HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Az új Tamachi palota

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Kaguyama Gaara
7. Osztag
7. Osztag
avatar

Male
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 24
Age : 24
Registration date : 2010. Jan. 10.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 7.osztag tisztje
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Szomb. Feb. 06, 2010 3:25 am

Erősen markoltam a kardom, az izgalomtól. bár nem tudtam mi az, ami ezt a morajlást kelti, de azonnal szétszedném.
- Figyelj csak, van valami ötleted, hogy hogyan jussunk ki?- kérdezte nem túl nagy lelkesedéssel. Majd elindult az egyik úton én meg, mint egy hűséges eb, mentem utána. Útközbe fütyörészett, hogy elnyomja a morgást, gondolom. Aztán odaértünk egy nagy kőajtóhoz. Megérintette, de azonnal vissza is rántotta a kezét, valami mágia védhette. Következő pillanatban meg már indult visszafelé, tök nyugodtan, mintha semmi nem történt volna, plusz az a pár száz méter amit megtettünk, nem is lenne olyan sok.
~Tudtam, hogy nem kellet volna, ma fel kelnem!!! De nem, ehelyett sétálhatok egy olyan emberrel, aki annyira nagyra van magával, hogy csak hébe-hoba odabök felém valami mondat féleséget. Bár annyira nem baj, én se szeretek annyira beszélgetni, és legalább nyugi van.~gondolkodok nyugodtan magamban.Mikor visszaérkeztünk a szép, nagy terembe, örömteli meglepetés ért egem. Egy cuki hollow, van a társaságunkban.
~Bár azt nem tudom, hogy kerülhetett ide egy 3 méteres hollow, de eltudom képzelni, hogy kis kedvencként tartják itt, amekkora arcuk van, már nem elégszenek meg egy szimpla kutyával.~ismételten szidtam a nagy Tamachiékat magamban.
- Egy hollow Seireiteiben?- kérdezte, de inkább ezt magának tette föl.
~Lehet, hogy nem az övékké, de akkor, hogy került ide??~elmélkedtem magamban.
- Szedd le-mondta.
~Vajon nekem mondta? Bár, mondjuk csak én vagyok a teremben, jah meg a hollow. Csak nem neki mondta. És ráadásul miért nem ő csinálja a piszkos melót!~gondolkoztam. Majd leült , és nézte mi fog történni.
~OOO, emeld fel azt a puccos hátsódat te.....~szóltam neki gondolataimban, mivel valóságban nem merném megmondani neki. De a szörny hirtelen, felemelte a karját, és suhintott egy nagyot felém. El is talált volna, ha Yukezo nem lép közbe. Mert mielőtt lecsapott volna, Yukezo odashunpozott elém, és arréb lökött, közbe kapott egy jókorát az arcára. Feláldozta magát értem.
~Milyen rendes, nem néztem volna ki belőle. És milyen gyenge, nehogy már, ezt nem bírta kivédeni, szánalmas. Na mindegy, ha már megmentett, viszonozom az én új gyenge barátomnak.~voltam el magamban. Na jó akkor lássunk neki, intézzük el ezt a hollowt. Nem volt túl nagy kedvem, használni az én isteni kardom, ilyen alantas lény ellen, így inkább egyszerű kidoukkal kivégzem. Akkor lássuk mit tud a kicsike, először is kezdek egy szimpla Byakuray-jel, lássuk mire megy vele.Kitartottam a jobb kezem és elkezdtem a csatát.
-Hodou 04:Byakuray-mondtam, majd egy fehér villám száguldott kifele a mutató és a középső ujjamból a hollow felé. Könnyen kikerülte.
~Hmm, nem is rossz, látom egy picivel többet tud, mint gondoltam~gondolkoztam, miközben próbáltam kitalálni a következő lépést. De nem volt, túl sok időm gondolkodni, mivel a szörny már támadt is. Sajnos elkésett rájöttem mivel küldhetem el őt innen a fenébe.
~5 méter, 4 méter, 3 méter, 2 méter.~számoltam magamban.Majd felemeltem a bal kezem, és elkiáltottam magam:
-Megvagy!!! Hodou 17:Hebi no Ummei-Miután kimondtam kígyók jöttek ki a bal karomból, majd el kezdtem összeroppantani, de túl erős volt ahhoz, így jöhetett a B-terv.
-Te rohadt szemét miért nem tudsz meghalni, de majd ebbe talán- és elkezdtem mormolni:
-Ó, Nagyúr a hús és csont burka,
minden teremtmény, szárnyak suhogása,
Te, ki az Ember nevét hordozod,
Pokol és Zűrzavar
Tenger hullámzó akadálya,
Indul dél felé.
Hodou 31:Shakkahou-
egy izzó vörös gömb jelent meg a tenyeremben, majd kilőttem azt a hollow felé, egyenesen a képébe. Miután eltűnt a füst függöny, éreztem a kígyók által, amik lefogták a szörnyet, hogy eltűnt. Aztán szépen lassan vissza jöttek a karomba a kígyók, és elindultam Yukezo felé, hogy segítsek neki, de már talpon volt, és mosolygott, kicsit gonosz volt a mosoly, de láttam benne némi dicséretet is.
-Nem is voltál annyira rossz- bökte felém végül.
-Köszönöm, és most merre tovább, vagy még van egy két ilyen kis kedvenc, amiket el kell intézni??-kérdeztem
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
52100/65000  (52100/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Hétf. Feb. 15, 2010 8:24 am

Lecsapta könnyűszerrel. Nem is kételkettem benne, mondjuk az befigyelt volna nála, ha ténylegesen eltalálja az a szörny. Ami jobban érdekelt, az az, hogy miért volt itt egy hollow. Újabb morgást hallottam, és meg is jelent a rokungai felöl két dög. Egy nagyobb, és egy kisebb. A második inkább sebességre gyúrt. Én úgyanúgy csak neki dőltem a falnak, és néztem mit alkot a kis Shinigami. Egy ideig elharcolgat, majd egy kisebb rossz indulat támad meg. Mayát láttam, ahogy a sötétségbe sétál.
- NEEE!!- kiáltottam fel önkívületi állapotban.
~ Miért ölted meg őket?~ kérdezte tőlem a hallucinációm~ Kérlek... hagyj békén~ és sírva elszaladt a sötétségbe. Egyedül álltam ott
- NEEEEEEM!- a kezemet bámultam, amiről vér csordogált le. Legalábbis ezt láttam. Morogni kezdtem, és vicsorítani. A dühöm felszabadította a reiatsum. A világos fehér hirtelen átcsapott narancssárgába. Remegett a testem.
~ Igaza van... gyilkos vagyok. Itt kell hagynom az egészet. BŰNÖS LETTEM. ÚGY MINT APÁM~ kiabáltam magamban.
- ÁÁÁÁÁÁRGH!- ordítottam a női-férfi hangomon. Szívemet elfogta a gyülölet. Tekintetem elhomyályosult. Dűlöngéltem. A reiatsum talán fulladozásba hozta Gaarat, hiszen iszonyú mennyiség szabadult el. Követhetetlen sebességgel megfogtam az egyik szörny maszkját.
- PUSZTULJ!!!- és egy mozdulattal letéptem róla, így megsemmisítve azt. A másikhoz csak odaléptem. Támadott, és bele is mártotta húsomba csontos körmét. Behúztam neki egyet izomból, ez megtántorította.
- - Kounkanteny- suttogtam, majd a lidérc elrepült, és mekicsapódott a falnak. Testét elemeltem a földtől, és föl röpítettem a cseppkövekre. Átnyársalta szegénykét... nem tudta mi történhetett. Rokungaiban hollowok vannak ez egyértelmű. Most csak egy érdekelt.
- MAAAyaaa- mondtam dühöm ütölső löketéből, majd összeestem- Ne hagyj magamra- nyöszörögtem, majd felálltam. Megragadtam Paragont.
- Jöjj elő, Paragon- utasítottam, és szétnyílt a kard. Tényleg az enyém volt. Megragadtam társamat, és bumm... A következő pillanatban a hetedik osztag területén voltunk. Egy könny gördült le feszes orcámon.
- Viszlát- mondtam könnyes, bánatos arccal, és bumm, eltűntem... Messze.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Nazo
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Taurus Rooster
Hozzászólások száma : 39
Age : 24
Registration date : 2009. Sep. 16.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Ex-Shinigami
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Az új Tamachi palota   Hétf. Feb. 15, 2010 9:46 am



Az új palotát igen egyszerű okból építették, mert az előzőt Tamachi Yukezo romba döntötte. Az épület 3 fő részből áll. A kertből, a palotából és a közte található, cselédeknek épült házakból.

A kert



A hatalmas kert igazából nem az épülethez tartozik, csak az építkezésekkel együtt készült. Ide bárki bejöhet sétálni, vagy relaxálni. A kert közepén egy tó helyezkedik el, ami felett egy híd ível át.

A cseléd negyed

Itt élnek a palota dolgozói és a földet munkáló emberek. Ez egy igen csendes környék, ahol pár ház és egy kút található. Az emberek nem éppen fényűzésben élnek, de mindent megkapnak, ami szükséges az emberi körülmények között való éléshez. Idegenek eddig jöhetnek be. Azonban, ha ez az egyszerű szabály nem lenne elég, még ott van a hatalmas fal, ami körbeveszi a palotát.

A palota

Az új palotát titkok övezik. A falakon belül történő dolgokról nem sok mindent tudnak a Soul Societyben élők. Az épület 4 szinttel rendelkezik. A földszinten található az étkező, a gyülekező helyiség és ezen felül az őrök lakhelye. A 2. szinten találhatók a nemesi szállások. A 3. szinten van a házfő rezidenciája. Ezeken az emeleteken kívül van még egy földalatti szint is, amiről csak néhány fontos személy tud. Ez egy edzőterem, felszerelve mindenféle edzőgéppel. Fontos tudni, hogy nemrég épült itt egy kapu az emberek világába. Ez viszont feltűnt a 46-ok tanácsának. Azóta folyamatosan nyomoznak a Tamachik után. Természetesen óvatosan, nehogy konfliktus alakuljon ki a nemesi család és a város között.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Nazo
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Taurus Rooster
Hozzászólások száma : 39
Age : 24
Registration date : 2009. Sep. 16.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Ex-Shinigami
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Kedd Feb. 16, 2010 6:29 pm

Valami hideg és nyirkos izé csapódott az arcomnak. Hunyorogva nyitom ki a szememet. Egy barnás-sárga plafon fogad, amin a fáklyák tüzének árnyéka játszik. Megpróbálok megmozdulni, de izmaim nem engedelmeskednek nekem. Így hát bámulom tovább a falat és nagyot sóhajtok. Ismét arcomnak csapódik egy vízcsepp. Nagy levegőt veszek és felülök. Az izomláz miatt olyan érzésem van, mintha késsel döfködnék a testemet. Nagy nehezen körbenézek. Igen, még mindig a földalatti rejtekhelyen vagyok. Lassan három hete. Nehézkesen felállok, majd a medence felé veszem az irányt. Szép lassan beleereszkedem. A meleg forrásvíz egy mennyei pillanatot idéz bennem, izmaim halleluját énekelnek. Hátradöntöm a fejem és tudatlan fejjel bámulom tovább a plafont. Ismét lecsukódik a szemhéjam és mély álomba szenderülök.

Flashback


Tamachi-sama!!!- üvöltötte valaki
Egy szolga rohant be az ebédlő ajtaján. Meghajolt, majd nagy levegőt vett és kifújta.
- Yukezo-sama eltűnt. A régi palota leomlása óta nem találjuk a nyomát. Állítólag egy 7. osztagos tiszt még segített neki a romok átkutatásában, de utána már senki sem látta, vagy hallott róla.
- Értettem. Köszön a jelentést. -válaszoltam
Felálltam az asztaltól, majd felmentem a 3. emeltre.
~ Holva a francba mehetett Yuke. Nemelég az, hogy elveszett shinigamiként nem tehetem ki a lábam, mert elkaphatnak, még ő is eltűnik. Habár nemigazán ismernek és sokat változtam, de inkább nem kockáztatok.- tépelődtem magamban.
Az ajtónál valaki kopogott.
- Úrfi. Valami fontosat kell mondanom.- mondta egy öreges hang a hátam mögül.
- Mondjad Zeyanaki.- válaszoltam
- Yukezo nem fog visszajönni.- suttogta
- Micsoda????- förmedtem rá
- Yukezo ex-shinigami lett.
Öreg bölcs szemeit még sosem láttam ennyire komolynak. Ezernyi érzés kezdett el kavarogni bennem.
- A rejtekhelyen leszek.- mondtam
Lerohantam a földszintre, majd befordultam egy szobor mögé, amin egy sárkány ült. Benyomtam az egyik körmét és egy ajtó nyílt ki előttem. Lerohantam a hosszú lépcsőn. Megérkeztem a rejtekhelyre.
- Hogy képzeli, hogy csak itt hagy.- üvöltöttem
Ami csak az utamba került felrúgtam, vagy belerúgtam, de egy tartóoszlop erősebb volt és a rúgás követően egy lábon kezdtem ugrálni, mert a lábamat picit megviselte a dolog. Lenyugodtam, majd összeszedtem a szétrugdosott dolgokat.
~ Most az egyetlen célom az, hogy erősebbé váljak. Nincs időm ezzel foglalkozni.
Kihúztam a kardom.
- Lassabban Hitotoki Bakko.

Flashback


Ismét felébredtem. A forró víz jót tett az izmaimnak. Körbenéztem és Zeyanaki ott állt mellettem.
- Ezt a levelet önt kapta.- és letette mellém a földre, majd elment.
Kinyitottam a levelet, majd elkezdtem olvasni. Miután befejeztem az olvasást leraktam az üzenetet.
- Istenem, de miért?- sóhajtottam
A mellettem lévő levél végén ott kandikált piros betűkkel: Unokatestvéred,
Yukezo
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
52100/65000  (52100/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Kedd Feb. 16, 2010 10:51 pm

Az éjszaka leple alatt egy üzenetet csempésztem be a ház főnökének író asztalára. A levélben mégpedig ez állt.

A Tamachi ház vezetőjének.

Rád hagytam a vezetést, remélem visszafogadnak oda, ahová valósi vagy. Sajnos én nem tudok tovább maradni Seireiteiben, mert elveszítettem mindent, ami hozzám közel állt. Miután apám elhunyt, a gyász ereje elferdítette jellemem. Szerintem érted mire gondolok. Hasonlóvá váltam hozzá, és mint tudjuk én nem akartám azzá lenni, mint ami most vagyok. Igaz új lehetőségek nyíltak ki szemem előtt. Ennek köszönhetően a harmadik osztagban én okoztam a hatalmas sötét reiatsut. Elbúcsúztam Mayától, és az élettől, amit neked adok. Az álmaim is rád hagyom, hogy változást hozz abban a bűnös világban.

Ha egy sajnálatos módon nem ismerik el hűséged, és árulónak tekintenek ismét, akkor én ott leszek, hogy kihozzalak, és megmentselek. Együtt erősebbé válhatunk, mint akárki más. A Tamachi ház általunk ismét régi hírében fog állni, és tisztázzunk minden mocskot, amit elődeink okoztak. Felvettem a kapcsolatot néhány régi ismerőssel itt, így a terveim ismét előtérbe kerültek. Ha készen állsz egy ilyen életre, akkor jelezz... egy hét múlva visszamegyek. Ha követsz, én mutatom az utat... ha ellenállsz, akkor sok sikert kívánok életed hátra lévő részéhez.

ui.: Tudom, hogy egy palot építésén dolgoztál. Ha otthagyod, kérlek add át üdvözletem Chizuki Maya kapitánynak, távozásod éjszakáján, valamint a palotát is ajándékozd neki. Mióta ismerem az volt a vágyam, hogy a palotában éljen, igaz már nélkülem kell sajnos.

