-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Oázis

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
River
Arrancar
Arrancar
River

nő
Scorpio Horse
Hozzászólások száma : 106
Age : 45
Tartózkodási hely : Palace of dah Bigboss
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Lemezlovas
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Oázis Cl0te8000/15000Oázis 29y5sib  (8000/15000)

Oázis _
TémanyitásTárgy: Oázis   Oázis EmptySzer. Márc. 31, 2010 10:35 am

Oázis QEMXWUtvAwJVUQ8YQAVR
Az Oázis disco ezennel megnyitja kapuit a kedves táncikálni vágyó vendégek előtt. Mert ha már ebben a sivatagban vagyunk kénytelenek leélni szinte végtelen életünket, akkor már legyen Oázisunk is. *sóhaj*
Szóval, nevéhez híven az alagsori bejáratot és a falakat pálmafák meg egzotikus madarak képei díszítik, és már innen hallani a dübörgő zenét, amit a DJ biztosít a hangulat fokozásának érdekében. A szórakozóhely két nagy teremből áll. Egy hatalmas táncparkettből, és egy asztaloktól-székektől-kanapéktól-arrancaroktól hemzsegő szobától, ahol az italos pult is található. Természetesen minden egyes alkalommal más és más akciókkal várják a vendégeket. Itt még a hangzavar sem olyan vészes, bár így is előfordul, hogy egymást túlordibálva kénytelenek beszélgetni a szórakozni vágyók.
A táncparketten biztonsági okokból a dohányzás tilos, ezt egy nagy tábla hirdeti. Egy discogömb, s különböző fény,-és hangulateffektek szolgáltatják a pörgős bulit, a DJ pultnál pedig bármilyen számot kérhetsz, amit a kedves DJ vissza is ad neked, a saját, felzajosított verziójában.
Vissza az elejére Go down
Carl Heller
Arrancar
Arrancar
Carl Heller

Férfi
Hozzászólások száma : 30
Tartózkodási hely : KREMATÓRIUM!
Registration date : 2010. Feb. 23.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 47. arrancar, Slarin Sleryrrlyn'dreskel fracciónja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Oázis Cl0te5000/10000Oázis 29y5sib  (5000/10000)

Oázis _
TémanyitásTárgy: Re: Oázis   Oázis EmptyCsüt. Aug. 12, 2010 10:13 am

●.:':.● Romantikus vérfürdő babafóbiával körítve ●.:':.●

Élvezetes… felettébb élvezetes! Ujjainak megtisztítása egyéb előnyökkel is jár, mint például a szörnyeteg másfajta éhségének felfedezése! Bár ez hanyagolható, és könnyen elnyomható. Most… bepótolják, fetrengenek belekben, agyban, agyvelőben, vérben! Mindenekelőtt vérben… Nyalják, tocsogják, tapicskolják! Mázolnak, festenek, szignálnak, szagolnak… Harapdálnak, susognak, simogatnak… s mindezt egymással, tébolyban fürödve, kenegetve, vergődve! Nem engedte le a vért azonnal, gyönyörködött benne, pancsolta, kenegette- a föld legszebb leve! S kéjére emlékeztette, mely eddig lázba nem hozta, most édes játéknak bizonyulva kebelezi be őt és rothadó gyémántját! Hangok, szagok, színek orkánja, felemelő egybeolvadása, nem valódi és mégis létező képek látása és átélése! Mozgások, ritmika, csúszás és nyögés, tekergés édes lében, üdítőben, laktató szószban! Szolgál és szolgálják, őrjít és őrül… tökéletes összhang, lelki társ! Egyszerre hullámzanak s sóhajtanak, tapintanak és ízlelnek… éreznek!
S végül ellökik a felesleges béklyókat, kiszabadulnak, megtakarítkóznak. Kedvező helyzet, előnyös szövetség, alkalmi kapcsolat! Nem kellenek szavak, szükség nincs rájuk… Eldobható ócskaságok, megvethető, nélkülözhető morfémák…
Leengedte a vért, miután pancsolt még benne, és tisztára mosta magát és Partnerét, új ruhát adva rá – koránt sem ért még véget az este, most kezdődik igazán! Eleven őrület, kergetőző képek, ismétlődő jelenetek… meg kell valósítani őket! Ő is ezt akarja, ezért karmolja, szaggatja mellét, mert nem elég neki, éhes, mindig éhes, örökké, csillapíthatatlan…
Lázasan égő szemét a tükörre vetve mérte végig farmerban, tornacipőben és atlétába feszítő önmagát. Külsőségek… Mindig is túl sokat adtak rájuk az áldozatok. A külvilág nevetséges, szánalmas, hülye, buzi módon erre épít mindent. Pedig egy jól öltözött, művelt, jól kereső alak is lehet őrült pszichopata, hentelő őrült, kannibál vadállat! Kiváló példa erre ő és a pokol menyasszonya… Egyfajta mestere, hiszen különös kapcsa fűzi az ellenséghez, eltéphetetlen… s jelenleg hiába toltak képébe zavart, legyőzendő, megőrjítendő, eltépendő! Meg fogják bolondítani a görcsöt, magukévá teszik a tébolyt, új szintre emelik… S addig játszanak! Mint két önfeledt óvodás, akik homokvárat építenek… csak ők szervekből esznek, s véres húscafatból építenek várat, trónt, hogy királyt és királynőt játszhassanak! Húzta, vonta, simította… szagolta! Vadító illat, el kell raktároznia… s ez mentes minden olcsó, nyálas szartól, ez nem szerelem… erre a dologra nem illenek alantas, hétköznapi kifejezések, megunt fogalmak… sztereotípiák.
- Emeld magad, fényed ragyogjon… Szórakozunk, cserkészünk, vadászunk! Oázisból vacsorát szerválunk, és közben szórakozunk! Iszunk, rágunk, nyelünk… hétköznapi, húsmentes vackot, hogy később a mennyei manna újult íze tébolyítson, részegítsen, andalítson! - mellette nem kellett mellőznie valódiságát, vigyora lehetett vicsor, szeméből süthetett a téboly és vérszomj! Nem vetette meg, elfogadta, harapta, magába mélyesztette… függött tőle, de nem mélységesen, inkább csak élvezte nyereményét és jutalmát, tökéletes társaságát! Dicsőítés, aranykeretbe foglalt, véres lábnyom! Illatos gyűlölet, harag, pusztítási, őrjöngési vágy… ugyanazon személyek iránt! Közös téma, séma… Meredten nézett előre, a hullahegyre, keze cigaretta után kutatott, majd lassú és mély slukkot vett. Tüdeje szívta, nyelte a nikotin nevű mérget, s erősítette, nevelte… immunissá tette? Mennyiben lehet az? Ha imádata határtalan, vajon behódol-e elméjének saját teste? Ostoba elmélkedés, más kell helyette… Tánc! Flört, alanyért, vacsoráért, imádott szagért, élményért! S kell az időszakos megvonás, lennie kell szünetnek, hogy újra és újra kéje teljes legyen, s adjon Erasnak!
- Akarod-e kéjes táncod lejtését, csapdába ejteni ténfergő, irányítható majmok alsó fertályát? - ő ezt teszi, miután berúgta az ajtót, és itala után megkörnyékezték. Jelentéktelen alakok, nem is élvezhető rítusokkal… Unalmas, szörnyen unalmas! Örökké ugyanaz a tánc, mozdulatok, felszabaduló illatok, arcvonások s pillantások! Manipuláció, elbűvölés, átejtés… kisujjból véghez vihető! Előnye előnyös külsejének, lángoló tekintetének: rabul ejtés, téves csábítás, végül boncolás! S őrülete nem hogy csökkenne egy-egy vérben dús, húsos kaland után, hanem egyre csak nő és nő! Indult a parkettre, lépéseit egymás után megtéve, s így húzta közelebb magához a vöröset, barnát, szőkét, feketét…
- Mókát nekem, elsorvadok! - ült le a pulthoz némi whiskyért, s a kísérő szemeket figyelmen kívül latolgatta, kit válasszon vacsorára. Bárki láthatta, jól érzi magát, tébolya lángot, éhsége mart, és most megint… még többet akart.

Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Carl_Heller
River
Arrancar
Arrancar
River

nő
Scorpio Horse
Hozzászólások száma : 106
Age : 45
Tartózkodási hely : Palace of dah Bigboss
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Lemezlovas
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Oázis Cl0te8000/15000Oázis 29y5sib  (8000/15000)

