-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptyPént. Jan. 15, 2010 9:21 pm

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Tengokushuu
Rejtett falu, mely nem messze Karakurától fekszik. A település egy hegyek által körülvett völgyben helyezkedik el, jóval az örök hó határa felett. Egy régen elfeledett klán zarándokolt ide, hogy háborítatlanul imádhassák isteneiket. A távolban egy hatalmas csúcs körvonalai látszódnak, ami valójában egy ősrégi templom. A helybéliek csak Shikyotouként, azaz Haláltoronyként emlegetik. Véres szertartások és borzalmas kínok színhelye. Ám az idő múltával egyre több vándor is letelepedett itt, s mára a lakosság majd száz főt számlál. Nem tartják a kapcsolatot a külvilággal, mindent maguknak termelnek meg. Istentiszteleteik pedig már csak a vének emlékeiben élnek, mint rossz emlékek.
Az idegeneket gyanakvással és megvetéssel fogadják!
Vissza az elejére Go down
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
Watanabe Yuusuke

Férfi
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Cl0te34000/45000-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- 29y5sib  (34000/45000)

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptyHétf. Jan. 18, 2010 5:55 am

Lassan véget ért a tanácsteremben a gyűlés, és minden szükséges információra szert tettünk. Egy dolog volt még, mégpedig az, hogy hova megyünk először keresni a Dárda darabjait. Igazából nekem mindegy volt. Én azon az állásponton voltam, hogy akárhol is kezdjük a kutatást, épp olyan veszélynek leszünk kitéve, mintha máshol kezdtük volna. Bárhol, bármelyik helyes halálos veszedelem várhat ránk, de ezzel tisztában voltunk. Képzett, hatalmas erővel bíró harcosok voltunk mind, ezzel számolnunk kellett, és mindenkinek magában kellett rá felkészülnie mentálisan, hogy bármikor feldobhatja a bakancsot. Ám én még fiatal voltam, és az elkövetkező pár száz évben is nem is állt szándékomban meghalni mégegyszer, szóval elvetettem ezt a gondolatot. Míg ezeket a dolgokon járattam az eszem, fel sem tűnt, hogy Yuu-chan kiviharzott egy shunpoval a teremből, majd néhány perc után vissza is tért, egy levéllel és egy medállal a kezében, amiket elhelyezett az asztalon. Még mindig le tudott néha nyűgözni a srác gyorsasága, ereje. Jól tudtam, hogy jóval erősebb nálam, ezt bizonyította párszor, de engem sem kellett félteni, én is sokat fejlődtem, erősödtem az utóbbi időben. Figyelmesen hallgattam végig mondandóját, minden egyes szót jól belevéstem a fejembe, hisz a világ sorsa függött küldetésünk sikerétől, nem lehetett félvállról venni. Kicsit meglepett, hogy csak ketten megyünk Dai-al a küldetésre, de nem tettem szóvá. Éreztem a srácban, hogy jóval erősebb mint Yuu-chan, és jóval több rejlik benne, mint amennyit mutat, szóval megtiszteltetés lesz vele egy küldetésben részt venni, és nem utolsó sorban tovább tudok én is erősödni, hiszen van még hova. Mély meghajlással köszöntünk el egymástól, és elindultunk kifele a teremből. Még egyszer végignéztem a falakon mozdulatlanul ülő roppant vízköpőkön, akik büszkén tartották a fáklyákat a magasban, és védték immáron több száz, vagy ezer éve a Daitenshi búvóhelyét. Vajon az a bizonyos Kígyókirálynő is egy misztikus lény, ami hatalmas erővel bír, és tud nekünk segíteni? Ki fog derülni, és remélem, hogy viszonylag bökkenők nélkül el tudunk jutni hozzá, majd épségben gond nélkül vissza is tudunk jönni onnan. Néhány percnyi séta után kiértünk az épületből, és áthaladtunk a védőpajzsként szolgáló mágikus függönyön. Itt megálltam egy pillanatra, majd Dai felé fordultam.
- Nekem vissza kell sietnem SSbe. Nem lenne szerencsés, ha egyből ma indulnánk el a küldetésre. El kell intéznem, hogy SENKI se fogjon gyanút, és észrevétlenül el tudjak jönni a Seireiteiből, azért kell egy kis idő. Találkozzunk 2 nap múlva Karakurában a pláza mögötti üres kis zugutcában pontban este 10kor. Akkor már senki sem lesz ott, senki sem mer odamenni, túl veszélyes hely éjjel. - vázoltam röviden a helyzetet a srácnak. Reméltem, hogy megérti, hisz nagyon óvatosnak kell lennem, hogy le ne bukjak. El kell rendezni, hogy se Mitsuko, se Vera, se a többi tisztem ne fogjon gyanút, és lehetőleg legyen mindenki távol a senkai kaputól arra az időre. Ehhez pedig nekem kellett beosztanom az emberimet, és úgy, hogy ne legyen feltűnő. Befejeztem a mondandómat, majd magamra terítettem reaitsueltakaró köpenyem, és indulni készültem.
- Akkor 2 nap múlva, a megbeszélt helyen. - köszöntem el barátságosan a vaizardtól, majd egy shunpoval elindultam Karakura fele, hogy egy biztonságos, a főhadiszállástól távol eső helyen nyithassak egy átjárót. Nagyjából fél óra után vissza is értem a Seireiteibe, ahol csend honolt. Valahol a szívemben éreztem, hogy hazajöttem, és kissé keserű íz támadt a számban annak gondolatára, hogy épp elárultam a hazám, és kedvesemnek is hazudnom kellett. Hamar lenyugtatom magam azzal, hogy a nagyobb jó érdekében teszem, és ez egy szükséges áldozat a sikerhez. Aznap már nem csináltam semmit, csak elrejtettem a köpenyem a jól ismert fa törzsébe, ahol senki sem talál rá, visszavettem a haorim, és visszamentem a 10. osztaghoz, hogy bebújhassak szerelmem mellé az ágyba.
A másnap ugyanúgy telt, mint máskor, ugyanúgy keltem fel kedvesem mellett és köszöntöttem egy reggeli csókkal, mint eddig, és ugyanúgy bejártam a kapitányiba dolgozni, mint eddig, max annyiban különbözött kicsit, hogy tovább maradtam benn este, mivel el kellett intéznem Seireitei biztonságos elhagyását, továbbá intéztem egy kamuküldetést, amire papíron egyedül mentem, szóval az alibi is biztosítva volt. Ezek után a másnapi őrködési beosztásokat átadtam Verának, és közöltem vele, hogy küldetésem lesz másnap, és nem leszek a 10, osztag területén. Kedvesemnek is elmondtam ,hogy házon kívül leszek 1-2 napig, igaz nagyon nehezemre esett, hogy a szemébe hazudjak. Mégis muszáj volt ezt tennem, és azzal áltattam magam, hogy az Ő érdekében is teszem. Eljött a második nap, ami eseménytelenül telt, az irodámban ültem, és készültem az esti "kalandra". Reggel pedig hosszú búcsúcsókkal köszöntem el kedvesemtől, és megígértem neki, hogy sértetlenül, egy darabban fogok visszatérni. Mikor eljött az idő, 1 órával este 10 előtt elindultam az osztag területéről. A Seireitei gyors "elhagyása" után odasiettem a megbeszélt helyre, ahol már várt rám Dai. köszöntem neki, majd elindultunk sietős léptekkel Karakura széle felé, hisz a küldetést a városon kívül, egy rejtett kis hegyi faluban kellett véghezvinnünk.
- Megtiszteltetés lesz veled részt venni egy küldetésen. Sokat tanulhatok tőled, és ezzel fejlődhetek, erősödhetek. - mondtam a srácnak, míg haladtunk a város határában fekvő hegy felé. Csendes, nyugodt volt az aznapi este. A hold már kibukkant a felhők közül, és büszkén világította be utunkat. A gyenge szél bele-belekapott hajamba, ahogy haladtunk egyre feljebb a hegyen. Nagyjából éjfél lehetett, mikor odaértünk a falut körülvevő masszív kőfalhoz. Itt megálltam, és társam felé fordultam.
- Óvatosnak kéne lennünk. Nem tudhatjuk, hogy milyen fogadtatásban részesülünk majd, jobb lenne, ha észre sem vennének minket, ameddig csak lehetséges. - mondtam halkan Dainak, majd a környező területet kémeltem, hogy nincs e valaki a közelben.
Vissza az elejére Go down
Daisetsu Hattori
Vaizard
Vaizard
Daisetsu Hattori

Férfi
Hozzászólások száma : 135
Tartózkodási hely : Debrecen
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás:
Lélekenergia:
-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Cl0te41000/55000-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- 29y5sib  (41000/55000)

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptyKedd Jan. 19, 2010 5:50 am

Kezeimet összekulcsolva könyökölök az asztalra, miközben továbbra is a Daitenshi vezetőjére figyelek. Ez a találkozó sokkal eredményesebb volt, mint azt eleinte sejtettem. Hiszen sikerült kideríteni, hogy mely’ világokban őrzik a dárda darabjait, és még a tagokat is sikerült kis mértékben megismernem. Ajkaimon egy elégedett mosoly körvonalazódik, de ez továbbra sem látszik összefont kezeimtől. Érezhető volt, hogy a gyűlés hamarosan véget ér, ám Yuu hirtelen egy shunpoval eltűnt. Ekkor már biztos voltam benne, hogy még a vaizard még szolgál valami meglepetéssel, amire nem is számítottunk. Feltételezésem nem volt alaptalan, hisz’ mikor visszaért a gyűlésterembe a kezében egy lepecsételt levél volt és vékony aranyláncon függő medál, melyet kígyószerű minták díszítettek. Az asztal közepére helyezte őket, majd lezárta a ülést. Ezt hallva már éppen felálltam volna, ám Yuunak még volt mondanivalója a 10. osztag kapitányának és nekem. Tudtam, hogy nem habozhatunk, de azért nem gondoltam volna, hogy máris kezdetét veszi az akció. Az egész testem beleremegett a gondolatba, hogy annyi idő után végre ismét használhatom az erőmet. Mindig is a nyugodt, békés életre vágytam azzal, akit szeretek, de ennyi idő elteltével ismét megjelent az a különleges érzés, melyet talán shinigamiként éreztem utoljára. Miután az ex-shinigami elmondta a küldetés részleteit, ténylegesen hazaindulhattunk. Látva, hogy Suke nem veszi magához a tárgyakat, melyekre szükségünk lesz a Kígyókirálynővel való találkozáskor, én tettem el azokat. Ezután kiindultunk az épületből. Útközben a balom elidőzött néhány ősrégi oszlopon, ami révén megállapíthattam, hogy a régiek sokkal hatalmasabb dolgokat voltak képesek létrehozni, mint manapság mi. Hiába a nagy erő, ha nincsenek meg azok a már rég feledésbe merült mágiák, amikkel létre lehet hozni, és életre lehet kelteni dolgokat. Még a Daitenshi tagjai együttes ereje is kevés lenne megmozgatni hatalmas tömegeket, a régiek pedig képesek voltak olyan kidoukat használni, melyek még a haláluk után is aktívak maradtak. Elmémbe egy újabb kérdés villant be, ezúttal a Kígyókirálynő kezdett el érdekelni. Kíváncsi voltam, hogy ki is lehet az a rejtélyes személy, aki tud a Sors Dárdájáról és Yuu szavaiból ítélve még a Jégkígyót is ismeri. Rövid séta után végre kiértünk az épületből, s áthaladtunk a védőpajzsként funkcionáló kidou-függönyön. Itt volt az ideje, hogy megbeszéljük Sukeval a részleteket. A kapitány is jól tudta ezt, ezért megállt, és szembefordult velem.
- Rendben. Szerintem a te erőddel nem lesz különösebben gondod az észrevétlen távozásoddal…
Mosolyodtam el. Tudtam, hogy Suke sem véletlenül került be a szervezetbe, ezért bíztam benne, viszont a régi tapasztalataim alapján úgy tudom, hogy a tizenkettedik osztag figyeli a kaput. Ezáltal valamit kezdenie kell majd a kapitánnyal, hiszen nem lenne szerencsés, ha az jelentené az esetet a Gotei 13 főkapitányának. De biztos vagyok benne, hogy Suke sikerrel fog járni.
- Két nap múlva, addig is Helló!
Ismételtem meg mondatát, majd amint shunpora kapcsolt, még barátságosan intettem egyet. Ezt követően halkan sóhajtottam egyet, majd hazaindultam. Útközben továbbra is a közelmúlt eseményein töprengtem, úgy éreztem még túl sok darab hiányzik a kirakósból ahhoz, hogy bármit is biztosra tudjunk. Gondterhelt sóhajt szakad fel mellkasomból, miközben a zsebemből előkotortam a kulcsomat. Lassú mozdulattal kinyitottam a kaput, majd a bejárati ajtóhoz érve ismét elfordítottam egyik kulcsomat a zárban. Úgy tűnt még senki sincs itthon, ezért elővéve a kedvenc boromból egy palackkal, kiültem a teraszra, és hátradőlve a széken élveztem a naplementét. Most túlságosan is sok dolog miatt kellett aggódnom. Az oly’ szeretett kiegyensúlyozott életemnek vége, mindennapjaimat felváltja egy harcokban gazdag lét. Biztosan keveset lehetek itthon a szerelmemmel, s leginkább emiatt görcsölök. Ki fog mellette lenni? Tudom, ő is erős, de jobb szeretem, ha vigyázhatok rá. Ha bármi is történne vele a távollétem alatt, akkor biztosan örökké eldobnám vaizard létemet, talán még az életemnek is véget vetnék. Önző vagyok. Mindenki a „nagyobb jó”-val nyugtatja magát, viszont én nem vagyok olyan erős, mint Yuu vagy Suke. Én képtelen vagyok elhagyni a szerelmemet, még ha a Világ sorsa is múlik rajta. Hamarosan a nap is eltűnt az égről, ezért a palack dugóját visszanyomtam az üvegbe, majd beindultam a házba. Lezuhanyoztam, majd összedobtam valami vacsorát Zekkának és nekem. Kis idő elteltével meghallottam kedvesem csengő hangját, ami ismét erővel töltötte meg a szívemet. Megvacsoráztunk, majd lefeküdtünk aludni. A másnapom ugyan olyan nyugodt volt, mint általában. Reggel dolgozni mentem, majd délután hullafáradtan vergődtem haza, ahol már várt rám a szerelmem. Egész este azon gondolkoztam, hogy szóljak-e neki, vagy sem, hiszen bárhogy is teszek, ugyan úgy aggódni fog. Végül elmondtam neki. Szemeiben láttam, hogy szavaim vegyes érzelmeket keltenek benne, hisz’ nagyon aggódik, de látja rajtam az izgatottságot, és talán csak ezért enged el. Reggel korán keltem, és rögtön az egyik emeleti szobába mentem, hogy előkészítsek minden fontos kelléket az indulásra. Kardomat rendbe szedtem, majd egy éjfekete köpenyt készítettem elő, hiszen még sem jelenhetek meg a Kígyókirálynő előtt valami emberi öltözékben. Viszont semmi kedvem sem volt kimonot felvenni, mióta elhagytam Soul Society-t, próbálom magamat távol tartani eme ruhadarabtól. Meglepően gyorsan eljött az este és én készen álltam a küldetésre. Egy utolsó csókot lehelve kedvesem ajkaira, shunpora kapcsolva hagytam el a házat. Hamarosan megérkeztem a pláza mögötti utcába, amiről Suke beszélt, ám ő még nem volt itt. Viszont néhány perc után is beért, s egy barátságos mosoly kíséretében intettem neki.
- Szerintem ez kapcsolat kölcsönösen eredményes lesz. Megtiszteltetés, hogy a Gotei 13 egyik legerősebb shinigami kapitánya mellett küzdhetek.
Biccentettem, miközben elindultunk a völgy felé. A shunpo segítségével villámgyorsan haladtunk. A Nap eltűnt, és a Hold bukkant elő, aminek ezüstös fénye éppen annyira volt erős, hogy lássuk merre megyünk. Nem sokára megérkeztünk a falut körülölelő kőfalhoz, ahol Suke megállt, és szembefordult velem. Miután elmondta javaslatát, eszembe jutott, hogy Yuu levele és az amulett, ami biztosítja a felhőtlen utunkat, itt van nálam. Megnyugtató volt tudni, hogy bármi is történjen, ez az irat és a nyakék kihúz a bajból, ám még így is osztottam Suke nézeteit. Nem lehet tudni, hogy vannak-e a lakók között kémek, akik Aizennek dolgoznak, ezért jobb lenne csak a Kígyókirálynőnek megmutatni magunkat.
- Szerintem is. Lehetséges, hogy Aizen talpnyalói közül is van itt egy-kettő, ezért jobb lenne, ha csak a Királynőnek mondanánk el, hogy kik is vagyunk.
Válaszoltam végül a 10. osztag kapitányának, miközben tájat kezdtem el kémlelni.
Vissza az elejére Go down
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptyKedd Jan. 19, 2010 7:18 am

Az éjszaka csendes volt látszólag semmi nem mozdult. Ám a falakon belül már tudtak érkezésükről. Köpcös férfi siet át a kihalt utcán, az egyik díszesebb faviskó felé. tar koponyáján megcsillan a holdsugár, ahogy feszülten körbekémlel. Arcáról a szorongás kifejezése olvasható le. Díszes selyemkimonója fölött vastag, látszólag birkabőrből készült mellényt visel. Szapora léptekkel érkezik meg az épülethez, majd türelmetlenül bekopog. Hamarosan résnyire nyílik az ajtó, s egy fátyolt viselő nő hajol ki rajta.
- Szólj az Úrnőnek! - adja ki a férfi a parancsot, remegő hangon. - Idegenek érkeztek!

