HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Ülésterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 26
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

TémanyitásTárgy: Ülésterem   Pént. Jún. 18, 2010 6:56 am

Az egyetlen modernnek is látszó helyiség az egész kastélyban. Egy nagyobb raktárból lett kialakítva, így egyszerűen megoldható a terem elsötétítése, mivel nincsenek ablakok. A levegő mozgását légkondival oldották meg. Mint az a képen is látszik, a szobában a vörös és a világosbarna szín dominál.

Ezen a helyen szokták megbeszélni a fontosabb ügyeket, mint például: tagfelvétel, éves költségvetés, büntetések... stb.

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net
Hoshi Ikari
Ember
Ember
avatar

Male
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 348
Age : 30
Tartózkodási hely : Otthon, Luxi, Tipi, Oroszlán rezidencia, Tokyo Media Center, PMC, Tomátó szentélye
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 40

Karakterinformáció
Rang: FaTal erroR! énekese
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
23500/26000  (23500/26000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Hétf. Nov. 14, 2011 6:45 am

d(-_^)Raion úri murid(-_^)

#1. feladatIsmerkedés
    A névjegykártyák hordása, valamint eredeti név ráírása kötelező! Ülés során a rajta szereplő keresztnév alapján lesz mindenki szólítva. Ebben a játékban, minden résztvevő leül egy számára tetsző helyre a körbe állított székek közül. Közös megegyezés, vagy önfeláldozás végett, valaki megkezdi a játékot. Mesél magáról néhány szóban.
    Általános információk. Honnan jött, hány éves, dolgozik, tanul, mik a hobbijai, hány testvére van, van e háziállata, mi a kedvenc étele, itala, ruha márkája, stb. Bemutatkozása végeztével a kör tovább halad, de mielőtt újabb mese következne, feltehet egy kérdést a leendő bemutatkozónak. Nem kötelező, de ajánlatos!  (A kör haladási iránya: óramutató járásával egyező)

#2. feladatMondd „Különleges vagyok!”
    Egész este során zajló játék. Mindenkire érvényes megkötés nélkül. Lényege, hogy bárki, bármikor összeütheti tenyereit, ekkor az összes ülésen résztvevőnek egyszerre és hangosan kell mondania a feladat jelmondatát, tehát azt: „Különleges vagyok!”
    Aki nem teljesíti arra büntető kérdés róható fel, melyet az ülés vezetője, Chikamatsu Osamu tesz fel neki tetsző témában. Választ kötelező adni!

#3. feladatSzálló labda
    Ha nagy a tiltakozás, akkor kihagyható! Lényege, hogy egy puha, színes, pamutlabdát dobálnak egymás között az ülés résztvevői. Valamint, a labdát elkapó személyről meg kell mondania a dobónak, mi volt róla első benyomása, miután belépett a terembe és ez jó vagy rossz irányba módosult az idő teltével. Fontos, hogy az eldobó nem tarthatja sokáig kézben a labdát! Tíz másodperc alatt valakihez kell juttatnia. Értelemszerűen kétszer nem dobhatja ugyanannak a személynek.

#4. feladatKépesség
    Bejáratnál lévő dobozból mindenki köteles egy fecnit húzni. A papírok különböző színűek, különböző kérdésekkel. Értelemszerűen mindenki sajátjára válaszol, de ha szeretne máséra is reagálni, akkor nyugodt szívvel megteheti, de illendően, csak a válaszra hivatott személyt követően.
    Dobozban lévő színes papírok és a hozzájuk tartozó kérdés:
    • Piros - Röviden mutasd be képességed! Miért nem szereted? Sorolj fel, néhány indokot.
    • Zöld - Röviden mutasd be képességed! Miért szereted? Sorolj fel néhány indokot.
    • Sárga - Röviden mutasd be képességed! Miként jöttél rá különleges képességgel rendelkezel?
    • Lila - Röviden mutasd be képességed! Tarts demonstrációt!
    • Kék - Röviden mutasd be képességed! Mihez szeretnél kezdeni a képességeddel? Mi a célod?
    • Rózsaszín - Röviden mutasd be képességed! Szeretnél a képességed nélkül élni? (Ha igen, miért. Ha nem, miért.)



Széles mosollyal lépett be a hatalmas, elképesztő és nagyon nagy kastély bejáratán. Boldogságos várakozásától teljesen bezsongott. Végre találkozhatott sok érdekes és hozzá hasonló, vagy ha nem is, az se baj, de sok-sok új emberrel ismerkedhetett össze. Ráadásul részt vehetett az ülés kidolgozásában! Még szerencse nem rég olvasott valami motivációs programról, amit munkahelyen szoktak csinálni. Most nem épp dolgozni jött, de azt írták benne sok feladatot lehet hétköznapi életben használni, vagy micsoda. Pontosan nem értette mit magyaráztak, csak azt ragadta ki a sorok közül, játék, labda, szivárvány, lapok, filctoll, fogócska, bújócska és közös jelszó! Nem baj! Ennyiből remek ötleti támadtak, amiket feladatokba sorakoztatott, szóval most sietősre veszi lépteit és meglesi mik maradtak meg belőle. Azért útközben még belefért néhány kép. Annyira nem kellett rohannia, figyelmen kívül kelljen hagynia a szépséges környezetet. Kattogtatott pár képet, had legyen mit mutogatnia, ha kérdezik merre járt, mit látott és kikkel találkozott. Ez az előcsarnok, amúgy is hatalmas volt! Az ő háza se kicsi, de ide kétszer befért volna. A képzelgéstől úgy tátotta száját, mint egy múzeumban bóklászó turista. Nem, mintha ne úgy érezte volna magát. Apropó idegenvezetés! Innen merre kellett tovább mennie? Valami szupertitkos ajtót kellett keresnie? De hol? Valamelyik festmény mögött, vagy csak úgy a falon, vagy itt lesz a lába alatt, mert az alagsorban lesznek?
Kétségbe esett, de garantáltan izgatott nézelődését, hamarosan egy inasnak öltözött férfi zavarta meg, aki háta mögött krákogva adta tudtára ne keressen titkos ajtókat a lépcső alatt, hanem legyen szíves követni az emeleti ülésterembe. Mit volt mit tenni, még szép lelkesen masírozott az idős bácsi után, végestelen végig csillogó szemekkel toporogva egy-egy lassításnál. Nem bírt magával! Annyira találkozni akart már kicsike csapatával. Mármint nem az ő csapata volt. Ő ilyen tag vagy mi volt benne. Tök mindegy, mert látni akarta őket! Hogy néznek ki. Sok lány van közöttük, vagy inkább srácokkal lesz. Nála idősebbek, vagy ő fogja magát kínosan öregnek érezni, esetleg totál vegyesek lesznek? Huh, már alig várta elérje az ülésterem bejáratát, aminek ajtajára hatalmas papírral volt kifüggesztve a terem programja. Azonnal visítva csapott le rá. Ott voltak az ötletei…, ami maradt belőlük. Többségüket elvették. Nem érti miért, de ez a néhány is örömmel töltötte el. Hasznosnak érezte magát. Igaz, többségük máshogy festett, mint emlékszik. Kicsikét máshogy írta le a pontokat, de lehet csak azért, gondolja így, mert rengeteg hangulatjelet használt és nem ért az ilyen karót nyelt fogalmazáshoz.
Túljutva az olvasáson terembe rontva tette össze tenyereit. Ott volt! Bejutott! Lehullt a lepel! Végre a teremben állt az eddig arc nélküli emberkék között. Mindenkihez tudott végre igazi, hús vér pofit képzelni a ronda „guess who?” fantom képek helyett. Még szép, nem vesztegethette idejét néma ácsorgással. Villámgyorsan felragasztotta – sikeresen fordítva, erről valaki szólhatXD – személyazonosságát hordozó matricáját, húzott a dobozból egy papírost, ami meglepő mód a rózsaszín lett és izgatottan lehuppant egy üres székre. Igazából nem figyelte, hova sikerült letennie hátsóját. Akkor tűnt fel neki ki mellé sodorta az élet, amikor a kicsike lány vörösödve nyöszörögni nem kezdett. Értetlenül a hangforrás felé pillantva egy ájulás szélén evickélő tinivel találta magát szembe – Midori;) -. Szegény nem nézett ki túl jól. Mintha elkapott volna valami csúnya betegséget és végét járta volna.
-Jo-jól vagy? Fáj valamid? Beteg vagy?-
Legyezgette a lány arcát kétségbe esetten. Nagyon rosszul festett. Nem akart pánikot kelteni, hogy haldokló van köreikben, de attól még szörnyűségesen aggódott. Remélte semmi komoly. Valami átmeneti idegesség, vagy hasonló nyavalya. Azért, biztos, ami biztos a furcsán angol japánul vagy japán angolul beszélő kislányhoz fordult. Úgy tűnt ismerik egymást. Hátha ő kimenthette ebből a helyzetből és elmondja mi lelte a másikat.
-Tu-tudod mi baja lehet? Ugye semmi súlyos? JÉJ! Te aztán nagyon fiatal vagy és nagyon, nagyon cuki cicád van! Mi a neve?-
Mosolyodott el csodája jeléül. Korán kezdi a képesség kidolgozást, vagyis fejlesztést. Igazából nem pontosan érti minek lehetne nevezni. Tulajdonképpen az egész képességes résszel nincs tisztában. Határozottan dereng megpróbálták neki elmagyarázni nem véletlenül lát fura szalagokat, amik ott sincsenek, de még is ott vannak, csak nem látszódnak, viszont azt már nem értette, miért csak ő látja és ha csak ő látja, akkor miért olyan biztosak benne nem csak képzeli? Ördögi kör! Sose fogja rendesen megérteni. Inkább hagyja a csudába, mielőtt teljesen belegubancolódik. Hamarosan jöhettek a feladatok! Kár, hogy nem bírta kivárni.
-Helloka mindenki! Umi vagyok. –
Bökött rá frissen felragasztott névjegykártyájára széles, megnyerő és sztárhoz méltó mosollyal. Ha nem lett volna túlságosan izgatott még valami beállást is megkísérel, de annyira áramjárta borsóként zsongott, szivárványló háttér előtt csillámlott, mint egy szeretetre éhes kicsi házi állatka, aki semmi másra se vágyik, csak fogadják örökbe tányérnyi kutyuska szemeivel együtt.
- Remélem nagyszerű napot fogunk együtt tölteni és ti is annyira izgatottak vagytok, mint én! Mivel is kezdünk? Uh! Kezdhetem én?-
Meresztette bolygónyi könyörgő szemeit az ülés vezetőjére, miközben majd leborult székéről. Lehet felesleges volt jelentkezni, hiszen nem iskolában voltak, de annyira ki szerette volna próbálni.

______________

Don't hurt me ~♫

Friends:
 


A hozzászólást Hoshi Ikari összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Feb. 15, 2012 9:53 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yuzuri Kouhei
Fullbringer
Fullbringer
avatar

Male
Pisces Pig
Hozzászólások száma : 50
Age : 22
Tartózkodási hely : Karakura
Registration date : 2010. Jun. 09.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Seitokai titkár
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Kedd Nov. 15, 2011 4:14 am

Raion úri muri

Egy hangyányi bátortalanság mutatkozhatott meg rajtam, ahogy a díszes vaskapu előtt megkongattam a vészharangot. Nem tehetek róla, egyszerűen kényelmetlenül érzem magam, amikor ismeretlen helyekre kell bebocsátást nyernem, különösen amikor ilyen szokatlan megoldásokkal találkozok. Lehetne persze cikibb is. Ha magammal hoztam volna a húgomat, ő jó eséllyel nem bírt volna leszállni a harang beszéltetésétől, legfeljebb akkor ha már legalább háromszor rászóltam Fészpalm És persze akkor nekem kéne bocsánatot kérnem a viselkedéséért. Igaz ez valamiféle ismerkedős délután lesz, mégis úgy döntöttem, hogy otthon hagyom. Egyrészt, mert csúnya, önző módon nem akartam az egséz időt azzal tölteni, hogy figyelek rá, másrészt mert még nem voltam benne biztos, hogy őt is érdemes lenne-e ide felvételiztetni, először látni akartam a helyet a saját szememmel is. Még csak pár napja vagyok tag, de már az első alkalommal itt kellett töltenem szinte az egész napomat. Legalább volt annyi haszna az ittlétemnek, hogy mutattak néhány trükköt, amit a képességem nélkül is tudok használni. Csak gyakorolni kell őket... sokat :/
Nem tudtam mire számítsak a mai alkalommal kapcsolatban, de részt akartam venni ezen az összejövetelen mindenképpen. Sok tapasztalatot szerezhetek a hozzám hasonló emberek élményeiből, hátha lesznek olyan tagok is, akik tudnak néhány jó tanáccsal szolgálni azzal kapcsolatban, hogy mégis hogyan kéne kezelnem ezt a kis ajándékot, ami számomra inkább átok. Szerencsére a bejutásom akadályoktól és problémáktól mentes volt és a kísértetkastély feeling sem zavart... nagyon. Este, egyedül biztos más lenne a helyzet ^^" Így nappal viszont inkább hangulatos volt a környezet és az is megnyugtatott, hogy más emberek is voltak itt, szóval semmi baj nem történhet, meg jó időpontban is érkeztem. Bent a kastélyban, mint mindig, most is első dolgom volt megkeresni a mosdót, hogy kezet moshassak és felfrissítsem magam kicsit. Még a tükörbe is belemosolyogtam, hátha. Igaz kicsit bugyutának éreztem magam tőle, meg egyébként is olyan idióta a mosolyom :/ De akkor más nem volt hátra, mint belevetni magam a dolog közepébe, azaz irány az emelet Surprised
- Szent ég, mint valami anonim alkoholisták terápiája o.O"
Hüledeztem az ajtóra kifüggesztett program láttán, melyet azért jó alaposan elolvastam... háromszor is. Alapvetően tulajdonképpen tetszettek a feladatok a másodikat leszámítva, legalább adott valami irányt a délutánnak és nem csak vaktában fogunk barátkozni. Abban nem vagyok túl jó, legalábbis ha nekem kell kezdeményeznem ^^" A névjegykártyára nagy műgonddal, a legszebb gyöngykanjijaimmal írtam fel a nevem, hogy aztán hasonlóan precízen ragasszam fel a címkét a ruhámra. Remélem nem ferde és nincs túl alacsonyan sem, de azt hiszem nem. Figyeltem rá, meg tetszett is a végeredmény Surprised A dobozból jó alapos keverés után húztam ki a mélyéről egy szép piros cetlit, aminek a feladat leírását látva örültem is, meg nem is. Elvégre legalább beszélhetek majd az engem érintő legégetőbb problémáról, ugyanakkor nem voltam benne biztos, hogy szeretnék is róla, így mindenki előtt ^^" A teremben körbenézve már jó néhány alakot láttam a székeken üldögélni, így én is megközelítettem a körben elhelyezett üléseket. Nem számítottam ismerős arcra, de legnagyobb meglepetésemre megpillantottam Tsukatani-sant is. Rögtön izgatottá váltam, hiszen kíváncsi voltam milyen képessége is lehet a lánynak. Nem is gondoltam volna, hogy ő is egy "közülünk" Surprised Jó lett volna mellé leülni, de egy kisebb lány és egy meglehetősen nyugtalannak, izgágának tűnő figura már közrefogta őt. Sebaj, jobb is talán így, nem tudnék higgadtan gondolkodni úgy, hogy a közvetlen közelemben van ^^" Szóval inkább választottam egy olyan széket, ami kellő távolságra volt a számomra ismeretlen figuráktól - nem akartam az arcukba mászni - és ahonnan jól láttam Midorit. Némán szemlélődtem innentől kezdve, amíg el nem kezdődött a foglalkozás.


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Torao Sorajin
Ember
Ember
avatar

Male
Aquarius Cat
Hozzászólások száma : 65
Age : 29
Tartózkodási hely : Egyetemi könyvtár/Stúdió/Lakása
Registration date : 2009. Aug. 28.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Ember, Énekes
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7500/12000  (7500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Szomb. Nov. 26, 2011 5:24 am

~ Raion úri muri ~


Elég nyugtalanul ücsörgött az egyetemen, mert folyton az járt a fejében, hogy mégis normális-e, hogy ilyen dolgokba keveri magát. Lehet nem gondolta igazán komolyan, mikor igent mondott Umi unszolására, hogy este tiszteletét tegye a Raionnak nevezett szervezet egyik közös összejövetelén. Igazából kétségek között őrlődött, mert nagyon nem szeretett volna belekeveredni semmilyen ilyen titkos szervezet köreibe, másrészt viszont aggódott annyira legjobb barátjáért, hogy ne hagyja nyugodni a dolog, és kíváncsi legyen arra, hogy milyen emberekkel hozta össze a sors. Vajon találkozhat ott olyannal, akinek hozzá hasonló képessége van? Vagy minden különleges ember másféleképp különleges? Ezen csak az utóbbi időben kezdett el gondolkozni, miután tisztába került vele, hogy tényleg nem ő az egyetlen, aki megmagyarázhatatlan eredetű dolgokra képes. Persze van annyi józan esze, hogy sejtse, elég valószínűtlen, hogy ez egyedülálló eset legyen, de azért mégis más szemtől szemben találkozni olyanokkal, akik szintén szellemeket látnak, és reális magyarázattal nem leírható képességekkel rendelkeznek. Annyit már leszűrt, hogy egy biztosan közös momentum az a természetfeletti érzékkelése közöttük. Olyan szívesen írt volna ebből tanulmányt, hogy ki mit tud, és mióta, és hogy hogyan tud vele együtt élni. Nagyon elkezdte érdekelni a téma! De sajnos tisztában volt vele, hogy ez csak egy álom marad, hiszen valljuk be, elképzelhetetlen, hogy egy ilyen vizsgálati dokumentációt komolyan vegyenek… és nem utolsó sorban ki lenne olyan idióta, hogy nyilvánosan felvállalja azt, ami miatt valószínűleg elmebetegnek néznék. Pedig lassan ideje lenne már valami szakdolgozati téma után néznie, ugyanis vészesen kézzel fogható közelségbe került az államvizsga néven emlegetett rémség. Többek között pont ezért ül most is itt bent az egyetemen, és hallgatja a professzor előadását arról, hogy milyen lehetőségeik vannak. Szóval nem ártana egy kicsit figyelni is rá… Tolla végét rágcsálva túrt bele a hajába, hogy próbálja koncentrálásra erőltetni magát, és bőszen jegyzetelte az elhangzó fontos momentumokat. A kínkeservesen eltelő előadás után sietősen elbúcsúzkodott csoporttársaitól, és pattant be az autójába. Most kivételesen nem szokás szerint tömegközlekedve érkezett, mert minél hamarabb haza akart érni, hogy legyen ideje összekészülődni mire Umi érte jön. Annak ellenére, hogy imádta, nem igazán szeretett kocsival jönni, mert túlságosan felvágósnak érezte volna magát, ha diákként egy Porsche-val parkol az épület előtt, mikor nagyon jól tudja, hogy a legtöbb szaktársának még azért is részmunkaidős állást kell vállalnia, hogy az albérletét fent tudja tartani. A mai tényleg csak egy különleges eset volt. Néhányan így is elég nagy szemeket meresztettek rá, ahogy megállt előtte, majd a biztonsági zár feloldása után be is pattant, hogy sebtében elhajtson. Itt különösen nem szerette reklámozni, hogy egyetemista létére már jócskán el van látva olyan dolgokkal, amiért másnak még vagy tíz tizenöt évnyi karriert kell felépítenie. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, ahogy maga mögött hagyta az épületegyüttest, és vette hazafelé az irányt. A megbeszéltek szerint Umi érte jön, és együtt mennek el arra a címre, amit a biztonság kedvéért azért ő is megkapott. Azonban ez nem igazán akart összejönni, mert Sky hiába figyelte az órát, barátja csak nem akart feltűnni… próbálkozott telefonon elérni, de csak a rögzítő állt vele szóba. Hirtelen kicsit kétségbe is esett, hogy nem történt-e valami baj, mert ismerte Umi sebességkedvelő vezetési szokásait, ami most határozottan nem nyugtatta meg. Kitartóan próbálkozott hívogatni, egyre idegesebben, mire végül sikerült elérnie, és egy szánom-bánom mentegetőzés következett arról, hogy a nagy izgalomban el lett felejtve a megbeszélt közös érkezés. Sky olyannyira megkönnyebbült a ténytől, hogy semmi baja, hogy még haragudni sem tudott rá azért, mert elfelejtett érte jönni. Viszont ha nem szeretne nagyon elkésni, rögvest indulnia is kéne, mert magától kell odatalálnia. Összekapva a cuccát, ami igazából nem volt sokkal több, mint a telefonja tárcája és kulcsai, máris caplatott le a lépcsőn, hogy megint elvigye egy körre szeretett Porsche-ját. A műholdas helymeghatározó rendszer segítségével nem is volt olyan nagy ördöngösség eltalálni a megadott címre, még annak ellenére sem, hogy csak annyit tudott a környékről, hogy egy nagy kastélyszerű épületet keressen. Mikor meglátta, természetesen egyből felismerte a keresendő épületet, és hajtott be a tágas udvarba, ahol meg is pillantotta társa ismerős autóját. Már tényleg megnyugodott a felől, hogy tényleg jó helyen jár, így szépen leparkolt, és belépve a kastélyba egyből meg is kapta az idegenvezetést. Útközben az este „alapszabályait” is felvázolták neki, így nem érte váratlanul a gyűlésterem ajtajában elhelyezett asztalka az üres és színes cetlikkel. A névtáblaként funkcionálóra felfirkantotta a nevét, majd húzott egyet a színesek közül is, egy lilát tudva magénak. Nem tudta tényleg jó ötlet lesz-e demonstrációt tartania, de nem szerette volna kifogáskereséssel megzavarni az estét, ahol tulajdonképpen majdhogynem hívatlan vendég. Körbepillantva a teremben elég vegyes társaság került a szeme elé, akik közül nem sokakból nézte volna ki, hogy különleges képességgel rendelkeznek. Ezt most nem lenézésképp értette, csak szimplán annyira vegyes volt a társaság, hogy még őt is meglepte mennyire véletlenszerűen alakulhattak ki ezek a dolgok. Hiába, nem tudott teljesen elszakadni a fejében járó analizáló témától. Ki tudja, talán évek múltán változik annyit a világ, hogy elfogadottá váljon az emberiségnek ez az új oldala is, és akkor még a végén tényleg megírhatja azt a pszichológiai tanulmányt.
- Legközelebb légy szíves azzal kezd, hogy nem felejtesz el engem… -lépett oda Umi mögé sóhajtva, ahogy elcsípte a kezdődő társalgás fonalát. Hiába nem tudott rá haragudni, azért haloványan oldalba könyökölte mikor leült mellé. Ennyi azért kijárt neki azok után, hogy miatta késett el. De aztán eszébe jutott, hogy még nem mutatkozott be, ezért hamar felpattant és pótolta ezt a hiányosságot.
- Jaj elnézést! Az én nevem… ö Torao Sorajin. –biccentett a többiek felé. - De nyugodtan hívhattok Sky-nak is –tette hozzá, ahogy megpillantotta a társa névjegykártyáján díszelgő Umi nevet. Valószínűleg neki nem volt világos az erre megfogalmazott „szabály”, amit csak egy újabb sóhajtással konstatált. De nem szeretett volna tovább akadékoskodni, így csak csendben pillantott körbe megint, miközben Umi ismét a kezébe vette a feladatok végrehajtásának fonalát.