Oázis _
TémanyitásTárgy: Re: Oázis   Oázis EmptyCsüt. Aug. 12, 2010 11:53 am

●.:':.●• Romantikus vérfürdő babafóbiával körítve •●.:':.●

Golconda… elérni akarom, hamar, távol, rögvest, most, azonnal, magaménak tudni, eltulajdonítani, kisajátítani, s végül végezni végeláthatatlan életemnek. Létformám magasabb szintre emelni, örökké fentről pislogni, az éterben úszni s többé nem érezni, nem létezni, csak semmivé válni s mindenné. A nulla és a végtelen, s a véges, a korlátozhatatlan, a korlátozható, a szerethető, a gyűlölhető, az univerzum, a porszem, az atom, a világűr, káosz és törvény, s én, mint a kiemelkedő, eggyé válva a világot alkotó részecskékkel, egy magasabb, szentebb, feljebb valóbb, értelmesebb létformává válva halálom által. Igen, ez a Golconda, a nagy életcél, mely megvalósítást kíván, melyet el kell érnem, s végre véglegesen kiengedhetem a szörnyet, a tomboló rémséget, mely kínoz, gyötör, éheztet, s kedvesen suttog, bíztat, figyelmeztet, kényeztet, elélveztet. Golcondámig azonban hosszú út vezet, várnom kell még, s végül lecsapnom, gyötörnöm kell őt, a másik énem, s újra, minden undorom legyűrve eggyé válnom vele, s tovaszállva, búcsút intve Soul Societynek és Las Nochesnek is.
Nyalogatva, tekergőzve, halkan s hangosan sóhajtozva, nyögdécselve, vérben úszva, elmerülve, a felszínre bukva, gyönyörtől gyöngyözve, s végül a béklyókat, köteléket elengedve. Sorra ismétlődő, gyakran megeső, meghittnek nem nevezhető együttlétek, ám rutinná még sem vált alkalmi kapcsolatok, egy-egy belezéssel, béltekergetéssel, vesetépéssel, gericszaggatással, szívdobbanást leállítással, szemhéjakat felpattintással, nyelveket kicsomózással, s gyötrelmes kiáltásokat hozással eltöltött éjszakák még gyönyörűbbé varázsolva. Izzadságcseppek vérrel keveredve, nyögések halott kisbaba nyakcsigolyáinak hátborzongató töréshangjával való keveredése. Ténferegni, ritmikusan mozogni, a másik ritmusához igazodni, s gyarló vágyakat kiélni. Több nem kell, érzelmek nem fűznek minket a másikhoz, s érzelmi kötelék csak partnerség, közös vágyak s célok képében fűz össze. Elszakítható lánc, ha végre a Golconda kapujában állhatok, búcsút intve értelmezhetetlen, felfoghatatlan, bonyolíthatatlan létformámnak.
Vadászat; a szó kéjes, vérszomjas vigyort csal újonnan megtisztított arcomra, s nem is pazarlok több energiát, épp eleget vett el az iménti kis mulatságunk. Sminkek, kellemes parfüm s megfelelő, akár estélyinek is beillő ruházat… Mert mégis csak nő vagyok. Bár igyekszem nem megváratni partnerem, ki hamarabb készen áll a mulatságra. Báránybőrbe bújt démonná válhatok, s így leshetem prédáimat.
- Húsmentes vacak… mégis édes. Bíborszín folyadék sós ízével nem vetekszik, de tessék, szerintem igazán ízletes. – nyomok a kezébe egyet a
véres agyvelő nevezetű koktélból, majd koccintva egyet húzom le az édes ízű s ismerős formájú röviditalt.
- Tánc? Imádom! Nem mondhatok rá nemet. Egyfajta másik hobbym, tán eddig nem ismerted eme rejtett oldalamat, partner. – süllyesztem zsebembe a frissen vásárolt cigarettát, majd megunván az értelmetlen, hasztalan, semmire sem vezető ténfergést kellemes, csábító mosollyal ajkaimon a táncparkett felé vezetem utam. A zene sem olyan rossz, végre nem undorító slágerekbe kevernek bele gusztustalan hangokat, ehelyett transzos, ellazító, néhol pörgős, néhol nyugtató, ám igazán átérezhető zenével kápráztatja el a hangorkánra beidegződő, beprogramozódó, beállított, alkalmazkodó füleimet, s dobhártyámban tovább zeng a ritmus, melynek ütemét követve némi lenge csípőmozgással el is indíthatom a táncom. Tánc… itt most én vagyok az Istennő, én vagyok az Isten, szóval Carl inkább figyeljen, vagy még jobb: csatlakozzon. Succubusként vonzom magamhoz az összes patkányt, eledelt, kik közül valamelyik szerencsés a Krematóriumban vagy az Elíziumban végezheti, időnként csábosan, kellemesen flörtölve elérve, hogy a lehető legtöbb szempár rám szegeződjön. Nő vagy férfi? Itt az mindegy, hisz bármelyiket bármikor megkaphatom, s nincs ellenemre saját nemem sem, nem mondok nemet annak a kislánynak sem, ki ajkaimat hívogatja egy érzéki csókra. Fiatal még, tinédzser, s szemeiben ott lapul a romlottság, az igazi romlottság tüze… csak még önmaga sem fedezte fel.
Vissza az elejére Go down
Carl Heller
Arrancar
Arrancar
Carl Heller

Férfi
Hozzászólások száma : 30
Tartózkodási hely : KREMATÓRIUM!
Registration date : 2010. Feb. 23.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 47. arrancar, Slarin Sleryrrlyn'dreskel fracciónja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Oázis Cl0te5000/10000Oázis 29y5sib  (5000/10000)

Oázis _
TémanyitásTárgy: Re: Oázis   Oázis EmptyPént. Aug. 13, 2010 1:20 pm

●.:':.● Romantikus vérfürdő babafóbiával körítve ●.:':.●

Unalom. Ült, meredten bambult, és nézte az agyra hasonlító valamit, ami ne agy volt. Bassza meg… agyat akart, nem hasonmást. Vért, belet, cafatot, rothadó szagot, hányást, büdös húsban fentergő kukacokat. Húzni, fogni, szorítani, rántani, rángatni, feszíteni és nyalni! Pálcikával taszigálni forró sütőn, míg át nem sül, hogy ne csak nyers ízét érezze, hanem mennyei tökéletes sültségét is… S mellé vért igyon, imádott kupából! Erőt akart, amivel jóllakathatja a kaparászó, vinnyogó, nyüszítő, morgó, ugató, üvöltő, ordító szörnyet! Halálnak halálát, poklot, pestist, éhínséget, eleven húsba maró kínt, savat, ként… Lávának fél forró kőjét! Beletenni, becsomagolni, égő hús szagát érezni, izgalomba jönni! Tébolyában, vad, véres vágyában elmerülni, vérben forgó szemekkel, vicsorral rángatózni! Testet átadni a betegségnek, nyüszíteni kíntól, mazochizmustól gyönyört lelni! Elérni mindent, amit csak fekete homályból el lehet, kérni kérve, fetrengve. Akarta… a tömegben kígyózó szagot elrakni, üvegbe csomagolni, később elővenni, felidézni! Sejtjeibe beépíteni, beolvasztani, kinyerni, élvezkedni. Előre-hátra ringatózva, sikító áldozatuktól körülvéve, édes-kínzó tévképzetek ölén a halálról fantáziálni! Felülemelkedni rettegésen és gyűlöleten, csupán érezni a létet, a hatalmat, ami a döntéssel jár… Részegítő! Nyúlt, nyelt, fintorgott, a lé lent volt… Kívánalom! Porhanyós, illatos testű és húsú könnyen halandó, törékeny, gyenge testet maga alá, hazugsággal csábítva, kéjre felajzva! Késre, szikére tűzve, henteregve, fröccsenő vértől részegedve! Lépett, simított, lépett, hajolt, lépett, táncolt! Dráma, körről-körre ismétlődve, szemet gyönyörködtető mozdulatok, melyek ösztönre hatnak és elbűvölnek! Nem vad bűvölt vadászt, vadász ejtette foglyul vadat! Mozgása, szaga, kinézete… Felsőbbrendűsége kivitelezett, tökéletesen érzékeltetett, magabiztossága mágnes! Levakarhatatlan alakok léptek mellé, simultak és esengtek szabad bőrfelületért, mohó bőrük érintés vágyától égve simult fedetlen karjára… Undorodott. Alantas, szánni való lények tapogatják felülemelkedett testét, hibátlan bőrét! Nyelnie kell, különben a vad elúszik, és a vadász éhen marad… Eras is táncol, bűvöl, vonz, taszít, olvaszt! Neki is kell, neki jobban… Ki kell fejlesztenie kritériumot! Bár nem, mégsem… akkor nem vethetne minden szembejövő esélyesre keresztet, korlátlansága korlátokba ütközne! Megengedhetetlen… vért, vért, vért! Nedves, szagos, ízes, ragadós nedvet! Inni akarta, festeni vele, kenni! Kevés volt a kádba rejtett nedű, mohósága határtalan, szörnye ellene lázadt! Kúszott fölfelé gigáján, arcán csontvázát beborította, ráolvadt, ismeretlen őrjöngést hozva! Vicsor, feszítette ajkát, mely fehér lett a túlerőltetéstől, szem lángolt, és húzta magával a kiszemelt lányt, be a sarokba! Felültette, úgy tett, mintha magáévá tett volna, pedig csak nyakába mart, kilövellő erejét magába olvasztva! Itta, itta, nyelte, mint sivatagi szomjazó a vizet! Csömört nem is érzett, csak elégtételt. Édes szomjat, égette torkát, többet…többet…még többet, végtelent!
Játszani akart, varrni, levágni, újat alkotni az alkatrészekből! Kiváló példa volt erre ő, aki ott lejtett ledér nővel csókot, pecsételte meg sorsát, hívta a boncasztalra! Pokoli testben rothadó, romlott fél-lélek! Darab, törött üveg, szakadt ruha, kettétört penge… mégis, részében volt egész! Tökéletes, idilli partner, alkalmi kaland! Kötetlenség… imádta, becsülte, vágyta! Felelősségmentesség… nem kell számot adni, nem kell megfelelni csak a saját tébolyának, hurrá!
- Kéjtől feszengve haraptam át torkát, ittam vérét, töröltem magam! Porrá omlott teste meg eltűnt, nyomtalan… - hadarta partnernek szontyolódott tébollyal, és mutatott vérengzése pontjára. Akarni! Többet, vergődni, vele! Szétrobbantani, alkotóelemeire venni… újra összerakni, szétmarni! Üvölteni, őrjöngeni, ugrálni, lehunyt szemmel átadni pokolnak magát! Imádta… rajongott! Érzést még, megint, újra, hosszan! Szemgolyót, gégét, légcsövet, gyomorszájat! Patkóbelet… medencecsontot! Mindent elé, ide, terítve! Újat, új lényt, vagy csak vacsorát! Koponyás kupájában pálinkás vért! Vad őrületet, tébolyult táncot, sikító, lázongó, lázadó, forró extázist! Gyöngyöző, hullámzó testet, nyögdécselést, édes hangokat… melyektől könnyedén, másodperc alatt búcsúzik, mert csak szövetség, szerződés, egykor majd átlépendő akadály! Bosszúja teljesedésének percében új akarat születik, és így tovább a végtelenségig! Megállás nélkül, örökké új célt kergetve, nevetve, vergődve! Győzni akart, győzni fog! Hős, hullának hercege, legyőzhetetlen tébolyult! Őrület, téboly! A Nirvána állapota semmi neki ehhez képest… Soha újjászületést! Ebben kell vergődni örökké, harapni, ordítani, nyüszíteni…

Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Carl_Heller
River
Arrancar
Arrancar
River

nő
Scorpio Horse
Hozzászólások száma : 106
Age : 45
Tartózkodási hely : Palace of dah Bigboss
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Lemezlovas
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Oázis Cl0te8000/15000Oázis 29y5sib  (8000/15000)

Oázis _
TémanyitásTárgy: Re: Oázis   Oázis EmptyCsüt. Aug. 11, 2011 6:29 am

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ஜ۩۞۩ஜ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
Karmazsin ragyogás
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ஜ۩۞۩ஜ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

