*A hatalmas BUMM hatására sikeresen lekapcsolták szememben a villanyt. Ne mááá...már megint gyárkémény úrral sikerült összekoccannom, mint amikor Nyálzen-sama-nak kellett leszállítanom egy ember palántát? olyan kis aranyos volt, nem tudom miért gondolták azt, hogy bántani akarnám. Én csak játszani akartam vele, semmi rosszat. T_T S lám, megint kivépéztek a marslakócskák. Ezért akár mehetek a homokozóba és bele áshatom magam... nem akarok meghalni, akkor ki fogja Slarin-sama és Tui-sama hírnevét polírozni Las Noches falain belül? T_T Laliék olyan gonik, nem akarnak velem fogócskázni pedig aztán olyan uccu neki mulatságot csapnánk. A mikulás bácsi is tökre szerette a Menos erdőben csapott játékot és szerintem a Grandééj uracskák és hölgyecskék is kiváltképpen élvezték, hogy végre szirvárványosan benedvesíthették a piszkos földet. (Amúgy meg honnan lehet eldönteni, hogy egy Grandééj lány vagy fiú? ) Hatalmasra sikeredett sikításom után érzékelem, hogy valakinek a buksija az "előkémen" landolt. Felkuncogok a lámba gyújtás után, ahogyan lepillantok rá. Olyan kis pille könnyűcske, biztosan remekül futkározhat.* ~ Tudom már, őt is biztos kergették a marslakócskák...~ *Megborzolom a haját mielőtt lassan feltápászkodnánk és a hajamhoz nyúlok. Arullo naon rakoncátlan tud néha lenni és nem akarom, hogy a súrlódás gyanánt megrövidítse a tincseimet, amelyet kemény egy éjszakán át növesztettem ki a fejbőrömből. Varázs szörppel fürödtem, azért sikerült ilyen kakkoira tenni az új frizóm. Ha meg már itt vagyok Karakurájzerbe keresek valamit, amivel olyan csincsa lehetek, mint a többi arrancar nők. Ők olyan széépek...*.* Láthatóan kicsit túl buzgottak a gondolataim de végül én is felállok, ne hogy bennem essen el a srác, nem akarom, hogy utána megharagudjon rám.*
- Jééé neked van szemruhád? Hogy hogy van és és téged is kergettek a marslakócskák? *Csillogó szemekkel hajolok hozzá oly' közel, hogy az arca legalább tíz centire legyen tőlem. Olyan kis cuki, nem tudtam, hogy itt az a divat, hogy szem ruhát viselnek. Pedig, ha tudtam volna én is tutira szerzek valahonnan és felcsapok a szemruhások közé. *_* Ha pedig már ilyen közel vagyok hozzá és szép nagy mandulavágású szemekkel pillantok az övébe, akkor el is mosolyodom s egyik kezemet a vállára teszem.* - Igazán semmi baj szemruhás úr...tudod otthon én is sokszor elnavigálom magamat és egy hatalmas koponyába ütközöm. Tényleg itt vannak olyan nagy koponyák és és és te ember palánta vagy ugye? *Ide oda mozgatom a fejemet meg sonidoval, hol mellette, hol mögötte és előtte bukkanok fel vizsgálva, hogy most valóban emberről van szó. Elég nagy baki lenne ha tévednék, de olyan nehéz őket megkülönböztetni. A halálistenek gonoszak, az arrancarok nem szeretnek velem játszani másról meg nem is tudom...a többieket nem ismerem, pedig én, én szívesen megismernék mindenkit. *.* Megállok előtte megint csak néhány centire, hogy ne, hogy bejojozzon, mint nekem szokott a szemem. Bár tény, hogy lehet..."jobban jártam volna, ha tényleg bejojozik". De nem, nem szabad ilyeneket még csak gondolnom sem, mert szégyent hoznék vele a plüssök szövetségére, amiért kitoloncolnának a Csodaországból. *>* * - Mond csak, ugye fogócskázol velem? *Nézek rá felvirult mimikákkal az arcomon, igazán lehangoló volna, ha ellen mondana, de ki tudja..* - Amúgy nem..én nem arrancar vagyok én rószikaa! *Kacsintok rá s ha benne van a fogócskába akkor mepöccintem az arcánál s megindulok sonidoval ki a sikátorból rátérve az egyik járdása és haladok az egyik játszótér felé.*