______________

More than words~ ♪♫

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hayashi Aoi
Ember
Ember
avatar

Female
Aries Tiger
Hozzászólások száma : 77
Age : 19
Tartózkodási hely : Karakura Raizer Team főhadiszállásán, Midori~onee-channél, Karakura Highschool ESUO-ESU clubjában, betámadva Souru Society valamely pontját, helpelni Holmes-mesuta~nak the detectiv feladatokban *3*
Registration date : 2011. May. 15.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Karakura Highschool harmadik évfolyamos diákja, Seitokai - Junior alelnöke, Karakura Raizer Team al'vezetője, Raion tag, Michiwonka szerelmgyár alkalmazottja
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
15000/26000  (15000/26000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Szer. Feb. 08, 2012 6:05 am

Raion úri muri
Már nagyon big türelmetlenséggel ueitoltam, hogy Mido~onee-chan végre elkészüljön and indulhassunk. Egyáltalán no knowolom készülődés közben Mido~onee-chant… több ruhát húz fel wan találkozó előtt, mint I egész évben! Surprised Már századszorra szólok fel, hogy ha no supiidozik, akkor Miyavi-nyan and I tényleg elindulunk egyedül, aztán majd utánunk jön, hátha ezzel hatok rá and supiidobb lesz, but mindig az a „jasuto a minittsu” válasz… |-( Big szusszanással, szúró tekintettel rukkuzok fel az emelet irányába, karba tett kézzel, egyik lábammal dobolva the padlón. Magamban már számoltam is the minittsuket, hogy ez the „jasuto a minittsu” vajon meddig fog elhúzódni. Amikor the 396 minittsunál the lépcsőn felbukkant végre valahára Mido~onee-chan!
- Végre! Siess, siess, Mido~onee-chan, mert the végén elkésünk! – ragadom meg the handoját and kezdem el húzni magam után, mielőtt meggondolja magát the ruhát illetően and visszafordul átcserélni 1000x is wan másikra, ami szerinte alkalomhoz illő lenne. -__-’’ Pedig szerintem the fuaasuto is guddo volt… okey, no tetszett the karaaje, but ezt no kellett volna ennyire the haatore vennie. T_T”
Beszállva the kaaba sayeltem máris the sofőrnek, hogy legyen szíves indulni lehetőleg minél supiidobban, mert már nyakunkon the megjelenési idő. Izgatottan ültem az ülésben, melynek hatására el is kezdtem mesélni Merlin Hittocky-senseiiel való találkozásomat Mido~onee-channak ismételten, hiszen mégis akkor tudtam meg ezt the Raionos dolgot. Egyszerűen képtelen vagyok megunni, úgy érzem újból and újból el kell, hogy sayeljem Mido~onee-channak! *-*
Megérkezve and kiszállva the kaaból, handomban szorongatva Miyavi-nyant, földig érő szájjal néztem the biiig épületet, mely elénk tárult. Tényleg big uizaadoképző, ahogy Merlink Hittocky-sensei is mesélte! *o*
- Wooow! Ez nagyon byuuteifuru! Rettsugo! *w* - nagyokat lépdelve indultam is the bejárathoz Mido~onee-chan előtt, hogy wan kopogás kíséretében be is nyithassak, mert kívülről nagyon byuuteifuru, but vajon milyen lehet belülről? *o* Már alig vártam, hogy láthassam and amint beléptem, jobban elképedtem, mint odakint. Tényleg vérbeli shatoo! – Ide akarok költözni, tiszta Harry Potter! Águddo afutanuun! – integettem the ruhájából ítélve valami idegenvezetőnek, gondolom. Surprised [color=#E36D8A]– The Raionokat, the Raionokat saachiljük, ugye? Ugye. Azt hiszem, yes. Ugye, Mido~onee-chan? scratch – hadarom el, hogy miért is vagyunk itt we ketten, hátha útba knowol igazítani. Bár cseppet sem tagadom, haatoes örömest körbejárnám the helyet, but the találkozó fontosabb, így ezt későbbre kell halasztanom. T_T No tehetek róla, now először vagyok wan big shatooban, már alig ueitoltam ténybe tény, but fúúú *o*… hogy now halasztanom kell the körülnézést, ez olyan baddo. T3T” But sebaj, ahogy Nagyapi sayelné: „mindennek eljön the maga ideje”. Vagy mi… Surprised
Amint odakísértek minket the doahoz, mely mögött the találka van, azon nyomban megakadt the aizum the kiíráson. Értetlenül pislogtam rá and míg Mido~onee-chan belemerült elolvasásába I addig big okosan bólogattam, mint aki knowolja, mi is van odaírva – mert knowoltam… wan részét ám’! *o*but voltak darabok, amik homályba vesztek el. @.@
- Mi-Mido~onee-chaaan… mi van ide írva? T_T – kérdezem nyafogva, feladva az olvasást, mutatva the peepaaroka. Ismételten nagyon sok érdekesség jött ki nekem wan mondatból, but biztosan no írtak benne „doggutáprólanduindoopucolóról”. Legalábbis gondolom… vagy yes? O.o The rejtély megoldásához ueitoltam Mido~onee-chan rövid vázlatát the peepaaról szóló dolgokkal kapcsolatban, melyek egész egyszerűnek tűntek így hallva, mint olvasva! *o* - Ja, hogy csak ennyi! Surprised The misshon no hangoznak baddoul, szerintem guddo lesz Mido~onee-chan! *_* - majd rögvest nekiestem the doboznak, amelyből big kotorászást követően végül wan byuuteifuru buruu peepaat húztam ki, ezután lelkesen nyitottam is be the doan.
- Laliho! *w* - üdvözlöm big happiisen the már itt lévő ismeretlen ismerősöket, szintén Raion tagokat, mint amik we is vagyunk. *-* Supiido terepszemlét alkalmazva végül Mido~onee-chantól puriizultam heruput the byuuteifuru buruu peepaahoz tartózó misshonhoz, hogy now akkor pontosan mi is? Surprised Aztán nekiestem the namaejegykaado megírásának. Igaz, wan ideig elbíbelődtem vele, mert megakadtam theorijinaru namae” megadásánál. Puriizu, nekem theTuxedo-cat” is orijinaru, hiszen I vagyok! T^T Viszont, no fedhetem csak úgy fel the kílétemet? °o° Bár… tőlük no kell féltenem ezt the shiikurettot szerintem… Surprised Meg ott van az „Aoitsonnamaem is and az „Aoidité” is! ._.” Mohohoho, mit csináljak? T_T Miyavi-nyant nyomorgatva görnyedtem the peepaa felett, míg végül arra az elhatározásra no jutottam, hogy mindegyiket ráírom! *o* Azt no adták meg, hogy mennyit lehet ideírni! Surprised
- Rukkuz ide, Mido~onee-chan! *w*big mosollyal az arcomon helyezem fel the namaejegykaadot and supiidozok mellé, hogy megmutassam, milyen ötletes voltam, aztán lepattanok wan székre and kíváncsian rukkuzom az éppen érkezőket. Már alig ueitolom, hogy belekezdjünk az ismerkedésbe, szeretek nyuu embereket megismerni, mert milyen guddo már az! *-* Annyira belemerültem the nyuu arcok vizslatásába, hogy hirtelen észre sem vettem Mido~onee-chan furcsa viselkedését magam mellett, míg wan kedves úr rá no kérdezett. O.o”
- Öhmháh?! Nahát, Mido~onee-chan?! O.O – meglepetten fordulok felé and húzom el arca előtt handomat párszor, hogy reagáljon valamit, ami az egészséges emberekre utal. Így általában akkor szokott viselkedni, amikor valami big híres emberre fankodik. No knowolom now mi üthetett belé. o.O” Amint jobban szemügyre vettem the kedves booit, szinte azonnal koppant, ráadásul még csörömpölt is az oka Mido~onee-chan viselkedését illetően. Hogy nehogy lebuktassam szegényt elkerültem the látványos homlokon csapást magamnak akushont. Thehehe, no, no, semmiség, no aggódj, csupán lámpalázas! >o<” - vakarom meg tarkómat zavartan, miközben igyekszem valami raibuhű füllentést alkalmazni Mido~onee-chan érdekében. Még Miyavi-nyant is úgy mozgatom másik handomben, mintha helyeslően bólogatna igazat adva sayelésemnek. - *^* 13 éves vagyok! – húzom ki magamat büszkén, mégis csak idén kezdtem el the bigok sukuurujában való tanulást! *w* - Oh, ő super hero Miyavi-nyan! Yoroshiku! Cool – kisebb akutaai hangváltoztatással, mélyebbre véve hangomat, olyan igazi Miyavi-nyanosan adom elő th ebig bemutatkozását. *o* Hohoho, no is kell sayelni tökéletes szinkronhang lehetnék. Cool No hiába… ez az álmom! *w*
- Yes!big aizukkel rukkuztem and hallgattam végig bemutatkozását. Milyen bátor, hogy csak így belevágott az egészbe, I biztos no mertem volna kezdeni! Surprised No is hiába illettem wan kisebb tapsolással the bemutatkozása után, hogy mindenki rá figyeljen. *_* Az I részemről no is gond, hogyha már nekiállt ő is hajtja végre the fuaasuto kört.
- Yo! – köszöntöttem the későn betoppanót. No mintha baj lett volna, hogy késett, we is majdnem késtünk Mido~onee-channal. >///<” – Rá se ránts! Még csak now kezdtünk bele az ismerkedős részbe, pont jókor érkeztél! *w* Amúgy Mido~onee-chan miatt we is majdnem késtünk. *-*” - igyekeztem bátorítani the helyet foglalásra, hogy folytathassuk az ismerkedős dolgot. Már kíváncsi voltam the bátor Shii~nii-chan (Umi) további adataira! *.*

Spoiler:
 

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aoyama Tsubakimine Yui
Ember
Ember
avatar

Female
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 18
Age : 19
Tartózkodási hely : Kokoro no Shiro
Registration date : 2012. Jan. 25.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: onmyouji
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Szomb. Feb. 11, 2012 9:30 am

Rájön Uri Geller Muri


Egykedvűen bámult kifelé második emeleti szobája ablakán, miközben szobalánya éppen a hosszú haját fésülte aprólékos alapossággal, törekedve arra, hogy minden hajszál és tincs rendezett és gubancmentes legyen. Az előtte lévő asztaltól kezdve a széken keresztül, amin ült, egészen a fésűig látszott, hogy felettébb jómódú háttere van Yuinak. Az agyondíszített, minőségi anyagból készült bútorok és használati tárgyakhoz jól passzolt a helyiség gigantikus mérete, a lány szobája úgy nézett ki, mint egy ötcsillagos hotel lakosztálya az előkelőbb fajtából. A fényűző életmód persze mit sem számított a 14 éves Tsubakiminének, akit születése óta ez vette körül. Számára ez olyan természetes volt, mint a napi rendszerességű kemény, spártai kiképzés, vagy a gyakori sérülések, melyeket az ésszerű limiteken túlhajszolt szervezete produkált tiltakozásul a megerőltető gyakorlatok ellen.
A fésülködés végeztével a baldachinos franciaágyhoz kísérték, ahol öltözéke várta. A huszonéves cselédlány pontosan tudta, hogy Yui mennyire hanyag módon veszi fel ruháit, így ellentmondást nem tűrően maga kezdte öltöztetni úrnőjét. A lány csendben tűrte a számára kínzásnak is felérő procedúrát, ez a ruhája különösen sok vesződéssel járt a rengeteg gomb és kiegészítő dekoráció miatt, amikkel utólag fel kellett díszíteni az egyébként egyszerűnek ható dresszt. Hosszú percek után végre felkerült az utolsó kiegészítő, a halványkék virágos hajpánt is, de a kényelmetlen ruhából már most elege volt, és még a szűk topánkát még fel se vette. Egyedül az vigasztalta, hogy a sok vesződés után végre találkozhat majd olyan emberekkel, akik hozzá hasonlóan különlegesek. Eddig csak futólag láthatta a kastély többi lakóját és alkalmi vendégét, hiszen nem engedték neki, hogy elvegyüljön a Raion-tagok között. Külön edzett, evett, fürdött mindenki mástól, de mióta visszatért a megmagyarázhatatlan fogságból és felszínre került valódi ereje, immár engedték neki, hogy közösködjön másokkal. Boldog volt, hogy végre nem teltek annyira magányosan a napjai és megismerhetett új embereket. Ebből a szempontból az iskola maga volt a paradicsom, még ha többnyire inkább ijesztő is volt a sok gyerek számára... legalábbis egyelőre.
- Indulnom kell... - jegyezte meg csendesen, miután már tényleg elege lett abból, hogy még egy utolsó ruhaigazításra állították meg immár legalább ötödszörre. A szobalány csillogó tekintete felettébb zavaró és furcsa volt, menekülési ösztönt váltott ki belőle, így aztán igyekezett kifejteni magát a kezei közül és megszökni előle az ajtón keresztül. Való igaz, káprázatos és lenyűgöző látványt nyújtott a csinos ruhában, ahogy kecsesen suhant lefelé a lépcsőn, tartása hibátlan volt, mozgása pedig könnyed és légies, arisztokrata származásához hűen. Célja csupán egyetlen emelettel volt lejjebb, ezért is furcsállta a hosszas és alapos készülődést. Semmivel sem törődve, de várakozásokkal telve nyitotta ki az ülésterem ajtaját és lépett be a terembe, azonban mielőtt beljebb merészkedhetett volna, hogy körülnézzen, a kezébe nyomtak egy téglalap alakú lapot, és egy dobozhoz kísérték, ahonnan ki kellett húznia egy színes fecnit, ami az ő esetében lila lett. Kérdőn nézett a férfira, aki ezt látva barátságosan magyarázni kezdett a kártyák rendeltetéséről. Bár nem lett teljesen tiszta minden, azonban nagyjából felfogta a lényeget, és meg is ejtette nevének felírását a névjegyére.
- Aoyama Tsubakimine Yui to moushimasu. Yoroshiku onegaishimasu! - lépett a székek közé, és mutatkozott be halk hangján, illedelmesen és végtelenül udvariasan meghajolva. Kicsit tanácstalanul nézett szét a többiek arcát kutatva. Halvány pír látszott az orcáján a boldogságtól, igaz lelkesedése ennyiben ki is merült a külső szemlélő számára. Végül észrevette az osztálytársát, Aoit, így végül úgy határozott, hogy mellé ül le. Amúgy is úgy tűnt, hogy az ott ülők már ismerik egymást, sőt a két férfi is ismerős volt valahonnan a számára.
- Ohayou, Aoi-chan - integetett halvány mosollyal az arcán a lánynak, aztán kicsit előredőlt, hogy a többieket is üdvözölhesse ugyanezzel az intéssel. Jó érzés volt, hogy részese lehet valaminek, ami kevésbé rémisztő, mint az iskola és előttük még csak titkolnia sem kell azt, hogy benne milyen vér folyik.

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Vas. Feb. 12, 2012 4:01 am

~ Raion úri muri (te jó ég, mi lesz velem O.O) ~

Ma reggel kivételesen nem az órámra keltem, de ennél sem volt sokkal jobb az ébresztőm… Csigázó szemekkel fájlaltam a gerincem, miután kiestem az ágyamból. Persze minderre csak akkor jöttem rá, amikor már három órája a kemény padlón aludtam és teljesen elgémberedve ébredtem fel T_T Nagyokat nyújtózva és még laposabbakat pislogva támolyogtam teljes félálomban a fürdő felé, mert a suli van, nem késhetek… megint. Olyan fáradtan ébredek lassan egy hónapja minden reggel, mintha egész éjjel buliztam volna valahol, pedig mindenki nagyon-nagyon jól tudja, hogy engem soha senki nem hív meg egyetlen bulira sem vagy ha mégis, inkább valami fertőző betegségre hivatkozva lemondom. Nem szeretem az ilyen partikat, mert ott sokan isznak és sok a fiú és sosem tudom, mit vegyek fel, szóval egyszerűen nem tudom megérteni, mások mit szeretnek benne annyira. Még születésnapi ünnepséget sem szoktam tartani, csak apa néha meglepett egy olyannal, de most inkább temetési szertartás volt, nem boldog ünneplés…
Megrázva a fejemet tértem inkább át a napirendem következő pontjára, fogmosás közben a tükörre ragasztott papírlapot olvasgatva nagy serényen. Mikor végeztem, letéptem a papírt a helyéről és a kezemben szorongatva azt, torpantam meg a szoba közepén, döbbenten meredve az irományra, amit még tegnap este állítottam össze, mert észrevettem, hogy egyszerűen mindig mindent elkavarok és így sosem leszek kész időben. Szóval, a lapon az állt nagy betűkkel, hogy ma nincs suli, úgyhogy ne készüljek olyan gyorsan, hanem menjek vásárolni, mert viszont ma lesz a Raion találkozó, amire meg lettem hívva és Aoi-chan is, úgyhogy készülődjek, nehogy onnan is elkéssek még a végén. Olyan kínos lenne, megint a közepén betoppanni, mint a moziba legutóbb T_T Na szóval, visszakanyarodva mindennapos teendőimre, áttúrtam a gardróbszobámat valami jó vásárlós darabért, mert ugyebár shoppingolni sem mehet az ember szakadtan, még a végén kinézik a Versace boltból, az meg micsoda megaláztatás!
- Már ennyi az idő? O.o Megyek-megyek, csak egy perc! – kiabáltam le unokahúgomnak, mikor megláttam az órát.
Jobban beleástam magam a ruháim közé, vagy húsz párosítást kiválasztva. Legutóbb Touma-sensei alaposan megszólt, mert mindig felhívom, hogy a legkisebb alkalmakra mit vegyek fel, pedig én igazán csak jól akarok kinézni T_T Most viszont inkább magamra hallgattam, mert azt mondta, ha divattervező akarok lenni, akkor kellenek saját ötletek és azok sosem lesznek meg, ha mindig ő mondja meg, mit vegyek fel. Úgyhogy fel is próbáltam egy égkék-tengerzöld párost, de valahogy nem nézett ki jól, pedig leszaladtam Aoihoz, hogy neki is megmutassam, de ő mindegyikre azt mondta, hogy neki tetszik, szóval egyszerűen képtelenség volt eldöntenem, hogy akkor most jó-e vagy sem. Ezért is kutakodtam tovább, hogy találjak végre valamit, ami tényleg jó, össze-vissza szaladgáltam a szobámban, még az ő szobájába is átmentem, emlékszem, hogy még valamikor régebben vettem neki egy ruhát, de kiderült, hogy rá nagy, tehát rám jó, azt is felpróbáltam, de túl… sötétnek tűnt, nem tetszett.
- Kész vagyok már, kész vagyok tényleg! – robogtam le a lépcsőn, időközben vállamra húzva a táskám pántját.
Olyan gyorsan szaladtam le, hogy egy jó párszor majdnem meg is botlottam a saját lábamban a lépcsőn, de szerencsére sikerült mindig megkapaszkodnom a korlátban, mielőtt még legurultam volna. Felrángattam magamra egy csizmát, szigorúan törpesarkút, mostanában igyekszem kicsit csökkenteni az általános sarokmagasságot, mert túl sok horror-dolgot olvastam a talp és a gerinc deformálódásáról az interneten és egyszerűen megijesztett T_T Én is bepattantam az autóba unokahúgom mellé, kissé idegesen dobolva a lábammal, miközben bekötöttem magam.
- A-azért a megengedett sebességhatáron belül, nem szeretnénk megsérülni. – figyelmeztettem a sofőrt, miután Aoi olyan nagy hévvel igyekezett minél gyorsabb vezetésre bíztatni a férfit.
Már nagyon vártam, hogy odaérjünk, reméltem, hogy nem fogunk elkésni miattam, de tényleg, ha nem találok alkalomhoz illő ruhát, akkor mindenki kinéz, de az meg a pláne, hogy még borzasztóan is fogok festeni! Aztán meg persze kisminkeltem is magam, bár én sosem szerettem sminkelni, de most úgy éreztem kell, hiszen fogalmam sem volt, kik a Raion többi tagjai, kivéve persze ha nem számítjuk azt a bizonyos Merlin-Hittoki-senseit, akiről drága unokahúgocskám annyit beszél mostanában. Kicsit aggódtam miatta, hogy éjszaka idegennel ismerkedik, ráadásul ilyen helyeken járkál teljesen egyedül! Egyszer mindenképp el kell mennem köszönetet mondani annak a bizonyos személynek, aki vigyázott rá és megmentette, hiszen én nem voltam vele, hogy megvédjem (nem mintha amúgy meg tudtam volna :/).
- A mi házunk is nagy, ha egyszer bejárnád, rájönnél, hogy az üres szobák teljesen így néznek ki… - morogtam kicsit kedvetlenül a lánynak.
Igazából főleg a pókhálók miatt neveztem hasonlónak a két épületet, azon, meg a nagyságon kívül szinte semmi közös nem volt bennük ^^” Szinte tátott szájjal követtem végig a folyosókon Aoi-chant, miközben igyekeztem teljesen befogadni a látványt. Vajon mennyibe kerülhet ez a hely? Meg akarom venni *>* Na, majd utána érdeklődöm, mindent meg lehet venni, csak meg kell legyen hozzá az embernek a pénzösszeg. Telefonomon pötyögve kerestem ki Aoi születési dátumát, hátha meg tudom neki szerezni a születésnapjára, biztosan boldog lenne. Kicsit fel is lehetne újítani, egy-két helyen ráférne egy kis festés, de azon kívül semmi baja nem volt, úgyhogy kellően jó állapotúnak találtam ahhoz, hogy unokahúgom szülinapi ajándéka legyen belőle.
- Hogy mi? Mennyi program, jó ég! Ki állította ezt össze? – teljesen leragadtam az ajtóra kiragasztott programtervnél, miközben találomra húztam egy cetlit, méghozzá lilát, meg fel is olvastam Aoinak a rajta lévő szöveget.
Ahogy ezt elintéztem, követtem rokonom be a tárgyalóba vagy hogy nevezzem ezt, a hely minden esetre furán modern volt a kastély többi részéhez képest. Felírtam a nevem egy kis cetlire és felapplikáltam a ruhámra, hogy jól látható legyen. Csak az után kezdtem el körülnézni, hogy már leültem Aoi-chan és egy barna hajú, eléggé izgága alak közé. Istenem bár ne oda ültem volna, bárhová csak oda ne T_T Lefagyva meredtem a férfira, csak pislogni voltam képes, ahogy először elsápadtam, aztán olyan vörös lettem, mint valami paradicsom. De nem csak az vágott a földhöz, hogy én Umi-san MELLETT ülök, hanem hogy még benézett Sky-san is és… és… szóval teljes káosz, annyira jelentéktelen kis szürke egérnek éreztem magam, hogy az valami hihetetlen, ráadásul ha ők itt vannak, akkor ők is olyanok, mint én o.O Igyekeztem arrébb terelni a figyelmem, hogy lenyugodjak egy kicsit, de csak még jobban halálra rémítettem magam, mikor megláttam Yuzuri-sant is. Hogy lehetek annyira elképesztően szerencsétlen, hogy az itt lévő emberek fele képes teljes, főtt rák színébe kergetni az arcom? T_T
- Anou… eto… Umi-san… sza-szabad egy autogramot? – nyújtottam felé a különleges aláírásos füzetemet és egy bolyhos, rózsaszín tollat, inkább a térdeimet szemlélve. – A-aztán Sky-santól is szabad? – néztem félénken a férfira, aki Ikari mögött helyezkedett el.
Annyira, de annyira izgultam, hogy itt vagyok tőlük nem is két méterre és-és-és ők nagyon híresek ám és már találkoztam Rii-sannal is, szóval akkor már ismerem az egész csapatot *.* Vagyis hát… igazából a rajongók a koncerteken is találkoznak velük, biztosan holnap már nem is fognak rám emlékezni, szóval semmi értelme izgulnom…
- Öhm… ha-hamarosan rendezek egy partit a házunkban és szeretnélek megkérni vagyis megkérdezni, hogy esetleg ha ráértek vagyis ráérnek, a-akkor el tudnátok/tudnának jönni? Nagyon örülnék neki, ha eljönnének, mert nagy tisztelőjük vagyok és hogy kiderült, hogy még ráadásul maguk is különlegesek, mint én vagyis biztosan különlegesebb, teljesen másmilyen képességük van, mint az enyém, az enyém nem is olyan érdekes… szóval nagyon szeretném, ha eljönnének és magukkal hoznák Rii-sant is, kérem szépen! – pattantam fel és hajtottam meg magam jó mélyen a két férfi előtt, mert úgy éreztem, ezzel talán meggyőzhetem őket, hogy én tényleg komolyan gondolom és tényleg nagyon-nagyon szeretném, ha ellátogatnának, csak egy pár percre abba a buliba.
Utána visszaültem a helyemre és elvettem a füzetet, majd el is tettem a helyére. Újabb körbenézés után, hogy kicsit eltereljem a gondolataimat erről a dologról, mert biztosan nagyon kínos helyzetbe hoztam magam is, meg őket is, úgyhogy már száz százalék, hogy nem jönnek el, félénken rámosolyogtam Yuzuri-sanra és intettem neki, hogy nehogy azt higgye, nem vettem észre, hiszen ismerem, akkor pedig illik köszönnöm is neki! Nem?


