HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Kantin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 27
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

TémanyitásTárgy: Kantin   Pént. Jún. 18, 2010 5:17 am

Itt fogyaszthatják el a bentlakók a reggelit/ebédet/vacsorát. Óriási, körülbelül olyan nagyságú, mint az előcsarnok - ha nem nagyobb. Csodálatos kilátás nyílik innen a hátsó kertre, mely sokkal szebben ki van alakítva, mint az első kert.

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 28
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
33500/40000  (33500/40000)

TémanyitásTárgy: Re: Kantin   Kedd Júl. 06, 2010 1:31 am

Úgy döntöttem, hogy ma az egész napomat itt töltöm, ha már délután egyébként is egy előadást fogok tartani a különleges képességek tudományos oldaláról, és szétnézek egy kicsit a kastélyban. Igazán hangulatos épület, bár jobban tudnám értékelni a művészetet a reál-beállítottságú fejemmel. Ettől függetlenül egy magamfajta kutatónak ez a hely aranybánya, ráadásul olyan, ahol nem is kell kiásni a rögöket vagy kimosni őket a vízből. Lényegében bárkivel szembetalálkozom, az szinte garantáltan vagy quincy, vagy esper. Ugyan van olyan is, aki csupán a túlvilági lényeket képes látni és mondjuk kénytelen karddal vagy egyéb fegyverrel harcolni ellenük, de a legtöbb emberben kifejlődött valami képesség. A legtöbb időt az edzőteremben töltöttem el a délelőtt folyamán, ahol jó néhány esperrel beszélgetésbe elegyedtem, illetve számos jegyzetet készítettem az általam látott erőkről. Jártam már az előadóteremben is terepfelmérés és az anyagom ellenőrzése céljából. Tulajdonképpen egyetlen hely van, ami engem érdekel és még nem láttam: a könyvtár. Félek, hogy ha oda belépek, akkor minimum egy hétig ki se jövök onnan és be akarok majd ide költözni T.T Pedig nem lenne praktikus itt élni, eléggé félreeső helyen van a városhoz képest és viszonylag sokáig tart ide eljutni. No nem nekem, aki két-három másodperc alatt "futja" a százat a képességének köszönhetően, de azért mégis kényelmetlen lenne innen bemászkálni Karakurába. Most éppen viszont éhes vagyok, szóval ha már itt vagyok, muszáj meglátogatnom a kantint és megnézni milyen kosztot is kapnak azok, akik valóban itt élnek, mert a körülmények úgy hozták. Elég bőséges a menü, többféle egytálételből is lehet választani. Remélem az ízük is olyan, mint a külsejük, és nem fordítottan arányos a dolog mint mondjuk az én főztömnél >.> A választásom végül a yakisobára esett, lévén azt viszonylag ritkán eszem. Már csak egy helyet kéne találni, ahová le tudok ülni, ami nem ígérkezett túl nehéz feladatnak, hiszen nem volt éppen zsúfoltnak nevezhető az egyébként gyönyörű, bár kicsit talán szürke terem. Szétnézve az ebédlőben megakadt a szemem egy nagyjából korombeli, magányosan falatozó srácon és a látványa automatikusan eszembe juttatta azt, amit onee-chan mondott nekem legutóbb. "Bármennyire is szeretnék, már nem tudok mindig melletted lenni. Itt az ideje találnod valakit, aki megkaphatja a felém irányuló szereteted egy részét. Felnőtt nő vagy, ha rokonszenvesnek találsz egy fiút, ne merd még egyszer azt gondolni, hogy a munkád fontosabb." Jó, persze, azt még Kotomi se tudja hogy nem azért nem akartam kapcsolatba bonyolódni, mert munkamániás vagyok, hanem azért, mert félek attól, hogy ha valami bajom esik, valaki ugyanazt a keserűséget fogja átélni amit anno én. Márpedig eddig majd' minden nap veszélyben volt az életem köszönhetően az ostoba, önző, és mint kiderült, teljesen felesleges bosszúmnak, amit immár magam mögött tudhatok. Na jó, majdnem, annak a shinigaminak, aki nem tudott jobb megoldást találni a gyilkolásnál még mindig képtelen vagyok megbocsátani. De onee-channak talán igaza van, és tényleg el kéne kezdenem a hétköznapi életet... már amennyire ez lehetséges úgy, hogy egy "picivel" több elektromosság futkorászik bennem, mint egy átlagemberben. Szóval most odamegyek ahhoz a fiúhoz, leülök mellé és beszélgetést kezdeményezek. Ahogy mindig, ebben semmi különös nincs. Ő is esper, én is esper vagyok, rögtön van egy közös témánk, nem? De... nem ez nem jó, ha ezen a vonalon indulok el, akkor úgy fogom kezelni mint bármelyik kutatási alanyomat. Valami ötlet után kutatva lassan keringeni kezdtem a srác asztala körül, kezemben a tálcámmal, mint valami műhold. Észre se vettem eleinte, mit csinálok. Jajjmár, mit problémázok itt, miért nem tudok egyszerűen odamenni hozzá? Mély levegőt vettem és ezen elhatározásomat kihasználva a pár perces intermezzo után végre odaléptem az asztalhoz.
- Eto... üdv... u-ugye szabad?
Kérdeztem zavartan, és bizonytalanul leültem. Nem mertem belenézni a szemébe, szóval jobb híján a tányéromat szuggeráltam. De a tészta nem fog helyettem megszólalni, nekem kell. Legyűrtem a gombócot a torkomban egy nagy nyeléssel és folytattam.
- A-anou... sz-szép... időnk van. Nemde?
Istenem, miért ilyen hülye témát találtam? És miért nem tudok hebegés-habogás nélkül beszélni? És miért nem tudok ránézni? És miért markolászom a szoknyámat? Egyáltalán miért húztam össze magam, mintha félnék valamitől? Remélem nem pirultam el, már csak az hiányozna.