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Shugenja

Türelmesen várakoztok a hatalmas kőfal előtt, melyen könnyűszerrel átjuthattatok volna, ám jobb a békesség. Az észrevétlenségetekre tett kísérlet csúfos kudarcot vallott. Jobbotok felől fémes csikorgás hallatszik. ahogy a masszív vasajtó szárnyai kitárolnak. Hirtelen tucatnyi ember jelenik meg a várfalon, régimódi íjakkal és nyilakkal felszerelkezve. Fogalmuk sincs róla, milyen ellenfelekkel állnak szemben. A kapun egy számotokra eddig ismeretlen ember lép ki, idegesen babrálva rövid re nyírt körszakállát. Ha jól figyeltek, akkor észrevehetitek, hogy erőteljesebb lélekenergia lengi körül, mint a többi falusit. Rendelkezhet valamiféle különleges képességgel, ez nem kizárt. Megszólal, hangja mézesmázos és behízelgő. Rögtön lerí Róla, miszerint nagy talpnyaló. Fontoskodva megköszörüli torkát, majd fennhangon beszélni kezd.

- Üdvözlünk Titeket vándorok! Sikerült megtalálnotok a Tengoku shuuyout. - képén gúnyos mosoly jelenik meg, amint végigmér kettőtöket. - Mondjátok csak... Ártó szándékkal vagy békével jöttetek-e?

Jól észrevehető mozdulatot tesz a kezével, ennek köszönhetően a falon várakozó őrök felhúzzák íjaikat. Egyértelműen válaszotoktól függ, hogy megtámadnak-e benneteket. Természetesen erőben egyikük sem érheti utol valótokat, azonban ha vérfürdőt rendeztek, akkor kevesebb esélyetek van találkozni a Kígyókirálynővel, bárki vagy bármi legyen is az. Itt az ideje diplomatikus oldalatok kibontakozásának. Nem fedhetitek fel valós célotokat, viszont valamit gyorsan ki kell találnotok a bejutás érdekében.


A hozzászólást Kuchiki Byakuya összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 23, 2010 8:58 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
Watanabe Yuusuke

Férfi
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Cl0te34000/45000-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- 29y5sib  (34000/45000)

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptySzer. Jan. 20, 2010 4:59 am

Megérkeztünk a hegyi falut körülvevő falhoz, és megálltunk. Túl nagy volt a csend, túl gyanús volt. Vagy mindenki aludt, vagy tudták, hogy itt vagyunk, és csapdára készülnek. Az utóbbi volt inkább a reálisabb, bár nem tudhattuk, óvatosnak kellett lennünk. Csendben biccentek Dainak, ezzel is tudtára adom, hogy igaza lehet. Lehet, hogy Azen emberei már előttünk ideértek, és meggyőzték a falu lakóit arról, hogy mi vagyunk az ellenségek és nem ők, vagy kezdettől fogva már Aizenékkel voltak. Ám lehet, hogy nem, és épp ezért kellett mielőtt bejutnunk. Nálunk volt az üzenet, amit Yuu-chan küldött ennek a Kígyókirálynőnek, szóval gond nem lehet, legfeljebb majd magyarázkodunk egy sort. Könnyedén átjuthattunk volna erőnk jóvoltából a falon, ám "vendégek" voltunk itt most, és nem szokás kopogás nélkül bemenni valahova. Szövetségesekkel így is híján álltunk, nem kellett még itt is egy kis csetepaté, nem használt volna senkinek, meg biztos Yuu-chan se dicsért volna meg minket. Lassan indulni kellett volna valamerre, ha még aznap be szerettük volna fejezni a dolgot, ezért éppen szóltam volna társamnak, hogy menjünk valamerre, mikor jobb oldalról hirtelen csikorgást lehetett hallani, ami gyanúsan emlékeztetett arra, mikor egy nehéz tárgy elmozdul a helyéről, mondjuk egy város, jelen helyzetben falu kapu.
- Ennyit arról, hogy észrevétlenek maradunk. - morogtam magunknak, de inkább magamnak. Gondolhattuk volna, ha egy ilyen küldetésen veszünk részt, annyira képzett ellenfelek lesznek már, hogy észrevegyenek minket, nem mintha félteni kellene engem és Dait. Körülnéztem a környéken, a falakon már mindenhol íjakkal felszerelt emberek álltak, és ránk szegezték fegyvereiket. Bolondok, könnyűszerrel ártalmatlaníthatnánk őket ha akarnánk, csak ezt most nem tehettük meg. Kezem levettem Aokiról, hogy ne tűnjek ellenségesnek, elvégre nem ezért voltunk itt.
Tekintetem a vaskapun kilépő kopasz, körszakállas férfire függesztem, próbálok olyan arcot vágni, mint aki tök barátságos szándékkal jött, mert mondjuk ez is volt az igazság, de nem ártott kimutatni rendesen a szándékainkat. Látszott rajta, hogy ideges, és nem tudja eldönteni, hogy kik vagyunk, és mit akarunk. Nem kellett nagy reiatsuérzékelőnek lenni ahhoz, hogy érezzük, erősebb ez a fickó, mint a többiek. Nekik talán semmi erejük nincs az íjakon kívül, ám ezzel a férfivel más volt a helyzet. Nem ártott óvatosnak lenni, nem tudhattuk, hogy mivel állunk szemben. Enyhén felvonom szemöldököm, mikor megszólalt. Messze lerítt róla, hogy elég nagy nyalógéppel van dolgunk. Nem szerettem az ilyen embereket, túl ingatag volt a lojalitásuk. Egyik pillanatban még téged szolgálnak, aztán meg hátba szúrnak, mert nekik azt kívánja az érdekük.
- Üdvözlet! Én Watanabe Yuusuke vagyok , Ő itt pedig a társam Daisetsu Hattori. Békével jöttünk, és csak átutaznánk a falutokon, és innánk, meg ennénk valami meleget. Nem zavarkolódnánk sokat, csupán egy éjszakát maradnánk. - mutattam be magunkat könnyed hangnemben, és közben kamuztam egy hatalmasat. Csak annyit kellett tudnia a férfinek, amennyit muszáj volt, semmivel sem többet. Nem kellett a keménykedés, most a diplomácia volt előtérben. Reméltem hogy Dainál volt az üzenet meg a medál, mert én nem vettem el. Meghagytam neki, ha már Ő volt az erősebb és a tapasztaltabb, hordja magánál az üzenetet.
Kérdőn ránéztem társamra, hogy akar e valamit mondani, majd visszafordultam a férfi felé, hogy most mi lesz.
- Nos, akkor beléphetünk a falutokba? Biztosíthatlak hogy békés szándékkal jöttünk, csak egy éjszakát maradnánk. - tettem fel a kérdést barátságosabb hangnemben.
Elég hideg volt így fenn a hegyekben, és ezen a metsző jéghideg szél sem tette jobbá, ami arcunkba fújt. Szívesebben töltöttem volna valami melegebb helyen az estét, és szerintem bárki a jelenlévők közül, ám most nem rajtunk múlt, hogy bemehetünk e, vagy sem. Ha nem, akkor próbálkozunk tovább. Nem úgy tűntek ezek a kedves emberek, mint akik annyira örülnének a látogatóknak, viszont titokban kellett tartanunk valódi célunkat, ezért valamit ki kellett találnunk.
Vissza az elejére Go down
Daisetsu Hattori
Vaizard
Vaizard
Daisetsu Hattori

Férfi
Hozzászólások száma : 135
Tartózkodási hely : Debrecen
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás:
Lélekenergia:
-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Cl0te41000/55000-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- 29y5sib  (41000/55000)

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptySzomb. Jan. 23, 2010 11:07 pm

Hamarosan megérkeztünk a kőfalhoz, ahol megtorpantunk, s a tájat kezdtük el kémlelni. Síri csend volt, ami látszólag Sukenek is feltűnt, ám most nem akartam ezzel foglalkozni. Rossz volt belegondolni, hogy ez a békés település is részt fog venni a küzdelemben a Dárdáért. És mi vagyunk a hírnökök, akik harcba hívják őket. Mi leszünk azok, akiknek szavaitól felbolydul a falu. Míg ezen gondolkoztam, a jobbomról fémes csikorgás vált hallhatóvá, kitárult a kapu. Ám a falon már több tucat ember vett célba minket hagyományos íjakkal. Láttam, hogy a húrt már teljesen megfeszítették, és csak a parancsra vártak. Egy férfi lép ki a vaskapun, akinek lélekenergiája sokkal magasabb szinten állt, mint a többi falusinak. Látszott rajta, hogy a Tengoku Shuuyou egyik fontos embere lehet. Esetleg a haderők irányítója. Megköszörüli a torkát, s beszélni kezd. Hangja pont olyan hízelgő volt, mint egykoron Ichimaru Giné. Gyűlölöm az ilyen embereket. Karakurába való költözésem után egyik célommá vált az ilyen férgektől megtisztítani a Világot, de most nem szabad okot adnunk nekik a támadásra. Balomat előhúztam zsebem rejtekéből, és továbbra is a kecskeszakállas férfit figyeltem. Eközben a Reiatsum nagy részét elrejtettem, így hát már csak egy tiszti halálisten lélekenergia szintje érezhető. Suke vette magához a szót, és mikor engem is bemutatott, egy biccentéssel üdvözöltem a férfit. Miután Suke mindent elmondott, amit akart, mélyen meghajoltam tiszteletem jelképéül, hiszen az ilyenfajta emberek szeretik, ha valaki megalázkodik előtte. És ha nekünk csak így van esélyünk végre hajtani a tervünket, akkor kénytelen vagyok megtenni.
- Üdvözletem! Ahogy a társam már mondta, békés szándékkal érkeztünk, hírnökökként. Szeretnénk meghallgatást kérni a Kígyókirálynőtől, biztosíthatom Önt róla, hogy rendkívül fontos dolgokról szeretnénk tárgyalni…
Próbáltam meg összegezni érkezésünk okát, s amilyen nagy talpnyalónak tűnik, biztosan a Királynő egyik főembere.
- …Viszont elég nehéz úgy beszélgetni eme csodás estén, hogy közben megannyi íj célpontjaként szolgálunk.
Pillantottam fel a várfalon álló emberekre, akiknek szemében látszott, hogy bármi áron megvédenék a behatolóktól ezt a helyet. Ez csak még inkább azt mutatta, hogy megbízhatóak az itteni emberek, Yuu jól választott szövetségeseket. Ha ezek után nem fognak hinni nekünk, akkor muszáj lesz megmutatnunk az amulettet, de Yuu nem adott konkrét utasításokat a díszes medalionnal kapcsolatban. Nem örülnék neki, ha itt fel kéne villantanunk a tárgyat, hiszen még így is arra gyanakszom, hogy Aizen szolgái is itt lehetnek. És talán pont a velünk szemben álló férfi az. Akkor pedig nem lenne tanácsos elárulni magunkat. A jéghideg szél, ami az arcunkba fújt, csak még inkább rossz érzéseket keltett bennem. Nem tudom miért, de rossz érzésem van a hellyel kapcsolatban. Látva, hogy továbbra sem reagált a szakállas ember a szavainkra, halkan sóhajtok egyet, majd a mellettem álló shinigami kapitányra pillantok.
Vissza az elejére Go down
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptyVas. Jan. 24, 2010 12:57 am

A Kígyókirálynő nevének említése mintha pillanatnyi zavarodottságot okozott volna az őrök között. A körszakállas férfi is elbizonytalanodni látszik, majd jobbját lassan leereszti. Nagyon jól tudja, mit tenne úrnője, ha végezne a küldöncökkel. Tétova mozdulattal nyúl nyaka irányába, talán ellenőrizni akarja, hogy még mindig a helyén van-e. Nemtetszése jeleként szúrós pillantásokkal méregeti párosotokat, ám nem tesz további megjegyzést. Lassan félre áll, azután túlcicomázott mozdulatokkal utat enged kettőtöknek. Amint beértek a falakon belülre, láthatjátok a tucatnyi embert, akik rögtön visszazárják a kaput, ezt követően egy hatalmas retesszel erősítik meg a védelmet. Küldetésetek első fele sikeresen zárult, hisz' bent vagytok. Némán követitek a kopaszt, aki az egyik díszesebb faházhoz vezet benneteket. Türelmet kér, azután eltűnik az épületben. Várakozhattok csendben is vagy megoszthatjátok egymással gondolataitokat. Nem telik bele pár percbe és a férfi visszatér.

- Elnézést, az udvariatlanságomért! - szól egy meghajlás kíséretében. - Shagenja vagyok, az Úrnő tanácsadója. Hajlandó fogadni Titeket, viszont vigyázzatok mit mondtok neki, mert kissé hirtelen haragú.

Gúnyos vigyorából rögtön látszik, miszerint szívesen megnézné mi történne a két vándorral, miután felidegesítették a királynőt. Beljebb tessékeli kettőtöket, végül egy monumentális mahagóni ajtóhoz vezet, melyen különleges kígyómotívumok tekergőznek. Félre áll és egy erőteljes mozdulattal belöki a fél ajtószárnyat. Bentről meleg gőz szállingózik ki, amit nem tudtok mire vélni. Pillanatnyi tétovázás után azonban úgy döntötök mégis beléptek. A szoba berendezése igen elüt az eddig látottaktól. Modern bútorok sora teszi hangulatossá a helyiséget, melynek dísze egy faragott tölgyasztal, szembe veletek. A falu puritánságát idézi a hatalmas dézsa, melyet általában fürdésre használtak a régi korok emberei. Úgy tűnik ide nincs bevezetve a vízvezeték, hiszen itt jelenleg is rendeltetés szerint van alkalmazva egy. Hamarosan egy anyaszült meztelen nő emelkedik ki a vízből, nem sokat törődve a közönséggel. Egy oldalajtó nyílik, s egy fiatal cselédlány rohan be, karjai közt egy mélyvörös fürdőköpenyt tartva.

