-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Cedric Yoshigana
Ember
Ember
Cedric Yoshigana

Férfi
Leo Snake
Hozzászólások száma : 32
Age : 34
Tartózkodási hely : Karakura High School - Pirate's Club
Registration date : 2009. Dec. 30.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: Tanársegéd ~ The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Elnöke / Bártulaj
Hovatartozás:
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te3000/10000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (3000/10000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyVas. Jan. 17, 2010 5:01 am

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Izakaya_bar

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Tequila_bar_japan

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Left_indulge_bar84

A második szinten levő kissé személyesebb jellegű bár:

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Corner-club-chairs-bar

Jó szórakozást!
Vissza az elejére Go down
Amewa Ruriko
Ember
Ember
Amewa Ruriko

nő
Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2009. Dec. 01.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te3000/12000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (3000/12000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyPént. Júl. 09, 2010 5:49 am

Happy birthday to us ~ ajándékként békülünk


*Az életemet Natsukival egyáltalán nem így terveztem. Akkoriban túl naiv voltam ahhoz, hogy szembesüljek azzal, hogy nem kaphatok meg mindent, amit szeretnék, és nem lesz boldogabb az életem attól, mert újraegyesül a már amúgy is csonka családunk. Pozíciómat ez a Zed vette át, s el kell ismernem, hogy jobb bátyja Natsukinak. Ott lehetett neki akkor, amikor én vígan és önfeledtem éltem életem odakint, Amerikában. Nem arról volt szó, hogy Natsuki nem volt elég fontos, csak féltem szembesülni azzal a ténnyel, miszerint rám már régen nincs szükség. De végül erőt vettem magamon, s elvetve a kiközösítés lehetőségével mégis hazajöttem… máig nem tudom, minek. Egyszerre életem legjobb és legrosszabb döntése is egyben, hisz minden tragédia ellenére igenis, történtek velem jó dolgok is, például megismertem Noát és Kamill-chant is, valamint Cedric és Kouta-kun is életem fontos részeit képezik, mégis, azok a dolgok, amik arra motiváltak, hogy egyáltalán merjem idetolni a képem, nem úgy sültek el, ahogyan az elképzeléseimben szerepelt. A helyen, amit az otthonomnak nevezek, gyakorlatilag idegenként kezelnek, és a munka, hát… Adódtak sajnos munkahelyi problémáim is, de nem gondoltam volna, hogy Rii egy ekkora beképzelt, öntelt, pökhendi, bunkó, önző és makacs alak, aki még csak arra se méltóztat, hogy legalább meghallgassa a véleményem. Nem vagyok a csicskája, ezt remélem, minél hamarabb megjegyzi és nem feltétlenül kell jópofiznom és kiskutyaként pitiznem, nincs benne a munkaköri leírásomban.
Sajnos idén sem tudtuk rendesen megünnepelni Natsuki szülinapját, hiszen éppen kórházban feküdtem a szemem miatt, és egy darabig nem akartak kiengedni onnan. Aztán pedig következett a mély depresszióm, s ez idő tájt gyakorlatilag emberekkel se nagyon beszéltem – főleg nem Natsukival. Hiszen ő ott volt, amikor megtörtént a baleset, pontosan tudja, hogy mi történt, látta a felém süvítő nyilat… Még sem tudott tenni ellene semmit. Túl nagy pofon volt az élettől, amit szerintem egyáltalán nem érdemeltem meg. Bár igaz, azóta az edzésekre is rendesen eljárok, az pedig már csak mellékes dolog, hogy nagyrészt végig szótlan vagyok, s csak akkor ejtek el egy-egy mosolyt mások gyanújának elleplezésére, ha nagyon muszáj. Hamis mosoly… Mintha csak erre születtem volna. Már rég nem tudom megkülönböztetni az álmosolyt a valóditól, számomra mind a kettő ugyanolyan. Ugyanazzal a keserűséggel van átitatva, ugyanúgy felemészt, kínoz másokat s meghagy engem abban a hitben, hogy így boldogok lesznek, mert nem látják a mardosó fájdalmam.
Natsuki az egyik nap kijelentette, hogy vigyem el valahová szülinapozni, nekem pedig nem volt okom arra, hogy megtagadjam tőle ezt a lehetőséget. Végül is, már 18 éves, s nem hiszem, hogy volt alkalma megünnepelni. Ahogyan én is csak Cedric-kel és Kamillal ünnepeltem meg a sajátomat, de azt hiszem, hogy egy esélyt megadhatunk egymásnak húgommal. Zed legalább nem jön velünk, hiszen több probléma forrása is egyben és ottléte csak rontaná az amúgy sem rózsás helyzetet. Azt, hogy miért készülök annyira erre a szombat estére, még én magam sem értem, hiszen az elmúlt jó pár hétben tényleg nem csináltam mást, mint bezárkózva a szobámban tervezgettem az őszi kollekció darabjait, s amikor lehetett, valaki másnál kempeltem, csak hogy ne kelljen Natsuki szemébe néznem. S ha mégis elkerülhetetlen volt a szemkontaktus, lélektükreim csak hidegséget és elutasítást voltak képesek sugározni. Valahol mélyen pedig talán ott csillan szánalmasságom fénye is, s igen, kegyetlen vagyok, szadista, amiért ezt művelem a saját húgommal, de… látszólag én sem érdeklem őt, akkor én miért igyekeznék többet?
Nem értem magamat, s nem tudom, mi motivál, mégis, valahol titkon lelkesedéssel várom az estét, hogy Natsuki megjelenjen a klubban, s hogy átadhassam neki az ajándékát, s hogy egy kis időt végre kettesben tölthessünk. Zed, Kamill-chan, s bárki más társasága nélkül, akit akármelyikünk hátráltató tényezőként kezelne. Pedig igazán nem értem, hogy mi a baja Kamillal, ugyanis ő tényleg sohasem ártott neki, s még csak nem is olyan bunkó paraszt, mint Zed. De mindez most nem lényeg, s különben is, ha ennyire nem tetszik neki a képe, akkor ez van, nem tudok ellene mit tenni, nem fogom erőltetni magam. Kamill-chan egyáltalán nem egy olyan hülye kis liba, mint amilyennek Natsuki állítja be. Talán meg kéne próbálnia toleránsabbnak lennie vele s egyáltalán emberként szólnia hozzá. Én is megpróbáltam Zeddel, és az már csak teljesen mellékes dolog, hogy róla kiderült, hogy mekkora paraszt.*
- Natsuki-chan… - *sietek hozzá, amikor meglátom a bejáratnál, s persze előtte még megigazítom a szemkötőm. Nem nyújt valami szép látványt, bár már egészen hozzászoktam. Az a kontaktlencse pedig, amit beszereztem, legalább abban segít, hogy amikor kénytelen vagyok a quincyk örökségét folytatni, a világot képes legyek úgy látni, ahogyan azelőtt, hisz kétdimenziós látással lehetetlen célozni.*
- Nos… Ez itt a klub, amiről beszéltem. Hogy tetszik? Javaslom, menjünk fel az emeletre. - *kísérem fel a privát helyiségbe, hisz ez az alkalom megér annyit, hogy használjuk a klub azon részét. Az ajándékom is oda készítettem ki, s a tortát is felviszi a személyzet, amikor itt lesz az ideje. Út közben persze valamilyen koktélt nyomok húgom kezébe, s én is rendelek egyet. Bár most is megvan az átlagos forgalom, a mai estét nem nekik szentelem.*
Vissza az elejére Go down
Shihuru Natsuki
Quincy
Quincy
Shihuru Natsuki

nő
Hozzászólások száma : 68
Tartózkodási hely : Shihuru rezidencia | Raiden háza | Egyetem*.*
Registration date : 2009. Aug. 10.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Fame monster ~ Hollywood's next mascot
Hovatartozás:
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te7500/10000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (7500/10000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyPént. Júl. 09, 2010 6:52 am

Happy birthday to us ~ ajándékként békülünk


Életem elmúlt pár hónapja felért egy terjedelmes szappanoperával- hiszen rohadtul nem így akartam a dolgok alakulását. Mióta Touma hazaköltözött, kezdtem elveszni... Hiába próbáltam felé közeledni, a levegő mindig megfagyott közöttünk, és sohasem sikerült semmi sem, bármi legyen is az, amit elterveztünk. Persze hogy hibáztattam magamat- de nem tudtam változtatni a dolgon. Tudtam, hogy gyűlöli Zedet, azt, ahogyan kötődöm hozzá, de számomra képtelenség választani kettőjük között- és nem is akarok. Ugyanakkor nem csak ez van... Mindkettő talált magának barátnőt, és ha Kamill nem lett volna elég, akkor most ott van az a Hitomi is, aki örökké Zed körül ténfereg. Gyűlöltem őket, mert miattuk fogok egyedül maradni... teljesen egyedül. Kuka-kun még itt van nekem, de ő is biztosan talál magának egy lányt, aki miatt elfelejti azt, hogy létezek. hiszen teljesen értéktelen vagyok, nincs bennem semmi sem, ami miatt bárki is emlékezni akarna rám, vagy velem akarná tölteni az idejét - ha ugyanezt egy másik gyönyörű, okos nővel is megteheti. Talán én egy kis pótlék vagyok, akire mindenkinek addig van szüksége, amíg talál valakit, aki jobb nálam. Az egyetlen, amiben jobb vagyok másoknál, az a "családi hagyomány", és ez mégis túl kevés ahhoz, hogy bárki is mellettem akarjon maradni. Touma talán azt hiszi, hogy nem látom, amint a cuccai szépen átvándorolnak a barátnőjéhez? nem vagyok vak... Nagyon is jól tudom, hogy mennyire gyűlöl engem. Ezzel a tudattal pedig rohadtul nem könnyű felkelni, és játszani a szigorú húgot, aki nem foglalkozik mások nyűgével, és csak az edzéssel foglalkozik... Komolyan, ennyire sekélyesnek hisznek?
Már a barátaimmal se járok el, többet nem ülünk a Karaoke-bár előtt, kezeinkben egy-egy üveg sörrel, esetemben gyömbéres üdítővel. Továbbra sem kívántam tönkretenni a szervezetem- nem mintha nem ittam volna meg a kellő mennyiségű piát, amikor volt miért. Mostanában ezeknek az alkalmaknak a száma egyre csak fogy, ahogyan az életerőm is. De ugyanakkor egyre többet töröm a fejem, hogy talán mégsem az orvosi pálya a nekem való... Lassan annyira mesterien kezdem el alakítani a saját magamra mért szerepet, hogy az már egyenesen szánalmas. Például, amikor nem tettem Touma balesete ellen semmit sem... De annak is megvolt az oka... Ami francot mentség, tudom... Minden rokonszenvem meghalt Raiden iránt, amikor bántotta a testvéremet. Igen, imádtam Toumát, jobban rajongtam érte, mint a hivatásért, amit magamnak választottam- pedig az tényleg nem leányálom, hiszen az egyetem elvégzése után is jó nyolc évig rezidens leszek-, de nem bírtam neki elmondani... Nem engedett közel. Akárhányszor ránéztem, mindig ridegség, elutasítás áradt felém... Akkor miért próbálkoznék? Miért erőlködjek, ha nem kellek neki, mint húg? Csődöt mondtam, minden értelemben... Egy szánalmas senki vagyok, aki képtelen együtt tartani egy családot, ami fontos neki. Együtt tartani? Még össze sem tudtam kovácsolni...
Fogalmam sincs, miért hagytam kiszaladni a számon a "követelést", mely szerint vigyen el szülinapolni. Kurvára fájt, hogy még azt sem engedte nekem, hogy "Happy Birthday to you, darling"... A saját szülinapján nem volt itthon, inkább előtte elpakolt Kamillhoz. Igen, teljes szívemből utáltam azt a lányt, amiért megfoszt engem az egyetlen embertől, akiért meghalnék... Ezért nem is szóltam hozzá, csak annyit, hogy "Helló", ha átjött hozzánk- azután a tanulnivalómra hivatkozva vagy a szobámba vonultam, vagy egyszerűen elmentem otthonról. Sokszor még éjjel sem mentem haza, amikor otthon volt... Nem akartam hallani őket. Ilyenkor jó, ha ott van a quincynek az unokabátyja. A mostani Szombat azonban kivételt jelentett elszürkült, sötétséggel teli napjaim közül- hiszen ezen a napon Touma egy kicsit csak az enyém lesz. Hogy mi lesz akkor, ha a dolgok mégis balul sülnek el - mint eddig minden esetben? Akkor egészen véletlenül elfogadom azt az ösztöndíjat, és elmegyek Japánból- talán vissza sem térek. Tudom, gyáva vagyok, de nem akarom ennél is jobban tönkretenni a szeretteim életét. Zednek is csak teher vagyok- ezt számtalanszor a tudtomra is adja. legalább megszabadulnak tőlem, az örökös rohadéktól, aki baszogatja őket, hogy gyakoroljanak...
Ujjaim beleakadtak egy dobozba, amelynek tartalmát pár hete egyszerűen nem merem felvenni. Minek? Úgysem veszi észre, hogy az Ő ruháit hordom... De most mégis felveszem a fekete bőrdzsekit a tűzvörös ruhámra, és a fekete magas szárú tornacipő is a lábamra kerül. Táskámat a vállamra csapva ragadtam meg a vékony, bekötött kis csomagot, majd gyalog indultam el a Pirate's Club felé. Kaptam belépőt, meg amúgy is, annyiszor jártam már itt- és valószínűleg mindenki tudja, hogy Touma húga vagyok - szóval, nem féltem a bejutástól. Pár pillanat múlva már ott álltam a klubban, hosszú, szőke hajam egyetlen lófarokba kötve- így még csak leplezni se tudtam a rám kiülő rettegést.
- Szia Touma...- mondtam egy szolid mosoly kíséretében, de nem néztem rá. Nem akartam egy újabb műmosolyt látni. Jobban ismerem őt, mint ahogy azt sejti... Némán követtem őt a kijelölt helyre, majd lelkesen rápislogtam:
- Nagyon cool a hely, igazán kitettél magadért!- pakoltam le egy székre a kabátom, és leültem. némán kotorásztam a táskámban, azután elővettem az ajándékát. a vékony, fekete papír egy bekeretezett képet takart- amin csak ő meg én voltunk.
- Tudom, hogy nem akartál ott látni a szülinapodon, és meg is értem... Meg azt is, hogy ez semmit sem jelent neked, de azért... szeretném, ha elraknád... még ha csak emlékbe is. - szorult össze a torkom, és a kezébe nyomtam a kis csomagot, azután a koktélomba menekültem...
Vissza az elejére Go down
Amewa Ruriko
Ember
Ember
Amewa Ruriko

nő
Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2009. Dec. 01.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te3000/12000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (3000/12000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyPént. Júl. 09, 2010 9:09 am

Happy birthday to us ~ ajándékként békülünk


*Már messziről felismerem a szőke hajzuhatagot, s a hozzájuk tartozó, kicsit talán szigorú vonású arcot. Natsuki anyánkra ütött, külsőben és jellemben is, azonban hogy én kire hasonlítok, az már nekem is fejtörést okoz. Bár apánk higgadtabb volt anyánknál, a kék szemeim azt hiszem, anyáméra hasonlítanak. Bár hogy büszkék lennének-e rám, ha tudnák, mivé lettem? Nem hiszem… Kitagadtak, egy felesleges kolonc voltam, egy senki, egy szánalmas, tehetségtelen kölyök, egy csalódás… Azt hiszem, most már boldogok lehetnek. Végül azt csinálom, amit mindig is szerettek volna. Az életem kockáztatom azért, mert nem bíznak a shinigamikban, ennek köszönhetően a fél szemem világát és arcom szimmetriáját is fel kellett áldoznom. Ahogy a lehetőségemet is egy önfeledten boldog életre, ahol nem kell minden egyes nap az életem és a jövőm kockáztatnom. Végül is, már majdnem mindent elértem a szakmai életemben, amit szerettem volna. Japán leghíresebb popbandáját öltöztetem, saját kollekcióim is népszerűek a Hell’s Rose által, valamint nincs olyan divatmagazin, amiben legalább egy cikkben ne esne szó rólam. Sikerült megszereznem azt a hírnevet, amit óhajtottam, s egyre feljebb török, s igen, Natsukinak sikerült kicsalnia egy alig látható, halvány mosolyt belőlem azzal, hogy azt a ruhakölteményt hordja, amit én magam terveztem, s én is varrtam meg. Az én két kezem és kreativitásom munkája, s minden érzést belefoglaltam, amit Natsuki iránt érzek. Hiszen ez is egyfajta művészet, akárki akármit is mond, még ha sokan nem képesek elismerni a divattervezést, mint önkifejezést. Nem csak egyszerű rongyokat pakolgatok egymásra, hanem azon igyekszek, hogy az ember igazán önmaga lehessen a ruhájában, s merje felvállalni saját magát.*
- Azért Cedric keze is benne van a dologban, végtére is ketten csináltuk az egészet. - *válaszolok a bókra, s szabad kezemmel átkarolom Natsuki derekát, míg felvezetem a privát részlegbe. Azt hiszem, ez egy olyan alkalom, amikor megengedhetem magamnak és Natsukinak is, hogy kicsivel akár több koktélt is megigyunk a kelleténél – nem igazán bírom az alkoholt, nem tehetek róla, bár a görbe esték Cedric-kel azért emeltek a tűréshatáromon. Sosem voltam az a típus, aki hullarészegre issza magát, egy-két alkalmat leszámítva azért viszonylag józanul értem haza mindig. Végül helyet foglalunk az emeleten a kényelmes és színes puffoknál, s legnagyobb meglepetésemre Natsuki egy becsomagolt ajándékot ad át nekem. A legnagyobb meglepetés mégis akkor ér, amikor a fekete csomagot kibontva megpillantok egy nem is annyira régi képet kettőnkről. Valamikor akkortájt készülhetett, amikor visszaköltöztem Karakurába.*
- De… Mégis hogy mondhatsz ilyet? Még hogy én utálnálak? Honnan veszed ezt a sületlenséget? - *vetődök Natsuki nyakába a bekeretezett képet továbbra is a kezemben tartva, s jelen pillanatban az zavar a legkevésbé, ha leejti vagy rám önti a koktélját, esetleg túl szorosan szorítom. Most csak az számít, hogy közel érezzem magamhoz, hiszen hiába van nekem ott Kamill-chan, vagy akár Noa, soha senki se lenne képes pótolni Natsukit. Hiszen ő a testvérem… Az egyetlen testvérem, s így az egyik legfontosabb személy az életemben. Itt én vagyok az egyetlen, aki pótolható, hiszen a szüleinknek sem kellettem, s Natsuki az évek alatt talált is egy remek helyettest Zed képében. Végtére is, évekig totál elvoltak kettesben, míg én azt se tudtam, hogy Zed létezik. Miért változtatnának ezen csak azért, mert „hazajöttem”?*
- Én… én… Bocsáss meg és gyűlölj nyugodtan, jogod van hozzá… - *suttogom elcsukló hangom, bár igazán el kéne szégyellnem magam azért, hogy férfi létére sikerül egy kevés könnycseppet is elhullatnom. Csak örülök annak, hogy nem látja az arcom, hiszen azt a hajába fúrom, minden esetleges tiltakozása ellenére. Önző vagyok, amiért ki akarom sajátítani, s megérdemelném, hogy a képembe vágja, amiért ekkora hülye vagyok. Igazán rám férne egy pofon. De mosolyogni? Azt egyenlőre még nem tudom, még ha az érzelmeim hirtelen való kitörése azt is megakadályozza, hogy a szokásos álarcomat is felvegyem, mellyel önkéntelenül is tovább gyakorolhatom önkéntelenül is szadista hajlamaim, amiért nem veszem észre, hogy mennyire megbántom a körülöttem lévőket.*
- Figyelj csak rám… A húgom vagy. Soha senki sem tudna pótolni téged, még ha te találtál is valakit, aki tökéletesen átvette a helyem. - *engedem az ölelésből gondoskodva arról, hogy még időben feltöröljem azt a könnycseppet, s remélhetőleg nyomát se látja rajtam.
Ép szememet Natsuki íriszeibe fúrom, s igyekszem valamivel vidámabb arcot erőltetni magamra, míg zsebemből előveszem az ajándékot, amit rá is teszek Natsuki csuklójára. Hihetetlen, 18 éves… Felnőtt, felelősségteljes nő lett belőle, hihetetlen lelki erővel, amiért ennyi megpróbáltatást átvészelt, s még mindig emelt fővel, büszkén vág neki az újabb és újabb akadályoknak.*
- Tudom, nem valami nagy dolog, de remélem, azért tetszik, szerintem illik hozzád. Nos, itt az ideje enni valamit, azt hiszem. - *intek a személyzet egyik tagjának, aki a jelt felismerve már ki is hozza a sushit, amit egy közeli étteremből rendeltünk.*
Vissza az elejére Go down
Shihuru Natsuki
Quincy
Quincy
Shihuru Natsuki

