesen megkínált, miközben közölte, hogy bármikor szívesen lát.

-Köszönöm, mind a kettőt... -vettem el egy fehér csodabombát.- Nem tudom, mennyire sikerült minden hozzávalót megvennem, de biztosan össze tudunk ebből is ütni valamit! -kóstoltam bele az édességbe.- Úhhh, ez isteni!
Lassan közeledtünk az osztag belsejébe, a hálókörletbe.
-Nah akkor kihez menjünk főzőcskézni?

______________

Tudnod kell, hogy te vagy az egyetlen.
Szeretni foglak, míg csak élek, vagy még tovább, ha kéred.
♥Renji ξ Kuro
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
avatar

Female
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
36000/45000  (36000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Szer. Dec. 22, 2010 11:42 pm

| Kempelés Kuroval *~* |


Mint mindig, most is igazán jól esett lekötni magamat az édességgel, s míg ettem, addig sem gondoltam a problémákra, mint... Yuke. A kertben azóta nem jártam, mióta őfelsége elhagyott, s most, azután, hogy majdnem megöltem, odatévedni igencsak...felkavaró volt. Ember nincs a földön, aki számára az exei közül akár egyetlen egy is teljességgel közömbös lenne újra... s én sem voltam ilyen. Míg idióta kis álarcok mögé rejtőzöm, belül eluralkodik a káosz, ami talán a legrégebbi állapot az összes közül. S míg vígan pattogok Kuro mellett magyarázva neki jövőbeni terveim, értendő mit is kellene főzni és hogyan; belül egy sarokban kucorgó emósként depresszióztam. Némi irigykedéssel pislogtam rá: íme, övé a tökéletes férfi és a tökéletes kapcsolat. Kétlem, sőt, kizártnak tartom, hogy Renji leálljon bőgni valami miatt... inkább káromkodik egyet és kész. Néha elöntött a kétségbeesés, hogy vajon nekem les-e valaha normális, ép eszű, átlagos valakim, akihez hazatérhetek... de magamat ismerve valószínűbb, hogy majd beleesek valakibe, és végül egyedül végzem egy gyerekkel. De akkor legalább lesz kiiért és miért élni, nem leszek magányos... mert bár a semminél jobb, de azért nem egy nagy társaság egy idegbeteg macska...
- Hm... menjünk hozzám, legalább veled is megismertetem szerény hajlékom! Úgyis rég fogadtam már ott bárkit is... Legalább felpezsdül a légkör!- karoltam belé mosolyogva, és kezdtem el vezetni kedvenc lakásm felé. Közben pedig veszettül próbáltam rá visszaemlékezni, hogy kit is engedtem be oda utoljára. A legelső az biztos, hogy Hana volt (Welcome partyyy*3*); azután meg... nem tudom:o Azért ennyire csak nem lehettem befordulva, hogy még ezt is elfelejtsem... Hajamba túrva állapítottam meg, hogy rám is igaz a tény, mely szerint az elfogyasztott alkohol kíméletlenül irtja az agysejtjeimet. További csokit bedarálva gondoskodtam arról, hogy legalább a boldogság-hormonjaim termelődjenek rendesen, ha már az agyam elpépesedett...
- Kuroci, mondd csak, lesz kedved pusztítani némi szakééét?- ajánlottam fel szemcsillogva, s ha lett volna a közelemben fal, biztosan lefejeltem volna- ennyit az antialkoholista elméletemről, hogy védjük a maradék sejteket... Halkan dudorászva vezettem tisztemet az ajtómhoz, és tessékeltem befelé: nézzen csak körbe nyugodtan, helyezze magát kényelembe, meg satöbbi, és ha kell, nyúljon bele a hűtőmbe némi hozzávalóért.

______________

Spoiler:
 


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Takeuchi Ryounosuke
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Scorpio Rooster
Hozzászólások száma : 21
Age : 24
Registration date : 2011. May. 10.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Tiszt - Kagu - Evil Serpent
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Kedd Május 10, 2011 8:56 am