Unokatestvéred, Yukezo


A hozzászólást Tamachi Yukezo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Május 24, 2011 9:49 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Nazo
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Taurus Rooster
Hozzászólások száma : 39
Age : 24
Registration date : 2009. Sep. 16.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Ex-Shinigami
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Szer. Feb. 17, 2010 6:47 am



// Szerelmi zálog //


A mai napon kell eldöntenem, hogy mit is tegyek. Sokáig töprengtem azon, hogy mik a lehetőségeim, de mindig ugyanarra a következtetésre jutottam. Kikászálódtam az ágyból, felöltöztem és elindultam lefelé. Nehéz nap lesz a mai. Mindent előre megterveztem. A Tamachik azt hiszik, hogy hosszú pihenésre megyek az emberek világába. Távollétem alatt Zeyanaki fog helyettesíteni. Ő az egyetlen ember, akiben megbízom. Leültem egy asztalhoz és magamhoz vettem egy papírt meg egy tollat. Összeszedtem gondolataimat, majd nekiestem az írásnak.

Kedves Maya,

Remélem, hogy ezt a levelet megkapod. Valami fontosat kell mondanom. Találkozzunk a Tamachi palota kertjében este. A hídon foglak várni.

Szívélyes üdvözlettel,
Tamachi Nazo

ui: Az ajándék tartalmának elfogyasztása ajánlott és kötelező.


A levelet beborítékoltam és lepecsételtem, majd elővettem egy szakés üveget és szépen mellécsomagoltam. Magamhoz hívattam egy szolgát.
- Ezt a levelet Chizuki Maya kapitánynak juttasd el.-utasítottam
A szolga megértette a feladatot és a levelet a csomaggal együtt elvitte. Mivel más dolgom nem akadt elmentem és sétáltam egyet.

Jó néhány órával később este.

Egy zsákkal a hátamon sétáltam ki a kertbe. Ezernyi virág illata szált a levegőben. A tiszta eget a telihold és megannyi csillag világította be. Útközben egy rózsát szakajtottam le. Szép lassan kullogtam a találkozási helyszínre. A hídon még nem állt senki. Örömmel vettem tudomásul, hogy nem késtem el. Szép lassan felsétáltam, majd megálltam a közepén. Könyökömmel megtámaszkodtam a korláton és lebámultam a tóra. A tiszta vizű tavacskán rózsaszín szirmok úszkáltak. Megpillantottam magamat a víz tükrében. Fehér hajam ezüstös színekben játszott a vízen a hold fényének hatására.
~ Remélem lesz időm beszélni Mayával és Yukezo nem a beszélgetés közepén fog megjelenni.
A tökéletes csendet csak a víz csobogás törte meg. A tó tükrét bámulva vártam, hogy valaki megjelenjen benne mellettem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kaguyama Gaara
7. Osztag
7. Osztag
avatar

Male
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 24
Age : 24
Registration date : 2010. Jan. 10.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 7.osztag tisztje
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Vas. Feb. 21, 2010 12:38 am

Miután kivégeztem a hollowt újabb morajlásokat hallottam. Majd meg is jelent két csicska hollow. Yukezo a falnak dőlt és nézte mit alkotok, ezek ellen.
~Nem hiszem el, hogy mindent nekem kell csinálnom!! Na de most már előveszem a kardom, mert nem akarok sok reitsut felhasználni és mihamarabb mennék már haza.~
A kisebbik szörnyecske nagyon gyors volt, alig bírtam kikerülni az ütéseit...
-NEEEE-kiált fel Yukezo mögöttem, majd hátranéztem és bekaptam egy nagy ütést a hollowtól. Nagy nehezen felálltam, összeszedtem magam és akartam menni Yukezo-samahoz, de akkora reitsut eresztett ki magából, hogy alig bírtam megállni a lábamon.
-ÁÁÁÁÁÁRGH!-ordította el magát, megint.De most férfi és női hangon egyszerre. Eléggé dühösnek látszott! Majd oda ment az egyik hollowhoz, megfogta a maszkját és egy "pusztulj" kiáltással, letépte róla és a lidérc szertefoszlott.
~Elég brutális a csóka~ismertem el magamban.
Aztán holt nyugodtan odalépett a másik hollow elé. Még az sem érdekelte Yukezot, hogy a szörny, a szép körmeit, a testében fényesíti. Helyette inkább visszaadta neki a szeretetét és egy jókorát húzott be annak a nyomoréknak.
Majd a hollow szárnyra kélt és szépen elkezdett repülni az aulában egyenesen a cseppkövekbe. Ott szépen keresztül szúrta magát, és eltávozott közülünk.
-MAAAyaaa-mondta már kevésbé hangosan. Innen úgy tűnt, mintha lenyugodott volna, de azért nem mertem közelebb menni hozzá, nehogy megsérüljek.
-Ne hagyj magamra-nyöszörgött valamit magában halkan.
~Maya megcsalta, vagy mi, hogy ennyire ki van a csávó?!-töprengtem magamban. Majd felkapta a zanpaktuját és előhívta, a shikai alakját.
- Jöjj elő, Paragon-mondta és a kard szétnyílt, majd rám nézett. Hirtelen ott termett mellettem. Már nyúltam a kardomért, hogy megvédjem magam, de késő volt. Megragadott és eltűntünk.
Kinyitottam a szemem, és meglepetésemre a hetedik osztag területén voltunk. Aztán elengedett és láttam, hogy egy könnycsepp csordul le az arcán. Gyorsan elfordult, hogy ne lássam.
~Tamachi úr segíthetek valamiben?~akartam kérdezni, de miután elfordult, elköszönt egy gyors "viszláttal" és eltűnt.
~Elég érdekes egy fickó volt, az már bizonyos! De azért örülök, hogy találkoztam vele. Talán még egyszer megküzdhetek ellene~gondolkodtam. Majd körülnéztem hol is vagyok pontosan és megpróbátam betájolni magam. Nem volt valami nehéz, mert pont a hetedik osztag kertjénél voltunk, voltam. Nem volt túl nagy kedvem hazamenni, így arra az elhatározásra jutottam, hogy a kemény munka után megpihenek egyet a kertben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
avatar

Female
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
36000/45000  (36000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Vas. Feb. 21, 2010 4:15 am

// Szerelmi zálog //


Mondhatom, sokkolt a dolog, amikor egy szolga egy levelet adott át nekem. Általában pokollepkével üzennek nekem... Értetlenül nyitottam ki a lapot, és kezdtem el olvasni. Amint a névhez értem, úgy éreztem magam, mintha gyomron vágtak volna. Mégis... mi ez? Most ez mire lesz jó? Hónapok teltek el...
Mély sóhaj kíséretében tettem el a levelet az íróasztalomba, és a szakés üvegre tévedt a pillantásom. Jobb lesz, ha nem most iszom meg... Van egy olyan érzésem, hogy ide majd tiszta fej kell. Felálltam, és az irodámban levő tükörhöz sétáltam. Amint belenéztem, megállapítottam, hogy a hosszú hetek óta tartó önmarcangolás végét kezdem járni. Kezdett belém visszatérni a szín, a szemem is régi, kék fényében ragyogott. Bár a külsőmbe kezdett visszatérni az élet, belül azért még ott volt a tompa sajgás... Mély sóhaj kíséretében nyitottam ki az ablakot, és hajoltam ki. Néhány tiszt felkiabált, én pedig mosolyogva visszaintegettem nekik. Igen, az osztagom, Hana, Chiyo-chan és Nabe-kun nagyban hozzájárultak, hogy ide jutottam.
Később, sokkal később, zanpakutuomat néztem, és az ajtó előtt álltam. Nem láttam sok értelmét magammal vinni, de nem akartam itthon hagyni sem. Mindig ezzel megyek valahova...
~ Ezzel az anyádat! - igen, Shiro akkor is felügyelte a gondoltaimat, amikor én nagyon nem. Egy sóhaj kíséretében felemeltem, és pár perc múlva már a Tamachi palota hídja előtt álltam. Nem is emlékeztem rá, hogy hogyan kerültem ide... És furcsa mód az sem bántott, hogy nem találtam a helyet ismerősnek. Hiszen ez már egy másik palota volt... az előzőt Yuke rombolta le. Még nem láttam Nazot sehol sem, így ráléptem a hídra, és besétáltam a híd közepére. Nazo... vele... illetve, ő ölte meg Yuke apját. Mennyire rég gondoltam erre utoljára... Aztán a holdfényben megláttam egy alakot, és köszöntem. Még sohasem láttam, de biztos voltam benne, hogy ő az.
- Szervusz, Nazo. Chizuki Maya vagyok... - egy lassú, kimért mozdulattal kihúztam az arcomból a hajam, és végigmértem az illetőt.
- Miért kellet idejönnöm? - kérdeztem halkan, és a palotára pillantottam. A nemesek nagyságát tökéletesen mutatta... És majdnem közéjük kerültem én is. Persze az egész nemesi-birodalom lázadt az ötlet ellen. Most biztosan boldogok... Én, a közrendű mocsok, nem fogok felragadni a cipőjük talpára. Erre a gondolatra egy hűvös mosoly futott végig az arcomon, majd beletekintettem az előttem álló szemébe.

______________

Spoiler:
 


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
52100/65000  (52100/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Hétf. Feb. 22, 2010 5:57 am

//Szerelmi zálog//

Üzenetem megküldte utáni napon eljött, hogy beteljesítsem amit kell. Fehér páncél volt rajtam, szokás szerint. Csuklyát is húztam magamra, most a sötétítős fajtáját. Arcomat alig lehetett látni. Sajnos utáltam visszamenni, de kedves unokabátyjámat magam mellé kell állítani. Csupán jófejségből figyelmeztettem jövetelemről. Magamhoz ragadtam Paragont. Fehér, szakadt nemesi köpenyemet is felvettem. Kihúztam a kardot, és aktiváltam a képességemet. A következő képben már csak a cetlik keringtek a levegőben, míg én sehol nem voltam. A palotában lépkedtem, mint ismerős jött-ment. Egy-két őr rámmordult, de a köpeny azonnal jobb belátásra bírta őket. Igazából már nem a tisztelet volt rájuk jellemző... szimplán a félelem. Paragont előre szögezve nehézkes léptekkel jártam a folyosókat, majd bevágtam az iroda ajtót. Reiatsumat mindvégig elrejtettem. Nem volt itt Nazo. Kinéztem az ablakon, ahol megláttam őket. Éppen most találkoztak. Mayát is láttam ott. Tekintetem rezzenéstelen maradt. Tehát az lesz, amit én mondtam hmm... Mögöttem csörtetés lett hallható. Hátrafordultam, és villámgyorsan megszámoltam a jelenlévők számát. Heten próbáltak megállítani.
- Gotei 13 nevében letartóztatom Önt, Tamachi Yukezo. A vád, Seireitei elárulása- szólalt meg a parancsnokuk. Új vezető lett a palotában. Csak remélni tudtam, hogy még nem jutott ki a hír az épület falain kívülre. Lehunytam a szemem, és sóhajtottam. Tudtam, hogy nem kellett volna visszajönnöm ide. Teljesen kihűlt a testem.
~ Bocsássatok meg... de ez nem nyert vállalkozás. Én lehettem volna, a nagy belépésetek~ Villámgyors mozdulatok követték gondolataimat. Csak a parancsnoknak volt ideje reagálni. Szikrázva csapódtak kardjaink össze. Küzdelem bontakozott ki kettőnk között. Felismertem őt. Az akadémián ő volt az, aki a legjobban utálta pökhendiségem. Csak azért állt be ide, mert tudta, hogy vissza jövök? Akkor megkapja a halálát. Úgy forgattam a kardom, ahogy támadott. Hangtalanul lépkedtem ide-oda. Felkészült a sebességre... igaz csak az itteni szintet tartja.
-Lassú- ejtettem ki suttogva, de tisztán érthetően az utolsó szavam hozzá. Kis reiatsut szabadon engedtem, lehet megérzik kint, igaz csak minimálisat. Shunpom volt az utolsó dolog amit láthatott olyan gyorsan levágni készültem hátulról a fejét. Villámgyors gondolat repült át az agyamon, így csak a hátán hagytam nyomot... ezt nem gyógyulja vissza. Úgy maradtam, amíg összeesett. Visszasétáltam az ablakba, elrejtőztem, és figyeltem. Egy-két szót hallottam, de alig értettem miről beszélnek. Ha távozni készülnek, és Maya hátat fordít én felkapom Nazot, és haza megyünk, jól érezhető reiatsut hagyva, hogy megérezzen a kapitány.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Nazo
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Taurus Rooster
Hozzászólások száma : 39
Age : 24
Registration date : 2009. Sep. 16.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Ex-Shinigami
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Szer. Feb. 24, 2010 5:52 am

Valaki közeledett felém. Még nem láttam semmit, de a lélekenergiából már kitaláltam, hogy ez egy kapitány lesz. Hallottam, ahogy felépett a hídra és a víztükrében már megpillantottam a várt személyt.
- Szervusz, Nazo. Chizuki Maya vagyok. - szólított meg. A fejemet felkaptam és az üdvözlőm felé fordultam. Még sosem találkoztam Mayával. Szemem végig futott rajta.
- Szervusz. - ismét rákönyököltem a korlátra.
- Miért kellet idejönnöm? - jött a halk kérdés. Pillantása a palotára futott. Ahogy a holdfény az arcára világított lélegzetem elált és csak néztem a lányt, majd nagyot sóhajtottam.
- Gondolom nem pont a legjobb időben említem vissza Yukezo nevét, de - egy kicsit megálltam és vártam Maya reakcióját a név hallatán, majd folytattam.
- de megkért engem arra, hogy valamit adjak oda neked. Ebben a levélben benne van a kívánsága. - oda nyújtottam a levelet.

Rád hagytam a vezetést, remélem visszafogadnak oda, ahová valósi vagy. Sajnos én nem tudok tovább maradni Seireiteiben, mert elveszítettem mindent, ami hozzám közel állt. Miután apám elhunyt, a gyász ereje elferdítette jellemem. Szerintem érted mire gondolok. Hasonlóvá váltam hozzá, és mint tudjuk én nem akartám azzá lenni, mint ami most vagyok. Igaz új lehetőségek nyíltak ki szemem előtt. Ennek köszönhetően a harmadik osztagban én okoztam a hatalmas sötét reiatsut. Elbúcsúztam Mayától, és az élettől, amit neked adok. Az álmaim is rád hagyom, hogy változást hozz abban a bűnös világban.

Ha egy sajnálatos módon nem ismerik el hűséged, és árulónak tekintenek ismét, akkor én ott leszek, hogy kihozzalak, és megmentselek. Együtt erősebbé válhatunk, mint akárki más. A Tamachi ház általunk ismét régi hírében fog állni, és tisztázzunk minden mocskot, amit elődeink okoztak. Felvettem a kapcsolatot néhány régi ismerőssel itt, így a terveim ismét előtérbe kerültek. Ha készen állsz egy ilyen életre, akkor jelezz... egy hét múlva visszamegyek. Ha követsz, én mutatom az utat... ha ellenállsz, akkor sok sikert kívánok életed hátra lévő részéhez.

ui.: Tudom, hogy egy palot építésén dolgoztál. Ha otthagyod, kérlek add át üdvözletem Chizuki Maya kapitánynak, távozásod éjszakáján, valamint a palotát is ajándékozd neki. Mióta ismerem az volt a vágyam, hogy a palotában éljen, igaz már nélkülem kell sajnos.

