HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
SzerzőÜzenet
Keiko Gross
Bounto
Bounto
avatar

Female
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 61
Age : 26
Tartózkodási hely : Kei nyomában*.*
Registration date : 2009. Sep. 25.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Devil Smile énekese
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
6500/12000  (6500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Szer. Nov. 09, 2011 2:46 am

Funny ütközet – Naraku parti monster nem ismeri scooter? Surprised

Talpra ugrasztva autumn szellemét, meg kell jegyezni nem elég tovább fokozódott az alacsonysági szintem, but erősen elgondolkoztam ő maga lenne a fémfeldolgozók Christmas tree-je? Elég sok és elég weird places virított rajta piercing. Kifejezetten nem zavart, csak surprised pont ilyen person-be sikerült belecsapódnom. Mászkált körülöttem bőségesen tattooed, testékszeres emeletes ház, hogy ne rendezzek hysteric riadalom scene-t. Innen nézve egész feel at home magam a társaságában. Just ne kellett volna olyan raise emelni a fejem. Lassan strong enough lesz, hogy szupererős képességemmé válik, extra felxible nyakkal hajlongok és nincs tárgy, what ne tudnék vele elhúzni. Kész erőasszony! Not bad jövőkép. Tetszetős, amitől picinykét imagined forgattam kezemben lévő varázspálcámat. Legszívesebben mystical helyre hókuszpókuszolva try out a lehetőséget, de felbőgött parti monster hangja.
-Parti?- Kunkorodtak fel műszempilláim a sűrű blinking-tól. Nem remember bulit említettem volna. Biztos az ütközéstől túlságosan becsengett az ears és nem értette clearly miről beszélek. Don’t blame him. Elég badly telibe sikerült trafálnom. Kész csoda nem kellett rohammentővel hospital-ba szállítani. Thanks GOD! Az hiányzott volna, ha from head to toe gipszben végzi, because sietni támadt kedvem. Lett volna sok free place rajzolgatni és lehet likes a múmia élet, but túl sok a volna. Esélyesebb forever elátkoz, aztán oda lenne minden pink szépségem, mert átlagosan japanese lánnyá változnék. JESUS! Nekem nem suited a sötétbarna, vagy black tű egyenes haj!
-Nari…kiku…n…Ari kun? – Emeltem lips-emhez mutatóujjamat némi tanácstalansággal. Anyanyelvem a japán, viszont now csúfosan beletörtem egy simple névbe. Micsoda shame. Esküszöm understood mit mond, csak repeated nem ment. Illetve ment, mert velem volt a family power, mely felvértezett a helyzet quickly mentési erejével. A helyett problémázva asked back, kicsoda és hány kilométer, meg adjon identity card, mert ha ütnek se értem a nevét, csak bájosan tökéletes smile-al megráztam kezét. Szállingózó strawberry-k kereszttüzében csillámlottam rá, nehogy kedve támadjon kioktatni az nem Ari kun, hanem something else, amit képtelen vagyok felfogni.
- Hi-hi, Ari kun! Micsoda pleasure! Az én name, Keiko, Keiko Gross! –
Wings megmozgatva jumping el lendületesen, hogy összeszedhessem szétrepült dolgaimat. Tekintettel arra ügyesen stood on his feet, ideje volt kézbe kaparintanom bag-emet, rolleremet és másra nem is emlékszem volt e with me. While, ezen sürögtem-forogtam szorgos kis ant-ként, mármint beauty tündérlányként kecses balett movements-el szökkentem, elvégre ma erdő fairy-nek öltöztem, slowly ellebegett hozzám a szappanbuborékos kérdés kör az accident-tel kapcsolatban. My mouth eltátva dermedtem le onion mintás járgányom cleaning közben. Még, hogy hit him? Azt meri feltételezni intentional volt? Ez aztán az unexcepted fordulat. Ari kun még se annyira handsome, inkább egy charging tipikusan férfi. What mást tehettem volna? Lemondóan sight és felcsaptam actress vénám hidden tartalékait. Áldozati lambs szemekkel meredtem rá. Girlish bűnbánatban tévelyedve twisted egyik colorful tincsemet és cute faktortól csöpögve szolgáltattam magyarázatot.
-It was a véletlen. I swear a rózsaszín hajtincsemre! Siettem, aztán nowhere kiléptél elém. Terribly megijedtem, mert a collision-t már nem tudtam elkerülni. Rettenetesen sorry a történteket. Meg tudsz forgive me, Ari kun? –
Broken hearted kisállatkaként pillantottam felé, hátha beveszi a show-m. Valahonnan még enyhe breeze is támadt, hogy fokozza dramatic előadásom. Azonban bűnbánó pain-emet átérző megbocsátás helyett, some kínosnak érzett csend keletkezett, amit never bírtam. Ennyit a perfect jelenetről. Na, de ha ez didin’t working, maradok a decora megoldásnál! Magic wand-ben tartva a kezdeményezést, elészökdécselve kaptam el my back rejtekéből legértékesebb weapon-öm.
- Lollipop békejobb?-
Nyomtam orra alá rainbow színű, large, kerek, most delicious édességemet angyali ártatlansággal. Nem veszi el, garantáltan small darabokra töröm on his head. Erről az aprócska information-ről neki még nem kellett know. Idővel realize, jobb nem ujjat húzni velem. Until that moment maradok kenyérre kenhető mézédes butter. Amúgy sem vagyok veszélyes beast. Én egy cukorságos girl vagyok…
-Oh, és nem bike….ROLLER! Erre difficultly tudnálak felültetni, Ari kun. It’s okay! Seriously beüthetted a fejed…-
Sympathetic megpaskoltam a karját. Not a problem összetéveszt két easily megkülönböztethető járgányt. Betudtam a fall-nak. My gosh! Ha már itt járok, I’ve got an idea, mivel kedveskedhetnék neki. Tenyereimet energetic csaptam össze, micsoda great thing jutott eszembe. Nem hiába, figyelmes genius vagyok. Meglehet absolutely baleset volt, de lássák mekkora selfless emberi lénynek born. Nem állok tovább minden további without more kedveskedés.
-In hurry, Ari kun? Vigaszdíjul invite you egy perecre or hot dog-ra. That way, mintha lennének ilyen árusok. Becsatlakozol?-
Tartottam fel princess kollekcióból szerzett buborékfújómat, hogy ha szeretne el tudja take away tőlem. Imádtam outdoors ezzel játszani. Olyan szépek, cheerful-ok, barátságosak a bubbles. Mindenfelé fly ebben a csodálatos shunshine-ban. Más nem kell egy remek afternoon-hoz. Kivéve, hogy break az újabb silence-t. Mennyire irritated leszek, ha nothing van, amiről lehet speak.
-And? Mesélnél magadról, Ari kun? Workingl? Tanulsz? What szeretsz csinálni? Hobbies? Near laksz? Gyakran walking in here?-

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakamoto Fucking Naraku
Quincy
Quincy
avatar

Male
Scorpio Monkey
Hozzászólások száma : 100
Age : 25
Tartózkodási hely : Kocsmákban megtalálsz
Registration date : 2011. Aug. 22.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Badass
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
13500/26000  (13500/26000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Kedd Nov. 15, 2011 6:36 am

Naraku ismeri, de nem szereti Neutral sőt….


- Disco, disco, parti, parti…. – úgy érzem most magamat, mint aki elszívott egy jó adag fűvett. Haj, emlékszek a legutolsó alkalomra, amikor ez történt, akkor felpattantattam és rohantam kifelé, de elkezdtem hányni, nyakon küldtem egy embert, utána a szám elé raktam a kezemet, és abba folytattam, utána a kaszába is, és a kilincset is sikerült, de legalább megvárták, míg kihányom magam, csak utána következett a verekedés. De akkor se képzelődtem idegen szavakat a mondatokba, sőt, varázspálcát se képzeltem még be. Azt már nem is nagyon merem megemlíteni, hogy a nevem nem Ari, eh, lehet nem Én téptem be, hanem ez a csaj? Sok mindenre lenne akkor magyarázat, a fura beszédre, és arra is, hogy itt pillangóskodik. S végre már tudom a nevét is, Keiko, hm, és is adjak neki valami nevet? Tejko, vagy valami ilyesmit, áááá, a fenéket, nem vagyok jó az ilyen dolgokban. Inkább csak viszonzom a kézfogást.
S míg elkezdte szedegetni a holmiját, elővettem a cigimet, és elkezdtem szagolgatni a dobozt. Talán mégis csak Én voltam az, aki beszívott valahogyan. Hm, de mégis hogyan? Talán álmomban is betépek?
- Nem, ez nem az, csak cigi, akkor tényleg ennyire bebasztam a fejemet? Fene se érti ezt, rejtély.
Motyogok egy keveset, majd utána a szó is belémdermed, bevágja itt a cuki arcot, amit a kutyák szoktak akkor, ha levízelik a szőnyeget. Tudják, hogy büntetés lesz, de akkor is azt gondolják, hogy ilyen-olyan arccal kikerülhetik. S még valamire rájöttem, hogy ennek a gondolatmenetnek, semmi, de tényleg semmi köze nincs a jelenhez. Megadóan sóhajtok egyet, és mellé legyintek is.
- Nincsen semmi baj, a rózsaszín hajtincsed meg maradjon csak a fejeden, a többi…… chhhh….. csinos közt. De a nevem nem Ari, meg Cuki, és ilyenek, hanem Naraku, várj, van benne egy angol szó is. Sakamoto „Fucking” Naraku, ezt mondanám a teljes nevemnek.
Közöltem valami barátságos mosollyal megtoldva az egészet. Miközben végiggondolva, hogy a becenevemet is elmondtam, lehet annyira nem volt ez jó dolog. Főleg ha ezek után Fucking-nak fog nevezni. Oké, a haverjaim nevezhetnek így, de ezt a csajt még nem igen sorolnám oda. Sőt, szerintem nem is fogom, mert az a fajta személy, aki szivárványt okádva járkálnak, miközben az élet szar. De azért nem írom még le Keikot, lehet normálisan el fogok vele beszélgetni. Ja persze, főleg ha értem is mit fog majd mondani. Jé, édesség, naná hogy elveszem.
- Köszki. – nagy kerek szemek, édes pofi, tiszta chibi lettem a nyalóka miatt. Ami csak addig tartott, míg nem tesz helyre a járművét illetően. Az aranyos chibi, aki egy mezőn rohangál, és nyalókát eszik, na ez a kép eltört. Maradtam leforrázva, és sötét felhővel a fejem felett, amiből zuhog rám az eső.
- Bicikli, vagy roller, jó esetben két kereke van, és a lábaddal hajtód, nagy különbség nincs. De… ízé, az ütközés miatt volt az egész. – remélem elhiszi, ciki az a tény, hogy nem tudtam különbséget tenni két tárgy közt. Főleg, ha ennyire nem összeverhetőek.
- Nem sietek, és oké, benne vagyok, ez hot dog jöhet, de én fizetek. Bocsi, csaj nem fizet nekem soha. Na menjünk, mindened megvan? – kis séta, és már kapom is a kérdéseket, a játékára meg valahogy próbáltam nem figyelni. Nem szabad elvenni, és összetörni. – A sulit nemrég hagytam abba, és inkább dolgozok. Egy virágboltban nyomom az ipart. Mit szeretek csinálni? Motorozni, zenét hallgatni, kocsmázni, verekedni, és ilyesmik. Annyira nem messze lakok, pár macskával együtt, imádom a macskákat. És nem annyira, mostanában kezdtem el erre járkálni. Na, akkor ezek a kérdések vissza. Te jössz. - oké, hirtelen sok értelmes kérdés nem jött össze, ezért jó az, amit Ő kérdezett.


/Tudom, szar, de jobb valahogy nem ment, bocs, de nem akartalak már tovább váratni/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keiko Gross
Bounto
Bounto
avatar

Female
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 61
Age : 26
Tartózkodási hely : Kei nyomában*.*
Registration date : 2009. Sep. 25.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Devil Smile énekese
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
6500/12000  (6500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Vas. Nov. 27, 2011 7:34 am

Funny ütközet – Akkor hívjalak Fucky kun-nak? Surprised

Elmélyült thinking-el fogadtam felvetéseit a biciklit és scooter-t illetően. Teljes mértékig egyet kellett értenem all points of view-ból. Annyira diplomatic volt és minden igényt kielégítő, business woman-hez méltán igazítottam meg Mickey egér framed szemüvegem. Még kecses applause-t is szolgáltattam. Perfect volt! Real védőbeszéd! Én tutira acquit az éber jármű mixing gyanúja alól. Más meg nem vett részt az appointment-en, tehát tenyerembe hit öklömet, serious-t erőltetve arcomra és after torokköszörülés, fully bírói tiszteletben tündökölve hirdettem ki a judgement-et.
-Nice védőbeszéd volt, Fucky! Totally agree veled és ejtem a szándékos bike versus roller keverési case-t!-
Patted meg drága ismerősöm shoulders-ét, hogy tudja, tényleg elnyerte tetszésem improvised előadása. Igaz a name felett még nem tértem teljesen napirendre, de ha a Fucking-ot prefer kedveli, mint az Ari-t rajtam nem fog depend. Picinykét strange valakit így hívni, főleg, ha understand pontos mit meaning, de legalább unique. Más biztosan nem walking hasonló névvel. Innen szemlélve egész creative megoldás. Ettől még interesting történetnek ígérkezett, how születhetett. Kezdte pitiszkálni a kíváncsiságom, aminek soon hangot adtam. Meek, tudatlan, little iskolás lányként szám elé tartottam mutatóujjam és big szemeket meresztve rá, attack him kérdéseimmel. Ha teljesen nem tudom meg a story-t, legalább getting closer a megoldáshoz. Az nem tilos a fantasy-mra bízzam, miféle dark események after születhetett meg.
-Why pont „fucking”? Foglalkozás? That's how badass vagy? Oh, vagy ennyire womanizer lennél?-
Sandítottam rá lurker-ként, hátha notice valami női nyomozó detective szemnek egyértelműen árulkodó sign-t, de a shinning piercing-jei annyira elvakították scanning rendszerem, hamarosan feladásra kényszerülve fordítottam el gaze-emet. Az a fényerősség killed a retinámat! Ha tudom, lesz stronger fényforrás a water felszínénél, hozok extra sötét sunglasses-t. Don't worry! Ez warning volt, nem készültem fel minden eshetőségre. While, pedig húztam egy strigulát what ne felejtsek el legközelebb táskába tenni, megütötte fejem a dreamy, csokit majszoló és nyálas movies-ban bőgő női heart-omat dobbantó most beautiful mondat az egész world-ön! Annyira incredible, mesés, elképesztő és főként wonderful volt szivárványos cloud-ban úszva támadtam be kísérőm karját. Csillogó szemekkel hug karját hullámoztam a happiness mezőjén és kislányos eyelashes rebegtetéssel nyilvánítottam ki tömör véleményem.
-Thank you, Fucky kun! Rendes guy vagy!-
Vigyorogtam rá energetic pillangóként szökdécselve, miután leakadtam arms-járól. Azért a fanatizmust sem szabad overdo vinni. Épp eléggé felfűtötte romantic tini szívemet nem halt még ki az összes gentleman ebben a gigantikus nagyvárosban, aki még known az ősrégi szokásokat! In this körbeírhatatlan állapotban lebegtem még few percig, aztán bubifújóval playing füleltem mi mindent mesél el himself-ről. Már two mondat után elakadtam. Something nagyon nem stimmelhetett vele. Ismerte az egyik női-férfi kapcsolati golden rule-t és még virágboltban is working? There's valami gubanc. Nem létezik, komolyan létezik male, aki ilyen női vágyálmokat megtestesítő quality-val rendelkezett. Túl tökéletesen sound Hármas rules! Definitely hármas szabály smell a levegőben. Ennek értelmében a first pont, barátnője van. Second pont, bunkó állat, akitől menekülnek. Third pont, nem a női ligában játszik. Na, hogy most ő which one-ba sorolható azt nem tudom, de azt whisper a megérzéseim, erről fújdogál a tavaszi wind. Egész good suhoghatott a haraszt, because hamarosan azok a foszlányok is eljutottak hozzám fighting, motorozás, kocsmázás. Tényleg egy badass! Nem, mintha now meg kéne ijednem, vagy something else. Legalábbis I think so. Ha csak abból indulok ki kész illegális hobbit űző férfi háremmel live és play music együtt. Not normális egyik se, de bad emberek sem. Fucky-ra se fogok striped börtönruhát adni, mert wild életet él.
-Nem vagy egy boring srác. Lehet, like my bro barátait. Egyszer come hozzájuk iszogatni, vízipipázni, meg who knows még mit művelnek…-
Sóhajtok fel innocently, mintha nothing tudnék és én lennék az sacrificial bárányka, akinek el kell szenvednie a bugyuta szokásaikat. Semi-true volt. Mindig rám hárult a cleaning, szellőztetés és painkiller osztás nemes feladata, ha succesfully kiütötték magukat. Kész lucky, legalább Jus nem partyface a hét all áldott napján. Van, kihez running, amikor a sok ittas elereszti a hair-ét és megcibálja a szomszédja szemöldökét a nagy dancing ordítozás közepette.
-Music? What kind szeretsz? Singer vagyok és maybe begyűjthetek few tippet!-
Kacsintottam rá színpadi celebrities-zel benyomva szőrös tollamat. Ready álltam a titkárnői pontossággal szavanként take noting. Probebly az utolsó gondolata lenne rock együttesben lézengek, but ez cseppet se zavar. Egy dolog crowd előtt állni és még egy átlagos különcként walking on the street.
-Macskák? O-M-G! Vannak fluffy gombóckáid? Megszabad őket watch? Love a kisállatkákat. Always akartam egyet, de bro-nak ott van tiger…mármint tigrismintás cicukája és azt hiszem nem happy, ha még a own-t is odacipelném.-
Szomorodtam el egy kavicsot away pöckölve. Megemlékeztem erről a painfully emlékről, before rátértem volna totál forgotten kérdéseim megválaszolására.
-Let's see! Varrni szoktam és zenélek. Aztán, no, nem often járok ide. Munkám? Az nincs, but kitartóan bújom a hirdetéseket! Something kreatív dolog kéne nekem…What szeretek? A pink színt, Pucca-t, striped dolgokat, plüssöket, candies, egészséges ételeket, clothes varrni, énekelni, fashion és vásárolni. JUJ, THERE VAN PEREC!-
Sikkantottam fel a big sorolás végén, miután eyes elé került egy árus, ahonnan nagyon fini illatok terjengtek és messzire virított a giant sósperecek sziluettje. Kapásból összefutott a nyál számban és államhoz kapva praclijaimat jumping, hogy yes, nekem az kell! Meg se várva mit say, vagy would like to say Fucky karon ragadtam és szélvészként betámadva a mozgó büfét tapadtam rá a firstszemem elé kerülő kajóra. Ha eddig nem voltam hungry, most határozottan űrként tátongó stomach-al rángatóztam az életmentő perec előtt. Hevesen poking szívem választottjára toporzékoltam, toporzékoltam and türelmetlenkedtem when kaphatom kézhez. Miután, pedig megtörtént a nagy meeting, csak gigantikusan brighting szemekkel meredtem rá és óriásit nyelve pillogtam Fucky-ra, mikor végez, hogy me meg kivégezhessem a perecet. Naná, lelkes „jupí” pattanással break utat az első bench-hez. Peacefully nyálzással kimeditáltam, míg odaér dear meghívóm…
-Enjoy your meal!-
…csillámlással felhördülve started majszolni pocak áldozatomat. Annyira delicious volt és annyira perec, hogy big hümmögésekkel kommentáltam every falatot. Sírni tudtam volna a joy-tól, mennyire jól esett soul-omnak.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakamoto Fucking Naraku
Quincy
Quincy
avatar