//Költözés --- Lazítás --- Ismerkedés//

Van egy olyan mélyről egyre feljebb törő érzésem, hogy a fán ülés és lazítás kifejezetten jó elfoglaltság. Főleg azután, hogyha az ember fia épp átköltözött korábbi osztagából az újba. Fene nagy cécó az egész, annyi szent. Először is rá kellett jönnöm arra, hogy az évszázadok alatt azért elég sok mindent összegyűjtöttem aminek különösebben semmi hasznát nem vettem, csupán helyfoglalásra volt és mindig csodálkoztam, hogy miért nem férek be a régi szobába. Egy kis szelektálás után sikeresen megnyugtattam a lelkem és hagytam munkát azoknak akik, majd utánam kitakarítanak. Így is elég, hogy át kellett cipelnem a cuccaimat mégsem tudok közben takarítani is, és ha még arra is hagynék időt, akkor soha nem jutottam volna át, soha nem cuccoltam volna ki és most nem ülhetnék ezen a fán. Azt hiszem, hogy ez az utolsó ok a nyomosabbik, a többi eltörpül mellette.
~ Édes istenem... - kerül az ajkaim közé egy szál cigaretta, majd a fém öngyújtó kattanását követően már élvezhetem a nikotin keserű ízét. A sóhajtásom, ami az előbbi gondolati kijelentést követte, azon egyszerű indokból hagyta el a tüdőmet, hogy a tekintetem megint másokat fürkészte.
Nem mondom, hogy gyűlölöm azt, hogy a megfigyeléseim általában ha nem is mindig, de szinte tökéletesen pontosak, viszont sokszor akaratlanul is elemezni kezdem a körülöttem lévők mozgását, gesztusait és reakcióit és ebből igyekszem valamiféle megoldást találni arra, hogy hogyan érdemes viszonyulni a bizonyos dolgokhoz. Sokan nem tudják, hogy ezeket milyen jól fel lehet használni, még abban is amit én személy szerint nem szeretek, viszont Doku igen. De ez már az ő személyes szociális problémája.
- Hoppá... - lepődök és ijedek meg egyszerre, miután a testem függőlegesbe hozása után a lábam megcsúszott és sikerült fejjel lefelé lógnom a fa ágáról. Szerencsére a kalapomat még azelőtt el tudtam kapni, hogy leesett volna, így fél kézzel azt a fejemen tartva a másikkal pedig kapálózva lengtem a fán, mint egy rossz selyemhernyó. Már épp készülnék feladni az értelmetlen kapálózást, mikor a látóterembe kerül egy fiatal hölgy. Minő szerencse, hogy ilyen remek időzítéssel rendelkezik.
- Tiszteletem, kisasszony. - intéztem felé a szavaimat és üdvözlés képen a kalapomat is megemeltem. - Ha megkérem nagyon szépen kisegítene szorult helyzetemből? Attól tartok, hogy hamarosan a fejembe torlódik az összes vér a testemből. - igyekszem segítségkérésemet megspékelni egy elfogadható és kedves mosollyal, bár kétlem, hogy egy ilyen rémes helyzetben elfogadhatóra sikeredik az a mosoly. Így más választás hiányában csak reménykedni tudok afelől, hogy a segítség nem marad el és hamarosan újra a szilárd talajon találhatom magam és nem a fa ágáról kell lefele lógnom fejjel lefelé azon morfondírozva, hogy hányan gondolnak olyan öngyilkosnak akinek még a saját életével sem sikerül végeznie.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 21
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
14000/15000  (14000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Kedd Május 10, 2011 10:57 am