Unokatestvéred, Yukezo

Amíg olvasta mélyet szippantottam a rózsából. Ekkor éreztem meg egy ismerős reiatsu. Csak egy rövid pillanatra. Elmosolyodtam. Ránéztem Mayára, aki éppen befejezte az olvasást.
- Sajnos a palotát nem tudom csak úgy oda adni, mert a Tamachik nem mennének bele, de az egész épületben azt csinálsz amit akarsz. Én most elfogok menni egy jó időre. Addig Zeyanaki segítségével tudod megvalósítani az elképzeléseidet. Ő fog engem helyettesíteni. Remélem ez így megfelel neked. Egyébként meg jó lenne még találkozni és ezt csak itt tudjuk megtenni. - fejeztem be hosszú mondandóm. Már vártam is a választ, de ahogy szóra nyitotta a száját a mutatóujjamat a szájára tapasztottam. Közel hajoltam hozzá.
- Vigyázz a palotára!- súgtam a fülébe, majd megfordultam. Elkezdtem volna lefelé sétálni, amikor megjelent Yukezo, felkapott és eltűnt velem. Csak a rózsa maradt utánunk, amit a földre dobtam. Nem sokkal később megjelent Zeyanaki. Felsétált a hídra, majd meghajolt Maya előtt.
- Kisasszony a palota csak önre vár.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chikanatsu Kira
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 238
Age : 24
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, valahol SS-ben, otthon a fürdőkádban
Registration date : 2010. Aug. 15.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt, Híradó egység (, riteitai) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15800/30000  (15800/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Csüt. Jún. 23, 2011 12:35 am

Ismételt találkozás Yukezo-sannal


Gyönyörű napra ébredek mégis olyan lehangolt és szótlan vagyok. Hajnal óta ébren vagyok, úgyhogy nem is ébredek, inkább csak eszmélek, fel mikor az ablakon besüt a nap. Elmélkedve csöndben megyek be a fürdőbe hátha attól erőre kapok.
A meleg kellemes víz sem képes eltörölni a csöndes hallgatag kedvem. Elmélkedek még pedig arról, ami akkor történt. Mellkasomra tekintek melyen még látható a heg, amit okozott. Bármennyire is fejlett az orvosi tudományunk ezt a sebet nyom nélkül még ők se tudták teljesen eltűntetni. Folyamatosan, amikor csak van, egy kis szabad időm a gondolkodásra mindig azon gondolkodom, hogy miért, miért mutatta azokat az emlékeket. Már hetek, sőt talán már hónapok is elteltek küzdelmünk óta. Azóta már volt részem még pár küzdelemben, de szinte mindegyiket elvesztettem.
Vége. Kimászom a kádból és egy törölközőt magamhoz véve indulok meg kifelé a nappaliba, ami persze egyben a hálószobám is. Váratlanul támad le Ookami-chan. Leteper az ágyra és lefog. Felesleges mivel oly annyira másfelé járnak a gondolataim, hogy még védekezni sem védekezem. Sőt még hagynám is hogy azt tegye velem, amit már réges, rég meg akart, de nem engedtem neki soha. Kérdően néz rám, vár valamire. Talán nem akarja vagy mindig csak a szája járt? Meg ragadom a karjait és feléje kerülök.
- Na, mi az most már nem vagy olyan izgatott, pedig most engedtem is volna. – mondom, miközben jobb kezem végig simítom mellein le egészen a combjáig. Kétségbe esett? Csak szájhős nem is merte volna soha megtenni. A törülköző már rég mikor az ágyra lökött lekerült rólam. Meztelen testel a lány fölött térdelek még egy kis ideig.
Váratlan elengedem, és a ruháimért indulok.
- Fejezd be a fetrengést és változz vissza katana alakba, elmegyünk.
Felöltöm magamra shihakushomat majd felveszem és hátamra csatolom a zanpakutomat. Az úti cél már megvan. Még mindig elmélkedem, de ennek véget akarok vetni. Nem találgatok, tovább inkább utamat a palota felé veszem melyet az emlékek között láttam. Minden bizonnyal ott megtalálom és kérdőre vonhatom a férfit.
Shunpóval közelitem meg az építményt és észrevétlenül hatolok be. Látszólag senki nincs, itt mégis tudom, hogy itt lesz. Pontosan ismerem a járást, hogy mi merre van, így nem okoz nagy gondot megtalálni a főbejáratot. Belépve rajta nem látok senki még egy szobalányt vagy egy inast sem. Bejárom az első emeletet köztük a gyülekező termet és az őrök lakhelyét majd felmegyek a második szintre is. Nem tudom, hogy feljebb menjek e hisz nem az én lakhelyem. Mielőtt még bárki is észrevenne shunpóval visszamegyek, a főbejárathoz és ott várakozom.
- Na mi az nincs itt senki? - kérdem bár nagyon úgy néz ki hogy senki nem fog választ adni kérdésemre.

______________

Adatlap
Új külső
Spoiler:
 

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://swordartonline.lifeme.net/
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
52100/65000  (52100/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Csüt. Jún. 23, 2011 11:17 pm

Hát ismét találkozunk… Kira és Yuke

Kínok között fetrengek a padlón. A karomban a fájdalom hihetetlen mértékben elhatalmasodott rajtam. Rángatóztam, kiabáltam. Senki nem volt itthon nálunk most. Nazo elment partyzni. A kardomért próbáltam eljutni, de helyette csak a földön kötöttem ki. Percenként egy karnyit tudtam csak kúszni a fegyver után, majd azonnal görcsösösen belém nyílalt a fájdalom a bal karomba. Szénné volt égve, gyakorlatilag nem volt élő szövet benne, mégis tudtam mozgatni. Szükségem lenne a 12. vagy a 4. osztag segítségére, de úgy gondolom, szinte azonnal kinyírnának. Apám idegen reiatsuja van benne a bal alkaromba, és sehogy se tudom kilökni. Izzadtam eléggé erőteljesen, és fájlaltam minden porcikáját a karomnak. Egy fajta fantom fájdalom lehet ez. Ki tudja? Most azt tudom, hogy kell a gyógyszerem, és ez a szer ott van az irodámban, az új Tamachi palotában. Kell az a gyógyszer nekem! Már csak méterekre álltam ahhoz, hogy elérjem, de most egy olyan hullám ért el, ami majdnem az ájulásba taszított. Pusztán az akaraterőmnek köszönhettem, hogy józan maradjak. Vettem két-három mély levegőt, majd erőteljesen kifújtam, ezáltal több erőt kényszerítve magamba. Először térdepelni kezdtem, majd megpróbáltam felállni. Olyasfajta küzdelem volt ez, ami még kívülről is komolynak látszott. Arcom minden izma megfeszült, mikor a testem ellenkezni próbált. Lépéseimre egész testemen fájdalom egész szélvihara tombolt. Szikrázott körülöttem a levegő a reiatsumtól. Nyögések kíséretében nyújtottam ki a karomat a fegyverem után. Mikor megérintettem kirántottam, és a shikai már aktiválódott, és én még levegőt se tudtam venni, mikor már az irodába kerültem. Fájdalom. Ismét ott tartottam, hogy kiabálnom kellett össze-vissza. Hangom körbe visszhangozta az egész épületet. Az asztalomhoz próbáltam odamenni, de összeestem ismét, amit egy újabb kiáltással díjaztam meg.
- Paragon segíts egy kicsit már!- kiabáltam. Nem igazán reagált rá. Mintha felfigyelt volna valamire, mint amikor a macska valami apró neszt hall. Talán egy shinigami, vagy valami irdatlan nagy baromság, amire semmi szükség nincs. Közelebb és közelebb kúsztam az íróasztalom fiókjához, és már nyúltam ki értem, mikor a bicepszem egy olyan fájdalmat küldött végig a testemen, hogy megszédültem tőle, és már csak kiabálni tudtam. Segítségre lenne szükségem, de nincs… Lehunytam a szemem, és vártam, míg elmúlik a kín. Akkor itt az ideje, hogy megmutassam, mekkora erő is van bennem. Felkeltem a földről, és morogva közelebb léptem a díszes barokk asztalhoz. Mikor odaértem, rátámaszkodtam, és kitéptem a fiókot, majd kiszórtam a gyógyszereket a földre. Az injekciós tűk egy sárga tasakban voltak. Ezeket még anno a 12. osztagtól kaptam. „Kaptam”. Egyet gyorsan kiszedtem belőle, majd a biztonsági kupakot leszedtem róla. Azonnal a vállamba szúrtam, és magamba fecskendeztem az erős fájdalom csillapítót. Vettem egy mély levegőt, és megnyugodtam. A fájdalom másodpercek alatt semmivé foszlott a testemben, és várt a következő alkalomra, hogy az idegeimet próbára tegye. Egy szál nadrágban feszítettem. És most jöhet a kábaság, amit a drog okoz. Támolyogni kezdtem. A szédelgés közepette azért még el akartam jutni a régi szobámba. Fura reiatsu volt az, amit szinte jelzőfényként bocsájtottam ki magamból. Mikor elmentem a főbejárat előtt, a halvány ezüstös hajú nőre simán azt hittem, hogy csak flasheltem Rikát. Elhúztam a tekintetemet a fura lánytól. Aztán leborultam a földre. A falnak támaszkodtam, és úgy lihegtem, kicsit önkívületben. Rika. Vajon tényleg ő volt az? Szeretlek Rika. Mondjuk ő azonnal leüvöltötte volna a fejemet. Vagy tényleg csak hallucináció, vagy valami másik lány. Kira jutott eszembe. Nem ő biztos nem keresne fel a harcunk után. Vagy mégis? Végülis elültettem benne egy sötét gondolatot. Most mi következik? Ki volt vajon az a rejtélyes hölgy? És követ idáig?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chikanatsu Kira
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 238
Age : 24
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, valahol SS-ben, otthon a fürdőkádban
Registration date : 2010. Aug. 15.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt, Híradó egység (, riteitai) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15800/30000  (15800/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Csüt. Jún. 30, 2011 4:11 am

Ismételt találkozás Yukezo-sannal

A főbejáratnál álldogálva várom, hogy fogad e valaki ám nem tudom mit is állok, itt mikor senki sincs itt. Furcsa az emlékben, melyben a házat akarom mondani palotát láttam nem rémlik, hogy akkor is üres volt. Mégis most nem hallok semmi mást, csak a lépéseim halk zaját miközben az ajtóban kisebb köröket rovok le.
Továbbra is csak körözök a bejárat előtt. Néha megállok, körülnézek, majd folytatom a fel s alá járkálást és közben végig azon töröm a fejem, hogy miért… miért mutatta meg… Elmélkedésemet lépések zaja zavarja meg melyek most nem a sajátjaim. Felemelem a fejem és meglátom Yukezot aki egy szál gatyában csak úgy simán elsétál mellettem mintha itt se lennék. Mármint egyszer rám néz, de aztán már megy is tovább. Furcsa testéből különös reiatsu sugárzik és hát, ha ránézek egy totál beszívott ember jut az eszembe. Hirtelen a srác összeesik, majd feltámaszkodik, és a falnak dől. Oda sietek hozzá és megszólítom aggódóan.
- Hé, minden rendben? – kérdem, miközben leguggolok mellé. Nem néz ki valami jó fel kéne vinnem az egyik szobába, hogy pihenhessen. Állj mé… mégis mi a fenéért tenném én ezt? Nem is ismerem… vagyis szinte az egész életét ismerem… azon kívül meg jól kicseszett velem, azzal, hogy bármi ok nélkül az emlékeit mutogatta. Na d akkor sem hagyhatom csak itt ráadásul még ruha is alig van rajta. És ha kihűl, aztán meghal? Bár ezt nem igen tudom elképzelni. Belső civódásomat végül abba hagyom és a jobb karját a nyakamba veszem, bal karommal pedig a derekát karolom át és így próbálom felsegíteni a földről.
Miután ezzel megvagyok és sikeresen állunk, elindulok a lépcső felé az oldalamon Yukezoval.
- Mi a fenét műveltél te magaddal ember? – kérdem miközben felfelé haladunk a lépcsőn. Lassacskán felérünk és én majdnem orra is bukom, mert az utolsó lépcsőfokot nem veszem észre. Még szerencse hogy az utolsó pillanatban sikerült megtámasztanom magam a jobb kezem segítségével. És mind ez, azért mert nem bírtam ki, hogy ne keressek meg egy olyan személyt, akit igazából el kellett volna fognom. Bár most nem emiatt vagyok itt, az már lefutott ügy. De azért remélem, hogy senki nem látott meg hogy ide jöttem, mert nem hiszem, hogy ki tudnám magyarázni, hogy mit, keresek egy áruló palotájában. Már így is eltitkolok egy s mást előlük, amiért minimum lefejezhetnének. Kellett nekem rukongaiba vinnem Aurorát. Na, mindegy már úgysem változtathatok a történteken. Lassan battyogok az egyik üres szoba felé, hogy ott végre letehessem a kábult fickót.
- Aztán ajánlom, hogy hamar ki józanodj, és válaszolj a kérdéseimre. – mondom, miközben beérünk a már említett helyiségbe és óvatosan az ágyra döntöm.

______________

Adatlap
Új külső
Spoiler:
 

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://swordartonline.lifeme.net/
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
52100/65000  (52100/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Kedd Aug. 02, 2011 1:54 am

Hát ismét találkozunk… Kira és Yuke

Igen szomorú, hogy egy lány segítségével voltam csak képes elmászni az ágyamig. Az illata egy küzdelemre emlékeztetett. Egy fehér hajú lány. Kira? Haiiro Kira? Talán ő lehet. Mikor berakott az ágyamba, teljesen kábultan feküdtem ott. Paragon semmire se válaszolt nekem. Megölhetne, ha akarna, de inkább beszél tőlem értelmetlenül. Aztán elsötétül előttem minden. Egy fél óra múlva riadtan keltem fel. Még mindig ott feszített mellettem. A fájdalmaim elmúltak.
- Vicces gyógyszer... A karomra kell tudod- mondtam neki, meglobogtatva előtte a szenes karomat. Vicces valóban... Kiugrottam az ágyból, mikor realizáltam, hogy csupán egy jó farmernadrág van rajtam. Félretoltam a ruhás szekrényemet is kivettem belőle egy poros haorit. Gyorsan magamra ötlöttem.
- Mondd csak, minek köszönhetem váratlan látogatásod itt, a Tamachiak palotájában?- kérdeztem tőle, aztán kába állapotomból visszarémlett egy mondata. Kérdései vannak. Hozzám? Oszt miért? Hmm... Talán beleültettem a fülébe a bogarat, az emlékeimmel. Tehát mégis csak zavarja az ott történtek. 11. osztagos létére érdekesen alakulnak a dolgok. Kényelmetlen lenne most kimagyarázni a tényeket, de ha kell, hát kell. Ez van.
- Akkor előbb hadd kérdezzek én valamit, mielőtt hülyeségekbe adnád a fejed. Jól gondold át. Tulajdonképpen tudod, mit is szeretnél most kérdezni?- ez a kérdés helyénvaló. Ha megérti mit kérdeztem, talán hajlandó vagyok válaszolni neki. A leghülyébb kérdés most az, miért mutattam meg az emlékeimet. Ugyanis ha ezt kérdezi, kaphat rá akármilyen választ, és sosem tudhatja meg az igazi miértet. Válaszolhatom azt is neki, hogy csak azért, mert ez az út a jobb harcossá léthez, hogy megismered az ellent, de akkor miért az egész életemet mutatom. Azt is válaszolhatnám, hogy csak. Azzal aztán tényleg nem lenne előrébb. Most a miértek fejben dőlnek el, nem szavakban. Talán fel tud tenni nekem egy okosabb kérdést is a miértnél... Akkor hajlandó vagyok vele foglalkozni. Bár két ilyen szép szempárért... lehet többre tehetem a mércét.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chikanatsu Kira
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 238
Age : 24
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, valahol SS-ben, otthon a fürdőkádban
Registration date : 2010. Aug. 15.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt, Híradó egység (, riteitai) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15800/30000  (15800/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Szomb. Nov. 26, 2011 5:41 am

