HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Eli vs. Kami - A türelem párbaja.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
avatar

Female
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 106
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
21950/30000  (21950/30000)

TémanyitásTárgy: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   Szer. Júl. 14, 2010 7:51 am

Helyszín: Karakura Town
Időpont: Reggeli után, de még ebéd előtt

Egy újabb szokásos nap és újabb semmittevés. Mégis mit kéne én itt csinálnom egyedül és miért nem tudok semmilyen elfoglaltságot szerezni? Nem, nem csak Ren hiányzik, mondjuk ő is, de most valami más hiányzik. Valami olyan után érzek vágyat amit már jó ideje nem csináltam. Illetve nem akartam csinálni. A szobám közepén álltam és a plafont bámultam. Begolyóztam? Lehet. Talán azért van, hogy olyat érzek amit nem lenne szabad. Vagy szabad lenne, csak nem akartam érezni? Megvan. Talán választ kapok rá az emberek világában. Ott úgysem fog senki rám szólni, remélem. Csak egyszer meg kéne találnom a kardomat. Most hova rajtettem el? Ilyenkor örülök, hogy nincs lelke a kardomnak, mint a shinigamiknak. Eddig már benyújtotta volna a felmondását az biztos. Kis keresgélés és a szobám felfordítása után megtaláltam. Most kivételesen szem előtt volt. Talán épp ezért nem találtam. Tovább már nem vártam indultam is a célhely felé. Egyből nyitottam a gargantát és máris a a városka fölött voltam. Igaz, hogy most reggeliztem és az ebédre vissza szeretnék érni, de addig is eltölthetek itt pár órát, nem? Legfeljebb, majd találkozok egy újabb... Na igen, ha az érzékeim nem csalnak és a lélekenergia határozottan nem lehet másé akkor hamarosan egy shinigami fog csatlakozni hozzám. Addig is engedem, hadd érezze meg ő is az én lélekenergiámat. De addig kényelembe helyezem magam, mondjuk azon a háztetőn. Céloztam be egy közeli építmény tetejét, majd oda sonidoztam. Igazán tetszik nekem ez a képesség. Többször kéne használjam. Lassan percek óta álltam a ház tetején... Talán nem érzi a lélekenergiámat? Vagy nem akarja? Áhh.. biztos közbejött neki valami és azért késik. Na nembaj, reméljük azért nem fog nekem ugrani egyből, csak azért mert az vagyok ami. És remélem én sem fogom megtenni ugyan ezt a baklövést.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Kawashima Ichika
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 116
Age : 31
Tartózkodási hely : Reika-chan szerető ölelésében... jó esetben, ha Tsuki el nem rabol
Registration date : 2010. Jul. 12.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Gyerekmágnes || Férfiegylet elnök
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
26400/30000  (26400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   Szer. Júl. 14, 2010 9:03 am

A házsártos vénasszony jóvoltából már túlvagyok egy laktató reggelin, amikor belépek a senkai kapuba. Kellemesen el vagyok telve, jól esne egy kis pihenés, de ha most kell őrjáratozni menni Karakurába, akkor nem tudok mit tenni. Úgy sem fog semmi se történni, legfeljebb egy-két gyenge lidércet kell megnevelni. Inkább beszerzőkörútnak fogom tekinteni ezt a kis járkálást, már fogyóban vannak a készleteim. Mostanában talán kicsit sok stressz ér, és több cigi fogy. A Kidoushuu küldetései valahogy nyugisabbak voltak, mint ezek az őrjáratok. A pokollepkét követve végül kilépek az átjáró másik oldalán és beleszippantok a friss, reggeli karakurai levegőbe. Valami hiányzik, és tudom is hogy micsoda. Kezem a zsebembe vándorol és máris előkerül a cigim és az öngyújtóm. Néhány kényelmes mozdulat után már ott füstölög a számban a nikotinrúd, én pedig az öngyújtó tetejét fel-le pattintgatva indulok meg a legközelebbi trafik felé. Hosszú, elnyújtott lépteimnek köszönhetően nagyjából három perc múlva találok is egy nekem megfelelő boltocskát. Belépve halkan köszönök, de látva hogy semmi reakciót nem kapok, ráeszmélek, hogy az eladó minden bizonnyal nem látja a shinigamikat. Kellemetlen és fárasztó. Most kereshetek a közelben egy eldugott sarkot, ahol senki sem látja ahogy póttestet öltök. Miután kénytelen-kelletlen megejtem a műveletet, ismét megközelítem a kiszemelt boltot vásárlásom megejtése céljából. Azonban mielőtt bejutnék, megérzem nyugodt délelőttöm elrontóját. A lélekenergia erősségéből ítélve nem sima hollow landolt a közelben.
- Megvár.
Morgom a nemlétező bajszom alá, miután leégett csikkemet elhajítom és némi hezitálás után belépek az ABC-be. Jó néhány percbe beletelik, mire mérlegelem a választékot, de aztán rábökök a legszimpatikusabb márkára és veszek belőle két kartonnal. Az elég lesz talán két hétig. A pultra csúsztatom a pénzt, türelmesen megvárom amíg megkapom a visszajárót, aztán elhagyom a boltot. Kilépve felnézek az égre, ha érzékeim nem csalnak - nem szoktak - akkor az arrancar nem mozdult el onnan, ahol eddig volt. Megvakarom a fejemet, aztán Chappy segítségével elválok a póttestemtől. A cigimet rábízom, de a biztonság kedvéért egy Hainawa segítségével hozzákötözöm, tudom hogy enélkül képes lenne kidobni a friss szerzeményemet. Felsóhajtok és megerőltetem magam, a célpontot shunpóval közelítem meg. Egy közönséges shinigaminak most segítséget kéne kérnie a Seireiteitől, hogy a környéket kerítsék el a lelkektől, de tapasztalt ex-kidoushuu tisztként ezt a feladatot magam is képes vagyok elvégezni. Egy Fushibi segítségével elrejtem a jelenlétem, majd cirka másfél perc alatt létrehozom a szükséges erőteret az épület körül. Nem hiányzik, hogy munka alatt megzavarjon a tető lakója. És ha már jelenlétem így el van rejtve, miért ne támadhatnék lesből? Bár valószínűleg sajnálnám, ha a küzdelem csupán néhány másodpercig tartana, hiszen akkor a kidou-pajzs létrehozása felesleges munka lenne. Feleslegesen pedig nem szeretek dolgozni. Előhúzok egy újabb dohányrudat, és meggyújtom. Már csak kettő maradt a dobozban. Megcsóválom a fejemet, majd mélyet szívok a cigiből és egy méretes ugrást végrehajtva máris repülök, valahol az arrancar mögött felbukkanva a levegőben. Jobb kezemet előrenyújtom és lélekenergiát koncentrálok a tenyerembe.
- Hadou no sanjuusan, Soukatsui.
Bököm ki a varázsszót, a kék energiagömb egyenesen ellenfelem felé tartva kicsapódik a kezemből, ezzel egyidejűleg pedig álcám is lehullik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
avatar

Female
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 106
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
21950/30000  (21950/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   Csüt. Júl. 15, 2010 5:18 am

Alighanem el fog tartani egy ideig az álldogálásom. De addig is lesz időm nézni az eget és azon gondolkodni, hogy mi van a felhőkben. Las Nochesben csak egy olcsó illúzió van ami arra szolgál, hogy Aizen ne féljen a sötétben. Gondolom élvezné ő is, ha egy frizuratolvaj szörny élne az ágya alatt és éjszakánként, ha nem süt be a nap a szobájába ellopná a haját. biztos, hogy sokan törnének ki röhögőgörcsben a kopasz shinigami láttán és én is csatlakoznék hozzájuk. De most legkisebb gondom is nagyobb annál, mintsem, hogy azon a férgen nevessek. Most épp a.... hát ez meg? Csak nem itt hagyott... Éreztem amint egyik percről a másikra eltűnt a shinigami lélekenergiája, majd kis idő múlva egy olyan érzésem volt mintha a tetőről hirtelen egy kisebb helyiségbe kerültem volna. Ezt az állítást igazolta az a madár amelyik nekicsapódott a láthatatlan falnak. Akkor ezek szerint valaki sikeresen bezárt. Mi vagyok én? Körözött bűnöző? Vagy esetleg szadista tömeggyilkos? Habár a jelenlegi állapotomban képes lehetnék az utóbb említett címet elnyerni, de az már nekem is sok lenne. Nem jutnék vele semmire.
- Hadou no sanjuusan, Soukatsui.
Hallom meg a hátam mögül a szavakat. Még csak hátrapillantottam, mikor a kék energiagömb jóformán az orrom előtt volt. Kis híja volt, de sikerült elszonidoznom.
- Ez mégis mi? Hátulról támadni és ráadásul egy nőt?
Tetettem a feldühödöttet. Talán kicsit túlzásba is vittem. De most nem volt idő ilyesmire, egy sonido, majd egy ugrás segítségével mögötte is teremtem.
-Bara!
Mondtam, csak, hogy ne legyen az, hogy én is olyan szemét vagyok mint ő és én ezt azzal kompenzálnám, hogy nem mondom el a nevét a támadásnak. Mindeközben jobb kezemet felé tartva soroztam meg a kis gömböcskékkel. Elég használható technika, többször kéne használjam és jobban. Ezt az elvet követve a másik kezemet is felemeltem és a srácot követve lövöldöztem rá a kis gömböket mindkét kezemből.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Kawashima Ichika
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 116
Age : 31
Tartózkodási hely : Reika-chan szerető ölelésében... jó esetben, ha Tsuki el nem rabol
Registration date : 2010. Jul. 12.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Gyerekmágnes || Férfiegylet elnök
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
26400/30000  (26400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   Csüt. Júl. 15, 2010 7:53 am