~ Köszöntés - lazítás - ismerkedés ~


Jól emlékszem azokra a napokra, amikor még az is jó fél órámba került, míg elnavigáltam magam az osztag kertjébe. Kezdő shinigamiként még a tájékozódás is roppantul nehéz volt, főleg esetlen, fiatalabb énemnek. Azóta úgy vélem kicsit talpraesettebb személlyé váltam, és bár még mindig van olyan, hogy összeesküdnek ellenem a körülmények, azért már boldogulok a világban többé-kevésbé. Mármint az átlagemberek világában, hiszen a nemesi világban effajta "talánokat" nem engedhetek meg magamnak, olyan határozottnak és magabiztosnak kell látszanom, amennyire csak tudok, még ha valójában nem is vagyok az mindig. Számomra persze némileg kényelmesebb abban a világban élni, amelyben felnőttem, így természetes, hogy könnyebben eligazodom benne, mint ebben a másikban. Ami pedig a szó szoros értelemben vett tájékozódást illeti, azzal már ténylegesen sincs gondom, se itt az osztagban, se általánosságban véve Seireitei területén.
Ennek köszönhetően most mindenféle gikszertől mentesen eljutottam a kertig, ahol szándékaim szerint egy kicsit pihenni szerettem volna. A mai napom eddig lezajlott néhány órája meglehetősen kimerítő volt, így némileg elcsigázott állapotba kerültem a sok rohangálástól, és ezt a fáradtságot egy nyugodt, természetbeli sétával kívántam elűzni. Szerettem a nyugalmat és szükségem is volt rá, igaz nem feltétlenül a mai nap miatt. Féltestvérem felbukkanása fenekestül felforgatta a magánéletemet, és ha egyedül maradtam, mint most is, szinte azonnal az ő személye körül kezdtek el forogni a gondolataim. Okaa-sama megerősítette a létezésének lehetőségét, így immár semmi kétségem sem lehetett afelől, hogy ő az, akinek állítja magát, azonban ezt feldolgozni sokkal nehezebb volt, mint amire számítottam. Egyik pillanatról a másikra egy komplett idegenről kiderül, hogy valójában az egyik legközelebbi rokonod... nos, ezt nem könnyű elfogadni, arról nem is beszélve, hogy miféle hazugságokat kell fabrikálnom annak köszönhetően, hogy Onee-sama nem vér szerinti testvérem. Nem veszi be a gyomrom ezt a fajta viselkedést, de ha a szívem szerint cselekednék, tönkretenném vele az egész családom életét, ami még rosszabb lenne. Csak közben ezek a kompromisszumok engem felőrölnek...
Gondolatmenetemből egy segélykérő hang rántott ki, ám hiába néztem körül senki olyat nem láttam, akitől a szavak származhattak volna. Tanácstalanul forgattam a fejemet egy darabig, hogy aztán végül szikra gyúljon az agyamban, és rájöjjek, hogy fölfelé is lehet nézni. Így pillantottam meg a szerencsétlenül járt, kalapjával integető úriembert, aki szerény személyemtől várta a segítséget. A probléma csupán az volt, hogy tőlem segítséget várni olyan, mint a Grand Canyont egy lóval átugrani, egyszóval reménytelen.
- Ho-hogyne... Máris!
Válaszoltam, próbálva elhitetni vele, hogy jó kezekben van és kitalálok valami megoldást a problémájára, de azon kívül, hogy odasietek hozzá és elkezdem lefelé rángatni, jobb nem jutott az szembe. Abba bele se mertem gondolni, hogy miféle attrakciónak köszönhetően kerülhetett ebbe a testhelyzetbe, de talán jobb is volt így, Mindenesetre némi huzavonát követően egy reccsenést hallottam, a következő pillanatban pedig a földön találtam magam a másik shinigami és az őt fogva tartó faág társaságában. Számára biztos kényelmesebb volt a landolás, mint számomra, ugyanis míg ő puhára, azaz rám esett, addig nekem maradt a kemény, füves talaj :/ Most azonban, hogy már nem csak fejjel lefelé szemlélhettem meg bajtársamat, az is feltűnt, hogy őt még sosem láttam az osztagnál. Kétségtelen, hogy a memóriám nem éppen a legfényesebb, de egy ilyen különleges hajszínű férfira biztosan emlékeznék. Vagy mégsem?
- Eto... az én nevem Kagami Ritsu. Önben kit tisztelhetek, ha szabad tudnom? Azt hiszem még nem láttam Önt az osztagnál.
Szólaltam meg óvatosan, és reméltem hogy nem vette rossz néven se a módszert, amivel lehoztam a fáról, sem pedig azt, hogy máris kíváncsiskodtam vele kapcsolatban. Kissé zavarban voltam, ami azt illeti nem sok férfi esett még rám, a helyzet pedig meglehetősen kínos és kényelmetlen volt.
- Anou... megkérhetem, hogy szálljon le róla, kérem?
Érdeklődtem szemlesütve. Igyekeztem minél kedvesebb és udvariasabb hangnemet megütni, de még úgy, hogy ne legyen jellemzően arisztokrata a nyelvezet, amit használok. Sokan nem kedvelik a túl formális beszédet és én is inkább a hivatalos alkalmakra tartogattam az ilyesmit. Nem voltam az a típus, aki így jelezné a környezete számára, hogy előkelő társadalmi rétegből származik, ráadásul most nem nemesként, hanem shinigamiként vagyok itt, hiszen az egyenruhám van rajtam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Takeuchi Ryounosuke
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Scorpio Rooster
Hozzászólások száma : 21
Age : 24
Registration date : 2011. May. 10.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Tiszt - Kagu - Evil Serpent
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Szer. Május 11, 2011 7:43 am