Ismételt találkozás Yukezo-sannal


Amint az ágyra fektetem a kábult férfit, azt rögtön el is nyomja az álom. ~ Nagyszerű, azt ne mond, hogy most megvárjuk, amíg felkel. ~ nyűgösködik Ookami-chan a fejemben, amire én csak annyit válaszolok.
- Természetesen igen. Nem azért jöttem ide, hogy lefektessem, aztán meg elmenjek.
~ Hát te nem vagy normális. Ki tudja, meddig alszik még. Naaa… menjünk és csináljunk valamit. ~
- Jaj, ne nyűglődj már. Mi bajod van ma? – értetlenkedek zanpum felett, aki ma a szokottnál is idegesítőbb. Ahogy az várható volt nem is válaszol kérdésemre inkább elvonult belső világom egy eldugott zugába duzzogni. Nem is baj legalább nem szekál többet.
Vagy fél órája várok már, hogy a férfi felkeljen, mikor végre megmozdul. Riadt arckifejezéséből ítélve nem lehetett valami szép álma. Aztán hirtelen elém kapja egyik karját mely csúnyán meg van égve. Hűha, ilyet se láttam még. Láttam csúnya sebhellyel rendelkező shinigamikat az osztagomban, de ilyet még nem. Tágra nyílt szemekkel vettem szemügyre a szénné égett kart, míg nem a férfi felpattan és a ruhásszekrényéhez lépve ki vesz onnan egy haorit.
Majd egy kicsit megkésve ugyan, de felteszi kérdését arról, hogy mit keresek itt. Végül aztán úgy tűnik, hogy beugrik neki itt létem szándéka.
- Hogy? Szerinted mi mást tudnák kérdezni azon: Hogy miért mutattad meg a saját emlékeidet? Vagyis nekem perpillanat nem jut eszembe jobb kérdés, mint ez. Még azt megértettem volna, ha a saját emlékeimmel babrálsz, mint a kidounál, de még mindig nem tudom, hogy miért a sajátjaidat mutattad meg. És az igazat szeretném hallani. – igen ám ajánlom, hogy ne játszadozzon velem. Remélem nem felejtette el, hogy ki is vagyok és, hogy hova is tartozom. Bármikor elfogathatom, mint árulót. Na, jó ez talán egy kicsit túlzás, de ha csak így tudom kiszedni belőle a szükséges infókat hát, legyen. Bár a köztünk lévő erőkülönbség miatt nem is biztos, hogy el tudnám, kapni viszont egy próbát azért megér.
- Choutto matttttteeeee… - jelenik meg a semmiből zanpakutom emberi alakban közvetlen Yukezo-san előtt és befogja a száját. -… nem kell ám annyira sietni haver. Tudod, te mennyire furcsán viselkedik mióta harcoltatok? Ma kis híján megerőszakolt.
- Mond, csak miért kell ezt pont neki elmondanod?... És miért ennyire örömteli hangon? – szólítom meg igen haragos hangon zanpakutomat közben pedig valahogy így nézhetek ki. Ezután odalépek hozzá és egy barackot adok a fejére, amitől ő a földre esik, majd ott ücsörögve fogja a fejét.
- Gonooooosz. Ez meg még is miért kaptam?
- Még kérdezed? Te perverz állat. Muszáj beégetned az embert? Mégis mikor próbáltalak én megerőszakolni, hah? – förmedek rá a férfit szinte már figyelmen kívül hagyva.
- Oh, ne játszd már meg magadat. Tudod te jól mit műveltél még mielőtt idejöttünk. Ah, még mindig érzem, a kezeid amint megérintenek aztán egyre lejjebb és lejjebb…
- Elhalgass… - vetődöm rá Ookami-chanra és minden erőmmel azon vagyok, hogy befogjam azt a nagy száját. – Ne is foglalkozz, velünk inkább kezdj bele a mondandód. Már alig várom, hogy haljam. – Nézek a fiú felé négykézláb támaszkodva Kageookami felett, aki próbálja kiszabadítani magát. – Nyughass már!

/Bocsi a késésért./

______________

Adatlap
Új külső
Spoiler:
 

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://swordartonline.lifeme.net/
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Szer. Feb. 08, 2012 7:10 am

*Kimért, lassú léptek alatt ropog a frissen lehullott hó. Nosztalgikus szemmel figyelem a hófedtetájat, amely a hideg szél alatt szinte meg-megremeg. A csend dallama járja át a környéket, és a csend kényszerít arra, hogy elmém egy eldugott pólusára tekintsek. Rengeteg megmagyarázatlan dolog kering jelen esetben gondolatfolyamomban, mégis ezeket próbálom e percben kívülre tenni. Hosszú és nehéz időszak áll mögöttem, de még mindig itt állok. Talán, ha visszanézem a jelen múlt történéseit, azt is megállapíthatom, hogy sokkal méltóságteljesebben haladhatok, mint eddig. Végre elértem egy célom, mégsem vagyok ettől boldog. Komolyan pásztázom végig a tájat, ahogyan a frissen szerzett tulajdon birtokán, egy míves hídon állok meg. Szinte kézen foghatóvá válik két ellentétes érzés a hátamon. Gyűlölnek, vagy éppen hálásak azért, amit sikerült elérnem. Voltaképpen lényegtelen, ha egyszerűen a tárgyalások a javamra folytak le. Ám most nem azért vagyok itt, hogy ezen gondolkodjak. Céllal érkeztem a birtokra, ahogyan nap, mint nap megfordulok, mióta tudom, hogy bajban van a Tamachi-ház. Sikerült végre kicsit düllőre jutni a saját dolgaimban, s végre elhatároztam magam. Noha kimondott céljaim, mint a legtöbbünknek ugyan nincsen, mégis azt hiszem tudom, hogy hogyan kéne folytatnom. Egy küldöncöt küldtem el Isami hadnagyért, egészen tárgyilagos megfogalmazásban.
Való igaz, a kapcsolatunk zátonyra futott, de ezenfelül nekem még mindig van mondanivalóm a számára. Elgondolkodtam azon, hogy mégis mennyi mindent tanítottam jó pár shinigaminak. Soul Society bizonyos rétege, akik érdeklődnek a kidouk iránt, mind tanult tőlem. Viszont lélekölő kiképzést sosem tartottam. Miért ne taníthatnék Natorinak olyasmit a lélekölőkről, amit másnak igazából nem is tanítanék meg, csak ha kérik?
Rá kellett jönnöm, hogy az életnek van egy fajta kemény iróniája. Akit megszeretsz, az irányba megköveteli a kivételezést. Furcsa szerzet voltam mindig is ebben a tekintetben, mert majdnem ugyanúgy bántam szeretteimmel is, mint a legtöbb shinigamival. Most azonban meggondolva ezt a viselkedést, úgy döntöttem, hogy jobb volna felhagyni ezzel a csökönyös hozzáállással. Natori egyszerűen a társam, akkor is, ha ő nem éppen egy főnemes. Ő nem a Kuchiki-ház vezető főnemese, mégis a lelkembe lát. Tudhat rólam olyanokat, amit más nem; s mi főbb, hatni tud rám. Sok mindent váltott ki belőlem, sok mindent éltünk meg. Itt az ideje, hogy túllépjek egy bizonyos ponton, és kilépjek a múlt nehézkes árnyékából. Gondterhelten sóhajtok egyet, míg várom őt. Kezem addig simítja zanpakutomat, míg meg nem érkezik.* ~ Minden megváltozott Fuhaku. Már nem vagyok az a lány, aki arról álmodozott, hogy megtalálja kicsi húgát. Rátaláltam, s azóta szinte fel is nőtt. Én is változtam, nem kell többé a porban fetrengenem. Félek, félek, hogy elfogom veszíteni régi önmagamat. Ugye megértesz? Megérted, hogy rettegek attól, hogy egyedül maradok?~ *Csendes gondolatokat osztok meg egyetlen lélekölőmmel, akinek lelke semmi választ nem ad ezekre. Ettől kicsit csalódott leszek, de ennek ellenére tudom, hogy velem van és figyel. Tudom, hogy nem hagyna cserben soha, és azt is tudom, hogy ez is egy újabb teszt része. Ismételten a kitartásomat igyekszik feszegetni, ám ezúttal feladom azt a megpróbáltatást, hogy szóra bírjak. Fuhakunak mindig is megvolt az a tulajdonsága, hogy már csak akkor szólt hozzám, ha kezdtem elveszteni önmagam. A kettőnk közti kapcsolat sosem volt olyan, mint a legtöbb shinigami közt. Rengeteg halálistentől hallottam már, hogy egész napokat beszélgetnek a kardjaikkal, megviccelik egymást, kritikusan tekintenek a másikkal. Fuhaku sosem szólalt csak úgy meg. Sokszor úgy éreztem már e miatt, mintha nem is lenne, de eddig mindig tévednem kellett. Ő bízik bennem, és én is bízok benne. Ritkán kérdőjelezzük meg egymást, mondhatni harmonikusan működünk együtt. Ugyanakkor van egy szeszélyes oldala is a zanpakutomnak. Utál vesztesként kikerülni egy beszélgetésünk folyamán, így a szavakat a legnyakatertebb képes kombinálni azért, hogy elérje a megfelelő manipulációt. Én pedig önkénytelenül is áldozatává válok ezeknek a beszélgetéseknek, mégis úgy érzem ez mind a javamat szolgálja.
Hosszú percek némaságában fellendül bennem a gondolat, hogy mégis hogyan fogom megkezdeni a beszélgetésem Keisukevel. Hadnagyként, és a lélekenergiája végett legalább azt tudhatom, hogy a bankai szintet talán még nem érte el. Igazából pontosan az volna a célom, hogy felkészítsem rá. Az egyetlen dolog ami ebben megakadályoz, hogy szinte alig tudok valamit a zanpakutojának shikai alakjáról. Néhányszor ugyan láttam, de még sosem beszélgettem vele erről. Ugyanakkor azt is tudom, hogy számára nem csak a shikaiom jelenthet meglepetéseket, de a bankaiomat sem látta még. Kissé elkerekednek szemeim erre a feltételezésre. Mégis hogyan lehet az, hogy ennyire mély kapcsolat alatt szinte semmit sem tudunk egymás képzettségi fokáról? Hogy lehet az, hogy nem beszélgettünk soha a shinigami lét legfontosabb dolgáról, a zanpakutokról? Lehunyom szemeimet, és kissé csalódottan konstatálom, hogy igazából alig tudok valamit Natoriról. Hirtelen olyan érzésem támad, mintha valóban én volnék a hibás azért, mert nem ismertem meg őt jobban. Éppen itt lenne az ideje, hogy ezt a csomót elsimítsuk.*
- Örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat, beszélnünk kell! *Nyugodt, tán kissé monotonon köszöntöm, amikor feléje fordulok. Kicsit izgatott leszek a tudattól, hogy itt áll előttem, de jelenlegi hangulatom aligha kizökkenthető. Amit én elhatározok, azért többnyire képes vagyok rengeteget küzdeni. Jelen esetben pedig nem akarom, hogy a szenvedély érzet alá süllyedjek, és elfelejtsem, hogy miért is jöttem ide.* - Natori, szeretném, ha a mai nap tanulnál tőlem valamit. Tudom, hogy ez a téma számodra kényes ügy, de hidd el, nem nézlek le. Tudom, hogy te egy erős shinigami vagy, én viszont kapitány. Szeretnék neked megtanítani olyasmit a zanpakutokról, amit csak egy bankai használó érthet meg. Egyszer még nagy hasznát vehetek, ugyanakkor segíthetsz nekem egy kicsit. *Kezdek bele hívásom céljáról. Közben néha-néha egy kis vágyakozó tekintetet emelek rá, de amint egy hópehely hullik le a fáról kettőnk közé, ismét komollyá avanzsálódik pillantásom, muszáj megőriznem hidegvéremet.*
- Mit szólnál, ha tartanánk egy közös zanpakuto edzést? *Húzom ki a nodachimat a hüvelyéből. A penge fényesen csillan meg a fehér tájon, s ahogyan a hídra szegezem a pengét, kicsit el is merül a hóban. Hosszú, mívelt munka, ami gyakorlatilag a lelkemből született.* - Rá jöttem, hogy mi igazából nem is tudunk a másikról egy nagyon lényeges dolgot. Jól esne, ha veled megoszthatnám az én legszemélyesebb dolgom, cserébe én is tudnék a tiedről. *Lágyabb, érzékenyebb hangon szólok felé, ezáltal megmutatva azt az oldalamat is, amit csak ő ismer. Elvégre én is nő vagyok, aki jelen pillanatban élete szerelmével áll szemben. Még, ha erősnek is akarom magam mutatni, az ő jelenléte tesz egy olyan selyemkendővé, amely gyengén libben meg karjai közt.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Male
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 71
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
23400/30000  (23400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Csüt. Feb. 09, 2012 1:59 am



A február a gondolkodás időszaka. Az élet mintha egy kicsit megállt volna, a sok hó ellenére mégis érződik a levegőben, hogy amint elmúlik ez a békésnek tűnő időszak, kezdődnek a változások, amiket a már meghozott döntések idéztek elő. Mert döntöttem. Döntöttem én is, és Ai-chan is. Én pedig azt hiszem, a lehető legjobban választottam, amikor meghoztam a döntésem.
Hamar sikerült visszaszoknom az életbe Soul Societyben, s nem mondom, hogy nem hiányzik Karakura, ki tudja, mikor adódik viszont egy újabb olyan alkalom, amikor visszatérhetek „szerepemhez”. Surprised Addig azonban maradhat a kempelés és a kényelmes füsteregetés, hiszen ismét kicsit többet sikerült felgyújtani az irodából, mint amennyit eredetileg szándékomban állt. A nagy füstben persze alig találtam meg azt a pokollepkét, amit nekem küldtek, s csupán szerencséjének köszönheti, hogy nem vált ő is a pokoli tűz martalékává. S míg egy csapat lelkes tiszt a tűz megszüntetésére jelentkezik – magyarán már nem egymást dobálják hógolyóval, hanem az irodát - , én magam a hidegbe állok, hogy meghallgassam az üzenetet, amit kaptam. Nem kis meglepetésemre egy számomra kedves hangot vélek felfedezni, a szigorú, kissé rideg, tárgyilagos hangnem sem képes megtéveszteni. Ha Ai-channak az adja meg a boldogságát, hogy így próbál erősnek és határozottnak tűnni, én nem állok az útjába, hiszen ettől ő még nem változik más személlyé. Sőt, emiatt örülök sokkal inkább annak, amikor leveti álarcát, s végre igazán önmaga. Meg aztán, Ai tipikusan az a személy, akinek muszáj az álarca mögé látnod, ha meg akarod igazán ismerni, s ha valakinek, akkor azt hiszem, nekem van némi fogalmam arról, hogy milyen személy az, akit szeretek. Álarcokból pedig mindenki hord, ezzel semmi gond nincs, még én is, hiszen így érzem magam biztonságban, azt hiszem. Így kényelmes, így jó, ami pedig fontos, azt így is tudom másokkal tudatni, ráadásul mindeközben képes vagyok ténylegesen önmagam maradni, erre pedig azt hiszem, sajnos nem mindenki képes.
Más dolgom nem lévén a találkozóra készülök fel; a megadott helyszín számomra ismeretlen, bár nem félek attól, hogy nem találnék oda, vagy valami. Szokatlan lesz talán kissé, vagyis már most az, hiszen Ai elmesélte nagyon vázlatosan ezt az egész nemesi hercehurcát, amihez nekem egyszerűen fogalmam sincs. Beleszólni úgy sem tudok, bár nem tagadom, hogy kicsit feszélyez, hogy anyagi szinten nem tudok annyit nyújtani neki, mint amennyit talán elvárna, hiszen nem születtem nemesnek. :/ Eddig ez sosem zavart, meg nem lennék tőle se boldogabb, se másabb, de néhanapján egészen úgy érzem, mintha egyszerűen nem tartoznék oda. Éppen ezért elegánsan kerülöm inkább a témát, és a többi dologgal foglalkozok, azokkal, amik igazán fontosak holmi titulusok helyett. Mert mit is ér mindez, ha közben se társad, se te nem érzed jól magad? Surprised
A hideg miatt kicsit siettetem lépteimet, hogy addig se fázzak, s időben megérkezem a birtokra. Szép, szép, de nekem olyan idegen. :/ A fejemet csóválom a helyszín láttán, Ai mindig is szerette az ilyen minipalotákat, így talán semmi meglepő nincs azon, hogy átvette a vezetést a Tamachik felett. Meg aztán, szerencsétlenek sem maradtak munka nélkül. Nagy hülye lehetett az az áruló, aki cserbenhagyta őket. >.>
Beletelik kis időbe, mire sikerül kimagyaráznom a birtokőröknek, hogy nem illetéktelen behatoló vagyok, mint ahogyan azt gondolják. Persze értem én, hogy csak a munkájukat végzik, de ha Ai mostantól itt fog lakni, el kell viselniük engem is, ez van, szokjanak hozzá. Surprised Miután sikerül helyrehozni a kis félreértést, és megkérdezem, Ait merre találom, készségesen elmagyarázták, merre keressem, így nem is húzom tovább az időt, s Ai keresésére indulok.
- Miről lenne szó? Surprised – hangzik kicsit meglepetten hangom, ahogyan a hozzám szegezett mondatára reagálok. Lehet, tényleg valami komoly dologról volna szó? Nyugodtan teszek meg felé néhány lépést, s közvetlenül előtte állok meg, miután megtalálom őt.
Amikor meghallom, hogy Hisae miféle terveket sző, kis híján sikerül megcsúsznom egy kevés jégen a talpam alatt, de még időben sikerül visszaállítanom egyensúlyomat, hogy ne essek pofára, meg az milyen lenne már? Neutral Arcomon őszinte meglepettség tükröződik vissza, s kábé olyan kétkedő képet vágok, mintha Ai épp azt vallotta volna be, hogy ő a Lelkek Királya vagy mi a fene. Sajnos viszont akármilyen pofákat vágok, a mondandójának értelme nem változik, hiába próbálkozom.
- Én. Bankai. Na ne nevettess, Hisae… – forgatom a szemeimet, és dőlök neki a mögöttem lévő fának, minek hatására nedves hideget érzek a hátamon a fa törzsére tapadt hó miatt. Nem voltam sosem nagyravágyó, ismerem a képességeim, az erősségeim és a gyengéim, de valahogy ez a dolog hirtelen olyan lehetetlennek hangzott, mintha épp azt próbálta volna elhitetni velem, hogy mahou shoujonak, mármint bishienek születtem, és a legfőbb célom megmenteni az Univerzumot a gonosz szlachtáktól és a szőrmókoktól. Neutral Megrázom kicsit a fejemet, és továbbra is kicsit kétkedve pillantok Ai lélektükreibe.
- Nem is tudom, Ai… – gondolkozok el kissé, hiszen valamiért egyáltalán nem tartom jó ötletnek a dolgot. Valami mégis megmozzan bennem, hiszen valóban nem tudok Ai képességeiről, vagyis a zanpakutojáról semmit, ahogyan ő is talán csak egyszer láthatta, amikor használtam a kardomat. Én ugyan jól ismerem saját lélekölőmet, hiszen belőlem született. Nekem nagyon sokáig tartott az, mire sikerült meghallanom zanpakutom hangját, és sikerült ezáltal elérnem, hogy elérjem a shikait, ezután pedig csak még több erőfeszítésbe került az, hogy kialakíthassam vele azt a viszonyomat, ami most van. Jobban mondva, hogy el tudjam őt fogadni, hiszen olyan dolgokra jöttem rá vele kapcsolatban, amikre még most sem vagyok büszke. Pontosabban nem vele, hanem saját magammal kapcsolatban. Pontosan ismerem azt az oldalamat, amiből született, azt a részemet, amiből megalkottam, és nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet lenne ezt másoknak, ráadásul pont Ainak is megmutatni. Nem akarom szembesíteni őt az igazsággal, elég az, ha én magam tudom és látom azt. Bár zanpakuto lelkemmel mondhatni, jó a viszonyom, hiszen sosem veszekedünk meg semmi, ráadásul kölcsönösen bírjuk egymást, azonban Ameshisutot nem szeretném, ha rajtam kívül bárki is jobban megismerné. Márpedig egy efféle edzés keretében erre mindig megvan az esély, hiszen ha megismered ellenfeled támadásait, a zanpakutoját, ezáltal őt magát is megismered. Ai azonban azt mondja, hogy ezáltal segíteni is tudnék neki valamiben, és hát ki tudna ellenállni azoknak a szemeknek? Neutral Egy nagyot sóhajtok, és rugaszkodok el a faltól, s derűs mosollyal – talán nem nézi idióta vigyornak – arcomon folytatom. - Nem bánom, Ai. Surprised Megismerheted Ameshisutot, ha én is megismerhetem a te kardod szellemét. Surprised Figyelmeztetlek, mókás alak. Cool – tolom reflexből szemembe a férfiegyletes egyen-napszemüveget, ami már-már védjegyemmé vált, csak mert miért is ne. Komolyan harcolni persze nem vagyok hajlandó Aival, és nem azért, mert félteném, hogy nem bírná megvédeni önmagát. Nem szeretek nőkkel küzdeni, s ha Ai nem lenne a barátnőm, az sem változtatna ezen. - Tetszik a gondolkodásmódod, és ahogyan ezt kitaláltad, Ai-chan. Tehát, hogy kezdjük? Surprised - bókolok neki, és várom, hogy elmondja az instrukciókat. Kardom persze velem van, hiszen munkaidő lenne elvileg, kötelességem magammal hordani. Remélem, valami jó sül ki az egészből, bár még mindig vannak aggodalmaim a dolog iránt.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Kedd Feb. 21, 2012 10:27 am

