-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Eliziana Aberquero

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
Eliziana Aberquero

nő
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 112
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Eliziana Aberquero Cl0te21950/30000Eliziana Aberquero 29y5sib  (21950/30000)

Eliziana Aberquero _
TémanyitásTárgy: Eliziana Aberquero   Eliziana Aberquero EmptyKedd Jún. 22, 2010 9:34 pm

Jelszó: Süss fel nap, fényes nap...


Név:  Eliziana Aberquero
Kaszt: Arrancar
Rang: 33., Cephalus Ó-Madaidhín fracciónja
Nem: Nő
Kor: ~300 de 16nak látszik
Felszerelések: A zanpakutou és egy kis könyvecske illetve egy kis táska amiben a könyvet illetve azt a tollat és tintát tartja amivel a könyvbe ír.
Születési dátum: 07.22
Kinézet:  Magassága 160 cm, súlya pedig 63 kg. Hosszú derékig érő fekete haja és vérvörös írisze van. A „maszkjának” a megmaradt része hosszan a gerincét és a mellkasának felső részét takarja. A lyuk pedig a mellkasát takaró „csont” közepén helyezkedik el. A ruhája hosszú és teljes mértékben elfedi a testét borító csontot és a hollow lyukat. A szám a köldöke felett található.
Jellem:  Roppant gyerekes, ugyanakkor él benne a kutatói vágy és a kíváncsiság. Bármilyen eszközhöz folyamodik, csak, hogy megvizsgálhassa azt amit szeretne, legyen az az eszköz bármennyire szadista vagy erkölcstelen. Általában nyugodt természete van, már amennyire egy gyerekes kutató az lehet, a sodrából mindössze két dologgal lehet könnyen kihozni. Ha teljes keresztnevén szólítják, illetve, ha valaki megzavarja kutatása közben.

Zanpakuto neve: Plata brazo (Ezüst karom)
Zanpakuto parancsszava: Cortar el alma, Plata brazo! (Darabold fel a lelkét, Ezüst karom!)
Resurrection: Ezüstfehér fény veszi körbe a testét. A hátán lévő csontdarabból egy farok és a feje felső részét (az orráig) takaró maszk nő ki. A kezein és a lábain a könyökéig és a térdéig húzódó karmokban végződő csont „kesztyű és csizma” képződik, ugyanakkor a szemfogai megnőnek. Így adva egykori párduckinézetéhez hasonló formát.
Képességek:

Luz de plata! (Ezüst fény): A cerohoz hasonlító energiasugár, viszont gyengébb mint az említett képesség. Ezüstfehér színű és mindössze egy erősebb bara erejével ér fel.

Maldición de corte! (Daraboló átok): A kezén lévő karmokból apró pengék röppennek ki, majd a használó akarata szerint támadják meg az ellenfelet. A pengék körülbelül egy ökölnyi nagyságúak és pengeélesek.

Előtörténet:

Emberként:


A 18.század elején születtem. A spanyol örökösödési háború idején. A szüleim menekültek, hisz a csaták szépen lassan a teljes spanyol földön honoltak. Faluról falura…. városról városra. De a harc mindenütt folyt, sehol sem voltunk biztonságban. Lassan tizenévessé cseperedtem. Reménykedtünk, hogy a háború elmúlik. Sajnos még a vége előtt történt meg a családom számára a katasztrófák netovábbja. Tűzvonalba kerültünk miközben menekültünk. A katonák árulóknak tituláltak minket és lőttek. Először az apám halt meg, majd az anyám engem védve. Mielőtt engem lelőttek, önkívületi állapotban és vérrel borítva indultam el a rám fegyvert tartó katonák felé. Halkan mondtam magamnak azt az imát, amit még édesanyám tanított volt nekem. Az egyik katona kiugrott a többi közül, majd a fegyvere csövét egyenesen a homlokomnak tartotta. Már csak két dolgot hallottam. Először azt amint hangosan felkiált, hogy „démon”, majd a ravasz kattanásának a hangját. Ezután a testem tehetetlenül hullott a földre mint egy krumplis zsák. Mikor „felébredtem” már csak katonák hullái borították a környéket. Hangos üvöltést hallottam a hátam mögül, majd elnyelt a sötétség.