//Költözés --- Lazítás --- Ismerkedés//

Miközben fejjel lefelé élvezhettem a világ csodáit megfordult egy gondolat a fejemben, mármint ezek szerint eredeti állapotba került. A gondolat az volt, hogy vajon meddig bírnám így lógva ha esetleg a kis hölgy nem tudna segíteni, vagy nem akarna. Eléggé hányattatott lenne akkor a sorsom, de legalább a bokámat nem ütném meg, hisz tulajdonképpen annak hála lógók még mindig itt. Azt azért remélem, hogy el fogja bírni a súlyomat és esetleg nem törik el. Sok mindenem eltört már, de azt hiszem, hogy a bokatörés nem tartozik azok közé amit ki akarnék próbálni, sőt, azt sem hiszem, hogy egyáltalán létezik olyan amit ki szeretnék próbálni.
- Nagyon szépen köszönöm. - válaszolok miután felajánlotta a hölgy, hogy a segítségemre lesz ebben a feje tetejére állított helyzetben. Igazából nem arra számítottam, hogy rángatni kezd, inkább arra gondoltam, hogy levágja a fa ágát vagy valami, de hát ha ez volt neki a legkézenfekvőbb ötlet, hát akkor egye fene, hisz a lényeg úgyis az, hogy lejussak innen.
A fa ág hangos recsegése jelentette, hogy szerencsére ő hamarabb feladta, mint segítőm vagy a bokám, így újabb zuhanás várt rám, viszont puhára estem, bár az nem volt kellemes, hogy a fa fizikai kapcsolatot létesített a hátammal és nagy erőt erőátadást követő fájdalom épp nem volt ínyemre. Nem vagyok mazoista ezért semmikép sem élvezem ha fájdalmat okoznak nekem. Végső soron önző kis elmélkedésemből az alattam fekvő fiatal hölgy szavai keltettek fel.
- Mélységes elnézését kérem. - másztam le róla, majd odébb leülve leporoltam a kalapomat, ami időközben leesett a fejemről, majd vissza tettem az őt megillető helyre. - Az én nevem Takeuchi Ryounosuke, de szólítson csak Ryounak. Még újonc vagyok és a mai nap költöztem át a régi osztagomból ebbe, de úgy tűnik, hogy máris sikerült egy ellenséget szereznem a fa személyében. Azt hiszem, hogy eléggé ragaszkodó típus. - igyekeztem valamiféle mulattatót is belecsempészni a mondókámba, majd jobbomat felé nyújtottam, hogy lehetőleg ha már voltam olyan udvariatlan, hogy rá essek akkor legalább felsegítsem. Tulajdonképp csak most vettem a bátorságot, hogy megfigyeljem kivel is hozott össze a sors. Magasnak nem volt épp magas, sőt ránézésre leginkább egy porcelánbaba jutott eszembe róla, amire ügyelni kell és kitenni a vitrinbe. Hosszú haja különösebben nem lepett meg, hisz sok lány jár hosszú hajjal, az egyetlen szembetűnő dolog a nyaklánc és egy gyűrű volt. Ugyan az a szimbólum volt mindkettőn. Lehet, hogy nemes, vagy egyszerűen csak ugyan azon a helyen vette a két dolgot. Bár ha az emlékeim nem csalnak akkor a Kagami név az egyik főnemesi házhoz kapcsolódik, bár ez a hölgyemény nem viselkedik olyan hű de nagy arisztokratának, de gondolom ilyen is kell. Egy nemes aki közemberként is megállja a helyét.
- Köszönöm még egyszer, hogy kisegített. Mondja csak, ha már lehetőségem van rá megkérdezem, hogy van-e valami olyan dolog amit tudnom kell az osztaggal kapcsolatban? Vagy erre is ugyan az a jellemző, mint a többire? - igyekeztem rendezni az arcvonásaimat, hisz kicsit szétszóródtak a mély gondolkodásszünet alatt. Meg amint látom beszélgetőpartneremnek sem esett semmilyen baja, maximum egy kicsit összekoszolódott az uniformisa, de ez a legkisebb bajok közé tartozik.
- Amúgy miket szoktak itt csinálni, természetesen munkaidőn kívül? - tettem fel újabb kérdésemet, miután állóhelyzetbe tornáztam maga. Itt legalább ne kellett attól tartanom, hogy esetleg le esek, hisz ahhoz már nincs tehetségem. Természetesen jobbomat ismét a hölgy felé nyújtom, hisz mégsem járja, hogy én álldogáljak és nézzem amint ő a földön üldögél. Már csak elvből sem teszek ilyesmit. Surprised

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 21
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
14000/15000  (14000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Csüt. Május 12, 2011 9:32 am