Spoiler:
 

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Atamagahen Haseru Hidari
Ember
Ember
avatar

Male
Capricorn Rat
Hozzászólások száma : 115
Age : 32
Tartózkodási hely : 35f 41' ÉFSZ, 139f 46' KFH
Registration date : 2009. Jan. 10.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: US-ARMY, Őrnagy
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
10000/12000  (10000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Kedd Feb. 14, 2012 11:16 am

Raion úri muri
Napi posta kézhez vétele, sikeresen teljesítve. Gyanús boríték körültekintő tanulmányozása, folyamatban. Tűzvédelmi ruha indokoltsága, negatív. Bomba lehetősége, feltételezett. Izgalmas reggel lehetősége, nyugtázva. Széles mosollyal, lábszárhoz rögzített vadászkés előhúzása, teljesítve. Levél ragasztásának óvatos felbontása, elvetve. Veszély szem előtt tartása, felesleges. Halál, valamint apró cafatokra robbanás lehetősége, mellékes. Mido chick villájának szétbarmolása, számba véve. Csekk kiállítása az esetleges károkra, végrehajtva. Biztonsági feladatok ellátását követően, könnyed csuklómozdulattal boríték széttépése, majd csalódott felhorkantással tartalom megtekintése, ellenőrizve. Üzenet gyors átfutása, tervbe véve. Sorok jelentésének értelmezése és kiadott feladat ördögi vicsorral történő fogadása, maradéktalanul teljesítve. Parancs végrehajtásához szükséges előkészületek megtétele, folyamatban. Fegyverek kiválasztása, pozitív. Felszerelés ellenőrzése, pozitív. Kiképző pálya megtervezése, pozitív. Résztvevők profiljának lekérése, pozitív. Rendőrségi adatbázisok átpörgetése, pozitív. Időjárás előrejelzés megtekintése, pozitív. Ebéd elfogyasztása, kurvára negatív. Rövid káromkodással mulasztás elkönyvelve. Konyha koordinátáinak betáplálása, végül szendvics készítése, végrehajtva. Hangos csámcsogással birtok biztonsági rendszerének ellenőrzése, teljesítve. Gyökér testőrök kábító lövedékkel kiiktatása és padlásra zárása, végrehajtva. Nyugtató hatásának előzetesen megállapított, késő esti bekövetkeztéig tartandó csicsikálásuk, biztosítva. Szakmai képzettségükről tartandó vizsgálódás ezen alkalomra tervezett kikérdezése, tervbe véve.
Mido chick távcsővel történő kémlelése, hiba nélkül teljesítve. Távozási idejének másodpercre pontos feljegyzése, valamint saját útvonalhoz tervezett bázis elhagyási időpont, betáplálva. Utazásra tervezett stopper egyszerű gombnyomásra, kész. Feladathoz szükséges sporttáska, parancs teljesítésére készen áll. Utolsó leltárral feladat gördülékeny menete, biztosítva. Meggyes rágó szájba tolásával küldetés megkezdése, pozitív. Napszemüveg felcsúsztatásával villa elhagyása, pozitív. Ajtó méretbeli problémáit kézi gránáttal kiküszöbölni, pozitív. Forgalmi akadályok áthidalásához járdán felejtett autó elkötése, pozitív. Közlekedési szabályok betartása, körülmények függvényévé téve, vagyis részben teljesítve. Egy-két vadbarom kéz és vaktölténnyel való figyelmeztetése, pozitív. Rádió hangulat fokozó bömböltetése, folyamatban. Megadott helyrajzi szám követése, pozitív. Baszott nagy kacsalábon forgó palota füttyentéssel vételezése, pozitív. Napszemcsi vigyorral történő elhajítása, pozitív. Lopott kocsi susnyásba irányítása, pozitív. Hatásos belépő megkezdése, folyamatban. Fedezék kiépítése, tervbe véve. Váratlan rajtaütés, rögtönzéssel előkészítve. Remmington-nal ablakok, valamint helységek feltérképezése, folyamatban. Szidni a buzi tervező brigádot, meg az asshole tulajt, állandósítva.
Külső segítség nélkül megadott teremhez kúszni, folyamatban. Résnyire nyitott ajtón keresztül ellenséges erők felmérése, teljesítve. Idiótán pacsizó tömeg lecsekkolása, folyamatban. Létszám, elhelyezkedés, várható haladási irányok, szélerősség, távolság és önkéntes hullajelöltek lehetséges bepofátlankodásának esélye, megállapítva. Üdvözlő ajándékcsomag pontos irányának kiszámolása, teljesítve. Biztonságos haladási útvonal többszörösen ellenőrizve. Ördögi vigyorral Colt csövének bedugása, ezt követően ravaszának meghúzása, végrehajtva. Festékpatron hahotával történő nyomon követése, folyamatban. Terem tábláján szétloccsanó vörös festék, valamint kirajzolódó „Hellcome here!” szöveg olvasása, könnyfakasztó élvezettel teljesítve. Esetlegesen keletkező zűrzavar maximális élvezése, pozitív. Komótos mozdulatokkal ajtó berúgása, pozitív. Katonai induló dúdolásával terem közepére bukfencezés, pozitív. Hangos és kellően pszichopata röhögéssel köszönteni a bent zsongó tömeget, fucking pozitív. Küldetése kezdete, tökéletesen teljesítve.
-TYÁHÁ~H!- Csillár fejet bökdöső piszkálódása ideges szájhúzással, észlelve. Kézben tartott fegyverrel probléma kiküszöbölése, végrehajtva. Egyetlen lövéssel fényforrás eltüntetése, teljesítve. -Yo, közlegények! Nevem Atamagahen Haseru Hidari! Röviden, Atamagahen őrmester! Kérdés, shitty-k? Wadafuck-ot csináltok itt?-
Kérődző rágózással körbelesni a jelenlévőkön, végrehajtva. Névjegyek vizsgálata, folyamatban. Nevek memorizálása, szintén folyamatban. Kurva japán pálcák gondolati szidása, szünet nélkül teljesítve. Félreolvasás lehetősége, számba véve. Terem felmérésével gagyi csapatépítő tréning lehetősége, nyugtázva. Félreértések elkerülése végett, behatóbb felmérés, előkészítve. Sporttáska ledobásával ajtóhoz sétálni, majd papír egyszerű mozdulattal letépése, hogy a szöveg tanulmányozásával értetlen fejvakarásában meredhessen a bent tartózkodó tömegre, végrehajtva.
-Ez a stupid terefere nekem is beletartozik a munkaköri leírásomba?-
Papír lengetésével válasz követelése, folyamatban. Síri csendre papírból repülő hajtogatása és rágó beleragasztása, unaloműzés gyanánt, megcsinálva. Barna hajú picsogást vezető puhapöcsűhöz dobása, kegyelem nélkül meglépve. További hallgatásra türelmes fújtatással kézi gránát kibiztosítása, teljesítve. Tárgyalási lehetőségek kezdeményezése, folyamatban. Legközelebb lévő, lil pöcsös (Kouhei) kezébe dobása, végrehajtva.
–So? Tíz másodperced van válaszolt regélni. Ha nem akarsz megfikkanni beszélj, aztán vágd messzire, közlegény.–
Bíztató vállveregetéssel ördögi vigyor kézbesítése, pozitív. Hangulat teljes megölése, nyugtázva. Sikeres küldetés kezdet, vételezve. Döbbent arcok lenéző pillantással köszöntése, teljesítve. Szimpátia megnyerése, kizárva. Remek kiképzés lehetősége, elkönyvelve. Egyik üres szék befoglalása, folyamatban. Útközben két ismerős arc felfedezése, nyugtázva. Kétkedő mosollyal inteni feléjük, teljesítve. Szabályokra fittyet hányva, szék melléjük történő húzása, akadály nélkül meglépve.
-Mido és Aoi chicks! Whada surprise! Mit kerestek itt?- Érdeklődve elterpeszkedni a széken, folyamatban. Komfortérzet feltornázása, pozitív. Nyújtózkodással rágó előhorgászása, végrehajtva. Illedelmesen lányok megkínálása, pozitív. Rokoni kapcsolatok ápolása, pozitív. Két méteres körzetük fokozott szemmel tartása, pozitív.

______________



A hozzászólást Atamagahen Haseru Hidari összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Feb. 15, 2012 10:09 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hoshi Ikari
Ember
Ember
avatar

Male
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 348
Age : 30
Tartózkodási hely : Otthon, Luxi, Tipi, Oroszlán rezidencia, Tokyo Media Center, PMC, Tomátó szentélye
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 40

Karakterinformáció
Rang: FaTal erroR! énekese
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
23500/26000  (23500/26000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Szer. Feb. 15, 2012 9:51 am

d(-_^)Raion úri muri d(-_^)

Határidő: 2012. 02. 22.
Nincs sorrend bébik! Lényeg, hogy írjatok!
Hatalmasra kerekedett szemekkel figyelt a kicsike lányra, mert eszméletlen váratlanul érte, így beszél. Nem azért, mert zavarta volna, csak szokatlanul hangzott. Mármint nem azért, mert nem szeretné az ilyen embereket! Egyszerűen meglepte, hogy egy tizenéves lányka, mennyire ügyesen beszél angolul. Rendben japán törtséggel tette mindezt, de akkor is! Eleve dicséretes ennyi idősen, másik nyelvet használ. Nagyon okos kislány lehetett! Biztos nagyon büszkék rá a szülei! Nem beszélve arról, igazán aranyos volt ezzel a nyelvkeveréssel. Úgy passzolt hozzá. Jól állt neki. Nem érezte azt az ember erőltetett, meg idegesítő, vagy fárasztó. Tökéletes illet az energikus, pörgős, igazi fiatalos lendületéhez. Nem lett könnyebb megérteni mit mond, de néhány perc után egész kezdett ráállni füle a szavak átdolgozására. Hálás volt érte, mert biztosra veszi, ha sokáig kellett volna előbb angolra, aztán anyanyelvére fordítani szavait, garantáltan kiég buksija. Így minden energiájával figyelhetett a kislányra, aki hihetetlen édes volt a cicájával együtt. Igazán örült találkozhatott vele. Attól meg egyenesen elolvadt volna, ahogy mélyebb hangon eljátszotta, miként üdvözli a macskája. Eszméletlen tündéri volt! Legszívesebben ott helyben agyonnyomorgatja, de a végén még félre értik az akcióját. Nem szeretné, ha azt hinnék valami bolond pedofil. Semmi rossz nem fordult meg fejében. Tényleg semmi!T-T
-Hűha! Akkor te már kész felnőtt hölgy vagy!- Mosolygott kitartóan és elismerése jeleként nagyokat bólogatott. Imádta a gyerekeket. Egyszerűen így volt és kész. Nem tehetett róla, de nagyon szeretett velük foglalkozni. Tele voltak önfeledt boldogsággal és élettel. Picit feltöltődött mellettük és szebbnek látta a világot. -Igazán örvendek, Miyavi-nyan! Ön egy roppant finom modorú cica!-
Rázta meg a cica mancsát széles vigyorral. Ha már ilyen illedelmesen és kedvesen köszöntötték, csak nem lehetett gonosz, ne viszonozza! Még nagyon szívesen beszélgetett volna, de hirtelen bökést érzett oldalán, amitől ijedten ugrott egyet székén. Szörnyen megijedt az orv támadástól. Abban a pillanatban azt se tudta merre meneküljön, vagy mi fog következni. Elképzelése se volt kicsoda és miért jutalmazta ezzel a lépéssel. Nem tudott másra gondolni, csak arra rossz helyre ült, pedofilnak nézik, vagy valami más. Mindezek fényében azzal számolt cseppet se jó szándékkal kapta, úgyhogy azonnal szánom bánom fejjel fordult oldalra, ahol Égenvágtázóciccer kicsit morcos arcával találkozott szembe. Na, most még jobban nem értette a dolgokat. Kérdőn pislogva figyelt rá, ugyan mi volt ez az egész. Nagyon nehezen akart leesni neki a megfejtés.
-Elfel…URAMISTEN! Ne haragudj, Tipi! Nem aka…nem volt szándékos! Komolyan nem akartam! Bocsánat-bocsánat-bocsánat!-
Tette össze tenyereit és pislogott egyre, egyre, egyre bűnbánóbban. Nem hazudik! Valóban nem áltt szándékában kiszúrni vele. Szörnyű beismernie, de elfelejtette! Nagyon bánja, komolyan szégyelli érte magát. Fogalma sincs, hogy pottyanhatott ki fejéből, amikor felírta az irodában, kiragasztotta otthon és beállította kitty-be jelzésnek. Egyszerűen nem érti, hogy történhetett. Próbált rájönni, mit ronthatott el, amikor az előbbi ájulással küzdő lány szakította félbe elmélkedését egy papírlappocskával. Hezitálás nélkül nyúlt a felé tartott kupackáért. Nem azért, mert muszáj. Egyszerűen örült itt is van rajongójuk és nagyon édes volt tőle, oda mert jönni hozzájuk. Gyakran olvassa, nem mernek a közelükbe menni, vagy megszólítani őket. Ezektől mindig úgy elszomorodik.
-Milyen édes toll!- Rázta meg a rózsaszín szőrpamacsot csillogó szemekkel. –Természetesen! Akár fényképet is, de ha szarkalábas a szemem alja tegyél rá mosolygós smiley-t!-
Kacsintott a lányra viccelődve, hátha picikét lentebb tudja tornázni lámpalázát. Nem eszik embereket és szerette, ha nem gondolják elérhetetlen hírességnek. Ő, csak átlagos ember. Ezen a helyen ezt gondolni, kicsit fura, de na! Azt akarja, ne kezeljék máshogy. Semmivel sem jobb, mint a jelenlévők. Azért, útközben nem felejtkezett el az irkálásról sem. Szorgosan aláfirkantotta nevét, még egy szívecskét dobó chibi-t se volt rest odavarázsolni. Nem a rajz tehetségéről volt híres, de egész felismerhető. Inkább reméli az lett. Mindegy, szándék fontos! Gyorsan tovább is adta Felhőcakkozómiccnek, mielőtt tovább húzgálja a vonalat és teljesen használhatatlanná teszi az egész oldalt.
-Ilyeneket ne mondj! Mindenki különleges valamiben! Biztosan tudom te is az vagy!- Vágott közbe biztatóan nézve a lányra. Pont ezt nem szerette. Amikor azt hiszik Umi az énekes mindenkinél különlegesebb. Mennyire utálta ezt hallani. Elszomorította, ha valaki kevesebbnek tartotta magát, pont az ő kaotikus személyénél. Talán, ezért is csillant fel még nagyobb intenzitással szeme, miután felfogta a meghívást. Nagyon örült neki! Kapásból sziporkázó örömmel vágta rá válaszát.
-Szerintem nincs semmi akadálya! Nagyon szívesen mennék…öhm, mennénk? Ugye megyünk? Légyszi-légyszi-légyszi!-
Fordult oldalra kérlelő kutyuska szemekkel. Megint kipottyant fejéből nem ártana erről megkérdezni a többieket, főleg Nacchan-t, de szegény lányt sem szerette volna letörni üres hitegetéssel és tényleg szívesen ment volna. Nem baj, ha a többiek nemet mondanak, ő el fog menni! Már eldöntötte! Kész, vége!
-Rám biztosan számíthatsz! Ha megadod a címed és elérhetőséged, akkor secpec elintézzük a dolgokat, rendben?-
Adta vissza füzetét még mindig földöntúli boldogságban úszva. Állapota, pedig nem nyugodott, csak romlott. Egyre erősebben zsongott benne a késztetés megszólaljon, végül teret hagyott neki és elindította a bemutatkozó kört. Nem gondolta tapsot érdemelne vele, úgyhogy picit elpirulva hajolt meg Aoi chan előtt. Igazán tündéri volt, milyen lelkesen csapkodott neki. Teljesen fellelkesedett tőle. Alig bírt magával. Székén fészkelődve, hatalmas, érdeklődő szemekkel pislogott mindenkire. Nagyon türelmesen várta, mindenki megejtsen egy rövid bemutatkozót magáról. Iparkodott lelkesítő maradni. Elvégre tudta, mennyire zavarba ejtő, amikor csupa idegen vesz körül. Összes felszólalóra barátságosan tekintett és kedvesen intett nekik, vagy köszönte meg bemutatkozásukat biccentéssel. Szép lassan már mindenkinek tudta nevét. Azonban valami nagyon, de nagyon bökdöste szeme világát. Akárhogy próbálkozott, nem tudott felette átsiklani.
-És a te neved? Szabad megtudnunk? Jaj, ne csináld már! Gyere közelebb! Nem eszünk meg!- Lépett oda a tisztes távolban, magányosan üldögélő fiúcskához (Kouhei). Szépen kézen ragadta és kedvesen mosolyogva kérlelte tekintetével menjen vele közelebb. Rossz volt nézni mennyire félénken meghúzza magát az egész társaságtól távolra vonulva. Nem hagyhatta szegényke kimaradjon az egészből. Már készült maga mellé rángatva leülni, amikor hatalmas robajjal nem hazudik, őrült pottyant be köreikbe. A sokktól, ijedtségtől, csodálkozástól és teljes dermettségtől szegény srácot szorongatva álldogált. Igazából nem tudta mit művel, csak ösztönösen próbálta védeni a közelgő vésztől, ami egy szó szerint két méteres, lábon járó elképzelése sincs minek határolja be férfi volt. Elképzelése volt mit kéne tennie, lehet futást kellett volna kiáltania, míg lehet, ugyanis az érkező, hamar átvette a figyelem középpontját. Maga mögé terelve a még mindig tyúkanyóként felügyelt srácot lépett oda a félelmetesen nagy férfihez, hogy megpróbáljon neki válaszolni a kérdésre, amit elég sokáig nem értett kristálytisztán. Nem értette, milyen munkakörről beszél…
-A miben? Ki maga? Az edző lenne? Szóltak, hogy jönni fog…csak…öhm, nem gondoltam ennyire hat…HAHÉHÁRÁGÓ~H!-
Kékült el arca a frászt keltő döbbenttől. Az még rendben lett volna megdobja egy papírrepülővel. Senkinek se fáj, ha fejének ütközik, de az a valami tele volt rágóval! Nyúlós ocsmánysággal, amit sose szed ki hajából! Nem hagyhatta belegubancolódjon! Nem akart kopasz lenni! Kapásból Égszelőmacskoszhoz robogott, hogy segítsen neki, mielőtt tényleg, de tényleg beleragadna. Addig mentette a menthetőt, míg lehetett! Erre az időre szépen le is maradt az eseményekről. Mire nagyjából megszabadult a vésztől, már túl volt a terem kisebb átrendezésen és a gigászi vendégük, akarja mondani őrmesterük kényelmesen helyet foglalva fejezte be a rendbontást. Ettől cseppet megnyugodott, bár nem értette pontosan mi minden történt, mialatt nem figyelt.
-Re…-hatalmas sóhaj, hogy teljesen átszellemülhessen. Szíve szerint megkérte volna odakint legyen szíves kivárni sorát, de az ronda diszkrimináció lett volna. Ugyanolyan joga volt közöttük ülni, mint saját magának. - Rendben! Folytassuk a foglalkozást! Mit szólnátok, ha kicsit cserélnénk a sorrenden? Jöhet a képességes rész? Ha már ennyit tudunk egymásról, talán könnyebben beszélgetünk. Bátran kérdezzetek a másiktól! Mondjátok ki, ami csak eszetekbe jut!-
-Kezdem én! Azt mondja…hogy…a rózsaszínt húztam! Lássuk csak! Hmm…Az én képességem. Elég fura. Még sok mindent nem tudok róla. Nem tudom rendesen irányítani sem. Egyelőre annyi biztos meg kell érintenem valakit, hogy működjön. Szóval, ha hozzáérintem az ujjam egy élőlényhez, akkor szalagokat látok. Hosszú, vékony, hófehér, néha más színű, levegőben úszó anyagokat. Eddig arra jöttem rá, ha a szalagok rojtosak, vagy szakadások vannak rajta, akkor azokat el tudom tüntetni. Máshogy fogalmazva a szalagok sérülései, valódi sebek, amiket begyógyíthatok. – Vakarta meg kínosan fejét, mennyire sikerült érthetően elmagyaráznia a dolgokat. – Aztán…nem. Azt hiszem, nem szeretnék nélküle élni. Gondolom nektek is megnehezítette a mindennapjaitok. Úgy értem valamennyire zavart titeket, vagy a környezetekben élőket, de úgy érzem, ha megértem már könnyebb lesz vele élni. Olyan, mintha lakótársról beszélnék. Mindegy! Szeretek másokon segíteni és ez a képesség erre szolgál. Legalábbis remélem.-
Forgatta meg kezében a kicsike cetlit. Hirtelen nem jutott több eszébe. Akadtak kósza gondolatok, de azokat nem érezte ide valónak. Nem érne el mást, csak azt, mindenki mély depresszióba zuhanna. Egyértelmű nem hagyhatta! Már a kínos csendet se hagyhatta hosszúra nyúlni. Rossz előérzete volt tőle. Sötétben tapogatózott, mert nem tudta mit gondolhatnak a többiek. Illetve, attól tartott nem mernek megszólalni.
-Esetleg kérdés? Valaki szeretne még valamit tudni? Bármit elmondok! Ha nincs, akkor mehetünk tovább. Ki vállalkozik rá?-

______________

Don't hurt me ~♫

Friends:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yuzuri Kouhei
Fullbringer
Fullbringer
avatar

Male
Pisces Pig
Hozzászólások száma : 50
Age : 22
Tartózkodási hely : Karakura
Registration date : 2010. Jun. 09.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Seitokai titkár
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Pént. Feb. 17, 2012 1:09 pm