Male
Scorpio Monkey
Hozzászólások száma : 100
Age : 25
Tartózkodási hely : Kocsmákban megtalálsz
Registration date : 2011. Aug. 22.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Badass
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
13500/26000  (13500/26000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Hétf. Dec. 12, 2011 12:11 pm

Funny ütközet – Jó lesz az Ari is Very Happy


Merre lehet a kamera? De most komolyan, ez nem lehet valóság, vagy talán mégis? Nem a képzeletem, vagy valami ostoba műsor miatt van az egész? Rövid pályafutásom alatt még nem találkoztam olyan személlyel, aki így viselkedik. Hogyan is írhatnám le a legjobban? Mint aki betépet, és lever párliter energia italt. Nem hiszem, hogy csak úgy, magától viselne ilyen ruhákat, ez számomra túlságosan is abszurd volt. Bár talán csak azért, mert nem Japánban értem el a kamaszkort, és mert nem is itt éltem. Talán itt ez a bevett szokás, lehet, mert itt nem néztek rám furán a hajam miatt. Mindenki, akivel eddig találkoztam, egy üdítő színfolt volt az életemben. Még ez a csaj is, aki keverte az angol az anyanyelvünkkel, és most bírósat játszik. A vádlót pedig én voltam, az, amiért pedig ott suhogott a kasza a fejem felett, nem volt más, min hogy kevertem a biciklit és a rollert. Megjátszott megkönnyebbülés, és még a nem létező izzadságot is letöröltem a homlokomról.
- Pedig már azt gondoltam, hogy itt a végem. De szerencsére igazságos volt az ítélet.
Nem vagyok semmi jó elrontója, és szerintem Keiko eret vágna, ha most nem játszanék vele, meg kíváncsi is vagyok, hogy mi a tököm fog majd ebből az egészből kisülni. Talán lesz egy jó napom, vagy a nap végére kényszerzubbony lesz rajtam, és nyáladzva fogok egy diliházban kiabálni a chipsért.
Terítékre kerül a nevem ismét, ej, hát akkor adhatok magyarázatot. Bár a felvetett pár igen érdekes lehetőséget, és azt kell mondanom, az első volt a legszimpatikusabb, még nevettem is, és megborzoltam Keiko haját.
- Nem. Azért kaptam a „fucking” becenevet, mert ez volt az első angol szó, amit hallottak tőlem a régi barátaim, így rajtam maradt ez a név. Bár amiket te elmondtál, annyira talán azok se állnak távol a valóságtól. Habár… pénzért nem baszok, csak is az élvezet miatt. -kicsit félreérthetően sandítok rá, majd lemondóan megrázom a fejemet. Ha ez kiderülne, akkor Kana szerintem… levágná a farkamat és feltolná a seggembe, akkor pedig csak akkor érezhetnék erekciót, ha az, valaki másé. De héééé, hiszen még nem is beszéltem erről Kana drágával… tehát akkor még lehet szabad vagyok?
S következet egy nagyon is meglepő dolog, egy Keiko jelent meg a karomon, felemelném szívesen, és ráznám, hogy jöjjön le, de annyira nem vagyok erős, hogy egy karral ezt megtegyem. Inkább csak szélsebesen nézek jobbra-balra, nehogy valami ismerős meglássa.
- Gyááá, hééé a karom még kell nekem, nem kaphatnám vissza? – kihallatszót a hangomból, hogy zavarba vagyok, nem szoktam meg ez a fajta rajongást. – Fucky? O.o Maradjunk inkább az Arinál… oké, maradjunk a Narakunál. - visszakaptam a karomat, és remélhetőleg lassan érezni is fogom, nem nézném ki belőle, de van erő Keikoban.
Aztán meséltem magamról már egy kicsit, nem túl sok mindent, csak az alapdolgokat, miket is csinálok, és ilyenek. Persze jöhet majd az a kérdés: „Hogy lehet, hogy fejeket törsz be, és virágokat is eladsz”? Erre mondhatnám, hogy nem tudom, így alakult az élet. Senki se mondhatja, hogy nincs humorérzéke annak a tagnak, ott fent, ahol angyalok nyalogatják a talpát.
- Hát… köszi, nem is szeretnék unalmas lenni, vonat elé is ugranék, ha az lennék. Tudod hogy megy ez. Lehet te se élveznéd, ha szürke kisegér lennél, nem egy csili-vili Mickey. És oké, majd egyszer talán elmegyek. – és remélem, hogy tényleg csak a vízipipa lesz az amit szívni kell, és nem mást.
Ismét egy pillanat, amikor az állkapcsom sikeresen megereszkedik. Látva, hogy mit is vesz elő, és mire készül. Ez komoly? Nem pont olyannak tűnik, mint aki kedvét lelné abban a zenei stílusban, amit én „képviselek”. Enyhén zavartan megvakarom a tarkómat, megszívom a fogamat, majd vállat vonok, ha ennyire akarja.
- Rock, metál, és minden, ami kemény, meg a klasszikusok. Bach és társait is kedvelem. Amik a kedvenceim, Rise Againts, Three Days Grace, és pár olyan, amit nem hiszem, hogy ismernél. – egy kis kulturális eltérés, számomra a jpop, meg rock nem más, mint nyávogás, neki meg lehet az nem tetszik amit én szeretek, ha itt nőttem volna fel, gondolom akkor tetszene, de így… eh, inkább nem is nagyon fojtatom a véleménykifejtésemet.
- Ja, akad egy pár, nincs szívem kidobni őket, meg ha látok egyet hazaviszem. Így már egészen takaros az a mennyiség, ami otthon fogad. Tigris mintás? O.o Igazán aranyos lehet, és kár, pedig szívesen adnék neked egyet. Háááát, ha gondolod megnézheted, nem gördítek akadályt eléd. Csak majd szólj oda, hogy mikor, hátha éppen pornót vagy valami mást nézek, nincs kedvem beégni. – oké, most csak vicceltem, ha rám nyitna olyan kényes helyzetben… hát lehet nem hagynám félbe, a célegyenesben soha, utána meg magyarázkodnék, majd csak túlélném valahogyan.
S most én hallgatom Keikot, ahogy elmondja, miket is szeret, valahogy a pink szín nem is nagyon lepett meg, meg úgy az egész se, tipikus csajod dolog. Enyhén összerezzenek, minek kell sikítani? Nincs is a közelben butik… ja, hogy perec, már is értem a dolgot. De hogy honnan szereznek a nők erőt, ha valami olyat látnak, amit akarnak, azt nem tudom. Rongybabaként citál oda az árushoz, és inkább hamar leadom a rendelést, mielőtt kihívják a mentőket Keikonak. Mert a viselkedéséből lazán gondolhatják valami szökött elmebetegnek, bár ezt meg pont leszarom. Tetszik, hogy látszólag nem érdekli mit gondolnak róla, szimpatikus és kész. Na, fizetek, és megyek Keiko után, és ledobom mellé magamat.

- Te is a pereced, és bocsi, de ilyen hümmögést legutoljára pornóban hallottam. – vigyorogva nézem az arcát, a reakcióját várva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hitomi Aruya
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Virgo Rat
Hozzászólások száma : 77
Age : 21
Tartózkodási hely : itthon
Registration date : 2008. Oct. 30.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Szomb. Dec. 17, 2011 8:38 am

~ Csintalan társ és Esküdt ellenségek - Avagy Genni, Ken, és Eliana piknikje ~

Fájdalomtól remegő testtel álltam, kezemben zanpakutomat tartva. Izmaim megfeszültek, és szemem folyamatosan mozgott. Tudtam, hogy ilyen állapotban nem lenne sok esélyem senki (vagy inkább semmi?) ellen, még is meg kellett próbálnom. Ha másért nem, hát Ken és Eliana miatt. Feszült figyelemmel álltam, és minden apró kis rezdülést észrevettem, ami a közelemben történt. Éreztem, ahogy a víz alatt küzdelem folyik. Éreztem, hogy a küzdő felek elméje nem egészen tiszta. Aztán mintha robbanás történt volna... Nehéz megmagyarázni. Mintha egy idegen helyről újra a saját világomba keveredtem volna. Megszűnt a csata, azt éreztem. Viszont az idegen erő valamiért ugyan arról a helyről egyre erősebb lett. Mintha csak egy helyről, de sokkal erősebb lenne az a hatalom, amihez foghatót még soha nem éreztem. Tudtam, ennek mihamarabb véget kell vetni. Mintha szárnysuhogást hallottam volna a hátam mögül. Villámgyorsan megfordultam. Egy lebegő árnyékot láttam csupán, s vörösen izzó szemeit. Mintha nem is rendelkezett volna szilárd testtel. Leszállt a földre, és lassan közeledett felém. Nem volt magas, legalábbis tőlem nem magasabb.
~Mi ez? Még hasonlót sem láttam... Az energiája... Hihetetlen!~ A félelem megbénított. Szó szerint üvöltöttem magammal, hogy végre csináljak valamit.
-Te mi a fene vagy? És mit akarsz itt? - megállt, és némán nézett rám. Meg akartam ismételni a kérdést, de végre kinyitotta a száját.
-Hogy én mi vagyok, arról neked nem kell tudnod, s arról sem, hol az én hazám. - a hangja olyan volt, mint a mennydörgés - Valaki megnyitotta a kaput a te világod és az enyém között. Az én dolgom, hogy korrigáljam ezt a hibát. - az érzés, amit keltett, olyan volt, mintha több ezer év tapasztalata lebegne körülötte.
-De akkor mi történik Kennel és Elianával? - Ijedtségemben nem jutott eszembe, hogy ez a lény nem ismerheti a nevüket.
-Egyikük meg fogja magát ölni, amivel bezárható a kapu. Már transzban van. Egyetlen egy módon szabadulhat meg: a halál! - Könnyek szöktek a szemembe.
-Ne... nem...- lassan folytak végig az arcomon. Lassan letöröltem őket, és hirtelen nekiugrottam az előttem álló idegennek. Már éreztem, hogy a kezeim közt van, de mintha elfolyt volna onnan... A hangja a hátam mögött szólalt meg ismét.
-[color=darkred] Ebben a játszmában nem te írod a szabályokat. A kaput be kell zárni, és ennek ez az egyetlen módja, ostoba! [/drakred]
-Akkor zárd be a saját életeddel! – Ezúttal már kardommal csaptam az irányába. Mihamarabb végeznem kell vele, különben Ken és Eliana nagy bajba kerül odalent. Az sem érdekel, ha az előttem álló teremtmény egy másik világ istene... Nekem kell nyernem!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ken Aruya
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Virgo Rat
Hozzászólások száma : 183
Age : 21
Tartózkodási hely : Szabolcsveresmart
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Ex-shinigami
Hovatartozás:
Lélekenergia:
13300/15000  (13300/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Szer. Dec. 21, 2011 9:25 am

~ Csintalan társ és Esküdt ellenségek - Avagy Genni, Ken, és Eliana piknikje ~


Az eltűnt zavarodottság... Az ember azt hinné, olyan, mintha álomból ébredt volna fel. De nem, egyáltalán nem. A tompa fejfájás, és az enyhe szédülés olyan, mintha egy másik világban mászkálnék. Viszont sokkal jobban éreztem magam. Megszűnt a meleg, és nem éreztem fájdalmat. De nem lazsálhattam. Éreztem, valami olyan van készülőben, aminek nem lenne szabad megtörténnie.
-Visszatértél…. De erre most nincs időnk. Minél előbb ki kell jutnunk innen, mielőtt egy rémálom ismét …. - bármi is történik, Eliana már rájött pár részletre. Mielőtt azonban többet elmondhatott volna, valószínűleg erős fájdalmak közepette a fejéhez kapott, egy pár másodperccel később pedig összeesett.
~Rémálom? Tehát nem én vagyok az egyetlen... Akkor viszont fel kell ébresztenem, vagy ki kell jutnom vele innen minél hamarabb!~ Nem volt választási lehetőség, valamit kezdeni kellett Elianával. Nálam más volt a helyzet, én adtam magamról életjelet, viszont eszméletlen állapotában nem biztos, hogy jó ötlet pofozgatni. Viszont mi mást tehettem volna? Se külső sebek, se semmi fizikai ártalom.
Ökölbe szorult a kezem. Éreztem, hogy tehetetlen vagyok, de bármit teszek, mindenképp jobb attól, minthogy ölbe tett kézzel várjak. Lehajoltam hát az arrancarhoz, és szólongatni próbáltam.
-Eliana! - nem kaptam választ - Eliana! - semmi válasz - Eliana, kelj fel! - továbbra is semmi. Tudtam, hogy ez így nem lesz állapot, viszont ha itt lent maradunk, akkor csak tovább rontok a helyzeten, ezért egyértelmű volt, mit kell tennem: Egyenes út felfelé! Ölembe kaptam Elianát, és körbenéztem. Meg tudtam állapítani, hogy merre kell menni, viszont érezhetően legyengültem, így elég lassan tudtam csak felfelé haladni. Egyszer azonban villámcsapásként tűnt fel felettünk egy idegen energia. Felnéztem. Hamar rájöttem, hogy ez nem itt van, hanem ott fent. Ez a gondolat nyugtató volt...
... Egészen addig, míg eszembe nem jutott Genni. A jelenlegi fizikai állapotában nem képes felvenni a harcot senki ellen, ez az energia pedig egyszerűen… félelmetes! Szorult helyzetben vagyok. Ki kell érnem, és egyedül vagyok, ráadásul most több szempontból hátrányban. Ha Hitomira rá tudnám bízni Elianát, akkor megoldódna a problémáknak majdnem fele, viszont innen kötve hiszem, hogy meghallaná a kiáltásomat. Ha pedig meg is hallja, akkor csak alatta vágom a fát – gondoltam.
-Eliana könyörgöm ébredj fel! – nem is tudom, mit reméltem, hiszen csak suttogtam a szavakat. Közben végig azért imádkoztam, hogy időben felérjek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.dragonballfree.mlap.hu
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Vas. Jan. 08, 2012 10:43 am