*Minden, ami ezzel a találkozással kapcsolatos, számomra egészen szokatlan. Jellememből kifolyólag nem szokásom a zanpakutomat csak úgy kiadni. Fuhaku Yashi képessége számomra egy olyan kincs, amit nem szívesen osztok meg másokkal. Mindössze azok találkozhattak ezzel, akik részt vettek a kapitányi vizsgámon; valamint ellenségeim, néhány arrancar. Most mégis egy olyan dologra készülök, ami azon kívül, hogy merészség, még elveim ellen is szól. Átírni saját elveimet a kapcsolatom érdekében? Megéri. Megéri azt tenni, ami ahhoz kell, hogy Natorival végre rendezhessem kapcsolatom. Így hát mikor bizonytalansága némiképp elillan szavaimra, akkor lepillantok az oldalához illeszkedő katanara. Ez lenne tehát Keisuke zanpakutoja? Hosszasan kémlelni kezdem, mi alatt eszembe jut egy régi emlék, még a 10. osztag berkein belülről. Azaz eset jut eszembe, amikor Keisuke az árnyékok segítségével mentett ki az égő épületből. Árnyékok, milyen ritka zanpakuto. Megannyi shinigamival találkoztam már, de gyakorlatilag nem is ismerek senkit Keisuken kívül, aki legalább csak ehhez hasonló zanpakutoval bírt volna. Ez bizonyára jelenthet valamit. A felszín alatt Keisuke lelki világa talán jobban különbözik mindannyinktól, mint hinnénk. Villámlépést alkalmazva néhány métert hátrább kerülök, majd bólintok. Ő már részt vett olyan edzésen, amit én tartottam, bizonyára számít arra, hogy szokásom nem csak gyakorlatot, de elméleti alapokat is lefektetni; most sem fogok másképpen cselekedni.*
- Elmondom mi az, amit alapjáraton a Lélektovábbképző Akadémián megtanítanak. Egy zanpakuto kinézete és tulajdonsága a shinigami lelkén alapszik. Ha egy shinigami megtudja a kardja nevét, képesek lesznek kommunikálni egymással, és együtt erősebbé válni; így felvételt nyerhetnek a Gotei Juusantai katonai szervezetébe. Ezek a shinigamik elsősorban a lélekölő kardok első szintű technikáját képesek megidézni, vagy is a shikai szintet. A bankairól majd később mesélek. *Húzom elő közben a nodachimat, amelyet magam elé tartom, hogy a pengeéles pengét némiképpen megsimogathassam szavaim alatt.* - Tehát, ha jól megnézed valakinek a zanpakutoját, arról sok mindent megtudhatsz. Számtalan zanpakuto létezik, viszont amit tudni kell, hogy ugyanolyan nem létezik; ahogyan ugyanolyan lelkületű shinigami sem. Legalapvetőbb zanpakutok a hiedelmek szerint a négy elem valamelyikét foglalja magába. Erre talán azt a magyarázatot tudnám felhozni, hogy mindannyinkban fellelhető ezen elemek parányi szikrája. *Magam mellé emelem a zanpakutomat, míg komoly tekintetemmel egyenesen Keisuke szemeibe pillantok.* - Ez maradjon köztünk, hogy azért egyetlen egy példát had hozhassak fel. Matetsaku Miyokonak például a szél elem lelhető fel a lélekölőjében. Ugyanakkor Matetsaku ex- taichounak is szél elemű zanpakutoja van. Ami pedig egyet jelent; a nagy családokban többnyire generációkon át örökölhető a zanpakutok típusai. Szerintem leginkább a vérből fakadhat, valamint abból..hogy az utód generáció mindig átvesz valamit a felmenőitől. Így elképzelhető, hogy a te családodban is volt valaki, aki hasonló zanpakutoval bírt, mint te magad. *Térek rá utóbbi mondatommal inkább a lényegre. Majd egy olyan információt osztok meg vele, amit az Akadémián nem mindig osztanak meg a shinigamikkal. Csak hosszú évnyi tapasztalat folyamán, vagy a könyvtárban való olvasgatás során lehet elsajátítani.*
- A lélekölő kardok használatával elérhető legmagasabb szintű harci technika, amelyet csak a legképzettebb halálistenek képesek elérni. Még a négy főnemesi család tagjai között, - akik pedig mindenkinél magasabb lélekenergiával rendelkeznek - minden generációban csak egyetlen egy olyan születik, aki képes erre, és azoknak, akiknek sikerült, kivétel nélkül bevonult a nevük a Lelkek világának történelmébe. Ez a bankai, s ez az, amit a Gotei Juusantai kapitányainak teljesíteniük kell. *Oldalra pillantva konstatálom, hogy milyen csend van egyébként ezen a birtokon. Azt hiszem, tökéletes helyet választottam erre a tréningre, amit Natorival közösen szeretnék megtartani.* - Azért leszögezném, hogy a bankai nem ranghoz, hanem szinthez kötött. Tehát akár te is elsajátíthatod megfelelő edzésekkel, és kitartó munkával. Én és Fuhaku Yashi, - a zanpakutom - például hat évtizeden keresztül edzettünk, mire sikerült. Minden elhatározás kérdése Keisuke. *Felelem, s majd hosszabb szünetet tartok. Hozzá vagyok már szokva ahhoz, hogy minden magyarázat után szünetet tartsak. Sosem lehetek abban biztos, hogy valaki éppen nem akarja még egy kicsit érlelni magában az elhangzottakat. Inkább várok, mintsem később vissza kelljen kérdeznie. Habár ez többnyire akadémiai szintű tananyag, tehát lehet, hogy újat nem is mondtam. Viszont annak a híve vagyok, hogy az alapok lefektetése nélkül nagydolgot senki se akarjon véghez vinni. Ez nagyjából minden területen igaznak kell lennie.*
- Fuhaku Yashi objektívem nézve is egy különleges zanpakutonak számít, ahogyan a tiéd is. Az én zanpakutom shikai szinten alap képessége, hogy nagy méretű robbanásokat tud generálni. Viszont, mivel Fuhakuról tudni kell, hogy kettős kardszellemmel bír, így kettős tulajdonságot is mutat. Az én zanppakutom ha úgy vesszük a fekete és fehérre alapszik. Míg a fekete angyal pusztít, addig a fehér gyógyít. Így rendelkezik gyógyító képességekkel is. Mondtam már, hogy egy shinigaminak nem feltétlenül egy kard szelleme van? *Kérdezek vissza, majd egy kicsit meglepődök saját hiányosságomon. Annyira jól akartam mondani, hogy ezt az alapvető dolgot el is felejtettem.* - Azt nem tudom, hogy ez mi miatt alakulhat ki, de létezik ilyen; akárcsak az én esetemben például. *Fejtem ki a semmit körülbelül. Aztán végre elhatározom magamban, hogy hagyok végre teret Keisukenek is. Legjobb mentor mindig az, aki a tanítványaitól is képes tanulni. Tulajdonképpen Hajime miatt vállalok leginkább ilyen tanításokat. Tehetséges fiú, nekem pedig szoknom kell azt, hogy vannak olyan shinigamik, akik szeretnének az én tudásomra támaszkodni. Ezt az egyet talán még könnyen meg fogom szokni kapitányként.*
- Mesélsz a zanpakutodról? Akár fel is oldhatod jelenlegi szinteden, ha szeretnéd. *Némi kíváncsisággal pillantok rá. Keisuke zanpakutoja eléggé más, éppen ezért vagyok rá annyira kíváncsi. Na meg azért az is ott van, hogy Natoriról van szó. Akárhogyan is nézem, mégis csak táplálok iránta gyengéd érzelmeket, egyszerűen különleges a szemeimben az ő zanpakutoja.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Male
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 71
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
23400/30000  (23400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Szomb. Márc. 10, 2012 10:09 am