nő
Hozzászólások száma : 68
Tartózkodási hely : Shihuru rezidencia | Raiden háza | Egyetem*.*
Registration date : 2009. Aug. 10.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Fame monster ~ Hollywood's next mascot
Hovatartozás:
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te7500/10000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (7500/10000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyPént. Júl. 09, 2010 11:21 pm

Happy birthday to us ~ ajándékként békülünk


Nem vártam volna, hogy így reagál a dologra, pedig az csak egy kép... Még akkor is, ha az a kép állt ott a szobám éjjeliszekrényén, akkor is, ha oda senkit nem engedek belépni. Az már teljességgel más tészta, hogy Zed akkor is ott van, ha kirakom azt ajtóra a "Ne zavarj!" táblát. tudom hogy bunkóság, de egyszerűen szükségem van némi időre, hogy kibőghessem magamat - sosem volt a szokásom a sírás, de az utóbbi időben egyre gyakrabban tör rám. Szégyennek tartom, megvetem magamat érte, de akkor sem bírom visszafojtani. Rohadtul nem vagyok már az az erős jellem, aki régen. Legalábbis mások szerint az vagyok, és még a "kőszívű" kifejezést is hozzám vágták, amikor anyáék temetésén egyetlen könnycseppet sem hullattam. Mitől lett volna jobb, ha sikítozva ugrok a koporsó után? Sosem hallottak ezek arról a fájdalomról, ami nem engedi, hogy megszólaljon, sírjon, sikítson az ember? A sírás csak egy egészen egyszerű védekező technika...egy levezetés, ami kiutat biztosít a fájdalom számára. Néha már örülök, hogy képes vagyok bőgni, így legalább már nem kavarog bennem, és nem nézek úgy ki, mint egy zombi.
Inkább magamhoz ölelem Toumát, még ha karjaimnak furcsa is ez a tartási mód- engem nem szoktak ölelgetni. Zed sem foglalkozik velem ilyen téren, a pacsit és a verekedést kivéve. Talán akkor kaptam ölelést utoljára, amikor Touma hazajött... Szokatlan volt számomra a dolog, de azért boldogan merültem el benne- ki tudja, mikor lesz rá lehetőségem megint?
- Soha nem akartad, hogy melletted legyek... Mit gondoljak akkor?- szinte erőszakot kellett tennem magamon azért, hogy ezt ki tudjam mondani. Nem szoktam beszélni az érzelmeimről, már a kimutatásnál problémáim vannak... Tényleg nem kérte egyszer sem, hogy maradjak a kórházi ágya mellett... Mintha el akart volna üldözni- csoda hát, hogy menekültem? vittem be neki házi sütit, ami tényleg jól sikerült, és már mentem is. De azt se ette meg. Nem volt pedig mérgező, hordjon össze bármi hülyeséget Zed. Csak őt nevelem egyéni módszerekkel, és néha már tényleg hatásos, mert egyetlen üvegcse felcsillanásától elhallgat...
Nekem tényleg nincs senkim sem, rajtuk kívül. Az osztályban- amit pár nap múlva örökre otthagyok, hiszen úgyis nemsokára megjönnek a felvételis papírok-, mindenki csak azért foglalkozott velem, mert én Shihuru Touma kishúga vagyok. Az ő cuccait hordom, közöm van az ország legjobb popbandájához... Egyfajta hírességet kreáltak belőlem, pedig nem vagyok az. El sem hiszik, amikor azt mondom, hogy egyik taggal se találkoztam még, sohasem. Még csak a koncertjükre se mentem el - tanulnom kellett. Képről ismerem őket, és Touma semmit sem mond arról, hogy milyen volt a munka. biztosan nem tart rá méltónak... Azt hiszi, hogy csak egy újabb kibúvónak tartom az edzés alól. Pedig nem így van... azért akarom, hogy edzen, hogy ne essen még több baja. elvesztette az egyik szemét, és még csak nem is én segítettem a látásán, hanem Noa. Nem láttam még őt sem - ennyire vagyok én népszerű és fontos. Soha, senkinek nem mutatott be, valószínűleg azt sem tudják, hogy létezem...
- Én nem gyűlöllek...Egyáltalán nem...- motyogtam, miközben figyeltem, amint rám csatolja az ajándékát. Gyönyörű volt, nagyon tetszett- biztos voltam benne, hogy ritka lesz az az alkalom, amikor leveszem. Kicsit el is bambultam rajta, azután jutott el az agyamig a mondanivalója. Őt helyettesíteni? Megint Zedre céloz... De őt máshogy szeretem, ő olyan, mint egy barát, aki végig mellettem volt, amikor bajban voltam. Nem felejtem el neki, hogy mindig mellettem állt, még akkor sem, ha a szokásos bunkó stílusával sokszor megbántott- ennek következtében vissza kellett bunkóznom.
- Touma, én nem helyettesítelek Zeddel. Nekem Te vagy a bátyám... Nem kell másik bátty...- a végére egészen elhalkultam, nem tudom, hallotta-e egyáltalán. Tekintetemet a ruhámra függesztettem, és kezemben szorongattam a koktélomat. Egészen a sushi megérkezéséig nem szóltam, majd az első falat után ránéztem bátyámra.
- Nagyon szép az ajándék, köszönöm. - féltem bármit is mondani, nem akartam, hogy egy rinyálós szerencsétlennek nézzen. Már így is az vagyok, egy lényegtelen senki... Akkor miért vágnék hozzá egy halom kérdést, amivel csak megbántanám? Így is csak bántottam, örökké... de nem volt rest viszonozni.
- Finom ez a sushi... - ettem még egy falatot lelkessen, majd az egyik haldarabot belemártottam wasabiba. Nem akartam terhelni azzal, hogy kiöntöm neki a lelkemet, de nehéz volt nem megtenni. Belekortyoltam a koktélomba, majd megköszörültem a torkom:
- Sokan szoktak itt lenni? És fellépett már itt a banda, amit öltöztetsz? - tessék, íme egy apróbb, elrejtett szúrás... Gyűlölöm magam, de tényleg nem bírtam ki... Inkább nem leplezett érdeklődéssel kezdtem el körbenézni a teremben...
Vissza az elejére Go down
Amewa Ruriko
Ember
Ember
Amewa Ruriko

nő
Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2009. Dec. 01.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te3000/12000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (3000/12000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyVas. Aug. 15, 2010 9:12 am

Happy birthday to us ~ ajándékként békülünk


Persze, csak egy barát, aki mindig mellette volt… Mégis én voltam az, aki felborította azt a bizonyos egyensúlyt köztük, amiért merészelt hazaköltözni. Én vagyok a betolakodó, aki még azt a hibát is elkövette, hogy logikát keresett Natsuki és Zed kapcsolatában és egyáltalán merészeltem azt kikövetkeztetni, hogy együtt vannak… S én voltam az, aki jogtalanul meg is sértődött azon, hogy teljesen hülyét csinálnak belőle, kinevetik, egy idióta faszkalapnak nézik, miközben eljátsszák azt a hú de vicces jelenetet, mely szerint együtt vannak, csak hogy engem idegeljenek. Egyáltalán jogom sem volt ahhoz, hogy beleszóljak a dolgaikba, s teljesen jogosan sértődtek be rám, amiért megsértődtem. De Natsuki azt mondja, nem gyűlöl… Azt állítja, nem helyettesít s Zed nem egy pótlék számára helyettem, hiába is dörgölte annyiszor az orrom alá, hogy Zed mennyivel jobb nálam. Persze, mert ő fantasztikus, és még egyetemista, ráadásul focista is… Döbbenetes lehet, de én már elvégeztem az egyetemet, hisz csak így kerülhettem be a szakma legjobbjai közé… Kétségtelenül alacsonyabb szintű képzéssel is elérhettem volna, hogy bekerüljek a szakmába, azonban hol marad az üzleti érzék, a hírnév és a referencia? Hiszen az üzleti érzék sem fejlődik ki magától, valahol meg kell tanulni…
- Tényleg tetszik? – kérdezek rá ismét, hisz nekem tényleg fontos, hogy Natsuki örömét lelje az ajándékomban. Persze, nem nagy cucc, csak egy újabb kurvaértékes vacak. Majd belemártom az egyik sushit a szójaszószba és én is enni kezdek – a wasabiért és a csípős ételekért egyszerűen nem vagyok oda. Talán túl elamerikaiasodtam, az tény, de legalább többnyire nem gyorséttermi vackokon élek. Jó, néhanapján bűnözök egy kicsit, de általában fontosabb egy hamburgernél, hogy ne rontsak az alakomon. Hogy nézne már ki egy dagadt és pattanásos stylist? Ugyan már, röhej…
- Hétvégenként azért nagyobb a tömeg. Meg persze nem a tinédzsereknek alapítottuk a klubot. Talán kicsit túlzásak az árak, de valamiből meg kell szerezni a profitot. És a Fatal Error, itt? Dehogy… Cedric a nyakam venné, ha egy ilyen bandával állítanék be. Azt hiszem, nem csípi a zenéjüket. Meg aztán, nekem sem olyan felhős a kapcsolatom a bandával. Rohadék egoista, elszállt bunkó… Megérdemelne már egy pofont az élettől. – morgok hangosan Riire célozva, aki, hát valljuk be, nem zárta bele magát a szívembe, és amíg nem kér bocsánatot, nem is fogja. Nem vagyok a csicskája, sőt, én vagyok az, aki őt csicskáztathatja. Ha én azt mondom neki, hogy nem bagózhat, nem gyorséttermezhet, többet kell kondiba járnia, és vegye fel azt a ruhát, amit én kiszemeltem neki, akkor köteles megtenni, a szerződést pedig már aláírta, késő… Felnőtt férfi, lehetne egy kis felelősségérzete.
- Mindegy, nem hiszem, hogy érdekelnek a munkahelyi problémáim. Választottál már kurzusokat az egyetemen? Meg ha valamiben tudnék segíteni, akkor tényleg csak szólj, megteszek minden tőlem telhetőt… - teszem le az asztalra evőpálcikáim a vacsora végeztével, majd intek az egyik közelben álló pincérnek, hogy eljöhet eltakarítani az asztalt. Natsuki ajándékát a táskámba csomagolom; a felső emeletet lefoglaltam magunknak, így mások nem jöhetnek fel, és nem hiszem, hogy a személyzetünk tagjai képesek lennének tolvajlásra. Felállva az asztalról egy üdült, hosszú idő óta őszinte mosollyal nyújtom kezem húgom számára. Most csak számítógépről megy a zene, de azt hallgatunk, amit csak akar…
- Gyere, táncoljunk, esetleg kipróbálhatnánk a többi koktélt is. – vonszolom ellentmondást nem tűrő hangon a földszint felé, majd miután váltok egy-két szót a pultossal és bemutatom neki a húgomat (akit jól meg is nyomorgatok ott helyben), már engedem is kicsit felszabadítani a légkört. Hiszen szülinapunk van, miért ne érezhetnénk magunkat jól, igazán önfeledten? Nem mintha ez azt jelentené, hogy ha valaki ráhajtana a húgomra, nem verném ki pár fogát…
Vissza az elejére Go down
Shihuru Natsuki
Quincy
Quincy
Shihuru Natsuki

nő
Hozzászólások száma : 68
Tartózkodási hely : Shihuru rezidencia | Raiden háza | Egyetem*.*
Registration date : 2009. Aug. 10.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Fame monster ~ Hollywood's next mascot
Hovatartozás:
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te7500/10000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (7500/10000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyPént. Aug. 20, 2010 5:42 am

Happy birthday to us ~ ajándékként békülünk



És megint kezdődik elölről... Minden. Nem hisz nekem, sosem hitt. Azt hiszi, nem veszem észre, nem látom meg? Süt róla... kétkedik minden szavamban. Így lenne értelme annak, hogy mellette maradjak, hogy magam mellett tartsam? Már az otthoni életet is teljesen elrontottam. Talán jó ötlet lesz elfogadni az ösztöndíjat, és külföldre menni, hagyni, hadd költözzön össze Kamillteával a bátyám, Zed élje focista álmait...
- Igen, nagyon is, köszönöm! - küldtem felé egy meleg mosolyt, és öleltem meg. Ha már mást nem is, csak ennyit... Ki tudja, meddig érhetek hozzá úgy, hogy ne rázza le magáról a kezem. Furcsa is volna, ha feltétlen rajongással élne irántam, és az még zavaróbb lenne, ha rajongana... Nem érdemlem meg. Legalábbis, a legutóbbi Főhadiszállásos kiruccanásom után nem. Hányan vannak olyan ostobák, hogy vonzódjanak egy olyan őrülthz, mint Raiden? S ha ez nem lenne elég, ő vakította meg Toumát... Tanácstalanságomban felhajtottam az italomat, és némán követtem Őt a táncparkettre. Nem voltam nagy táncos sosem, bulizós alkat pláne nem. Valahogy... nem láttam értelmét, hogy félrészegen beájuljak egy bokorba, hogy aztán az másszon rám, aki csak akar. Köszöntem, nem vagyok ribancból... De az egyre fogyó koktéljaimnak köszönhetően holnap a mosott szar víg táncos lesz hozzám képest. No de ez megengedhető, az ember egyszer lesz 18 éves, nem?
- Tévedsz... engem minden érdekel, amit elmondasz... De valahogy kezdek belefáradni abba, hogy megpróbáljak közel kerülni hozzád. Nekem ez sosem volt a stílusom, és nem hiszem, hogy ezen túl menni fog...- hagytam ott a parketten, és ültem le egy székre, és a pincértől kértem egy kis ásványvizet. Nem tudom miért támadtak be hirtelenjében az ismeretlen hímek, de a dolog némi örömmel is eltöltött. Talán mégsem vagyok olyan reménytelen... *.* Mindez azonban nem hiszem, hogy megváltoztatja a vacak helyzetemet, ami Raidenhez fűz. Azért lelkesen el fogom fogadni a bókokat, és elraktározom, hogy keserű napjaimon legyen min merengeni. Bárcsak felfogná végre Touma, hogy szeretem, feltétlenül, mert a testvérem... Fontos nekem, és nem hiszem, hogy tahó lennék... Hiszen én mondtam neki, hogy Zed a lakótársam, és... ő kezdett el elméleteket kreálni. Sajnálom, ha ennyire értéktelennek tart...
- Igazából még az iskola felől sem döntöttem. Képzeld, megpályáztam egy külföldi ösztöndíjat, és megkaptam... fel nem foghatom, hogy hogyan! De nem tudom, visszautasítsam-e, és maradjak itthon... - mondtam Toumának, aki feltűnt a kis körünkben. Jó lett volna, ha nem másokra néz csúnyán... Hanem rám. Én basztam el az egészet köztünk. Igenis, tudom, hogy Kamill el fogja tőlem őt venni, vagy így, vagy úgy. Ahogyan Zed is eltűnik mellőlem Hitomi miatt... én pedig egyedül maradok, támasz nélkül... Úgy ellöknek majd maguktól, ha elmondom nekik, mivel vagyok megáldva! De ez nem is számít. Ugyanolyan jelentéktelen vagyok most is, mint mindig... Nem kellek senkinek sem. Rossz húg, rossz barát...
Vissza az elejére Go down
Amewa Ruriko
Ember
Ember
Amewa Ruriko

nő
Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2009. Dec. 01.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te3000/12000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (3000/12000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyVas. Szept. 19, 2010 4:34 am

