HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Kert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 26
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

TémanyitásTárgy: Kert   Pént. Jún. 18, 2010 7:18 am

Első kert

Az első kert első ránézésre gondozatlannak tűnhet, azonban ha valaki tapasztalt, vagy már ismeri magát a helyet, rájöhet, hogy ez a gondozatlanság szándékosan lett kialakítva. Így hatásosabb a szellemkastély effekt. Wink

A kert lényegében egy sövényből kialakított labirintus, amit ha valaki nem ismer, könnyedén eltévedhet benne. Sokan tűntek már el rejtélyesen ebben a labirintusban, vagy jöttek ki úgy, hogy teljesen megőrültek. Igazából a kertészen kívül senki se tudja, hogy miket rejthetnek a labirintus ismeretlen részei.

Spoiler:
 


Hátsó kert

Az első kerttől sokkal szebb, és látszik is rajta, hogy igen sűrűn foglalkoznak vele. A telken áthaladó patak is szerepet játszik a kert kialakításában. Több hidat is kialakítottak, melyek segítségével vízbepottyanás nélkül is át lehet sétálni felette.
Itt is - akárcsak a kastélyban -, elhelyeztek néhány padot, ahol le lehet ülni beszélgetni, vagy pihengetni.

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 27
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
33500/40000  (33500/40000)

TémanyitásTárgy: Re: Kert   Hétf. Aug. 16, 2010 6:25 am

>>Előzmény<<

~ Reménytelen ismerkedési kísérlet Hitomi-módra ~


Tudtam, tudtam, tudtam, annyira tudtam! -.- Elég volt csak egy pillantást vetnem az arcára, hogy megállapítsam, sikerült még jobban elszúrnom a hangulatot a kérdésemmel T_T Sokadjára is megállapítottam, hogy ez ma nagyon nem az én napom, ezek után valóságos csoda lesz ha sikerül az előadásomat normális megtartanom. Már éppen elnézést kértem volna a hülye kérdésemért, de Zed mégis belekezdett a válaszba, ami ugyan nem volt túl konkrét, de mégsem kellett hozzá sok ész, hogy kitaláljam, mit is értett alatta. Rám is éppen elég furcsán nézett a családom, amikor szikrákat kezdett szórni az ujjam, de amögött volt magyarázat, hiszen a dolgot hozzá lehetett kötni a kezeléshez, amit kaptam, és így könnyebb volt elfogadni is. Ám a legtöbb esper esetében nem ilyen egyszerű a helyzet, és a váratlanul minden magyarázat nélkül megjelenő képességek az illető környezetéből ijedtséget válthatnak ki... Bizonyára Zed esetében is ez történt, és a családja magára hagyta, találkoztam már hasonló esettel. De 11 évesen... én annyi idős koromban még biztosan képtelen lettem volna arra, hogy egyedül éljek, még 16 évesen is nehezemre esett megbékélni a gondolattal, hogy akik mellett olyan sokáig boldog voltam, nincsenek többé.
- Gomen, biztos fájó sebeket téptem fel... Hülye ötlet volt ebbe belemenni...
Kértem bocsánatot komor képpel legalább utólag, ha már ekkora tahó voltam. Milyen egyszerű is lett volna, ha csak azért lakik azzal a Natsukival, mert a munka vagy tanulás elválasztotta őt a családjától... Manapság már nincs ilyen, csak a dráma meg a szenvedés elképzelhető. Tulajdonképpen tök jogosan kérdezett vissza és meg is érdemeltem, mégis lefagytam egy pillanatra, amikor az én életem került szóba. Valószínűleg Zed is felfedezhette ugyanazt a sötét, borús arcot, amit én is láthattam nála, amikor egy pillanatra megtorpantam. Fogalmam sem volt, hogy mennyit és mit is kéne mondanom hirtelen erre a kérdésre. Ő is megosztotta velem a fájdalmát, még ha csak érintőlegesen is, így nem lett volna fair ha én meg a boldog gyerekkoromról áradozok neki, amikor nekem is megvolt a fájdalmas időszakom. A nagyon is fájdalmas hat év balsors, ami a balesetem óta sújtott engem, és amiből mostanában látszok kilábalni.
- Elég sok közös van bennünk... Én... 16 évesen maradtam egyedül, a családom egy shi... hollowtámadás áldozata lett... Engem egy genetikus professzor ismerősöm vett magához, akit onnan ismerek, hogy meggyógyította a gyógyíthatatlannak hitt gerincsérülésem. A módszerének köszönhetem a képességem is.
Tártam beszélgetőpartnerem elé életem rosszabbik felét dióhéjban. Furcsa volt kimondani, hogy lidércek miatt halt meg a családom, hiszen nemrégen még szentül hittem hogy egy shinigami volt az oka. De még mindig nem tudok a halálistenekre úgy gondolni, mint esetleges szövetségeseimre, még Suke esetében is ellenérzések kavarognak bennem, pedig ő tette lehetővé, hogy Kotomit újra láthassam, és semmi okom nem lenne rá, hogy negatív gondolatok támadjanak bennem iránta, sőt! Talán majd ha feldolgozom végre ezt az egész őrületet ami jelenleg körülvesz, kezdve azzal, hogy teljesen ellentmondva eddigi elveimnek ismerkedni próbálok egy vadidegen pasival, és éppen kiöntjük egymásnak a lelkünket, alaposan belemászva egymás sötét múltjába. Jó, mondjuk én csináltam már ilyet korábban, de akkor az volt a célom, hogy ellenségeket szerezzek a Gotei 13-nak.
- Jól van, azt hiszem most érdemes lenne vidámabb témákra evezni.
Töröltem ki egy könnycseppet a szemem sarkából, most se úsztam meg rossz emlékeim felidézését érzelgősködés nélkül, ahogy eddig talán egyszer sem sikerült. De fejlődök, most legalább nem bőgtem el magam, igaz lehet ez csak azért van, mert nem mentem annyira bele a részletekbe, mint régebben tettem. Időközben végre kiértünk a szabadba, és a meleg napsütés meg a vidáman csicsergő madarak hangja is segített egy picit visszahozni az életkedvemet.
- Mondd csak Zed, mit csinálsz a szabadidődben? Apropó, külföldről származol? Idegen hangzású a neved.
Próbálkoztam az előbbi mondandómat meg is valósítani, hátha sikerül kijönnünk már végre ebből a rettentő komoly és sötét hangulatból, ami ránk telepedett a kantinban. Amúgy se lenne valami jó ilyen hangulatban felkészülni az előadásra, el kell terelnem valamivel a gondolataimat.

