HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Az osztag kertje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 26
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

TémanyitásTárgy: Az osztag kertje   Szomb. Szept. 06, 2008 2:07 am



A hozzászólást Shihouin Yoruichi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Szept. 06, 2008 2:44 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 26
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

TémanyitásTárgy: Az osztag kertje   Szomb. Szept. 06, 2008 2:32 am

Hana Shuuhei Akamoto írta:

Hanae meglepetéséből kiérve Roku sietős léptekkel közeledett felénk.
-Csak azért is letolom...-dörzsöltem össze a tenyereimet.
-De szívtelen vagy!-nevetett Hisagi.-Itt szenvedett a díszítéssel, meg hogy minden a te kegyeidnek feleljen meg...te meg.-
-Csitt!-tettem kezem a szájára egy nyelvnyújtás kíséretében. Hisagi még motyogott valamit,de aztán egy szemforgatás kíséretében megadta magát és elhallgatott.
-Te intézted úgy, hogy ne engedjenek be minket?? Bíztam benne, hogy legalább ma nem fogsz velem viccelődni…-tettem igen hitelesen a sértődöttet.
-Neeeeem, nem én voltam… most egy csepp rossz szándék nincs bennem, miért rontanám el a szép napot? Úgy ismersz, hogy én elrontom az esküvőket?-
-Nem, de… te szoktál ilyen hülye tréfákat kitalálni…-igyekeztem meggyőzően alakítani. Hisagi mellettem, majdnem megpukkadt a röhögéstől, én pedig oldalba bökésekkel igyekezetem rávenni, hogy maradjon csendben. Mire meg akartam szólalni, hogy csak vicceltem...meg nagyon szép lett minden Roku elviharzott.
-Nocsak!-néztem utána.
-Úgy látom rajongója akadt...-röhögött a férjecském igen erőteljesen.
-Na, majd később megdícsérem...-ragadtam kézen a férjem.
-Hova is megyünk?-
-Hanae-hoz!-játszottam a hangommal, mint egy ötéves kislány, aki a nyalókáját akarja megköszönni az anyukájának.
-Jó napot kapitány!-integettem neki.
-Szervusz Hana, Hisagi!-
-Szintén jó napot...-
-Áááá....nagyon szépen köszönjük az ajándékot!-öleltem meg a kapitányt, aki kicsit meglepődött rajta.-Ez eddig a legszebb,amit kaptunk!-gyorsan oldalba böktem a bambuló férjemet.
-Höm...izé...akarom mondani...tényleg nagyon szép gesztus volt, köszönjük kapitány-
-Figyelj egy kicsit oda...-dünnyögtem neki halkan.
-Ejjeee....házas ember!-lépett hozzánk Renji.-Kapitány! Asszonyka!-
a fejemhez csapva kommentáltam, hogy Renji nem lett normálisabb.
-Elrabolhatom a férjed?-karolt át, egy széles vigyor kíséretében
-Persze...de egybe kérem vissza!-
-Hohóó...azt nem ígérhetem meg!-
-Majd jövök!-kaptam egy gyors csókot.-Elnézést kapitány!-ráncigálta arrébb Renji.
-Van egy olyan rossz érzésem, hogy a sárga földig le fogják itatni...-
-Akkor tartsd kézben a dolgokat! Elvégre már a felesége vagy!-kacsintott rám Hanae, egy biztató pillantás kíséretében.
-Meglátjuk...-sóhajtottam nagyot.
-Ááááá...Hana!-kiabált mögöttünk Namie, Kaiennel az oldalán. Persze nem mi lettünk volna,ha nem kezdünk hozzá rögtön beszélni mindenféle dologról. Annyira belejöttem a dologba, hogy azt se vettem észre Kaien elment, Hanae pedig leült enni valamit.
-Hűűű...szépen eltünt mindenki...-
-Úgy fest nem vagy ma itt teljesen...-vigyorgott Namie
-Nem nagyon...-csóváltam meg a fejem.-Segítesz megkeresni a drága férjemet,aki remélhetőleg még nem hulla a sok alkoholtól?-
-Per...-
-Namieee!-jelent meg Kaien igen nagy hévvel.-Nézd ki van ott?-mutatott Ginre,de Namie feje kezdett vörösödni, úgyhogy jobbnak láttam arrébb állni.
-Majd később még beszélünk!-intettem nekik."Merre vannak ezek?"mászkáltam a kertben, szorgosan integetve és fogadva a gratulációkat.
-Szörnyen nézel ki Flúgos néni!-ijesztett meg egy hang,amitől elég nagyot ugrottam.
-Ama...ya!-^^
-Csüccs le!-tolt alám egy széket Yachiru.
-Yachiru!-kapkodtam a fejem és két vigyorgó lányt látva.
-Neked nincs is bekötve a fejed...-jegyezte meg Amaya.
-Hogy?-
-Azt mondják,ha megházasodsz,hogy bekötik a fejedet...-korrigált Yachiru.
-Vagy úgy!-esett le a dolog.-Ezt nem szó szerint kell érteni lányok!Csak úgy mondják az emberek...-
-De miért?-ugrott az ölembe Amaya.Épp azon törtem a fejem,ezt meg,hogy magyarázom el, amikor Kira felém rohangászott.
-Itt vagy!-állt meg előttem lihegve.
-Miért érzem,hogy baj van?!-sandítottan rá mérgesen.
-Nem az én ötletem volt...-védekezett Kira.
-Merre?-kezdett bennem felmenni a pumpa.
-Odakísérlek...-egy bólintással jeleztem,hogy rendben és lepakoltam Amaya-t az ölemből.-Később még beszélünk lányok!-
Kira a kert egy kicsit eldugottabb szegletébe kísért,de már messziről,hallottam,ahogy a társaság ordítozik. Már azóta, rossz előérzetem volt, hogy Renji lett a tanu...hát még most...
-Ojoj!Megjött az asszony!-
-Drágáááám!-dőlt majdnem hátra Hisagi.
-Ja....aj!-csuklott Ikkaku a háttérben.
-Vigyázz a hajamra!-ordibált neki Yumichika,mert rá támaszkodott.
-Helllo Hannnaaa!-integetett Renji mellett ülve Kuro.
-Szép kis társaság...-nevettem el kínomban magam.
-Huppanny ide szépségem!-rántott le maga mellé Hisagi.
-Renji!-kezdtem higgadtan a mondókám.-Muszáj volt már most így leitatnod?-
-Mindenkivel ivott egy kört!-vigyorgott kajánul.-Hány vendég is van?-
-Olyan 50-60...-saccolt Kira mellettem állva,de gyorsan befejezte,amikor ránéztem.
-Deeee....csak olyan tizenegynéhány körön van túl...-
-Fiatal még az éjszaka!-terült ki Ikkaku.
-Nektek...-fogtam a fejem.
-El ne sírd mán magad!-
-Nem én inkább mindjárt megöllek, Renji!-nyúltam utána,de miután ezt Hisagin keresztül tettem,aki addig röhögött miután a hátsómra csapott, hogy sikeresen hátrarántott magával.
-Hö-hö-kezdett el Renji irdatlanul röhögni, és követte mindenki a példáját.-Haggyuk őket kettesben?-vigyorgott kajánul
-Inkább...neee!-vágtam kupán Hisagit miután rossz helyre nyúlkált.
-De a féjed vagyok!-
-Ééééés?-
-Ne kötöszködj,mert a folyosón fogsz aludni ma este...-
-Szerintem Hana-nak igaza lenne,ha be tudta volna fejezni a mondókáját....-vigyorgott mint a vadalma Kuro.
-Részeges társaság...-ültem végre fel Hisagi ölébe,aki igen szorgosan tehénkedett rám.
-Vissza kéne menni...-
-Hehe...hamarabb következett be a szökés...vagy mi az isten.-csapott a levegőbe nagyot Renji.
-Ja, és idáig tartott...-grimaszoltam hevesen.
-Neeeem,ha az én drága feleségem azt monja vissza keel meni,akkor viszameek!-akart volna puszit adni,de elröhögte és inkább a vállamon kuncogott.
-Majd segítek...-
-Ejjen az áruló...most mond meg semmit sem ivott! Még Yumichika is levágott egy pohárral a házasok egészségére!-
-Bizony...pedig ki nem álhatom az alkoholt. Csak még több ráncot okoz...és felpuffadsz...és-
-Elég lesz már!-hadonászott Ikkaku.
Közben én, Kira segédletével felkanalaztam a vihorászó Hisagit.
-Hova?-
-Egy kád hideg vízbe...-
-Sak azt ne!-tiltakozott hevesen Hisagi.-Ti nem jötök?-fordított minket hátra Renji-ékhez.
-Majd ha elfogyott a sake...-
-Addig az asszonykád kezelésbe vesz...akár szó szerint is!-Ha nem a férjemet kellett volna támasztanom tuti szétverek valamit Renji fején.
Szép lassan "botorkáltunk" visszafelé az épülett mögötti urdvarra, ahol az igazi forgatag volt.
-Hopppáááá!-
-Mit hagytál el?-kerestem,ami után hajolni próbált.-Kulcscsomó?-igyekeztem nem elbambulni. Hisagit nekitámasztottuk egy fának, de azért Kira-t mellette hagytam én pedig visszasétáltam a kulcsokért."Jó pár darab...egész SS kulcsait ő cipeli?" Mire megfordultam a daloló férjemet láttam,amint a fától elrugaszkodva igyekszik egyenesen megállni.
-Ejje HÁZAS VAOK!-ordibálta.-Férj lettem...te jó ééég!-nevetett a térdeit csapkodva. Kira és én egymásra nézve bambultunk, hogy ezzel meg mit kezdjünk...-Feleségem van...mojuk mé szerencse...férj és férj? höhö...visszesen hagzik! Édes ejetlenem hol vagy? Hol a feleségem?? Az a gyönyörű virágszájacska...aki ekkora marhának is szeret....SZIVECSKÉM?!-
-Öhm....-kaptam észbe.-Itt vagyok!-siettem gyorsan mellé, mielőtt felborult volna.
-Jaaaj...-ölelt át.-Ééén,úúúgy...de úúúúgy szeetlek!-szorongatott meg jó alaposan, közben jobbra balra dőlöngélve...
-Én is szeretlek! De most be kéne mennünk,hogy egy kicsit észhez térj...-
-Hova? Máris szobára viszel? höhö...-
-Igen...-vágtam rá kínomban,hogy végre célt érjünk már.
-He..helyes! Mejünk!-indultunk el végre megint.
Visszaérve a násznéphez, mindenki nagy szemmekkel nézett ránk, én pedig azt hittem elsüllyedek szégyenemben.
-Befelé!-löktem be majdnem sikeresen az ajtón.
-Az a szobád,ami régen is volt?-
-Igen...-
-Honan tudja?-kapta fel rögtön a fejét.
-Egy osztag...-vágtuk rá egyszerre.
Szépen lepakoltuk az ágyra,amin rögtön ki is terült.
-Bepakolom akkor abba a jeges vízbe...-
-Addig én tartom kint a frontot...Szóljak valakinek?-
-Nem kell...-sóhajtottam nagyot, az idegösszeroppanás határán táncikálva. Némi veszekedés és harcolás után sikerült bepakolnom a kádba....
-Na, meglátjuk magadhoz térsz e egy kicsit...-huppantam le fáradtan a padlóra. "Csak éljem túl a napot bőgés nélkül..."

Kawazoe Hanae írta:

Az egyik asztal mellől figyeltem ahogy Hanéák bevonulnak a kertbe. Igazeközben is akadt egy kisebb nézeeltérés a kapuőrrel,de ez is szerencsésen megoldódott.
*szegény Hana! Látszik rajta hogy nagyon ideges, hát egyhamar még nem szeretnék a helyében lenni* -kicsit elkalandoztak a gondolataim, ám ekkor Hana és Hisagi jöttek oda.
-Jó napot kapitány!-integetett neki.
-Szervusz Hana, Hisagi!-köszöntem
-Áááá....nagyon szépen köszönjük az ajándékot!-ölelt meg Hana, amitől kicsit zavarba jöttem.
-Ez eddig a legszebb,amit kaptunk!-gyorsan oldalba bökte a bambuló férjét.
-Höm...izé...akarom mondani...tényleg nagyon szép gesztus volt, köszönjük kapitány
-Örülök hogy tetszett! -mosolyogtam
Közben Hisagit Renji elrángatta onnan.
-Van egy olyan rossz érzésem, hogy a sárga földig le fogják itatni...-aggódott Hana
-Akkor tartsd kézben a dolgokat! Elvégre már a felesége vagy!-próbáltam megnyugtatni egy bíztató pillantással
-Ha nem haragszol leülök egy asztalhoz, mert megéheztem ebben a koszorúslánykodásban. -és megkeresve a svédasztalt, kerítettem egy kis ennivalót és leültem.
-Egyedül esküvőre menni! hát kellemes nem mondom. Kár hogy vége az egyestés békének. -sóhajtottam
-Én azért mégis megkockáztatom, hogy esküvőn sem fognak nekemesni a shinigamik.
Hátrafordultam és megláttam Ulquiorrát egy meghívóval a kezében. Én a nyakába ugrottam és csókkal üdvözöltem.
-De hogyan? -hámoztam le magam róla és csodálkoztam
-A menyasszony nekem is küldött meghívót, és ha már Gin is eljött akkor én miért ne?
*Hana te ravasz! Ezt nem felejtem el megköszönni* -mosolyogtam boldogan.
-Azt hittem egyedül leszek egész este, hiszen amint látom majdnem mindenki hozott magával társat. -néztem körbe
-Én pedig nem mertelek egyedül hagyni ezekkel az emberekkel, főleg ha már elpárologtattak néhány hordó sakét.
-Nocsak, csak nem féltékenyek vagyunk? -kérdeztem sandán pillantva, majd mikor láttam hogy zavarba jött, elnevettem magam-Csak vicceltem! Örülök hogy aggódsz értem! -mondtam egy csókkal kísérve- Őszintén szólva én is aggódtam egy kicsit emiatt.
-Na nézd csak, a vőlegény már most felöntött a garatra. -mutatott a Hana cipelte Hisagi felé
-Ajaj, szegény Hana! Ez az állat Renji már most leitatta Hisagit. -ráztam meg a fejem- Gyere menjünk oda, van valamim ami talán segíthet Hanának! -fogtam meg Ulquiorra kezét, és elindultunk utánuk. Mikor odaértünk a szobája ajtajához, odaforultam Ulquiorrához.
-Várj meg itt kérlek, mindjárt jövök! -ő bólintott.
Én kopogtam az ajtón és egy elhaló 'szabad' után lassan kinyitottam és bedugtam a fejem. Megláttam a padlón ücsörgő és a kiborulás határán lévő Hanát.
-Ne haragudj, hogy zavarlak, de azt hiszem tudok segíteni! -húztam elő a zsebemből egy fiolát, majd miután Hana értetlenül nézett, gyorsan belekezdtem a magyarázatba. -Őö izé, ez Yamazakura könnye, a múltkor tettem félre belőle hátha szükség lesz rá. Nem tudom hogy a részegségen segít-e, mert azon még nem volt szerencsém kipróbálni. hiszen tudod hogy én nem nagyon iszom. -pirultam el- De gondoltam hátha helyre tudja hozni a vőlegényt! -nyújtottam oda az üveget Hanának. ő kissé szipogva elvette.
-Köszönöm kapitány. Ön mindig tudja mivel lehet felvidítani az embert! -mosolyodott el
-Minden rendben? -dugta be a fejét az ajtón Ulquiorra
-Á, szóval megkaptad a meghívót és sikerült ideérned! -mosolygott Hana, majd utána rámkacsintott.Én pedig eltátogtam egy 'köszönömöt'.
-Ha megbocsátotok, megnézem hogy van a férjem! -majd felállt és eltűnt a fürdőszobában.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 26
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