~ Csintalan társ és Esküdt ellenségek - Avagy Genni, Ken, és Eliana piknikje ~

Csak állok, és nem tudok másra gondolni, csak a vízre. Az vízre, ami csábít, és aminek oly nehéz ellenállni. Magamelé pillantok, majd óvatosan felemelem a kis lábamat, és átlépek a hópelyhek alkotta körből. Visszanézek. Olyan mintha egy kisebb bűnt tettem volna. Leguggolok a kör szélénél, aztán kicsit elszomorodok.
~ Vissza kellene állnom? Jobb lenne? … De miért is? … Nem tudom… Mi ez?...
Hátranézek a vízre, majd izgatottan felpattanok, és elkezdek szaladni a vízig. Majd mielőtt belefutnák, közvetlen a szélénél megállok.
~ Miért lenne olyan nagy baj, ha belemennék?... Mi bajom történne? … Úgy szeretnék elmerülni.
A lábam ujját nézem, mely csak centikre van az álló víztől. Ez sem tűnik furcsának, pedig folyó, és bent teljesen látszik, hogy mozog, de itt a szélén meg sem mozdul a víz. Ahogy a part, a fák, és a víz színe sem tűnik rendellenesnek. Ebben a kétszínű világba egyedül én vagyok színes. Nézem a lábamat, egyszer csak egy szellő zavar meg, mely belekap a hajamba, és reflexből felkapom a fejemet. Egyszer csak egy ismerős hangra leszek figyelmes. Egy olyan hangra, melyet a teliholdas éjszakákon lehet csak hallani. Hátrapillantok, és a hópelyhes körben egy fehér gyönyörű farkas néz rám. Felé fordulok. A farkas vonyít a nem létező holdra, majd ismét rám néz, és oldalra fordítja a fejét. Egyértelműen azt szeretné, hogy visszamenjek hozzá.
- Mi van?! … - szólok neki kicsit dühösen – Úszni szeretnék! Azzal mégis mi bajod van?!
Kicsit megsértődve visszafordulok, majd felelem a lábamat, és beleteszem a vízbe. Mikor a másik lábam is beleér, akkor a fehér szoknyám is beleér a vízbe. Most már nem vagyok kislány. Abba a ruhába vagyok, mint Resurrenction alakban szoktam lenni, viszont sem a kasza, sem a fül, sem a farok, sem a maszk darab nincs rajtam. Belenézek a vízbe és megnézem magam. Teljesen ember vagyok. Ez a kép megnyugtató. Nem tűnik irreálisnak. Nem emlékszem, hogy már teljesen más vagyok, hogy nem láthatom ezt a képet. A maszk maradványomtól már soha nem szabadulhatnék. Mégis ez az illúzió fel sem tűnik, és olyan jó látni. Nem tudom, hogy miért, de megnyugtat.
- Nem lenne szabad belemenned a vízbe. – hallatszik a hang a hátam mögül – Innen jó lenne felébredned. Te már nem ember vagy, és soha nem is leszel. Gyere ki onnan.
- Én nem ezt látom. Egyébként is gyűlöllek! – ingerülten fordulok hátra, és kiabálok a hosszú hajú lánnyal.
- Én segíteni akartam neked. Azt szerettem volna, hogy a lelked megnyugodjon, hogy vére megbékélhess azzal, hogy meghaltál. Hogy már az emberek nem látnak, hogy a családoddal nem tudsz beszélni, hogy az ügyed meg fog oldódni, anélkül, hogy te beleavatkoznál. … Viszont nem tudtad ezt megállni. Lidérc lettél. … Már nem vagy ember.
- Ne mond meg nekem, hogy mi vagyok, vagy mit kell csinálnom, vagy mit ne!
- Ideje lenne magadhoz térned, hogy ez a világ nem a valóság. Mert ha elmerülsz a vízbe, akkor meg fogsz halni. … Én csak meg akarlak menteni… Most hallgass rám. Te is érzed, hogy valami nem stimmel. Te nem vagy ember, viszont Arrancar lettél. Tudtommal ezt az életet már nem akarod elveszteni. Hogy ezért foggal-körömmel küzdesz. Akkor miért dobnád el most? ... És jobban ismerlek, mint azt gondolnád - mosolyodik el egy pillanatra.
- Egyáltalán nem ismersz, hogy bármit is tudjál rólam! Fogalmad sincs, hogy én ki vagyok! Tűnj el! – össze szorítom a fogam, behunyom a szememet, és a fülemre szorítom a kezem – Te nem is vagy itt! ... Csak ideképzellek...
- Ne mond ezt. Gyere ki a vízből. Kérlek. Én mindig is meg akartalak menteni téged.
- NEM!!! – hátralépek hármat, majd egyszerűen hátradőlök, és elmerülök a vízbe.
- ELIANA!!
Kinyitom a szemem. Egyszerűen süllyedek. Olyan jó érzés. Nem hallok semmit. Már őt sem látom. Már a farkast sem hallom. Csak elmerülök a vörös vízben. Szokatlanul nyugodt, és békés. Nem félek semmitől…
~ Miért ne merülhetnék el? Mi bajom lehetne. Ez olyan jó… Ki sem úsznék innen. ……. Biztos? … Mit tegyek?.... És ha igazuk volt … Mit csináljak… Elbizonytalanodtam…
Erőt veszek magamon és elkezdek felfelé úszni, viszont valami lenn elkapja a lábamat. Egy csápszerű valami, és leránt a mélybe. Lefelé nézek. Egy hatalmas feketeség, aztán hírtelen két vörös szempár néz rám. Teljesen megrémültem. Megpróbáltam kiszabadítani a lábamat, de nem sikerült.
- Nyugodj meg… Te már ide tartozol. A részem leszel. Mint egyén megszűnsz. … Ne gondolkozz, ne réműlj meg tőlem. Én csak segíteni akarok. Bíz bennem, tarts velem. Tudod, hogy jó neked itt.
~ Tényleg? … Nem… Ki kell jutom a vízből.
- NE! – jobban rászorít a lábamra, és agresszívebben húz lefelé – Ne hagyj itt. Olyan magányos vagyok. Te vagy az egyetlen, aki megérhet. Tarts velem.
Nem tudom, hogy mit tegyek. Egy állapotból kizökkentem. Nem akarok el tűnni. Élni, élni…. élni akarok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keiko Gross
Bounto
Bounto
avatar

Female
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 61
Age : 26
Tartózkodási hely : Kei nyomában*.*
Registration date : 2009. Sep. 25.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Devil Smile énekese
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
6500/12000  (6500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Hétf. Jan. 30, 2012 6:01 am

Funny ütközet – Nari Ari Fucky ku~n ♥

Lányos zavart varázsolva fiatalos vonásaimra kaptam arcom elé praclimat, hogy kínosan kuncoghassak Fucky kun mondandóján. Vicces volt az első szava, amit tudott még fokozni egy igazán őszinte csattanóval. Nem a legszebb beszéd finom úri hölgy társaságában, viszont tagadhatatlanul ez bizonyult a legkézenfekvőbb igazságnak! Fura lenne, ha árulná a testét. Érdekfeszítően nézne ki, de nem a szó kurva, hanem futtató értelmében. Jobban el tudnám képzelni szivarral pöfékelő stricinek, mint magát kérető utca széli harcosnak. Valahogy az extrém igények kategóriába se tudtam belepasszírozni. Sem a szado, sem a mazo, de még a kettő együttes fiókjába sem illeszkedett. Most, pedig, ne tessék meglepetten pislogni! Egészséges, felnőtt nő vagyok! Teljesen elfogadható, nem is! Teljesen normális megfordul a fejemben hasonló történet. Az más kérdés, mit mutatok a külvilágnak. Szeretem, ha ártatlan virágszálnak néznek.
-Quite agree!- Bólintottam túlcsorduló lelkesedéssel a szürke kisegér versus egyéniség boncolgatására. Kényes területe volt életemnek. Nem szerettem, ha elítéltek másokat szokatlan külsejük miatt. Az ég szerelmére! Nem annak kéne számítania, hogy látod először, hanem annak, mit látsz a ruha alatt. Itt, pedig nem a testékszerekre vagy tetoválásokra célzok! A belső értékekre. Azoknak kéne mércét határozni nem ezeknek a bugyuta elvárásoknak, ki hogy öltözzön, fésülje haját, milyen színeket merészeljen választani. Szebben ki se lehetne fejezni annál, ahogy Fucky kun magyarázta. Ennyi számított! Semmi és senki más nem volt fontos. Ezzel a kijelentésével nem hazudok, gigantikusat nőtt a szememben. Még, hogy a fura fazonok veszélyesek! Némelyikük sokkal több értéket, vagy emberséget hordoz, mint egy puccos masniba csomagolt, vágyaink ne továbbja pasas per nőcike. Az elrettentő külső mögött tiszta kedves, aranyos és szeretni való emberkék. Nem akarok előre szaladni, de Fucky kun-t se gondolnám üres fejű betörőnek…
- Légy always, minden situation-ben önmagad. Am I right, vagy igazam van? -
Emeltem égnek mutatóujjamat, hiszen eget rengető bölcsességet adtam köz tudtára. Ehhez tökéletesen kellett gesztikuláljak. Precíz mozdulatok nélkül, mit érne az egész? Nem sokat. Üres fecsegés lenne, pedig ez egy nagyon nagy igazsága volt életemnek. Minden ichigo-k legpiroslóbb tengére esküszöm, mélységesen osztottam Fucky kun véleményét. Számat eltátó akciók sorának, ezzel meg vége se szakadt. Alig tértünk a zenei kavalkád végtelenül bonyolult, behatárolni szinte lehetetlen világába, rögtön kellemeset csalódva rebegtethettem szempilláimat. Nehezen hittem füleimnek. Külföldi együtteseket szerény személyem ritkán szokott hallgatni, de a felsoroltak közül, néhány közel állt drágaságos dobosunk szívéhez. Gyakran bömböltetett us-rock-ot. Mondjuk, folyton azt hajtogatta a punk rock-ot jobban kedveli, de ezeket is előszeretettel pakolta lejátszási listába. Nekem mondhatta alternatív rock, progresszív rock meg naphosszat sorolhatnám, mikre lehet bukkanni modern rock zene alatt. Engem ezek a hangzatos besorolások nem igazán érdekeltek. Úgy vagyok vele, ami megtetszik azt meghallgatom és nem érdekel izraeli pop, dán metal, vagy cseh népzene. Tökéletesen mindegy. Szabaduszónak tartom magam. Mindent szívesen lefülelek, aztán eldől kibírom e hangzást. Szívem régen eladtam az oshare kei-nek, persze képletesen. Nem szeretnék egyetlen dolog rabja lenni. Akkor a szivárvány elvesztené a színeit és olyan szürke lenne, mint Fucky kun említett egere. A zene attól jó változatos, tele van újdonságokkal és kedvedre lubickolhatsz ismeretlen vizeken.
-Nem known?!- Kaptam szívemhez drámai sértettségem magaslatán. Ez roppant sértő feltételezés volt. - Jus állandóan ezeket listen! Huge amcsi rock fan. Sokat poison vele. Not bad, tényleg nem azok. Ettől still mindig azt állítom. Finnek, swedish, dánok… nordics, na! They aztán known zúzós metal-t csapni!-
Hadonásztam lelkesen egy-két ütemet lecsapva, ahogy Jus szokta előadni magát, ha tetszetős dalokba botlik. Tőlem nem lehetett túlzottan profi a mozdulat. Inkább festhettem röhejesen. Mentségemre szóljon mazsoretten kívül nem értek dobverő forgatáshoz! Ráadásul szende decora lányka vagyok. Ők, ugyan honnan tudhatnák, merről fúj a pogózás menetszele? Tippelnek, mint én! Meg nagyon tündérien lelkesek, mint én! Képesek megnyerő csábossággal pislogni, lányosan hintázva előadni kérésüket és tökéletes angyalkaként arra terelni mások figyelmét, amit ők szeretnének. Gondolom, működik. Eddig nem tűnik úgy, véglegesen kikészíteném zenei szakértőmet.
-Ah, te vagy my man, Fucky kun! Expand szeretném a zenei taste-emet. Can you kezdésnek something ajánlani? Néhanap borrow egy-egy cd-t? Do you mind? Throw me elérhetőséggel, then összecsörgünk a when-nel és where-el kapcsolatban!-
Tűntem el szőrös táskám mélyén, hogy előkeríthessem cookies magic fedőnévvel ellátott telefonomat. Láttam az újságban mennyi felragasztható figura, matrica, masni, plüss, édesség formájú decor mütyűr kapható. Azonnal tudtam, nekem kell egy egyedi édesség kavalkáddal felvértezett példány, tehát fogtam kreativitásom és elkészítettem saját változatomat. Csini sütemény ládika, amit hamarosan Fucky kun is megláthatott, miközben csillogó szemekkel kukkantottam rá. Nyugodtan mondhatta a számot, lakcímet, email elérhetőséget, akármit. Készen álltam a fénysebességű pötyögésre!
-Comes to eszembe! Üresedés lenne a flower shop-ban, thinking rám? Biztosan wonderful csokrokat made. Az aesthetic érzéken múlik! I have abból bőven. Már, ha nem kaptál még marshmallow mérgezést és runaway tőlem.-
Bújtam el csillogó telefonom rejteke mögé szégyenlős teremtésként bazsalyogva. Ismertem annyira magamat, tudjam sok embernek túl sokk vagyok. Hosszútávon nem képesek elviselni pattogó, sziporkázó, pink világomat, amit maradéktalanul elfogadok. Nem lehetünk egyformák. Lehetetlenség minden hétköznapjainkba csapódó jött ment furcsaságot zokszó nélkül toleráljunk. Már azt köszönöm, meghívott egy fini perecre és tök jó fejként viselkedett. Hozott egy kis színt a délutáni rohangászásomba.
-WHAT?!- Kerekedtek el szemeim, mialatt tudatosult bennem, mihez hasonlították finomságot nyammoggó dünnyögésemet. Megeshet, ez is elégedettségtől bukott ki belőlem, de, azért én meg egy pornó film. Különös jelenet lehetne. Liliomtiprás? Meglehet. Tény, akárhonnan közeledtem felé, ugyanoda lyukadtam ki. Vicces lenne! Kezdeti megrökönyödésemet ennek hála, villámütésre váltotta fel hangos nevetés. Hihetetlenül komikus volt és nem bírtam cérnával. Térdemet felszabadultan csapkodva, szó szerint könnyezve hahotáztam. Hosszú percekig megszólalni nem tudtam, csak arcomat legyezve szuszogtam. Vissza kellett nyernem a lelki békességem.
-Ehhez…valami…Nice megjegyzés volt. Imagine szegény rajongóim faces, amikor seen nagy kedvencük voice actress-e egy pink fluffy!-
Perechez járó szalvétával törölgetve szemeimet fújtattam még mindig a történet utóhatásától szenvedve. Alapjaiban kavarta fel a hangulatom. Félreértések végett, kicsit se bántam. Szerettem röhögni, és nem szoktam magamra venni az ilyen elszólásokat. Meg ebben, mi a sértő? Ha azt nézem, bóknak vehetném, rendelkezem szexis nyögdécseléssel. Nőiességem fellegekben lebeghetne a büszkeségtől.
-Most seriously! Mr. Szakértő! Can you képzelni pornó movie-ban?-
Meredtem hitetlenkedve szegény Fucky kun-ra. Még csípőre is tettem kezemet, vajon erre mit válaszol. Nem akartam fenyítő, házsártos mamika lenni, csak érdekelt a véleménye. Nekem nem sikerült a kettőt összehozni. Az egyetlen jelen lévő és mellesleg férfi, legnagyobb sajnálata ő volt, így rá hárult a nemes küldetés felvilágosítson.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakamoto Fucking Naraku
Quincy
Quincy
avatar

Male
Scorpio Monkey
Hozzászólások száma : 100
Age : 25
Tartózkodási hely : Kocsmákban megtalálsz
Registration date : 2011. Aug. 22.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Badass
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
13500/26000  (13500/26000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Hétf. Feb. 27, 2012 4:11 am