______________


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zed
Ember
Ember
avatar

Male
Gemini Snake
Hozzászólások száma : 12
Age : 28
Tartózkodási hely : Natsukinál
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
3000/7000  (3000/7000)

TémanyitásTárgy: Re: Kantin   Szer. Júl. 07, 2010 10:52 pm

Kurva szarul indul ez a nap! Aludni se hagyják már az embert! Nem elég, hogy nehezen tudtam elaludni, meg már a reggeli kakaskukorékolás előtt kiráznak az ágyból, ráadásul egy olyan hülyeség miatt, mint valami előadás a Raionban. Hát előadásozzanak, ki a francot érdekel? Eddig se voltam egyen se, nem vágom, minek kéne most elmennem. Ez is Natsuki hülyesége, hogy "lépj be a Raionba!". Tökéletesen megvoltam Raion nélkül eddig is, és ezután is meglennék, de a Főorvos asszonynak pattognia kellett ugyebár...mindegy, most má' megyek, ha felkeltem. Szóval ideje lenne felkelni, mert eddig azzal voltam elfoglalva, hogy a sárgaföldig oltottam Natsukit és ordibáltam ki neki a konyhára amiért képes volt hajnalban felébreszteni. Még jó, hogy ma nincs suli, meg edzés, szóval remélem hamar szabadulok abból a bolondokházából és kempelhetek itthon egész nap. Natsuki meg majd megfizet ezért. Majd ha gyanútlanul tusol valamelyik este, bár fehérneműje véletlenül el fog tűnni, és a ház legérdekesebb helyein lesznek felaggasztva. Legalább a reggeli normális, szerencséje is van, különben leordítanám a fejét, az tuti. Legalább a tükörtojás-szalonna kombóval most elhalasztotta, de úgyis van mindig valami indok arra, hogy elkezdjünk kiabálni. Kaja után rohadt morcos kedvemben indulok el otthonról, mert a tököm ki van most, de nagyon! Még cigizni sincs kedvem. Persze Natsuki meg ott fog terpeszkedni egész nap, mert Ő megteheti...de még ráfázik erre. A kastély előtt teszek egy kitérőt a helyi kisboltba, mert hirtelen megéheztem valami édesre, szóval vettem pár szelet csokit, és úgy folytattam az utat, ami amúgy elég hosszú, mivel a tetves kastély a város másik oldalán van, tök jó. Jó órába telik ugyan, de végül megérkezek a létesítményhez. Kapuőr megkérdi, hogy mit keresek itt, mire azt válaszolom, hogy "Anyádat!", aztán további néhány perces diskurálás után végre sikerül bemennem a kastélyba. Mégis mi a rákot keresnék itt? Tök jó, hogy most járok itt először, szóval fogalmam sincs, hogy merre kell menni. Rohadtul nem segít az se, hogy minden tele van sövénnyel. Valaki nagyon jól szórakozhatott, mikor építette ezt az egészet, remélem találkozom vele, és fellebegtethetek valamit a hátsó felébe. Az ajtót nyitó akárki is megkérdezi, hogy mi járatban vagyok...komolyan, mi a francot keresnék egy olyan helyen ami az olyanoknak lett kitalálva, mint én? Próbálok érthetően, a lehető legkevesebb szitokszóval válaszolni az alaknak, hogy ide jöttem, ebbe a házba, mert délután lesz valami cucc, amire kíváncsi vagyok. Francokat vagyok kíváncsi, Natsuki kíváncsi rá, csak lusta volt eljönni...-.-
És itt jön az a pont, ahol végképp sikerül elvesztenem a béketűrésem. Senki se mondta, hogy délután lesz a rohadt előadás! Én meg itt vagyok már kora délelőtt! Most mi a francot csináljak?! Dühömben már nem tudom mihez kezdjek, szóval nagy fújtatások közepette elhúzok a kantin fele, mert ennem kell valamit, mielőtt eldurvulna a helyzet. Meg se nézem, mi az, amit kérek, csak rábökök valamire, hogy adják, és már meg is kapom, majd gyorsan elhúzok egy közeli asztal felé, és elkezdem tömni a fejem. Jobb, ha most senki nem szól hozzám, mert nem vagyok olyan idegállapotban. Épp egy palacsintát zabálok, mikor már úgy érzem, hogy úgy ahogy lenyugodtam, szóval felemelem a fejem és körbe nézek. Valami csaj itt toporog a közelemben, mintha nem tudná eldönteni, hogy hova üljön le. Kezd felhúzni, hogy ne körözzön már, hanem üljön le, mikor végre leül...hozzám. Hirtelen rágni is elfelejtek, szóval számból kilóg az éppen bent lévő palacsinta vége, úgy nézek a csajra. Szép idő van...rohadtul...ezért ült le elém, hogy az időről beszéljen? Na jó, szuszá...
- De.. - hangzik a tömör válasz. Mégis mit mondhatnék? Amúgy se vagyok most abban a szociális kedvemben, de azért elkezdek agyalni valami témán, ha már leült ide.
- Zed vagyok.. - nyögöm be végül. Nem jutott hirtelen jobb az eszembe, szóval elmondtam a nevem. Ha nem tetszik neki, majd megmondja, aztán kiderül, mi lesz tovább.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 28
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
33500/40000  (33500/40000)