TémanyitásTárgy: Az osztag kertje   Szomb. Szept. 06, 2008 2:49 am

Kuro Umes írta:

-Sziasztok!- köszönt nekünk Izuru, mikor odaért az asztalhoz.
-Szia, örülök, hogy látlak!-bökte oldalba Renji. -Engedd meg, hogy bemutassak neked valakit. Ő itt Kuro Umes a 3. osztagból.
-Örülök, hogy megismerhetlek.-nyújtottam kezet felé.
-Részemről a szerencse.-mosolyodott el.
-Gyere, igyunk egyet!- rángatta Renji a pulthoz, én pedig ottmaradtam az asztalnál, míg ők beszélgettek.
A harmadik kör után egy ismerős érkezett közéjük.
-Áááá Izuru!-intett oda. Ichimaru Gin volt az. Nem sokat beszéltek, Renji elég kellemetlenül érezte magát Gin társaságában, és visszaindult az asztal felé, Izuru társaságában.
-Mi baj szépségem, csak nem hiányoztam??- ült le mellém.
-Hogy őszinte legyek, egy kicsit igen.- válaszoltam.
-Látod, én mondtam, hogy tetszem neked!-kacsintott rám, és átfogta a derekam, majd egy puszit nyomott az arcomra, amitől olyan vörös lettem, mint a haja.
-Nézdd, ott van az ifjú pár!- böktem oldalba.
-Izuru! Készülj! Leitatjuk a vőlegényt!- és már indult is Hisagi felé. Karon ragadta, elnézést kért Hanae kapitánytól, és már közeledtek is felénk. Út közben csatlakozott hozzájuk Ikkaku és Yumichika is.
A pultoz érve hoztak saket, Renji persze engem sem hagyhatott ki.
-Kis figyelmet ha kérhetnék! Igyunk arra, hogy a mi Hisagink mától nős ember!!- emelte üvegét.
-Egészség!- hangzott a társaság részéről a válasz.
Majd egyik kör követte a másikat, és Hisagi egyre "jobban" érezte magát. Amikor már elég érdekesen ült, Izuru elindult megkeresni Hanat, mielőtt nagyobb baj lett volna. Kis idő elteltével már jöttek is.
-Ojoj!Megjött az asszony!- vihorászott Renji, mikor meglátta.
-Drágáááám!-dőlt majdnem hátra Hisagi.
-Ja....aj!-csuklott Ikkaku a háttérben.
-Vigyázz a hajamra!-ordibált neki Yumichika, mert rá támaszkodott.
-Helllo Hannnaaa!-integettem Renji mellől.
És következett a fejmosás. Hana nagyon ideges volt, de azt hiszem ez érthető.
Majd Hisagi is a fenekére csapott, amitől még idegesebb lett.
-De a féjed vagyok!- nézett értetlenül.
-Ééééés?- válaszolt Hana mérgesen.
-Ne kötöszködj, mert a folyosón fogsz aludni ma este...- vigyorgott Renji.
-Szerintem Hananak igaza lenne,ha be tudta volna fejezni a mondókáját....-mosolyodtam el.
-Részeges társaság...-ült Hana Hisagi ölébe. -Vissza kéne menni...- gondolkozott hangosan a történtek után.
-Hehe...hamarabb következett be a szökés...vagy mi az isten.-csapott a levegőbe Renji.
-Ja, és idáig tartott...-grimaszolt az ara.
-Neeeem,ha az én drága feleségem azt monja vissza kell menni,akkor viszameek!
-Majd segítek...- ajánlkozott Kira.
-Ejjen az áruló...most mond meg semmit sem ivott! Még Yumichika is levágott egy pohárral a házasok egészségére!
-Bizony...pedig ki nem álhatom az alkoholt. Csak még több ráncot okoz...és felpuffadsz...és
-Elég lesz már!-hadonászott Ikkaku.
Közben felszedték az asztal mellől a vihorászó Hisagit.
-Hova?- kérdezte a segítő.
-Egy kád hideg vízbe...- felelte morcosan Hana.
-Sak azt ne!-tiltakozott hevesen Hisagi.-Ti nem jöttök? -fordult vissza Hisagi.
-Majd ha elfogyott a sake...- vigyogott Ikkaku, és a férj felé emelte poharát.
-Addig az asszonykád kezelésbe vesz...akár szó szerint is!-kiáltott utánuk Renji.
-Ebből még nagy baj lesz.- ráztam a fejem.
-Ne aggódj kislány, túléli a fejmosást!- csúszott ismét közelebb hozzám.
-Bizonyára.. Ha te mondod.-mosolyodtam el.
-Még egy kört??- lendült bele az ivászatba Ikkaku.
-Mi az hogy?! Akár hármat is!- derült fel Renji már egyébként is kipirult arca.
-Nekem ennyi elég volt, köszönöm.-feleltem.
-Neeeeeeeeeee csináld már!! Ma buli van!! Innod kell velem, vagy megharagszok!!
-Na jó, de csak egy üveggel..
-Majd meglátjuk!-és már nyúlt is Ikkaku felé, aki kihozta az italokat.
-Egy, kettő, három..-emeltük egyszerre az üvegeket.
Renji azzal lendülettel hátraesett, és röhögni kezdett.
-Azt hiszem nekem eddig tartott a buli. Valaki segítene felállni?- nézett rám kissé üveges tekintettel.
-Várj! -pillantottam Ikkakura, de ő már aludt az asztalon.
~Remek!~- morogtam.
-Gyere! Hazaviszlek!
-Hova??
-Hozzám, hova máshova..
-Értem.-mosolyodott el, miközben elhagytuk a kertet és a hálótermek felé indultunk.

Namie Fujishima írta:

Hanaval hosszas beszélgetésbe kezdtünk. A traccsparti közepette iszonyatos fejfájás tört rám. Persze próbáltam úgy tenni, mintha nem lenne semmi bajom, de néha azért oda-oda kaptam a fejemhez. ~Mi a franc van velem? Annyira rosszul érzem magam...-majd később Kaien is a színre lépett.
-Namieee! Nézd ki van ott!-mutogatott Gin felé. Majd egy mosolyt próbáltam erőszakolni az arcomra, de nem nagyon sikerült.-Mi a baj? Te elpirultál??-nézett vigyorogva.
-Lehetséges...~Áú, hülye fejfájás...-aztán megváltozott az arca Kaiennek.
-Rosszul vagy?-tette a tenyerét a homlokomra.-Jesszus! Namie, neked lázad van!
-Ezért fáj a fejem vajon...?-jegyeztem meg halkan. Kaien nézett felém aggódóan, majd Hana felé szólt.
-Én most hazaviszem Namiet... úgy hiszem, hogy lázas... ne haragudjatok, de itt kell hagynunk benneteket...
-Jaj te jó ég! Semmi baj Kaien, az fontosabb hogy Namie rendbe jöjjön... Jobbulást!
-Rendben Hana, köszönöm, és bocsánat...-majd Kaiennel hazafelé vettük az irányt. Persze néhányan furcsán néztek felénk, hogy miért is megyünk el a lagziról... Kevesebb időt töltöttünk ott, mint két és fél óra...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net
Abarai Renji
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Virgo Pig
Hozzászólások száma : 394
Age : 33
Tartózkodási hely : Pont ott!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 40

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Vas. Szept. 07, 2008 7:06 am

Kimaradt első oldal:

Roku Tatsuki
Roku már hajnal óta rendezkedett ezért egy cseppet feszült is lett, de nem olyan vészes. Az egyik tiszten mindig kitöltött némi ideget ezért nem robbant fel a feje.
-Hééé... azt nem oda kellene tenned... hallod neked ugatok....
'-Miért most mit csináltam rosszul???
-Na már ezt sem tudod??? Az a dísz nem oda való... ááá, meg fojtalak ha nem veszed le onnan rögtön...
'-Jól van nyugi... leveszem onnan...
-Helyes!!
A tiszt ismét meg csinálta amit Roku kért. Ezután már minden készen állt a vendégek fogadására.
~Na ezzel is kész vagyok... tök jó móka volt parancsolgati nekik... ezek a hülyék meg mindent megcsináltak... tiszta röhely...
Roku röhögött magának egy sort aztán odalépett a bejárati ajtóhoz és várta a vendégeket...

Kuro Umes
~Csak nehogy megint elkéssek!!!~ rohangásztam fel-alá a cipőm másik felét keresve.
~Áh, meg is van~ -és már húztam is fel a lábamra. ~Na indulás!~
A kerbe érve csak ámultam és bámultam. Gyönyörűen feldíszitve minden apró helyiség. Az egyik fa mellettt megláttam Rokut, aki épp a vendégeket várta.
-Szia!- köszöntem rá.
-Jesszusom! Szia! De megijesztettél!-kapott a szívéhez.
-Ne haragudj!
-Semmi baj.
-Nagyon szép munkát végeztetek, le a kalappal!
-Köszönöm. Már csak azon aggódok, hogy a többieknek, legfőképp az ifjú párnak nyerje el a tetszését.
-Biztosan teszeni fog nekik is, nyugodj meg.-majd észrevettem a sztárvendékeket.- Ne haragudj, de muszáj odamennem, majd még jövök!!-és már viharzottam a srácok felé.
-Menj csak!- válaszolta.-úgyis üdvözölnöm kell a most érkezőket.

Zaraki Kago
Miután összeadtam Hanáékat és vissza mentem az irodámba Funsai-al hogy igyunk egyet a lagzi előtt biztos ami biztos hát ha a lagzin nem találunk italt. Útközben találkoztunk Kenseivel és a többiekkel.
-Üdv nektek. mondtam
-Üdv. mondta Funsai unottan
-Sziasztok. jött az egyhangú köszönés. - Ő kicsoda? mutogattak az öcsémre.
-ő itt az öcsém Zaraki Funsai. majd Funsai egyenként bemutatkozott mindenkinek. Majd együtt be mentünk és köszöntünk a már bent lévőknek helyet foglaltunk

Zaraki Funsai
Miután Kago-val ittunk az irodába a friss házasokra elindultunk a lagziba és útközben találkoztunk pár alakkal. Meg kérdezték hogy ki vagyok majd a testérem bemutatott és egyenként bemutatkoztak nekem. Befelé Kago elmagyarázta hogy ők vaizardok és csak néha kivételesen vannak ss-ben. Majd helyet foglaltunk én körül néztem és megláttam a hátam mögött Amayat aki valami pink cuccban rogan felénk
-Hé Kago
-Mi van?
-Menny arrébb jön Amaya.

Namie Fujishima
-Kaieeeeeeeeeeeeeeeeeeen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! HOVA A FENÉBE TÜNTÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉL???????!!!!!!!!!!!!!!!!-kersetem idegbeteg módon a templom udvarán
~Ha megtalálom kupán verem, az tutibiztos... Ha meg miatta koszos lesz a ruhám akkor még nagyobbat kap...-már átkutattam az egész udvart, mindenfelé jártam jóformán, de semmi. Épp indulni készültem, hogy bemegyek a templomba, hátha ott van. Mikor léptem volna be, valaki megfogta a vállaimat és egy dinka "Megvaaaagy!!" kíséretében halálra ijesztett. Hát, természetesen akkorát sikítottam, hogy még nekem is fájt.
-Áááj, ezt most meg miért kap...
-Te agyatlan barom!!!!-fogtam meg a nyakkendőjét és magamhoz rántottam.-Ha még egyszer meg mersz így ijeszteni, akkor kicsinállak... ez egy... kettő, hol a jóégben jártál eddig?!
-Ehh, nem mondom meeeeg...
-*rángatózik a szemem, majd sóhaj* Oké, akkor ne mondj semmit, de többször ne kószálj el... vagy előtte szólj
-Rendben megígérem, vagy ne legyen a nevem Shiba Kaien!!-húzta ki magát és a szívére tette a kezét. Ezt az akcióját már csak fél szemmel láttam, ugyanis addigra én már rég mentem volna tovább. Egy kisebb "He?" megnyilvánulást még hallottam a háttérben, de ezen csak kuncogtam. Aztán mellémsiettet, és csöndesen ballagtunk.
-Ömm... most haragszol rám?-kérdezte Kaien nagy komolysággal.
-Hát, ha annyira tudni akarod, akkor igen egy kicsit...-majd lefelé néztem és kicsit gyorsabban haladtam tovább. Nagy csönd... kicsit nyomasztó is... Majd Kaienre néztem. Láttam, hogy eléggé el van kenődve, szomorúan nézett lefelé a földre ő is.
-Nyugodj meg Kaien, nincs semmi bajom... csak kicsit feszült vagyok... ne aggódj ez majd elmúlik.-szorítottam meg a kezét. Aztán rámnézett és elmosolyodott. Aztán kézenfogva haldtunk tovább. Mikor elértünk a 3. osztag kertjéhez, két hatalmas szekrény fogadott minket.
'- A meghívókat!
-Persze máris-mosolyogtam ~Jesszus mekkora állatok... O.o
-Kaien légyszi szedd elő a meghívókat!-mosolyogtam továbbra is.
-Eh? Ja, igen igen... egy perc... és... mindjárt...*izzadságtól leverve, nagy erőkkel áttúrja az összes zsebét*
-Ugye nálad vannak a meghívók?-mosolyogtam, (de mostmár kínosan) a két monstrum felé.
-Áhá! Meg is vannak! Ehh, bocs fiúk!-majd nyújtotta a két ipse felé, és azok beengettek, majd elindultunk befelé.
-Huh, ha nem találtad volna meg, akkor tuti lementem volna hídba... volna-volna
-Heee? Te olyat is tudsz?-nevetett jókedvűen
-Ehh, még szép! És még mást is tudok ám! Hehee-vigyorogtam kajánul
-Kezdesz megrémíteni...-ezen kuncogni kezdtem, majd végre odaértünk a többiekhez
-Sziasztoook!!~-köszöntünk oda a többieknek, majd csodálkozva körülnéztem
~Naháát, milyen jól sikerült a díszítés...