______________


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zed
Ember
Ember
avatar

Male
Gemini Snake
Hozzászólások száma : 12
Age : 28
Tartózkodási hely : Natsukinál
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
3000/7000  (3000/7000)

TémanyitásTárgy: Re: Kert   Hétf. Szept. 20, 2010 3:37 am

Most akkor lesz valami, vagy nem, vazze?!

Fasza, hogy végre találkozok valami normális csajjal, elkezdünk témázni valamiről, aztán hirtelen fejönnek a szar emlékek. Nem mintha annyira érdekelne, de azért elcseszi a hangulatot, ha feljön, hogy kinek mennyire szar volt a gyerekkora. Bár lehet jobb is, hogy így végződött, mert sok jóból maradtam volna le, ha nem esek le annak idején a fáról. Bár így is rohadt sok jóról maradtam le, de nem panaszkodom. Sosem panaszkodom, mert minek. Attól nem lesz jobb, ha elsírod a gondjaidat valakinek a vállán...illetve nem mindenkinek lesz jobb. Nekem nem, az tuti, szóval inkább pofa súlyba és hallgatom mások gondját, addig se kell a sajátomról beszélnem. Ennek rendje és módja szerint gyorsan el is regéltem a szar életem Hitominak, aztán be is kussolok, hogy Ő is elmondhassa a sajátját, hogy utána át tudjunk siklani ezen a szar témán, és valami vidámabb dologról beszéljünk. Az se érdekel, ha a fagyi ízéről, vagy a helyi járatos buszok minőségéről, csak ne erről!
- Rá se ránts! Nem tudhattad! - Legyintek hanyagul, mikor Hitomi bocsánatot kér, mert bár a téma szar, de Ő nem tudhatta, hogy nekem így sikerült az eddigi életem, szóval nem Őt okolom ezért, csak az életet, mint mindig, és inkább figyelek tovább a Lányra. Ha valamit okolni kell, rá lehet fogni az életre, vagy Aizenre.
Ahogy hallgatom Hitomit, egyre többször befurakodik egy dolog a gondolataim közé, mégpedig az, hogy több közös van bennünk, mint első látásra gondolta volna az ember. Elvégre, mikor először ránéztem a csajra, kis félénk valakinek gondoltam, aki már attól elpirul, ha ránéznek, és meg sem mer szólalni ha egy pasi van a közelben. Kellemeset kellett csalódnom, bár sikerült Hitominak elpirulnia, de ezt felírom annak a számlájára, hogy kurva jó képű vagyok. Cool Közben természetesen felmérem a terepet is, mert ugyebár nálam nem csak az a mérce, hogy az illető legyen normális, hanem legyen rajta "fogható" dolog is. Meg sem próbálom leplezni, hogy közben Hitomi hátsó felére le-lepillantok, mikor épp olyan kedvem van, de én ilyen vagyok! Ha valaki nem tud így elfogadni, azt sajnálom.Ha meg valakinek nem tetszik az életem, vagy ahogy csinálom a dolgaimat, abba beleállítom a kést. xD Természetesen közben nagyokat bólogatok, hogy lássa Hitomi, hogy figyelek, mert hát figyelek, csak közben terepszemlét is tartok.
- Szerintem is... - helyeslek megint csak, mikor felveti a témaváltás dolgát. Eleget beszéltünk a múltról, most a jelenről kell dumálni, meg a közeljövőről. Lehetséges, hogy el tudnám képzelni a vele a jövőm ,bár ki tudja. Az előző csajról is azt hittem, hogy Ő a nagy Ő, erre megcsalt a ribanc...ezek után nagyon oda kell tennie magát annak a csajnak, aki tényleg komoly dolgot akar tőlem, mert nem nagyon tudok bízni most senkiben, csak Natsukiban. Arcomon lehet kirajzolódnak ezek a gondolatok is, bár nem érdekel, meg amúgy is közben már a parkban mászkálunk, ahol jó idő van, meg minden, ami a romantikának hívott szarsághoz kell, szóval nyomassuk! Kezdeti lelkesedésemnek sikerül elszivárognia nagyon gyorsan, mert megint egy olyan téma jön fel, amit kifejezetten rühellek. A nevem. Áldom a szüleimet, hogy egy ilyen szar névvel áldottak meg, de tényleg. Még jó, hogy a suliban mindenkivel jóban vagyok, és senki sem mer az igazi nevemen szólítani, még a tanárok sem, ellenkező esetben csontok törnének. Erre most Hitomi rákérdez, minek következtében megint elkezd felfele iramodni a pumpa.
- Nem...japán vagyok...ez csak a becenevem.. - préselem ki összeszorított fogaim közül ezt a néhány szót. Utálom. Gyorsan tovább is csúszok a következő kérdésre, illetve az előzőre.
- Focizom, többnyire. Vagy a haverjaimmal lógok, bár mostanában inkább a foci. És Te? - mondom némiképp nyugodtabban már, mivel ez egy jobb téma, meg erről tudok is pofázni sokat, csak nehogy ráunjon Hitomi!