Funny ütközet – Cukancs Keimei

Felnézek az égre, hogy mi is van ott. Remélem nem egy madár akar éppen célbaszarást játszani. Mert akkor megint moshatok, és hát, azt nem szoktam, csak heti egyszer, az pedig már tegnap volt. Jaaa, hogy ez csak egy kis pantomim kiegészítés volt, értem.
- Pontosan, az légy aki vagy, és érezd jól magad. Elhiheted, inkább olyan személyekkel beszélgetek, mint Te. Nem pedig egy átlagos droiddal, aki csak a munkának él, és a buliról pedig azt gondolja, hogy valami ehető. Érezni kell az életet, ahogy eltölti a végtagjaidat, megtölt érzéssekkel, mint amikor valami fasza kaját küldesz az arcba. Tudod, hogy megérte az árát, megérte az egész. – az ez életfelfogásom, élj a mának, a holnapot meg szard lesz, lesz ami lesz, rosszabb nem jöhet, csak is jobb. Ha meg mégis szarba kerülnél, vágj jó pofát, mert ha homokba dugod a fejed, az élet akkor is seggbe fog baszni, akkor meg már adj neki vazelint, húzd szét a farpofáid, és mindent bele. Unga-bunga, utána lehet fájni fog, de legalább tudod, hogy mindent megtettél azért, hogy élvezd.
Ííííjaaaaj, már megint mit tettem? Kezdek félni a japán nőktől, hirtelen tudnak robbanni, és nem tudom, mire is számíthatok. Ott van az a csaj, aki nem engedte meg, hogy a „selejt” gépeket elvigyem a suliból, csupa szívjóságból akartam, magyarázhattam amit csak akartam, de csak nem értette meg, az a havibajos szuka. De hát nem, persze hogy valami önjelölt Pindurpandúrnak közbe kellett avatkozni. Oké, azt azért aláírom, hogy mellben erősebb volt, de a gyorsasága az… na, az tényleg pandúr volt. Ahaaaa, hogy a zenék… oké, most csalódtam egy igazán kellemeset, végre van egy „honfitársam” akinek van érzéke a jó zenékhez.
- Naaaagyon is jó zenék, és ja, a metálban azok tudnak, akiket felsoroltál. De akit tudok ajánlani, a Belphegor, voltam már koncertjükön… azt vártam, hogy az énekes feje, mikor fog már körbe forogni, olyan kántálás volt… és a színpadi show. Az valami fasza. Ja, és a mikrofon állványon egy kecske koponya van.
Durva egy banda tényleg, és az is durva lehet, amit Kei ennyire aktívan akar elzavarni. Ezerrel forgatom a szemeimet, de nem látok senkit, így egy megoldás van, hülye vagyok, és nem tűnt fel, hogy légdob az, amit alkot.
- Hm, párat ajánlani… kezdésnek talán a Billy Talent, Eluveitie, 55 escape, Disturbed, kicsit vegyes vágót, de szerintem kezdésnek jó lesz kiszélesíteni a repertoárod. Oké, veszem is a telefonomat. Szép szőrös kis muff… mármint a táskád, nem pedig… hagyjuk – na, most sikerült beégetni magam, inkább belenyúlok a zsebembe. Szerencsére nem hordok olyan sok mindent magamnál. Elő is kapom, fekete, a hátlapján egy fehér pókháló, benne egy léggyel, és felé pedig megy egy fekete pók, a potrohán egy koponyával. Valahogy Kei telefonja nem lep meg.– Na, akkor számcsere, és cím. – lediktálom a számomat, címemet, és még az emailomat is megadtam. Hm, ennyire még nem volt komoly egy „kapcsolatom” se. – Csörgess meg, hogy jó-e. – ha ez megtörténik, hát… akkor ez a csengőhangom. Na, hát mit gondoltak egyesek, hogy valami tingli-tangi szám lesz. Nem, kéremszépen, a heréim már rég leszálltak, meg is vannak, használom is a farkamat, és nem csak húgyozásra. Ne akarják már, hogy valami szart… a japán Jhonast keressem meg, és rakjam be a telefonba. Égetném is el. S remélem, Keiko nem most fog elmenekülni, habár, munkát akarna, akkor csak nem.
- Persze, sőt, ha gondolod kiütők valakit majd a helyéről, és akkor már lesz is egy szabad. Ami csak rád fog várni. Ahogy elnézlek, igen, tudnál szép csokrokat, szerintem sikered is lenne. Nézd, van stílusod, egyéniség vagy, nem egy tucat majom, Nálam már nyerő is vagy. – ezt bizonyítandóan még a haját is megborzoltam egy kicsit. De csak úgy haverilag, és következik a perecezés. Ahol volt egy jó kis elszólásom, és a reakció miatt meg vigyorogtam, de valami durván. Az pedig csak egy bónusz, hogy nem pofont kaptam, hanem velem együtt vigyorogtak, majd röhögtek is.
- Na, hát nem panaszkodok, akad néha értelmes beszólásom, mint a mostani. De azért nehogy megfulladj itt nekem. Nem lenne vicces, ha miattam halnál meg, amennyire kedvelnek a rendőrök, hát még szándékosságnak nyilvánítanák. Aljas, és megfontolt tervem volt, hogy meghívlak egy perecre, majd olyat mondok, ami miatt a torkodon fog akadni, és vége, már meg is haltál. Micsoda zseni vagyok. – bevágtam egy komoly arcot, majd a gyűrűs ujjam végét az ajkaim közzé tettem, és egy gonosz vihogást imitáltam. Viszont, a kérdésnél inkább kivettem, és minden idegszálammal azon voltam, hogy értelmes választ adjak. De mivel ez nem megy, hamar felelek.
- Mivel már láttam pár filmet, így elég tapasztalt vagyok ezen a téren. Azt kell mondanom, a külsőd megvan hozzá, nagyon is meg. Szerintem még akkor is merevedés lenne, ha csak játszanál magaddal a kamerák előtt, azt már tudjuk, hogy nyögni jól tudsz, erotikusan, tehát igen… simán el tudlak képzelni egy pornóban. De ha arra adnád a fejed, ott lehetek a forgatáson, és kaphatok egy dedikált lemezt is majd? – szép nagy kutya szemekkel néznék rá, ha képes lennék ilyenre, de csak marad a szokásos ábrázatom, meg a vigyorgás.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keiko Gross
Bounto
Bounto
avatar

Female
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 61
Age : 26
Tartózkodási hely : Kei nyomában*.*
Registration date : 2009. Sep. 25.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Devil Smile énekese
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
6500/12000  (6500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Szer. Márc. 21, 2012 4:40 am

Funny ütközet – Nari Ari Fucky ku~n ♥

Csillogó szemekkel meredtem Fucky kun-ra, aki nagyon lelkesen kezdett beszélni egy kecsefejő együttesről. Különösebben nem lepte meg tizenkettes karaika alatt rekedt értelmi küszöbömet. Mtv a barátom! Néhanap el lehet csípni egy-egy komolyabbnak mondható műsort. Viccelek! Értettem, miről van szó és nagyon menőn hangzott. Egyszer szívesen betámadnék hasonló izzig vérig hörgős, pogozós, sörtől, izzadtságszagtól és lökdösődő üvöltéstől dübörgő koncertet. Jus kicsit megijesztett, amikor arról fecsegett, valamelyik ismerőse vállát hamutálnak nézték. Azt elkerülném! Nem szeretném, ha szétégetnének, vagy felgyújtanának. Semmi akadálya az esztelen tombolásnak, de életben, egyetlen részletben vészelném át azt a felejthetetlen élményt. Nyugodtan öntsenek nyakon piával, kiabáljanak fülembe, csapjanak le a hosszúra nőtt hajukkal! Egyetlen dologért lázadok, taposás! Kicsi vagyok, de nem szemét! Olyat adok bodrára a csontos könyökömmel hetekig nyöszöröghet légzésnél! Velem ne kekeckedjenek! Persze előre látó leszek. Eszembe nem jutna magamban arrafelé botorkálni. Körbe állítanám Bubu chan-ékkat, vagy Fucky kun-t nyúznám. Ilyen erős férfi gyűrűben, úgy hiszem, ütközettől biztosított teret nyerve ereszthetném szabadon a bennem lappangó vadmacskát.
-IMPRESSIVE!~♥ Ha next time mész koncira, becsatlakozhatok? Addig szorgalmasan fejlesztem a knowledge! Thanx a segítséget!–
Hálám jeléül aprócska boldogság virágokat eregetve ütögettem oldalba. Jól jött, mit beszélek, életmentő volt ez a találkozás. Mindig törtem a fejem, mit lenne érdemes hallgatnom és merre vágjak bele. Annyi külföldi együttes létezett. Attól elfáradtam végigpörgettem valamelyik szorgos rajongó által összegyűjtött listát és ott se tartottam belehallgattam volna számukba. Ötletem se volt, merre essek a tortának. Az a szép-szép, formás, díszes, nagyon guszta, de nem merek hozzányúlni, meg belevágni a kést. Így sokkal egyszerűbb lesz a történet! Szakértő kezek pártfogásában, máris gyorsabban belelendülhetek az iparba! Ez az! Rettegj zenei világ, mert jövök! Olyat mutatok neked, amihez még nem volt szerencséd! Meg nekem se! Dupla meglepi! Jelenleg tripla. Fucky kun elszólalására elkerekedő szemekkel kaptam lábamhoz. Ki ne értette volna félre a muff szót?! Abba ne menjünk bele, mennyire kell szó szerint érteni, de úgy megrémültem kivillantottam alsónemümet, rögtön szűziesen csaptam egymáshoz lábaimat. Már nagyban készültem szemmel felmérni a károkat, amikor tarkón ütött a mentegetőzésével. Hála a családi szerencse csillagom állásának! Téves riasztás volt. Nem engem, hanem Ricky-t, csodaszép táskámat dícsérték meg. Eszméletlen megkönnyebbültem a hírtől és homlokomat törölve böktem hasba szőrös kézi fegyveremmel. Nem ért a szívinfarktust hoznia rám.
-Jaa~j!~♪ Scared hoztad rám! Majd nem panic-ba estem, hogy felcsúszott a skirt-em- Csücsöríttem számmal eszeveszett sértett kislányt alakítva. - Köszönöm! Gondolod make neked is! Not ilyet! Ne frightened! Like varrni. Ha say, nagyjából milyen legyen secpec összeütöm neked. Áh, know is! Kapsz one tatyót a musical továbbképzésért!-
Csaptam bele tenyerembe gigantikus ötletemen. Nekem nagyon tetszett. Rosszul érezném magam, ha nem adnék semmit a segítségért. Tudom, nem órabéres különóra, de megnyugtatná a szívecskémet, ha valami csereberével szolgálhatnék. Az egyedi holmiknál, úgy sincs jobb! Ki ne szeretne olyasmit kapni, amiből tutibiztos nincs még egy? Nekem nem büntetés elkészíteni. Imádok anyagokkal dolgozni. Bármit imádok, ahol kreatív lehetek. Alig vártam választ adjon. Rápörögtem a témára. Már gondolatok ezrei cikáztak fejemben, milyet kéne csinálnom. Előtte még jó lett volna áldást kapni rá. Azt se bántam volna, ha megoszt velem néhány infókát. Ki vele! Türelmetlen vagyok!
-What szólsz hozzá?~♥ Kezdjük azzal color! Sötétebb? Brighter? Valami fav? What size? Szegecs? Én jó sok fémet tudok rajta imagine. Minta? Rabruha csíkozás? Lehetne rajta cool sorszámos biléta is!-
Mutogattam lendületesen a szövegek mellé. Az én fejemben már körvonalazódni kezdett egy születendő táska. Persze, Fucky kun-on múlt megvétózza, vagy beleegyezik. Semmi gond, ha nem tetszik neki. Van egy olyan sejtésem, hamar találnánk középútat. Könnyen lehet vele szót érteni. Ennek tisztára örültem. Sírva fakadnék a perecem felett, ha csendszünetekbe burkolózva ücsörögnénk egymás mellett és az elzümmögő legyeket számolgatnánk unalmunkban. Azok aztán a kínos találkák!
-Hűha! That is a szám!- Pislogtam a telefonra szintíszta elismerésem jeleként. Valamiért egy bevadult Gollam jutott eszembe, miután elveszik tőle a gyűrűt és teljesen kikelve magából ront boldog boldogtalanra. Ötletem sincs miért. Szerintem túl sok időt töltök a füves társaságban és az én agyam is kezdi belepni a képzelgős köd. Manapság egyre furább dolgok villannak be. Szabira kéne mennem.
-Don’t bókolj! Végén elpirulok! Azért elpaterolni nobody-t se kell. Inkább csábos smile-al betévedek hozzátok és elbűvölöm az owner-t, hátha felvesz. Where van az a hirhedt shop?-
Rebegtettem meg tündéri gyönyörűségként szempilláimat, némi ízelítőt adva abból, miféle terrorral fogom ostrom alá venni a virágboltost. Ha nő sem probléma. Akkor jöhet a szegény vidéki kislány szöveg, aki hányatatott sorsát éli a nagy és kegyetlen városban. Szenved a pénztelenségtől meg éhségtől. Mindezt megtámogatom hiteles színészi játékkal, nyert ügyem van! Legalábbis papíron. Tapasztalatból tudom, nem mindig vevők rá. Ezen úgy is ráérek rágódni. Fucky kun megint olyat mondott, amitől kuncogva bújtam el kezem mögé. Még, hogy szándékos emberölés! Hihetetlen! Megáll az eszem, ettől a sráctól. Van humurérzéke, az már biztos. Eszembe nem jutott volna, ekkora ökörséget kihozni a cigányútra futott falatkámból.
-And micsoda újító! Morzsával kill! You lennél a pereces serial killer!-
Kaptam arcom elé drámai ijedtséggel kezeimet. Igazán hízelgő volt én lehetnék az első áldozat, de a megtisztelő címet átadtam másnak. Ahogy a gyilkos szerepét is. Jobban lekötötte figyelmem, mit fog válaszolni a kíváncsiságból feltett kérdésemre. Meglepett vele! Nem számítottam rá, ez lesz a véleménye. Nagyobb agyi tekervényezést nem szántam rá, csak váratlanul ért és kész.
-Nocsak! Nem mind volna, így vélekedik me egy tapatszalt fox.- Vakartam meg orromat, némileg zavarba kavarodva. Ez a téma már az én kellemetlenségi küszöbömet is elérte. Lelkemet cirógatta, ekkora bomba nőnek nézhetnek, jelenlegi szerkóm ellenére, de továbbra se tudtam magam elképzelni egy ilyen alkotásban.
-Még szép! VIP jegy ordered! One day úgy adódna, te értesülsz róla first! Oho~h! Bármidet dedikálom, nice guy!~♥-
Mozgattam meg ujjaimat ragadozó dívaként. Domina fogam fehérjét, még egy kacsintással is megspékeltem. Nem tehetek róla. Mindenem az amatőr színészkedés. Azért, érezhető legyen, vicceltem, gyorsan átlagos decora ártatlanság hangulatba rázódva lóbáltam lábaimat. Kislányos mosollyal beburkoltam a perec maradékát és elégedetten ölembe csapva fordultam vissza Fucky kun-ra, most mi legyen. Maradunk még a folyóparton, vagy kifosztunk egy táncgépet, vagy beszabadulunk egy játékterembe kockásodni...

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakamoto Fucking Naraku
Quincy
Quincy
avatar

Male
Scorpio Monkey
Hozzászólások száma : 100
Age : 25
Tartózkodási hely : Kocsmákban megtalálsz
Registration date : 2011. Aug. 22.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Badass
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
13500/26000  (13500/26000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Szer. Ápr. 11, 2012 5:26 am

Funny ütközet – Cukancs Keimei

- Ha megint megyek, akkor majd szólok neked, ha nem itt lesz, hanem valami más országban, akkor is szólok. Felkapod a cuccodat, igazolványokat, valami dögös fekete bőrruhát… ja bocsi, elkalandoztam kicsit. –mondtam kajánul vigyorogva. – na szóval, kimegyünk előtte egy nappal, felkészülünk, bulizunk, másnap meg jövünk. Okés?
Kérdeztem vigyorogva, persze amikor én megyek, akkor kicsit más a buli. Feltéve, ha magam vagyok, akkor nagyjából három napig csak piálás, de mivel most mással mennék, játszanám a bébi csőszt. Nem lenne annyira vicces, ha elhagynám… oké, nekem az lenne, de Keikonak nem mondanám. Egyedül egy idegen városban, lehet még el is, akarnák adni, és főleg rossz lenne, ha abból a pénzből nem kapnék semmit. Neutral Persze, most kapok, egy kis verést, oké, nem fáj, sőt, inkább csak röhögni van kedvem miatta. De egy régi filmből, amit láttam, igen is lehet veszélyes. A kanalas gyilkos is ezt csinálta, egy kiskanállal vert, folyamatosan, egy pontot ütögette az áldozatát, és ha véletlenül eltört volna a kanál, akkor elővett egy másikat, néha még a merőkanál is megjelent. Kegyetlen egy film volt… kegyetlen szar.
S jött egy kisebb elszólásom, amit igaz, hogy javítottam, de a látvány, ami követte… marha vicces volt. Röhögni is kezdtem rajta, vagyis inkább csak nevetni kezdtem. Ha valami csoda miatt nem változtam volna egy kicsit, akkor szerintem nem szóltam volna, hogy látom a bugyiját. Az se kevésbé vicces, amilyen arckifejezést vág. Már-már a könnyeimet törölgetem a nevetés miatt.
- Bo… bocsi tényleg, de… hú, ez marha jó volt. Hinyemá a rohadt életbe, rég nem nevettem ilyen jót. – nagyjából minden könnyet sikerült eltüntetnem, majd következett a meglepetés. Kaphatok én is egy muffot? Kaptam már elég sokat, ami szőrtelen volt, akadt, ami kis bozontos… francba, megint másra gondoltam… Táskát kaphatok, hááát, az se annyira rossz, legalábbis tudnék vele valamit kezdeni, sőt, mivel megmondhatom, hogyan is nézzen ki, így nagy gond nem lehet.
- Nekem tetszik az ötlet… sőt, már tudom is milyen kéne. Alap, hogy legyen fekete, meg sok fémet bele, amik formázzanak egy koponyát, a hátulja lehet rabruha, fekete és szürke csíkozás remek is lesz, éééés, lepj meg a továbbiakban.
Rábíztam a döntést, mivel elég sok infot megadtam neki, így nem hiszem, hogy kapok valami csilivili vackot, ellenkezőleg, egy menő kis tatyot, amit ha megszólnak, akkor odacsapok. Hasonlóan Keikohoz, aki annyira salapált, hogy néha félre kellett hajolnom, nehogy a szemeim bánják.
- Igen, ez a csengőhangom, és ez a banda a koponyás mikrofonos, ilyenre kell számítani, ha jössz velem koncertre.
Már a zenét is ismeri, nagy meglepetés nem is érheti, max annyi, hogy egy jó páran majd a földre akarják dönteni, és nem feltétlen azért, hogy „összemaszatolják”, inkább hogy durvább legyen a buli.
- Na rendben van, de csak, mert így kéred, nem verek ki senkit a helyéről, majd jössz, vágsz egy aranyos arcot, és kész is. A bolt meg bent van a belvárosban, a neve Virágzó rozsa.
Így már nem hiszem, hogy nehéz lesz megtalálnia, és én is remélem, hogy felveszik, mert akkor nem lenne ennyire unalmas az egész. Locsolni, pakolni, venni, eladni... unalom, de Keiko csak feldobná, a hangulatot. Mert képes nevetni egy hülye viccemen is, ami miatt önelégültem vigyorgok.
- Szerintem is, sose kapnának el, sőt, már magam sütném a pereceimet is… nem hiszem, hogy akadna bárki, aki biztonságban lenne. Muhahahahaha…
Micsoda ördögi kacaj, még a galambok is rémülten menekülnek, pedig nem akartam ezt, gondoltam arra, hogy a maradékot majd nekik fogom adni.
- Nem kell zavarban lenned, jó csaj vagy, sőt, nagyon is jó. Ez van, van benned fantázia, szép karriered lehetne. – mondom én, hiszen van tapasztalatom ebben, legalábbis sok filmet megnézet már, így meg tudom mondani, hogy jó lenne, avagy se.
- Reméltem is, hogy ezt mondod? És oh… bármimet? Még zavarba hozol kedvesem, a szavadon foglak, elhiheted nekem. – ártatlan arcot vágtam, már amennyire képes vagyok rá. De az ötletén tényleg elgondolkodtam… szerintem a homlokomra kérném.
- Na, merre menjünk? Gondolom egy kis home videoban nem vagy benne, tehát valami kocsma, vagy játékterem? Mihez van kedved? Ma Naraku fizet… - vagy legalábbis segít menekülni azok elől, akiknek fizetni kéne…