A Soukatsui egy darabig a célpont felé tart, ám úgy tűnik túlságosan messziről lőttem el. Becsapódás előtt egy pillanattal köddé válik az arrancar, így mágiám a tetőben okoz csak kárt, egy kisebb kráter formájában. A kékesfehér energiagömb után jómagam is földet érek az épület tetején, és kiveszem a cigimet a számból, csak hogy füsttel fújjam tele a levegőt magam körül.
- Moushiwake arimasen, drága hölgyem, de legnagyobb sajnálatomra nem tudom megkülönböztetni a női arrancar reiatsut a férfitől.
Felelem közönyösen a felháborodott lánynak, majd visszateszem az energiarudacskát a számba. Ha úrikisasszony módjára akar velem harcolni, akkor rossz shinigamit fogott ki, mert én nem leszek partner a fair harcban. A háború sosem fair, apámmal se volt az és velem sem. Mi pedig egymással bizony háborút vívunk, halálistenek a lidércek ellen, mióta világ a világ.
- A nevem...
A bemutatkozást nem tudom befejezni, mivel a lány hirtelen mögöttem terem, és lövöldözni kezd rám. Úgy tűnik, hogy az ellenfelemnek se kell a szomszédba mennie egy kis erkölcstelenségért. Jó pont. Mivel az arrancar technikájának megvan az a rossz tulajdonsága hogy piszok gyors, így kénytelen vagyok menekülőre fogni. Egy darabig sikeresen kerülgetem a gömböket shunpómmal illetve gyalogszerrel, de ez csak addig tart, amíg másik keze be nem csatlakozik a lövöldözésbe. Lábamat fájdalmas találat éri, én meg jó útra kerülök afelé, hogy hatalmasat tanyázzak és bekapjak még néhány tucat barát a földön heverve. Mivel ennek fele sem tréfa, kezemet a bal oldalamon lévő kard markolatára csúsztatom és beleeresztek egy reiatsu-fröccsöt. Már elfoglaltam a vízszintes állapotot és csupán az vár rám, hogy közelebbről megismerkedhessek a tetőn lévő kőlapokkal, amikor végre kibontakoznak a hátamon árnyszerű szárnyaim, így végre felránthatom magam a levegőbe. Jóleső érzés a repülés, kár hogy a menetszél összeborzolja a hajamat. Előrántom a zanpakutom és nagy sebességgel megindulok az arrancar felé, célom az, hogy a csinos fejecskéje elváljon a testétől. Ha másra nem is, ez arra elég lesz, hogy a barák özöne végre elcsituljon.
- Szóval... Kami vagyok. Yoroshiku.
Közlöm a lánnyal a levegőben megállva. Nem tudom, hogy meg tudnék-e állni a lábamon, így nem gyűjtök alá reishit, a szárnyaim úgy is fenn tartanak. Ez majd úgy 20 perc múlva lesz érdekes kérdés. De nem tervezem addig húzni ezt a harcot. Nadrágomat kissé felhúzva vizsgálom meg a lábszáramat, csúnya égésfolt tarkítja.
- Mattaku... emiatt majd meg kell látogatnom a 4. osztagot.
Sóhajtok fel az égre emelve tekintetem, majd hanyagul kiköpöm a számból a félig leégett csikket, és a helyére pár korty erejéig a szakés flaskámat emelem. Miután a kulacsot ismét elrejtettem a nadrágom zsebében, lustán forgatni kezdem a kardom.
- Szerintem ne húzzuk az időt. Tomose, Senkai Rensei.
Ejtem ki a parancsszavakat, mire zanpakutóm fénybe borul és megnyúlik, hogy aztán a markolata két végén kialakuljon a két sárgán ragyogó penge. Nem sokat tökölök, egy laza csuklómozdulattal megpörgetem a fegyvert és elhajítom a csaj felé.
- Hisara.
Suttogom, a kard így megtartja, sőt felturbózza forgását, és egy tömör sárga korongként közelíti meg az arrancart. Bármerre is tér ki, én készen állok arra, hogy megkínáljam menekülés közben egy-két Shakkahouval, ezért amíg a zanpu repül, én elhadarom a mágia idézését és létrehozom a vörös gömböt a tenyeremben. Ha meg ostoba módon nem tér ki, isten nyugosztalja.


A hozzászólást Kawashima Hiroki összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 01, 2010 7:27 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
avatar

Female
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 106
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
21950/30000  (21950/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   Csüt. Júl. 15, 2010 11:21 am

Apró mosoly jelent meg az arcomon, mikor az egyik kis gömb eltalálta a fiú lábát, majd a testét is különböző helyeken az esés után. A szárnyak viszont nagyon is megleptek. A mosoly szélesebbre húzódott az arcomon, miután láttam a lábán az égési sérülést. Szép darab volt. Ezután ivott...
-Egyet értek. Én sem szeretem hosszan nyúzni a dolgokat.
Míg a fiú a saját kardjával foglalatoskodott addig én is előhúztam az enyémet. Magam előtt a levegőben vízszintese, majd az ujjaimat a pengéjére tettem.
-Cortar el alma, Plata brazo!
Ahogy kiejtettem a szavakat fehér fény borította be a testem. Éreztem amint a hátamon lévő maszkmaradvány növekedni kezd. Újra éreztem a farkamat és a fejem felső felét már be is borította a fejem tetejét. A kezemen a kesztyűk a lábamon pedig a csizmák jeletek meg. A fehér fény eltűnése után négykézlábra ereszkedtem, majd úgy néztem vöröslő íriszeimmel a felém tartó fegyvert. Ha eltalál biztos, hogy szép sebet okoz, és a srác is felkészült arra, ha netalántán elmozdulnék valamerre. Még volt pár másodpercem mielőtt a kard elért volna. A fejemben pedig szépen lassan összeállt, hogy mit fogok tenni. Hátrafelé mozdultam, annyira, hogy a kard ne érhessen el, majd mielőtt a fiú eldobhatta volna a kezében lévő vörös gömböt eldobhatta volna én már indítottam is felé a támadást.
-Luz de plata! Maldición de corte!
Az első támadás nevének kimondása után kitátva a számat az ezüst fénysugár már indult is a fiú felé. A második kimondása után a helyemen karmokat hagyva sonidoztam el a fiú mögé. Itt számat kitátva újabb fénysugarat küldtem felé. Még tiszta szerencse, hogy ez a támadás a barához hasonlóan akár többször is használható egymás után. Közben két lábra emelkedtem és intően jeleztem a fiú felé, mintha csak magamhoz akarnám hívni. A valóságban viszont a hívás a karmoknak szólt, amik a fiút vették célba. Ha a shinigami az összes támadásomat gond nélkül vészeli át, legalábbis elég lehangoló lenne, ha már ennyitől kimúlna, akkor a hajamból kihúzok egy szálat.
-Infernal Rosa!
Ejtem ki az újabb technika nevét, majd a hajszál a kezeim között alakul át egy fekete rózsává és máris a földbe gyökerezik. Remélem sok mindenben gazdag ez a tető, mert szükségem lesz a növényre. Közben most már sonidozva futkorászok a fiú körül felváltva lőve felé a barát és a Luz de plata-t.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Kawashima Ichika
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 116
Age : 31
Tartózkodási hely : Reika-chan szerető ölelésében... jó esetben, ha Tsuki el nem rabol
Registration date : 2010. Jul. 12.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Gyerekmágnes || Férfiegylet elnök
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
26400/30000  (26400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   Kedd Júl. 20, 2010 4:02 am

Nem tettem túl nagy erőt a dobásba, így a pörgő zanpakuto elkerülése még úgy sem okozott túl nagy megerőltetést az ellenfelemnek, hogy közben aktiválta a resurrecciónját. Úgy néz ki egy nagymacskával kell megküzdenem, legalábbis olyasféle formát öltött... eto... hogy is hívják? Be se mutatkozott. Na szép, nem elég hogy itt rontja a levegőt, de még gyerekszobája sem volt. Kezemből elindul a vörös tűzgömb, amely félúton találkozik az arrancar támadásával, egy csinos robbanást eredményezve. Én azonban ezt már nem várom meg, ugyanis egy szárnycsapással félelmetes sebességgel indulok meg a földbe vájódott kardom után, így elkerülve a lány sonidóját követő sugárnyalábját is. Mihelyst felkapom a fegyverem, ismét szembefordulok ellenfelemmel, néhány centivel a tető felett maradva. Úgy tűnik támadásra invitál, de mielőtt megmozdulhatnék, süvítő hangot hallok a hátam mögül. Azonnal elkerülő manőverbe kezdek, de csak az utolsó utáni pillanatban sikerül felemelkednem, így az oldalamat megkarcolja egy karom. Fájdalmasan felszisszentve kapok oda, remélem nem mérgező vagy ilyesmi. Egy sebet még elviselek, de a méreg az azért más tészta.
- Úgy látom a hátulról támadás itt nem az én szakterületem, névtelen kisasszony.
Jegyzem meg halkan, majd érdeklődve nézem végig, ahogy a lány elültet egy a hajszálából kikelt rózsát a tetőn. Azt hiszem nagyban el fogom kerülni a talajjal való érintkezést. Ezen gondolatomon felbuzdulva máris több tíz méteres magasságba emelkedek, már csak azért is, mert ilyen ezüstszínű bizbaszok és barák kezdenek el körülöttem röpködni, és valahogy el kell őket kerülnöm. Kezdem megelégelni, hogy vég nélkül ontja magából ezeket a cuccokat az arrancar, remélem alaposan leszívja a reiatsuját a sok felesleges lövöldözés. Pár energiasugár átrepül a szárnyamon, de mivel az anyagtalanságából kifolyólag az nem tud megsérülni, így nem kell törődnöm vele.
- Na jó, ebből elég.
Motyogom, és egy gyors irányváltást követően orsózva gyorsulok fel, egyenesen a lány felé tartva. Számat elhagyja a "Seki" szó, az elém képződő energiapajzs pedig kivéd egy felém tartó barát. Ahogy odaérek, egy gyors mozdulattal felrántom a zanpakutóm, egy keresztvágást megkísérelve ellenfelem mellkasán, majd egy csuklómozdulatot követően már érkezik is a következő ugyanilyen támadás csak már a markolat túloldalán lévő pengétől. Még két-három hasonló fordulattal próbálom az arrancart hátrébb szorítani, majd a pörgő kard forgását hirtelen megállítom és egy erőteljes szúrást intézek a válla felé, remélve hogy a meglepetés ereje elég lesz ahhoz, hogy sikerüljön bevinnem egy találatot. Ezt követően amíg felocsúdik, teremtek magunk közé némi távolságot, rámutatok a lányra és megszólalok.
- Hadou no yon, Byakurai.
Mutatóujjamból a parancs hatására kékesfehér villám csapódik ki, mely nagy sebességgel közelít ellenfelemhez. Talál, ahol talál. Vagy nem. Majd meglátjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
avatar