Happy birthday to us ~ ajándékként békülünk


Persze, a húgomról van szó, nem szabadna ily közönyösen viselkednem, ám belső démonom mégis arra késztet, tegyem meg. Hisz nekem már úgyis oly mindegy. Egy újabb álarc már fel sem tűnik, úgyis annyi réteget húztam már magamra. Legalább a látszatot elértük, pedig mindketten ugyanannyira igyekeztünk. Úgy tűnik, mintha jelenleg minden rendben lenne, ám ez valóban a béke, tényleg csak ennyi lenne? Vagy csak az a bizonyos vihar előtti csend? Bár oly mindegy, hiszen eddig sem volt helyem az úgynevezett családi fészekben, már gyermekként lemondtam róla, hogy saját céljaimat teljesíthessem be. Önző vagyok, igen, és csak magammal törődök, nem foglalkozva azzal, hány ember lelkébe kell beletaposnom, akár akaratlanul, akár szándékosan. Ám tetteimért a felelősséget vállalom, s nem tagadom, hibáztam, hiszen én is csak ember vagyok. Gyarló, gyakran inkább meghunyászkodó, kötelességek elől kibúvást kereső, valamint nem ritkán lenéző, arrogáns viselkedéssel másokat őrületbe kergető. Ez vagyok én, ez az én világom.
Minden különbözőségünk ellenére mégis megvannak köztünk azok a bizonyos hasonlóságok; gyakorlatilag ugyanúgy kezeltünk bizonyos kialakult élethelyzeteket, főleg, ami egymással való kapcsolatunkat illeti. Pedig tényleg nem rá haragszom, igazán nem tehet róla, hogy nem volt képes megállítani azt a „félrecélzott” nyilat… Nem mintha abból a távolságból bárki képes lenne eltéveszteni a célpontot. Nyomorék…
Pár hónapja valószínűleg az idegbaj kerülgetett volna, ha meglátom, hogy egy rakás hím kerülgeti az Én húgomat, mára azonban más idők járnak. Nem haragszom, ha Natsuki párt talál magának, feltéve, hogy rendes srácot szemel ki, akiben meg lehet bízni.
Külföld? Ösztöndíj? Remek! Ha nekem sikerült kint tanulnom, Natsukit nem foszthatom meg ettől, sőt, támogatnom kell, amiben csak tudom!
- Ezek nagyon jó hírek, Natsuki! Na és gondolkoztál már azon, hogy melyik egyetemet válaszd? Ha tényleg külföldön szeretnél tanulni, akkor mindenképp szólj előre, a kapcsolataim révén biztos szállást és megélhetést tudok neked nyújtani. – lelkendezek, na persze nem azért, mert Natsuki elhagyni készül, hanem mert tényleg egy olyan lehetőséget kapott, amilyet csak egyszer ajánlanak fel neki az életben. Bár ha valóban orvosira szeretne menni, szerintem a japán egyetemek még mindig sokkal jobbak, nem is hiába tartják olyan nagyra világszerte, ebben a legjobbak között vagyunk.
- És ha bármikor bármi segítségre van szükséged… Szóval csak azt akarom mondani, hogy ne félj kérni tőlem. Nem vagyok képes kitalálni a gondolataid, nem tudom, mikor mi jár a fejedben, de ez így jó. Csak nyugodtan bízz bennem néha, okés? – ölelgetem meg alaposan, hogy aztán a buli tovább folytatódjon. A hangulata a szokásoshoz képest szerintem kicsit laposra sikeredett, de lehet, csak kavarodott érzéseim azok, amik ezt a benyomást keltik bennem. Ha még épségben hazajutunk Natsukival, akkor végül is nem lényeg…
Vissza az elejére Go down
Shihuru Natsuki
Quincy
Quincy
Shihuru Natsuki

nő
Hozzászólások száma : 68
Tartózkodási hely : Shihuru rezidencia | Raiden háza | Egyetem*.*
Registration date : 2009. Aug. 10.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Fame monster ~ Hollywood's next mascot
Hovatartozás:
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te7500/10000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (7500/10000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyVas. Szept. 19, 2010 7:17 pm

Happy birthday to us ~ ajándékként békülünk


Nesze… bele a képedbe! Tudom én jól, hogy egy Senki vagyok a szemében, nélkülem is tökéletesen boldog! Zavart az, hogy itt volt mellettem, és nem tartott vissza. De már minek? Ha egyszer ennyire felesleges vagyok neki?
- Touma… Tényleg nem fogod bánni, ha elmegyek, és évekig nem jövök vissza? - néztem rá választ várva. Nem akartam itt hagyni, de honnan tudjam, hogy számítok neki? Az órából? Minden semleges, üres udvariassági formának megfelel az ajándék… az pedig, hogy drága volt semmit sem jelent. Vagy ezzel akarja kifejezni, hogy mennyit jelentek neki? Hogy egyáltalán… létezek még a számára?
Igazából azt sem tudom már, hogy egyáltalán akarok-e orvosira menni. Gyönyörű szakma, imádom, de… nekem való? Mindenkit csak elüldözök magam mellől, tönkreteszek. Egy rakás hulladék vagyok, és ezt nem bírom megbocsátani magamnak. A kiváló példa értéktelenségemre az, hogy mennyire elrontottam a kapcsolatomat a bátyámmal-, mert igenis, biztosan nagyobb részt az én hibám. Az övé is… amiért örökké csak ellökött magától, pedig nem sajnálatból akartam mellette lenni, mikor levesztette az egyik szemét. Megfogtam a poharamat, és kiittam belőle a maradékot, remélve, hogy az majd a fejembe száll.
- Én… mindegy. - vajon miért olyan veszettül nehéz kimondani azt, hogy ’Touma, szeretlek.’? Nem halok bele, és mégis, úgy rettegek tőle, hogy az már fáj. Pedig tudom, hogy ha nem mondom ki, vagy nem teszek valamit, akkor lehet, hogy öröke elvesztem a bátyámat, amit nem akarok. Nem tehetek róla, hogy szeretem Zedet is, ő ott volt mellettem, amikor azt hittem megőrülök, és ezt nem felejtem el… Végül ráemeltem bátyámra a tekintetem, aztán kiszúrtam egy pontot a padlón, amit elég masszívan elkezdtem fixírozni.
- Nézd… nem akarom, hogy azt hidd, szörnyeteg vagyok… Nem tehetek róla, hogy szeretem Zedet, ott volt mellettem amikor… kellet, és kész. De téged is… szeretlek, Touma, a bátyám vagy. Sajnálom, de nem bírom kimutatni azt, amit érzek… - motyogtam a végét, majd felpattanva megindultam a táncparkett felé, hogy véget vessek a kínos szituációnak, és égő arccal vetettem egy pillantást kedves bátyámra. Kezdjen az egésszel azt, amit akar, én már ennél többet nem tudok tenni. Ha ez így sem elég jó neki, akkor sajnálom… Ott van még az a boríték, és biztosan nem haragszanak meg azért, hogy nem azonnal küldtem el a választ nekik. Miközben pedig az általam teljes mértékben megvetett zene ritmusára illegettem magam a kor tánc’stílusának’ megfelelően, tekintetem megakadt egy fekete hajú alakon, és máris ledermedtem, majd felsóhajtva vettem tudomásul, hogy nem, mégsem ő volt az… Touma soha többet nem nézne rám, ha megtudná, hogy ki iránt táplálok pozitív, de nem olyan súlyos érzéseket. Erről sem tehetek, nem én választom meg, hogy kibe legyek szerelmes! Bár megtehetném, de sajnos akkor is őt választanám… mondjuk szerencsére biztosan egyirányú a dolog, és nem találkozunk annyit, hogy elkezdjek ábrándozni a dolgot illetően. Megkönnyebbült sóhajjal vettem tudomásul, hogy az est a végéhez közeledik- nem is nagyon vágytam már másra, mint az ágyamra és a puha takarómra, na meg egy kiadós zuhanyra!
Vissza az elejére Go down
Amewa Ruriko
Ember
Ember
Amewa Ruriko

nő
Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2009. Dec. 01.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te3000/12000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (3000/12000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyKedd Szept. 21, 2010 11:06 am

Happy birthday to us ~ ajándékként békülünk


Félreértést félreértés követ… Felfogtam elsőre is és tényleg elhiszem, hogy a nagy és csodálatos és kúl és mindig bamba Zed nem fogja tudni pótolni a szégyellnivaló, nyomorék bátyját, aki ráadásul egy érzéketlen tuskó is, mert képes lemondani a saját vágyairól csak azért, hogy a saját húga ott tanulhasson és azt, ahol és amit ő a legjobban szeretne. Ez már rég nem rólam szól… Nem nekem kell megfelelni. A lényeg az, hogy ő maga megtalálja a saját boldogságát, hogy jól érezze magát a bőrében, és hogy biztos jövője lehessen. Nem élhet egyikünk sem a másik árnyékában. Miután néhány osztálytársa csak azért jött el hozzánk, hogy velem megismerkedjenek, csak mert sikerült kissé híressé válnom, megjegyzem, mindezt a saját erőmből, fokozottan ügyelek arra, hogy a munkámat teljesen különválasszam a magánéletemtől, és hogy Natsuki ne azt a vigyorgó divatmajmot lássa bennem, aki az e havi Garage magazin vezércikkében vigyorgott egy stílusos eyepatch-al a szemén, Kamill-chan derekával a kezében.
- Ez már rég nem rólam szól… Nekem az a fontos, hogy a te jövőd biztos legyen, és ha úgy érzed, hogy csak külföldön tudnál kibontakozni, akkor kötelességem támogatni. Persze, hogy hiányoznál, tudod, hogy nem erről van szó… Nekem különben sem okozna gondot bármikor repülőre ülni. – jártatom ép szemem hitetlenkedve Natsukin; hiába, egyszerűen nem tudjuk kezelni egymást, nem tudunk hogyan közeledni a másikhoz, s ha egyikünk végre némi erőszakkal, de áttöri azt a bizonyos falat, megtörténik az elkerülhetetlen, s újra megbántjuk a másikat. Talán sohasem kellett volna visszajönnöm… Mindent felborítottam.
A táncolásból jelenleg inkább kimaradok, s inkább a pult mellől figyelem az embereket, néha váltva egy-két udvarias szót némelyik törzsvendéggel, később pedig kérve egy olyan számot, amit Natsuki biztosan szeret, legalábbis annak idején elég gyakran mutatott ettől az együttestől számokat, még MSN-en. Bár nekem nem igazán jön be ez a stílus, számomra túl durva, és a frappáns szövegeket sem tudom értékelni, de ő is képes túlélni a fankodásaimat, nekem sem okozhat problémát.
A mai estét még mind a kettőnknek meg kell emésztenie, és hát, valljuk be, nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt elterveztük. Zsebemben egy cigaretta után kutatok, de a közeledő Natsuki láttán inkább lemondok róla – bár valószínűleg már így is „lebuktam” a cigi miatt. Igen, 25 évesen rejtőzködök a húgom elől, amikor rá akarok gyújtani, egyszerűen bűntudatom van tőle, de néha egyszerűen kell és kész, mert már nem bírom tovább a frusztrációt. Még a POPcorpban is gyakori vendége vagyok a dohányzónak, csak hogy aztán a véletlenül pont ott tanyázó Riivel méregessük egymást némán, percekig.
- Na akkor… Indulhatunk? Már hívtam taxit… – adom rá úriember módjára Natsukira a kabátját, s indulásra készen ballagok vele a kijárat felé. Nehezen jönnek elő a szavak, egyszerűen megakadnak félúton, amikor kimondanám végre, hogy szeretem. Majd talán holnap… vagy azután.
Vissza az elejére Go down
Desmond Phellera
Espada
Espada
Desmond Phellera

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 63
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te48500/65000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (48500/65000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyPént. Okt. 29, 2010 6:32 am

VIP vendéggé avanzsálódás ~ BFF találkozó

Azt hiszem, nem kell említenem, miben más segundaként az életem: több felelősség, blablabla, nagyobb figyelem, blablabla, és még több blabla… Fogalmam sincs, ki vette át a helyemet, de igazából nem is érdekel, legyen boldog vele. Ha Las Nochesről van szó, mindig akadnak nagyratörő arrancarok, akik a lehető legnagyobb hatalomra akarnak szert tenni – ez alól pedig igazából én sem vagyok kivétel. Bár rangban feljebb nem juthatok, mostani pozícióm több, mint elegendő célom beteljesítéséhez. Aizennek pusztulnia kell. Azonban ami az erőm illeti, még mindig nem vagyok elég ahhoz, hogy egyáltalán felvegyem a versenyt nemhogy Aizennel, de egy erősebb kapitánnyal. S ki lenne a lehető legmegfelelőbb személy a konzultálásra, ha nem egy kapitány, aki úgy mellesleg a legjobb barátnőm is? Ez van, le lehet szopni egymást, ha nem tetszik… Hajlamos arra, hogy gyakran hülyeségeket gondoljon, de egy baráti pofon általában felébreszti a rimánkodásból és megteszi a hatását. Persze kizárólag csak szeretetből teszem azt, amit, ám szerencsére ő sem veszi komolyan. Jó, oké, szar az élet, nekem sem könnyebb, neki meg pláne, mert az a gerinctelen kis rohadék gyakorlatilag csak felcsinálta és alig látogatja… Elhiszem én, hogy fontos a világ megmentése vagy épp a leigázása, fene tud kiigazodni az illetőn, különben sem ismerem leszámítva azt az egy alkalmat, amikor péppé vertük egymást, de könyörgöm, az a gyerek szenved, az apjára van szüksége… Van már tapasztalatom felelőtlen apákkal, hiszen a bátyám sem volt jobb, mert hát muszáj volt felcsinálnia azt a szajhát. Mindegy is, talán egyszer elmesélem Mayának, hogy volt egy bátyám, aki egészen hasonlóan viszonyult a gyerekneveléshez, mint az a privaron. Lehet, nincs is szüksége rá, hiszen erős, és eddig is tökéletesen elboldogult a gyerkőcneveléssel.
Szóval, még azon a koncerten egyeztettük az időpontot a következő összeröffenésre. Karakura még mindig biztonságosabb egy kapitány és egy espada baráti találkájára, mint mondjuk Seireitei… Nem sokon múlott a lebukásom, és igazán nem volt kedvem patáliát csapni, ráadásul a kiscsaj úgy tűnt, tényleg odavan Mayáért. Nem szívesen törtem volna össze piciny világát, hiába shinigami és elméleti síkon az ellenségem. Hiába, a legtöbb shinigami egyszerűen szűk látókörű. Ott van például az a patkány, súlyos faji előítéletektől szenved. Én legalább tudtam moderálni magam egy esküvőn, ahol egy levegőt kellett szívnom vele.
A megbeszélt időpontra érkeztem meg a sétáló utcára; bőrkabátom mellé most egy csinos sapka is dukál, hiszen már közeledik a tél, és sokba kerül egy esetlegesen elromlott vagy megfázott póttest javíttatása. Maya már izgatottan vár az egyik bolt előtt – természetesen segédkeznem kell a cipekedésben, mert Rei-channak szervez valami pizsamapartit. Nekem soha életemben nem volt ilyenem, úgyhogy értetlenül pislogtam a színes dekorációkra meg tortaalapanyagokra. Gyerekkoromban sem barátkoztam lányokkal, mert amíg ők arról álmodoztak, hogy gyönyörű gésák meg akármik legyenek, én mindent megtettem azért, hogy a bátyámra hasonlítsak. Voltak időszakaim, amikor kisgyerekként komolyan fiúnak képzeltem magam, persze miután megszabadultam egy konyhakés segítségétől hosszúra nőtt loboncomtól és eltulajdonítottam Keisuke néhány ruhadarabját. Persze a csalást előbb-utóbb észrevették, az első nagy pofon után pedig többet nem mertem kendo edzésre menni. Egyszerűen utáltam lány lenni, semmi kedvem nem volt már kisgyerekként is arról tanulni, hogyan elégítsek ki egy férfit hülye művészetekkel meg teafőzéssel meg konyhatündérkedéssel. Utáltam és kész. Szinte már örültem is annak, hogy a bátyám egy tökkelütött hülye és volt indokom meglógni.
- Remélem, minden megvan, ami kell. – teszem le fáradtan a több tucat bevásárló szatyrot a földre, miközben Maya a listáján húz át még egy pontot. Majd gondolván egyet rángatom be a legközelebbi helyre, ahol le lehet ülni, ami ezúttal valami privát klub. Persze, az anyukák nem isznak alkoholt, de egy kávé belefér, meg úgy látom, van sushi is, akkor csak megfelel ez a hely, nem? Lévén még csak délután van, talán a zene sem olyan hangos, hogy ne halljam a másik szavait. Valami biztonsági manusz természetesen egyből elkezd ugatni, hogy húzzak kifelé, mert nincs kártyám, nem vagyok tag, blablabla… Tekintetemmel paralizálva természetesen kifejtettem számára, hogy vagy beenged, vagy beverem az orrát, s lám, a kétajtós szekrény egyből elnémult. Igaz, pár centivel magasabb is vagyok nála. Nő létemre.
- Most az egyszer belefér… Nem lesz semmi baja, nem bántottam. – mentegetőzök vigyorogva Mayának, míg az emeletre hurcolom fel a szatyrokat. Elvileg ez a VIP hely, amit nem számunkra raktak félre, a Foglalt táblácskát pedig hanyagul lesöpröm az asztalról, mintha itt se lett volna.
- Azt hiszem, Rei-chan már igazán elégedett lehet… Ja, meg rajzolok is neki valamit, amíg a pincér méltóztat idetévedni. Mit is mondtál, mi a kedvenc állata? – túrok elő táskámból egy papírt és pár ceruzát, néha gyilkos pillantásokat lövellve a pincér felé, aki épp összesúg a biztonsági őrrel, aki nem akart beengedni minket, csak mert nem vagyunk klubtagok és nem is akarunk azok lenni azáltal, hogy fizetünk nekik egy csomó zsetont. Hát istenem… Rolling Eyes Pénzéhes seggfejek.
- Nekem csak két gyerek fracciónomra kell vigyázni, igaz, ők is több száz évesek és hogy őszinte legyek, inkább a többieket kell megvédenem tőlük. Lala és Lily mindennek nevezhető, csak gyereknek nem. Néha eléggé túlzásba viszik a szórakozást a többiek kárára. Ja, meg Buumcsi, egy demi-hollow, én lettem a pótmamája vagy mi. Ha pedig látsz egy aranyszínű pillangót, akkor ne habozz, öld meg. Azt hiszem, sikerült beszereznem egy új ellenséget, bár valószínűbb, hogy csak a bosszantásom a célja. – kezdek bele a rajzolásba ajánlva a pincérnek, hogy végre húzzon már ide. Egy kávé csak belefér, meg aztán ki kell pihennem magam a sok boltba való rohangászás után.