~ Köszöntés - lazítás - ismerkedés ~


Egy-egy új arc láttán számos gondolat megfordul a fejemben. Próbálom az első benyomások alapján mindenféle beskatulyázás és előítélet nélkül elképzelni, milyen is lehet az illető és persze igyekszem - talán kissé naivan - pozitívan hozzáállni mindenkihez, még akkor is, ha ez a bizonyos első benyomás nem éppen a legkedvezőbb. Ami a szokatlan testhelyzetbe került urat illeti, elsősorban amiatt aggódtam, hogy én ne keltsek ellenérzéseket a másikban, hiszen a kifogástalan modor láttán az eszembe sem juthatott, hogy netalántán egy arrogáns, nagyképű alakot sodort az utamba a sors, épp ellenkezőleg. Talán még sosem találkoztam ilyen úriemberrel nemesi körökön kívül, már legalábbis ami modorát illeti, hiszen volt még valaki az életemben, aki legalább ennyire úriember volt... Az is eszembe jutott, hogy esetleg nem véletlen ez a viselkedés, és a fáról lepottyant férfi is nemes, de amint kiejtette a nevét, meggyőződhettem róla, hogy tévedek ezzel kapcsolatban. Sosem hallottam még a Takeuchi nevet, ha valamiben, akkor ebben teljesen biztos voltam.
- Úgy vélem a fa csupán a maga módján szerette volna jelezni, hogy máris megkedvelt, semmi rossz szándék nem volt benne. Örvendek a találkozásnak, Ryou-kun! Hívj úgy, ahogy neked jól esik!
Döntöttem a fejemet enyhén oldalra mosolyogva válaszadás közben. Segítségével néhány pillanaton belül talpra állhattam, így immár elámulhattam a kettőnk közti magasságkülönbségen is, miközben enyhén sajgó tagjaimat próbáltam érintés útján meggyógyítani. Ryou-kun kalapja különösen figyelemfelkeltő volt, bevallom enyhe irigység fogott el, amiért neki ilyen jól állt a stílusos fejfedő, olyan volt, mintha ráöntötték volna a kalapot. Hozzám nem is illenek ilyesmik, a fény ellen inkább napernyővel védekezem, és nem is cserélném le másra, szerettem azt az eleganciát, amelyet az eszköz nyújtott.
- Igazán nincs mit, én kérek elnézést a meglehetősen... primitív módszerért. - Mentegetőztem bárgyú mosolyt vágva. - Hát... ez attól függ, hogy a többi osztag alatt mit értesz. De arról biztosíthatlak, hogy nagyon oldott a hangulat az osztagban, csupa kedves és közvetlen ember alkotja a vezetőséget, Maya-chan taichounak pedig van egy tündéri kislánya is.
Lelkendeztem a fiúnak csillogó szemekkel, bár igazság szerint nem voltam benne biztos, hogy ezt szerette-e a volna tudni, vagy valami másra célzott. Mindenesetre nagyon boldog voltam, hogy a sanbantaiban szolgálhatok, úgy éreztem hogy soha nem szeretném elhagyni ezt az osztagot, amíg a Maya-chan a kapitány. A többi taichou-sanban mind van valami félelmetes... na jó, nem mindben, de sokukban igen, és bár tisztában vagyok vele, hogy semmi okom tartani a többi kapitánytól, mégis kényelmetlenül érzem magam egyik-másik közelében.
- Anou... ha nem veszed tolakodásnak, megkérdezhetem, hogy melyik osztagban szolgáltál eddig, és hogy miért döntöttél úgy, hogy váltasz? Ugye nem... valami bajba keveredtél?
Kérdeztem félénken, és csak ebben a pillanatban döbbentem rá, hogy hoppá, Ryou-kun tartja a formális hangnemet, én pedig abban a pillanatban elhagytam, amikor felajánlotta, hogy becézhetem. Arcomon azon nyomban halvány pír jelent meg zavaromban, és elszégyelltem magam a tiszteletlenségemért, ugyanakkor valamiért ahhoz sem tudtam összeszedni a bátorságom, hogy bocsánatot kérjek. Hétköznapi környezetben annyira figyelmetlen tudok lenni néha, nem összpontosítok annyira a viselkedésemre, mint máskor, csak a tudatalatti mozdulataimba ivódott bele az illő viselkedés.
- Hm... az az igazság, hogy egy ideje én nem igazán tudok részt venni az osztag közösségépítő programjain, elfoglalt vagyok akkor is, ha nem a shinigami egyenruhámat viselem. De régebben a hadnagy-chan mindenféle szórakoztató játékot kitalált, és a kapitány sem utasít vissza, ha beszélgetni akarsz vele.
Igyekeztem válaszolni a kérdésére a legjobb tudásom szerint, sajnos a kötelességeim miatt már szinte csak a szolgálati időmet töltöm az osztagban, így nem tudom megmondani, hogy mi is várhat Ryou-kunra a munkaidő után, hiába szerettem volna valami konkrétat mondani.
- Mit szólnál hozzá, ha sétálnánk egy kicsit? Te is szereted a természetet ugye, Ryou-kun?
Invitáltam meg a másik shinigamit mosolyogva, és ha beleegyezik, akkor máris elindulhatunk a kőzúzalékkal felszórt kijelölt utakon, vagy éppen el is kerülhetjük őket, ha ő úgy akarja, elvégre itt nincs Fűre lépni tilos! tábla.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Takeuchi Ryounosuke
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Scorpio Rooster
Hozzászólások száma : 21
Age : 24
Registration date : 2011. May. 10.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Tiszt - Kagu - Evil Serpent
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Pént. Május 13, 2011 8:55 am