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 27
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
33500/40000  (33500/40000)

TémanyitásTárgy: Re: Kert   Vas. Okt. 03, 2010 7:15 am

~ Reménytelen ismerkedési kísérlet Hitomi-módra Fészpalm ~


Mit ne mondjak, egyszerűen roppantul zavaró, hogy az ember lánya éppen élete tragédiájáról beszél, erre a hallgatóság tekintete elkalandozik. Illetve ez önmagában még nem is lenne az, mert ha mondjuk felnézne az égre, vagy csupán maga elé meredne, így jelezve együttérzését a másik vesztesége iránt, az még szimpatikus is lenne. De hogy Zed a fenekemet kezdte el nézegetni, ráadásul úgy, hogy nem is zavartatta magát, na hát az egyszerűen... egyszerűen... nem találok szavakat rá, hogy mekkora bunkóság! Én mikor néztem az övére, amikor ő beszélt a saját nyomorúságáról? Egyáltalán mikor néztem rá ilyen szemmel úgy egyáltalán? Az egy dolog, hogy amikor elment üdítőért, akkor a látómezőmbe került a fiú addig rejtve maradt szépsége is, de egyáltalán nem bámultam meg! Vagy csak egy kicsit, és azt is úgy, hogy véletlenül felejtettem ott a szemem... A-Akárhogy is, a minimum az lenne, hogy a figyelmét ne csak bólogatással fejezze ki, hanem azzal is hogy rám néz! Mármint a szemembe, na >.> Hát ennyit arról, hogy Zed különleges, ő is csak ugyanolyan, mint a többi -.- Na nem mintha tapasztalatból tudnám milyen a többi, de azért ő is olyan!
- Mondd csak... mi lenne ha legalább megpróbálnál nem tipikus férfiként viselkedni egy percre? Kono hentai baka!!!
Szóltam le indulatosan a tettét, és már lendítettem is a lábamat, hogy egy fordulatot követően alaposan hátbarúgjam a perverz disznót, azonban azt kihagytam a számításomból, hogy ezt a rúgómozdulatot még nem gyakoroltam be, és félúton hirtelen kicsúszott a lábam alól a talaj. Rémülten vettem tudomásul egyensúlyom elvesztését és már semmit sem tehettem az ellen, hogy hanyatt vágódjak a kikövezett úton, még a kapálózás sem segített Surprised A fájdalmas földetérést követően azonban mégsem foglalkozhattam sajgó hátammal, mivel olyan szerencsétlen testhelyzeten fogtam padlót, amely minden bizonnyal remek kilátást biztosított Zed számára egy olyan ruhadarabra, amit eszem ágában sem volt megmutatni O.O Világbajnok sprintereket megszégyenítő gyorsasággal ültem fel és húztam magam alá a lábaimat, miközben rákvörös fejjel kezdtem el bámulni a fiú sportcipőjét.
- U-u-u-ugye n-n-n-n-nem láttad?
Kérdeztem remegő hangon, holott a válasz nagyon is nyilvánvaló volt, de azért én még reménykedhettem, hogy nem kapta oda a tekintetét az ösztöneitől vezérelve. Kezdtem magam úgy érezni, mint valami tucatanime ügyetlen hősnője, akinek minden egyes kísérlete látványos kudarcot fog vallani a kiszemelt fiú meghódítására. Bele se merek gondolni, hogy milyen véleménye van rólam Zednek, mást se csinálok csak felsülök előtte -.-
- Mattaku... fel tudok állni egyedül is, köszönöm...
Toltam félre a segítségként nyújtott kezet morcosan, majd szépen felálltam és leporoltam magam egyedül, nem kell nekem más segítsége ehhez. Láthatóan nem túl jó hangulatban folytattam a sétát, azt hiszem jobb lett volna a kantinban maradni. Nehéz megállapítani, hogy a fiú azért lett úgyszintén ideges, mert nem hagytam, hogy segítsen felállni - azt talán nem fogta fel, hogy hátba akartam rúgni, legalábbis remélem - vagy azért, mert a nevéről kérdeztem. Jobb a békesség alapon inkább ráhagytam a dolgot, habár nem örültem neki, hogy tisztességes bemutatkozás helyett csak egy becenevet kaptam, amikor én még nagy zavaromban a titulusomat is hozzátettem a nevemhez.
- Az... jó, én softballoztam még középiskolásként, csak aztán történt egy baleset ami elvette a kedvemet tőle, pedig talán még most is játszhatnék. Bár így belegondolva egy sportorvosi vizsgálaton valószínűleg a frászt hoznám az orvosra ^^" Eto... én rendszerint a képességemet fejlesztem ha nem dolgozom, illetve most veszek önvédelmi leckéket is egy ismerősömtől.
Válaszoltam, és meg kell valljam picit irigykedve néztem Zedre, hiszen nekem nem voltak barátnőim, akikkel kikapcsolódhattam volna, csak a nővérem, de hát vele olyan kevésszer tudok találkozni :/ Kicsit antiszociális lettem a nagy magányomban, eszembe se jutott barátkozni korábban, ráadásul egyetemre se úgy jártam, mint bárki más, szóval ott sem tudtam tartós barátságokat kötni... No de itt az ideje ezen változtatni, nemde?