Testek, melyek szinte azért könyörögnek, éhezzek, epekedjek, érjek! Csak utánuk, velük, miattuk, őértük, helyettük. Boldog is a nyáj, tudatlanul vacognak, s farkast imitálva vicsorognak, miközben észre sem veszik: az igazi farkas én vagyok! Bűbájos báránybőrbe bújt, békés, bizarr, burkolt bosszú, brilliánsan bujdosva brutális borzalomként bódítóan bomlasztva, beavatkozva bálványt s bámulatot.
Eddig, s ne tovább! Nem vagyok a játékod! Nem, nem ám! Változás, igen, igen, változok, újra, többnyire, folyton, mindig, soha, hűbb, méltóbb, őszintébb leszek önmagamhoz, s az is maradok, csakis önmagam, senki más!
Pillantással manipulálható nyáj, elmerülök, merengek, maradok, s mardosva kapaszkodok mámorba. Holott tudom jól, most nem kéne elszállnom, az Elme túl szabados ahhoz, hogy bárki is parancsolhasson felette. Nem, nem kell uralkodni ösztönökön, ám fordítottja sem szabad, nem megengedett kihasználni őket fekélyes fertőként terjesztve bűbájt, kéjt s csillogást; csak hagyni kell neki, engedjen. Hiszen nem más, mint gondoskodó anya, mentor, vezető, pap, papnő, tanító, szülő, ki mélyebb s tudatlanabb összeköttetésben áll veled. Kapcsolat, melyet nem szavak, hanem érzések tartanak. Ő az elmésebb, a leleményesebb, a bölcsebb… Mindig hagyni kell neki. Hagyni, hadd űzze szenvedélyét, játszadozzon veled, s terelgessen arra az útra, melyet számodra kiszabtak. Magad sorsának kovácsa vagy? Ugyan! Csak képzeled, nem látod? Takard csak tovább kínos illúzióiddal belső igazságod, dugaszold el füled, hogy ne halld a hangot, vakítsd, tompítsd el magad! Légy örökké bolond, te balga! Degenerált, manipulálható majom, nem érted, nem érted, nem érted! Sosem értetted, most sem érted, nem is fogod! Hát nem érted? Bolond vagyok, azt hiszed? Hát és ha az vagyok? Bevallom, az vagyok! S büszkébb, tüneményesebb, igazabb, mint te bármikor is leszel! Mert én még emlékszem; emlékszem a pillanatra, amikor meghaltam. Többet látok, többet hallok, többet érzek, míg te nem látod, nem hallod, nem érzed! Hiányzik belőled a szenvedély, a türelem és Az Emlék.
Mert én még emlékszem.
Nevess csak. Röhögj csak, tébolyulj, vergődj, tégy, ahogy óhajtasz, ahogy akarsz, s higgy, amit akarsz. Nem érdekes. Hidd csak azt, hogy sokkal, sokkal okosabb vagy szegény bolond háborodottnál. Nem érdekes. De gondolj bele, te is halott vagy, épp úgy, mint én. Meghaltál és újjászülettél… ekként. Mi köztünk hát a különbség? Könnyű…
Mert én még emlékszem.
Emlékszem, milyen volt teljesen, igazán halottnak lenni.
Káoszból rendet? Mit nekem rend, mikor célom rendszerben káoszt teremteni? Figyelnem kéne, tudom, figyelnem, ármánykodót áruláson csípnem, ám zene, ösztönök, ritmus, mozgás, testek… Itt van minden! Préda lép, én utána, vonaglik zenére, vonaglok én is, dallamra, ritmusra, hisz minden olyan mindegy már, úgyis én nyerek, hisz mindig én nyerek! Nem tartok attól, bárányka elillan, eleget kevertem italába márványos cukorból, bódulata hosszan tartson. A kihallgatás még várathat magára. Ha már itt vagyunk, szórakozzunk, játsszunk, élvezzünk perceket, pillanatokat, ritmusos andalgást. S lám, a pultnál, rikítva tünedezik szemembe világosság! Terjed táncparkettre sziporkázó lábtörlőm tündöklése, mire nem lehet másképp reagálni, csak bájosan bájologva bazsalyogva, kötekedve közeledve, kéretlenül érkezve.
- Fények Kegyetlen Hurcolója! – simítok végig csupasz karon. Olyan kellemes a tapintása… Hideg, mint jégbe hűtött holttest.
- Andalítasz másokat, jól látom, helyes… S most térdre előttem, szolga. Add kölcsön fényed, hogy egyszer én is ragyoghassak. – utasítom Kegyetlen Fények Elhozóját, hisz különbözök bártól, lehetne egyeztetni, egységesítve esélyt adni, hadd szolgáljanak ki engem is. Ragyogó Kegyetlenség nőstényei érdekesen megremegnek; szánalmasak s közönségesek. Büszke lehetek lábtörlőmre, amiért tanult már irányítani. Könnyű préda, sok préda, fürdő, fürdő kell nekünk! Azt legalább mindenki érti… Te is érted. Ugye, hogy érted?

Vissza az elejére Go down
Lucifer Curiel
Hollow
Hollow
Lucifer Curiel

Férfi
Hozzászólások száma : 36
Tartózkodási hely : Eras nyomában *.*
Registration date : 2011. Jul. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Eras gazdi legtökéletesebb nyálzó utánfutója *q*
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Oázis Cl0te8000/15000Oázis 29y5sib  (8000/15000)

Oázis _
TémanyitásTárgy: Re: Oázis   Oázis EmptyKedd Aug. 16, 2011 11:40 pm

Karmazsin ragyogás

Arra a következtetésre jutottam, hogy nem ártana néminemű ruhadarabot magamra aggatni, mert a végén még rám jön a kangörcs. Bár, igazság szerint ezzel már elkéstem, de na… már elég régen rajtam volt, reggel óta nem voltam nővel, mit vártok?! Szóval muszáj volt valami vásznat magamra kaparni, aztán meg felkerekedni egy röpke kis sétára, hátha akad valaki, vagy valami. De miről is agyaltam pontosan, fogalmam sem volt… elvesztem a saját gondolataim tengerében, vagy labirintusában, vagy, hogy is szokták volt mondani. Na, a fene vinné el, most azonnal uccu neki, mert bekattanok saját magamtól.
- Csóka, Eras gazdik! – intettem a plafonon pózoló szexi matricáimnak is, nehogy sírjanak utánam.
Ilyetén és egyéb gondolatok között léptem ki az ajtómon és igen!, nem alsógatyában… bár, nem tudom, volt-e rajta, egyáltalán. Fej vakarva lépegettem a folyosón, és számolgattam, hátha rájövök, melyik aranka csaj következik a sorban, ami még nem volt meg, de hiába törtem magam, hiába ütköztem össze egy csinos kis ajtóval, mégsem segített rajtam, egyszerűen nem jöttem rá, hogy-mint állok. Eszembe jutott az igencsak formás Cielo is, aki bár nem aranka, azért csak jó bőr, és felírtam a képzeletbeli várólistámra, hogy egyszer elkaphassam, és jól megmutassam neki a tehetségemet.
Na de már addig jutottam, míg észre sem vettem, hogy egy Oá-zis nevű helyen támasztom a pultot. hogy kerültem oda, vagy hogy nem, ott voltam az Ordító babában, és csak arra vártam, hogy tapadjanak rám a csajok, mint légy a ragasztóra… vagy ez sem így van? Lényegtelen, a kangörcs elvette azt a kis eszem is, ami volt, csak az számított, hogy milyen szívdöglesztően festek. Izmos testemet is befeszítettem, meg pózoltam, mint egy olajos testű férfimodell, hogy gyűljenek az esetleges jelöltek. Mit mondjak, nem kellett sokáig várnom, és máris vagy négy-öt bicsss tapadt rám, befészkelve magukat a karjaim közé, hogy csak úgy lökdösték, túrták egymást a jobb helyekért. Nem tartottam valószínűnek, hogy bármelyikük is megérdemelne egy éjszakánál többet, nem úgy van az! Hát mindenkinek kellene egy darab a szexi Luciferből, pontosabban jómagamból, de hát csak nem lehetek mindenkié, ha már megvan a három, illetve lassan négy doromboló kiscica jelöltem. Nem mindenkivel mennek simán a dolgok, de nem is lenne buli, ha nem így lenne.
Épp piát kértem ki, mikor az egyik csaj megpróbált elrángatni a fene se tudja, hova, de eszemben sem volt vele menni, főleg, mikor megláttam, hogy Eras gazdiiii felém közeledik. Kocsányon lógó szemekkel, nyáladzó szájjal, farkamat csóválva bámultam, és már olyan vad fantáziák támadtak meg, hogy majd agyvérzést kaptam. Túl sok időt töltöttem egy huzamban a Homokozóban, teljesen elhollósodtam, árnyéka voltam a normális önmagamnak, nem mintha ez most tudott volna idegesíteni, mert épp a könnyeimmel küzdöttem, amik abból a gyönyörűségből fakadtak, hogy a Gazdiii végigsimított a karomon. Fejemben nyüszítettem, és kivert kiskutyaként heverésztem szexi istennőm lábai előtt, aztán rögtön meg is kért rá, hogy tegyek eszerint, pedig nem tudok óla, hogy tudna olvasni a gondolataiban. De azért na, csak levetett magam egy szavára, és ügyes kisállatkájaként térdepeltem a földön, közben nyakatekert módon lestem a hátamra álló Eras lábai közé, hátha megcsodálhatom alulról is. És miközben így élvezkedtem, a sok kis biccss, akik összegyűltek a márvány testem csodálatára, egy centit sem tágítottak, mintha ugyan az én Gazdim nyomába érhettek volna. Kilométerek választották el őket egymástól, ezért is történt meg, hogy míg Eras gazdi kérésére az egész világot nyálcsorgatva másztam volna körbe, mint egy hernyó, addig a ribiktől ugyanezt kértem volna én.
Szóval eléggé elvoltunk így, Eras gazdi a hátamon táncikált, én meg csak nyáladzva, nyakat törve leskelődtem, mint valami cukkoló kukkoló, legszívesebben kirohantam volna vele az Ordítozó babából, és a szobámban, a sok kis világító Eras gazdi fénye alatt vágtam volna ágyhoz. Na, de nem lehetett, mert hát csak a Gazdiról volt szó, meg aztán rá odafigyeltem mindig, így most sem értem rá egészen azon agyalni, mi lenne, ha, hanem azon idegeskedhettem, hogy le ne essen az istennőm a hátamról, vagy meg ne üsse magát, vagy egyéb rémségektől félthettem.
- Gaziihiii, vigyázz magadra! – kiáltottam fel, és csendesen vártam, mi is lesz a következő lépése, habár reméltem, nem a fejemet célozza majd be.
Vissza az elejére Go down
River
Arrancar
Arrancar
River

nő
Scorpio Horse
Hozzászólások száma : 106
Age : 45
Tartózkodási hely : Palace of dah Bigboss
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Lemezlovas
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Oázis Cl0te8000/15000Oázis 29y5sib  (8000/15000)

Oázis _
TémanyitásTárgy: Re: Oázis   Oázis EmptyPént. Szept. 02, 2011 1:06 am

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ஜ۩۞۩ஜ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
Karmazsin ragyogás
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ஜ۩۞۩ஜ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