Female
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 106
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
21950/30000  (21950/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   Szer. Okt. 06, 2010 9:26 am

Örültem, hogy legalább egy is a karmaimból célt talált. Azért nem épp egy könnyű ellenfelet találtam magamnak az biztos. Sajnos a karmaim nem rendelkeznek semmiféle mérgező vagy bénító utóhatással pedig az most igazán jól jönne az én helyzetemben.
- A nevem Eli.
Morgom, hisz ebben az alakban bármilyen hangot is adok ki az morgás lesz. Ez az átka ha az arrancarnak állat resurectionja van. Az viszont bizonyos, hogy ha a harc így megy tovább, még azelőtt elvesztem az eszméletemet, hogy esetleg egy súlyosabb találatot kapnék a napocska fejű ellenfelemtől.
Gondolom a férfi megelégelte, hogy céltáblának használom és nagy sebességgel támadott ellen. Mielőtt elért hozzám, csak egy bara kilövéséhez volt elég időm. A következő pillanatban pedig már ott áll előttem. Látom a tekintetében, amint a támadást elkezdi és érzem ahogy a kardja a mellkasomba harap... mondhatom eléggé perverz dolog egy férfitől, hogy épp ilyen tájékra támad és még ellen sem tudok állni... sajnos a karmaimat nem egészen olyan közelharcra találták ki ahol az ellenfélnek bárminemű fegyvere van. Az még hagyján, hogy a támadás végbe megy, ráadásul a Hieromat is átszakítva sérülést okoz, de mi a franc volt a kiáltás amit azalatt hallottam? Talán ez a férfi adta ki? Sajnos be kell látnom az elkövetkező pár támadásban, hogy ez nem ennyire egyszerű. A hang forrása nem a férfi, még csak nem is tartózkodik a világban, ugyanis minden egyes vágásnál, mintha lekaparós sorsjegy lenne a fejemben meg-meg jelenik egy emlék. Miért épp most tőrnek fel az emlékek és miért pont mikor ez ellen a shinigami ellen küzdök. Hamarosan egy ismerős hang is megjelent a fejemben. Egy kislány hangja és mondott valamit.
Az emlékképet a vállamba szúródó penge által okozott fájdalom törli el. Újra látom magam előtt az ellenfelemet. A mellkasomból folyik a vér és most már a vállam is vérzik. Mikor jobbommal meg akarom fogni a vállát, már nincs előttem. Távolabb ment, majd láttam amint felém tart egy kékesfehér villám tart felém. A földön ülve tehetetlenül várom, hogy célba találjon, ami meg is történik. A villám áthatol a másik vállamon, de még mielőtt elért volna a resurectionom szertefoszlik, ezzel gyengítve a vállam védelmét és engedve a férfinek, hogy "többet lásson belőlem". Mialatt a villám a vállamon hatol át újabb emlékképek jelennek meg. A menekülés, a szüleim halála és végül a katona...
Vérző felső testtel érkeztem a földre ülő pozícióban.
- Mit nézel és mire vársz?
Ültem a földön tehetetlenül. A karjaimat mozdítani sem tudtam, hogy valamelyest takarhassam magam, igaz, most egy porcikámat sem tudtam mozdítani. Közben az Infernal Rosa is kinőtt, majd azon nyomban megsemmisült. Már csak annyi lélekenergiám maradt, hogy ha minden jól megy még láthatom ahogy ez a shinigami végez velem, csak tudnám mire vár ennyit. Nekem nincs annyi időm mint neki....

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Kawashima Ichika
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 116
Age : 31
Tartózkodási hely : Reika-chan szerető ölelésében... jó esetben, ha Tsuki el nem rabol
Registration date : 2010. Jul. 12.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Gyerekmágnes || Férfiegylet elnök
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
26400/30000  (26400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   Csüt. Okt. 07, 2010 7:24 am

Valami nincs rendjén. Annyival nem vagyok erősebb, hogy a támadásom ellen Eli gyakorlatilag fel se tudja emelni a kezét, egyáltalán abban sem voltam biztos, hogy erősebb vagyok a lánynál. Kombinációm nem annyira gyors, vagy rafinált, hogy ne legyen semmi ideje reagálni. Mégis, vágásaim akadály nélkül jutnak el az arrancarig, minden egyes alkalommal kisebb-nagyobb sebet ejtve rajta, attól függően, hogy mennyire lett pontos a mozdulatom. Az előbb, még hevesen támadott, most viszont olyan, mintha elvesztette volna minden életkedvét, és önszántából sétálna bele a kardomba. Nem értem a hirtelen változás okát, csak annyit sejtek, hogy a fejében történt valami. Persze, nyilván más oka nem lehet a hirtelen hozzáállás-változásnak. Ugyan egyetlen mozdulat elég lenne, hogy véget vessek a lidérc életének, mégis valami azt súgja, hogy ne tegyem meg. Talán a tisztesség szól belőlem, az, hogy nem igazán fűlik a fogam hozzá, hogy egy védtelen nőt megöljek, hiába az a faja, ami. Így is már épp elég szarul érzem magam attól, hogy végigvittem az akciómat és nem szakítottam egyből meg, amikor észleltem a lány... hangulatváltozását. Kis híján így is megöltem, erre utal az hogy resurrecciónja és az általa létrehozott technika is szertefoszlik. Nincs elég lélekenergiája, hogy fenntartsa őket. Óvatosan ereszkedem le a rózsáktól megtisztult tetőre, szerencsére lábsérülésem azt megengedi, hogy talpon tudjak maradni, bár testsúlyomat inkább a másik lábamra helyezem elsősorban. Persze hozzám képest Eli sokkal rosszabb állapotban van, mellkasából és vállából ömlik a vér, és jártányi ereje sincs már. Plusz az az arckifejezés... szemei élettelennek tűnnek, lehajtott fején nem tudom eldönteni hogy kedvtelenséget, vagy szomorúságot látok.
- Ha azt várod, hogy megöljelek, csalódást kell okozzak... nem fogom megtenni. Nem fogok ahhoz asszisztálni, hogy eldobd magadtól az életed. Miért adtad fel, mi történt?
Bicegek oda az arrancarhoz miután deaktiválom a zanpakutoum, és emelem fel a fejét az állánál fogva, hogy a szemébe nézhessek. Normál esetben jobban érdekelne az, amit a széjjelszakadt uniformisa miatt lejjebb láthatnék, de egyrészt a jó néhány sebtől vérző mellek látványa nem vonz, másrészt nem vagyok egy perverz disznó sem, aki kihasználna egy ilyen lehetőséget a bámészkodásra ezek között a körülmények között. Talán majd máskor, ha a lány lelki egyensúlya és testi épsége is rendben lesz.
- Feküdj a hátadra, és ne mozogj. A Kidoushuuban kaptunk alapkiképzést gyógyításra is, bár ami azt illeti, már régen próbálkoztam vele.
Segítek neki hátradőlni, és először a kardom által átszúrt vállát veszem kezelésbe zölden felfénylő tenyereimmel. Magam sem tudom, hogy miért teszem ezt egy ellenséggel, miért érzem ezt helyesnek, amikor akár sorsára is hagyhatnám és mehetnék cigizni. Ehelyett viszont pátyolgatom és ápolgatom, mint valami jótündér o.O
- Kawashima Mitsuya Hiroki... ez a teljes nevem.
Jegyzem meg félszegen a lány mellett térdelve, miközben a távolba bámulok. Újabb olyan cselekedet, aminek nem értem a motivációját. Még csak meg sem jegyeztem, hogy utálom a keresztneveimet, még a végén Mitsuyának vagy Hirokinak fog hívni, az pedig szörnyű lenne Neutral Mindegy, legfeljebb majd szólok neki, hogy ne használja őket, ha esetleg elkövetne egy efféle hibát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
avatar

Female
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 106
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
21950/30000  (21950/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   Csüt. Okt. 07, 2010 8:10 am