______________


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zed
Ember
Ember
avatar

Male
Gemini Snake
Hozzászólások száma : 12
Age : 28
Tartózkodási hely : Natsukinál
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
3000/7000  (3000/7000)

TémanyitásTárgy: Re: Kert   Pént. Nov. 05, 2010 1:07 am

Most akkor lesz valami, vagy nem, vazze?!

A kezdeti nehézségek után végre úgy ahogy kezd beindulni a dolog! Komolyan, nemrég még azt hittem, hogy elküldöm a halálba a csajt a hülyeségei miatt, viszont mostanra már változott a helyzet. Mondjuk ez nem azt jelenti, hogy nem küldhetem még el a halálba, de az esélye már lecsökkent a minimumra, azt hiszem! xD Egy jó pont, hogy úgy-ahogy van formája, meg még esze is. Ez fontos dolog, mivel én egyetemista lennék, van mi a franc, és az egyetemisták mellé okos csaj kell, hogy leplezni tudják a hülyeségüket. Szóval mondhatni pont jó nekem, amúgy sincs már senkim egy ideje, és szükségem van rá, mert Natsuki is mindig mondja, meg Touma is folyton célozgat, de ha tovább folytatja, meg fogja tudni, hogy milyen, ha az embernek 45-ös fogkeféje van...! Meg nehogy már, hogy Neki előbb legyen nője, mint nekem! Olyan nincs, hogy néz már ki! Én százszor jóképűbb vagyok, plusz ugyebár az egyetemi csapat kapitánya és csatára vagyok, ami gyakorlatilag istenné tesz a sulin belül! Nem hiába járt hozzám korrepetálásra a bölcsészek nagy része még annó! xD Azóta is gyakran használják az akkori becenevem, vagyis a "Fürge Tigrist". Látszólag Hitominak is feltűnt, hogy nézegettem, de hát most mit csináljak? Fel kell mérni a terepet, mielőtt gyakorlatba vinnénk az elméleti tudást. Minden férfi ezt csinálja, aki nem, az meg homár!
- Akkor nem lennék önmagam! Cool Legközelebb úgy csinálom, hogy ne tűnjön fel, jó?- adom az egyszerű, de mégis nagyszerű magyarázatot. Némi viccet is bele kell vinni néha a dolgokba, különben igencsak unalmas élete lenne az embernek. Nem Zed lenne a nevem, ha nem néztem volna meg magamnak az illető Leányzó hátsó felét és lökhárítóit! Bár úgy tűnik, hogy Hitominak nem annyira vicces a szituáció, mint nekem, de hát na, lehet rám haragudni? Abból, hogy Hitomi lába vészes közelségbe kezd kerülni a hátamhoz, arra következtetek, hogy néha-néha mégiscsak lehet rám haragudni, de ez csak pillanatnyi harag, mindjárt el fog múlni úgyis!
Mint mindig, most is rohadtul igazam lett, hisz a halálos hátrúgásból egy szépre sikeredett hanyatt vágódás lett, ami tökéletes rálátást biztosított a minden férfi által oly' nagyra becsült ruhadarabra. Míg Hitomiban realizálódott mindez, nem zavartattam magam, és mindent láttam már, amit látni akartam, ami elég is volt ahhoz, hogy a dolog szintet lépjen, és elmenjünk valami helyre talizni egyet!
- Persze, hogy nem láttam! - adok választ vigyorogva a kérdésére, amiből persze egyértelművé válik, hogy láttam, de ez már kit izgat? Ami történt, megtörtént, és nem lehet már visszafordítani...sajnos. Ez a Lánynak is feltűnhet, mivel félrelöki a jobb kezem, amit segítség gyanánt nyújtottam oda, hogy legyen valamibe belekapaszkodni. de hát kérem, nem én tehetek róla, hogy a földre került, ráadásul olyan pózban. Hülye lenne az a férfi, aki nem nézni oda egy ilyen helyzetben...vagy homár! xD
Szerencsére gyorsan megnyugodtak a kedélyek, és majdnem minden úgy folytatódott, ahogy eddig, tökéletesen zavartalanul. Valami véletlen folytán Hitomi elképesztően gyorsan el tudja felejteni a velem kapcsolatos idegesítő dolgokat, fogalmam sincs miért, de lehet az van a dologban,hogy bejövök neki. Cool
Viszont, le kéne lépni innen egy csendesebb helyre, amilyen gyorsan csak lehet. Unom már ezt a szar helyet ,unalmas meg minden. A délutáni tetves előadás sem foglalkoztat annyira, helyette inkább üldögélnék a mellettem sétáló Lány társaságában valami kocsmában mondjuk. Bár gyanítom, Neki nem tetszene az ott uralkodó paraszt hangulat, ezért valami olyan helyre kéne elvinni, ami esetleg az Ő ízlésének is megfelel. Gyorsan oldalra is pillantok és szájhúzogatva végigmérem a Lányt, hogy mégis milyen ízlése lehet. Az első körben leesik, hogy valami cukrászda, vagy valami ilyesmi jöhet be neki...drága kör lesz, el kéne menni a jövőben valami diákmelóra, mert nem lesz ez így jó.
- Figyu, mi lenne ha délután összefutnánk valahol? Nem messze innen van egy Teaház, nagyon jó a sütijük, meg minden másuk is, találkozzunk ott, jó? Nekem most mennem kell, mert fel kell készülnöm a randira! - osztom meg gyorsan a tervem Hitomival, majd egy búcsúpuszit nyomok az arcára, és már húzok is el a francba innen. Kiráz a hideg ettől a helytől, na meg nem utolsó sorban a francnak sincs kedve végigülni azt a több órás unalmas előadást...inkább ellógok egy órámról és elhúzok valami kocsmába egy pofa sörre, az sokkal szórakoztatóbb, mint ez! Azért remélem, hogy Hitomi eljön délután ,és nem sértődött meg ,amiért olyan sietve ott hagytam, mert ha egyedül kéne üldögélnem a teaházban, az roppant kellemetlen lenne!