Amaya Uresii
Szorgosan keresgéltem a szobámban lévő igen tetemes kupiban, hogy hol van a lil ruhám. Miután megtaláltam gyorsan belebújtam és futni kezdtem a 3. osztag felé. Útközben eszembe jutott, hogy az ajándékot nem kéne otthonhagyni. Egy tili-tolis kocsira felpakoltam két nagy ajándékot és dalolászva újra elindultam.
-Hello!-
-Meghívót!-
-Öhm...az mi?-
-Ez a papír.-mutatott rá a biztonsági őr
-Aham...-
-A tiéd hol van?-
-Jaaa...miért nem ezt tetszett mondani.-a kissé viseltes meghívót átnyújtottam a biztonsági őrnek.
-Rendben!-engedett be végre.
-Juhééé!-robogtam be a kocsikával rendesen megütve a két termetes emberkét.
-Jééé...de széép!-csodálkoztam nagy szemekkel a díszítésen.
-Szia Frankenstein!-rúgtam bokán mivel szabad kezem abban a pillanatban nem volt és valahogy el kellett érnem, hogy lenézzen rám.
-Au...-értem el a célom, egy mérges pillantással.-szia Amaya!-
-Hóóó-böktem rá Kago-chanra.-Kagooo-chaaan!-és minden további válasz nélkül feléjük rohantam.

Suei Nagai
Nagai nem nagyon foglalkozott, hogy kinek fog tetszeni, inkább mutata magát kapitánynak:
~ Én fel nem veszek magamra fodros cuccot, kimostam és kivaslatam a kapitányi köpenyemet. Nagyon szép lett~ megcsodálta az ágyra elé tett köpenyt. Majd felkapta és megjeyezte:
-Ideje indulni!- elindult és úgy döntött, hogy betér egy bolta ajándékért. :
~ Csak az a baj, hogy nem fizetik meg rendesen a kapitányokat, nem adhatok nekik kulcstartót. De poni lóra sincs pénzem! Akkor...............................~ megfogott egy vázát és avval indult a hármas osztaghoz. Bement az épületbe és látta, hogy a 12. osztag kapitánya szervezi az egészet:
~ Tatsuki, engem bizony nem érdekel csak legyen normális kaja!~ a kert be lépet és lerakta az ajándékok közé a vázát, majd ledobta magát egy székre.

Kawazoe Hanae
Hát az esküvő többé kevésbé zökkenőmentesen lezajlott. Nagyon örültem hogy Hana felkért koszorúslánynak, de izgultam is rendesen hogy mindent jól csináljak.
Az esküvő után mindenki a lagzi színhelye felé vette az irányt. Én is elindultam, és mivel még volt időm bőven, kényelmesen sétálgattam a Seireitei utcáin.
-Kár hogy vége a békeállapotnak. -sóhajtottam- Akkor most nem egyedül kéne esküvői partira mennem.De mindegy legalább lesz mit mesélnem. -kalandoztam el a következő találkozásunk felé
-Nade remélem örülni fognak a meglepetésemnek! Merre is járok? -kaptam fel a fejem, majd az irányt az osztagom felé vettem- Beugrom Yamazakuáért, elvégre az esküvőre azért mégsem akartam magammal vinni...
Amint az irodámhoz értem felvettem az asztalra fektetett kardot, és továbbindultam a parti színhelye felé. Mikor megérkeztem a meghívót felmutatva beléptem a kertbe, és ott vátram hogy megérkezzen az ifjú pár.
Amint megláttam őket, gyorsan elővettem a kardom, és halkan elsuttogatam : Chire sakura no hana
És felettük máris sakuraszirmok kezdtek hullani az égből.
-Mivel már nincs tavasz, de egy esküvő tavasszal a legszebb, ezért gondoltam ez lesz az én ajándékom.
Az égből szép lassan és méltóságteljesen potyogtak a virágszirmok, csodaszép volt ahogy beléjük kapott a nyári szellő.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Abarai Renji
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Virgo Pig
Hozzászólások száma : 394
Age : 33
Tartózkodási hely : Pont ott!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 40

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Vas. Szept. 07, 2008 7:08 am

1/2

-Utánam...-vigyorogtam még mindig,majdnem lezakózva a templom lépcsőjéről.
-Csak óvatosan vigadj!-kapott el Hisagi.
-Áhám...köszönöm drágám! Ne vágj már ilyen sértődött képet...-
-Nem tudom ki nevet ezen vagy húsz perce...-
-He-he-he! Én ilyen szórakozottan is szeretlek!-
-Na elég legyen máár!-lépett közénk Renji.
-Ünneprontó!-löktem meg kicsit.
-Meg kéne már szabadulnod ettől a gúnyától asszonyka!-
-Tudom...-sóhajtottam nagyot.
-Akkor mégis miért mereszted még mindig itt a hátsód? Nyomááás!-
-Megyek máár! Te meg milyen férj vagy? Nem megvédeni kéne a feleséged vigyorgás helyett?!-
-Ne várd meg, hogy én szagassam le a rólad az összes ruhát!-vigyorgott kajánul Renji.
-Nana! Az az én reszortom lesz...-
-Gyáááá! Borzalmasak vagytok!-tipegtem vissza átöltözni.-Így segítség nélkül érdekes leeeee....-dőltem el igen látványosan.-Mégegyszer fel nem veszek ilyen ruhát!-nézegettem az esküvői ruhámat,de aztán gyorsan a kimono-ba bújtam mielőtt Renji tényleg utánam jönne. "Sokkal jobb!"
-Életem fonala!-kopogott az ajtón Hisagi némi kuncogás közepette.
-Jövök már!-
-Már azt hittem valaki elrabolt, akkora volt bent a zaj...-
-Ej, máris féltékeny vagy?!-
-Éééén? Hogy lehetnék rád féltékeny?!-
-Na, vagyok!-nyitottam ki az ajtót.
-Hmmm...-mustrált le tetőtől talpig.
-Tetszik amit látsz?-
-De mennyire!-rántott magához.-Mehetünk?-
-Aha!-adtam neki egy gyors csókot és indultam el az osztagom felé.
-Ez meg mi volt?-kiabált utánam
-Inkább gyere, mert kénytelen leszek Renji-vel menni!-
-Isten ments!-futott utánam.-Ezt nem engedhetem.-ölelt át jó szorosan.
-Héékás! Ebben a kimono-ban is alig kapok levegőt...-
-Boccsánat!-értük be végre az elég feltünően unatkozó Renjit.
-Végreee...már azt hittem most kezdtek hozzá a nászéjszakához...-
--------------------------------------------------------------------------------------
-Én a feleség vagyok, te idióta kétajtós szekrény!-estem volna neki.
-Nyugalom!-fogott le Hisagi.
-Nézd meg a képet te debella!-kiabáltam tovább.
-Yare....yare...életemben nem láttam ilyen idegesnek Hana-t.-vakarászta a fejét Renji.
-Ő hasonlít!-mutatott Hisagira.-De Ön nem stimmel.-méricskélt össze a képpel.
-Én megölöm!-
-Maga szerint ki lenne ilyen házisárkány a mennyaszonyon kivül?-
-Egy elmebeteg....-pillantott újra rám.
-Sziasztok!-ért végre hozzánk Kuro.
-Én megőrülök...-fogtam a fejem.
-Mi a baj?-nézett bambán ránk.
-Nem akarják beengedni őket....-válaszolta Renji ránk mutogatva.
-Mégis miért?-emelte fel Kuro is a hangját.-Hozzak esetleg papírokat is, hogy igazoljam ők házasodtak ma?!-
-Rendben...menjenek!-adta meg magát végre.
-Kinyííírom Rokut...-
-Na ácsííí!-állított meg Hisagi.
-Ej, gyere Kuro nézzük meg közelebbről azt a svédasztalt!-ragadta karon Renji a még mindig egy kicsit mérges lányt.
-Ahelyett, hogy mindenkit meg akarnál ölni végre egy kicsit élvezd is ezt az egészet! Nézd!-fordított a díszétés felé.-Mond,hogy nem szép...-
-De az...-duzzogtam még mindig.
-Ígérd meg nekem, hogy innentől kezdve szórakozni fogsz...persze normál keretek között vagy hazaviszlek és bezárlak a szobába!-
-Egyedül?-vigyorogtam el magam.
-Még szép! Én visszajövök partizni!-rúgtam bokán.-Au!-
-Rendben! Ígérem, hogy jó...-
-Had lássam a kezeid!-fogta meg mindkettőt-Na, most mond!-
-Nehogy már csaljak...-kezdtem feloldottan nevetni.-Ígérem végig vigyorogni fogok!-
-Ezt akartam hallani!-kaptam egy puszit a homlokomra.
-És ez mi volt? Visszavágás?-de Hisagi csak kajánul vigyorgott.
-Indulás!-fordított a tömeg felé.
-Juj,de sokan vannak...-jöttem rögtön zavarba, és bújtam közelebb a férjemhez. Ahogy sétáltunk egyre közelebb a főasztal felé az égből hirtelen szakuraszirmok kezdtek el hullani.
-Hanae te ravasz!-csodáltam a gyönyörű szirmokat.

Zaraki Kago
Mikor odaért hozzánk Amaya odébb ültem.
-á szia Amaya már azt hittem elvesztél a tömegben. Funsai-val együtt törtünk ki vigyorogva majd egy egy bokánrúgást kaptunk.
-Á Kago-chan úgy ismersz aki elveszik a tömegben? vont kérdőre
-Hát aki képes elhagyni a zanpakuto-ját na mindegy.
-Jaj az már régen volt te buta különben is ti mit hoztatok mert nem láttam hogy hoztatok volna valamit.
-Mi majd Funsai-val adunk ajándékot csak még nem készítették el. különben is te mit adsz? Egy évre elég édességet?
-Gyere öcsi induljunk. Te látod Nagai? Mielőtt vissza jönnénk mi is átöltözünk ebből az ünnepi cucc ból

Shiba Kaien
~Na, Hisagi is beatta a derekát... Pedig hogy mondta, hogy ő sohasem házasodik meg...-merengtem el egy pillanatig, mikor a násznép kivonult a templomból. Én is utánuk eredtem, de Namiet sehol sem találtam. Így hát kimentem, abban a reményben, hogy összefutunk. Pár percig ácsorogtam a templom előtt, de semmi sem történt. Aztán elgondolkodtam pár dolgon, aztán csak úgy elballagtam, körbejártam a templomot, és hosszasan goldolkodtam. Aztán felfigyeltem valamire.
'-Kaieeeeeeen! Hova a fenébe tűntééél?!-hallatszott a távolból
~Hmm... Namie...-mosolyodtam el, majd elindultam az ajtó felé. Amikor odaértem épp befelé tartott a templomba, gondoltam meglepem. A háta mögé osontam és megragadtam a vállát
-Megvaaaagy! ^^ -na ezt igazán nem kellett volna megtennem, ugyanis Namie hangos sikításba kezdett, amitől még én is megijedtem ^^".
~Uh, asszem beszakadt a dobhártyám... Ej ennek a lánynak van hangja...
Ezért kaptam is egy jó nagy letolást, aztán elindultunk. Eléggé bántott a dolog, ezért rákérdeztem.
-Ömm... most haragszol rám?-a lány csak ment tovább mogorván, majd kis idő múlva válaszolt.
-Hát, ha annyira tudni akarod, akkor igen egy kicsit...-ez a kijelentés eléggé lelombozott. ~Pedig csak viccelni akartam vele... Miért kell ennyire tapintatlannak lennem...? Már megbolondulok saját magamtól... De hát tudtam is hogy nagy feszkó van, még Namie említette is hogy sok dolga lesz... De én még ezzel is felhúztam... Kedves vagyok, de tényleg...-mérgelődtem magamban, majd szomorúan néztem lefelé a földre és úgy haladtam tovább Namie mellett. Ekkor váratlanul közelebb jött hozzám és megfogta a kezem.
-Nyugodj meg Kaien, nincs semmi bajom... Csak kicsit feszült vagyok... Ne aggódj, ez majd elmúlik.-szorította meg erősebben a kezem.
~Rendben Namie... majd felvidítalak, egy jót bulizunk, aztán ki tudja még, hogy mi lesz...-mosolyodtam el. Nagy nehezen bejutottunk a 3. osztag kertjébe.
-Sziasztoook!~- köszöntünk duóban Namieval, aztán eleresztette a kezem, és csodálattal nézegetni kezdte a díszítést.
~Hűha, nem mondom, biztos nagy meló lehetett vele...-néztem körbe én is, majd megpillantottam az ifjú párt, akiket Hanae szakuraszirmokkal üdvözölt. Namie épp háttal volt ennek az eseménynek, ezért odaléptem hozzá, és óvatosan, még véletlenül se ijedjen meg, raktam a kezem a vállára.
-Nézd csak, milyen szép ajándékot kaptak Hanaék a kapitányodtól.-mondtam neki mosolyogva, majd szép lassan odafordítottam a tekintetét. Namienak, természetesen nagyon tetszett a látvány, ezért örömében már nevetgélni kezdett.
-Milyen szép... Olyan romantikus...-jegyezte meg.
-Nos, hát én nem nagyon tudom mi a romantikus, de azt meg kell hagyni, tényleg szép látvány.
-Menjünk oda a többiekhez! Szeretnék beszélgetni Hanaval ^^
-Rendben van, Namie!-feleltem a lánynak, majd elsétáltunk a párocskához.
-Szervusztok! Gratulálok, vagyis, nem tudom, hogy igazán mit kéne ilyenkor mondani-vakartam meg a fejemet zavarodottan.
-Jaj Hana, de csinos vagy ebben a kimonóban! Pedig azt hittem, hogy felveszed azt a szép rózsaszínt, amit annyira ajánlgattam neked-nevette el magát Namie.
-Jaj csak azt ne Namie! Egyszer túléltem, de másodszorra nem biztos, hogy túlélném... a büfében épp elég ciki volt abban ücsörögni, ráadásul abba hazamenni... Borzalom volt-mondta kínos mosollyal Hana, látszottak rajta a feszültség jelei még.
-Nem, neked, drága egyetlenem, ez a kékes színű kimonó, nagyon jól áll... Ebben igazán csinos vagy- ölelte magához Hanat Hisagi, egy szájrapuszi kíséretében. A lányok közben szépen elkezdtek beszélgetni, mikor én csak bután néztem, és nem igazán tudtam mit hozzáfűzni a sok „lányos” témához. Majd nézelődni kezdtem. Láttam, hogy Kyouraku kezében már egy üveg sake díszeleg, amit Nanao nagy erőkkel szeretett volna elkobozni
’-Drága Nanao-chan! Nem lehetsz velem ilyen kegyetlen! Most buli van legalább most hagy, igyak kedvem szerint...!! Nanao-chaaaaan, ne tedd eeeezt!!
Ezen a jeleneten csak nevetni tudtam, aztán egy újabb társaságon akadt meg a szemem. Pontosabban Ikkakun és Yumichikán.
’-Na ne beszélj nekem marhaságokat! Kit érdekel, hogy otthon hagytad a ránctalanítódat? Miii?? Te még szájfényt is raktál a szádra?? Mi vagy te, ember?? Modell vagy mi a franc?? Hogy micsodaaa....??? Mi az hogy nekem csak az számít, hogy a fejem teteje vaxolva legyen?? Namienak a hülye beszólásai már hozzád is eljutottak?? Az a lány... én esküszöm hogy...-a további mondókáját, már nem halottam, mert addigra elvonultak a kis tavacska felé. Majd vigyorogva megpillantottam Gin barátomat. Ekkor odasúgtam Namie felé.
-Ne haragudj, de most odamegyek Ginhez, ha nem gond...
-Mi? Áá, dehogy baj, menj csak nyugodtan ^^-majd elindultam Gin felé. Épp valamit iszogatott, mikor odaértem, egy nagyot csaptam a hátára.
-Hej-hó Gin!! Ejj hé-hé össze ne ess!-röhögtem el magam az ütésemtől reszkető Gin látványától.
-Azt nem, csak megfulladok, de semmi baj... Szia Kaien!-próbált vigyorogni, több kevesebb sikerrel.
-Nahát, nahát... De kicsípted magad! Szürke öltöny?? Fú az a halálom!-nevettem el magam
-Ehh, nekem ez tetszik... és mi ez a rikító sárga nyakkendő rajtad?-bökdöste a nyakkendőmet kaján vigyorral
-Áá, nekem meg ez tetszik! Najó... Nem is én választottam, én pirosat akartam, de Namie rábeszélt erre a szépségre... Nade most igyunk... Honnan szerezted azt a saket?-majd Gin mutogatott az egyik asztal felé.-Áhá! Mindjárt jövök egy pillanat!...*pillanat* Na itt is vagyok! Na egészség!-majd lehúztam a saket.-Áá, ez jól esett! Aztán mondj valamit Gin! Te nem hoztál magaddal senkit? Rangiku hol maradt?-néztem nagy vigyorral a még mindig „reszkető” Gin barátom felé.