TémanyitásTárgy: Re: Kantin   Csüt. Júl. 08, 2010 2:22 am

A bennem megfogalmazódó tucatnyi kérdésre csupán egyetlen válasz létezett: zavarban voltam. Azt hiszem nagyon... Persze, ez is Kotomi hibája, ha nem tömi tele a fejemet hülyeségekkel, akkor biztosan ez a beszélgetés is olyan lenne, mint a többi. Odalépek, bemutatkozom, elmondom miért jöttem és máris sínen vagyunk... általában, hiszen mindig vannak olyanok akik nem állnak a tudomány szolgálatába még a két szép szememért sem. De most onee-chan miatt nem az jár a fejemben, hogy előkapom a jegyzetfüzetemet és képességekről kezdek el kérdezősködni, hanem hogy ismerkedni akarok... úgy... De hogy? Surprised Mert biztos nem úgy kéne, hogy felteszem a világon létező legrosszabb témát indításnak... Nem csoda, hogy ő is morcosan reagált... Ideülök hívatlanul aztán bugyutaságokat kérdezek. Hogy én mekkora tökfej vagyok! T_T
- Öhm... Dr. Sakai Hitomi! Yoroshiku onegai...shimasu...
Kaptam fel a fejem a bemutatkozás hallatán, aztán tekintetemet gyorsan visszatereltem a tányérom megnyugtató látványára. Még midig nem mertem ránézni, mintha az összes bátorságot kiszívták volna belőlem. Ráadásul doktorként mutatkoztam be, holott a titulusomat nem szoktam használni, csak ha valami hivatalos helyre megyek.
- Eto... ne haragudj, hogy így idepofátlankodtam, csak... olyan magányosnak tűntél, meg én is magányos vagyok, szóval úgy gondoltam, hogy ehetnénk... e-e-együtt!
Kezdtem el némileg hadarva magyarázkodni, de a mondandóm második felét már garantáltan fülig pirulva mondtam Embarassed Egyébként igazából eredetileg tényleg enni jöttem, és a gyomrom hangos morgolódása fel is hívta rá a figyelmem, hogy a yakisoba nem dísznek van előttem. Némi szerencsétlenkedés után sikerült az evőpálcikát is kettészednem, így már semmi akadálya nem volt annak, hogy meg tudjak ebédelni. Azzal a gondolattal láttam neki az étel elfogyasztásának, hogy remélhetőleg sikerül megnyugodnom tőle, vagy ha nem is, tele szájjal biztos nem fogok csacskaságokat összehordani. Az étel szerencsére nem csak jól nézett ki, de rendkívül finom is volt, irigylésre méltó dolga van az itt élőknek, ha minden nap ilyesmit ehetnek.
- Esetleg a délutáni előadásra jöttél? A-azért kérdem, mert még nem láttalak itt, szóval gondolom nem itt laksz...
Kérdeztem még mindig kissé bátortalanul, próbálva valami életet lehelni a társalgásba. Az összes bentlakót volt szerencsém már legalább látásból ismerni, köszönhetően annak a rosszemlékű hónapnak, amit eltöltöttem itt a tolószékemhez kötve. A Club Torture-ben történtek után a Raionba menekültem a világ elől, elvégre itt nem néztek rám úgy, mint valami selejtes kacatra. Itt mindenki tudja, milyen az, ha cirkuszi látványosságként tekintenek az emberre. Mondjuk az engem cseppet sem érdekelt, hogy mit gondolnak mások, amikor látják, ahogy a képességemet használom, mert az én döntésem a használata. Azonban, ha azért kapok lesajnáló tekinteteket, mert tolószékes vagyok, az a végletekig fel tud dühíteni, hiszen nem az én hibám. Egy pillanatra megráztam a fejemet és mosolyt erőltettem az arcomra. Nem ez a legjobb időpont a szerencsétlenségemen agyalni, ráadásul most már úgy érzem valamelyest helyrezökkent az életem azzal, hogy Kotomit visszakaptam a Sorstól.


______________


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zed
Ember
Ember
avatar

Male
Gemini Snake
Hozzászólások száma : 12
Age : 28
Tartózkodási hely : Natsukinál
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
3000/7000  (3000/7000)

TémanyitásTárgy: Re: Kantin   Vas. Júl. 11, 2010 12:19 am

Tök jól kezdődik a beszélgetés. Leül mellém egy csaj, aki elkezd az időjárásról beszélni. Persze párszor már megesett, hogy ugyanígy leült elém valaki, csak az nem az időjárásról kezdett beszélni, hanem egyből belefogott a témába. Az más, hogy utána ki dobtam, mivel francnak se kellett, ugyanis bányarém volt, és fogalmam sincs azóta sem, hogy jutott eszébe egyeltalán hozzám szólni, de jó, mindegy. Mióta szétváltunk Akiyoval, nem igen csinálok semmit. Többnyire tanulok, vagy épp edzésre megyek, vagy Natsukival csinálunk valami baromságot valahol Karakurában. Ezzel szoktak telni a napjaim, és igazából nem is igen bánom, legalább kicsit egyedül vagyok. Nem zavar az egyedüllét, tíz éves korom óta gyakorlatilag egyedül vagyok, megszoktam a magányt, lehet részben ezért is vagyok olyan, amilyen, de leszarom más véleményét, ha valakinek nem tetszik, menjen az ombudsmanhoz sírni, vagy mondja a szemembe, de azt nem fogja megköszönni, amit kap! Na mindegy, úgy tűnik, hogy a mai nap már nem leszek egyedül, vagy legalábbis egy ideig, mivel társaságra leltem, vagyis inkább a társaság lelt rám, én nem szoktam keresgélni. Hitomi -közben kiderült a csaj neve is- mintha kicsit ideges lenne. Nem vágom, miért kell a közelemben idegesnek lenni. Nem szoktam én idegbeteg lenni, csessze meg! És kifejezetten idegesít, ha valaki feszeng körülöttem.
- Dr? Valami nagy fejes vagy valahol? - kérdek vissza miután leesett, hogy volt egy "Dr." előjel a neve előtt. Sosem gondoltam volna, hogy a doktor csajok is lehetnek rámenősek, bár aztán ki tudja! Azt aláírom, hogy az egyetemen is van jó pár helyes kis dokicsaj, de azok kb már attól elsírják magukat, ha rájuk nézek, nem hogy hozzájuk szólok. Furcsa mód a csaj állandóan a kajájával szemezget, ahelyett, hogy rám nézne. Ebből én arra következtetek, hogy a kaja jobban néz ki, mint én, azt meg utálom!
- Pedig remekül elpartizgatunk a palcsintáimmal...- morgom az orrom alatt, majd szusszantok egyet.- Ehetünk együtt, felőlem. - veszem kézbe az egyik palacsintát, majd leharapom a "fejét". Míg mindenki fogyasztja a kajáját, elég kínos csönd áll be, azt pedig megint csak nem szeretem. Hajlamos vagyok felhőzni magam rajta, ha egy társaságban nagy a csend. Végül csak megszólal Hitomi, bár a hangja még mindig úgy hat nekem, mintha attól félne, hogy leharapom a fejét, mielőtt befejezi, pedig én nem vagyok olyan. Ok nélkül nem bántok senkit. Bár az új téma hallatán idegesen felhorkantok, mivel még élénken él bennem Natsuki reggeli akciója. Tuti, hogy vissza fogja ezt még kapni.>.>
- Jahh oda! A lakótársam elküldött, merthogy őt nagyon érdekli, csak nem ér rá, ezért kellett korán kelnem! - magyarázom a dolgokat nagy elánnal. Lehet, hogy Natsukit érdeklik az ilyen hülyeségek, de engem nem.
- Te is oda jöttél? Nem tudod, miről lesz szó..? - kérdem meg a Lányt, ha már így felhozta a témát, legalább tudni fogom, hogy miről van szó. Közben hozzákezdenék a harmadik palacsintához is, de be kell látnom, hogy már jól laktam, szóval már nem kell. Így jobb híján felemelem a mutató ujjam az étel irányába, mire a palacsinta szelet először megremeg, majd felemelkedik a levegőbe és elkezdek pörögni. Ezt többnyire akkor csinálom, ha unatkozok és egyedül vagyok, de most észbe kapok, mivel itt ül előttem valaki, akinek nyilván nem tetszik, ha palacsintát röptetek az orra előtt.
- Bocs, bejönnek néha a hülyeségek! - morgom az orrom alatt, majd visszalebegtetem a kaját az asztalra és várom, hogy rávegye magát a lány, hogy megszólaljon.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 28
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
33500/40000  (33500/40000)