Már nincs sok időm hátra. Már csak pár perc. Remélem a shinigami hamarosan végez velem, hisz ez a dolga. De miért félek mégis? Miért félek attól ami már egyszer megtörtént velem. Akkor sem fájt.... de most mégis. Ha csak arra gondolok, hogy pár pillanat múlva apró lélekrészecskék ezreivé porladok fáj. Fáj valahol legbelül, valahol egész mélyen.
Hallom amint leereszkedik. Most már biztos, hogy eljött az életem utolsó perce. Sok mindent meg szerettem volna csinálni még mielőtt meghalok. Legalább Cephalus-samatól búcsúzhattam volna el. Igaz, hogy még alig ismerem, de akkor is illene egy annyit tennem, hogy elbúcsúzom. De most már nem tehetem meg. A shinigami hamarosan megteszi azt amit tennie kell. Ez a sorsom, ezen már nem változtathatok. Lassan összeszorítom a szemem, még pár pillanat...
Viszont nem az történik amire vártam. A srác az államnál fogva emelte fel a fejem és a közben kinyílt szemembe nézett. Mintha átlátott volna rajtam a barna szemével. Megkímélt. Megkímélte az életem.
- Nem adtam fel, csak.... előtörtek az emlékeim. - lassan könnyek gyűltek a szemembe, majd a többit szinte ordítva mondtam. - Azok az emlékek, amiket mindig is kerestem. Emlékek arról, hogy mi voltam és hogyan haltam meg. Most már tudom... De nem szeretném tudni.
A hangom a végére elcsendesült és el-el
csuklott. A könnyeim szinte patakként folytak és összekeveredtek a vértócsával ami alattam képződött. Épp neki kezdtem volna azon tűnődni, hogy meddig fogom bírni, ha a shinigami itt hagy engem fürdeni a saját véremben, mikor utasítások csapták meg a fülem, majd azokat követve, még segített is. Gyógyítani kezdett, először a vállamat. Bizonyára úgy vélte, hogy az a legsúlyosabb sérülésem. Őszintén megmondva már nem tudom, hogy melyik az. A testem minden porcikája zsibog a fájdalomtól.
- Kami-kun... - préselem ki magamból a halk szavakat, miközben az egyik kezemet a karjára teszem. - ... miért... segítesz?... Hisz... a... fajaink... egymás... ellen... vannak. Azért... köszönöm... Lehet, hogy a jövőben... még fogok harcolni shinigamikkal... akiket meg is ölök..... de rád biztos nem fogok kardot emelni....
Mondhatni elég nehéz és megterhelő dolog voltszámomra a beszéd. nem is csoda, hogy azt mondják ilyenkor a sérülteknek, hogy ne beszéljen. Szinte képtelenség is. Bár azt még mindig nem értem, hogy miért segít, hisz az ellensége vagyok, nem? Vagy csak még nem élte ki a harc iránti vágyakozását ezért meggyógyít, hogy harcolhassunk tovább? Elég furcsa dolog lenne tőle az biztos. Nekem most már annyi dolgom van, hogy ébren maradjak, habár nagyon vonz az a sötétség a fejemben. De most nem aludhatok... nem lehet...

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Kawashima Ichika
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 116
Age : 31
Tartózkodási hely : Reika-chan szerető ölelésében... jó esetben, ha Tsuki el nem rabol
Registration date : 2010. Jul. 12.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Gyerekmágnes || Férfiegylet elnök
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
26400/30000  (26400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   Kedd Okt. 12, 2010 12:02 pm

Soha nem gondoltam még arra, hogy mennyire lehet traumatikus élmény a halálra való visszaemlékezés mások számára. Én tisztán emlékeztem rá, de katonaként fel voltam rá készülve, hogy otthagyom a fogam a csatamezőn, és végül így is történt. Talán ezért sem okozott számomra nehézséget azt a repülőgépet az amerikai anyahajó fedélzete felé kormányozni. Nem volt ki hazavárjon, így örömmel adtam az életemet a hazáért, melynek védelmére felesküdtem, cserébe pedig társammal elsüllyesztettünk egy ellenséges hajót, megölve több száz jenkit. Nem volt miért elfutnom a halál elől, amúgy sem voltam egy sokra hivatott valaki, csupán egy egyszerű pilóta, akinek katonavér csörgedezett az ereiben. Jobban jártam azzal, hogy fiatalon otthagytam az Emberi Világot, lélekként sokkal jobban érzem magam a bőrömben, egyszerűbb az élet, szebben telnek a mindennapjaim. Néha itt-ott kicsit megsérülök, mint például most, de ezért van a 4. osztag, hogy ezt az apró kellemetlenséget megoldja. Egyszóval én jól megvagyok a halálom emlékével is, de mások számára bizonyára sokkal rosszabb élményt jelentenek ezek az emlékek, különösen ha nem voltak rá felkészülve, mint mondjuk én. Eli-chan is ezek közé az emberek közé tartozhatott, és ezek szerint a lidérc léte sem tudta kiölni belőle az érzelmeket, arrancarrá válása után sem veszítette el az emberi mivoltát.
- Souka...
Feleslegesnek éreztem többet hozzáfűzni, csupán a fejét simogattam meg. Biztos kell neki egy kis idő, amíg leülepednek ezek az emlékek és elfogadja, hogy ezek is hozzátartoznak az életéhez, amit kis híján elvettem most tőle. Nyilván ez volt az oka, hogy ezek az emlékek előtörtek a mélyről és lebénították a lányt, talán erőszakos halált halt és hasonlítok az elkövetőre, vagy nem tudom. Mindegy is. Egyértelmű volt, hogy nem csak mentális fájdalmai vannak, nehéz volt a légzése és meglehetősen sok vért vesztett. Egyértelmű volt, ha nem vetem be csekély orvosi tudásomat, akkor hiába a szándékom, nem éri meg az estét sem. Miközben nekiálltam a vérzés elállításának, Eli eljutott odáig, hogy kérdőre vont, egyébként teljesen jogosan. Halvány, nagyon halvány, konkrétan láthatatlan mosolyt csalt az arcomra a kijelentése, miszerint nem fog rám többé kardot emelni, egyben el is gondolkodtatott, hogy én vajon megtenném-e? Talán, talán nem, nem voltam biztos a válaszban. Parancsot nem tagadnék meg, de olyat sem ölnék meg, aki nem akar velem harcolni, pláne ha az illető egy ilyen fiatal (vagy annak tűnő) lány. A kérdésére viszont tudtam a választ, csak mire kinyitottam volna a számat, a feje oldalra bukott, jelezvén, hogy elvesztette az eszméletét. Halk sóhaj szakadt fel a mellkasomból, és az égnek emeltem a tekintetem, egyszer nyitnám ki a számat, akkor sem hallgatnak meg :/

Nagyjából háromnegyed órával később már a vállán lévő sebek bekötözésével foglalkoztam, bár kissé zavaró volt, hogy kézfejem minduntalan hozzáért a lány melléhez a művelet közben. A reiatsuját sikerült helyreállítanom és a mellkasán lévő sebek is begyógyultak, de a két vállán lévő sérülés túl mélynek bizonyult ahhoz, hogy egy magamfajta amatőr elbírjon velük. Ettől függetlenül a kritikus állapotból kirántottam, és ha egy normális gyógyító kezei közé kerül, akkor seperc alatt csili-vili állapotba fog kerülni. A munka végeztével elégedetten dőltem hátra, majd letöröltem az izzadságcseppeket a homlokomról, és előbányásztam a cigarettámat, hogy megjutalmazhassam magam a kimerítő feladat után. Miközben öngyújtóm sercegve beindult és beizzította a dohányrúd végét, vetettem egy pillantást az eredményre távolabbról is. Édes volt az arcocskája, ahogy aludt és kissé odébb hordozva a tekintetem már határozottan bántam, hogy összerondítottam Eli mellkasát. Bájos kislány volt, csak a hollow-létére emlékeztető csontmaradvány ne lenne rajta :/ Elhatároztam, hogy megvárom amíg magához tér, de azért napnyugtáig nem akartam egy tetőn rostokolni, éppen ezért vettem örömmel, amikor végre mozgolódni kezdett.
- Jó reggelt, szépet álmodtál?
Köszöntöttem a szemét kinyitó lányt, néhány fehér füstpamacs szabadra engedését követően. Talán még érez némi fájdalmat, ha megmozdítja a kezét, de a mozgásban biztos nem fogja akadályozni, sőt akár harcolhatna is, de akkor gondolom nem fog. Nem mintha bánnám, elég sokat kivett belőlem a doktorbácsi-szerep és ehhez képest lassú is voltam.
- Én így csajozok. Ha tetszik egy lány, kis híján megölöm, aztán felgyógyítom, és ő a karjaimba omlik. Egyszerű, de nagyszerű, nem?
Közöltem fapofával Elivel az indokom arra, hogy miért segítettem neki, persze nem gondoltam komolyan, bár elnézve a reakciót, talán még nem is olyan elveszett ötlet. Ha nem is esett belém, ami persze nonszensz lenne, hiszen ő arrancar, én meg shinigami vagyok, de eggyel kevesebb ellenségem van a világban anélkül, hogy valaki meghalt volna. Hát nem nagyszerű?
- Komolyra fordítva a szót, az elveim nem engedik, hogy védteleneket öljek, még ha az ellenség is. Különösen nem, ha nő vagy gyerek. És különösen nem, ha csinos lány. Úgy sebeztelek meg, hogy nem tudtál védekezni, tehát a tisztesség azt diktálja, hogy gondoskodjak a gyógyulásodról is. Ennyi, ne gondold azt, hogy nem vágtalak volna le, ha normális mederben folyik le a harcunk.
Folytattam immár az igazi motivációmmal, amíg eszméletlen volt, legalább volt időm összeszedni a gondolataimat ezzel kapcsolatban. Talán kicsit kiábrándító számára, mert én sem vagyok szent, de azért szerencséje volt, hogy nem a 2. vagy a 11. osztag egy tagja került vele szembe, ők biztosan könyörtelenül kivégezték volna, más vérszomjas halálistenekről nem is beszélve.
- Azt pedig kétlem, hogy egy darabig képes leszel szembeszállni a fajtámmal. Addig nem, amíg ennyire felzaklatnak az emlékeid. Ha elfogadsz egy jó tanácsot, ne próbálj meg harcolni egy darabig, mert könnyen kerülhetsz hasonló helyzetbe, és nem sok halálisten hagyna életben. Kár lenne érted.
Pöcköltem félre a leégett csikket, majd felálltam és a a kezemet nyújtottam Elinek, hogy talpra ránthassam. Az is elképzelhető, hogy nem ártana neki valami ruhát szerezni, bár engem nem zavarnak a fedetlen keblek, sőt szemöldökrángatás
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
avatar