//Költözés --- Lazítás --- Ismerkedés//

Miután már mind a ketten két lábon álldogáltunk feltűnt, hogy elég nagy a kettőnk közti magasságkülönbség. Igaz, hogy ez nem is csoda az én magasságom mellett, hisz az biztos, hogy nem tartozom a törpék kategóriájába, de még az óriásokéba sem. Ez inkább az a kellemes közepesnek mondható, azt hiszem.
- Ugyan már. Én annak örülök, hogy lekerültem onnan, az már nem is érdekel, hogy ez hogyan történt. De neked ugye nem esett bajod? - váltottam én is tegeződésbe, hisz az igaz, hogy illet volna tartanom a magázó beszédmódot, de amellett, hogy ő rögvest közvetlenül beszélt velem, már képtelen voltam. Azért remélem, hogy nem fog ezért túlságosan megharagudni rám. Ha pedig igen, akkor a nyakamat fogják szedni, bár eddig nem igazán olyannak ismertem meg, hogy ez valóban bekövetkezne, de ki tudja, hogy mit hoz a holnap? Surprised
- Eddig az első osztagban szolgáltam pár száz évet. Eljönni pedig azért jöttem el, mert úgy éreztem, hogy nem épp az én világom a taktikai dolgok, az bizonyos, hogy ragadt rám valami az évek során, de nem hiszem, hogy elegendő lenne a boldogsághoz. - válaszoltam nevetve, hisz elég fura elképzelésnek tartom, hogy rólam bárki is azt képzelje, hogy valami baj vagy botrányos ügy keretében kellett elhagynom a korábbi osztagomat. Szerencsére az, hogy nem kedvelem a harcokat igazán jó inspiráció volt arra, hogy a konfliktusokat is igyekezzem elkerülni. Nem azt mondom, hogy nem kaptam pofonokat az élettől és másoktól, de relatíve sokkal kevesebbet, mint mondjuk egy 11. osztagos, már csak abból kiindulva, hogy lételemük a harc.
- És nem, nem kerültem semmi bajba. Nem vagyok az a nagy harcolós típus. Sőt kifejezetten gyűlölöm is a harcokat meg az ellenségeskedést. Hippi éppenséggel nem vagyok, hisz amikor szükséges akkor harcolok, de máskor igyekszem kerülni a bajt és remélhetőleg az is kerül engem. - válaszoltam az utolsó kérdésére is a költözésemmel kapcsolatban. Bizony nem könnyű egy vándor élete, még ha csak két számmal nagyobb osztagba is vándorolt.
- Ezt jó tudni. Legalább van valami támpontom. Amúgy hogy-hogy ennyire elfoglalt vagy? Talán valami részmunkaidős állás, vagy mi? - kerül rám az érdeklődés sora. Elég fura, hogy egy ilyen fiatal lány ilyen elfoglalt. Igaz, hogy shinigamiknál a fiatalság relatív dolog, mert a kinézet és a valódi életév között elég nagy különbség van, erre kiváló példa vagyok én. De nincs az az isten, hogy én megkérdezzem a kis hölgytől, hogy hány éves. Ekkora tiszteletlenség azért mégsem járja, pláne azok után ahogy eddig társalogtam vele.
- Hát, hogy ha van egy kis szabadidőd, amit egy újoncra fordítasz, akkor benne vagyok a sétában, Ritsu-chan. - mosolyogtam, majd természetesen előzékenyen előre engedve a hölgyet megkezdhettük a kertben a sétát. Tulajdonképp csak most tűnt fel, hogy van kőzúzalékos út is kialakítva. Úgy tűnik, hogy a fene nagy megfigyelőképességem is hibázhat legalább egyszer. De amíg csak ez az egy alkalom van addig semmi gond sincs.
- Tudsz még mesélni nekem valamit a taichouról? nem másért, csak kíváncsi vagyok arra, hogy mire is számíthatok, hogyha összefutok vele valahol. Vagy esetleg ha meglátogatom őt az irodájában. - vakartam meg a tarkómat, hisz nehéz bevallani de valahol mélyen belül kicsit féltem. Tartottam attól, hogy vajon milyen lehet a taichou, hisz mindenik más és más. Ritsu-chan korábbi megjegyzéséből ítélve nem is olyan rossz, de azért jobbnak éreztem rákérdezni, csak hogy minden kérdés tisztázódjon.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 21
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
14000/15000  (14000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Vas. Május 22, 2011 5:22 am

