Sima utcák ahol egészen véletlenül összetalálkozhatnak személyek...

Tanítás után nem volt semmi dolgom, úgyhogy gondoltam egyet, és hazarohantam Uraharához főzőcskézni. * Mit is készítsek? Áh, majd lesz belőle valami* Kirámoltam a konyhaszekrényt, majd előkaptam egy szakácskönyvet, és olvasás közben beleraktam a hozzávalókat.
- Paprika rendben, hagyma rendben, bor… Áh az nincs itthon, nézzünk mást…- lapoztam egy fejezetet- Cukor, liszt rendben… Tej…- odamentem a hűtőhöz, majd kivettem egy a pár-hetes tejet- Biztos jó ez is… -beleöntöttem a fazékba és ismét lapoztam párat- Csirkemáj… Fujj, azt nem rakok bele! Inkább ecetet! Vagy talán mégis bele kellene raknom a májat is? Ha ezt írja… -ezek is bekerültek- De só is kéne bele… Meg citrom, meg fűszerek… Habár részben a virágok is füvek…- sunyin odanéztem az ablakban lévő virágokra, amelyek kis idő múlva már a fazékban voltak. Ezután Tessai-al együtt sikerült meggyújtanom a tüzet az „étel” alatt. Csak arra nem tudtam ráhönni, hogy a konyhában terjengő szagoktól, vagy a meghatottságtól sír. Bő fél óra múlva már végeztem is vele.
- De jó! Még oda sem égett! Elég fura szaga van… - előkerestem egy légfrissítőt, lefaragtam a tetejét és beleöntöttem a kotyvalékba- Így már rendben van! Viszont nem vagyok éhes… Vajon ki örülne neki a legjobban?- elkezdtem felsorolni magamban a személyeket, akinek elvihetném.- Megvan! Elviszem Daisetsunak! Úgyis régen láttam már…- ezután összekaptam magam és elindultam.
Mikor megérkeztem a belvárosba, megint eltűnődtem *Hm, merre is lakik? Majd meglelem valahol…* Szerencsére nem kellett sokat keresgélnem, mert az utca túloldalán megpillantottam. Vadul elkezdtem integetni neki:
- Hahó!!! Daisetsu!!!- kiáltottam át neki, de nem vett észre. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve megcéloztam a fejét egy kővel. *Így már csak észrevesz*- gondoltam, majd eldobtam. A több hónapos gyakorlásnak hála sikerült eltalálnom, és észre is vett.
- Szia!!!- rohantam át az úttesten, nem törődve az ott haladó járművekkel.
- Észre sem veszel! Milyen dolog ez?- mondtam durcás fejjel, majd mosolyogva folytattam: - Tessék, főztem neked, hogy éhen ne halj így fizetés nélkül. De aztán edd meg mindet, nehogy éhen halj itt nekem!- ezután hátrafordultam, ahol egy hatalmas karambol történt miattam- Hát itt meg mi történt?

"Rohanj, rohanj, rohanj!"mondogattam magamnak, mert meg akartam szabadulni végre a nevetségesen rózsaszín térdzoknimtól,de Urahara elküldött a boltba, úgyhogy esélyem se volt levenni. Ahogy befordultam lendületesen a sarkon, majdnem felborítottam egy tányért szorongató egyedet.
-Öhm...elnézést!-felnézek rá.-Jééé! Szia Daisetsu! Whoa és még Michiyo és itt van!-a táskát gyorsan magam elé kaptam abban reménykedve, hogy nem vették észre a színes kiegészítőt a lábamon.
-Meg szabad kérdeznem merre tartanak?-
-Épp a házamat akartam megmutatni. Csatlakozol?-
-Még szép! Kiváncsi vagyok, hogy megy a sorod errefelé...öhm...izé...a levesnek van ilyen fura illata?- - -"

- Már alig várom, hogy mit szóltok a leveshez! Ilyet még biztos nem ettetek! Saját recept!- mondtam mosolyogva, miközben szökdeltem az utcán- Na és panellakásban élsz, vagy kertes házban?- ekkor észrevettem, hogy elfelejtettem lecserélni az iskolai egyenruhám. * Hoppá, csak most ne legyen szélvihar!* Hirtelen felfigyeltem Hana rózsaszín szerelésére, amin hangosan elkezdtem nevetni.
-Mi a baj?- kérdezték a többiek, melyre egy nagy levegővétel után válaszoltam
- Semmi, csak eszembe jutott valami… Egyébként hogy tetszik az iskolai élet? Például mi a véleményetek az egyenruhákról?