TémanyitásTárgy: Re: Kantin   Kedd Júl. 13, 2010 3:24 am

Így belegondolva, ha hozzám odajönne valaki és így viselkedne, biztos legkésőbb tíz másodperc alatt levágnám, hogy mit is akar és egyből lepattintanám. Jó, mondjuk Zedet talán nem, sőt valószínűleg nem, legalábbis most már nem, mert pár hónapja még minden szívfájdalom nélkül megtettem volna. Akkor még egészen más dolgok foglalkoztattak, olyasmik amiket most már legszívesebben meg nem történtté tennék. A közeli ismerőseim közül még mindig csak Yuu-chan tud a bosszúmról, meg még néhány esper, akiket anno beavattam. Még Kotominak se mertem elmondani, nem akarom elrontani azt a képet, amit kialakított rólam, az meg ugye ki van zárva, hogy valamelyik másik Daitenshi-tagnak kiöntsem a lelkemet, hiszen kábé felkötnének azért, amit tettem.
- Öhm... nem... nem mondhatnám. Genetikus vagyok, egy tokiói kutatóintézetnek dolgozom. Eto.. és... te mit csinálsz?
Éreztem, ahogy lassan áttöröm a saját magam által felállított falakat! Tovább tudtam fűzni a témát, éljen! És bár nem úgy tűnt, hogy a srác repes az örömtől, amiért megzavartam a békés ebédjét, de beleegyezett, hogy együtt költsük el a délidei táplálékunk. Már csak le kéne küzdenem az idegességem valahogy. Meg ezt a kínos csendet, ami beállt kettőnk közé, egyszerűen túlságosan belemerültem a tésztámba abban a reményben, hogy ez majd segít megnyugtatni. És mikor végre ki tudtam találni valamit, az is csak egy ideges reakciót váltott ki Zed-ből T_T Nem kéne ezt nekem feladnom? Nagyon nem megy ez nekem, csak egyre jobban súlyosbítom a helyzetet.
- La-lakótársad?
Kérdeztem szinte már a kétségbeesés határán. Szinte száz százalékig biztos voltam benne, hogy egy lánnyal él együtt, annyira pontosan belepasszolna ebbe az elfuserált próbálkozásba, amire rávettem magam. Persze, arra még nem is gondoltam, hogy Zed esetleg nem is szabad.
- Hátööö... én fogom tartani. - vakartam meg a tarkóm zavartan. - Tulajdonképpen azt szeretném megmutatni az érdeklődőknek, hogy a természetfeletti képességek egyáltalán nem természetfelettiek, hanem meg lehet magyarázni őket a tudomány segítségével. Khm... legalábbis a legtöbbjüket.
Magyaráztam immár teljesen természetesen. A köhintésem már annak szólt, hogy a fiú közben nekiállt a palacsintájával játszani és speciel a telekinézis azok között a képességek volt, aminek az eredetét még nem sikerült felfedezni. Csupán bebizonyítatlan teóriák léteztek a tárgyak mozgási energiájának felerősítéséről.
- Semmi gond, egyáltalán nem zavar, sőt, kifejezetten érdekel a telekinézis... bár te most jobban érdekelsz...
Bukott ki a számon a halkan elmotyogott félmondat, amit eredetileg csupán gondolatnak szántam, mire fülig vörösödtem és pánikszerűen kerestem valami kibúvót.
- Má-mármint... jéé, elfelejtettem magamnak innivalót hozni! Surprised
Tereltem el villámgyorsan a témát és áldom a fejem amiért most gyorsan vágott az eszem. Eredetileg nem akartam italt venni, hiszen az van nálam az előadóban hagyott cuccaim között, és ez most nagyon, de nagyon kapóra jött.

______________


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zed
Ember
Ember
avatar

Male
Gemini Snake
Hozzászólások száma : 12
Age : 28
Tartózkodási hely : Natsukinál
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
3000/7000  (3000/7000)