~ Köszöntés - lazítás - ismerkedés ~


Szerencsére úgy tűnt, hogy figyelmetlenségemből nem származik semmi hátrányom, mivel Ryou-kun is elhagyta a maga formális nyelvezetét, alkalmazkodva a beszélgetőpartneréhez, azaz hozzám. Tisztában vagyok vele, hogy sokak számára zavaró tud lenni a közvetlenségem, legyen az szándékos vagy véletlen, éppen ezért örültem neki, hogy a férfi nem akadt fenn a modortalanságomon, melyért apám egészen biztosan a kezemre csapna. Lehet, hogy sokat aggódom, de azért foglalkoztatott, hogy csupán udvariasságból nem reagált vagy tényleg nem sértette, hogy ilyen kötetlen beszédstílussal illettem ismeretségünk fiatal mivolta ellenére. Néha olyan jó lenne, ha belelátnék mások fejébe, nagyban megkönnyítené az életemet, ha nem kéne a másik cselekedetinek motivációján töprengenem.
- Ah, igen, jól vagyok ^^ Keményebb fából faragtak, mint azt sokan gondolnák, régen az Akadémián még előnyt is tudtam kovácsolni a testalkatomból. Kicsi voltam, de gyors és technikás, könnyen alábecsülték a képességeimet.
Magyaráztam nagy büszkén a régi szép időket, amikor még gondtalan napjaimat töltöttem Seireiteiben. Mindig is kisebb voltam az átlagnál, akár törékenynek is nevezhetik az alkatom, de ez nem azért van, mert nagyon odafigyelek a súlyomra, egyszerűen ilyen génekkel születtem. Legalább ebben a tekintetben szerencsésnek nevezhetem magam, ha már mostanában szeretnek a hullámok összecsapni a fejem felett.
- G-Gomen, udvariatlan volt tőlem ezt feltételezni Embarassed Az 1. osztagban milyen? Úgy értem, sokat járnak arrafelé a kapitányok, szóval biztos izgalmas meg minden... És izé... hipmicsoda? o.O
Vágtam hozzá szegényhez az összefüggéstelen kérdéshalmazomat, miközben össze-vissza gesztikuláltam. Nem szoktam ennyire szétszórt lenni T_T De megértem a fiút, én sem szeretek harcolni, sokkal inkább hiszek a szavak erejében, még ha azok most azon is vannak, hogy cserbenhagyjanak. Az erőszaknak minden esetben az utolsó megoldásnak kell lennie, amíg van más kiút is, addig meg kell próbálni békés úton rendezni a konfliktusokat. Már csak azért is vagyok ezen a véleményen, mert nem vagyok valami magabiztos a harctudásomat illetően, még manapság is könnyen kicsúszik a kezemből a zanpakutoum irányítása. Nagyon nehéz kezelni Kaminamit, hiába könnyíti meg mindenfélével a dolgomat, hiába segít ott, ahol csak tud.
- Hát, az az igazság, hogy a Gotei 13-ban végzett szolgálatom jelenti számomra a másodállást, hogy úgy fogalmazzak. Itt csupán egy jelentéktelen kis 5. tiszt vagyok, de máshol sokkal súlyosabb felelősség nehezedik a vállamra.
Válaszoltam kicsit bizonytalanul, lévén próbáltam úgy megfogalmazni a mondandómat, hogy abból ne derüljön ki, hogy ki is vagyok valójában. Még mindig igyekeztem nem hirdetni a társadalomban elfoglalt pozíciómat, bár van egy olyan érzésem, hogy a komplett osztag tudja már enélkül is ^^" Viszont amikor ezt az uniformist viselem, akkor én csak egy shinigami vagyok a sok közül, nincs szükségem se kivételes bánásmódra, sem pedig az eseteges negatív hozzáállásra, amit egyesekből kivált egy nemes látványa. Főleg mivel rám nem igazak azok a sztereotípiák, amiket az arisztokratákra ráaggatnak.
- Maya-chan taichou nagyon kedves, barátságos és gondoskodó kapitány, a szemében az osztag minden tagja egyformán fontos. Olyan, mintha ő lenne az anya, mi pedig a gyerekei. Nem is érdemes rá úgy gondolni, mint egy felettesre.
Hangzott az újabb feleletem, miközben befejeztük az egy helyben álldogálást, és hozzáláttunk a kert körüli sétához. Kedvem támadt dúdolgatni, így rá is zendítettem valami kellemes kis dallamra, miközben mélyeket lélegezve magamba szívtam a friss levegőt. Akárcsak a birtok kertjében, itt is imádtam csak úgy sétálgatni, figyelni a természetet, hallgatni a madarak csivitelését. Ez a békés, nyugodt környezet segített nekem a leginkább pihenni, lazítani, az elfoglalt hétköznapokban.
- Olyan szép ez a hely *.* Jobb osztagot nem is választhattál volna, Ryou-kun, itt biztos nem fogod magad idegennek érezni Surprised De amúgy miért a sanbantaiba jelentkeztél, ha szabad tudnom?
Kérdeztem észbe kapva, hiszen az egy dolog, hogy én jól elvagyok, de itt én most egyfajta idegenvezető vagyok, szóval kötelességem volt "szórakoztatni" a "vendégemet." Csakhogy amíg én az út belső felén haladtam, szavaimat pedig a férfi felé fordulva intéztem hozzá, addig nem volt alkalmam felfedezni, hogy belóg a sétány fölé egy igen alacsonyan lógó faág, ami figyelmetlenségemből adódóan igen kellemetlen élményben részesített amikor az találkozott a fejemmel, miközben én éppen visszafordultam. A váratlanul felbukkanó ág nem csak halálra ijesztett, de még meg is csípett, így fájdalmamat hangosan kinyilvánítva hőköltem hátra, miközben az arcomhoz kaptam a kezemet. Úgy tűnik ma minden tereptárgy ellenem dolgozik T_T
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Takeuchi Ryounosuke
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Scorpio Rooster
Hozzászólások száma : 21
Age : 24
Registration date : 2011. May. 10.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Tiszt - Kagu - Evil Serpent
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Csüt. Jún. 23, 2011 5:46 am