Female
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 106
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
21950/30000  (21950/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   Pént. Okt. 15, 2010 7:00 am



Lebegés. Lebegés a nagy semmibe. Furcsa... hisz pár perccel ezelőtt még harcoltam. Egy shinigamival. Talán meghaltam és ez az a hely ahová kerültem? De mi lehet ez? Pokol? Menny? Hallom. Hallom amint alattam hullámzik a tenger. De hát miért? Van tenger a halál után? Csend van. Vagy csak én nem hallok semmit? Miért vannak a kezeim a fülemre tapasztva? Lassan elvettem a kezeimet és egy dalt hallottam. Olyan volt, mintha egy kis zenedobozból jönne a hang. Szép volt. De miért hallom? És hol vagyok egyáltalán? Miért nincs itt senki?...
- Jó reggelt, szépet álmodtál?
A következő emlékem már az, hogy meglátom a shinigami arcát illetve a füstpamacsot amit kifújt. Mondjuk számára mindegy is, hogy cigizik vagy sem. Tüdőrákban már nem hal meg.
-Azt hittem meghaltam.
Mondtam halkan, miután a csajozással kapcsolatos szövegét valamelyest sikerült felfogjam. A fejemben nagy zűrzavar volt, a testem pedig égett, mintha épp máglyán készülnének elégetni. Közben hallgattam őt, hisz más egyelőre nem tehettem. Úgy éreztem, mintha a mellkasomtól a kézfejemig egy zsinóron keresztül egy vasüllőt húznának. A férfi elmondása alapján szerencsém volt, hogy vele kerültem összetűzésbe, ugyanakkor figyelmeztetett, hogy ne harcoljak egy darabig. De meddig? Lassan feltápászkodtam, még mielőtt a kezét nyújthatta volna felém. A mellkasom most könnyebb volt hisz az addig ott lévő maszkmaradvány elvándorolt. Biztosan ez volt az a fájdalom amit az előbb éreztem. Bizonytalanul álltam meg a lábamon, majd pár lépés megtétele után nekizuhantam. A kezeimmel a ruhájába kapaszkodtam. A kezeim hófehérek voltak. Szóval ide került a mellkasomról a maszkmaradvány.
- Az előbb nem tudtam befejezni amit akartam. - döntöttem a homlokomat neki, bár éreztem, hogy nem fogok sokáig lábon állva maradni. Még azelőtt el kell neki mondjam amit akarok, mielőtt újra találkozok a földel. - Nem fogok rád kardot emelni.... addig, míg ezt vissza nem fizetem. Tartozom neked... az életemért...
Lassan visszacsúsztam a földre. Úgy tűnik, nincs elég erőm ahhoz, hogy lábon állva tudjak maradni. De így a földön ülve sokkal jobb, felfázni úgysem tudok.
- Démon... Mielőtt meghaltam ezt mondta rám egy katona. Azután már csak egy ravasz kattanását hallottam. A többit gondolom már tudod.
A beszéd most már sokkal könnyebb volt, igaz azt nem próbálnám meg, hogy újra lábra álljak. A kezeimmel összeszorítottam magam előtt a felsőmet, hisz most már el tudom rejteni nőiességem jegyeit a kíváncsi szemek elől.
- Ugye... még nem mész el?
Néztem fel rá. Most nagyon úgy tűnt mintha nem is shinigami, hanem egy annál feljebbvaló teremtmény állna előttem, habár ez hiú ábránd, ugyanis angyalok nem léteznek. Bár az biztos, hogy napistennek még elmehet a hajával...

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Kawashima Ichika
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 116
Age : 31
Tartózkodási hely : Reika-chan szerető ölelésében... jó esetben, ha Tsuki el nem rabol
Registration date : 2010. Jul. 12.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Gyerekmágnes || Férfiegylet elnök
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
26400/30000  (26400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   Hétf. Okt. 18, 2010 3:27 pm

Csak tudnám mi a fenéért pazarlom a szavakat poénkodásra, ha nem értékelik? :/ Akane taichou is berágott rám, amiért a becenevemen mertem magam szólítani, mivé lesz ez a világ ennyi besavanyodott emberrel? Az persze eszembe se jut, hogy esetleg nem értik a humorom, mert az ugye lehetetlenség. Vagy nem hallják a hangomon a szarkazmust? Lehet, hogy le kéne szoknom a fapofáról? Na nem, azt már nem Surprised Elit mindenesetre nem hibáztathatom, hiszen valószínűleg nincsen túl vidám hangulatban azok után, amit átélt. Amíg kötszerért voltam, valamiféle transzformáción is átesett, bár nem tudom miféle természetű lehet ez az átalakulás. Nem hiszem hogy most vált adjuchasból vasto lorddá, ahhoz gondolom táplálkoznia is kellett volna, és ha nem volt a zsebében kaja, amit alvajárva megevett, akkor kizártnak tartom ezt a lehetőséget, lévén egy fia hollow nem járt a közelünkben. Ide be se tudnának jutni, a külvilág számára ez a terület jelenleg nem is létezik, köszönhetően erőteremnek.
- És, hogyan szeretnéd visszafizetni a tartozást? Van már ötleted? Szerintem nyugodtan emelj rám kardot, nem mentettelek meg semmitől. Igazából nekem kéne bocsánatot kérnem, amiért nem hagytam azonnal abba a támadást, amikor észleltem, hogy valami nincs rendben veled.
Próbáltam rávilágítani arra, hogy téveszmékbe ringatta magát, bár ezzel lehet hogy saját magam alatt vágtam a fát. Mondjuk látszott, hogy még nem nyerte vissza az erejét teljesen - naná, most esett nekem -, szóval ha meg is támadna, azzal nem sokra menne. Próbáltam megakadályozni, hogy lecsússzon a földre, de úgy tűnt, hogy le akart ülni, ezért inkább hagytam, és leguggoltam utána, hogy felemeljem a fejét és úgy tegyek, mint aki vizsgálgatja az arcát.
- Nem volt igaza annak a katonának. Én nem átok rajtad semmi démonit, csak egy aranyos lány néz vissza rám. Háborúban haltál meg? Mikor? Melyikben? Persze ha nem akarsz, ne beszélj róla, megértem azt is, csak tudod én is katona voltam, amíg éltem. Nem, biztosan nem én öltelek meg, ne aggódj. Pilóta voltam, nem gyalogos.
Ismertettem a diagnózist Elivel mintegy vidítási kísérletként, hogy aztán rákérdezzek nála, arra amire, mielőtt újra felegyenesedtem. Nem tudom mióta beszélek ilyen sokat, talán az aggodalom teszi velem, vagy nem tudom. Mindenesetre érzem, hogy fárad a szám, remélem nem fog begörcsölni vagy megfájdulni, még szükségem lesz rá a jövőben is, lehetőleg egészségesen.
- Miért, szeretnéd hogy itt maradjak? Mi lenne az az ok, ami ilyen kérésre késztet téged?
Vakartam meg a fejem tetejét egy lusta mozdulattal. Tovább már nem tudom gyógyítani őt, szóval igazából semmi nincs, ami itt kéne tartson. De ha mond egy jó indokot, lehet hogy elgondolkozom rajta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
avatar

Female
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 106
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
21950/30000  (21950/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   Kedd Okt. 19, 2010 9:16 am