Kuro Umes
Épp a kedvenc dalom érzelmi hátterét tárgyaltuk Reitával, mikor megláttam a házaspárt Renji társaságában, akik épp a biztonsági őröket próbálták meggyőzni Hana kilétéről.
-Én a feleség vagyok, te idióta kétajtós szekrény!- hallatszott oda az ara kiabálása.
-Bocsáss meg, Reita, de mennem kell!-köszöntem el tőle.
-Menj csak, majd találkozunk.-válaszolta.
Egyre közelebb érve a bejárathoz, láttam, hogy Hana milyen ideges, és megszaporáztam lépteimet.
-Én megölöm!- és már indult is az őr felé.
-Maga szerint ki lenne ilyen házisárkány a mennyaszonyon kivül?- kérdezte Renji, miközben Hisagival lefogták Hanat.
-Egy elmebeteg....-válaszolta az őr.
-Sziasztok!-köszöntem oda nekik.
-Én megőrülök...-fogta a fejét.
-Mi a baj?-néztem rá kérdő tekintettel.
-Nem akarják beengedni őket.-válaszolta Renji rájuk mutogatva.
-Mégis miért?-fordultam a szekrény felé.-Hozzak esetleg papírokat is, hogy igazoljam ők házasodtak ma?!-néztem rá tüzes tekintettel.
-Rendben...menjenek!-adta meg magát végre.
-Na ezzel is megvolnánk.- fordultam a pár felé még mindig idegesen.
-Kinyííírom Rokut...- mérgelődött Hana.
-Na ácsííí!-állította meg Hisagi.
-Ej, gyere Kuro nézzük meg közelebbről azt a svédasztalt!- ragadott karon Renji.
-Hé, várj már egy kicsiiiiiiiiiiiiiit... -és már húzott is maga után.
-Szedd a lábad, mert nagyon éhes vagyok!!-szólt hárta.
-Megyek már, csak ne rángass mert így nem tudok...-akadt meg a szó, mikor ráléptem a ruhámra, és Renjire estem.
-Csak nem lovagolni akarsz??-vigyorgott, mikor ráestem.
-Idióta!!-vágtam fejbe. -Mondtam, hogy ne rángass!! Neked aztán beszélhetek!!- feleltem miközben felálltam és leporoltam magam.
-Jól van na, ne haragudj.-kászálódott fel ő is a földről.
-Legközelebb lassíts, ha kérhetlek.
-Majd meglátjuk!-és húzott megint maga után.
-RRRRRREEEEEEEENNNNNNNJJJJJJJJJJJIIIIIIIII!!!!!!!-nyafogtam neki.-Engedj már el!!
-Na jó.-eresztette végre el a ruhámat.
-Köszönöm.. Tudok a saját lábamon is menni.- vágtam oda neki durcásan.
-Majd ha leveszlek róla, akkor is ezt fogod mondani??- csípett a hátsómba.
-Hékás!! Ezt meg ki engedte meg??- fordultam felé, ő pedig megfogta az arcom, és mélyen a szemembe nézett.
-Tudom, hogy vonzódsz hozzám, ne tagadd.-és tőle szokatlan módom komoly maradt.
-Ehm.. öö.. Azt hiszem, nem ez a legmegfelelőbb hely, hogy ezt megbeszéljük.-válaszoltam zavaromban.
-Ez a válasz meggyőzött az igazamról.-folytatta.-Na jó, nem hozlak még nagyobb zavarba, meg úgyis éhes vagyok, menjünk enni inkább.-fordult ismét az asztal irányába.
-Rendben.-könnyebültem meg.
~Honnan tudja vajon??~-gondolkoztam el, miközben odaértünk.
-Nyamm, degeszre fogom magam zabálni!!- nézett rám elégedetten társam.
-Akkor láss hozzá!-bíztattam.
-Tye nem ezzsel??- kérdezte tele szájjal tőlem.
-De, csak szétnéztem, mi a választék, és annyi minden van, hogy nem tudom, mit is egyek.
-Ha rám hallgatsz, ezt megkóstolod. Nem tudom, hogy mi, de fiiinooom!!- nyomta magába a következő falatot.
-Meggyőztél.-vigyorogtam, és szedtem egy kis adagot, mikor megláttam közeledni Izurut.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kawazoe Hanae
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Female
Leo Horse
Hozzászólások száma : 349
Age : 27
Tartózkodási hely : 13. osztag
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag kapitánya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40500/45000  (40500/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Pént. Szept. 12, 2008 7:09 am

Hisagi vallomása mindenkit megdöbbentett. De legfőképp Hana volt kiakadva, és rendíthetetlenül üldözte bátyját akinek feltehetően köze volt ehhez az őszinte kitárulkozáshoz.
-Hueco Mundoban egy év alatt nem történik ennyi esemény, ráadásul ez csak egy esküvő. -jegyezte meg Ulquiorra
-Na látod, a Seireiteiben így telnek a mindennapok.
-Fura egy társaság az biztos.
-De remélem azért nem nézed le őket. -adtam a szájába pálcikával egy sushit- Remélem nem a válóperes ügyvéd lesz a következő állomásuk.
Az este ezután egész nyugalmasan és kellemesen telt. Mindenki beszélgetett iszogatott, és az ifjú pár is kibékülni látszott. Néhányan már haza is mentek.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hisagi Shuuhei
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Hozzászólások száma : 121
Tartózkodási hely : Híd alatt, híd alatt a Margit híd alatt... XD
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : -1

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Pént. Szept. 12, 2008 7:40 am

Hisagi az őszinte vallomás után, mint egy bábu úgy dőlt el a színpadon, arra ébredt föl, hogy valaki ráborít egy vödör jéghideg vizet. Gyorsan kipattantak a szemei, majd felült.
-Mi történt??
"-Öhm... hát, hogy is magyarázzuk el... a teljes igazságot mondtad... minden részletet elmondtál... azt is, hogy csak fogadásból kezdtél el flörtölni Hanával... na meg... hogy... a nászéjszakán mit tervezel vele...
Mondta egy tiszt, kissé zavarodottan, Hisag erre felpattant és keresni kezdte Hanát.
~Hol vagy? Hol vagy? Hooool vaaagy???
Kérdezgette magában, aztán megpillantotta, hogy éppen a bátyját üldözi.
-Állj meg!!! Ezt nem úszod meg szárazon... megöllek... csak kerülj a kezemközé...
Ordítozott Hana, erre Hisagi is futásnak eredt, hogy valahogy utólérje őket.
-Hanaaaa... nyugiii... majd máskor megöljük...
-Te ne szólj bele, te fogadók gyöngye... fogadásból, hogy lehet nőzni?????
-Hogy... ááá... ne haragudj, ez a hülye Renji találmánya volt... tudom én belementem, de... időközben megszerettelek... kérlek állj már meg.
Hana egy időre megmakacsolta magát és csak azért is szaladgált tovább. Mikor már kezdett kifulladni megállt és nekitámaszkodott az egyik asztalnak.
-Köszönöm, hogy megálltál.
Érte utól Hisagi, aztán megállt mellette, Hana gyilkos tekintettel nézett rá, aztán elment onnan, de Hisagi akkor is követte.
-Hagyj békén... nem tartott sokáig ez a házasság... tudtam, hogy ez nem igaz, csak egy nagy hülyeség... szerintem, holnap váljunk is el.
-Kérlek Hana várj már egy kicsit... nem érted az egészet...
Hisagi megragadta Hana kezét, aztán leültette egy székre.
-Na szóval... ez a fogadásos dolog úgy volt, hogy... én sokat bámultalak mindig is, ezt Renji észrevette és kipattant a fejéből egy hülye ötlet... azt mondta, hogy nem merek veled járni meg ilyesmik... én persze elfogadtam, de csak azért... CSAKIS AZÉRT, mert nagyon tetszettél már akkor is... és ha nem jött volna Renjinek ez a hülye ötlet akkor is rád hajtottam volna.
Hana egy ideig nem szólt semmit csak bámult össze-vissza.
-Jól van... elhiszem neked.
Szólalt meg végül, még egy darabig beszélgettek, mert szóba került egy-két dolog ami nem publikus, de az este többi része szerencsére jól ment.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
avatar

Female
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 29
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
33500/45000  (33500/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Pént. Szept. 12, 2008 8:41 am

Hisagi válasza után már csak azért se álltam meg. Nagyon nem ment, hogy higgyek neki."Ruhellek futni!"nyöszörögtem magamban és éreztem egyre erőteljesebben a kavargó gyomrom. "Arról el is felejtkeztem, hogy korántsem vagyok józan!"kerestem a tekintetemmel valami ülőhelyet.-Jááj!"támaszkodtam igen erősen az asztalnak. "Ehhez most semmi kedvem sincs!"vetettem egy gyilkos pillantást Hisagi-ra és arrébb álltam.
-Hagyj békén... nem tartott sokáig ez a házasság... tudtam, hogy ez nem igaz, csak egy nagy hülyeség... szerintem, holnap váljunk is el.-morogtam tovább, mert hallottam, hogy kitartóan jön utánam.
-Kérlek Hana várj már egy kicsit... nem érted az egészet...-tettem gyorsan a kezem a szám elé, mert azt hittem a gyomrom túlliftezi magát.
Nem nagyon ment, hogy figyeljek Hisagi magyarázatára, mer túlságosan pocsékul éreztem magam, de az arcára volt írva minden, hogy mennyire sajnálja az egészet, úgyhogy nagy nehezen megszólaltam.
-Jól van... elhiszem neked. De most oda elmegyek!-pattantam fel a székből, miközben a férjem értetlenül nézett utánam, hogy mégis mi a bajom."Na én papoltam neki, hogy minek iszik ennyit..."fogtam a fejem a fürdőben összekucorodva."Addig kéne még mulatnom, amíg szalonképes vagyok..."tápászkodtam fel és egy hideg vizes arcmosás után visszatértem a férjemhez. Már sokkal jobb volt mindkettőnk kedve és milliónyi témát hoztunk fel.
-PÁROCSKA!-csapott hátba Rangiku.
-Már megint?-T-T fogtam a hátam.
-A tortát végre felvágnátok? Olyan fininek néz ki...-láttam szinte Rangiku-t ahogy beleugrik a tortába és újong, hogy milyen finom.
-Rendben!-igyekeztem imbolygás nélkül felállni.
-Te vagy én?-tartottam Hisagi felé a kést.
-Még szép, hogy te! De én kóstolom meg először!-
-Áll az alku!-nézegettem a tortát, hogy melyik emeletbe lenn érdemes belevágni.
-Mi lenne ha az aljával kezdenéd?-
-Türelmetlenkedünk?-
-Még szép! Süti elvonási tüneteim vannak!-T-T
-Eh...- - -". Operáltam végre le egy kis szeletkét a tortából.
-Csak ennyit kapok?-
-Neeem...de ezt én a szádba tömöm!-nyomtam Hisagi szájába a falatot.
-Hehe...-vigyorogtam.
-Te...sze úszd má meh!-kapart le a késről egy kis maradékot.
-Nyem!-tiltakoztam.
-De.DE!-szuszakolta a számba.-Ennyire nem ízlik?-
-Dehogy...csak nem nagyon kívánom az édességet!-
-Még mindig ideges vagy?-
-Egy picurit!-vágtam rá gyorsan, hogy az alkoholfogyasztásom ne jöjjön szóba.
A tortát a továbbiakban Rangikura bíztam. Én pedig Roku-t mentem megkeresni.
"Merre lehet?"filóztam körbe tipegve már lassan az egész kertet. "Ezt elnyelte a föld..."vágtam a lemondó fejeket igen szorgosan.
-MEGVAGY!-csaptam végül a hátára.
-Hogy...Hana?-nézett hátra meglepetten.
-Aham!-igyekeztem átkarolni.-Én még nem is beszéltem ma veled!...Normálisan!-
-Na igen...-
-Ne haragudj!-böktem oldalba.-Ez a kert viszont csodaszép lett!-néztem körbe mégegyszer.-A torta pedig isteni. Nyomás is, mert lemaradsz róla! A további szervezési macerákat meg felejtsd el...lassan úgyis vége az egésznek!-toltam magam előtt.
-Hogy hogy vége?-
-Mert ki fogok dőlni...rohamos időn belül...-
-Ne mond, hogy megint ittál...-
-Zaraki mellé többet nem ülök!-vigyorogtam jókedvűen.
-Hajaj! Vihet Hisagi a hátadon...-
-Elvégre a férjem vagy mi...-nyújtottam ki a nyelvem.-Na, láss neki!-toltam az egyik széket alá.
-Lassan menni kéne!-dőltem neki a férjemnek.
-Mért is, te kis szeszkazán?-vigyorgott kajánul
-Eh...pedig úgy igyekeztem titkolni!-
-Téged a legegyszerűbb felismerni ittasan!-nevetett tovább, amire egy oldalba ütéssel válaszoltam.-Akkor menjünk?-
-Aham...-vakartam meg a fejem.
-Hát jó!-fogott meg a derekamnál és pakolt fel a vállára.
-HÉKÁÁÁS! Ölben szokás!-rúgkapáltam kétségbeesetten.
-Új hagyományt teremtünk!-indult el az épülettől ellenkező irányba.
-Hova megyünk?-bámultam bambán.
-Legalább abbahagytam a kapálózást! Hogy hogy hova? Nászútra!-
-De merre?-
-Emberek világa!-
-MIII?-próbáltam a menetiránnyal megegyezően nézni,de túl bonyolult folyamat volt nekem, abban az állapotban.-De ugye nem akarsz bedobni az átjáróba?!-
-Nem áll szándékomban!-
-Ezt jó tudni!-maradtam nyugton az út további részében.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
avatar

Female
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
36000/45000  (36000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Csüt. Jan. 28, 2010 6:38 am

Maya & Yuke búcsúja ~ Egy csodaszép álom vége...

