-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Edzőterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
Shihouin Yoruichi

nő
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 33
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Edzőterem   Edzőterem EmptyPént. Jún. 18, 2010 5:38 am

A kastély edzőterme, ahol általában a vívást, és küzdősportokat tanítják, gyakorolják. A falak mentén itt is székeket, padokat helyeztek el, hogy azok, akik elfáradtak edzés közben, kipihenhessék magukat.

A teremből nyílnak az öltözők, és a fürdő helyiségek is.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
https://bleachszerpjatek.hungarianforum.com
Atamagahen Haseru Hidari
Ember
Ember
Atamagahen Haseru Hidari

Férfi
Capricorn Rat
Hozzászólások száma : 115
Age : 39
Tartózkodási hely : 35f 41' ÉFSZ, 139f 46' KFH
Registration date : 2009. Jan. 10.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: US-ARMY, Őrnagy
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te10000/12000Edzőterem 29y5sib  (10000/12000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptyVas. Ápr. 01, 2012 3:33 am

Áprilisi tréfa


Téma: edzés
Kiképző őrmester: Atamagahen Haseru Hidari
Résztvevő kadétok: Aoyama Yui, Hoshi Ikari, Torao Sorajin, Tsukatani Aoi, Tsukatani Midori, Yuzuri Kouhei
Panasztétel: PÜ-ben -edzéssel felmerülő kérdéseket, észrevételeket ide várom-
Kapcsolat: PÜ-ben
Határidő: 2012. április 15.

Szerkezetben található adatok pontos feljegyzése, teljes részletességgel megejtve. Noteszbe került számadatok összeegyeztetésével, felkészülni az edzésre, folyamatban. Előre bekészített tréningben szükséges módosítások átgondolása, engedélyezve. Sunyi vigyorral megjegyzéseket fűzni egyes képességekhez, körülményekre való tekintettel jóvá hagyva. Rövid kódszavakkal jelezni, melyik kadétnál mi számít erősségnek és gyengeségnek, valamint mire kell nagyobb hangsúlyt fektetni, teljesítve. Hosszas elmélkedéssel és notesz lapozásával elmélyülten vakarni az állat, vételezve. Ülésteremben zajló morajlásra fél füllel figyelni, nyugtázva. Indulatos és sértő szavak kizárása, megfelelő lépésnek elkönyvelve. Koncentráció kiesés elvetése, feltételhez kötve. Megfelelő indokot nyerve ingerülten félre húzott szájjal felmorranni, nyugtázva. Tizenegy óráról feszültséget generáló megjegyzésre szúrós pillantással felnézni, teljesítve. Felügyelete alá beosztott kadétok képességeinek leírása, megbocsáthatatlan baklövés. Kibiztosított fegyvert tartani a kétségeket generáló objektumra, engedélyezve. Esetleges széthúzása elhárítására, minden eszköz engedélyezve. Zavaró tényező kiiktatására felkészültség, maximális. Likvidáláshoz szükséges figyelmeztető vállra tartó lövés leadása, előkészítve. Ravasz meghúzásához szükséges mozdulat, jóvá hagyva. Végrehajtás meghiúsítva. Ülést vezető közbe avatkozását hagyni, negatív. Rideg elszántsággal csőt továbbra is célponton tartani, vételezve. Fegyver szétszedését tikkelő szemmel viselni, folyamatban. Halált érdemlő tett ellen szót emelni, elutasítva. Idegesség levezetésére szolgáló chips felbontása, folyamatban. Homlokon dagadó érrel junkfood habzsolása, teljesítve. Magát Umi-nak nevező egyénre gyilkos sandítás, nyugtázva. Tag fekete listára kerülése, katonai felszerelés szándékos rongálása okán, elfogadva. Teli szájjal kimért lány irányába biccentés, végre hajtva.
-Dammit! Gondold meg, mit magyarázol a diákjaimról, Icey! Nem egy óra kell, hogy a puppy-ból vadállatot nevelj! Remélem terepen is ekkora a szád, shitty!-
Visszakapott notesszal ajtó felé indulás, teljesítve. Halk morgással szétszedett fegyver állapotának felmérése, pozitív. Megjavíthatatlan károk találati aránya, nulla. Ajtó kirúgása közben alkatrészek egybe csúsztatása, teljesítve. Szán állapotának felmérése, folyamatban. Esetleges kockázatokra való készültség, számba véve. Kézel történő ellenőrzéssel mozgatható rész lerepülésének és fegyver előírással ellentétes besülésének lehetősége, minimálisra csökkentve. Befőttes gumival szán csőn maradását elősegíteni, engedélyezve. Használhatóság tesztelésére gyakorló lövés leadása az egyik vázára, jóvá hagyva. Fegyver kielégítő állapotát elégedett hümmentéssel fogadni, elkönyvelve. Biztonsági okokból szerviz fontossága, napirendbe ütemezve. Csapatának tétova lemaradást észlelve, röhögve megfordulni, nyugtázva. Értetlen bambulás következtében puskacsővel halánték vakarászása, figyelembe véve. Unalmas és felesleges tötymörgést megunva, folyosó végére bökni, teljesítve.
-Come on, buddys! Kezdődik az edzés!-
Határozott meneteléssel nekifeszülni a megadott koordinátáknak eleget tevő ajtónak, teljesítve. Vérre éhező fenevadként röhögve belökni a kortól nyikorgó fa reteszelést, folyamatban. Portól szabadulva tenyerek egymáshoz dörzsölése, elkönyvelve. Szeme elé táruló helységet csípőre tett karokkal történő felmérése, nyugtázva. Előre leadott információk pontosságának ellenőrzése, jóvá hagyva. Méretbeli adottságok, gyakorlást nehezítő berendezési tárgyak helyzetének megkapott számadatokhoz történő igazítása, teljesítve. Adatok pontosságának elkönyvelése, pozitív.
-Tyehehe, sorakozó ladies! Gyerünk, gyerünk! Egy-kettő!-
Szigorú hangvételben parancs kiadása, engedélyezve. Idióta akusztika neszeket felerősítő hatásán sunyin elvigyorodni, folyamatban. Karokat hát mögött összekulcsolva fel-alá sétálni, indítványozva. Lassú léptekkel körbe-körbe járni a kadétokat, körülményekhez mérten jóvá hagyva. Fél méteres távolságból kósza pillantásokat vetni rájuk, vételezve. Rendeződő banda esetleges nyugtalankodására látszólag fittyet hányva dobolni a notesz felületén, elkönyvelve. Hosszas várakoztatást követően leadni a felvezető utasítást, teljesítve.
-First kiküldetés! Sétáljatok körbe a teremben….odafent!- Pokoli kínzó vigyorral átlátszó műanyag sátor megkocogtatása, teljesítve. -Pretty plexiből van! Tükörsima baby popó! Fucking csúszik!-
Nadrág oldal zsebéből gondosan becsomagolt ropi előszedése, engedélyezve. Látványon szájukat tátó kadétok méregetésének és hitetlenkedésük maximális élvezete, folyamatban. Halálos nyugalommal sós rágcsálni való fogyasztása, nyugtázva. Újabb súlyos percekig néma csendben ácsorgás, jóvá hagyva.
-Practice neve: lélekenergia kibocsátás és koncentráció! Practice célja: lélekenergia irányítás! Practice módja: talpatokba lökjétek a bennetek kavargó energiát, ezzel megtapadva ezen a shit-ten. Practice nehézsége: állandó, azonos szintű lélekenergia kibocsátás. Practice tipp: Nincs! Practice ideje: Kötetlen! Practice végső limitje: 5 óra. Practice szabályzat: Nincs! Csalás, tett mértékében egyező büntetésben, megszabva! Egymás közötti kommunikáció, engedélyezett! Kérdés?-
Unott képpel további ropik fogyasztása, valamint notesz szétnyitása, megtörténné nyilvánítva. Nassolás közben jelenlévők és lejegyzetelt információk tanulmányozása, nyugtázva. Hangos cümmögéssel többszörösen felmerülő módosítások, véglegesítés alatt. Felmért számok segítségével egyénre szabott, nehezített részfeladatok, meghatározás alatt. Eredményt kézi gránát dobálása közben ellenőrizni, teljesítve. Kiadásukhoz szükséges eszközök felmérésével, bejelentés előkészítve.
-Kiegészítések! Aoi midget! Ha már nem esel fejre, próbáld a fav pudingom csont keménységűre gyúrni, nehogy földre pottyanjon további séta közben. Egyel sikerül, növeld a pudingok számát. Addig maradsz, míg ötre nem ugrik a mennyiség.-
Kézi gránát szájba helyezésével kicsi dobozról védőfólia könnyed mozdulattal történő letépése, végrehajtva. Felszólított tanonc kezébe hajítani a szóban forgó karamellás pudingot, teljesítve. Esetleges pocsékolás érvénybe lépésénél, tartalék készlet megmutatása, folyamatban. Arrébb lépve, székeken sorakozó édességekre bökés, teljesítve.
-Mido chick! Rajzolgass és támassz fel badass fegyvereket lófrálás alatt. Legalább három különböző méretű, teljesen eltérő kinézetű gun legyen. Extra! Veled együtt közlekedjenek, maradjanak plafonon. Tökéletes irányítást kérek!-
Feladat végrehajtásához szükséges magazin stócra könyökölés, kivitelezve. Segítségül szolgáló halom kedvességből történő megpaskolása, folyamatban. Maradék kadét feladatának kiosztása, teljesítés alatt. Eddig pihenő helyen, köröm piszkálva rámutatni a következő áldozatra, végrehajtva. Gonoszan felcsillanó szemekkel meredni a fegyvere tönkretételét megkísérlő nyeszlett tanulóra, megejtve.
-Ulrich zászlós! Séták ezzel! Pakold őket a bokáidra! Mágneses pántok. Ha átbukdácsoltál, go állatokat gyógyítani. A boss támogat egy menhelyet. Kaptunk két fucking állapotban lévő bolhazsákot. Az egyiknek el van törve a bal hátsó lába. Másikon szám szerint öt zúzódás van. Szebbek legyenek, mint új korukban. Skylander! Maradj láthatatlan! Lehetőleg végig…azért mérd meddig vagy képes átlátszó ghost-ként mászkálni. Alsó határ, négy perc! Döntsd meg a rekordot! Percbeli eredményeket, kezembe kérem. Icey!-
Ördögi vigyorral fordulni az érintett személyre, miközben nyalóka csomagolásával bajlódva felmordulni, elkönyvelve. Lábra erősített vadászkés előhúzásával édesség megszabadítása a kelletlen borítástól, teljesítve. Kedvenc cola-s borzalmat csócsálva elégedetten felsóhajtani, engedélyezve. Kisebb hezitálást követően, kés eldobása, előkészítve. Irányzék és civil találat kizárását követően, terem túlsó végében lévő szék háttámlájába állítani a fegyvert, végrehajtva. Teljes nyugalommal a megadott irányba bökni fejjel, folyamatban.
-Le a cipővel, kadét! Vizes zokniban át kéne pakolni azt a húsz széket, kétszáz könyvet és öt lexikont. Meg ne szakadj, kitty!-
Elégedett mosollyal odasétálni az utolsó résztvevőhöz, teljesítve. Rövid végigmérést tartva notesszel megkocogtatni sor végén kullogó tanonc fejét, engedélyezve. Lemondó flegmasággal elharapni a szájában csócsált édességet, végrehajtva. Arcába hajolva fennhangon közölni a kiábrándító tényeket, nyugtázva.
-Siralmasak a leletek, Kohó buddy! Kapd össze magad! ÉRTHETŐ?!- Ijesztő kiképzőként kadét képébe üvölteni, indokoltan jóváhagyás alatt. Feleslegessé válok műanyag pálcát oldalra fordított fejjel kiköpni, teljesítve. Érdektelen fejjel a plexire mutatni, folyamatban. Elvárások követelése, közzé téve. Motiváció felpiszkálása, teljesítve. -Ess a falnak, shitty! Első legyél, aki finish-be ér, vagy ötszáz fekvőtámasz és ezer felülés!-Fenyegetően körbe tekinteni a teremben lévő bandán, folyamatban.-Mindenkire vonatkozik! Utolsó elvérzik! Tyehehe!-
Kárörvendő röhögéssel, előre élvezni a kiadható büntetések tárházát, nyugtázva. Baljós tenyérdörzsöléssel készülni az edzőnek mennyei pillanatra, teljesítve. Jövőbeli örömök gyors félre csúsztatásával, újra komor tekintettel gerincig fúrni a kiszemelt kadétot, engedélyezve.
-Extrád, Kohó! Rajzolj ezzel a fucking filccel a plexi ezen oldalára három centiméter átmérőjű szabályos köröket és derékszögű háromszögeket! Kikötés! Ne maradjon üres felület! A mértani formák pontosan találkozzanak, ne keresztezzék egymást a vonalak. Javítási lehetőség nincs! Megoldási kulcs, nincs. Találd fel magad! Aztán hibátlan legyen…-


A hozzászólást Atamagahen Haseru Hidari összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 06, 2012 6:19 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Hayashi Aoi
Ember
Ember
Hayashi Aoi

nő
Aries Tiger
Hozzászólások száma : 77
Age : 25
Tartózkodási hely : Karakura Raizer Team főhadiszállásán, Midori~onee-channél, Karakura Highschool ESUO-ESU clubjában, betámadva Souru Society valamely pontját, helpelni Holmes-mesuta~nak the detectiv feladatokban *3*
Registration date : 2011. May. 15.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Karakura Highschool harmadik évfolyamos diákja, Seitokai - Junior alelnöke, Karakura Raizer Team al'vezetője, Raion tag, Michiwonka szerelmgyár alkalmazottja
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te15000/26000Edzőterem 29y5sib  (15000/26000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptyVas. Ápr. 08, 2012 8:56 am

Eepurirui tréfa
Big happiian rukkuzem the masinát még annak ellenére is, hogy azt sem knowolom miket írogat ki vagy, hogy mire is kell pontosan. But egyszerűen nagyon, but nagyon happii vagyok, hiszen olyan sok furendom lett hirtelen, meg még Yui~neet is sikerült megkínálnom the chipsel meg minden olyan awww~ *o*
- Hogy érted azt, hogy no? T_T – kérdezem Yui~neetől the durva szavakat hallva. Bár lehet, hogy engem bele sem értett! °o°” Mi Karakura-Raizerek éjjel – nappal megvédjük Karakurát, ha kell, fuaitolunk is, így biztos, hogy no érint the dolog! *w* But legalább knowolom, hogy Atamaga~nii mit is szeretne velünk… erős super herokat farag belőlünk! Cool Tök guddo! *o* - Atamaga~nii őrmesuta ne legyél ilyen iibiru Yui~neevel! – húzogatom meg Atamaga~nii ruháját fejcsóválva. Yui~nee biztos no sértésnek szánta, amit sayelt. Ugye? Ugye… o_o” Na, szóval remélem, hogy no! Surprised
Big vigyorral arcomon lépdeltem Atamaga~nii után, kíváncsi voltam milyen edzés lesz ez pontosan. Valami azt súgja, hogy no éppen olyan lesz, mint the ranningukontesutoekre való felkészülés… but ennek ellenére örülök, hogy részt vehetek benne! *w* Mint the tesi órákon, now is az elsők között voltam, akik sorba álltak. Hiába no ranningu edzés, mégis tiszta testnevelés óra, ez tök fuanii! *_* Kár, hogy the Raizerek nincsenek itt, biztos ők is guddot szórakoznának itt… T^T
Kíváncsi aizuekkel rukkuztem Atamaga~niire miközben sayelni kezdett and osztja meg velünk, hogy mit hogyan and hogy mit kell majd tennünk. Értetlenül vizslattam felfelé, amikor fentre értette the sétát, amit első hallásra no is knowoltam hirtelen hova tenni. Egyáltalán no tűnik nehéz feladatnak, legalábbis azt hiszem addig, míg Atamaga~nii no sayeli el, hogy csúszik, mint the aisu. Oh, no! T_T Na mindwan! Állok elébe, nekem sikerülni fog! *o*
- Nekem van, nekem van! – csápolok, bősz jelentkezés közepette, akárcsak the sukuuruban, hogy Atamaga~nii rám figyeljen. - Kaphatok ropit? *3* - rukkuzek rá big könyörgő aizuekkel, mert the édesség majd elég erőt ad ahhoz, hogy sikerüljön megcsinálni the misshonot, még ha azt sem knowolom elképzelni, miképpen kellene ezt megcsinálni. Okey, hogy the Nagyapi valami olyasmit magyarázott nekem, hogy I, hű but ha souruenergiát knowolok vezetni ide – oda jogosítvány nélkül, but no knowolom hogyan… T_T
- Hem? O.orukkuzek értetlenül Atamaga~niire, miközben már azon törtem the fejemet, hogy hű I now azonnal nekiugrok and végigsétálok ezen the bigyón, but az őrmesuta megzavart the végrehajtásnál. Figyelmesen hallgatom végig the pudingról szóló misshonot, melyre még the hasam is meg kordul. Karamellás puding… *q*
Lehunyt aizumel nyelek egyet and igyekszem kiverni fejemből the kósza gondolatot, miszerint megehetném őket, mert ezek the misshonokhoz kellenek, no pedig evésnek vannak itt. But no knowolom, hogy csinálhatnék the pudingból, erős pudingot. T.T” No, mindwan, I am Karakura-Raizer Tuexo Cat, majd megoldom! Surprised
- Okey, Atamaga~nii őrmesuta! *w* - szalutálok big katonásan, majd megyek is, hogy megmásszam ezt the bigyót. But első lépésnél orra buktam…
- Áúcs… T3T – dörzsölgetem the fájó pontot siránkozva. Ez no ér! TwT” Miért no lehetek now rendes, kosuchuumu Tuxedo-cat, hogy lépcsőt varázsolhassak ide the kalapból? Bár félek, túl pici lenne az the lépcső, amin csak the ritoru mini makett anime and manga figuráimnak lenne guddo. Tesi órán sosem fog ki rajtam wan misshon sem, now sem történhet meg! ToT
Felbátorodva, Miyavi-nyant a hátamra véve ranninngultam neki ezúttal úgy, hogy now biztosan sikerül… but megint csak elestem… T3T” Now beütött popómat fájlalva aizuezek ezzel the bigyóval, amiért no hagyja, hogy végigmásszak rajta. Elgondolkodva igyekszem felidézni Atamaga~nii szavait the misshon megoldásának módjáról. Valahogy fel kell tapadni erre, ez rémlik… but pontosan hogyan érti az energiát? Valami Son Gokus reberu appu szerűen vagy mi? O.o”
Big levegőt véve állok fel, majd rakom egyik lábamat erre the bigyóra, majd szuggerálni kezdem, hátha odatapad magától vagy valami, but csak no. T.T Vajon az sikerülne, hogyha azt képzelném, hogy tapadódeisukuok vannak the talpamon? Mint the ranningunál azt, hogy kontesutoautó vagyok! *3*
Aizuem the gondolatra megcsillan, majd lehunyom őket and elkezdem azt képzelni, hogy I tapadódeisukuokat húztam the lábamra and majd azzal sikerül végigmennem ezen the furcsa átlátszó, csúszós valamin. And így próbálom megtenni az első lépést, ami… sikerül. Sikerül? SIKERÜL! *o*
- Sikerült! *w* - kiáltom el magam, lelkesen felrukkuzve, melynek köszönhetően rögtön le is esek. T-T Okey, knowolom Ino szabad megfeledkezni arról, hogy közben tapadódeisuku van the lábamon. Áúcs… T3T”
Összekaparva magamat állok neki ismét, már úgy, hogy knowolom, mit kell csinálni! *_* Azt hiszem… and így próbálok egyszer végigmenni rajta, the pudingról furu megfeledkezve. Igaz megesett, hogy volt olyan mikor meginogtam vagy úgy rukkuzett ki, hogy itt now kész, leesek, but erősebb tapadódeisukura gondoltam, ami miatt no történt meg! *w* And amint sikerült megcsinálni annyira, but annyira megörültem az első sikeremnek, hogy csak utána, byuuteifuru lassan esett le, hogy még the pudingok vissza vannak. Semmi ötletem sincs arra, hogyan kellene erős pudingot varázsolnom belőlük. Kár, hogy nincs itt Merlin Hittocky-sensei, ő biztosan knowolná the megoldást… T-T
Kezemben szorongatva the pudingot rukkuzem, hátha rájövök, hogyan is kellene megcsinálnom ezt the misshonot, mint the végigsétálósnál the tapadódeisuku! But hiába rukkuzem jobbról the pudingot, avagy balról, egyszerűen nincs ötletem rá. Mohoho, ez rosszabb, mint the nyelvtan! T-T Tehetetlenül helyezem súlyomat egyik lábamról the másikra, miközben the kivitelezésen agyalok. Viszont semmi sem jut eszembe, amivel megoldható lenne. Ezért durcásan fordítom meg, hagy essen ki the tartóból and loccsanjon szét nyugodtan, mert megérdemli, and amíg the bosszúmmal voltam elfoglalva and minden figyelmemmel rá összpontosítottam and megtettem, amit meg kellett tenni no zuhant ki belőle the puding, hanem… ott maradt? O_o
Csodálkozva rukkuztem and fordítottam vissza úgy, hogy véletlenül se pottyanjon ki, majd megnyomogattam and tiszta erős pudingnak éreztem, no úgy, mint az előbb.
- Wooow! *o* Szóval így kell! *w* Hogy kell? @_@ - motyogom orrom alatt. Azt se knowolom, hogy now miért maradt ott. Mikor fejjel lefelé fordítottam nagyon akartam, hogy ott maradjon and no pottyant le. Big szusszanás után még egyszer megpróbáltam and hiába akartam magamban nagyon, nagyon, hogy ott maradjon csak azért is leesett. Mrrr! >___>
Durcásan baktatok el the pudingokhoz, hogy wan másikat vegyek the handobe and azzal nyuura próbálkozzak. Zavartan forgatom handoben and próbálok rájönni, hogy mi lehetne the legjobb mód arra, hogy erős pudingot csinálhassak belőle. Ez no olyan dolog, ami hipp – hopp megy Atamaga~nii no knowolom, hogyan gondolta ezt… T_T
- Miket gondolok?! I Tsukatani Aoi, Karakura-Raizer Tuxedo Cat, Aoidité and Holmes-mesuta~ elsődleges herupuje Aoitson mindent meg knowolok csinálni! >o< - motyogva kezdek bele, majd egyre hangosabban sayelek. Meglepődve saját magamon, hogy ilyen baddoul fogom fel the dolgokat. The legjobb gyógyírt alkalmazom erre, hogy felbátorodjak, and gond nélkül nekivágjak pudinggal the handoben az átlátszó bigyónak.
Ismét elképzeltem, hogy the talpamon tapadódeisukuok herupuznek megmászni az egészet, amivel semmi gond no volt, viszont the pudinggal… megpróbáltam ismét ugyan azt, amit lent the földön, hogy azt akarom, hogy leessen, aztán talán mégsem pottyan le, but no sikerül and valaki nyakában landol sajnos. T-T
- Soooorryy~! T___T – szólok le, majdnem leesve, amiért elfelejtem the tapadódeisukuokat, így akire ráesett the puding örülhet, mert jöttem the nyakába I is. - No akartam! T3T – kaparom fel magamat róla, sűrű bocsánatkérések közepette, miközben elmesélem neki, hogy milyen baddo, hogy no sikerül the misshon and az előbbi is the Gojira az oka, hogy kiverte the handoből the pudingot and, hogy leestem, majd csak ez után álltam odébb, hogy ismét nekivágjak the misshonnak. Ez olyan, mint wan tesi óra, sikerülnie kell! *^*
Nyuuabb pudinggal the handoben álltam neki the misshonnak, tapadódeisukugal meg mindennel, ráadásul now már the puding is ott maradt the helyén, csak az utolsó lépéseknél döntött úgy, hogy now leesik. But remek időzítésemnek köszönhetően sikerült elkapnom and így már the hasam sem panaszkodhat, eateltem! *w*
Azonban egyszerűen lehetetlennek véltem, hogy kettővel is megcsináljam ugyan ezt. Tehetetlenül toporogtam the pudingok előtt, féltem belevágni még egyszer the misshonba. Szomorkásan vettem le hátamról Miyavi-nyant.
- Miyavi-nyan, yuu mit tennél? T^T – szegezem neki the kérdést, majd mikor huzamosabb időre rárukkuzek, mintha csak ueitolnám the válaszát ezzel kapcsolatban újabb ötlet hatására csillan meg aizueim, mellé wan lemoshatatlan mosollyal. - Knowolom már! *___* – lelkesen pakoltam ki Miyavi-nyan tartalmát wan félreeső helyre, majd tettem bele az öt pudingot the belsejébe, majd the ismét hátamra véve indultam is neki megint the bigyónak. Lehunyt aizumel ismételgettem magamban, hogy „tapadódeisuku, tapadódeisuku”, majd úgy vágtam neki the bigyóka végigsétálásának. Majd amint végigértem lelkesen csápolva kezdtem szólongatni Atamaga~niit, hogy rám figyeljen.
- Atamaga~nii őrmesuta! Sikerült! Megcsináltam! Végig! *3* - ugrálom körül lelkesen. - Először tapadódeisukuokra gondoltam, majd sikerült meg no is the puding and akkor jött Gojira meg fhúúú! Sok – sok minden történt, Atamaga~nii! *___* - ha látta volna ezt, Holmes-mesuta~ biztos lenyűgöztem volna, now olyan okos voltam, mint ő! *w* Sikerült megoldanom the misshont! *o* Ugye? Surprised
Vissza az elejére Go down
Aoyama Tsubakimine Yui
Ember
Ember
Aoyama Tsubakimine Yui

nő
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 18
Age : 26
Tartózkodási hely : Kokoro no Shiro
Registration date : 2012. Jan. 25.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: onmyouji
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te4000/12000Edzőterem 29y5sib  (4000/12000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptyHétf. Ápr. 09, 2012 6:00 am

Áprilisi répa


Nem számolt azzal, hogy bármelyik jelenlévő megpróbál szembeszállni a szavaival, mely a puszta igazságot takarta, persze a saját szemszögéből. Így hát kissé meglepődve torpant meg, mikor az őrmester fenyegető tekintettel elé állt, és üres tekintetével felnézve rá konstatálta, hogy a a lőfegyverét rá szegezte a férfi. Ha valaki, akkor a katona tudhatta volna, hogy felesleges megvédenie a többieket, de úgy gondolta, hogy majd az edzés igazolni fogja a szavait. Rezzenéstelenül pillantott a másik szemébe, lila íriszei pedig felizzottak, készen arra, hogy ha a fenyegető magatartást fenntartja az edzőjük, akkor átalakuljon és megvédje magát akár fegyvere használatával is. Kétségtelenül az őrmester volt a legpotensebb ellenfél számára, ám így sem aggódott amiatt, hogy ne lenne képes lefegyverezni őt, ha tettlegességig fajul kettejük konfliktusa. Márpedig neki esze ágában sem volt visszavonni a szavait.
Végül az Umi nevű egyén volt az, aki megakadályozta kettejük erejének összemérését. Látva, hogy nem lesz folytatása a dolognak, világító szemei visszanyerték eredeti színűket, rápillantott az énekesre, majd hátat fordított a párosnak és szótlanul odébb állt. Nem volt szükség szavakra, ezekből az emberekből egy hónap, egy év alatt sem lesz jó harcos, ahogy bízott a saját képességeiben is. Egy olyan tréning, ahol egy rakás kezdőt kellett oktatni, neki nem okozhatott problémát. Majdnem bizonyos volt benne, hogy ez is olyan lesz, mint az iskolai testnevelés órák, hogy különösebb erőfeszítés nélkül teljesíteni fogja tudni a feladatokat. Viselkedése és gondolatai tán gőgösnek és arrogánsnak hathattak, de egy onmyouji számára, akit azóta a harcra neveltek, mióta az eszét tudja, ezek természetesek voltak. Bizonyos aspektusok tekintetében jobb volt egy átlagembernél, márpedig sorstársai nem voltak többek átlagembereknél a képességeik ellenére sem. Persze azzal is tisztában volt, hogy ő pedig az átlagembert átlagossá tevő dolgokban szenvedett hátrányt, sok mindent nem tudott a világról úgy, hogy több, mint egy évtizedig egy kúria foglya volt.
Némán gyalogolt át a társasággal az edzőterembe. Kifejezéstelen arccal vette tudomásul, hogy a berendezése ezúttal eltér a megszokottól, minden bizonnyal az előttük álló próbáknak köszönhetően. Tüzetes vizsgálat alá vetette a különböző felszereléseket, melyeknek jelenleg még nem ismerte a rendeltetését, de egyik sem tűnt különösebben veszélyesnek. A feszült csend cseppet sem zavarta, türelmesen várta, hogy történjen valami. Végül történt is, vontatott tempóban megkapták az első feladatot.
- Könnyű - jegyezte meg talán azért is, hogy kissé felpaprikázza az őrmestert, de az egyenletes lélekenergia kibocsátás valóban nem tartozott azok közé a feladatok közé, amik túl bonyolultnak számítanának. Régi, már tovatűnt képességeihez szükség volt efféle gyakorlatokra, így csak annyit kellett tennie, hogy visszaemlékezik a tanultakra. Már indult is volna a feladat végrehajtására, amikor az Aisi becenév, melyet az előbb rája használtak, megállította. Közönyösen fordult vissza, hogy meghallgassa a nehezítésként szánt extra feladatot.
- Hai - nyugtázta érzelemmentes, halvány hangján az utasításokat, ám talán mindenki számára kicsit váratlanul végül nem a sátor felé vette az irányt, hanem az ajtó felé. Igen, arra készült, hogy elhagyja a termet azon felbuzdulva, hogy öt órája van megcsinálni a feladatot.
- Éhes vagyok - közölte a talán kérdő, kíváncsi tekintetű többiekkel indokát, majd kinyitotta az ajtót és a kantin felé vette az irányt. Éhesen nem tudott volna koncentrálni, és ereje is elhagyja egy bizonyos idő után, így triviális volt, hogy először csillapítania kell az étvágyát.