- Mire vártok? - hallatszik egy mélyen búgó, de mégis lágy hang, melynek tulajdonosa az előbb még fürdőző hölgyemény. - Remélem, jó okotok van, amiért megzavartátok az aromaterápiámat.

Miután rajta van a köntös, felétek fordul, smaragdzöld tekintetét hol egyikőtök, hol másikotok íriszeibe fúrja. Már értitek miért tartott annyira Tőle Shagenja. A fiatal lány egész lénye valami megfoghatatlan erőt sugároz. Nem csoda, hogy Ő irányítja a falut. Itt az ideje lapjaitok felfedésének, s az igazság elmondásának. Különös érzés kerít benneteket hatalmába, mely azt súgja nem érdemes hazudni.


-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Renai
Vissza az elejére Go down
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
Watanabe Yuusuke

Férfi
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Cl0te34000/45000-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- 29y5sib  (34000/45000)

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptyPént. Jan. 29, 2010 9:35 am

Nem nagyon akart hinni nekünk a kopasz, vagy inkább nem akart minket beengedni a faluba. Láttam rajta, hogy féltékeny, mintha magának akarná kisajátítani azt a Kígyókirálynőt. Mintha attól félne, hogy elveszti minden eddig összekapart "rangját, hatalmát", ha mi találkozunk az úrnőjével. Teszek a hatalmára, jóval több hatalommal rendelkezek jómagam, mint ez a senki. Könnyedén a földdel tehetném egyenlővé ezt a koszos kis falut, nem okozna nagyobb problémát romba dönteni. Ám most nem rombolni jöttünk Dai-al, most a diplomaták szerepét gyakoroltuk, emiatt higgadtnak, kedvesnek, és engedékenynek kellett lennünk, de sajnos a ránk szegeződő fegyverektől nem lettem nyugodtabb. Nem mintha félnem kellene tőlük, egy nagyobb lélekenergialöket, és porrá zúzódnának gazdáik kezében. Társam is szóvá tette, hogy ha már békés szándékkal jöttünk, akkor nem ártana békés módon fogadni minket, és igazat is adtam neki, másfelől meg a házigazdáknak is igaza volt, hisz manapság már szinte senkiben sem lehet megbízni, akárki elárulhat a következő pillanatban, és hátba döfhet. Úgy tűnt a férfi szép lassan mérlegelte a dolgot, és úgy döntött, hogy a Kígyókirálynő színe elé járulhatunk. Nem tudom kitől félhetett jobban, tőlünk, vagy az úrnőjétől, de volt egy sejtésem. Kis idő múlva végre meghozta a helyes döntést, és beengedett minket. Daira néztem futva és kacsintottam egyet elégedettségem jeléül, hogy végül is gond nélkül bejutottunk, majd elindultam a kopasz után. Míg haladtunk a talpnyaló után, tüzetesebben is körülnézhettem a környéken. Nagyon jól védett kis falucska volt, legalábbis a saját erőszintjükön nagyon jól védték. Azért kíváncsi lettem volna, hogy egy kidounak, vagy egy shikai képességnek meddig állna ellne az a vaskapu, de talán majd máskor próbálom ki. A falu régi japán stílusban épült, egy völgyben. Meglepően csöndes volt így éjszaka, bár nyilván azért, mert a lakói pihentek, aludtak. A levegő is hideg volt, a csípős északi szél bele-belekapott köpenyünkbe, amitől zászló módjára lobogott mögöttünk. Itt mindig ilyen hideg volt, hisz jóval a hóhatár fölött terült el a falu.
- Itt sem laknék huzamosabb ideig. - súgtam oda kissé morogva Dainak, miután egy széllökés belecsapott az arcomba, és lefagyott az orrom majdnem. Szorosan magamra húztam a köpenyt, majd csendesen haladtam a kopasz mögött tovább, aki egy faház előtt állt meg nemsokára -és kis türelmet kérve belépett- , ami feltűnően díszesebb, szebb volt, mint a többi ház a faluban. Nyilván itt székelt a Kígyókirálynő. Kissé felvontam szemöldököm. Azért egy Királynő szebb helyen is lakhatna, legalábbis elképzelésem szerint.
- Viszonylag simán bejutottunk, nem gondolod? Remélem nem csapda, és csak a helyiek ilyen "vendégszeretőek". Nálad van a levél és a medál ugye? - mondtam köpenyem csuklyáját mélyen a fejemre húzva Dainak. Ám mielőtt jobban belemerülhettünk volna a beszélgetésbe, a kopasz már vissza is tért, és nyájasan beinvitált a Királynő lakosztályába.
- Semmi gond, manapság sosem lehetünk elég óvatosak. - biccentettem a férfinek, majd beléptem utána az épületbe. Nem kellett mondania, hogy óvatosan szólaljunk meg a Királynő jelenlétében, erre magunktól is rájöttünk már. Mégiscsak egy királynőről volt szó, aki megparancsolta a tiszteletet és az alázatot magának. Egy hatalmas, díszes ajtóhoz értünk, majd beengedtek minket, és arcomat egyből megcsapta a meleg vízgőz. Lényegesen jobb idő volt idebent, mint odakint, már ezért megérte bejönni. Mikor beljebb értünk, csodálkozva konstatáltam, hogy a kinti középkori hangulathoz képest meglepően modern eszközökkel volt felszerelve ez a ház. Gondolhattam volna, hisz mégiscsak a Királynő lakosztálya. Viszont a keresett személyt nem láttam sehol, csak egy nagy dézsát láttunk a helyiség közepén. Lehet, hogy épp öltözött fürdés után, vagy épp fürdés előtt zavartuk meg, lényegtelen volt. Gyorsan elmondjuk, miért jöttünk, és már itt sem vagyunk, reményeim szerint. A helyiség egyik végéből a másikba tekintettem, de nem volt egy olyan személy sem, aki hasonlítana egy királynőre, majd egyszer csak a dézsából egy meglepően nagy idomokkal megáldott fiatal nő szállt ki, akit szemlátomást abszolút nem zavarta, hogy rajta legeltetem szemeimet.
~ Nem szégyenlős, az biztos... - gondoltam magamban, és gondolatban megköszöntem Yuu-channak, amiért minket küldött ide. Még a végén valami jó is történik velem, ha már egyszer SS-t elárultam titokban. Nem bámészkodhattam sokáig, mivel hamarosan egy cselédlány sietett be a terembe, egy vörös köntöst tartva kezében, amit fel is vett a Királynő. Eddig háttal volt nekünk, most viszont, hogy a köntöst felvette, szembe fordult velünk. Azonnal éreztem a lányból sugárzó mérhetetlen erőt, energiát. Jóval erősebb volt, mint a faluban bárki. Úgy gondoltam, hogy itt az ideje a tettek mezejére lépni, és elmondani, miért is jöttünk ide, és zavartuk meg fürdés közben.
- Felség. - hajoltam meg a nő előtt. - Én Watanabe Yuusuke vagyok, Ő itt pedig a társam, Daisetsu Hattori. Bocsánatodat szeretnénk kérni, amiért ilyen rossz időpontban, éjnek évadján zavartunk meg téged, ám sürgős ügyben jöttünk hozzád, és üzenetet hoztunk neked. Sierashi Yuusuke küldött minket felségedhez egy üzenettel. Kérlek vess rá egy pillantást. - mutatkoztam be gyorsan és a lehető legalázatosabban, ami tőlem tellett, majd Daira vártma, hogy nyújtsa át a nőnek az üzenetet, és csendesen figyeltem az eseményeket.


A hozzászólást Watanabe Yuusuke összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 13, 2010 12:09 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Daisetsu Hattori
Vaizard
Vaizard
Daisetsu Hattori

Férfi
Hozzászólások száma : 135
Tartózkodási hely : Debrecen
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás:
Lélekenergia:
-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Cl0te41000/55000-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- 29y5sib  (41000/55000)

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptyPént. Feb. 12, 2010 11:00 pm

Jövetelünk okának hallatán a körszakállas férfi látszólag megrémül, próbálja kielemezni a helyzetet. Biztosan nem könnyű. Ha minket beengedne a Királynőhöz, akkor attól kéne tartania, hogy valójában végezni akarunk a nővel, ha pedig nem engedne be minket, akkor a „Kígyó” haragjától kéne félnie. Őszintén szólva, semelyik lehetőség sem kecsegtető, nem lennék a helyében. Bár eme férfi szemeiből ki lehet olvasni, hogy mindennél jobban félti a saját pozícióját. Biztosan nem volt könnyű behízelegnie magát. Végül úgy döntött, hogy beenged minket. Mozdulataiból olvasni lehet, látszott rajta, hogy szónoklatunk nem hatotta meg. Társamat előre engedve, végül beléptünk a faluba. Beérve a településbe, ismét körbenéztem, próbáltam felmérni a haderejüket, védettségüket, ám nem sok olyan jelet találtam, ami az előbbire utalt. Bár már egész régóta vagyunk itt a jéghideg fuvallatokat a testem továbbra sem volt képes megszokni. Sosem viseltem jól a hideget.
- Hát én se… - válaszoltam Suke megjegyzésére.
Hamarosan a kopasz férfi egy díszes faháznál állt meg, s megkért minket, hogy itt várakozzunk. Biztosan be akart jelenteni minket a Királynőnek. Csuklyámat igazgatva vártam a férfira. Néha egy-egy kósza pillantást vetettem Sukéra, aki hozzám hasonlóan látszólag megdöbbent a ház látván. Ha már egy királynőről van szó, akkor mindenki a fényűző ragyogásra gondol, nem pedig egy faházra. Bár meg kell hagyni, ez díszesebb motívumokkal van díszítve, mint a többi.
- Igen, a bejutás könnyű volt. Én a megbeszéléstől tartok kissé. Még is csak egy királynővel van dolgunk… - vakartam meg a tarkómat, miközben balommal köpenyem egyik belső zsebébe nyúltam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nálam vannak a létfontosságú tárgyak.
- Itt vannak, igen. Úgy gondolom, hogy azonnal meg kell mutatnunk a tárgyakat, hisz’ mindenki tart a Kígyókirálynőtől, még a saját emberei is… - mondtam halkan. Rövidesen ismét megjelent a körszakállas talpnyaló, s egy gúnyos vigyor kíséretében beengedett minket uralkodója lakhelyébe Belökve a díszes ajtót, arcunkat azonnal megcsapja a meleg gőz. A férfi betessékel minket. Megdöbbenésemre ez a szoba egészen más stílusú volt, mint a házak. Modern bútorok tömkelege töltötte be a szobát, ám egy dézsa kissé elütött a berendezésektől. Azonnal oda terelődött a figyelmem, s nem kis meglepődést váltott ki belőlem, mikor egy meztelen nő emelkedett ki a vízből.
~ Csak nem ez lenne a Kígyókirálynő. – temettem bele arcomat bal kezembe. Gyorsan visszanyertem lélekjelenlétemet, és ismét a küldetésünkre koncentráltam. Türelmesen megvártam, amíg a nő elkészül. Egy cselédlány szalad be a szobába, majd egy vörös fürdőköpenyt terít a királynőre, aki ezután már szembe fordul velünk. Azonnal meghajoltunk, majd Suke belekezdett az érkezésünk okának elmondásába. A monológ közben a Kígyókirálynő a tekintetét, mint egy jég hideg pengét, íriszeimbe fúrta. Talán ezzel is próbált megtörni minket. Hamarosan befejezte a beszédet Suke, ismételten meghajoltam, majd átnyújtottam a levelet. Miután a nő elvette azt, a medált is előkaptam.
- Sierashi Yuusuke nem más, mint a Jégkígyó utódja… - ezt még úgy éreztem hozzá kell tenni, mivel nem lenne meglepő, ha még nem ismerni Yuut. Hiszen Yuu most a háttérből próbál intézkedni, hogy ne keltse fel Soul Society és Aizen figyelmét se. Ez így van. Mi mindent megtettünk. Már csak a Kígyókirálynőn múlik, hogy eme szövetség megalapul-e, vagy sem.
Vissza az elejére Go down
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptySzomb. Feb. 13, 2010 12:16 am

Yuusuke bocsánatkérését csupán egy fáradt intéssel nyugtázza, megszokta már, hogy az éjjeli órákban zavarják a legapróbb ügyekkel is. Nemtörődöm mozdulattal hellyel kínál benneteket, azután Ő is letelepedik a hatalmas íróasztal mögötti bőrfotelba. Íriszei érdeklődve villannak, amint vezéretek neve is szóba kerül. Nem ismeri az említett Sierashit, azonban valahonnan már hallotta a férfi nevét. Egyelőre még nem tudja hol és mikor, azonban rövid töprengés után biztos rá fog jönni. Szemei elkerekednek, amint meglátja a medaliont, azután szinte vadállatként veti magát a levélre. A Jégkígyó említésére mintha megrándultak volna vonásai, azonban lehet csak a terem fényjátéka keltette ezt az illúziót. Remegő kezekkel hajtja ketté a papírost, amibe vörös tintával egy rövidebb üzenet van firkantva. Alsó ajka lebillen, ahogy olvassa a levelet. Végül kihullik kezei közül, így Ti is vethettek egy pillantást rá.

Tisztelt Renai!
Fájó szívvel kell értesítenem, de közös barátunk – Shala’zhar Kenshin – nem oly’ rég életét vesztette. Tudom közel álltak egymáshoz, ezért hiánya valószínűleg ugyanannyira fáj Magának is, mint Nekem. Viszont régi veszély fenyegeti világunkat. Tudom, hogy a Jégkígyó beszélt magának „arról”. Sajnálatos módon nem tudta átadni tudását, ezért csak a sötétben tapogatózok a tárgy darabjainak helyéről. Kenshin említette egy őskori templomot közel a faluhoz, ahol talán útmutatást találhatunk.
Megértem, ha ellenérzéssel viseltet irányunkba, hisz’ már biztos rájött; Shinigamik vagyunk. Legalábbis közünk volt a Gotei 13-hoz. Kérem, tegye félre esetleges ellenérzéseit a közös cél érdekében. Önnek csupán az engedélyt kell megadnia, az embereim majd elvégzik a kutatást. Emberéletek múlhatnak azon, hogy miképp is dönt kegyed. Remélem együttműködésünk gyümölcsöző lesz mindkettőnk számára.
Üdvözlettel,
Sierashi Yuusuke, a Daitenshi vezére


- Ez igaz? – kérdezi elhaló hangon a pergamen felé bökve. Habár feltette kérdését, már legbelül tudja jól a választ. A medált Ő maga adta Shala’zharnak, és tudta, hogy a férfi akár az élete árán is megvédelmezte volna ajándékát. Egy kósza könnycsepp fut végig az arcán, amit ingerülten rögtön letöröl. Nem engedheti meg magának, hogy gyengének lássák. Elgondolkodva áll fel asztalától, azután az egyik közeli könyvespolchoz lépdel. Úgy tűnik keres valamit, habár az időpont nem épp a legalkalmasabb az olvasásra. Hamarosan kibillenti az egyik kötetet, aminek hatására fémes kattanások sorozata hangzik. A masszív fabútor oldalra csúszik, így felfedi a mögötte rejtőző méretes trezor acélajtaját. Néhány tekerés után kinyílik az ajtó és szemeitek elé tárul tartalma.
Súlyos aranyrudak katonás sorrendben, legalább egy tucatnyi oszlopban. Mind-mind legalább egy embernyi magas, valószínűsíthetőleg egy nagyobb vagyon lehet eltárolva itt. Viszont szemeitek mégsem a temérdek kincsen, hanem egy ezerévesnek tűnő, kovácsoltvas kulcson akad meg. Bordó bársonypárnán pihen, ami a lány köntösének színét idézi. Féltő gondoskodással emeli fel, majd tér vissza hozzátok.