TémanyitásTárgy: Re: Kantin   Csüt. Júl. 15, 2010 3:53 am

A visszalebegtetett palacsinta rövidtávon a gyomromban végzi, mivel nem volt jó ötlet röptetni, más választásom nincs, minthogy megenni. Natsuki párszor már elmondta, hogy kaját nem hagyunk az asztalon, és ha beledöglünk, akkor is megesszük. Ez azon nagyon kevés dolgok közt van, amit sikerült Neki belém vernie, igaz, megszenvedett érte. Mondjuk ezt eddig csak otthon gyakoroltam, és rám ragadt. Ha egyedül eszem általában ott hagyom a cuccot, ha nem kell. De majd halálra eszem magam egy tetves mcdonalsdban nem? Jobbat érdemlek! Amúgy is..egész jó itt a kaja, szóval nem fogom pazarolni. Na meg, most hogy leült ide ez a Hitomi, kezd érdekessé válni a napom. Bár még erőteljesen él bennem Akiyo dolga...az a ribanc szakított velem, csak mert talált egy jobbat...ráadásul ízlése sincs. Mindegy, túl kell lépni ezen a szaron, szóval itt a lehetőség! Úgy tűnik, hogy nem csak a palacsinták halmazállapotát akarja velem megbeszélni Hitomi.
- Kutatóintézeben dolgozni elég nagy fejes munkának számít, nem? Legalábbis jobb, mintha utcát söpörnél. Nyilván okos vagy! - vonom le a következtetést. Leglaábbis, az én véleményem szerint, az már egy magas állás, ami jól fizet, és nem utolsó sorban rohadt sokat kell hozzá tanulni. Én sose leszek az, nekem jó a sportorvosi. Úgyis ahhoz húz a szívem, más nem igen érdekel.
- Jah! Az. Natsuki, a lakótársam. Kikorunk óta ismerjük egymást. Pontosabban, évek óta..kiskora óta csak én ismerem, Ő akkor még nem ismert engem..mindegy, hosszú történet. Lényeg, hogy vele lakom, vagyis nála. Nem a nőm, a barátom! - magyarázom a dolgot, mivel nagyon úgy tűnik, hogy Hitomi félreértette a dolgot. Még hogy Natsuki az én nőm legyen? Menny már, ekkora hülyeséget rég hallottam! Ő olyan nekem, mint egy húg, a kapcsolatunk nem több, mint testvéri, baráti. Szóval ezt tisztáztuk. Jöhet valami más téma, mert nincs nőm, csak volt, az meg megcsalt, hogy rohadna meg! Ha már itt vagyok, érdekelne, hogy mi lesz ez a szar délután. Mert ugyebár csak el lettem küldve vaktában, még annyit se mondtak, hogy "bú!". Imádom az ilyet!
- Aha, biztos. - bólogatok nagy komolyan a Lánynak. Rohadtul gőzöm sincs, hogy miről beszél, de valamilyen kapcsolatban lehet a képességeinkkel. - Na és az én képességemre mi a magyarázat szerinted? - kérdem Hitomitól, majd akaratommal felemelem a levegőbe a villámat, és kicsit ott tartom lebegni, majd visszaeresztem. Fejem hirtelen felkapom, mikor hallani vélek valami nagyon halkan elmorzsolt mondatfoszlányt, de bemesélem magamnak azt, hogy csak képzelődtem, elvégre nincs olyan szerencsém, hogy máris találjak magamnak valakit. Míg Ő összeszedi a gondolatait, felpattanok az asztaltól és elmászok a közeli pulthoz két kólát venni, majd ezután visszaoldalgok, és átnyújtom az italt. Remélem jót hoztam, én legalábbis imádom a kólát, na de nem a cukormentesen, mert az szar.
- Ha ittál, nincs nem lenne kedved sétálni egyet? Sok idő van még addig a francos előadásig. Nem kell itt ülnünk egész délelőtt! - invitálom a lány egy kis könnyed sétára, majd visszaülök addig, míg elmondja a szerinte lehetséges okokat, illetve megissza az üdítőt. Na meg Én is megbontom a sajátom, és egy húzásra ki is iszom a felét. Úgy tűnik, hogy ez a nap több jót rejt magában, mint az először látszódott reggel!

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 28
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
33500/40000  (33500/40000)

TémanyitásTárgy: Re: Kantin   Hétf. Júl. 19, 2010 11:56 pm

Tulajdonképpen még nem is gondolkoztam el azon, hogy mennyire szerencsés vagyok az állásommal, hiszen betonbiztos a helyem, és amíg mások hosszú-hosszú éveken keresztül szenvednek az egyetemen, hogy aztán túlessenek a munkakeresés tortúráján is, mire elmehetnek egy gyorsétterembe krumplipucolónak, addig nekem még csak meg sem kellett izzadnom, a munka meg az ölembe hullott. Való igaz, hogy az utcaseprőhöz képest "nagy fejes" munkám van, számomra viszont egy ilyen kutatóintézet vezetőségében lenni számít annak. Hiába, ez is, mint annyi minden, relatív.
- Kö-köszönöm!
Csillant fel a szemem a bók hallatán, arcomra pedig bárgyú mosoly ült ki. Kapok én elég bókot, de most mégis másképpen éreztem magam Zed szavaitól. Valahogy... nem is tudom... olyan melegség öntött el tőle, ami nem szokott. Máskor is jól esik, de most különösen boldognak éreztem magam attól, hogy megdicsérték az eszemet. Örömöm azonban hamar tovaszállt, amikor meghallottam a lakótárs nevét. Tudtam hogy lány T_T Egyszerűen annyira nyilvánvaló volt, hogy nem lehet ilyen szerencsém! Ráadásul gyerekkori barát, semmi esélyem sincs T_T Ráadásul most letagadja, hogy a barátnője lenne, ami viszont jelentheti azt is, hogy annak ellenére akar felszedni, hogy van barátnője, meg azt is hogy igazat mond és érdeklődik irántam. De most akkor melyik??? T_T
- Ezt csak azért mondod, mert le akarod tagadni, hogy van barátnőd, ugye?
Szemem villámokat szórt, igaz most még csak képletesen, de ha csak játszadozik velem, akkor garantálom, hogy valóra váltom ennek a mondásnak a jelentését >.> Kész választás elé állítottam, muszáj lesz kinyilvánítania a szándékait! Láthatóan a pofonegyszerűen megfogalmazott magyarázatomat se értette meg teljesen, lehet hogy még egyszerűebben kéne fogalmaznom? :/ És persze arra is rá kellett kérdeznie, hogy mi a magyarázat a telekinézisre. Szerencsére volt időm átgondolni és leegyszerűsíteni a választ úgy, hogy még egy középiskolás is megértse, mert a fiú felpattant és a pulthoz ment, nyilván azért, mert én kijelentettem, hogy elfelejtettem az innivalót. Amíg egyedül maradtam, megpróbáltam már sokadjára is összeszedni magam. Túl sokat idegeskedtem, ha nem nyugszom meg akkor még rosszul is elsülhet ez az egész, azt pedig nem akarom. Zed nem volt sokáig távol, de arra elég volt ez az idő, hogy felfaljam a yakisobám maradékát. Egy mély sóhajjal próbáltam magam megnyugtatni, mikor láttam hogy ismét közeledik az asztalhoz.
- Köszönöm, igazán nem kellett volna.
Mosolyogtam a fiúra. El tudtam volna képzelni jobbat is, mint a kóla, de a szándék a fontos és az udvariasság, ami nyilván Zedben megvolt a kissé nyersnek tűnő modora ellenére is. De az is lehet, hogy csak azért morcos, mert korán kellett kelnie és valójában nem ilyen. Én is másmilyen vagyok, ha nem tudom magam kialudni.
- Ami a kérdésedet illeti... a telekinézisre még nincsen elfogadott magyarázat. Sokak szerint úgy működik, mint a mágnesesség... csak te nem csupán a fémet, hanem minden anyagot tudsz vonzani és taszítani.
Magyaráztam, remélhetőleg elég egyszerűen ahhoz, hogy fel tudja fogni, és demonstrációképpen még a sótartót is a kezembe röpítettem, amikor a mágnesesség szó után tartottam egy kis hatásszünetet.
- De, miért ne? Akár indulhatunk is, inni séta közben is lehet.
Ismét elfogott a boldogság, hiszen sétára invitáltak, az talán már jelent valamit, nem? Nekem legalábbis jól esett. Azonban az örömérzet csak addig tartott, amíg el nem jutott a tudatomig, hogy milyen jelzőt is aggatott az előadásomra.
- Francos... tudod mennyit dolgoztam vele, hogy fogyasztható legyen egy egyszerű laikus számára is??? Milyen alapon becsmérled te mások munkáját? Azért csinálom, hogy könnyebb legyen számotokra is felfogni az erőtök természetét és esetleg ezzel megkönnyítsem a használatát! Baka!
Fakadtam ki vörös fejjel, majd sértődötten elfordultam. Mégis hogy jön ahhoz, hogy lefrancosozza az előadásom csak azért, mert akarata ellenére küldték el. Biztos vagyok benne, hogy neki se esne jól, ha ilyesmi jelzőkkel illetnék azt, amit csinál. Bármi is legyen az. Tényleg, az én kérdésemre még csak nem is válaszolt >.>