Jó húsz perc múlva, immár teli gyomorral érkezett vissza. Egyetlen kósza pillantással felmérte, hogy ki az, aki még szenved a feladattal és ki az, aki már végzett, majd végre megközelítette a sátort. Egyelőre a nehezítést ignorálva, hogy megtapasztalja, milyen az ismeretlennek tűnő felületen járni. Végighúzta az ujját a plexin, melyet tényleg roppantul csúszónak, ám egyben tükörsimának is talált, ami megkönnyítette a feladatot. Ha egyenetlen lenne a felszín, folyamatosan igazodni kéne hozzá, így viszont csak arra kellett koncentrálni, hogy folyamatos és egyenletes maradjon a lélekenergia-kibocsátás. A faltól néhány méterre elhátrálva a sátor közepén állapodott meg, nyugodtan szemlélve az áttetsző műanyagot. Talpaiba lélekenergiát vezetett, majd nekifutásból gazellaként szökkent fel a talajjal merőleges felületre, és néhány sietősebb lépést követően le is lassított, immár kényelmesen felsétálva a plafonig. Ahogy számított rá, nehezítés nélkül könnyedén meg tudta volna oldani, még csak oda se kellett nagyon figyelnie arra, hogy egyenletesen keringesse a cipője alatt a reiatsut. Az áramlást megszüntetve ellökte magát a plexitől és egy dupla szaltós akrobatagyakorlatot követően állapodott meg a talpán ismét, immár a padlón.
Behajlított térdeit kiegyenesítve kihúzta magát, majd az egyik székhez sétálva leült és megszabadult a cipőjétől, a kikészített lavórban pedig megmártotta a zoknis lábát. Néhány másodpercig a megnehezedett ruhadarabot vizsgálta, tapasztalta a változást, hogy aztán végül a kijelölt tárgyakhoz sétáljon.
- Húsz szék, kétszáz könyv, öt lexikon... - ismételte meg a stóc előtt a feladatát, és közben azt is eldöntötte, hogy a székekkel fogja kezdeni. Két-két széket egymásba rakott, majd ezeket kézbe véve sétált vissza a feladat helyszínéhez, miközben újra reiatsut vezetett a talpaiba. Időnként meg-megtorpant most azonban, hiszen a hóna alá csapott székek miatt az egyensúlya bizonytalanabb volt, és a vizes zokniban sem érezte jól magát. Határozottan nehézkesebben iramodott neki ezúttal a falon való felkapaszkodásnak, ám a nedves ruha és a sima plexi találkozása a lélekenergia ellenére is bizonyos következményeket vont maga után, mely hatalmas csörömpöléssel járt. Yui lába megcsúszott, a székeket pedig egyben elengedte, hogy egyensúlyát megtartva ne essen hanyatt.
- Több reiatsu... - motyogta magának, miközben felszedegette az elhagyott ülőalkalmatosságokat és újra összerakta őket egy-egy párba. Saját megfigyelésének eleget téve növelte a lélekenergia mennyiségét a talpa felszínén, majd újra megközelítette a plexifalat. Ezúttal sikerült rá úgy fellépni, hogy nem akart a lába kitörni alóla, ám így is megbillent, köszönhetően a székeknek. Arcára kiütközött az erőfeszítés, ahogy összeszorította a fogát, hogy ne essen le. Mihelyst visszanyerte a balanszát, újra megpróbálkozott a mozgással, ám ez nem volt egyszerű az izgő-mozgó székekkel, hiszen úgy kellett megőriznie stabilitását, hogy folyamatosan változott a súlypontja. Végül mégis leugrott, mivel úgy érezte, nem fogja tudni megtartani magát. Tudta, hogy egyszerűbb lenne a dolga, ha máshogy tartaná a székeket, de megrázta a fejét. Makacsul ragaszkodott az elképzeléséhez, nem futamodott meg az apró kihívás elől. Csak egy kis időre volt szüksége, hogy megszokja a bútordarabok mozgását, így újra próbálkozott, és ezúttal több lépést is meg tudott tenni, mielőtt kibillent volna. Ám azt is felismerte, hogy ez most nem a székek miatt volt, ahhoz alkalmazkodott. Ismét a földre huppanva ezúttal ülve is maradt, és hevesen szuszogva pillantott fel az előtte álló akadályra. Megragadta a figyelmét a műanyagon végigfolyó víz, melyek jól látható talpnyomokból származtak... az övéiből.
- Souka... - vette tudomásul a jelenséget, majd a térdére támaszkodva felkelt a földről. Rájött, hogy a csökkenő nedvtartalom okozza a bizonytalanságát valószínűleg, lévén hiába tartja állandó szinten a keringő reiatsut, a zoknija által folyamatosan változik a tapadás mértéke.
- Nevetséges... - kommentálta következtetését halkan, ezt felismerve már csak a plafonra való átlépés és fáradtság jelenthetett neki számottevő akadályt. Bár még egyszer-kétszer kudarcot vallott, amíg próbálgatta, hogyan tudja kiküszöbölni a zoknija által teremtett nehézséget, de végül a súlypontja néminemű változtatása elegendőnek bizonyult és gond nélkül felmászott a plafonig. Itt megint csak a székek okoztak gondot neki, hiszen míg a falra tapadással nem volt gondja, a kezében lévő tárgyakra más erők is hatottak, és a fejjel lefelé helyzetbe lépés pillanatában az átbillenő székektől ő is elveszítette a balanszát. Mindennek köszönhetően az egyik ülőalkalmatosság kicsúszott a kezéből, és lezuhanva egész pontosan az őrmester lábára esett.
- Vigyázz Neutral - szólalt meg semleges hangnemben jó néhány másodperc spéttel, és valahol mélyen élvezte, hogy piszkálhatja a férfit. Mindenesetre folytatta az útját, mintha mi sem történt volna, és végre túljutott az első szállítmányon, majd a munkát folytatva a második és a harmadikon is, egyre magabiztosabban járkálva a sátorban. A könyvekkel és kódexekkel már jóval könnyebben boldogult, bár az átállás miatt elsőre nem sikerült feltapadni a műanyagra. Azonban a könyveket stabilabban tudta tartani és így nem befolyásolták annyira az egyensúlyát, könnyebb volt koncentrálnia az egyenletes reiatsu-áramoltatásra is. Rendületlenül cipelte a stócokat, csakhogy hiába volt edzett, mégis csak egy 14 éves kislányról volt szó. Szervezetét megviselte a sok nehéz könyv és a folyamatos erőkifejtés, lélekenergiáját is egyre nehezebben tudta koncentrálni, ahogy fáradt. Ennek ellenére becsülettel küzdött, ám mire az utolsó pár lexikont is áthordta a sátorban, erősen lihegve összeesett. Lábai remegtek, a vizes zokni miatt pedig már nagyon fázott, amit csak még kellemetlenebbé tett a verejték. Négykézlábra ereszkedve pihegett perceken keresztül, mire fel tudott tápászkodni, de mindennek ellenére egy szó nélkül tűrte a megpróbáltatásokat, és bár imbolyogva, hiszen alig állt a lábán, de jelezte, hogy végzett.
Vissza az elejére Go down
Yuzuri Kouhei
Fullbringer
Fullbringer
Yuzuri Kouhei

Férfi
Pisces Pig
Hozzászólások száma : 50
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura
Registration date : 2010. Jun. 09.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Seitokai titkár
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te6500/15000Edzőterem 29y5sib  (6500/15000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptyPént. Ápr. 27, 2012 6:49 am

Áprilisi tréfa?! o.O"


Kissé elveszettnek éreztem magam most, hogy véget ért a... foglalkozás, vagy micsoda, nem igazán tudtam mit kezdeni magammal a holtidőben, amíg azt a bigyót kellett fogdosni. Jobb híján az ismerős arcok felé pillantgattam félénken, illetve hát tulajdonképpen csak egy ismerős arc volt, az pedig ugye Tsukatani-san Embarassed Neki vannak itt más ismerősei is én viszont nem hozhattam el Yukinát :/ Remélem nem fogja azt hinni a lány, hogy valami stalker vagyok, vagy ilyesmi, csak mert ennyi figyelmet fordítok rá ^^" Viszont hiába a közös program, a többieket még mindig idegennek éreztem, még Umi-sant is. Sőt őrá inkább egyfajta... tanárszerű valamiként tekintettem talán, nem kezelhettem ugyanazon a szinten mint a kortársaimat. Mindegy... szóval gyakorlatilag tényleg csak Tsukatani-san volt az, akire azt mertem volna mondani, hogy tényleg ismerős és így másra nem tudtam figyelni, ami azért is volt kínos, mert... mert hát izé, mégis csak egy lányról volt szó, és én meg kényelmetlenül éreztem magam emiatt. Persze talán észre sem veszi, hogy lopva felé pillantgatok jobb tevékenység híján, de amúgy is kíváncsi voltam rá, hogy ő mit csinál amíg én itt lézengek mindenféle cél nélkül, egyfajta zombiként. Nos, bár ne tettem volna. Furcsa, meghatározhatatlan rossz érzés állt neki engem kerülgetni, mikor láttam, hogy Umi-san a nagyölelés keretében őt is megöleli, és hogy erre milyen reakciót is adott a lány. Gyorsan elfordítottam a tekintetem a jelenetről, és az egyik szék lábára összpontosítottam elkomorodó képemmel. Megfogant bennem a kérdés, hogy mi ez és miért érzem úgy, mintha valami összetört volna bennem. Vajon azért van, mert Midori az első olyan lány, akiről úgy érzem, hogy nem olyan távolságtartó velem? Jó, persze lehet csak én érzem úgy, hogy közelebb kerültem hozzá, mint bármelyik másik lányhoz az eddigi életem során, és igazából én a számára csak egy random fiú vagyok, aki segít neki javítani a jegyein. Ettől függetlenül azonban mégis úgy vagyok vele, hogy felé mintha könnyebben megnyílnék, még ha sokszor nehezemre is esik megszólítani Tsukatani-sant... sőt, tulajdonképpen őt a legnehezebb, ha belegondolok. Nem paradoxon ez? ^^" Eh... ahhoz képest, hogy tulajdonképpen nem is beszélgettünk még olyan sokat, kicsit sokat jár rajta az eszem asszem.
- Tsu...Tsukatani-san... ha a suliban bárki bántana, azonnal szólj nekem és igyekezni fogok intézkedni! Már amennyire tudok... Bár segíthetnék a maszkos szörnyek ellen is... ^^" Nem szeretném, ha bajod esne, szóval... Embarassed - motyogtam Midorinak, miután összeszedtem magam és odamentem hozzá érdeklődni az előbbi mondandójáról. Igazából megrémültem azt hallva, hogy meg szokták támadni és ő meg is sérül ilyenkor, de fogalmam se volt, hogy mit is kéne tennem, vagy mondanom, ezért is hangozhatott hebegés-habogásnak a feleletem. Pedig pontosan tudtam, mit akarok, de csak a sulis delikvensek ellen volt "hatalmam", ahhoz hogy megvédjem őt a hollowoktól, ahhoz... nem nagyon, ráadásul ott sem lehettem mellette mindig, hogy vigyázzak rá. Pedig ha tehettem volna, akkor szembeszállok velük, vagy segítek elfutni, csak ne essen baja. Ezekben az érzésekben teljesen biztos voltam, meg akartam őt védeni, csak ezt nehéz volt szavakba önteni, és mivel nem is lettem volna rá képes... Tök jól hangzik az ilyesmi a mangákban, meg mindig ilyenkor esik bele a lány a fiúba, viszont velük szemben én nem tudtam volna megtartani az ígéretem, hiába akarnám :/
- Oh, értem - reagáltam arra, hogy Hidari-san a rokona. Igazából nem tudtam mit hozzáfűzni, meg nem is akartam, mert a véleményemet a férfiról inkább megtartottam magamnak. Kicsit sajnáltam Tsukatani-sant, látszott rajta, hogy nagyon kínosan érzi magát az őrmester tettei miatt. Én meg amiatt, hogy befagyasztottam a beszélgetést, és a szőkeség gyorsan talált is magának új elfoglaltságot a papírokkal, meg Aoi-channal :/ Valahol úgy éreztem, hogy elszalasztottam egy lehetőséget, de azért örültem is neki, hogy tudtam vele váltani egy pár szót. Csak ne lenne ez a nehéz érzés a mellkasomban, mióta láttam őt ölelkezni Umi-sannal >.>
Apropó, el is kezdtem utána nézelődni némi tehetetlen álldogálás után, mivel felajánlotta a segítségét, bár azon se lepődtem volna meg, hogy ha kiment volna a fejéből, elvégre rólam könnyű elfeledkezni ._. Miután Hidari-san mozgásra ösztökélt minket, a popsztár szavainak megfelelően hátramaradtam, és vártam hogy odajöjjön hozzám. Jól esett, hogy eszébe jutottam, bár a viselkedésétől kicsit megijedtem... vagy nem is tudom. Nem szoktam hozzá, hogy ennyire közvetlen és kedves velem egy vadidegen ember. Mindenesetre hálás voltam neki azért, hogy odafigyel rám, biztos ő is látta, mennyire el voltam veszve ^^" Kérésére kicsit bizonytalanul, de felé nyújtottam a sérült tenyerem, mire ő megérintette azt. Vártam, hogy történjen valami, viszont először nem hatott, vagy valami ilyesmi, legalábbis a reakciókból ezt szűrtem le. Látszott a férfin, hogy erősen koncentrál, míg én a szememet lesütve idiótán éreztem magam :/ Végül azonban megéreztem valami meleget, sőt forrót a tenyeremen. Nem fájt, nem is volt kellemetlen, inkább csak fura. Mikor pedig odanéztem, pont a szemem láttára húzódott vissza a bőrpír a kezemről, és pár pillanat múlva mintha ott se lett volna. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam a meglepetéstől, de aztán csak kipréseltem pár szót ^^"
- Eto... nagyon köszönöm, Umi-san, azt hiszem sikerült ^^ Sajnálom, hogy miattam kellett fáradnia ^^" - vakartam meg a tarkómat zavaromban, aztán tiszteletteljesen meghajoltam Umi-sannak, mielőtt elfelejtettem volna kinyilvánítani így is a köszönetemet. Kicsit még próbálgattam a kezem, de tényleg úgy tűnt, hogy teljesen elmúlt az égési seb, egyáltalán nem volt érzékeny a bőröm. Halvány mosollyal konstatáltam a dolgot, aztán elnézést kértem, és az útba eső mosdóba besietve kicsit rendbe szedtem magam pár perc alatt egy arc- és egy kézmosás formájában. Ezúttal nem hagytam ott a kontaktlencséimet hál' istennek, szóval futólépésben indultam a többiek után, és végül utolsóként léptem be az edzőterembe. Gyorsan csatlakoztam is a sorhoz, remélhetőleg az őrmester nem vette észre, hogy kicsit késtem. Ahogy láttam, nem maradtam le semmiről, pont jókor érkeztem meg a feladatra, és... hitetlenkedve is pillantottam a plexisátorra o.O" Ugyan megtanítottak nekem már egy-két apró technikát, amivel meg tudom magam védeni, de ez most valahogy veszélyesebbnek tűnt. Mi lesz, ha leesek? o.O" Azt is szívesen megkérdeztem volna, hogy irányítok egyáltalán lélekenergiát a talpamba, de nem volt hozzá merszem, nem akartam, hogy leüvöltsék a fejemet, vagy hülyének nézzenek ^^" Na meg reménykedtem abban, hogy én nem kapok extra feladatot, de mint kiderült, hiába. Megszeppenten hallgattam a férfit, ahogy az arcomba kajabált, legszívesebben hátrébb léptem volna, de azt sem mertem megtenni ^^"
- É-értettem, őrmester... és Kouhei vagyok... - vettem el a filcet megilletődötten. Ahogy sejtettem, béna vagyok. No de hát én csak egyszerű ember vagyok, és még annak is a gyengébbik fajtából, nem valami szuperhős :/ A feladattal kapcsolatban is, az önbizalmam kábé a nulla körül mozgott, miközben megközelítettem a helyszínt. Úgy voltam vele, hogy előbb megpróbálom teljesíteni a falon járkálást, bármilyen lehetetlenül is hangzik a dolog, és csak aztán foglalkozok a rám kiosztott feladattal. Azt már egyébként is tudtam, hogy fogok szabályos köröket és derékszögű háromszögeket rajzolni, mármint a háromszög átfogóját kell három centisre megalkotnom, az meg onnantól a köré írt kör sugara is lesz egyben. Csak Midorival ellentétben nekem rajztehetségem nincs vonalzó és körző nélkül, legalábbis szabad kézzel eléggé esetlenek a geometriai alakjaim ^^"
Mindegy, előbb a fontosabb feladatra kellett koncentrálnom, hiszem már a fallal néztem farkasszemet. Nagyot fújtatva léptem közelebb, elképzelésem sem volt, hogy fogok ezen én mászkálni. Valahogy a realitásérzetemet teljesen felborította a dolog. Gondterhelten vakartam meg a fejemet, majd az egyik lábamat feltettem a plexire. Nem mondott hülyeséget az őrmester, tényleg jó csúszós volt :/ Megpróbáltam végül fellendülni a falra, de mihelyst elhagyta a másik lábam is a talajt, egy pillanat múlva már újra ott is volt. Egyszerűen tudtam, hogy ha megpróbálnám, akkor hanyatt esnék, nem mertem megcsinálni azt, hogy kibillentem az egyensúlyomat. Kényelmetlenül feszengve nézelődtem körbe, hogy lássam, a többieknek hogy megy. Megnyugtató volt, hogy nem csak nekem okoz nehézséget a feladat, de ezzel még nem voltam kisegítve. Nem tűnt úgy, hogy képes lennék a talpamba koncentrálni a reiatsum, legalábbis nem akart megtapadni a lábam a falon sehogy sem :/ Valami hasonlót viszont tanítottak nekem, csak ott a kezembe kellett koncentrálni az erőt. Megpróbáltam felidézni azt a tudást, és ahogy mondták, elképzelni hogy a tenyerembe áramlik, mint valami folyadék. Viszonylag gyorsan sikerült is megalkotnom a kezemben azt a reiatsu-gömböt, bár kicsit halvány volt, nem tudtam rá úgy összpontosítani, ahogy kéne. Viszont a talpamon nem gömböt kellett létrehoznom sajnos ^^" A folyadékos megoldást alkalmazva igyekeztem elképzelni, hogy a lélekenergiám a lábamba áramlik, és így, csukott szemmel koncentrálva illesztettem a talpam a plexihez. Nagyot nyeltem, némileg meglepődve tapasztaltam, hogy nem csúszik úgy le, mint eddig Surprised Remegő, boldog sóhaj szökött ki a számon, talán mégse vagyok olyan béna ^^" Csakhogy ettől függetlenül még mindig nem éreztem magamban elég bátorságot ahhoz, hogy elhagyjam a biztos támaszt nyújtó vízszintes talajt. Kicsit elkeseredtem, köszönhetően saját gyávaságomnak, és újra körülnéztem, hátha sikerül erőt meríteni a többiek munkásságából. Az elém táruló látvány azonban valahogy az ellenkező hatást érte el, ahogy megpillantottam Tsukatani-sant is a jól haladók között. Még neki is megy, mit akarok én itt akkor? :/ Ha ennyit se tudok megcsinálni, jobb is ha inkább a rajzai segítenek neki, én úgyis inkompetens lennék :/
- Nekem ez nem megy T_T - panaszkodtam halkan, már teljesen kedvemet vesztve folytattam a végrehajtást. Még mindig csúszkált a lábam, pedig éreztem, hogy bizsereg a talpam a reiatsutól. Így egyszerűen nem mertem megpróbálni elhagyni a padlót, talán akkor se merném, ha biztosan megtapadna a sátor oldalán a lábam. Bár tapadna a cipőm talpa vagy a plexi, akkor legalább lenne talán némi bátorságom megpróbálni :/ Erősen szuggeráltam a leküzdhetetlen akadályt, miközben újra feltettem rá a lábam, azonban most valami eltérőt éreztem, mintha... tényleg hozzátapadt volna a talpam a műanyaghoz o.O Meglepve pislogtam a jelenségre, ha megpróbáltam, csak némi erőlködést követően tudtam megmozdítani a lábam, és valamiféle cuppanó hang kíséretében vált le. Sőt mit több, a padlón pont ugyanez történt o__O
- Wha...? O.O - bukott ki belőlem a meglepetésem hangja, olyan volt, mintha a cipőm talpa tényleg ragadt volna Shocked Nagyot nyelve kíséreltem meg immár sokadszorra a dolgot, és még csak nem is kellett olyan hű, de nagyon koncentrálnom rá, hogy feltapadjak. Igyekeztem összekaparni minden merészségem, és néhány rugózás után, miután meggyőződtem róla, hogy meg tudom tartani a súlyomat, fújtam egy nagyot és fellendítettem a másik lábam is. Összeszorított szemmel vártam, hogy mikor fogok leesni, de nem éreztem fájdalmat a hátamban, meg a padlót sem magam alatt. Stabilan fel voltam tapadva... a falra O.O Fogalmam sincs, hogy sikerült, de összejött! Büszkén fordultam körbe, noha nagyon fura volt ez a perspektíva, meg az érzés is maga, de úgy tűnt, hogy amúgy nem figyel rám senki. No igen, nyilván csak engem érdekel, hogy végre sikerült ^^" Sebaj, lassan, óvatosan léptem még egyet, majd még egyet, és minden egyes alkalommal kellett egy kicsit erőltetni magamat, hogy meg tudjam mozdítani a lábam. Biztos béna látvány lehettem, ahogy apránként lépegettem felfelé, remegtem mint a kocsonya. Igyekeztem csak felfelé koncentrálni, úgy éreztem hogy ha lenézek, elszédülök. Viszont egy sikkantás hallatán óhatatlanul is azonnal a hang irányába fordítottam a fejemet, a zuhanó szőke lányt meglátva pedig elfogott a rémület.
- Midori! - szaladt ki belőlem az aggódó kiáltás, ijedtségemtől pedig a koncentrációm is elveszett, így nem csak ő, de én is leestem. Elég csúnyán beütöttem magam a padlón, de a sajgó könyököm és a hátam most cseppet sem érdekelt. Nehéz volt megmoccanni, azonban látni akartam, hogy Tsukatani-sannak nem esett-e baja, így kínjaim ellenére is oldalra fordultam és feltápászkodtam. Köhögtem, kicsit beszorult a levegő, pedig nem is estem nagyot :/ Szerencsére úgy tűnt, hogy nincs baja, mivel valakire ráesett, de fájó tagjaim ellenére azért odakóvályogtam hozzá.
- U-ugye nem esett semmi bajod? Embarassed - toporogtam mellette lesütött szemekkel, kissé idegesen, és a válasza után rögtön Hidari-san felé fordultam, viszont csak meg akartam szólalni, nem vitt rá a lélek, hogy meg is tegyem. Beigazolódott, amitől tartottam, túl veszélyes ez a feladat. Nem vagyunk mi ninják, vagy ilyesmik, akiket nem zavar, ha pár méterről leesnek, én innentől kezdve nem voltam hajlandó folytatni a feladatot.
- Nem jártam körbe, de fenn tudok maradni. Én nem folytatom a feladatot, nem kockáztatom meg, hogy megsérüljek >.> Függesszük fel, mielőtt valakinek tényleg baja esik - oldalaztam oda végül Umi-sanhoz. Én nem mertem megmondani a véleményem az őrmesternek, de neki igen, és bíztam benne, hogy tenni is fog valamit azért, hogy ennek az őrületnek itt vége legyen. Egyébként sem mertem volna feljebb menni ezek után, ráadásul abban is biztos voltam, hogy az extra feladatomra nem tudok falon mászás közben koncentrálni. Ha kudarcnak ítéli meg Hidari-san azt, amit csináltam, nem érdekel. Én elégedett voltam magammal, és többet ér a testi épségem annál, hogy egy ilyen ostoba trükköt tudjak...


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Hoshi Ikari
Ember
Ember
Hoshi Ikari

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 348
Age : 36
Tartózkodási hely : Otthon, Luxi, Tipi, Oroszlán rezidencia, Tokyo Media Center, PMC, Tomátó szentélye
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 40

Karakterinformáció
Rang: FaTal erroR! énekese
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te23500/26000Edzőterem 29y5sib  (23500/26000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptyVas. Május 06, 2012 6:15 am

Bolondok háza napja?! (´・ _・`)


Nem sokat beszélt Atamagahen őrmester. Rendesen felkapta a vizet, ami nem sok jót ígért. Cseppet se a legjobb helyzet, ha az edzés vezetője idegesen áll hozzá feladatokat kiosztani. Nem szeretné az előbbi nézeteltérés miatt szegény gyerekek húzzák a rövidebbet. Jobban belegondolva, eddig végig se pörgette, milyen tréninget fognak kapni. Lefoglalta az ülés, beszélgetés és társaság, de jelenleg, egyre inkább foglalkoztatta a kérdés. Vészesen közeledett a döntő pillanat és még mindig kétségek között úszkált. Bevallja, kissé idegesen rágta meg körmeit. Nem tetszett neki az őrmester mindenféle biztató beszéd, vagy gyors vázalás nélkül egyszerűen kirúgta az ajtót és mindenkit maga után szólított. Rossz előérzete volt, viszont azt se akarta látványos aggodalmaskodással bizonytalanítsa el a többieket. Még is csak az egyik legidősebb –te jó ég, ennyire vén legyenT_T- tagja az ülésnek, akinek buzdítania kéne a fiatalságot bátran, nyugodt szívvel kövessék edzőjüket. Valóságban, legszívesebben elbeszélgetett volna a férfivel, mielőtt szabadon ereszti. Nem tehetett mást. Megint összes bizalmát és imáját Raion vezetőségre bizta.
Nagyon sóhajtva hessegette el baljós kedvét, hiszen hátra volt még az önkéntes szívessége. Cseppet se esett nehezére segíteni Yuzuri kun-nak. Nem érezte megterhelésnek, nyűgnek, vesződésnek. Egyedül, azért fújtatott nagyokat, ne látszódjon rajta, mennyire aggódik a kicsike csapat tagjainak épségéért. Hatalmas erőlködés közben, azért a túlságosan védekező mamika szerepköréről se felejtkezett el. Nem vitte rá a lélek biztosíték nélkül hagyja a folyósra tévedő brigádot, ezért megszólította az egyetlen emberkét, akire ezer százalékosan rá merte sózni a felügyeletet. Picit bántotta, csak így ráhúzza a szerepet, de tényleg biztosra akart mennie. Emiatt nagyon lelkesen integetett Felhőtaposópamacska felé. Miután sikerült elérnie lassítson, gyors léptekkel pattant mellé.
-Tippencs! Megkérhetnélek valamire? Figyelnél az őrmesterre kicsikét? Könyike! Akadt egy kis elintézni valóm, de ne aggódj! Semmi komoly! Mindjárt megyek utánatok!-
Vigyorodott el kedvesen, tudja csapattársa, tényleg nem lesz semmi vész. Ismerte mennyit képes érte izgulni. Jelenleg nem volt rá szükség. Inkább az elvonuló banda szorult rá féltésre. Nem szerette volna felnőtt felügyelet nélkül hagyni az őrmesterrel. Pont, ezért örült vele van Baricakkoscirmos. Nála komolyabb felnőtt nem létezett! Garantáltan hibátlanul teljesíti a kérését és higgadtan eshet Yuzuri kun tenyerének. A makacs sebnek, ami nem akaródzott elsőre eltűnni. Túlságosan másfelé kalandoztak gondolatai és nem az orra elé koncentrált. Egy ideig. Sokat jelentett neki, válthatott pár szót a fiatal fiúval. Nem mondhatja ismeri, vagy tökéletesen értené az érzéseit, de hatalmas löketett adott neki, akadt róla elképzelése. Könnyebben rá tudott hangolódni a műveletre és röviddel később sikerült eltüntetnie azt a randa pirosságot.
-Ne sajnáld és nem volt fáradtság! Nagyon szívesen segítek, ha tudok. Örülök jobban vagy! Most, pedig mindent bele az edzésen! Csak ügyesen!-
Mosolyodott el a ösztönzően, hátha sikerül egy kis önbizalmat adnia. Nagyon is ismeri a bizonytalanságot, amikor minden lépésed megkérdőjelezed. Nyakig süllyedsz a kétkedésekben és ez nagyon nem jó. Szeretné, ha a srácoknak legalább ezen a téren nem kéne önmagukkal küzdeniük. Bár, Atamagahen őrmester módszerei, stílusa és katonás felvezetése, cseppet se asszisztált ebben az elképzelésben. Ahogy rájuk förmedt az kissé ijesztő és kiakasztó volt. Arcára magától kiült a meglepett döbbenet. Sőt, száját is sikerült eltátania, miután szemével körbenézett a plexi sátoron. Elég bizarr és ijesztő. Valahogy kétli denevér vér folyna többségük erében, meg veszélyesnek tűnt. Semmilyen szivacs, puha felület nem volt odatolva. Tehát, leesnek, könnyen megsérülhetnek. Nem igazán tetszett neki az elképzelés, de úgy döntött ad egy esélyt. Hirtelen úgy is kiakasztották az Ulrich névvel. Cseppet értetlen fejjel pislogott honnan szedhette vezérük, de tétlen ácsorgásra sem volt ideje. Kénytelen volt vigyázzba vágva magát rábólintani saját feladatára.
A hosszas leosztást követően nyugisan totyogott a plexihez. Csendesen bökdösve ismerkedett vele. Szigorúan rövid ideig. Hamarosan megkapta a bokáira érkező súlyokat. Vicces látványt nyújtott a mágneses bilincs, amiről aprócska súlyok lógtak le. Kész divatos holmi, kivéve azt az apróságot, alig bírta szétszedni őket. Szóval, nem elég nehezek voltak, de még vonzódtak is egymáshoz, ami azt jelenti, nem csak lefelé fogják húzni a plafonról, egymáshoz is tapaszthatják lábait. Komoly bajai akadhatnak egyensúlyával, ha megzavarják. Előre fél hányszor fog leesni. Köztudottan béna figyelme megosztásában. Vagy erre, vagy arra összpontosít, de több dologra nem képes egyszerre koncentrálni. Jelenleg, elvárták plafonon járjon, talpába vezesse a lélekenergiáját, megtartsa lefelé és egymáshoz húzódó bokáit és ne veszítse el egyensúlyát.
Vége volt! Nem sok reményt fűzött győzelméhez, de küzdőszellemét felspannolva, azért ökölbe szorította mancsait. Felkészült a próbára. Elszálltságtól felfújt hörcsög pofival rálépett az átlátszó fal oldalára és majd nem ugyanazzal a lendülettel hátra vágódott. Még szerencse nem volt magasan és a kézzel történő csalapálás megmentette a csúfos vereségtől. Szégyen szemre, könnyelműen lendült neki. Kissé kínosan mosolyodott el hibáján, amit eldöntött többet nem követ el. Sokkal óvatosabban, lassabban és maximális odafigyeléssel lépett fel a plexire. Iparkodott, csak a járásra, egyensúlyra, lélekenergiára koncentrálni. Mit ne mondjon, elsőre nem alakult rosszul. Viszonylag magabiztos imbolygással battyogott a plafon felé. Vártnál könnyebben tapadtak lábai. Nem igazán értette, mitől látszódik ennyire egyszerűnek, amikor a többiek olyan sokat szenvednek vele. Még a mágnesek se okoztak túl sok gondot. Legalábbis úgy hitte. A bajok akkor kezdődtek igazán, elérte a plafont. Épp széles győzelmi vigyorral pillanthatott le, amikor rádöbbent a súlyok igazi hátulütőjére. Odafent már sokkalta nehezebb volt lépnie. Több energiaráfordítást igényelt volna a fejre állított séta. Csakhogy, egyrészt kiesett a koncentrációból, másrészt plusz se adott. Kettő egyvelege, pedig bőven sok volt, csodás hullócsillagként zakózzon le.
-Ahajaaj! Vigyázat odalent!- Hessegetett mancsaival kétségbe esetten, mielőtt gravitációnak engedelmeskedve hátsójára esett volna. Röviddel később, pedig még valaki érkezett ölébe, puding zuhataggal együtt. Utólag visszagondolva örült jó helyen landolt és megmentette Aoi san-t a csúnya becsapódástól, csak az az édesség. Azt hitte menten kiteszi tőle a taccsot. Már az illatától rosszul lett. Szerencsére a kislány iránti aggódás rávette, ne foglalkozzon vele túlzottan. Nagyon nem örült volna, ha azt a kevés kajót is viszontlátja, amit sikerült magába tuszkolnia. Főleg azért szégyellte volna magát, mert egy feladat kellős közepén viharzik ki mosdóba egy ártalmatlan puding miatt.
– Aujaj…Ehhez fáj…jól vagy? Semmi vész. Puding pakolást úgy se próbáltam még. Lehet jót tesz a bőrömnek.- Kászálódott fel jó kedvűen kacsintva. –Hmmm…Van egy ötletem, Aoi san. Mondhatom? Képzelj el egy libikókát. Az egyik vége a lábad, másik a kezed. Aztán, próbáld egyensúlyban tartani. Talán segít valamicskét.-
Simogatta meg a kislány fejét, mielőtt sietősen eloldalazott volna törölközőért. Nagyon nem esett neki jól a zuhanás, hátsója nyomorítása és étel zuhany, de szegény kislányt nem akarta szenvedős ábrázatával terhelni. Pont nála nem szeretne bűntudatot ébreszteni egy buta esés miatt. Lényeg, egyiküknek sem lett nagy baja. Részéről a dolog túl volt tárgyalva. Jöhetett az újabb nekirugaszkodás, aminél már nyelvét kinyújtva figyelt a plafon váltásra. Cseppet bizonytalannak érezte a talajt. Állni kellett, semmi problémája nem támadt, de minden lépésnél ügyelnie kellett, ne billenjen ki egyensúlyából és visszatapassza lábait a plexire. Vagy nagyon gyenge, vagy nagyon gyenge, de úgy tudott közlekedni, ha extra löketeket adott lélekenergiájából. Mielőtt talajt ért volna lábat muszáj volt nagyobb energiát kibocsátania, vagy soha az életben nem ragad fel talpa. Kész kimerítő tortúra volt úgy végigmasírozni, ne essen le, haladjon és ne szúrja el a plusz löketes időzítést. Kissé lassan haladt, de inkább ez, mint leessen. Szép nyugdíjas tempóval végigaraszolt és elképzelése sincs mennyi idővel később, fellélegezve lépett le a sátor túlsó faláról.
Kimerülten huppant le hátsójára. Életében nem koncentrált még semmire ilyen kitartóan. Teljesen leszívta fejben. Szüksége volt kicsike szusszanásra, vagy szegény állatkákat soha az életben nem gyógyítja meg. Ismerte magát. Erősebb volt a kényszere segítsen rajtuk, mint fehér zászlót hirdessen. Kitartott a feladat mellett és gondolataihoz hűen, pár perc múlva már az állatkák előtt gubbasztva pityergett. Szegények rossz bőrben voltak. Piszkosak, sárosak, viseltesek voltak és a szemükön látta, mennyire szenvednek. Szíve szakadt meg értük. Imádta az állatokat. Látványuktól görcsbe szorult gyomra. Egyetlen másodpercre se fordult meg fejében, ne nyüstölje addig magát, míg sikeresen helyre nem hozza sebeiket.
-Ne aggódjatok! Holnap, szerető gazdival fogtok labdázni.-
Simogatta meg szipogva a kicsike állatokat. Igyekezett nagyon vigyázni rájuk. Nem tudhatta a felsorolt sérüléseken túl, hol fájhat még nekik. Abban biztos volt, nagyon szenvednek. Meg se mozdultak. Csendesen nyüszítve feküdtek. Minél előbb talpra akarta őket állítani. Egyedül rájuk összpontosított és arra rávegye képességét működjön. Rátette az egyik kutyus fejére tenyerét, majd várt, várt, de nem történt semmi. Koncentrált, küszködött, erőlködött, szuggerált, imádkozott, még se jutott előrébb. Egyre kétségbe esetebben harcolt. Annyi kudarc után nem akarta végignézni halálukat. Nem maradhatott tétlen. Rendelkezett az erővel megmenthesse őket. Nem bukhatott el. Nem hátrálhatott meg. Muszáj segítenie! Nem, segíteni akar! Ezt szeretné tenni.
Addig piszkálta érzéseit, míg elért egy szintet, amikor legnagyobb meglepetésére előkerültek a lélekszalagok. Érzett valami halovány energia vibrálását a gyűrűje irányából. Gyenge bizsergés volt a kézfejében. Arra hasonlított, amikor egy esőcsepp belepottyan a tóba és apró hullámot generál. Nézzék bolondnak, de határozottan úgy érezte válaszol neki. Eddig még soha sem tapasztalt hasonlót. Teljesen elképedt tőle. Azt se tudta mit kezdjen vele, csak elkerekedett szemekkel pislogott kézfejére. Rá várt. Valamit várt tőle, de ötlete se volt, mit. Eddig magától működött képessége. Az előbb se tapasztalt semmi ismeretlent, amikor Yuzuri kun-nak segítette. Erre most, teljesen ismeretlen dologgal nézett farkasszemet. Ő irányított, vagyis ez a valami tőle várta megmondja, mit tegyen. Szörnyen belezavarodott mitévő legyen. Hogyan válaszoljon neki? Mit mondjon? Kérje meg, gyógyítson? Semmit se tudott, csak azt, miután kósza pillantást vetett az állatka szalagjaira egy szakadt, kopott és beszürkült példány vált ki a többi közül. Ösztönösen nyúlt az erőtlen anyag felé. Nem sejtette, miért teszi. Megmagyarázhatatlan érzés motoszkált benne, ezt kell tennie. Ahogy sikerült elérnie, tompán, újra az előbbi bizsergést, majd egy szúnyogcsípéssel egyenlő fájdalmat tapasztalt. Ezen túl semmi sem történt. Kivéve azt, sérült textil újra elkezdett kifehéredni. Apránként, szövés sorának mentén haladva változott át színe. Hihetetlen látványt nyújtott. Eddig sose látta ennyire részletesen. Az egészet sose érezte, ennyire személyesnek. Ott volt neki, de most tényleg elhitte ő csinálja. Egyszerűen érezte ez mind az ő műve. Komolyan elállt lélegzete a döbbenettől.
-Hah…öhm…tessék? Mi történt? Valaki megsérült?- Pislogott teljesen megzavarodva. Annyira hirtelen állt fel, majd nem hátravágódott. Sikeresen beleszédült saját kapkodásába. Nem beszélve arról, egyelőre nem tért magához a kábulatból.-Persze! Aki úgy érzi nem tudja tovább csinálni, hagyja abba!- Kapkodta fejét még mindig messzi tájakon járva. Szó szerint annyira nem volt képben, erősen szükségeltetett gondolkozott, miért bújt el mögé Yuzuri kun. Nem, mintha szándékai között lett volna ellépni. Védekezően álldogált előtte és homlokát dörzsölve tűrte, ha Atamagahen őrmesternek kedve támadna beleüvölteni az arcába.
Vissza az elejére Go down
Tsukatani Midori
Ember
Ember
Tsukatani Midori