- Íme a szentély kulcsa, amiről Sierashi beszélt. – szólal meg színtelen hangon, miközben felétek nyújtja a már előbb is említett tárgyat. – Több, mint egy évszázada nem járt ott senki. Ajánlom legyetek óvatosak.

Óva int benneteket, és talán bölcs dolog lenne megfontolni tanácsát. Elmerengve bámulja a kígyómintás ékszert, ezzel tudtotokra adja, hogy ideje távozni. Még utólag megosztja veletek a templom koordinátáit, s meg kér benneteket, hogy amint végeztetek a kutatással térjetek vissza beszámolni neki a végeredményről. A kopasz ádáz tekintetétől övezve indultok el, eközben megvitathatjátok a bent történteket. Egyre jobban kezd feltámadni a szél, ezért sietnetek kell. A távolban már látszik is a robusztus kőépítmény sötét sziluettje.

Mellékelt betűtípus a levélhez:>>KATT<<
Vissza az elejére Go down
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
Watanabe Yuusuke

Férfi
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Cl0te34000/45000-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- 29y5sib  (34000/45000)

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptyVas. Feb. 14, 2010 7:54 am

Bemutatkozás után némán figyelem, ahogy a Kigyókirálynő elveszi a levelet Daitól, és visszasétál az íróasztala mögé, és leül a hatalmas, kényelmes fotelba, majd követtem az asztalhoz, és helyet foglaltam az asztal előtt elhelyezkedő egyszerű székek egyikére. Hiába, most nem én voltam a feljebb való személy. A hatalommal rendelkező személy, aki előtt mások hajlanak meg, itt most egy egyszerű "alkalmazott" voltam, aki parancsot teljesített. Érdeklődve néztem, ahogy szinte ráveti magát a borítékra, mintha valami kis utolsó kenyérdarab lenne. Ebből is kiderül, hogy nem hiába jöttünk el ily' messze, és talán meg is kaphatjuk, amit akarunk. Próbálok belekukkantani a levélbe, ám a nő úgy tartja, hogy lehetetlen legyen akármit is elolvasni róla, így letettem próbálkozásomról, és inkább a helyiséget vettem figyelembe. Hatalmas, tágas helyiségről van szó, ami mindenféle kényelmes bútorral van berendezve, mintha nem is ugyan azon a helyen lettünk volna néhány perccel ezelőtt, mikor még kint ácsorogtunk az ajtó előtt. Az őrök íjai arra engedtek következtetni, hogy a falu jelentősen le van maradva a modern civilizált élettől, ám ennek a helyiségnek berendezése rácáfolt erre. Úgy tűnt, hogy a falu lakói minden kényelmet meg adtak Királynőjüknek, hogy az semmiben ne szenvedhessen hiányt. Szorgalmas, és engedelmes alattvalók voltak, akik kicsit emlékeztettek a Soul Societyre. Természetesen a Seireiteiben erről szó sem volt. Ott egy szervezett rendszer folyt, katonák és feletteseik között, nem pedig uralkodói udvartartás. Gondolataimat visszakanalazom gyors a jelenbe, ahol épp a Kigyókirálynő asztalánál foglalunk helyet Daial. Ránézek a srácra, és megvonom vállam. Végül is, ráérünk, nem sietünk sehova. Hadd olvassa el rendesen a nő a levelet, és hadd döntsön megfelelően. Ujjaimmal szórakozottan dobolok a szék támláján, kezdek unatkozni kicsit, ám nem lenne helyes dolog ezt kimutatni egy királynő jelenlétében, lehet nem tenne jót az egészségünknek. Jobb híján ránézek a nő gyönyörű arcára, ami persze nem lehet szebb az én menyasszonyoménál, de vetekedhetett volna vele. A nő arcán tisztán kirajzolódtak az érzelmei. Nyilván tartalmazott valamit a levél, ami érzékenyen hatott a lelkére. Épp megkérdezném, hogy minden rendben van e, ám ekkor kiesik a kezéből a levél, és az jelen pillanatban jobban érdekelt, hogy mi van benne leírva, így tekintetem a levélre, és az azon álló kézírásra függesztem. A levélben gyakorlatilag ugyan az áll, amit eddig is tudtunk, csak szépen megfogalmazva, diplomatikusan. Hiába, Yuu-chan ért az ilyen dolgokhoz, nem mintha én ne tudnék ilyen levelet írni, ám nem hinném, hogy az én személyem arra sarkallná a Királynőt, hogy engedélyt adjon a belépésre. Végigolvasom a levelet, majd a nőre nézek kérdőn, és várom az "ítéletet". Akár mit is mondjon, nem mehetünk vissza Daial a Daitenshi főhadiszállására anélkül, hogy nem járnánk a végére ennek az ügynek, szóval ha nemet mondana a Kigyókirálynó, akkor is elvégeznénk a munkát, csak épp engedély nélkül, illegálisan, életünket kockáztatva. Jobban belegondolva, így is az életünket kockáztatjuk, és kockáztattuk már megannyi dologgal az élet során, szóval már ez sem tud annyira meghatni. Ám egyelőre engedély helyett egy kérdést kapunk, amire egy lassú bólintok, és megvárom, míg a nő kicsit összeszedi magát. Erősnek próbál látszani, ám látni rajta, hogy belül zokog, megtört. Biztos sokat jelenthetett neki az a bizonyos személy, akinek a haláláról beszámolt e levél. Pillanatnyi zavarodottságán látszólag gyorsan túl tesz, hisz már fel is áll ülőhelyéről, és elindul egy könyvespolc fele. Kissé értetlenül nézek a nőre, nem ilyenkor kéne olvasni, ám kétségkívül nyugtató hatással lehet ilyenkor az ember lelkiállapotára, ezért sem szólok bele a dologba. Odaérve a polchoz, hozzáér egy kötethez, és kibillenti azt, majd jellegzetes, ajtónyitáskor hallható hangok ütik meg fülemet, és néhány másodperc múlva már egy széf látványa tárul elénk, aminek az ajtaját néhány tekerés után ki is nyitja. Szemöldököm eltűnik hajam alatt, olyan magasra húzom a tekintélyes mennyiségű arany láttán, ám most nem ezért voltam itt, meg kissé modortalan lenne, ha egy két rudacskát meglovasítanék, és jönnének a behajtó levelek Yuu-channak a bázisra. Ám volt ott más is, egy bordó selyempárna, azon pedig egy jó néhány évet megélt kulcs pihent, ami kétségkívül küldetésünk következő szakaszához kellett. Végighallgatom a nő mondandóját, majd óvatosan leemelem a párnáról a kulcsot, és elsüllyesztem egyik zsebemben, majd megköszönöm a nő segítségét.
- Azok leszünk, felség, és még egyszer köszönjük, hogy segített nekünk. Sok emberéletet mentett meg ezzel. - hajolok meg a nő előtt, majd elindulok kifelé Daial az oldalamon. Kilépve az épület ajtaján társamhoz fordulok és vigyorogva lengetem a kulcsot kezemben.
- Könnyebben ment, mint vártuk. Jobb is, nem volt kedvem sokat bohóckodni odabent. Ideje indulnunk, így is elég időt pazaroltunk el. - mondandóm végeztével visszasüllyesztem a kulcsot zsebembe, és megindulok a távolban homályba burkolózó épület felé.
Vissza az elejére Go down
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptyVas. Márc. 14, 2010 12:16 am

A Kígyókirálynővel való tárgyalás sokkal sikeresebb volt, mint ahogy azt előtte gondoltátok volna. Immáron nálatok van a kulcs, s célotok is a közelben van. Úgy tűnik, Fortuna a Ti pártotokat fogja, azonban még lehet néhány meglepetés a tarsolyában. Ráérősen koptattok felfelé a hatalmas hegycsúcs felé, ahol a szentélyt sejthetitek. Monumentális körvonalai már messziről látszódnak, azonban még hosszú és kacsaringós utat kell megtennetek, míg eljutottak odáig. A csípős hegyi szél egyre hevesebben tépi köpenyeiteket, eközben lassan a hó is rákezd. A pelyhek először csak gyengéden szállingóznak körülöttetek, finom réteget képezve sötét ruházatotok vállán. Viszont ahogy egyre magasabbra kapaszkodtok, az idő úgy válik egyre zordabbá. A csúszós és keskeny sziklapárkányok igazi kihívást nyújtanak még számotokra is, egyetlen rossz mozdulat egy igen kellemetlen zuhanáshoz vezethetne, amit ugyan biztosan túlélnétek, ám jelentős időveszteséggel járna. Így hát jobb, ha odafigyeltek lépéseitekre. Dai szokásos csendességével sétál mögötted, Suke, látszólag már a rátok váró eseményeken jár az agya. Hirtelen robajlás támad, majd felülről fülsiketítő reccsenések sorozata hallatszik. Érthetetlen módon jóval fölöttetek megadja magát a masszív szikla, s óriási darabokban száguld kettősötök felé, némi hóval karöltve. A Vaizard villámgyorsan átlátja a helyzetet, azután rögtön akcióba lép. Fegyvertárának egyik legerősebb támadását veszi elő, melynek köszönhetően túlélhetitek a sziklaomlást. A Hadou 88 elsöprő erejének köszönhetően csupán por marad a kövek után, amik már nem jelentenek veszélyt.

- Valaki nagyon nem akarja, hogy eljussunk célunkig… - jegyzi meg halkan a férfi, miközben szorosabbra vonja maga körül köpenyét. – Javaslom, mostantól az eddiginél is legyünk óvatosabbak.

Szavaiban nagy igazságok fogalmazódnak meg, ennek köszönhetően még jobban oda kell figyelnetek lépéseitekre. Az előbbi események biztosan nem a véletlennek voltak köszönhetőek, kétségtelenül az életetekre törtek. Ám nem állhattok meg, tovább kell folytatnotok küldetéseteket. Az ösvény egyre simábbá válik, végül megpillanthatjátok Shikyotou robusztus alakját.
-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- QENPWEtvAwINAg5MEQVR
Különös némaság lengi körül a területet, ami igencsak zavarónak hat. Még a szél zúgása is kevésbe hallatszik, az elmúlás aurája veszi körül a helyet. Pár percnyi kitartó menetelés után már az épület kapujában álltok. Az ósdi vasajtón meglátszik az idő nyoma, a rozsda már kikezdte az illesztéseknél. Azonban a zár cirádás kialakítása még mindig a réginek tűnik, s ránézésre is beleillik a kulcs, amit Renaitól kaptatok. Óvatosan kinyitjátok az ajtót, ezt követően beljebb léptek. Furcsa, állott szag csapja meg az orrotokat. A vérontás bűze lengi körül a bejárati csarnokot is. Óvatosan beljebb léptek, azután jobban körülnéztek a teremben. Dai jobbra indul és figyelmesen megvizsgál néhány sarokban fekvő csontvázat. A Kígyókirálynőnek igaza volt, tényleg háborítatlanul létezett a környék, egészen idáig. Yuusuke, Te is kezdj el nézelődni, hátha találsz valami említésre méltót.
Ezzel egyidejűleg panaszos sóhajtás hangzik fel az őskori templom mélyéről. Valami feléledt, s nem örül a hívatlan látogatóknak...

//Dai egyelőre NJK lesz, amint visszatér ismét csatlakozhat a történetbe.//
Vissza az elejére Go down
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
Watanabe Yuusuke

Férfi
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Cl0te34000/45000-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- 29y5sib  (34000/45000)

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptyHétf. Márc. 15, 2010 9:16 am

Még életben vagyunk, nálunk van a kulcs, és immáron semmi sem tarthat vissza, hogy leinduljunk célunk felé Daial. Mi kell még? Persze, lenne ötletem, hogy mivel lehetne feldobni az amúgy unalmas küldetést. Ítt fent a hegyekben nagy népszerűségnek örvend a szauna, vagy a jakuzzi. Nem is kéne más hozzá, mind egy-két lány. Na de én éppen házasodni készülök, meg Yuu-chan sem díjazná, ha nem a küldetéssel foglalkoznék, hanem valami mással. Jókedvűen indulok meg a hegy felé, amerre a szentély rejtőzik, és azon gondolkozom, hogy vajon mivel kell még szembenéznünk küldetésünk során. Mivel egy hatalmas erővel rendelkező ereklyéről beszélünk, azt hiszem nyilvánvaló, hogy nem fogjuk könnyen megszerezni, vagyis nem az lesz, hogy beszambázunk, és kijövünk a cuccal, hanem meg kell érte dolgozni majd rendesen. Különösebb bajom nincs az időjárással, hisz mindig is jól éreztem magam, ha hideg helyre kellett mennem. Nem hiába olyanok a zanpakutom képességei is, amilyenek. Szóval az ilyen helyeken úgymond otthonosan mozgok. Némán baktatok elől, gondolataimba mélyedve, közben észre sem veszem, hogy a hó egyre jobban rákezd. A hóviharral addig nincs bajom, míg sima, egyszerű úton kell haladni a célunk fele, azonban mikor már alig egy méternyi sziklapárkányokon kell közlekedni, akkor már kicsit bonyolultabb a helyzet. Létezik egy biztonságosabb út is, azzal azonban sok időt vesztenénk, és nem kockáztathatjuk meg, hogy Aizen emberei esetleg előbb találjanak rá az ereklyére. Szerencsére vagyok már olyan képzett, és talpraesett, hogy ne zuhanjak el az első ilyen helyen, ám nem árt óvatosnak lenni. Lehet, hogy ellenségeink már itt megpróbálnak utunkba állni, ás eltenni láb alól. Kiválóan alkalmas hely ez arra, hogy végleg megszabaduljanak tőlünk. Szinte meg sem lepődök, mikor hangos robbanás hallatszik fölöttünk, és megindul a hegy oldala lefele. Most már biztos vagyok abban, hogy van valaki, vagy valami, ami meg akar minket akadályozni abban, hogy elérjünk célunkhoz. Lázasan kutatni kezdek valami használható kidou után a tarsolyomban, ám mielőtt aktiváltam volna a pajzsot, Dai megelőzött. ÓRiási erővel csapott ki kezéből a kidou, ami gyakorlatilag porrá zúzza a felénk tartó óriási szikladarabokat. Elismerően biccentek egyet, hisz nem minden vaizard ért ehhez a kidouhoz, shinigami meg végképp nem. Még én sem rendelkezem elég tudással ahhoz, hogy elsajátítsam ezt az erőt. Talán majd egyszer...
- Igazad van. Még ennél is körültekintőbbnek kell lennünk. Csak remélni tudom, hogy Aizen nem előz meg minket... - mondom komoran társamnak, majd folytatom utamat a keskeny sziklaperemen. ha már ennyi mindenen keresztül megyünk ezért a dárda darabért, előbb kéne odaérnünk, mint az áruló shinigami csatlósai. ahogy haladunk előre a hóviharban, a keskeny ösvény lassacskán kiszélesedik, simábbá, biztonságosabbá válik. Érzem, hogy nemsokára elérünk a szentélyhez, és valóban, néhány perc múlva meg is pillantom, mikor az ösvény végére érünk. Szebb helyet is el tudnék képzelni, ahol épp ebben a pillanatban lehetnék. A robusztus épület körül elterülő csendből sejteni lehet, hogy nem ajánlatos bemenni, de mi ezért vagyunk itt, nem fordulhatunk vissza. Nemsokára már ott állunk az épület bejárata előtt, ami egy ősrégi vasajtó volt. Az idő sajnos semminek sem kegyelmez, így az ajtó is megsínylette az évszázados, vagy talán évezredes hely őrzését, de mikor becsúsztatom a kulcsot a kulcslyukba, az egyből kattan, és ha nehezen is, de enged az ajtó a nyomásnak, és kitárul előttünk. Orrom egyből megcsapja a dohos, ősrégi levegő szaga, ami nem kegyelmezett gyomromnak sem, ám most nem dobhattam ki a rókát, mivel munka volt. Dai megy be először, én pedig kissé undorodó arckifejezéssel követem. Mihelyst kicsit jobban körül nézek a helyiségben, egyértelművé válik számomra, hogy miért is volt "háborítatlan" hely ezidáig. Ősrégi csontvázak tömkelege feküdt a teremben, amerre csak az ember nézett. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy lehet én is közéjük fogok tartozni rövid időn belül, de hinnem kellett magamban, és Daiban is. Együtt jó csapatot alkotunk, szinte legyőzhetetlenek vagyunk. Tűnődve nézek meg tüzetesebben egy csontvázat, amiről első ránézésre látszik, hogy jópár éve itt fekhet már. Vajon Ő céltudatosan jött ide, hogy elvigye a dárda darabját, és annak ereje ölte meg, vagy csak "véletlenül" tévedt be ide, hogy némi kincs, és arany reményében távozhasson? Ezt már sajnos nem fogjuk megtudni soha...
Hirtelen felkapom fejem, és előrántom lélekölőm, mikor egy sóhajtás, vagy valami ahhoz hasonló hang hallatszik valahonnan az épület mélyéről. Gyorsan Daira nézek, hogy nem csak hallucináltam e az egészet, de arcáról leolvasom, hogy Ő is hallotta a hangot.
- Azt hiszem rövidesen meg tudjuk, hogy mi is rejtőzik ezen a helyen. Légy nagyon óvatos, nem tudhatjuk, hogy mivel állunk szemben. - mondom csendesen Társamnak, miközben a környéket kémlelem kék szemeimmel. Valamit kétségkívül felébresztettünk, és most valószínűleg nem örül annak, hogy félbe lett szakítva a "pihenője".
Vissza az elejére Go down
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptySzomb. Márc. 20, 2010 11:12 pm