Egyszerű hollowtól az Adjuchas létig:


A sötétségben apró fényforrás jelent meg. Lassan nyitottam ki a szemem, majd hangomat hallattam egy mély fájdalom dús üvöltés képében. Szemem előtt most is a csatatér volt. Csak most emberek is voltak és valami más lény. Valami, ami most akkorának tűnt mint én magam. Szándékomban volt elindulni felé, de valami elvonta a figyelmemet. Egy férfi állt előttem és ordibált. Kezét úgy tartotta, mintha lőfegyver lett volna benne. Egy emlékkép jelent meg a fejemben. Majd ezt követően két hatalmas érzés: a düh és az éhség. Gondolkodás nélkül vetettem magam a férfire és percek alatt elfogyasztottam. Az éhség viszont nem csillapodott bennem. Elindultam és az utamba akadó katonákat sorra felfaltam. Ekkor kerültem azzal a lénnyel szembe. Lassú léptekkel indultam el felé, majd eszeveszetten vetettem rá magam és harapni tépni kezdtem a testét. Felkiáltott és visszatámadott, de végül én kerültem fölül és ő is a gyomromban végezte. Furcsamód éhségem még mindig nem múlt el. Halk üvöltést hallattam aminek hatására a közelemben egy fekete lyukszerűség jelent meg. Nem törődve, hogy mi fog történni velem beugrottam a lyukba. Mikor magamhoz tértem a szokatlan utazásból az örök éjszaka világában találtam magam. Az éhségem még mindig mulaszthatatlannak tűnő fájdalom volt. A sivatagban bóklászva faltam fel a nálam gyengébb lényeket. Mikor már annyit felfaltam, hogy számon tarthatatlan volt, legalábbis nekem, hirtelen furcsa érzés kerített hatalmába. A testem átalakulni kezdett. Lassan magasságom megtöbbszöröződött, majd a kinézetem is hosszúkássá lett, akárcsak a maszkom. Az átváltozás után valami furcsa érzés vezetett egy erdőhöz. Itt minden lény olyan magas volt akárcsak én. Hónapokig vagy talán évekig éltem nyugodtan ebben az erdőben, mígnem egy nap újból feltűnt bennem az éhség érzete, ami a fejemben egy parancsoló hanggal olvadt össze ami folyton az „EGYÉL!” parancsot hangoztatta. Hamarosan fajtársaimból kezdtem falatozni. Többet és egyre többet. Mígnem újra elérkeztem az átváltozás pontjáig. Termetem hamar sokadjára csökkent. Testemet csontpáncél borította és egy párduchoz hasonló alakja volt. A mellettem óriásnak számító lényekkel nem törődve rohantam el. Ismét a végtelen sivatagot pásztázva.

Az arrancarrá válás:

Évek óta bolyongtam már a kietlen pusztán mindössze azzal foglalkozva, hogy éhségemet csillapítsam. Százakat vagy milliókat fogyasztottam el. Gyorsaságom már rég meghaladta azt amivel átváltozásomkor rendelkeztem.
– Nésssszétek mi van itt. Egy pissssszuka.
Jelent meg előttem egy termetes kígyó alakú lény, akit társai is követtek körbevéve engem. Mindenféle alakú és termetű lény volt. Mégis látszott, hogy kit tartanak a legerősebbnek, hisz mikor egy hatalmas méretű gorilla közeledett felém a többiek hátráltak.
– Mit akarsz hájpacni?
Néztem farkasszemet újdonsült vacsora jelöltemmel. A hangomon biztos lehetett érezni, hogy csak ritkán használom. Minek is lenne rá szükség ha megeszem azt akihez beszélek?
– Hájpacni? Az anyád egy hájpacni kis féreg.
Pöccent be a gorilla, majd termetes öklét a magasba emelte és egyenesen rám célozva suhintotta le. Lehet, hogy nagydarab de lassú mint a csiga. Egy ugrással kerültem ki a csapását, majd még egy hasonló cselekedettel, már a karján is voltam és erős állkapcsommal egy szép darabot haraptam ki a kezéből. Hangos ordítással jelezte nemtetszését a cselekedetemmel kapcsolatban, majd csapásai sorozatával próbált darabokra törni. Mikor csapásai keltette homokfelhőben sikeresen elértem a testét karmaimat belé mártottam és egy akrobatikus mozdulattal már darabokra is szaggattam a testét és nyugodtan falatoztam belőle. A felhördülés jelezte, hogy az engem körülvevő lények még itt vannak és nem örülnek, hogy a főnöküket könnyű szerrel legyőztem. Már ugrottak is felém, én pedig karmaimat már készítettem, hogy sorba mindeniket darabokra tépjem, mikor pillanatok alatt a földre kerültek. Meglepetten néztem a földön fekvő lényeket. Ki…. vagy mi tehette ezt? Talán én?
– Mire vársz? Egyél!
Hallottam egy hangot magam mellől. Ijedten kaptam oda a fejem. Egy fiú állt mellettem. Ember nagyságú volt, a feje tetején pedig egy hosszú szemfogakkal rendelkező maszk volt.
– Mit akarsz tőlem? Nem adom magam olyan könnyen mint ezek.
Morogtam miközben pár lépést hátráltam, de megbotlottam a nemrég legyőzött gorilla maradványiba. Ijedten tettem a mancsaimat a fejemre felkészülve a végre. De semmi nem történt.
– Elég tisztán beszélek nem? Egyél.
Bökött fejével az élettelen testek felé. Mivel mást nem tehettem engedelmeskedtem. Időbe telt, de sikeresen gyomrom töltelékei lettek a halott lények. Ezután a férfi a grabancomnál fogva indult el a sivatag középpontja felé. Megmukkanni sem mertem nehogy még a végén felfaljon vagy valami. Kis utazás után egy hatalmas várba értünk. Halk „tyű”--vel jeleztem csodálkozásomat. Ezután egy férfi elé vitt. Már a közelében csontig hatoló félelem járt át, nemhogy még mikor ránéztem. A férfi felállt, majd valamit tett velem, vagy nem is tudom, de újra elnyelt a sötétség. Mikor magamhoz tértem egy ágyban feküdtem. Riadtan keltem fel, majd még nagyobb riadalmat okozott csupasz végtagjaimat látni és a ruhát amibe feltehetőleg öltöztettek. Feltápászkodási próbálkozásom újabb meglepetéssel járt. Mégpedig a kezembe akadó fegyver képében.
– Felébredtél?
Hallottam a számomra már ismerős hangot és a fejem odakaptam. A szoba sarkába, amelyikben voltam. Ott állt a férfi aki a várba vitt engem, mikor…. mikor még más volt a testem.
– I….igen.
A kezem a szám elé kaptam. A hangom sokat változott, sokkal…. nőiesebb lett. Lassan felállva az ágyról, kissé bizonytalan léptekkel indultam el a személy felé.
– Akkor az én munkám itt véget ért.
Készült a távozásra. Gondolkodás nélkül siettem utána és átöleltem hátulról, még mielőtt kiléphetett volna.
– Legalább…. a nevedet áruld el.
– Ggio. Ggio Vega.
Gyengéden megsimogatta a fejem, majd egy kis könyvecskét nyomott a kezembe. Apró könnyek gyűltek a szemembe, ami ismételten egy újdonság volt számomra. Egy új érzés. A férfi elment. Visszasétáltam az ágyra, majd leülve rá kinyitottam a könyvet. Egy meséskönyv volt és egy párduc meséje volt benne. Egy mese, melyet ő kezdett el, én folytatom…. majd valaki befejezi.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
Shihouin Yoruichi

nő
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 33
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

Eliziana Aberquero _
TémanyitásTárgy: Re: Eliziana Aberquero   Eliziana Aberquero EmptyCsüt. Jún. 24, 2010 8:40 pm

Nincs semmi problémám az elősztoriddal, szerintem jó lett, épp ezért elfogadom.

Első szinten kezdesz, 5000 lélekenergiával, valamint 4000 ryou kezdőtőkével. Ezeket ne felejtsd el feltüntetni az elkészített adatlapodban!

Üdv köztünk, kellemesjátékot! ^^
Vissza az elejére Go down
https://bleachszerpjatek.hungarianforum.com
 

Eliziana Aberquero

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Nyilvántartás :: Előtörténetek ::   :: Arrancar-