nő
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te7700/12000Edzőterem 29y5sib  (7700/12000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptySzer. Május 16, 2012 11:25 am

Nem vicces >.>


Kicsit még mindig feszengtem Yuzuri-san mellett, pedig igazán kedves fiú volt, de igazán nem tudtam, mit kéne mondanom, mikor vele elegyedtem szóba. Ha Kanade-onee-sannal beszélek, mindig van közös témánk, például egy-egy borzalmasan ízléstelen szoknya, amit az idős hölgyek képesek felvenni és abban végigjárni az egész plázát. Olyan szörnyű nézni, hogy vannak, akiknek semmi érzékük a divathoz! T_T Én már lassan azon vagyok, hogy olyankor felpattanok és a zsebpénzemből vásárolok nekik pár igazán hozzájuk illő, nem túl habos-babos, csak olyan igazán nagymamákra illő ruhadarabot, hogy ezután majd büszkén foroghassanak az unokáik előtt, hogy milyen szép nagyit faragott belőlük az az ismeretlen, de kedves szőke lány a plázából! Milyen jó is lenne… lehet, hogy az idősebbeknek kéne ruhákat terveznem, mindenki csak a fiatalokkal foglalkozik, de alig látok olyan márkás ruhát, ami jól mutat öreg hölgyeken is és még megfizethető árban is vannak. Sőt, ha már hölgyek, akkor nagypapadivat! Igen, biztosan nagyon sokan örülnének neki, hogy végre rájuk is fordít figyelmet valaki, még ha az egy teljesen ismeretlen és tehetségtelen és… szóval egy senki T_T Biztos meg sem jelenne az újságokban, odáig sem jutnék el, hogy egyáltalán valaki halljon a ruháimról, még addig sem, hogy megmutassam a terveimet bárkinek is. Amúgy is, biztosan mindenki úgy gondolná, hogy az idősek divatja egyáltalán nem jó ötlet és csak egy olyan laikus, ügyetlen és buta csitrinek jutna eszébe ekkora monumentális baromság, mint én vagyok. Borzasztó vagyok, soha nem leszek híres, soha, senki nem fogja látni a munkáimat, nem is tudom, minek álmodozom itt a szép jövőről, ami nem is fog eljönni, mert annyira béna vagyok, hogy a kezembe fogok egy ollót és véletlenül szétvágom a Sorsfonalamat! T_T Hallottam valami görögökről szóló filmben erről a Sorsfonál dologról, három öregasszony kötögetett és az egyik elvágta egy ollóval a pamutszálat és akkor az, aki látta, az meghalt. Szörnyű, egyszerűen borzalmas! Várjunk… akkor… ha én nem tervezek az időseknek ruhát, akkor hárman össze fognak ülni kötögetni és elvágják és én meghalok? O.O Sőt, nem is csak hárman, hanem az összes idős japán asszony nekiül és… és… és én többszörösen is el leszek temetve! T__T
Nagy gondolkozásom közepette észre sem vettem, hogy Umi-san felém közeledett, kitárt karokkal. Arra tértem magamhoz, mikor már egészen közel volt hozzám, de nem tudtam, hogy mire készül, csak míg szorosan meg nem ölelt. Majdnem kifolytam a karjai közül, csak úgy olvadozva remegtem az ölelésben, a fejem akár egy paradicsom, hiszen én Kanade-onee-sanon kívül még életemben nem kerültem ilyen közel sztárhoz, pláne nem egy férfi idolhoz! Hatalmasat nyelve próbáltam lenyugtatni hevesen kalapáló szívem, arcszínem pedig immár hófehérben játszott a vörös helyett, úgyhogy jobbnak láttam leülni, mielőtt összeesem. Nagyokat fújtattam és töltöttem magamnak egy kis vizet, de alig hogy egyetlen korty is lekerült kiszáradt torkomon, rögtön félrenyeltem, úgyhogy erős fulladás közelbe kerülve köhögtem jó pár percig. Mikor már könnyeimet hullatva sikerült abbahagynom, arra a rémisztő tényre kellett rájöjjek, hogy egyedül vagyok a teremben o.O Mindenki itt hagyott, megfeledkeztek rólam, én pedig észre sem vettem, hogy egyszerűen eltűntek, úgy lefoglalt, hogy el legyek hűlve, hogy… hogy izé nem tudom, de ez akkor is, én biztos el fogok tévedni és örökre elveszek ebben a hatalmas kastélyban T_T Ráadásul ott van az is, hogy Hidari-san most a főnök és valami edzést emlegetett, a többieket biztosan oda kísérte, de én lemaradtam, úgyhogy ha valamiféle csodálatos módon oda is találok, azt biztosan nem fogom tudni, hogy mi a feladat, mert az ugye az elején van elmagyarázva, de én arról meg már most lemaradtam. Talán jobb lenne itt maradni, amíg rám nem talál valaki… igen, úgy lesz a legjobb, azt hiszem.
Egy nagyobb sóhaj után felálltam a székből és ittam még egy kicsit, aztán kimerészkedve az ajtón, körbepillantottam, de nem találtam sehol-senkit. Most tényleg emlékeztetett a hely egy kicsit a horror-filmekben lévő kísértet-kastélyokra, amikben gonosz, lánccsörgető, huhogó szellemek laknak, nem olyan kedvesek, mint akikkel általában találkozom és segítenek kijutni a sikátorrendszerből, amiben állandóan eltévedek, pedig nem is olyan nagy. Amilyen tájékozódási képességgel én meg lettem áldva még a saját házamban sem találok meg mindent, csak a szobámat, a konyhát, meg a nappalit… ja, meg Aoi-chan szobáját, de hát azt igazán nem nehéz, lévén az enyém mellett foglal helyet.
Hosszas gondolkodás után végül jobbra indultam el, amolyan próba-szerencse alapon, hátha találok valakit, aki szintén lemaradt vagy legalábbis tudja, hol van a nekem kellő szoba és el is magyarázza. Már azt sem igazán bántam volna, ha egy segítőkész szellembe botlok bele, csak ne legyen félelmetes és ne akarjon megenni T_T Arra nemigen számítottam, hogy tényleg szó szerint ütközöm bele megmentőmbe, de legalább találtam valakit! Lelkesedésem kicsit lejjebb lohadt, mikor megláttam, hogy az illető nem más, mint Yuzuri-san, mert hát előtte eltévedni és ezt bevallani pont neki, annyira… kínos Embarassed
- Y-yuzuri-san! De jó, hogy összefutunk. Tudod én a… az edzőtermet keresem… n-nem tudod esetleg, merre találom? ^^” – vakargattam tarkómat elpirulva.
Inkább a padlót mustráltam, mialatt sétáltunk, nem igazán tudtam, hogy mit mondhatnék, pláne hogy kettesben vagyunk. Persze voltunk már így, ráadásul a szobámban, ami sokkal személyesebb környezet, de hát akkor még Hidari-san nem lakott velünk és csak korrepetálásról volt szó. Igaz, közben ittunk teát, meg beszélgettünk másról is, nem csak az anyagról. Akkor igazán jól éreztem magam, de ha kettesben kell maradnom vele, mindig olyan furcsa érzés van a gyomromban, ami nem tudom, hogy micsoda, de hát én sosem tudtam túl jól elbeszélgetni a fiúkkal… biztos ezért van ez így, semmi különösebb oka nincs.
- E-elnézést a késésért Hidari-san, csak eltévedtem Embarassed - sütöttem le szemeimet és hajoltam meg nagybátyám előtt bűnbánóan, mikor beléptem a terembe.
Szerencsére nem késtünk el nagyon, legalábbis abból ítélve, hogy a többiek még csak most szóródtak szét, hogy teljesítsék a feladatot. De… milyen feladatot is? o.O Megköszörülve a torkom, közelebb lépdeltem a többiekkel együtt a falhoz, bár sokáig csak tanácstalanul ácsorogtam és figyeltem, mit csináltak ők. Végül megelégelve, hogy fogalmam sincs, mit is kéne tennem, a hozzám legközelebb álló személyhez araszoltam közelebb, aki nem más volt, mit Sky-san.
- B-bocsánat, hogy megzavarom, de… mit is kell csinálunk? Embarassed - Két mutatóujjamat zavartan böködtem egymásnak, fejemet pedig lehajtottam, mert igazán nem akartam feltartani Torao-sant, de… ő volt a legközelebb.
Figyelmesen hallgattam végig a felvilágosítást, szorgosan bólogatva, mert azért egy ilyen egyszerű feladatot nem nagyon kell túlmagyarázni. Hogy magamat bátorítsam, jó hangosan szusszantam egyet és előrelendültem, majd nekifutásból felugrottam az eszközre, de a következő pillanatban sikoltva a földön is találtam magam o.O Könnyezve tapogattam fájó hátsó felem és dacos pillantásokat lövelltem ellenségem felé, hátha lesz olyan kedves és választ ad tanácstalanságomra. Hogy jussak én fel oda? Nagy nehezen felálltam és megtapogattam kicsit a plexit, de olyan csúszós volt, hogy mikor kicsit rá akartam támaszkodni, rögtön újra elestem. Fáj T_T
Idős hölgyeket megszégyenítő nyögéssel tápászkodtam fel újra és vetettem egy könyörgő pillantást Hidari-sanra, hátha megesik rajtam a szíve, de nem úgy tűnt a szigorú pillantásokból, amikkel engem vizslatott. Pedig én komolyan megpróbáltam, de egyszerűen nem megy! T_T
- Szóval, lélekenergiát a talpamba… mint mikor a rajzaimba viszem, hogy életre keltsem őket… - dünnyögtem saját magamnak a megoldást.
Igaz, elképzelni könnyű volt, hiszen az én képzeletem nagy, de megvalósítani annál nehezebb! Láttam magam előtt, ahogy a falon sétálok teljes nyugalommal, alattam és mellettem a többiek, néhányan már a plafonon jártak, én pedig a nyakamat kitekerve igyekeztem nézni, ők hogyan csinálják. Képzeletemben Hidari-san még meg is dicsért, lévén elég ritka tőlem az ilyen nagy teljesítmény, de aztán elkövettem egy szörnyű hibát, amit még a képzeletvilágomban sem tudtam elkerülni – lenéztem. Abban a pillanatban meginogtam és sikoltva zuhantam le a nagy, mély semmibe…
Ijedten nyitottam fel pilláimat, hogy újra beengedjem a valóságot és megbizonyosodjak róla, semmi bajom és még mindig a földön vagyok. Egy bátortalan, remegő sóhaj után újra nekiveselkedtem a falnak, immár jóval bátortalanabbul megközelítve azt. Nyeltem egyet és újra behunytam a szemem, elképzeltem, hogy a testemben áramló reiatsu felgyülemlik a lábamban. Szinte éreztem a bizsergető, furcsa érzést és fellépve a falra, döbbenten vettem tudomásul, hogy bizony most már félig nem a földön vagyok. Ezt teljesen ellent mond a gravitációnak o.O Már nem mintha olyan normális lenne az életem, mióta ideköltöztem Fészpalm Vajon a fizika tanárunk hogy fogadná a tényt, hogy sétáltunk a falon? Biztosan meglepődne és azonnal pszichológushoz küldene minket, pedig én gyakori vendég vagyok a Raion doktoránál, mostanság egyre többször nézek be hozzá. Az az egyetlen út, amit képes voltam megjegyezni ebben a hatalmas kastélyban, bár néha még olyankor is segítségre szorulok…
Sikítva estem hátra, bár szerencsére nem voltam olyan magasan, de túlságosan elkalandoztam és elvesztettem az irányítást, így hamarosan újra a földön találtam magam. Hiába a gravitáció létezik… Egyelőre még nem vesztettem el a lelkesedésem, de már kezdtem lelombozódni, mert nem ér, hogy rögtön ilyen nehéz feladatot kapunk >.> Inkább a magazinokhoz mentem, hogy kicsit jobban tanulmányozzam, milyen fegyverekre is van szüksége Hidari-sannak, mert nem szeretnék neki csalódást okozni, azt az utasítást, ami rám vonatkozik, szerencsére pont elkaptam, mikor beértünk Yuzuri-sannal. Felkaptam a legelsőt, ami a tetején volt és visszasétáltam a falhoz, majd minden apró részletet alaposan áttanulmányozva, megnéztem a három fegyvert, amit kiválasztottam. Levettem az oldalamról a táskát és csak egy tollat, valamint a rajzfüzetemet bányásztam ki belőle, majd azzal kezdtem neki újra a mászásnak. Megint csak becsuktam a szemem, kiengedtem a bent tartott levegőt és újra nekiindultam. Elképzeltem, ahogy a lábamban felgyülemlik a lélekenergiám, amiről most rögtön a Naruto jutott eszembe. Pont úgy kell csinálnom, mint mikor ő a vízen járt! Neki chakrája volt, nekem reiatsum van, ugyanaz. Immár valamivel biztosabban láttam neki a lépkedésnek, mintha csak a padlón járnék, csak ez csúszós volt, akár a jég. Na, ezért nem korcsolyázom >.> Újra kinyitottam a szemem, hogy megnézzem, meddig haladtam és boldogan vettem tudomásul, hogy jó pár lépésre eltávolodtam alulról, de szerencsére még nem vagyok veszélyesen magasan. Igyekeztem folyamatosan Narutora gondolni, hogy ő hogyan is csinálhatta, úgyhogy lassan és folyamatosan a füzetembe bújva, araszoltam is felfelé.
Mikor úgy éreztem, már nem lóg folyamatosan a fejem fölött a veszély, hogy bármikor lezuhanhatok, figyelmem a füzetemre fordítottam. Igyekeztem helyet szorítani a fejemben egyszerre az anime szereplőnek és a fényképnek, amit az újságban láttam, de elég nehéz volt egyszerre koncentrálni mind a kettőre, mert hol az egyikre figyeltem erősebben, nehogy leessek, hol a másikra, hogy élethű és használható legyen a rajz. Ráadásul kicsit át is kellett alakítanom, hogy ne kelljen cipelnem, így az jutott eszembe, hogy szárnyakat csinálok neki, mert úgy szabadon tud majd repülni mellettem és nincs az én fizikai erőmhöz és tűrőképességemhez kötve.
Nyelvemet kinyújtva kezdtem egyre inkább a kiválasztott fegyver képére koncentrálni, Naruto pedig egyre halványult, mígnem hirtelen rajzolás közben megingott a lábam és először csak csúszni kezdtem, de miután az ijedtségtől az elképzelt jelenet kicsúszott képzeletem karmai közül, újfent leestem. Sikítva zuhantam egyre lejjebb és lejjebb, mígnem egy pillanatra betaroltam a semmit, aztán estem újra tovább. Mikor földet értem, az sokkal puhább volt, mint gondoltam, pláne hogy hasra estem, nem hátra, az pedig még nagyobb elámulásra késztetett, hogy… én igazából lebegtem, alig egy kicsire a padlótól o.O Megrökönyödöttségemet már csak az tudta növelni, hogy hirtelen megjelent alattam Sky-san, orra pedig szinte összeért az enyémmel. Hatalmasat nyelve a talpamba kúszott reiatsu, mintha csak vér módjában akarna visszaáramlani, a testemben található összes folyadék szinte egyszerre tolult az arcomba, így azt hiszem, rekordot döntöttem pirulás terén.
- M-moushiwake arimasen! Én nem is t-tudom mit mondjak, Torao-san… én… én… én igazán… - Felpattantam, de megszédültem kissé.
Azért igyekeztem tartani magam és egyfolytában hajlongtam, vagy ötvenszer bocsánatot kérve tőle. Yuzuri-san újfent megmentett a kínos helyzet további elviselésétől, bár elkönyveltem magamnak, hogy ezért a szerencsétlen húzásért meghívom egy kávéra vagy valamire Sky-sant, mert nem szeretném, hogy olyan bénának tartson, mert én egyébként nem vagyok az T_T Vagyis de, de erről neki igazán nem szükséges tudnia…
- J-jól vagyok, köszönöm, igazán, csak kicsit megijedtem. Te hogy vagy? Megütötted magad? – aggodalmaskodtam, mert igaz, hogy abban a pillanatban csak magamra figyeltem, meg az esésre, de mintha láttam volna a szemem sarkából, hogy ő is lezuhant.
Még mindig erősen elvörösödve pillogtam körbe, hátha megtalálom a füzetem és meg is láttam, nem messze innen. Hogy kicsit eltereljem a figyelmem, gyorsan odaszaladtam, de szerencsére egy alapos mustra után megállapíthattam, hogy a rajzomnak semmi baja, sőt, készebb, mint gondoltam! Már csak a szárnyakat kell ráapplikálnom és kész vagyok *.*
Elragadtatott mosollyal fejeztem be a képet a földön állva, hogy legalább ez meglegyen és magam mellé is teremtettem legújabb tárgyamat a fegyverarzenálomból. Az kecsesen repkedett körülöttem, úgyhogy miután kicsit kifújtam magam, újra megnéztem a következő fényképet, hogy pontosan tudjak alkotni. Egy pár mély lélegzetvétel után újra nekiláttam a sétának, megint csak Narutot előnyben részesítve. Éreztem, ahogy reiatsum a talpamba és már valamivel könnyedebben léptem fel, mint az előbb. Nem igazán figyeltem a többiekre, mert szerettem volna teljesíteni a feladatot, így igyekeztem a két képet újfent ugyanolyan mértékben magam előtt láttatni. Hogy ezen segítsek, becsuktam a szemem, így könnyebb volt egyszerre kettőre koncentrálnom, viszont nem tudtam, mikor érek a plafonra. Lassan araszoltam előre, hogy bőven legyen időm rajzolni, mielőtt homlokom fájdalmasan koppanna a tetővel, bár erőlködésem már meglátszott rajtam, izzadtság gyöngyözött végig homlokomon, frufrumat pedig hozzátapasztotta a homlokomhoz. Nehéz volt folyamatosan arra figyelni, hogy fenn is maradjanak és hogy pontosan visszarajzoljam az eredeti képet, valamint már arra is figyelmet kellett fordítanom, hogy a megjelenített rajz ne tűnjön el. Végül lassan kinyitottam a szemem, hogy figyeljem a készülődő képet és a plafont, ami vészesen közeledett, vészesebben, mint gondoltam. Egy pillanatra megtorpantam, majd átléptem fejjel lefelé. Elég bizarr volt, hogy a hajam velem ellentétesen lóg, én meg teljesen természetellenes helyzetben ragadok a plafonhoz o.O
Igyekeztem a rajzra koncentrálni, mely lassan elkészült, közben erősen fújtatva sétáltam előre. Mikor az utolsó árnyékot is befejeztem és a szárnyával együtt magam mellé teremtettem a fegyvert, elengedtem magam, hadd zuhanjak újra. Nem volt túl sok erőm fennmaradni, lesétálni meg biztosan nem lett volna, így csak bíztam benne, hogy mivel egyenesen Hidari-san fölé navigáltam magam, így vagy elkap vagy ráesem és tompítja az esés. Amúgy is az a dolga, hogy megvédjen, nem? :/
Hatalmasat puffanva csapódtam be, majd nagy nehezen feltápászkodtam, bevert, fájó könyökömet és térdeimet dörzsölgetve. A fejembe beleszállt a vér, szédültem is, meg minden, de azért felálltam és diadalittasan mutattam a mellettem repkedő két fegyverre.
- Büszke vagy rám, Hidari-san? *.* - pillogtam nagybátyámra reményteljesen, mert bár igaz, háromról volt szó, de én fáradt vagyok, nem csinálom ezt tovább és kész! >.>
Hatalmasakat fújtatva telepedtem le a földre és letöröltem homlokomról az izzadtságot, de mikor megláttam Sky-sant, erőt vettem magamon és felálltam. Remegő térdekkel, mellettem a lebegő veszélyforrásokkal lépdeltem oda hozzá és lehorgasztott fejjel, elpirulva álltam meg előtte.
- N-nagyon sajnálom, ami az előbb történt, Sky-san… meghívhatom egy teára vagy kávéra esetleg? Bizonyára önnek is nagyon kellemetlen volt… végülis… ön volt alul, sajnálom, hogy lelöktem és hogy magára estem – dadogtam el, még mindig lehajtott fejjel újfent a bocsánatkérést.
Nem sokkal utána, körbepillantottam a többieken, ők is eléggé ki voltak fáradva, pedig ez még csak az eleje volt. Mi lesz még ez után? O.o Újra magam elé véve a füzetet, kilövellő vízárat rajzoltam mindkét fegyver csövének végéhez, majd a kisebbet, ami nem a rakétavető volt, hanem a másik, mert én nem értek hozzá csak tudom, hogy nagy és veszélyes, szóval azt a vállamra reptetve, ujjamat a ravaszra tettem és körbehordoztam a tekintetem.
- Kér valaki frissítőt? Ne féljetek, nem bántanak! – kiáltottam fel hirtelen bátorsággal, majd rövid gondolkodás után arcon locsoltam Hidari-sant, hogy a többiek higgyenek nekem.
Tudom, nem neveznének hazugnak, de azért ez mégiscsak egy veszélyes dolog… Most azonban víz volt benne és kaphatott, aki csak kért! Ritka volt nálam, hogy nevetek valakin, de most tényleg, olyan viccesen festett, biztosan nem számított támadásra. Életemben először talán sikerült meglepnem Hidari-sant! *.*


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Torao Sorajin
Ember
Ember
Torao Sorajin

Férfi
Aquarius Cat
Hozzászólások száma : 65
Age : 36
Tartózkodási hely : Egyetemi könyvtár/Stúdió/Lakása
Registration date : 2009. Aug. 28.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Ember, Énekes
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te7500/12000Edzőterem 29y5sib  (7500/12000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptySzer. Júl. 11, 2012 9:14 am