Búcsúzni könnyű,de feledni nehéz.
Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz. Meglehet, hogy
könnyen nevetve búcsúzunk. Mégis fájni fog,
ha újra találkozunk. Nem tudja senki, hogy erről ki tehet,
de akkor majd búsan lehajtod a fejedet.
Megállnál százezerszer, ám mégis tovább lépsz,
mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz.


Némán álltam az ablak előtt, és kezemet a hideg üvegnek tapasztottam. Az utóbbi hetekben csak ültem a széken, és merengtem, ahelyett, hogy dolgoztam volna. Szinte nem is néztem, hogy mit írok alá, mit hagyok jóvá... Ennyi erővel akár a saját lemondási nyilatkozatom is a kezem közé kerülhetett volna. Még a kezem is remegett, és úgy éreztem magam, mint aki valami vihar előtt áll. Pedig gyönyörű idő volt odakint, Soul Societyben: Telihold volt, lágy szellő fújt... A kora tavasz ide is beköszöntött. Mélyet lélegeztem, szinte szorította valami a mellkasom. Kezemet odatettem, ahol fájt, és kitapintottam a hollow maszkom. Olyan nagyon rég... Évek teltek el azóta, hogy őszintén mondhattam valamit, nem kellett attól rettegnem, hogy elárulom magamat. Vaizard. Egy lény, ami két faj között áll. Ez a tökéletes definíciója a létemnek. Vajon, amikor megszülettem, akkor már el volt dőlve, hogy azzá kell válnom, ami ma vagyok? És vajon jó ember... shinigami... vaizard vagyok-e? Azt hittem, hogy a Slarinnal való harcom után meg tudom majd mondani, hogy mi és ki vagyok. Pedig csak annyi történt, hogy barátságot kötöttem egy arrancarral, aki azóta már lehet, hogy Espada lett. Csak még jobban belekavarodtam az életembe... Még jobban elvesztettem a fonalat. Nem maradhatok örökké a két oldal között, és még csak nem is színlelem, hogy gyűlölöm a másikat. Eddig azt hittem, hogy teljes szívemből utálom az arrancarokat, és mégis... hogyan lehettem akkor barátja Slarinnak? És akkor miért sajnálok mindent, amit megölök? Ráadásul egyre jobban élvezem a küzdelmet...
Mély sóhaj kíséretében ugrottam ki az ablakon, hogy a 3. osztag parkjában érjek földet. Arcomba csapott a friss levegő, és megéreztem benne az én Yukém illatát. Ez egyszerűen csak az ő parfümje lehetett... Ezt nem használhatja más. Bár nem láttam szinte semmit sem az esti homály miatt. éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Mély levegőt vettem, és felegyenesedtem. Az egyik fánál megláttam az Ő alakját, és felé is léptem. Az az öröm, ami mindig elfogott, ha megláttam, most is elemi erővel tört rám. Csakhogy most más is társult hozzá, a félelem... A gyomrom összerándult, és liftezni kezdett. Mintha minden szervem külön életet élt volna. Mellé léptem, és őszinte mosollyal köszöntem neki:
- Szia drága Yuke! Olyan régen láttalak... Mi van veled? - öleltem meg, majd gyorsan el is engedtem. Közben a fejembe kúszott, hogy pontosan egy ugyanilyen estén kezdődött minden.

______________

Spoiler:
 


 Character theme song 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
52100/65000  (52100/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Pént. Jan. 29, 2010 11:02 pm

Hűs szellők suhantak be a 7. osztagi dolgozó szobámba. Mióta porrá romboltam a palotát, itt lakok. Felébredtem rá. Mellkasomhoz kaptam. Igazából egy nagyobb fájdalom csapott mélyen a szívembe. Mostanában szokott ilyen lenni. Mayára gondoltam hirtelen. Mostanában egyre eltávolodtam tőle.
~ Lehet hogy, ... NEM! Ilyenekre nem is gondolhatok. Szeretem, és eljegyeztem. Azért döntöttem így, mert vele szeretném leélni maradék életemet~ bár tényleg nem lehetek mellette mostanában. Az okiratok hegyekben álltak az asztalomon. Felálltam, és odamentem az asztolomhoz, majd gyertyát gyújtottam. Levettem egy pakkot, és elkezdtem átolvasni, vagy aláírni. Azt mondják egy kapitánynak is hasonló melója van. Célom ismét előttem lebegett.
~ Talán Mayát rátudnám venni... NEM! Mikre gondolok úristen!~ pattantam fel székemből eltolva magamtól a finanszírozási felbecsléseket az új palotáról. A papír lapok tehetetlenül sodródtak a levegőben. Miután valamennyi leesett egy kis csusszanó hanggal, én már nemesi köpenyemben mindkét zanpakutomat felcsatolva elhagytam a helységet. A szoba küldő oldalán a testőrségem felfigyelt rám.
- Uram? Tehetünk valamit önért?- kérdezte az egyik nagy tisztelettel.
- Köszönöm nem. Meglátogatom Mayát, és véget vetek ennek az egésznek- határoztam el magam ismét. Úgy, amikor eljegyeztem. Shunpora váltottam. Mélyen belül dühöt éreztem, és ez nekem erőt adott. Gyorsabban is hajtottam, mint ahogy szerettem volna. A harmadik osztag falához értem. Fejembe húztam a csuklyám, így nem láthatták ki vagyok. Maximum a hajam árulkodott valamit rólam.
- Álljon meg, ki maga!- szólítottak le, mikor lassítva odaálltam. Felnéztem az égre. Felhők kúsztak a Hold fénye elé.
~ Felhők! Takarjátok el előlem a Hold kegyes tekintetét~ gondoltam költőiesen. A két őr mellé termettem, és hirtelen leütöttem őket. Felugrottam a falra, és még lecsaptam három őrt. Senki nem szólhatott már az erősítésnek. Egyre sűrűbb felhők takartak el. Valahol előttem villámlott egyet az ég, amit mennydörgés követett. Az eső percekre volt tőlem.
- Ki vagy te?- kérdezett egy hang a falon. Odakaptam magam, és megláttam egyik akadémiai barátomat. Odakerültem mellé.
- Yuke?- de hangja elcsuklott. Sajnos felismert, nincs más választásom. Halk roppanás kíséretében elfordult a feje. Meghalt. Teste a lelkekéhez hasonlóan porladozni kezdett. Még órákig így maradhat. Megfogtam a testét, és elshunpoztam egy csatornáig, őt beledobtam. Behatoltam az osztag területére. A kertig futottam. Ekkor megláttam az Ő fehér köpenyét. Könny gördült le orcámon. Letöröltem, és fejemben átfutott pár gondolat hogyan kéne megoldanom a helyzetet. Köztünk nem mehet tovább ez a kapcsolat. Egyszerűen letértem az útról. Nem tudnék a szemébe nézni így. Odashunpoztam követhetetlen sebességgel mögé. Villámlott ismét, és dörgés is kísérte azt. Rajta még világított a Hold. A felhők takarása hozzá nem ért el. Hozzám futott. Hozzám, a sötétbe.
- Szia drága Yuke! Olyan régen láttalak... Mi van veled?- kérdezte tőlem lágy nyugtalan hangján. Eldöntöttem, improvizálok valamit.
- Letértem az útról... félek- mondtam remegő hangon, és közben átöleltem- Nem tudok hazudni neked- suttogtam a fülébe. Emlékek bombázták elmémet, amik csak tovább gyengítettek- Én voltam az...- mondtam sejtelmes hangon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
avatar

Female
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
36000/45000  (36000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Szomb. Jan. 30, 2010 12:03 am

Maya & Yuke búcsúja ~ Egy csodaszép álom vége...


Búcsúzni könnyű,de feledni nehéz.
Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz. Meglehet, hogy
könnyen nevetve búcsúzunk. Mégis fájni fog,
ha újra találkozunk. Nem tudja senki, hogy erről ki tehet,
de akkor majd búsan lehajtod a fejedet.
Megállnál százezerszer, ám mégis tovább lépsz,
mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz.


Értetlenül hajtottam a fejem a mellkasára, és aztán döbbenten jöttem rá szavainak értelmére. Valaki, ismeretlenül megtámadta a Tamachi-ház fejét, lerombolta a palotát... És Ő ezt tervezte. Pedig mennyire igyekeztem magam távol tartani ettől a gondolattól, hinni akartam, hogy nem Ő tette. Sőt, teljes erővel hitegettem magam. Kevés voltam ahhoz, hogy megóvjam ettől.
- Te voltál... - amint kimondtam, teljes erővel zuhant rám saját értéktelenségem súlya. A szemem előtt láttam az apja arcát, azt, hogy mennyi utálattal nézett rám. Nem, nem is utálat volt az, sokkal inkább undor. Az, hogy egy magamfajta söpredék az ő nemesi vérű családjához közeledett, még ha csak egy lépést is.
- Yuke... Ezt nem mondhatod komolyan. Ezt nem hiszem el... - motyogtam, és hátrébb léptem, hogy leüljek a földbe. Hát ezért éreztem magam annyira rosszul már egy ideje. Bűntudat mardosott, miközben felnéztem a Teliholdra. Lassan elékúszott egy felhő, és eltakarta a felét. Miközben összébb húztam magam körül a köpenyem, felpillantottam az én életemre.
- Úgy tűnik, tényleg kevés voltam ahhoz, hogy megóvjalak ettől. - mondtam a hangomban olyan utálattal, ami érezhetően magamnak szólt. Ha nem tudtam megóvni attól, hogy gyilkossá váljon, akkor hogyan lehetnék a felesége? Egyszerűen nem érek fel ehhez. Szomorúan gondoltam arra a ruhára, ami a Karakurai szalonban pihent, és azt várta, hogy érte menjek. Elég borravalót adtam a tulajnak, hogy az a ruha meglegyen akkor is, ha négy hónap múlva mennék érte. Kérdés, hogy egyáltalán érte kell-e mennem...
- Mit értesz az alatt, hogy letértél a helyes útról? -néztem rá balsejtelmekkel. Volt egy ötletem, ami akkor ébredt bennem, amikor az az érzésem támadt, hogy a halál itt járt az osztagban...

______________

Spoiler:
 


 Character theme song 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
52100/65000  (52100/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Szomb. Jan. 30, 2010 8:08 am

Percek kérdése volt csak, hogy mikor találják meg az őröket. Bááár. Sokkal gyorsabb vagyok bárkinél, aki most ellenem jöhet. Maya mondatai nem igazán hatoltak mélyre bennem. Néztem, ahogy szenved előttem, hogy önmagát hibáztatja. Valamiért folyton ezt tette, és néha alig lehetett meggyőzni, hogy ez nem így van.
- Már megint magadat hibáztatod- mondtam halk hűvös hangon- Te vagy a legkevésbé hibás. Segíteni próbáltál nekem. És... ha valóban nem én lettem volna akinek ezeket mondod, talán hallgató fülekre találsz. Ezt választottam. Igaz, nem én öltem meg apámat. Én olyat nem tennék. Egy embert nem öltem meg akkor, de szembe szálltam édesapámmal. Nazo tette. És ő helyesen cselekedett én azt tudom csak mondani- mondtam nyugtatás képett. Lekötöttem a kezemről a fáslit. A fájdalomtól egy csöppet felszisszentem.
- Ezt... Erről sem te tehetsz, te csak egy támasz voltál számomra, hogy megtanuljam, van értelme az erőmnek... Lehet kicsit masszív támaszt nyújtottál számomra- lemondóan magam elé néztem- Hogy mit tettél? Beléptél az életembe, és megváltoztattad azt. Köszönöm neked. Igazán könnyebb volt dönteni a helyes vagy a helytelen között, mivel eltöröltem a határ vonalat a kettő között, és új paramétereket hoztam. Előnyös, vagy hátrányos- szövegeltem, hátha jobban tud rám figyelni, mint önmagára. Igazán nem akarok neki szenvedést okozni. Magam sem értettem mi történt velem. Düh, és magány tombolt bennem, pedig igazán nem lenne rá okom. Meg akartam bosszúlni a világon apám bűnössé tételét. Ennek az egésznek semmi értelme nem volt, de egy bosszúnak mikor van értelme könyörgöm. Légzésem nehézkessé vált.
- Elhagyom Seireiteit- mondtam neki határozottan- Ha szeretnél velem tartani, én szívesen elfogadom, de nemhinném, hogy ugyanolyan kapcsolatunk lenne. Egyszerűen ilyen jellemmel nem merek a tiszta szemedbe nézni. Azt hiszed, hogy gonosz vagy a belső énedtől, de te sosem lehetsz az. Ne hagyd, hogy ugyanoda lépj, ahová én. Soul Societyt nem tudom már békésen megváltoztatni. Egyedül nem indítok háborút... talán fel tudom használni azokat, akik gyűlölik ezt a helyet. Nem hagyhatjuk, hogy így maradjon ez az egész. Gotei 13 megromlott- úgy beszéltem, mint bárki, aki tipikusan lázadó lett- Már nem tudom, hogy a jót szolgálom-e ha itt maradok- mondtam, és megpróbáltam megölelni még "kedvesem" ha ellök magától, csak hátat fordítok, és próbálok kinyögni valami értelmeset, esetleg meghallgatni őt. Ha odaenged magához, akkor csak a fülébe suttogom.
- Boldogabb leszel nélkülem
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
avatar

Female
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
36000/45000  (36000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Vas. Jan. 31, 2010 2:12 am

Maya & Yuke búcsúja ~ Egy csodaszép álom vége...



Búcsúzni könnyű,de feledni nehéz.
Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz. Meglehet, hogy
könnyen nevetve búcsúzunk. Mégis fájni fog,
ha újra találkozunk. Nem tudja senki, hogy erről ki tehet,
de akkor majd búsan lehajtod a fejedet.
Megállnál százezerszer, ám mégis tovább lépsz,
mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz.