A hang valós, az érzékek pedig kiélesednek. Reflexszerűen kapod elő kardodat, azonban látszólag nem történik semmi. Dai könnyedén melléd sétál, azután nyugtatólag megfogja kardod tsubáját. Alig észrevehetően megrázza fejét, majd a közeli járat felé int, amelyet még nem zárt el az ezeréves törmelék. A falak mentén nem égnek a fáklyák, így szinte teljes sötétségben botorkáltok lefelé a járatban. Az öreg lépcsőfokok meg-megroppannak alattatok, de még is kitartanak. A Vaizard újabb technikával bevilágítja a teret, aminek köszönhetően lélegzetelállító látvány tárul a szemetek elé. Spirálisan haladtok lefelé, ám a lépcsősor mellett végeláthatatlan szakadék húzódik. Egy rossz lépés, s máris hatalmas zuhanás vár rátok, ami után nem lenne valami kellemes a landolás. A menetelés éppen kezd monotonná válni, amikor újra elkanyarodtok, s ezt követően egy széles folyosón találjátok magatokat. A falak vértől mocskosak, itt-ott ismét csontvázak fedezhetőek fel. Valakik vagy valamik borzalmas pusztítást vittek itt végbe. Tovább haladva egy tágas csarnokban találjátok magatokat, ami feltehetőleg egy földalatti kertként funkcionált. Monumentális ovális tükrök szállították ide a fényt, azonban ezek most kosztól feketéllenek. Ennek ellenére a gyomok életben maradtak, s szinte behálózták a régen gyönyörű növényzettel rendelkezhető virágágyásokat. Furcsa érzés járja át a testeteket, egy pillanatra még a világ is elsötétedik szemeitek előtt. Csak pár másodpercig tart az esemény, de mégis nyugtalanítólag hat. Hattori tér hamarabb magához, viszont tekintetében értetlenkedés csillog.

- Nagyon nem tetszik nekem ez a hely… - ad hangot aggodalmának a férfi, míg körbeforgatja fejét a helyiségben. – Olyan áthatolhatatlanul sötét energia munkálkodik itt, amelyet nem vagyunk képesek megérteni. Ez az épület… veszélyes!

Alig hogy kimondja ezeket a szavakat, hirtelen hihetetlen reakció játszódik le. A fáklyák sorban kigyulladnak, és minden kosz eltűnik a helyiségből. Mikor jöttetek, kint hóvihar tombolt, most mégis aranyló napfény szökik be valamelyik résen, amit a tükrök ezernyi prizmakánt szórnak szét a helyiségben. Halk csobogás hallatszik, ami a beépített öntöző-rendszer működésbe lépését mutatja. A gyom visszahúzódik, helyette virágok és kisebb bokrok serkennek ki a földből. Az egész épület szinte életre kell. Szívdobbanásnyi időtök van a bámészkodásra, hisz’ ebben a pillanatban kicsapódik az egyik kétszárnyú ajtó, ami a terem átellenes végében foglal helyett. Habár a Kígyókirálynő szerint elhagyatott a hely, most mégis tucatnyi páncélos harcos ront be, kinek kard, kinek íj van a kezében. Hangos kiáltozások közepette érnek egyre közelebb hozzátok, látszólag harcolnak valakik ellen. Az egyik szamuráj rátok pillant, azután hangosan rátok kiált.

- Sousuke! Kazama! Mire vártok? Az ellenség már itt van a kapunál! – értetlenkedve néztek a férfire, aki kétségtelenül ismer benneteket, habár Ti még életetekben nem láthattátok őt. Maszkos harcosok sziluettje bontakozik ki a sötétből, akik furcsa kardot forgatnak és egyértelműen fölényben vannak. Suke, eldöntheted, hogy harcba száltok-e velük, vagy egy másik ajtón keresztül távoztok a helyiségből, ezzel a biztos pusztulásba taszítva a harcoló embereket.
-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Profet_big
Vissza az elejére Go down
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
Watanabe Yuusuke

Férfi
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Cl0te34000/45000-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- 29y5sib  (34000/45000)

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptyCsüt. Márc. 25, 2010 2:05 am

Lélekölőmet magam elé rántva, összeszűkült szemekkel kémlelem a hatalmas csarnokot, hogy honnan jön a hang, ám nem történik semmit. Pedig hallottam valamit, abban biztos vagyok, és társam arcáról le lehet olvasni, hogy Ő is hallotta a kísérteties sóhajtást. Nem szeretem az olyan ellenfelet, amit nem látok, mert úgy nehezen tudok ellene harcolni. Az ilyen helyzetekben felmegy a vérnyomásom kicsit, és idegesen kémlelem mindig a területet, mert bármikor, bárhonnan érkezhet támadás, és késznek kell lennem arra, hogy kivédhessem. Dai nyugodt arccal sétál mellém, és próbál megnyugtatni. Nem hiszem el, hogy Ő nem ideges egy ilyen helyzetben, de csodálom azért, hogy palástolni tudja érzelmeit, és hidegvérrel tud gondolkozni ilyen éles helyzetekben is. Van még mit tanulnom, úgy tűnik, ez a küldetés jó lecke lesz számomra, ha kijutunk innen élve. Némán biccentek társamnak, és egy nagy sóhaj kíséretében nyugalmat erőltetek magamra, majd követem a vaizardot a nyílás fele, amit még nem zárt el a törmelék. Jó pár száz évesek lehetnek már a vaizardok, de ez a hely még náluk is öregebb, és szerintem kevés olyan dolog létezik a világon, ami még ennél a szentélynél is öregebb. Ősöreg, és hatalmas erők szunnyadhatnak itt, amik mellett az én, vagy társaim ereje eltörpülni látszik. Ám mi nem vagyunk azok a fajták, akik csak úgy feladják. Nem jutottunk volna el oda, ahol most vagyunk, ha a veszélynek apró jelére is hanyatt homlok menekülnénk. Kiválóan képzett, erős harcosok vagyunk, akik nem azok az ijedős fajták. Ezért is kerülhettünk be a daitenshibe. Szinte vaksötétben haladunk lefele az ősöreg lépcsőkön, amik meg-meg roppannak súlyunk alatt. Jól jönne valami világítás, de sajnos nem nagyon ismerek olyan kidout, amivel elegendő fényt tudnék csinálni ahhoz, hogy legalább egy kicsit előrébb lássunk az orrunktól. Vagyis lenne, de az nem a legmegfelelőbb az ilyen helyekre. Ki nem mondott gondolataimat Dai mintha csak megérezné, mert egy ismeretlen technikával sikerül elég fényt teremtenie ahhoz, hogy jobban körülnézhessünk a területen.
Így utólag belegondolva lehet, hogy nem kellett volna ezt a fényt Dainak létrehoznia, hanem baktathattunk volna a vaksötétben tovább, mert úgy legalább nem lettem volna annak tudatában, hogy egy rossz lépés, és egy kellemetlen zuhanásban lenne részem, de legalább most már tudtuk, hogy alaposan oda kell figyelnünk.
- Azt hiszem, miután visszaértünk a főhadiszállásra, kérhetnénk Yuu-chantól veszélyességi pótlékot. - jegyzem meg viccesen egy kis idő után, mikor már kezdett unalmas lenni a körkörös lépcsőzés. Persze, hogy vicc, mivel Yuu-chan szerintem előbb vágná le a kezét, minthogy fizetne nekünk. Ami azt illeti, kíváncsi lennék rá, hogy miből él, mióta elhagyta SS-t. Biztos nem valami kifizetődő a remete vaizard élet, legalábbis a kapitányi fizetéshez képest. Néhány percnyi monoton haladás után azonban végre elérünk egy szélesebb folyosóra, aminek a falai vértől vöröslenek. Nagy csata lehetett itt valamikor, az nem vitás. Arra azonban már nem mernék fogadni, hogy emberek között dúlt ez a csata. Szemem megakad egy ősréginek tűnő csontvázon amin még rajt volt harci páncélja. Úgy tűnik, hogy az sem védte meg attól, ami ellene támadt, hisz egy nagy lyuk tátongott a mellkasán. Pedig ahogy nézem, igen nagy átütő erő kell ahhoz, hogy egy ilyen vastag páncélzatot át lehessen lyukasztani, de valaminek mégis sikerült. Jóval több titkot rejteget ez a hely, mint amennyi kintről látszott...
Eleget járattam már az agyam ezeken a dolgokon, így felállok a csontváztól, és biccentek Dainak, hogy folytathatjuk utunkat, mégis valahol mélyen érzem, hogy nem ússzuk meg holmi kardcsapkodással ezt a dolgot. Utunk során egyre mélyebbre és mélyebbre haladunk a monumentális épület belsejében. Szemünk elé tárul egy furcsa terem, amiben tükrök százai foglaltak helyet. Jobban megnézve a környéket, fényt szállítottak ide, és mint néhány másodperc múlva kiderült, azért, hogy ellássák a növényeket fénnyel. Valamikor még jó szolgálatot tehettek, ám az idejük lejárt, mint ahogy az egész helyé. Hirtelen furcsa érzés kelt hatalmába. Magam sem tudom megmagyarázni, hogy mi. Lehet, hogy a hely teszi, lehet, hogy valami más, de tény, hogy itt valami nagy van készülőben. Valami nagy, aminek nem szereti a hívatlan vendégeket.
- Már mindegy. Bejöttünk, hát véghez is visszük, amiért itt vagyunk. Nem hátrálhatunk meg. - osztom meg gondoltaimat Daial csendesen. Valóban szívesebben ücsörögnék egy meleg és kellemes kocsmában sakét iszogatva, ám arra még várni kell. Előbb a munka, s csak aztán a szórakozás.
Szusszanni sincs időnk azonban, mert hirtelen minden fáklya kigyulladt. Valami mozgásba lendült. Hirtelen minden megváltozik. Mintha az épület újra régi pompájában csillogna, és újra fénykorát idézné fel, hirtelen minden rendbe jön, és minden úgy működik, ahogy kéne. Lélegzetelállító látvány, az biztos. Jobban körülnézni azonban nincs időnk Daial, mert a terem másik végében lévő hatalmas ajtó hirtelen kicsapódik, és állig páncélban lévő, felfegyverzett katonák özönlenek be a terembe. Arcomon kétkedő arckifejezés jelenik meg. A királynő mintha azt említette volna, hogy ez a hely évek óta elhagyatott, és nincs itt semmi. Ezzel szemben azonban mintha csak egy színházi jelenet közepébe cseppentünk volna. A tömegből kiválik egy harcos, és felénk közelít. Hirtelen úgy tűnik, hogy hozzám és Daihoz beszél, az azonban lehetetlen, biztos van valaki mögöttünk, és neki ordibál. Gyorsan hátra fordulok, hogy megbizonyosodjak teóriámról, ám nincs mögöttünk egy lélek sem, így nem lehet más, csak hozzánk beszélhet az a férfi. Tanácstalanul nézek Daira, ám a férfi arcáról is hasonló tanácstalanságot olvasok le, mint ami a sajátomon is van. Jobb ötletem nincs, ki kell derítenünk, hogy mi ez az egész, tehát bizonyos mértékig haladnunk kell az árral.
- Öh, elnézést Uram! De hol? - kérdezek vissza az ellenség hol létéről érdeklődve, ám mielőtt válaszolhatna férfi, a sötétből maszkos alakok kerülnek elő. Gyorsan kell döntenünk Daial, hogy harcolunk e, vagy sem. Úgy gondolom, hogy a szituációból egyértelmű, hogy nem hátrálhatunk meg, így előrántom lélekölőm tokjából. Bíztam benne, hogy nem kell használnunk majd, de úgy tűnik, ez elkerülhetetlen. Újfent társamra nézek, hogy Ő mit gondol erről az egészről, és szándékairól egyből meggyőződöm, mikor látom, hogy az Ő zanpakutoja is harcra készen áll már a kezében. Visszanézek a maszkos alakokra, majd vigyorogva kinézek magamnak egyet, amelyik legközelebb áll hozzám, és egy shunpoval már előtte is állok. Aoki éle megvillan, ahogy szúrok vele egyet, és beleállítom a maskarás alak testébe. Kardom mélyen belemártom gyomrába, majd várom a reakciókat, esetleg egy halálhörgést, vagy valamit, amiről megbizonyosodhatok, hogy nem élte túl a támadásomat az alak.
Vissza az elejére Go down
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptyHétf. Ápr. 05, 2010 6:43 pm

A csapat megsegítése mellett döntöttetek, s Suke máris támadásba lendült. Pengéje alig láthatóan szelte a levegőt és csapódott az ellenfél mellkasának. Undorító, lila vér fröccsen a padlóra. Már ez is igen különös jelenség lenne, ám ekkor furcsa érzés járja át a tested. Gyengének érzed magad, mint akinek elszívták az erejét. Sőt, jelenleg is ez történik veled! Miután a maszkos megelégelte a lakmározást, nemes egyszerűséggel kihúzza a kardot szívéből, ezt követően pedig váratlanul mellkason rúgja a fehér hajú shinigamit. Több métert repülsz hátra, majd egy tompa puffanás kíséretében landolsz az egyik virágágyásban. A beszorult levegő miatt néhány másodpercig képtelen leszel mozogni, ám szerencsére nem tört el semmid, ami pedig egy jó jel. Eközben a harcosok kudarcot vallanak a visszaszorítással, így az ismeretlen ellenség beözönlik a csarnokba.