Kicsit lassan leeső tréfa…

Hiába förmedt úgy rá barátja, attól még nem bánta meg, hogy hangot adott a kételyeinek. Szerette volna tudni mi folyik itt, ha már egyszer belerángatták. És ha netán tényleg harcosokat akarnak képezni ezekből a gyerekekből, az a legkevesebb, hogy velük is közöljék mi vár rájuk. Az őrmester azonban továbbra sem igazán méltatta kulturált reakcióra a kérdéseiket. Őszintén szólva elég rémisztő volt, és fogalma sincs, hogy honnan szedte a bátorságot, hogy így ráförmedjen. Mégegyszer biztos nem merné megtenni, pláne azok után, hogy a padlóról kellett összehalásznia az állát a Yui-ra szegezett fegyver láttán. Nem mondja komolyan, hogy tényleg képes lenne csak úgy lepuffantani innen bárkit is? Nem valami kiképzőtáborban vagyunk az istenért… nem érti ezt a rendszert. De ahogy elnézi az itt lévők többsége hasonló kétségekkel küzdhet. Nagyot sóhajtva szedte össze magát, és kért bocsánatot Umitól.
- Ne haragudj, de én akkor sem díjazom ezt az egészet… -harapott bele az ajkába, mielőtt megint elkezdett volna az érveiről szövegelni. Egy darabig jobb lesz, ha inkább csendben marad. Miután mindenki adatait felvették átterelték őket egy másik helyiségbe. Annak viszont sokkal jobban örült volna, ha Umi nem tűnik el mellőle, és bízza rá az „irányítást”. A hozzá intézett kérésre inkább csak bólintott egyet. Ezek után valahogy nem tudta volna csak úgy itthagyni a társaságot, annak ellenére, hogy igazából csak Umi miatt jött ide. Mégha tisztában is van vele, hogy gyakorlatilag se szava, se befolyásoló vagy visszatartó ereje nincs kiképzőtisztjükkel szemben. Aki szorgosan gondoskodott arról, hogy tényleg egyre inkább kiképzésnek tűnjön ez a könnyed összejövetelnek induló este. Lassan már eljutott odáig, hogy majdhogynem megnyugtatónak érezte, hogy rajta kívül más sem kezeli úgy a helyzetet, mintha tudott volna arról, hogy mi fog következni. Kicsit kevésbé érezte kívülállónak és elveszettnek magát egy mindenki számára új eseményen. A felállított sajátok kiképzőterepet pedig nagyokat pislogva próbálta feldolgozni. Kezdte magát valami fantasy akciófilmben érezni, ahol csak úgy sorra húzzák elő a díszleteket jelenetről jelenetre a semmiből, hogy borsot törjenek a hősök orra alá. És igen, kimondta… ezt az egészet olyan nyűgként kezdte felfogni, amit a háta közepére kíván. Főleg azután, hogy sorról sorra kiosztották a feladatokat. Mégis hogy a csodába sétáljon a plafonon?! Ez valami vicc akar lenni? Semmi szüksége arra, hogy fejlessze a lélekenergia irányítását vagy mit… Tökéletesen elégedett a képességével olyan formában amilyenben van. Úgysem használja sűrűn, csak ha tényleg nagyon el akar kerülni egy-egy kínos szituációt. Legutóbb is épp csak egy pillanatra vetette be a rejtőzésnek ezen formáját, mikor a könyvtárból hazafelé tartva, már jócskán sötétedés után az utcán sétálva egy elég furcsa alak készült keresztezni az útját. Mindennapi apróság, de ennél többre nem is vágyik ezzel kapcsolatban. Most meg mégis úgy utasítgatják, mintha azt várnák tőle, hogy mentse meg vele a világot. Hogy lenne rá képes? Egy ilyen képességgel. Leendő munkájából adódóan nagyon is tisztában van vele, hogy azzal nem lehet segíteni a dolgokon, ha láthatatlanná tesszük őket.
De itt most úgy tűnik akkor sincs más választása. Egy súlyosnak tűnő szociális beilleszkedései és viselkedési gondokkal küzdő veszélyesen fegyveres ember elég meggyőző erővel hat rá azzal kapcsolatban, hogy ne akarja még jobban kihúzni a gyufát. Így egy szörnyen lelkes bólintással vette tudomásul a rá kiszabott feladatot és kezdett el ismerkedni a tükörsima fallal. Valahogy egyáltalán nem tudta összerakni a fejében azt a képet, hogy ő ezen a gravitáció egyetemes törvényének ellent mondva sétafikál felfelé. Hatalmasat sóhajtva támasztotta neki a fejét, hogy összeszedje egy kicsit magát és kitalálja, hogy mégis hogy kéne kiviteleznie a műveletet. A teremben körbepillantva viszont azzal a sokkoló ténnyel kellett szembesüljön, hogy van, aki számára egyáltalán nem okozott gondot ez a feladat. Hosszabb-rövidebb próbálkozás után már majdnem mindenki meg tudott tenni legalább néhány lépést a falon. Épp ideje lett volna már neki is valamit tennie az ügy érdekében, ha nem akarja eljátszani pszichopata edzőjük amúgy is nem létezőnek látszó türelmét.
- Ha ez tényleg sikerül, legalább elmehetek kaszkadőrnek a legközelebbi MV-nkben. –emelte fel és rázogatta meg az egyik lábfejét. Nem igazán kapizsgálta, hogy hogy lehet lélekenergiát csoportosítani egy-egy testrészébe, mert ő egészen eddig csak annyit volt képes tenni, hogy felszabadítsa. Képességének aktiválásához ugyanis csak arra van szükség, hogy kellő mennyiségű energiát tudjon magába szívni a medálja, hogy aztán kivetíthesse a teste köré. Ezzel az új feladattal szembesülve pedig tanácstalanul nézegette a levegőben megtartott lábfejét, hátha megszállja valami ihlet a megvalósítással kapcsolatban. Először azzal próbálkozott, hogy hosszasan ismételgeti magában, hogy mit szeretne elérni, de hiába kántálta a parancsot, a cipője egyáltalán nem akart a falhoz tapadni. Persze, hiszen ha csak így működne, akkor rengeteg ember rohangászna az utcán a házfalak oldalán… Valami ennél hatásosabb módszer kellene. Következő próbálkozásnak behunyta a szemét, és elképzelte amint az említett energia a lábába áramlik. Nem igazán volt képe arról, hogy ez hogy működik, de nézett már animéket, szóval valamelyest tud egy illusztratív képet idézni maga elé egy olyan csakrakeringésről. Talán őt magát lepte meg a legjobban, de a dolog mintha működni látszott volna. Legalábbis ha azt a halvány bizsergést, amit a talpában kezdett érezni, ennek tekintheti. Ezen felbuzdulva ki is próbálta mostmár jut-e előre. Ahogy a falhoz nyomta a talpát, és rugaszkodott volna fel, hogy a másikat is tegye utána, tényleg alátámasztásra talált. Ezen lendületben pakolta is fel a másik lábát, aminek következtében hatalmas sikerélményként élhette meg, hogy egy falon áll. Amint azonban emelte volna fel újra a lábát, hogy megtegye a következő lépést, hirtelen a másik lábában is megszűnt a tapadás, és szépen fenékre esett. Úgy tűnik, ez nem megy külön-külön. Ha az egyikben megszünteti a koncentrációt, akkor a másik sem tapad többet. Valahogy szét kellene választani a kettőt. Az elkövetkezendő hosszú perceket azzal töltötte, hogy ezzel kísérletezett. Azzal inkább nem is foglalkozott, hogy mindeközben sokan már a világ legtermészetesebb dolgaként sétafikáltak fölötte. Meg potyogtak le onnan… Nah pont ezt nem akarja! Addig nem tesz meg két lépésnél többet felfelé, amíg teljesen biztos nem lesz abban, hogy nem fog több méter magasból lezuhanni. Emiatt elég hosszúra nyúlt a földön eltöltött ideje. De ha valamit csinál, akkor abban maximalista. Egészen addig nem nyugodott, amíg a tőle telhető legbiztosabb nem lett a lábaira képzelt láthatatlan tapadókorong használatát illetően. Mikor nagy nehezen rászánta magát, hogy megközelítse a plafont, egy nagyot fújtatva rugaszkodott neki a műveletnek. El se akarta hinni, hogy bármiféle számítógépes effekt nélkül csinál ilyeneket. Mondhatni egész könnyeden lépkedett felfelé azzal a biztonságérzettel a zsebében, amit a lenti gyakorlásnál szedett össze. Sokkal kifizetődőbbnek látta ezt a metódust annál, minthogy minél előbb megpróbáljon felkapaszkodni. Elvégre, ha jól értette a feladat lényegét, eleve nem arról szól, hogy feljuss, hanem hogy fent is maradj. Viszont minél több időt töltött odafent annál inkább elbizonytalanodott azzal kapcsolatban, hogy vajon meddig maradhat így. Főleg, hogy feladatának ez még koránt sem volt a vége. Ezek után még azt is kiviteleznie kellett, hogy ebben az állapotban használja a képességét. Miután már megtett néhány kört a fal mentén igyekezett ennek is eleget tenni. De alig hogy előhalászta az inge alól, és megmarkolta a medált, hogy energiát adjon neki, a talpai úgy eresztették el a plafont, mint annak a rendje. Ennek eredményeként úgy landolt a földön, mint egy szerencsétlen denevér, akit nappal riasztanak meg a pihenőhelyén. Még jó, hogy annyit azért nem vergődött hozzá. Néhány elfojtott „Áú” és felszisszenés után összekanalazta magát és ismét megpróbálta, értelemszerűen sokkal alacsonyabban megállapodva. Olyan magasságból épp csak fenékre huppant a sikertelen kísérletekkor. Valahogy nem ment ilyen sokfelé osztani a figyelmét. Jobb láb, bal láb, medál… túl sok helyre kell egyszerre különböző mennyiségű lélekenergiát koncentrálnia, és egymástól függetlenül kezelnie. Elég nyomasztó, hogy azt várják tőle, percek alatt tanulja meg…
- Mintha ez olyan egyszerű lenne… -dörzsölgette a sokadik eséstől már némileg sajgó hátsóját, miközben szüntelen újra próbálkozott. Ezúttal már eljutott addig, hogy képes volt a plafonon állva láthatatlanná tenni magát, úgy, hogy épp nem mozdul semerre. Ezt most ki kellene terjeszteni úgy, hogy lépéseket is tesz a cél elérése érdekében. Az elsőt még sikerült is megtennie, de a következőnél megint denevérzuhanórepülést hajtott végre, most azonban teljesen láthatatlanul. Ami elég nagy hibának bizonyult, mert a következő pillanatban fájdalmas nyekkenéssel kellett, hogy lereagálja azt, hogy valaki rajta landolt. A helyzet kínosságának tetőzése érdekében pedig ez a valaki egy lányzó volt, méghozzá Midori. Zavarában azonnal szertefoszlott az álcája, és immáron láthatóan nézett vele farkasszemet a pár centiméteres távolságból. Ő maga is zavarba jött, aminek halovány jelét adta arca, de a lány reakciója sokkal drasztikusabb volt. Olyan hirtelen pattant fel, hogy kishíján letérdelte bizonyos érzékenyebb részeit. De mivel ezt szerencsére megúszta, amiatt jobban aggódott, hogy a nagy felpattanásban megint majdnem elvesztette az egyensúlyát.
- Minden rendben? –ült fel, és nyúlt felé, de Kouhei is ott termett, hogy segítsen a lánynak, ha netán el akarna esni. Ettől megkönnyebbülten húzta fel a lábait és fújtatott egy nagyot a térdeibe hajolva, hogy összeszedje magát. Tény és való, hogy kicsit kínos volt ez a jelenet, de nem szeretné még kínosabbá tenni Midori számára azzal, hogy túlreagálja.
- Mondtam, hogy hívj nyugodtam Sorának, vagy Skynak. –mosolyodott el a tarkóját vakarászva, hátha ezzel sikerül oldania egy kicsit a hangulatot. – Nem a te hibád, hogy nem láttál. –nyugtatgatta, mielőtt abba szédül bele, hogy annyit hajlong. Miután lenyugodtak a kedélyek és minden testrésze épségéről meggyőződött, egy halovány meghajlás kíséretében magára hagyta a fiatalokat, és tovább folytatta a gyakorlást.
Rövidesen azonban mintha csak a sivatagban feltűnő oázis került volna a szeme elé, legalább olyan felüdülésként érte az Umi által beharangozott szünet, és Midori frissítői. Szinte abban a pillanatban, ahogy meghallotta, ugrott le a falról, hogy benevezhessen egyre. A méregmentességre vonatkozó demonstrációt látva viszont hátrahőkölt, maga mellett tudva Umit, akinek a ruhaujjába markolva állt készen arra, hogy leléceljenek, ha kitör az apokalipszis.
- Jól sejtem, hogy feltámasztani nem tudsz ugye? Mert akkor el ne engedd a kezem! –meredt előre ijedt tekintettel a katona reakcióját várva.

Spoiler:

Vissza az elejére Go down
Atamagahen Haseru Hidari
Ember
Ember
Atamagahen Haseru Hidari

Férfi
Capricorn Rat
Hozzászólások száma : 115
Age : 39
Tartózkodási hely : 35f 41' ÉFSZ, 139f 46' KFH
Registration date : 2009. Jan. 10.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: US-ARMY, Őrnagy
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te10000/12000Edzőterem 29y5sib  (10000/12000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptyKedd Júl. 24, 2012 3:51 am

Áprilisi tréfa


Határidő: 2012. Augusztus 05.

Zacskó wasabi-s chips felbontása, engedélyezve. Könnyed nassolás kíséretében kadétok szemmel tartása, tanácsolt. Sötét jegyzetfüzet kemény borítóján való dobolás, feszült idegzetre való tekintettel jóvá hagyva. Teljesítmény nem túl kielégítő minősítése, elkönyvelve. Csapat silány fizikális képességei és nullát súroló kitartása, vételezve. Koncentráció összpontosításának hiánya, észlelve. Puhányság magas fokának jelenléte, jelenlétben megjelölve. Fegyelem, akaraterő, valamint ész igénybe vétele, hanyagolva. Fiatalok viselkedése, elfogadhatatlan. Csalódottságot tüdőből feltörő horkanással tudomásul venni, engedélyezve. További csendes megfigyelések ideje alatt Mido chick szabadesésétől rágcsálni valóba fulladást kapni, tudomásul véve. Megkönnyebbüléssel tudomásul venni, felfogták esését, engedélyezve. Homlokon felgyűlő izzadtság cseppek letörlése, jóvá hagyva. Figyelem lankadásával Icey szék támadásának elszenvedése, pozitív. Ingerült vicsorgással arrébb lökni az ülőalkalmatosságot, továbbá katonai méltósághoz hűen, test erőteljes kihúzása, elkönyvelve. Fájdalom újabb édességbe történő fojtása, engedélyezve. Agresszív csócsálással útban lévő szék befoglalása, teljesítve. Felette jóindulattal szólva sétálgató kadétok figyelése, mellékesen felfüggesztve.
Szabaddá váló időt kihasználni értékelés készítésére, végrehajtva. Személyekre bontott véleményezés készítése, folyamatban. Mért eredmények és teljesítmény összehasonlítása, szükségszerűen kivitelezve. Adatok leírása közben teremben csendesedő zajra colt kibiztosításával válaszolni, körülményekre való tekintettel engedélyezve. Henyélés vádjával körbe tekinteni a jelenlévőkön, teljesítve. Mozgolódás lassultával szemöldök kétkedő felhúzása, jóvá hagyva. Figyelmeztető lövésre készülés, engedélyezve. Ravasz meghúzásában Aoi midget energikus pattagosának akadályozó tényezője, vételezve. Széken történő hátrahajlással átvészelni a semmiből érkező löketet, pozitív. Elhúzott szájjal tudomásul venni, továbbiakban is követhetetlen kódolt nyelven kommunikál, nyugtázva. Megfejtéséhez szükséges jelrendszer kidolgozása, folyamatban.
-Stand at ease, kadét!- Büszkeségtől duzzadó mosollyal megborzolni kicsi rokon haját, családi kötelesség indokával, engedélyezve.-Not bad-not bad! Kreativitásból high five!- Tenyér tartása egy pacsira, teljesítve. –A feladat failure, de a kivitelezés fucking good!-
Veszély elültével fegyver tokba helyezése, indokolt. Feladat egyedire szabott megoldásából kitűnőre vizsgázott kadét nyalókával történő jutalmazása, engedélyezve. Rövid pihenés parancsba adása, teljesítve. Újabb végzőkre várakozás, folyamatban. Fél szemmel Mido chick elkészített fegyvereinek felmérése, teljesítve. Egyes hiányosságaikon kelletlenül elhúzni a száját, szakmai ártalomra hivatkozva, elkönyvelve. Készített remekművekre összességében, mégis elégedett cápavigyort mutatni, nyugtázva. Következő feladat tervezetének noteszbe történő felvázolása, pozitív. Keletkező unalmas percek átvészeléséhez, lábszárhoz rögzített vadászkéssel köröm alá gyűlt piszok kipöckölése, folyamatban. Nadrág oldalsó zsebéből meggyes rágó előhorgászása, vételezve. Hangos csámcsogással és buborékok fújkálásával fegyverek szétszerelése, műszaki állapotuk felmérése és áttisztításuk, végrehajtás alatt. Katonai megfigyelő éberségre támaszkodva észrevenni a lefelé esni készülő Mido chick-et, nyugtázva. Gyors kalkulációval felmérni a rendelkezésre álló időt, teljesítve. Nyugodt mozdulattal visszapattintani a szánt, folyamatban. Lábak segítségével szék célpont alá rúgása, végrehajtva. Feladat eredményességén másik meggyes buborék szétpukkantása, engedélyezve.
-Damn great work, Mido chick!- Rokoni kötelességből célszemély vállának megpaskolása, teljesítve. Keletkező Kohó duzzasztotta felforduláson üzemi állapotba helyezett Colt-tal homlok vakargatása, elkönyvelve. Katonákhoz méltatlan viselkedésen rángatózó szemöldökkel figyelmeztető lövést adni a plafonra, nyugtázva. Gyáván bujkáló tömeg tekintenének rá történő irányításával, halálos nyugalommal másik buborék szétpukkantása, vételezve. Csokorba gyűlt csapathoz sétálni, teljesítve. Gyilkos pillantással a boly élén állomásozó Ulrich zászlós méregetése, folyamatban. Pár centiméterre hajolás az arcához, majd hangos parancs kiosztása, teljesítés alatt.
-Ötven fekvőtámasz!-levegővételnyi szünet- NOW, shitty-k!- Fegyverrel mindhárom érintett hímnemű bemutatása, engedélyezve. –Parancs megszegése, engedély nélküli beszéd, feladat félbe hagyása! Örüljetek nem a birtokon kell egész nap futnotok, buddys! Icey! Te számolsz! Innen fel nem kelnek, míg nem végeztek. Érhető? Done, hátsó udvarra gyertek.-
Büntetés kiosztásával megfogyatkozott csapatnak intés, teljesítve. Mido chick frissítős támadására ázott kutyaként pislogás, folyamatban. Rokoni kötelességek szem előtt tartása végett fej megrázása, jóvá hagyva. Felettessel való tiszteletlen viselkedés elnézése, körülményekre tekintettel engedélyezve. Rágózás folytatásával a két talpon maradt lánnyal kertben felállított lövészeti pályához sétálás, előterjesztve. Csonka csapat kerítéssel elkerített dobási zóna mögé terelése, nyugtázva. Mindegyikük külön, egy személyre szabott bokszba állítása, folyamatban. Első körben, jobb kéznél – akadnak bal kezesek természetesen nekik ott lesz - található tartókra helyezett késekre bökés, teljesítve. Második nekifutásra résztvevő kadétokkal szemben, kezdő szintet szem előtt tartva öt méterre függesztett, több, színes sávra bontott, kör alakú céltáblákra mutatás, teljesítve. Résztvevők hiányára fittyet hányva következő küldetés bemutatása, engedélyezve. Késők érkeztéig gyakorlási idő kiadása, szintén jóvá hagyva. Felállított pálya közepére gyaloglás és szóbeli, valamint gyakorlati útmutatás szolgáltatása, előkészítve.
-Practice neve: fegyverhasználat. Practice célja: dobókés hatékony használata. Practice módja: ezekkel a lovely késekkel trafáljátok telibe a felállított céltáblákat. – Szemléltetés érdekében kicsike kés felkapása és levegőbe dobása, teljesítve. – Practice nehézsége: Közepes. Practice ideje: Kötetlen. Practice szabályzat: Minden kadét kap öt darab kést, ebből háromnak a céltábla belső körén belül kell landolnia, vagy kibiztosítjátok a tábla mellett árválkodó kézi gránátot. Menekülési útvonal a lábatok mellé helyezett légpuska. Tíz másodpercetek van kibiztosítani és eltalálni a gránát alá helyezett katapultot. -(Hidari gondoskodik róla ne legyen tényleges detonáció, de erről a kariknak nem kell tudni előreXP)
Felvezetés végeztével demonstráció végett kezében forgatott kés mértani pontossággal a kör közepébe repítése, teljesítve. Feladat kivitelezéséhez szükséges technika elsajátítása érdekében, újabb dobások bemutatása, engedélyezve. Jól láthatóan mutatni a kést pengéje hegyénél kell fogni, kart fej magasságában vállhoz húzni és eszközt hát mögé engedni. Végrehajtáshoz csukló határozott mozdulatával kell előre reptetni a kést, illetve közölni a célzást mindig a kinyújtott kéz helyzete jelzi, teljesítve. Használható tippként megosztani, érdemes dobás előtt test elé nyújtott kézzel behatárolni a célirányzékot, nyugtázva. Rövid felvezetést követően másik kés fa burkolatába állítása, elkönyvelve.
-First gyakoroltok! Kaptok rá kereken öt-nulla-nulla percet. Second, gyakorlati bevetés! Fejetek fölé helyezett vödörből rátok zúdul a víz, ha nem teljesítitek a hármas találati arányt! Finally, éles bevetés!-
Ördögi vigyorral kiadni a start jelzésként szolgáló lövést, teljesítve. Érdeklődve figyelni a kadétok szerencsétlenkedését, folyamatban. Feladat veszélyességét szem előtt tartva, esetleges hibák észlelését követően, korrigálni a jelenlévők baklövéseit, indokoltan jóvá hagyva. Időközben befutó csapattal, szintén ismertetni a szabályokat, folyamatban. Noteszben megjegyzett kiegészítésekre figyelve, eltérő részfeladatok kiosztása, még gyakorlás ideje alatt végrehajtásra előterjesztve.
-Mido chick és Icey! Nektek nehezített pálya jár. –Öt, hét, tíz méterre függesztett, viszonylag lassan fel-le mozgó, három egymás mellé helyezett céltáblához vezetés, teljesítve.- Öt lehetőség, három találat, mint a többi buddy-nak.-
Dolga végeztével fej vakarászva befékezni Kohó kadét előtt, folyamatban. Feszült méregetést követően széles, kellően ördögi vigyorral kezébe nyomni egy rózsaszín mazsorett botot, engedélyezve. Reakciót látva gurgulázó röhögésben kifakadni, teljesítve. Heves könnyezés kíséretében maradéktalanul kiélvezni a helyzetet, végrehajtva. Néhány perces örömködést követően személyes kárörvendés felfüggesztése, indokoltan nyugtázva.
-Mindkét karral tíz percig pörgess fucking ugrálás közben....OTT!-Határozott ujjmozdulattal a lövészpályán, pontosan Midori-ék előtt felállított ugró iskola pályára bökés, teljesítve. Halálosan komoly fejjel sok szerencsét kívánás, folyamatban. -Le ne kaszálják a fejed, shitty!-
Zsebre dugott kezekkel magára hagyni kiakadt kadétját, teljesítve. Háttérből figyelni és, ha nem merészkedik a feladatához fülön ragadva elvonszolni odáig, kilátásba helyezve. Szükség esetére Colt üzembe helyezése, továbbá fegyverrel történő kényszerítés, bírálatra bocsátva.
Vissza az elejére Go down
Hayashi Aoi
Ember
Ember
Hayashi Aoi

nő
Aries Tiger
Hozzászólások száma : 77
Age : 25
Tartózkodási hely : Karakura Raizer Team főhadiszállásán, Midori~onee-channél, Karakura Highschool ESUO-ESU clubjában, betámadva Souru Society valamely pontját, helpelni Holmes-mesuta~nak the detectiv feladatokban *3*
Registration date : 2011. May. 15.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Karakura Highschool harmadik évfolyamos diákja, Seitokai - Junior alelnöke, Karakura Raizer Team al'vezetője, Raion tag, Michiwonka szerelmgyár alkalmazottja
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te15000/26000Edzőterem 29y5sib  (15000/26000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptySzomb. Aug. 04, 2012 4:33 am

Eepurirui tréfa

Bigu happiin rukkuzek Atamaga~niire, hiszen micsoda kihívás volt ez, amit Miyavi-nyannal kellett végrehajtanunk. Teljesen megizzasztott minket the misshon, but no létezik olyan dolog, amit I Karakuraizer Tuxedo-cat, Holmes~mesuta herupuje Aoitson, illetve the Rabugyár dolgozójaként Aoiditéként no knowolnánk végrehajtani Miyavi-nyannal karöltve. But no ám! Nekünk semmi, but semmi sem lehetetlen!
- Igenis, Atamaga~nii őrmesuta! – vágom magam vigyázz állásba, kíváncsi aizukkel rukkuzve Atamaga~niire. Széles, örömittas mosoly kúszik arcomra, ahogy guddo jegyet kapok the misshonra. Now már biztos, hogy Holmes-mesuta~ büszke lenne rám! Key~nii-sensei pedig plusz jegyet adna tesiből, ez is tuti! *o*
- But the kivitelezés volt the lényeg, no? Embarassed – kérdezem zavartan, amiért no értem az összefüggést, but vidáman belecsapok Atamaga~nii handojébe. Biztos úgy van! Ha Atamaga~nii ilyen guddoul kezeli, akkor csak no volt baj. Lehet, csak ijesztgetni akar. Á’ Atamaga~nii biztos no. Csak no szeretné, hogy the többiek azt higgyék, hogy lehetetlen the misshon. Yes, tuti, hogy ez az oka! *w*
Lelkesen fogadom el the nyalókát and kezdem el eatelni azt, hiszen pihenőt kaptam, közben kérdőn pillantok the többiek felé, hogy lássam ki, hogy áll the saját misshonával, hogy van e aki már végzett rajtam kívül. Remélem, hogy I voltam az fuaasuto, Miyavi-nyannal mindent beleadtunk, hogy azok legyünk. *3*
I and Miyavi-nyan is beálltunk the sorba, amikor mindenki végzet and Atamaga~nii nyuuabb misshont készült kiadni nekünk. Vigyázz állásba vágva magamat ueitoltam, hogy mi lesz now, but no knowoltam, hogy Atamaga~nii miért kiabál. Ösztönösen behúzom the nyakamat and kíváncsian pillantok felé and arra, aki the leszidást kapta. Sokan emiatt ítélkeznek Atamaga~niiről, pedig Atamaga~nii nagyon kedves. Csak néha elragadja the hév, but ez megbocsátható neki. Szerintem… Surprised
Azért követem Atamaga~niit, ahova sayeli, nehogy megint mérges legyen and kiabáljon, mert az nagyon ijesztő.
- Wooow *o* Atamaga~nii itt mit fogunk csinálni? Dárcozni? Mindig is ki szerettem volna próbálni, but Nyu-chan sosem engedte meg. T-T – húzogatom meg Atamaga~nii doresuját, amint kiértünk the pályára and vehettem rá wan pillantást. Aztán el is mesélem the szörnyű szülői szigort, amikor valamit no engednek meg azért, mert túl fiatal vagy. Bár Holmes-mesuta~ biztos megengedte volna, but tőle még no kértem erre engedélyt.
- Óh, ez no is dárc! °o° – döbbenten pislogva rukkuzem the késeket, amikre Atamaga~nii is rábökött. Mire készül Atamaga~nii? No knowolja, hogy: „Kés, villa, olló kiz handojébe no való?ToT
Zavartan kezdem helyezni súlyomat egyik lábamról the másikra and ueitolom, hogy Atamaga~nii megmagyarázza, hogy mi tévők legyünk. No knowolom I se Miyavi-nyan sem, hogy mit kell tennünk now.
- Heee? °o° – egyre nagyobb lesz the meglepettség az arcomon, ahogy hallgatom Atamaga~niit. Szóval ezek dobókések? No tartozik abba az intelembe, hogy no szabad használni kiznek? Vagyis használhatom? *3* But az egész olyan, mint wan dárc, csak késekkel! Ez nagyon, nagyon, nagyon fuanii! The filmekben is olyan kuuru, ahogy csinálják, meg Atamaga~nii is! Olyan nagyon kingu így raivuben látni! *o*
- EeeööeeeAtamaga~nii őrmesutathe légpuska, hogyan herupuzik the menekülésben? No mintha Karakuraizer Tuxedo-cat hajlandó lenne elmenekülni! Csak… csak kérdezem. Embarassed – teszem fel a kérdésemet, amint bősz jelentkezésem során Atamaga~nii felszólít. Bár elég ijesztő, hogy van ott wan bomba, amint hatalmasat robban, ha no sikerül the misshonbut no legyen the neemum Karakuraizer Tuxedo-cat, Aoitson vagy Aoidité hogyha hagynám, hogy ez menekülésre kényszerítsen! Igazából no is yes knowolom, hogy kell kezelni wan ilyen légpuskát… *-*” Ilyet még csak TV-ben láttam, thehehe^o^”
- Atamaga~nii, Atamaga~nii, Atamaga~nii őrmesuta! – kezdek ismét csápolni neki the bemutatók után, mert nekem van kérdésem, mivel Miyavi-nyan no érti, meg igazából I sem, but leginkább Miyavi-nyan no. - Atamagi~nii őrmesuta, hogyhogy no vágja el the handoját the késsel? °o°[/color] – csodálkozva kérdezem, mivel többet is eldobott and mindegyiket úgy, hogy the pengéjét fogta and ez olyan ijesztő, meg kuuru is and no is értem, hogyan csinálta, hogy no vágta meg magát vele and wúúú. *o*
Amint átadja the terepet Atamaga~nii and elsayeli, hogy no vágja meg vele the handojét, hogy ilyen ügyesen fogja and I is megpróbálkozom vele. The táblának van olyan byuuteifuru buryuu kaara the belső köröknél, ami nagyon, nagyon tetszik and el szeretném találni. *o* Atamaga~nii által sayelt tanács szerint cselekszem and először handommel mérem be, hova is szeretnék célozni and csak ez után veszem handombe the kést, hogy eldobjam. Ahhoz képest, hogy the buryuu körre céloztam nagyon the széle felé ment el, ráadásul bele se talált the táblába. T_T Moooh, pedig igenis guddol mértem be, vagy no?
Elismétlem the mozdulatot and now minden pontosságot igyekszek bevetni, hogy guddol is sikerüljön the dobásom. The kést no dobom el azonnal, hanem the mozdulatot próbálom elismételni minél többször, mint tesi órán the ritorubooru hajításnál. Ott sem azonnal hajítottuk el the boorut, hanem először gyakoroltuk the mozdulatsort Key~nii-senseiiel. Now is biztosan így kell csinálni.
Ahogy ezt megtettem and úgy láttam, készen állok eldobni the kést, el is hajítottam and bigu meglepetésemre ez már eltalálta the táblát, még ha no is the byuuteifuru buryuu csíkos részét. *-* No baj, the lényeg, hogy eltaláltam. Széles mosollyal az arcomon veszek handombebe wan nyuuabbat, hiszen telik az idő, and ha no akarom, hogy robbanjon vagy megfürdessen, vagy mi is pontosan the büntetés, szóval az történjen, akkor mindent bele kell adnom and no tétovázhatok.
But akárhány kést dobtam el vagy mellé ment vagy pedig csak the szélét találta el and sehol no volt the közepétől. The büntetésem pedig az lett, hogy the nyakamba ömlött wan adag uootaa. No ér! T^T I and Miyavi-nyan nagyon is igyekeztünk! T-T Akkor now miért? T_T
Sértődötten vetek pillantásokat fentre, ahonnan the uootaa jött and elkezdek agyalni azon, hogy miképpen oldhatnám meg the misshont. Mert engem Holmes-mesuta~ herupujét Aoitsont no foghat ki wan ilyen misshon. Mindenre van megoldás, ahogy az előzőnél is. But muszáj minél előbb rájönnöm, mielőtt nagyon élesben menne the dolog and felrobbanna valami, mert azt I, Karakuraizer Tuxedo-cat no engedhetem!
- Megvan! *o* – bukkan fel kobakom mellett wan ritoru égő and villan fel, ahogy wan csodálatosan guddo ötlet jut eszembe. Ezek the kések olyanok, mint the buryuu roozuk, amit Tuxedo Kamen szokott használni, akinek köszönhetően megszületett Tuxedo-cat! Szóval csak annyi the dolgom, hogy byuuteifuru buryuu roozukat képzelek the kések helyére and úgy dobom el oda, mint amikor the Raizerekkel megjelenünk valahol. Hogy ez miért is no jutott eddig eszembe! Surprised
Hatalmas kyattomosollyal az arcomon állok készen az éles menetre, minden egyes eldobásnál bemérem the célzott felületet – persze the buyuu kaara sávot –, majd the kést úgy kezelem, mint wan buryuu kaara roozu the virágboltból, no messze the főhadiszállástól. Aztán, ahogy Atamaga~nii is mutatta, karomat fejmagasságban vállhoz húzom, hátam mögé eresztem az eldobandó késburyuurroozut. Majd akárcsak wan nagyon kuuru Raizer Teiimu felbukkanáskor előre röpítem azt the tábla felé. Bigu meglepetésemre így sikerült is! *o*
- Wooow! But guddo, még egyszer! – vidáman kapok a kezembe újabb késburyuurroozut and dobom el the tábla felé az előzőhez hasonlóan. Ez olyan nagyon fuanii, majd meg kell mutatnom otthon the többieknek is. Purinsesu-sama is biztosan nagyon élvezné. Ráadásul, hogy így sikerült, akkor no lesz nagyon bigu bumm and no esik senkinek sem baja! *-*
Vissza az elejére Go down
Hoshi Ikari
Ember
Ember
Hoshi Ikari

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 348
Age : 36
Tartózkodási hely : Otthon, Luxi, Tipi, Oroszlán rezidencia, Tokyo Media Center, PMC, Tomátó szentélye
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 40

Karakterinformáció
Rang: FaTal erroR! énekese
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te23500/26000Edzőterem 29y5sib  (23500/26000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptyHétf. Aug. 13, 2012 4:25 am

Bolondok háza napja?! (´・ _・`)