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ken Aruya
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Virgo Rat
Hozzászólások száma : 183
Age : 21
Tartózkodási hely : Szabolcsveresmart
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Ex-shinigami
Hovatartozás:
Lélekenergia:
13300/15000  (13300/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Szomb. Május 05, 2012 5:00 am

~ Csintalan társ és Esküdt ellenségek - Avagy Genni, Ken, és Eliana piknikje ~

A felfelé tartó úton éreztem, hogy egyre gyengébb lesz a testem. Minden mozdulatnál mintha ezer kés döfné át az izmaimat. Semmit nem tehettem a fájdalom ellen, a reménytelen helyzet pedig kezdte elvenni az eszemet.
~Csak még feljebb... Tovább!~ Nem állhattam meg. Szememben a ragyogás megváltozott, s már nem a végletekig nyugodt és magabiztos kapitány tekintete volt, hanem egy őrültté, aki foglyul esett egy nagyobb hatalom börtönében. Patkánynak éreztem magam a kígyó szorításában. Mégis folytatnom kellett.
A nagy szenvedések közepette nem vettem észre, hogy Eliana öntudatlanul kicsúszik kezeim közül. A felismerés, hogy már nem hozom magammal, józanító pofonként ért. Mintha tisztult volna a fejem, az elmúlt percek pedig elmosódott álomnak tűntek. Éreztem, hogy még mindig nagyon gyenge vagyok, de észrevehető pozitív változás következett be.
A képek folyamatosan el akartak mosódni előttem. Fáradt voltam, és aludni akartam, de nem tehettem. A testem hihetetlen nehézzé vált, és már csak a végre tudtam koncentrálni. Mégsem fejezhettem be. Megfordultam, és észrevettem az arrancart, amint áll. Először megörültem, azt gondoltam, felébredt ő is mély álmából. Valamiért azonban nem tetszett a dolog, így muszáj voltam közelíteni. Szeme nyitva volt, ezt még így is ki tudtam venni, hogy homályosan láttam.
-Eliana, induljunk, mielőtt valami... - tekintete üres volt, és megijesztett. Szívem szerint a hajam tépkedtem volna már itt is. Mi a fene történik velem??
Folytatni akartam az utamat, ekkor azonban éreztem, hogy a hideg levegő átveszi a meleg levegő helyét. Ebben a lét nélküli világban feltámadt a jeges szél, ami kicsit jól esett, a látvány azonban ezt a kis örömömet is elvette. Eliana lehajtott fejjel állt... Átalakulva!
-Eliana... - ismét elindultam, amilyen gyorsan csak tudtam, de nem telt sokkal többre a botorkáláson kívül. Zihálva vettem a levegőt, s vér ízét éreztem a számban. Akaraterőm, félelmem, dühöm, kétségbeesésem, szeretetem a céltudatosságommal együtt azonban egyre több erőt adott, mikor észrevettem Eliana kezében a kaszáját, amint éppen a nyakához emeli.
-NEM! - üvöltöttem, és minden erőmet összeszedve odaugrottam elé, és két kézzel megmarkoltam a kaszáját, hogy ellentartsak neki. Azonban annyira meggyengültem, hogy nem tudtam konkrét győzelmet aratni. Próbáltam szólongatni, a nevén, kérleltem, utasítottam, és parancsoltam, hogy fejezze be, de nem akarta abbahagyni, az én erőm pedig csak fogyott ebben a nyomorult világban. A fejemben ördögi kacajt hallottam. Nem... nem is ördögi kacaj. Hanem maga az ördög volt az.
-Miattam ma nem hal meg senki! - azzal összeszedtem még annyi erőt, hogy rántsak egyet a kaszán. Eliana elvesztette egyensúlyát, és felém dőlt. Utáltam magam utána, de meg kellett tennem. Ahogy felém dőlt, lekevertem neki egy józanító pofont. Tudom, nem illik, de reménykedtem, hogy be fog jönni. A kasza kicsúszott a kezemből, Eliana pedig távolabb került tőlem. Én is megtorpantam.
~Nem jó... kezdem elveszíteni az állóképességemet. Vagy gyorsan csinálok valamit, vagy én is meghalok, és Genni is. ~ Reménykedtem, hogy Eliana észhez kap, de látva gépies mozgását, ez nem következett be. Ismét felemelte a kaszáját, és én gondolkodás nélkül előreszökkentem. Ezúttal nem a nyakát akarta elvágni, hanem engem célzott. Annyi időm még volt, hogy jobb lábamon elrugaszkodva elugorjak balra. Egy kisebb vágással a karomon megúsztam. Normál esetben inkább megfogtam volna a kaszát, ez esetben viszont nem vagyok elég erős ehhez.
Arra számítottam, további támadások is lesznek, ígyhát elővettem a fegyveremet. Az arrancar azonban már nem támadott többet. Egyre erősödő kántálást hallottam, több szólamban. Kapkodtam a fejem, de sehol nem láttam senkit.
-Mi a fene... - Eliana kezéből kiesett a kasza, s vörös-fekete energiacsápok kezdtek felfelé kúszni a testén. Szorosan hozzá tapadtak. Úgy nézett ki, mintha le akarta volna valami kötözni. Láttam, hogy nagyon szorosan tekeregnek felfelé rajta, és már a nyakát is elkapta. Tisztán látszódott, hogy fojtogatja, arcán azonban semmi jele nem volt a fájdalomnak - és az életnek.
Azonban tudtam, hogy még nem halhatott meg. AZ egyre erősödő ördig kántálás hatására minden kezdett egyre sötétebbé válni körülöttünk, s kaszája mintha önálló életre kelt volna. A fekete energia megfeszítette Elianát, és mellkasát kinyomta, pontosan a kasza elé.
-De hisz ez egy szertartá! - hasított belém a felismerés. Mostmár tudtam, hogy akivel szembenállok, az az ördög, vagy az egyik szolgája. Hallottam gonosz kacaját, melyből kivehető volt a mocsok álnokság, gyilkosság, ömlött belőle a rosszindulat és rettegésben tartotta az elmét.
Az lett volna a normális, ha én is meggyengülök e hang hallatán. Meg is gyengültem. Kétségbeestem, és majdnem elsírtam magam a félelemtől. Annyit kellett volna tennem, hogy ott hagyom Elianát, és elfutok, úgy legalább Gennit megmenthetem. De nem. Én nem félek az ördögtől! Kihúztam magam, erőm visszatért, akaratom megacélosodott, s félelmem eltűnt. Szorosabban markoltam kardomat, ami ennek hatására lángra lobbant. Körülöttem tiszta fény világított. Magam sem tudtam, hogy mit, de tennem kellett valamit. Elhatároztam magam: elkapom Eliana kaszáját, aztán elkapom őt is, s a lélekerőmet belevezetem. Tekintetem határozott lett. Újra önmagam lettem. És egy hangos csataüvöltéssel elindultam, hogy eldőljön mindezeknek a kimenetele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.dragonballfree.mlap.hu
Hitomi Aruya
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Virgo Rat
Hozzászólások száma : 77
Age : 21
Tartózkodási hely : itthon
Registration date : 2008. Oct. 30.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Pént. Május 11, 2012 11:45 pm

~ Csintalan társ és Esküdt ellenségek - Avagy Genni, Ken, és Eliana piknikje ~



A Rózsám szó szerint kettéhasította a levegőt. Az idegen, ocsmány lény a másodperc tört része alatt tűnt el. Tisztán emlékeztem, hogy még akkor is előttem állt, mikor a kardom milliméterekre volt a fejétől.
- Ostoba bolond! Nem tudsz nekem ártani, a Te erőd ehhez kevés. Inkább nézd végig, hogy mi történik. Kevés lélek látta a te világodból, hogy hogyan is néz ki ez. Nézd meg, mekkora rejtett energiája van egy léleknek. De ti ostobák vagytok ahhoz, hogy ezt megértsétek, csak akkor, mikor már elvesztettetek mindent, és az hozzánk kerül. - mintha hipnotizált volna. Hangja teljesen elragadott ebből a világból, és egyszerre volt undorító és gonosz, valamint kedves, és sírni tudtam volna a fájdalomtól, ha más hangot hallottam. Még Akai Nobara hangja is ridegnek, ércesnek tűnt a fejemben.
~A folyamatot nem ő irányítja. Vigyázz vele, az akaratodat akarja megtörni a hangjával! Ne hagyd magad meggyőzni!~ Mire befejezte, kezdtem visszatérni abba a világba, ahol lennem kellene. Mintha álomba merültem volna a lény hangja hallatán, s most újra felkeltem. Igyekeztem magam meggyőzni arról, hogy csak meg akar gyengíteni, hangja folyamatosan az ellenkezőjét bizonygatta, s ez kikészítette az idegeimet. Kinek higgyek? Magamnak, vagy annak, aki többet tud mint én? Vagy ez is csak hazugság lenne?... Ilyen teremtménnyel még soha nem találkoztam, és nem is vágytam volna rá.
- Nem érdekel, hogy mire képes egy lélek. Pontosan tudom, hogy bármire, ha jó oka van rá. Ezért foglak megakadályozni! - azzal előhívtam a kardomat, és felkészültem az újabb csapásra.
- Nekünk nem kell ellenségeskednünk. Mindamellett az én halálom nem oldana meg semmit, sőt! Annak olyan kimenetele lenne, amit semmilyen áldozat nem hozhat helyre! - védekezik!
~Szóval mégis csak meg tudom sebezni. Most teljesen más érvekkel jött, mint legutóbb. Vajon azt hiszi, ennyire figyelmetlen lennék? Nem, biztosan okosabb annál. Lehet, hogy... csapda??~
- Ha nem mented meg azt a két embert ott lent, akkor biztos lehetsz benne, hogy ellenségek vagyunk! - éreztem, hogy gyűlnek a könnyeim, de próbáltam visszatartani őket. - Az a két ember van ott lent, akikért én az életemet is feláldoznám. A barátaim. Nem hagyom, hogy elvedd őket tőlem! Bárki vagy és bárhonnan jöttél, nem érdekel! Takarodj vissza oda, különben végzek veled! - szája megrándult, s ebből láttam, hogy nem tetszik neki a válasz.
- Nem fogok veled harcolni, és nem parancsolhatsz nekem! Kutya vagy, akit mások irányítanak, egy báb, akinek meg kell halnia mások kedvéért! És TE lennél képes nekem ugrani? Hány olyan lényt öltél már meg, akinek voltak barátai, he? - ezúttal már nem használt a képessége. Átláttam rajta, s hangja már egyáltalán nem volt kellemes.
- Egyet sem, és ezt te is tudod jól. Ha mások irányítanának, talán most együtt lettem volna egy arrancarral? Ennyire futja csak a tudományodból, mocskos hazudozó! - Azzal a két kardot a két kezembe vettem, és beálltam harci állásba.
- És most pedig... - suttogtam - ...TAKARODJ VISSZA A HOMÁLYBA!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Szomb. Május 12, 2012 11:13 am

~ Csintalan társ és Esküdt ellenségek - Avagy Genni, Ken, és Eliana piknikje ~

Egyet biztosan tudtam. Nem akarok itt lenni. Nem akarok elveszni. Élni akarok. De hiába küzdöttem egyre csak lefelé süllyedtem, és úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt. Fulladozok. Vörös szalag kezd el a kezemre tekeredni. Míg végül befonja a teljes testemet. Nem tudok tőle megmozdulni. Jézus alakban kifeszít, és ez ellen nem tudok semmit se kezdeni. Mögöttem furcsa alakzatok kezdenek el vörösen izzani. Nem tetszik ez nekem, és a szalag szorítása is egyre rosszabb. Mintha össze akarja roppantani, és egyben érzem, hogy elszívja az erőmet. Fogalmam sincs, hogy mi ez, de szabadulni akarok. Hiába küzdök, egyszerűen nem szabadulok. Egyszer csak előttem megjelenik egy vörös hegyes energia megelevenedés. Ebből egyértelmű volt nekem, hogy mi lesz ebből. Megszűnök létezni. Ebbe a sötét fekete világban fogok meghalni. A furcsa kántáló hangok sem valami megnyugtatók.
- Együtt leszünk örökre. Segítesz nekem. Mostantól össze fogunk tartozni. Egyek leszünk.
Mikor a csapás elindult, akkor már éreztem, hogy esélyem sincsen kitérni előle, vagy megállítani. Úgy jött a halál, hogy esélyem sincsen ellene bármit is tenni. Egyszerűen behunytam a szemem, és vártam a halált.
Egyszer csak, hirtelen a sötétség kezd eltűnni. A fény elkezd mindent beborítani. Elkezdem kinyitni a szememet. Akkor megláttam Ken-t, aki éppen előttem állt. Egyik kezével az előttem levő kaszámat fogta meg a mások keze pedig a mellkasomon volt. Olyan megnyugtató látvány volt. Majdhogynem elsírtam magam. Viszont nem tudtam mozogni, és egyre inkább éreztem, hogy valami iszonyatosan szorít. Mögöttem a vörös szimbólum pedig továbbra is úgy izzott. Fejünk fölött meg valami hihetetlen lélekenergiát éreztem. Teljesen kétségbe estem, mikor tudatosult bennem hogy Genni fenn van. Ken megpróbált kiszabadítani, de egyszerűen nem sikerül neki.
- Választhatsz… Vagy te, vagy a kislány fog meghalni. Te választasz…. De tudom hogy jól döntesz. Tudod, hogy csak te vagy jó nekem. Nem véletlenül téged választottalak.
A hangot kizárólag én hallottam, ugyanis Ken egyszerűen csak azzal foglalkozott, hogy kiszabadítson, még ha fél kézzel is, illetve ezt az üzenetet kizárólag nekem címezték.
- KEN! – hirtelen felkapja a fejét – Hagyj engem… Genni-nek nagyon szüksége van rád. Menj, segíts neki. … Nem bocsátanám meg magamnak, ha baja esni. ÉRTED?! … SIESS! Hagyj engem itt. Nem lesz bajom.
Kicsit lesütöttem a szemem. De lényegében a gonosz erő is rájátszott a hazugságomra. Ugyanis a kaszámban nem volt semmi erő. Akár el is hajíthatná Ken. De én tudom, hogy ez csak egy álca.
- Úgy se tudsz időben kiszabadítani. Nem lesz semmi baj, csak menj fel Genni-hez, és védd meg. KÉRLEK! Menj már!
Szinte már könyörögtem. Annyira ragaszkodtam az élethez, és mégis. Lemondok, róla, hogy egy másik két ember élhessen tovább. Sajnos abból a szorításból nem tud senki kiszabadítani. Nem tudom milyen erő, vagy mi folyik itt, de azt már sejtem, hogy én innen nem távozhatok élve. Félek amint hátat fordít, visszaesem ugyan abba a látomásba, és onnan már nem fogok tudni felébredni….
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ken Aruya
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Virgo Rat
Hozzászólások száma : 183
Age : 21
Tartózkodási hely : Szabolcsveresmart
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Ex-shinigami
Hovatartozás:
Lélekenergia:
13300/15000  (13300/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Szomb. Május 12, 2012 10:20 pm