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kaibara Katsuhiko
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 17
Tartózkodási hely : mindenhol de általában sehol
Registration date : 2011. Aug. 16.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Onmiyouji
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Kert   Szer. Jún. 13, 2012 10:55 am

Ha két Onmiyouji összefut…


A kis magánküldetés véget ért. Katsuhiko visszatérve Karakurába úgy dönt, hogy végre megkeresi a Raion főhadiszállást. Reggel van még, a nap gyönyörűen süt, így úgy dönt, hogy reggeliét egy kávézó teraszán fogyasztja el. Míg a teájára vár elkezd kutakodni az utazó bőröndjében, hogy megtalálja a mesterétől kapott térképet, aminek a segítségével eljuthat a keresett helyhez. Mikor végre megtalálja, kissé meglepődik. Hát igen mestere nem épp az a rajzművész fajta így a térkép ennek megfelelően kaotikus. Bárhogy nézi, nem tud kiigazodni rajta.
Tíz perccel később végezvén a reggelivel, fizet, majd távozik. Végül azért sikerült kivennie, hogy mi micsoda ezért már van min elindulnia. El is indul a Karakurai erdő felé ahol a kastélynak lennie kell. Rendre áthalad a megjelölt utakon útkereszteződéseken, játszótereken és végül eléri, a város határát mely után már csak az erdő van. Nosza, neki is indul a hatalmas utazóbőrönddel maga mögött meg a sporttáskájával a vállán. Ahogy sétált a felé a bizonyos erdei tisztás felé ahol a főhadiszállás leledzik, elgondolkodik azon, hogy milyen jó is lett volna, ha elfogadja Eishi-onesama ajánlatát, hogy egy megbízott majd segít neki a cipekedésben. De hát így belegondolva ki a frász gondolta volna, hogy ennyire sokat kell majd gyalogolni ráadásul még egy kis plusz utat is megtett a magánnyomozósdival a gyerekeltűnések ügyében.
Na, de ezek már nem annyira lényegesek hisz már itt is van és nem halt bele, hogy egymaga hozta el a cuccait idáig. A mikor megáll, a hatalmas birtok előtt egyetlen ép szemecskéje kikerekedik és szája is tátva marad a kastély és elülső kert láttán. Gyönyörű és egyben szokatlan látványt nyújt számára a tornyokkal és miegymással tarkított építmény melyből Japánban nem sokat láthat az ember. Megérkezett. Megmarkolja erősen a guruló utazóbőrönd fogantyúját majd egy nagyobb levegővétel után elindul a hatalmas vaskapu felé. Szépen megmunkált, gyönyörű kapu a jobb oldalán egy kisebb haranggal. Odament majd megkongatta. A jellegzetes harangszó után vár néhány percet, de nem érkezik senki. Közelebb lép a kapuhoz és belekapaszkodik, hogy feljebb húzva rajta magát betekinthessen, hátha megpillant valakit a sövények közt. Bár nem is érti, miért nem fogadja senki a portán, még a harangocska hangos zaja sem keltette fel senki figyelmét? Ki tudja az azonban biztos, hogy a kapu nyitva. Ez akkor jön, a lány tudomására mikor belecsimpaszkodik és abban a pillanatban a kapu kinyílik. Meglepődve tapasztalja, hogy a kapu csakúgy vele együtt megmozdul így abban a pillanatban le is száll róla. Nem várakozik ezután sokat, csak fogja a cókmókját és besétál a már nyitott kapun.
Amint beljebb sétál, azonban egy igen kellemetlen problémával találja szembe magát. Egy bokorlabirintus. Elég magas ahhoz, hogy az alacsony lány ne tudjon átlátni a bokrok felett és azzal jelentősen lecsökkentve az erre szánt idejét. Nincs, mit tenni tehát nekivág a labirintusnak. Mivel, hogy fogalma sincs merre kéne mennie, hogy kijusson, úgy dönt, az ösztöneire hallgat, hogy kijuthasson. Eleinte be is válik a dolog, de aztán folyton csak zsákutcába botlik, ráadásul nehezíti a kijutást az, hogy folyton lépteket hall maga mögött és elsuhanó árnyakat lát.
~ … szembeszállni a saját démonaiddal? Csak nem erre értették? ~ rémlik fel Katsuhikoban a kapu mellett álló tábla felirata és nagyon reméli, hogy az egész csak amolyan figyelmeztető maszlag a kíváncsiskodóknak. A biztonság kedvéért azonban néha oda-oda kap a ruhájába rejtett wakizashihoz.