Gigantikusat nyelve pislogott a közelről még nagyobbnak és még fenyegetőbbnek tűnő férfire. Eddig se gondolta róla, bármikor lenne mersze kihozni a sodrából, sőt előre átkozta magát, képes volt vele szembe szegülni. Nem, mintha szándékosan csinálta volna. Fejben ott se tartózkodott, amikor kibökte a szavait, mondjuk teljesen komolyan gondolta őket. Egyet értett azzal, nem megy, ne erőltesd. Mindenki érzi mennyit bír, utána már értelmetlen fárasztás tovább küszködni. Legalábbis azt hiszi. Futó éveiben mindig tudta mikor ütközött bele képességei határába. Valamiért elhitte, hozzá hasonlóan a többi fiatal is azért mondja, mert tényleg így van és nem csak lusták. Ki merne hazudni, ennyire ijesztő edzőnek? Ő egészen biztos nem, meg az a benyomása Yuzuri kun becsületesebb ennél és Tippencs se húzná ki magát a munka alól, ha nem muszáj. Ezeket egymás mellé sorakoztatva kellő fokozatban meggyőzte halálra vált idegrendszerét, igenis neki van igaza! Tökéletesen elfogadható választ mondott és akármennyire inába szállt bátorsága az őrmester gyilkos méregetésétől, még nem tágított. Védelmezően ácsorgott két fős csapata előtt, bár kicsikét kővé dermedve tekintett Tipire. Hirtelen nem tudta hova tenni kérdését és világ legártatlanabb egyedeként válaszolt rá.
-Nem, azt nem tudok. Miért?- Pislogott fonalat vesztve, mielőtt leesett volna neki a tantusz. Az a bizonyos igazság, amitől bolygónyira kerekedett szemekkel tátogott rá énekes társára. Kezével mutogatva hadonászott. Próbálta némán érzékeltetni nem lesz baj, csak annyira nem hitte el, hangtalanul szuszogva magyarázott. Vészesen belezagyvult saját előadásába, amit tovább tetőzött az őrmester ordítozása. Elakadt lélegzettel dőlt, dőlt és dőlt hátra, egészen addig míg teljes súlyával Tippencsen nem támaszkodott. Nem bírta ki az arcába érkező igencsak hangos parancsot. Ösztönösen igyekezet kitérni előli, aminek ez lett a következménye. Második neki futásra pedig az, hogy majd nem banda tagja nyakába ugrott a „now” orkán erejű felhördülésétől. Szerencsére annyi lélekjelenléte volt, pusztán Tippernyő karjába kapaszkodva fagyott le. Néhány másodpercnek el kellett telnie, mire összekanalazta szívinfarktus közeli állapotát és reményvesztett ebihalként jelentkezve próbált kétségbe esetten egyezkedni az elvonuló őrmesterrel.
-Nem lehetne felülést? Nem? Rendben.-
Horgasztotta le fejét teljesen megsemmisülve. Nem tartozott kedvenc bemelegítő gyakorlatai közé a fekvőtámasz. Arra se emlékszik mikor fanyalodott rá utoljára. Többnyire elegendő volt próbákhoz nyújtania, ahogy futáshoz se kellett komoly erőfeszítéseket végezzen. Régóta nem volt olyan egészségügyi állapotban tornára vagy edzésre szánja magát. Tudja, igazán okos ekkora hátránnyal jött ilyen rendezvényre. Saját magának köszönheti, ha végelgyengülésben kiterülve hívhatnak hozzá mentőt. Azért remélte nem kerül rá sor. Unásig imádkozott túlélje a rémesen csengő ötvenes számot, miközben földre fekve készült fel a szörnyűséges megpróbáltatásra. Hatalmasat szuszogva várta be a többieket és számkivetett macskaként tekintett Aoyama san-ra. Kezdhette a számolást.
Előre érezte siralmasan fog teljesíteni. Elképzelése sincs hányszor esett össze utolsókat rúgó balekként, esetleg nyösszent fel teniszezőket megszégyenítő erőlködéssel. Az számított patakokban csobogó vízesés halmokkal megáldva és remegő karokkal teljesítette a limitet. Nem érdekelte hanyadikként, csak örült túljutott rajta. Boldogan terült ki a padlón, persze nem sokáig. Rövidesen nógatni kezdték, ideje lenne hátra menniük. Várható volt nem sok kedve lesz ezek után újabb feladatot teljesíteni, de rangidősként muszáj volt összeszednie magát. Erőt adó fújtatással körbe tekert fején egy törölközőt és nyűgös múmiaként battyogott a hátsó kertbe, ahol igen kiakasztó látvány fogadta. Azt hitte helyben szélütést kap! A lövész pályának berendezett pályát látva, döbbenten vágódott az egyik gerendának. Tizenévesek dobálóztak késsel! Az őrmester sose hallotta, kés-villa-olló nem gyerek kezébe való?! Nem hazudik az ájulás kerülgette. Közel állt hozzá az egyik éles tárgyat az őrült férfi hátsójába állítsa, de bíznia kellett a Raion-ban. Muszáj volt higgadtnak maradnia. Nagyokat sóhajtozva igyekezte letuszkolni plafonig masírozó dühét. Koncentrálnia kellett, méghozzá a saját részére. Alig szedte össze darabokra hullott idegrendszerét és legyezte arcát unásig, amikor meglátta a késekkel zsonglőrködő Aoi san-t, máris betuszkolták személyre szabott bokszába. Elképzelése se volt mit kéne csinálnia. Odáig értette a késeket eljuttatni a céltáblába, de amikor közölték vele a játékszabályokat száját eltátva csúszott ki egy hitetlen „eh?!” száján. Nem akaródzott gyomrának bevenni ezt a képtelenséget. Komolyan tőle várták el célba dobjon? Konyha késsel elvágja az ujjait egyszerű zöldség szeletelésnél. Garantáltan el fog bukni, de ha ez kell, legyen.
Nagyon bőszen meresztette szemeit a dobás technikáját mutató edzőjükre. Többször próbálta megfogni a kést, de vagy leejtette, vagy elvágta ujját, vagy kicsúszott a fogásból. Sehogy se akart megmaradni kezében. Helyzeten csak rontottak a próbálkozásokkal szaporodó sebtapaszok. Kicsike kések mindig megtalálták a módját, hogyan akadjanak bele. Épkézláb dobásra nem futotta teljesítményéből. Folyamatosan az útjába kerülő akadályokkal küszködött. Mire, azt hitte átmeneti siker érte, jött az újabb csapás. Végre helyesen tartotta a kést és készült lendületet adva eldobni, csakhogy, alattomos fegyvere berepülő pilótának gondolta magát. Hátrafelé lőtt ki. Csodálatos ívet leírva vágódott a háta mögötti fába. Egész szép találat lehetett volna, ha nem rossz irányba megy. Az eredményen viszont nem javított a feltételes mód. Kénytelen kelletlen oda kellett sétálnia és hatalmas erőlködéssel kiszabadítani törzsbe szorult fegyverét. Miután sikerrel teljesítette ezt a részt, sokkal óvatosabban próbálta eldobni késeit. Bőven meg lett az eredménye. Lendület híján nem jutottak messzire. Mind az öt fegyver tábla előtt végezte. Akadt, amelyik földbe állt, némelyik hasát süttetve terült ki. Annyi számított, vesztesként nyakába kapta a neki járó vizet. Nem készült fel a merényletre és főleg arra nem, ennyire jéghideg lesz.
Bőrig ázva vacogott a céltáblával szemben. Megoldás lett volna bajára, ha leszedi a vizes felsőjét, mivel váltóruhát nem hozott, de rá nem vették lazábban öltözzön. Inkább fázósan toporogva burkolózott törölközőjébe. Még hátra volt a második forduló, amit nem tudja, miként fog teljesíteni. Találat nélkül azt se sejthette pontosan milyen szögben tartsa a kést, mekkora erővel dobjon és hogyan kellene céloznia. Sötétben tapogatózott és erősen tartott tőle ő lesz első, aki kibiztosítja a kézi gránátot. Szörnyen félt mi történik, ha ez megtörténik, de becsületére szóljon megpróbálkozott a lehetetlennel. Őrmestert utánozva kinyújtotta karját és amennyire sikerült célba vette a táblát. Lendületet vett, majd eldobta a kést, ami persze el se találta a táblát. Csalódottan szusszant fel, bár az eddigiekhez képest, csoda odáig eljuttatta. Önmagához képest jól indult. Második alkalomra már nyelvét nyújtva koncentrált a feladatra, de valaki pont akkor ordított hangosabban. Hangzavartól annyira megijedt, könnyed bombaként ejtette hátra kését. A végzetes fegyvert, amit szemmel követve néhány milliméterrel az őrmester lábfeje mellett állt meg.
-Jesszusom, jesszusom, jesszusom! Sa-sa-sajnálom! - Toporgott helyben totális sokkot kapva. Majd nem felnyársalta és ez annyira kikészítette, levegő után kapkodva huppant le hátsójára. Nyugalomra volt szüksége, vagy csúnya rohamot kap. Remélte megérti az őrmester, mert nem szeretne rosszul lenni. Végig fogja csinálni a feladatot, csak kicsivel később. Mondjuk, annak örült volna a legjobban, ha felmentik.
Vissza az elejére Go down
Aoyama Tsubakimine Yui
Ember
Ember
Aoyama Tsubakimine Yui

nő
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 18
Age : 26
Tartózkodási hely : Kokoro no Shiro
Registration date : 2012. Jan. 25.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: onmyouji
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te4000/12000Edzőterem 29y5sib  (4000/12000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptyKedd Aug. 14, 2012 3:09 am

Tréfa répa


Fáradtsága és egyéb nyűgjei látványos jelekben mutatkoztak meg, a pihenőnek mégsem örült. Azaz pontosabban nem mutatta ki, hogy bármiféle hatással lett volna rá a nyugalom, ami a feladat teljesítését követően telepedett rá és a terem többi ideiglenes lakójára. Már amennyire lehet nyugalomnak nevezni azt, amikor egy hiperaktív katona üvöltözik, lövöldözik és pattog, miközben Midori-chan az őrmester eszközeihez hasonló, csak nagyobb fegyverekkel vizet fröcsköl mindenkire, akit csak ér. Kivéve rá, ő ugyanis az egyik szék mögött elbújt a hangzavar és az enyhe káosz okán. Egyébként is fázott, így le is vette az elázott zoknijait, és a földön ülve melengette a nedves és hideg lábait, meg-megborzongva. Idővel aztán csak helyreállt a nehézkes légzése, bár végtagjai még mindig remegtek a megerőltetéstől, mikor előbújt rejtekéből. Tekintete rövidesen a három muskotályos felé irányult, hiszen kiképzőjük utasítást adott neki és nekik is.
- Hai - jelezte egy bólintással, hogy megértette és tudomásul vette a feladatát, és bár nem volt feltűnő és nyilvánvaló, de abban, hogy ilyen gyorsan elfogadta a neki adott parancsot, nagy szerepe volt a villámgyorsan növekvő tiszteletnek, ami felébredt benne Hidari iránt. Pusztán azzal, hogy ennyire ki tudta fárasztani, máris hatalmasat nőtt a szemében. Nem sokan voltak képesek erre, az iskolai testnevelésórán pedig pláne nem szokott hozzá az ilyen fokú megterheléshez. Saját magát persze rendszerint kimerítette edzések közben, ám mégis csak más az, ha valaki más tudja elérni nála ugyanezt az állapotot. Némán sétált oda a három delikvenshez és a szokásos rideg, már-már talán fenyegetőnek is ható, érzéketlen pillantásával díjazta őket, miközben elhelyezkedtek a fekvőtámaszhoz. Semmi ijesztő nem állt persze a szándékában, egyszerűen csak eléjük állt, hogy halk hangszínét hallják, miközben számol. Más kérdés, hogy az arckifejezések listája, amire képes, erősen korlátozott volt.
- Egy... kettő... három... - kezdett hozzá lassan, miután az őrmester és a két másik lány távozott az edzőteremből. Figyelt rá, hogy tudják tartani a számolása tempóját, és ne legyen túl gyors nekik, csakhogy ennek következménye is volt. Figyelme igen gyorsan elterelődött a számára unalmas feladatról, és a kintről beszűrődő ismeretlen zajforrás hatására fel is függesztette a számolást tizenhétnél. Hosszú pillanatokig meredt a legközelebbi ablak felé, hogy aztán nemes egyszerűséggel faképnél hagyja a rá bízott triót mintegy három percre, amíg ő fülelte a kintről beszűrődő neszeket közvetlenül az ablak mellől.
- Nyápicok... - jelentette ki közönyösen visszatértekor, látva hogy mennyire elkészültek máris az erejükkel. Nem zavarta, hogy egy fárasztó feladaton vannak túl, a megállapítást így is helytállónak gondolta. Pedig még lassan is számolt, ha rajta múlott volna, legalább kétszer olyan gyorsan halad. Lévén nem látta értelmét a további számolgatásnak, amíg befejezték a fekvőtámaszozást, addig ő egy elhagyott csipszes zacskót fosztott meg a félig még meglévő tartalmától. Így legalább volt ideje, hogy kipihenje magát és regenerálódjon a szervezete is többé-kevésbé.
A hátsó udvarban várta őket a következő pálya, melyre felvont szemöldökkel pillantott, mihelyst meglátta. Céltáblák, mellette ismeretlen eredetű szerkezetekkel és velük szemben dobozok? Persze több értelmet nyert az egész, mikor a gyakorló lányok és az őrmester hathatós közreműködésével összerakta a kirakós darabjait. Szó nélkül hallgatta a feladatot, csupán magában könyvelte el, hogy mennyire egyszerű lesz öt kést beleállítani egy mindössze öt méterre lévő táblába. Nem mutatta ki, de kicsit csalódott Hidariban, és ez egészen addig ki is tartott, amíg a férfi meg nem mutatta neki és a szőke lánynak a nehezített pályát.
- ... Tetszik - bökte ki végül a trénerüknek. Ugyan nem nézett rá, de a késen végigsimító kézből esetleg leeshetett a katonának, hogy valójában már alig várja, hogy elkezdhesse a gyakorlást. Ám még meg kellett várniuk, amíg a sötét erőt birtokló fiút egy, a földre felrajzolt jel- és számhalmazhoz vezessék. Érdeklődés csillant a szemében, mikor meglátta a kezében a botot, különösen akkor, mikor Midori-chan reakcióját is észrevette. Nem tudta mire vélni azt a furcsa vibrálást, amit kettejük között érzett, ahogy azt sem, hogy a nyápicnak miért kell más feladatot teljesítenie. Azonban végül inkább megvonta a vállát, és az első keze ügyébe akadó kést felpörgette a levegőbe azzal a céllal, hogy majd a hegyénél elkapja. Nos, ebből az lett, hogy az éles penge megvágta az ujját, ám Yui ezt csak egy enyhe fintorral mutatta ki és nem is zavartatta magát a sérülés miatt. Ennél sokkal fájdalmasabb és súlyosabb sebeket is eltűrt már, még csak a fájdalomküszöbét sem nyaldosta túlságosan ez a baleset. A leesett kést felvéve elhelyezte azt a kezében úgy, ahogy Hidari mutatta, tehát a hegyét megfogva húzta azt a háta mögé, miközben kitartott másik kezével... nem célzott, inkább a szélviszonyokat és a tábla mozgását mérte fel. A légmozgást elhanyagolhatónak találta, így miután leeresztette az üres kezét, határozott mozdulattal lökte előre a karját. A kés nyílegyenesen repült ki belőle, azonban szándékától eltérően jócskán fölé hordott. A táblát eltalálta, ám csak a szélét. Értetlenül pillantott a makacsnak bizonyuló kezére, mely nem engedelmeskedett neki, másodjára pedig úgy állt hozzá, hogy három próbamozdulatot is tett, mielőtt ténylegesen eldobta volna a pengét. Az eredmény azonban ugyanaz volt. Oldalra pillantva szeretett volna magyarázatot találni a hibájára, ám Midori-chan mozdulatai annyival másabbak voltak az övénél, hogy egy fikarcnyi segítséget sem nyújtottak a számára.
- Ne légy bátortalan. Gyorsabban. Gondolj ostorként a kezedre - adott tanácsot a lánynak, ám miközben visszafordult, megakadt a tekintete a fiún, aki éppen kiejtette a kezéből a botot. Ha nem lett volna néhány méterre tőlük, akkor neki is adott volna tanácsot, de a hangja nem ért volna el odáig. Ám a tanács, amit adni készült, végül a saját hasznára vált. Ostorszerű. Csuklómozdulat. Újabb próbát tett, hogy megbizonyosodjon róla, valóban a csuklója volt-e túl merev a dobásoknál. A következő két kés körül az egyik ismét a tábla szélét találta el, a másik viszont kis híján eltalálta a kék, középső kört. Utóbbit eresztette el lazább csuklóval.
- Souka - nyugtázta a saját hibáját, immár csak a tábla mozgása okozott pontatlanságot, de az ötödik dobásával azt is kiküszöbölte, kellő türelemmel megvárva a megfelelő pillanatot. Jöhetett a két távolabbi tábla begyakorlása, melynél a legfontosabb a dobásba belevitt erő kellő mértékű megváltoztatása volt. Immár jóval gyorsabban haladt, hiszen csak ki kellett tapasztalnia, hogy mennyit kell változtatnia a dobás sebességén, azaz ezt kellett volna tenne, ha nem tejes erővel dobta volna el már az ötméteres táblába is a kést. Így hát a dobás irányára összpontosult a figyelme, valamelyest feljebb kellett elengednie a pengét ahhoz, hogy hozzávetőlegesen ugyanott kössön ki, mint a másik tábla esetében. A mozgást pedig úgy küszöbölte ki, hogy mindig egy bizonyos pozícióban lökte ki a kezéből a dobófegyvert, azaz kettőben. Egyszer, mikor felfelé haladt a tábla, és még egyszer, mikor lefelé, de a lényeg ugyanaz: a becsapódás pillanatéban mindig nagyjából ugyanott volt a cél. Mire az öt perc szabad gyakorlás letelt, addigra már csak kevés dobása ment félre, és csak egy ment nagyon mellé. Keze akkor ugyanis reflexszerűen mozdult, hogy a mazsorettező Kouhei irányába dobjon egy kést, melynek röppályája még éppen idejében keresztezte Midoriét ahhoz, hogy mindkét penge ártalmatlanul hulljon a földre. A veszélyt érezve került egyfajta transzba, amely lehetővé tette neki, hogy megakadályozza a sérülésveszélyes mozzanatot. Hűvös pillantást vetett a szőke lány felé, de nem szólt semmit, csak visszafordult a saját céltáblájához. Később pedig halálos nyugalommal fogott hozzá a kések dobálásához a már begyakorolt erővel és szögben a három tábla felé, mikor a gyakorlati és az éles bevetés jött.
Vissza az elejére Go down
Torao Sorajin
Ember
Ember
Torao Sorajin

Férfi
Aquarius Cat
Hozzászólások száma : 65
Age : 36
Tartózkodási hely : Egyetemi könyvtár/Stúdió/Lakása
Registration date : 2009. Aug. 28.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Ember, Énekes
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te7500/12000Edzőterem 29y5sib  (7500/12000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptyKedd Szept. 18, 2012 4:05 am

Kicsit lassan leeső tréfa…

Valahogy nem igazán győzte meg az Umi felől érkező nyugtató reakció, tekintve, hogy énekestársa sem épp a nyugalom tetőfokán meditált. De abszolút nem hibáztatta… Magát viszont már inkább azért, hogy hamarosan büntetőfeladatnak tűnő fekvőtámaszozást róttak ki rájuk. Lehet, hogy elvihette volna egyedül a balhét, ha nem csimpaszkodik Umira, mint valami kisgyerek. Elnézést kérő pillantással rá sandítva sóhajtott egy nagyot, és térdelt le a földre, hogy felvegye az alap pozíciót. Azt sem tudja mikor csinált ilyesmit utoljára… Talán a gimnáziumi testnevelésórán. Igaz, a táncóráikon is vannak állóképesség fejlesztő feladatok, de speciel fekvőtámaszt még sosem csináltattak velük. Már az első néhány ütem után érezte, hogy rendesen ki is jött a formából. Nem mintha mondjuk valaha is annyira benne lett volna. Ő sosem sportolt semmit, és nem is igazán vágyott rá. Pedig most azért kicsit jól jönne, ha lenne valamiféle rejtegetett tartaléka, amihez folyamodhat. De legalább már azt eldöntötte, hogy ha egyszer fia lesz, biztosan megpróbálja meggyőzni arról, hogy kezdjen bele valami sportba. Annyira belemerült a koncentrálásba, hogy észre sem vette, hogy egy idő után abbamaradt a számolás. Csak arra eszmélt fel, hogy az időközben elkószáló és már újból fel is bukkanó Yui telepedett le melléjük nassolni.
- Ké-hérlek, né-hézd el … -lihegte –Én csak egy egyetemista énekes vagyok… -fújta ki egy kicsit magát, miközben erőt gyűjtött, hogy befejezhesse az ötven fekvőtámasz maradékát. Akármennyire is az volt az igazság, hogy tényleg nem képes kirázni a kisujjából két perc alatt ezt a feladatot, attól még kicsit rosszul esett neki, mert lelkiismeretesen próbálkozott. Ha arról lett volna szó, hogy igazodjon ki a hatalmas városi könyvtárban, vagy milyen hamar tudja átrágni magát egy embermagas halom könyvön, biztosan lett volna, aki alulmarad vele szemben. Mindenkinek van valami, amiben tehetséges, vagy jobban boldogul, mint mások.. és a mellékelt ábra mutatja, hogy mi van akkor, ha olyasvalamit kérsz, ami teljesen távol áll tőle.
Szinte el sem akarta hinni, mikor végül elért az ötvenes számhoz. Mivel kiosztott felügyelőjük abbahagyta a számolást, magában folytatva tovább diktálta a tempót. Igazi felüdülés volt lihegve feltápászkodni, és megrázogatni erőtlenné vált karjait. Miután kellőképp összeszedte magát, sajnos muszáj volt továbbállni, mert még mindig vártak rájuk feladatok. Amint szembesült vele, hogy most mit akarnak velük csináltatni, elkerekedett szemekkel pislogott a késekre és céltáblákra. Most fárasztotta le a karjait, és célozzon velük pontosan úgy, hogy gyakorlatilag az élete múlik rajta… Ezek a feltételek, amiket diktált a feladathoz, nevetségesen irreálisak voltak egy egyszerű edzés címszóhoz. Valahogy most telt be nála az a képzeletbeli pohár, ami eddig is nagyon közel állt ahhoz, hogy kilottyanjon. Bármennyire hallgatott a józan eszére, egyáltalán nem tudta összerakni, hogy mi szükség van ilyen brutális kiképzésre esetükben.
- Na jó, ez már több a soknál… úgy érzem az őrmester átlépte a józan ész határát. –szólalt fel hozzá képest szokatlanul ingerülten. –Magyarázza el, hogy miért van szükség ilyen eszetlenül drasztikus módszerekre! –lendítette karját a gyakorlópálya felé. Válasz helyett azonban csak egy homlokához szorított fegyvert kapott. Kiképzőjüknek szemmel láthatóan nem volt ínyére az effajta lázadozás. De Sky-ban úgy felment az a bizonyos adrenalinpumpa, hogy a reszketésén kívül semmi más jelét nem adta annak, hogy most bizony halálra van rémülve. Lövés helyett viszont csak egy üres kattanás, és egy felharsanó kacaj jelezte, hogy még nem érte utol a vég.
- Legalább egy kicsit félretehetné az elmebeteg humorát, és válaszolhatna arra, amit kérdeztem. Ha észérvekkel meg tud győzni, hogy tényleg szükségem van erre, akkor egy szó nélkül megteszem, de addig amíg ez nem történik meg, ne várja el, hogy csak úgy dobálózni kezdjek ezekkel… -emelt fel még mindig remegő kézzel és földbegyökerezett lábakkal egy dobókést a számára kikészített állványról. Még talán soha életében nem volt ilyen határozott, mint most, mégsem érzi úgy, hogy a helyzet magaslatán állna. Abban viszont biztos volt, hogy megfelelő indok nélkül nem fog emberölésre alkalmas késekkel dobálózni, főleg úgy, hogy Kouheinek ott kell téblábolnia a pályán. Az már csak hab volt a tortán mikor Umi felé pillantva a bőrig ázott, és vágásokkal teli kezű társa került a szeme elé. Már tényleg nagyon elege volt ebből az egészből...

Vissza az elejére Go down
Yuzuri Kouhei
Fullbringer
Fullbringer
Yuzuri Kouhei

Férfi
Pisces Pig
Hozzászólások száma : 50
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura
Registration date : 2010. Jun. 09.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Seitokai titkár
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te6500/15000Edzőterem 29y5sib  (6500/15000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptyVas. Okt. 28, 2012 9:05 am

Áprilisi tréfa?! o.O"


Ami azt illeti, elég rosszul éreztem magam amiatt, hogy félbehagytam a feladatot, miközben a legtöbben folytatták azt. Még Tsukatani-san is nekiveselkedett újra azután az esés után. Ráadásul mit gondolhatnak most rólam? Én itt lustálkodok, miközben ők keményen dolgoznak és gyakorolnak... valami olyasmi volt, mint a tesiórás felmentésem, akkor is pont ilyen alávaló alaknak éreztem magam. Megfordult a fejemben, hogy mégis csak folytatni kéne a falon való mászkálást, de végül győzött a gyávaságom, így csupán lehajtott fejjel üldögéltem és álldogáltam. Mikor hogy. Időnként felpillantottam, hogy lássam Aoyama-sannak hogy megy a cipekedés, Tsukatani-sannak a rajzolgatás vagy éppen Aoi-channak a pudingevés, bár nem pont ez volt a feladata, azt hiszem. Sky-sant mondjuk nem láttam, de lévén nem is láthattam, Umi-san pedig eddigre már végzett Pókember imitálásával. Felsóhajtottam. Mind olyan ügyesek voltak, csak én voltam ennyire béna és ijedt ettől a feladattól. Főleg szőke osztálytársamra voltam büszke, hozzá képest én egy rakás szerencsétlenség voltam. De hát végül is... én nem voltam más, csak egy átlagos középiskolás fiú, jelen pillanatban legalábbis mindenképpen. Semmilyen szupererőm nincs, amit felhasználhatnék, ami a medálomban van, azzal nem jutok semmire. És nem is akartam.
Magamba mélyedvén észre sem vettem, hogy gyakorlatilag vége volt a feladatnak. Lehajtott fejjel üldögéltem, így csak azt észleltem, hogy valaki megáll előttem, a cipőjéből pedig egyértelmű volt az is, hogy Tsukatani-san jött oda hozzám. Kicsit szégyelltem magam, amiért ezt kellett látnia tőlem, így félve néztem fel, és ijedten hőköltem hátra, gyakorlatilag kis híján hátraesve a székkel, amikor egy fegyverrel néztem farkasszemet o__O
- Tsu-Tsu-Ts-Tsukatani-san?! O.O Én izé... én sajnálom, csak... csak... nem túl d-drasztikus ez egy kicsit? O///O - kérdeztem halálra sápadva. A lány halálosan komolynak tűnt, mármint ártatlan arccal nézett rám, de úgy, hogy meg fogja húzni a ravaszt, szóval én már álltam is fel, hogy meneküljek, mire azonban egy nagy adag víz landolt az arcomban töltények helyett. Értetlenül tátogva rogytam vissza, szíve kábé a torkomban dobogott, úgy lihegtem az ijedtségtől. Ehhez képest az már semmi volt, mikor Atamagahen-san odajött Umi-sanhoz, Sky-sanhoz meg hozzám és alaposan lehordott minket, most annyira nem rezeltem be tőle. Mondjuk Umi-san mellett-mögött állva biztonságban is éreztem magam, bár az 50 fekvőtámaszos parancsot hallva nem lettem boldogabb. Viszont felfogtam úgy, hogy legalább én is kifáradhatok, csak a két férfit sajnáltam, akik erről nem tehettek és becsülettel végigcsinálták, amit kellett.
A kislány volt az, aki koordinált minket, hálásan pillantottam fel rá a számolási tempót hallva. Nem voltak túl erősek a karjaim, szinte biztos voltam benne, hogy az ötven teljesen reménytelen célkitűzés, de így talán nem lesz annyira vészes. Mondjuk Aoyama-san úgy egyébként elég fura volt, de nem voltam még ilyen kicsi kislány, csak Yukina viselkedése van előttem példaként. Tulajdonképpen az is lehet, hogy ebben a korban ilyen furák, Yukina még nálam is félénkebb, Aoyama-san ilyen... izé... Aoi-chan meg úgy pattog, mint valami bolha, és folyton keveri az angolt a japánnal. Elképedve álltam meg és pillantottam a lányka után, mikor abbahagyta a számolást és elsétált. Tanácstalanul fordultam az énekesek felé, szerintem ők se tudták, hogy most mi történik. Kicsit már lihegtem, így jól jött ez az apró szünet, amíg Aoyama-san nézelődött, visszatérésekor megjegyzését viszont nem tudtam nem magamra venni ^^" Kijöttem a formámból, ez van, bár akkor sem voltam túlságosan atletikus, mikor még kosaraztam :/ Azért kicsit felkaptam a vizet, és mivel a számolás nem folytatódott tovább, csak azért is megmutatom szellemiséggel folytattam, vesztemre. 33-nál teljesen bedurrantak a karjaim, és képtelen voltam többször kinyomni magamat, kénytelen voltam feladni. Sajgó karokkal tápászkodtam fel, jelezve, hogy nekem annyi, a kezeimet meg úgy lógattam magam mellett, mintha egy rongybaba tartozékai lennének. Ahhoz is alig bírtam felemelni a karomat, hogy az izzadtságot megtöröljem a homlokomról, szabályosan remegett a kezem.
Az őrmester kérésének megfelelően ezután a hátsó kertbe mentünk, ahová kilépve megpillanthattuk a céltáblákat. Kissé elhűlt az ereimben a vér, ahogy megláttam Tsukatani-san kezében a kést, ott helyben meg is torpantam. Sky-san felháborodása teljesen jogos volt, legalábbis én annak véltem, szóval ha félénken is, de bólogattam. Egyáltalán nem tetszett, hogy gyerekeket és nyilvánvalóan képzetlen szőkeségeket látok késekkel a kezükben. Ráadásul ha ez a következő feladat, azt én végre se tudtam volna hajtani, hacsak nem krumplit kell pucolni. Csakhogy a céltáblák nem ezt sugallták. Amint megpróbálnám elhajítani a pengét, azonnal megégne a tenyerem. Kissé szerencsétlenül álldogáltam ott, míg trénerünk magyarázott annak, aki figyelni óhajtott, rám valahogy mintha egyszer se nézett volna közben. A nagyobb sokkot már csak az jelentette, amikor kiderült, miért vagyok mellőzve. Köpni-nyelni nem tudtam, mikor a kezembe nyomta a rózsaszín pálcát, hogy akkor ezzel most menjek oda ugrálni a céltáblák mellé. Nem volt merszem kinyilvánítani a véleményem, de azt hiszem az arcomra is kiült a jellegzetes, te ugye most szórakozol velem?-arc o.O" És erre még ki is nevettek >.>\" Körülbelül ebben a pillanatban el is ment a kedvem ettől az egésztől, de a nógatásra inkább elindultam a kijelölt tartózkodási helyem felé. Fülig vörös arccal pillantottam Tsukatani-sanra, hogy akkor ő most mit is szólhat ehhez, elvégre már most úgy festhettem ezzel a bottal a kezemben, mint egy bohóc, hát még ha neki is állok ugrálni vele :/ Miért pont engem sújt a balszerencse? T_T
Miközben a lányok gyakorolni kezdtek, helyzetembe beletörődve vizsgálgatni kezdtem a pálcát. Sejtettem, hogy a mozgáskoordinációmat akarja Hidari-san javítani ezzel, de amilyen kétbalkezes vagyok... Fogalmam sem volt egyébként sem, hogy a mazsorettező lányok ezt hogyan forgatják a kezükben, ráadásul a fáradt karommal egészen súlyosnak hatott ez az egyébként könnyű bot. Megpróbáltam megpörgetni a tenyeremben, de remegő és erőtlen kezemnek köszönhetően rögtön le is ejtettem. Csalódottan sóhajtottam fel, aztán rázogatni kezdtem a karomat, hátha jobb lesz. Mikor már úgy éreztem, valamelyest mintha javult volna a helyzet, újra nekiveselkedtem, és óvatos mozdulatokkal forgatni kezdtem a pálcát ismételten. Kicsit talán jobban ment, de egy ponton eljutottam odáig, hogy nem tudtam a pálca leesése nélkül tovább fordítani. Megpróbáltam, de kicsúszott az ujjam közül, és a másik kezemmel kellett elkapnom. Ez legalább sikerült, jól jött a kosárlabdás múltam. Jesszus, és még ugrálni is kéne? o.O" Ismét Tsukatani-san felé sandítottam, éppen a másik lány magyarázott neki valamit. Nem akartam, hogy erre nézzen Embarassed Nem lehetne elbújni a föld alá, és ott kísérletezni tovább? :/
Ki kellett találnom valamit, amivel megkönnyítem a dolgomat. Ha a többiek is ezt csinálnák, akkor tudnék mondjuk lesni, de így teljesen reménytelen helyzetbe kerültem. Kétségbeesetten pislogtam körbe, aztán újra megnéztem, hogy át tudom-e a pálcát mozdítani a holtponton, és hogy mégis hogyan kéne megoldani a problémát? Sejtettem, hogy meg kéne tartani a lendületet és valamit azzal kezdeni, de bármi is volt a megoldás... hát tíz perc gyakorlással biztos nem sajátítom el úgy, hogy még ki is kell találnom közben, mit tegyek ^^" Bár láttam volna mazsorettező tánccsoportot életemben... Végül jobb híján azt találtam ki, hogy a pálcát magát nem forgatom, csak a csuklómat, és így írok le nyolcas alakokat a levegőbe. Lassú volt, meg béna is, de végül is nem mondta meg az őrmester, hogyan forgassam, és ez is látványos volt Embarassed ...a maga módján. Máshogy nem tudtam megoldani úgy, hogy még ugrabugrálhassak is közben, szóval vettem egy mély levegőt, elkezdtem forgatni a botot, és ugrottam. Fél lábra érkezve erősen meginogtam, és a forgatást sem folytattam, amíg egyensúlyoztam, szóval a terv kudarc lett végül... Viszont kivitelezhetőnek éreztem, szóval amint stabilan álltam a fél lábamon, újra mozgásba hoztam a pálcát. Fél lábon állva kicsit nehézkes volt megtartani forgatás közben a balanszom, de amint elég magabiztosnak éreztem magam, újra ugrottam, aztán újra és újra, amíg ha lassan is, de meg tudtam azt csinálni, hogy nem hagyom abba a nyolcas alakok formázását.
Már viszonylag jól ment, mikor hallottam egy fémes csattanást, és kábé fél méterre tőlem esett le két kés. Ki is billentem, és a botot elejtve tudtam csak talpon maradni, majd felkaptam a fejem, és egy halálra rémült Tsukatani-sant, illetve egy hűvös tekintetű Aoyama-sant pillantottam meg.
- M-mi történt? o.O - kérdeztem aggódva, nem is sejtve, hogy a szőke lány pengéjétől Yui-chan mentett meg. A falfehér Midori látványa annyira megzavart, hogy inkább odasiettem hozzá. Egyébként is csak az volt hátra, hogy a másik kezemmel is begyakoroljam a mozdulatot, habár... nekem nagyon úgy tűnt, hogy a rendelkezésemre álló idő már lejárt Embarassed De most fontosabb volt, hogy mi lelte az osztálytársamat. Remélem nem vágta meg magát confused
Vissza az elejére Go down
Atamagahen Haseru Hidari
Ember
Ember
Atamagahen Haseru Hidari

Férfi
Capricorn Rat
Hozzászólások száma : 115
Age : 39
Tartózkodási hely : 35f 41' ÉFSZ, 139f 46' KFH
Registration date : 2009. Jan. 10.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: US-ARMY, Őrnagy
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te10000/12000Edzőterem 29y5sib  (10000/12000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptySzomb. Nov. 03, 2012 8:06 am

Áprilisi tréfa

Határidő: 2012. 11. 17.