Kölcsönadott ragyogás tesz engem is oly fényessé, világítva villoghatok magasított, már-már plafont érő, holtan kidekorált fához. Halott, halott, csak egy halott fadarab, se neve, se lélegzete, gyökerektől megfosztatott, árválkodó s magányos. Meghalt! Meghalt minden, érted? Te is, én is, ő is, minden, ilyen egyszerű, kész, vége, ennyi!
Ám legalább ragyoghatok. Végre, most az egyszer fényem éri tekintetet. Instabilitás meg nem ér, nem fontos, s egyáltalán nem pontos. Ringva riszálok csípőt s tarisznyát, vérben sem áztatott, szomj helyett múlandó téboly oltására vagy fakasztására szolgáló plazmát üvegbúrába foglalva kapom markomba. S milyen friss, milyen hamis! Kóstolom is meg azonnal, amint helyet foglalok nem magasított, ám méltóan fényes trónomon, Kínzás Fényes Csillaga pedig tűr, vihog, hisz ez a dolga. Rakom is kecses kacsóim s apró lábaim keresztbe, mint dáma, tűrve aurazavaró idegeneket. Fekélyes, fertőző fogazók, mindannyian egyszerűen, alsó fertálynál manipulálhatók. S mégis hiányolom belőlük a rettegést! Pedig ott van, igen, biztosan ott van, most miért nem érzem, miért, miért nem? Az időm! Biztosan az időm! Tenni, igen, tenni kell valamit érte, különben elvesztem mindet!
- Nem vagy elég kényelmes… Lehetnél pedig, Fényes! – kéjelgek azért tovább, ám zavar, hátamat nem támaszthatom sehová. Így kuporodok inkább le, ragadós csempére, parkettre, ami épp megadatik. Közel merészkedek hozzá, hisz miért ne tenném? Az enyém, itt minden és mindenki az enyém. Nem bánom, ha térdem koszossá válik, de legalább láthatom, mitől ily ragyogó a neve. S a szeme…
Nem tetszik a szeme. Világíts nekem, ne csak létezz! Bújom hosszúra nyúlt pillanatokig vesztegetve fogyó időmet, pedig ott van, biztosan ott van benne, jó mélyen, elásva, csak retteg, nem mer előbújni. Szabad kezem arcra téved, simít, hajtincseket söpörhetek félre, hogy hitetgetve tegyek szabaddá utat rondasághoz. Csillan pedig mélyen valami, csak éppen messze van, nem érem el. Ott van, a titok, az időm, kell nekem! Megszerzem hát, ha kell. Gyengéden cirógatom a pofát, az arcot, s közelítek ragyogást titkoló violához. Mélyebbre, mélyebbre, egészen, oda le! Tudom, hogy nálad van az időm, csak nem adod oda. Tudni akarom, még mi van benne, tudni, megkaparintani, kinyerni arcodból, magaménak tudni. Lazíts hát, kedvesem, bízva bízhatsz bizalmat nem adogató karjaimban. Sorvadjon hát bőröd, húsod. Nekem csak az kell, mi mögötte van.
- Hunyd le ragyogásod… S add nekem fényed, egyetlenem. – suttogom, miközben arcsimogatás szem felé irányul. Hüvelykujjam szépen közelít szemgolyóhoz, hogy kimarjam belőle, így üregét szabaddá téve nyerjem ki belőle a fényt, melyet hiányolok. Kezdem is nyomni, finoman, erősen, kezemen lévő hollow lyukkal mit sem foglalkozván, hisz hiába ronda, s büntet vele az ég, már akkor is megszoktam. Karom azonban viszketni kezd s égetni… Éget, éget, fáj, nem tudom, mitől, de zavar és fáj! Pattanok is fel burokba csavart alkoholt félrerúgva, Ragyogó Kegyetlenségnek hátat fordítva s vakarom karom, tovább és tovább, kicsikarva erek martalékát. Valami nem stimmel, valami éget, valami nem jó! S nem állít meg elsüllyesztésben, érzésben, forrongós fortyogásban, se magamtól, se semmitől, se most, se először, se utoljára. Csak látom, látom és érzem, hogy egyszerűen nem jó. Érzem! Én érzem, más nem érzi, legfeljebb látja, de mégis mit látnak? Tudom, hogy van, hogy itt van, valamit tettek velem, valami nem jó, zavar s éget s süllyeszt s megállít, pedig én nem akarom, nekem nem kell! Az időm, a szabadosságom… Nem lehet mindennek csak így vége. Nem fogok többé érezni, én nem érezhetek.
- Csendet! Éget engem, éget! Csinálj valamit, Fényem… Kegyetlen… – fakadok ki, tömegben őrjöngve s búsan hisztizve azért, ami nem tudom, hogy micsoda. Csak nem jó, lassan záródik, akkor pedig kész, vége. A testem emlékszik, az mindig emlékszik. Bíznom kell érzékeimben. Tudnom kell, hogyan vethetek ennek véget.

Vissza az elejére Go down
Lucifer Curiel
Hollow
Hollow
Lucifer Curiel

Férfi
Hozzászólások száma : 36
Tartózkodási hely : Eras nyomában *.*
Registration date : 2011. Jul. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Eras gazdi legtökéletesebb nyálzó utánfutója *q*
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Oázis Cl0te8000/15000Oázis 29y5sib  (8000/15000)

Oázis _
TémanyitásTárgy: Re: Oázis   Oázis EmptySzomb. Dec. 03, 2011 6:13 am

Karmazsin Ragyogás

Már éppen azon voltam, majd én elkapom Eras gazdit, ha netán lebucskázni támadna kedve, de annyira lekötött, hogy miközben őt csodálom, ne felejtsek el igazán nagyon is kúlosan kinézni, mert hát nem én lennék, ha nem nedvesedne minden csaj lába szára, mikor csak rápillantok. Wink Így vettem csak észre, hogy nincs meg valami, és szívrohamot kapva kaptam ezer felé, merre lett az én Gazdiiiim, de már éreztem is fenekét a hátamon, így nagyon nyugodtan megpihenve folytattam tovább a saját magam fényezését, miközben úgy próbálkoztam az értelmes ragyogásomat átárasztani Gazdira.
Nem szokásom, hogy tudom, miről beszél, a mi, vagyis én csak azt szoktam nem tudni, hogy akármikor megszólal Eras cicus, mit akar velem közzétenni, mert hiába csillogtattam meg szexuállat magamat, valahogy nem tűnt neki elégnek, hát lassan már a földre költözött, talán pókerpartit készült beszervezni, de nem, ni!
Hiába is kéjelegtem ekképpen ezen a képen, hogy majd vetkőzős pokerfésszel fészeljük meg egymás arcát, meg összenyálzhatom kicsit mindenütt majd, hogy csak úgy csillogjon-villogjon, de nem úgy volt az, mert hiába is akartam, ehelyett csak az arcommal bazsalygott lagymatagon, de persze Gazdi volt *.*, csak tudtam volna jobb helyet mutat neki a tapizásra, de hát ha itt nem akarja, majd csak loholok vele hazafelé.
- Igen, hunyi-hunyi! ^.^ – gagyogtam nagyon szexuálisan Ordító Babában szimulálva.
De ott tartottam, hogy épp csak becsuktam szemem, meg lefogtam kezem a kezemmel – de nem a harmadikat, mert hát annak mindegy volt már, Eras gazdi annyira döggerjesztően szexi volt –, nehogy meglyukasszam a hollólyukát a kezén, mert tiszta csábos volt, meg más lyukakat is megvizsgáltam volna, mármint rajta, nem csak úgy valahogy, ahol volt. De addig lyuggattam már képzeletben, míg meg nem éreztem, hogy már megint valami olyanra készülünk, hogy csak na. Megígértem, megeszem a szemgolyóm, ha nem gondolatolvasva találja ki mindig a lyukakat az agyamban. Mindegy is igazán, mert csak vicces meg szimplán bulis volt, ahogy vájkál a szememben, és direktből böködtem, meg ütögettem kicsi vésőnek használt kezének könyökét, hogy kipöccinthesse szemgolyóm, mert az mekkora állat lenne már, ha csak úgy megnézhetném, hát mindig is arra vágytam. *.*
Már épp pattant is volna ki, mikor káosz meg égzengés, Gazdi csak felpattan, káoszt kiáltva állt ki mindenki elé, hogy valami tüzet keressek neki, és azt oltogassam, de mivel semmit nem láttam, készültem megkönnyeztetni a kígyót, hátha az majd segít, mindig jó a tűzre, mert az minden vágyat elűz, kivéve, ha nem.
- Mit merre? O.O – kapkodtam fejemet, és amit csak lehetett, megtettem édes Gazdimért, így jutottam el oda, hogy vállamra kapva rohantam vele a mosdóba, és csap alá dugva kicsi kezét engedtem rá mindenféle lét, oltsam el, ami baja van, és menjünk vissza vetkőzős pókert játszani, mert az annyira szupi. *q*

Eras gazdi, ne ölj meeeg! ToT:
Vissza az elejére Go down
River
Arrancar
Arrancar
River

nő
Scorpio Horse
Hozzászólások száma : 106
Age : 45
Tartózkodási hely : Palace of dah Bigboss
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Lemezlovas
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Oázis Cl0te8000/15000Oázis 29y5sib  (8000/15000)