~ Raion úri muri ~


Idővel érkeztek még páran, igyekeztem feltűnésmentesen érdeklődni a belépők után pillantásommal. Mondjuk még így sem verdeste az eget a létszám, de a családias hangulatnak egészen örültem. 30-40 ember előtt nem tudnék olyan könnyen megszólalni. Csupán az zavart, hogy az égegyadta világon senki sem orientálódott arra a környékre, ahová én ültem le. Tudom, hogy nem vagyok valami színes egyéniség, sőt, de azért na. Azonban közelebb sem akartam húzódni, az olyan... nem is tudom, szerintem ciki, hogy leülök valahová, aztán látványosan közelebb osonok a társasághoz. Ordítana rólam, hogy szeretnék elvegyülni, aztán jól leégnék, ha hoppon maradnék, aminek elég nagy volt a valószínűsége jelen helyzetben. Amúgy sem akartam megzavarni őket, látszólag mindenki ismert mindenkit, csak én nem, legfeljebb látásból. Mármint a két kisebbik lányról tudtam, hogy abba a suliba jár, ahová én is. Premier plánból láttam, mekkora galibát okozott az a lány, aki azt a csinos ruhát viselte, amikor valamelyik reggel megtámadta a seitokai alelnökét ^^" Pedig egészen kawaii volt, nem tudom mi üthetett belé akkor :/ A másik meg legjobb tudomásom szerint Tsukatani-san testvére volt, vagy valami ilyesmi. Neki a hiperaktívsága a ijesztő, most is úgy pörgött, mint a búgócsiga @.@ De a tekintetem inkább Tsukatani-sanra vonzotta, persze nem feltűnően, csak kíváncsi voltam, mit csinál. Halvány mosolyra húztam a szám, hiszen örültem, hogy láthattam itt is. Valahogy úgy éreztem, hogy közelebb áll hozzám, mint bármelyik másik lány osztálytársam, bár lehet csak azért, mert az otthonában korrepetáltam, és a személyesebb környezet hatott rám. Mindenesetre most is csinos volt, mint mindig, és emiatt is csak lopva mertem rápillantani Embarassed
A mosolyom aztán hamar eltűnt, és egy fáradt és remegő sóhajtás vette át a helyét. Ideges voltam kicsit, ráadásul zavart az is, hogy Midorit láthatóan nagyon lekötötte a másik két fickó, annyira hogy nekem nem is köszönt. Mintha zavarban lett volna, legalábbis a hangfoszlányokból meg a testbeszédéből ez tűnt ki. Csak akkor esett le, hogy én ezt a két figurát már láttam valahol, amikor a lány valami papírt nyújtott, és ezt ők ketten aláírták. Azt hiszem énekesek voltak, valami hype fiúzenekar tagjai talán? Mindegy is, én nem bírom az ilyesmi "zenét" :/ Azt a csodálatot látva Tsukatani-san szemeiben, inkább az ablak felé fordítottam a fejem és a kilátást tanulmányoztam. Ha nem akartam volna, akkor is hallom, hogy meghívta őket fellépni a palotájukba, és amilyen gyorsan ráharapott az egyik srác... Ezek után én mit akarok? Ugyanolyan elérhetetlen számomra egy ilyen csaj, mint Nakano-san. Miért csak az olyan lányok tetszenek, akik még akkor is kihívást jelentenének, ha történetesen én lennék a suli legjóképűbb és legvagányabb fiúja? Ennyire szerencsétlen egyszerűen nem lehetek ^^" Frusztráltan túrtam bele a hajamba és inkább visszafordultam az események felé. Pont jókor, azaz inkább pont rosszkor, mert ebben a pillanatban találkozott a tekintetem Tsukatani-sanéval o.O" A mosolyára és az intésére szinte gondolkodás nélkül reagáltam hasonlóképpen, de a magabiztosnak induló gesztus csak addig tartott, amíg észre nem vettem magam. A kezemet már bátortalanul engedtem le, de örültem neki, hogy mégis tudomásul vette a jelenlétemet és köszönt, ráadásul láthattam az elragadó mosolyát is Embarassed Remélem az enyém nem volt túl bárgyú, én annak éreztem :/
Még bőven el voltam merülve az én kis álomvilágomban, amikor valami sokadik érzékem figyelmeztetett, hogy hozzám beszélnek éppen. Felpillantva az egyik énekes srác közeledését érzékeltem, ahogy bátorítóan és legfőképpen szokatlanul közvetlenül és kedvesen intézte hozzám a szavait. Kicsit elhűltem, hiszen mégis csak celeb, még ha én nem is vagyok a rajongójuk, és az ember azt gondolná, hogy mind arrogáns és fenn hordja az orrát, erre csak kiderül, hogy ugyanúgy emberből vannak, mint mondjuk én ^^" Hangyányi rémület költözött az arcomra, amikor rádöbbentem, hogy én még nem is mutatkoztam be, tulajdonképpen egyedüliként o.O"
- Oh, ööö... bo-bocsánat, nem akartam udvariatlannak tűnni, vagy ilyesmi, csak... mindegy Embarassed Kouhei vagyok, Yuzuri Kouhei. Tsukatani-san osztálytársa és az iskolai seitokai jelenlegi titkára... - pótoltam a mulasztásom hebegve-habogva, talán kicsit megszeppenten is, és közben önkéntelenül követtem Umit a többiekhez. Jó nagy hülyeség volt ennyire távol leülni, bár azt hittem, hogy többen leszünk. Áh, mindegy már ^^" Teljesen kifordulván magamból azon voltam, hogy ha már ott vagyok, akkor talán megpróbálok valami beszélgetést kezdeményezni valakivel, de nem túlzok, ha azt mondom, hogy ekkor hirtelen elszabadult a pokol. Ennyit a nagy felbátorodásomról, le lettem lőve egy pillanat alatt és minden, azaz majdnem minden szem az ajtón bevetődő nyurga elmebetegre szegeződött. Tátott szájjal figyeltem döbbenetemben a ránk támadó (?) alakot, aki inkább emlékeztetett egy terroristára, mint normális emberre. Kellett pár másodperc, míg újrabootolt az agyam, és hirtelen elhatározásból Midoriék elé álltam, amíg a fickó az ajtóról tépkedte le a papírt. Egyáltalán nem úgy tűnt, hogy jó szándék vezérli ezt az akárkit, és ha csúfosan el is bukok, mikor esetleg ránk támad, de a lányoknak nem eshetett bántódása! Szerintem ezt Umi-san is pontosan így gondolta, amikor úgy döntött, hogy fellép az idegen ellen. Biztos volt valami hasznos képessége, ami bátorságot adott neki.
- E-edző? o.O - kerekedett el egy pillanatra a szemem és tanácstalanul körbenéztem, hátha tud erről valaki valamit rajtam kívül, és csak nekem nem lett szólva semmi arról, hogy csapatépítő tréningen túl valami más is lesz. Hacsak nem ez a pasas fogja vezetni, mert az... katasztrófa lenne, azt hiszem ^^" Azonban azt hiszem a kérdéséből nyilvánvalóvá vált, hogy nem, így megnyugodva sóhajtottam fel egészen addig, amíg egy kerek tárgy a kezeim közé nem repült o.O"
- Ehettooo... gondolom igen? Fo-fogalmam sincs ^^" - nyögtem ki megilletődötten, de a kezemben érzett égető fájdalom hatására ekkor felszisszentem, és reflexszerűen vissza is dobtam a tárgyat a feladónak kínjaim megszüntetése érdekében. A kezemet rázogatva pillantottam a piros bőrfelületre, ami olyan volt, mintha leforráztam volna. Pontosan úgy reagált a szervezetem, mintha egy fegyvert tartottam volna a mancsaim között, a bennem lévő erő nem engedi, hogy rajta kívül más ártó eszközt használjak. Hál'istennek, azt hiszem. Kisebb sokkot kaptam, amikor az a valami egy hatalmas durranással detonált, kicsit elszállt belőlem a lélek pale
Míg Umi-san magához ragadta a szót, addig volt időm ismét csak felocsúdni a történtekből, bár még mindig nagy szemekkel pislogtam. Nem igazán tudtam hogy reagáljak minderre. Szerencsére a férfi képessége volt annyira érdekes (sőt!), hogy visszarángasson a jelenbe, jobban örültem volna valami ilyesminek ahelyett, ami most van. Másokat gyógyítani valahogy sokkal békésebbnek hangzik, mint egy félelmetes kardot forgatni :/
- A-anou... elnézést, hogy egy ide nem illő kérdést teszek fel, de szeretném tudni, hogy az őrmester úr pontosan milyen edzőként is van itt ^^" - vetettem fel az engem most leginkább birizgáló témát, úgy tűnt Umi-san tudja, miről van szó. Az erejével kapcsolatban nem volt kérdésem sajnos, csak az, hogy lenyűgözőnek tartom a képességét, de ezt nyilván nem fogom kimondani. Viszont most mindenki rám nézett, és ráadásul én még leülni is elfelejtettem, szóval rájöttem, hogy nekem kéne folytatni. Kissé kapkodva szedtem ki a zsebemből a kissé gyűrötté vált cetlimet, és meglobogtattam a közönségnek, míg azon gondolkodtam, hogy ez a szín minek is felelt meg.
- Piros... ja igen. Szóval az én képességem a nyakamban lévő medálban rejlik, amiben a húgom képe van. Nem tudom irányítani, akkor szokott előjönni, amikor... amikor nagy veszélyt érzékelek a környezetemben, és valami fenyegeti valaki számomra kedves életét, vagy az enyémet. És akkor is csak olyankor, ha... pánikba esek, vagy valami ilyesmi. Magam sem pontosan tudom, hogy mi történik ekkor, mert ködösek az emlékeim, de a húgom azt mondta, hogy valami fényt látott és a következő pillanatban egy sötéten izzó kard állt a kezemben, és hogy legyőztem a ránk támadó lidércet. És hogy félelmetes voltam, meg hogy mintha nem is én lettem volna... Ami azt illeti, szégyen vagy sem, de félek az erőmtől. Nem tudom miért van és hogy miért történik mindaz, ami, és meg is ijesztek vele másokat. Csak van ez a bennem rejlő sötétség, amit nem tudok irányítani. Szóval... ezért nem is szeretem, hiába tudok vele megvédeni embereket. Tudjátok, mindig is az volt az egyik álmom, hogy lesz valami olyan erőm, amivel lehet belőlem is valaki értékes, aki meg tud védeni másokat. De most, hogy a kezemben van ez az erő, már nem akarom, ilyen áron nem. Én magam szeretnék hasznos lenni, és nem valami titokzatos erő befolyása alatti énem.
Megkönnyebbülten éreztem magam, hogy mindezt elmondhattam, meg is leptem magam, hogy ilyen könnyen ment. Azt hittem egy szót sem fogok tudni kinyögni, de valami mégis arra motivált, hogy beszéljek. Ismét a vöröslő tenyeremre néztem, és ökölbe hajlítottam egyszer-kétszer, küzdve azzal, hogy érzékeny volt a bőröm és kicsit fájt. Azt hiszem... elrontottam a hangulatot o.O
- S-sumimasen, kicsit sokat mondtam, azt hiszem ^^" Igazán nem szeretném átragasztani a rossz hangulatomat senkire - mentegetőztem, letörölve a búskomor ábrázatot az arcomról, és kínomban vihorásztam egy kicsit a tarkómat fogva, mielőtt inkább leültem volna végre. Mattaku, most jól leégettem magam, és ez is a képességem miatt van :/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hayashi Aoi
Ember
Ember
avatar

Female
Aries Tiger
Hozzászólások száma : 77
Age : 19
Tartózkodási hely : Karakura Raizer Team főhadiszállásán, Midori~onee-channél, Karakura Highschool ESUO-ESU clubjában, betámadva Souru Society valamely pontját, helpelni Holmes-mesuta~nak the detectiv feladatokban *3*
Registration date : 2011. May. 15.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Karakura Highschool harmadik évfolyamos diákja, Seitokai - Junior alelnöke, Karakura Raizer Team al'vezetője, Raion tag, Michiwonka szerelmgyár alkalmazottja
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
15000/26000  (15000/26000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Szomb. Feb. 18, 2012 6:26 am

Raion úri muri
Büszkén húzom ki magamat the dicséretet hallva, még senki sem sayelte rám, hogy felnőtt gaaru vagyok! *-* Ezek szerint már no is kellene engedélyt puriizulnöm arra, hogy később érkezhessek haza naito nyolcnál? *_* Átmeneti big happiim and fejemben zajló merengések során az előbbivel kapcsolatban, végül jókora váratlanságnak lehettem fültanúja. Meglepetten pislogok Mido~onee-chanra, aki Shii~nii-chant and ismerőseit éppen meghívja valami paatei, amiről I no is knowoltam! Nekem miért no sayelt róla Mido~onee-chan? T_T Ez no ér! T_T Áhám, knowolom már! *o* Biztosan the super hero teamunk lesz majd the sapuraizu vendégek, méghozzá olyannyira sapuraizu, hogy még the super herok sem knowolják! Na, knowolom I ám’, hogy miről van itt szó, nyehehe… Cool
- Á’ Guddo Mooningu, Yui~nee! Wow, yuu is the super hero pawaa társasághoz tartozol? *<* - hatalmas sumairuval fordultam felé, amint meghallottam nyuu kurasutársam hangját and vidáman viszonoztam köszönését. Igyekeztem the megdöbbenésemet minél inkább leplezni, mert jócskán csak meglepett az, hogy ő is itt van! No gondoltam volna, hogy the nyuu sukuuruban találok olyanokat, akik hozzám hasonlóan valami super pawaaval rendelkeznek. °o°
- Nééé… hé, hé Mido~onee-chan, ő no az the Hei~nii-san, akiről már meséltél otthon? *3* - érdeklődöm halkan, Mido~onee-chan felé fordulva. Alig várom válaszát, hiszen akkor now végre személyesen is találkozhattam azzal, aki Mido~onee-chant kisegítette the tanulásban. Meg kell köszönnöm neki! Direkt félre tettem számára wan „ingyen dei the Raizerek főhadiszállásán” teikettot, melyet természetesen bármikor beválthat, amikor ott vagyunk, persze. *<*”
Mido~onee-chan válaszát pedig épp, hogy no hallottam, the váratlan érkező miatt, kinek irigylésre méltó volt the belépője. No ér, super hero Miyavi-nyan and I is akarok egyszer majd wan ilyen látvány beugrót! T^T Meg akarom tanulni tőle! *o* Olyan, olyan… igazi színpadias, super hero felbukkanás volt ez tőle, hogy jobb senseit, ha akarnék, se találnék the waarudo. Viszont now elém sétált wan, még keresnem sem kell Miyavi-nyannal, pedig nagyon guddok vagyunk ám benne, no hiába vagyunk Holmes-mesuta~ hű heruputársai! Cool
- Ő…ő… Őrmesutaaa~! I and Miyavi-nyan meg szeretnénk tanulni tőled ezt the fuantasuteikku beugrót, ha lehet róla szó! *o* - magasra nyújtózkodva Miyavi-nyannal jobb kezemmel lengetem the levegőben, mintha csak sukuuruban ülnék, and éppen engedélyt puriizulnék the megszólalásra the senseitől. But, wooow, milyen fuanii geemui vannak, vajon melyik shoppuban vehette őket? Furu élethűek! *o* Mindig lenyűgöznek, ahogy meglátom őket. - Olyan fuanii ez, no, Yui~nee? *w* Egyszer majd I is szeretnék őrmesuta lenni! *^* - osztom meg terveimet the jövőre nézve Yui~neenak, hátha kiderül, hogy az ő doriimui sem térnek az olyan nagyon az enyémtől. Bár ki knowolja… Surprised
- Atamaga~nii őrmesuta, minket meghívtak! Knowolod, ez wan olyan ismerd meg azokat, akiket eddig no ismertél dolog. Surprised – magyarázom el neki the lényeget, amint leült mellénk. Sutoroberiis? Yui~nee is kaphat? *w* And the többiek? *-* - kérdezem szinte már nyál csorgatva the felénk tartott rágóval aizuezve, majd amint wan szemhez hozzájutottam igyekeztem Shii~nii-chanra figyelni, amiért végre lehetősége volt belekezdeni abba, amit már guddo pár perce el kívánt sayelni. Big csodálattal hallgatom végig az előadását pawaajáról, hiszen milyen kuurus képessége van! *o*
- Shii~nii-chan, and ezekből the szalagokból sok van egyszerre wan személynél? And, and mit jelent, hogyha wan szalag no howaito, hanem más karaa? Surprised – kíváncsiskodom, mert, mert akkor nagyon guddo aizuje lehet, hogyha the sok közül want kell kibogarásznia the guddo tett érdekében. Igazi super hero pawaaja van, Shii~nii-channak! *^* Még the hozzáállása is pontosan olyan, tökéletes super hero! *3*
Hei~nii-san kérdésére Atamaga~niire rukkuzok, hátha ő felel ezzel az edzésesdivel kapcsolatban, valahol nagyon, but naaagyon lemaradhattam, mert I now no knowoltam erről, még Miyavi-nyan sem. @_@ Lehet megtanít minket Atamaga~nii ilyen csidi-csudi fegyvereket használni? *w* But guddo lenne! *_*
- Wooow… *o* - csodálattal lesek Hei~nii-sanra, amint elmesélte ő is the super pawaaját, mely igazán rejtélyes and pontossága kinyomozni való. *.* Kár, hogy no knowol róla többet, mert szívesen láttam volna azt the soodot, azt pedig, hogy ijesztő volt I and Miyavi-nyan no hisszük el! >o> Bár we super herok no félünk senkitől and semmitől! – Ugyan, Hei~nii-san, no sayelj zöldségekről, vagyis zöldségeket! Azért vagyunk itt, hogy ilyen super dolgokról sayeljünk, ne nevezd ezt baddonak! >o< Ugye? – vártam the megerősítést the többiektől, nehogy ilyen baddo kedve legyen továbbra is Hei~nii-sannak, mert no guddo az, ha valaki baddokedvű. Mindenki legyen happii wan ilyen guddo össznépi találkozón, no? *.*
- Anounow sayelhetem I? Szabad? *w* - kíváncsiskodom, majd amint megkapom erre the felhatalmazást fel is pattanok helyemről, hogy jól láthatóan felmutathassam the buruu peepaat, amit I húztam ki. – Az enyém the waarudo leges legszebb karaa peepaaja, buruu! *3* Öhm… az I pawaam, hát… the saját and the levegőben keringő reiatsut knowolom kombózni and, and azt belevezetni valamilyen tárgyba, hogy erősebb legyen. *o* Vagyis Nagyapi valami ilyesmit magyarázott régen… scratch Ízé… I no knowolom még rendesen irányítani, tehehe*-*” but majd egyszer yes, and akkor majd igazi super hero lehetek Miyavi-nyannal! *^* - szinte éreztem the reflektorraitot, ami rám világít sayelésem során, melyben the pawaamet igyekeztem ecsetelni, aminek még neemuja sincs, se semmi csak van. But, egyszer tényleg big hasznát fogom venni, I knowolom! And akkor többet herupuzhetek super heroként Karakurán! *_*
- Nos, azt hiszem ennyi volnaaa~. >_< Szabad választani, hogy ki sayeljen utánam, hm, hm, hm? *o* Mert I, I Yui~nii pawaajára már nagyon kíváncsi vagyok! Elmondod? Puriizuuuu, Yui~niiiii! *w*rukkuzok rá big könyörgő aizukkel, hogy következőként vállalja be the képesség elmesélést. Már igazán érdekel, hogy neki mi the super pawaaja, szóval remélem, no utasítja vissza puriizulésemet. *.*

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aoyama Tsubakimine Yui
Ember
Ember
avatar

Female
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 18
Age : 19
Tartózkodási hely : Kokoro no Shiro
Registration date : 2012. Jan. 25.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: onmyouji
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Hétf. Feb. 20, 2012 11:58 pm

Rájön az úrra a muri


Osztálytársával ellentétben Yuit cseppet sem lepte meg, hogy Aoit itt látta, főleg mivel nem tudta, hogy ezen meg kellene lepődni. A természetfeletti olyan sűrűn behálózta a mindennapjait, hogy már-már inkább az volt számára a rendellenes, ha valaki nem volt képes legalább a spirituális világot érzékelni. Különleges adottságú emberek vették körbe születése óta, és nap mint nap találkozott olyan entitásokkal, melyekre tudományos magyarázat nem létezik. Ezért sem értette sosem, hogy miért kéne titkolnia azt, hogy ő mivel is foglalkozik, vagy mi mindenre képes, pedig sokszor mondták neki, hogy legyen óvatos, hogy ha az utcán keveredik harcba. Az ittlétét firtató kérdésre végül a halvány mosolyát fenntartva bólintott, noha legalább a mondat felét nem értette, lévén számára ismeretlen nyelven fogalmazták meg azokat a bizonyos szavakat. Rejtély volt, hogy miért beszél ilyen furcsán a lány, de mivel látszólag csak számára volt homályos Aoi mondandójának a jelentése, így a Sky-ként bemutatkozó férfi ruhájának ujja után nyúlt, hogy megrángassa azt.
- Segíts lefordítani - szólalt meg halk, bársonyos hangján, mely azonban egyben monoton is volt, érzelmeket ritkán lehetett belőle kihallani. Így most azt sem, hogy segítséget szándékozott kérni osztálytársa szavainak értelmezésében, szerencsére a szavak a megfelelő hangsúly és mimika nélkül is elérhették a hatásukat, és talán kap egy ideiglenes tolmácsot maga mellé, hogy ne kelljen teljesen esélytelenül megbirkóznia Aoi kommunikációs próbálkozásaival. Ha pedig a férfi nem áll kötélnek, akkor tovább próbálkozik és a Mido onee-chan névre hallgató lány felé fordul, hátha majd ő.
A táblába csapódó festékpatron és az ezt követő behatolási jelenetet észlelve viszont felpattant ültéből. A többiek defenzív reakciói belőle is kiváltották a paranoiáját, szeme pedig máris felizzott lila pompájában: készen állt az esetleg transzformációra. Azonban támadás nem érkezett, csak egy langaléta hangos belépője borzolta fel a kedélyeket. Nem jelentett fenyegetést.
- Yoroshiku, Atamagahen őrmester - köszönt neki is, bár az ő beszéde sem volt teljesen világos. Biztosan Aoi-chan rokona lehetett, mert volt valami hasonló abban hangzottak a szavaik. Míg mások még mindig pattanásig feszült idegekkel meredtek a frissen betoppanó edzőre, addig ő már rég újra a székén ült és illedelmesen összezárt lábakkal várta, hogy mi lesz. Leginkább a tolmácsa felé fordult, hogy kiderüljön, Aoi éppen mit mondott neki, szemében látszott az elveszettség szikrája az olyan szavak okán, mint a fuanii, az őrmesuta vagy a sutoroberii.
- Nem szeretem az édességet - utasította végül vissza a felé nyújtott rágót, miután néhány igen hosszú pillanatig meredt az epres csemegére, mérlegelve azt, hogy mi is az, és hogy evett-e már ilyesmit. A válasz negatív volt, de azt már megtanulta, hogy a vidám és színes csomagolás általában valami émelyítően tömény ízt rejteget.
Csendben hallgatta végig a mások erejéről szóló kis szösszeneteket, érdekesnek találta, hogy nem igazán volt képes youkaiokhoz párosítani a képességeket. Bár nem élt abban a hitben, hogy mindenki hozzá hasonlóan kevert vérű, mégis megpróbálta az ismeretanyagát ráerőltetni az elhangzottakra. Leginkább a sötét hajú fiú keltette fel az érdeklődését, belőle ugyanis valami sötétet érzett, amit ugyan nem tudott beazonosítani, viszonyt fenyegetőnek találta, szemben Umi vagy Aoi-chan kisugárzásával.
- Nekem demonstrálnom kell - közölte egykedvűen, majd felmutatta a lila fecnit és felállt, hogy tisztességes távolságba kerüljön a többiekről. Egy kis helyre szüksége volt ahhoz, hogy ne döntsön fel másokat, hiszen ahogy erejéhez nyúlt és felizzottak lila íriszei, körülötte erős szél keletkezett, ami felborította volna a székeket. Így a felkavart levegő néhány papírdarabot tudott csupán felkapni, azokon kívül csak virágszirmok keringtek körülötte, amíg fejéből két csavart szarv nőtt ki. A szirmok egy kis része egy, a haját díszítő virággá állt össze, a többségük azonban egy Yui magasságánál jóval hosszabb naginatává formálódtak. Ruhája is megváltozott, tradicionális miko-stílusú öltözék vette át a csinos dressz helyét, noha a szabása cseppet sem volt hagyományos, hiszen a rendkívül bő ujjakat leszámítva inkább utcai szerelésre hasonlított a szoknyával illetve a mélyen kivágott felsővel. Fegyverét megpörgette a feje felett, majd egyenesen Kouheire szegezte a pengéjét. A szél pedig lassan elült, ahogy az átváltozás befejeződött.
- Negyedrészt oni vér folyik bennem. Amíg az ősöm erejét használom, megnövekedik a fizikai teljesítőképességem. Ez a naginata segít elűzni az ártó szellemeket. A vérem vonzza a youkaiokat, különösen ebben a formában. A benned rejlő sötétséget előcsalogatta volna, ha veszélyes lenne rád vagy ránk - mondta, az utolsó néhány félmondatot immár a fiúnak címezve, majd visszahúzta a fegyverét és maga mellett a földre támasztotta. Bizonyosságot nyert afelől, hogy az ereje nem ártalmas, de ettől függetlenül óvatos maradt és fél szemmel figyelte a veszélyérzetét piszkáló alakot. Ezt követően gyorsan visszaváltozott, mielőtt esetleg tényleg odavonzana egy ártalmas lényt a kastélyhoz, vagy felébresztene valamit az ósdi épület mélyén. Már tervezte néhányszor, hogy átkutatja a szervezet főhadiszállását, de még egyszer sem tudott sort keríteni rá.
- Tsugi - jelezte, hogy jöhet a következő, részéről befejeződött a bemutató. Hideg tekintetével rápillantott a még soron lévő társaira, aztán visszasétált a székéhez és leült újfent. Ám mielőtt bárki léphetett volna, egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, hogy összeüti a két tenyerét és kipróbálja az egyik feladatot, amiről hallott.
- Különleges vagyok - hallatszott a halvány hangja a taps után, és érdeklődve várta, hogy a többiek is követik-e a példáját, hogy meg tudja-e mozgatni a társaságot ezzel a kifejezetten szórakoztatónak tűnő mutatvánnyal.