Unalom űzésére vaníliás karika fogyasztása, engedélyezve. Dobókésre édesség felfüggesztése, nyugtázva. Nassolás mellett gyakorló pályán szerencsétlenkedő kadétokon elszörnyedés, pozitív. Szem forgatásával és homlok határozott ütésével, teljes kudarc elkönyvelése, folyamatban. Korrigálási kísérlet, elvetve. Beavatkozás, negatív. Feladat teljesítéséhez szükséges körülmények, kielégítőek. Szél, hőmérséklet, levegő pára tartalma, küldetés kimenetelének szempontjából, elenyésző. Zavaró tényezők száma, alacsony. Egyéni képzettség, minimális. Kitűzött feladat teljesítésének várható eredménye, bukás. Megjegyzés, némelyik kadét esetében részsiker eshetősége, valószínűsített. Fejlődés státusza, kérdéses. Elszántság és küzdés, kiábrándítóan alacsony. Katonai fegyelmezettség teljes hiánya, elkönyvelve. Szakmai járatlanságra és feladat nehézségi fokára hivatkozva közlegények fokozott felügyelete, egészségügyi okokra hivatkozva, teljesítésre előterjesztve. Gyors közbelépéshez szükséges távolság, kiszámítva. Karok hát mögötti összekulcsolásával gyakorlópálya körbe járása, folyamatban. Kísérletek feletti éberség, pozitív. Balesetek kivédése, előkészítve. Kibiztosított fegyverrel, esetlegesen rossz irányba szálló dobókések röppályájába golyó által módosítása, nyugtázva.
Higgadt séta alatt, veszélyes tárgyak elől való kitérés, teljesítve. Fej mellett elrepülő késre megránduló szemöldökkel tettesre pillantani, elkönyvelve. Kétbalkezes Ulrich zászlóson fogat szívva tovább haladni, pozitív. Jegyzetfüzetbe rövid megjegyzést illeszteni, pozitív. Néhány beállóval arrébb Aoi midget-re boruló vízen fájdalmasan felsóhajtani, vételezve. Rokoni kötelességeket szem előtt tartva, edzés után forró tea beütemezése, jóvá hagyva. Küldetés alatt rokoni érzelmek elfojtása, folyamatban. Aggodalmas sóhajtással kiképző munkakörre fókuszálás, szorgalmazva. Kiemelt pályán gyakorló közlegények ellenőrzése, beiktatva. Három közlegény teljesítményének feltérképezése, folyamatban. Icey hozzáértésén elégedetten hümmenteni, elkönyvelve. Mido chikie-t segítő megjegyzésen érdeklődve vigyorogni, nyugtázva. Felmerülő életveszélyt nyugtázva fegyver rántása, jóvá hagyva. Ravasz meghúzása, negatív. Icey ösztönös megoldásával, veszély elhárítva. Lány mutatott probléma megoldó képességén és higgadtságán elégedetten bólogatni, jóvá hagyva. Neve mellé rövid jelzést biggyeszteni, pozitív.
Meggyes rágót kibontva, mellkas előtt összefont karokkal felderítést további folytatása, vételezve. Könnybe lábadt szemekkel, pukkadozva szórakozni a bottal hadonászó hajrá fiún, jóvá hagyva. Feltörő röhögéssel élvezni szerencsétlenkedését, engedélyezve. Térdet csapkodva fulladozni, elkönyvelve. Humoros előadás maximális élvezése, pozitív. Távolabbról érkező, parancs megszegésére tett kísérlet lefülelése, vételezve. Hangulat lefagyásával, gyilkos pillantással elkövető kadét megközelítése, folyamatban. Elsütésre kész fegyver homlokhoz tartása, teljesítve. Mutatott halálfélelem reakcióján száj kelletlen elhúzása, pozitív. Felháborodás türelmes végighallgatása, szorgalmazva. Csend beköszöntével egyetlen szó határozott kiejtése, jóvá hagyva.
-BANG!- Gúnyos röhögéssel fegyver elvétele, nyugtázva. Hirtelen váltással felhőtlen jó kedv berekesztése, elkönyvelve. Halálosan komoly arckifejezéssel pálya mögött magasodó épületre mutatás, pozitív. -Later kapsz fuckin magyarázatot. Addig lovey ugrálókötél! Száz darabot kérek, Skylander! Egyetlen shitty kérdésen gondolkozz el, crybaby. Mit teszel, ha két lidérc bukkan fel. Felkészületlenül ér a támadás, sarokba szorítanak, nincs menekülési útvonalad, nincs segítséged, nincs fegyvered, képességed sem működik?-
Büntetés teljesítéséhez szükséges eszköz átnyújtása, teljesítve. Feladat végrehajtása, kérdéses. Erőszakos beavatkozással mozgásra kényszerítés, elvetve. Csalódott sóhajjal kadét magára hagyása, pozitív. Kiadott feladat további ellenőrzése, engedélyezve. Kadétok egyéni teljesítménye, feljegyzésre bekészítve. Icey fegyver használatán elégedetten forgatni a tollat, pozitív. Aoi midget önfeledt ugrálásán büszkén elmosolyodni, folyamatban. Mido chikie és Kohó egymást élesztgető csevegésén íróeszköz ideges ketté törése, nyugtázva. Féltő gondoskodástól elvakultan, felbőszült bikaként fújtatni, pozitív. Fogat csikorgatva füzet összegyűrése, nyugtázva. Öles léptekkel turbékoló pár megközelítése, vételezve. Sorozatgyilkos vicsorgással küldetés helyszínét elhagyó kadét grabancának megragadása, elkönyvelve. Csomag szemmagasságba emelése, folyamatban. Koncolási szándékkal megvillanó tekintettel, érintett kadét arcába hajolás, nyugtázva.
-Second misson-t szúrtad el, buddy!-
Szabad kézzel bokára erősített vadászkés előrántása, teljesítve. Pokoli lángokba borulva fegyver határozott mozdulattal kadét feje mellett az akadálypálya oszlopába vágása, elkönyvelve. Merő véletlenségből Kohó közlegény felsőjének odaszögezése, pozitív. Oszlopon csüngő kadét figyelmen kívül helyezése, jóvá hagyva. Tenyerek összecsapásával küldetés sikeresen végrehajtva. Műveleten sokkos állapotba került Mido chikie arrébb kísérése, teljesítve. Biztonságos távolságba helyezve, közeli rokon székre ültetése, pozitív. Kötelességet követően, háttérben bőszen nyűglődő közlegény szemügyre vétele, szorgalmazva.
-Holy shit! Jól vagyok. Felcher! Ulrich zászlós kidőlt…-Homlok dörzsölésével idegileg kikészült katona vállon veregetése, folyamatban. –Mindenki öltözzön át a következő művelet előtt. Meeting point, futópálya. Meeting time, tíz-nulla-nulla múlva. Evés, megtiltva! Ivás, ajánlott. DISMISS!-
Szétzilálódott társaságon fáradtan sóhajtani, körülményekre tekintettel, engedélyezve. Gyors kalkulációval motiváltság és rendezettség helyzetén javítani, előterjesztve. Megoldás kidolgozása, részlegesen engedélyezve. Célzóna megközelítése, pozitív. Feladat előkészítése, nyugtázva. Művelet összeállítása közben, kadétokhoz intézendő beszéd megírása, folyamatban. Szónoklat füzetbe írása, nyugtázva. Elkészült remekmű szemforgatással történő eldobása, teljesítve. Improvizálásra hagyatkozás, engedélyezve. Helyszínre érkező katonák felsorakozásra szólítása, jóvá hagyva. Vigyázzba állt társaság előtt lassú, kimért léptekkel sétálni, elkönyvelve.
-My gosh…Szánalmas a teljesítményetek. NEM JÁTSZANI VAGYTOK ITT!-Hangerő erőteljes emelése, pozitív.- Cél a fejlődés! Dammit! Ébresztő, buddy-s! Essetek ki az idilli álomvilágból! Lidércek vannak körülöttetek! Vadásznak rátok! Erősebbek, ügyesebbek és vérszomjasabb ellenségek a legrettegettebb körözött bűnözőnél. Come on! Harmatgyengék, felkészületlenek és beszarik vagytok! Mit gondoltok, mi lesz, ha most rátok ront egy? MEGHALTOK! Nem azt tanítom nektek, hogyan öljetek! Védekezésre kaptok kiképzést! TÚLÉLÉSEN VAN A HANGSÚLY! First, falon járás. Segít eltűnni az épületek között, gyorsan helyet változtatni, kitérni egy támadás elől. Second, kés dobás! Célzás, fegyver tartása és használata. Elkerülhetetlen a harc, legalább kezetekben a megoldás, hogyan nyerjetek időt. Third, garantáltan egyesek kedvence…FUTÁS!-
Újabb ordítással résztvevők összeszűkült szemmel történő fürkészése, vételezve. Minden egyes résztvevő arcába hajolni, pozitív. Rémisztő komolysággal fokozni a feszültséget, jóvá hagyva. Skylander előtt némi szünetet tartani, engedélyezve.
-Van válasza, buddy?-
Séta folytatásával füzet előrántása, folyamatban. Összegyűrt lapok ráérős simítgatása, elkönyvelve. Rajta szereplő utasítás elolvasásához szükséges küllem elérése, végrehajtás alatt. Halk dünnyögéssel leírt sorok gyors átfutása, teljesítve. Megfelelő információhoz jutva, feladat kiosztása, nyugtázva.
-Practice neve: Helyváltoztatás. Practice célja: gyorsaság fokozása. Practice módja: váltott futás. Körbe kocogtok fuckin négyszáz méteres pályán. Felfestett jelzésnél, olyan gyorsan futni, amennyire lehetséges. Következő jelzésig erőlködés, aztán visszalassítás. Asshole-ok kedvéért zöld a gyorsító, piros a lassító. Két jelzés között huszonöt sweetie méter a difi. Practice menete: Első kör, bemelegítés. Kör végén lesz az első gyorsító. Második kör, próba. Két gyorsító van benne - 200 méterenként-. Harmadik kör, éles próba. Négy gyorsító van benne – 100 méterenként-. Negyedik kör, éles bevetés. Nyolc gyorsító van benne -50 méterenként -. Megállás: TILOS! – Cápa vigyorral kiemelt nevek keresése, folyamatban. -Aoi midget, Ulrich zászlós, Icey és Skylander! Külső, nyolcas pálya íve a tiétek (ami legnagyobb ívben fordul). Practice nehézsége: vonalon belül futni. Méterenként kihelyezett lécek közé lépni. Ne veszítsetek tempót. Gyorsítások rátok is vonatkoznak. Rajtvonalra, kadétok!-
Ismertetést követően körpálya belsejét övező füves területre sétálás, elkönyvelve. Stopper nullázásával fegyver elsütésére felkészülés, jóvá hagyva. Széles vigyorral rajtot jelző lövés kiadása, teljesítve. Körültekintő vezetőként csökkent értelemre ügyelve, futás vezényszó ordítása, nyugtázva.
Vissza az elejére Go down
Hayashi Aoi
Ember
Ember
Hayashi Aoi

nő
Aries Tiger
Hozzászólások száma : 77
Age : 25
Tartózkodási hely : Karakura Raizer Team főhadiszállásán, Midori~onee-channél, Karakura Highschool ESUO-ESU clubjában, betámadva Souru Society valamely pontját, helpelni Holmes-mesuta~nak the detectiv feladatokban *3*
Registration date : 2011. May. 15.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Karakura Highschool harmadik évfolyamos diákja, Seitokai - Junior alelnöke, Karakura Raizer Team al'vezetője, Raion tag, Michiwonka szerelmgyár alkalmazottja
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te15000/26000Edzőterem 29y5sib  (15000/26000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptySzomb. Nov. 10, 2012 1:22 am

Eepurirui tréfa

Pár céltáblában landolt késdobás után rukkuztem Atamaga~nii felé, el akartam újságolni neki, hogy milyen jól sikerültek az utóbbiak, amikor is hatalmas eseményeket láthattam kibontakozni. But no knowoltam, hogy ki miért is tett, mit pontosan, de biztosan igazuk van, majd amint lesz rá alkalmam, megkérdezek valakit.
- Ranningupálya? Ranningulni fogunk? *o*happii sumairu jelenik meg arcomon. Mondjuk eléggé buta kérdés volt, hiszen mi mást csinálnánk wan ranningupályán, ha nem futnánk nem? *o*” De hát nálunk is the sukuuruban the ranningupálya közepén atlétikázásra alkalmas eszközök vannak, szóval okkal kérdeztem meg és annyira nem is hangzik is ostobácskának. Biggu sorujaasan szalutálok, természetesen kyattosumairuval az arcomon Atamaga~nii előtt, majd csak ezután hagyom el a többieket követve a késdobálós helyszínt.
Olyan nagyon ueitolom the ranningus részt, mert azaz iskolában is megy, és itt sem lehet másabb, minden bizonnyal nem lesz annyira nehéz, mint az első két feladat, szóval akár még menni is fog úgy, ahogy the sukuuruban. *o* Igyekeztem az átöltözéssel and uetioltam the többieket is, mert meg akartam tudni azt is, hogy mi volt ez az egész előbb a késdobálásnál.
- Yui~nee! – szólítom meg kurasutársamat. - Mond, yuu knowolod mit történt az előbb? Én ritorut lemaradtam, el voltam foglalva the célteeburuval… TwT Tényleg, amúgy mit kellett csinálnotok, amikor hátra maradtatok and neked, hogy ment the naifudobálás? Szerintem nagyon fuanii volt! Még the Seitokai gyűlésen is biztos felhozok ehhez hasonló ötletet! *3* – jelentem ki határozottan, így biztosabb, hogy no fogom elfelejteni. Kíváncsi vagyok, hogy Hime-senpainak vajon hogyan fog tetszeni ez az ötlet. Örülök, hogy now ő the purejidento, mert vele sok mindent ki lehet találni és sok mindenbe beleegyezik. Talán ez is elnyerné tetszését? *o*
- Hei~nii, hallod? Knowolod, mit találtam ki? Wang bigguuu ötletem van the Seitokaihoz, the naifudobálás ihlette! *o* Biztos guddo lesz, but the többi shiikuretto, majd gyűlésen elsayelem! Wink – vigyorodok el, mert titokzatosnak lenni olyan fuanii dolog, meg különben is, ranningulni fogunk, nem szabad az erőmet elpocsékolnom fecsegésre! Surprised
Izgatottan toporgok egy helyben, amikor kimegyünk és felsorakozunk végre the ranningupályánál. Hátamra vettem még Miyavi-nyant is, but knowolom, hogy a futás előtt le kell tennem, mert csak akadályozna benne, erre már Key~nii-sensei is felhívta a figyelmemet az iskolában. T^T Pedig hát Miyavi-nyan nem egy egyszerű kabala, no fölöslegesen cipelem ám’ magammal, I ilyet no tennék! Oka is van, csak még no döntöttem el, hogy mi. Surprised
- „Mert szégyen the ranningulás, but hasznos” – igaz, Atamaga~nii? *o* – csápolva jelentkezek, hogy szót kérhessek, amint befejezte Atamaga~nii the sayelést. Riturot mérgesnek tűnt, meg megint hangosan beszél velünk. The közelre hajolását csak széles sumariuval fogadom, biztos meg akarja rukkuzni, hogy fogat mostam e reggel. No knowolom, szerintem mindenki egész jól megbirkózott eddig a feladatokkal vagy nem?
Kérdőn oldalra billentett fejjel pillantok the többiekre fél pillanatig, majd vissza Atamaga~niire. Mindegy is, now ranningulni fogunk, azt mindenki biztosan szeret, mert I and Miyavi-nyan nagyon, de nem gyávaságból, hanem azért, mert milyen jó érzés, amikor a szél csap az arcodba és süvít a fülednél és közben mindenkit hátra hagysz, és minél többször megteheted ugyan azt a távot. *3* Oké, hosszútávon azért ez rossz, de azoknak a futóknak az alapjait követve, akik byuuteifuru helyeken szoktak ranningulni az olyan aww~ *o* és még időt is meglehet spórolni vele! Surprised
- Yesis, Atamaga~nii őrmesuta~! *o* – sietek is oda, ahol ranningulni fogunk, mert időben elkel kezdeni a bemelegítést, különben rövid ideig fogom bírni vagy, ami még rosszabb izomlázam lesz. T^T No szeretem az izomlázat, szerencsére Key~nii-sensei megmutatta nekünk múltkor tesi órán, hogy lehet ezt elkerülni. Először is bemelegítő mozdulatokat végzek bokakörzéssel, meg karkörzéssel and törzskörzéssel meg mindennel, hogy utána áttérhessek the nyújtásokra. A többiek olyan lassan jönnek, hogy no lesz idejük bemelegíteni, pedig ezt no szabad kihagyni! °o°
- Hé, hé! Supiidozatok bemelegíteni, különben the holnapi deiotok naaagyon baddo lesz! Fájni fog mindenetek! Surprisedsayelem the többieknek, miközben már a karnyújtásokat végzem. Lehet, hogy nekik nem volt rendes tanárjuk, mint Yui~neenek and nekem? Szegények…! T3T Bezzeg Key~nii-sensei aztán érti a dolgát, még kontesutora is vitt minket! Surprised Ráadásul nekem ilyen futógyakorlatban még nem is volt résszem, amit Atamaga~nii állított fel, hogy meghatározott időközönként kell lassítani és gyorsítani, biztos nehéz lesz… de akkor is megcsinálnom vagy ne legyen the neemum Karakuraizer Tuxedo-cat, Holmes-mesuta~ herupuje Aoitson and the Rabugyár munkása Aoidité! *o*
Még egy helyben is kocogtam bemelegítésképpen, mielőtt rajtvonalhoz kellett volna állni, mert no mindwan hogyan vesszük a levegőt a futás közben. Régen nekem folyton elfogyott a cél előtt, but Key~nii-sensei herupuzöt ezt the puroburemut eltűntetni. Most már nem fulladok ki a célnál, hanem az elsők között is be tudok futni, legalábbis the sukuuruban. Vajon a többiek, milyen guddo ranningusok? Már nagyon kíváncsi vagyok! *o*
Felvettem az indulórajt alapállását, amit még az iskolában tanultam and ueitoltam az indulás vezényszót. Olyan nagyon, de nagyon biggu the ranningupálya, mintha egy igazi futóversenyen lennénk! *3* Akkor no okozhatok csalódást Atamaga~niinek, mindent bele fogok adni! Bár no knowolom, miért hangoztatta, hogy megállni tilos… ha valaki futás közben megáll, annak elvész minden esélye, lemarad, meg utána kapkodni fogja a levegőt meg minden, azt nem szabad, knowolom! *w*
Amint meghallom a fegyverlövést – ha, no rukkuztam volna még a tévében ilyet biztos megijedtem volna O.o – nyomban nekiindulok a futásnak, de mivel ez bemelegítő kör, ezért nem gyorsan, hanem egyenletes futással vágok neki, hogy felkészüljek az első olyan gyorsítóra, amiről Atamaga~nii sayelt. Ha most gyorsan futnék, tuti biztos, hogy nem lenne erőm ahhoz the guriin részhez. TwT Szóval most tartalékolnom kell, mint wan kontesuton, amúgy is olyan az egész, mintha ott lennénk az Olimpián és úgy kellene futni. Jajj, but kár, hogy nincsenek itt a többi Raizer, biztosan élveznék ők is. T^T Na, majd sayelem Hime-senpainak, hogy csináljunk sukuuru orimpiaadot, ahova másokat is meghívhatunk, hogy ők is kipróbálhassák, tuti eljönne az összes Raizer! *o*
Na, but the ranningulásra is figyelnem kell, hogy megfelelően rakjam le a lábamat, mert különben kiesek a ritmusból, meg a légzés sem lehet túl szapora, mert akkor szúrni kezd az oldalam és rémesen hosszú idő azt kiheverni, ha nem sikerül a levegővétellel megoldani, hogy ne fájdogáljon. Még az egyenes hátra is figyeltem, mert tudom, hogyha görbén tartom magamat az sem guddo the ranningulásnál! *o*
Az fuaasuto guriinu karaa gyorsítónál úgy váltottam sebességemet, mintha az lenne a szándékom, hogy mielőbb beérjek a célegyenesen. Ha csak wan körös futás lett volna még jó is lett volna, de itt még wan and még wan kör and még wan volt. Na, but no fulladok ki egy kör után, még ha ez az egy olyan is volt, mintha az iskolában legalább hármat futottam volna le! Na, de a próbán is jól kell teljesíteni, de attól még az összes energiámat nem fogom belefektetni, mert annak semmi haszna sincsen, kicsit gyorsabban futok, nem lassúfutással, mint az imént, hanem icipicit gyorsabban, hogy rákészüljek már előre a következő körre, de először is szembe kell nézni még két olyan guriin szakasszal, amiről Atamaga~nii sayelt. Az első annyira nem volt vészes, but no knowolom, hogy ez a kettő, hogy fog menni. TwT De, ha nem megy, majd Atamaga~niit megkérem, hogy újra próbáljam a következő teiimuval! Persze, ha szabad… ha no, akkor a mostani gyorsítókkal kell megmutatnom, hogyan tudok teljesíteni tesi órán! *o*
Igaz kicsit nehéz úgy futni, hogy időnként olyan léc közé kell lépni, no knowolom, hogy miért, but Atamaga~nii biztos tudja, miért nem kérdeztem meg indulás előtt, hogy ez mire jó? T3T Na, nem baj, valamire biztos és ez a lényeg, most nem kell vele foglalkozni, mert csak elrontom the ranningulást and azt pedig nem szeretném.
Amikor jött az nyuu guriin vonal, ahogy kérte Atamaga~nii minden gyorsaságomat beleadtam, mintha csak a kúppernél toldottam volna bele egy körbe egy rövid sprintet, hogy több lefutott körszámom legyen a többiekénél. Annyira jó, ilyenkor olyan, mintha I wan chiitaa lennék a leggyorsabb foltos biggu kyatto the waarudon! *3* Tényleg Holmes-mesuta~t meg kell kérnem, hogy vigyen el minket egyszer Raizereket állatkertbe, hogy lássunk élő chiitaat! *o* Meg akkor mindjárt akvárium-terráriumba is, ahol Purinsesu-sama láthat dorufuint! *3* Silence-chan is biztos rajongana the banii simogatóért! *o*
Ezért a következő guriin csíknál már chiitaanak képzeltem magam, aki fut a zsákmánya után. Nekem mondjuk nincs zsákmányom, de odaképzelek egyet, hogy mielőbb végigérjek a gyorsító szakaszon és kényelmesebb futásra váltsak, mert hosszútávon nehéz bírni supiido ranningulást és nem is knowolom, szóval tartalékolnom kell, főleg a következő körre, ami nehezebb lesz, mert sokkal, de sokkal többet kell gyorsabban futni, de még nem annyit, mint az utolsóban. No puroburemu, a lényeg a jobb – bal, belégzés – kilégzés ütemesen és sikerülni fog! *o*
Rémesen és annál is szörnyűbben éreztem viszont magamat, amikor az utolsó kör felé közelítettünk, mert hiába volt ott egy pihenő az előtt, mégis úgy éreztem, hogy lassan elhagy engem the paawa, pedig én végig akarom futni! >3<;; Miyavi-nyan ott vár a célegyenesben, szóval sietnem kell, méghozzá lesz is rá alkalmam, valami tíz vagy mennyi gyorsítót sayelt Atamaga~nii induláskor az utolsó körnél, rá se merek gondolni! Inkább csak ranningulok előre, minél gyorsabban, amikor kell, és nem foglalkozom azzal, hogy mennyi van vissza úgy talán sikerül. Csak a jobb – bal láb váltásra, belégzés – kilégzésre és megfelelően landoljon a talpam a talajon dologra kell ügyelnem, nehogy elveszítsem miatta the ranninguláshoz gyűjtött lendületemet. Az viszont biztos, hogy the bemelegítés ellenére is lesz izomlázam. T3T Vajon the többieknek, hogy megy? Teljesen megfeledkeztem róluk, nem rájuk figyeltem, futás közben másra no guddo figyelni… már alig várom, hogy beérjek a célba and megknowoljam, hogy mi volt, de csak is egy pohár víz után. @.@


Spoiler:

Vissza az elejére Go down
Hoshi Ikari
Ember
Ember
Hoshi Ikari

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 348
Age : 36
Tartózkodási hely : Otthon, Luxi, Tipi, Oroszlán rezidencia, Tokyo Media Center, PMC, Tomátó szentélye
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 40

Karakterinformáció
Rang: FaTal erroR! énekese
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te23500/26000Edzőterem 29y5sib  (23500/26000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptyVas. Jan. 06, 2013 10:15 am

Bolondok napja háza (´・ _・`)