~ Csintalan társ és Esküdt ellenségek - Avagy Genni, Ken, és Eliana piknikje ~



Idejében elkaptam a kaszát. Immár elég erős voltam ahhoz, hogy fél kézzel tartsam fel. A másik kezemmel Eliana testét akartam kiszabadítani. Halálos nyugalmat éreztem magam körül, pedig éreztem, hogy a düh az, ami hajt, és a kétségbeesés. Nem tudom, hogyan fonódott össze ez a két egymástól teljesen különböző érzés, de nem is ez a lényeg. Majdnem teljes fényemben tündökölhettem. A kaszával boldogultam, de az én erőm tökéletes ellentétével nem igazán tudtam mit kezdeni. Maga a megtestesült gonosz a jó oldal egyik méltatlan bár, de elhivatott szolgája ellen... Menet közben Eliana is felébredt. Ez valahogy ismét erőt adott. Éreztem, hogy belül küzd valamivel, de nem tudtam felfogni, hogy mivel. Egészen addig, ameddig meg nem szólalt.
- KEN! Hagyj engem… Genni-nek nagyon szüksége van rád. Menj, segíts neki. … Nem bocsátanám meg magamnak, ha baja esni. ÉRTED?! … SIESS! Hagyj engem itt. Nem lesz bajom. - hirtelen megálltam. Nem csináltam semmit, csak lehajtott fejjel álltam. A kaszát éppen tartottam, de ez minden.
- Úgy se tudsz időben kiszabadítani. Nem lesz semmi baj, csak menj fel Genni-hez, és védd meg. KÉRLEK! Menj már! - Mintha a belőlem áradó fény kezdett volna halványulni. Felemeltem a fejem, és életemben most beszéltem a legcéltudatosabban.
- Ma SENKI nem fog meghalni az én hibámból! SENKI! - Azzal ismét elkezdtem szaggatni a vörös szalagokat, a fény pedig egyre vakítóbban világított.
- BANKAI! - ezzel az üvöltéssel megadtam a lehetőséget, hogy letépjem az energialáncokat az arrancar testéről. Hatalmas csataüvöltés közepén darabokra szakadt, és egy nagy, túlvilági üvöltés hallatszott, és lengett körül minket. A kasza végleg elgyengült. Elhúztam, és Eliana kezébe adtam.
- Azt hiszem, ez az Öné, hölgyem. Indulás felfelé! - Elkaptam a karját, és mit sem törődve fizikai és szellemi állapotával, elkezdtem száguldani felfelé, ahonnan a hatalmas lélekenergiát éreztem. Úgy érkeztünk ki a vízből, mintha egy akna robbant volna fel a folyó mélyén. A látvány azonban kissé lesokkolt. Genni több sebből vérezve támaszkodott a kardján, s egy hihetetlen ocsmány teremtés közelített felé lassan, de félelmetesen, teljesen sértetlenül.
- Ennyit értél el kicsilány! A barátod megmenekült, úgyhogy te leszel a következő! - észrevettem feszülő izmain, hogy rohamra készül, azonban egy shunpoval Genni elé kerültem. A szörnyeteg olyan közel ért hozzám, hogy majdnem összeért az orrunk, s mivel későn vette észre, hogy én ott vagyok, le akart sújtani. Szabad bal karommal elkaptam a csuklóját, és megtartottam a levegőben, Elianát pedig még előtte a fűre fektettem. A kezemben lévő lángpenge egyre erőteljesebben lángolt, s én pedig semmit nem vesztettem a lenti fényemből. Éreztem Genni hálás tekintetét a hátamon, de hallottam, hogy már megszólalni nem bír. Oldalra fordítottam a fejem, s ránéztem.
- Itt vagyok. Már nincs mitől félned. - a mocsadék előttem morgott egyet. Erre odafordultam hozzá.
- Ami pedig téged illett... - mondtam lassan, megfontoltan, miközben a szemébe néztem - ...tűnj el innen! - azzal megrántottam a csuklóját magam felé, én pedig erőteljesen arcon fejeltem. Csuklóját nem engedtem el, így megállítottam, mielőtt messzire repülhetett volna. Rántottam rajta még egyet, de most egy hatalmas rúgást kapott a gyomorszájára. Elengedtem a karját, így repülhetett, ahová akart.
- Ha nem értesz a szép szóból, akkor muszáj leszek keményebb eszközökhöz folyamodni. - feltápászkodott, és vicsorgott rám, mint egy kutya. Talán félelmetes lenne, ha nem érezném magamban ezt az erőt, így azonban szánalmasnak tűnt. Vártam a következő lépését, és reméltem, hogy elkerülöm a további harcokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.dragonballfree.mlap.hu
Hitomi Aruya
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Virgo Rat
Hozzászólások száma : 77
Age : 21
Tartózkodási hely : itthon
Registration date : 2008. Oct. 30.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Pént. Jún. 08, 2012 6:34 am

~ Csintalan társ és Esküdt ellenségek - Avagy Genni, Ken, és Eliana piknikje ~



Nem a legkellemesebb érzések közé tartozik az olyan küzdelem, mikor az ember nem állhat meg, viszont semmi esélye, s már semmi ereje. Igyekeztem elhitetni magammal, hogy e kettő közül egyik sem igaz, ezért megállás nélkül folytattam a támadást az idegen teremtmény felé, ő meg erre előszeretettel válaszolt a villám gyorsaságával és a tűz égető hatásával.
Mikor elkezdtem a harcot, már akkor tudtam, hogy az energia, amit birtoklok édeskevés, még ha beállok védekezni, akkor is. Nem volt okos dolog, hogy elkezdtem ezt a harcot, s úgy tűnik, teljesen feleslegesen, de igyekeztem magam meggyőzni az ellenkezőjéről.
Míg volt lendületem, addig nem is volt akkora baj ez az egész. De bekövetkezett az, amitől én a legjobban féltem: megálltam. Szükségét éreztem annak, hogy összeszedjem a gondolataim egy fél másodperc alatt. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy az égető sebek fájdalmát észrevegyem, rádöbbenjenek, hogy már csak lihegek, és hogy minden porcikám iszonyúan fáj. Végignéztem magamon. A ruhám több helyen szakadt volt, s vérfoltos. Ebben a szürke hangulatban, enyhe szél mellett egy madárijesztőhöz volt hasonló az alakom. Egy lihegő madárijesztőhöz. Az Átkozotthoz, kit megviseltek. Mint kinek vérdíj van a fején, s ki az irgalmat nem ismerheti. Úgy álltam ott, kardom shikai alakját kezemben tartva, mint egy trónját s hatalmát rég elvesztett király. Ha valaki látott volna, csak sejthette volna erőmet, s azt, milyen vagyok teljes pompámban.
Ez azonban nem az az alkalom, mikor megengedhettem volna magamnak bárminemű lazsálást. Lépni viszont nem léphettem, ugyanis nyilvánvaló volt: Még egy csapás, és végem van. Bár ellenfelem nem úgy néz ki, mint aki meg akar támadni, nem biztos, hogy ezzel sokáig így lesz. Szóval ki kellett zárnom annak a lehetőségét, hogy várok, és annak is, hogy kapkodok.
Álmosság vett erőt rajtam, s gyengeség. Félelem kerített hatalmába, és reménytelenség. Azt éreztem, hogy felesleges harcolnom: jobb meghalnom, mint élnem. Kardom lassan leengedtem, s lehajtottam a fejem. Meg tudtam állni a lábamon, de éreztem, hogy halott vagyok belülről. Sokat gondolkodtam később azon a napon, s a történteken. Arra jutottam, hogy megfertőzött a lény gonoszsága, s ez erőt vett a mosolygós Genni-n. Kezdtem érezni, hogy tompább lesz a világ. Figyelmetlen lettem, s eltűntek a gondolataim. Sötét üresség lett Úrrá rajtam.
Még észleltem, hogy a szörny megindul felém sebesen. Éreztem, itt a vég, de semmi félelem nem volt bennem. Sőt, úgy éreztem, régóta csak erre várok. Hát amennyire tudtam, kihúztam magam: Itt vagyok! – gondoltam magamban, s szabad utat adtam neki, hogy keresztüldöfjön.


S jött a fény! Feloldozásként hatott rám valami ragyogó… pontosabban… valaki! Elém állt, s megvédett. Ereje végtelen volt, s tisztasága vakító. Megfordult, s mondott nekem valamit.
- Ken… - ennyit tudtam kinyögni, mielőtt elájultam volna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Pént. Jún. 08, 2012 11:34 pm

~ Csintalan társ és Esküdt ellenségek - Avagy Genni, Ken, és Eliana piknikje ~

Reménykedtem nem kell többször mondanom, és belátja, hogy engem itt kell hagynia. Genni van igazán veszélyben. Ken-nek ő az egyetlen, aki valamit is számít neki. Lényegében engem miért is akarna megmenteni. Hisz már egyszer megölt. Miért ne tenné meg megint.
- Ma SENKI nem fog meghalni az én hibámból! SENKI!
Teljesen elképedtem. A határozottság, a céltudatosság. Tépte lefele az engem fogva tartó energiát. De egyszerűen nem megy. Így nem tudja leszedni rólam. Ezt ő is belátta, és úgy döntött használni fogja azt amit nekem a harc során nem volt lehetőségem látni. A kardjának a második szintjét, amire minden kapitány képes. Amit tudtam, hogy végig meg van neki. Ami ellen nem akartam küzdeni, mert tudtam esélyem sem lenne. Ken olyan volt, mint egy hatalmas fény. Teljesen elbűvölt, és úgy éreztem, hogy most már semmi baj nem történhet. Az erejét nem ellenem fogja használni. arra fogja, hogy megvédjen. Teljesen megdermedtem, és csak néztem a férfira, aki nemes egyszerűséggel eltávolította a szorító energiát úgy, hogy azt meg sem éreztem. Megragadta a kezemet, és amilyen gyorsan csak lehetett elindultunk felfele. Teljesen megfeledkeztem mindenről. Úgy éreztem semmi baj nem történhet. Hatalmas robajjal törtünk ki a dimenzióból és a vízből. Utána az események a másodpercek töredéke alatt történtek. Én magam a parton a fűben találtam Ken pedig Genni előtt termett és a végzetes lesújtást megakadályozta. Olyan volt, mint egy isten, aki a mérhetetlen lángokat birtokolja, és mindeközben úgy világít, mint a nap. Tudtam már soha nem fog a látomásba esni, és tudtam, hogy ha valaki, akkor ő képes ezt a furcsa lényt megállítani.
Fel akartam tápászkodni, hogy elinduljak Ken felé, hogy segítsek eltenni láb alól azt a férget, aki meg merte sebesíteni Genni-t. Viszont a lábam meg se mozdult. Egyszerűen nem tudtam lábra állni, sőt egyáltalán semmien komolyabb mozgást nem tudtam végezni. Egyszerűen féloldalt ültem, és csak nézni tudtam az eseményeket. Ami egyre idegesítőbb volt. Egyszerűen tehetetlennek éreztem magam. Ezt pedig utálom. Nem akarok tehetetlen lenni.
- Lehet, hogy a külső kötést sikerült leszednie, a de belsők ugyan úgy megmaradtak. … Nem tudom honnan tört elő belőle ez az erő, de ez édes kevés, hogy legyőzzön. Bár így is érdekes, hogy a másolatom ellen így tud küzdeni…
Hallottam a hátam mögül az ismerős hangot. De nem értettem. Láttam, hogy a furcsa lénnyel harcol fenn Ken, akkor mégis hogy tud a hátam mögött beszélni? Még jobban ledermedtem. A fejemet képtelen voltam akár egy centit is megmozdítani.
- A szertartás lényegében befejeződött. Már csak az kell, hogy az életedet elvegyem. … De lehet, hogy jobbat tudok. Egy fájdalmas szív sokkal hatékonyabb. Előtte lehetővé teszem, hogy lásd, ahogy a kislány meghal.
Elkerekedett a szemem. Tudtam, hogy Ken most éppen az ellenfelével harcol, aki ellen látszik, hogy képes felvenni a harcot, rendesen meg tudja ütni, sőt a földre kényszeríteni, viszont túlságosan rá összpontosít. Meg van róla győződve, hogy csak azaz egy ellenfél van, aki le kell győzni. A mögöttem lévőnek semmien lélekenergia kibocsájtása sincsen. Nem is csoda, hogy nem figyelne fel rá, ha az orvul a háta mögé kerülne, és életveszélyesen megsebesítené.
Fel akartam kiáltani Ken-nek de egyszerűen egy hang se jött ki a torkomon. Egyszerűen mintha elvette volna a hangomat. A következő pillanatban már a Ken-nek szurkoló Genni mögött jelent meg, aki mit sem sejtett a közeledő végről. Képtelen voltam felkiáltani. Képtelen voltam megmozdulni. Még pislogni is elfelejtettem. A Könny kicsordult a szemem sarkán. Tényleg ennyire tehetetlen vagyok? Tényleg ennyire nem tudok semmit tenni, hogy megakadályozzam? A lény hatalmas dárdát formázott fekete energiából. Utoljára felém mosolygott, majd elindult a végzetes csapás, mely kioltja a mit sem sejtő Genni életét.
~ Nem… Ezt nem engedem. Ezt… nem hagyom… Megállítom. … Genni nem fog meghalni. Azt nem engedem.
Megszorítottam a kaszám rúdját. Mintha magamon kívül cselekedtem volna. Eltűnt a kötés, nem éreztem a súlyt magamon, melytől képtelen voltam mozogni is. Olyan hirtelen teremtem a furcsa lény előtt, mint még soha semmikor. Tudtam, hogy esélyem sincsen megfogni a támadást. De megakadályozhatom, hogy Genni-t elérje. A dárda egyenesen a mellkasomba hatolt, és teljesen át szúrt. Az összeroskadt Genni felett volt jóval a dárda vége. A rém csak egy mosollyal tisztázta az eseményeket. Hosszú percig voltunk ebbe a pozícióba, úgy hogy senki semmit nem selytett az eseményekből. Megfogtam a dárdát. De nem volt elég erőm, hogy kihúzzam. Olyan volt, mintha a testem egyre jobban össze akarna olvadni a dárdával. Azt hiszem kezdem megérteni az eseményeket. Egyszercsak meghallom Genni Sikolyát a hátam mögött. Valószínűleg most vette észre, hogy néhány centire vagyok a háta mögött, és egy dárda van bennem. Feltehetően egy vércseppjeim hívhatták fel a figyelmet, melyek a dárda végéről a lány ruházatára csöpöghettek.
A lény felnevetett. A klón mellette termett, és ismét egy lényben összpontosultak. Mivel a dárdát elengedték én össze estem.
- Mondtam, hogy valakinek meg kell halnia, hogy a kapu bezáruljon. Szép lassan eltűnik, és a kapu bezárul. A feladatomat elvégeztem.
- Értem… - mondtam, és felnéztem a lényre – Nem valakinek a halálán van a hangsúly. Hanem arra volt szükség, hogy valaki önként áldozza fel az életét. Egy igazi áldozattal lehet csak bezárni a kaput. … A látomásban is… A választásnál is, és a mostani is csak azért volt, hogy kiprovokálja ezt a lépést. És azért szemeltél ki, mert hármunk közül, én féltettem leginkább az életemet. Ha egy ilyen áldozná fel az életét, akkor a kapu biztosan bezárul. … A fegyver a kulcs. Ezzel lehet bezárni…
Éreztem, hogy egyre inkább összpontosul az erőm egyenesen a dárdába én magam meg egyre kevésbé vagyok önmagam. A lény arckifejezéséből ítélve fején találtam a szöget. Viszont ez a tény nem igazán segít rajtam. Nem segít, hogy rájöttem a dolog nyitjára, ha néhány percen belül úgy is meghalok. Egyetlen esélyem talán az lenne, ha a dárdát ki tudnám húzni magamból, és azt ebbe az állapotába a lénybe döfném. Akkor nem engem szipkázna be, hanem őt. A szertartás szerint az önfeláldozás megvolt, most pedig élet elvételén van a sor. Feltehetően, ha teljesen magába szívott a lándzsa, akkor a lény annak segítségével bezárja a dimenziót, és eltűnik. Nem tudhatom biztosan. Hogy az elképzelésem beválik-e, de ha a lándzsa továbbra is a testembe marad, akkor biztosan eltűnök. Viszont egyedül képtelen vagyok kihúzni. Illetve ha ki is sikerülne húzni a lénybe döfés még egy bonyolult feladat lenne. Meg hát a sérülés miatt nem is biztos, hogy túlélném a lándzsa kirántását. De talán, mivel most ennyire önelégült és biztos magába a lény, ezért nem számít támadásra. Ugyanis az ő elképzelései szerint már győzött. Abban reménykedhetek, hogy Ken megpróbálja megérteni a helyzetet és segíteni.
- Húzd… hú…húzd…. ki… el…elszív… - Próbáltam nyögdécselni, hátha valaki megérni, hogy mit is akarok mondani.
De félek, hogy senki. Félek, hogy rajtam már senki nem tud segíteni. Látom, hogy beszélnek, de már nem hallok semmit. a Látásom is egyre csak romlik, és a mérhetetlen fájdalom a mellkasomban. Egyszerűen érzem, hogy egyre kevésbé tudok ellenállni a szívó erőnek. Egyre kevesebbet látok… Mire megértik, hogy mit is akartam mondani, addigra lehet, hogy már késő lesz cselekedni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ken Aruya
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Virgo Rat
Hozzászólások száma : 183
Age : 21
Tartózkodási hely : Szabolcsveresmart
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Ex-shinigami
Hovatartozás:
Lélekenergia:
13300/15000  (13300/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Szer. Jún. 27, 2012 9:23 am