*Érzem, hogy szinte pattanásig feszülnek bennem a rózsaszín csillagocskák. A tudat, hogy végre egy méltó játszó társra találtam elönt melegséggel. Olyan rég éreztem már ilyet, hogy szinte majd ki csattanok a világba, mint a paradicsomok, amelyek éréskor egyre csak nőnek majd BUMM. Noha, nem lehet kellemes paradicsomnak lenni szerintem, mert hát kiakarna megéréskor szét repedni és felrobbanni? No, meg ki biztosít arról, hogy valóban jól érezte magát egészen haláláig? T_T Ki kell használni minden egyes pillanatot, csak sajnos nehéz. Otthon mindenki olyan tutyimutyi én meg állandóan eltévedek és még csontost se adják nekem kölcsön. T_T Nincs a világon olyan szivárvány, ami élettel telítené meg a homokozót. Sajna még a hatalmas fakoponya is felrobbant a melegtől, pedig jó kis kamikaze csúszda volt. >.> Most viszont itt vagyok Karakurában és egyetlen célom lehet. A marslakócskák behódítása. Bár Yasut (!!!) hallva ez- ez ez már meg is történt. Kerekedő szemekkel nézek rá úgy, mintha semmit sem értenék a helyzetből s nagyjából ez így is van. Lenne néhány kérdésem hozzá csak félek mire feltenném érvényét veszítené és lecsatolnának elvesztegetett szavakért, mert hát biztos van Karakurájzerben varázsrendőrség. E képpen pillanatokig csak lefagyva bámulom Yasut s majd ezt követően egy aprót rázok a fejecskémen, hogy végre "haza telefonáljak." Sóhajtok egy nagyot majd elmosolyodom.*
- Yyyasu..te..te engem kergettél? *Nézek rá kicsit bűnbánóan. Nem is tudom mit is mondhatnék erre bővebben, inkább csak kivárom, hogy még is mit fog erre mondani. Akárhogyan is, de néhány másodpercre ismét örömujjongó lázba kerülök és gondolataim ismét szerte szét kezdenek cikázni a kék szálaim mentén. *.* Jó volna ismét játszani egyet ezért is állok neki toporzékolni kicsit, hogy végre akadtam ebben egy társra, amire már oly' rég vágyódtam vagy vágytam? Egy kicsit megállok gondolatban és csak fel alá kezdem el Yasut (*.*) pásztázni. Húú vagy 10-20 centivel, ha magasabb vagyok nála, de valahogy ezt most vettem észre. Igazából nem is zavar, olyan kis cukika, olyan kis- kis barát, igen, ez a legmegfelelőbb megállapítás hozzá. *.* Bár én lennék olyan kicsi, mint ő. Remélem nincs semmi baja a termetével, különben, akkor óvodásat játszunk, hogy megmutassam milyen előnyös is a termetecskéje. *.* Tök jól lehet benne fogózni, meg- meg...meg na, ember létére biztos van olyan gyors, hogy a turbó meghajtása meglöki és akkor ő is tud a háztetőre ugrálni. Valahogy mindenképpen megakarom oldani, hogy utánam tudjon ugrani, mert oda fent sokkal izgalmasabb egy- egy fogócska. *.* * - De jóó és és nagyon gyors vagy? De olyan extrán gyors? Csak mert valahogy fel kell jutnod a háztetőre és gondoltam akkor használhatod...hogy az űrbe lépj! *Kacsintok rá kacéran közben pedig a kezemen kezdem számolni a mai napi teendőimet. Nem egészen úgy terveztem, hogy csak fogócskázni fogok, de ha már így bele jöttem miért is ne? *.