Kezével sűrűn legyezve próbálta az őrmester tudtára adni, nincs különösebb baja. Magától jobban lesz, ha kicsit békén hagyják. Semmi esetre sem kockáztatta volna meg köré csődüljön mindenféle fehér köpenyes, rémisztő idegen, akik mindenféle színű, méretű, formájú gyógyszerekkel akarnak rátukmálni, csak, mert azt állítják, ettől légzése pillanatok alatt normalizálódik. Helyre fog rázódni a segítségük nélkül és biztosan megnyugszik, csak hirtelen megijedt komoly bajt csinált ügyetlenségével. Hallotta nem történt semmi, látta is, de szüksége volt néhány másodpercre tudassa buksijával, minden rendben van, nem szükséges kocsonyaként remegnie, gőzmozdonyként szuszognia, falfehéren ájuldozás gondolatával kacérkodnia. Elmúlt éveknek köszönhetően, bár inkább sajnos, lapult néhány mentő ötlet zsebében, milyen módon vegye rá rakoncátlan idegrendszerét, visszavonulót fújjon. Sorban legegyszerűbb lehetőséget vette elő. Szemeit behunyva támaszkodott térdeire, majd fejét előrebillentve mondogatta magában minden rendben. Általában segített, ha kis időre elzárkózott a környező világ zűrzavaros forgatagától és semmibe révedve erősítette meg fejében a kijelentést „jól vagyok”.
Egész remekül haladt a győzködéssel, alig néhány perccel később, már fellélegezve tüsszent rá balul elsült edzés feladatára. Bosszúsan megtörölve orrát könyvelte el, valószínűleg újabb nátha csomaggal gazdagodott, majd óvatosan felállva botorkált közelebb a többiekhez. Haját borzolva fújtatott, minél előbb elmúljon szédülése és immár vizes ruhája kiváltotta vacogás enyhüljön valamicskét. Hajigálást semmi pénzért nem fejezte volna be. Szerencséjére nem is volt rá szüksége, mivel az őrmester hangos üvöltéssel adta tudtukra, menjenek átöltözni. Röviden közölte velük, következő kihívás a futópályán éri őket. Felcsillanó szemekkel és nem kevés hitetlenkedéssel tátotta el száját. Fülét piszkálva hajolt közelebb valóban jól hallotta, amit hallott, de Aoi san kérdése teljes mértékig meggyőzte, futást emlegettek. Széles mosollyal csapta össze tenyereit a remek hírre. Végre eljutottak egy feladathoz, ami szép ígéretként csengett füleiben. Kissé tartott tőle, mi lesz benne az átverés, mégis ismerős izgatottság robogott végig gerincén. Alig várta téglavörös, finoman rugózó talajra léphessen és farkasszemet nézhessen a számozott pályákkal. Nehéz volt beismernie, ettől még hiányzott neki a futás. Maguk a versenyek nem, de a mindennapi edzések annál jobban. Szeretette, amikor szélvész gyorsan róhatta a métereket. Lépteit könnyedén dobta fel a rugalmas felület, úgy érezte légiesen könnyed, szabad volt. Önző módon, megint szerette volna megtapasztalni, ha nem is hosszú időre, csak kicsikét.
Engedélyt követően lelkesen trappolt vissza az épületbe, minél hamarabb száraz ruhát rángathasson magára. Meg sem állt az öltözőben sorakozó törölköző és ruha halomig. Minden porcikája sajgott az északi fagyponttal egyező hőfoktól. Melegre vágyott és arra, végre felengedjenek görcsösen összehúzott tagjai. Azonnal csukafejessel vetődött a puha anyagok közé. Szorosan becsavargatva magát nagyobb törölközőbe ejtette meg, ha nem is villámgyors, de szenvedésekkel teli öltözködését, melynek végén kimerülten polcolhatott fel az egyik fűtőtestre. Boldogan sóhajtozva olvasztotta le jégcsapjait, mielőtt közelebb merészkedett volna az ásványvizekkel teli asztalhoz. Kettőt magához véve ütött szöget fejében nem látta sehol Égendurmolócirmost. Aggodalmasan vágtázott körbe az emeleti helységekben merre lehet énekes társa, miközben egyre jobban erősödött benne a bűntudat, miért nem figyelt rá jobban. Kezdett ideges lenni, valami baj esett vele és nagyon remélte odakint találkozni fog vele. Ennek reményében sietősen robogott futópályához. Fejét jobbra-balra kapkodta, de még mindig nem látta Felhőcakkozót. Ingerülten felszusszanva tette csípőre karjait. Lábaival ütemesen dobolva hallgatta végig feladatukat, ami nem volt számára teljesen ismeretlen. Sokszor vett részt hasonló edzésen. Emlékei nem csalnak majdnem minden alkalommal kellett ilyenen szenvednie. Lécek nem illettek a képbe. Azokat általában akkor vették elő, amikor újaknak tanították a lépések ritmusát és hosszát. Nem akar visszagondolni hányszor esett hasra bennük.
Fájdalmas, főként kellemetlen múltbeli képektől nagyokat sóhajtozva dobta fűre itókáját. Később még jól jöhetett, most csak útban lett volna. Néhány kósza pillantást vetett a környékre, hátha észreveszi Pepitabajszost, aztán hűségesen bólintott Aoi san bemelegítésre tett megjegyzésére. Kedvesen a lányra mosolyodva látott hozzá kinyújthassa évek alatt elmacskásodott végtagjait. Lehet mai napig aktívan sportolt, attól még távol állt középiskolai szintjétől. Nem támadtak benne tévképzetek rekordokat fog dönteni, vagy régi formáját hozva söpör végig a pályán. Megelégedett volna vele, ha tisztességesen teljesíteni tudja a feladatot és mindezek tetejében, Baripamacs is előkeveredik. Piszkálta nóziját továbbra se látta. Győzködte magát, biztosan rendben van, hiszen senkinek sem esett bántódása, csak felmentést kapott, vagy más feladatot kapott.
Nevét hallva bambán kapta fel fejét. Követve az őrmester mozdulatát pislogott a szélső körívre. Nagy szemeket meresztve bökött magára, ugyan mivel érdemelte ki a nehezített pályát. Kezét emelve kérdezett volna rá, nem tévedtek vele kapcsolatban, amikor ellentmondást nem tűrően vezényeltek mindenkit rajtvonalhoz. Fonalat vesztetten toporgott, mit tegyen és nézett felváltva kijelölt helyére, illetve az őrmesterre. Végül, megadóan dünnyögve kocogott a bűvös nyolcashoz. Nagyot sóhajtva rázta ki gondolatai közül az aggodalmaskodást és igyekezett csak a fehér vonalakkal határolt sávra fókuszálni. Meredten bámult orra elé, miközben régi ismerősével találkozott szembe. Tervezett. Lepörgette fejben, hogyan fog futni. Gondolatban végigjárva a pályát építette fel négy körét. Tapasztalatai alapján határozott úgy, végig kényelmes tempót fog tartani. Gyorsítókat nem fogja ugyanolyan intenzitással venni. Fokozatosan fog gyorsulni és az utolsó körre beleadni mindent. Máshogy nem bírhatta ki szuflával, eleve nem volt versenyformában. Kénytelen lesz picikét csalni, vagy idő előtt kidől, pedig ezt minden áron szerette volna megcsinálni. Egyszerűen szeretett volna elégedett lenni.
Pattanásig feszült idegekkel várta a startot jelző utasítást. Szíve hevesen kalapált torkában, majd lendületét ketrecbe tuszkolva indult neki lassú, kocogós tempóval. Egyedül azzal foglalkozott egyenletesen szedje a levegőt, nehogy ebből adódjon az első problémája. Önmagához képest egész könnyedén végigért a távon. Eleinte megijedt nem fogja tüdővel bírni, de még cseppet sem érezte elfáradt volna. Gyorsító előtt, azért nagyot nyelt. Kicsikét frászt kapott a lehelyezett lécektől. Muszáj volt féket tenni lábaira, nehogy buzgóságában kihajtson magából mindent azon a huszonöt méteren, vagy rövidebbet lépjen és felbukjon bennük. Iparkodott a tőle telhető leglassabb sprinteléssel túljutni rajtuk és újra kényelmesebb tempóban folytatni a menetelést. Következő két gyorsítót már némileg bátrabban jutott túl, csak, hogy kezdte érezni fárad. Nehézkesen kezdte venni a levegőt, lábai elnehezedtek és egyre kevésbé akadtak engedelmeskedni neki. Fogait összeszorítva győzködte magát, képes lesz végigcsinálni, ha már féltávhoz eljutott. Ha átlendül a holtponton, onnantól kezdve nyert ügye van. Nem adhatta fel és nem is akarta. Hajtotta előre a lendület, aminek nem tudott nemet mondani. Egyszerűen nem bírt leállni, míg ki nem dől. Lábai összerogyásáig fog erőlködni.
Tartva magát elhatározásához, mindent beleadva robogott az egymást követő három akadályhoz. Lécekre sűrűn figyelve számolgatta a lépések ütemét, ne kelljen a körben esedékes második sprinthez arra ügyelnie, hova tegye lábait. Ritmus érzékére hagyatkozott és kizárólag a sebességre összpontosított. Növelte és növelte sebességét, addig a pontig, úgy érezte szétszakadnak lábai, vagy tüdeje sípolva dobja be a kulcsot. Ki sem látott a nyűglődésből, de be akarta fejezni. Utolsó méterek lebegtek szemei előtt, ami előtt nem adhatta fel. Kitartóan küszködött, elérhesse a fehér vonalat. Nem érdekelte mikor jut el odáig, mennyire sikerül utolsó gyorsítóknál átlépnie addigi teljesítményét. Kizárólag az motoszkált agyában, oda kell érnie. Semmi más nem működött fejében csak az erő, ami cél felé hajtotta. Előre kergette és abban a pillanatban szertefoszlott átlépte a bűvös vonalat. Messzire szállt, ő pedig lelkét kilehelt babként esett össze. Földön kiterülve kapkodta a levegőt. Torka égett, lábai remegtek a fájdalomtól, hányinger kínozta és rémesen szédült. Kisujját sem tudta megmozdítani, nem, hogy újabb feladatot hajtson végre. Részéről vége volt a napnak. Képtelen lett volna tovább folytatni a kiképzést.
Vissza az elejére Go down
Torao Sorajin
Ember
Ember
Torao Sorajin

Férfi
Aquarius Cat
Hozzászólások száma : 65
Age : 36
Tartózkodási hely : Egyetemi könyvtár/Stúdió/Lakása
Registration date : 2009. Aug. 28.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Ember, Énekes
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te7500/12000Edzőterem 29y5sib  (7500/12000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptyCsüt. Jan. 31, 2013 9:41 am

Kicsit lassan leeső tréfa…

Egyáltalán nem tetszett neki, hogy így szórakoznak vele egy sejtései és előzetes tapasztalatai szerint működésre tökéletesen alkalmas fegyverrel. Hát még az, hogy ki is nevetik. Nem sok kellett volna hozzá, hogy elájuljon a stressztől, ami az elmúlt percekben ostromolta amúgy sem túl acélos idegeit. Hatalmas gombóccal a torkában, kiszáradt szájjal kereste az egyensúlyát, miközben azt hallgatta, hogy hogyan akarják még tovább alázni. A feltett kérdést pedig teljesen nonszensznek tartotta. Ennyi erővel ezt bárkitől meg lehetne kérdezni, bármilyen embertől a nyílt utcán. Szíve szerint az lenne a válasza, hogy sosem hagyná magát ilyen helyzetbe kerülni… ha pedig idáig süllyedt, akkor késdobálással sem hiszi, hogy ki tudna mászni belőle. Nem tehet róla, de még mindig nem tudja elfogadni, hogy az ő feladata lenne végezni ezekkel a szörnyekkel. Azok a fekete ruhás harcosok sokkal kompetensebbek nála, ezt nagyon jól tudja. Ebből a szemszögből nézve talán megalázó lehet, főleg egy ilyen katonának, de ő abban szeretne jobb lenni, hogy elkerülje velük a konfrontálódást. Ha az ő feladata lenne a harc, már biztos tájékoztatták volna róla. Magától biztos nem tudna shounen hőst játszani, aki világmegmentő ambíciókkal rendelkezik. Hatalmasakat sóhajtva próbálta visszanyerni a lélekjelenlétét, miközben a kezében landoló ugrókötelet szorongatta. Most tényleg ezzel kellene szökdécselnie, hogy választ kapjon a kérdésére? Különben is kezdve azzal, hogy kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni, még akkor sem, ha egy fegyver van a kezedben. Kezdte egyre jobban gyűlölni ezt az embert. Nem sűrűn érez ilyet, de most határozottan. Ő egyáltalán nem akar olyan lenni, aki mások megfélemlítésére használná azt, hogy erőfölényben van velük szemben. Bármi is a célja vele, részéről semmi pozitív fejlődést nem ér el vele. Rezignáltan a vállára dobva a kötelet sétált ki a többiek után, mert nem szeretett volna megint hátra maradni, épp eléggé frusztrálta már ez a hely így is. Ha már büntetőfeladat, legalább az legyen mindegy, hogy hol csinálja meg. Kiballagva a futópálya mellé, félrevonult, hogy ne legyen útban és ott látott neki az ugrálásnak, jelezvén, hogy kéri a válaszát, ha már itt melózik érte. Ez ezerszer könnyebb feladat volt, mint a fekvőtámasz. Ehhez a fajta mozgáshoz bőven szokatva van, sőt otthon is űzi gyakorlásképp, hogy jobban bírja a színpadi kiképzést. Legtöbbször úgy szokta csinálni, hogy ugrálás közben énekel is, hogy sikerüljön annyira megedzeni és formában tartani a tüdejét, hogy még egy többórás koncerten, tánckoreográfiával vegyítve se inogjon meg a hangja. Valahogy most is reflexből jött, hogy a szokásoshoz képest halkabban, de énekelni kezdjen. Legyen már valami haszna is ennek a büntetésnek. Gondolataiba merülve szökdécselt magának, igazából nem is számolta milyen régóta csinálja, csak azt vette észre, hogy közben mindenki befutott az átöltözésből. Érzései szerint, már valószínűleg kétszeresen is túllépte a százas számot, így lefékezett, és a többiekhez sorolt, hogy meghallgathassa kiképző terroristájuk újabb feladatát. Ám ezelőtt egy újabb előadás következett a szánalmas teljesítményükről. Sky már annyira kiábrándult ebből az egészből, hogy továbbra is rezignált arccal, és mélyről jövő honvággyal hallgatott. A hozzá intézett számonkérő kérdésre pedig nem futotta többre, néhány mondatnál.
- Tudja, nem mindenkire van ösztönző hatással, ha megalázzák, megfélemlítik, és mély vízbe dobják. Én pszichológiát tanulok, összetett dolog az emberi lélek. Ha segíteni szeretne, önbizalmat kellene ébreszteni az emberekben, nem rettegést és kényszerérzetet. A saját magunk táplálta elszántság meglepő dolgokra képes… Nekem ez a rövid válaszom. –nézett fel rá szilárdan vállalva az elképzeléseit. Nem csak számokban kellene felmérni a „célközönséget” mielőtt erős embert akarnak faragni belőlük. Igaz, vannak olyanok, akik hisznek a sokk-terápiákban, de Sky sosem túlzottan támogatta ezt az elméletet. Sőt, manapság, a frissebb tanulmányokban olvas olyan esetekről, amiben pont az ellenkezőjét érték el például a drasztikus fóbia kezeléssel. Valahogy most azoknak a pácienseknek a helyében érzi magát. Végülis ha nagyon szeretné, még szakmai gyakorlatnak is felfoghatja ezt a kiképzést, csak épp a szakmája túlsó végén van. Nem mondhatná, hogy túlzottan kellemes.
A következő feladatot hallva viszont kíváncsian tekintett a futópálya felé. Elég egyértelmű volt, hogy ebben is nehezített pályát fog kapni, ezért igyekezett felmérni a próba teljesíthetetlenségét. Gyanakodva pislantott az őrmesterre mikor befejezte a mondandóját, mert ez túl normálisnak tűnt… nem mintha bánta volna, de határozottan hiányzott belőle mindenféle kézigránát és fegyveres fenyítés. Így kicsit több kedve volt egyáltalán megpróbálni is. A futás ráadásul abba a kategóriába tartozott, mint az ugrókötelezés. Na jó, azt nevezzük inkább kocogásnak, de azt tényleg szerette. Most viszont a jelek szerint inkább sprint iramban akarják megdolgoztatni őket. Nem tudta mennyire fogja bírni, de meg akarta próbálni. Talán a mai nap folyamán először érzett némi belső késztetést is arra, hogy tökéletesen elvégezzen valamit a feladatok közül. Talán mert látta értelmét… több szempontból is, de ezeket most nem áll neki ecsetelni. Mindenesetre felsorakozott a rajtvonalnál, és memorizálva az ütemtervet kezdte meg a bemelegítő kört. Vagyis a bemelegítés már az előbb megvolt az ugrókötelezéssel, így ez már a második bemelegítés volt. Nem is ártott az alapozás, mert tényleg elég nehéz volt arra ügyelnie, hogy ugyanakkorákat lépjen. Meg kellett találni a ritmus, de miután ráérzett csak tartania kellett. Egész addig, míg nem következett a gyorsítás, mert akkor kezdhette elölről a koordinálást, míg ismét le nem lassított. Beletelt némi időbe, mire mindkét sebességhez megtalálta a megfelelő ritmust. A második kör végén viszont már bőszen lihegni kezdett. Azért a sprint eléggé kiveszi belőle az energiát, még akkor is, ha elég jó az állóképessége a mozgás-légzés kombinációban. De most bizonyítani akart. Igazából saját magának. Tudja magáról, hogy nehezen motiválható, de amit elhatároz, abban elég kitartó. Mindig is ilyen volt… Ezért lett belőle egyetemista, annak ellenére, hogy sikeres énekes, és az általa szerzett dalok szerzői jogdíjaiból nyugdíjas koráig eléldegélne, nem tudta feladni az álmát, hogy pszichológiát tanuljon.
Erőt vett magán, és szedte a lábait, annak ellenére, hogy egyre nehezebbek voltak. Valahogy el kellett terelnie a gondolatait arról, hogy egyre fáradtabb, így megint a legkézenfekvőbb megoldáshoz nyúlt. Ha már nem hallgathat zenét futás közben, ahogy szokott, akkor megint énekel magának valami bátorítót. Nem hangzott túl profin, mert a légzés ritmusát a lépéséhez kellett igazítania, hogy ne bukjon orra a lécekben, de határozottan jó hatással volt rá. Szaporán lihegve kezdte meg az utolsó kört, de töretlen lendülettel. Nem foglalkozott azzal, hogy talán nevetségesen festhet kívülről, hogy lassan a halálán van, de azért még plusz dolgokra pazarolja az energiáját. De talán ez is bizonyítja, hogy mennyire nem egyformák az emberek… mindenkit más motivál. Azelőtt fejezte be a kört, hogy végére ért volna a dalnak, így miután lassító kocogással lefékezett, még befejezte a végét, mielőtt lehuppant volna a gumiszőnyeg szélére. Hirtelen sokkal könnyebbnek érezte a lábait, de szíve úgy vert, hogy minden dobbanással együtt érezte mozdulni az egész testét. Amint kicsit normalizálódott a pulzusa körbepillantott maga körül ki hogy áll a futással, és hamarost kiszúrta a szemét a tőle nem messze, idáig hallatszó sípolással fetrengő Umi. Feltápászkodott, kerített egy üveg ásványvizet, majd odakocogott hozzá.
- Tudom, hogy neked nem kell mondani, de csak kicsi kortyokat igyál. –segítette fel ülő helyzetbe, és huppant le mellé, hogy megtámaszkodhassanak az oldalán, és az orra alá tolta a vizet. Még mindig bőszen lihegett, de sokkal jobban érezte magát, mint ezelőtt. Mondhatni sikerült levezetnie egy jó adagot abból a stresszből, ami eddig felgyülemlett benne a nap folyamán.

Vissza az elejére Go down
Yuzuri Kouhei
Fullbringer
Fullbringer
Yuzuri Kouhei

Férfi
Pisces Pig
Hozzászólások száma : 50
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura
Registration date : 2010. Jun. 09.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Seitokai titkár
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te6500/15000Edzőterem 29y5sib  (6500/15000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptyVas. Márc. 10, 2013 8:43 pm

Nem jó tréfa O.O"


Nem számítottam rá, hogy hirtelen a semmiből megjelenik az őrmester, de tágra nyílt szemeimet nem a meglepetés ereje, hanem a férfi vehemenciája ihlette. Kicsúszott a számon egy 'Hé!' ahogy megragadott, mindazonáltal amint leesett, hogy kit is illettem ezzel a felháborodott szavacskával, azonnal lesütöttem a szememet.
- B-bocsánat, én csak... - szólaltam meg bátortalanul, de nem fejeztem be a mondatot. Nem tehetek róla, hogy béna vagyok hatmillió másik szerencsétlenséggel együtt :/ Ez van, de legalább amiben kellően ügyesnek mondhatom magam, arra legalább büszke vagyok. Persze mit is érdekelheti ez Hidari-sant? Rémülten kaptam fel a fejem, ahogy megpillantottam a kezében villanó bicskát, mellyel felém szúrt. Normális ez?! o.O" Összehúztam magam és becsuktam a szemem, de nem éreztem fájdalmat, csak elveszítettem a talajt a lábam alól és valami húzta a pólómat. Félve nyitottam ki résnyire a szememet, és szokatlanul magasról nézhettem, ahogy a katona sietve eltereli Tsukatani-sant. Hála az égnek nem esett semmi baja a lánynak, de szerettem volna, ha ott maradhatok a közelében, és mentem is volna utána, csakhogy értelmetlen kapálózás lett a vége. Csak ekkor figyeltem fel arra, milyen helyzetbe is kerültem, a szakadó, tépődő hanggal együtt leesett, hogy felszögeztek az oszlopra. Nem volt időm még csodálkozni sem, ruhám nem bírta el a súlyomat és elszakadt, én pedig a földre huppantam. Ahogy letettem a kezem, megfájdult az egyébként is fáradt csuklóm, grimaszolva rázogattam. Akárhogy is, szentül meg voltam győződve róla, hogy ennek a fickónak elment az a maradék józan esze is, de én nem az a típus vagyok, aki felemelné a hangját. Végül is semmi bajom nem lett azt leszámítva, hogy halálra ijesztett >.>
- Ööö... rendben van, Aoi-chan ^^" Izé... Hidari-sannak nem tudod, mi baja van? - kérdeztem a lelkes kislánytól, aki odajött hozzám elújságolni a nagy ötletét, miután egy remegő sóhajjal és térdekkel feltápászkodtam. Megtámasztottam a hátamat az oszlopon és tönkrement pólómat vizsgáltam meg, aminek az ujja cafatokban lógott a vállamról. Át kéne öltöznöm... Na nem mintha lenne bármiféle váltóruhám, hazaszaladni meg nyilván nincs idő, meg messze is van innen, plusz ha hazakeveredek, vissza már garantáltan nem jöttem volna, mert úgyis össze kellene pakolni Yukina után, meg foglalkozni vele.
A tíz perc szünet jól jött, ennyi idő alatt sikerült összeszedni magamat és ahogy az őrmester javasolta, ittam is, amennyi még jól esett. Kellett, eléggé el voltam már csigázva a sok megpróbáltatástól, és még hol volt a vége? Lopva Tsukatani-san felé pillantgattam, el-elmerültem abban, hogy őt figyelem néhány pillanatra, de aztán mindig észbe kaptam, főleg ha úgy tűnt, erre fordítaná a tekintetét. Ki tudja, mit gondolna róla, ha rajta kapna, hogy bámulom? :/ A közelébe meg nem mertem menni, mivel Hidari-san is folyton ott volt körülötte, én meg meg nem közelítem még egyszer ezt az őrültet... A futópályára érve is igyekeztem magam távol tartani tőle, miközben szónokolni kezdett eszelős hangon. Jogos volt, amit mondott, de ezek szerint én életképtelen vagyok. És ami azt illeti, már akadtam össze ilyen lidérccel, és most mégis itt vagyok, szóval mégsem vagyok az? Megszorítottam a medálomat és vettem egy nagy levegőt.
- Eh, futás... - húztam el a számat. Nem az, hogy nem szerettem futni, csak sose ment valami jól. Ráadásul teljesen formán kívülre kerültem, évek óta nem voltam edzésen sem. Meg is látszott, a karjaim még mindig égtek kicsit. A pályára függesztettem a tekintetemet. 1600 méter, annyit mondjuk talán kibírok még váltott tempóban is. Ha jól rémlik, Cooperen 2300-at futottam legutoljára, ami mondjuk szánalmas, pláne ahogy összejött, de mindegy. Kelletlenül végeztem el néhány bemelegítő és nyújtó mozdulatot, hogy ne teljesen hideg izmokkal fussak neki ennek... a futásnak, és odaálltam a rajtvonalhoz. Szökkentem néhányat, ahogy az igazi futók teszik, a vezényszóra pedig elrugaszkodtam, és mivel kocogást említett az őrmester, így én sem fogtam a dolgot túl magas tempóra, csak kényelmesen haladtam előre. Lehagytak, már a külső pályán futók. Mellesleg nem irigyeltem őket, nagyon nehéz lehet a lécek közé lépni, az a kislány, akit folyton Icey néven hív Hidari-san, máris botladozni kezdett köztük. Elszégyelltem magam, hogy így lemaradok, szóval egy kicsit megemeltem a tempómat is, hátha tudom tartani velük a lépést. Rajtam kívül csak Tsukatani-san futhatott belül, és eleinte ő is elment mellettem, én pedig mögötte futottam, amíg erre az elhatározásra nem jutottam. Pedig... hát, őszintén szólva szívesen maradtam volna mögötte Embarassed Megráztam a fejem, inkább gyorsítottam és melléléptem. Ránéztem, de a kicsit leeső tekintetem elé táruló látványra elpirultam és elfordítottam a fejem. Milyen perverz vagyok én? :/ Most nem azzal kéne törődnöm, hogy a lány milyen szép.
- Kitartás, Tsukatani-san Embarassed Fussunk együtt szerintem, úgy könnyebb lesz - szólaltam meg végül, és figyelembe véve a tempóját, beléptem elé. Így legalább nem vonja el a figyelmemet sem, elég volt időnként hátralesni, hogy jön-e utánam. Nem futottam túl gyorsan, úgy döntöttem, hogy menjenek a többiek, ahogy csak akarna. Én segíteni akartam Tsukatani-sannak azzal, hogy szélárnyékot nyújtok neki. A gond olyan 300 méter körül jött, amikor is megéreztem, hogy savasodni kezdenek a lábizmaim, hiába a kocogás-szerű futás. Összeszorítottam a fogaimat, aztán igyekeztem egy légzőgyakorlattal segíteni magamon, és több oxigént juttatni a szervezetembe. Mély levegőt beszívtam, és utána három kis fújással engedtem ki, s ezt addig, amíg el nem értük a zöld vonalat. Ott pedig aztán erőt vettem magamon, elrugaszkodtam, és teljes erőmből lesprinteltem azt a 25 métert. Egész jól is ment, és jól esett utána visszalassítani, bár már egyre nehezebb volt azt a légzési ritmust összeszedni, amit az imént elkezdtem. Na igen, de mikor hátranéztem, szőke osztálytársam már nem volt mögöttem, hanem jó pár méterrel lemaradva zihált. Nem tehettem mást, bevártam, de a következő gyorsítónál 200 méterrel később már megint nem volt mögöttem, mármint már a zöld vonal előtt sem. Nekem viszont sprintelnem kellett újra, így nekigyürkőztem, lesz ami lesz. Már rendesen égtek a combjaim, és engem is elkapott a légszomj, mire a kör végére jutottam. Teljesen kijöttem a formámból T_T
Megpróbáltam erőt meríteni a kábé fél körrel előrébb futó lányok látványából, bár Yui-san éppen ebben a pillanatban bukott orra közvetlenül azután, hogy felgyorsított. Aucs, ez nem lehetett kellemes :/ Mindenesetre egészen bámulatos sebességük volt, mármint Aoinak és neki is, de tulajdonképpen a két énekesre is irigykedve néztem. Újra hátrapillantottam, de Midori már annyira csúnyán lemaradt ég tőlem is, hogy nem láttam értelmét visszalassítani, szinte meg kellett volna állnom. Mondjuk a kedvem meglett volna hozzá, lassan kiköptem a tüdőmet, pedig ez még csak a harmadik kör volt... Gomennasai, Tsukatani-san T_T" Venni akartam egy nagy levegőt, de csak némi köhögés lett belőle, na meg szúrni kezdett a mellkasom is. Igyekeztem koncentrálni, és a szakaszok számlásával elvonni a figyelmemet a fáradtságomról, csakhogy egyre messzibbnek tűntek azok a zöld vonalak és egyre kevésbé éreztem úgy, hogy képes leszek sebességet váltani. A harmadik kör végére már messze nem volt olyan lendületes a sprintem, mint a legelső, és hamar ráébredtem, hogy a 25 méter kocogás, 25 méter sprint egyenlő a halálommal. Az első ilyen után megálltam volna, ha nem téved a tekintetem a pont engem figyelő őrmesterre, de így, hogy engem nézett, nem adhattam fel. Összeszedtem minden erőmet és gyorsítottam, miközben azt kívántam, bárcsak segítene valahogy a pálya. Mondjuk lehetne rugalmasabb, vagy előredobhatna. Vagy hirtelen vége lehetne Neutral Legnagyobb meglepetésemre viszont ekkor úgy lőttem ki a következő lépésem után, mint valami puskagolyó o.O" Én nem láthattam, de zöldes fénykarikák jelentek meg a nyomomban, és majdhogynem el is estem a lendülettől, ami valahogy belém szállt. Olyan volt, mintha valamilyen erő vitt volna előre, mintha tényleg egy trambulinról pattantam volna el, és nem a vörös borításról. Ennek köszönhetően valahogy meg tudtam tenni azt az utolsó 250 métert, ami még hátra volt, de hullafáradtan, erős légszomjjal és iszonyatosan fájó és zsibbadó lábakkal estem be a célba, ahol szinte azonnal le is ültem a földre, és csak ziháltam. Időnként a lábamat néztem, furcsállva, meg dörzsölgettem a combomat, máskor a többieket. És mikor végül Tsukatani-san is ráfordult a célegyenesre, onnantól végig őt figyeltem.
- Hajrá, már nincs sok hátra! Gyerünk! - kiáltottam a lánynak, bár kicsit elfulladt a hangom a végére, de azt hiszem elég hangos voltam ahhoz, hogy hallhassa. Drukkoltam neki, hogy sikerüljön beérnie és ne járjon túl az eszén és a lábán az utolsó gyorsító sem. Furcsa, de így, hogy haja összetapadt az izzadságtól és folyt róla a víz, magyarán cseppet sem emlékeztetett arra az elegáns, divatos, ápolt és végtelenül csinos lányra, akit ismertem, na így is gyönyörűnek találtam őt. Elmosolyodtam és lehajtottam a fejemet.