~ Csintalan társ és Esküdt ellenségek - Avagy Genni, Ken, és Eliana piknikje ~




Éreztem, hogy a dolgok kezdenek az én irányításom alá kerülni. Éreztem, hogy az erő, melyet még eddig én sem éreztem magamon, most kisegít. Éreztem, hogy ura leszek a helyzetnek...
... De tévedtem. Becsaptak. Harcoltam egy lénnyel, s sikereket értem el, de az csak egy mocskos álca volt, mely nem igazi, csak szemfényvesztés. Pedig mennyire elhittem, hogy az, vicsorgása, izzó, förtelmes szemei, az agyarai, a végtagjai, s minden vele kapcsolatos, undorító gonoszság a megtermett valóságnak tűnt. Hát vívtam vele a harcot, bár ő jóformán védekezni sem tudott. Igyekeztem nem elbízni magam, s a harc terén sikerült is, csak éppen a tisztánlátásomat vesztettem el. Minden erőmmel az ellenfelemre összpontosítottam, s semmi nem téríthetett el tőle. Azt hittem, ezzel megvédhetem szeretteimet. Ha tudtam volna, hogy pont ezzel sodrom őket veszélybe. Nem tudtam, mit nem veszek észre. Bár arra odafigyelhettem volna, hogy mindkét lány szinte félholtan feküdt a földön, mire én már felértem, s akkor valahogyan ez sem volt számomra feltűnő. Az sem, hogy az ellenfelem egy másik világból származik, ahol talán az erő nem azt jelenti, amit itt. Gusztustalan egy harcmodor, most, hogy visszagondolok rá. Bár akkor még gusztustalanabbnak tartottam.
Már sokadjára sebeztem meg a szörnyeteget, aki a vicsorgáson kívül szinte semmi mást nem csinált. Mintha védekezni sem akart volna igazán. Kezdett valami nagyon nem tetszeni.
~Túl egyszerű. Ha valóban ennyire képes, Genni is elbánt volna vele, vagy legalább minimális esélye lett volna. Azonban könnyedén képes lett volna ez a rohadék megölni. ~
Kezdtem érezni, hogy jó felé terelődnek a gondolataim. Újabb támadást indítottam, lassabban, és gyengébben. Sikerült megsebeznem.
~Igen, tehát el akarja hitetni velem a tehetetlenségét. De miért? Mindenáron gyilkolni akart, és én állok vele szembe. Akkor miért…~ Mint a villámcsapás hasított belém a felismerés: Eliana! Őt szemelte ki magának!
-Szóval ezt tervezted, te rohadék! – megfordultam. Szemem a két lányt kutatta, s csakhamar megtalálta őket. Genni ájultan, vagy talán már holtan feküdt a földön, Eliana pedig rémisztő látványt nyújtott. Pontosabban az a fegyver, ami keresztüldöfte a mellkasát. Kiáltani akartam, de nem tudtam. Láttam, hogy fogy. Eltűnik az életből, mintha elfújná a szél.
~Gennit védte… Megmentette. Rajtad a sor!~
Nem cselekedhetek mindig okosan, s el kell ismernem, most is tévedtem. De bármennyire is volt ostobaság, amit tettem, nem volt más út. Shunpo-val gyorsan a szörny elé kerültem. Az IGAZI szörny elé.
- Azt mondtam, hogy nem fog meghalni SENKI az én hibámból! – bár annak idején a negyedik osztagban is szolgáltam, most mégis muszáj volt fittyet hányni ezekre az alap szabályokra. Talán még megmenthetem Elianát… Talán van esély! Elkaptam a benne levő fegyvert, megfogtam a vállát, és gyors mozdulattal kihúztam belőle. Az ördög kapott az alkalmon, és egyből felém ugrott, hogy megszerezze tőlem.
Nem fedeztem a fegyvert. Nem volt annyi időm. Gyorsan és határozottan kellett cselekednem. Hosszú évnek tűnt minden egyes pillanat. A szörny felém közeledik, én pedig megcéloztam saját fegyverével a tüdejét…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.dragonballfree.mlap.hu
Hitomi Aruya
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Virgo Rat
Hozzászólások száma : 77
Age : 21
Tartózkodási hely : itthon
Registration date : 2008. Oct. 30.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Csüt. Júl. 26, 2012 10:27 pm

~ Csintalan társ és Esküdt ellenségek - Avagy Genni, Ken, és Eliana piknikje ~


Utólag belegondolva, az én hibám volt, hogy földre kerültem, s ezzel veszélybe sodortam a többiek életét is, de akkor erre még nem volt alkalmam, időm, sem erőm gondolni. Félig eszméletlenül, rongybabaként feküdtem a földön, mert éreztem a megváltó erőt, ami megszabadított. Tudtam, hogy nem lesz baj, nem éreztem szükségét annak, hogy megmaradt erőm foszlányait összegyűjtsem arra, ha mégis történne valami baj. Mert nem történhet! Ameddig Ken itt van, addig nem!
Legalábbis ezt gondoltam akkor, tévesen. Testem és lelkem pihenésre vágyott, meggyötört állapotomban elvesztettem az akaraterőmet, és átadtam magam félig az öntudatlanságnak.
Testem mint a levegőt szívta befelé a megváltó fényt, s érezhető változások következtek be. Melengette a végtagjaimat, és gyógyította a sebeimet. Élveztem ezt a helyzetet. Aztán valami sötéten kezdte leárnyékolni a hullámokat. Kezdtek megfeszülni az izmaim.
~Ne! Ne vigyék el a fényt! Olyan jó... Kérem vissza!~ Üvöltöttem, mert szentül hittem, hogy jön ki hang a számon. Mint sok minden másban, ebben is tévedtem. Csupán egyszer-kétszer megránduló ajkaim jelezték, hogy valamit mondani szeretnék, de ez édes kevés volt a kommunikációhoz.
Bármennyire is volt negatív az érzés, elkezdtem visszatérni abba a világba, ahol most talán szükség lehet rám. Bár belül számomra hosszú-hosszú folyamatnak tűnt az ébredés, mintha ezeréves álmomból zavartak volna fel, pedig még legalább ennyit tartogattam magamnak.
Képzeletbeli takaró után nyúltam, hogy tűnjön el a hideg, és térjen vissza a kellemes melegség, ami képes megvédeni. Azonban nem találtam meg. Valamit megéreztem. Valamit, ami rossz volt, izzott, és kárörvendett. Mintha az agyam egyből felfogta volna a jelzést: tudtam, fel kell kelnem! Koncentrálnom kellett, hogy tartalékaimat összeszedjem, végtagjaimat megmozdítsam, és végre felnyissam a szemem.
A fülem kezdte befogadni a hangokat. Kardok csengése, üvöltések, vágások. Mindez jó pár méterrel felettem. Érzékeltem, hogy valaki a lábaimnál áll, s a hideg kiráz a jelenlététől. A szemem még nem működött rendesen. Csak egy fekete, homályos foltot látott, amint egy hegyes tárgyat tart a kezében. És szúrni készül.
Még ebben az állapotban is felismertem, hogy én vagyok a célpontja. Menekülni akartam, de megfagytam. Nem volt elég erőm a mozgáshoz. Mereven néztem végig, ahogy lassan, egyre magasabbra emeli a fegyverét, és végül lesúlyt…
De nem talált el. Pontosabban nem engem talált el. Hallottam a hangot, amint egy testet keresztülszúr. Egy nő állt előttem, akiben pedig az a gyilkos tárgy foglalt helyet, melyet nekem szántak. Beszédhangokat hallottam, de nem tudtam őket beazonosítani. Sokáig kellett koncentrálnom, hogy összeszedjem a gondolataim. Aztán felismertem, hogy Eliana áll előttem. Az életét adta azért, hogy én élhessek. Ettől nagyon megriadtam. Minden erőmet összeszedtem, hogy megpróbáljak felállni. Szúró fájdalmat éreztem, és ordítani akartam. De nem volt rá erőm. Nem adtam fel a harcot. Talpra kell állnom! Nem számít más! – gondoltam.
A fájdalommal nem törődve feltápászkodtam, kardomat újra kezemben fogtam, készen a támadásra, és védekezésre egyaránt. Vagy ketten halunk meg, vagy senki. Más lehetőségem nincs. Ha győzök, megmentem Elianát. Ken abban a pillanatban teljesen kiment a fejemből, ahogyan minden más is. Újra, mintha elvesztettem volna a hallásomat, a látásom homályos lett, csak a fejem zúgott, és a fájdalom volt velem az elhatározással. De nem lehetek annyira gyenge, hogy hagyjak meghalni valakit! Az nem létezik!
Megpróbáltam megemelni a kardom, hogy támadjak, s véget vessek ennek. Bárhogyan. Vagy veszítsen mindenki közülünk, vagy nyerjünk együtt!
Mikor azonban támadtam volna, egy ismerős alak teremt előttünk. Bőszen felkiáltott, majd megragadta Eliana vállát, s a benne lévő fegyvert egy erőteljes rántással kiszedte belőle, s meghajította a goromba idegen felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Pént. Júl. 27, 2012 8:01 am

~ Csintalan társ és Esküdt ellenségek - Avagy Genni, Ken, és Eliana piknikje ~

Éreztem, hogy Ken kérdés, és gondolkodás nélkül kirántja belőlem a kardot. Az őrjítő szívóerő megszűnt. Éreztem, hogy a kard már nincs bennem. Már nem szív magába. Viszont képtelen vagyok a saját lábamon megállni. Egyszerűen összerogyok. A földön fekszem. Már régen nem hallok semmit. Már nem igazán érzek semmit. A fájdalmat sem. A vérem folyik. Képtelen vagyok a fejemet forgatni. Képtelen vagyok felemelni. A vért és foltokat látok.
~ Hogy lehetek ennyire ostoba? Feláldozni magam? Ugyan mit érek el vele? Talán hős leszek? … Ugyan már… Egy ugyan olyan senki vagyok, mint akkor.
Emlékek kúsznak a fejembe. Csak emlékezet miatt fájok, és fázok. Ami a valóságtól sem állhat messze, hisz percről percre egyre több vért vesztek. Hallom ismét a lövést. Ismét látom, hogy a számomra kedves személy, akkor még nagyon az volt, egyszerűen holtan fekszik a földön. Az illető hirtelen Genni-vé alakul. Ettől még jobban megrémülök. Érzem, hogy valaki a tarkómnak nyomja a fegyvert. Ettől kikerekedik a szemem. Érzem, hogy nincs menekvés.
- Ugye milyen rossz érzés? Mindkettő miattad történt.
Hallom az ismerős, de vérfagyasztó hangot. Ekkor hirtelen a hátam mögül elindul Genni teste felé. Ken az, aki csupa vér, és hirtelen ő is összeesik. Csupa vér.
- Csak gyűlnek a hullák. De ne aggódj. Még sokat fogsz szenvedni.
Könnyek gyűlnek a szemembe. Nem akarom elhinni.
- NEEEEEEEEEEEM!!!!!!
Kiáltok fel és fordulok rémálmaim szörnye felé, akinek az arcán egy hatalmas vigyor ül. Az ujja a ravaszon van, viszont még nem lő. Egyszerűen élvezi a helyzetet. Tudja, hogy esélyem sincsen ellene.
Hirtelen éles fájdalmat érzek a mellkasomban. Lenézek, és egy kard hegye látszódik. Valaki hátulról leszúrt. Értetlenül nézek hátra. A rém volt az. Már másodjára döfi belém a kardot, és mindezt széles vigyorral.
- Ugyan mégis mit hiszel? Azt hiszed a halálod bármin is változtat? Hogy bárkit is megmenthetsz?
- Pontosan… Pontosan ezt hiszi. – fordulok vissza – Holott ez képtelenség.
Érzem, hogy a kard távozik a testemből, majd hallom, hogy a pisztoly elsül. Képtelen vagyok bármit is tenni. Tehetetlenül hátrafelé a földre esek. A golyó a fejembe ágyazódott. A könnycsepp akaratlanul is kifolyik, majd az arcomon a vér is. A fájdalom elviselhetetlen.
- Miből gondolod, hogy igazuk van? Egy élet feláldozása soha nem hiábavaló. A harcnak nincs vége. Éppen ezért össze kellene szedned magad. Nem halhatsz meg. Még nem.
A látomásból. kezdek visszatérni a valóságba. Kezemmel a sebhez kapok, ami ismét fáj. Próbálom szorítani, de a kezem gyenge.
~ Nem szabad itt meghalnom. Még nem hallhatok meg. Még nem győztem le Ken-t. Még nem győztem le őt. Én nem leszek holmi energia, ami bezár egy dimenziót.
De hiába tért vissza az élni akarásom. Kezem ismét erőtlenül leesik. A vér tovább folyik. Továbbra sem hallok semmit. Érzem, hogy fázok. Amit már régen nem éreztem. A látásomnak is teljesen vége. Hiába akarok élni. Rajtam már csak a csoda segítene. Talán ha visszakapnám valahogyan azt az erőt, amit a kard magába szívott. Akkor talán még a Regeneráló képességem megmentene. De nincs sok esély. Már semmit nem látok. Egyre sötétebb. Mintha hirtelen éjszaka lenne. Szinte érzem, hogy a fény eltűnik a szememből.
~ Kénytelen vagyok meghalni? … De hisz … De hisz … De hisz én élni akarok… ÉLNI!
Érzem a kellemes meleget. Érzem, hogy nem fáj semmi. Érzem, hogy ismét visszaszáll belém az erő.
- Nem vagy egyedül. … Bízz egy kicsit másokban is. …
Ismét érzem a fájdalmat, de ez most teljesen másmilyen. Lassan kinyitom a szememet, és lenézek. A sebnek szinte már hűlt helye van. Viszont a kezem véres. A saját vérem van rajta. Hallok hangokat, de kicsit megnyugodtam, hogy ismét élek ezért szinte azonnal vissza is ájulok.
~ Tényleg élek? Vagy már megint képzelgek?
Szeretnék felébredni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ken Aruya
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Virgo Rat
Hozzászólások száma : 183
Age : 21
Tartózkodási hely : Szabolcsveresmart
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Ex-shinigami
Hovatartozás:
Lélekenergia:
13300/15000  (13300/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Pént. Júl. 27, 2012 10:27 pm

~ Csintalan társ és Esküdt ellenségek - Avagy Genni, Ken, és Eliana piknikje ~


Ha most hibázom, vége mindennek. Nem tartom meg az ígéretem, s ez egy emberi életbe kerül. Ha most hibázom, nincs értelme még egyszer próbálkoznom.
Ezért nem fogok hibázni! Kezemben a fegyver úgy száguldott a célpontja felé, mint a villám, s mégis éveknek éreztem, míg eltalálom. Félnem kellett volna, hogy elrontom, de biztos voltam a sikerben.
~Ma senki nem fog meghalni az én hibámból!~ Csak ez járt a fejemben.
Végül mégis sikerült. A lándzsa keresztüldöfte a mocskos dögnek a mellkasát, s elkezdte beszipolyozni. Ijedten, fájdalomtól eltorzult arccal bámult rám, és üvöltött. Valami idegen nyelven szidhatott, de hál' Istennek nem értettem, hogy mit mond. Nem is akartam érteni. A förtelmes hang, amelyet kiadott, majdnem elvette a hallásomat.
A démon tehát nagy kínok közepette eltűnt, s vele együtt a fegyvere is porrá lett. A víz alatt vörös fények világítottak, s furcsa hangot adott ki. Majd a fény egyre halványabb lett, s aztán teljesen kihunyt.
- A kapu zárva... - A kardom újra az alapállapotába változott, az erőm, ami segített legyőzni ezt a lényt, elpárolgott. Valószínűleg minden tartalékomat elhasználtam tudtomon kívül, ugyanis alig bírtam megállni a lábamon. Le kellett volna feküdnöm, vagy legalább ülnöm. Már engedtem is volna a kísértésnek, mikor eszembe jutott, hogy nem vagyok egyedül. Megfordultam. Genni állt, kardján támaszkodva, csodálkozva. Ő nem igazán tudta, mi játszódott le itt az elmúlt fél órában, mégis elég csúnyán megsínylette. Nem érdemelte meg.
Ami aggasztóbb volt, az a földön fekvő Eliana. Odarohantam hozzá. Mellkasa csupa vér.
~Ha keresztül szúrta a tüdejét, nem tudom megmenteni. Könyörgöm, ne... Nem halhat meg.~ Ezt ismételgettem magamban, miközben kétségbeesetten próbáltam megszabadítani a ruháitól, melyek vérrel átáztatva tapadtak a testére.
- Nem halhat meg... Nem halhat meg. Nem halhat meg! - észre sem vettem, hogy már hangosan ismételgetem ezt az egy mondatot. Ha elveszítjük, az az én hibám. Genni nem fog nekem megbocsátani. Kezem egyre véresebb lett, s végre eljutottam Eliana testéig. Kerestem a sebet, ott, ahol a legtöbb vért találtam. De... sehol semmi. Leszaggattam egy darabot a ruhámból, s elkezdtem vele letörölni a vérét, de sebnek nyoma sem volt.
Megkönnyebbülésemben majdnem elsírtam magam. Ellenőriztem a pulzusát, és a lélegzetét. Mindkettő rendben. Csupán eszméletlen.
- Meg fogsz gyógyulni. Ígérem. - azzal felálltam mellőle, felvettem a lelökött helyre a pipám, megtömködtem dohánnyal, és rágyújtottam, hogy gondolataimba merülhessek, nyugodtan, csupán egy pár percre. Bár az nem elég, hogy összeszedjem minden gondomat és bajomat, de jobb, mint a semmi. Volt min elmélkedni, az tény. S ezt a magasba szálló füstkarikáim is igazolták.
Ahogyan azt is, hogy most ezen a környéken újra rend van. És mindenki, akinek életben kellett maradnia, biztonságban pihenhet.
- Ma senki nem hal meg az én hibámból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.dragonballfree.mlap.hu
Hitomi Aruya
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Virgo Rat
Hozzászólások száma : 77
Age : 21
Tartózkodási hely : itthon
Registration date : 2008. Oct. 30.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Kedd Aug. 14, 2012 8:44 pm