Még mindig kétes érzéseim vannak a dologgal kapcsolatban, bár talán érthető is. A zanpakuto szellemek személyes dolgok, amiket még azzal is nehezen osztasz meg, aki igazán közel áll hozzád, ez még az én esetemben sem különbözik. Belső világom talán emberi hibáim szüleménye, s még számomra sem könnyű nem hátat fordítani a sötétségnek, hanem szembenézni vele. Tudom, hogy Ai erős nő, de nem vagyok biztos benne, hogy szeretné ezt megtapasztalni. Azonban még sem mondok ellent kérésének, és beleegyezek abba, hogy megismerje zanpakutomat, cserébe talán én is megtudhatok többet róla.
Amit Hisae elmond, tulajdonképpen eddig semmi újat nem tartalmaz, legfeljebb objektivitást. Ilyenkor azért kicsit félelmetesnek tűnik ez az egész, úgy értve, hogy mindenféle elméletekkel ilyen könnyen le lehet vezetni egy egyébként nagyon személyes dolgot. Tudom magamról, hogy rám nagy hatással volt az, amikor először léphettem kapcsolatba Amejishutoval, bármilyen ijesztő is volt, de talán ugyanez elmondható arra is, amikor végre felvételt nyertem az Akadémiára. Nem rendelkeztem túl sok lélekenergiával, legalábbis nem eléggel ahhoz, hogy felvegyenek, csupán harmadjára sikerült elérnem, hogy sikerüljön bejutnom, ezt pedig a mai napig sem bánom. Megérte a sok kitartást és a küzdelmet, mert nekem igenis, sok erőfeszítésembe került, hogy eljussak idáig. Talán pont ezért érzem úgy, hogy én és a bankai szint két külön fogalom, egyszerűen nem vagyok elég erős. Nem tudom, Hisae miből gondolja azt, hogy nekem sikerülhet, én még nem érzem magam késznek rá. Egyszerűen annyira távolinak tűnik, olyan messzinek, hogy ezelőtt még soha meg se fordult a fejemben ezzel kapcsolatban egy gondolat sem.
A négy elemről szóló ismeretek már inkább új dolog számomra. Elméletből sosem voltam igazán jó, nekem nem elég az, ha megmagyarázzák, tapasztalnom kell, át kell élnem. Hisae szavai mégis tiszták előttem, azonban az én lélekölőm egyetlen elemhez sem köthető. Egyszer már feloldottam kardom shikai alakját Hisae jelenlétében, igaz, nem mutattam belőle sokat, azonban ebből mindenképpen tudhatja, hogy a kardomnak nincs köze egyikhez sem, már ha azt nem számítjuk, hogy néha egészen forrón, vagy éppen hidegen hatnak az árnyékok. Egy pillanatra végigtekintek Ai kardján is, valahogy a kezébe nem illőnek vélem a pengét, nem elég finom számára. Vagy csupán én nem ismerem őt eléggé? Megeshet, hiszen ahogyan Hisae sem ismeri minden oldalamat, így ez fordítva is könnyen megeshet.
- Megeshet, Hisae. – rántom meg vállaimat mondatára, azonban én már most tudom, hogy ez nem lehetséges. – Azonban én nem Soul Societyben születtem, halálom után kerültem át ide. – szemeimmel felfelé pillantok, egyik kezem meg a tarkómra téved mindeközben. Nem akarom azonban továbbra is félbeszakítani, főleg az elemi dolog az, ami érdekel, hogy akkor nekem mégis miért nincs mondjuk tűz elemű zanpakutom, pedig igazán kúlos volna, amúgy is szeretek a tűzzel játszani. Azonban be kell valljam, az árnyaim még mindig kúlosabbak, mert valamiért csak azok és kész, meg aztán, jókat is lehet vele szórakozni, ezt pedig sokan nem tehetik meg sajna, pedig nincs is jobb, mint saját szórakoztatásodra árnyjátékokat rendezni. Cool
Sosem értettem ezt a nemesi dolgot, nem is igazán érdekel, hogy őszinte legyek, és még Aira sem vagyok képes nemesként tekinteni. Nem az én világom egyszerűen, holott nem is utálom őket, vagy valami, csak egyszerűen nem értem. Nem egy kapitányt ismerek, akiknek nincs közük egyik nagy nemesi családhoz sem, úgy tudom, az Onmitsukidou jelenlegi főparancsnoka sem volt sohasem a Shihouin család tagja, ezt illetően pedig hamar meg is kapom a megerősítést, miszerint valóban nem rangtól, hanem szinttől függ, hogy valaki kapitánnyá válhasson. Ezen elgondolkozva azonban szemeim kissé összeszűkülnek; remélem, tényleg remélem, hogy Ai nem akar belőlem kapitányt csinálni. Ha el is érném a bankai szintet, ha meg is tanulnám kezelni azt, én akkor sem lennék hajlandó otthagyni a tízedik osztagot. Minden osztagomban jól éreztem magam, ahol valaha is megfordultam, de a jelenlegi valamiért az eddigieknél is különlegesebb. Na meg, ki más kergetné ki a mumusokat NaoNao szekrényéből egy zseblámpa és egy idióta sapka segítségével, ha nem én? Cool
- Hat. Évtized. Neutral – ismétlem Ai-chan után, érezhető döbbenettel a hangomban. Ki van zárva ezek után, hogy én valaha is elérjem ezt a szintet. O.O Holott már több évtizede tevékenykedek én is shinigamiként, ez a hatvan év nekem egyszerűen ijesztő. Azt eddig is tudtam, hogy nem megy egyik pillanatról a másikra, de ettől most olyan kicsinek érzem magam, mintha mindaz, amit eddig elértem, semmi sem lenne egyszerűen. :/
- Nem, még nem. – rázom meg a fejem az újabb információra. Kicsit meredeknek tűnik nekem a kettős kardszellem téma, azonban nem kérdőjelezem meg benne Hisaét. - A zanpakuto lelkek amennyire én tudom, énünk egy részei, talán annyira nem is lehet szokatlan, ha valakinek több oldalából keletkezik kardjának szelleme. – próbálok valami okosat is mondani, remélem, nem mondtam túl nagy ostobaságot. ^^” Talán elméletből nem vagyok a legjobb, de ha gyakorlatról van szó, már könnyebben megértem a dolgokat. Tapasztalás útján a legkönnyebb tanulni, ezért is vagyok fogékonyabb a zanjutsura és a hakudára, mint például a kidoukra, amik nekem még mindig gyakran túl bonyolultak. Igyekszem a legjobb formámat hozni azonban, így amikor Ai befejezi, megvillantok rá egy mosolyt, mielőtt teljes lazasággal húznám elő kardomat.
- Amejishitot egyszer már bemutattam, biztosan emlékszel rá. – a levegőbe mérek egy vágást vele oldalt, majd a pengét a föld felé suhintom, ahogyan kimondom a shikaiomat aktiváló parancsszót. - Az én zanpakutom a négy elem egyikéhez sem köthető. Nem okoz nagy robbanásokat, nem fakasztok vele vizet egy sziklából, és még csak tűzörvényt sem tudok létrehozni vele. – mindezek ellenére egy cseppnyi sajnálat sem csendül ki hangomból. Tulajdonképpen büszke vagyok arra, hogy Hisae szavaival élve különleges lélekölő kardom van. Azt hiszem, képességeit kifejezetten jól tudom használni, na meg mindig támad egy-két briliáns ötletem, hogyan tudnám még inkább kihasználni az adottságait.
Kardom markolatát két kézzel fogom meg, s arcom elé húzom úgy, hogy a penge felfelé mutasson. Hangszínem kissé komolyabbá, már-már melankólikusabbá válik. Talán Ai figyelmét elkerüli a markolat díszítése, mely a zanpakuto nevéhez illően itt-ott ametisztekkel van kirakva. Ami viszont inkább feltűnő lehet, hogy az árnyékok mintha rezonálnának arra, hogyan tartom épp a kardomat. Körülbelül olyan, mintha kissé bevonzaná őket, de éppen csak megremegnek, kicsit eltorzulnak, és afelé a pont felé haladnak, ahol én is állok éppen.
- Sokkal jobbat tudok azonban. Legalábbis mindenképpen mókásabbat. – ekkor ismét leengedem a kardom, immáron csak egy kezemben tartom azt, s jobb oldalra csapok ki vele. Ha eddig nem lett volna feltűnő Ai számára, most már mindenképpen az. A közvetlen környezetemben lévő árnyékok szó szerint kiemelkednek a talajból. Ami eddig sík volt, most már mondhatni, szinte tapintható. Úgy harminc centi magasságban mintha egy miniatűr város makettje kerülne a földre, mely mintha állandó mozgásban lenne. A makett városból Hisae egyszer meleget, máskor pedig hideget érezhet, mely jóformán szintén folyamatosan váltja egymást. Azonban csak néhány másodpercig tart ez a bemutató, mire az egész összeolvad egy sík, tökéletes körré saját magam és Ai között. Olyan, mintha ezen kör szélei is mesterségesek lennének, ugyanis nincs meg benne az a halványodó, fokozódó átmenet, mint ami egy normális árnyéknál megvan.
- Árnyékmozit? szemöldökrángatás – csak viccnek szánom persze, de azért lelkesen rángatom a szemöldökömet. Volt már rá példa, hogy tényleg ezzel szórakoztattam egy ellenfelemet, meg aztán, shinigami nőt amúgy sem ütnék meg, így feltaláltam magam. Cool Remélem, Ai-chan sem üt le, mert komolytalannak véli, hogy az árnyékkör közepében valami szórakoztató kis sztorit „mesélek el” egy hegyről, két tehénről és egy pásztorról, akik folyton lecsúsznak a hegy tetejéről. Neutral

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Hétf. Márc. 26, 2012 2:47 am


*A magam részéről jó ötletnek vélem ezt az egészet. Látványosan még az idő is tökéletes ehhez, még ha a hely maga kicsit rideg. Még mindig nem tudom magam otthonosan érezni itt, de legalább a biztonság fenn van tartva. Ez talán magának a családnak is rendkívülien sokat számít, hogy a bukástól lettek megmentve. lehetséges, hogy tudat alatt valójában Natorival is azért vagyunk itt? Ez nem csupán egy zanpakuto edzés lenne? Valóban. A mi kapcsolatunk is megmentésre vár. Rengeteg rossz dolog ért minket az utóbbi időben, s ezt helyre hozni a legnehezebb. Leginkább az én részemről származik ez a dolog, ami ellen pontosan a mai nappal indítva szeretnék tenni valamit. Valójában annyi dolgot lehetett volna tenni. Elvihettem volna bárhová, politikai befolyásaink miatt sok mindent ki lehetett volna találni; én viszont ezt bizalmasabbnak véltem. Elvégre is még mindig van, amit nem ismerünk egymásból. Talán nem lehetek a legkreatívabb, s lehet, hogy lesz az edzésnek olyan része, amit Keisuke nagyon utálni fog..összességében viszont nem erre számítok. Azt akarom elérni ebben a nehéz időkben, hogy mégis legyen olyan alkalom, ami segít ahhoz, hogy összetudjunk dolgozni. Annyiszor veszekedtünk már úgy mond, annyi baj ért már minket. Itt az ideje, hogy ez ellen valami folytán tenni tudjunk. Ki akarok vele békülni, így kockáztatok. Most olyan közel engedem magamhoz, amennyire eddig még soha senkit nem engedtem. Mert a zanpakutonk információinak tudása annyit jelent, mint lelked kulcsát ajándékozni valakinek. Ez pedig a lehető legnagyobb őrültség, valamint a legnagyobb bizalom jele.*
- Én inkább úgy mondanám. Az gyakori, ha több oldalú egy zanpakuto képesség, de a két szellem jelenléte egyedülálló. Nem tudom ki hogy van vele, én eléggé sokat küzdöttem Fuhakuval, míg eljutottunk erre a szintre. *Sóhajtok egyet, s tekintetem kissé nosztalgikusan téved a kezemben lévő nodachira. Valóban rendkívülien sok idő telt el azóta, mióta tudom a nevét. S hálás lehetek az önön erőmnek, és kitartásomnak, hogy nem hiába tudtam meg a zanpakutom nevét. Csak kevesek képesek igazán tisztelni ezt a köteléket. Általában azok tanulják meg igazán az leckét, akik magasabb rangokra emelkednek. Ők tudják igazán, hogy mennyire is fontos egy zanpakuto jelenléte, mint társ a harcban. Nagyobb rang, nehezebb harcokat és több erőt követel. Ezért nem is kérdőjelezem meg, hogy Keisuke számára a zanpakuto éppen olyan fontos, mint nekem. Meg egyébként is, nála ez egy kicsit még különlegesebb is. Szavai után azonnal eszembe is jut, hogy miért. Láttam már a lélekölője shikai szintjének képességét. Sőt, utólag azt is elmondta, hogy Amejishito lelkének egyfajta negatívabb részét testesíti meg. Feltételezhetném, hogy azt a felét, amit nem vagy ritkán mutat? Nagyot sóhajtok, s figyelemmel követem végig azt, amit éppen a kardjával intéz. Az árnyékok reagálására, valamint a keletkező árnyjátékra némiképp kíváncsian pillantok. Megőrzöm a komolyságomat, s mikor már eleget láttam, csak akkor pillantok fel az árnyjátékról egyenesen rá. Ebben az egészben van valami, ami úgy ahogy van, megfog.*
- Sosem az számít, hogy mekkora a látvány..hanem, hogy mennyire hatásos. Nekem már megmentetted vele egyszer az életem. *Pillantok rá sejtetősen, felidézve azt az időt, amikor igazából belé szerettem. Pedig mennyire is egy link alaknak véltem. Már első alkalommal sikerült összevesznünk azon, hogy lekidouztam Anaot az osztagában. S onnantól kezdve kellett idő, mire valahogyan mégis egymásra találtunk. Ahogyan eszembe jutnak ezek a pillanatok..nem figyelve a dolgokra, kiesik a kezemből a zanpakutom. Riadtan meredek az eső kardra.* ~ Ai! >.> ...csitt! Neutral ~ *Vágok vissza a saját lélekölőm hangjára. Én sosem hibázok, tényleg nem!* - Ban..kai! *Nos, ha már alapvetően is a mechanizmus szerint el kell engednem a kardomat, akkor már fedezem az ügyetlenségem. Én nem vagyok ügyetlen. >.> Mondjuk nem éppen így akartam előtte megidézni, de egyszer ennek is el kellett jönnie. Tehát feloldom a kardom, s az a földbe mélyed. Öltözetem világosabbá változik, szemeim fénylőek lesznek, s a földből fényesen izzó lángtenger csak fel. Hirtelen érheti az egész, de remélem tudja kezelni a helyzetet.* - Hikari no Jigoku. (Fény Pokla) *Szavalom el a bankaiom nevét, de ezzel természetesen nem zárom le a mondani valóm.* - Kétszínű Sarlatán kettős természetű zanpakuto. Shikai szinten fénylő gömbökre hull, amelyek robbanást képesek generálni. Valamint egy technika folytán gyógyítani is tudnak. Nagyjából az utóbbi miatt is voltam egy ideig a Yonbantai Sansekije. *Bizonyára erről a tényezőről még mindig nem tud. Nem szokásom dicsekedni olyan dolgokkal, hogy milyen osztagokban is szolgáltam. Pedig az egyik barátja, Kami tiszte is voltam valamikor.* - Bankai szinten a lélekölőm fénylángokká változik. Magas hőn, és nyomáson irányítható lángok ezek. Egyik támadási technikám, hogy nagyobb lángcseppekre bontom ezeket, majd ezekbe..mint egy emlékcsarnok, kidoukat rejtek. Ezek a kidouk kisebbek, célirányosabbak. De azt hiszem, az a legjobb, ha magad látod. *Ekkor kezemet a föld felé irányítom, s e momentumra lángok hevesebbé válnak. A megfelelő technika kimondására után huszonkettő csepp válik ki a tűzből, mindegyik közepén fekete ponttal. Hármat irányítok csak magam elé, amelynek megnyitásakor, három fekete danku idéződik elém. Ő is láthatja, hogy ez csak egy fekete kidou.*
- Még van mit gyakorolnom bankai téren, így adok neked egy feladatot. Tegyél valamit ezekkel a falakkal. Árnyrajzokat is képezhetsz rá, de a legjobb az volna, ha megpróbálnád összetörni őket. Alig erősebbek egyébként, mint amilyen dankut tudok idézni. Remélem bemelegítésnek megteszi majd. Egyelőre csak annyit, hogy egy valamire figyelj. *Igyekszem ebben a pillanatban kellőképpen a szemeibe nézni.* - Minden kidounak, és kidou jellegű zanpakuto képességnek van egy fajta sűrítménye. Ha masszívabb árnyakkal próbálkozol, nagyobb az esélye annak, hogy szilánkokra tudod törni ezeket a falakat. Nekem pedig azon kell dolgoznom, hogy ezeket a falakat fenn tudjam tartani. *A dolgok tetőzése érdekében, alig hogy neki lát a feladatának, máris közbe vágok valamivel. Azért remélhetőleg nem vonom el túlságosan a figyelmét erről, inkább csak motiválni szeretném.* - Gondold el, hogy ez egy fal te és én között. Ez a fal akadályoz meg téged mindenben. Ha sikerül ledöntened, akkor többé nem lesz. ~ Én pedig adhatok neked másik feladatot akkor..nem igaz? ~ *Teszem hozzá gondolatban, s várok a további fejleményekre. Lehetséges, hogy a lehető legjobb feladatot adtam az imént? Valami hasonló helyzetben lehet a kapcsolatunk is.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Male
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 71
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
23400/30000  (23400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Szer. Május 23, 2012 4:30 am