Oázis _
TémanyitásTárgy: Re: Oázis   Oázis EmptyCsüt. Márc. 01, 2012 12:13 am

Karmazsin ragyogás

Ez most más, ez egy rossz jel, egy intő ómen, cselekednem kell! Érzem is meg tudom is, hogy meg kell tennem. Meg kell tennem, igen. De mit? Mit kell tennem? Tehetetlen sikongatással sokra nem jutok, bár könnyebb lesz, mert rikácsolhatok, s ha én rikácsolhatok, az másoknak rossz lesz, az pedig nekem miért ne lenne jó, mégis miért? Vagy nem jó? Nem, még nem az igazi. Mert érzem még, hogy ott ég, ott viszket, kínozva perzsel, ahogyan én perzselek másokat kínörömet szánva. Mert a kín öröm, a kín minden, a kín egész, a kín a megváltás, a megváltás pedig… elúszott. Elsiklott, elhajózott, távolról integetvén, midőn eltűnik végleg a horizonton. Itt hagyott. Belőlem pedig nem marad más, mint ocsmány szolga, férgek férgezett maradéka. Én nem akarok szolga lenni! Akarat kérdése miért nem foglaltatik benne? Miért nem kérdeztetik, kéred-e a kínt, kéred-e a gyötrelmes hazugságot, mely ezzel jár? Mert csak hazugságokat kapsz, semmi mást. Bízni? Bizalom, minek nekem, mit nekem? Hah! Nekem nem kell! Nekem víz kell! Víz, vörös víz, életnek bíbor csapadéka! Ki kell ontanom karom. Akkor talán nem fáj.
Zokogás, mint meggyalázott szűzé, holott ugyan gyalázatos vagyok, még sem gyaláztak meg. Legfeljebb én magam, hacsak nem a karom is. Mert a karommal valami baj van, ezt egészen tisztán érzem. Bevillanó párák mutatják, valami történt. Még ha fájdalmas is volt, én nem emlékszem rá. Vagyis az elmém nem, de a testem igen. Különben miért rángana így, mint hideg testből kilógó, csont nélküli hús? Talán egyszer én is hideg leszek. Talán ez már a kezdete, az előjele. Félelmetes, ha te magad tapasztalod, nincs meg a hatalom, melyet máskor te magad kobzol el, máskor te választod el, s fosztod el attól, ki igényli, ki azt hiszi, szüksége van rá. De vajon valóban szüksége van-e rá? Talán igen, talán. De nekem, nekem még nagyobb szükségem van rá. Kell tudnom, hogy élek s létezem.
Levegő suhan, vagy csak én? Hiszen én vagyok a világ, vagy a világ én? Lényegtelen, mert még mindig fáj, még mindig éget, zokogás pedig marad olyan keserű, olyan gyalázatos, mint preparált koponyák függve szobám falán. Már ha valóban az enyém, hisz miért lenne az enyém? Nem, semmi sem az enyém! Csak a jel az enyém, csak a jel tartozik hozzám, semmi más. De nekem nem kell! Meg kell szabadulnom tőle, hogy végre szabad lehessek! Fényeket szállító, gyötrelmet hozó suttogás az oltást nem jól teszi. Csak hideget kapok, sikamlósat, nedveset. Nekem forró kell, forró, égető, gyors, tiszta, véresen mocskos fém! Igen, ez lesz a megoldás!
- Még mindig nem elég! – sikoltok, kiabálok, vergődök, szabadulni akarok. Víztől nem tisztulok meg, csak kirántom magam fénylő kegyetlenség fullasztásából. A mosdó egyik sarkába tévedek, karomat húzva, rángatva, tépkedve, bőrömet nyúzva, túlozva búslakodva, várom, megtörténjen a csoda. Ám ez kevés, ez nagyon kevés, nem lesz elég.
Katanám fényem kezébe adván várom, cselekedjen. Nedvek még mindig csöpögnek, de ez mellékes. Annál kevésbé másodlagos, kinyújtom hosszan a rossz karom, kérem fényhozót, tegye meg.
- A fém lelketlen, az égetés féktelen… szabadíts fel, mielőtt én teszem meg. – bámulom, bambulom a hamis kart, mely nem kell nekem. Könnyeknek s hisztinek vége, nem kell a zavar. Ez az én hangom, ez az enyém, csakis az enyém, miért nem hallgatja? Miért nem hallgatja azt, ami az enyém?


Vissza az elejére Go down
Lucifer Curiel
Hollow
Hollow
Lucifer Curiel

Férfi
Hozzászólások száma : 36
Tartózkodási hely : Eras nyomában *.*
Registration date : 2011. Jul. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Eras gazdi legtökéletesebb nyálzó utánfutója *q*
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Oázis Cl0te8000/15000Oázis 29y5sib  (8000/15000)

Oázis _
TémanyitásTárgy: Re: Oázis   Oázis EmptySzer. Május 02, 2012 12:03 am

Karmazsin ragyogás


Pedig annyira sájnosan csillámlottam végig az egész Babában, hogy mindenkiről lecsusszant még a bugyi is, ahogy Gahahazdiit cibáltam végig a lengedező fejetlen tömegen, meg hát, aki útban volt, azon aztán még szépen át is másztam, nehogy már pont az én Eras gazdimat tartóztassák fel, mikor fontos folyóügynek kellett minél előbb mintáját venni, hogy jól lecsurgathassam a kezét a vízen, meg a lefolyóban folydogáló gondolataimat is, arról, hogy milyen szexuálisan is nézhettem ki, mikor éppen csak úgy, huss, mint egy hős, bááám-tádááám, és már el is csavartam a csaptelepet, aztán ssssss, de csak nem enyhült, hát nem is értettem.
Pedig annyira varázskézzel ügyködtem az átkozott kézen, még el is élvezhette volna magát, ha nagyon akarja, aztán mégse, csak kislisszant ölelésemből, Gazdiihii, ne tedd ezt velem, dirib-darabokra töröd kicsi szívem, ami nem is tudom, létezik-e, de itt dobog, dirmeg-dörmög, hogy csak te értesd, és még kicsi én is felágaskodik, hát olyan szépen cukin akartad a szememmel is megmutatni, milyen az arcom szemből, mert ha kijött volna, akkor már rég nézegethetnék mindenféle helyre, hohóóó, hova be nem fér egy szemgolyó. szemöldökrángatás
- Ne meenj el, Gahhhazdiii. T-T – rimánkodtam utána a sarokba, földön csúszva, kúszva-mászva, szépséges lébai közt elandalogva, aztán meg széjjel nyálzva az egész mindenségen, mert hát mégiscsak ő volt az Eras-matricák szülőanyja, a legszexisebb kis chick az egész Homokozóban, és nekem ő kellett, meg hát ezért is mentem utána, mert az ágaskodó fémdetektorom is olyan aranyat mutatott, ami igazi gyémánt volt, és mindenféle nagyon erős kóvászos kötés tartotta, és én is akartam vele kolbászolódni, meg összegabalyodni, de ahelyett, hogy lyukat kaptam volna, jó kis kardnyelést csinálhattam volna, Gahazdii meg azt sem akarta, csak, hogy sitty-sutty, snitteljek neki valami szeletelésizét, és aztán sehol tűz, semmi szex. T~T
- Eras gazdi… én nem is… °~° - kezdtem szomorú kisovodás kuncsorgást, hogy ne kelljen már lefejeznem mindenféle barbigörlöket, de csak nem hagyta, hanem olyan kínai izét mondott, hogy csináljam, vagy megesz, legalábbis ez volt a tartalom, vagy hasonló, nem találtam a hangoskönyvet már hozzá, elveszett a használati útmutató, bár örültem volna, ha megesz a Gahazdii, mert csak szeret, és ha szeret, akkor boldog vagyok, és ágaskodok, ugrálok, meg kiskutyázok neki, végignyálzom nyomát, lábát, testét… mwahaha… De nem ilyenket akart, csak kínzást, és fájdalmas élvezetet, és én is akartam, mert lesúlytottam, csak úgy, ahogy kérte, gyorsan lecsaptam, és leszeltem, ami nem kellett neki, és vérben fürödtem vele együtt, és ott fetrengtem előtte bocsánatért esedezve, hogy megtettem, és elvettem a kezét, de ő kérte, ami nem mentség, de ez kellett.
Kellett a szenvedés neki is, és mindkettőnknek, mert ezt élveztük, mert ő volt a Gazdi, és én voltam a sájnos fényelője, az öngyújtó, a világosság a világosságban a sötétség a minden másban, és akkor is imádtam, hogy most már csak egy keze volt, és ha már így bántottam, akkor legalább a megmaradt sebhelyét megnyaltam, hogy ne legyen gondja, búja-baja, és ne fájjon neki, mert a kutyák mindig a nyálukkal gyógyítják magukat, és majd én leszek Eras gazdi hőse, és lenyálzom, és finom Eras gazdi, szóval meg kell vigasztalnom, és tovább fényelnem, és- és odaadni neki a szemem… Ihigeeeen, az lesz a legjobb, ha kap egy játékot, amivel játszhat, mert az a jó, egy kicsi labda, amivel mindig ellehet, ha nem vagyok ott, és majd szerzek neki többet is, hogy mindet dobálhassa, én meg visszahozom neki, amit kell, és amikor csak kell, és majd nem lesz gond, és nem lesz szomorú, és mindig, mindig, örökké fogok rá hallgatni, mikor az ágyamba viszem, és majd ott elleszünk, és nézegeti magát a világításban, és ott fog fenn sájnolni.
- Gahaaazdiiii, megmaradsz? O____o – ráztam fel kicsit Erasmunyit, nehogy ne élvezze már a bulit, ha már kialudt a tűz, de maahhhaaaahaa T.T, mit tettem, oda a tűz, és nem lesz szex, és nem is szeret már, én ezt el sem hiszeeeem, szörnyű, borzalom, akarom vissza a szexicica kétkezű, tüzelő Eras gazdiiiihiiit. T~T


//Megint nagyon bocsánat, hogy eddig tartott válaszolni. T~T Remélhetőleg van mit lereagálni, és mindent úgy értettem, ahogy kellett. ^^" Ha valami nem stimmelj, akkor tessék szólni. :3//
Vissza az elejére Go down
River
Arrancar
Arrancar
River

nő
Scorpio Horse
Hozzászólások száma : 106
Age : 45
Tartózkodási hely : Palace of dah Bigboss
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Lemezlovas
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Oázis Cl0te8000/15000Oázis 29y5sib  (8000/15000)