______________



Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aoyama Tsubakimine Yui
Ember
Ember
avatar

Female
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 18
Age : 19
Tartózkodási hely : Kokoro no Shiro
Registration date : 2012. Jan. 25.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: onmyouji
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Kert   Szer. Jún. 27, 2012 5:50 am

Ha két Onmyouji összefut…


Noha Yui immár a Tsubakimine famíliától függetlenül, önálló életet kezdhetett, ez korántsem jelentette azt, hogy a család nem figyelne oda minden lépésére. Kiszolgáló személyzete a tudtán kívül folyamatosan jelent a tevékenységéről a lán fejének - nem mintha ez amúgy különösebben foglalkoztatná a lányt - és a család képviselete időnként megjelenik a kastélyban, hogy személyesen is ellenőrizzék, minden rendben van-e vele. A legutóbbi látogatás éppen előző nap volt esedékes, és ezúttal Yui apja mellett bokros teendői ellenére maga a családfő is időt szakított a klán számára oly' értékes fiatal lány boldogulásának megtekintésére. A tradicionális ceremóniák és az erőállapotának felmérése ugyan cseppet sem volt szokatlan számára, ám így is kimerítő volt az egész napos program, különösen a kényelmetlen ruhákban, amiket ráadott a cselédje. Többször is kis híja volt, hogy mindenki általános megbotránkoztatására kibújjon a kimonójából, ám szerencséjére az őt jól ismerő személyzete még időben reagált a baljós jelekre és megakadályozták ebben a butaságban.
Ettől függetlenül is kapott feddést azonban, mind harci képességei látszólagos csökkenése, mind tevékenysége hiánya okán. Míg új életébe beleszokott, valóban elhanyagolta kicsit a feladatát, sokkal inkább foglalkoztatták az újdonságok, melyek körülvették. Az iskolai élet szokatlanul sok időt vett el tőle, még ha tulajdonképpen semmi különöset sem csinált, csupán hagyta, hogy Aoi-chan oda rángassa, ahová tetszik neki, na meg persze tanult. A nála valamivel fiatalabb lány energikusságával megragadta a figyelmét, még ha időnként mindezt ijesztőnek is találta.
Most viszont az ejnye-bejnye miatt kénytelen volt visszatérni ahhoz, amiért eredetileg Karakurába jött, vagyis a démonűzéshez. A juureichi biztosította, hogy a városban az átlagosnál jóval magasabb legyen a természetfeletti tevékenység, ám előbb mégis úgy döntött, hogy magát a kastélyt szabadítja meg az ártó szellemektől. Biztos volt benne, hogy az ódon épületben hemzsegnek a youkaiok, már pusztán abból az okból kifolyólag is, hogy az ilyen helyeken előszeretettel tanyáznak ezek a lények, erre pedig csak rátett egy lapáttal, hogy számos magas lélekenergiájú ember fordult meg itt, ami csak még jobban vonzotta ezeket a teremtményeket. Hallott a legendákról is, melyek a kastélyt magát, vagy a kertet övezték, így eme apró ösztökélés kellő motivációt jelentett számára ahhoz, hogy végre hozzálásson annak, amit már hetek óta tervezett. Különösen a kihaltabb szárnyak után érdeklődött, ám meglepetésére csak néhány alacsony szintű youkait talált, mikor végigjárta ezeket. Igaz, inkább szürkületkor jellemző a veszélyesebb lények tevékenysége, nem pedig reggel, ám így is jóval többre számított ennél.
Arcán ugyan nem látszott, de csalódottan fordította lépteit az első kert felé, melyről a legtöbb legenda szólt. Bízott benne, hogy ott találni fog néhány kihívást jelentő teremtményt, amíg az útvesztőben szándékosan eltéved. Másképpen nem lett volna sikeres a küldetése ezen a napon, és elégedett sem lett volna magával, ahogy ővele sem lett volna elégedett senki. Az ápolatlannak tűnő sövény között járva végig erősen összpontosított, hogy a legkisebb zavart is észrevegye, és néhány percet követően valamit meg is érzett. Egy pillanatra felvonta a szemöldökét, és óvatosan közelíteni kezdett a zavar forrása felé. Ugyan az mozgott, de ez cseppet sem zavarta, az viszont már annál inkább, hogy furcsa émelygés kerítette hatalmába, ahogy közelebb ért. Az egyik elágazásnál befordulva aztán végül szembetalálkozott egy lánnyal, látszólag belőle jött az energia, amit érzett. Ekkora már kifejezetten rosszul volt, lehajtott fejjel, nehezen lélegezve pillantott fel a szemkötős alakra, sápadt arcáról viszont így sem tükröződött semmi érzelem. Némán bámult az idegenre, valamiért úgy érezte, hogy fenyegetést jelent rá, ahogy arra sem talált magyarázatot, hogy miért is lett rosszul. Lehet, hogy nem a lány teszi, hanem valamilyen youkai van a közvetlen közelben, ám erre jelenleg nem talált bizonyítékot, és mivel fenyegetést érzett, így lila íriszei is lassan izzani kezdtek. Függetlenül attól, hogy milyen veszély leselkedett rá, felkészült volt arra, hogy válaszoljon rá.