______________


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zed
Ember
Ember
avatar

Male
Gemini Snake
Hozzászólások száma : 12
Age : 28
Tartózkodási hely : Natsukinál
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
3000/7000  (3000/7000)

TémanyitásTárgy: Re: Kantin   Vas. Júl. 25, 2010 12:54 am

Mi a francot nem lehet azon érteni, hogy Natsuki nem a barátnőm? A barátom, mintha a hugom lenne, úgy szeretem, de semmi több nincs köztünk. Nem vagyok beteg perverz állat, hogy a saját fogadott húgommal feküdjek össze! Az kéne még csak! Ez olyan, hogyha Hitominak lenne testvére, vele feküdnének össze, omg! Na meg, ott a másik tényező. Touma...valószínűleg előbb halna meg minthogy engedné, hogy Én meg Natsuki, na szóval ezért sem. Na nem mintha félnék attól a gyopitól, de ha már egyszer végre béke van a családban, nem kéne megtörni azt egy ilyen hülyeséggel.
- Nem, Natsuki tényleg nem a barátnőm! Évek óta ismerjük egymást, mint barátok. Nem vagyok olyan hülye perverz állat, hogy a saját fogadott húgommal összefeküdjek! Hogy nézne már ki! - magyarázom nagy hevességgel a tényeket, mer' erről van szó. Bár látszik a csajon, hogy kicsit kivan bukva, de ez az igazság, bassza meg! Nem mondanám, ha nem ez lenne. Ha meg nem hisz nekem, akkor ennyi volt, nincs miért tovább beszélni...nem fogom órákig tépni a számat, hogy elhiggye amit mondok! Amúgy is, Akiyo óta nem is néztem rá még semmilyen nőre. Valahogy nem hiányzott. Meg kellett emészteni, hogy az a ribanc ott hagyott. Márpedig ez még nekem se egyszerű, pedig próbálom minél gyorsabban. Nem mintha nem lettek volna a helyére jelentkezők. Voltak bőven, de nem akartam, mindegyik kis hülye csitri, akik csak azért jönnének, mert jól nézek ki, meg ilyenek. Azt pedig utálom, nem csak jól nézek ki, eszem is van, méghozzá nem is kevés! Egyelőre jó nekem a tanulás, meg a foci. Ezek kitöltik a napjaimat úgy, hogy a nőüggyel ne kelljen foglalkoznom. Amúgy sem vagyok benne biztos, hogy kész vagyok egy új kapcsolatra, aztán ki tudja. Majd meglátjuk, elvégre rajtam múlik, nem igaz?
- Hát ja, nekem minden megy. De van, aki csak a fémeket tudja mozgatni. Azokat csak analfabétának hívom a hozzám hasonló képességűek közt! - nevetek egy jót a saját viccemen, majd egy hanyag mozdulattal felemelem az asztalról Hitomi tányérját. Hát igen, nem mindenki tud olyan dolgokat csinálni, mint én. Persze más meg más dolgokra képes. EZ az elektromos cucc is elég bejövős, legalábbis nekem tetszik. - Amúgy, tetszik a képességed! hasznos az is! Talán jobb, mint az enyém...na persze ezt így nem lehet megmondani. Mindenkié ugyanolyan hasznos, és fontos.
Lehet azt az előadásos dolgot nem kellett volna megejtenem, mivel az egyik pillanatban még boldogan repül az örömtől, a következőben meg kezd felfújódni, mint egy dühös kis hörcsög, vagy valami. Hűha, eléggé kihoztam a sodrából, lehet nem kellett volna? Azért a hangnem nem tetszik, nem szoktam meg, hogy így beszéljenek velem...annak általában durva vége szokott lenni. Sőt, nagyon nem tetszik...kinek hiszi ez magát? -.- Már az se szokott tetszeni, ha csúnyán néz rám valami tahó, nem hogy így beszéljenek velem, ráadásul egy csaj!
- Egyszerű..?! Szóval hülye vagyok? Szóval mindenki hülye, csak Te nem?! Ehh, na cső! - ugatok vissza majd felpattanok a székről, és elhúzok, mint a vadlibák. Nehogymár valaki le merjen engem hülyézni! Szerencse, hogy egy Csajról van szó, mert még mellbe is rúgtam volna, ha pasi...ez kellett még ma. Kezdtem lenyugodni, erre felhúznak megint, tököm! El is húzok kifele a kantinból, aztán a csarnokban megállok fújni egyet. Mindig felhúznak! Mondjuk most hogy belegondolok, ebben az esetben kicsit más a helyzet. Én mondtam hülyeséget, be kell hogy valljam. De túl nagy az egom ahhoz, hogy visszamenjek bocsánatot kérni. Csessze meg, kellett nekem megszólalni! Pedig egész helyesnek tűnt, most meg, ehh! Na jó, tököm, visszamegyek, ha már egyszer én voltam a hülye, de lehet, hogy lőttek ennek az egésznek már. Mindegy...egy próbát megér.
Vissza is indulok a kantinba, ahol még ott ül Hitomi az asztalnál, bár látszik rajta, hogy nem sok választja el attól, hogy letépje a fejem. Ne már, nem akarok itt meghalni, még sok szép év van előttem, és még meg kell nyernünk a csapattal a bajnokságot! Azért odaslattyogok félszegen az asztalhoz és visszaülök a székemre. Néhány másodpercig nagy kussban vagyunk, majd csak rászánom magam a dologra.
- Bocsi...én voltam a hülye. - nyögöm ki végül. Ennyi telik tőlem ,ez van. Ha nem tetszik, akkor felállok és megyek is tovább, nem erőltetem magam senkire...
- A séta még áll...ha még van kedved hozzá... - teszem hozzá még a végére csak úgy mellékesként, mert ha sikerül megbékélni, talán még folytatódhat is a megkezdett diszkurzus!