Valami változott. Valami változott, amiről én magam sem tudom igazán, mi lehet pontosan, csupán abban vagyok biztos, hogy én még nem biztos, hogy készen állok a változásra. Rekedtem hát meg valahol az úton, mintha egy torlasz került volna utamba nem engedvén tovább, azonban még nem szedtem össze magam eléggé, hogy az úttorlaszt kezdjem el feszegetni, vagy legalábbis megkerülni. Persze, az élet nem másból áll, mint változások halmazából, vannak pillanatok azonban, amikor hiába ott a szükség, az ember még sem tud úgy alkalmazkodni, ahogyan az elvárható. Nem igazán tudom még mindig, mi az, amiben változnom kéne, pontosabban azt nem tudom, hogyan. Konkrét válaszokat nem kaphatok mástól, ezt önmagamban kell meglelnem, valamiért még sem találom, tegyek én bárhogyan. Nem tudok rájönni, mit csinálok rosszul. Pedig valamiben változnom kell. Én még sem állok rá készen, míg nem tudom, hogyan tegyem.
Ai szavai azt sugallják, hogy bízik bennem, én azonban mégis kétkedve fogadom szavait. Már maga az, hogy engem és a bankait egy kalap alá veszi, valahogy nem tölt el büszkeséggel. Úgy érzem, hogy túlbecsüli a képességeimet, én csak egy egyszerű fickó vagyok ugyanis, semmi több. Más dolog, ha arról van szó, a lelkem is kiteszem a célért, ám ez csupán jól hangzik. A valóságban nincsenek hősök, s a hőstettek sem övezik a dicsfényt és dicsőséget. Inkább járnak keserűséggel, s hogy mindezt elűzzem, mutatok egyszerű, könnyed mosolyt, és próbálom mások arcára is ezt csalni. Nem hozhatom el ezzel senki boldogságát, de gyakran ez a legtöbb, amit tehetek. Mert nem vagyok hős, hisz ilyenek az életben nincsenek. Legalábbis nem úgy, ahogyan azt annyian elképzelik. Nem meglepő talán, hogy most is szinte állandó vigyorom mögé rejtek mindent, ami valójában ott dulakszik. Kételyek talán, kételyek önmagamban, és abban a bizalomban, amivel Ai megtisztel. Nem hiszek benne, még nem hiszek abban, hogy ezt megérdemlem, s nem hiszek abban sem, hogy azt az esetet, amikor kimentettem őt a lángok közül, hőstettként kellene felróni dicsőségeim széles-neves csarnokába. Talán nem bízom önmagamban.
- Azért a látvány sem hátrány… szemöldökrángatás – szórakozok el az árnyékokkal, melyek különböző alakokként járnak táncot ezúttal alattunk. Egyszerre lehet ijesztő, ám vonzó is, minden groteszkségével és morbidságával együtt megvan benne valami, ami miatt egyszerűen vonzza a szemet. Pedig nekem se fantáziám, se tehetségem, valamiért mégis ösztönösen jön az, hogy ha kell, akár elegánsan kacskaringózó lépcsősort faragjak magamnak árnyékaimmal. Nem is tudom, honnan jön ez, valahonnan bentről, egy elfedett, eddig még mindig nem ismert részemből, s gyakorlatilag gondolkoznom sem kell azon, mikor éppen miféle látványos árnyjátékkal rukkoljak elő. Táncuk azonban nem tarthat örökké, hisz éppen csak bemutatót akartam tartani belőle Hisaének, hogy tudja, nagyjából mire számíthat. Rejtek mindent megszokott arckifejezésem mögé, barna színű lélektükreimből mégis ott tükröződik egy olyan csillanás, amit Hisae talán még sohasem ismert. Nekem is van olyan részem, amit nem szeretek másoknak megmutatni. S mindazon alkalmak, amikor Amejishutot társamként használom, közelebb visznek engem ahhoz, hogy újra és újra megtapasztaljam azon énem, amit valamikor legszívesebben a föld alá kapartam volna. Nem szeretem ezt a részem… de már kezdek megbékélni vele. Csupán meg kell tanulnom, hogy fogadjam el, meg kell tanulnom, hogyan fogadjam el önmagam, és akkor, akkor talán rendben lesz minden, érkezzék bármilyen buktató. Mert Ai ezt szeretné tőlem, nekem pedig változásra van szükségem. Én szeretném ezt a változást… éppen csak be kell fogadnom és rá kell jönnöm, hogyan használjam tovább.
Izgatottan várom az elkövetkezendőket, mégis a holtak nyugalmával hallgatom azt a két szótagú szót, ami minden shinigami álmává válna. Ha Ai azt mondja, én magam valóban képes lehetek rá? Valóban lenne esélyem azért, hogy elérjem ezt a szintet? S ami még fontosabb, én akarom-e ezt a szintet? Akarok-e magaménak tudni egy olyan hatalmat, mely nem csak pusztíthat, de könnyedén fel is emészthet? Akarok-e magaménak tudni valamit, amihez lehet, lelkiekben még mindig gyenge vagyok? Én nem a tökéletes shinigami akarok lenni, olyan ugyanis nem létezik. Bár tény, ha valaki, Ai közel áll hozzá. Én csak az a személy akarok lenni, akire sokan számíthatnak, és aki meg tud békélni önmagával.
Feltűnik, hogy Hisae ruházata megváltozik, mintha nem csak a haoritól lenne világos, meg nem is tudom… Igazából jobban tetszik, amikor egy kimonót visel, bár tudom, nem a kedvemért öltözött ki így. Meglepett fejet vágok kissé, mikor megtudom, hogy a yonbantaiban is szolgált, erről tényleg nem tudtam, bár mintha említette volna már, hogy több osztagban is teljesítette kötelességeit. Most azonban igyekszem nem a nőt, hanem a kapitányt meglátni benne, ez pedig nem tagadom, nem egyszerű, de jelenleg háttérbe kell szorítanom mindazt, amit tudok róla, hogy újakat tudhassak meg. Hisz még mindig nem ismerem eléggé azt a nőt, akit szeretek.
- Értettem. – rövid, tömör válasszal fejezem ki, hogy megértettem, mit tud bankaiban, igaz, a kidouelrejtős dolog még nem teljesen tiszta. Azt talán tényleg jobb lesz, ha egyszerűen megtapasztalom. Kezd kicsit felszökni az adneralin szintem, abban az egyben pedig azért reménykedek, hogy nem kell majd megküzdenem vele, mert arra már csak elvből sem lennék hajlandó, még akkor is, ha tudom, hogy kapitányként erősebb nálam. A feladat, amit kapok pedig, tökéletesen egyszerű, habár egyáltalán nem az én shikaiomra lett kitalálva. Ha jól értem, valamiféle erőt kéne kifejtenem az ő kidoujának ereje ellenében, és így kell elérnem, hogy szétroppantsam a köztünk lévő falakat. Ha így teszek, vajon újra közel tudunk-e kerülni egymáshoz? Vajon mennyiben lesz más, ha minden erőmmel küszködök? Talán csak meg kell próbálnom, hogy megtudjam.
A fő problémát ott látom, hogy egyáltalán nem arra vannak kitalálva az árnyékaim, hogy erőt fejtsek ki velük. Mondjuk egy zanjutsu, esetleg hakuda, vagy éppen kidou technikával már más lenne a helyzet, az árnyaimat viszont ritkán használom arra, hogy erőt fokozzak velük. Azonban a ritkán nem jelent lehetetlent, s csettintek is egyet szabad kezemmel, hogy az eddig alattunk kényelmesen, lángszerűen lobogó, jobbra, majd balra kilengő árnyékok sötét, tömény masszaként emelkedjenek fel a földről, s egy gömböt formálva csapódjanak a dankunak. Nagyjából fej méretű, tömény, labdaszerű képződmény, csapódik neki a kidounak olyan erőteljesen, amilyenre csak ebből a lendületből futotta. A fal nem törik el, azonban nem kerüli el figyelmem, hogy arra pont elég, hogy Ai kicsit megcsússzon a lendületnek köszönhetően. Ha erősebben próbálkoznék, akkor talán képes lehetnék arra, hogy Ai elessen… azonban tudom jól, hogy nem szereti, ha koszos lesz a ruhája, így talán ezt most kihagyom, másik terv kell. Neutral
- Valami ilyesmire gondoltál, Hisae? Surprised – kérdezem tőle, hisz nem csak neki fogant meg a fejében első gondolatként, hogy minél sűrűbb és töményebb árnnyal kellene próbálkoznom, és persze a sebessége és a lendülete sem utolsó. Azonban ez nem volt elég ahhoz, hogy szétszedje a kidout, máshogyan kell tehát próbálkoznom. Egyik szemöldököm felvonva jut is eszembe az elképzelés, hogy mi lenne, ha, s hallat zanpakutom is kacajt, hogy igen, ő is támogatja az enyhe csínyt.
Ezúttal csak suhintok egyet a kardommal magam előtt, támadás helyett csupán a környező összes árnyékot húzom ide. Nekem kevesebbe kerül, ha inkább csak kölcsön veszem azt, ami körülöttem van, mintsem hogy én magam teremtsem őket, holott az sem lehetetlen. Zanpakutom lelkével egyszerre vigyorodunk el, ahogyan az Ai körül szándékosan meghagyott árnyékok elkezdik őt macerálni. Csippent is bele egy kinyúló, vékony árnyfonál Hisae melltartójának pántjába, húzza el kissé, hogy aztán el is engedje, olyan pimaszan, ahogyan tudom jól, hogy Ai egyáltalán nem szereti, biztosan idegesítő lehet. A pimaszságnak azonban itt nincs vége… Próbálkoznak az árnyak eközben csikizéssel, kár azonban, Hisae sajnos nem csiklandós, pedig nincs is annál jobb, mint amikor nevetni látni. Macerálják helyette ruháját, itt-ott meghúzgálják s birizgálják nyakát egyszer furcsán hideg, máskor zavaróan meleg árnyfoszlányok, ám ha hozzáérne mégis, keze csak áthalad rajta. Csak addig tapintható, amíg én akarom, hogy az legyen ugyanis… S török meg ezzel valamit, na nem csontot, és egyelőre nem is a dankut, csupán koncentrációt, hisz az nekem éppen elég is. Láthatom bosszankodni, de olyan cukin, ez pedig már majdnem olyan, mint amikor nevetni látom, csak viccesebb. Cool Az összegyűjtött árnyakat a célpont felé suhintom, amik egy nyíl alakját felvéve sorozzák meg a koncentrációt vesztett Ai kidouját, hogy törjék végre teljesen szilánkokra. A többi árnyék azonnal abbahagyja a macerálást, s alkotnak egy alakot, hogy elkérjék Ai kezét. Még mielőtt azonban Amejishuto elbitorolná előlem a nőt, lépek azonnal helyére és veszem át a kezét, hogy hintsek rá egy fejhajtás kíséretében kézcsókot, ahogyan az európai filmekben is látni.
- Remélem, nem haragszol a csalás miatt. – vágok be mellé vikunyapofis angyalkanézést, bár végül is nem csaltam, csak shikait használtam. Talán elfelejti nekem, hogy a melltartóját meg a ruhájának ujját csipkedtem… Rolling Eyes


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soifon
Admin
Admin
avatar

Female
Aquarius Goat
Hozzászólások száma : 488
Age : 37
Tartózkodási hely : Yoruichi-sama karjaiban *.*
Registration date : 2010. Dec. 23.
Hírnév : 24

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Csüt. Május 24, 2012 6:25 am

Üdv!

Nagyon tetszett a játékotok, mindketten hoztatok valami extrát, amitől élvezetes volt a posztjaitokat olvasni. Csupán azt sajnálom, hogy az edzés érdemi része ilyen kurtára sikeredett, mivel végül a tervezettnél előbb befejeztétek.

Keisuke Isami: Azt hiszem hű voltál önmagadhoz, játékos és szórakoztató módon reagáltál Ai utasításaira, feladatát pedig kreatívan és olyan... keisukésen oldottad meg, a várttól eltérően cselekedve. A feladat nem volt túl komplex viszont, ezért mindössze 500 LP-t tudok adni rá, ezzel a ponttal pedig zanpakutou képzettséged erősödött.

Kagami Ai: Alaposan kivesézted a lélekölőket általános szinten és a saját zanpakutoudon is prezentálva az elmondottakat, hogy aztán a szokásos módon az elmélet után gyakorlati edzés következzen. Mivel Keisuke is fejlődött, így kétség sem fér hozzá, hogy az edzésed sikeres volt, és a következő ilyen alkalommal jutalom is jár érte.

LEZÁROM az edzést.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Kedd Jún. 05, 2012 7:41 pm

[Ügyintézés]

*Talán nem is oly' kicsiny készülődés vehette kezdetét a Tamachi, valamint a Kagami-ház berkeiben. Részint előre bejelentett volt a két felelős találkozása a házaik ügyében. Még múlt héten egy küldönccel bejelentettem magamat egy látogatásra. Bármennyire is meglepő, alkalmanként kötelességem az általam kötött üzletpartner meglátogatása. Milyen okból kifolyólag, azt igazából én sem értem sokszor. Jobbjára hatalmas hibám egy ilyen ügy kereteiben, hogy még mindig hiszek a nemesi korrektségben. Más eszmékben és tényekben hiszek, amelyek manapság ostobaságnak minősülnek. Éppen ezért, hogy magamra cáfoljak, teszek egy látogatást a Tamachi-háznál. Ám a készülődés sem ugyanaz már, mióta Ryuuji-sama halálát lelte egy fényes nappal. A házat üresnek, gyakran halottnak érzem. Akármennyire is gondolom úgy, hogy Ritsu idővel túl lesz rajta, az elvárások már változni fognak. Egy változó ház pedig már nem ugyanaz, mint volt. Azonban én magam lettem megbízva egy feladattal, aminek egy lépését pontosan ebben a pillanatban szeretném ellátni. Segítek a nemesi vezetésben neki, ami nem egyszerű. Nem egyszerű olyan álláspontot felvennem, mely a saját házamra hajaz. Vannak dolgok, amikben nem értek egyet. Ezek a nem egyetértések pedig vitákat is szülnének, ha nem tudnék kompromisszumot kötni a két idea közt. Nos, tehát a készülődés valamely szakaszában megállok a tükör előtt. Öltözékemet valahogy úgy alakítottam ki, hogy ne csupán egy világoskék yukata legyen, hanem a kapitányi haorim is rendesen ékeskedjen. Noha az erőm elhagyó, viszont egy katana éppen elegendő nekem. Még csak őröket sem viszek magammal, amikor végre elindulok a Tamachi palota irányába. Vagyok olyan vakmerő, hogy nem hiszek az ártalomban. Nem hiszek abban, hogy a Tamachi- ház a saját eltörlését kockáztatná meg. Nem számítok semmilyen fogadtatásra, valahogy nehéz időszakomban vagyok. Az erőm, a kisbabám, Keisuke iránti érzéseim elvesztése óta egyszerűen az életemben levő motiváltság kezd alá esni. Főleg, hogy hamarosan a kapitányi pozíciómat is elvesztem, ha így folytatódik tovább. De az életnek haladnia kell tovább, tennem kell a dolgom; felelősségem.
Így hát mihelyst megérkezek a palotához, lelassítom lépteimet és szemeim a virágokra, a szép növényzetre téved. Néhány madár csicsergését fedezem fel az egyik fánál, s meg is állok, hogy csendben egy kicsit megfigyeljem őket. Békés helynek számít, habár a két őr - akik mellettem vannak - mintha roppant feszült lenne. De mit is láthatok bennük? Miért is figyelek két madarat a fán, ahogyan egymással játszanak kedélyesen? Magam sem érthetem még. Nagyot sóhajtok, amikor lépteket hallok. Az illető felé nézek, egyenesen Yukezo irányába. Semmitmondó keserűség írandó le arcomról, ürességet érzek.*
- Üdvözöllek, a szokásos procedúra miatt vagyok itt. *Emelem vissza tekintetem a két madárra, akik egyre jobban belemerülnek ebbe a kis játékba. S a fa lombozata mögött egy aprócska felhőt is megpillanthatok.* - Mondd csak, maradhatnánk ide kint sétálva? *Furcsa kérésem van ezúttal. Hiszen úgy hírlik pont én volnék az a személy, aki legalább olyan komolyan veszi a szabályokat, mint a Kuchiki-ház nemesei. Azonban egy ideje már változóban vagyok. Az események súlya alatt valahol összeroppantam én magam is, aminek okán nem tudok semmire sem vágyni. Csak úgy vagyok, de a küzdésnek már vajmi kevés a motiváltsága.* - Az a hír járja ti vagytok a legjáratosabbak a rukongaii lakosok adományrendszerében. Érdekelne engem, hogy hogyan lehetne egy ilyet újra megszervezni? *A földet bámulva teszem fel kérdésem. A mai nap egyáltalán nem vagyok formámban, tán még kicsit faragatlannak is gondolhatnak a gesztusaim által.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
52100/65000  (52100/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Vas. Jún. 10, 2012 11:43 pm