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kaibara Katsuhiko
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 17
Tartózkodási hely : mindenhol de általában sehol
Registration date : 2011. Aug. 16.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Onmiyouji
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Kert   Szer. Júl. 18, 2012 11:06 am

Ha két Onmyouji összefut…





Idegesítő, nyomasztó egy hely. Ez jár végig a lány fejében, ahogy vélhetőleg egyre jobban eltéved a labirintusban. A folytonos mocorgások és léptek zaja már nem kelt benne félelmet mégis minden egyes rezzenés után kapja a fejét. Ez is csak reflex, szokás, ami a harcok miatt ragadt rá.
Egyszer csak érzékei egy ismerős erőt éreznek meg. Youkai, igen minden bizonnyal csak az lehet, bár sokkal gyengében lehet érezni pedig, nincs, messze sőt még mintha emberi reiatsu is párosulna hozzá.
~ Masaka… csak nem?~ fut végig ismét egy gondolat a fejében. Youkai és ember, lehetséges, hogy egy keverékkel van dolga? Ezen járt ugyan is az esze, ahogy lassú léptekkel lépegetett az erő forrása felé. Nem sieti el a dolgot, igaz általában egyből támad, hogy ne adhasson esélyt arra, hogy rá támadjanak ám most az ismeretlen környezetre való tekintettel inkább vár, amíg szembe nem találkozik az idegennel. Na meg persze még nem volt szerencséje találkozni egy ehhez a lényhez hasonlóval, így nem tudja, mire számítson. Olvasott róla a klán feljegyzéseiben, de még nem találkozott egyel sem. Igen ritka a félig ember félig youkai lények, még a saját mestere sem találkozott egyel se.
Az utazó bőröndöt és a sporttáskát is leteszi félúton a következő kanyarig amerről a lényt érzékeli. A jegyzet füzetétől és a rátűzött filctoltól is megszabadul hisz a harchoz arra semmi szükség, ugyan is itt harc lesz. Csak erre számít, még nem igazán találkozott olyan youkaival mely ne támadta volna meg kivéve persze a klán szolgálatában állókat. Biztos, ami biztos Egyre csak közelebb, és közelebb ér érzi így hát meg is áll és közben jobb kezét becsúsztatja a kimonojába az obi fölött, hogy megragadja az ott elrejtett wakizashi markolatát. Lassan előhúzza a pengét, maga elé emeli vízszintes állásban úgy, hogy a fegyver éle előre felé néz. Ekkor lép ki a bozótlabirintus egyik fala mögül egy lány. Egy fiatal lány az, még Katsuhikónál is alacsonyabb, nem sokkal, ugyan de alacsonyabb. Katsu-chan egyetlen egy ép szeme előbb villámgyorsan végigpásztázza a lányt. Egyáltalán nem tűnik veszélyesnek első látásra. Azonban minden bizonyossággal érezhető a belőle áramló két létforma keveredett ereje melyet aztán a felizzó lila szemek is megerősítenek. Így hát a gyors szemrevétel után nem habozik és támadásba lendül, mielőtt még azt ellenfele tenné meg. Érzelmet nem tükröző tekintete ellenére is jól látható, hogy a fiatal onmyouji jelenléte már most rosszullétet kelt az idegenben. Katsuhiko kezében a fegyverrel kezd meg egy lépést előre felé, mellyel aktiválja a Tsukegami nevű helyváltoztató képességét így valószínűleg nagy meglepetést okozhat ellenfelének azzal, hogy alig fél másodperc alatt a kettőjük közötti távolság alig pár centiméterre szűkül illetve, hogy a kezében tartott penge alig egy mini méterre áll csak meg a nyakától. Persze az sem biztos, hogy ez összejön, ki tudja, hisz még nem volt alkalma találkozni egy félvérrel nem tudhatja, milyen képességei vannak, nem tudhatja, mire számítson.
Lényeg a lényeg, ha sikerül is megközelítenie a lány nem öli meg egyből bármennyire is ezt súgják az ösztönei. Inkább kivárja, hogy mit lép a másik fél és, hogy ez által is információkhoz jusson az ember-youkai keverékekről. Harctól ittas tekintetével azonban végig megpróbálja fenn tartani a szemkontaktust, így ha szükséges bármikor bevetheti a Shinseina kotobát.