Ültömben üveges szemekkel bambultam magam elé. A fülemben még mindig a fegyverek hangjai és az emberek ordításai vagy sikolyai hallatszottak. Legszívesebben betapasztottam volna a fülemet, de tudtam, hogy a hangok úgysem múltak volna el, sőt, talán csak felerősödtek volna. Eddig mindent megtettem volna, hogy visszaszerezzem az emlékeimet, most viszont inkább összecsomagolnám őket és valahova, nagyon mélyre ásnám el őket. Mély depresszív gondolkodásomból a shinigami hangja ébresztett fől. Míg beszélt nem hallottam a fegyverek puffogását és az emberek hangjait.
- Ugyanakkor megtehetted volna azt is, hogy nem hagyod abba a támadást és nem gyógyítasz meg, hanem egyszerűen megölsz. A jelentésben meg mint számadatot tüntethettél volna fel. A háborúkban úgyis az van... A visszafizetést pedig a megmentésemhez hasonló kaliberűnek gondolom. Életet életért, akárcsak abban a szemfogas közmondásban.
Mondtam roppant egyszerűséggel, ami még engem is meglepett. Hogy vagyok képes ennyire tárgyilagosan beszélni ilyen felkavart lelkiállapot mellett. Egyáltalán egy arrancarnak van lelki állapota? Vagy egyáltalán lelke? De ez most nem számít, a fő az hogy szarul érzem magam és egyedül, most csak erre a shinigamira támaszkodhatom addig amíg be nem csap. Őszintén remélem, hogy ezt nem fogja megtenni.
- Igen, háborúban. Körülbelül 300 éve, Spanyolországban. -mondtam halkan, közben egyre több emlékkép bukkant fel a víz felszínére. Az egyik kép pedig annak a katona volt aki megölt engem. Igaz, mikor láttam az arcát akkor már hollow voltam, de az az arc mélyen bevésődött a tudatomba. - Véletlenül sem ehettél volna te, hacsak nem festettél utána hajat. Ugyanis aki megölt annak fekete haja volt, és valamivel idősebbnek nézett ki. Másrészről meg, hollowwá válásom után ő volt az első áldozatom.
Igyekeztem nem nézni a szemeibe, de mivel azok folyton az arcomat fürkészték, így hosszabb ideig elmerültem a tekintetében, majd mikor észrevettem magam akkor gyorsan elkaptam a tekintetem. Végül halk sóhajjal nyugtáztam azt amikor abbahagyta a arcom vizsgálatát és az államat elengedve felállt. Igaz rögvest ezután sikítani lett volna kedvem, hisz úgy éreztem, mintha kígyók tekerednének körbe a testemen. Lenézve viszont csak láncok voltak, amik a felsőtestemen összetekeredve összefogták a ruhám, majd rajtam pihentek. Nem tudtam, hogy honnan kerültek ide, csak azt tudtam, hogy irányítani tudom őket, vagyis feltehetőleg hozzám tartoznak. Azt viszont remélem, hogy nem a srác egyik piszkos trükkje azért, hogy kihasználva gyengeségemet olyat műveljen, hogy....
- Hogy miért szeretném Hogy mi lenne az ok?-tértem magamhoz a láncok tanulmányozásából és a fejeben pár pillanatig ez a két kérdés bolyongott árván, majd a válaszok is lassan hozzájuk kapcsolódtak. - Tudom jól, hogy nem kötelezhetlek arra, hogy itt maradj. Sőt bármit mondok akkor is elmész, hogy ha akarsz. Amiért szeretném, hogy itt maradj, velem, az csupán annyi, hogy most gyenge vagyok és védtelen. Ráadásul most már te vagy az egyetlen aki majdnem mindent tud rólam. De az is lehet, hogy nem...
Álltam fel. A testem megtartását nem a lábaim végezték, hisz azok biztos, hogy képtelenek lettek volna rá. A láncok tartottak meg, hogy ne kerüljek újra földre. Eddig biztos röhöghet magában rajtam, hogy milyen szerencsétlen vagyok. De ha ez esik jól neki csak tessék, az ő szíve joga.
- Tudod, engem is érdekelne rólad egy s más. Tudom, hogy te nem önszántadból tudtál meg rólam ennyi mindent. És ha nem akarod akkor nem kell mondanod semmit. Vagy ha van valami jobb témád akkor beszélhetünk arról is...
Néztem fel rá. Kívülről most úgy nézhetek ki, mint egy kígyókirálynő kis kedvencei ölelésében, annyi különbséggel, hogy ezek nem kígyók és, hogy én inkább a hercegnő szerepét tudnám betölteni nem pedig egy olyan vén luvnyájét. Igaz, még nem tudom mire képesek ezek a láncok, de ha netán le akarna lépni, akkor biztos megpróbálnám velük visszatartani a srácot. Egy próbát megér nem? :/

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Kawashima Ichika
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 116
Age : 31
Tartózkodási hely : Reika-chan szerető ölelésében... jó esetben, ha Tsuki el nem rabol
Registration date : 2010. Jul. 12.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Gyerekmágnes || Férfiegylet elnök
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
26400/30000  (26400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   Vas. Okt. 31, 2010 12:49 am

Lemondóan sóhajtottam fel a lány szavait hallva, hiába mondtam hogy az ilyesmi nem az én stílusom, még mindig arról járt a szája, hogy megtehettem volna, ha akarom. Kétségtelen hogy sok shinigamit nem érdekelt volna ha egy arrancar váratlanul feladja a küzdelmet, de én másképp gondolkodom. Nem azt mondom, hogy jobb vagyok náluk, hiába érzem az általam választott utat helyesnek, egyszerűen más vagyok. Bár azok, akik szó nélkül megölték volna Elit valószínűleg zakkantnak néznének, ha most látnák mit teszek. Azaz, hogy mit tettem, hiszen most csak beszélgetek az arrancarral. Azt meg ők is megteszik, igaz ők harcolni is harcolnak közben, én meg elegánsan elfelejtkeztem erről a rítusról. Mégis csak hülyének néznének még a mostani cselekedeteim függvényében is Fészpalm
- Szóval mondjuk ha azt mondanám, hogy ha nem kaphatlak meg itt és most abba belehalok, és emellett a földön fetrengenék nagy fájdalmakat imitálva, akkor szó nélkül rám másznál? Figyelj, nagy esély van rá, hogy soha többé nem találkozunk, ne verd magad ilyen ostoba béklyókba. Nem azért tettem, hogy vissza is fizesd, amit nem is kéne.
Vetettem fel egy abszurd és persze oltári perverz lehetőséget, rámutatva arra, hogy vagy most tesz valamit értem, amivel megmenti az életem, vagy elképzelhető, hogy örökké "tartozni" fog nekem. Persze mondhattam volna azt is, hogy ha nem hoz egy hamburgert sült krumplival, de azzal talán nem értem volna el elég radikális hatást, így meg biztos ki fog akadni rám. Nem mondom hogy nem akarom szándékosan rontani a rólam kialakult képét, mert egyelőre úgy kezel mint valami szentet, holott semmi olyasmit nem tettem, amivel megérdemelném ezt a bánásmódot. Legalábbis az én értékítéletem szerint.
- Akkor... spanyol örökösödési háború? Én vagy 250 évvel később éltem, a véletlent is kizártuk. Különben sem hollow ölt meg.
Találgattam kicsit, ha valamiben otthon voltam azok a háborúk, apám kardmániája mellett háború-fanatik is volt és persze ragadt rám is elég kiskoromban ebből. Ám hiába köszönhetek sokat neki, nem szívesen gondolok vissza a gyerekkoromra, mostani életvitelemért apám kitagadna a családból, pedig sokkal jobban érzem magam így, mint akkor amikor minden tettemet árgus szemek fürkészték, és felrótták nekem a legkisebb hibámat is.
- Emeltem az épület köré a harcunk előtt egy védőteret, kívülről nehéz betörni ide, viszont elhagyni nem nehéz. Ha akarod, akkor nem szüntetem meg még egy darabig, és akkor nem kell védtelennek érezned magad. De jobban tennéd ha visszamennél Hueco Mundóba, a sebeket meg kell gyógyítani a válladon, én arra képtelen vagyok.
Nyugtattam meg a lányt, miközben a körülötte tekergő láncokat figyeltem. Elég veszélyesnek tűntek, el tudtam képzelni róluk, hogy van bennük akkora erő, hogy átlyukasszanak vagy eltörjék a csontjaimat. Mintha valami szintlépésnek lettem volna tanúja, így jóval erősebbnek tűnt, mint azelőtt volt. Biztos, hogy semmi kedvem összekülönbözni ezzel az arrancarral még egyszer, igazából örülhetek hogy nem az jut az eszébe, hogy az életére törtem korábban, hanem az jár a fejében, hogy megmentettem.
- Mit akarsz rólam tudni?
Tettem fel a nyilvánvaló kérdést, jobbnak láttam ha magamtól nem kezdek el ökörségeket beszélni, mivel fogalmam sincs, hogy mi érdekelhet egy arrancart egy shinigamiban. Bár Eli nem igazán tűnt lidércnek a szememben a nyilvánvaló külsőségek ellenére sem, maszk ide vagy láncok oda.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
avatar

Female
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 106
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
21950/30000  (21950/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   Csüt. Nov. 04, 2010 4:56 am