Miközben hallgattam, mintha kezdtem volna egy másik világba kezdtem volna kerülni. Körülöttem gúnyosan kacagtak a fák, minden, amiben volt egy csepp élet is. Hiába volt hideg, nem amiatt kezdtem el fázni - de azért remegve húztam magam körül össze a kapitányi köpenyt. Lám csak lám, van valami, amitől a rang sem képes megvédeni.
- El...mész?- nyögtem ki, és amint kimondtam, mintha ezer tőrt szúrtak volna belém.
- Én nem hagyhatom még itt Seireteit. Igen, megromlott... de én próbálom itt jobbá tenni...- mondtam remegő hangon. Ezzel lényegében mindennek vége volt köztünk... Ebben akkor lettem teljesen biztos, amikor Yuke utolsó mondatát hallottam meg. Kihasználtam az utolsó lehetőségemet arra, hogy megölelhessem, úgy szorítottam magamhoz, mint talán még soha. Boldog? Ez a szó értelmét vesztette. Némán fojtottam magamba a sírhatnékot, és egy mély levegővétel közben gyűjtöttem erőt arra, hogy meg tudjak szólalni.
- Lehet, hogy én is gonosz vagyok. Végülis... ki mondja meg, hogy mi a jó? Hiszen még... Vigyázz magadra, jó? Kérlek... Legalább hadd legyek "nyugodt", hogy élsz... és légy boldog.- mennyi hazugság fér még ki a számon ma este? Ezzel azt kértem tőle, hogy maradjon nyugton, és így semmi hírt nem fogok felőle hallani... pedig pont azt akartam, hogy halljak felőle, sokat... Nem akartam csak így elengedni. Ekkor megérintettem a gyűrűt az ujjamon, és felfogtam, hogy ennek is vége. Remegő kézzel húztam le az ujjamból, és tettem bele Yuke zsebébe.
- Azt hiszem, ennek már... nincs helye nálam, ugye? - igyekeztem kerülni a tekintetét, és helyette a kezemet néztem - bár nem láttam belőle semmit sem. Pedig már elkezdtem szervezni... Legalábbis a ruha ott várt engem. Egyre nagyobb hullámokban öntött el az önutálat, mert igenis, az én hibám hogy ez történt. Legszívesebben üvöltve tomboltam volna, gyilkoltam volna magam körül... A belső lényem pedig duruzsolva helyeselt. Hogy attól majd könnyebb lesz... Könnyebb, az öléstől? Tétován álltam, és gondolkoztam.
- Menekülnöd kell majd, ugye tudod? Főleg, ha más halála is a lelkeden szárad.- néztem fel az arcára.

______________

Spoiler:
 


 Character theme song 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
52100/65000  (52100/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Vas. Jan. 31, 2010 6:23 am

Maya & Yuke búcsúja ~ Egy csodaszép álom vége...


Búcsúzni könnyű,de feledni nehéz.
Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz.
Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk.
Mégis fájni fog, ha újra találkozunk.
Nem tudja senki, hogy erről ki tehet,
de akkor majd búsan lehajtod a fejedet.
Megállnál százezerszer, ám mégis tovább lépsz,
mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz.



Mikor azt ecsetelte, hogy marad, akkor megértettem. Ennek itt és most vége lesz.
- Írok neked jó? És meglátogatlak. Nem akartam rossz ember lenni, de az lettem. Ez eléggé paradox, de ez van. Nem szeretnélek elveszíteni téged- mondtam neki halkan. Éreztem, hogy izgul, fázik és remeg. Ezt most mind én hoztam rá szegényre. Sosem fogom elfeledni őt, és ami a legrosszabb. Én élni fogok addig. Éreztem, ahogy finom keze a zsebembe csúsztatja a gyűrűt, amit én adtam neki, szerelmem jeléül. Igen. Hozzá akartam menni, de sajnos rá kellett döbbennem, hogy ez nem jöhet össze. Szomorú voltam. Igazán az.
- Tartsd meg kérlek. Szeretném, hogy ha emlékeznél a bukásomra, és kiűzettetésemre. Intő jel legyen számodra. Nem szeretném, hogy ha így járnál, mint én- és visszahúztam az ujjára- Ezt a gyűrűt csak az hordhatja, kinek lelkét tiszta szerelem fűzi a másikhoz. Szép vagy, és jó. Majd megtalál valaki más, és beléd szeret úgy, ahogy én. Add majd neki, és tartsd titokban múltamat. Remélem rád talál majd az, akivel boldog családban élhetsz. Talán rám is rám talál valami, de nem szeretném így meggyalázni múltadat. Majd visszajövök hozzád, és elmondom hanyatlásom történetét a szülőföldeden. Elmondom Kainak mi történt. Szövetséget, és barátságot kötök vele. Együtt megtisztítjuk Karakura városát a gonosztól. És a haldokló klánt felélesztem, és megtisztítom az én szülőföldemet. Kérlek látogasd majd meg Nazo unokatestvéremet, és mondd el neki, hogy övé a ház- ekkor levettem köpenyemet, és átjárta a testemet a hideg. Shinigami egyenruhám rajtam feszített- Feladatunk van, és most... most... most külön kell elvégeznünk ezt- fejeztem be végül. Paragont elővettem, és hátat fordítottam az egyetlen nőnek, aki még az életemben megvolt. Nem lehet így vége még. Hiányzott még valami, valami érzés. Ááá igen. Felmordultam, és megjelent a reiatsu körülöttem. Hatalmas erőt sugárzott.
- Ébredj, Paragon- suttogtam, és a shikai forma előkerült. Visszafordultam és egy vers jutott eszembe.
- Búcsúzni könnyű,de feledni nehéz.
Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz.
Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk.
Mégis fájni fog, ha újra találkozunk.
Nem tudja senki, hogy erről ki tehet,
de akkor majd búsan lehajtod a fejedet.
Megállnál százezerszer, ám mégis tovább lépsz,
mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz- a vége felé fehéren világító reiatsum lilába torkollott. Sötét mély lilába. Utána narancs villámok csaptak fel. Vágott bal szememben vörös centrikus körök jelentek meg, mikor az egyik villám "megkarcolta". Változik az erőm... szinte folyamatosan. Könnyek voltak arcomon. A világítás előhozta a testőröket. Két három mennydörgés, és hatalmas zápor árasztott el minket.
- Héé! Megállítani!- indultak felém. Két-három csapás, egy halálos döfés, és mindegyik széthullott körülöttem. Morogtam, mint egy dühös vadkan. És egy halk pukk, a gonosz világítás kibocsájtójával együtt eltűnt. Dimenziókon át egy pontra érkeztem. Svájc. Egy ódon kastély, már egy ideje kihaltan fekszik itt a ködben. Ide jöttünk Bountokat írtani Yuu-sannal. Az eső esett, ugyanúgy, ahogy otthon. Néhány Hollow mászkált itt.
- Áááárgh- ordítottam, és szétcsaptam őket pillanatok alatt. Így beléptem új otthonomba, és az új életembe. Gyors shunpokkal eljuthatok Karakurába, de egyelőre pihennem kell. Ki kell aludni ezt a bánatot, dühöt.
- Elpusztult hát a belső élet
A fán már elfogyott a kéreg
Ez a fa voltam én
A száradás elkapta, és most ég.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
avatar

Female
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
36000/45000  (36000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Hétf. Feb. 01, 2010 10:19 am

Maya & Yuke búcsúja ~ Egy csodaszép álom vége...



Búcsúzni könnyű,de feledni nehéz.
Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz. Meglehet, hogy
könnyen nevetve búcsúzunk. Mégis fájni fog,
ha újra találkozunk. Nem tudja senki, hogy erről ki tehet,
de akkor majd búsan lehajtod a fejedet.
Megállnál százezerszer, ám mégis tovább lépsz,
mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz.


Némán hallgattam a szavait, aztán bólintottam. Erre most mit reagáljak? Majd lesz valahogy... meghalni nem fogok. Túl sok dolgom van még. Ha más nem is, akkor az, hogy jó kapitány legyek. Mert még igencsak szerencsétlen vagyok... Ebből merítettem erőt, miközben a zsebembe süllyesztettem a gyűrűt. Valószínűleg amint a szobámba érek, az íróasztalom fiókjába rejtem, és hosszú ideig nem is kerül elő.
- Rendben van. Találj valakit, légy boldog. Biztos jobb lesz így. - az én részemről ennyi volt. nem tudtam többet mondani, így inkább hallgattam, és hátráltam. Nem tudtam, meddig tudom még "tartani" magamat valamennyire. Az már biztosan látszott rajtam, hogy a szeleburdiság és pattogó öröm tovaszállt belőlem.
Szinte nem is figyeltem a mellettem elsuhanó őrökre, a kiáltásokra, mely szerint menjek és segítsek elfogni az árulót. De... nem értik meg, hogy lefagytam?! Hátat fordítottam, és kizártam a fejemből a kiáltásokat. Barmok... Már hegyen-völgyön túl jár. Ismerik ezek egyáltalán az ő zanpakutuojának képességét? Paragon... Egyszer harcoltam vele, de kikészített. Soha többé...
Némán löktem be magam előtt és után az ajtót, majd az íróasztalhoz mentem. Jelenleg mindent tehernek éreztem, ami rajtam volt: a gyűrűt olyan gyorsan rejtettem el, hogy nem is emlékeztem rá, hová tettem... A haorit és a köpenyt pedig egyenesen ledobtam, téptem magamról. Csak ültem a sötétben, meredtem a semmibe: még levegőt se nagyon vettem. Csak amikor már égett a tüdőm, akkor jöttem rá, hogy elfelejtettem lélegezni. Lüktetett a bennem keletkezett lyuk, és félő volt, hogy szétrobbant. Remegő kézzel nyúltam egy pohár vízért, majd keserű mosoly futott szét az arcomon, amikor arra gondoltam, amit mondott. Majd olyannak adjam, akit szeretek... Komolyan azt hiszi,, hogy el fogom tudni viselni más kezén azt az ékszert?
Órákon át ültem, de egyszerűen képtelen voltam elaludni. Úgysem veszik észre, ha most eltűnök kicsit... Úgyis annyira előrehaladtam a papírmunkával... Pár napot itthon maradok. Nem akarok mások szeme elé kerülni. Nem bírnám elviselni a tekintetükből áradó megvetést, szánalmat. Régen kaptam már másoktól ilyesfajta érzelmet, és akkor sem voltam hozzászokva... Igen, így ért véget egy álom, amit ketten álmodtunk meg...

______________

Spoiler:
 


 Character theme song 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Sakata Yaken
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Male
Capricorn Rooster
Hozzászólások száma : 77
Age : 23
Tartózkodási hely : Soul Society/Seireitei/8. osztag területe
Registration date : 2009. Dec. 27.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 8. osztag hadnagya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Vas. Márc. 14, 2010 7:01 am

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? //

Szabadidő. Mennyire imádom ezt a szót. Mint mindig, amikor éppen nem volt semmi dolgom, most is a kertben heverésztem. A természet lágy ölén, egy kellemes, hűvös érzést keltő faárnyékban. Próbáltam úgy elhelyezkedni a növények között, hogy tökéletes takarást biztosítsanak arra az estre, amikor valaki elhaladna a pár méteres körzetemben. Nem régen megfogadtam, erőt veszek magamon, nem csak lopom a napot, ám beszélni könnyebb, mint a tettek mezejére érni. Hát ez nálam is érvénybe lépett, ami azt illeti elég erősen. Vagy már inkább túlságosan is? Ez részletkérdés... Persze, ha figyelembe vesszük a tényt, miszerint reggel 8:00 óta itt ülök, s már délután kettő óra van, az csöppet elgondolkodtató. Hiába, a végtagjaim nem akartak megmozdulni. Na, de pillanat! Nem mondhatnám, hogy haszontalanul töltöttem az időt egész végig, mivel a saját lelkemben tartózkodtam, és a konzervatívok királyát, vagyis a Zanpakutomat boldogítottam.

A szokásos tó közepén ültem, pontosabban ültünk, egymás hátának támaszkodva Assei Kazokuval. A komoly beszélgetés már zajlott egy ideje, viszont a hangulat akkor kezdett csak igazán a tetőfokára hágni.
- Lusta vagyok...
- Tudom...
- Mégis honnan?
- Onnan, hogy minden ötödik percben elmondod egyszer, kedves Yaken.- közölte a Zanpakutom lelke, kissé lekezelő hangon.
- Na persze, mert téged szétvet az energia, mi?
- Hm... Szerinted mégis mi a fenét csinálhatnék itt egyedül? Vágjak fát? Esetleg szedjek virágot?- tette fel a kérdést Kazoku, mialatt megemelte a hangját.
- Passz. Vigyáznál kérlek, mert így nem kényelmes a hátad.- kértem meg kardomat, miközben vállammal jobban megböktem az övét. Számon eközben egy savanyú grimasz tündöklött, hiszen Kazoku meg sem moccant.
- Már megbocsáss, ámde a tiéd sem pont egy kipárnázott háttámla...- vágott vissza Zanpakutom, amire egy sóhajtással reagáltam. Tekintetem messzire az egekbe nyúlt, figyeltem a fehér felhőket fölöttünk, amik olyan lassan mozogtak. Nekik nem volt semmi gondjuk, ráértek egész nap a saját, nyugalommal teli tempójukban mozogni.
- ... A virágszedés nem is rossz ötlet.- nyögtem ki halkan, egy gúnyos mosoly kíséretében, tekintetem pedig oldalra csúszott, mintha hátra akartam volna nézni Assei Kazokura.
- Badarságokat beszélsz, amikor fáradt vagy.- reagált ugyanolyan higgadt hangnemben a társam.
- Csak nem veszed a poént.- jelentettem ki.
- Soha nem is próbáltam.- válaszolt a Zanpakutom. Szemeim magam elé meredtek, az eddig is halvány mosoly pedig kezdett egyre inkább szertefoszlani.
- Tudom...- közöltem vele.


Éppen egy érzelgős, "Köszönöm, hogy itt vagy nekem a bajban!" szöveggel szerettem volna előállni, amikor valami a fejemnek vágódott a valóságban. Mikor jobb szememet felnyitottam, újra Seireiteiben találtam magamat. Fejemet vakargatva, óvatosan felemelkedtem a fűből, utána elkezdtem szemügyre venni, mi is okozta a kibillentésemet.