- Nem tudjuk legyőzni őket! – kiált fel elkeseredetten a Titeket megszólító férfi, miközben társait egyre-másra csapják le körülötte. – Vissza kell vonulnunk, különben itt halunk meg mind!

Sajnálatos módon, szavai már csak az üres léghez szólnak, mivel embereit mind lemészárolták. Hangos szitkozódás közepette ragadja nyakon Dait, azután az egyetlen kijárat felé penderíti a Vaizardot. A férfi meglepetésében szólni sem bír, csupán engedelmesen kilép az ajtón. A harcos vad kiáltással veti magát a Suke körül kialakuló tömegbe, akik megzavarodottan forgolódnak össze-vissza. A shinigami szellemi ereje olyan nagy, hogy képtelenek betájolni egy egyszerű ember jelenlétét. Ezt kihasználva a szamuráj több maszkost is megszabadít a fejétől, majd Watanabet a vállára kapva kimasíroz a helyiségből. Halk nyögés kíséretében dobja le a járatba a férfit, ezt követően pedig egy vastag kőgerendával lezárja a kijáratot. Egy alig megvilágított folyosóra érkeztek, ami jól láthatóan ismét lejt. Elgondolkodtató, hogy milyen mélyen is húzódik ez a hely, ha még mindig van lépcső, mely lefelé visz.

- A tekercset bármi áron meg kell védeni… - szól rekedten a szamuráj, maga elé meredve. – Ha megkaparintják, annak beláthatatlan következményei lesznek. Még akár az életünk árán is meg kell állítanunk Őket, megértettétek?

Kétségtelenül még mindig a beosztottjainak hisz benneteket, pedig semmi közötök nincs hozzá. Talán Sousuke és Kazama már holtan fekszik valahol, ám Ti annyira hasonlítotok rájuk, hogy az esetleges eltérés már fel se tűnik a férfinak. Reszelős sóhaj kíséretében tápászkodik fel, aztán összerezzen, amikor vaskos öklök dobbanását hallja meg az ajtón. Gyorsan álló helyzetbe rángat mindkettőtöket, s elindul az egyetlen járható irányba. Rengeteg lefordulás és kanyar után megtorpantok, mivel vezetőtök egyre hangosabban zihál. Végül már nem bírja tartani magát, így halk csattanás kíséretében vágódik el a földön. Megfordítva megláthatjátok az oldalából kiálló dárdahegyet, amely kétségtelenül életveszélyes sérüléseket okozott a férfinak. Egyikőtöknek sincs gyógyítói tapasztalata, főleg nem olyan, amivel segíteni lehetne egy emberen. Ha kihúzzátok a szilánkot, valószínűleg elvérzik. A szamuráj szemében mégsem tükröződik félelem, csupán az eltökéltség lángja lobog benne.

- Tovább kell mennetek, különben áldozatunk hiábavaló lesz. – rebegi halkan, azután nehézkesen ülő helyzetbe tornázza magát. – Menjetek előre, amint lehet, követlek Benneteket.

Természetesen ez hazugság, mivel a férfi jól láthatóan halálán van. Nektek pedig be kell teljesítenetek küldetéseteket, így hát útnak indultok. A távolból robaj hallatszik, ami az ajtó betörését jelzi. Hamarosan a maszkosok is megjelenek a járat végén, furcsa fényű kardjaikat vadul forgatva maguk körül. A védelmi erők parancsnoka állatias üvöltés kíséretében pattan fel és a maszkosok közé veti magát. Egyet-kettőt még sikerül is lefegyvereznie, ám amikor egyszerre három penge is a testébe fúródik, már nem tud mit tenni. Üveges tekintettel zuhan a földre. Az furcsa lényeknek ezután Ti lesztek célpontjai, mint az egyetlen élőlény ebben a kócerájban. Feladatotok egyértelmű… Végeznetek kell az energiaszívó csőcselékkel és tovább mennetek azért a bizonyos tekercsért, ami említve volt. Valamiért ez lesz a kulcsa további kutatásaitoknak. Ám elmélkedni nincs idő, az első maszkos már támad is! Csupán halálos csapásokat tudtok használni ellenük, ám Suke példája is jól mutatja, hogy a szíven döfés szóba sem jöhet.
Vissza az elejére Go down
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
Watanabe Yuusuke

Férfi
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Cl0te34000/45000-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- 29y5sib  (34000/45000)

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptyPént. Ápr. 09, 2010 12:14 am

Már húznám ki ellenfelem testéből pengémet, és elégedett vigyorral nézném végig haláltusáját, ám olyasmi történik, amire egyeltalán nem számítok. Azon, hogy a különös szerzet testéből érdekes, lilás színű vér fröccsen a padlóra, meg sem lepődök, hisz ez az egész hely roppantul különös. A hirtelen a semmiből megjelenő sereg, és ezek a maskarás alakok mind mind hozzátartoznak a hely különös kisugárzásához, így nem igazán van olyan dolog, ami meglephetne már. Az azonban meglep, mikor azt érzem, hogy valami mintha szívná ki belőlem energiáimat, pedig biztos vagyok benne, hogy nem ért hozzám közvetlenül az alak. Hátrébb lépek egy kicsit, ezzel is megszakítva a kapcsolatot, ám még mindig érzem, hogy folyamatosan gyengülök. Megrökönyödve figyelem, ahogy egyszerűen kihúzza testéből a tövig belemártott lélekölőmet, és elindul felém. Lépni sincs időm, olyan gyorsan terem előttem, és rúg belém olyan erővel, hogy jónéhány métert repülök hátra és épülök be egy közeli virágágyásba. Néhány másodpercig csak levegő után kapkodok és azon töröm lázasan a fejem, hogy miként lehetne ezeket a valamiket megölni. Kétségtelen, hogy a szíven szúrás nem használt, hisz keresztül döftem a szervet, és meg se kottyant neki, épp csak mintha megcsiklandoztam volna. Tekintetemmel Dait keresem, hogy beszámoljak neki a különös esetről, ám helyette még több maszkos alakot pillantok meg, akik felém közelednek. Egyértelmű túlerőben voltak, csak Aoki volt nálam, és a rúgástól, meg attól az erőelszívástól kissé amúgy is le voltam gyengülve, így nem sok esélyem lett volna ellenük. Épp felemelem zanpakutom magam elé, hogy a végsőkig harcoljak, és annyi szörnyeteget vigyek magammal a halálba, amennyit csak lehet, ám hirtelen belép a képbe a férfi, aki az előbb is ránk szólt, mintha ismerne minket, és a meglepetés erejét kihasználva utat vág köztem és a maszkos alakok között. Hálás arccal nyújtom kezem, hogy segítsen fel, és a maradék ellenséget együtt győzzük le, ám azon kapom magam, hogy a férfi vállán vagyok, és bedog egy járatba ahelyett, hogy harcoltunk volna. Halk puffanással landolok, kicsit megrázom fejem, hogy kitisztuljon a kép, körülnézek, és meglátom Dait is.
- Érdekes figura. - mondom csendesen, nehogy meghallja a mögöttünk lévő férfi. Míg az a járat eltorlaszolásával van elfoglalva, körül tudok nézni kicsit. Fogalmam sincs milyen mélyen lehetünk már, de ez a járat még lejjebb visz minket, mélyen a föld alá, aminek cseppet sem örülök.
- Milyen tekercset....? - nézek Daira, majd rá értetlenül. Fogalmam sincs miről beszél, és a vaizard arckifejezése is elárulja, hogy Ő is valahogy így vélekedik a dologról. Még mindig azt hiheti a fószer, hogy a bajtársai vagyunk, hisz úgy beszél hozzánk, mintha a beosztottjai lennénk. Úgy gondolom, egyelőre nem kéne megingatni ebben az elképzelésében, hisz eddig csak segített nekünk, szóval egyelőre csak némán hallgatom tovább és bólintok "parancsaira".
Pihenni sajnos nincs időnk, mert támadóink nem azok a fajták, akik csak úgy feladnák, erről is tanúskodnak a tompa, ám egyre erőteljesebb dobbanások hallhatóak a torlasz másik feléről. Nem bírja már sokáig a torlasz, minden egyes ütésnél egyre jobban megreped, ezért igyekeznünk kéne. Mintha gondolataimban olvasna a férfi, néhány másodperc múlva már haladunk is lefele a járatban, egyre mélyebbre, és mélyebbre. Amúgy sem volt meleg levegő a felszínen, de itt lent még annál is hűvösebb a levegő. Bele se merek gondolni, hogy milyen mélyen lehetünk már, abba meg végképp nem, hogy hogyan jutunk majd ki. Azzal ráérünk majd dolgunk elvégzése után is foglalkozni. Egyre lassabban haladunk lefele, és egyre hangosabban lehet hallani, ahogy a férfi zihál mögöttünk. Én sem vagyok valami jó állapotban, de azért ennyire nem fáraszt ki a menetelés. Épp hátraszólnék, hogy megkérdezzem, nem akar e egy kis pihenőt tartani, mikor tompa puffanással elterül a földön. Egy ugrással mellette termek, majd a hátára fordítom, és meglátom a zihálás okát is egy dárda darab képében, ami bele van fúródva a férfi oldalába. Tanácstalan fejjel fordulok Dai felé. Én egyeltalán nem értek a gyógyításhoz, még alap szinten sem, és a vaizard arckifejezéséből utalva Ő sem. Néma bólintással felelek a férfi szavaira, majd intek társamnak is, hogy induljunk, mert fogytán az időnk. A katonának már így is úgy is vége, nem segíthettünk rajta, így legalább büszkén fog meghalni, harc közben.
Csendben baktatok Dai mellett, és azon tűnődöm, hogy vajon ki lehetett ez a harcos, mikor távoli üvöltését meghallom. Inkább így haljon meg, mint szörnyű kínok között egy kórházban.
- Sietnünk kell! - erősítek bele kicsit a tempóba, de néhány perc múlva már érzem, hogy közeledik az ellenség, és meg is jellenek az első maszkos alakok.
- A fejüket próbáld levágni. Más nem használ ellenük! - mondom Dainak a jótanácsot egy fanyar mosoly kíséretében, miközben elkerülöm az első maszkos támadását, és egy precíz mozdulattal elválasztom fejét testétől és már indulok is a következő célpont fele. Válogatnom sem kell, van elég ellenfél, mindkettőnknek jut belőle bőven.
Kísérletképp ellövök egy Raikouhou-t a tömeg felé, hátha a kidou is hatással van rájuk, bár nem ártana kissé beosztani a tartalékaimat, mert ki tudja, még mi vár ránk ezen a helyen.
Vissza az elejére Go down
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptySzomb. Ápr. 17, 2010 10:41 pm

„Vezetőtök” ugyan feláldozta magát, de mégsem volt képes kellő ideig feltartani a maszkos ellenséget. Utasításodat követve, Dai is serényen csapkodja le a harcosok fejeit, akik egyre csak özönlenek be a járatba. Ekkor dördül el a pusztító erejű Kidou, ami igen meggondolatlan cselekedett volt, egy ilyen szűk folyosón. Ugyan a kívánt hatást sikerült elérni, de e mellé nem várt következmények is társulnak. A padló megreped alattatok, azután nemes egyszerűséggel beszakad az egész. Szenes végtagok és csontszínű álarcok között zuhantok, majd tompa puffanással értek földet egy teremben, melynek alját jól érezhetően víz borítja. Különös derengés uralkodik a helyiségben, ami talán a vízből árad. A Vaizard egy halk nyögés kíséretében tornázza magát ülő helyzetbe, azonban bosszús szisszenés elárulja, hogy valami nincsen rendjén. Az esés következtében kificamodott a válla, ennek köszönhetően egész balja teljesen használhatatlanná vált. Légzése zihálássá gyorsul, ahogy lehunyja szemeit és megragadja a sérült végtagot. Még egy nagy levegővétel, aztán hátborzongató reccsenés. Szerencsésen visszarakta a helyére a kiugrott vállízületet, s habár még sajog egy kicsit, de legalább már mozgatható. Kapkodva szedi össze katanáját, ezt követően az alélt kapitányhoz siet, akinek tarkóján vörös folt mocskolja be fehér haját. A becsapódás után valószínűleg egy nagyobb törmelékdarab kapta el a szerencsétlen halálistent, aki rosszkor volt rossz helyen. Hattori hozzáértő tekintettel vizsgálja meg a sebet, majd megkönnyebbülten sóhajt fel. Szerencsére csak felületi a sérülés, Yuusuke kemény feje úgy tűnik ezúttal jó szolgálatot tett.

- Gyerünk haver, térj magadhoz! – szól halkan a vaizard, miközben egy-két erőteljesebb pofonnal próbálja észhez téríteni a 10. osztag vezetőjét. – Nem foglak cipelni, szal’ jobban jársz, ha hamar abbahagyod a szunyókálást, Csipkerózsika!

Természetesen sosem hagyná hátra egyetlen bajtársát sem, de remélhetőleg a fenyegetés beváltja a hozzá fűzött reményeket. Alig telik bele pár percbe és a Daitenshi legőszebb tagja mozgolódni kezd. Valószínűleg pokoli fejfájás gyötörheti, hiszen egy igen kellemetlen agyrázkódással bővült sérüléseinek listája. Míg a shingami összeszedi magát, addig társa jobban körülnéz az új helyen. Látszólag teljesen le van zárva, csupán azon a résen távozhatnak innen, amelyen bejutottak. A szoba átellenes végében egy emelvény látható, amin díszes tekercsek foglalnak helyett egy bársonyzsákban.
-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Isawas%20Scrolls
Ezek lehetnek azok a dolgok, amikről a szamuráj mesélhetett. A pódium körül mintha erőteljesebb lenne a fény izzása, szinte már-már függönyszerűvé válik. Egyértelműen beindul valami csapda, hogyha elmozdítják a papírokat, de biztos ezeket kellett megtalálniuk, hiszen más használható tárgy nemigen található az épületben. Másrészről Sierashi egy szóval sem mondta, hogy dárdadarabot lehetne itt találni, mert akkor biztos személyesen érkezett volna. Daisetsu nyugodtan mérlegeli a lehetőségeket, azután hátra fordul.