Éreztem amint lassan újra lábra tudok állni, így a láncok a sebeimet vették célba és azokra tekeredtek. Így a mozgás is sokkalta könnyebb volt. Mondatni felszabadultabbnak éreztem magam és mozogni is tudtam.
Azt nem mondom, hogy nem másznék rá vagy valami... sőt... de nem hiszem, hogy annak épp most lenne a legjobb alkalma. Különben is még gyenge vagyok és védtelen úgyhogy több esélye lenne neki ara, hogy rám másszon, mint nekem, hogy őrá... A béklyóról pedig annyit, hogy:
- Valami bennem igenis vonzódik az általad felvetett ötlethez. - mondtam ki eléggé nehezen, de a többit már könnyebb volt. - A béklyóról pedig, ha gondolod annyi erőm még van, hogy egy elég lassan gyógyuló sérülést okozzak neked, csak, hogy ne felejtsd el azt, hogy én megfogadtam valamit. És most már tudom, hogy úgy gondolod, hogy nem volt nagy dolog, de számomra igenis az volt. És ha kell addig itt tartalak amíg valaki az életedre nem tőr.
Kis beszédem nyomatékosításaként a láncok csörgő hangot adtak ki, mintha csak kígyók lennének, majd utána el is hallgattak. Kissé bizonytalanabbul bár de tettem felé pár lépést. Biztos elhessegetne ha akár egy ujjal is hozzáérnék most, így egy lépéssel előtte megálltam.
- Igen, az volt. Gondolom te teljesen másképp élted meg a háborút amiben voltál, mint én az enyémet. A fegyverek mögött biztos, hogy más a látkép, nem igaz? Én csak menekültem, mígnem pár katona meg nem ölt a családommal együtt.
Törtek fel újra és újra az emlékek és a kezeimet önkénytelenül is ökölbe szorítottam. Gyűlölöm az embereket. Túlságosan is beképzeltek, körülbelül Aizen szintjén állhatna, hacsak abban az egyben le nem körözik őt.
- Nem mész sehova és én sem fogok. Ha kell erőszakkal tartalak itt.
Ragadtam meg a ruháját és a láncok újra csörögni kezdtek. Remélem most már felfogja, hogy nem csak a kidounak beszéltem akkor amikor arra kértem, hogy maradjon. Most már hogy tudok mozogni biztosíthatom arról, hogy erőszakkal is de itt tartom egy darabig. Ha kell az egész napot itt töltjük majd. Nem izgat...
- Hogy mit szeretnék tudni? - engedtem kicsit a ruhájának szorításán - Azt szeretném tudni ki vagy és ki voltál. Téged akarlak megismerni mint lélek és nem mint shinigami.
Döntöttem neki a fejemet. Most már semmiképp sem engedem el. Az enyém, az én prédám. Nem foga senki kioltani az életét, míg én életben vagyok. Ha kell akkor a láncaimat használva de teremtek összeköttetést kettőnk között és nem érdekel, hogy shinigamik, arrancarok vagy bárki más mit mond. Megmentette az életemet, minimum annyival tartozok, hogy viszonzom ezt. Ha tetszik neki ha nem.
- Gondolom ha nem veled, hanem valaki mással találkozom az könyörtelenül a fejemet vette. Épp ez mutatja, hogy nem vagy olyan mint a többi. Igaz, hogy az enyémek közül is a fejedet akarták volna... és ameddig nem segítettél én is így voltam...
Fogtam meg a ruháját a másik kezemmel is. Ha ellök magától, hát akkor viszem magammal a ruhájának a cafatkáit is. De mégis melyik férfi lenne képes ellenállni egy ilyen szép lánynak mint jómagam? Surprised Egy vak... de ő nem vak... legalábbis remélem, hogy nem. Igaz eddig nagyon nem úgy tűnt mintha az lett volna, úgyhogy biztos hogy nem az. De az a fő hogy itt van és itt is marad még egy darabig...

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Kawashima Ichika
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 116
Age : 31
Tartózkodási hely : Reika-chan szerető ölelésében... jó esetben, ha Tsuki el nem rabol
Registration date : 2010. Jul. 12.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Gyerekmágnes || Férfiegylet elnök
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
26400/30000  (26400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   Pént. Nov. 12, 2010 5:51 am

Ennyit a nagyszerű tervemről, könnyen lehet hogy fordítva sült el. Erre a válaszra abszolút nem számítottam. Jó, én is hibás vagyok, nem kellett volna apró bókokat elrejteni mondandómba, de ez már-már szokássá vált nálam, ha ellenkező neműekkel kommunikálok, legyen szó shinigamiról, arrancarról vagy anyámkínjáról, és persze az sem segített hogy szegény, elesett, ártatlan lányként kezeltem. Arról szó sincs, hogy nem tartottam Elit vonzónak, sőt, ahogy tekintetem szavai hatására reflexszerűen végigfutott a fiatal lány alakján, akaratlanul is befurakodott a gondolat a fejembe, hogy mi lenne ha...? De hát férfiból vagyok, kinek nem jutna eszébe a dolog, ugyebár? Lágy torokköszörüléssel próbáltam leplezni enyhe zavaromat és egyben visszazökkenteni a valóságba szárnyaló képzeletemet, mely már korábban is kalandozott pajzán területekre egykori ellenfelem fedetlen kebleit látva, de most egészen más megvilágítást kapott a téma.
- Köszönöm, inkább kihagynám, így is épp elég időt fogok tölteni a 4. osztagban a lábammal.
Utaltam a sebre, amit korábban okozott, és ami miatt most kicsit húztam a lábam. Ez az épp elég idő persze nem lesz több negyed óránál, de gondolom érthető, ha az ember nem szereti a kórházi körülményeket, pláne ha katonai kórházról van szó, márpedig a yonbantai épülete leginkább arra hasonlított. Még csak a nővérkék miatt sem éri meg ott lenni, a shinigami egyenruha nekik is kötelező viselet, az meg ugye tudjuk mennyit mutat meg a lányok alakjából >.>
- Fogalmam sincs, milyen lehet civil oldalon egy háború, én csak azt tudom, hogy milyen volt az én oldalamon. Nap mint nap szembesülni a halállal, elviselni a kegyetlen kiképzést és látni azt, ahogy lassan a vereség felé sodródik az ország. Számomra ez volt a háború. De azt csinálhattam amit szerettem, vagyis repülhettem, egész a végsőkig. Kamikaze pilótaként haltam meg, nem volt senkim akinek hiányozhattam volna, így kézenfekvő volt a döntés, hogy jelentkezek. Nem bántam meg.
Osztottam meg a gondolataimat a lánnyal, miközben a távoli messzeségbe révedtem. Nem éppen idilli élet volt, de a katonaságban sok minden van, ám kényelem és boldogság nincs sok. Ezért is jobb a shinigami-lét, bár ez is egyfajta katonaság, sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb életet élhetek. Mindegy is, inkább jobban teszem ha az előttem álló hölgyre koncentrálok, ugyanis láncai csörgedezése és szavai egészen úgy hangzottak, mintha Eli bekattant volna, és láthatóan nem is viccelt, amikor azt mondta, hogy nem enged, hiszen elég volt egy pillantást vetnem az ujjaira, hogy lássam, mennyire görcsösen szorongatja a ruhámat. Egyértelmű, hogy komolyan gondolta, hogy akár erőszakkal is itt tartana, márpedig nem igazán akaródzik ezekkel a láncokkal találkozni. Ha lenne olyan bakudoum, amivel teljesen lebéníthatnám, akkor könnyedén kimenekülhetnék ebből a helyzetből, de egy girhes Hainawával nem sokra mennék azt hiszem. Azt hiszem nem maradt más választásom, szavakkal kell meggyőznöm, hogy engedjen el, ami már azért sem lesz egyszerű, mert már így is túl sokat jártattam a lepénylesőm, és már kezdek fáradni.
- Tekintve hogy megtámadni senki nem fog itt minket amíg ez a pajzs létezik, az egyetlen fenyegetést rám nézve az éhség és a szomjúság jelenti, legalábbis ha azt tervezed, hogy addig itt tartasz, ameddig veszélybe nem kerülök. Szóval ha szerzel nekem ételt és italt akkor máris megmentetted az életem. Azonban... van egy olyan érzésem, hogy ezzel a megoldással nem lennél elégedett. Biztos hogy azért akarsz itt tartani, mert vissza akarod fizetni a tartozásod? Mondd, mit akarsz tőlem pontosan, Eli?
Kérdeztem az arrancartól, szigorú tekintettel bámulva az arcára. Úgy éreztem lassan már az én birkatürelmem is kikezdi ez a szituáció, elvégre akaratom ellenére "tartanak fogva".
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
avatar

Female
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 106
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
21950/30000  (21950/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   Pént. Nov. 12, 2010 9:40 am