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Pént. Feb. 24, 2012 1:32 am

~ Raion úri muri (mi lesz itt velem O.O ) ~

Annyira izgatott voltam, úgy remegett a kezem, hogy ha fogtam volna benne valamit, biztos elejtettem volna, de úgy tűnt, hogy Umi-san egészen kedves és közvetlen, nem is hittem volna, hogy híresség létére így viselkedik.
- N-nagyon köszönöm… Apukámtól kaptam, nagyon szeretem. – Elpirultam egy kicsit a tollamat ért dicséretre, nagyon-nagyon szerettem ezt az íróeszközt, mert még Apa adta sok más dolog mellett a szülinapomra, de ez különleges, mert a füzetemmel együtt csak autogram-kérésre használom. Kanade-senpai aláírása is benne van ám **.**
Ráadásul azonnal rávágta az igent, olyan boldog voltam, hogy fel tudtam volna robbanni, mármint jó értelemben *.* Remélem, hogy Sky-san is azt mondja, eljön és tényleg meg is fogja tenni, majd… jaj, teljesen el is felejtettem, nekem akkor most mit kéne tennem vagy mondanom vagy akármi? Gyorsan átnyújtottam egyet Ikari-sannak a csillogó, ezüstös névjegyeim közül, amiket még Apa csináltatott nekem, de sosem használtam, mert nem nagyon volt kinek megadni a címem meg az egyebeket… De szerencsére most már vannak barátaim és nagyon szeretem őket, tudtommal pedig ők is kedvelnek engem. Majd igyekszem minden ismerősömet meghívni abba a bizonyos buliba, hogy sokan legyünk és jó legyen, mert szeretném, ha minél több barátom ismerné egymást, mert sok embert ismerni jó *.*
- Merre-ki-hol? Ja, hogy Yuzuri-san! É-én csak említettem én izé, szóval… igen, ő az Embarassed - Szívesen elsüllyedtem volna, mert én nem szégyelltem Kouhei-sant, de tényleg, csak én csak… na T_T
Azért örültem, hogy ő visszaintegetett, mert reméltem, hogy észreveszi bátortalan intésemet és úgy láttam, hogy boldog volt, csak azt nem nagyon értettem, hogy miért ül tőlünk olyan távol. Szívesen odamentem volna hozzá, hogy jöjjön közelebb, de egyszerűen nem mertem, mert én nem is tudom, csak nem, pedig a suliban olyan sokszor találkozunk, de akkor is alig merek hozzá szólni, mert olyan jó tanuló, én pedig olyan szörnyű vagyok, semmihez sem értek T_T Nem is értem, mit szeretnek bennem a barátaim, egy ostoba, buta liba vagyok, aki semmit nem tud semmiről…
- Jó Isten, mi van itt? o.O – Ijedtemben egy kicsit meg is ugrottam a székemben a festékbombára.
Teljesen elszabadult a káosz, ha jól láttam, senki nem tudta, mi is történik most éppen, de az biztos volt, hogy egy közel sem komplett égimeszelő férfi kommandózott be. Csak ezt neeeee~ O.O Azt hittem, mentem elájulok, látva nagybátyám magas alakját, szőke tüskefrizuráját és… fegyvereit… Miért-miért-miért? T___T Megtörten ejtettem le homlokom az asztal lapjára. Ennél rosszabb napom már tényleg nem lehet… A dördülésre már fel sem emeltem a fejem az asztalról.
- Nagyon sajnálom. Kifizetem – mondtam halkan, bocsánatkérően nézve Umi-sanra.
Miért kattant a fél Tsukatani rokonság? Fészpalm Inkább csak egy intéssel elutasítottam a rágót, ami ráadásul epres volt, ami a kedvencem, de most nem tudtam volna olyan jóízűen fogyasztani, ez az egész nap szörnyű és kész >.> Kivéve persze azt, hogy megtudtam, hogy az egyik kedvenc együttesem két tagja is különleges, mint én, ráadásul Yuzuri-san is az, meg találkoztam is velük és eljönnek a partimra… de ez akkor is egy rossz nap >.>
- Meghívtak Hidari-san. Meg elkísértem Aoi-chant, de én is tag vagyok, úgyhogy itt maradtam. Talán nem kellett volna :/ - morogtam, egy csúnya pillantást vetve nagybátyámra.
Eddigi rövid ismeretségünk alapján először halálra rémített, mikor találkoztunk, de már egészen kezdem megszokni minden furcsaságával együtt, végülis katona volt, ha jól tudom, ennyit igazán elnézhetek neki. De akkor sem teheti tönkre kétnaponta az egész házat, elviszi minden pénzünket a felújítás >.> Persze ha kevesebbet vásárolnék, akkor egy kicsit spórolhatnánk, de az meg úgy ahogy van abszurd gondolat, meg sem próbálkozom vele, nem akarom magam olyasmibe belerángatni, ami úgysem sikerülne.
Mikor kicsit rendeződtek a soraink, én is kiegyenesítettem a hátam és figyelmesen hallgattam Ikari-san bemutatóját. Egészen érdekesnek tűnt a képessége, biztosan sokaknak segít vele. Ő legalább tud segíteni ellentétben velem… nekem csak szörnyeim vannak… Utána következett Yuzuri-san. Nagyon bátornak tartottam azért, mert be merte vállalni, hogy ő lesz a második, ráadásul lenyűgözött, mert nagyon… kakkoinak tartottam, hogy ő harcol a gonoszok ellen, ráadásul ilyen lenyűgöző fegyverrel.
- Ne mondj ilyet! Az is te vagy és biztos nem olyan szörnyű. Én is azt hittem, hogy a képességem átok, amíg meg nem tanultam, hogyan használjam úgy, hogy én is örüljek neki, hogy létezik. Végülis segíthetsz rajta másokon és az jó, nem? Bo-bocsánat, nem is én következem Embarassed - elpirultam, aztán gyorsan leültem.
Annyira szégyelltem magam a kirohanásom miatt, még fel is álltam, meg minden, úgyhogy most tényleg nagyon-nagyon szívesen elsüllyedtem volna egészen a Föld középpontjáig. Nincs valakinek olyan képessége, amivel oda tud teleportálni? T_T Ráadásul magamra vontam a figyelmet, pedig most Aoi jön, mert láttam rajta, hogy nagyon szeretne már beszélni, erre én itt elvettem előle a szót, egy önző, gonosz szipirtyó vagyok, aki egyáltalán nem jó unokanővér T___T Mindenesetre én mély hallgatásba burkolóztam, míg Aoi és Yui is elmesélték a képességüket. Ráadásul unokahúgom osztálytársa még bemutatót is tartott. Örültem, hogy nem csak én húztam lilát, úgyhogy legalább nagyjából tudtam, hogy kell csinálni.
- K-különleges vagyok – ismételtem Yui-san mondatát. Úgy emlékeztem, ilyenkor ezt kell csinálni o.O
Félénken, remegő lábakkal felálltam és mindig oldalamon lógó válltáskámba nyúlva, egyetlen ujjammal megérintettem a kellő rajzot, amit mindig is nagyon szerettem. Amint előtűnt az apró mókus, az alkotást is kiemeltem és felmutattam, hogy mindenki jól lássa, a lila cetlimmel együtt.
- Ő itt Mici, talán az első mesterművem. Az én képességem az, hogy az élő és élettelen dolgokat, amiket lerajzolok, meg tudom jeleníteni a valóságban. Nem illúzió, tényleg itt van, nyugodtan meg is érinthetitek őt, van saját akarata, de meg kell tennie mindent, ami mondok neki. Persze nem tud beszélni, de szerintem sokkal okosabb, mint egy mókus… bár biztos mindenki ugyanezt mondaná, ha az övé lenne. Eltűntetni úgy tudom őt, hogy hozzá érek, de ha megsérül a rajz, akkor ő is gyengül. Ő nem is szokott harcolni vagy ilyesmi, ha esetleg bajba kerülök, mások védenek meg, de őket nem szeretném megmutatni. Nem akarlak elijeszteni benneteket… - mondtam halkan, de aztán kicsit megráztam a fejem, hiszen nem viselkedhetek úgy, mint akinek átok a képessége, pedig én nagyon-nagyon szeretem. - Akkor is eltűnik, ha valaki kiradírozza őt, de én sosem tenném meg. Nagyon szeretem minden teremtményemet és bár régen úgy gondoltam, hogy ez csak rossz nekem, ma már talán nem is tudnék élni nélkülük. Olyanok nekem, mintha a családom lennének – meséltem teljesen beleélve magam, mire Mici hozzádörgölte a fejét a kezemhez, aztán leugrott a tenyeremről és lelkesen kezdett szaladgálni az asztalon, egy-két ember fejére rá is ugrálva.
- Öhm… e-esetleg kérdés? Válaszolok, ha tudok – tettem még hozzá gyorsan, míg esetleg jött valami észrevétel vagy ilyesmi, addig állva maradtam és hagytam, hadd járja körbe a társaságot a kis mókus, utána leültem és finoman megérintve a hozzám visszatérő teremtményt, visszaküldtem őt a saját világába.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Atamagahen Haseru Hidari
Ember
Ember
avatar

Male
Capricorn Rat
Hozzászólások száma : 115
Age : 32
Tartózkodási hely : 35f 41' ÉFSZ, 139f 46' KFH
Registration date : 2009. Jan. 10.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: US-ARMY, Őrnagy
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
10000/12000  (10000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Szomb. Feb. 25, 2012 9:20 am

Raion úri muri


Elégedett szájhúzással elkönyvelni, van spiritusz a gránáttal megdobott srácban, végrehajtva. Nyugodtan kétszer kézben forgatni a robbanószert, megejtve. Tökéletesen számolva a várható detonáció bekövetkeztével, kerek tárgy könnyed csuklómozdulattal ajtón történő kidobása, majd üres székkel bejárat elreteszelése, folyamatban. Repeszek elleni védekezés, ezáltal megtörtént. Anyagi károk súlyossága, két havi bérben kalkulálva. Civil áldozatok száma, nulla. Veszély tökéletesen elhárítva. Tenyerek leporolásával feldat kivitelezve. Helységben nyugodt lépésekkel keresztül haladni, folyamatban. Előbbi gránát hajító srác kérdésére megtorpanni és szúrós pillantással rá meredni, pozitív. Kiiktatásának lehetősége, elvetve. Magyarázat adásának szüksége, nyugtázva. Széles vigyorral zsebbe nyúlni és összehajtogatott lapokat előhúzni, teljesítve.
-Kiképzés, buddy! Kaptam egy damn hosszú listát, mit mérjek fel. Tisztet kell faragnom softie testekből! Érthető, kadét?-
Kérdező székére támaszkodva, arcába hajolni, pozitív. Megfélemlítő hangerővel elfojtani az esetleges ellenkezést, egyéb ostoba kérdés feltételét, megelőzve. Vigyorral nyugtázni nincs szájalás, majd papírokat rászórni a pattogó srácra, hiba nélkül teljesítve. Ráhagyni szerencsétlenre a hivatalos iratok összeszedését, folyamatban. Kárörvendő röhögéssel élvezni, hogy hadonászik utánuk, maximálisan végrehajtva. Műsor nézését követően üres szék használatba vétele, pozitív. Kényelembe helyezést követően némi háttér információ elhintése, szerződési feltételeknek eleget téve kötelezendően megejtve. Számára előírt hivatalos rész, tervek szerint leforgatva.
-Írjátok alá! Valamilyen egészség biztosítás és felelősség vállalásos bullshit. Ülés boss vágja mikről beszélek, ne? –
Fülpiszkálva lapzsonglőrre meredni, folyamatban. Csendes fenyegetéssel pozitív válaszra várni, szintén teljesítve. Teljes lelki nyugalommal ráhagyni a magyarázkodást, pozitív. Esetleges felháborodás lecsitítását, maradéktalanul ráruházni, pozitív. Zendülés lehetőségét szem előtt tartva, fegyvertáron tartott ujjakkal figyelni, pozitív. Jelenlévők reakcióinak, mozdulatainak elemzése, folyamatban. Hevesebb testbeszédre, ingerültebb hangsúlyra fegyver rántása, előkészítve. Menekülni vágyók figyelmeztetésére, parancsnak megfelelően, könnyed testi sérülés okozása, figyelembe véve. Boka, térd és kar célpontnak kinevezése, nyugtázva. Lövést megelőző felszólítás, előírásoknak megfelelően, szem előtt tartva. Feszült figyelemmel kémlelni a terepet, szintén elkönyvelve. Gyanús aktivitást nem észlelve, kezek nyugalmi állapotba helyezése, megtörtént. Kellemesebb légkör kialakításának érdekében rágó kínálása, folyamatban. Aoi midget segítségnyújtó támadására, védekezően elkerekedett szemekkel pislogni Mido chick-re, folyamatban. Elhangzott adatok feldolgozása alatt értetlen fejjel meredni a társaságra, szintén végrehajtás alatt. Analizálási vereséget őrült röhögéssel elszenvedni, nyugtázva.
- Holyshit! Energikus vagy, mint mindig és továbbra se értem egy fucking szavadat se. Hell yeah! Add körbe! Van még belőle dögivel. Here-here, van nálam chips is. Feel free, de ki ne dobjátok a taccsot! Te kérsz valamit, Mido chick?-
Rokoni szálak jövőbeli fontossága miatt, kicsi lány kedveskedő hajborzolása, végrehajtva. Elkövetett hiba kiküszöbölése, folyamatban. Másik lehetséges bökkenő feltérképezése, folyamatban. Mido chick fürkészése, megejtve. Várható haragjának felmérése, folyamatban. Mutatott reakció nélkül, mérgének későbbi időpontban történő postázása, számba véve. Családi házban történő kínos beszélgetés lehetősége, nyugtázva. Kelletlen fintorral, elkerülhetetlen társalgás, elkönyvelve. Figyelem átmeneti terelése rágózással, folyamatban. Hatalmas buborékok fújkálása és többiekre való illem minden mellőzése nélkül, monoton rendszerességgel zajló kipukkasztásuk, állandosítva. Izgalmasabbnak ígérkező erőbemutató megkezdésével, apró notesz előhúzása, végrehajtva. Ceruzával fekete bőrfedél megütögetése, teljesítve. Leendő edzéshez szükséges adatok megszerzésétől, ördögi vigyorral felkészülni a jegyzetelésre, megejtve. Defenzív és offenzív fajták megjelölésére, külön figyelemmel készülni, nyugtázva. Nevek mellé betűvel jelezni a posztokat, folyamatban. Leendő csapat felépítésének előkészületei, megkezdve. Egyéni képességek és kiadott lista egyeztetésének fontossága, nyugtázva. Kiképzéshez szükséges táblázat, megrajzolva. Jelenlévők szavai alapján, leírni az edzéshez kellő adatokat, folyamatban. Kérdéses pontokat külön kiemelni, pozitív. Hézagok kitöltése, észben tartva. Kérdések feltevése, negatív. Kiadott feladatba csatlakozás, előkészítve. Előadások szünetében dobozból papír húzása, teljesítve. Szöveg, valamint sárga szín megtekintése, széles vigyorral végrehajtva. Háttérből érkező tapsra, reflexből fegyverért nyúlni, teljesítve. Váratlan támadástól tartva védekezés előkészítve. Ingerült cümmentéssel tudomásul venni, valami játékba csöppent, nyugtázva. Látott reakciókat követve, lemondó sóhajjal, „különleges vagyok” szavak ismétlése, pozitív. Helyet foglalva Mido chick hallgatása, tökéletesen végrehajtva. Képességét elégedett füttyentéssel elkönyvelni, pozitív. Róla szerzett információkat feljegyezni, szintén teljesítve. Fülig húzódó vigyorral összecsapni füzetét, pozitív. Komótosan előrébb hajolni székén, pozitív. Feszült csendet megtörni egy hangos röhögéssel, kivitelezve.
-Tyáháhá-h! Funny! Ebbe én is csatlakozom. Double mennyiségben játszom. Egyik. Születésemtől fogva messzebbre látok jobb szemmel. Not bad képesség egy mesterlövésznek, ne?- Leírásban szereplő bemutatónak eleget téve colt tárból való kirántása, megejtve. Néhány másodperces kalkulációt követően, cél meghatározva. Hezitálás nélkül cél bemérése, folyamatban. Húsz másodpercen belül ravasz meghúzása, pozitív. Szoba legtávolabbi pontjában lévő asztali lámpa égőjének kilövése, teljesítve.
-Másik. Vérben terjedő vírus. Scared? Háh! Nem halálos. Átmeneti problémákat okoz az agyban. Hét hónapja, öt órája éééés huszonkét perce szereztem. A többi titkos. Bocsesz, buddys! Le kéne titeket puffantanom, ha elmondanám.-
Karok ártatlan széttárása, megejtve. Kézben tartott fegyver tartóba helyezése, teljesítve. Rendelkezésre bocsátható adatok, maradéktalanul továbbítva. Részfeladat, teljesítve. További terefere kimenetelének követése, pozitív. Tizenegy perccel később keletkező csendszünet kihasználása, előkészítve. Szó megragadása széke lendületes földhöz ütésével, végrehajtva. Összes teremben tartózkodó figyelmének elnyerése, teljesítve.
-Kadétok! Ha vége a lovey-dovey diskurzusnak. Mindenki tolja ide a popóját és szorítsa meg húsz másodpercig ezt a Raion fejlesztésű szerkezetet. Why? Kiírja, amit tudnom kell a tanoncaimról.-
Említett versenykormányra hasonlító technikai eszköz felmutatása, pozitív. Rögtönzött bemutató tartása használatáról, folyamatban. Két oldalsó fogantyú megszorítása, pozitív. Pittyegő hangot követően, kijelzőn megjelenő adatok felmutatása, pozitív. Bővebb tájékoztató szolgáltatása, negatív. Érkező kérdésekre válasz adása, megfontolás alatt.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Torao Sorajin
Ember
Ember
avatar

Male
Aquarius Cat
Hozzászólások száma : 65
Age : 29
Tartózkodási hely : Egyetemi könyvtár/Stúdió/Lakása
Registration date : 2009. Aug. 28.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Ember, Énekes
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7500/12000  (7500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Szomb. Márc. 03, 2012 12:40 am

~ Raion úri muri ~


Igazából nem lepte meg, hogy barátja a szétszórtságával mentegetőzve pislogott rá bocsánatkérően. Nem ez az első eset, hogy ilyesmi előfordul. Pláne olyan dolgokkal kapcsolatban, amikért Umi annyira lelkesedik, hogy közben hajlamos elfelejteni néhány apróságot. Épp ezért nem haragudott rá most sem, pusztán azért volt morcos, mert aggódott. De mivel meggyőződhetett róla, hogy minden rendben, a mérge is elpárolgott. Későn érkező lévén nem akart egyből a dolgok közepébe vágni, hanem először inkább csendesen meghúzta magát, hogy kicsit ismerkedjen a sok ismeretlen arccal. Szerencsére volt közöttük olyan is, akiket már nem idegenként üdvözölt. Köztük Midori is, aki hamarosan félszegen környékezte meg őket egy kéréssel. Umi persze egyből rábólintott, Sky azonban csak zavartan vakarászni kezdte a kobakját. Egyrészt azért, hogy hogy fogják rábeszélni Rii-t, másrészt meg, hogy Naoto-san mit fog szólni hozzá. De végül arra jutott, hogyha csak Midori barátaiként mennek oda, abba nem lehet beleszólása.
- Naoto-sant nem lesz egyszerű kicselezni, de majd azt mondjuk, hogy maximum csak karaokeezni fogunk veletek! Nekünk is lehetnek barátaink… -hümmögött egy sort elmosolyodva, miközben egy lendületes mozdulattal aláfirkantotta az ölében landoló papírra, amit a művelet végeztével rögvest fel is kaptak onnan, és a tulajdonosa kezébe nyomták.
A következő pillanatban viszont robbanásszerű belépő forgatta fel a terem eddigi nyugalmát. Egy roppant érdekes, és Sky személy véleménye szerint veszélyesnek tűnő férfi rontott rájuk, akit viszont ismerőseik láthatóan nem idegenként üdvözöltek. Ettől függetlenül még abszolút rossz előérzete volt vele kapcsolatban, amire a viselkedésével csak rátett egy lapáttal.
Amint lehiggadtak a kedélyek, Umi meg is kezdte a bemutatók sorát. Skynak már volt szerencséje nem csak hallani róla, de saját bőrén meg is tapasztalni a szóban forgó képességet. Emlékszik eléggé meglepődött, mikor kiderült, hogy mindketten természetfeletti erővel rendelkeznek, és nem sokkal ezelőttig titkolták egymás elől. De amióta fény derült a dolgokra, társa is és ő is sokat megtudtak egymás erejéről. Így Umi köre nem hozott neki meglepetéseket.
Nem tudja, hogy kinek a bemutatkozásáról maradt le a késői érkezésének hála, de mivel még utána is volt pár befutó, ezért ha jól nézte az összes jelenlévő ember kilétével megismerkedhet. Meglepetten pislogva figyelte a bemutatókat, és hallgatta a rögtönzött kis előadásokat, mígnem a Midorival együtt ücsörgő kislányra került a sor. Először nem igazán érette, hogy milyen nyelven beszél, de aztán mintha érdekes japánsággal kiejtett angol kifejezésekre lett volna figyelmes. Már épp kezdett rájönni a logikára, mikor az időközben mellette helyet foglaló Yui ruhaujjának meghúzásával hívta fel magára a figyelmét.
- Az a helyzet, hogy én sem igazán értem, de azt hiszem, valami olyasmiről beszél, hogy a körülötte lévő lélekenergiát tudja belevezetni bizonyos tárgyakba. –magyarázta neki, remélve, hogy jól értette a lényeget. Aoi-chan után rögtön Yui bemutatója következett. Kicsit furcsállta, hogy messzebb vonul tőlük, de amint előhívta a képességét, már teljesen világos lett, hogy miért. Elkerekedett pupillákkal pislogott párat a youkai alakot öltött lányra, és egyre inkább elkönyvelte magában, hogy messze nem tud még semmit sem arról, hogy milyen rengeteg formában tud megnyilvánulni a természetfeletti egy-egy emberben. Nem sok ideje volt azonban elmélkedni ezen, mert hirtelen felhangzott az este egyik vezényszava, aminek hatására a többiekkel együtt ütötte össze a tenyerét, és mondta ki a bűvös két szót.
A soron következő Midori bemutatója is igen látványosra sikeredett. Sky lassan kedte magát egy fantasy regényben érezni, és mégha nyitott is volt az újdonságokra, lassan kezdett sok lenni neki ez a sok szupererő. Miután már nem maradtak sokan, így eldöntötte, hogy a soros Kouhei után ő is megtartja végre a bemutatóját. Elég ijesztőnek tartotta ezt a képességet is, és tisztelte a fiút, amiért képes vele együtt élni. Ezek fényében úgymond szerencsésnek tarthatta magát, hogy ő milyen kényelmes és ártatlan képesség birtokában van.
- Azt hiszem, akkor most én jövök… -ütötte a tenyereit a combjához, és felállt, hogy mindenkit lásson. –Az én képességemnek is egy medálhoz van köze. –horgászta ki a felsője alól a kicsi ékszert, miközben folytatta –Igazából magam sem tudom hogy került a birtokomba, de olyasmi emlékeim vannak róla, hogy kisgyerekként a nagyszüleim házában találtam. De nem is ez a lényeg. –dörzsölte meg a tarkóját. –A képességem pontos mibenlétét még magam sem tudtam megfejteni, de azt hiszem kapcsolatban állhat azzal, hogy a medál segít összegyűjteni a reiatsut a testem köré amiből egy speciális réteget létrehozva manipulálni tudom a rólam visszaverődő fényt. –koncentrált rá a medálra, és egy pillanat múlva már el is tűnt onnan ahol az előbb állt. –Ez azonban pusztán optikai illúzió, fizikailag nem befolyásol semmit, amint a hangomon is halljátok. –demonstrálta a dolgot még azzal, is, hogy a mögöttük lévő asztalról felemelt egy pohár üdítőt, és belekortyolt. Ezután feloldotta az álcát, és elgondolkozva vakarta meg az állát, hogy mit mondjon még el róla.
- Azt hiszem nagyjából ennyi… -fejezte be a bemutatót, majd visszaült a helyére. De épphogy csak befejezték, az őrmesterként bemutatkozó férfi rögvest valami kiképzést és aláírandó dokumentumokat kezdett el emlegetni. Sky hirtelen kétségbeesetten pillantott Umira, mert nem tudja mi ez, de mintha elfelejtett volna szólni róla, hogy nem csak egy ismerkedős estére lett meghívva.