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 28
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
33500/40000  (33500/40000)

TémanyitásTárgy: Re: Kantin   Vas. Júl. 25, 2010 7:52 am

Jól van, hát jól van, ha nem az, hát nem az. Zed úgy kikelt magából, hogy azt hiszem nyugodtan vehetem felháborodását őszintének. Tehát akkor Natsuki nem a barátnője, hanem a fogadott húga. Jó, akkor ez pipa. Mondjuk ez még nem jelenti azt, hogy tényleg nincs senkije! De áh... nem hiszem el hogy ennyire aggódom emiatt, most gondoltam végig hogy azért tette hozzá azt a félmondatot a végén hogy felvilágosítson arról, hogy nincsen. Reménytelen vagyok, komolyan mondom. Miért pont ilyesmin idegesítem magam? >.> Kicsit megszeppenve bólintottam, jelezve hogy tudomásul vettem azt, amit mondott, és túltettem magam ezen a stresszen is. Elhatároztam magamban, hogy ha kiderül, hogy mégis foglalt, akkor csak egy szimpla beszélgetésnek fogom ezt tekinteni, és kész. Olyasminek amit másokkal is folytatok. Még mindig olyan hülyének éreztem magam, hogy ezt csinálom, nem is vagyok benne biztos, hogy komolyan gondolom. Úgy értem rokonszenves a srác annak ellenére, hogy a modora egy picit nyers, de tényleg, bókolt nekem, hozott nekem inni is annak ellenére hogy nem kértem, meg a bénázásomat is viszonylag jól tűri, és nem küldött még el a francba sem emiatt. Szóval még türelmes is, meg amúgy jól is néz ki, hiszen azért találtam rokonszenvesnek, nem? Persze, a belső a fontos, de az első benyomást mégis a külső alapján tesszük. Ha egy igénytelen, rosszul öltözött kockafej lenne, nyilván eszembe se jutott volna odamenni hozzá, pedig lehet hogy egy tündéri, udvarias és kedves srác, ami a jellemét illeti. Bár úgy gondolom, az igényesség azért jelzi valamelyest, hogy ki milyen, hiszen ha magával sem törődik, akkor mással miért foglalkozna? Márpedig én szeretem, ha valaki figyelmes.
- Szerintem sem lehet különbséget tenni a képességek között. Mindegyik hasznos, csak mindegyik más és más helyzetben. Amíg te bármit le tudsz venni a legmagasabb polcról létra nélkül, addig én tűz nélkül tudok melegíteni például.
Afelett most szemet hunytam, hogy volt egy jókora ellentmondás a szavaiban, hiszen az előbb egy meglehetősen lenéző jelzőt aggatott azokra, akik a mágneses erőteret csak fémek vonzására és taszítására tudják használni. Óhatatlanul is eszembe jutott, hogy hibásan sorolta be a képességek rendszere közé, hiszen ha valaki csak fémeket tud mozgatni, az nem a telekinézishez, hanem a mágneses természetű erőkhöz tartozik, mint részben az enyém. De megálltam, hogy ne javítsam ki, elvégre most nem akartam szakmázni, megfogadtam hogy nem teszem. De az előadásom pont ezért lesz hasznos, mert az ilyesmiket tisztázza. Majd ő is rájön, ha beül rá. Ha (!) beül rá, ezek után. Örültem, hogy otthagy. Igen, örültem, nem akartam látni. Óriási volt a kísértés, hogy utána hajítsam azt a sótartót az asztalról, de mire el is határoztam magam, kézbe vettem és megfordultam, már sehol sem volt, így a dobó mozdulatom félbe maradt.
- Móóóó, igen, hülye vagy! Baka, baka, baka, baka, baka! Meg én is hülye vagyok!
Kezdtem el toporzékolni indulatomban, immár a kijáratnak, majd lecsaptam az asztalra a sótartót egy erélyes mozdulattal, és mérgesen fújtatva levágtam magam az asztalhoz. Nem törődtem vele, hogy mit gondolhat rólam most a többi ebédelő vagy a személyzet. Ááá, hogy lehetek ekkora barom? Miért jövök ki a sodromból ennyire egy ilyen apróság miatt? Biztos nem úgy értette, ahogy ő is félreértett engem. Egyáltalán nem úgy gondoltam, hogy okosabb vagyok nála, vagy bárki másnál. Nyilván nem a munkámat akarta kritizálni, csak olyasmire rángatták el, amire nem akart menni, érthető, hogy nem rajong a dologért. Ettől függetlenül lehetett volna a jelenlétemben kevésbé őszinte is, még csak nem is kellett volna képmutatónak lennie ahhoz, hogy ne sértsen meg. Csak azt az aprócska szót kellett volna kihagynia, és máris nincs ez az egész. De most? Ááh, a hülye fejemmel elüldöztem magamtól -.- Hát, szép kis kísérlet volt, gratulálok magamnak >.> Nem való ez nekem, majd szépen kivárom amíg a sült galamb a számba repül. Nő vagyok, nem nekem kell kezdeményezni... Ha nem beszéli tele Kotomi a fejemet ezzel, eszembe se jut, erre most jól leégettem meg felidegeltem magam. Nagyszerű T_T Lépteket hallottam, így felemeltem és a hang irányába fordítottam a fejem. Zed visszajött. Szuper. Gyilkos pillantásokat küldtem feléje, lévén nem volt nálam tükör, hogy magamat utáljam, valakin meg le kellett vezetnem a mérgem. Leült és egy darabig szótlanul bámultunk magunk elé. Reméltem, hogy nem azért jött vissza, hogy megvárja amíg bocsánatot kérek tőle, mert ő volt a főbűnös, igaz én is hülye voltam. Jó, ez is hülyeség, akkor nem jött volna vissza.
- Ne haragudj, én meg túlreagáltam...
Kértem én is elnézést a kitöréséremért, miután kinyögte a varázsszavakat. Jól esett a bocsánatkérése, valamelyest megnyugtatott, ami azért nem ártott, mert tiszta fejjel kellett megtartanom azt az előadást, amihez perpillanat semmi kedvem nem volt. Ha ez így maradt volna, könnyen lehet hogy végig ezen a vitán idegesítettem volna magam és az kihatott volna a beszédemre is. Így talán sikerül addigra teljesen lecsillapítanom magam.
- Azt hiszem most különösen jól esne az a séta.
Sóhajtottam fel, majd felálltam az asztaltól, és mihelyst Zed is megtette ezt, elindultunk kifelé a kantinból. A kölcsönös bocsánatkérés ellenére továbbra is érezni lehetett a feszültséget a beálló újabb csendben, nehéz volt úgy folytatni a társalgást, hogy az előbb, még kígyót-békát kiáltottunk egymásra. Elmémben végigpörgettem az eddigi beszélgetésünk, és végül megtörtem a szótlanságot.
- Remélem... nem veszed tolakodásnak ha megkérdem, de miért egy barátoddal élsz? Esetleg a tanulmányaid vagy munkád miatt kellett elköltöznöd a szüleidtől? Vagy... más az oka?
Kérdeztem óvatosan, mert ezzel akár elég randa témába is beletenyerelhettem, elég csak a saját példámra gondolni. Talán jobb lett volna egy könnyedebb témával folytatni, de úgy éreztem, a savanyú kedvemen nem lendített volna sokat.