Mégis mit csinálok? Miért vagyok ilyen erőszakos és miért akarom ennyire rákényszeríteni az akaratomat arra aki nemrég megmentette az életemet. De a testem nem mozdul, üresség van benne egy feszítő üresség ami görcsösen kapaszkodik az egyetlen dologhoz ami kihúzhatja ebből az időtlen állapotból. Az egyetlen támaszom és puszta, nem is tudom miből képes lennék elpusztítani. Mégis mit teszek? Mialatt magamat hibáztatom azalatt, Kami-kun mond valamit, amiből csak az utolsó kérdést tudom csak felfogni. Hogy mit akarok én tőle? Természetesen azt, hogy visszafizessem neki a tartozásom.... De igaza van, hülyeség lenne őt itt tartani akarattal, hisz ha nem tudom, hogyan lennék képes most és jelenlegi állapotomban visszafizetni egy életet, akkor fölösleges itt tartanom őt. Most biztos azt gondolja rólam, hogy meg akarom szerezni magamnak.
- Azt hiszem igazad van. Nem tarthatlak itt addig, amíg nem keveredsz bajba.
Lazítottam a szorításon és az egyik kezemet leengedtem. A másikat még egy pillanatig a mellkasán hagytam, várva egy szívdobbanást. Hisz a shinigamiknak van szívük nem igaz? Azt tudom, hogy a hollowoknak nincs. Naivan vártam, hogy egyszer is dobbanjon az enyém, de minduntalan csak fájdalmat és mély ürességet éreztem. Talán így kell lennie. A hollowok a mély fájdalmas sötétség, míg a shinigamik a diadalmas boldogság képviselői, és ez a kettő az emberekben összpontosul. Ez lehet az oka annak, hogy kialakult a két faj és mindkettő ugyan abból indult és ugyan ott végződik. Ne gondolja senki, hogy mi nem tudunk a lelkek körforgásáról, hisz mi is valamelyest részei vagyunk.
- Civilnek lenni egy háborúban sokkal rosszabb. Futsz, menekülsz és rettegsz, mert látod ahogy mindenütt halottak vannak és egyre többen halnak meg. Legszívesebben mindeniknél megállnál és megsiratnád őket, majd eltemetnéd, de nem teheted Futnod és bujdosnod kell azért, hogy életben maradj. Fáj minden egyes lépés. A szíved darabokra szakad, minden egyes vérbe fulladó sikoly után. Ha szerencséd van sikerül megmenekülj, ha nem akkor meg kell állnod. megállsz, hisz nincs meg benned az a bátorság, hogy szembeszállj a hideg csővel ami a fejedhez ér. A ravasz kattanását megelőzve még elrebegsz egy imát azokért akik még menekülnek, azután már semmi. Én is ugyan ezt tettem.
Elevenítettem fel a háborúval kapcsolatos emlékeimet, mialatt megfordulva és elkerülve a szemkontaktust lépegettem pár lépést előre. Kissé fájni kezdett a fejem. Talán a sok emlék, vagy a vérveszteség, esetleg ez az új erő amire szert tettem. Ez lehet az oka. Egy mély sóhaj után kezemet felemelve nyitottam meg a sötét lyukat ami egyenesen az örök éjszaka birodalmába vezet. De még nem léptem be. Ha egy hollow kijön, akkor maximum megeszem vagy valami, de még nem éreztem helyénvalónak a távozást.
- Azt hiszem azért ragaszkodtam annyira ahhoz, hogy erőszakkal is itt tartsalak, mert benne látok egy pontot ami kivezet a bennem dúló mélységből. Hisz mi hollowok az üresség megtesztesítői vagyunk. Mégis.... mi is tudunk érezni. Érezzük a fájdalmat, a dühöt és minden mást. Azért mi sem vagyunk elveszve nem igaz?
Fordultam meg és kislányos mosollyal néztem rá. Nem is tudom mikor viselkedtem a koromhoz méltóan. Az egy dolog, hogy már több száz éves vagyok, de mikor meghaltam még egy fiatal lány voltam. Ez látszik is rajtam. Másfelől, meg nem is értem, most miért viselkedem így. Aki előttem áll az egy férfi. Egy felnőtt ember akivel lehet komolyan beszélgetni. Most mégis ezt váltotta ki belőlem ez a helyzet.
- Akkor búcsúzunk, vagy mi a szösz? Hisz mind a ketten harcképtelenek vagyunk, így a megkezdett párbaj semmiképp sem fejeződhet be. Lehet, hogy furcsán hangzik, de szerintem ne is fejezzük be. Maradjunk így, ahogy most. Egy örökre megszakított harccal. Mit szólsz?
Igyekeztem visszaszorítani a könnyeimet. Nem is értem miért akarok sírni. hisz nem is ismerem, ő sem ismer engem. Annyit tudunk egymásról, hogy mind a ketten háborúban haltunk meg és, hogy ő shinigami én meg arrancar vagyok. Lehet, hogy ennyi elég is? Nem hiszem, de ha menni akar engedem. Nekem se lenne más dolgom, minthogy átlépjek ezen a lyukon és onnan már nincs visszaút. De mégsem tudom megtenni. Nem vagyok képes csak úgy hátat fordítani és elmenni. Egy mozdulattal zártam össze az átjáró száját. Én ugyan nem fogok innen addig elmenni, míg már egyedül nem maradok. Nem fogok neki csak úgy hátat fordítani, majd eltűnni a fekete lyukban. nem, én semmiképp...

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Kawashima Ichika
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 116
Age : 31
Tartózkodási hely : Reika-chan szerető ölelésében... jó esetben, ha Tsuki el nem rabol
Registration date : 2010. Jul. 12.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Gyerekmágnes || Férfiegylet elnök
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
26400/30000  (26400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   Csüt. Nov. 18, 2010 10:19 am

Felszabadult, megkönnyebbült sóhajjal vettem tudomásul, hogy Eli végre rádöbbent arra, mit is csinál, magyarul észhez tért és ezt szavaival is megerősítette, nem csak azzal, hogy elengedte a ruhámat. Hogy a mondandóm segített neki realizálni a helyzet fonákságát vagy esetleg magától döbbent rá arra, hogy nem egészséges az a túlzott ragaszkodás, amit az irányomba mutatott, nem tudom, de mindegy is. Ellenben saját megnyugvásom érdekében szükségem van némi méregre, így néhány egyszerű, lustának ható mozdulattal elővarázsolok zsebemből egy szál nikotinrudat és lángra lobbantom azt öngyújtómmal. Békésen pöfékelve hallgatom végig a lány háborús élményeit, de hiába mondja hogy civilként rosszabb, én nem értettem egyet a véleményével. A halállal mi katonák is ugyanúgy szembesülünk nap mint nap, mi több, mi legtöbbször nem komplett idegeneket veszítünk el, hanem bajtársakat, barátokat. Sokakat megvisel lelkileg az efféle élet, ezért is voltak velünk annyira kegyetlenek a kiképzők, arra gondoltak, hogy ha összevernek és megaláznak minket, azzal megerősítik a pszichénket, holott a legtöbb katonánál fordított eredményt értek el ezzel. Én félre tudtam tenni a mindennapos haláleseteket, ahogy azt is hogy én magam is életeket oltottam ki, elfogadtam, hogy ez a háború szükséges velejárója, a győzelem ára. Véleményemnek azonban nem adtam hangot, így is eleget beszéltem már, csupán egy néma és tétova fejrázással jeleztem egyet nem értésemet. Persze most mindketten katonáknak számítunk, én a Gotei 13-ban, ő meg Aizen seregében, így talán ő is tapasztalni fogja azt, amit én.
- Amíg valaki érezni képes, addig nincs elveszve semmi.
Nyugtattam meg az arrancart, aki felkészült a távozásra azzal, hogy gargantát nyitott. A sötét, kavargó lyuk, mely egyfajta repedés volt a levegőben teljes ellentéte volt a fényes, tiszta, rizspapír-ajtókkal reprezentált senkaimonnak, mintegy jelezve és elmélyítve a két faj közti ellentétet. Érezni azonban a lidércek és a halálistenek tudnak, és több közös van bennük, mint azt egyesek gondolnák. Ezért is volt elképzelhető az, hogy a mai napon Eli és köztem... valamiféle kapocs teremtődött, melyet nehéz lenne megnevezni, legalábbis jelenleg.
- Valóban nem folytathatjuk, nincs kedvem a kardomhoz nyúlni már. Azt hiszem nincs más választásom, egyet kell értenem veled. Ellenben azt ne várd, hogy bocsánatot kérjek tőled, amiért megtámadtalak.
Fordultam el kissé, és csupán szemem sarkából figyeltem tovább a lányt. Meg kell valljam, kislányos mosolya meglepett, ilyesmit eddig nem mutatott, de jó jel, hogy a történtek ellenére képes őszinte vidámságot varázsolni az arcára. Az emlékei nyomasztó és mély sebet ejtettek a lelkén, amelynek hosszú idő kell a gyógyulásra. Bár ez igazából csak Elin múlik, hogy milyen hamar lesz képes elfogadni és megbékélni ezekkel az emlékekkel. Az viszont már nem lep meg, hogy nem tud csak úgy itt hagyni az előző percek eseményeinek fényében, fel voltam rá készülve hogy nekem kell ezen a téren nyitni.
- Vigyázz magadra, ne hagyd hogy megegyenek, vagy ilyesmi. Ha lehet, még szeretném látni a csinos arcocskád, hátha a sors is kegyes lesz velünk és ismét keresztezi majd útjainkat. Sayonara, Eli.
Búcsúztam el barátságos pillantást küldve a lány felé, majd miután egy csettintéssel megszüntettem a narancssárga erőteret, a Tenshiben megmaradt reiatsumat felhasználva a levegőbe emelkedtem és lassan lelebegtem a tetőről, még egy utolsót intve az arrancarnak, mielőtt eltűntem az épület fala mögött. Hogy milyen hatást váltott ki belőlem ez a találkozás, hogy milyen érzések kavarognak most bennem, azt nem tudnám megmondani, de én amúgy sem tartom magam a szavak emberének. Sérült lábamat kímélve inkább elrepültem megkötözött póttestemig, melyet szerencsére nem loptak meg a sikátorban ahol hagytam, persze nehéz dolguk is lett volna a tolvajoknak, ha az én cigimre pályáztak volna. A gigai hamarosan ismét cukorka formájában díszelgett, én pedig kartonokkal megrakodva léptem ki az épületek közül, csak hogy egy utolsó pillantást vessek az előbbi harcom helyszínére. Már nem éreztem Eli jelenlétét, bizonyára távozásom után sikerült magát rávennie a hazatérésre. Sose gondoltam volna, hogy egy arrancar épségéért fogok aggódni, de most így éreztem, ahogy kardommal senkai kaput nyitottam, és küldetésem végeztével elhagytam Karakura városát, csak hogy ismét belevethessem magam kényelmes shinigami életembe mondjuk Kenpachi ivójában. Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 26
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

TémanyitásTárgy: Re: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   Szomb. Nov. 20, 2010 8:12 am

Uff!

A küzdőtereteket lezárom, ajándékotok 1500 ryou, gratulálok! Very Happy

További kellemes játékot! >.<
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Eli vs. Kami - A türelem párbaja.   

Vissza az elejére Go down
 

Eli vs. Kami - A türelem párbaja.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-