Vissza az elejére Go down
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
Chizuki Maya

nő
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te36000/45000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (36000/45000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptySzomb. Okt. 30, 2010 3:06 am

VIP vendéggé avanzsálódás ~ BFF találkozó

Mondanom sem kell, hogy az anyasággá avanzsálás csöppnyit megviselte egyébként is ingatag lelkemet, és ki mással tudtam volna jobban megvitatni ezt, ha nem Slanával? Becsületes neve egyébként Slarin, vagyis Linzer, csak hát túlságosan hasonlít egyik kedvenc anime szereplőmre… kénytelen voltam átnevezni, amit egész jámboran tűrt. Surprised Mindenesetre tényleg kellett már, hogy találkozzunk, és nem azért, mert nekem csak akkor kell, amikor ki vagyok bukva… jó, volt, amikor vacak passzban ücsörögtem, és ő rántott ki belőle, de én is tök szívesen állok a rendelkezésére! Ezért is volt űberszuper, amikor felhozódott, hogy Karakurázzunk egyet. Mosolyogva pakoltam le Rei-chant Chiyo-channek, persze csak néhány röpke órára, mert úgyse bírok ki többet az én kis szívem szottyánál… Aki már egy csomószor látta Slarint, és teljességgel el van vele! Nem fogok a gyerekemből rasszistát nevelni… védje meg az életét, öljön, ha kell, de ennyi. Nem lesz rasszista! Biztos nem nevelek olyan hülye eszméket a fejébe, hogy az összes arrancar egy rakás szemét meg egyebek… félig mi is hollowok vagyunk, szóval olyan lenne amúgy is, mintha saját magunkat szidnánk. Meg… majd eldönti ő, hogy mit akar vallani, én nem szólok bele. A családi titkokat viszont titokban kell tartani, ezt nagyon jól tudja, és nem is lázad ellene. Hát nem csodálatos lányom van? *.* Tekintetem a nyakamban függő kis medálkára siklott, amibe belenyírtam- majmolva valami szörnyű, giccses szokást-, Rei-chan és Zelcsi képét, így akkor is velem vannak, ha mégsem! *.* Aztán el is fancsalodtam, mert tudom jól, mi a véleménye Slarinnak Zelről… hogy csak felcsinált, és itt hagyott… mint egy after divorce! o.O De még az az állítás se helyes, mert még kis purdéként se látta Rei-chant, nem hogy ilyen kis hercegnőként. Nem ez a téma volt az, amit fel akartam magamnak hozni, miközben vártam kedves BFFem… Vagy ötmilliószor gondoltam már rá, hogy nem is fogom látni soha többet, és ilyenkor jött a jól ismert pánikroham. Addig nem fogok megnyugodni, amíg nem látom, nem ölel át, és biztosít arról, hogy mindig, örökre mellettünk lesz. Mintha létezne az, hogy örökké… hiszen semmi sem tart örökké! Minden elmúlik, elporlad, a semmié lesz. Pedig annyira akartam azzal hitegetni magam, hogy mi akkor is együtt leszünk, amikor mások már nem… bezombulva pakoltam a kosaramba a pizsipartihoz szükséges eszközöket, alapanyagokat, és végül szatyroktól roskadozva álltam meg valahol, míg Slarin be nem futott. Mondjon nekem bárki bármit, többet ért nekem Ő, az Arrancar, mint egyik-másik shinigami. Persze megnéztem volna magamat, amikor élet-halál harcot kellett volna vívnunk… na, az nagyon durva lenne. Egyáltalán tudnám-e bántani?
- Jam, megvan. Átjön hozzánk Rei-chan pár barátnője ottaludni…- magyaráztam el a dolgot röviden és tömören, elhallgatva előle azt a gondolatot, hogy így legalább a szülők is hancúrozhatnak egyet. Annyi jó akarás szorult belém, hogy az egy egész falunka elég lenne, komolyan… Mellesleg annyira szívesen csináltam neki ezt a partit! Nekem sosem voltak igazi barátnőim, akik ottmaradtak volna nálunk aludni, sőt, nem is nagyon voltak. Nem éreztem hiányukat, elvoltam nélkülük. Lényegében egy igazi barátom volt csak, ő is hátba támadott… szóval nem éreztem szükségét annak, hogy „velük” vegyem körbe magam. Aztán Seireteiben valahogyan elkezdtek gyűlni, most pedig már tengernyi van… akikről tudom, hogy bízhatok bennük. Halovány mosollyal adtam át Slarinnak pár csomagot, és követtem jámboran valami helyre.
- Uh, itt még nem is voltam… Nem igazán örülnek nekünk, pedig még asztalt is foglaltattál!- mutattam a lelökött táblára vigyorogva, aztán mocorgó hasamra tettem a kezem. Tény, hogy egész nap semmit sem ettem, és ezt elég rosszul viselem… mint ahogy ez köztudott. Nem tehetek róla, anyaként rászoktam az egy helyett négy adagra, tartanom kell a dolgot! Így sem látszik meg rajtam, elég rám nézni ahhoz, hogy attól féljen az ember, elfúj a szél…
- Egyszarvút! Teljesen odáig lesz tőle… Te… gyerekek? Uh, pótmami lettél? Néha kíváncsi vagyok, milyen lehet espadának lenni… gondolom kiborulhatsz anélkül, hogy „szabályt” sértenél… - piszkáltam meg a kávémat, mert túl kevés volt bele a hat cukor, amit belerakattam. Tényleg kezd idegesítő lenni az is, hogy ott pusmognak, hogy nem kellene itt lennünk… kicsit eleresztenénk magunkat Slarinnal, ránk borulna ez a kóceráj… Szóval még hálásak is lehetnének, már nem azért… több lesz a bevétel.
Nem tudom, mi a baja Slarinnak a narancssárga lepkékkel, de tőlem kinyírhatjuk őket… így lelkesen fel is nyúltam egyért egy gyors mozdulattal, és szárnyait két ujjam közé csippentve belógattam Slarin elé.
- Szóval… ellenség? Kétlem, hogy egyáltalán lenne esélye ellened...- tanulmányoztam a lepkét továbbra is, majd kezemre támasztottam a fejemet. Keresni kellene majd valami büfét... vinnék majd haza Rei-channak egy kis finomságot, mondjuk terrijakit*.*
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Desmond Phellera
Espada
Espada
Desmond Phellera

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 63
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te48500/65000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (48500/65000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyVas. Okt. 31, 2010 11:14 am

BFF-ek a VIP szekcióban


Az ízlésemnek a hely kicsit túlságosan is… puccos. Igen, talán ez a legmegfelelőbb kifejezés rá. Mondjuk mostani életmódommal igyekszem a szabadság illúziójába ringatni magam. Mások tényleg elhiszik rólam, hogy azt csinálok, amit akarok, holott ez nem így van, de… Amit nem tudnak, az nem fáj nekik. Addig is legalább van némi reményem arra, hogy egy kevés szabadságot megtapasztalhassak. Még ha kötelességeim súlya mázsányi teherként is borul vállamra. Azonban nem vagyok gyenge. Elbírom. S képes vagyok azokban is bízni, akiket jogosan barátaimnak tekintek. Még ha legtöbb esetben mások azok, akiknek támaszra van szükségük bennem. Legalább azzal a tudattal hajthatom álmatlan pihenőre fejem, hogy fordított helyzetben én is számíthatok rájuk. Nem mintha amúgy olyan könnyedén feladnám, hogy hagyjam ideáig fajulni a helyzeteket.
A pincér fejet csóválva botorkál fel hozzánk, ami meg az attitűdjét illeti, azért többet vártam egy efféle helyről. Franc érti a sznob divatmogulokat meg csóri tanárokat… Még hogy klubkártya vagy szemkötő, pfff… A szemeim tudom, hogy úgy tökéletesek, ahogyan vannak, hiszen valljuk be, az összes espada közül én vagyok a legjobb. Nem mintha szeretném ajnározni magam vagy alábecsülném régi fracciónom és Cephi képességeit, csak hát valljuk be, jellemben nem szilárdultak meg eléggé egy ekkora poszthoz. Félő, még a végén megégetik magukat, amint megtapasztalják az espada lét árnyoldalait is, amiből aztán jutott bőven. Nem csak abból áll az életem, hogy úgy kezelnek, mint valami filmsztárt, aki most kapta meg a saját csillagát Hollywoodban. Apropó, Hollywood, egyszer talán el kéne ruccanni oda kikapcsolódás céljából. Mert hát miért is ne? Surprised
- Ja, hát már elég régóta. Buummal Karakurában találkoztam. Ha találkozol egy lidérccel nyalókákkal a hajában, légy szíves kíméld meg. Nagy tervei vannak a kölyöknek, Vasto Lorde szeretne lenni. Amúgy meg nem olyan nagy cucc, mármint az espadaság. Amióta meg itt a kettes a karomon, azóta még cerot sem használhatok Las Nochesben… Nevetséges. – villantom meg csak úgy egészen mellékesen az új tetoválásom, mert hát ja, azt úgy véletlenül elfelejtettem Mayával közölni, hogy én vagyok a Segunda. Végül is, mit számít az? Nem a rangomért barátkozik velem… Ahogyan ez fordítva is így van. Amikor megismertük egymást, még jelentéktelen kis tizenötöcske voltam tojáshéjjal a fenekemen. Mondjuk már akkor is tudtam, hogy egyszer Espada lesz belőlem. Nem fellengzés, egyszerűen tudtam, hogy így lesz, s le is csaptam a legelső alkalomra.
- Ha nem haragszol, a szivárványt meg giccses izéket kihagyom, jobban szeretek arcokat és robotokat rajzolni. Tulajdonképpen most is szabályt sértek, csak egyszerűen nem érdekel. Már túltettem magam a shinigami utálatomon. Ettől még a patkányt ugyanúgy utálom. >.> Két kávé lesz, meg… rendeljünk sushit is, miért is ne. – adom le a kissé flegma pincérnek a rendelést rábökve a legelső fogásra, amit meglátok az étlapon. Holott a hely nem étterem és a sushit is valamelyik szomszédos bárból hozatják, végül is nekünk így is megfelel. Meg ha a pincér tovább flegmáskodik, letörlöm a gúnyos mosolyt a képéről. És még volt pofája azt feltételezni, hogy a hozott árukból fogyasztanánk. Tahó marha. -.-’
- Amúgy gratulálok az osztagodhoz. Igazán összetartónak és valahogy családiasnak tűnik, és úgy láttam, a tisztjeid tényleg tisztelnek, ami szerintem a legfontosabb a főnök-beosztott kapcsolatban. Bevallom, gyakran nagyon nehéz úgy viselkednem, hogy megfeleljek fracciónjaim elvárásainak. Ráadásul Ranil – a 8. espada – azt terjesztette rólam, hogy hárememként tartom őket, csak mert Lalán és Lilyn kívül a többiek mind hímneműek. Na és? Nagy ügy… Rajtad kívül nem szoktam csajokkal barátkozni különben sem. Na jó, esetlen Mitsuval, meg a múltkor még Ranillal is elvoltunk az ivóban. Ritsu ugye nem kérdezősködik sokat rólam? Aranyos lány, csak kissé naiv. Nem akarom összetörni az illúzióit, valószínűleg rossz hatással lenne rá, ha megtudná, ki vagyok valójában. Na és Keisuke? Mondott esetleg valamit? – kezdek bele a rajzolásba, s először is megalkotom a ló vázát. Nincs kedvem túlcsicsázni, meg aztán Rei-channak valami amatőr szintű is elég lesz, de azért az anatómiai pontosságra mégis csak jobb figyelni.
- Persze, hogy erősebb vagyok… Szerintem Aizennek sincs szüksége rá, de hát… tilos kimondanom, de gyakorlatilag diktatúra van. Sajnos nem tehetek mást, mint hogy tűröm, ameddig bírom. Egy fontos, roppant fontos küldetést is többek között az ő hibájából buktunk, és még volt pofája Rám kenni Aizen előtt a dolgot. Nem sokon múlott, hogy kivégeztessen. Nem láttam még dühösnek ezelőtt. Viszont tudod, hogy van ez… Nem bujkálhatok Karakurában, ahogyan a nagyapám tette… Ja, igen, egy privaron a nagyapám, valami vaizarddal kavar épp, de mindegy, nem lényeg. Szóval a fracciónjaim nem hagyhatom magára, hiszen felelősséggel tartozom értük, de szerintem ezzel te is így van. Nem akarom, hogy csalódjanak bennem. Láttam már magára hagyott arrancart, aki egy évszázad múltán se volt képes feldolgozni, hogy espadája sorsára hagyta. – figyelem érzelemmentesen a pillangó halálát. Nem engedhetem, hogy Rina bármit is megtudjon beszélgetésünkből, hiszen Maya, vele egyszerűen túlságosan is nyílt vagyok a többi barátomhoz képest. Meg aztán, mindenkinek kijár egy igazi barát.

Vissza az elejére Go down
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
Chizuki Maya

nő
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te36000/45000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (36000/45000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyKedd Nov. 02, 2010 12:31 am

VIP vendéggé avanzsálódás ~ BFF találkozó



Nem vagyok hozzászokva ehhez a luxushoz, ami itt fogadott minket. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudnám elviselni életem hátralevő napjaiban, de tény, hogy jó ideje nem kaviárra és méregdrága sushira költöm el a pénzem, hanem plüssökre, babákra és mindenre, amit életem megkíván. Nem akarom elkényeztetni, tudok neki nemet mondani, és meg is érti- nem hisztizik, mint a többség. Vagy talán csak én nem vagyok hajlandó beismerni, hogy ugyanolyan, mint az összes hatéves gyerek? Talán csak annyi a különbség, hogy neki úgymond két lelke van... Rinyálhatnak nekem a shinigamik is meg az arrancarok is. maradjanak csendben. fogalmuk sincs, milyen mással osztozni a testeden, aki lényegében te magad vagy- valamilyen téren kifordítva. S hogy azt az első összecsapásunkat soha nem felejtem el, az is olyan biztos, mint hogy itt ülök Slarinnal szemben. Még néha most is suttog a fülembe, mocskos, mégis rosszabb perceimben vonzó szavakat. Igen, határozottan elegem volt belőle, hogy a fajgyűlölet már az eget veri- de azt sem értem, hogy miért idegesítettem magamat fel rajta, hiszen még csak szóba sem jött. Ezért hagyhatom aztán, hogy a figyelmemet elterelje kedves barátnőm a szövegével.
- Oké. Amúgy sem szoktam már öldökölni... bizonyos tekintettel nézve a saját fajom ölném. Elég az, ha parancsra küldök másokat a halálba. Nem vagyok harc őrült, talán ezért is jó hely nekem a 3. osztag.- mondtam félhangosan, és beleittam a kávémba. Tekintetem tagadhatatlanul megakad a karján szereplő tetováláson, s kis híján félrenyelem a kávémat. Kettősség... mindig is ez jellemzett, és ez az utóbbi időben annyira kiütközik rajtam. Talán azért, mert anya lettem? Hihetetlenül büszke vagyok rá, és gratulálok neki a kinevezéséhez, megérdemelte- még egy gyenge poént is elsütök róla, hogy már felettem áll. S ugyanakkor elöntött valami megkönnyebbülésféle- egy espada, aki erősebb nálam. Hangzzak becstelen árulónak, de örültem- ki tudja, mikor parancsol Aizen rá az espadákra azzal, hogy támadjanak ránk? Akkor meg kell védenem a lányomat, és így könnyebb lesz. Odarakom Yuci mellé, őt úgysem tudják legyőzni... S az sem biztos már, hogy erősebb lennék Slarinnál, egyáltalán nem érdekel... ott a tudat, hogy nem emelne kezet Rei-chanra, és én sem emelnék kezet rá. Barát, lényegtelen, hová tartozik, megvédem...
- Köszönöm! Nagyon szeretem az osztagomat és a munkám is... na meg a célom is az volt, hogy családiassá varázsoljam a helyet. Persze harcra készek, ezt meg kell követelni tőlük, de... nem csak a közelgő veszéllyel foglalkoznak, élnek is. Ennek annyira örülök... Nem, nem kérdezősködik sokat rólad. Szó mi szó, kicsit kínos volt a z a kaland, de mégis jól sült el, nem? A nyolcadikat meg csapd le, ha idegesít.- mosolyodtam el a csészém fölött, és kicsit kibambultam az ablakon. Megnézném egyszer Las Nochest belülről. Kívülről már volt alkalmam látni, akkor ismerkedtünk meg Slarinnal- én még hadnagy, ő pedig a 15. arrancar volt... azóta annyi idő eltelt, és az összes sötét gondolatom ellenére kitartott a barátság. Szerintem már nincs semmi, ami széttéphetné, én legalábbis francot hagynám hogy bármi is porrá zúzza.
- Nabe-kun is ugyanilyen rajongással viseltet irántad. jót szoktam szórakozni a dohogásain, annyira rasszista... Rolling Eyes Bár nem lehet elvárni mást se tőle, se tőled. Igazából azt se nagyon értem, hogy hogy tudtál velem megbarátkozni... de nem firtatom, örülök hogy így van. Az meg nem baj, szerintem egy egyszerű rajztól is boldog lesz, és rövid úton az ágya- azaz az ágyunk- fölé lesz kiragasztva. - néztem rá a rajzra mosolyogva, majd bűbájos mosolyt voillantottam a motyogó pincérre, és megkérdeztem Slarint, hogy vajon mit reagálna akkor, ha a popója helyén egy lyukat találna, köszönhetően az én szépségesen zöld ceromnak, vagy egy nevetségesen legyengített Byakurainak hála. Mindenesetre vigyorogva képzeltem el az esetet, majd teljesen elnyúltam az ülőhelyemen. Már csak pár üveg szaké kellene körénk, de mint tudjuk, a jó anyukák azt se tudják, mi az az alkohol. Én "sajnos" tudom, és közelebbi kapcsolatom is volt vele, belsőségesen tanulmányoztam, aztán már külsőlegesen is szemügyre vehettem néhányszor, amikor elvadultam. Ez általában Slarinnal elköltött partynightjaink alatt történt. Régi, szép idők...*.*
- Aizen meg.... már bocsánat, de kapja be tövig. igazán szánalmas, amit leművel mostanában... bár Seiretei helyzete sem jobb. mindenkit be és kienged mindkét oldal, mintha egy hatalmas átjáróházzá fajult volna a világunk. Pápaszem meg a diktatúrájába fog belepusztulni, legalábbis szerintem.- dohogtam egy sort, aztán bekaptam az első falat sushimat. Tény, hogy már ideje volt kis kajához juttatni magamat, mert eléggé éhes voltam... szerintem nem is ettem reggel, csak adtam müzlit Rei-channnak, és már rohantam is el. Annak, hogy nincs velem, csupán annyi az oka, hogy minden bizonnyal az összes boltot megvetette volna velem, és a félretett pénzem is rég odalenne már, nem hogy a fizetésem.

Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Filius Nocturn
Különleges karakter
Különleges karakter
Filius Nocturn

Hozzászólások száma : 31
Registration date : 2011. Oct. 14.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Urahara vegyesbolt tulajdonosa
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te7000/15000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (7000/15000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptySzomb. Okt. 22, 2011 12:01 am

*S csak bámultam a kietlennek vélt tájat, mihelyst az éjjel beköszöntével visszatértem a főhadiszállás már jól ismert falai közé. Nyomorultak, nem tudják, hogy mi fog rájuk várni kilenc nap múlva. A legtöbben mind arra az előkészületre sem firtatják, mint ami szükséges lenne. Noha, akadnak egy-ketten, akik talán túl fogják élni azt a circulus kört, kik majd szépen meglátogatják Karakurát. A város lakói meg, nos, kis szerencsével semmi bajuk sem lesz. Bár vállat rántanék, ha éppen lenne. Voltaképpen ezek a kiéhezett hiénák nem jönnek másért, mint azért a teremért amit, azt hiszem, a legmegfelelőbb kezekre bíztam.
Sűrűn szívom be a cigaretta füstjét, míg tekintetem az üveggömbön keresztül a város bizonyos részeit figyelik meg. Már- már hiányozna, ha nem látnám minden egyes nap az elveszettek sziporkázásait. Vannak köztük ártatlanok, és egyben már rég megdőltek is. A kérdés csupán az, hogy ma éppen melyik fél lesz az, amely önön vágyait óhajtja kielégíteni. Számomra nem cél beállni a tucat sorába, csak egy egyszerű megfigyelő volnék; nem de bár? Csak egy tag, éppen annak a szervezetnek, ami nem hirdet se jót, se rosszat. Bár, ha a szükség úgy kívánja, talán ide is, és oda is beállunk. De míg e szervet a markaim közt tartogatom, addig felesleges volna oly' csatákba bonyolódni, mint a jók, és a rosszak harca. Felesleges hajtépés, és őszintén szólva én szeretem a hajamat. Neutral Így hát hosszas ideig megbújva az alsó szint egy termében, azon kezdek el elmélkedni, hogy vajon érdemes volt-e annak a szórakoztató alaknak oda adni azt az elérhetőséget. Bizonyára bizarr látványt nyújthatott egy állati alakban megérkező személy, aki egy csekélyke üzletet kínált a számára. Halálistenek, nem változnak. Az elmúlt kétszáz év alatt szinte ugyanazt a sémát követik, s amennyit tudok róluk, eléggé egy alávaló banda. Természetesen a szó pejoratív értelmében gondolom mindezt. Habár Urahara Kisuke egy egészen szórakoztató alak, és talán pontosan ezért tűröm meg egyelőre, hogy próbáljon betöri arra a piacra, amit én már régóta uralok.
Ajkaim érdekes ívet vetnek, amint megpillantom az üzlet körül legyeskedő alakot. Nahát, talán még sem lesz eme éjszakám olyan unalmas? Sosem tudhatom, és mivel én egy óvatos alak vagyok, így rögvest el is hagyom a főhadiszállást. Erős feltételezés volna, hogy a fiatalnak látszó uraságot, majd éppen hozzám fogják irányítani, de ki tudja. Uraharát igazából nem is kell ki ismerni olyan, mint az egyszer egy. Hozzám fogja küldeni, ha nem bír vele, mert hát ő is tudja, hogy mekkora szerencséje volt a röpke kis összeruccanásunkkal.
Ezúttal viszont nem rejtem magamat fekete köpeny alá. Egyébként is hogy nézne már ki a vadi új fekete ingemen? Még meg is sérteném a kicsikémet. Szóval egy zakó tökéletesen megteszi, bár a környezetre való tekintettel elég hamar oda fogok érni a bárba. Közben pedig igen csak van időm elgondolkodni azon, hogy vajon mennyire fogja az újdonsült barátom kedvelni a telefonszámnál megadott kis játékot? Néhány kérdés, néhány ismételt hívás, és a végén csak egy helymegadás. Elég kellemetlen lehet, de hát csak nem mutathatom meg magam egy értelmi fogyatékosnak nem? Neutral Egészen lassan veszem a lépéseimet, szinte teljesen ráérősen. Meg vagyok győződve arról, hogy ha egy kicsit leül majd, és kifújja magát érdekesebb lesz a beszélgetés. Ám, ha még egy italra is futja, és lesz oly' rendes, hogy számomra is kitölti, hát akkor azt hiszem hamar meg egyezésre, jutunk. Utálok zajos, és idiótákkal teli környezetben üzletelni, ezért is választottam annak a klubnak a felső szintjét. Azzal már mellesleg elfelejtettem - ki hitte volna - foglalkozni, hogy esetlegesen lehetséges, hogy ügyfelemet nem fogják felengedni. Sebaj, legalább ez is egy jel lesz, hogy kivel mennyire szabad üzletelni. Nyilvánvaló, aki kedveli az ilyen helyeket, az bátrabb is az emberek irányába. Megint felesleges dolgokon kezdtem el filozofálgatni, és már előre érzem, hogy nem fogom megúszni egy kisebb fejfájással. Felesleges ilyen dolgokkal elütnöm az időmet, nincs miért félnem, amiért azon kéne elgondolkodnom, hogy ki is lehet ő valójában. Inkább átadom magamat az élvezeteknek, és egy dacos mosollyal az arcomon érkezek meg a bár felső szintjére. Az első dolog, amivel szembesülnöm kell, hogy se vendégek, de még az általam várt alak sem jelent meg. Hah, minő modortalanság! Így most le fogok maradni a sorozatomról. Neutral Ezért extra felest rendelek a félárnyékba vetett asztalomhoz, s egy rövid mozdulattal szépen meg is húzom. Kissé ravaszul csillannak fel szemeim, mikor eszembe jut, hogy Viclyn barátom talán ennyire már fel is dobná a talpát. Persze én "nem" kívánok semmi ilyesmit, a legjobb harcos nálunk. S hát mire mennék a legmegfelelőbb ereklye vadászok nélkül? Kényelmesen dőlök hátra, és kissé elgondolkodva gyújtok rá. Különös hangokat vélek felfedezni alig néhány másodperc elteltével, mire felnyitom szemeimet. Ekkor szembe találom magam a felső falon lévő tévével, melyben pont a...* - Kicsit hangosabbra, ha szépen megkérem a hölgyet! Surprised *Lám, lám.. mégsem maradok le a sorozatomról.*
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te68000/100000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (68000/100000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptySzomb. Okt. 22, 2011 1:01 am

Kissé elmélázva álldogálok a fürdőszobatükör előtt, jobbom ujjaival a nyakamnál elkezdődő és felsőtestem jobb oldalát teljesen beterítő égési sérülést nyomogatom. A bőr szépen gyógyul ahhoz képest, hogy körülbelül két napja történt az a kis affér a Mennyei Menedékben. Elég kellemetlen alakkal hozott össze a balsors, viszont meg kell mondjam, sérülésem oka némileg önmagamban is keresendő, talán túlságosan is el voltam telve saját erőm nagyságával, s elfeledkeztem róla, miszerint egyelőre még nem vagyok teljesen sérthetetlen. Szerencsére testem regenerációja olyan szintű előnyt biztosít számomra, melynek birtokában ezek a kis „karcolások” a jövő hét elejére már nem is lesznek láthatóak. Találhatóak Rajtam persze nagyobb hegek is, azonban legtöbbjüket edzés közben szedtem össze, amikor nem koncentráltam eléggé a feladatomra. Unott kifejezéssel az arcomon gombolom össze vérvörös selyemingemet, a mai napon üzletelni megyünk. Megígértem Ayumu-sannak, hogy besegítek az bizniszébe, ám ehhez kéne valami alaptőke, amit nem lehet csak úgy a semmiből előkeríteni. Yukezo segítségével annyit sikkaszthatnék, amennyit nem szégyellek, ám akkor elveszne a tárgyalás izgalma. Ily’ módon, miután vállaim köré kanyarítottam zakómat, felmarkolom az asztalon várakozó három ősi tekercset, melyeken remélhetőleg szép summáért fogok tudni túladni. A Fészekből hozam el ezeket, valódi jelentősége egyiknek sincs, régi csaták eposzait tartalmazzák, egyetlen olyan mozzanat sincs benne, amely utalna a Sors Dárdájára. Bár akár utalhatna is, hiszen annak a tárgynak már vége, soha többet nem fog ártani senkinek. Elégedetten hümmögve helyezem lélekölőmet is a hátamra, amit a megszokotthoz híven láthatatlanná teszek egy fényvisszatükröző technikával.
Mindenki tudja Karakurában, illetve a Seireiteiben is, hogyha valami kicsit illegálist akarsz vásárolni vagy éppen eladni, akkor Urahara Kisukét kell felkeresned. Simlis egy fószer, de kétségtelenül ért ahhoz, amit csinál, ráadásul nem egyszer húzott már ki a fekáliából, szóval valamilyen szinten hálával tartozom Neki. Ennek köszönhetően megérkezésemet követően baráti csevej alakul ki kettőnk között, semmi komoly, csak lerójuk a tisztelet által előírt köröket. Rövidesen mégis komolyabbra fordítom a szót és megemlítem portékámat, melyet szeretnék minél jutányosabb áron elpasszolni. Legnagyobb megrökönyödésemre azonban passzolja a lehetőséget, inkább kezembe nyom egy telefonszámot valami régiségkereskedőt emlegetve. Tényleg olyan bolond, hogy feltehetőleg több ezer éves ritkaságokat közemberek kezébe adna? Hitetlenkedve csóválom meg fejem, miközben nadrágom zsebébe rejtem a cetlit. Hirtelen furcsa érzés kap áll, tarkómon rögtön feláll a szőr, ez pedig csak egyvalamit jelenthet: figyelnek. Gyors körbepillantást követően állításom alaptalannak bizonyul, senki nincs a környéken. Nemtörődöm vállrándítás után indulok el egyenesen, emlékeim szerint lennie kell a közelben egy telefonfülkének. Hamarosan már apró után kotorászok a zsebemben, s ezen tevékenységem igencsak sokáig eltart, lévén a nadrág fazonja nem erre lett tervezve. Pár percnyi közelharcnak hála végül mégiscsak kezembe kerül néhány érme, amiket gyorsan be is dobálok a szerkezetbe. Fél kézzel bepötyögöm a számokat, azután pedig várok. Kicsöng. Nos, ami ezután következik, azt életem legidiótább beszélgetései közé tudnám sorolni. Annyi marhaságot kérdeztek, a végén már abban sem voltam biztos, miszerint a zöldkalapos nem-e direkt szívatott meg. Ettől eltekintve a legvégén mégis sikerrel járok, megkapok egy címet, ahol találkozhatok az üzletkötővel.
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club. A cégér elolvasása közben megfogalmazódik bennem a kérdés, mely szerint mi a bánatot keresek Én itt? Első ránézésre a hosszú felsorolás egyetlen tagja igaz Rám, azonban lelki szemeim előtt máris felrémlik a kép, amint belépve egy csapat félszemű szekszi kalózzal találom magam szembe. Még a hideg is kiráz a gondolat miatt, így inkább gyorsan elhessegetem azt. Korábbi elvárásaimmal ellentétben a szórakozóhely igazán kellemes képet mutat, bár feltehetőleg nem a Hozzám hasonlóak adják a hely törzsvendégi bázisát. Lassú lépésekkel caplatok fel a lépcsőn, úticélom a felső szinten található kisebb bárrész. Senki nem áll az utamba, feltehetőleg nem is mernének, nem vagyok hasonlatos semmilyen huligánhoz, akik errefelé randalírozhatnak. Belépve a helyiségbe máris megcsap egy ismeretlen lélekenergia jelenléte, ami ugyan tompán, viszont erőteljesen lüktet az egyik félhomályos asztalnál. Kétségtelenül visszafogja magát, ahogyan szerény személyem is teszi. Gondolhattam volna, hogy Kisuke sosem tart hétköznapi partnereket, azokban nincs semmi lehetőség. Egy torokköszörülés kíséretében foglalok helyet, nem sok kedvem van a formaságokhoz és ráadásképp mindketten jobban járunk, ha inkognitónkat egyelőre fenntartjuk.
- Kérem, halkítsa le kicsit… - szólok oda a pultos lánynak, mit sem sejtve a korábban lejátszódott közjátékról. – Egy üveg szaké lesz, a drágábbik fajtából és töltse tele a barátom poharát is, akármit is fogyasztott az előbb.
Acélkéken izzó íriszekkel dőlök hátra ültömben, mialatt kabátom belső zsebéből egy teljesen fekete cigarettásdobozt veszek elő. A csomagolásból egy ugyancsak sötétszínű szál kerül elő, amely rövid úton ajkaim között állapodik meg. Balom hüvelykujja lilásan felizzik, azután aprócska láng jelenik meg rajta, amivel már könnyedén beizzíthatom a dohányárut. Jó trükknek tűnhet a laikusok szemében, viszont valójában ezzel akartam egyértelművé tenni miféle-kiféle vagyok igazából.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Filius Nocturn
Különleges karakter
Különleges karakter
Filius Nocturn

Hozzászólások száma : 31
Registration date : 2011. Oct. 14.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Urahara vegyesbolt tulajdonosa
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te7000/15000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (7000/15000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyVas. Okt. 23, 2011 1:15 am

*Szinte éreztem, hogy a lehető legjobb helyet választottam ki, amikor szerencsétlen bolondoknak ezt a címet választottam. Most már teljesen biztos, hogy az üzleteimet itt fogom lebonyolítani. Nem kevesebb dolog miatt, mint a sorozatom esti nézései végett. Nem sok ilyen flancos helyen tartanak csak úgy tv-t. Hozzátéve, ami legjobban meglepő, hogy nem valami idióta focimeccs megy, amelyre szét lehet unni a fejed. Itt most kérlek szépen komoly dolgok, mennek. Jozé Armando már megint retardált, és szerencsétlen módon megint kerülgetik egymást Esmeraldaval. Hozzászokhattam volna, ettől függetlenül a szálak még mindig érdekesen alakulnak. Egyszer szívesen megbolygatnám ezeket, de ilyenre maximum az Insignis Reliquia-ban van lehetőségem. Voltaképpen egy élő szappanoperának lehetek tanúja, feltéve, ha a legmegfelelőbb potenciálokat találom be. Egy ekkora szervezetben amúgy is elkerülhetetlen, hogy egyesek ne habarodjanak egymásba. Az élet már csak ilyen, én pedig ezen igazán jókat szoktam derülni, mert miért is ne. Élvezettel dőlök hátra a székemben, s időközben egy cigarettára is futja.
Ám a percek előre haladtával egy fiatalúr végül csak betorpan, melyre egy sejtetős pillantást engedek meg. Tekintetemről valamiféle ravasz csillogás, s egy kis dac íródhat le. Rá pillantva, egy kicsiny pillanat elteltével érzékelem a lélekenergiáját is. Érdekesnek vélem, ezért is húzom csak el kicsit a számat, mihelyst lehalkíttatja a kedvenc sorozatomat.* - Csitt..öt perc Neutral *Szólok rá barátomra. Miféle illetlenség ez, ha kérhetem? Hát szabad az én sorozatomat csak úgy lehalkíttatni? Nem tetszik, egy cseppet sem. Bár elismerően biccentek egyet a sakéra. Való igaz, nem sok mindenkinek jutna eszébe, hogy a tárgyaló felének italt töltsön. Be kell látnunk, ez így teljesen helyén való. Nyilván tetszett neki a telefonszámom. A kis kicsike, pedig nagyon sokáig tartott ám előkészíteni. Ezek a mai fiatalemberek, nem tudják értékelni a humort. Neutral Viclyn öcsémről inkább szót sem ejtek e szinten. Múltkor is minő hisztériát levágott, mikor a szolgáló lányát szerettem volna kölcsön kérni néhány órára. Tekintetem ebben a pár percben természetesen a tévén maradnak, nem vagyok hajlandó a sorozatomat kihagyni egy üzlet miatt. Egyébként is, ha ide jött, akkor bizonyára van elég ideje. Öt perc nem sok, addig is érlelni tudja a gondolatait, én nem siettetek senkit. Nincs az-az idő, amikor siettetnem kéne egy üzlet lebonyolítását. Mindent a maga idejében, s az emberek erre nagyon jó mondásokat tudnak. Sajnos ezeket a halhatatlanok körében nem tudom elsüti, nem értékelnek azok semmit. Előre dőlök a sorozat végeztével, és bele iszok italomba.*
- Grata, barátom! *Emelem poharam egy szép latin üdvözléssel megfűszerezve a dolgokat. Fogalmam sincs, hogy ebből mennyit is ért meg; ezzel viszont már eszembe sem jut foglalkozni. Tisztában vagyok azzal, hogy sokak nem ismerik már ezt a halott nyelvet, mindössze találgatni tudnak, vagy éppen az értelem teljes hiányában nem is érdekli a felet. Beleiszok italomba, s nyújtózok egyet.* - Nocturn. *Végül kezemet nyújtom neki az asztal felett. Valamennyi illem még belém is szorult, és egyébként sincs okom rejtegetni a nevemet. Így hát élek az emberek által felállított normákkal, hogy egy beszélgetésben nem árt, ha tudják, hogyan szólítsanak. Csak remélni tudnom ezúttal, hogy ennyi emberség még a velem szemben ülőben is van. Kellemetlen volna "anonimus" jelzőkkel tele aggatni. Totálisan sértő, bár ki hogyan szereti. Ha másnak úgy jó, hogy névtelen marad, ám legyen. De akkor ne várják el, hogy megjegyezzem a képüket. Neutral Név nélkül teljesen biztos, hogy legközelebb nem fogadom őket. Neutral No, meg ennyire csak nem félnek tőlem, nem? Rolling Eyes * - Örülök, hogy ide találtál. Tudod már egészen féltem, hogy nem fog sikerülni. *Félelemről szó sincs, inkább csak puhatolózok. Eléggé morcosnak tűnt, amikor megjelent. Még a sorozatomat is képes volt lehalkíttatni. Valahogy meg indítani kell a beszélgetést. Kétségtelen, hogy a lélekenergiájából ítélve nem egy suhanc ülhet itt velem szembe, de ettől függetlenül teljesen nyugodt vagyok.* - Na mesélj, miért is kerested fel szerény személyem? Tetszett a technikád, csak nem egy shinigami erőkkel ellátott ügyféllel van dolgom? Rolling Eyes *Játszadozom a gondolattal, hogy akár teljes egészében shinigamival van dolgom. Nem lennék meglepve, ha éppen tévedtem volna. Sosem érdekelt tulajdonképpen, hogy milyen lényekkel is üzletelek. Nem az én dolgom volt eldönteni, hogy jó ez így, vagy sem. Az én szememben csak egy ügyfél, talán jobb is így. Sosem szabad átlépni a bizonyos határokat. Persze szívesen beszélgethetnénk akár arról is, hogy mire képes a másik, abban sincs semmi különös. Megforgatom a kezemen lévő pecsétgyűrűt, valamint a poharammal is szórakozni kezdek. A cigaretta nem éppen elengedő pótcselekvés, s ha ne tán csend kerekedne kettőnk közt, akkor is van mivel oldani a feszültséget. Ámbár van egy olyan sejtésem, hogy erre igazán nem fog, sor kerülni. Kezdve azzal, hogy ha végig nézek rajta, azonnal megcsapnak azok a szikrázó szemek. Egy alattomosat vizslatok felé.* - Ejnye már, elárulod mitől vagy ennyire morcos? Rolling Eyes *Nem hiszem, hogy éppen a hellyel lenne problémája. Van egy olyan érzésem vele kapcsolatban, hogy ő sem tudja értékelni az elérhetőségemet. Milyen kár, pedig tényleg sokat készültem vele. Várjunk csak, csak most jut eszembe, ahogy jobban megnézem magamnak. Csak nem azaz alak, akit a gömbön keresztül néztem? Sejtelmes mosolyra kezdenek ívelni ajkaim. Ki gondolta volna, hogy végül csak igazam lesz a megjelenést illetően? Eloltom a cigimet, és zakómba nyúlok egyetlen egy érméért, hogy azt ujjaim közt forgathassam. Már igazán kíváncsi vagyok, hogy ezúttal milyen ügy miatt kerestek fel...*
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te68000/100000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (68000/100000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyVas. Okt. 23, 2011 3:25 am