______________

More than words~ ♪♫

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hoshi Ikari
Ember
Ember
avatar

Male
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 348
Age : 30
Tartózkodási hely : Otthon, Luxi, Tipi, Oroszlán rezidencia, Tokyo Media Center, PMC, Tomátó szentélye
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 40

Karakterinformáció
Rang: FaTal erroR! énekese
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
23500/26000  (23500/26000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Hétf. Márc. 05, 2012 6:08 am

d(-_^)Raion úri muri d(-_^)

Határidő: 2012. 03. 19.
Sorrend: Nincs!
Nagyon türelmesen várta, hátha érkezik felé megjegyzés. Térdére támaszkodva hajolt előrébb jobban lefülelhesse, vagy csoporton körbe tekintve leleshesse a szavakat. Rossz szokása volt keresni a szemkontaktust. Sose tudták leszoktatni róla. Megjegyezték párszor, zavaró folyton folyvást mások szivárványhártyájába bambul. Szörnyen bánta kínos helyzetbe hoz másokat, de nem képes leszokni róla. Attól a pillanattól fogva, édesanyja elmondta neki, „szem a lélek tükre”, önkéntesen fürkészni kezdte környezete tekintetét. Szerette látni, mire gondolhatnak, mit érezhetnek. Idő teltével ez a kíváncsiság megszokássá változott. Manapság már természete alappilléré változott. Beszélgető társa szemébe nézett, amikor mesélt és akkor is, amikor őt halmozták el sztorikkal. Mindez nem jelentette, olyan magas szintre fejlesztette a vizsgálódást, másodpercek alatt kezébe kerül a rejtély kulcsa, milyen hangulatban van ismerőse. Pusztán, nagyobb energiát fordított rá, hamarabb észre vegye, ha untatja, hazudik, szabadulnának társaságától. Apró figyelmesség, mert őt érdekli az emberek lelke. Nincs rosszabb, mint kényszerből szóba állni másokkal, akik észre se veszik, semmi kedvünk hozzájuk. Jelenleg, mondjuk annak örült volna legjobban, valaki felszólal. Megnyugtatta volna, ha egy-két gondolatot hozzáfűznek előadásához. Tudja, nem valami nagy szám és nem lehet hosszasan taglalni, másokat gyógyít. El se várta, több órás vitadélután vegye kezdetét, csak érdekelte volna, mit gondolnak. Illetve, mehetett tovább a kör. Szó sincs róla sietnének. A hosszas csendszünettel áll hadilábon…
-Igen, elég sok van belőlük.-
Mosolyodott el térdét megpaskolva. Boldogan vágott bele Miyavi-nyan tulajdonosának kibogozásába. Egész kezdett belejönni az angol szavak lenyomozásába. Már sokkal kevesebb idejébe telt megérteni mit kérdezett tőle. Kivéve, ha rosszul fordította az elhangzottakat. Nem merné, teljes magabiztossággal kijelenteni, tökéletes füle lenne ehhez az idegen nyelvhez. Az is igaz, mi történhetne vele? Legfeljebb javítanak bakiján. Mindenki ronthat és ez, csak azt mutatná, még egy felnőttnek is nehéz küzdelem a japánosított angol, hát még egy lánynak?! Tényleg, le a kalappal Aoi san előtt, így tudja használni.
-Gyakran eltér a számuk és megesik más színűek. Eddig még vöröset láttam. Lehet, többféle is van. Sajnos, nem tudom. Ezt még ki kell nyomoznom.-
Vakarta meg kínosan feje búbját, miközben továbbra is a nagylány lelkesedésének hatása alatt bólintott Yuzuri kun-nak. Részéről semmi akadálya nem volt, ő következhessen. Barátságos mosollyal jelezte, bátran vágjon bele a dolgok közepébe, ha nem szállingózik be ellenvetés. Arra, azonban nem készült fel hatalmas kerekedő szemekkel rázza ki a hideg. Hallgatni épp elég ijesztő, valamilyen kard lakozik benned, amitől teljesen megváltozol. Gyanútlanul éled a hétköznapjaidat, aztán bumm, kifordulsz önmagadból és ismeretlen személyként harcolsz. Tökéletesen megérti a félelmét. Nem érzi sajátjának ezt a képességet. Nem érvényesül az akarata. Szavai alapján, olyan lehet, mintha valaki elfoglalná a tested, hogy önző céljaira használhassa fel. Borzasztó lehet szembesülni vele, mit tettél, amikor kicsit se állt szándékodban azt cselekedni. Bele se tud gondolni, mi mindent érezhet szegény fiú. Legszívesebben megölelgette volna és naphosszat biztatja, ne csüggedjen. Reméli, átmeneti nála ez az állapot. Tiszta szívből kívánja neki, sikerüljön vele megbarátkoznia. Annyira szurkol, hasznos legyen neki az elkövetkezendő időszak. Nem szeretné, ha bármelyiküknek csalódnia kéne. Ugyanezeket a mosolygós, félénken elvörösödő, felnőttesen komoly arcokat akarja látni egy hét, több hónap, évek múltán is. Örülne, ha nem változtatná meg őket ez az egész felfordulást, ami most kezdődik.
-Szerintem itt mindenki megérti, Yuzuri kun. Tévedek, ha azt mondom, mindannyian tartunk valamennyire a képességünktől? Én sokáig azt hittem mutáns, űrlény, vagy szörnyeteg vagyok és ez nem adottság, hanem átok. Most se igazán érzem ajándéknak, de az sokat segít, látom nem vagyok egyedül. Azért jöttem ide, mert bíztam benne, ha megismerlek titeket, későbbiekben, kölcsönösen segítünk egymásnak, rengeteg mindent megfejthetünk önmagunkkal kapcsolatban. Tsukatani san-nal, pedig egyet értek. Addig ne csüggedjen senki, míg teljesen ki nem bogozzuk az erejét. Hihetetlenül szép cél, Yuzuri kun, önerőből szeretnél másokat védelmezni. Azt viszont ne felejtsd el, igazi bátorságot jelent az is, szembe tudsz nézni önmagaddal. Lényeg, bárhogy döntesz, bízz magadban! Ha elhiszed meg tudod valósítani, akkor sikerülni fog!-
Sóhajtott fel megkönnyebbülten, mellkasát paskolva. Cseppet elragadtatták érzései, de jól esett mindezt kimondania. Megeshet semmi okosat nem tett hozzá a dolgokhoz és feleslegesen pazarolt el értékes perceket a foglalkozásból. Egyszűern az motoszkált benne, ki kell adnia a benne liftező gondolatokat. Sokat visszafogott, mert nem hiányzik órákig járassa száját, ennyit, viszont mindenképp el akart mondani. Tudja, nem tanult ember. Nem ért ahhoz, nagyon biztató, megnyugtató, tényszerű szöveget adjon elő, amikor nagy szüksége lenne valakinek biztatásra. Azt viszont, első kézből tapasztalta, mennyire elveszetté válhat az ember, ha nincs körülötte senki, aki megértené, vagy meghallgatná. Ezek a srácok, túlságosan fiatalok megtapasztalják a magányosságot, reményvesztettséget, csalódottságot. Azt szeretné, ha éreznék, itt tárva nyitva álló kapuk fogadják őket, ha arra van szükségük, valakinek kiönthessék lelküket. Naphosszat magyarázott volna még erről. Az ülés hangulatát, viszont nem szerette volna bombaként szétrobbantani –arról már gondoskodtak-, úgyhogy csomót kötött nyelvére. Gyorsan kirázta buksijából a tyúkanyó gondolatokat és újra Aoi san-ra pislogva mosolyodott el. Azaz életre való tinédzser teljesen levette lábáról. Elég volt ránéznie, rögtön jobb kedvre derült. Imádta lelkesedését és energiáját. Szörnyen megkedvelte. A képessége, pedig nagyon érdekesen hangzott. Próbálta elképzelni, milyen lehet, ha valamit lélekenergiával erősítenek meg. Nem érti miért, de folyton egy farmer nadrágot látott, ami fagyott sonka lett a sok ruhakeményítőtől…
-Úgy érted, állandó veszélyben vagy, Aoyama san? Folyton vonzod őket?–
Pillantott a lányra aggodalmasan. Annyira fiatal volt. Vérzett érte a szíve, nap minden percében retteghet, mikor ront rá valamilyen gonosz teremtmény. Kemény élete lehetett. Állandó feszültség és életveszély. Az ő korában annyira nem ezekkel kéne foglalkoznia. Barátnőivel kellene ténferegnie a városban, vagy barátot szereznie. Elképesztően sajnálta, tizenévesen rákényszerül youkai-ok ellen szálljon harcba. Másrészt csodálta, micsoda nagyszerű erővel rendelkezik. Az övéhez képest ezerszer hatékonyabban segített másokon. Megszabadította őket a körülöttük legyeskedő, vagy bennük lakozó ártó szellemektől. Egyfajta lelki tisztulást nyújtott az embereknek.
–Azt meg szabad kérdezni, miként űzi el a szellemeket és hova kerülnek?-
Fészkelődött kíváncsiskodva székében. Ártó szellemekről, papnőkről, hatalmas harcokról, leginkább könyvekben olvasott. Az elmúlt néhány percig, mindössze gyerekkora fantasztikus történeteiben bukkantak fel. Emlékszik sokat meséltek neki esténként, hogyan győztek le óriási szellemeket, akik rettegésben tartottak egész vidékeket. Sose fordult meg fejében, merre tűntek el. Miután legyőzték őket kitisztult az ég. Megszűnt a fojtogató, sötét légkör, amit teremtettek maguk körül. Azok a legyőzött ronda lények, viszont hova lettek? Lenne külön világuk? Ugyanúgy valami lyukon keresztül bújnának elő, mint a maszkos szörnyek? A youkai-oknak lehet bármilyen közük azokhoz az üvöltő behemótokhoz? Elképzelése sincs. Rengeteg zavaros, üres, lyukacsos részlet van körülötte. Belegondol, gyűlés kezdetéig, nagy számnak tűnt, nyugdíjas szellem pár utazott kocsija hátsóülésén. Az elmúlt néhány óra, azonban fenekestül felforgatta világát. Egy teremben üldögél különleges képességű emberekkel, akik valami hihetetlen dolgokkal rendelkeznek.
-Vhoa! Tudnak gondolkodni? Ho-hogy?-
Meresztett hatalmas szemeket a Mici nevezetű mókusra. Nem bírt a látvánnyal betelni, csak száját tátva figyelte a kicsike rágcsálót. Hihetetlen volt számára egy papírra vetett test életre kel, méghozzá szó szerint. Nagy volt a kísértés oda menjen hozzá és óvatosan megérinthesse. Ette a nagymami mindentudás egyeteme, milyen lehet a tapintása. Vajon, teljesen szilárd, vagy folyékony a tintától, esetleg papír a fogása? Szörnyűségesen furdalta a kíváncsiság. Alig bírta helyben tartani hátsóját. Egyre nagyobb erőket kellett mozgósítania, ne pattanjon fel. Bezsongott gyerekként fészkelődött székén, míg újabb bemutatóra nem került sor. Meghallva Égiszökkenő hangját széles vigyorral pillantott fel társára. Ismerte láthatatlan képességét, ami nem jelentette, ne ejtette volna ámulatba az előadás, ahogy felkerül az asztalról egy pohár. Libabőrös lett Tippertapper képességétől. Azokra a kopogtató szellemekre emlékeztette. Persze, nincs hozzájuk köze. Ahogy, őrmesterüknek sem a beszámíthatósághoz. Majd nem orra borult ijedtében, amikor demonstrálni támadt kedve képességét. Veszélyes! Határozottan életveszélyes, ahogy az egész ember is. Nem akarja bántani a Raion vezetőségét, de biztos a legjobb döntés volt rábízni a szint felmérésüket? Eszébe se jutna ítélkezni felette, csak fegyverekkel hadonászik tizenévesek között! Feltétlen muszáj feleslegesen riogatni őket?
-Végeztünk! Köszönöm szépen a válaszokat. Nagyon büszke vagyok rátok! Tudom, furcsán hangzik. Ne értsétek félre! Egyszerűen lenyűgözött, meghatott és mindjárt elbőgöm magam. – Fújtatott hatalmasat, hogy összekaparászhassa szétesni készülő buksiját. Végén megijesztené szegényeket, semmin kezd sírni. Nem kavarodott vész. Ellenkezőleg. Boldog volt és agyon hatódott. - Elképesztően bátrak vagytok. Örülök, hogy megismerhettelek titeket! Adhatok nektek egy nagy ölelést?-
Pislogott kérlelő boci szemekkel kicsike csoportjára. Nem, mintha ő lenne a vezető. Jól esett volna neki ezzel meghálálni a sok őszinte szót. Ha nemet mondanak, sincs gond. Nem kötelező ugrani erre a bugyuta ötletre. Mások nem lehetnek, olyan elvetemült nyomizgató terroristák, mint személye. Lesz, ami lesz, utána következhetett a piszkos papírmunka. Tenyerét összecsapva lépett oda az asztalhoz és vette fel az időközben összekuszált lapokhoz. Sebtében elrendezgette őket, majd a kellő lapokat lóbálva tipegett oda mindenkihez, hogy kezébe adhasson egy példányt.
-Atamagahen őrmester említette a papírokat. A felméréshez alá kéne írni az edzésbe történő beleegyezést. Felelősségvállaláshoz írjátok az őrmester nevét, mivel kiskorúak vagytok. Valamint, kaptam belépési nyilatkozatokat. Aki még nem töltötte ki, gyorsan pótolhatja. Biztonság kedvéért figyelmesen fussátok át a sorokat, rendben?-
Haladt komótosan körbe, kéznél lehessen, ha valakinek segítségre lenne szüksége. Esetleg, tollat tudjon adni. Akadt nála néhány hello kitty-s példány. Mindig feltankolt vész esetére. Sose lehetett kiszámolni, mikor jött jól, ha ennyi íróeszköz van táskájában. Talán, ma is lesz rájuk igény. Miközben, ezen gondolkozva lépkedett és kiosztotta a következő lapot, majd nem hanyatt vágódott döbbenetében. Közel állt hozzá égnek hajítsa összes papírját. Valahogy elkerülte, de teljesen nem bírta visszafogni magát. Nem sétálhatott el mellette, ott se lenne. Kínos helyzetbe se akarta hozni, elkezd hangosan sipítozni. Iparkodott átmeneti megoldáshoz nyúlni, amiből az lett, áldozata csuklóját megfogva hajolt hozzá közelebb.
-Mi történt a kezeddel Yuzuri kun?- Kérdezte minél halkabban, ne nagyon neszelhessék le a többiek. Megeshet túlzásba viszi az aggodalmaskodást. Ettől még, feltűnően nagy, vörös folt éktelenkedett tenyerén. Szentül hitte, nem keletkezhetett teaforralótól, vagy eséstől. Nagyon jól ismerte a felületi sérüléseket, tekintve hányat volt szerencséje elszenvedni. Nem lett szakértő, de ezt biztosan nem magának csinálta.
-Amikor a többiek terepre indulnak, maradj utolsónak és megpróbálom eltüntetni. Nem mehetsz sérülten csatába!-
Mutatva neki, szigorúan kettőjük között marad a dolog szája elé pakolta ujját. Aprócska titok lesz közöttük. Igazából, nem szeretett volna nagy feneket keríteni neki. Egyszerű szívesség Yuzuri kun-nak. Úgy se esik nehezére megtenni. Szívesen vállalta és remélte sikerülni fog. Már említette nem megy tudatosan gyógyítania. Hátha, összejön! Nagyon győzködte magát meg tudja tenni. A szuggerálás alatt, pedig rátért arra, mi fog következni.
-Készen vagytok a töltögetéssel. Ugorjatok neki az őrmester szerkezetének. Pontosan, mit fog rólunk megmutatni? Szerintetek? Ti, mit tippeltek?-
Gyulladt fel egy lámpácska feje felett. Most, hogy eszébe jutott a kérdés, egyre jobban érdekelte, milyen lesz ez a hírhedt tesztelés. Igazi katonai kiképző pályára mennek? Lesz mászófal, köteles sáros árkon keresztül lendülés, meg drót alatt kúszás? Izgalmasan hangzik. Más kérdés neki kéne végigmennie rajta. Reméli az idő nem fog számítani…

______________

Don't hurt me ~♫

Friends:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yuzuri Kouhei
Fullbringer
Fullbringer
avatar

Male
Pisces Pig
Hozzászólások száma : 50
Age : 22
Tartózkodási hely : Karakura
Registration date : 2010. Jun. 09.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Seitokai titkár
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Vas. Márc. 11, 2012 8:40 am

Raion úri muri


A magas szőke férfi felemás cipőben meglehetősen... félelmetes volt, vagy nem is tudom. Inkább csak tartottam tőle, valahogy a komfortérzetemet nem lökte az egekbe a jelenléte meg a viselkedése. Gondolom nem viccből szólíttatja magát őrmesternek, szóval vagy rendőr, vagy katona, noha az előbbit nehéz összetársítani azzal, amit eddig művelt ^^" Korántsem örültem neki, hogy velem foglalkozott, nem tudom miért pont engem pécézett ki magának :/ Ráadásul még a saját helyzetemet is súlyosbítottam azzal, hogy nem bírtam csukva tartani a szám, holott máskor meg se merek mukkanni ha idegenek vesznek körbe. Kettesben még csak-csak, de egy ekkora társaságban nekem szinte teljesen némának kéne lennem... Embarassed ...ja nai, miket is gondolok! Törekedni akarok arra, hogy kicsit nyíltabb legyek, ilyesmiket nem szabad gondolnom!
- Ha-hai! - szinte önkéntelenül is kihúztam magam a válasz hallatán, mintha valóban katona lennék én is. Mondjuk nem volt szó arról, hogy ilyesmi is lesz a programban, ráadásul amilyen semmirekellő dolgokban vagyok tehetséges, ebben tuti kudarcot fogok vallani. Remélem erőnlétileg bírni fogom, kicsit kijöttem a formából mióta nem vagyok benne a kosárcsapatban, bár Isami sensei próbálkozik vele hogy beédesgessen a karakurai csapatba. Még hajlanék is rá, ha nem lenne tele a kezem a seitokai-jal meg az otthoni dolgokkal, elvégre szeretek játszani. Már csak azért is, mert van benne sikerélményem, bár a fizikumom miatt egy komolyabb ellenféllel szemben nem tudnék annyira élni a passzaimmal és a távoli dobásaimmal, szóval egy bajnokságban valószínűleg elég béna lennék ^^"
Különös érzés volt, hogy miután elmondtam a gondolataimat a képességemről, szinte mindenki egyszerre ugrott, hogy hozzáfűzzön valamit. Jól esett, hogy biztatnak, különösen Tsukatani-sanra pillantottam hálásan, de igazán nem ezt akartam elérni, ami egy kicsit bántott. Nem volt jó ötlet az önsajnálat, egy újabb rossz tulajdonság, amiről jó lenne leszokni mattaku Tétován bólintottam mind Aoi-chant, mind az osztálytársamat hallva, de igazán kínosan csak akkor éreztem magam, amikor Umi-san szólalt meg és olyan hosszú monológot intézett hozzám. Azt hiszem megállapíthatom, hogy a státusza ellenére ő is ugyanolyan ember mint én, sőt, nagyon sokat segített a közvetlen viselkedésével, a kedvességével, ami eléggé meglepett. Mármint... ugye azt gondolná az ember, hogy öntelt és beképzeltek ezek a celebek, meg ott van Nakano-senpai is, aki valahogy pontosan így is viselkedett a magánéletben. Elég sokat járkál az osztályunkba Tsukatani-san és Robbins-san miatt, meg a sulifesztivállal kapcsolatban is szereztem vele tapasztalatot sajnos. Pedig olyan szép és aranyos lány ő is :/ Remélem csak tsundere ._.
Nem voltam benne biztos, hogy maximálisan felfogtam Umi-san mondandójának lényegét, de azért megköszöntem. Tény, hogy az önbizalmam lehetne jobb is, egyszerűen anélkül hogy pozitív visszajelzést kapnék, nem tudok dűlőre jutni önmagammal ilyen téren. És még akkor is meg kell válogatnom, hogy mi az, amit azért mondanak, hogy jobban érezzem magam, és mi az, amit valóban komolyan is gondolnak ^^" Nagyot sóhajtva túrtam bele a hajamba, aztán inkább figyeltem a többiekre, elvégre nem mindennapi dolgokat hallhattam-láthattam. Nem is tudom miért veszem annyira természetesnek azt, hogy nekünk mindannyiunknak van valami különleges képessége, igazából elképesztő ez az egész. Alig vártam már, hogy lássam, mit tud Tsukatani-san, de addig még a két legkisebb jelenlévő is hátra volt. Aoi-chan úgy tűnt, ő maga sem érti pontosan a képességét, akárcsak én, legalább nem voltam ezzel egyedül ^^" Viszont a másik lány demonstrációja egészen félelmetes volt, még a szám is tátva maradt! Mintha valami animéből lépett volna elő! Úgy értettem, jó értelemben volt félelmetes, de aztán ez át is csapott a másik végletbe, ahogy rám szegezte a fegyverét o.O" Ijedten hőköltem hátra, majdnem fel is dőltem a székkel. Mondjuk azok után, hogy a seitokai alelnökét csak úgy megtámadta, már semmin sem kéne meglepődnöm vele kapcsolatban ^^"
- Megkérhetlek, hogy ne hadonássz felém a-azzal? ^^" - próbáltam némi józan eszet csalni a lányba. Ügyesen kezelte a naginatát, de azért biztos ami biztos... még a végén megsebez valakit vele, mondjuk engem o.O Véletlenül a szék karfáját is megszorítottam, ami nem kevés viszkető fájdalmat csalt a sérültnek tűnő tenyerembe, fel is szisszentem tőle. Aoyama-san szavai is csak akkor jutottak el hozzám emiatt, amikor ő már rég befejezte. Nem voltam benne biztos, hogy mennyire megbízható a megérzése, vagy mije, de én akkor is hideg, sötét erőként tudom definiálni azt, amit magamban érzek.
- Kü-különleges vagyok ^^" - nyögtem ki halkan a tapsot hallva, ennél cikibb feladatot ki se találhattak volna. Nem is voltam különleges, nem tett azzá, hogy tudok valamit, amit mások nem. Valaki festeni tud úgy, mint senki más, valaki énekelni, valaki focizni. Mindenki másban jó, én speciel abban, hogy ráijesszek a húgomra -.- Remélem több tapsikolás nem lesz, éppen eléggé zavarba jöttem attól, hogy kórusban ki kell mondani egy ilyen nonszensz dolgot. Viszont hamar felélénkültem, hiszen Tsukatani-sanra került a sor, és minden eddiginél jobban figyeltem arra, hogy mi következik. A táskából előmászó mókust először nem értettem, de a lány magyarázatára hamar világossá vált, hogy mi történt.
- S-sugoi! - csúszott ki a számon elég hangosan a csodálatom jele, de nem tehettem róla, tényleg lenyűgözött a képessége Embarassed Elég sokat rajzolgatott órán, ahogy én láttam, szóval azt sejtettem, hogy szeret és tud rajzolni, de hogy életre is tudja kelteni őket és így, az annyira hihetetlenül fantasztikusnak tűnt... nem is találtam rá szavakat, mennyire tetszett a képessége, és nem csak azért, mert... mert szimpatikus volt a szőkeség számomra. Csupán az aggasztott, ahogy arról beszélt, hogy szüksége van olyan lényekre, amik megvédik őt. Úgy éreztem, hogy ha bajba kerül, én is ott akarok lenni hogy megóvjam, bármilyen veszélyről is volt szó. Nem tudom, ez valami ösztön lehet nálam, hogy nem bírom ki, ha egy bajba jutott lányt látok T_T Pedig harmatgyenge vagyok, és mindig az a vége, hogy ellátják a bajom :/ Közben Mici kiszemelt magának valamiért, és az ép kezembe ugrott, de különös módon egyáltalán nem ijedtem meg tőle, vagy ilyesmi, pedig a kutyákon kívül nem sok állatot tudok tolerálni. Óvatosan meg is simogattam a fejét az ujjam hegyével. Aranyos kisállat volt, passzolt Tsukatani-sanhoz. Lehet a lánynak van valami hipnotikus képessége is, mert az őrmester és Sky-san bemutatójára már nem is nagyon tudtam koncentrálni, bár a fegyverropogásra az égő durranására azért felkaptam a fejem.
- Én azt hiszem, inkább kihagynám. Sumimasen Embarassed - válaszoltam Umi-sannak, mikor meg akart ölelni a bemutatók végeztével. Nem azért, mert valami bajom lett volna vele, csak... férfiak vagyunk. Igyekeztem azonban Tsukatani-san felé orientálódni, mivel kérdezni szerettem volna tőle, bár kellett egy kis idő meg néhány nagy levegő, míg összekapartam a bátorságom, hogy hozzászóljak. Egyébként sem voltam jó, ha lányokkal kellett beszélgetést kezdeményezni, de Midori-sannál ez még hatványozottabban így volt.
- Anou... Tsukatani-san... - szólítottam meg félénken, majd körülbelül 15 másodperc szünet után újra, egy kicsit hangosabban is. Igaz ez alatt az idő alatt megfordult a fejemben, hogy direkt nem is akart rám odafigyelni, de aztán csak meggyőztem magam, hogy csak nem hallotta meg, ahogy motyogok.
- Ööö... le-lenyűgöző a képességed és rajzolni is szépen tudsz, de tényleg! De amit akarok kérdezni, hogy... khm... tényleg... szoktál bajba kerülni? Téged ugye nem olyan maszkos szörnyek támadnak meg? - kérdeztem óvatosan és meglehetősen körülményesen is, meg némi aggodalommal a hangomban. Szerettem volna, ha azt mondja hogy nem, bár az sem lett volna kellemesebb válasz, ha huligánokra vagy egyéb bajkeverőkre céloz, csak azok az izék sokkal veszélyesebbek.
- Meg izé... ezt a... szóval Atamagahen-sant honnan ismered? Embarassed - kíváncsiskodtam immár sokkal halkabban, közelebb hajolva hozzá, hogy még véletlenül se hallja meg a férfi. Gondoltam arra, hogy valami főtestőre lehet a lánynak, vagy ilyesmi, de ahhoz talán túl közvetlen volt vele, szóval elbizonytalanodtam. Kicsit féltettem is tőle Tsukatani-sant köszönhetően az első benyomásomnak róla ^^"
Közben valami papírt nyomott a kezembe Umi-san, és sikerült úgy megfognom, hogy feljajdultam az érzékeny tenyerem miatt. Fájdalmas arccal rázogattam, míg elolvastam, mi van a papíron. Elég veszélyesen hangzott, hogy ilyesmit alá kell írnunk, de biztos vigyázni fognak ránk, ugye? Surprised
- Ké-kérhetek egy tollat? ^^" - néztem fel a férfire, és noha egy pillanatra megrökönyödtem a hello kitty-s dizájnon, azért kitöltöttem meg aláírtam, amit kellett. A csuklómon landoló kézre azonban megrezzentem, nem számítottam rá. Kérdőn pillantottam fel ismét Umi-sanra.
- Öhm... az előbb megégettem, amikor Hidari-san azt a robbanó micsodát a kezembe dobta. Semmiség, hamar elmúlik, már hozzászoktam. Nem tudom pontosan miért van, szerintem a képességem mellékhatása, de akkor is megtörténik, ha valakit fejbe akarok dobni mondjuk egy radírral, meg akkor is, ha megfogok mondjuk egy bokent. Minden esetre, k-köszönöm ha megpróbálja, Umi-san - magyaráztam, végül pedig meg is hajoltam egy kissé, hogy kifejezzem a szándéka iránti tiszteletemet. Úgy véltem, hogy nem kéne visszautasítanom, hiszen csak jót akart, meg nem is akartam megsérteni, amikor tényleg mindent elkövetett azért, hogy jól érezzem magam. Csak na, nem szeretek mások terhére lenni ^^"
Az őrmester felszólítására aztán egyenként odaléptünk ahhoz a szerkezethez. Mikor rajtam volt a sor, fogaimat összeszorítva markoltam meg a fogantyúkat és szorítottam meg az eszközt. Az arcomon azt hiszem látszott, hogy nem esik jól a tenyerem miatt, de annyira nem fájt, hogy ne tudjam megcsinálni, meg különben is, férfiból vagyok, vagy mi. Tűrnöm kellett, már csak azért is, mert nem akartam beégni, különösen Tsukatani-san előtt nem.
- Ehhehe, hát nem valami magas értékek ^^" - vakartam meg a tarkómat az eredményt látva, de ezen semmi csodálkozni való nem volt, elvégre teljesen hétköznapi fiú voltam... leszámítva azt a kardot. Nem igazán tudtam, hogy melyik érték mit jelent, de reméltem, hogy legalább az átlagnak megfelelt, vagy csak egy kevéssel van alatta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hayashi Aoi
Ember
Ember
avatar