Oázis _
TémanyitásTárgy: Re: Oázis   Oázis EmptyKedd Júl. 24, 2012 6:36 am

Karmazsin ragyogás




Tudom, mit tettek velem, tudom, mivel bűnhődtetnek. Bűnhődés, bűnhődés létemért, s mert ilyenné váltam, mert mocskos szolgaként alázkodok meg oly hatalom előtt, mely engem nem is érdekel. Nem a hatalom kell, nem a tudás, nem kell más. S mégis mi kell? A fájdalom? Az nem jó, nekem nem jó, az csak másnak kell! Hát így festek, ha levetem a burkot? Hát így nézek ki, mikor megszabadulok attól, melyről azt hittem, én magam vagyok? Szánalmas, semmirekellő, aljas féreg! Mocskos senkiházi vagyok, ha elhittem. Márpedig én hittem... én elhittem mindent. Áztatódnak keserű könnyekkel karvalyként előreszegeződő szemeim, gyűlölök mindent, gyűlölöm ezt a helyet! Gyűlölöm ezt a kart! Gyűlölöm azt a kart, ami miatt rádöbbentem, milyen az, mikor rólam fejtik le a burkot. De fáj... fáj, fáj, fáj! Megszabadulok hát tőle. Akkor minden rendben lesz talán.
Gátat kell vetni a kínnak. Gátat kell vetni a kínnak és a megalázkodásnak. Szolgává lettem? Talán. Nem tudom. Nem emlékszem. Mégis tudom. Mégis tudom, azt hiszem, igen. Ez semmi más, csak egy büntetés, amiért hátrahagyok minden elvet, minden büszkeséget. Büszkeségem pedig hogy másként tarthatnám meg, ha ellene fordulok? Ha megmutatom neki, szolgává nem válok, csak játékszerré... Melyhez nekem is játékszer szertelenségére és szerepére van szükségem. Nyomtam kezébe kardom, szorítom össze fogaim, várok csupán, várok arra, hogy elválasszon a tagtól, mely ennyi kínt okoz. Majd lesz másik... Igen, lesz másik. Tudom is, ki segíthet. Tudom, ki ajándékozhat, s én azt is tudom, Én mit ajándékozhatok neki. Csupán az a kérdés, játékszernek mit adományozzak. Mit kívánhat, mire sóvároghat? Mi az, mely egy buroknál is többet ér számára?
Szelés gusztustalanul szedi le az összes réteget, szakértően kanyarítok rá ruhámból leplet. Elszorítotva az eret lehet, kevesebbet veret foltosra, mocskot megtartom, köszönöm. Múlik el minden, mely idáig kínzott, s elégedetten bazsalgok, vége mindennek, mely szenvedésre kárhozatott. Bazsalygok másért is... megkönnyebbülés, öröm, felüdülés, pusztán agytekervény cikázik furcsa tréfát űzve tovább, váltja külső ingereket kellemesen hűvössé. Ezt jelenti mindaz, mellyé váltam, ezt kapom azért, amiért kiszakadtam onnan, ahová valójában való vagyok. Voltam valaha, pontosítsak kissé, pontatlansággal nem fizethetek többé.
- Védtelen... - jegyzem meg magamnak. Többé nem vagyok az, nevetek rá földön heverő végtagra. Kedvem szerint rálépnék, csimpaszkodnék, nyúznám, húznám, ujjait taposnám. Nincs erőm erre viszont, pillantás hol szabadítás elhozójára, hol a plafonra csüng, csüggedten sóhajtva egyet furcsa arckifejezésen. Mint aki attól tart, mindjárt összeesem. Hah! Azt lesheti. Lesheti ám mindenki.
- Mit ácsorgunk itt? Vár a tánc. - rezzen meg szemhéjam, morbid természetességgel libbenek kifelé, mint aki feledett mindent, feledni akarok, feledek is hát mindent! Majd Lucifer is elfelejti, mindenki elfelejti. Nem más az élet, mint feledések halmaza. Ez miért szolgálna megerősítő kivétellel hát?


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Hernando Rivera
Arrancar
Arrancar
Hernando Rivera

Férfi
Sagittarius Pig
Hozzászólások száma : 73
Age : 28
Registration date : 2013. Apr. 07.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: festőművész
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Oázis Cl0te5800/15000Oázis 29y5sib  (5800/15000)

Oázis _
TémanyitásTárgy: Re: Oázis   Oázis EmptySzer. Ápr. 17, 2013 5:47 am

Éééés... A piktor színre lép, mindenki osztatlan örömére. Vagy nem.


*Halálában éppúgy nem hagyta el soha az Élők Világát, ahogy életében. Eseménydús volt számára a létezés, és egyetlen világ éppannyira bővelkedett prédában, védeni-, tanulni-, megfesteni- és természetesen innivalóban, hogy az lekösse kényelmeskedésre egyébként is hajlamos gondolatvilágát. Végül el kellett jönnie az Úr 2013. esztendejének, hogy, ha tompán, bizonytalanul is, de elkezdje érezni azt a megmagyarázhatatlannak s egyszersmind teljességgel indokolatlannak aposztrofált vágyódást, amit a saját fajtájának közelsége iránt érez a gondolkodó elme.
Végül megtette, amiről eddig nem is tudatosult benne, hogy képes rá, hiszen sohasem próbálkozott hasonlóval. Nyitott egy Gargantát.
Nem minden dilemma nélküli szituációba került, mikor sikerült neki. Méghogy ő védtelenül hagyja a halandó embereket... Ugyanakkor éppen nem tartozott senkihez és semmihez. Éppen nem öltött magára semmilyen áléletet, amit afféle komplex maszkként szokott viselni, mikor testi valójában a halandók között jár. Éppen egyedül volt.
Tehát ment.
Meglepően hosszú volt az út, és a világ, ahova jutott, meglehetősen ambivalens érzéseket ébresztett benne. Hallott már róla... Hueco Mundo, az éjbe burkolózó, üres világ. A fajtája hazája. Mondhatni, hirtelen kezdte otthon érezni magát... És ugyanakkor el is borzadt, mikor először körbenézett a sívó semmit rejtő, kifakult sivatagban. Sehol semmi szín, a halál fehérje és szürkéje üdvözölte mindenfelől, az ég pedig a szokott kék helyett nyomasztó bakacsinszínben terpeszkedett fölötte. Ő, aki mindig is színkavalkádként tekintett a világra, visszahőkölt a halott, porladó színek üdvözletétől.
Aztán meglátta a Várost.
Kívülről éppolyan hullafehér volt, akár bármi egyéb "idehaza", mégis az élet jeleit, színpászmákat eregetett magából. Fényeket. Nem volt kérdés, merre veszi az irányt, vígasztalanul kutyagolva a homokbuckák közt. Nem kellett sok idő, hogy beérjen. Sietett, ugyanis...
Odabent magafajtákba botlott. Arrancarok, akik ügyet sem vetnek rá, és a maguk dolgával törődnek. Már-már üdítő élmény. Mikor utoljára a saját fajtájával találkozott össze, végzett a balvégzetű illetővel... De az se ma volt. Még rejtőzködnie sem kellett különösebben, noha az a vérében volt, sokkal inkább, mint a harc maga. Az Élők Világa veszélyeket rejteget magában a magafajtáknak, megtapasztalta már kismilliószor. A holt lelkek, akik gőgjükben isteneknek nevezik magukat, nem válogatnak jó és gonosz között, a maszkra támadnak, akárki is rejtőzzön mögötte. Mesélhetne... Mesélhetne, ha lenne kinek. Mindenki a dolgára siet. Csak ő az, aki kóborol céltalanul...
Végül nem csalódik saját magában. A hely, ahol kiköt, minden kétséget kizárólag színes. Amellett hangos, kaotikus, lélek-testek kipárolgásaitól és alkoholtól szaglik. Bár, mulató, kocsma, diszkó, klub, hívhatják, ahogy épp a kor diktálja. A lényeg úgysem változik... "Oázis". Hmm. Ráférne, de még hogy.
Nem csalódik, az, amit várt, amire számított. Arrancarok. Még mintha Hollow is akadna, éppolyan békésen és emberi módra viselkedve, akár mindenki más. Szinte mintha még mindig élne.
A táncparkettet gondolkodás nélkül, nagy ívben elkerüli, nem mintha még mindig félne, de semmi kedve csak úgy, vaktában belerohanni a tömegbe, különben is idejét érzi már egy italnak. A pult szerencsére meglehetősen központi helyre tervezte egy gondos halott, neki pedig csak oda kell battyognia, átböngésznie az itallapot, és rendelnie a meglepően kedves mosolyú pultoslánytól. Hálásan viszamosolyogva mormogja be a találomra kiválasztott "folyékony jég" nevét, és valamilyen áttetsző, erős illatú pálinkát kap, enyhén túlméretezett adaggal. Nem mintha bánná. Kényelmesen, háttal nekitámaszkodik a pultnak, lehajtja a mérget és nyilvánvaló folytatási szándékkal visszatolja a poharat, a két löket között pedig komótosan cigarettára gyújt. A kényelme tökéletes, nem kell mást tennie, csak bámészkodnia, innia és füstölnie.
Már persze amíg fel nem fedezik...*
Vissza az elejére Go down
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
Wolloh Del Desierto

Férfi
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 81
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Oázis Cl0te18000/30000Oázis 29y5sib  (18000/30000)

Oázis _
TémanyitásTárgy: Re: Oázis   Oázis EmptySzer. Ápr. 17, 2013 7:55 am

Éééés... A piktor színre lép, mindenki osztatlan örömére. Vagy nem.
Egy alattvaló jelölt?

Mostanában sok problémám akadt ezekkel a nyomorult nőkkel. Nem csak a shinigamik közül, hanem saját fajtám bélivel is. Volt akivel harcoltam, volt aki csupán irritált, főleg a volt fracciontársam, az a hűtlen szuka, Adala Cascada nem húzta sokáig Thres szolgálatában, helyette inkább espada lett, alacsony számú, de espada. ~Szavamra túl sokkk espadaszuka van!~ Mivel ezek az atrocitások, események túl sűrűn fordultak elő, valamint Räv megint pattogott, akár a Thres-espada, azt se tudom, hogy min húzta fel magát, bár az is lehet, hogy csak nem tetszett neki, hogy a kalapom kicsit ferdébben állt. Száz szó ide, vagy oda, a lényeg, hogy újra elindultam a sivatag felé, hogy élvezzem a magány áldásos társaságát.
Valamiért Karasu tornya felé vettem az irányt, talán újra találkozni akartam vele. Nem. Nem akartam elhagyni Thres-t, nála számomra megfelelőbb espada nincs Las Noches falai között. Räv a megfelelő álca, hiszen nő, és rangos espada. Így Thres mögé bújva könnyebben rejthetem az identitásom, viszont ahogy én leszek a Las Noches királya, megszabadulok a fölösleges egyedektől! Szóval a negyedik torony felé tartottam, mikor egy ismeretlen arc, lélekerő haladt el mellettem. Igaz, hogy nem ismerhetek minden egyes arrancart, hollow-t Las Noches falai között, viszont reiatsu, vagy arc alapján nagyjából mindenkiről tudtam, aki a hármas torony közelében mászkálhat. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a torony urának, Thresnek én vagyok az első, s jelenleg az egyetlen és hűséges fraccionja, legalábbis látszatra mindenképpen.
Követni kezdtem az idegent, de csupán tisztes távolságból, és lélekenergiámat elfojtva. Legalább addig sem kell a pattogó kis pondró, Räv közelében lennem. Valamint mivel férfi az illető, ezért hogyha harcra, balhéra kerül sor közöttünk, akkor az is leplezni fogja a nők iránt érzett gyűlöletemet. Láthatóan nem igazán ismerte a járást, szóval vagy be volt tintázva, vagy újonc volt és eltévedt, vagy csupán valami féred nőt kérdezett meg, és az pontatlan útbaigazítást adott neki. A bolyongás végén nem valami torony, vagy fontosabb épületnél kötöttünk ki, hanem az Oázis disconál. Már láttam nem egyszer a bejáratát, de még sosem éreztem késztetést, hogy lemenjek, mivel nekem inkább az Enemigo Publico jobban teszik, valahogy az olyan hely, ahol szívesebben szórakoznék. Viszont most munkám van, bár önmagamnak adtam a feladatot, de attól még feladat.
Teljesen más volt ennek a hangulata, élénk volt minden fal, minden bútor, valami őrülten hangos volt a zene, már hogyha ezt zenének lehet nevezni, de azt hiszem ez is zene. Az új hely látványa, újdonsága, mássága kissé lesokkolt, így szem elől vesztettem a fickót. Hiába néztem körül nem segített, attól függetlenül, hogy én voltam a legmagasabb a helységben. Mivel nem kevesen voltak lent, így a reiatsuk igencsak kavarodtak, hullámoztak. Mivel a lélekérzékelésem ennyire nem kifinomult, kénytelen voltam bejárni a helységet.
Alig, hogy elindultam ketten már belém is akartak kötni, amin csodálkoztam is, hiszen az erőm már akkora, hogy minden pondró észbe kap tőle, de ezek nem. Főleg, mivel még mindig rejtettem az erőmet, mikor erre rájöttem elég volt csupán kiengednem lélekenergiámat, máris elkotródtak a közelemből. Szóval elindultam, hogy a kettő termet bejárva megtaláljam a fickót. Szerencsémre nem a tánctérrel kezdtem, így csakhamar felfedeztem a pultnál az ismeretlent. Egyenesen felé mentem, viszont az utolsó lépéseknél kisebb ívet írtam le, s mellette a pultnál kötöttem ki. Ahol egy nő fogadott. >.>
- Bloody Mary-t, te nő! – Rendeltem tőle az itallapot meg sem nézve. Valahonnan olyan érzésem volt, hogy errefelé koktél a szokás, s így a Boody Mary jutott az eszembe. Ahogy megkaptam és fizettem balommal a koktélt fogtam meg, jobbommal a férfi vállát. – Beszélgessünk! – Kiáltottam rá a hangos zene okán, hogy meghallja, hogy mit akarok mondani. Nem messze tőlünk keletkezett egy üres asztal. A keletkezésének oka az egyik ott ülő italát megsemmisítő hegyes ujj technikám volt, illetve számottevő lélekenergiám.
- Ki vagy, pondró?! – Kérdeztem, miután mindketten az asztalnál ültünk. S amíg válaszolt belekortyoltam az italomba, ami őszintén szólva nem lett a kedvencem, viszont abban a pillanatban pont megfelelő volt. – Én Wolloh Del Desierto vagyok, a 44. arrancar, és Thres-espada első fraccionja. – Mutatkoztam be neki, miután ő is megtette azt.
Vissza az elejére Go down
Hernando Rivera
Arrancar
Arrancar
Hernando Rivera