A hozzászólást Sakata Yaken összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 14, 2010 11:48 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 21
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
14000/15000  (14000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Vas. Márc. 14, 2010 10:12 am

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? //

~Elöször balra, aztán a második sarkon jobbra és ki az ajtón... vagy először jobbra és aztán a második sarkon balra? Vagy nem is a második saroknál kell befordulni? Vááá, megőrülök! Ez egy labirintus!
Efféle és ehhez hasonló gondolatok jártak a 3. osztag folyosóit koptató lány fejében, miközben lassan már a kétségbeesés határán egyensúlyozott. Minden nap más és más helyre küldték, és neki ez a tempó egyszerűen túl gyors volt. Nem állt össze a fejében az épületek térképe, így akaratlanul is örökös eltévedésre volt kárhoztatva. A nemesi birtokot már kiismerte, hiszen egész életében ott élt, de most egy teljesen új helyet volt kénytelen megismerni. Idővel persze majd nyilván könnyebb lesz, de az osztag épületei most még a pokollal egyenértékű helyszínnek számítottak számára. Pedig pihenni és relaxálni indult el, méghozzá a kertbe, de persze megint nem tudta megjegyezni, hogy milyen útvonalon kéne végigmenni.
Már a hetedik különböző variációt próbálta és az ötödik különböző ajtó felé közeledett. Bár minden alkalommal különböző útvonalat választott, valamiért háromszor ugyanott lyukadt ki. Egyre kisebb és kisebb lelkesedéssel húzta félre az ajtókat, ahogy a kísérletek száma növekedett, mostanra már odáig jutott, hogy már nem is reménykedett benne, hogy végre megtalálja a kertet.
~Ha ez sem az, feladom!
Már-már dühösen tárta ki az ajtót, amely szépen csattant ahogy elérte az ütközőt. A lány szemeibe azonban az elé táruló látványra örömteli csillogás költözött, szája pedig nevetésre húzódott.
- YATTA!!!
Kiáltotta diadalittasan, hiszen végre megtalálta célját. Üde, friss levegő csapta meg az orrát, és sok-sok zöld szín érte el szemét a fű és a növények nyomán. Ebben a pillanatban Ritsuval madarat lehetett volna fogatni, talán pont azért iramodott neki, futás közben forogva-pörögve élvezte a kellemes környezetet és a fent említett állatok csicsergését. Olyannyira belefeledkezett a mozgásba, hogy nagy lendületében véletlenül belerúgott egy apró kavicsokkal teli ágyásba, és a piciny kődarabok egy része bizony elég távolra szállt. A váratlan esemény hatására a lány megállt, így tisztán hallhatta azt a halk, de fájdalmasnak tűnő hangot, amely az egyik fa tövéből érkezett. A legrosszabbtól tartva, óvatosan közelebb lépkedett a hang forrásához és egy bokor mögött meg is pillantotta áldozatát, aki láthatóan nem értette hogy honnan kaphatta az égi áldást.
- Öhm... izé... azt hiszem engem keresel... Gomennasai, eskü hogy nem akartam ártani, véletlen volt!
Mentegetőzött hevesen, ijedt arcot vágva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakata Yaken
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Male
Capricorn Rooster
Hozzászólások száma : 77
Age : 23
Tartózkodási hely : Soul Society/Seireitei/8. osztag területe
Registration date : 2009. Dec. 27.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 8. osztag hadnagya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Vas. Márc. 14, 2010 12:26 pm

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? //

Tehát megtörtént az incidens, én pedig a lehető legnagyobb óvatossággal figyeltem, amint valaki közeledik felém. Hallottam a lépteket a fűben, s be kell valljam nagyon megrémültem.
~ A fenébe is! Tuti, hogy lebuktam!~ gondoltam magamban, miközben egy izzadságcsepp csúszott le az arcomon, s szám lefelé gördült. Éppen elhúztam az egyik ágat, ahonnan a kert bejáratának irányát kezdtem kémlelni, viszont arról senki nem közelített.
- Mi a fene...?- kérdeztem halkan, ezt követően zajokat észleltem magam mögül. Erre majdnem szívrohamot kaptam, és lefehéredett arccal pillantottam rá arra, akinek sikerült rám találnia. Egy sötétbarna hajú, kék szemű lány állt ott, ekkor már velem szemben. Azon nyomban mentegetőzni kezdett.
~ Szerencséd van. Nem úgy néz ki a hölgy, mintha szándékosan akart volna leleplezni téged.~ állapította meg a fejemben Assei Kazoku.
- Semmi...- szólaltam meg cérnavékony hangon, de gyorsan a szám elé tettem ökölbe szorított kezemet, majd megköszörültem torkomat.
- Semmi probléma.- jelentettem ki, immáron a szokásos hangnememben. Lehunytam szemeimet, arcomon meg szokásos halvány mosolyom mutatkozott meg. Éreztem, valamit sürgősen ki kell találnom, elvégre rögtön rossz színben tüntettem volna fel magamat egy másik Shinigami előtt, ráadásul az illető egy lány volt, ami miatt még súlyosbodott a helyzet.
- Tudod, én éppen a fűszálak magasságát méregettem... Őőőő, mm-re pontosan elő van írva, hogy mekkoráknak kell lenniük, és mikortól kell lenyírni őket. Ehehehe...- adtam elő magamat, amit egy kínos kacarászással párosítottam.
~ Most őszintén. Magadtól találtad ki ezt a baromságot, vagy súgott valaki?~ érdeklődött tőlem a Zanpakutom. Mint mindig, most sem esett nehezemre kimondani, teljesen jogosan jegyezte ezt meg. Ki venne be ilyen ócska, ráadásul a tetejében még ostobának hangzó kifogást?
- Hööh.- fújtam ki magam.- Ez nem megy... Bocsáss meg, amiért füllentettem, igazából ledőltem egy kicsit "meditálni".- mondtam, azután nyújtózkodtam egyet. Tény, kissé elhaltak a végtagjaim, elvégre hat órája ültem már egy helyben. Jobb kezemmel beletúrtam a hajamba, amiből egy levelet is sikerült kihalásznom, bizonyára lustálkodásom ideje alatt sikerült beleragadnia. Bamba ábrázattal orrom elé emeltem, majd jobban szemügyre vettem a kicsikét. Igazából csupán egy átlagos, zöldes árnyalatú levél volt, ami recés széllel és bal oldalán egy kör alakú szakadással rendelkezett. A nem régen még a hajamban tanyázó növénydarab tátongó részén át, pillantásom újból a lányra fordult.
- Jut eszembe! Sakata Yaken vagyok, a 3.Osztag 5.Tisztje.- mutatkoztam be, ezzel egy idősíkban pedig mélyen meg is hajoltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 21
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
14000/15000  (14000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Hétf. Márc. 15, 2010 1:27 am

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? //

A fiú vékony hangját hallva röviden felkacagott, aztán hirtelen elkomorodott és lehajtotta a fejét.
- Én mindig, mindenkinek csak bajt okozok...
Jegyezte meg szomorúan, miközben a bokrot megkerülve megkísérelt közelebb menni, hiszen az mégsem járja, hogy egy rakás növényen keresztül társalogjanak. Persze először rossz irányból próbálkozott, a kis résen amit talált még az ő apró termetével sem lehetett átbújni. Beismerve, hogy a természet legyőzte őt végül a másik oldalon volt kénytelen a "rejtekhelyre" bejutni.
- Sugoi, ez biztosan nagyon fontos feladat! Segíthetek? Ugye segíthetek?
Gondját, baját elfelejtve vetődött a fűre, és máris elmerült a milliónyi egyforma fűszál tanulmányozásában. Csak ezután jött rá, hogy nem tudja mekkoráknak is kéne lenniük, de ha tudná, akkor sem lenne képes csupán szemmértékkel ellenőrizni. Felnézett a fiúra és már nyitotta is a száját, hogy kérdéseivel bővíthesse hiányos tudását, de Yaken ekkora bevallotta hogy igazából nem ezért van itt.
- Akkor nincs is ilyen előírás?
Kérdezte ártatlanul, miközben tekintete egy darabig a fűszálak és a másik shinigami között jojózott. Végül lemondóan felhagyott a tevékenységével és illedelmesen sarkaira ült. A fiú éppen behatóan tanulmányozott egy levelet, és ez az ő érdeklődését is felkeltette.
~Biztosan valami különleges levél, ha megéri így tanulmányozni!
Lassan közelebb araszolt, hogy jobban szemügyre vehesse a vizsgálat tárgyát, de akárhogy is nézte, nem tudott rájönni, hogy mi lehet olyan különleges ebben a levélben. Hacsak nem az a lyuk, amin keresztül most pillantásuk találkozott. A váratlan esemény hatására kissé megilletődött és hátrébb húzódott.
~Ö-ötödik tiszt? És ilyen mélyen meghajolt!
Kissé ijedt arckifejezéssel fogott hozzá a bemutatkozásnak.
- Go-gomen ne... Örvendek, Yakkun! A-anou... az én nevem Kagami Ritsu, a Kag...
Megakadt a bemutatkozásban és megrázta a fejét, majd a nyakékét a kezébe véve vetett rá egy pillantást.
~Nem, itt most nem nemesként kell bemutatkoznom!
- ...én az osztag 8. tisztje vagyok! Ez pedig itt a zanpakutóm, Kaminami!
Igyekezett még mélyebben meghajolni, mint Yaken, elvégre a fiú itt az osztagnál nála magasabb rangban áll.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakata Yaken
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Male
Capricorn Rooster
Hozzászólások száma : 77
Age : 23
Tartózkodási hely : Soul Society/Seireitei/8. osztag területe
Registration date : 2009. Dec. 27.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 8. osztag hadnagya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Hétf. Márc. 15, 2010 4:04 am

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? //

Úgy tűnt, szegény lányt eléggé lehangolta, amiért sikerült kizökkentenie a tevékenységemből.
- Ugyan már, ne is törődj vele!- próbáltam vigasztalóan ható szavakat mondani neki. Mikor elkezdte méregetni a fűszálakat kissé meglepődtem. A bemutatkozásom után, mintha megrémült volna, ez talán a rangom miatt lehetett. Természetesen én ugyanezt tette volna az ő helyében, elvégre a tiszteletet mindennél fontosabbnak tartom. Pár pillanat elteltével ő maga is bemutatkozott, kezében egy nyakláncot szorongatott.
~ Nahát, gyönyörű ékszer!~ gondoltam, miközben szemeim a tárgyra szegeződtek. A rangját meghallva rögtön beugrott, a múltban én is értesítve lettem a hölgy érkezéséről.
~ Kagami... Nemes, akárcsak én. De nem úgy, mint te!~ szólalt fel Zanpakutom hangja bennem, mire elkezdtem bandzsítani, mint aki a saját fejébe akarna belenézni.
- Kuss!- suttogtam, de hirtelen mentegetőzni kezdtem:
- Jajj, bocsáss meg, ez nem ide jött!
~ Na, akkor ki nem érti a viccet?~ kérdezett vissza Assei Kazoku. Ilyen még egyszer sem fordult elő a pár év alatt, miszerint ő megpróbált volna elsütni egy poént, ami természetesen nekem nem esett le... Hiába, hasonlítunk.
- Te vagy az a lány, aki olyan kiválóan teljesített az Akadémián ugye? Mondanom sem kell, nagy megtiszteltetés ez számunkra, hogy ezt az osztagot választottad.- jelent meg egy halvány mosoly az arcomon, mialatt az egyik fának dőltem háttal.
- Hallottam róla, már tanulmányaid alatt sikerült elérned a shikai formát. Nem semmi! Ha tudnád én mennyit szenvedtem vele, mire meg tudtam kérdezni a sajátom nevét. Majdnem az életembe került. Ez minden bizonnyal azért volt, mivel ő is hasonlóan lusta, akárcsak én.- közöltem Ritsuval, tekintetem pedig egy kissé elhúzódott a távolba, eszembe jutott az incidens, amikor először életveszélyes helyzetbe keveredtem. De hirtelen a segítségemre sietett szeretett kardom, s túléltem a küzdelmet.
- Az élet tele van nehézségekkel.- motyogtam az orrom alatt. Ekkor jutott eszembe, a lány a Zanpakutoja nevét is közölte velem.
- Kaminami? Igen tetszetős neve van. Az enyémet Assei Kazokunak hívják.- szólaltam meg, mialatt kicsit megemeltem kezeimmel az oldalamon heverő fegyvert.
- Ritsu, nincs kedved amott leülni az egyik padra? Ott folytathatnánk a beszélgetésünket is, csak mert kezd kényelmetlen lenni ennek a fának a törzse.- adtam az ötletet. Ekkor újból rám jött egy ásítási roham.
~ A franc, már megint...~ töprengtem el, majd egyenruhám ujját a szám elé emeltem, ami alól csak egy hang hallatszott. Ez tükrözte a bennem tomboló hatalmas energiákat, amik egyszerre mind a felszínre akartak törni... Sikerült is nekik felszabadulni, ábrázatomra meg ismételten kiültek a fáradtság jelei. Az a sok semmittevés Rukongaiban nagyon megviselt. Lehet nem kellett volna naphosszakat egy fa tetején eltölteni? Mindegy, a múltat már nem lehetett megváltoztatni, most ideje volt a jelenre koncentrálni. A lány válaszának várása közben kezeimmel megkíséreltem kitörölni szemeimből a nyomottságot, bár ez annyit ért, mint halottnak a csók.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 21
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
14000/15000  (14000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Hétf. Márc. 15, 2010 9:21 am

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? \\


- Mi nem jött ide?
Érdeklődött bizonytalanul, miután Yaken mentegetőzése kizökkentette ábrándozásából, ami aközben rántotta magához a lányt, miközben az 5. tiszt a zanpakutójával társalgott.
- Gomen ne, nem figyeltem. Néha így elkalandozik a figyelmem, különösen ha ilyen nyugtató csönd van körülöttem.
Kacarászni kezdett és kezével egy kicsit megbökte a halántékát, beismerve saját tökkelütöttségét.
- Oh, dehogy is, én egyáltalán nem voltam kiváló tanuló! Figyelmetlen voltam, és ügyetlen, meg egy csomó bajt okoztam, például amikor az egyik bakudou edzés alkalmával saját magamat sikerült megkötözni, vagy amikor le akartam fújni egy bogarat a tanári asztalról, és beterítettem krétaporral a tanár urat...
A felsorolás közben számolni kezdett a kis ujjain, de mivel több eset éppen nem jutott eszébe, ezt gyorsan abba is hagyta. Pedig amit el lehet rontani, azt neki sikerült.
- Szerintem egyáltalán nem olyan különleges dolog, hogy Nami-chan és én már azóta beszélgetünk, mióta az első óráink voltak a zanpakutókról. Mindenki azt mondja, hogy az, de én csak azt tettem, amit a sensei tanácsolt. Anou... hogy érted azt, hogy majdnem az életedbe került mire megismerted a tiéd nevét?
Nem tudott róla, hogy veszélyes lett volna a zanpakutóval való beszélgetés. Lehet ez azzal van kapcsolatban, hogy sokan csak úgy tudják elnyerni fegyverük bizalmát, ha legyőzik őt vagy kiállnak valamiféle próbát?
- Nami-chan köszöni szépen a bókot. A tiédnek is szép neve van.
Próbált kedveskedni, noha biztosan nem lehet jó elnyomott nemesnek lenni. Persze ez attól füg, hogy mi számít elnyomásnak. Bizonyos értelemben őt is elnyomják a birtokon, hiszen nem csinálhat azt, amit akar.
- Szerintem inkább sétáljunk, én csak akkor tudok egy helyben ülni, ha a zanpakutómmal beszélgetek.
Közölte, majd felpattant és elindult. A rossz irányba.
- Nem erre.
Motyogta maga elé. Tanulva a korábbi tapasztalatából most meg sem próbálta magát átpréselni azon a vékony ösvényen hanem rögtön megfordult. Mikor azonban visszanézett, hogy Yaken jön-e, csak egy félálomba merülő fiút látott. Visszament és megragadta a kezét.
- Yakkun, gyere már, nem te mondtad hogy kényelmetlen a fának dőlve ülni? Akkor most miért akarsz itt elaludni?
Kérdezte türelmetlenül, és valósággal rángatni kezdte a shinigamit, apró termetéhez képest megehetősen nagy energiával.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakata Yaken
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Male
Capricorn Rooster
Hozzászólások száma : 77
Age : 23
Tartózkodási hely : Soul Society/Seireitei/8. osztag területe
Registration date : 2009. Dec. 27.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 8. osztag hadnagya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Kedd Márc. 16, 2010 3:35 am