Female
Aries Tiger
Hozzászólások száma : 77
Age : 19
Tartózkodási hely : Karakura Raizer Team főhadiszállásán, Midori~onee-channél, Karakura Highschool ESUO-ESU clubjában, betámadva Souru Society valamely pontját, helpelni Holmes-mesuta~nak the detectiv feladatokban *3*
Registration date : 2011. May. 15.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Karakura Highschool harmadik évfolyamos diákja, Seitokai - Junior alelnöke, Karakura Raizer Team al'vezetője, Raion tag, Michiwonka szerelmgyár alkalmazottja
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
15000/26000  (15000/26000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Csüt. Márc. 22, 2012 5:41 am

Raion úri muri

Kíváncsian hallgatom végig Shii~nii-chan válaszát kérdésemre, ami the szalagokról szól, mivel nagyon érdekelt the karaaeiről szóló rész. Olyan, but olyan kuuru the pawaae, hogy szinte már irigylem, hogy ő ilyen big guddot knowol tenni másoknak.
- I no szeretem the reddo karaat… T3T” – motyogom, amint meghallom, hogy the howaito mellet reddo szalagokat szokott még rukkuzni. I egytől – egyig buruu párti vagyok, szóval érthető, hogy no szeretem, ugye? Surprised Remélem, no haragszik meg emiatt… Shocked - B-but nagyon is guddo thr pawaad the reddo szalag ellenére is! *o* – csodálom tovább, még mindig ámulattal erejét, mert már milyen super volt! *w*
- Chips is van, Atamaga~nii őrmesuta? *-*rukkuzek felé, s big lelkesedéssel, fürgén tanulmányozni kezdem, hátha puszta aizumel ki knowolom szúrni, hogy hol is bujdosik the chipses zacskó. But végül az orrom talált célba, amikor elém lett emelve the zacskó finomság, melynek elvételével rögtön éltem the körbe kínállásával, mert CHIPS! *o* Ennél finomabb talán csak the hambaagaa lehet szerte the földön, főleg azok the guddo biiig hambaagaak, amikor Nyu-chan vitt ki Ingurandoba mindig azt eateltem and now is szeretem, csak no engedik meg, hogy azt eateljek reggelire, ebédre and vacsorára is… ._. No is knowolom miért! T^T
- Miért sayeled ezt, Atamaga~nii őrmesuta? O.o I mindig érthetően sayelek, ugye? – pillantok kérdőn Yui~neere and Taiga~onii-sanra, hogy megerősítsenek benne. Bár Tanaka-sensei is szokott ilyesmit vágni kobakomhoz, but, but ez azért van, mert általában no írok jól… szerinte >o>”no azért, mert érthetetlenül sayelek, szóval ez lehetetlen, hogy igaz legyen! °o°”
- Heee? °O° Y-yuuno szereted? Hogyhogy? Hogy lehet ez, Yui~nee? T^T Az… az édesség… finom, nagyon guddo dolog, miért no szereted, Yui~nee? T3T – kapok szívemhez the váratlan sokk hatására, hogy minél drámaiabban adjam elő, hogy lássa mennyire meglepett the hír, mely szerint no szereti az édességet. Hogy no lehet szeretni the chipset vagy the… vagy the rágót? °o° No knowolom~! T3T”
Miyavi-nyan herupuével előadok valami fél zokogó előadást, hogy minél jobb színészi összkép jöhessen össze mire sikerül feldolgoznom Yui~nee visszautasítását. But hiszen no is big puroburemu az, hogyha valaki no szereti az édességet, mert akkor no lyukad ki the fogad and no kell menned fogdokutaahoz, meg elméletileg egészséges is, vagy mi. Bár szerintem, ha valaki no fogyaszt wan icipici, naaagyon kevés édességet valaha az életében már az sem guddo, no? ._. Mert mindent ki kell próbálni egyszer! *o*
- Ha no hát noT_T No puroburemu, no haragszom Yui~nee, but ezt azért tedd el and majd kóstolod meg! *w* – adok neki pár szem rágót, majd másfelé fordulok, hogy másoknak is adjak, aki esetleg kér, mert ha már Atamaga~nii őrmesuta olyan kedves volt, hogy adott, akkor no nagyon szabad visszautasítani! *_*
- Haaaaa… *o* wooow, super, Yui~nee… ez… ez fuantasuteikku! Tisztára, mint wan kosupureiyaa, csak ez ezerszer jobb! *O* – csodálom the big super hero átváltozását, mert ilyet így élőben még sosem láttam, csak mesékben and animékben, but az ott teljesen természetes. Yui~nee akárcsak the Sailor Moonból jött volna! Bárcsak I is át tudnék így változni Tuxedo-caté vagy Aoiditévé, esetleg Aoitsonná. Mert így hamarabb léphetek színre and herupuzhetném az embereket, akár the veszélyes marslakók fenyegetésétől, vagy the ravu megtalálásában, esetleg wanelveszett pénztárca, avagy ritoru kyatto felkutatásában! *o*
- Láttál youkait, Yui~nee? Mármint, olyan igazit? Surprised – próbálok az egyre nagyobb meglepetések mámorában úszkálva elmutogatni wan fuokkusu deemon szerűséget, amint elmeséli, hogy ő youkaiokkal harcol. Vajon ez olyan, mint the waarudo megvédése the atakkuó marslakók ellen? But hát vannak egyes marslakók, akik ártalmatlanok and, and azokkal the youkaiokkal vajon mi történik, amik no tettek semmi baddot? - The guddo youkaiokat no bántod ugye, Yui~nee? – döntöm oldalra kobakomat kérdőn, and kíváncsian vizslatok felé, miközben the válaszát várom. Biztos nagyon sokat tud, hogyha sukuuru mellett ő is super heroskodik. Awww, van wan közös témánk Yui~neeval! *o* Lehet, hogy majd bemutatom the Raizereknek, biztos köthetnénk valami szerződést vagy mit, and ha kell, herupuzhetjük the másik munkáját, biztos jól járnánk mind! *w*
- Hem? Mi? Ja! I am különleges! *-* - követem gyorsan the többiek példáját, nehogy lemaradjak, s vidáman csapom össze I is kezeimet and körbepillantok, hogy lássam, ki halasztotta el the feladatot esetleg, mert úgy rémlik, mintha Mido~onee-chan említett volna valami olyasmit, mikor felolvasta the doan lévő szöveget, hogy bünti jár annak, aki no reagál theI am különleges” felszólalásra. And hát, nowyes, érdekel, hogy vajon mi is jár ezért annak, aki no tette meg ezt. Surprised
- MICIII! *o* - szólalok fel vidáman, amint folytatódik the kör and Mido~onee-chan bátorkodik átvenni the szót Yui~neet követően. Mici nagyon kyuuto~, but persze I mindig and örökké Miyavi-nyan fan maradok, becs szóra! Surprised Bár ritorut be is sértődök the mókusra, amiért kíváncsiságból másokat támadott be and no is köszöntött engem. ._. Ezt now megjegyeztem! ˇoˇ - Yeees, Mido~onee-chan igazán byuuteifurun rajzol, but tényleg! *-* – mesélem, big vidáman the többieknek miközben eszembe jutnak Mido~onee-chan elcsórt alkotásai, amik now az I szobám falait díszítik, mert így teljesen feldobja ott the hangulatot. No is hiába, ueitolom is már nagyon, but nagyon, hogy the Raizerekről készült alkotását, wan csoportpikuchaaet mindannyinkról akushondoresuban megkaphassam, ahogy azt kértem tőle no is olyan régen. *_* Vajon hol tarthat benne? Surprised
Kíváncsian hallgatom végig Taiga~onii-san beszámolóját is, mert igazán nagyon érdekes, amit mesél the pawaaről. S amint láthattam, hogyan is van ez pontosan, igazán lenyűgöz! I is szeretnék ilyet knowolni! *o*
- Ez tök guddo! Egyáltalán no látni, hogy hol van! Akárcsak wan guddo goosuto, mint Casper! – tanulmányozom the bemutatóját, mely igazán tetszik and van wan kérdés, ami felmerült bennem the pawaaről. - Mondd csak, Taiga~onii-san! The pawaadat mire szoktad használni? *w* – kíváncsiskodok, mint Aoitson, Holmes-mesuta~ elsődleges herupujeként kötelességem is megknowolni ilyesmiket. *3*
- Atamaga~nii őrmesuta°o°” - ijedek meg the váratlan bemutatóján, melyet wan rampu égője bánta. Még Miyavi-nyant is magamhoz ölelem the hirtelen fellépésének hatására. Bár igazán fuantasuteikku volt, csak… hirtelen jött and megrémültem! T_T - Vírus? °O° Atatatatatamagaaa~nii ő-őrmesutaaa a-akkor… akkor az now mit jelent? Milyen az the vírus, ami no halálos? HA! Atamaga~nii, csak no? Beteg vagy! O.O - meglepetten pattanok fel and kezdek el sebtében kutatni Miyavi-nyanban valami megfelelő gyógyszer után, mely végül the Sutoroberiis pockyban merül ki. - Tessék, ez meggyógyít, Atamaga~nii őrmesuta! *o* Remélem… Surprised – vakarom meg tarkómat ritorut zavartan, mert olyan hirtelen jött ez az egész, hogy azt sem knowolom, hogy the pocky now gyógyhatású vagy sem. ._.” But I mindenképpen herupuzni akarok Atamaga~niinek vagy legalábbis valami guddot tenni vele, hogy meggyógyuljon, mert az őrmesuta no lehet csak úgy beteg! Surprised
- Úúú… bighagu, mint the Teletabiknál! *-* – csapom össze tsuu handomet lelkesen, Shii~nii-chan ötletére and már röppenek is the bighaguhez felé, mert hát miért ne? Amúgy se szeretném Shii~nii-chant sírni látni, and ha ez így elkerülhető, akkor mint super hero mindent meg kell tennem azért, hogy semmi esetre se történjen ez meg! Surprised
Érdeklődve rukkuztem the peepaaokat, amit Shii~nii-chan kezdett kiosztani nekünk. The handombe kapott peepaat kérdőn, oldalra döntött fejjel vettem aizuügyre, majd amint megláttam the szöveget, szinte csigázni kezdett the aizuem az olvashatatlan kanjik láttán. @.@
- Yui~nee, puriizu, magyarázd el! T_T – fordulok felé, bízva abban, hogy ő elsayeli érthető módon, hogy mi the szösz van the peepaara írva, mert még mindig olvashatatlanok ezek the firkák, vagyis no mindig, mert igen is the kyattot mindig and bárhol ki knowolom olvasni. ˇ.ˇ Szóval lehet, hogy no is velem van the puroburemu, hanem avval, aki írta. :<
Miyavi-nyant nyomorgatva igyekszem teljes figyelemmel végighallgatni Yui~neet and no csak wan részét hallani the peepaara írtakról, hanem lehetőleg az egészet, but végül csak annyi maradt meg, hogy alá kell írni and kész.
- Értem *o* azt hiszem… Surprised Sankyuu, Yui~nee! *O* – ásom elő tollamat and máris aláírom the peepaat the megfelelőnek ítélt helyen. Úgy, mint az előzőt, az összes neemu mehet oda, mert egyiket sem hagyhatom ki, hiszen mindegyik I am! *_* Majd röpke körülrukkuzés után végül úgy döntök, hogy Mido~onee-chan kezébe nyomom the peepaat, mert ő biztosan knowolja hova kell leadni, mivel I már nagyon kíváncsi voltam erre the szerkezetre and minél előbb ki akartam próbálni.
- Now I, hagyj I, puriizuuu~ *o* - nézek big kyuuto aizukkel az éppen sorban következőre, hátha sikerül rávennem arra, hogy legyen olyan kedves and engedje meg, hogy the sort felborítva I jöjjek and ne the végére kelljen állnom. Remélem, hogy sikerül, mert nagyon, but nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi is ez pontosan! *.*

//Köszönöm szépen a haladékot Nikkától! >o< És elnézést kérek még egyszer tőle is és a többiektől is, hogy ilyen sokáig tartott írnom! T_T //

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Torao Sorajin
Ember
Ember
avatar

Male
Aquarius Cat
Hozzászólások száma : 65
Age : 29
Tartózkodási hely : Egyetemi könyvtár/Stúdió/Lakása
Registration date : 2009. Aug. 28.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Ember, Énekes
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7500/12000  (7500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Szomb. Márc. 24, 2012 4:33 am

~ Raion úri muri ~

Furcsa volt, hogy ilyen nyugodtan fogadták a képességét. Mármint ugye a körülményekhez képest… mindig is arra volt felkészülve, hogyha felfedi valakinek, akkor az majd szellemet kiáltva hívja ki rá a japán FBI-t, hogy miféle űrlénnyel van dolga. Ezek az emberek viszont inkább csak csodálkoztak, de abszolút nem rossz értelemben érezte ezt. Sőt még egy kérdés is érkezett hozzá a kicsi Aoi-tól, amire lelkesen válaszolt is, miután meglapogatta a nagyölelésre buzdító barátját.
- Legtöbbször csak arra, hogy megússzak néhány kínos szituációt. –dörzsölte meg a tarkóját. Igazából csak erről volt szó... elrejtőzni az utcán, ha valami olyasmibe készült belefutni, amibe nem szeretett volna. Vagy épp lidércek elől menekülni. Igaz, hogy úgy vette észre teljesen nem tud eltűnni előlük, mert érzik a jelenlétét, de legalább összezavarja őket, míg időt nyer arra, hogy fogjon egy taxit, vagy lemeneküljön a metró aluljáróba. Viszont most, hogy így belegondolt, hogy még mire használhatná, kicsit zavarba jőve tette hozzá gyorsan a mondókájához.
- De ne gondoljatok semmi rosszra, nem szoktam visszaélni vele! –vakargatta az orrát. Nem mondja, hogy nem fordult meg a fejében még a középiskolás évei alatt, hogy leselkedjen… azért mégis csak kamasz volt. De szerencsére mindig hatott rá annyira a józan erkölcse, hogy visszatartsa attól, ilyesmire vetemedjen. Pedig micsoda fotóriporter válhatott volna belőle az iskolaújságba! Ebbe még bele se gondolt. Nah de mindegy, úgysem vállalt volna el mindenféle kémkedést, mégha karrierrel is kecsegtetett volna. És nem is volt több ideje ezen elmélkedni, mert arra eszmélt nagy elmerengéséből, hogy egy tollal böködik az arcát és mutogatnak az elé tolt kitöltendő papírra. Ha egy pár pillanatra el is felejtette, most megint visszakúszott a gyomrába az a rossz előérzet, hogy ennek nem lesz jó vége. De még mindig azon viaskodott magával, hogy menjen haza, mentse a bőrét, vagy pedig maradjon. Az előbbi mellett sok megnyugtató tény szólt volna, kivéve azt az egyet, hogy nem lenne szíve itt hagyni barátját emellett a magáról továbbra sem túl jó képet kialakító katona mellett… Végül nagyot sóhajtva vette el a tollat, és húzta maga elé a nyilatkozatokat, hogy tüzetesebben megvizsgálhassa. Ha már belemegy, szerette volna rendesen el is olvasni, hogy mire vállalkozik, de rövidesen sürgetni kezdték, hogy ne üljön felettük órákat. És mivel ez attól a kiképzőtiszttől származott, Sky nem mert ujjat húzni vele, és szorgosan körmölni kezdte az adatait és a válaszokat a feltett kérdésekre. Mivel ő még nem volt tagja a szervezetnek, ezért valamivel több papírt kapott, mint a többiek, és gyorsabban kellett töltögetnie. Miután végzett, a tollat visszaadva Uminak pakolta le a papírokat a többi közé. Miközben arra várt, hogy sorra kerüljön a vizsgálatnál, végig azon gondolkozott, hogy vajon mit mutat meg róluk. Ehhez hasonló kütyüt látott már ezelőtt, hiszen Naoto-san túlbuzgóságának hála elég sűrűn kell járnia állapotfelmérésre, hogy dokumentálva legyen minden rendben van vele. Amit ő látott eddig, azzal csak azt mérték, hogy milyen kondiban van, és van-e szüksége diétára, de kétli, hogy ez a kütyü pusztán ennek mérésére szolgálna. Szinte biztos volt benne, hogy valami speciális adatokat is fel tud venni róluk, bár arra vonatkozólag nem volt ötlete, hogy ezek vajon mik lehetnek. Pláne, hogy ahogy figyelte, minden embernél teljesen más értékeket adott ki, és nem nagyon tudott összefüggéseket levonni belőlük. Készségesen maga elé engedte Aoi-chant is, mert neki aztán nem volt sürgős ez az egész. Viszont egy idő után rá is muszáj volt, hogy sor kerüljön, és a többiekhez hasonlóan kezébe vette a fogantyúkat, hogy a megadott ideig maga előtt tartsa a műszert.
- Mondja őrmester, harcosokat akar képezni belőlünk? –bukott ki belőle a kérdés. Nem tudja várhat-e rá választ, vagy egyáltalán szeretne-e rá választ, de ha már belekezdett akkor hangot ad a kétségeinek. –Remélem nem valami alvilági bandaháborúba akarja belerángatni ezeket a gyerekeket... –tette hozzá halkabban. Aggódott, és nem csak a saját testi épsége miatt, hanem amiatt is, hogy tényleg szükség van-e egy ilyen marcona katonára mikor a csoportban olyan fiatal gyerekek is vannak mint Aoi-chan, vagy a többi lány, akiket inkább minél távolabb kellene tartani a csatározásoktól, nem pedig belekeverni őket. Nagyon konzervatív nézeteket vallott ezzel kapcsolatban. És sokkal jobban szerette volna, vagyis mondjuk úgy azt hitte, hogy ez a szervezet azért létezik, hogy közösséget és lelki támaszt nyújtson az átlagostól eltérő, természetfeletti képességekkel megáldott embereknek. Hogy ne érezzék azt, egyedül vannak, és legyenek olyanok, akikkel beszélhetnek az erejükről. Nem kellene egyből ilyenekkel a frászt hozni az emberekre.