* Még szeretnék cirkuszba menni, hattyúkat etetni meg minden csaj sajnos nem fog mindenre időm jutni. T_T Slarin nem sokára haza jön és ha nem talál otthon biztos mérges lesz, szóval egy kis fogócska és megyek haza. Amúgy is ő az én kis barátom a mai naptól kezdve, legközelebb hozok neki ajándékot is. Felpillantom, ahogy össze jött a kis barack és mit látok? A fiúcska orrából eleredt a piros eső cseppek.* - Júúúj de jó...hogy csinálod, hogy esik az eső az orrodból? *Egyértelműen kinyilvánítom érdeklődésemet, majd a háztetőre sonidozva pillantok vissza rá. Idefent a kilátás olyan ámulatba meg bámulatba sodor, hogy néhány pillanat erejéig tátott szájjal figyelem a messzeséget. Igazán csak most veszem észre, hogy Karakura milyen szép is idefentről. Pedig aztán de sokat voltam már itt. *.* Most még is olyan, szebbnek látom. Bizonyára azért, mert most valaki egészen mással vagyok, aki nem teljesen vonja el a figyelmemet a külvilágról. Szinte lebegve érzem magam a boldogságtól, hogy itt vagyok, fogócskázni fogok és a kilátás tiszta csilli- villi! *.* * - Jaaaj! *Hirtelen csak- csak ott termett Yasu ezért kisebb ijedtségem után elindulok az én kő kemény ( ) sonidommal előre. S jöööj messzeség az ugrándozó fehér nyuszikák megjöttek. *.* Természetesen nem hagyom ám magam olyan könnyen elkapni. Kerülök egy két izét meg mizét is, hogy ezzel is hátráltassam őt, de úgy hiszem valóban méltó (végre az) fogócska társra bukkantam. Egyszerűen majd le fagyok, amikor a szemmiből megérinti a vállamat majd tovább... Shunpozik? * - Te shinigami vagy? *.* de kiráááály *.* *Nem hallottam az a jellegzetes hangot, amit a sonido szokott kiadni magából ezért bátorkodom ám kinyílvánítani megállapításomat. Persze elmosolyodom és újult erővel, hogy még sem lesz ez egy átlagos fogócska megindulok feléje, hogy most én kaphassam el őt. Nekem sincs túlzottan könnyű dolgom mert ugyanazok a mandarinok kezdenek az utamba állni. Még jó, hogy nem Las Noches falai azok, mert akkor nagyjából elég lenne egy perc, hogy eltévedjek a sokaságban. T_T Mindenesetre itt tök jó lenni, így hát bevágom mögé, hogy valami maximumra kapcsolva megpróbáljam elfogni. Néhány pillanat kell már csak, amikor egy repülő csészealj (mert hát a marslakócskák nem maradhatnak ki) megakadályozza őt az én javamra. Azonban nem tudok lefékezni és sikítva rohanok belé majd, ahogy dőlnék hátra magammal rántom szegény srácot is. >.> Hirtelen kapkodok levegőért.* - Jaj,jaj ne haragudj...jól vagy? minden rendben? *A gumicukor szintem az egekbe szökőkutazott az imént. Próbálom egy kicsit arrébb söpörni Yasut, felülni majd a szemeit nyitogatom ujjaimmal, hogy meggyőződjek róla él e még.* - Ugye élsz még? nem lett semmi bajod? adjak egy zsepit? *Bele is nyúlok zsebembe, hogy megpróbáljak egyet kiráncigálni onnét, de sajnos jön mindenféle kacat is ki a zsebemből, amiről azt se tudtam, hogy ott van. O.o Mindegy, elkezdem Yasu arcát törölgetni.* - Látod én mondtam, hogy támadnak a marslakócskák... *Fölé hajolok (mosolyogva, hogy ne legyen boldogtalan a sebei miatt) azért, hogy a napot eltakarjam, mert múltkor is elkezdett tőle beérni...*