Rezzenéstelen vonásokkal veszem tudomásul, amikor csendre int, azonban belsőm haragosan sziszen fel ezen cselekedetére. Mit gondol ez, kivel beszél? Első gondolatom értelemszerűen a televízió megsemmisítése lenne, ám azzal feltehetőleg kihúznám az ittenieknél a gyufát és hamar házon kívülre kerülnék, habár a saját akaratom szerint, nemigen van olyan kidobó ebben a városban, aki elbírna Velem. Mindenesetre lenyelve indulatomat helyezkedem el egy kényelmesebb pozitúrába, miközben megpróbálom az idióta szappanopera hangjait figyelmen kívül hagyni. Pont az érdekel a legjobban, hogy egy zsíros bajszú argentin milyen módon használja ki a szerencsétlen, vak cselédet. Az ég szerelmére, Japánban ez a történet bizonyosan másképp végződne, el tudnék bele képzelni néhány csápos szörnyet, meg óriási robotot. Alig észrevehetően csóválom meg a fejem, túlságosan sok mangát olvasok mostanában, ideje lenne visszaadni őket Shuncnak, amennyiben lesz oly’ kegyes és néhanapján feltűnik a raktárban. Mióta a latinó szeretőjénél él, kisajátítottam minden nála található irodalmi művet, kivéve persze a yaoikat, amiket szívem szerint elégettem volna, de hát nem az Én pénzemből volt, s kedvem sem lenne megtéríteni a keletkezett kárt, szóval ezirányú terveimről gyorsan letettem. A türelem sosem volt erényem, most is csak a megérkező ital miatt tudom némileg türtőztetni magam. A füstölgő cigaretta hamutálba helyezését követően kiöntök egy csészényivel a jó minőségű rizspárlatból, ezen idő alatt az egyelőre ismeretlen férfi is kiéli furcsa perverzióját a sorozatokat illetően. A köszöntésre, mivel mozdulatából következtetve az volt az általa használt szó, egy biccentéssel reagálok, majd lehúzom az italt. Az alkohol kellemesen bizsergeti a torkomat, tényleg nem bóvli.
- Sierashi Yuusuke. – mutatkozom be tömören, elfogadván a nyugati üdvözlési formulát. – A hely megtalálásával egyáltalán nem volt gondom, azt kell mondanom, eléggé jól ismerem a várost. Ellenben felvehetne egy okosabb diszpécsert is, legalább fél órába tellett, mire megkaptam ezt a címet. Ami az erőmet illeti, lehet shinigami vagyok, lehet nem, az általam kínált áru szempontjából ez másodlagos tényező. Nincs miért aggódnia, semmilyen katonai szervet nem fogok a nyakára hozni, elhiheti. Közös ismerősünk nyomán jutottam el Önhöz, úgy hallottam régiségekben utazik… Különleges tárgyakban. Nos, a birtokomban van néhány papirusz, ami lehet felkelti majd a figyelmét.
Monológom végeztével zakóm felettébb méretesnek mondható belső értéktartójából elővarázsolom a Fészekből elhozott iratokat. Direkt megpróbáltam minél régebbieket választani, melyeken talán még a por is értékes lehet némely műgyűjtő számára. A bennük rejtőző írás csupán egy rakat sületlenség, emberi értékrend által felnagyított hőstettek regéi. Az Ősök által írt tekercsekből eszemben sem volt hozni, azon szavak olyan súlyt hordoznak, ami rossz kezekbe kerülve akár végzetes kimenetelt is okozhatnának. Példának okáért főhadiszállásunk, illetve az azt körülvevő mágikus akadályok leírását a lehető legmélyebbre űztem a könyvtár sötétjébe, jobban jár mindenki, ha még szerény személyem sincs teljesen tisztában a hollétét illetően. Másrészről a rendrakás sosem volt erősségem, ennek megfelelően még akkor is elkeveredhetett volna, ha nem szánt szándék vezérel. Óvatos mozdulattal teszem le elé az ereklyéket, aztán ismét felkapom a nikotinrudat és nagyot szippantok belőle. Szótlanul dőlök hátra, amíg portékámat vizsgálgatja, eközben egy elfogadható összegen töröm a fejem, amit még van képem elkérni az értéktelen kacatokért cserébe. Kérdésére szemöldököm kicsit megemelkedik, egyáltalán nem érzem magam morcosnak, ahogy Ő fogalmazott. Való igaz, kissé bosszantott a szervezkedés amatőrsége vagy inkább szívatós jellege, viszont nem gondoltam volna, miszerint ez ennyire kiül az arcomra. Most már késő emiatt bánkódni, feltehetőleg elkönyvel valami begyöpösödött alaknak, aki nem érti még a viccet sem. Lényegében teljesen hidegen hagy, hogy mit gondol Rólam, sosem adtam az ismeretlen emberek véleményére különösebben. Sőt, egyedül családom, illetve közeli barátaim és szövetségeseim meglátása érdekel.
- Kialvatlanság és fájdalom okozta rossz közérzet, semmi különös. – hárítom el egy nemtörődöm intéssel a személyemet megcélzó kérdést. – Sokkalta fontosabb inkább az, hogy mit gondol a szövegekről. Biztosíthatom, mind eredeti, feltehetőleg megvannak akár ezer évesek is. Ilyesmit nem talál mindegyik utcasarkon, de még hírneves múzeumokban sem!
Jó-jó, lehet eltúloztam a fényezést, ám annyit még Én is tudok a kereskedésről, hogy semmilyen körülmények között nem szabad fikázni a saját cuccunkat, különben ki lenne az a marha, aki önként és dalolva venne meg egy kupac szemetet? Na ugye, senki. Ezen gondolatmenet alapján pókerarcomat felvéve várakozom reakciójára, mialatt alig odafigyelve újabb adag szakét löttyintek a csészémbe. Honfitársaimmal ellentétben szerénységem valamivel jobban bírja a piát, ellenben nem szeretnék berúgni, mivel reményeim szerint egészen nagy összegről fog szólni a fáma, valamint kedvem se sok van hozzá. Az öregség jelei már kezdenek kiütközni Rajtam, visszautasítani egy IHB lehetőségét egyáltalán nem vall Rám. Fene a korba! Neutral
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Filius Nocturn
Különleges karakter
Különleges karakter
Filius Nocturn

Hozzászólások száma : 31
Registration date : 2011. Oct. 14.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Urahara vegyesbolt tulajdonosa
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te7000/15000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (7000/15000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyHétf. Nov. 07, 2011 5:01 am

*Nem is értem, hogy tulajdonképpen miért érdekel engem ez az alak. Jelenleg sajnos nem találok benne semmi érdemlegeset, amivel egy kicsit is piszkálhatnám. A haja is úgy áll, ahogyan az meg van tervezve, ez így unalmas lesz. Iszok bele az "üdítőmbe", s igyekszem valahogy kicsit átélni ezt az egész üzletet. Be kell vallanom egyre nehezebb, talán öregednék? >.> Ki van csukva, én még fiatal vagyok és fitt. Aki vénség az Rinaaya, és Viclyn. Illiamet nem tudom, de tippelni sem akarok. Nagyot sóhajtok az előttem ülő nevére. Tiszta Japán, ez nekem most bizarr. Mármint hozzá vagyok szokva Karakurához, ám az a szervezet, amelyben jó magam helyet foglalok, leginkább latin kedvelő társaság. Ámbár akadnak szép számmal egyéb különlegesek is, amik az emberek rétegében maximum a fantasy irodalomban jelenik meg. Magamban mélyen kóstolgatom Yuusuke nevét.*
- Ez esetben..üdvözlöm Yuusuke úr! *Nyújtózok egyet, mintha muszáj lenne. Gondolataim ez alatt valamelyest elkalandoznak távoli világ zugaiba. Olyan képeket kezdenek el velem láttatni, amik akár egy fajta lehetőségként is élhetnének. Ideje lenne valamit kezdeni magammal, kissé unom már a rögös utcákat, és a várakozást. Talán valóban el kéne kezdenem kalandozni, ahogyan az Insignis Reliquia valamennyi tagja teszi? Ugyan, ez nem az én stílusom! Sokkal, egyszerűbb másokkal elhozatni éppen azt, amire szükségem van. Ám, mielőtt túlságosan elgondolkoznék, rágyújtok egy cigarettára, hogy az visszarángasson a ködös jelenbe.* - Ejnye már..pedig sokat dolgoztam ám a diszpécseren. Neutral Ne vedd magadra, csak...csak nem fogok egy fogyatékossal iszogatni. Aki annyira látni akar, annak bizony végig kell pengetnie azokat a kérdéseket. *Forgatom meg egy bárgyú mosoly kíséretében tekintetemet. Való igaz, ezek a formális dolgok puszta elővigyázatosságok. Bár be kell vallanom, van benne némi alattomosság is. Hát na, szeretek néha napján szórakozni egyes emberekkel. A számban füstölgő cigaretta azonban eme beszélgetés közepén nem tűnik túl lefoglalónak. Van ebben a gyerekben valami, ami nyugtalanító. Noha nem a stílusa, az legalább egyenes. Lehetséges, hogy olyan tépázni való lenne? Még jó, hogy nem Viclynt küldtem. >.> Ismerve a mentalitását, az első adandó alkalommal elvette volna az eddigi kedvenc ügyfelemet. Nem, nem..nem azért, egyszerűen csak mert végre egy értelmiség, aki azzal kezdi, hogy ha valamit el akar érni, akkor kicsit behízeleg a piával. Ez tetszik, meg kinek nem tetszene? Ravaszul elmosolyodom a katonai szervezet említésére. Oldalra billentett fejjel vágom be azt a tipikus arckifejezést, ami az érthetetlenségemet (vagy éppen nem) fejezi ki.* - Ó, csak nem a Gotei Juusantairól van szó? *Informáltságomat röpke két másodperc alatt sikerült kikotyognom. Valójában teljesen mellékes dolog ez. Aligha hiszem, hogy itt Karakurával még senki sem találkozott shinigamikkal. Merészen kijelentve a dolgokat, a Gotei cseppet sem fenyegető tény a számomra, vagy számunkra. Oly' titok fedi "dicső" szervezetünk létezését, hogy elég sokan vannak, akik azt tartják jobbnak, hogy létezésünk merüljön csak az árnyak birodalmába. Nem szívesen zargatnak minket, de mi is hasonlóképp viseltetünk. Engem, egy cseppet sem izgat mások háborúi, elvagyok én az ereklyéimmel, na és persze a kihagyhatatlan, csodálatos, egyedi és megfoghatatlan sorozataimmal. * - Régiségek? *Furcsán felhúzom egyik szemöldökömet. Ez az Urahara Kisuke egy gyökér. Mi az, hogy szimpla régiségeket hirdet másoknak? Csodás, most órásnak fognak nézni, ennél jobb már nem is történhetett volna erre a napra. Megforgatom szemeimet, és intek egyet a pincérnőnek, hogy kérek még egy kis bort, mert menten világgá szaladok. Azt hiszem meg kell változtatnom a telefonszám szövegét. Kis betűsen valahol fel kellene tüntetni, hogy: "Nem vagyunk sörösüveg beváltó" vagy "Legkisebb is számít, Tesco..de nem nálunk!". Tűnődök el az imént hallottakon, de azért igyekszem jó képet vágni a dolgokhoz, ami azért valljuk be igen csak nehéz. Biccentek egyet az úrnak, s beleszívok a cigimbe, míg az italomat kiönti a hölgy, és távozik. Alig látható a dolog, de annyit teszek, hogy a pecsétgyűrűmet hozzá érintem a pergamenhez.* - Semmi mágia.. *Suttogom semmit mondóan orrom alá. Ezt követően kihajtom az egyiket és hosszasan kémlelni kezdem. Az ügyfelem számára pedig kissé szerencsétlenség lehet, hogy azért nem csak a mai nyelvekben utazom. Természetesen nem fogok neki állni itt és most olvasgatni arról, hogy miről is szólhat ez az egész.*
- Az eredetiségében nem csalódtam, ám...hmm...ez engem nem érdekel. *Pillantok az úr mögötti TV-re, amiben valami ócska reklám megy az egyik hideg övezeti globális felmelegedésről. Nosza, a világ ekkora bajban volna? Nem zavar, örülnék, ha mediterránná változna ez a Karakura. Az alvilág feltehetően jobban élvezné a melegebb környezetet, én pedig ezzel csak jobban járnék. Államat kezdem el dörzsölgetni; s továbbra is a pergameneket kémlelem, ezzel jelezve a velem szemben ülő számára, hogy még az üzletünk nem igen ért véget.* - Mondja Yuusuke úr, maga szerint, aki önnel szemben ül...az micsoda? shinigami? arrancar? *Méregetem kicsit tekintetemmel. Na ne hogy már ilyen könnyen adjak jó fizetését, jó munkát! Előbb tudnom kell, hogy végül is hányadán áll ez az alak a világot érintő csöppnyi dolgokkal. Eloltom a cigarettámat a válaszától függetlenül, s vissza tekergetve a tekercseket visszanyújtom neki.* - Ennél sokkal jobb üzletet ajánlok...persze cseppet sem veszélytelen; na meg kicsit hideg lesz; ja és nem lesz túl sok élelem; meg lehet, hogy fázni is fog..Rolling Eyes *Vagy tíz percen keresztül kezdem el neki sorolni, hogy mik várhatnak rá, amint érdeklődni kezd az esetleges fennmaradó mentő üzlet iránt. Azért valljuk be, érdekel engem, hogy mennyire komolyan is lenne képet üzletet kötni velem.*
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te68000/100000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (68000/100000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyHétf. Nov. 07, 2011 8:06 am