Férfi
Sagittarius Pig
Hozzászólások száma : 73
Age : 28
Registration date : 2013. Apr. 07.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: festőművész
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Oázis Cl0te5800/15000Oázis 29y5sib  (5800/15000)

Oázis _
TémanyitásTárgy: Re: Oázis   Oázis EmptyCsüt. Ápr. 18, 2013 5:19 am

Éééés... A piktor színre lép, mindenki osztatlan örömére. Vagy nem.
Egy flegma újonnan jött

*Érezte már egy ideje. Nem penetránsan, csak ahogy a vadászkutya felfog egy mellékes, tompa szagot, az ereje megbecsülehetetlen, leárnyékolt volt, folyamatossága mégis elégnek bizonyult, hogy tudat alatti szinten figyelemre késztesse. Nem mintha tudatosan is törődött volna a követője jelével, tette, amire éppen kedve támadt. Ez pedig pillanatnyilag az Oázisba való betérés volt, itallal, cigivel, körbenézegetéssel. Ha akar, cselekedjen a másik...
Úgy tűnik, nem is kell félteni a nyomát követő illetőt. Még a tömegben is éppencsak minimális időtartamra veszti el a nyomát. Csak amíg egy adag pálinkát le tud zúdítani a torkán. Az ismeretlen szemmel láthatóan nem aprózza el a dolgokat, a szabadjára engedett reiatsu hulláma halk, a dübörgő zene által bőven elnyomott füttyöt vált ki belőle. Nem is rossz... Így első ránézésre is van anyag a fickóban bőven. Immár "hagyományos módon" is szemügyre veheti, ugyanis jelen állapotban nem esik nehezére betájolni. Hmmh. Milyen szóval is írhatná le legjobban... Marcona. Talán. Mondjuk...
Sok időt nem kap gondolkodni, a másik becsapódik mellé, parancsoló üvöltéssel rendel, majd, kevéssé meglepő módon, megragadja a festő vállát. "Beszélgetni". És mintha valami középkori földesúr adna parancsot az egyik jobbágyának. Hmmh. Na nem minden alap nélkül való a lekezelő modor, persze, ezt pontosan tudja. A reiatsu-érzékelés fontos adottságnak bizonyult számára az életben maradáshoz, és most tökéletesen elég egyet koppantania az ujjával a pulton, hogy rövid időre aktiválja az Indice Radart. Az eredmény... Impresszív. Így hát hanyagul megvonja a vállát, és flegmatikus képpel éppcsak észrevehetőt bólint. Miért ne? Egyébként is, tehet mást? Gyorsan odadob némi pénzt a pultra - remélhetőleg az a fajta, amivel rendelkezik, megteszi, d eegyébként sem ad időt kritikára -, aztán megy.
Az asztal kitakarítása nem nyűgözi le különösebben, mindenki érthet az ijesztgetéshez. A nyers hatalom, az már inkább, bár a hangulatából az sem zökkenti ki különösebben. Egykedvűen helyet foglal a baljós tekintetű másikkal szemben.
Úgy tűnik, itt más dívik az újonnan jöttek iránti udvarias érdeklődéssel kapcsolatban, mindenesetre lepondrózzák, vélhetően csak hogy tudja, hol a helye. Vagy ilyen hangulatban van a másik. Fene tudja. Mindenkinek lehet nehéz napja... Végül elfilózó képpel, bár a zene miatt szintén üvöltve válaszol. Az érdeklődés az mégis érdeklődés... És itt ő jöhet ki rosszul egy esetleges harci helyzetből.*
- Hernando Rivera. Természetes arrancar, nem números. - *elgondolkodva forgatja a kezében a pálinkáspoharat.* - Gondoltam, kicsit megnézem magamnak a várost...
*Aztán, miközben belekortyol a második adagjába, ő is megtudja, kivel van dolga. Nem akárkivel, az biztos. Első fracción, hmmh. Nem mintha meghatódna a tisztségtől, de azért mégis szép, hogy rögtön egy középvezető ordít az emberrel, nem holmi civilizátlatlan városőr. Alakul a szitu, igen szépen alakul.*
Vissza az elejére Go down
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
Wolloh Del Desierto

Férfi
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 81
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Oázis Cl0te18000/30000Oázis 29y5sib  (18000/30000)

Oázis _
TémanyitásTárgy: Re: Oázis   Oázis EmptyPént. Ápr. 19, 2013 11:12 pm

Éééés... A piktor színre lép, mindenki osztatlan örömére. Vagy nem.
Egy alattvaló jelölt?

Ebben a pultos nőben már kettő dicséretes dolog van. Az egyik, hogy arrancar, a másik, meg, hogy a munkáját jól végzi. Hasonló erényeket véltem felfedezni, ebben a senkiházi férfiban. Viszont nála az arrancarság mellett nem azt írhattam a javára, hogy jól végzi a munkáját. Nem, nála azt, hogy engedelmes. Egy szolgálatkész arrancar, bár az is igaz, hogy nagy valószínűséggel az erőkülönbségünk miatt engedelmes, viszont az, hogy ezt felismerte, és nem akadékoskodott ellene, az jó pont. Smile
Idegesített az, hogy a hangzavar akkora volt, hogy csak üvöltve hallhatjuk egymást, de hogyha már rendeltünk italt, meg itt vagyunk, kénytelenek vagyunk eltűrni ezt. ~Hernando Rivera~ Jegyeztem meg a nevét, valamint azt, hogy természetes arrancar. Érdekes, hogy vannak ilyenek is Las Noches falain belül. Mivel a neve nem volt számomra ismerős, valamint nem mondta, hogy lenne espadaja, illetve kérdés nélkül elmondta, hogy miért lófrált céltalanul, eltévedve, ezért már csak kettő kérdés maradt nyitva. Az egyik, hogy merrefelé tevékenykedik, a másik, hogy mifélét, valamint esetleg, hogy mennyire hűséges Seth-hez.
- Mond, te naplopó, – már annyit voltam az espadam közelében, hogy lassan átvettem néhány beszédstílus jegyét, s már fel sem tűnt, hogy van, mikor az ő szavajárását, szófordulatait használtam – Seth által rád bízott feladatod micsoda? – Vettem egy levegőt, hogy a folytatásban is tartani tudjam a hangerőt. – Vagy, hogyha nem Seth parancsait követed, akkor kiét? – Sokféle válasz megfordult a fejemben erre a kérdésre. Hiszen akár aréna karbantartó is lehetett, vagy valamelyik privaron csicskása, vagy talán Seth futára, esetleg a fal egy részét figyelte, esetleg a sivatagot járta, hátha talál erős arrancarokat, hollowokat. Valamint ezek mellett az is lehet, hogy Diego-espada alá tartozik, mint valami gyógyító. Ahogy ez utóbbi bevillant az alkarjaimon, a Diego által okozott vágás helyei megbizseregtek, mint figyelmeztetve, hogy jobban járok, hogyha óvatos leszek vele, főleg hogyha tényleg a Sanador tagja, és képes ezt bevallani is. Az óvatosságra olyan okból van szükségem, hogy rajta keresztül, akármi a hatos espada fülébe juthat. Aztán a következő gondolatom az volt, hogyha esetleg Eras alá tartozik, akkor még inkább óvatosan kell szólnom, hiszen nem ismerek egy olyan őrült arrancart, aki önként és dalolva menne a kivégzőosztag elébe, hogy meg ölese magát. Én meg főleg nem vagyok ilyen, hiszen még bőven nem tartok az utam végénél. Eme kellemetlen gondolatok hatására egy újabbat kortyoltam a koktélomba, aminek az íze egy cseppnyit sem javult. Neutral Viszont legalább a nem túl jó ízű koktéltól, és az ordító zenétől eltekintve, az jó dolog, hogy senki sem zavart meg minket eddig.

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Hernando Rivera
Arrancar
Arrancar
Hernando Rivera

Férfi
Sagittarius Pig
Hozzászólások száma : 73
Age : 28
Registration date : 2013. Apr. 07.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: festőművész
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Oázis Cl0te5800/15000Oázis 29y5sib  (5800/15000)

Oázis _
TémanyitásTárgy: Re: Oázis   Oázis EmptySzomb. Ápr. 20, 2013 9:39 pm

Éééés... A piktor színre lép, mindenki osztatlan örömére. Vagy nem.