______________



Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aoyama Tsubakimine Yui
Ember
Ember
avatar

Female
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 18
Age : 19
Tartózkodási hely : Kokoro no Shiro
Registration date : 2012. Jan. 25.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: onmyouji
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Kert   Hétf. Okt. 15, 2012 7:25 am

Ha két Onmyouji összefut…

Ha nem lett volna szinte mindenre felkészülve, még talán meg is lepte volna az emberfeletti sebesség, de fiatal kora ellenére viszonylag tapasztaltnak és tanultnak számított már "szakmájában", így eleve úgy tartotta súlypontját, hogy szükség esetén ki tudjon térni. Egy légies mozdulattal szökkent hátrébb, ám a leérkezés már korántsem volt ilyen elegáns. Rosszullétének köszönhetően megingott a lábán, csak lélekjelenlétének köszönhetően sikerült talpon maradnia. Kifejezéstelen tekintettel nézett fel és kezét felemelve hívta elő a benne rejlő erőket, melyeknek hatására erős légmozgás jelentkezett körülötte. Míg a kavargó szél akadályozta a megközelítését, addig transzformációja és végbe ment. Szép ruhája helyett immár a számára jóval praktikusabb tradicionális öltözetét viselhette, kezébe pedig naginatájának markolata simult jólesően, melynek pengéjén megcsillant a fény, ahogy elfordította.
- ... mi vagy? - szólalt meg halk, színtelen hangján, mely azonban remegett egy kicsit a furcsa émelygés miatt. Bizonyos volt benne, hogy még nem találkozott hasonló entitással, olyannal semmiképp, aki ilyen hatással lett volna rá, az ismeretlenség pedig zavarta. A lánynak oka volt, hogy rátámadjon, ez is tisztán látszott számára. Ám abban már korántsem volt biztos, miért is törnek az életére. Inkább azon fáradozott, hogy ellenfelét felmérje. Fél szemén kötés, kezében egy wakizashi. Mindkettő hatalmas előnyt adott neki, látásának holtterét kihasználhatta, fegyvere pedig messzebbre ért. Összeszorította a fogát, erősebben megmarkolta a naginatát, és ő is bemutatta, hogy képes gyorsabban mozogni, mint egy közönséges ember. Ugyan ő csak izmainak teljes kapacitását használta ki ősi vére segítségével, ahhoz talán elég volt, hogy futásának sebességével meglepje a másikat. A lány elfedett szemének irányába mozgott, hogy holtterébe kerülhessen, és mihelyst elég közel ért, máris szúrt a fegyverével. Első mozdulata egy csel volt a fej felé, de a mozdulatot félbeszakította, és a pengét egy pillanatra hátra húzva már indította is a valódi szúrást. Mellkas, szívtájék. Nem habozott volna megölni a másikat, gyilkos szándéka még úgy is egyértelmű volt, hogy rosszulléte akadályozta az igazán gyors és precíz mozgásban. Azonban egyre inkább elhatalmasodott rajta a megmagyarázhatatlan érzés, és a támadást követően egyszerűen összerogytak a lábai és a földre zuhant. Hevesen lihegett, verejtékezett és rázta a hideg, mint akinek magas láza van. Valahogy youkai formájában mintha még erősebben hatott volna rá a furcsa aura.
- ... te... csinál...lod? - kérdezte akadozva, miközben megkísérelt feltápászkodni a földről. Karját maga alá húzva nyomta fel magát, de csak félútig jutott, és visszarogyott. Úgy érezte, mintha minden erejét kiszívták volna.

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Kert   

Vissza az elejére Go down
 

Kert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town :: Kokoro no Shiro - Lelkek kastélya-