~ Csintalan társ és Esküdt ellenségek - Avagy Genni, Ken, és Eliana piknikje ~[
/i]



Harcra és halálra készen álltam, s vártam, mikor támadhatok. Mikor jön el az a pillanat, mikor minden maradék erőmet bele kell adnom egy csapásba, s ezzel kérjek éltet vagy halált magamnak, vagy mindkettőnknek. Ma nem szabad meghalni senkinek! Nem harcolni jöttünk... Nem ezt érdemeljük! Bebizonyítottuk, hogy egy arrancar piknikezhet egy shinigamival. Akkor miért nekünk kell most ezt a harcot megvívnunk? Miért nem az elvakult lelkeknek? A tudattalan lidérceknek, a fanatista shinigamiknak? Igazságtalan. Vagy hibáztunk? Megbontottunk egy rendet, amiért most büntetést érdemlünk? Nem tudom. Soha nem is fogom tudni. De nem volt szabad feladni.
Idegtépő momentum volt, ahogyan a gyilkos fegyver repült a démon felé. Valahogyan elfogott a kétely...Hogy nem sikerül, ezért harcolnom kell tovább. Meg voltam győződve saját vereségünkről. De rossz volt az előérzetem. Tévedett. A tárgy keresztülszúrta az idegen mellkasát, s elkezdte őt beszippantani.
- Itt a vége... Nyertünk! - erőtlenül, de boldogan suttogtam magam elé a szavakat. A kapitány megfordult, de először azt hittem, össze szándékozik esni. Biztosan túl sok erőt használt fel. Először engem, majd a földön fekvő arrancart nézett meg alaposan. Mikor meglátta a véres testet, elkerekedett szemmel odasietett mellé. Ijedten, megrémülve kereste a sebet a lány testén, de nem találta sehol.
~Ezt meg hogy? Hiszen láttam... láttam, ahogy leszúrta!~ Aztán mégis, elfeledtem a logikai válasz keresését, mert aznap megtanultam: ne keressünk logikát mindenben, hanem örüljünk, ha jól sülnek el a dolgok. Én pedig örültem. Ken felállt Eliana mellől, majd hozzám jött. Mosolya kedves volt, de fáradt. Mondta, hogy üljek le, s megnézte a sérüléseimet.
- [i]Veszélyes seb már nincsen rajtad, hanem csak a horzsolások, amiket esés közben szereztél. De azzal sajnos itt nem tudok mit csinálni, meg nem is vészesek. Holnapra kutya bajod nem lesz!
- azzal odahúzott magához, s megölelt. Én pedig visszaszorongattam, amennyire erőm engedte. Fáradt voltam, és gyenge, még ha a sérüléseim el is tűntek. Elengedett, és felállt. Elvonult különcködni. Én pedig odatérdeltem Eliana mellé, s vártam, hogy felébredjen. Kezemmel lágyan végigsimítottam az arcán. Túlélte. Nagyon kemény menet volt, de nem adta fel. Reméltem, hogy örülni fog, sőt, biztos voltam benne. Életét áldozta volna értem, s most úgy fog felébredni, hogy engem is így, húsvér lényként, elevenen fog ezen a világon találni.
Persze tartozom majd egy szép bocsánatkéréssel. Én rángattam bele mindenkit ebbe a partiba. Ha bárki meghalt volna... az az én hibám. Biztosan megteszi egy pár puszi, meg egy jóóóó nagy ölelés. Hátrafordultam, hogy megkeressem Kent. Ott ült az egyik fa alatt, pipázgatott, s szomorúan eregette füstkarikáit. Szívem szerint odamentem volna hozzá, s beszélgettem volna vele, de nem hagyhattam itt Elianát. Azonnal meg kell látnia, hogy mit tett: megmentett! Ha engem szúrnak le, Kennek nem lett volna ideje megérkezni időben. Nem lett volna erőm ellenkezni, és én zárom be a kaput. Így, a benne lévő küzdeni akarás megtartott engem is, és őt is, mivel Kennek volt elég ideje megjönni, s fordítani a meccsen. Mindenkinek volt szerepe... csak nekem nem. Ha én nem vagyok itt, akkor nincs az egész galiba...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Szer. Aug. 15, 2012 9:02 am

~ Csintalan társ és Esküdt ellenségek - Avagy Genni, Ken, és Eliana piknikje ~

Éreztem, hogy fekszem… Nem tudom mennyi idő telhetett el. A gondolatok kavarognak bennem. Lehet, hogy csak becsapom magam. Nem akarok meghalni. Viszont nem fáj már semmim sem. Akkor meghaltam? De nem… Én nem hiszem… Már-már tudom, hogy nem.
Szép lassan kinyitom a szemem. Az ég csodálatos. A látásom egyre jobban tisztul. Ekkor Genni-t is észreveszem, aki mellettem guggol.
- Akkor most…? Akkor most mindketten meghaltunk?...
Teszem a már-már buta kérdést. Hisz ha tényleg meghaltunk volna, akkor nem látnám, akkor én biztosan eltűnök a semmibe. Megszűnök létezni.
Genni meg sem várta, hogy elüljek már rám huppant, és olyan szorosan ölelt, ahogy csak tudott.
- Genni… Gen… - fulladoztam a szorításától – Túl szoros…
Hiába fájt szinte minden procikám attól még jól esett az ölelés. Elengedett én pedig felültem, és a sebhez kaptam. Viszont még a helye sem volt ott. Mintha nem is döftek volna le. Bár eléggé szétszórt voltam, így amilyen gyorsan csak tudtam megpróbáltam normálisabb kinézetet varázsolni magamnak. A vérfoltok viszont egyértelműen arra utalnak, hogy az eset megtörtént, de mégis csak sikerült megúsznom az esetet. Bár ezt álmaimban nem gondoltam volna.
- Ken? Hol van? Nem esett baja?
Furcsa módon aggódom érte. Mindkettőnket meg akart menteni, de a saját egésségi állapotával nem is törődött. De valahogy a fény láttán ez annyira nem volt aggasztó. Hittem benne, hogy nem semmi baja. Viszont most igen is aggódom.
Kiderült, hogy semmi baja. A fa tövébe pipázgat.
Nagy nehezen feltápászkodom. Mintha csak öreganyám állna fel, és elindulok Ken felé. Mikor odaértem, és felnéz rám, akkor kicsit elvörösödve szólok neki.
- Kösz… Köszönöm, hogy megmentettél.
Kicsit ez furcsa számomra. Aki még legutóbbi találkozásunkon lényegében megölt, az most jól meg van velem, sőt meg is menti az életemet. Bár Genni élete volt veszélyben, de akkor is. Engem igazán hagyhatott volna meghalni. Semmibe sem került volna neki.
Viszont megkönnyebbültem. A kapu bezárult, és mind a hárman túléltük. Ez annyira jó, hogy már-már úgy érzem, mintha az érzés teljesen átjárna, és mosolyra hajlana a szám. Felnézek az égre és látom, hogy a nap már lenyugvó félben van. Jól el szaladt az idő. Észre sem vettük a harcban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ken Aruya
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Virgo Rat
Hozzászólások száma : 183
Age : 21
Tartózkodási hely : Szabolcsveresmart
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Ex-shinigami
Hovatartozás:
Lélekenergia:
13300/15000  (13300/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Szer. Aug. 15, 2012 10:10 am

~ Csintalan társ és Esküdt ellenségek - Avagy Genni, Ken, és Eliana piknikje ~


Boldogan kezdhettem szívni a jól megérdemelt pipparellómat. Bár nem voltam túl boldog, bőven lett volna rá okom. Persze, most hogy minden rendben van, már nem is veszem észre a jó dolgokat, csak a negatív tényekre koncentrálok. Azért örültem, mégiscsak jó dolog, hogy megmenekültünk ilyen kilátástalan helyzetből. Csak ne lenne ez az elszökés... Genni meg fog engem utálni.
Újabb karikákat engedtem a levegőbe, jelezve, hogy itt egy gyárkémény található, mely rákokat gyárt a szervezeten belül. Csak persze ezek annyira nem finomak... Meg általában ők zabálják fel az embert. Bár már teljesen mindegy, úgyis kirúgtak: nem kell féltenem az állásomat, ott pipázok, ahol akarok. Ráadásul akkor és annyit, amennyit akarok! Bár ez már egy másik eszmefuttatás.
A tájba visszatért az élet. Bár a nap már lenyugvóban volt, madarak énekeltek, kellemes volt a szellő, és minden egyéb, amit csak kívánhatnánk egy ilyen napon. Nekem is elég hamar megjöttek az igényeim a csata után. Az időjárás pedig parancsként teljesítette minden kérésemet, szóval tényleg csak a dohányzás maradt hátra, mint munka számomra. A kis szellő elég volt, hogy tovább borzolja hajamat, én pedig lusta voltam bármit tenni ez ellen. Egy alapos fürdés kellett volna nekem akkor, nem egy fésülködés. AZ már csak a hab a tortán.
Nem tudom, meddig ültem ott és gondolkodtam egyedül. Biztosan eltelt néhány perc. A nagy szemlélődésből Eliana ébresztett fel. Mellettem állt. Jó jel, máris tud járni. Holnapra kutya baja lesz, most is szimplán a fáradtság nyúzza tovább. Egy csöppet el volt vörösödve. Megköszönte, hogy megmentettem. Néztem őt egy darabig, majd tekintetem elfordítottam róla, s a városra szegeztem azt, miközben szívtam egyet a pipámból.
- Csak tettem, amit tennem kellett. - zavarban voltam én is, így nem jöttek a megfelelő szavak - De egyébként nagyon szívesen. Viszont nem csak rajtam múlt. Te mentettél meg mindenkit, az én dolgom már csak az volt, hogy pontosan célozzak. Igazán nem az én érdemem. - tekintetem újra mosolyogva felé fordítottam, bátorítóan. Túléltünk egy ilyen helyzetet: nem mindennapi dolog! Úgyhogy itt az ideje annak, hogy ezt mindenki méltó módon megkoronázza, ki így, ki úgy. Én például a pipával. Nem egy nehéz dolog, viszont annál hasznosabb. S segít az olyan helyzetekben, mikor az ember zavarban van. Körülbelül, mint én annak a beszélgetésnek a közepén. Kínos csend ereszkedett ránk. Mielőtt még kínosabb lett volna, megtörtem.
- Találkoztál már efféle lénnyel? A shinigamiknak nincsen semmi feljegyzése róluk, s nem is a mi világunkba tartoznak. Valamint megjelenésük is nagyon ritka. De rendkívüli erővel rendelkeznek... Ez pedig nem igazán tetszik. Ha egy gyors támadást intéznek, súlyos veszteségeket szerzünk, viszont ha eláruljuk, s kivizsgálják a helyet, rájönnek, hogy összebarátkoztunk veled. S mivel nem én vagyok a főkapitány, árulás vádjával meg is ölhetnek engem is, Gennit is. Pontosabban... engem már nem. - az utolsó mondatot csak halkan mondtam. Nem akartam, hogy Genni hallja, amit mondok.
- Szóval?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.dragonballfree.mlap.hu
Hitomi Aruya
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Virgo Rat
Hozzászólások száma : 77
Age : 21
Tartózkodási hely : itthon
Registration date : 2008. Oct. 30.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   Csüt. Aug. 16, 2012 5:29 am

~ Csintalan társ és Esküdt ellenségek - Avagy Genni, Ken, és Eliana piknikje ~


Csöppet szomorúan, viszont nagy türelmetlenséggel vártam, hogy az előttem fekvő Eliana felébredjen. A térdemen ültem, s már kezdett zsibbadni a lábam, de nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. Amint kinyitja a szemét, nekem köszöntenem kell ezen a világon. Elvégre ez a szerepem, időtlen idők óta: Idegbajt okozni az embereknek, és ha lehet, ölelgetni őket. Csak tudnám, miért nem tetszik ez sokaknak? Persze, nem ez volt a legnagyobb gondom, hanem az, hogy éberen őrködjek csucsuló arrancar barátunk felett. Hatalmas vigyorral fogadtam, amint megláttam az ébredezés első és kezdődő jeleit rajta. Először csak nyitogatta a szemét, aztán pedig dünnyögött is valamit. Ez nekem elég ok volt arra, hogy alaposan a nyakába ugorjak, s egy jó szándékú fojtogatással vagy nyaktöréssel fogadjam. Szóval megvolt a megfelelő ébresztő számára. Nyögött közben valami olyasmiket, hogy megfullad, vagy valami ilyesmi, de nem igazán érdekelt. Túléltük! Ki tudja, mikor kerülünk legközelebb ilyen helyzetbe, szóval tartoztam ezzel az öleléssel.
Mikor elengedtem, szóban is kifejeztem gondolataimat.
- Úgy örülök, hogy itt vagy! Nem voltunk messze a végtől, de te megmentettél minket! - s egy újabb öleléssel ajándékoztam meg. Már elég ereje volt ahhoz, hogy kapálózzon, nekem pedig elég eszem,hogy észrevegyem, az oxigén kezd neki hiányozni, úgyhogy megint muszáj voltam elengedni. Én visszaültem, ő pedig ugyan ezt tette, csak fel. Várt egy kicsit, gondolom, pihent, mielőtt feláll. Hirtelen nem jó ötlet megindulni, főleg nem ilyen állapotban. Mondta, hogy rögtön jön. Feltápászkodott, s elindult Ken felé. Mosolyogva követtem a szememmel, s az agyam még mindig tele volt azzal a gondolattal, hogy ,,Túléltük!” Egy jó darabig csak ez járt a fejemben. De nem is csoda, túl közel voltunk a halálhoz újra, hogy ilyen könnyedén megússzuk. Se sérülések… se maradandó fizikai kár. Csak az örök emlék, melyet ki tudja, melyik világ melyik teremtménye okozott, s bennünk tart még több évszázadon, vagy netalán évezreden át. De megérte: pozitív emlék marad, még akkor is, ha mindannyian vádoljuk majd magunkat érte, vagy mindannyian érzünk kétséget.
Csak ne lenne ennyire aggasztó. Ezzel új problémát idéztünk elő. Ki tudja, mivel fogják ezt megtorolni? Vagy mennyire erősek lesznek, akik utánunk jönnek?
De minél többet gondolkodtam, rájöttem, hogy nem fognak kergetni. Elérték, amit akartak, bezárult a kapu. Ezt bármi áron képesek voltak megtenni, úgyhogy egy társuk élete nem fog ekkora háborút szítani. Legalábbis reméltem. Akkor ugyanis nagy bajban lenne a világunk, s különösen mi hárman. Hueco Mundo és Soul Society is minket kergetne, ugyanis mi robbantottuk ki. Persze ezek a démonok is minket vesznek célba először, márpedig akkor nem lesz könyörület: csak magunkra számíthatunk majd, s el fogunk bukni.
Ez azonban a jövő problémája. Nem akartam elrontani a hangulatomat azzal, hogy éppen a saját halálomat tervezgetem, ami egyébként meg egyáltalán nem is biztos. De térjünk vissza a való világba. Ken kéményként füstölt, néha a lányra nézve, az pedig elpirulva állt a volt kapitány mellett. Normális hangnemben beszélnek egymással, és valószínűleg nem éppen a következő harcuk időpontját egyeztetik le. Legalábbis reméltem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja   

Vissza az elejére Go down
 

Karakura Folyópart ~ mellette a Használt Ruhák Butikja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town ::   :: Iparnegyed-