Egy flegma újonnan jött

*Wolloh bizonyos fokig elégedettnek tűnik az infóval, már amennyire ő meg tudja ítélni. Épp csak a "természetes arrancar" résznél húzza fel kissé a szemöldökét, láthatóan nem tudja hova tenni a festőt. Amint ez kitűnik a következő kérdéseiből is, ugye.
Ami meg a láthatóan organikusan változó titulusát illeti... Nos, a naplopó mégicsak jobb egy fokkal a pondrónál. Pláne, hogy ez már sokszor igaz is rá...*
- Nem, nem Seth parancsait követem.
*Elgondolkodva dörzsöli meg rövidre nyírt szakállal felékesített állkapcsát, ami persze a legkevésbé sem akadályozza meg abban, hogy szükség szerint továbbra is üvöltsön. Hmmh. Ki a fene lehet az a Seth? Végül is tökmindegy. Majd csak kiderül ez is.*
- Tulajdonképpen csak a magamét. Azért érkeztem, mert így tetszett.
*Na, ez a második volt a necces infó. Ez az, ami kiválthat további földesúr-szerű viselkedésformákat másikból, úgy mint a jobbágyok földbe döngölése vagy éppen a jószomszéd parasztjainak elhurcolása saját munkaeszköznek. Kicsit nyugtalanítja, hogy per pillanat ő játsza a parasztot. De az se lehetetlen, hogy egyszerűen, merő szórakozásból nekiesik. Akárhogy is lesz, ő ért annyira a túléléshez, hogy némi eséllyel is indulhasson, még ha üldözőkkel a sarkában is kell távoznia a városból.
Az mindenesetre biztató, hogy a másik valamiért kényelmetlenül érzi magát. Drukkolni fog, hogy ez tartós legyen... Bár igazából nem hiszi.
Egy húzással kivégzi a második adag pálinkáját, és hátradőlve újra megkezdi a félbehagyott cigarettát. Várja az ítéletet. Ha valami nehezen elfogadható bukna ki a másikból, mondjuk hogy ő, mint idegen, azonnal terminálandó, sokat úgysem tudna tenni ellene, ahhoz a kevéshez viszont nem ártana higgadtnak maradnia. Mondjuk, a Resurreciónja, a Tercier ojo és a Claro de luna kombinációja több mint elégnek szokott bizonyulni, ha menekülnie kell vagy el kell fognia valakit vagy valamit... De mégis itt ül szemben az illetővel, és csak egy asztalnyi hely választja el őket. Gyorsnak kéne lennie...
Vagy lehet, hogy békésen megoldják. De az is egetbontó idióta, aki ebben anélkül bízna, hogy gondolatban átvenné a legrosszab esetre fenntartott forgatókönyvet...*

/No problem, egyáltalán nem volt ez rövid, anno TK-n láttam én már ötsoros reagokat is Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
Wolloh Del Desierto

Férfi
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 81
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Oázis Cl0te18000/30000Oázis 29y5sib  (18000/30000)

Oázis _
TémanyitásTárgy: Re: Oázis   Oázis EmptySzomb. Ápr. 27, 2013 12:32 am

Éééés... A piktor színre lép, mindenki osztatlan örömére. Vagy nem.
Vagy a szolgám, vagy az ellenségem leszel. Smile

Úgy tűnt, hogy a gyanús arrancar vagy kiváló hazudozó, s így vagy valami szégyenletes, vagy titkos elöljáróját, feladatát, parancsát leplezte, vagy csupán igazat mondott. Egy fraccionnak nincs akkor szava, mint egy espadanak, viszont mi fracciook az espadaink akaratát, szavát képviseljük, hogyha kell. Egy apró hazugsággal talán rá kényszeríthettem volna az igazmondásra, viszont hogyha mindkettőnk oldaláról kiderült volna az igaz, akkor Räv-re… vagyis Thres-re szégyent hoztam volna, valamint akár az életemmel lenne a fizetség a szégyenteljes cselekedetemre. ~Még nem hallhatok meg. Még előttem az utam, végig kell járnom.~ Viszont az tetszett, vagy inkább frusztrált, hogy mennyire hidegvérűen viselkedik, annak ellenére, hogy mekkora erőt, illetve espadam révén mekkora hatalmat képviselek. Ez is bizonyítja, hogy vagy igazat mond, vagy Thresnél is magasabb helyről kapja az utasításokat.
Éppen megszólalni kívántam, hogy kiderítsem, hogy az „érkeztem” alatt mégis mit ért, mikor a zaj ritmusa, hangja megváltozott. Mint a régi vasúti jelzőtáblák, amik kiírják, hogy mely peronon mely vonat, mikor érkezik, azoknak a kis lapocskái pörögnek, oly hangot hallottam, s újra egy pályaudvaron találtam magam. Riviera csupán annyit láthatott belőlem, hogy üveges szemmel meredek felé, s a számmal utánzom annak a hangját, bár kicsi rá a valószínűség, hogy hallhatta is. Viszont én nem láttam belőle semmit sem. Az egyik peronon, egy padon ültem, előttem négy táska volt egymásra pakolva, úgy hogy alul egymás mellett kettő, s azokon rajta egy-egy. Annak a túloldalán, mint egy tükörképem, ült valaki az egyenruhámban, az én kinézetemmel, de mégsem én voltam. Az egyik táskán, ami felém volt közelebb egy kis kacsa figura állt. Megfogtam, s közelebb emeltem magamhoz, hogy megnézzem közelebbről, viszont amikor közelebb ért hozzám a koktélom került a helyére, s én magam meg vissza a lármás helyre. ~Most már tudom, hogy miért nem akartam ide lejönni…~ Futott át az agyamon, miközben belekortyoltam. Láthatóan a pályaudvaron nem tölthettem túl sok időt, legfeljebb csak pár másodpercet, talán csak annyit, amíg a poharamért nyúltam, mintha csak inni kívántam volna. A harmadik korty után sem nyerte el a tetszésemet.
- Riviera, te senkiházi naplopó, mégis honnan érkeztél? Smile – A válaszából, reakciójából mindenképpen le fogom tudni szűrni, hogy hova, kihez hű, hogy mennyire hasznos. Mivel arra a következtetésre jutottam, hogy vagy tényleg egy bóklászó „numeros”, vagy Desmond, Primera, Eras csicskása, ezért a válasza mindenképpen árulkodó lesz. Főleg mivel ahogy a kérdésem végére értem a jobb hónaljtokból elővettem, s csővel felé az asztalra tettem a zanpakutoumat, és a bal kezemet rajta pihentettem. Nem, minthogyha könnyű szerrel találnám el még ilyen közelről is, de ezt ő nem tudhatja, hacsak nem valami, engem állandóan figyelő spion. Viszont hogyha, és ez a valószínűbb, nem tudja, hogy én vagyok Las Noches, sőt Hueco Mundo, sőt talán a világegyetem legbénább fegyverforgatója, akkor az, hogy elővettem a fegyverem, ami nem mellesleg az elzárt erőm pecsétje is, olyan reakciót válthat ki belőle, ami kedvemre lesz, akármi is lesz az. Smile Árgus szemekkel, az állandó vigyorommal az arcomon figyeltem az előttem ülő természetes arrancar, Hernandot.
Vissza az elejére Go down
Hernando Rivera
Arrancar
Arrancar
Hernando Rivera

Férfi
Sagittarius Pig
Hozzászólások száma : 73
Age : 28
Registration date : 2013. Apr. 07.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: festőművész
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Oázis Cl0te5800/15000Oázis 29y5sib  (5800/15000)

Oázis _
TémanyitásTárgy: Re: Oázis   Oázis EmptyVas. Ápr. 28, 2013 12:52 am

Ééés... A piktor színre lép, mindenki osztatlan örömére. Vagy nem.
Talán inkább ellenség. De lehetőleg egyik sem. Smile


*A másik már nyitná a száját, vélhetően egy újabb kérdésre, mikor a szemében egy másodperc erejéig megtörik a fény, és mintha érzékei elől tévesztené az Oázis őket körülőlelő szín- és hangforgatagát. A festő ebből nem ézékel többet, még a szájmozgás sem kivehető igazán, és ez is alig tart tovább egy pillanatnál. Mégis... Érdekes. Wolloh láthatóan gépiesen nyúl az italáért, és csak mikor rábámul, látszik újra észrevenni a környezetét. Akkor viszont egyből újra a régi. Semmi lényeges, és a mexikói annak a miértjeiről is csak találgathatna. De azért nem ártana megjegyezni. Ki tudja, mikor veheti hasznát...*
- Rivera, nem Riviera. - *igazítja ki türelmesen a fracciónt. Még folytatná is, rátérve a kérdés megválaszolására, ha nem rakná a Sivatagi az asztalra maguk közé azt a bizonyos ominózus fegyvert. Ez már kissé elkedvetleníti a festőt. Hát megsém hozzák össze ezt a beszélgetést összecsapás nélkül? Na de persze a világért sem mutatná ki, hogy kezd kissé szűknek érződni a zakója gallérja. Tudja ő, hogy legyőzni nem lenne képes a másikat. Mindesetre... Megkockáztat egy vérlázítóan higgadt szippantást a füstölgő koporsószegéből, és miközben mintegy unatkozva lehunyja egy pillanatra a szemeit, hirtelen egy harmadik nyílik fel a homlokán, rezzenetlen méregzöld tekintetével Wollohra meredve.*
- Igazán elintézhetjük ezt békésen is.
*Pillant fel irritálóan somolyogva. Nem tudja, mit vált ki a mutatványa a fracciónból. Vélhetőleg ismeri a Harmadik Szemet, azt is tudja, hogy nem halálos, de veszélyes. Esetleg ez a szó nélküli idézés is hatással lehet rá, noha ez csupán a show kedvéért történt így: a tényleges képesség aktiválásához már mindeképpen hangosan ki kéne mondania a nevét. No de ezt hülye lesz közölni.*
- Hogy honnan érkeztem? Az Élők Világából. Eddig magányosan... hmm... tettem a dolgom, annak ellenére, hogy tudtam erről az érdekfeszítő helyről. Most viszont... Nos, hiányzott a magamfajták társasága. Így hát itt vagyok. Feltehetően huzamosabb időre. A fogadtatástól függ...
*Egy utolsó szippantással kivégzi a cigarettát és ítéletszerűen elnyomja az asztal közepén szerénykedő hamutálban. Közben ő maga is várja a másik döntését, hogy végül is mihez kezd vele. ha olyasmit, ami nem tetszik a festőnek, ott a Tercer ojo. Aztán egy Memoria de morir, és már itt sincs, mire Wollohnak eszébe jut, hogy valaha is látta, már rég messze jár. De tudj' Isten, ennek a verziónak örülne kevésbé. Ha már ide érkezett, jobban tetszene neki valami békés, baráti megegyezés...*

//Semmi probléma ^^//
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Oázis _
TémanyitásTárgy: Re: Oázis   Oázis Empty

Vissza az elejére Go down
 

Oázis

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Hueco Mundo :: Las Noches-