Ügyintézés


Otthont talált rám a Nap első sugarai. Mikor felkeltem, hogy megnézzem Nazo hol van, hirtelen belém nyílalt egy fúró érzés. Most nem Karakurában vagyok, hanem otthon. Rengeteg papír munka áll már mögöttem. Fellendül az üzlet ismét, és mihamarább szeretnék felvenni velem a kapcsolatot a hírszerzők, egy-egy rokungai-i cégből. Nagyon is jól ismerem már a maffiák rendszerét. Sok kellemetlenséget okoznak. Pár küldöncömet ott marasztalták, és váltságdíj fejében visszaszolgáltatnák az embereim, de nincs elég mozdítható vagyonom erre, így sajnos a legutóbbi csoportomat, nem igen láthatnám viszont. A Kagami-háztól meg nem tudok most kicsalni annyi pénzt, amennyit szeretnének tőlem. Idegesít, hiszen nekem minden szolgáló sokat számít. Névről is ismerem őket, és alighanem az a remény élteti őket, hogy én megmentem őket. Mivel pénzem nincs, így illegalitásba kell borulnom ismét. Villámvándorként több esélyem van. És ha már ott vagyok, felszámolom az egész követelőző bandát is, bosszú gyanánt. Csak hogy érezzék, hogy a Tamachiaknál igen jó a szakszervezet. Hogyan is kéne ezt megcselekednem. A reggeli procedúrákat elvégzem, majd munkaszobámba vonulva előveszek egy J-13-KA címzettű dobozt, ami tele van a maffiák főhadiszállásainak tervrajzaival. A kiküldött ügynökeimet a Kalász nevű mezőgazdasági maffia rabolta el. Egy képzett shinigami a vezetőjük, így az összecsapás szinte elkerülhetetlen. A különleges egységek azért nem vonulhatnak ki ellenük, mert látszólag teljesen legális agrár szövetkezet. Beszolgáltatásokat végeznek a lelkek körében, mivel ők nem esznek semmit, de a halálistenek számára elő kell teremteni az ételt, így léteznek földművesek még a Lelkek Társadalmán belül is. Elővéve a kis raktáruk pincéjének térképét, elkezdek stratégiákon gondolkozni. Kiszabadítom a rabokat, majd fegyvert adva a kezükbe, elteleportálok a főnökhöz, bizonyos Sangari Teruhoz, és elkapom, majd feladom a rendőröknek. Elvégre nem ölhetem meg. Egyáltalán most csak az számít, hogy a titkos területekről szerzett tudásomat hogyan adom elő, és íme az intrika mezejére lépek, onnantól meg nyerő vagyok. Elmélkedésemet egy kopogás zavarja meg. Besöpröm a tervrajzokat, és a kis cetlire kijegyzetelt dolgaimat, gyorsan zsebre vágom. Kiszólok, hogy szabad a belépés, majd kényesen hátradőlök a székemben, közben egy cigarettát is meggyújtok. Az ajtó kinyílik, de senki nem áll mögötte.
- Kagami Ai főnemes, fél órán belül megérkezik- mondta egy hang, majd egy suhogásnyi hang, és eltűnt az illető. Tudtam jól, hogy ki volt ő. Az információhálózatom vezére. Sajnos nem léphet velem hosszasabb kapcsolatba, mivel engem is megfigyelnek, illetve lehallgatnak. Nincs mit tenni. Viszont ebből is remekül megértettem a mondani valóját. Nem volt valami nagy meglepetés számomra, hiszen már a múlt héten bejelentette magát a "főnököm". Egyszer-egyszer ellátogat hozzám, és sehonnai üzletek elrendezését kívánja, amiről azt hiszi, hogy hatalmas jövedelem lesz. Papírokat kapok, plusz a nevemet kell használjam, így ha az üzlet befuccsol, az én hírnevemen esik csorba, és a saját üzleteimet bukhatom. Idegesen megforgatom a szemeimet. Nincs mit tenni, elé kell járulnom. Hál'istennek nem sokat tud róla, hogy így milyen összegeket csipkedek le a profitjukból. Sajnos a munkám pénzbe kerül, de néha ezt nemigen láthatják. Fölveszem a nemesi haorimat, amibe bíborlilán van belehímezve a Raiden Fuyuu felirat. A fél órám alatt még átgondolom mit hogyan kell tennem. Sajnos nálam az alibi dolog eléggé képlékeny fogalom a második osztagosok között. Az, hogy valaki látott engem valahol, az nem azt jelenti, hogy nem voltam közben egészen máshol is. Mikor kilépek a szobám ajtaján, látom a két őrt, hogy mélyen alukálnak. Hírügynököm személyét homály fedi, és ezt jobb szereti így tartani, így az őröket sajnos le kellett kapcsolnia. Majd ha ezt elmondják? No mindegy.
Levonulok a bejárathoz, és alig kell pár percet várnom, már meg is érkezett a vendég.
- Isten hozott a házamban főnemes Kagami-taichou- léptem elé, és mélyen meghajoltam. Elkövetkezett az intrika ideje. Mikor ismét arcát figyelhetem, elszomorodtam egy kissé. Mi oka van e gyönyörű szempárnak ilyen keserű pillantásokat vetnie. A szokásos procedúra? Mégis mit akarhat most? Észreveszem, hogy a két poszátára figyel.
- Míg Kagami-dono azt mondja szokásos, az orcája mégis gondterhelt. Nehéz elhinnem, hogy lenne haszna értelmetlen számsorokkal, és egyéb pénzekkel tovább feszíteni amúgy is nehéz életét- megdörzsöltem az orromat, és én is a fán játszó poszáták hangja felé fordultam. Sóhajtottam egyet. Kezdem érteni, hogy mi lehet a gond.
- Ezek az énekesmadarak igen sokat dalolásznak a kertemben. Hangjukkal a szerelemtől bánatos szíveket keresik. Azokat ragadja magával igazán e daljáték, akik magánytól szenvednek, és szerelmük nem okoz örömöt. Ezen kert is magánnyal sínylődik, hiszen gazdája is főként mélabús gondolatokkal jár ide ki. A poszáták idejönnek párjukat keresni. Ők mind kertem ékszerei, és legbecsesebb vagyonom. Tisztelettel fordulok hozzájuk, és daluk engem is szíven mar. Kagami-dononak tudnia kell, hogy nem csupán üzletileg állok a ház mögött. Bármikor bármivel felém fordulhatnak- mondtam, és elvezettem egy padhoz, hogy leülhessünk a szabad ég alá. Érzelmileg instabil, mégis mit tehetnék vele? Az úgy nem vicces, hogy ha kényem kedvem szerint csavarhatom az üzletet, de nem igazán tudom eltántorítani a dologtól. A rokungai-i adományokról kérdez. Az egyetlen dolog, ami igazán rosszul esett a családomnak. A főnemesek kiátkoztak volna minket ezért a témáért, most mégis ezt kéri. Összehúzom a szememet. Jól tudja mi történt a múltkor is. Visszavettük az összegeket, és nyomorrá változtattuk majdnem Rokungai felét. Ha meglátnak, megölnének. No persze. A Kagamiak megcsinálják rajtam keresztül a tökéletes nemesi viselkedést, és míg az én terveim szerint járnak el, ők lesznek híresek, majd ezen presztízs ellenem fordulhat. Amit a Tamachiék elrontottak, a nagy és jó Kagami főnemes ház megcsinál, és még jobbra is. Köszönöm szépen ebből nem eszek. Mondjuk nélkülem csak szétszórnák a pénzt, és a maffiák mint porszívók szippantanák fel az egészet, és a tőkével még nagyobb veszélyben élhetnének. Ez a nő mit sem tud erről. Kellemetlen... Megcsóválom a fejemet.
- Egy adományrendszer kétségtelenül nemes tett volna. Apámat majdnem kiátkozták érte, de hát ahogy elnézem változnak az idők. De el kell keserítsem, jelen helyzetben szinte lehetetlen lenne. Hacsak nem pénz formájában adakoznának. Építkezések, befektetések, tőkehúzások, és egyéb fogással fellendíthetnének jópár körzetet. Infrastruktúra kijavításával kell kezdeni, ez több körzetben még seireitei leggazdagabbainak is vagyonuk negyedébe kerülne. És ez még csak a kezdés. Az építkezéseket minden épület lerombolásával, és újjáépítésével kell csinálni, addig is el kell élniük valahol a lelkeknek, ugyanis ez évekbe telne. Munkákat kell alapítani, és ehhez további birtokok megvételét jelenti. Az egész a Kagami-ház eladósodását jelentené, és még csak nem is biztos, hogy sikerül, hiszen teli van a környék illegális mozgalmakkal. Bűnözők százai marcangolnák fel a próbálkozókat. A fellendítéshez kevés egy darab főnemesi és egy középnemesi ház. Egész Seireiteinek ezt kéne csinálnia, amihez nem csupán a 46-ok tanácsa, de az összes nemesi ház kell. És ezt csinálom én már évtizedek óta. Soul Soceityt nem lehet megváltoztatni, mert kiüldöznek, és felakasztanak érte. Sajnálom, de nem elég a pénz már. Gerinctelen taplónak is kell lenni hozzá, hogy elérjen valamit az ember. A bűnszövetkezetek megállítása meg amúgy is folyamatban van. Jó pár befektetés és "jó" cselekedet ilyen maffiákba fordult- regéltem el, és a virágok illatába feledkezvén hátra döntöttem a fejem. Hát igen. Akármennyire az ellenkezőjét állítják, előbb vérnek kell folynia, aztán az aranynak. Szerencse, hogy nem igazán használok nyomok egy-egy maffia vezér feje után. Az igazságszolgáltatás jelenleg én vagyok ismét. Kissé illegális, de megkockáztathatom, hogy ha ügyes vagyok, márpedig az vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Kedd Júl. 03, 2012 2:05 am

[Ügyintézés]


*Valahol már induláskor sem sütött számomra úgy a nap, mint máskor. E birtokot övező virágok sem oly' szépek, mint az bármilyen más lélek szemében ékeskedhet. Kiszáradt pusztaságot vélek érezni mindenütt, akárcsak a lelkem világában, ahogyan folyvást visszatükröz egy-egy álomkép alatt. Komor világot járok és nem tudom még mindig a megoldást, hogy miképpen is tegyek ez ellen. Talán valamit rosszul csinálnék? Nem hiszem. Én azt hiszem, azt tettem, amit a legjobbnak véltem akkor. Véget kellett vetnem az örökös kínzásnak. Csak egymást tettük volna még jobban tönkre. Keisuke és az én kapcsolatom már akkor vége szakadt, amikor közölte, hogy hat hónapra távol lesz Soul Societytól. Mostanra viszont már megannyi dolog történt, amely beárnyékolja jelenemet. Távolinak tűnik az út, amin elindulhatnék; és még távolibbnak a nyugodt pillanatok. Nem érzem jól magam, a lelki állapotom némileg az egészségemre is ráhúzódott. Nem is tudom mikor voltam utoljára betegeskedő. Észrevehetően sápadtabb vagyok, s gyakran lehetek tanúja azoknak a sajnálkozó pillantásoknak, amelyeket a Kagami őröktől kaphatok meg nap, mint nap. Úgy néznek rám sokszor, mint egy halottra; pedig nincsen bajom. Tagadhatatlanul nem vagyok jól, de a büszkeségemet nem szándékszom sohasem feladni. Küzdeni akarok azért, hogy újra rendben legyek; csak éppen még mindig nem tudom, hogy ezt hogyan is tegyem meg. Csak annyit tudok jelenleg, hogy mit kell tennem azért, hogy fenn maradhassak. Nem szeretném életem további részét a birtokon bezárva leélni. Rengeteg harcon és nehézségen vagyok már túl. A tapasztalataim pedig kapitányi pozíciót értek el, éppen ezért bántana a dolog, ha ettől meg kéne váljak. Némileg nehezen pillantok most Tamachi-donora. Nem bírom a puszta látványát sem a szokványos formalitásoknak. Ettől talán kissé faragatlannak tűnhetek. Sosem szerettem mások előtt fejet hajtani, vagy más szokások szerint finoman bájologni. Az legyen sorsa a gesaknak, amúgy sem vagyok abban a hangulatomban. Néhány lépést teszek közelebb, majd eltekintek az úr mellett kissé.*
- Való igaz, hogy számomra nem hozna hasznot. De házam elvárásainak köteles vagyok eleget tenni, Tamachi-dono. *Igazság szerint ebben rejlik a valódi igazság. Csupán a példa magatartásért értem el a kettőnk közti szerződést. Hajlandó voltam úgymond szemet hunyni a múltra, csak mert a példaiság. Mit is tettem volna, ha nem ez vezérelt volna? Csupán azt, mint előtte. Megakadályoztam volna egy család bukását. Bármennyire is tűnhetek ridegnek, sajnáltam volna egy ilyen hír miatt elbukni az egészet. Noha vissza gondolva a kapitányi gyűlés alatt én pedzegettem legjobban a Tamachik sorsát, de végül én is voltam az a személy, aki lehetőséget adott az elrendezésre. Ez nem irgalmasság, mint aminek más nevezné..ez szilárd elkötelezettség. Nem vagyok olyan rossz, mint aminek alkalmakként látszok, tán legbelül nem is vagyok igazi nemes. Hiszen nem ide születtem, hanem Rukongaiba. Az már más eset, hogy egy nemes asszony első szülött gyermekeként, aki megijedve a következményektől eldobott magától. Rengeteget küzdöttem azért, hogy a húgom mellett lehessek. Rengeteg nehéz pillanatot éltem át azért, hogy a kemény nyomorból mászhassak ki, s pontosan ezért nem akartam, hogy a Tamachik is erre a sorsra jussanak. Helyzetük noha sokkal nehézkesebb, mint egykoron; viszont egy ideje már a Kagamik úgymond jelképes védelme alatt állnak. Tamachi Yukezo pedig lehetőséget kapott arra, hogy rendezze az ügyeit. Gondolatmenetemből az ismét felcsendülő dal, valamint a férfi szavai szakítanak ki. Láthatóan fordulok el tőle, nem keresve a lélektükreit. De aztán ahogyan szól, nem tudok nem rá nézni.*
- Sosem kérnék segítséget egy olyan férfitől, aki nem lát ide be.. *Egyik tenyeremmel a szívemhez nyúlok és egy megdobogtatom külsőleg, utánozva annak ritmusát. Valójában több értelemben fejeztem ki magamat. Hiszen miért kérnék segítséget egy olyan férfitól, aki egyáltalán nem ismer? S ha még csak ismerne is, honnan is tudhatnám, hogy mennyire képes azonosulni a jelenlegi szenvedéseimmel. Igazából meg magam sem értem, hogy honnan juthatott egy pillanatra is az eszembe, hogy egy olyan shinigamitól kérhetnék segítséget, mint Tamachi Yukezo. Noha, amikor visszahoztam Soul Societybe, volt alkalmam megismerni némelyest a múltját, de még nem tudok benne bízni; ennyire még egyáltalán nem. Így hát egyelőre magát a gondolatot is átkozom, hogy bármi magánéletű problémát megosztanék a Daitenshi egy nemesével. Mégsem bírom megállni, hogy egyet oda ne szúrjak az előbbi mondandójához, ugyanis részben tévedett az imént.*
- Egyébként gratulálok Yukezo-sannak, ugyanis kettőből egy nem talált. Hajadon vagyok egy ideje már. *A második miben is lelte meg az igazát, az igazából egyértelmű. Magányos vagyok, de nyilván nem fogok neki beszámolót tartani erről. Szó nélkül elindulok az egyik irányba.* - A maga szavaiból ítélve már csak azért is változtatnék helyet, mert nyomasztólag hat. *Jegyzem meg finoman véleményemet a történetére. Úgy érzem, ha tovább itt maradok, akkor nem fogok tudni oda figyelni azokra a dolgokra, amik igazán lényegesek. Elfogom felejteni idejövetelem célját; már ha volt vele konkrét célom. Csak most kezd igazán leesni, hogy ezúttal kissé szertelen voltam. Okot kerestem arra, hogy valamivel leköthessem magam. De ez az ok nem az adományozás volt, hanem az egyszerű szocializáció. Nevetséges, hogy ehhez éppen egy nemes kellett. Köztudott, hogy a nemesek közül kerülnek ki a legantiszociálisabb jellemek; sóhajtok egyet. Csendben hallgatom végig mondandóját az adományozást illetően.*
- Való igaz, ön igazán előre látó jellem. De mondja, valóban úgy gondolja, hogy mindezzel én nem volnék tisztában? Engem csupán háza története érdekel igazából. Mikor még kezemben volt házának okirata, továbbra is tiszteletben hagytam az egységét. Minden háznak megvan a maga titka és története egyaránt. *Bizonyára valahol biztosan lehet másolata annak a kulcsnak, amit hirtelen a yukatám alól szedek ki, és nyújtok át Yukezonak. E pillanatban ragadom csak meg az alkalmat, hogy mélyen a férfi szemeibe nézhessek, kíváncsi vagyok a reakciójára. Hiszen pontosan tudhatja, hogy ez a drágakővel kidíszített kulcs egyenesen a család történelmi termének a kulcsa.*
- Őriztem, de tiszteletben tartottam a családja múltját; még akkor is ha lehettek benne fekete foltok. Ne értsen félre, nem élek abban a hitben, hogy jó tét lélek volnék..csupán átadtam most magának azt, ami egyébként is a Tamachik tulajdona. *Nyugodtság jellemzi a hangomat, némi komorsággal egybe ötvözve. A csodaszép parkban sétálva pedig egy kis hídra leszek figyelmes. Pontosan arra felé terelem irányunkat, s mikor felérünk rá, megállok a közepén; egyenesen a tavat bámulva*
- Ironikus, hogy éppen maga köszöntött úgy az imént. Manapság kevesen törődnek a társadalmi ranglétrával. Ez nem csupán a nemességet illeti, de a Goteiben is kezd egyre jellemzőbb lenni. Néha ez a haori nem több egy köpenynél, amellyel vannak akik visszaélnek. S ön? Hogyan vélekedik az iméntiekről? *Mindkét tenyeremet a híd korlátjára intézem. Tekintetem a vízen úszó tavirózsákra szegeződik. Csendben halad mind egy irányba, néha pedig egy-egy igazán összeütközik...*


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   

Vissza az elejére Go down
 

Az új Tamachi palota

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke :: Nemesi és családi birtokok-