______________


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zed
Ember
Ember
avatar

Male
Gemini Snake
Hozzászólások száma : 12
Age : 28
Tartózkodási hely : Natsukinál
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
3000/7000  (3000/7000)

TémanyitásTárgy: Re: Kantin   Csüt. Aug. 05, 2010 8:26 am

Faszán bekezdtük mindketten ezt a témázást, mondhatom. Az elején még úgy volt, hogy talán-talán lesz valami, vagy ha nem is komoly dolog, valami barátságféle csak kikerekedik a dologból, aztán elbasztunk mindent, és úgy tűnik, hogy most már tényleg nem is lesz semmi. Pontosan elbasztam, de ez részletkérdés. Nehogymár én vigyem el az egész balhét! Pedig amúgy én voltam a bűnös, de Hitomi sem volt az az ártatlan bárányka. Most meg itt ülünk kukán, kussban egymással szemben a kantinban, mikor végre rászántam magam, hogy visszamenjek. Sosem voltam nagy bocsánatkérő bajnok, szóval most sem ment valami könnyen, de nem érdekel. A többi, a kajáldában lézengő ember meg még úgy sem érdekel, nézzenek csak. Ha nem tetszik valami, álljanak elém, és elrendezzük személyesen. Eddig nem nagyon volt olyan, aki eddig elment volna, szóval most sem félek. Magukban meg csak gondoljanak, amit akarnak, ki a francot érdekel...Bár a levegő még mindig fagyos, legalább úgy-ahogy kibékültünk, már ha lehet azt mondani arra, hogy két ember kussban ül egymással szemben. Nehéz visszarázódni a már megkezdett beszélgetésbe, és az sem könnyíti meg a dolgom, hogy még mindig idegbeteg vagyok kicsit, bár ezt nem mutatom. A kelleténél kicsit jobban felhúzott az előző dolog, pedig amúgy nem is tulajdonítottam volna neki nagy figyelmet, de mivel már kezdünk belemelegedni a dologba, mégiscsak érzékenyen érintett, hogy beszóltak, ráadásul egy Lány. Na mindegy, túl teszem magam rajta, valami azt súgja, hogy fogok még nagyobb pofonokat kapni az élettől, meg a nőktől is, szóval le van ejtve!
- Mindenki túlreagálta! Húzzunk sétálni! - zárom le végül a témát, és csatlakozom Hitomihoz, hogy elindulhassunk sétálni. Azt hiszem jól jön most egy kis mozgás, hogy lehűtse a fejem, meg amúgy is, jobb úgy ismerkedni, mintha kukán ülnél az asztal egyik végén és a kajádat turkálnád. Csak ez a kurva csönd ne lenne! Rohadtul irritál, hogy nem történik semmi, viszont nem jut eszembe egy olyan dolog sem, amivel esetleg újra beindíthatnám a gépezetet, vagy valami színfélét hozzak a sötétségbe, ami most rajtam meg Hitomin ül. Végül ráerőltetem az agyamra, hogy kezdjen el dolgozni, és találjon valami épkézláb témát, mert ha így halad, csírájában hal meg ez az egész dolog. Bár lehet, hogy az előadás után lenne miről beszélgetni, de az meg nem az ide illő dolgokról szólna, hanem a hozzánk hasonló emberekről. Ha már felkeltettek, és ha már véletlenül összehozott a sors az előadás előadójával, muszáj bemennem, még ha nem is nagyon akaródzik. Annyira bunkó még én se vagyok, hogy ezek után kihagyjam! Épp végre megszólalnék, és felhoznám a "szoktál e sportolni témát", mivel jobb nem jutott eszembe, mikor Hitomi megszólal, és egy olyan témát hoz fel, amivel már évek óta nem volt dolgom. Sajnos most mégis előkerült újra, és valamit kezdenem kell a dologgal, még ha nem is akarok. Arcom pár pillanatra elsötétül, majd visszaerőltetem rá az eddigi állapotát, azaz a közömbösséget. Hitomi érzékeny pontra tapintott ezzel a kérdésével, nem is tudja, hogy mennyire...
- Amiatt élek vele, ami vagyok. 11 éves korom óta egyedül élek. A barátom szülei karoltak fel, és segítették a tanulásom plusz, mivel quincyk voltak, felkészítettek a hollwok elleni harcra is. - mondom kissé halkabban, színtelen hangon. Nem akarom, hogy a Lányon kívül esetleg más is meghallja. Semmi közük hozzá, bár Hitominak sem tudom, hogy miért mondtam el az igazat, könnyűszerrel kamuzhattam volna valamit, de most már mindegy. Nem mindenki élete fenékig tejfel, én megszívtam, ez van. Azóta viszont már rendbe jött úgy-ahogy az életem, szóval nincs okom panaszra. Na, ezek után az a minimum, hogy Hitomi is elmondja szépen az Ő kis történetét, még ha nem is teljes egészében, hanem feltupírozva, nagy vonalakban, de akkor is.
- Most Te jössz! Mesélj valamit az életedről, ha már így elkezdtünk mélyebben belemászni a dolgokba. - nézek a Lányra és megeresztek irányába egy kacsintást. Kezd végre jó irányba haladni a dolog, szóval remélem nem fog semmi közbe jönni, ami megint elcseszheti a hangulatot!

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Kantin   

Vissza az elejére Go down
 

Kantin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town :: Kokoro no Shiro - Lelkek kastélya-