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? //

A lány egy kissé elábrándozott miközben szövegeltem, majd azt vallotta magáról, hogy valójában nem is volt annyira ügyes.
~ Legalább nem egoista. Szeretem az olyan embereket, akik nincsenek elszállva maguktól. Elvégre a túlzott önbizalom mindig csak bajt hoz az emberek fejére.~ merengtem, miközben Ritsu megkérdezte, miért esett nehezemre szóba állni a Zanpakutommal, viszont a beszélgetés közben eltereltük a témát, ezért elfelejtettem közölni vele.
- Óh, köszönöm, vagyis... köszönjük!- mosolyodtam el a kis nyelvbotlásomra. A hölgy azt javasolta, inkább járjunk egyet, mivel ő nem tud egy helyben megmaradni.
- Rendben van, ahogy gondolod. Csak még egyszer kinyújtóztatom a tagjaimat indulás előtt.- jelentettem ki, de Ritsu ezalatt már a helyes út után kutatott. Tekintetem újra a zöld fűre kúszott. Olyan gyönyörűen ragyogott, szinte csábított magához. Mintha minden egyes szál egy selyemszalag lett volna, ami lágy és finom. Ekkor talán még a nyálam is kicsordult, szemhéjaim egyre lejjebb ereszkedtek.
- Jövök már...- suttogtam, mire a fa törzsének dőlve, elkezdtem lefelé csúszni, amíg hátsó felemre nem huppantam. Fejem oldalra dőlt, majd egy főhorkantás kiadása után elbóbiskolni próbáltam. Valamennyire még az eszméletemnél voltam, amikor egy erős húzást éreztem a kezemen. Riadtan bukdostam előre a lány után.
- Jól vagyok!- nyugtatgattam Ritsut, miközben a hajamba túrva vakartam meg kobakomat.
~ Talán sikerült engednem a csábításnak.~ futott végig egy elmélet az agyamon. Pár pillanat múlva már a kertben sétáltunk.
- Kellemes érzésekkel tölt el ez a hely. Valahogy hatással van az idegeimre, s itt olyan, mintha minden gondom tovaszállna.- közöltem az osztagom 8.Tisztjével. Mások is tartózkodtak a kertben, akik különböző tevékenységeket folytattak, ám bizonyára mindannyiuknak a lazítás volt a célja. Egy pillanat erejére elkezdtem töprengeni, nem sokkal később pedig beugrott mit akartam mondani.
- Nos, visszatérve az előző kérdésedre, én még az akadémiai évek után sem rendelkeztem shikai formával elég sokáig. A pontos okát ennek nem tudom, sőt még nem is kérdeztem meg Assei Kazokut arról, hogy miért nem tudtuk felvenni a kapcsolatot. Lehet, elaludtam azokon az órákon, amik a Zanpakuto megszólításról szóltak...- hunytam le szemeimet, mialatt egy vízcsepp jelent meg a halántékomnál, mert valószínűleg az igazat meséltem el. Ha jobban belegondoltam, szinte nem is kellett volna csodálkoznom, amiért eleinte nem mentek túl tökéletesen a dolgok.
- Szóval egy járőrőzésen voltam, s már indultam volna haza, amikor megpillantottam egy női lelket, aki kétségbeesetten menekült valamiféle óriás Hollow elől. Képzelheted menyire be voltam rezelve! Egy shikai nélküli Shinigami vs. hatalmas, gyilkos lidérc. Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy semmi esélyem nem volt, viszont ennek ellenére a lélek segítségére siettem. Tudod, amikor halál közeli élményben van része, az ember elgondolkozik mit is cselekedett a világért, vagy az eszmékért, amiket szolgált... Eleinte csupán az unalom űzés céljából váltam Shinigamivá, viszont később rájöttem, mennyi felelősséggel is jár ez az egész. Abban a percben meg arra gondoltam, én még semmilyen értékes tettet nem tudhattam a magaménak. Assei Kazoku épp a legjobbkor sietett a segítségemre, azután győztesen kerültem ki a csatából. Hát, valahogy így zajlott le az incidens.- jutottam végül történetem végére, miközben ránéztem Ritsura. Ezt követően tekintetem végigfutott a mellettünk elterülő, szépséges színekben pompázó növényzeten.
- Mellesleg, milyen neked itt? Mármint, ezalatt az osztagot értem.- érdeklődtem a lánytól a sétálás közepette, és vártam a válaszát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 21
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
14000/15000  (14000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Szer. Márc. 17, 2010 3:51 am

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? \\



Végre mozogtak. Nem győzött betelni a fák dús lombjaival, a madarak csicsergésével, a meleg napsütéssel, a lágy szellő fuvallataival, a 12. osztag barakkjai felől hallatszódó halk robbanásokkal. Minden békés volt, tökéletes kikapcsolódást nyújtott a kert atmoszférája. Úgy tűnik ezzel a véleményével nem volt egyedül.
- Nagyon szép ez a hely, tudnék itt élni.
Sóhajtott fel, majd rámosolygott alkalmi útitársára, aki láthatóan töprengett valamin. Aztán Yaken elkezdett beszélni a zanpakutójával való kapcsolatáról. Egy darabig értetlenül nézett, nem tudta hogy miért is teszi ezt most a fiú, de aztán beugrott neki, hogy korábban pont ő kérdezett rá. Bugyuta heherészéssel ütötte el a hülyeségét. Figyelmét egy csomó minden elvonta, nehezen tudott odafigyelni az 5. tiszt szavaira, de azért legalább néhány dolgot meghallott.
- És álmodban sem próbált megszólítani? Nami-chan először álmomban szólt hozzám. Épp a homokos tengerparton üldögéltem és dinnyét ettem, amikor egyszer csak kiemelkedett a vízből. Nagyon megijedtem tőle, furcsán nézett ki és csak tátogott, nem hallottam a hangját. Aztán kiderült hogy az a homokos tengerpart az én belső lelki világom ^^" A tiéd hogy néz ki?
Érdeklődött kíváncsian, miközben egy pillanatra megállt, és lehajolt egy, az úton heverő, gyakorlatilag tökéletesen golyó alakú kőért. Miközben forgatta, vizsgálta, újabb dolog jutott az eszébe Yaken mondandójával kapcsolatban.
- Engem Nami-chan nem is engedne hollow közelébe anélkül, hogy nem aktiváltam a shikait... azt mondja, még nem vagyok elég önálló ahhoz, hogy az ő ereje nélkül meg tudjam magam védeni. De ha erre képes leszek, akkorra ígért valami meglepetést. Már nagyon kíváncsi vagyok, mi lehet az...
Tette hozzá elhaló hangon. A tekintete megakadt egy virágágyáson, melyben szépen rendezetten sorakoztak a piros és sárga virágok egymás mellett. Feje folyamatosan fordult hátra, ahogy elhaladtak mellette, amikor már ez nem volt elég, lelassított, és végül megállt, hosszasan bámulva a növényeket. Nem bírta tovább, visszafordult és leguggolt, hogy minél közelebbről csodálhassa a szépséges szirmok színes kavalkádját.
- Milyen gyönyörűűűű... Nézd, Yakkun!
Invitálta türelmetlenül a fiút. Talán már ő is rájött, hogy a kérdését teljes mértékben elengedte a füle mellett a lány, talán másodszorra több szerencséje lesz...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakata Yaken
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Male
Capricorn Rooster
Hozzászólások száma : 77
Age : 23
Tartózkodási hely : Soul Society/Seireitei/8. osztag területe
Registration date : 2009. Dec. 27.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 8. osztag hadnagya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Csüt. Márc. 18, 2010 4:33 am

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? //

Miután Ritsu kijelentette, hogy el tudná itt képzelni az életét, egyetértően bólintottam.
- Hát, azt hiszem valamilyen szinten itt élünk.- mosolyodtam el, mialatt megvakartam az államat, magam elé kezdtem bámulni, s erősen töprengtem ezen az apró kijelentésemen.
- Lényeg a lényeg, százszor jobb itt, mint Rukongaiban. Hiába, hogy néha az életünket is kell kockáztatnunk, és azt kívánjuk, bár néha nem kellene semmit csinálnunk, az a hely... Nem is értem, miként tudnak ott megmaradni a lelkek.- ráztam meg a fejemet elég szomorú hangon, valamint savanyú képpel. Nagyon sokáig voltam abban a nyomornegyedben, de egy porcikám sem vágyott vissza oda. A lány ezután elmesélte az esetet, amikor álmában szólította meg a Zanpakutoja, egy homokos tengerparton. Mint később rájött, az a saját lelki világát tükrözte.
- Velem nem történt ilyesmi. Bár, biztosan dühös lettem volna rá, hogy nem hagyott békésen álmodni. Hehe!- nevettem egy jóízűt, miközben azt a követ kezdtem el tanulmányozni tekintetemmel, amit Ritsu emelt fel a földről.
- Nahát! Ilyet sem láttam még... Elvégre, a kövek nem szoktak ennyire kifinomult alakkal rendelkezni. Vagy tévednék?- kérdeztem az osztag 8.Tisztjétől, mivel magam is tanácstalanul álltam az eset előtt. Mit ne mondjak, ez már felért egy természetfeletti jelenséggel. Vajon milyen dolgokkal fogunk még találkozni? Talán egy öt lábú macska? Az tényleg jó lenne, bizonyára elszórakoznék rajta. Amúgy sem rajongok a macskákért. Csak hízelegni és nyávogni tudnak, miután meg adott nekik enni az ember jól otthagyják kihasználva, és mennek a dolgukra. Jobban mondva nincs is semmi feladatuk, szóval más macskák molesztálásán élik ki a vágyainkat.
- Az én lelki világom? Nos, az egy érdekes hely. Az egész egyetlen hatalmas erdő, aminek a központjában egy nagy méretű tó terül el. Minden növény fehér színű, viszont hó egyáltalán nincs. Az ég kellemes, kék látványt nyújt, amin lassú, fehér felhők cikáznak. Imádok ott tartózkodni. Az egész olyan nyugodt és békés. Amikor ott vagyok nem aggódok semmi miatt, nem érzem az időt, vagy a valóságban rám nehezedő terhek súlyát. Ám a higgadtsághoz mégis társul egy kevés ridegség is... Azt hiszem, ez tökéletesen jellemez engem.- regéltem el a lánynak, nem sokkal később meg ő kezdett beszélni Kaminamiról.
~ Szóval meglepetés? Ezzel valószínűleg a bankaira célzott. Hm, még egy dolog, amiről még sosem tárgyaltam Assei Kazokuval. Ilyenkor derül csak ki, mennyi mindenről tudnánk még társalogni, amikor csak kettesben vagyunk.~ futottak át a gondolatok a fejemen, miközben a lábam elé bambultam. Hirtelen mondani akartam valamit, viszont amikor magam mellé néztem, Ritsu nem volt sehol.
- Höh?- adtam ki egy megilletődött hangot, majd megtorpantam. A lány a virágok szépségében gyönyörködött. Odaballagtam mellé, ezt követően én is leguggoltam.
- Valóban csodásak. Nagy szerencse, hogy az osztagunk tagjai ilyen nagy rendben tartják a kertet. Van ízlésük, annyi szent.- jelent meg egy mosoly az arcomon, mialatt lehunytam szemeimet. Ránéztem a lányra, aki éppen gyönyörködött a természetben. Bizonyos okokból olyan érzés töltött el, hogy nem lényeges a múltkori kérdésemet feltenni, mert a hölgy nyilván valóan boldog volt. Valamiért annyira felszabadultnak tűnt, mintha egyszerre akarta volna átélni a világ összes örömét. Bár, ahogyan hallottam, Soul Societyben a nemesek keze sokszor meg van kötve, főleg a fiatalabbaké. De talán jobb is volt így neki, nem kellett átélnie annyi fájdalmat. Azok pedig bizony komoly nyomokat hagynak az emberekben, s aki nem tud ellenállni nekik, nem képes táplálni a reményt, vagy tanulni a hibáiból, az gyakran átbillen a ló másik oldalára. Az embereket néha nem is a saját lelkük teszi rosszá, hanem a világ, amely körülöleli őket. Földi életem alatt én sem ekképp képzeltem el a túlvilágot. Szerencsére megtaláltam az egyensúlyt, viszont már nem neveztem volna magamat jónak. Inkább a kötelességtudatom vezérelt, minthogy az igazságérzetem. Minden esetre mégis megmaradt bennem a kíváncsiság Ritsu véleményéről, ezért újból megérdeklődtem:
- Hogy érzed magad itt? Pozitív érzelmeket táplálsz az osztag iránt? Amúgy én sem vagyok itt rég óta, szóval nem sok mindenkit ismerek... Azért az újoncok tartsanak össze, nem igaz? De már találkoztam a kapitánnyal is!
Amint ez a mondat elhagyta a számat egy újabb vigyor jelent meg a számon. Lassan felálltam, s vártam, hogy Ritsu ismét csatlakozzon hozzám a sétában.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 21
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
14000/15000  (14000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Csüt. Márc. 18, 2010 8:25 am

// A lustaság vagy a túlbuzgóság az erősebb? \\


A káprázatos látványba belemerült lány fejébe először halkan, majd egyre hangosabban kezdtek sorjázni a szavak, amelyek lassan mondatot formáltak, ráadásul a végén kérdő hangsúllyal! Yaken felé fordította a fejét és nagy szemekkel pislogott rá, aztán valahogy csak eljutott a tudatáig hogy a kérdések neki szóltak, hiszen más nem volt a közvetlen közelükben. Tudomásul véve a dolgot komoly arccal visszafordult a virágok felé, kezébe vette a nyakláncára fűzött családi jelképet és némi szünetet követően beszélni kezdett, hangjából sugárzott a földöntúli békesség és a nyugalom.
- Leírhatatlanul jó érzés itt lenni. Mintha repülnék. Időnként elfelejthetem hogy honnan jöttem és ki vagyok. Otthon én vagyok mindenki szeme fénye, akire vigyázni kell mint a hímestojásra. Semmit nem csinálhatok egyedül. Ugyanakkor mindenkinek nagy elvárásai vannak velem szemben, hiszen én leszek a ház következő feje... Itt, az osztagban viszont csak egy arc vagyok a tömegben és végre önálló feladatokat kapok.
Hirtelen rémülten kapta fel a fejét és nézett rá a fiúra.
- Jajj, ne is figyelj oda, olyan bugyuta dolgokat tudok mondani néha! Nem vagyok nemes... vagy ilyesmi... hehe... lebuktam, ugye?
Fancsali arca elárulta, hogy esze ágában sem volt elárulni Yakennek hogy nemesi származású. Amennyire csak tudta, kerülte a témát. Olyan sokszor kapott már barátságtalan tekinteteket mikor megtudták, hogy ki is ő. Azok a furcsa pillantások mindig elszomorították. Felállt, és réveteg tekintettel ellépett a fiú mellett, de mikor visszanézett rá, visszatért eddigi vidám arckifejezése.
- Yooosshi! Mi újoncok, tartsunk össze! Mondd, Maya-chan milyen ember? Ugye ijesztő és szigorú? És a hadnaggyal találkoztál már? És a Rukongai? Ott milyen?
Kérdezgette lelkesen Yakent miközben édesen mosolygott. Elszakadtak a virágyágyástól és folytatták a sétát a kertben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   

Vissza az elejére Go down
 

Az osztag kertje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 3. Osztag-