-HE-HE-HE!-vágtam hasba gyengédebben Daisetsut.-Urahara adta,hogy ne fázzak meg!-bökök a zoknira.-A szoknya meg...no komment!-sóhajtottam nagyot.-De ha ennyire tetszik kaphatsz egy skótszoknyát!-kacsintottam rá és a lesápadt fején jót röhögtem. A kicsi szél következtében hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy az orromat fogjam be, vagy a szoknyámat fogjam le. Végül is az orromat választottam, mert azt hittem beájulok a leves illatától. "Uram egy ég! Nem tudom mi van ebben, de nem én leszek, aki először megkóstolja! Remélem nincs ismerős a környéken és nem akad meg a szeme a tündérszép bugyimon..."váltottam át morgásra.
-Hát megérkeztünk!-szólt közbe Daisetsu.
-Csoró egy kéró! És még te mondtad, hogy szegény vagy...ravaszak vagyunk!-böktem oldalba.
-Majd tarthatunk kerti bulikat.-folytatta tovább.
-Hohó!Nem kell kétszer mondani! Most felmérem a házat, aztán csapunk egy nagy partit! Nyugi,te is hivatalos leszel a bulidra!-kacsintottam rá.
-Reméltem is...-
-Ugyan már! Ennyire nem vagyok gonosz! Kuro védj meg!-vigyorogtam hátra a tisztemre.
-És? Hova tehetem a levest?-szólalt meg Michiyo boldogan.
-Én nem vagyok éhes!-mentegetőztem gyorsan.

Kamitora mielőtt kilépet volna az utcára körbe nézet. ~Na remélem nem vesznek észre. Kamitora megindult az utcán de egy kisgyerek elé állt.
-Te gyászolsz hogy feketében vagy?
-Nem gyászolok én rocker vagyok.
-Az mi?
-Az egy zenei stílus de mennem kell na szevasz kis ember.
Kamitora most elkezdet futni hogy lehadja a gyereket. De a gyerek sehol sem volt már. ~Na megállhatok. Mikor Kamitora ment meglátot pár embert verekedni.
-Be szállhatok én is?!
-Ki vagy te?
-Én Kamitora Kenzo vagyok.
-Nem te voltál egyszer a kocsmában? De ő volt na mi megyünk.
-Köszönjök neked Kamitora.
-De mit?
-Hogy elmentek.
-Akkor jó mert én is megyek.
Kamitora folytata az útját és egy padra leült gondolkozni.

-Na vére vége a mai napnak! -sétáltam felszabadultan hazafelé mikor valaki hirtelen belém ütközött. Sikeresen hanyatt estem.
-Oh bocsi! Nem figyeltem eléggé!- mondta és felsegített.
-Semmi gond, én is elbambultam -mosolyogtam zavarodottan
-Mégegyszer sajnálom.- mondta.
-Egyébként a nevem Daisetsu Hattori a hetedik osz...- majd gyorsan a szája elé kapta a kezét. -Gondolom, most hülyének nézel.
-Hm a hetedik osztag... rég találkoztam shinigamikkal ^^ -poroltam le én is az egyenruhámat -le sem tagadhatnád a lélekenergiád, bár egy kicsit eltér azokétól akikkel eddig találkoztam.
-Jaj de modortalan vagyok -pirultam el- Az én nevem Kagari Zekka és a quincykhez tartozom.
Majd lehajoltam és elkezdtem összeszedni az eséskor a táskámból kiborult füzeteket és könyveket.

-Köszönöm- mondtam mikor odaadta a táskámat -Vaizard vagy? hm róluk még nem hallottam. De akkor ezért különleges a lélekenergiád.
-Nincs kedved eljönni valahova? Bár lövésem sincs, hogy hova mivel csak egy hete vagyok ott.- kérdezte
-Most úgy sincs dolgom. ^^ -vörösödtem el ami a világos hajszínem mellett szerintem elég feltűnően festett. -Én ismerek egy két helyet, például ilyenkor nagyon szép a folyópart és van egy kis kávézó is a közelében. -motyogtam

Most úgy sincs dolgom. Én ismerek egy két helyet, például ilyenkor nagyon szép a folyópart és van egy kis kávézó is a közelében.- mondta Zekka
-Mindkettő jól hangzik, szerintem látogassuk meg a partot és utána beűlhetünk a kávézóba ha tényleg van időd.- mondtam egy mosoly keretében.
-Hát akkor vezes légyszíves!- mondtam és ekkor vettem észre, hogy elvörösödöt. Lassan elindultunk az egyik iránybaés leértünk a partra.
-Tényleg szép, olyan mint te!- mondtam és elkezdtem mosolyogni majd ránéztem //Sry nem tok most így miről írni XD//

Sétáltunk egy darabig mire elértük a folyópartot.
-Megérkeztünk, ez a kedvenc helyem. -ültem le a fűbe- Szeretek ide kijönni, különösen tavasszal.
-Tényleg szép, olyan mint te!- mondta és elkezdett mosolyogni majd rám nézett.
Én megint vörös lettem.
-Nagyon kedves vagy.-motyogtam megint -És nézd ott van a túlparton a kávézó, csak át kell menni a hídon és máris ott vagyunk. Onnan is ugyanilyen szép a kilátás. -mutattam a folyó túloldalára.