Némileg értetlenkedve hallgatom mondatait, habár ez egyáltalán nem látszik meg unott vonásaimon. Érdekes módon áll hozzá az üzlethez, még az eladónak kell megverekedni a kegyeiért, semmint hogy örülne az ereklyéknek, amiket beszerezhet. Lényegében nem túl fontos ez, szerény személyem megvárta a diszpécser pofázásának végét és most itt vagyok. Okosabb lett volna Uraharánál hagyni valami kis üzenetet, hogy hol lehet felkeresni, amennyiben régiségek kerülnek eladósorba. Nem tudom igazából hova tenni ezt a fickót, egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy komoly üzletember. Persze szép az öltöny meg minden, viszont azok a bárgyú pofák, amiket bevág beszéd közben, illetve a szappanoperára való bambulás igencsak ront az összképen. Feltehetőleg valami különc milliomos lehet, akinek már agyára ment a sok pénz. A Gotei 13 nevének konkretizálására csak egy bólintással válaszolok, nem lep meg túlzottan, miszerint tudja miről beszélek, hiszen nem is olyan régen még Ő aposztrofált shinigaminak. Azon személyek, kik egy kicsit is kapcsolódnak a szellemvilághoz, általában tisztában vannak az ilyen dolgok, még ha a felépítését nem is ismerhetik, lévén az rejtve van mindenki elől, aki nem tartozik a testületbe. Némán pusztítva cigarettámat figyelem tevékenységét, miközben tanulmányozni kezdi az egyik tekercset. Értetlen pillantását látva úgy tűnik, Kisuke már megint elgyökérkedett valamit. Különösebb megrökönyödés nélkül veszem tudomásul a tényt, mely szerint nem utazik ilyesmiben, mialatt csészémet ismét szájmagasságba emelem. A beszélgetésnek innentől nem sok értelmét látom, ám mivel botor módon már előre megrendeltem a szakét, ezért nem hagyhatom itt csak úgy, annyira azért nem vagyok jó szívű.
- Vizsgáztatni próbál, Nocturn-san? – mosolyodok el halványan, amidőn a rizspálinka felszínén játszó lámpafényt vizsgálgatom. Biztos valami taknyosnak néz… - Véleményem szerint egyik sem a felsorolt két faj közül. Elég időt töltöttem el mindkét csoport közelében, a kisugárzásuk szinte beleégett a tudatomba. Maga más… Be kell valljam, ilyen lélekenergiával még nem találkoztam ez előtt, mindenesettre nem hétköznapi, ennyi bizonyos.
Nem tudom milyen válaszra várt, valójában nem is érdekel miért akarja ennyire beazonosíttatni magát. Igazából az aurája is óvatosságra int, valamiért olyan érzésem van, hogy egyáltalán nem bízhatok ebben az alakban. Monológom végeztével újabb adag italt gurítok le torkomon, ezáltal tökéletesen elűzve a kinti hidegnek még az emlékét is. Ellenben a feltett kérdés arra enged következtetni, hogy az elbukott ajánlat helyett valami egészen mást akar felszínre hozni. Mondanom se kell, csak olyan relikviák találhatóak meg Nálam, valamint a Daitenshinél, amelyeket használhatónak vélünk, így teszem azt a szobám falán lógó Hisou Karite vagy Hitomi-chan kardja, Amano Rakurai. A vagyon sosem érdekelte egyikünket sem, habár kétségtelenül van mit a tejbe aprítani, ha arról lenne szó. Ajánlatát hallva egy elégedetlen grimasz suhan át az arcomon, utálom a telet. Mivel augusztusban születtem közel másfél évszázaddal korábban, ezért kedvenc évszakom a nyár lett, sokkalta jobban szeretem áztatni a golyóimat a tengerben, mintsem hogy a jégcsapokat tördeljem lefelé az orromról. Gondolataimba mélyedve szótlanul veszem vissza papírjaimat, ám ezen idő alatt az ajánlat lehetséges elfogadásáról elmélkedem. Végülis így is, úgyis pénzhez jutnék, azonban nem mindegy az ár, amit ezért cserébe Nekem teljesíteni kell. Alig észrevehetően simítok végig ingem gallérján, ami alatt még felfedezhető a korábbi égési sérülés elhegesedett nyoma. Valójában a kezdeti kényelmetlenségen kívül nem sokat jelent, regenerációmnak hála hamar el fog tűnni, azonban semmi kedvem nincs minden héten halálos sebeket bekapni. Mérlegelnem kell, feltehetőleg olyan módon is alakíthatom majd a dolgok menetét, ami leginkább számomra kedvező, nem üzlettársamnak. Eszemben sincs tisztességes keretek között játszani, hamar kihasználnának, amennyiben jóhiszeműen állnék bármilyen bizniszhez.
- „Jobb üzlet” címszóval indított, azonban csak a negatív tényezőket sorolta fel, ebből adódóan miért érné meg segítenem? - érdeklődöm ártatlan pislogás közepette, de szavaimból a gúny kicsit kiérződik. – Ne aggódjon miattam, nem is gondolná miken mentem keresztül, hogy most itt lehessek. Térjünk inkább rá a megegyezés anyagi részére. Mennyit ér meg Önnek a fagyoskodásom és éhezésem?
Megpróbálom viccesre venni a figurát, azonban remélhetőleg kiérezhető a komolyság a komolytalan szavak köpenyébe bújtatva. Korábban már észrevettem, miszerint a kezdetektől fogva tegez, viszont a Mi kultúránkban ez nagyfokú tiszteletlenségnek számít, amennyiben korábbam nem kapott rá engedélyt. Jómagam persze csak a formalitás fenntartása miatt használom a magázó megszólítást, világszemléletem alapján az igazi tiszteletet ki kell érdemelni, nem jár az úgy csak fűnek-fának. A következő kör kilöttyintése után egy intéssel jelzek a pincérnőnek, miszerint jól esne valami rágcsa, mivel dél óta nemigen ettem, ennek köszönhetően rohadt gyorsan fel fog szívódni az alkohol, valami sóssal meg kell gátolnom ezt! Miután megérkezik a sózott mogyoró, párat rögtön a számba is lökök, míg szabad kezemmel elnyomom az időközben leégett csikket, aminek édeskés illata még mindig asztalunk körül lebeg.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Filius Nocturn
Különleges karakter
Különleges karakter
Filius Nocturn

Hozzászólások száma : 31
Registration date : 2011. Oct. 14.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Urahara vegyesbolt tulajdonosa
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te7000/15000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (7000/15000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptySzomb. Nov. 12, 2011 3:56 am

*Nyugodtan dőlök hátra, mi közben a velem szemben ülő ügyfelem tekintetét méregetem. Kíváncsi vagyok rá a magam stílusával természetesen. Nyilván való tény, hogy Kisuke kissé elvetette a sulykot azzal a feltételezésével, hogy holmi tekercsekért majd ugrani fogok. Ugranék is, amennyiben nem holmi haszontalan nem de mondák előérzetét tartalmazná. Noha ezek sem mindig értéktelenek, de ezúttal semmi kedvem sincs tekercseket fejtegetni. Sokkal jobb ötletem támadt. Egyébként sincs szándékomban kiengedni innen egy ekkora lélekenergiával rendelkező felet csak úgy. Fejemben számtalan információim egyike után kutatok. Talán megegyezhetünk, de mindezek előtt egy kicsit szórakozni óhajtok. vagy talán az időt húzni ilyen haszontalan eszmecserékkel? Ki tudja. Az már biztos, hogy sajátosan szeretném mindezt lebonyolítani, e-képpen csak is eme helyre voksolhattam. Nem kevés pénzt kellett kiadnom mindazért, hogy állandó foglalásom legyen, s egyéni ellátásom. Ám számomra a pénz már olyan elhanyagolható tényező, hogy gyakran feltűnően sokat unatkozok az ilyen hasznavehetetlen bárokban. De legalább TV-t tartalmaz, ez pedig mindent fel dobott. A kedvenc sorozatomat sem kellett elhanyagolnom az anyagi javak ellenében. Oldalra billentem a fejemet, s ajkaimhoz érintem a poharam szélét.*
- Próbálok? Ejnye Yuusuke-san, hiszen mindketten tudjuk, hogy mit akarunk. *Iszom bele a poharamban. Lassan kezd a hangulat eléggé feszült lenni. S hiába nem ez az első korty alkohol a számban, nem érezném, hogy a hangulat oldódna. Nem szeretek így beszélgetni. Valóságosan gyűlölöm az egyének hatalmi harcait, számomra az üzlet az első. Nagyjából ilyen világos észjárások gyanánt sikerült megőriznünk évszázadok óta semlegességünket ebben a világban. Az Insignis Reliquia számára teljesen mindegy, hogy éppen melyik halandóság próbálja át venni az uralmat világunk felett. Ami számít, hogy mindkét fél legyen üzlet képes, és akkor mindenki jól jár. Vagyunk már oly idősek, hogy fel tudjuk mérni, az ilyesfajta ütközetek csak mindkét felet megtépázzák. Ezért sem kedvelem a feszült hangulatot. Ilyenkor mindig olyan filozofikus témák kerülnek előtérbe, amitől fel áll a szőr a hátamon. Gyűlölök elvekről beszélni. Nem kell hazudni, nincsenek is elvek (csak a sok hülye, aki mindezt beveszi).* - Te nem vagy ostoba ember..úgy látom. Rolling Eyes *Jelentem ki jó kedéllyel ajkaim közt. Magamban azért konstatálom, hogy informálatlan viszont igen. Előre dőlve a pohár alátétet megforgatom az asztal peremén.* - Egyik halandóbb faj képviselője sem volnék, sajnálatomra. Néha elmélázok azon, hogy milyen lehet shinigaminak, arrancarnak..esetleg..vaizardnak lenni. *Pillantok fel rá az utóbbi miatt, majd ismételten hátra dőlök, hogy rá gyújthassak. Ezt a vackot ma már ki tudja hányadik alkalommal veszem a számba. Ugyan nem különösebben van rám hatással, de lassan tényleg le kéne szokni róla. Elmosolyodom.* - Hohó, kedvelem a részletekre nyúló figyelmed. *Valójában nem olyan szokatlan az, hogy ha valakinek ennyire részletes a figyelme. Viszont nem számítottam arra, hogy egy eszes "gyerekkel" lesz dolgom ezúttal. Mostanában elég sok hülyével találkozom, akik számtalan módon igyekszik portékáikat szélesíteni általam. Kár csupán az, hogy jó üzlethez jó partner is kell. S mire megyek én néhány értéktelen vacakkal, amikor sokkal többért, jobbat is ajánlhatok. Csak természetes, hogy jön egy ilyen Yuusuke alak, és felkelti a figyelmemet. Elhúzom egyik kezemet a poharam felett, s az magától feltöltődik. Ismét bele iszok poharamba.*
- Ha elhozol nekem valamit az általam megszabott helyről, a megszabott módon; gondoskodom arról Yuusuke-san, hogy értékkel gazdagodj. Te is jól jársz, s én is. A kérdés csupán az, mennyire bírod a hideget? *Emelem poharam, mi alatt a mögötte méterekre lévő nők felé pillantva rájuk kacsintok. Némi kacarászás hallatszik a háttérből. Az is lehet, hogy remek üzlet után remek éjszakám is lesz?* - Kezdetnek annyit mondanék. Egy személyt vihetsz magaddal, valamint jó magam is küldök még egyet. *Adok egy kis támpontot, hátha egyedül fél esetlegesen elmenni egy ilyen helyre. Ugyebár az erő sosem minden. A mögötte lapuló lélek annál sokkal fontosabb. Elmém már azon is kezd kattogni, hogy kit kellene egy Yuusuke- féle mellé küldenem. Lehetőleg olyan személyt keresek kapcsolataim alatt, akivel nem nyírnák ki egymást az első adandó pillanatban.*

Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te68000/100000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (68000/100000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyHétf. Nov. 14, 2011 2:20 am

A feszültség szinte megsűrűsödött kettőnk között, a levegő majdhogynem vághatóvá válik. Amikor ennyire karizmatikus személyek találkoznak egymással, ámbátor önkéntelenül, de mégis megpróbálnak egymás fölé kerekedni, ledominálva a másikat megragadni a beszélgetés és az üzlet irányítását. A külvilág persze ebből nem sok mindent érzékelhet, Nocturn nemtörődöm stílusa, valamint az arcomon tükröződő unalomból a fentebb említett dolgokra nemigen lehet következtetni. Reményeim szerint tisztában van azzal, miszerint szerény személyem nem holmi futár vagy kincsvadász, akit oda küldhet ahova és amikor akar. Valóban, mindketten tisztában vagyunk céljainkkal, Ő jelenleg mindenáron valamiféle fagyos helyre akar elküldeni, míg jómagam egy csinosabb összeg megszerzését szorgalmaznám, amire habár könnyedén szert tehetnék kapcsolataim lévén, azonban jelenleg a kihívás az, amit keresek. Kétélű a bók, amely elhagyja száját, ebből adódóan reagálni nem is fogok rá. Való igaz, a legtöbben lebecsülik intelligenciámat, csak mert sokkalta jobban szeretem az erő szavával meggyőzni ellenlábasaimat. Természetesen Ők mind tévednek, nem hiába voltam a Gotei Juusantai kapitánya egykoron, stratégiai és kombinációs képességeim messze felülmúlják a normál emberekét vagy akár shinigamikét. A megfigyelés pedig az egyik legfontosabb erény, amit csak egy harcos elsajátíthat, viszont amennyiben a részletek megragadása a mindennapi életbe is beszivárog, az sem jelent hátrányt. Először nehéz volt visszaszokni ezen dimenzió rohanó forgatagába, ám lépésről lépésre haladva, közel másfél év alatt teljesen hozzászoktam a különféle modern szerkezetekhez és szokásokhoz. Persze nem itt tervezem leélni az életem, de tájékozottnak lenni sose bűn.
- Vaizard? – kérdezek vissza tetetett csodálkozással. – Úgy hallottam felettébb modortalan népek és egyáltalán nem szeretik, ha valaki a bolondját járatja Velük. Ne vegye sértésnek barátom, ám szerintem halhatatlan faj nem létezik. Minden és mindenki bevégzi egyszer, ez az élet körforgásának rendje. Aki megpróbál ellenállni ennek, az megcsúfolja a természet törvényét, mely nem tűri az arcátlanságot. Voltam már szemtanúja végtelen hatalomról papoló bolondok bukásának, tudom miről beszélek.
Példának okáért az áruló Shagenja is az örök élet forrását keresve végzett tisztátlan rituálékat, nem sokkal utána fűbe is harapott a gyökér. A spirituális világ képviselői között jómagam ugyan igencsak ifjoncnak mondhatom magam másfél évszázados korommal, viszont emberi mértékkel nézve már legalább három generációt túléltem. Ettől függetlenül eszemben sincs feldobni még a pacskert, a Jégkígyó örököseként fontos eszmék megtestesítője és továbbadója lehetek, amennyiben egyszer végre benő a fejem lágya. A régi Kenshin bizonyára büszke lenne elért eredményeimre, habár eszközeimmel vélhetőleg nem értene egyet. Megváltoztam az idők során, korábbi idealista felfogásom némileg megcsappant, ám a jóban még mindig szeretnék hinni. Talán a bukásba visz majd ez az út, ellenben végig kitartottam a meggyőződésem mellett. Semmibe révedő tekintettel rágódon a korábban rendelt sós magvak egyikén, mialatt beszélgetőpartnerem ismét magához veszi a szót. Íriszeim acélkék villanásával adom tudtára, hogy egyáltalán nem ínyemre való a felügyelet, midőn a megállapodás megkötésre kerül, semmilyen módon nem rúgnám fel azt, büszkeségem nem engedné. A társválasztás lehetősége valamilyen szinten egyensúlyozza ezt, azonban teljesen elégedett csak akkor lennék, ha egyes egyedül végezhetném el a feladatot. Semmi kedvem nincs megint belesodorni senkit a daitenshik közül egy értelmetlen csatározásba, hiszen mostanában abból éppen volt elég. Pár pillanatig tépelődök még az útitárs személyén, azután egy vállrándítással későbbi időpontra időzítem a probléma megoldását. Az igazat megvallva nem oszt és nem szoroz semmit jelen pillanatban a döntés, szerencsére olyan szövetségesekkel rendelkezem, akikért bármikor tűzbe tenném a kezem, s ez visszafelé is igaz.
- Majd rétegesen felöltözködöm és akkor nem lesz baj. – szólalok meg komolytalanul, mialatt újra a számhoz emelem italomat. – Mindenesetre csodálom az irányomba mutatott bizalmat… Nem fél attól, hogy véletlenül valami baleset éri a beosztottját a jeges szakadékok között lavírozva? Okosabb lenne egyszerűen Rám bízni az egész küldetés lebonyolítását. Megkapja, amit akar, amennyiben Én is megkapom a saját részem.
A kedélyes szavak mögött nyílt fenyegetés lapul. Évtizedeken keresztül katona voltam, különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül vetnék véget a lábatlankodó entitásnak, amennyiben érdekem ezt kívánná. Feltehetőleg durvának tűnhet ezen kijelentés, viszont inkább a megfigyelő essen bele valami verembe, mintsem szerénységem. Hűvös mosoly kíséretében emelem meg csészémet partnerem irányába, majd gyors mozdulattal lecsapom a benne található szakémennyiséget. Elégedetlen mordulással veszem tudomásul, miszerint palackom már ki is ürült, ennek megfelelően türelmetlen rázogatás kíséretében ösztönzöm mozgásra a pultoslányt. Csak ketten tartózkodunk a felső szinten, szóval szolgáljon ki, pronto!
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Filius Nocturn
Különleges karakter
Különleges karakter
Filius Nocturn

Hozzászólások száma : 31
Registration date : 2011. Oct. 14.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Urahara vegyesbolt tulajdonosa
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te7000/15000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (7000/15000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptySzomb. Nov. 26, 2011 11:12 pm