______________

More than words~ ♪♫

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aoyama Tsubakimine Yui
Ember
Ember
avatar

Female
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 18
Age : 19
Tartózkodási hely : Kokoro no Shiro
Registration date : 2012. Jan. 25.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: onmyouji
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Vas. Márc. 25, 2012 3:51 am

MÚri Raion

Bár nem igazán talált logikát abban, hogy mi értelme van egymás előtt felfedniük a képességüket, úgy vélte, biztos ez is segít kötelékeket teremteni köztük, így eleinte nem kérdőjelezte meg a módszereket. Csakhogy ezeket a kötelékeket nem látta kialakulni, sem magában, sem másokban. Yuit hidegen hagyta a többiek bemutatója, hiszen egészen kicsi kora óta természetellenes dolgokat tapasztalt maga körül. Bár érdekesnek találta mindazt, amit most látott, végül mégiscsak az érdekelte, hogy ki az, akiből esetleg ártalmas erőt érez. Egy cseppet sem gondolta, hogy bárkihez is közelebb hozta volna ez az egész, szemben azzal a társalgással, amit Aoi-channal folytatott le. A lány kedvessége és a belőle áradó pozitív ionok őt is feldobták, jókedvűvé tették, amit csak tetézett a felé nyújtott burgonyasziromból sugárzó jó szándék. Lévén a rágóval szemben azt még nem ismerte, így bátorkodott elvenni néhányat és megkóstolni azt. A ropogós nasi pedig sós íze sűrű bólogatást csalt ki belőle míg ízlelgette.
- Ez finom - közölte megfigyelését semlegesen hangnemén, majd hozzátette - Az édestől megszédülök, Aoi-chan.
Magyarázata ellenére markában mégis landolt egy pár rágógumi, melyeket néhány másodpercig értetlenül bámult, hiszen megmondta, hogy nem kér, mégis kapott. Végül azonban túllépett ezen a rejtélyes eseményen melyre, mint annyi mindenre, nem talált számára értelmes magyarázatot.
- Nem vagyok veszélyben, el tudok bánni velük. A vérem megkönnyíti a feladatomat - válaszolt az 'Umi' névtáblával rendelkező férfinak, aki feltűnően érdeklődött a többiek képessége után, akárcsak az őrmester, aki folyamatosan jegyzetelt. Noha ez nem zavarta, azért motoszkált benne a kisördög, hogy milyen céllal is tették mindezt, merthogy az nyilvánvaló volt, hogy volt valami okuk rá. Kérdő pillantására persze nem érkezett válasz, hiszen nem láttak bele a fejébe, nem demonstrált egyik sem olyan képességet, ami ezt lehetővé tette volna.
- Van, amelyiknek ki kell törölni a létezését, van amelyiknek elég a lelkét megtisztítani - felelt az újabb kérdésre szemrebbenés nélkül, majd Aoi felé pillantott. - A hasznos youkai-okat nincs értelme bántani.
Elégítette ki a lánynak kíváncsiságát többé-kevésbé. Kezdett kellemetlenné válni a számára, hogy ennyit kell beszélnie, hiszen nem szokott hozzá és a ködös információk, amiket megosztott másokkal jól jelezték, hogy lassan fárad. Éppen ezért örült, hogy megszakadt a kérdésözön és végre lepihenhetett egy kicsit. A kecses mozdulat, ahogy leült, vagy az egyenes tartása, vagy ahogy kezeit illedelmesen összezárt combjain pihentette, nem egy hozzá hasonló kíméletlen vadásznak volt a sajátja, hanem egy nemes kis hölggyé. Azonban ez a kettősség volt az, ami önmagává tette őt: a hétköznapokban egy előkelő család egyke lánya, aki fényűző körülmények között él és talán mások számára rideg, hűvös hölgynek tűnhetett, ám amikor senki sem látja, akkor egy vérszomjas és hidegvérű harcos, aki nem riad vissza semmitől, ha az segít elvégeznie a feladatát.
Türelmesen kivárta, amíg a bemutatók befejeződtek, a résztvevők szerencséjére nem érezte úgy, hogy közbe kell avatkoznia. Csupán egyetlen egyszer, a magától repkedő pohár láttán vált nyugtalanná, de csak addig, amíg fel nem fedezte, hogy nem egy tsukumogami kelt életre váratlanul. Umi-san bejelentésére néhány pillanatra megkönnyebbülten becsukta a szemét, majd talpra állt, hogy kinyújtóztassa tagjait. Egy ásítást is elnyomott, nehezen viselte a tétlenséget, amire kárhoztatták. Az ülésvezetőnek pedig alighanem szerencséje volt, hogy nem próbálkozott megölelni Yuit, vagy ha igen, akkor karját biztosan kicsavarta a lány, puszta reflexből. Bárki próbált meg hozzáérni figyelmeztetés nélkül, az erre a sorsra jutott.
- Beleegyezel, hogy ha valami történik veled, akkor az őrmester a felelős - ismertette szűkszavúan a papír tartalmát osztálytársával, majd ő maga is kitöltötte és aláírta, különösen ügyelve a betűi szépségére, ívelt vonalára. Szükségtelen volt, hiszen ő tudta jól, hogy nem fog baja esni, abból kiindulva amit más emberektől már tapasztalt efféle edzés vagy kiképzés során, úgy hitte, még csak meg sem fog izzadni.
- Ha igen, akkor kudarcra van ítélve. Egyikőtök sem alkalmas harcosnak - közölte meglátását a férfival, aki az imént segített neki Aoi-chan szavait értelmezni. Valóban, senkiben sem látta a potenciált. Akinek a mentalitása meglett volna, annak haszontalan volt az ereje, akinek pedig harcra termett a képessége, annak a mentalitása nem volt megfelelő. Bátortalan, gyenge, komolytalan emberekből sosem lehet jó harcos és mindig veszíteni fognak egy született gyilkossal szemben, mint amilyen ő maga is volt. A talán egyesek számára kegyetlen szavakra és a lefitymáló tekintetre meg sem várta a reakciót, inkább odalépett az őrmesterhez és megszorította a szerkezetén a fogantyúkat, hogy túlessen ezen a feladaton is. Noha nem várt sokat a tréningtől, azért már kíváncsi volt.

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Vas. Márc. 25, 2012 8:10 pm

~ Raion úri muri ~


Biztos leborultam volna a székről ijedtemben, ha ültem volna, hogy mégis jött kérdés, ráadásul nem is akárki felől o.O Úgy belemerültem a bemutatóba, észre sem vettem hirtelen, de mikor Umi-sanra emeltem tekintetem, úgy csillogtak a szemei, mintha csak valami csodálatos ajándékot kapna és kíváncsi lenne, mi az. Egy kicsit zavarba is hozott ezzel a hirtelen érdeklődéssel, én nem gondoltam volna, hogy a képességem tényleg ennyire… hát… eltér a többiekétől, szóval… különleges *.* Ráadásul Aoi-chan is elkezdett dicsérni, pedig nem is szoktam neki olyan gyakran megmutatni a rajzaimat… talán megoldódott az eltűnt alkotások rejtélye? Mindenki úgy figyelt, csak rám, mire elpirultam, mert hát nem szoktak csak úgy figyelni arra, amit mondok, főleg hogy általában nem épp hallható hangtartományban szólalok meg, hanem… alább Embarassed
- N-nem igazán tudom Umi-san. Csak élik a saját életüket, amikor kint vannak. Egyszer megidéztem egy embert is, de hamar kifáradtam tőle, úgyhogy gyorsan eltűnt – magyaráztam, próbálva választ adni a kérdésre.
A feltehetőleg Yuzuri-san felől jövő csodálat hangos kimondására még inkább vörösleni kezdett az arcom, hiszen tőle egy ilyen… szóval na, én igazán nem számítottam tényleg ekkora érdeklődésre. Hamar le is ültem, mielőtt beleszédültem volna a székbe, utánam pedig Sky-san bemutatója következett. Ahogy hirtelen eltűnt, aztán felemelkedett a pohár, majdnem felsikoltottam, de aztán lassan rájöttem, hogy az nem más, mint az énekes keze, ami emeli a vizet, szóval nincs gond… ugye?
- Hű… - csúszott ki a számon halkan, miközben a már láthatóvá vált idolt néztem.
Gyorsan, pirulva kaptam el a tekintetem róla, miközben rájöttem, mit is csinálok, miközben az járt az eszemben, milyen hasznos képesség ez. Nagyon sokszor érzem úgy, de jó is lenne eltűnni a Föld színéről, csak egy kicsit legalább és láthatatlanná válni, egyedül, hogy senki nem lát és nem is tudja, hol vagyok. Meg hát vannak kínos helyzetek, amikből ugye szívesen eltűnne az ember, ráadásul meg is nyugtat, legalábbis azt hiszem, ezt lehet megnyugtatásnak nevezni, hogy nem szokta lányok kilesésére és más egyáltalán nem szép dolgokra használni a képességét. Én sem használnám ilyesmire, de azért tényleg jól jönne néha. Kár, hogy nem lehet képességet cserélni. Mondjuk nem tudom, odaadnám-e Micit és a többieket, hiszen biztosan nagyon hiányoznának, ők már az életem részeivé váltak. Néha egy-egy tündérem tölti ki nekem a reggeli teát, ahhoz nem nagyon kell csinálnom semmit és álmomban, csukott szemmel is megtalálnám a táskámban lévő kellő rajzot, így legalább biztos lehetek benne, hogy senkinek nem esik baja és a ruhám sem lesz tiszta tea már kora reggel. Szokott olyan lenni, hogy egy szobalány hozza fel nekem a reggelit, meg minden, de nem szeretem őket már ilyenkor ugráltatni, meg hát ha nincs vendégem, akkor el tudom intézni ezt egyedül is, nem kell nekem mindenképpen személyzet ahhoz, hogy elvégezzem a kelés utáni teendőimet… kivéve, ha éppen takarítani kell. Nem takarítok, pont.
A hatalmas durranás szakított ki az elmélkedésből, mire helyből nagyot ugrottam a széken, majd próbáltam naaaagyon-naaaaagyon csúnyán nézni Hidari-sanra, nem hittem volna, hogy komolyan gondolja, elkezd lövöldözni ennyi ember között. Rá-ráadásul ilyen távolságra, te jó ég O.O
- Hi-hidari-san, ez lenyűgöző! – csúszott ki a számon hangosan is, véletlenül.
A másik képessége már valamivel ijesztőbb volt, egy vírus azért ami benne él az ember testében és tud is róla, még ha nem is halálos, én azért… nem menném emberek közelébe o.O Meg is fogom mondani, otthon tartsa az öt méter távolságot és ne merjem közelebb jönni vagy én kezdek el lövöldözni és komolyan mondom! Nem akarok elkapni semmiféle betegséget, amúgy is fogékony vagyok rá, nyáron is képes vagyok megfázni a legnagyobb melegekben, általában e miatt hagyom ki a legnagyobb strandidőszakokat. Még szerencse, hogy van küldő és belső medencénk is. Talán tartanom kéne valami medencés bulit, ha már kint is lehet fürdeni? De hát kit hívjak meg? Mikor Umi-san és a többi fiú jön, akkor biztos nem lehet még kint úszni. Várjunk, én most jöttem rá valamire… Az egész Fatal Error fiúkból áll! O.O És én meghívtam őket a házamba. Ezt sürgősen és alaposan meg kell beszélnem a nagybátyámmal, mielőtt helyben lelőné őket a kapu előtt o.O Szerencse, hogy akkor még nem lakott nálunk, mikor Yuzuri-san korrepetálni jött, azóta biztos szereltetett kamerát a szobámba is, sőt, ő hozta volna be a teát is nekünk, mióta nálunk van, egyszerűen nincs magánéletem T_T Na persze szeretem a rokonaimat, persze akiket életemben nem láttam azokat is, de hogy gondolja, hogy csak úgy beállít a házamba, mint újonnan kiderült nagybácsi és onnantól úgy cuppan rám, mint valami pióca. Mondta, hogy az a feladata, hogy vigyázzon rám, meg Aoi-chanra, de igazán csinálhatná… diszkrétebb módon.
- Ö-ölelés? O.o – Arra tértem magamhoz, hogy Umi-san karjaival majd összenyom, úgy szorít magához, mire szabályosan olvadni kezdtem, lassan-lassan folydogálva a karjai közül, mert hát mégis, engem… na, Umi-san megölelt **.**
Én is átkaroltam egy kicsit, nehogy azt higgye, nem örülök neki, aztán egy érett paradicsom és egy főtt rák színének keresztezését megszégyenítve néztem remegve a földet, alig bírtam felfogni az előbbi élményt, sosem gondoltam volna, hogy ez megtörténik velem! A nevemre összerezzentem és az ismerős fiúhang felé fordultam, akkor sikerült csak rájönnöm, hogy Yuzuri-san itt áll mellettem. Hogy került ide? O.o
- Na-nagyon köszönöm, azt hiszem… a rajzoláshoz jobban értek mint a matekhoz ^^” – Vakarásztam tarkómat kissé idegesen vigyorogva, utalva arra, hogy átjött segíteni. – Igazából nem olyan gyakran… csak… néha. Egyszer egy pár fiú a suliból majdnem az összes rajzomat tönkretette és mindet újra kellett kezdenem, az jobban fájt, mint mikor a maszkos szörnyek rám támadnak és megsérülök. Olyankor jönnek azok a fekete ruhások és általában megmentenek, aztán meg csodálkoznak, hogy látom őket. Persze utána nem győzöm magyarázni a dolgot, mert én nem nagyon szeretek harcolni, úgyhogy inkább elfutok, minthogy a rajzaimat használjam. Jobban féltem őket, mint a saját életemet – magyaráztam neki, talán kicsit hosszan, pedig olyan rövidnek tűnt a kérdése… talán nem kéne mindenről órákat beszélnem? De olyan jól esik végre Aoi-chanon meg Kanade-senpaion kívül beszélni másnak is a képességemről, aki szintén megért és nem ijed meg tőlem és nem hajt el, mintha boszorkányt látna *.*
- Hogy Hidari-san? Nem igazán tudnám megmondani… Elvileg a nagybátyám, de néha úgy érzem, egyáltalán nem vagyunk rokonok – csóváltam a fejem egy sóhajjal egybekötve.
Én is kaptam egy adag kitöltendő papírt, amibe bele is olvastam és a hivatalos nyelvezet ellenére egészen értettem. Biztosan ez úgy rám ragadt, mikor unalmamban Otou-san munkával kapcsolatos papírjait olvasgattam és rajzoltam a hátoldalukra, meg hát értenem kellett, ha Apa egyszer ügyvéd, Anya meg könyvelő volt… Mindegy, gyorsan ráírtam Hidari-san nevét, aztán aláírtam a sajátomat, természetesen olvashatatlanul Fészpalm Családi vonás, anyuéknak is olvashatatlan volt az írása, az enyém még egész szép… Gyorsan a kezembe kaptam Aoi-chan papírjait is, mire értetlenül kezdtem el forogni, végül nem látván mást, mikor sorra kerültem magam is, Hidari-san kezébe nyomtam az iratköteget. Megfogtam és megszorítottam a két fogantyút, majd szúrósan ránéztem nagybátyámra.
- Hihetetlen, hogy nem mondtad, hogy egy veszélyes vírus él benned… vagy mi. Mostantól ne gyere öt méternél közelebb otthon, megértetted? Nem akarom elkapni és tudod, hogy mennyire fogékony vagyok az ilyesmire. Bekerül, onnan nem jön ki többet! És ha megkérhetlek, hagyd békén Yuzuri-sant… - Sípolás szakított félbe, úgyhogy elengedtem az eszközt és rögtön az általam mondott öt méterre is húzódtam tőle. - Szóval, ha lehet, ne rémítsd halálra a barátaimat. Otthon erről még alaposabban is beszélünk. – pillantottam rá a férfira olyan szemmel, amivel csak rá tudok nézni. Nem tudom, hogy hozza ezt ki belőlem, de talán ő az egyetlen ember, akire tényleg, úgy Isteniazából ki tudok akadni… de na, olyan dolgokat csinál, nem hagyhatom! Lassan közelebb húzódtam Umi-sanhoz, bár nem túl közel, mert ő azért mégiscsak… Umi és bármennyire is mondja, hogy ugyanolyan ember, mint bárki más (persze a képességét leszámítva), én még azért mindig kicsit felnézek rá, de valahogy mintha már nem érezném olyan elérhetetlennek, mint ennek az egésznek az elején.
- Elnézést kérek a nagybátyám nevében is a rongálásért… - mutattam Hidari-sanra, ha esetleg nem értené. – Természetesen mindent megtérítek. Ha végeztünk, majd írok egy csekket, remélem kellő nulla lesz rajta – mosolyodtam el kicsit félénken.


Spoiler:
 

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hoshi Ikari
Ember
Ember
avatar

Male
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 348
Age : 30
Tartózkodási hely : Otthon, Luxi, Tipi, Oroszlán rezidencia, Tokyo Media Center, PMC, Tomátó szentélye
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 40

Karakterinformáció
Rang: FaTal erroR! énekese
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
23500/26000  (23500/26000)

TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   Hétf. Márc. 26, 2012 8:22 am

d(-_^)Raion úri muri d(-_^)


Legkisebb mértékben sem csökkent aggodalma. Szörnyen hangzott, amit Yuzuri kun mesélt. Gyakran megsérülhetett és ezek többségéről nem is tehetett. Teljesen normális reakció, miután felbosszantanak, valahogy le kell vezetnek. Saját maga sem verekedős fajta. Nem szeret másokat bántani, de néha megesik, annyira betelik a képzeletbeli pohárka feszülten pöcköli meg az érzést kiváltó személyt egy-egy papír galacsinnal, vagy bármivel, ami kezébe akad. Ezek szerint, még ezt se tehette? Rémes lehet, amikor ennyire megkötik, mit tehetsz. Hiszen Yuzuri kun-on látszik, nem rossz ember, aki alaptalanul, szándékosan, de még véletlenből is bántana másokat. Egyszerűen nem fér fejébe, miért kínozza ilyesmivel a képessége. Micsoda dolog, így beleszól az életébe? Felháborító és elszomorító. Nem járja, ennyire követelőzzön! Egyszerűen nem ér, önkényesen fájdalmat okozzon a használójának, mert ritka alkalmakkal meg szeretné védeni magát, másokat, vagy csak érző lény és kiengedi mérgét. Azt hiszi kezdi érteni, amit a felvezetésében mondott. Szabadulni szeretne tőle és maga erejéből védelmezni szeretteit. Rögtön más megvilágításban csengett fülében ez a szösszenet. Szíve szakadt meg, hogy ennyi idősen már ekkora problémával küszködik, de nagyon szorított, teljesüljön a kívánsága.
-Nagyon szívesen. Remélem a jövőben meg tudjuk oldani ezt a gubancot. Nehogy már a képességed mondja meg, mit tehetsz! Szólj, ha bármiben tudok segíteni!-
Paskolta meg biztatóan vállát, mielőtt tovább sétált volna, hogy neki kezdhessen saját lapja kitöltésének. Nem úszhatta meg az olvasgatást. Igazából, nem érdekelte túlzottan mi van benne. Valahogy kételkedett benne, becsapnák. Szíve szerint, csak aláfirkantotta volna a szaggatott vonalon, viszont a fejében motoszkáló agresszív Nacchan, lustaságát hátsón billentve vette rá, nagyon ügyes ülés vezetőként fussa át a sorokat. Tudná, minek ment bele. Felét úgy se értette. Rengeteg kifejezés, szószerkezet és még sorolhatná micsoda, amiket nem bírt értelmezni. Sose volt jó a hivatalos, szakmai és ehhez a törvény használta nyelvezethet. Általában megkérte Felhőcirmoskát segítsen neki a fordításban, vagy menedzsere gondolva bugyutaságára, elé tett egy rövidített konyhanyelven megfogalmazott változatot. Most egyik változat se jöhetett szóba. Ha nagyon akarta volna, még Bariszegélymancsot zaklathatta volna, de szegény akkora papírkupacban szorgoskodott nem szerette volna még a saját nyűgével is piszkálni. Inkább fejét ütögetve a tollal gondolkozott Micimackósan, mihez mit kéne körmölnie és nehogy elrontsa. Bőven volt még lap, de semmi kedve teljesen előlről neki rugaszkodni, mert képes egy betűt elírni, kihagyni, rossz sorba biggyeszteni. Erősen fókuszált az ölében pihenő lapokra, majd nem hátra vágódott, miután közvetlen közelében szólaltak meg. Rémüldözve mellkasához kapva szuszogott és bőszen jelezve, semmi probléma, nem történt világvége, pillantott fel a bűnbánatba süllyedt lányra.
-Ugyan, Tsukatani san! Ne aggódj a károk miatt. Mindenki egyben van, nem igaz? Az a fő senkinek sem esett baja.-
Mosolyodott el bátorítóan, hátha sikerül szegény teremtés rossz kedvét enyhítenie. Igazán nem akarta, magát okolja. A nagybátyja fura alak volt, de ha egyszer alkalmazták és őt kérték fel az edzésre, biztosan tudták, mire számítsanak. Felkészülhettek a károk súlyosságára és van egy olyan érzése, nem szorul adományokra szervezet. Ezzel nem azt akarja mondani, nyugodtan rombolják földig ezt a csodaszép épületet, csak, számolhattak a kicsike károkkal, amit kiképzőjük generálhat. Legalábbis, nagyon remélte. Ijesztő lenne, ha vaktában válaszották volna ki. Jesszusom! Bele se mer gondolni, ebbe a lehetőségbe. Ennyi gyereket kitenne egy ismeretlen férfi erőszakos kedvének! Borzasztó baklövés lenne. Most, hogy végig pörgette, csak még rosszabb. Tulajdonképpen, így is ezt teszi. Kénytelen lesz bízni a Raion beszámíthatóságában. Arra, viszont most felteszi kalapját, ha bármi durvaságot lát, vagy valamelyik pandúrnak baja esik, rögtön lefújja az edzést! Az ő jelenlétében nem fog senki megsérülni és őrült feladatokat végre hajtani!
-Ne mondj ilyeneket, Tapi~h!-Mordult fel ijedten, rögtön letámadva zenész társát, hogy befoghassa száját. Nem hitt a fülének, miket mond. Rendben van, aggódik értük, de fogalmazhatna óvatosabban. Nem szerencsés az alvilágot, katonáskodást és bandaháborút emlegetni.-Megrémíted a srácokat!-
Fújta fel pofiját mérges hörcsögként, hogy egyértelműen jelezze nincs ínyére az elhangzott mondat. Nagyon morcos lett rá és szíve szerint fülét megrángatva tartott volna neki fejmosást, ne legyen ennyire őszinte egy csapat gyerek előtt. Már készült félre rángatni, amikor Aoyama san rideg kijelentésére, szinte kővé dermedve fagyott le. Tökéletesen egyet értett a hangzottakkal, de őrmesterük mutatott reakciójától hirtelen halál kergette. Úgy feszült szerencsétlen kislánynak, komolyan megrémült bántani fogja. Az ég szerelmére! Ne hadonásszon már fegyverrel, gyerekek között és főleg ne merszélje egyikükre fogni! Olyan paprikás lett fél pillanat alatt, tétlen tátogása, rögtön átcsapott ideges fújtatásba. Hatalmas dobbantással trappolt oda a két félhez és rántotta meg a fegyvert, aminek lejött a tetejéről egy lap. Ez most nem tudja mit jelent. Szétszedte?O-o”
-Ebből elég! Tegye el azt a valamit, Atamagahen őrmester, de most azonnal! Senki sem beszélt háborúról, alvilágról és ilyen…elit katonai izéről! A képességeket fogjuk fejleszteni. Ide azzal a notesszal!- Kapta ki a férfi kezéből, még mindig plafont verdeső méreggel. Istentelen idők óta nem volt ennyire ideges, ha volt egyáltalán. -A figyelt képzettségek: fegyver használat, pusztakezes harc, lélekenergia kezelés, helyváltoztató képesség…az micsoda?..és egyedi képesség! Köszönöm szépen!-
Csapta össze a noteszt és fújtatott hatalmasat, hátha sikerül kicsikét lehiggadnia. Nem szeretette volna, így végződjön az ülés. Szégyellte magát, nagyban neki köszönhető, de túlságosan kicsapták nála a biztosítékot, szó nélkül hagyja elmérgesedjen a hangulat. Nem gondolkozott, csak odament és tényleg, nem ártana visszaadnia a fegyver valamijét. Gyorsan meg is tette, kicsike kínos fejvakarással összekötött mosollyal. Nem hozhatta rendbe bűnét, azért még iparkodott nem súlyosbítani. Szépen lapított a szerkezet felé. Ő volt az egyetlen résztvevőként, aki kimaradt az állapot felmérésből. Legalább lekötötte figyelmét és nem mardosta bűntudata, ilyen rondán viselkedett. Miután túlesett az értékelésen, meghúzta magát a háttérben. Innentől kezdve az őrmesteré volt az irányítás. Az edzésen már csak szimpla résztvevő lesz. Gondolta átadja a szót, hátha akar még valamit mondani. Addig felsője ujját pöckölve húzta össze magát székén. Nem felejtette el, van még egy feladata! Yuzuri kun gyógyítása még várt rá. Egyelőre nem tudta, hogy fogja kivitelezni. Kéne neki, valamilyen érzelmi plusz. Remélte az elég lesz, ha eszébe a jutnak a fiú szavai. Általában az együttérzés hatalmas löketet adott neki ahhoz, előjöjjön a képessége. Próbát megért! Ha nem fog elsőre sikerülni, talán második vagy harmadik neki rugaszkodásra már belelendül.


Köszönöm mindenkinek az ülésen való részvételt!(#^.^#) Remélem élveztétek a játékot! Mindenkinek egy óriási kalappal az edzéshez!o(≧∇≦o)

A kínzást Hidari fogja tartani, ahogy már szóltam nektek! A kezdő post ide fog érkezni tőle!(⌒▽⌒)


______________

Don't hurt me ~♫

Friends:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Ülésterem   

Vissza az elejére Go down
 

Ülésterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town :: Kokoro no Shiro - Lelkek kastélya-