//Költözés --- Lazítás --- Ismerkedés//


Valamiért sajnáltam ezt a kislányt, talán a túlzott naivsága miatt, ami egyszer talán az életébe, vagy valamelyik hozzátartozójának az életébe kerülhet. De hát ezt már saját magának kell megoldani, hisz ilyen téren senki más nem tud segíteni, pláne nem szerény személyem.
- Igen, gyakran skatulyázzák be az embereket, vagy előítélkeznek róluk. Gondolom nem volt könnyű az, hogy elfogadjanak. - ecseteltem egyfajta professzori hangon, amiről eddig nem is tudtam, hogy létezik bennem. Sőt eléggé nehezen tudnám elképzelni magamat földig érő dús fehér szakállal. Ahhoz azért még jó pár száz év el kell, hogy teljen, hogy az értékrendem ilyen mély fordulatot vegyen. Majd talán egy alternatív létben, vagy egy következőben esetleg.
- Hogy milyen az első osztag? Szerintem nem igazán különbözik a többitől, hisz ott is halálistenek szolgálnak. Az egyetlen különbség az talán a nagy hajtás, hisz minden rajtunk keresztül, hozzánk és tőlünk származott/származik. Parancsoktól elkezdve a havi statisztikáig minden. Ezt persze fel kell dolgozni és minden. Ráadásul mikor valamelyik kapitány van jelen, vagy akár több is akkor elég feszélyezett minden, hisz tilos akárcsak egy kicsi hibát is elkövetni, hisz a kapitányok ideje nagy kincs. - meséltem egyfajta gyermeteg beleélést mímelve. Ha a mostani korba születtem volna akkor biztos, hogy színésznek, mutatványosnak vagy komikusnak mentem volna, hisz ilyen improvizációs készséggel valamint ilyen mimikai adottságokkal biztos, hogy mindenki engem szerződtetne.
- A hippi az olyan személy, aki mindenféle képen elkerüli a harcokat, valamint azok ellen harcol. Ez egy érdekes paradoxon. - magyarázom el a szó jelentését, az utolsó mondatot pedig csak úgy magamnak jegyzem meg. Remélem, hogy a "paradoxon" szó jelentését már ő is tudja, mert azt kétlem, hogy el tudnám magyarázni.
- Gondolom akkor jó volt a sejtésem azzal kapcsolatban, hogy valahonnan ismerős a nyakék a nyakadban. Viszont szerintem attól még nem vagy különb bárki másnál. Mindnyájan egyenlőek vagyunk, hisz mind ugyan úgy születünk és halunk meg. - jegyeztem meg, az utolsó mondatot pedig játékosan, fennkölten és egy nagyobbacska kőre felállva, politikusokhoz méltóan mondtam el. Remélem érteni fogja a viccet és nem fog leszólni vagy valami, meg különben is, minden vicc fele igaz, úgyhogy hülyeséget nem is mondtam. Legalábbis nem olyan nagyot.
- Értem. Akkor öröm lesz, majd megismerkedni vele. Ennek köszönhetően az összes eddigi félelmem elmúlt, hisz valahogy mégis csak tartottam tőle egy kicsit, de így már sokkal jobb. - mosolyogtam a kis hölgyre. Tulajdonképpen attól féltem, hogy esetleg túl katonáskodó vagy szigorú lesz és esetleg féltenem kell magam attól, hogy minden mozdulatomról tudni fog, vagy tudni akar. Viszont ezekkel a fejleményekkel, már sokkalta könnyebb dolgom van, mint azt hittem.
- Valóban gyönyörű hely. Én is örülök, hogy itt lehetek. Amúgy Ritsu-chan, te mióta vagy a Gotei 13 szolgálatában? Valamint még azt is meg szeretném kérdezni, hogy mivel töltötted a szabadidődet akkor, mikor még nem másodlagos volt számodra a shinigami tisztség? - érdeklődtem, hisz ezek voltak perpillanat a legértékelhetőbb kérdések amik megfordultak a fejemben és nem hordoztak semmiféle hátsó szándékot magukkal.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   

Vissza az elejére Go down
 

Az osztag kertje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 3. Osztag-