*A számban érő saké íze enyhíti az üzlet gyanánt felmerült feszültségemet. vagy is nem is igazán feszültség ez, hanem kölcsönös unalom, amit feltehetőleg egymás irányába sugárzunk. Ez van, nem mindenkinek lehet kellemes egy ilyen tárgyalás, csak hát én soha semmit sem adok oly' könnyen. Majd ha Yuusuke barátom gyakrabban benéz hozzám egy- egy megbízásért, akkor majd ő maga is rá jön a dolgok nyitjára. Noha, nem szokásom elvárni másoktól, hogy megszokjanak. Nekem pontosan jó azaz álláspont, mi szerint zavarom a kicsiny lelküket azoknak, akikkel jobb kapcsolatot ápolok. Akivel rossz a kapcsolatom, hát üsse kő, nem én tehetek róla, hogy nem küldte el a legújabb sorozatom DVD lemezét. Szó se róla, annak a Yuusuke gyereknek tehetős a lélekenergia koncentrációja, de tisztán érzem azt is felőle, hogy fiatal még. S hát a mi világunk nem éppen arról szól, hogyan öld meg a legújabb zselés fejű Aizent, de szerintem előbb utóbb ő maga is majd rá jön erre, amennyiben minden úgy akarja, hogy üzletet kössünk. Csak mosolyogni tudok arra, milyen szemináriumot tart a halhatatlan fajokról. De nem leszek modortalan, nem fogom neki elmondani, hogy ti vaizardok, shinigamik és hollowok vajmi keveset láttok abból a világból, ami voltaképpen az orrotok előtt bóbiskol. Inkább előre dőlésemben hangosan felsóhajtok.*
- Aligha nem félre értettél barátom. Nem vagyok ember, bár annak látszom. S nem is haltam meg azért, hogy most itt ülhessek ebben a székben. Szerinted? Magasabb élet eszenciával rendelkezem. Vagy is... szerinted, melyik ember lenne képes ilyen fitten több mint kétszáz évet taposni? Neutral *Húzom el ajkaimat. Kedvelem az embereket, de néha olyan begyöpösödöttek. Még jó, hogy az ipari forradalom idején nem kezdték el ismételten a boszorkányüldözéseket, mert valamelyik bolond annak idején kitalálta, hogy a boszorkányok rosszak. Habár Rinára gondolva, nem csodálom, hogy folytak azok az üldözések. Szegény drágaságom, most is csípős a nyelve, mint a frissen őrölt chilei készítményt. Hátra dőlök, és megint csak cigire kényszerülök. Nem tudom már mi okozza pontosan, de ennek az alaknak a közelében több cigit szívok el, mint egész héten. Van ennek a vaizardnak a bőrében valami, ami megcsap. Tuti valami szektás coven tartja rajta a szemét, vagy sötét aurával rendelkezik. Egy démonnal szembe ülve nem szoktam ilyen gyorsan csak úgy rágyújtogatni. Na mindegy, biztosan csak az időjárás teheti, vagy a parfüm, amit magamra fújtam mielőtt elindultam hazulról. Drága épület, mindig azt várom már, hogy mikor omol össze valamelyik sügér fölött. Mondjuk, ha Wil így halad tovább a kopogásaival, akkor tuti biztos, hogy Viclyn padlója egyszer beszakad. Én nem fogok kőművest játszani, hogy helyre hozzam, majd elintézi azok egymás közt.* - Végtelen hatalom. Csak a hülyék áhítoznak ilyesmire. Sok fejfájást okoz ám az, és nincs mi visszafizesse. *Ásítok egyet, nem zavar egyáltalán, hogy bizonyára ezzel kicsit megferdítettem a rólam kialakult eddigi képet. Általában mindig azt vágják a képembe, hogy hű de nagy hatalomra vágyok. Nem is igaz, én csak Theltast akarom leborítani, aljas rágalom. Neutral Az már megint más kérdés ugyebár, hogy ehhez nagy hatalmat kéne összeállítanom. Visszavezetem figyelmemet a velem szemben ülőre, és visszahívom egy jő minőségű vörös borra. Ez a japán saké cseppet sem erős ital, mintha vizet inna valaki kb. Egy jó bor talán majd előrébb hozza a kívánt hangulatot. Igazán kár, hogy ehhez alkohol kell, pedig azért a maga szarkazmusával még szimpatikus is lehetne. Látszik rajta, az eddigi csaták mellékhatása. Megerősödött lelkileg, testileg egyaránt, de lazítani... mintha egy mínusz kettő a gyök harmadikon Viclynnel ülnék szemben. Ezek a harcosok befeszülnek, mint a csapdára helyezett damil izé, nem értek hozzá.* - Áá nem a hideg lesz a legnagyobb gond, de majd úgy is megoldjátok, nem de bár? Rolling Eyes *Incselkedek vele valamelyest, miután érzem a bor hatását. Na végre, most már fesztelenebbül érezhetem magam. nem szeretek egy olyan egyénnel üzletelni, akinek megcsap a lélekenergiája. Ezt most pedig magamnak köszönhetem egyébként, elfelejtettem hozni neki abból a karperecből, amit mindenkire ráaggatok, mielőtt az üzlet szava szól. Legalább ezek után fel fogjuk egymást ismeri a város minden szegletéből, nehéz volna egymást nem érzékelni ekkora reiatsuval. Mondjuk én tudok módszereket arra, hogy teljesen elzárjam, csak néha nincs kedvem hozzá egyszerűen és kész. Nyugtalanságát egy mosollyal konstatálom.* - Kedves tőled, hogy a társam iránt érdeklődsz. Nem a beosztottam, mi egyenrangú felek vagyunk. *Egyenrangú felek, ja... Mindegy, erről amúgy sem tud senki rajtam kívül. Eloltom a cigimet, és az asztal felett kulcsolom össze ujjaimat.* - Mond csak barátom, beszélsz latinul? Olvasod az ősi térképeket? Tudsz gyógyítani? Van kedved egy hosszú út után még engem is megkeresni? *Árasztom el néhány kérdéssel. Úgy sem fog Illiametől megszabadulni, mert nem fog. Mi az, hogy Illiamet nem vinné el egy ilyen küldetésre, egyébként is?! >.> Ő ez igazi cunci virágszál, nincs olyan ember, aki nem szívesen vinné el egy ilyen küldetésre. (Még szerencse, hogy a drow nem ember, mert akkor hazudtak volna a gondolataim is.)* - Tudod... nem vagyok egy kis régiség kereskedő. Megtudom különböztetni, hogy mi valódi és mi nem. Ahogyan azt is, kit milyen küldetésre küldhetek a puszta haszonért. Nem becsüllek alá, egyébként is utálok alábecsülni bárkit is. Általában a kis mezei patkányok okozzák amúgy a legnagyobb fejfájást. Kieszik a konyha dobozt és éhen hal a család, átvitt értelemben ez mozgatja világunkat is, valamelyest. A lényeg az volna ebben a történetben barátom, hogy aki mellétek szegődik, hasznos lesz számotokra is, és számomra is. Most már csak azt kéne elmondanod, hogy te mit kérsz cserébe? *Kíváncsian pillantok rá, mert még azt egyáltalán nem beszéltük meg, hogy voltaképpen ő most pontosan mit is akar? Elhúzom ujjamat a boros poharam felett, és annak tartalma egy kis tűz gyanánt kicsit megpörkölődik, adva ezzel az italnak egy érdekes aromát. Mondjuk, ha ezt abszintel csináltam volna, sokkal értelmesebb lenne.* - Mellesleg, egy ősmágus vagyok. *Az ők idejével nézve igazat is mondtam, a mi időnket nézve pedig a szám volt akkora, mint a bécsi kapu.*
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te68000/100000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (68000/100000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyVas. Nov. 27, 2011 5:28 am

Ilyen rövid idő alatt egyszerűen képtelen vagyok meghatározni, miszerint Nocturn lazaságát az évek tapasztalata táplálja-e vagy csak simán bolond. Kijelentése nem lep meg túlzottan, lévén hiába emberi a kinézetem, Én sem vagyok az. Jelenleg nincs tudomásom évszázadokig élő esperek létezéséről, ám amennyiben valaki képes lélekenergiát használni, annak igencsak megnyúlhat az élettartama, legalábbis nem lepődnék meg az energia efféle felhasználhatóságán sem. Példának okáért a bountok is úgy tettek szert majdnem örök életre, hogy a lidércekhez hasonlóan lelkeket fogyasztottak. A gondolat hatására régi fájdalom emléke hasít bal karomba, aminek hála kissé önkéntelenül is megrándulok ültömben. Ujjaimat mozgatva próbálom elűzni a kín enyhe hullámát, melynek okozója minden kétséget kizáróan pszichés eredetű, mivel a sérülés már réges régen begyógyult és amúgy sem volt annyira súlyos, hogy annak maradandó nyomát látni, érezni lehessen. Leginkább ahhoz a sebhez hasonlítható, ami most is elcsúfítja felsőtestem. Különös módon frusztráló ez a testi gyengeség, holott lassacskán olyan hatalomra vagyok képes szert tenni, amiről mások csak álmodozni mernek. A férfi álláspontjával nem értek egyet, hiszen minél nagyobb erőt tudsz megmozgósítani, annál könnyebben tudsz segíteni a Nálad gyengébbeken. Természetesen személyemet egyáltalán nem érdekli az úgymond politikai uralom, eszemben sincs alattvalókat toborozni és megdönteni a világot. Túlságosan sok fejfájással járna, valamint a zsarnokokat így is-úgyis megölik egyszer, meghalni pedig valamiért nincs túlzottan sok kedvem. Némileg csalódottan kell levonom a következtetést, mely szerint szavai alapján nem egy harcossal sodort szembe a Sors, csupán egy bürokrata, szerencsevadász, ha úgy tetszik.
- Nem találkoztam még olyan kihívással, ami meghaladta volna a képességeimet. – szólalok meg a szerénység legkisebb jele nélkül, reagálva a problémák megoldását firtató kérdésére. – Nos, igazán jártasnak mondhatom magam a holt nyelveket illetően, bár latinul már csak pár szóra emlékszem, amit hajdani jogi tanulmányaim alatt szedtem magamra. Sosem voltam szanitéc, szóval a gyógyításhoz vajmi keveset értek, általában Engem kell összefoltozni és nem fordítva. A tájékozódással pedig semmi gondom nincs, bárhova eltalálok bármilyen ősi térképpel, mint ahogy az említette is az előbb. Nem kell aggódnia, nem fogok eltűnni a megszerzett tárgyakkal, értelemszerűem fel fogom keresni a jutalmamért cserébe.
Hanghordozásából valamiért kiérzem, miszerint az az egyenlőség nem teljesen felel meg a szó valós jelentésének. Nem is meglepő ez annyira, mivel az egyenlők között is vannak olyanok, akik egyenlőbbek. Példának okáért fel tudnám hozni a saját szervezetem, a Daitenshi hierarchikus felépítését is. Habár a megnevezése testvérigés, s ténylegesen mindenben támogatjuk egymást, ettől függetlenül a vezető mégis jómagam, aki a meghatározóbb irányvonalakat és célkitűzéseket tárja a többiek elé. Ez nem is lehet annyira meglépő, hisz’ nem közös megegyezés alapján döntöttünk úgy, hogy Mi most szövetséget fogunk formálni, hanem szinte egytől egyik mindannyiójukat saját kezűleg szedtem össze. Rengeteg veszélyes kalandon mentünk már keresztül együtt, ezeknek köszönhetően megmutatkozott a tény, mely szerint tökéletesen képesek vagyunk összedolgozni, tudásunk pedig mindig kiegészíti egymást, ha kell. A közös szellemiség, valamint a gyengék védelme az a kapocs, amely összekovácsolta uniónkat. Habár jó emberismerőnek tartom magam, beszélgetőpartneremmel kapcsolatban csak azt tudom zavaró tényezőként megjelölni, hogy túl sokat beszél. Részemről nem szeretem a felesleges szócséplést, mindig törekszem a lehető legrövidebb módon lezárni az ilyen üzleteléseket, mert véleményem szerint, aki túlságosan is elnyújtja mondandóját, az megpróbál eltitkolni valamit vagy a mázas mondatok között rejtett tartalmat elszórni. Többek között ezért nem szeretem a korrupt nemeseket és politikusokat sem, mivel könnyedén ki tudják pofázni magukat bármilyen szorult helyzetből is. Az ostoba embereket megvezetni pedig amúgy se jelent nagy kihívást, a Seireitei ráadásul tele van ilyenekkel. Elégedetlenül csóválom meg a fejem, miközben kiszolgálónk visszatér a megrendelt italokkal. Nem érzem egyelőre az alkohol hatását, de valójában nem is akarok felönteni a garatra. Tiszta elmével kell gondolkodnom, nehogy valami olyasmibe egyezzek bele, amiből rosszul jöhetek ki.
- Ne is becsüljön alá, páran már beleestek ebbe a hibába és Ők már sajnos nincsenek közöttünk! – mondom nevetve, ámbátor egyáltalán nem komolytalan a szituáció. – Ha mindenképp ragaszkodik hozzá, akkor kénytelen vagyok beleegyezni az embere jelenlétébe, viszont egyáltalán nincs ínyemre a helyzet, ezt remélem megérti… Amit kérek, az Ön számára teljesen értéktelen, Nekem pedig nincs szükségem semmilyen csecsebecsére, amit maga gyűjt. Egymillió Soul Societyben használatos ryou az ár a szolgálataimért cserébe.
Rezzenéstelen arccal ejtem ki az összeget, ami így utólag meggondolva kicsit soknak érződik. Ettől függetlenül most már nincs értelme visszakozni, s ha ténylegesen el akarja végeztetni azt a küldetést, akkor bele fog egyezni a dologba. A látszattal ellentétben egyáltalán nem feledkeztem meg Ayumu barátomról, akinek egy csinosabb összeget ígértem az Aka Korusetto-beli részesedésért cserébe. Botor dolognak tűnhet ilyesmiért kockáztatni, azonban tartanom kell a szavam, a becsület ezt diktálja. Se Yukezonak, se Nekem nem fog ártani egy kis edzés és ennek nincs is jobb módja, mint egy éles küldetés, ahol bármikor feldobhatjuk a pacskert. Hitomi-chant ezúttal szeretném pihenni hagyni, elég sok mindenen ment keresztül az elmúlt hetekben, némi kikapcsolódásra lenne inkább szüksége, semmint egy újabb nyaktörő kalandra. Rizspálinkámat kortyolgatva szállnak gondolataim messzire, egy takaros kis osztag területére, ahol puha kezek bizonyosan hatalmas beleéléssel kúrálják a beteg tiszteket. Nagy sóhajtással kell elhessegetnem a víziót, mióta az emlékeim egy részét lezáró pecsét megszűnt létezni, elviselhetetlenül hiányzik a nő, akiért mindent megadnék. Fakó tekintetem hamar ismét csillogva irányul a mágusra, ki végre valahára felfedte hovatartozását. Korábban kiröhögtem volna egy ilyen kijelentésért, ám mára annyi lehetetlen dolgon estem már túl, hogy ilyesmin képtelen vagyok meglepődni. Neki viszont talán tátva marad a szája ajánlatomat hallva.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Filius Nocturn
Különleges karakter
Különleges karakter
Filius Nocturn

Hozzászólások száma : 31
Registration date : 2011. Oct. 14.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Urahara vegyesbolt tulajdonosa
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club Cl0te7000/15000The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club 29y5sib  (7000/15000)

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club _
TémanyitásTárgy: Re: The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club   The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club EmptyKedd Dec. 06, 2011 4:43 am

*Lassan későre jár, s az idő igen csak siettet. Túlságosan sok mindent kellene még e éjszakán elintéznem ahhoz, hogy nap végére kellemes pihenésben részesítsem lélektestemet a főhadiszállás legbelső burkában. Néha tán kifejezetten szórakoztató a világot azokon a falakon belül érzékelni, de néha a mérték sem árt. Nem árt néha arra is oda figyelni, hogy mennyit iszok, még ha a kiváló borok kéjence is volnék. Néha megehetné a fene a mentoráltamat Wilt, hogy rá szoktatott a borozásra. Azóta nem bírok róla lepattanni, s félő, hogy lassan alkoholistát csinál belőlem. Szó se róla, szívesen pusztítom az agy sejteimet, ám egy üzlet kellős közepén ez nem túl bizakodó jellegű. Lassan már alig bírom eldönteni, hogy miképpen viselkedjek a kedves ügyfelemmel, de majd csak lesz valahogy. Nem kételkedek abban, hogy egy sikeres megállapodás lesz ezen beszélgetésem kimenetele, de nem árt oda figyelni a puszta részletekre is. Mondjuk, nem mondom, Viclynt vagy Rinát sokkal szívesebben piszkálnám most az érkező halloweennel, vagy mikulással. >.> Mondatára egy jó kis derült hangulatot kezd el arcmimikám sugározni. Mennyi ellenségem volt nekem is, s van a mai napig bezáróan. Kissé elnosztalgiázok azon, ha arra gondolok, hogy hány oldalról lelhetném ellenfelem, amennyiben kiderülne kilétem. Bizonyára lennének olyanok, akik piciny "szívükre" vennék mindazt, hogy mennyire át ejtettem őket évtizedeken át. De hát a meg nem történt dolgokra megint csak nem érdemes időt pazarolni. Sosem az a taktika vezérelt, hogy nagyban gondolkodtam, és részletekre bontottam célomat. Szarból kell várat építeni, és akkor az egész biztosan stabilan fog megállni a maga kis helyén. Azt már ugyebár nem tudhatom, hogy ezek közül a velem szemben ülő éppen mely réteghez tartozhat, de lélekenergiája mértékéből ítélve, hasznos ügyfél lesz a számomra. Így hát belekortyolok az "üdítőmbe", s biccentek egyet szavára, ezzel megadva számára a feltételezhető tiszteletet. Persze erről szó sincs, csak esztelen vitákba meg oly' felesleges lenne bonyolódni, hiszen azzal csak letérnénk a mi kis tárgyalásunk céljáról. Kellemetlen tényező volna, ha még egy pár órán át el kéne húznunk ezt a beszélgetést.*
- Óó..értem én, értem én..ám bocsásd meg nekem, de régiségkereskedőnek néztél. >.> Még a végén egy értéktelen kacatot hoznál el nekem onnan, ahová éppen küldenélek. Surprised *Kocogtatom meg poharamat, játékosabb felháborodásom közepette. Nosza, tudtam én, hogy zavarni fogom a bioritmusát azzal, ha vele küldöm majd Illiamet, viszont ebből nem engedhetek. Ha nincs a szervezetben Illiame, akkor majd Viclyn végre a szekálásaimra fog koncentrálni, és elvihetem egy kisebb körútra. Egészen unalmas már, hogy még csak kölcsön se akarja adni a szolgálóját. >.> Chh..pedig nekem köszönheti, hogy egyáltalán rendelkezhet ilyesmivel. Hálátlan vén drow, ezért az elkövetkezendő időben elverlek vagy tízszer is savában, hogy lásd, sokkal jobb vagyok a vén kujonnál. Forgatom meg tekintetemet azért mind e közben a fiatal úr által kért összegre. Kicsit meg is billentem a fejemet.*
- Na, ennyi pénzért még az emberemmel is jól kell bánnod. Neutral *Jegyzem meg neki. Nem tudom ezek minek néznek, bank automatának? Legközelebb rajzoltatok Rinával egy "Bank vagyok, fosszál ki!" táblát. Bizonyára sorban fognak előttem állni, pénzért kuncsorogni. Egye fene, kifújom a levegőt és számolgatni kezdek, természetesen csupán dacból. A pénz egyáltalán nem jelent gondot, ami azt illeti, csupán jó érzés ilyen emberi ostobaságokkal foglalkozni. Belegondolni is rossz, hogy egyébként a főhadiszállásunk fenntartása egy hónapra, megegyezne a város ellátásával. Sok kéjenc, és luxus függő lakja a "kicsiny" bázist, még mindig csodálkozok, hogy nem omlott még össze.* - Legyen. *Ekkor zsebembe kezdek el kotorászni, hogy egy anonim (azaz jelképpel el nem látott, ebben az esetben) érmét gurítsak oda neki az asztal felett.* - Holnap, sötétedés után a kilencedik kerületi folyópartnál találkozunk. Hozd magaddal a társadat, és persze öltözz fel. *Végére oda bököm kedélyesen hangzó szavaim, s majd egy hatalmasat nyújtózkodok. Akkorát, hogy mire minden izomzatom kellemesen elnyúlik, addigra alakom egy vándor sólyom képére vált, s a nyitva levő ablakon távozom. Na ne hogy ár én fizessem a fogyasztásunkat, ennyi fáradozásom után teljes jóindulatommal rá hagyom a cehhünk költségvetését. Egyébként is nem sokára rengeteg pénz üti a markát, amennyiben sikerrel jár, ideje szoknia, hogy szeretek fizetés nélkül távozni ilyen helyeken.*
Vissza az elejére Go down
 

The Half-Eyed Sexy Pirate's Eyepatch Club

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town ::   :: Belváros-