Rendben akkor menjünk át oda. -keltem fel, majd vezettem át Daisetsut a hídon. Mikor beültünk megkérdezte:
-Mit kérsz?
-Öhm.. hát a kedvencem a gyümölcstea, főként a vadcseresznyés ^^ -mondtam
-Amúgy ha nem vagyok tolakodó megkérdezhetem mit is jelent pontosan hogy vaizard? Egy fura boltost már hallottam róluk beszélni mikor egyszer hollow csalit vásároltam nála. -majd gyorsan abbahagytam- Jaj ne haragudj hogy ennyit beszélek-jöttem már sokadszorra zavarba

Kamitora elaludt a padon de hirtelen orditás kelltete fel.
-Mi van?
Látta hogy épp fociznak a közelben. ~Na most beszálljak vagy ne?

-Beszállhatok én is?
-Nem menj haza inkább.
-Rendben öcsi.
-Mit mondtál?
-Rendben öcsi.
-Na akkor megmutatom ki az öcsi.
-Gyere.
Mikor oda ért Kamitora elé gyorsabb volt Kamitoránál és állon vágta. De Kamitora gyorsan megrúgta. Mikor a gyerek hátra eset 2 rendőr ment oda Kamitorához.
-Mi folyik itt?
-Semmi csak mondtam neki hogy rendben öcsi és nekem jött.
-Nem Így volt Fenshu.
-Hanem hogy Makakutso?
-Ő ide jött és fejbe rúgot.
-Na jó akkor maga velünk jön kihallgatásra.
-Ne már.
-De.
Mikor bevitték Kamitorát akkorpár óra múlva ki is engedték.
~Nem változot a rendőrség mióta nem élek. Kamitora nagy nevetve ment haza.

-Hát..ez nekem így most egy kicsit bonyolultnak tűnik, de a lényeget azt hiszem értem.Szóval egyaránt használsz shinigami és hollow erőt, de közelebb állsz egy shinigamihoz mint egy hollowhoz igaz? -ő bólintott
-Na, de most te beszélj kicsit magadról.- szólalt meg
-Hát még csak egykét éve kerültem birtokába a quincy erőmnek. Nem is tudom a szüleimnek hogy sikerült ilyen sokáig titokban tartaniuk előttem. Elég sok mindent kell még bepótolnom a quincykről. Szóval ne haragudj ha valamire nem tudok kielégítő válaszokkal szolgálni, hiszen még magamnak is van mit tanulni a klánunkról. De szerencsére apa nagyon jó tanár. Segít elsajátítani a technikákat és szinte minden nap gyakorlunk. -észrevettem hogy már megint sokat beszélek, úgyhogy inkább felvettem az asztalról a nemrég kihozott teát, és belekortyoltam, de miért is ne, olyan forró volt hogy elégettem a számat, ezért hirtelen elkaptam a számtól a csészét és visszatettem az asztalra.
-Én és a mohóságom.... ^^"

-Ha jól emlékszem Uraharának hívják. Elég fura szerzet, de egyedül csak nála lehet ilyesféle holmikat kapni. Jól is nézne ki ha bemennék egy szupermarketbe hollowcsalit venni. -majd ismét tettem egy próbát a teával ami már jóval elviselhetőbb hőmérsékletű volt. -Hm nagyon finom ez a tea. -mosolyogtam- És szerencsére már nem égeti a számat ^^"
-És mondd csak egyedül élsz itt Karakurában?

-Oh tényleg nem sokára bulit tartunk a házamban. Ha van kedved eljöhetnél és bemutathatnálak pár shinigaminak.-mondta
-Ez nagyon kedves tőled, szívesen elmegyek. -bújtam bele megint a csészémbe zavaromban. -Most viszont el kellene indulnom hazafelé, mert már kezd későre járni -néztem rá a telefonomra.
-Rendben, akkor elkísérlek ha megengeded. -állt fel fizetés után az asztaltól
Én bólintottam majd elindultunk.