- Nyilvánvaló, hogy ezért jöttünk. – vonja le végül az ex-kapitány is a következtetést. – Remélem már jobban vagy, mert lehet, hogy menekülnünk kell majd…

Nem épp a legfényesebbek a kilátások, azonban nincs mit tenni. A férfi végül szemmel követhetetlen shunpoval terem a tekercseknél és gyors mozdulattal magához rántja a zsákot. Hirtelen semmi nem történik, ez pedig magabiztossággal tölti el a vaizardot. Önelégült mosoly kíséretében lóbálja meg a kezében tartott szerzeményt, s már épp lépne le az emelvényről, amikor beindul a várva várt csapda. A sarkokban hirtelen smaragdszínű láng villan, ami egyenesen Yuusuke felé tart.
Két lehetőséged van: egy villámtánccal megpróbálsz feljebb jutni vagy valamilyen technika segítségével a lángok megfékezése mellett döntesz. Attól függően, hogy miképp cselekszel, függhet a küldetés sikeressége is. Akárhogy is legyen, Dai a segítségedre lesz mindkét esetben, azonban a tekercsek épsége mindennél fontosabb.
Vissza az elejére Go down
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
Watanabe Yuusuke

Férfi
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Cl0te34000/45000-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- 29y5sib  (34000/45000)

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptyKedd Ápr. 20, 2010 9:38 pm

Még két fejet választok egy a testétől addig, mire a kidoum célba talál. A Raikouhou rendeltetésének megfelelően végzi dolgát, és hatalmas pusztítást maga után hagyva válik semmivé. Arcomon gonosz vigyor fut végi, ami átvált meglepett szemöldökfelhúzássá. Kicsit mintha túllőttem volna a célon, nem figyeltem eléggé, mikor a lélekenergiámat beleengedtem a kidouba, de már mindegy. Próbálok egy shunpoval minél messzebb kerülni a padlótól, ami úgy roppan össze, és törik darabokra, ahogy egy korhadt faág, ha valaki rálép. Némán átkozom a magam hülyeségét, miközben próbálok tenni valamit az ellen, hogy porrá zúzzam magam a zuhanástól. Sok ötletem nincs, talán egy mellettem zuhanó elszenesedett testet kéne magam elé húznom, ezzel is csökkentve a becsapódás erejét, de már nincs időm rá, mert hirtelen vége szakad a zuhanásnak, és elsötétül előttem a világ. Néha áldásos tud lenni, ha egy ilyen szorult helyzet után ellepi az embert a sötétség, és semmi mást nem kell csinálnia, csak bele kell vetnie magát. Azonban lassan tisztulni kezd a világ körülöttem. Először hangfoszlányokat hallok, mintha valaki beszélne hozzám, aztán nagy nehezen kinyitom szemeimet, és Dai arcát látom magam előtt, aki mintha kissé szemrehányó tekintettel nézne rám. Hirtelen nem tudom hol vagyok, és hogyan kerültem oda, aztán tisztulni kezd a kép, hogy épp egy küldetés közepén vagyok, és valószínűleg elvesztettem az eszméletem a zuhanástól. Hirtelen ülőhelyzetbe tornászom magam, de a fejembe nyilaló fájdalomtól kénytelen vagyok visszafeküdni egy pillanatra. Hátranyúlok tarkómhoz, majd mikor visszahúzom kezem, látom, hogy véres. Világossá válik előttem, hogy bevertem a fejem, mikor földet értem, és ezért fáj, plusz egy kis agyrázkódást is kaphattam. Nem baj, voltam már rosszabb helyzetben is, egy ilyen kis apróság nem fog megállítani. Míg összeszedem magam, alkalmam nyílik kicsit körül nézni a környéken. Az egyszerre feltűnik, hogy a terem alját víz borítja. Tekintetem most a terem másik végében álló emelvényre téved, amin arany tekercsek pihennek egy zsákban. Dai is azt nézi, és valószínűleg mindkettőnk fejében ugyanaz a gondolat motoszkál. Ezekért a tekercsekért jöttünk, és ezekről a tekercsekről beszélt a katona is, aki feláldozta magát értünk. Egy halk sóhaj után úgy döntök, hogy ideje lenne felállni, és egy halk nyögés közben álló helyzetbe tornászom magam. Fejem még kicsit zsong, és még fog is egy darabig, az biztos. Odamegyek Dai mellé, és onnan nézem tovább a tekercseket. Nyilván a vaizardnak is megfordult a fejében, hogy ha hozzá érünk a tekercsekhez, akkor beindul a védőmechanizmus egy, vagy több csapda formájában. Nem tetszett a gondolat, fogalmunk sincs, mi vár ránk miután elmozdítottuk a tekercseket, de muszáj magunkkal vinnünk őket, hisz ezért jöttünk.
- Miattam ne fájjon a fejed, túlélem. Inkább a tekercsekre figyelj oda. Óvatosan hozd el őket! - szólok egy félmosoly kíséretében.
Kezem Aoki markolatára teszem, hogy harcra kész legyek, mikor társam elmozdítja a tekercseket a helyükről és csendben figyelem, ahogy a férfi közeledik az emelvény felé. Úgy tűnik, hogy sikerrel jár Dai, és enélkül el tudja hozni a tekercseket, hogy beindítaná a csapdákat, ám alig hogy elmozdítja a bársonyzsákot, valami megmozdul a teremben. Fejem a helyiség egyik sarka felé kapom, ahonnan hallani vélem a hangot, és már meg sem lepődöm azon, hogy felém irányul a támadás egy smaragdzöld lángcsóva képében. Nincs időm sokat gondolkodni az esélyeken, remélem, hogy Dai is sértetlenül megússza, bár inkább magma miatt kéne aggódnom, hisz a vaizard jóval erősebb nálam, és biztos meg tudja oldani a problémát.
Agyamban sorban villannak fel az esetleges lehetőséged. Előhívhatnám a shikaiom és a pajzsommal védhetném ki a támadást, de arra nincs elég időm, mivel beletelik néhány másodpercbe, mire aktiválom a passzív képességem is, és annyi időm pedig nincs. Az Enkosen nevű kidou nem hinném ,hogy elég lenne egy ilyen kaliberű támadás ellen, bár ha kellően nagy lélekenergiát koncentrálok bele, talán meg tudnám úszni sértetlenül a kalandot. Végül egy erőteljesebb shunponál döntök, amit végre is hajtok, így jó néhány méterrel a föld fölött tartózkodom már, mikor a lángcsóva arra a helyre ér, ahol egy szempillantással ezelőtt álltam. Shunpo közben kinéztem magamban egy kis peremet az egyik oszlop tetején, így most ott várom meg, hogy a zöld tűz elhaljon. Tekintetemmel Dait keresem, akinek úgy tűnik, hogy semmi baja, de ami a legfontosabb, hogy a tekercsek is biztonságban vannak nála.
- Ideje lenne lelépni innen, nem gondolod? Eleget partiztunk itt. - zendül hangom némi fanyar humorral és már kutatok is a teremben egy esetleges kiút felé, ám csalódnom kell, mert semmi használható kijáratot nem találok, maximum ott hagyhatjuk el a termet, ahol bejutottunk, vagyis a plafonon keresztül, amin egy szép, tágas lyuk tátongott.
- Úgy tűnik, nincs más kiút, ott kell kimennünk, ahol bejutottunk. - osztom meg véleményem társammal, majd várom, hogy neki milyen ötletei vannak ezzel kapcsolatban. Akárhogy is, gyorsan le kellene lépnünk innen, mert ki tudja, mennyi maszkos alak ólálkodik még itt.
Vissza az elejére Go down
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptyPént. Ápr. 23, 2010 2:44 am

S próbálkozásaitokat végül siker koronázza, hiszen a lángok összecsapnak alattatok, de mégsem képesek kárt tenni bennetek. Már karnyújtásnyira van a cél, amikor hirtelen megint elsötétedik minden. A kétségbeesés szíveitekbe markol, talán ez lesz az a hely, ahol végleg álomra hajtjátok fejeteket. Ám a percek némán telnek, és mégsem érzitek a tűz kínzó érintését. Ellenben távoli lépések, valamint kiabálás nesze üti meg füleiteket. A hangok egyre erősödnek, végül már közvetlenül magatok mellett halljátok őket. Egy pillanatra némaság uralkodik körülöttetek, majd egy-egy erőteljesebb ütést éreztek a tarkótokon. Ám ahelyett, hogy visszazuhannátok a kábulat sötétjébe, hirtelen kitisztul a kép, s csizmás lábak erdejével találjátok magatokat szemben. A lábakhoz testek is tartoznak, amelyek fényes fáklyákat markolászva görnyednek felétek. Nagy nehezen tápászkodtok fel, mivel az előbbi kis attrakció igencsak megviselt mindkettőtöket. Körülpillantva egy ismerős helyen találjátok magatokat, mégpedig abban a csarnokban, amelyen legelőször áthaladtatok és ahol meghallottátok a hátborzongató sóhajt. Dai értetlenkedve vizsgálódik, de legnagyobb meglepetésére a tekercsek még mindig Nála vannak. Hirtelen dulakodás, ezt követően pedig üvegek csilingelése hallatszik. A tömegből két megviseltnek tűnő alak lép elő, arcukon mégis büszkeség csillog.

- Sikerült befogni őket, Főnök! – rikkantja el magát az egyik, kezében egy nagyobb befőttesüveget lóbálva. – Ezek a mocskos illúziókeltő férgek jól ráakaszkodtak az utazókra, de mi pillanatok alatt lekaptuk Róluk! Hinnye, ezek megtermett példányok voltak!

Az egyik idősebbnek tűnő férfi megveregeti az ifjú vállát, azután egy fejbiccentéssel int a többieknek, hogy segítsenek fel Titeket. Suke, hogyha hátranyúlsz a tarkódhoz, érezheted, miszerint hajad teljesen száraz, vérnek semmi nyoma sincs. Ez kezd egyre különösebbé válni, azonban hamar le tudjátok vonni a következtetést, mely szerint az egész kaland csupán a hallucináció műve volt. Ennek ellenére a tekercsek igencsak valóságosnak tűnnek, szóval valami „csoda” történhetett ebben az ősrégi épületben. A Vaizard megköszöni a segítséget, ezt követően a még mindig vigyorgó zöldfülűhöz lép, s közelebbről is megvizsgálja azokat a bizonyos férgeket.
-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Envy%27s_true_form
Hosszúkás test, négy pár elcsökevényesedett lábacska, valamint aránytalanul nagy fej, mely egy kör alakú szívókában végződik. A szőke férfi vonásai fanyar grimaszba rendeződnek, ahogy ujjait tarkójára csúsztatja, s kitapintja az apró fogak által okozott sebeket.

- Hihetetlen… - suttogja maga elé halkan Hattori, miközben köpenye rejtekébe helyezi a papírosokat. – Ilyen apró lények, mégis mekkora galibát voltak képesek okozni!

Az események végül szerencsésen végződtek, így nincs más dolgotok, mint beszámolni az eseményekről a Kígyókirálynőnek. Az visszafelé vezető út sokkal rövidebbnek tűnik, ámbátor most a menedékbeli emberek vezetnek benneteket, akik egész életükben itt járkáltak, ebből adódóan sokkal több titkos járatot ismernek. Hamarosan már meg is pillanthatjátok a falucskát körülölelő robusztus falakat, s a díszes faházat, amiben Renai lakik. Már magabiztosabban léptek be az irodába, ahol baljós szürkület uralkodik. Beljebb lépve megpillanthatjátok a nőt, aki mozdulatlanul fekszik az asztala mellett. Smaragd íriszei vakon merednek a semmibe, dús keblei között egyetlen, égett szélű lyuk díszeleg. Nincs nyoma harcnak, ezért valószínűleg oly’ váratlanul érte a támadás, hogy még védekezni sem tudott. Rémülten siettek mellé, azonban már nem tudtok rajta segíteni. Már-már épp elgondolkoznátok rajta, hogy ki tehette ezt a szörnyűséget, amikor egy ismerősen búgó hang száll felétek az egyik sötét sarokból.

- Legyenek üdvözölve, Uraim! – csendül a kopasz Shagenja gúnyos hangja. Arcán önelégült mosoly ül, tagadni se próbálja tettét. Magabiztosan tekint felétek, mintha nem lenne semmi félnivalója. – Látom értesültek Úrnőm sajnálatos haláláról… Kár érte, remek teremtés volt.

Dörgő gúnykacaja szinte sérti a fületeket, s még inkább bosszantó az a tiszteletlenség, amivel az egykori királynőről beszél. Dai a dühtől remegve egyenesedik fel, ám egyelőre nem lép támadásba. Valószínűleg Rád vár Suke, hogy van-e valami megjegyzésed a talpnyalónak vagy inkább Te is a harc mellett döntesz.
Vissza az elejére Go down
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
Watanabe Yuusuke

Férfi
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Cl0te34000/45000-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- 29y5sib  (34000/45000)

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptyHétf. Ápr. 26, 2010 10:01 am

Megvárom Dait, míg csatlakozik hozzám az oszlop oldalában elhelyezkedő kis kiállásba, majd előre megyek egy shunpo segítségével. Mindenképp Én akarok előre menni, hisz Társamnál vannak az értékes tekercsek, és ha vannak még maszkos alakok odafent, le kell számolni velük. Mivel a küldetés célja nagy valószínűséggel a bársonyzsák tartalma volt, mindenáron meg kell azokat védeni, és inkább Én hulljak, mint Dai a tekercsekkel. Néhány méterre vagyok már csupán a céltól, mikor hirtelen elsötétül szemeim előtt a világ, mintha csak valaki lekapcsolta volna a villanyt. Hátam mögött meglepett kiáltás jelzi, hogy Daial is ugyanez történik. Fogalmam sincs mi van, vagy mi lesz, kétségbeesetten próbálok valami használható kidou után kutatni emlékezetemben, aminek segítségével kijuthatunk ebből a szorult helyzetből, ám mielőtt tehetnék valamit, ismét eszméletemet vesztem. Már várom, hogy acélpengék szaggassák át testem, vagy porrá zúzzam magam a zuhanástól, hogy az örök shinigami mezőkön kergethessem tovább az arrancarokat, ám nem történik semmi ilyesmi. Hirtelen léptek zaját hallom a közelben, és halk sustorgást, beszédet, majd a sötétségből kirángat egy erőteljesebb ütés, amit a tarkómra mért valaki. Hirtelen felpattannak szemeim, és már nyúlnék lélekölőm markolata felé, mikor tudatosul bennem, hogy koránt sem tudok olyan egyszerűen mozogni. Bár úgy tűnt, hogy nem szenvedtem súlyosabb sérülést az előbbi zuhanástól, mégis olyan fáradt voltam, mintha napokig edzettem volna megállás nélkül. Vicsorgó, gyűlölködő arcok helyett érdeklődő, bár kissé bizalmatlan arcokat pillantok meg magam körül. Fogalmam sincs, hogy kik ezek, és hogyan kerültek ide, de kétségtelenül segítettek valahogy, mivel nem törtem össze magam, és látszólag Dainak sincs semmi baja. Beletelik néhány pillanatba, mire térdelő pozícióba tornászom magam, mivel sajog mindenem. Egy ideig kezeimmel a földet támasztva fújtatok, és próbálom össze szedni magam, majd miután elég erőt érzek ízületeimben ahhoz, hogy mozogni tudjak, felállok, és tüzetesebben körülnézek. Nagy meglepetésemre abban a teremben találom magam, ahonnan indult ez az egész téboly. Igaz is, téboly. Hátranyúlok óvatosan tarkómhoz, megvizsgálni a sebet, ami még az előző zuhanás alkalmával szereztem, nem szakadt e fel még jobban, de megrökönyödve húzom össze szemöldökeim, mikor kezem nem vértől csatakos hajat, és egy mély, hosszú sebet érintenek, hanem érintetlen, sérüléstől mentes fejbőrt, és száraz hajat. Hitetlenkedve Daira pillantok, kinek arckifejezése hasonló gondolatokról árulkodik, mint amik az én fejemben járkálnak.
~ Mi a fene van itt? Leginkább ez járhat mindkettőnk fejében, hisz tisztán emlékszem rá, hogy egy nagy zuhanás és egy hatalmas csattanás után megsérült a fejem.
Ki nem mondott kérdésünkre hamarosan megkapjuk a választ, két visszataszító akármi képében. Undorodva húzom el számat, mikor meglátom ezeket az apró lényeket a befőttesüvegekben, és teszem hátra kezem ismét tarkómhoz, ahol apró fogak által okozott sebeket. Egy percig is eltart, mire eljut tudatomig, hogy ez az egész valószínűleg csak egy illúzió volt ,amit ezek az izék okoztak. Néhány percig kissé kényelmetlenül érzem magam, mert zavar a tudat, hogy két ilyen kis apróság gyakorlatilag hülyére vett minket, és végighalluztuk ezt az egészet, de már mindegy volt, lényeg, hogy nem történt nagyobb személyi sérülés, és a tekercsek is biztonságban vannak nálunk, tehát a küldetés sikerrel végződött.
Némán bólintok Dai kijelentésére, majd elindulok a többi fáklyás alak felé, akik úgy tűnik, hogy tudnak rövidebb utat is kifele, hisze előbb még a Kígyókirálynőnek is vissza kell vinnünk a kulcsot, és jelentenünk kell arról, hogy mi történt itt. Végig némán ballagok Dai mellett, tekintetemmel követve a Vaizard hátán zötykölődő zsákban lévő tekercseket, és azon morfondírozom, hogy vajon el tudja e őket Yuu olvasni, és egyáltalán hasznunkra fognak e válni. Észre sem veszem, hogy már a Kígyókirálynő lakosztálya előtt állunk, de azért követem Dait, és belépek utána az épületbe. Kissé jobb kedvre derülve nyitok be a szobájába és indulok meg az íróasztala felé, hogy bejelentsem küldetésünk sikerrel járását, ám arcomra rögtön ráfagy a mosoly, mikor meglátom a nő élettelen testét az asztala mellett feküdni. Egy ugrással ott termek, reménykedve abban, hogy még nem halt meg, ám a mellkasán tátongó égett szélű seb és a nő semmibe révedő tekintete arról árulkodik, hogy elkéstünk.
Épp feltenném a kérdést, hogy mi történhetett, mikor a sötét szoba egyik sarka felől egy hang szólít meg minket, és előlépdel a Kopasz, gúnyos mosollyal az arcán. Nem kell sokat gondolkoznom azon, hogy egyértelmű váljon: Ő a tettes, Ő tette ezt a nővel.
Szívemben fortyogó dühvel állok fel, tekintetem le sem véve a Shagenjáról, közben Dai vállára helyezem kezem, ezzel is szólva neki, hogy még ne támadjon. Előbb ki kell deríteni, hogy mi folyik itt, és majd csak azután bűnhődhet meg tetteiért ez a mocsok. Bár legszívesebben egyből nekiesnék, és apró darabokra tépném a férfit, ajkaimat csak egy nehezen kipréselt kérdés hagyja el először.
- Miért? - teszem rá Aoki markolatára kezem, majd várom, hogy megszólaljon a férfi. Így vagy úgy, beszélni fog. Ha nem önszántából, hát kényszeríteni fogjuk rá, hogy elmondja kinek dolgozik, és mi a célja.
Vissza az elejére Go down
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptySzomb. Május 01, 2010 8:21 pm