// Yui kihagyja a kört, vele nem tudok írni :/ Bocsánat a késésért T_T //
Vissza az elejére Go down
Atamagahen Haseru Hidari
Ember
Ember
Atamagahen Haseru Hidari

Férfi
Capricorn Rat
Hozzászólások száma : 115
Age : 39
Tartózkodási hely : 35f 41' ÉFSZ, 139f 46' KFH
Registration date : 2009. Jan. 10.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: US-ARMY, Őrnagy
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te10000/12000Edzőterem 29y5sib  (10000/12000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptySzer. Márc. 13, 2013 1:50 am

Áprilisi tréfa


Eszelős vigyorral fogadni a szavakat, engedélyezve. Válasz nélkül hagyni a megjegyzést, jóváhagyva. Egyetlen reakcióként közelebb hajolni Skylander arcához és rágóval hatalmas buborékot fújni, teljesítve. Könnyed pukkanásra gurgulázó röhögéssel, de annál szigorúbban ugrálókötélre mutatni, nyugtázva. Kadétban forrongó dühöt és gyűlöletet boldogan fogadni, vételezve. Lelki állapotától remélni még nagyobb teljesítményre ösztönzi, esetlegesen némi összedolgozást eredményez a többi jelenlévővel, elkönyvelve. Rövid szünet alatt némi élelem kézhez vétele, pozitív. Kedvenc gumicukros vödör felnyitása, valamint kemping szék kihurcolása a futópályához, teljesítve. Napszemüveg felvételével kényelmesen elhelyezkedni a székben, továbbá vödrös édességet ölbe kapva élvezni a semmittevést, teljesítve. Beérkező kadétoknak gyorsan kiadni a parancsot, pozitív. Rajt fegyverrel útjára ereszteni a társaságot, végre hajtva. Időmérő órát benyomva jegyzetfüzet előhorgászása, folyamatban. Megfelelő dátum, idő és fontosabb adatok felírásával gyorsítási részidők dokumentálása, teljesítés alatt. Szünetekben semmittevés maximális élvezete, engedélyezve. Széken kiterülve hideg üdítő fogyasztása, gumicukrok falása, valamint a tavaszi napfényben hasat süttetni, pozitív. Lazulás közben tanoncok siralmas teljesítményén elégedetlenül morgolódni, folyamatban. Túlságosan lassú tempónál megafonnal érintettre üvöltés, nyugtázva. Nagyobb sebességre ösztökélés, folyamatban. Saját lábában elvágódó Icey látványán napszemüveg indulatos földhöz csapása és fogak ütemes csikorgatása, engedélyezve. Pórul járt kadét gyors léptekkel való megközelítése, szorgalmazva. Forgalomra ügyelve pályára lépés és sérült állapotának felmérése, folyamatban. Látványból elkönyvelni a horzsolások méretét, súlyosságát, valamint törés, zúzódás kizárását, pozitív.
-ICEY!-Erélyes hangon ragtapasz szétszedése, valamint megszólított bukdácsoló művész homlokának beragasztása, jóváhagyva.-Irány a kötöző, shitty! Rohamlépésben!-
Földön ücsörgő lányra ripakodás, pozitív. Egyértelmű kézjelzéssel megjelölni a futópálya mellett felállított sátorra, teljesítve. Ideges vicsorgással felmérés folytatása, előterjesztve. Ingerülten székbe vágódva, néhány gumimedve agresszív elfogyasztása, végrehajtás alatt. Futkorászó bolondok helyzetének bemérésével kellő adatok feljegyzése, pozitív. Egymás után beérkező kadétok kivárásával, pihenő hely elhagyása, folyamatban. Kimért léptekkel sátor megközelítése, törölközőt, ásványvizes palackok elhozása, pozitív. Földön fetrengő puhányokon, flegmán felmorranni, majd mindenkinek odadobni egy-egy törölgető kendőt és vizes palackot, teljesítve. Gúnyos vigyorral élvezni micsoda végüket járó elemes játékokként fetrengenek a fűben, nyugtázva.
-Frissítő, ladies! Szükségetek lesz az utolsó erő morzsáitokra is. Tyehehe!-
Jegyzetfüzet határozott becsapásával torok megköszörülése, megafon gombjának könnyed benyomása és dobhártyát szaggató üvöltéssel készülékbe történő ordítás, engedélyezve. Recsegő ropogó, besípoló „Felkelni!” vezér üvöltésen, valamint az erre érkező fájdalmas nyöszörgéseken fapofával kivárni, mindenki méltóztasson lábra evickélni, folyamatban. Szedett-vedett társaság felállásával végigmérni a kadétokon, teljesítve. Kéz, hát mögött történő összekulcsolásával, lassú léptekkel fel-alá járkálni közöttük, nyugtázva. Szúrós pillantásokkal illetni kimerült arcukat és rendezetlen ruhájukat, pozitív. Némi hatásszünetet hagyva belekezdeni az utolsó feladat felvázolásába, engedélyezve.
-Ladies! Legnagyobb örömükre elértünk a last party-hoz! Kettő-nulla-nulla múlva a sátor melletti szőnyegen találkozunk. OSZOLJ!-
Lelkesedését vesztett bandát tapsokkal ösztökélni mozgásra, folyamatban. Módszer nem válna be fegyverrel levegőbe történő figyelmeztető lövéssel kényszeríteni a hatékonyabb közlekedésre, teljesítve. Munka végeztével pályán felejtett kemping szék összecsukása, illetve maradék vödrös édesség hón alá csapása, folyamatban. Elégedett nassolással egészségügyi sátor megközelítése, pozitív. Színes gumicukrok között történő válogatással sérült kadét állapotának megtekintése, folyamatban. Bödön egykedvű túrásával befékezni az érintett előtt, nyugtázva. Kicsi terpeszben álldogálva falatozni és körbe tekinteni a sátorban, teljesítve. Némi csendes szobrozást követően kis asztal könnyed kézmozdulattal való megtisztítása és műanyag bödön lehelyezése, folyamatban.
-Kiheverészted a nyafit, Icey? Szomszédban vár a következő feladat.-Fehér kréta, eszelős vigyorral átnyújtása, pozitív.-Ugróiskola, bicebóca, hogy…-Lélegzetvételnyi szünet tartása, mielőtt hangját megemelve folytatná, nyugtázva.-…LEGKÖZELEBB NE ESS HASRA SAJÁT LÁBADBAN, KADÉT!-
Hatalmas sóhajjal indulatok elfojtása, engedélyezve. Hátat fordítva büntető feladat részleteinek felvázolása, folyamatban. Kiosztott parancs értelmében az utolsó megmérettetés előtt, kötelező az egyénire szabott ugróiskolát teljesíteni. Első részen az általa felrajzolt kockaköveken kell féllábon végig szökdécselnie, mindkét járó alkalmatosságával, majd a sikeres bemelegítést követően rákanyarodhat a speciálisan neki összeállított pályára, ahol egyre sűrűbben kifeszített drótok között kell, szintén fél lábon ugrándoznia. Ha egyetlen egyet is elszakít, elesik benne, kelleténél jobban elmozdít, kibiztosítja a végükre szerelt lángszórókat és odakozmált grillcsirkét generál magából. Pályát, természetesen a lehető leggyorsabban kell teljesíteni, melyről nem rest említést tenni. Kellő részletek megosztásával kézhez veszi édességét, majd többiek által kijelölt szőnyeghez lépdel, végrehajtás alatt. Felsorakozó tanoncok előtt, még mindig gumicukor zabálása, folyamatban. Hat felállított szilikonbaba egyikén megtámaszkodni, nyugtázva. Viszonylag keményebb anyagú, masszív kobak megkocogtatása, pozitív.
-Ladies! Fájdalmas búcsú előtt, ismertetem a practice részleteit! Practice neve: önvédelem. Practice módja: kifektetni Michelin figurát. Practice menete: kommandós fogás, amit megmutatok. Practice ideje: amíg sikerül.-
Fogat piszkálva megkerülni a bábut, folyamatban. Hozzá legközelebb álló Aoi midget kezébe nyomni a maradék gumicukrot, hátha kedve támad csipegetni belőle, pozitív. Jelenlévőkön körbe tekintve bemutatni a fogást, engedélyezve. Könnyebb érthetőség érdekében, mit várna el tőlük, kétszer teljes lendületből, háromszor lépésről lépésre bemutatni a fogást, teljesítve. Feladat értelmében a következőt várná el a kadétoktól: jobb alkarral, teljes erőből baba nyakát megcélozni. Akkora lendülettel essenek neki, kibillenjen egyensúlyából. Abban a pillanatban ez sikerül, térd alatt, hátulról kirúgni a gumi lábakat. Hátára dőlő áldozaton mindkét karral tolni egyet hasára forduljon. Abban a pillanatban földet ér, jobb csuklóját elkapva, kifelé csavarni, majd lábak közé szorítani.
-Kézfogás szúró-vágó fegyver eltávolítására alkalmas, de ha már sikerül kiterítenetek, akad néhány másodpercetek futni.-
Instrukciók kiadásával végezve bábú felállítása, teljesítve. Kérdésekre várakozás, folyamatban. Csend esetében feladat kezdetének kiadása, pozitív. Tapssal munka kezdetének szorgalmazása, végrehajtva. Szőnyegen felsorakozó kadétok közötti sétálás, teljesítve. Sajtos chips fogyasztása mellett fokozott figyelemmel kísérni próbálkozásaik, pozitív. Esetlenkedő kadétok szemmel tartása, nyugtázva. Hibák javításának segítése, szorgalmazva. Órára tekintéssel, feladatra szánt egy órás limit tartása, elkönyvelve. Mutató pontos nyomon követésével percek visszaszámolása, folyamatban. Idő leteltével feladat berekesztésének szorgalmazása, végrehajtva.
-Ladies! Végeztünk!-Karok széttárásával feladat berekesztése, nyugtázva.-További kellemes túlélést! Ajánlom egyikőtök temetésére se kelljen mennem. Utálom a feketét. Tyehehe!-Kárörvendő röhögéssel kedvenc fegyvere előhorgászása, folyamatban. Gondosan összehajtogatott szarvasbőr törlőkendővel külsején keletkezett zsíros pacák letörölgetése, nyugtázva. Fémre lehelgetéssel nyugodt tisztítás, folyamatban. Még mindig előtte tolongó tömegnek teljes tüdőkapacitással kiosztani utolsó parancsát, engedélyezve.-Oszolj, csürhe!-

Köszönöm a kissé hosszúra nyúló edzésen való részvételt! Remélem jól szórakoztatok (perszeXD)! Szabadidőtöktől függően, minél előbb próbáljatok írni, hogy le lehessen végre zárni! És...SHOTTA, bitches!
Vissza az elejére Go down
Hoshi Ikari
Ember
Ember
Hoshi Ikari

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 348
Age : 36
Tartózkodási hely : Otthon, Luxi, Tipi, Oroszlán rezidencia, Tokyo Media Center, PMC, Tomátó szentélye
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 40

Karakterinformáció
Rang: FaTal erroR! énekese
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te23500/26000Edzőterem 29y5sib  (23500/26000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptyPént. Márc. 29, 2013 9:45 am

Bolondok háza napja?! (´・ _・`)

Földön hempergőzve kapkodott levegő után, miközben az egész világ forgott vele, beleértve rakoncátlanul liftező gyomrát. Teljesen megkavarodott az erőlködéstől és biztosra vette, ha most kérnék, álljon fel, azonban nyomban összecsuklanának lábai, vagy a szédüléstől nyomban keresztülesne saját cipőjében. Még nem volt abban az állapotban, bármilyen apró moccanást tegyen, csak élvezte a teljes kimerültséget és hagyta, lassan magától töltődjön vissza darabokra hullott ereje. Lazításra volt szüksége, pontosabban arra, szép fokozatosan megszokott kerékvágásba billenjen közérzete. Némi nyugodt pihenésre volt szüksége, amikor semmire sem gondol, csak engedi szervezetének saját tempójában egyenesebe jöjjön. Ehhez nem tett mást, mint szemeit becsukta, homlokát támasztotta kézfejével és kizárólag arra figyelt normalizálja légzését. Többi részlet nem hozta lázba, ahogy az sem, milyen állapotban van. Kivételesen nem problémázott, mennyire szétzilált külseje, vagy dugig lehet fű foltokkal világos tréning ruhája. Arra se fordított figyelmet rendesen kimelegedett, patakokban csöpög róla az izzadtság, vagy arca vöröses árnyalatban úszkált. Talán torka és lába okozott némi kellemetlenséget. Egész légcsöve égett, szinte teljesen kiszáradt. Lábai ólom nehézségűekké váltak, fájdalomtól lüktettek.
Teljesen kiment fejéből mennyire ki lehet készülni futás után. Rengeteg vesződés ellenére még is jól esett lelkének a régi ismerős látogatása. Kicsit újra középiskolában érezte magát. Tiniként szinte naponta fetrengett ebben az állapotban, miközben vízért, masszőrért, életmentőért nyöszörgött és fél füllel hallgatta edzőjük paprikás szavait. Sosem volt megelégedve teljesítményükkel, akkor sem, ha javítottak eredményükön. Képes volt minden apróságot orruk alá dörgölni, nehogy félvállról vegyék a gyakorlást. Állandóan pörgött és elvárta tanoncaitól, ugyanakkora intenzitással kövessék napról napra. Két kezén nem képes megszámolni hányszor bőgött, mert úgy érezte túlságosan szigorú vele, de a jelen távlatából, kizárólag hálás lehet érte. Folyamatosan rálépett tyúkszemére, fáradhatatlanul hajszolta jobbnál jobb eredményre. Egyszer sem emlékszik, amikor túlzásba esett. Valahogy mindig látta a határt, meddig kergethet valakit, vagy milyen módszerrel hozhatja ki belőle a legjobbat. Remek tanárnak tartotta és sosem tagadta neki köszönheti érmeit, amiket lakásában felhalmozott dobozai rejtenek.
Őszintén szólva hiányzott neki az a kimerültség, amit pálya mellett töltött. Szerette, ahogy tüdejét kiköpve reszket a fáradtságtól, mert tudta mindent megtett, teljesen kifacsarta magából összes tartalékát. Kihozta magából a legtöbbet és már cseppet sem érdekelte, milyen számok szerepelnek az őrmester füzetében. Sejtette fényévekre lehetnek a régen megszokott adatoktól, így kissé megnyugtatta nem kerültek szóba. Fáradt mosollyal szusszant fel és fordította fejét a mellette landoló Égipamacsra. Picike szemre hányással felfújta pofiját, mert eszébe jutott mennyire kezdett kétségbe esni hova tűnhetett a feladat kezdése előtt. Zokon vette minden szó nélkül köddé vált.
-Megijesztettél!-Vette el az ásványvizes palackot annak ellenére karnyújtásnyira volt sajátja. Ha már kapott egyet, nem fogja visszautasítani, főleg, ha egyik legjobb barátjától kapta. Lassan felcsüccsent és lábait felhúzva borzolta összes vizes haját, mielőtt folytatta volna mondókáját. -Aggódtam érted. Nem tudtam elképzelni hova lettél, bajod esett, vagy elraboltak…Máskor szólj, mielőtt eltűnsz valamerre.-
Kortyolt bele a palack tartalmába, mialatt lassan körbe pillantott a többieken. Mindenkit rendesen lemerített a futkorászás, kivéve szigorú vezetőjüket, aki frászt hozta rá újabb felhördülésével. Ijedtében majd nem félre nyelte a vizet és akkorát ugrott, akármelyik nyuszi megirigyelte volna. Meg mert volna rá esküdni, alá tolnak egy gátat helyből sikeredik átszökkennie felette. Persze ilyen alkatrész nem volt, úgyhogy ezt az attrakciót megúszta, helyette morogva lehorgászhatta a fején landoló törölközőt. Sűrűn dünnyögve törölgette meg benne arcát, ahogy óriásikat sóhajtva rászánta magát következő feladat helyszínére sétáljon. Térdére csapva tápászkodott fel és nyújtotta mancsát széles mosollyal Tipegőpamlagnak. Néhány lépés után még rendesen érezte mennyire lefáradt, ettől függetlenül nagy lelkesedéssel nyújtotta karjait.
-Hjaaa~j! Végre vége. Azt hittem soha nem jutunk el eddig. De rájöttem! –Emelte égnek bölcsen mutatóujját. -Többet kell mozognom…nagyon nehezen bírtam ezt a napot és ez cseppet sincs rendjén.-
Bökdöste csücsöri száját, milyen edzés programmal kéne előállnia, vagy egyenesen az őrmestertől kéne segítséget kérnie. Abban nem kételkedett ne olyan tervet állítana össze, amitől garantáltan félhullaként dőlne ágyikóba. Erre jó példa az egész napi megmérettetés, főként az utolsó része. Hatalmasra kerekedő szemekkel bökte meg a gumi bábut. Képtelenségnek gondolta, bármilyen kárt tehessen benne. Nem érezett annyi erőt kigáncsolhassa, bánthassa azt a figurát. Egyszerűen nem vinné rá lelke, csak úgy, minden ok nélkül verekedjen. Ez nagyon távol állt tőle, még, ha tényleg próbálkozik is. Most sem sétált el, csak nagyot nyelt és ökölbe szorított kézfejjel buzdította magát, képes lesz megcsinálni. Hatalmas szemekkel figyelte az őrmester bemutatóját és ismételgette mozdulatait, hátha sikerül megjegyeznie pontosan hogyan kéne ütyködnie. Nagyon erősen koncentrált, minél frissebben álljon szembe a babával.
Valahogy az első próbálkozások eredménytelensége nem lepte meg. Egyszerűen megijedt a babától, mármint attól bántani fogja. Folyamatosan befékezett az utolsó pillanatokban és erőteljes ütögetés helyett, csak gyenge pöccintéssel koccant neki. Szörnyen esetlennek érezte magát, hogy nem képes nagyobb lendülettel neki feszülni, de egyszerűen nem ment. Akármennyire hergelte magát, újra és újra elbukott. Igazi szőke nőként pofozgatta, amitől egyre jobban kezdett kiakadni. Az sem tett jót meredeken lefelé ívelő hangulatának Atamagahen őrmester folyamatosan magyarázott neki, ne finomkodjon, mint egy lány, essen végre neki, még azután is, perceken keresztül sípolt egyetlen szuszra nem képes másokat fizikálisan ütlegelni.
Kezdett teljesen kiakadni a feladat erőltetésétől. Egyre vörösebb lett hörcsögként felfújt pofija, miközben egyre gigászibbakat fújtatott. Vészesen duzzadt nála az idegesség lufi, míg szét nem csattant, méghozzá látványos hisztiben. Széles mozdulatokkal csalapált karjaival, ahogy ingerülten dünnyögve kérte ki magának, hagyják végre békén. Készült teljesen feladni az egész feladványt, de meg se lepődött nem eresztették megszökni. Addig pitiszkálták, pitiszkálták és borzolták totális megsemmisülés felé kolbászoló idegszálait, míg rángatózó szemöldöke át nem váltott alattomos merénylő pocokba. Hatalmas nyösszenéssel dobbantott egyet, ezzel lábfejen taposva az akadékoskodó őrmestert, majd sértődött félként elvonult az egyik sarokba. Karba tett kezekkel vetette be magát a lehető legtávolabbi csücsökbe. Látványosan duzzogva morgolódott orra alatt és döntött a feladat végleges berekesztése mellett. Nem volt hajlandó tovább csinálni!
Vissza az elejére Go down
Hayashi Aoi
Ember
Ember
Hayashi Aoi

nő
Aries Tiger
Hozzászólások száma : 77
Age : 25
Tartózkodási hely : Karakura Raizer Team főhadiszállásán, Midori~onee-channél, Karakura Highschool ESUO-ESU clubjában, betámadva Souru Society valamely pontját, helpelni Holmes-mesuta~nak the detectiv feladatokban *3*
Registration date : 2011. May. 15.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Karakura Highschool harmadik évfolyamos diákja, Seitokai - Junior alelnöke, Karakura Raizer Team al'vezetője, Raion tag, Michiwonka szerelmgyár alkalmazottja
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te15000/26000Edzőterem 29y5sib  (15000/26000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptySzomb. Ápr. 13, 2013 10:02 am

Eepurirui tréfa

Nagyon, nagyon fájt mindenem the ranningu után, még a tornaóra se ilyen kimerítő az iskolában, pedig Key-nii~sensei mindenfélét kitalált mindig. Volt, amikor kosaraztunk, futottunk, gimnasztikáztunk wan dei! °o° Az életmentő ásványvizet örömmel fogtam handombe, közben kíváncsian pislogva Yui~nee felé, mert mikor ranningultunk ő elesett és biztos nagyon fájhatott neki, teljes lendületből orra bukni… T^T Oda is mentem volna hozzá, hogy megkérdezzem minden okey-e, but meg se tudtam mozdulni, annyira sajogtak a lábaim. Ez volt az első legkimerítőbb ranngingukontesuto!
A törülközővel törölgetem a homlokomat, amikor Atamaga~nii hirtelen hatalmas saundoval utasít minket a felkelésre °o° Döbbenten pislogtam irányába és hallgattam, amit saye; kissé csalódottan fogadtam, hogy nem lesz több ranngingukontesuto és az utolsó szórakoztató játék következik, mert ez szerintem ez jobb, mint holmi tesiórás gyakorlatok *o*
- Tsuu – zero – zero… vettem Atamaga~nii őrmesuta~! *^* – pattanok fel and vágom vigyázz állásba magamat, amennyire azt kimerült lábaim engedik. Atamaga~nii így láthatja, hogy bírom még the szuflával, ez nélkül nem is lehetnék Karakura Raizer Tuxedo-cat, vagy Aoitson, esetleg Aoidité. Cool
- Ti is már kíváncsiak vagytok, hogy vajon mi lesz the következő misshon? *o* – fordulok érdeklődve a többiek felé, csillogó aizukkel, mert I már nagyon, nagyon, de még inkább kíváncsi vagyok, hogy mi lesz now, mert dobáltunk már késeket, meg futottunk és sok-sok jó dolgot alkottunk and now bármi lehet *-* Talán baronokat fogunk kipukkasztani, miután felfújtuk őket? Vagy aisuból kell kifaragnunk valami mintát? Sőt, knowolom már, knowolom… lovagolni fogunk *>* Mindig is nagyon szerettem volna lovagolni, mert a lovak byuuteifuruk, aranyosak and awww~ *_*
- Vajon Yui~nee is knowol jönni? T^T No láttátok hová kellett mennie véletlenül? T^T – kérdezem, amikor elindulunk the tento melletti szőnyeg irányába. Remélem nincs biggu baja és tudja majd folytatni a játékot, mert rossz lenne, ha kimaradna belőle. Mikor odaérünk a szőnyegekhez lelkesen pattogva integetek Yui~neenek mikor meglátom egy szórakoztatónak látszó geemunál *3* Vajon mi is azt fogjuk geemulni, mint Yui~nee?
Atamaga~nii sayelésére alapozva úgy tűnik, hogy Yui~nee feladata és a miénk teljesen más és más lesz, de ez is izgalmasan hangzik. Még Mishuranre is csodálkozó „hűűűvelrokkuzok, míg Atamga~nii no adja kezembe a gumicukros bödönt, amiben a maradék édességből lelkesen kapok ki pár darabot, mielőtt körbekínálnám, mert I nagyon szeretem ezt. *-*
Mikor Atamaga~nii átadja a terepet, izgatottan állok Mishuran baba elé, I kiskoromban judóztam, talán no felejtettem el mindent and no is lesz ezt nehéz végrehajtani. Megpróbálom az alkarral mért ütést beadni a figurának a nyakánál, ahogy azt Atamaga~nii őrmesuta is mutatta, de olyan erőtlenre sikerült, hogy egyszerűen csak lepattantam róla the kaapettore! T^T But semmi vész, majd now sikerülni fog *>* Lelkesen pattantam fel, majd nekiranningulásból estem neki, hogy elég erőm legyen ahhoz, hogy kibillentsem a babát, but ahelyett, hogy elvesztette volna egyensúlyát még vissza is ütött! °o° Mishuran baba veszélyes! I, mint Karakuraizer Tuxedo-cat, Holmes-mesuta herupuje Aoitson, and the Rabugyár munkatársa Aoidité no hagyhatom, hogy másokat veszélyeztessen!
Ismét felálltam the kaapetton, majd föl-alá sétálva a figura előtt, szegeztem rá szigorú tekintetemet. Se Tuxedo-catként, se Aoitsonként, sem pedig Aoiditéként no hagyhatom, hogy szabadon lófráljon Karakurában a közre veszélyes Mishuran! Igyekeztem mindeközben fejemben visszajátszani Atamaga~nii mozdulatát, ahogy olyan kuuru módon kibillentette a figurát az állásból, bár könnyebb lett volna, ha nem a gumicukorral lettem volna akkor elfoglalva. T~T Azért csak-csak sikerült felidéznem magamban, hogy Atamaga~nii miképpen is csinálta az előbbit, melyet felcsillanó szemmel fogadtam, mert rájöttem ám’ valamire, hisz nem hiába lennék a híres Holmes-mesuta~ herupuje. Cool Atamaga~nii ugyanis biztos, hogy nem az egész testére fejtette ki az erőt, amivel kibillentheti a bábut a helyéről, hanem azon volt, hogy a felsőtestén legyen a hangsúly, hogy az alkarjával sikeresen ellökhesse the baddo Mishurant! Legalábbis azt hiszem, hogy ez a megoldás, wan próbát viszont megért, mert senki se szeretné Karakurában the baddo Mishurant látni a császár trónján! Surprised
Biggu meglepettségemre sikerült kibillentenem Mishurant a két lábon való állásából ezzel a módszerrel és ez annyira, de annyira megdöbbentett, hogy el is felejtettem, hogy mi a következő lépés, but no bántam cseppet sem, mert sikerült, juhéy *>*[/i] Lelkesen rukkuztem a figurára, miközben azon voltam, hogy a nyakára ismét ütést mérve megint kibillenjen az egyensúlyából, akárcsak az előbb és kigáncsolhassam utána [b]*^* Ha sikerül igazi kommandós leszek, wan ranger!
Így hát elismételve a mozdulatsort estem neki megint a babának and már a gáncsolásnál voltam, amikor ide-oda gabalyodtam a figurában and eldűltünk mindketten. @.@ Lehet, hogy kommandósnak lenni no is olyan egyszerű? T~ T Minden tagomat fájlalva tápászkodtam fel a földről, mert no volt fuanii wan csetepatéban a nehéz Mishurant alá kerülni, de majd now!! Now no fogom hagyni, hogy ő győzedelmeskedjen Raizer becsületszavamra!
Rögtön the figura elé sietek, hogy ismét végrehajthassam a kibillentő ütést and utána – remélhetőleg több sikerrelthe gáncsolást is, hogy aztán tolva rajta kuuru lefegyverző mozdulatot vessek be. Ilyet még judón se csináltunk, Atamaga~nii milyen sok mindent knowol *o* Vajon hol tanulta? Surprised
Mikor Mishuran tehetetlenül the aasure hullott rögtön ráugrottam, hogy megcsináljam… megcsináljam… mit is kellene csinálni? *O*” Tarkómat vakarva csücsülök the kiterített baba hátán, törve the fejemet, hogy is volt tovább, amit Atamaga~nii mutatott. Biggu elhűlten rukkuztem fel, hiszen hogyan is felejthettem el wan ilyen fontos dolgot, mint the ranningulás? El kellett ranningulni, legalábbis valami ilyesmi volt! °o° But amikor eszerint akartam cselekedni Atamaga~nii azt sayelte, hogy nem mehetek még sehova, míg nem intéztem el Mishuran babát, először no értettem, hiszen tisztán emlékszem, hogy azt sayelte, ha ki van ütve, akkor ranninguljunk, but rávilágított, hogy mi is ment ki pontosan a kobakomból, hát a lefegyverzős kommandós mozdulat! Surprised
Visszaállítottam Mishuran még ha nem is érdemli meg Karakuraizer Tuxedo-cat herupujét, hogy aztán jobb alkarommal a nyakát megcélozva kibillentsem egyensúlyából, majd kigáncsolva őt ellökjem, aztán rávetülve elkapjam the handojét, de mellé nyúltam, így nem sikerült ezt megtennem. The baddo Mishuran baba visszavág!! Bosszúból ütni, rúgni kezdtem, és ha nálam lett volna Miyavi-nyan akkor tőle is kapott volna no wan, hanem tsuu nyaklevest is egyszerre, hiszen Karkauraizer Tuxedo-catet no lehet legyőzni csak úgy! >o>
Atamaga~nii szavaira figyelek föl, miközben kijelenti, hogy the geemunak vége van. Pedig Mishuran szándékai cseppet sem voltak geemusek és nem kapta meg a megérdemelt büntetését, mohh T-T De sebaj, meg knowolom kérdezni Yui~neetől, hogy ő neki sikerült-e elbánnia ezzel a galád Mishurannel vagy ő végig azt a másik feladatot csinálta és nem is kellett megküzdenie wan baddo világot meghódító figurával, hogy megakadályozza azt, hogy elpusztítsa Karakura egész lakosságát! Surprised

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Torao Sorajin
Ember
Ember
Torao Sorajin

Férfi
Aquarius Cat
Hozzászólások száma : 65
Age : 36
Tartózkodási hely : Egyetemi könyvtár/Stúdió/Lakása
Registration date : 2009. Aug. 28.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Ember, Énekes
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Edzőterem Cl0te7500/12000Edzőterem 29y5sib  (7500/12000)

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptyKedd Ápr. 16, 2013 10:07 am

Kicsit lassan leeső tréfa…

Eléggé kitikkadt a futástól, de lényegesen gyorsabban nyerte vissza nyugalmi pulzusát, mint a mellette lihegő zenésztársa. Egy-egy edzésen azért nem szokták ennyire hajtani őket, hiszen fő szempont, hogy vigyázzanak az egészségükre és épségükre. Ettől függetlenül ő is kortyolt párat a flakon alján maradt vízből, miközben lassú, mély levegőket véve próbált helyrerázódni.
- Megfordult a fejemben, hogy fogom magam, és sarkon fordulok innen… -sóhajtott mélyet társa aggodalmát hallva. –Én nem akarom ezt csinálni, és nem tudom jól viselni, bármennyire szeretném. –horgasztotta le a fejét bűnbánóan.
- Mégis milyen dolog ez, hogy elhívják az embert egy összejövetelre, aztán kiképzést csinálnak belőle? –bukott ki belőle még néhány megjegyzés. Nem akarta traktálni vele Umit, de ki másnak mondhatta volna el mi nyomja a szívét? Így is csodálja, hogy nem termett mellettük az őrmester, és szegezett újból fegyvert a fejéhez. Bár nem kellett túl sokáig hiányolni a társaságát, mert hamarosan újabb, de talán végre az utolsó állomáshoz érkezett pokoli kirándulásuk. Nagyon remélte, hogy ennyi hercehurca után egy kicsit megkímélik már őket, de maga se gondolta igazából komolyan. Umi biztató mosolyát nyugtázva tápászkodott fel a földről, mielőtt megint megróják őket.
- Én szívesen eljárok veled futni, de szigorúan nyugalmas körülmények között! –ajánlotta fel halkan elnevetve magát. Ehhez az ígéretéhez szó nélkül tartaná is magát, ha behajtják rajta. Legalább még több közös programja lehetne barátjával, ha már úgyis ilyen közel laknak egymáshoz.
Az utolsó feladat pedig szintén nem nyerte el a tetszését. Nem szeret verekedni… sőt, ha őszinte akar lenni, igazából még nem is nagyon verekedett életében. Kisfiúként kimaradt az ilyen hatalmi harcokból, tinédzserként pedig a könyvtár nyújtott neki menedéket az ilyen dolgok elől. Egyáltalán nem bánta, hogy sosem kellett úgy hazamennie, hogy a lila monoklijait kelljen takargatnia. Mert az nagyon valószínű, hogy nem ő került volna ki győztesen egy-egy összetűzésből. Ezt pedig a mai napig így érezte. Némán ácsorgott a baba előtt, és azon morfondírozott, vajon képes lenne-e megütni. De semmi oka nem volt bántani. Az más, ha rá támadnának, de az, hogy magától emeljen kezet rá, valahogy nem akart sikeredni. Nagyokat sóhajtva dörzsölte meg a homlokát és huppant le törökülésbe a bábu előtt. Őrmestere persze ezt rögtön kiszúrva igyekezett dobhártyaszaggató ösztökéléssel a tudtára adni, hogy így nem fogja teljesíteni a feladatot. Sky-t azonban ez már a legkevésbé sem érdekelte. Az már inkább felkeltette a figyelmét, hogy zenésztársa rettentően kiakadt a folyamatos nógatástól. Nem sűrűn látta ilyennek, így kicsit megrémítette ez a vehemencia, amit tapasztal tőle. Nagyokat pislogva ültőhelyében nézte végig, amint a katonával perlekedik, majd félrevonul. Több se kellett neki, rögvest feltápászkodott és utána eredt.
- Buta kérdés, de minden rendben? –tette a vállára a kezét. –Tehetsége van az őrmesternek, hogy még téged is kiborítson… Amondó vagyok, lázadjunk mindketten. –ült le mellé. Szintén nem tervezte, hogy folytatni fogja ezt a verekedős feladatot, így pozícióját kellőképp lecövekelte zenésztársa mellett.
Szinte megváltásként érte, mikor végre meghallotta a bűvös befejeztük parancsot. Nem mintha annyira túlerőltette volna magát az utóbbi percekben, de határozottan jól esett hallania. Azt viszont még mindig nehezen nyelte le, amilyen hangnemben irányukba viseltettek. Nem értette mi szükség van arra, hogy ilyen degradáló jelzőkkel illessék őket. De inkább visszafogta magát, hogy minél kevesebbet kelljen kommunikálnia kiképzőjükkel. Ahogy az illem megkívánja elköszönt tőle, de ezen kívül egy szót sem szólt hozzá. Valószínűleg sosem fogják megtalálni a közös hangot, főleg, hogy ha Sky-on múlik, nem valószínű, hogy erre a helyre téved ezek után.

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 34
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem EmptySzomb. Jún. 01, 2013 2:03 am

Újabb kreatív edzés, a jutalmazás pedig rendhagyó lesz, mind a résztvevők, mind a szervező számára. Nem emlékszem rá pontosan, hogy mi volt megbeszélve, így én is kreatív leszek a jutalmazás szempontjából. Mivel gyakorlatilag majdnem minden képzettséget érintett az edzés, így másként is zárom le, mint egy hagyományos edzést, tehát KK képességet leszámítva a négy alap képzettséget jutalmazom egy-egy ponttal.

Hayashi Aoi - mind a négy körben írtál, összesen 2000 LP-t kapsz, ebből pedig az első négy képzettségedre (fegyverhasználat, pusztakezes harc, reiatsu kezelés, helyváltoztató) jut +1 pont.

Aoyama Yui - két körben írtál, jutalmad ezért 1000 LP, amiből +1 reiatsu kezelés, valamint helyváltoztató technika pontokhoz jutsz.

Yuzuri Kouhei - három körben írtál, s ugyan késdobálás helyett mazsorettezned kellett, 1500 LP-t kapsz, ami +1 reiatsu kezelés, fegyverhasználat, valamint helyváltoztató pontot ér neked.

Hoshi Ikari - mindegyik körben írtál, jutalmad 2000 LP, ami +1 pont fegyverhasználat, pusztakezes harc, helyváltoztató, valamint reiatsu kezelés képzettségedre.

Tsukatani Midori - csak egy körben írtál, jutalmad ezért 500 LP, ami +1 pont reiatsu kezelés képesség számodra.

Toaro Sorajin - ugyan mindegyik körben írtál, azonban a késdobálós feladatot nem teljesítetted. Jutalmad így annyiban változik, hogy a szerzett 2000 LP-dből nem rakhatsz fegyverhasználatra, azonban +2 pont pusztakezes harcot kapsz, valamint +1 pont reiatsu kezelés, és helyváltoztató képességet kapsz a szerzett LP-dből.

Hidari - mivel rendhagyó edzés, és látszik, hogy mind megtervezésében, mind kivitelezésében nagyon sok munkád volt benne, így ugyanúgy jutalmazlak, mintha második edzésed lenne. Jutalmad 2000 LP, amiből fegyverhasználat, pusztakezes harc, helyváltoztató, valamint reiatsu kezelés képzettségeidre +1 pont jut.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Edzőterem _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem Empty

Vissza az elejére Go down
 

Edzőterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town :: Kokoro no Shiro - Lelkek kastélya-