Sikerül némileg lecsitítanod Dait, azután egy igencsak egyszerű kérdést szegezel a kopasznak. Egy pillanatra elgondolkodni látszik, ezt követően ráérősen az íróasztalhoz sétál, majd leül a hatalmas bőrfotelba. Karjait kényelmesen pihenteti a puha karfákon, miközben ujjaiból sátorformát alkot. Már az elejétől fogva unszimpatikus volt mindkettőtök számára, látszott rajta már akkor is, hogy nem sok jót lehet Tőle várni. Futó pillantást vett a Kígyókirálynő hullájára, és csak aztán kezd el beszélni.

- Ugyan, Taichou-sama… Ennél azért egy kicsivel több észt néztem ki Magából. – kezd bele gúnyosan, azonban még mindig nem tér a tárgyra. – Maga szerint mi a legfontosabb az emberi világban? Szerintem a hatalom az, ami a legértékesebb ebben a dimenzióban. A régi idők sémáját követve, Én is kiiktattam az előző uralkodót, s magam léptem a helyére. Igen kényelmes megoldás, nemde? A gyilkosságot pedig Önökre fogom kenni, hisz’ mindenki bízik az öreg Shagenjában, az Úrnő legkedvesebb tanácsadójában.

Elképesztő nyíltsággal beszél további terveiről, amelyekben Nektek is nagy szerepet szán. Arcotokat meglátva ismét erőltetetten felkacag, ezt követően újra álló helyzetbe tornázza magát. Mutatóujját Sukére szegezi, ezt követően energiát kezd koncentrálni a megnevezett testrészbe. Aranysárga fénnyel izzó villámszerű fénynyaláb csapódik ki az ujjából, melynek célpontjai látszólag Ti vagytok. Viszont ez csak egy elterelés, mivel a sugár a közeli könyvespolcba csapódik, lángokba borítva azt. Ennek köszönhetően fojtogató fekete füst kezd terjengeni a szobában, ami zavarja a látásotokat. A talpnyaló még néhány másodpercig némán szemléli pusztítása eredményét, végül pedig egy csorba tört ránt elő köpenye rejtekéből. Tisztában van vele, miszerint erőben nem képes veletek felvenni a harcot, ezért inkább fondorlatosságát használja ki. Mielőtt még bármit is reagálhatnátok, nemes egyszerűséggel gyomron szúrja magát. Arcán látszik a kín, azonban hamarosan az elégedett mosolynak adja át a helyét. A fegyver kifordul a kezéből, s kisebb pukkanás kíséretében fekete füstté oszlik szét.

- Habár igencsak szórakoztató társaságot nyújtanak, sajnos ideje távozniuk. – szólal meg még mindig udvariasan, holott szemében lenézés csillog. Hirtelen elváltoztatja a hangját és fennhangon jajveszékelni kezd. – Ne, Úrnőm! Gyilkosok, gyilkosok! Hogy tehettétek ezt?! Őrség-őrség!

Még utoljára vigyorogva felétek biccent, ám csak addig látszódik öröm az arcán, míg az nem találkozik Dai öklével. A Vaizard jobbosának köszönhetően a férfi átrepül a szobán, majd a falnak csapódva aléltan rogy össze. Szája szélén apró vérpatak indul meg, s látszólag eszméletét vesztette. Elhamarkodott megmozdulás volt ez a Daitenshi legidősebb tagjának részéről, mivel így elveszett ártatlanságotok bebizonyításának lehetősége. Hattori fújtatva egyenesedik fel az ütést követő testhelyzetéből és ingerülten rávág a masszív mahagóni asztalra. Eközben kintről lépések zaja szűrődik be, úgy tűnik megérkeztek az őrök. Legalább egy tucatnyian rontanak be a helyiségbe, s nektek döntenetek kell. Kétségtelenül benneteket hisznek a merénylőknek, mert minden jel erre mutat. Két lehetőségetek van: Harcba szálltok az emberekkel, ezzel rengeteg ártatlan életet kiontva vagy megpróbáltok valahogy meglépni előlük. Választásotoktól függően alakul tovább Sorsotok.
Vissza az elejére Go down
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
Watanabe Yuusuke

Férfi
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Cl0te34000/45000-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- 29y5sib  (34000/45000)

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptyHétf. Május 03, 2010 5:19 am

Szavaimat követően a Kopasz olyan természetességgel ül le a Kígyókirálynő foteljába, mintha csak az övé lenne, holott néhány perce ölte meg. Legszívesebben most azonnal megölném szép lassan, hadd kínlódjon, és ahogy ránézek Dai arcára, a vaizardról is lerí, hogy Ő is szívesen bemutatná a Kopaszt az öklének. Sajnos még nem végezhetünk vele, hisz előbb meg kell tudnunk, hogy mit akar, mik a céljai, és egyeltalán miért ölte meg a nőt. Szavain úgymond meg sem lepődök. Hatalom, ki hitte volna. A hatalom a világon az egyik legjelentősebb dolog, és olyannyira számít néhány embernek, hogy azért akár mások életét is kioltanák, csak hogy magasabbra kerüljenek egyel a ranglétrán. Fejemben gyorsan megy fel a pumpa, és erős késztetést érzek, hogy azonnal beépítsem abba a fotelba azt a nyomorék fejét, de mielőtt bármit is csinálhatnék, a Kopasz felemeli kezét, és útnak indít felém egy villám nyalábot. felemelt karddal várom a becsapódást, ám nem történik semmi, ehelyett elszáll mellettem a támadás, és a közeli könyvespolcot borítja lángba, amitől sűrű, átláthatatlan füst borítja be hamarosan az egész helyiséget. Nekem is sikerül benyelnem egy jó adag füstöt, de miután kikrágokom magam, már a Kopaszt keresem tekintetemmel. Nem engedhetjük, hogy meglógjon. Egyrészt, Ő ölte meg a Királynőt, és ezért felelnie kell, másrészt, még nem derült fény arra, hogy valójában mit is akar. Általában annak, akinek hatalom kell, nem áll le egy gyilkosságnál, mert ha egyszer elkezdi, nem fejezi be addig, míg a csúcsra nem ér. Hunyorogva keresem a Kopasz alakját a füstben, ami már oszladozik, és észre is veszem, immáron egy tőrrel a kezében. Kissé őrültnek tartom, hogy egy tőrrel akar rátámadni két tapasztalt, képzett és nem utolsó sorban erős harcos ellen, bár már semmin sem lepődnék meg, az az igazság. Azonban mégis sikerül, mikor nemes egyszerűséggel magába mélyeszti a tőrt egy halk nyögéssel tudtunkra adva, hogy eléggé fáj neki a dolog. Ha rajtam múlna nem úszná meg ennyivel. Elindulok felé, hogy bevégezzem a megkezdett munkáját, de félúton megtorpanok, mikor elkezd ordibálni a szemétláda. Bár a kiabálásának hamar vége szakad Dai öklének köszönhetően, most már aléltan és félholtan hever a padlón, és ebből az egész szituációból úgy tűnik, hogy mi öltük meg a Králynőt, és vele is végezni akartunk, mikor megpróbált közbelépni. Elég erkölcstelen húzás, bár szerintem neki már rég nem számítanak olyan dolgok, mint erkölcsösség. Én is legszívesebben behúztam volna neki egyet, de most jobb dolgunk is van ennél, ugyanis le kéne lépni. Nyilvánvaló, hogy nem a hirtelen semmiből feltűnt két ismeretlen utazó szavának hinnének, hanem a Királynőhöz mindvégig "loyális" tanácsadóénak. A lehetőségek tárháza nyitott, megölhetnénk az őröket és úgy távozhatnánk innen, csak annak semmi értelme nem lenne. Így is elég nagy szarban vagyunk, nem kéne még tovább vágnunk magunk alatt a fát. Gyorsan körülnézek valami kiutat keresve, ám csak egy kijárat van a helyiségből, mégpedig az, amin bejöttünk, ott pedig jó tucatnyi őr tartózkodik éppen, és kivont karddal, gyűlölködő arckifejezéssel közelednek felénk. Lázasan elkezdek kutatni emlékezetemben valami használható kidou után, majd nemsokára fel is villan fejem fölött a kis izzólámpa, és kész tervvel rendelkezek már.
Fejemmel intek Dainak, hogy kövessen, mert nincs értelme lemészárolni az őröket. Jobb kezembe némi lélekenergiát gyűjtök, majd egy ugrással megindulok az őrök felé és ellövöm feléjük a Bakudou 83-at. Nem sok lélekenergiát fektettem bele a támadásba, épp csak annyit, hogy eléggé elvakítsa őket ahhoz, hogy mi meg tudjunk lépni. Amúgy sem halálos kidou, ilyen helyzetekben tökéletesen lehet alkalmazni, de arról gondoskodik, hogy hosszú percekig ne lásson az, akire használják. Útban kifele megpróbálják persze az utunkat állni, de ezeket egy jobb vagy épp egy bal horoggal gyorsan hatástalanítom. Remélem Dai szorosan mögöttem halad, és a tekercsek is épségben vannak, mert elvégre azokért jöttünk, és el kell őket juttatnunk Yuu-channak. A shunponknak köszönhetően néhány perc múlva már a falu kapujának másik oldalán vagyunk, és szélsebesen haladunk a Fészek fele. Még mindig hideg van, de én már személy szerint nem nagyon fázom, hisz az utóbbi órákban bőven volt időnk felmelegedni Daial, sőt valószínűleg mindkettőnkről folyt a víz. Jó néhány óra múlva végül átlépjük a fészek mágikus pajzsát, és megindulunk felfele a lépcsősoron. Küldetésünket végül siker koronázta, azonban üröm az örömben, hogy valószínűleg egy újabb ellenféllel gazdagodott a "fekete listánk" a Kopasz személyében. Bár nem tudjuk, hogy valójában mit akar, volt egy olyan érzésem, hogy még lesz szerencsénk hozzá, de azt állíthatom, hogy akkor nem fogja megúszni egy szimpla gyomorszúrással. Nem telik bele egy perc, és már a tanácsterembe vezető sötét, kormos folyosó kövezetét koptatjuk. Igazán ráférne erre a helyre egy takarítás, attól függetlenül, hogy maradéktalanul kielégíti úgymond igényeinket. Annak ellenére, hogy véghezvittük, amiért mentünk, és nálunk vannak a tekercsek, nem vagyok valami jó hangulatban. Eléggé megviselt ez a halluzós dolog, és rám fér egy kiadós alvás, meg szerintem Társam is így van ezzel. A tanácsterembe érve ott találjuk Yuu-chant, aki szokásos trónján ül és épp teát iszogat. Jól megy, egyesek kidolgozzák a belüket, más meg itt ül a helyén és teázgat..xD Egy röpke biccentéssel köszöntöm, majd intek Dainak, hogy tegye le a márvány asztalra a tekercseket.
- Itt van, amit kértél. Küldetésünk majdnem tökéletesre sikerült. - szólok arcomon egy fanyar mosollyal, majd leülök az egyik márványszékre, hátradőlök, és kiropogtatom nyakam, majd tekintetem a teáscsészére emelem, mert nekem sem ártana egy kis frissítő, bár egy pohár sakét, vagy jófajta vörösbort sem utasítanék vissza személy szerint.
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Cl0te68000/100000-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- 29y5sib  (68000/100000)

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptyVas. Júl. 24, 2011 9:32 pm

Soha nem gondoltam volna, miszerint egyszer lesz még okom elmenni abba a faluba. Kenshin ugyan jó kapcsolatot ápolt hely úrnőjével, azonban jómagam csak egy formális levélben kommunikáltam Vele, igazából a nevén és az adott információn kívül semmit nem tudtam róla. Ettől függetlenül egykori legjobb barátom szeretője volt, szóval tartozom annyival az emléküknek, hogy pontot teszek az ügy végére. Alig egy hete szálltunk alá a pokolba és rengeteg megpróbáltatás után végül elértük, amit annyira akartunk. A Sors Dárdája megsemmisült, ereje semmisé lett, immáron senki nem teheti rá a kezét, ebből adódóan gonosz dolgokra sem lehet használni. Még most is elgondolkodom néha rajta, vajon tényleg az volt-e a helyes döntés, amit meghoztam abban a gigászi teremben. Egy csapással véget vethettem volna minden ellenségünknek, a háborúskodásnak, talán még az Emberek Világán is segíteni lehetett volna azzal a hatalommal. Azonban felrúgtam volna vele a természet rendjét, ami mint tudjuk, igencsak ingatag fajta. Minden bizonnyal a tett következménye egyszer visszaütött volna, s akkor visszakozni már késő. Így is egy újabb ellenséggel bővült a paletta, valamiért az az érzésem, hogy Lilith nem fogja megtorlatlanul hagyni az „árulást”. Az igazat megvallva számíthatott volna rá, hiszen Ő hazudott az ereklye darabjával kapcsolatban, szóval ilyen szempontból mégiscsak jogosnak mondható cselekedetünk. Fáradt sóhaj kíséretében veszem le lábam az asztalról, mivel szinte fekvőnek mondható pozícióm már kezd kényelmetlenné válni, mivel nem épp párnázott karosszékek szolgálnak ülőhelyként a Fészek tanácstermében. Találomra fordulok körbe a teremben, megpróbálva megállapítani, hogy mennyi lehet az idő, de rövidesen rá kell jönnöm, miszerint óra nélkül és több tíz, ha nem száz méterrel a föld alatt még a Nap állásából se tudok következtetést levonni.
Legszívesebben csupán egymagam mennék, ám esetleges eltűnésem mindenképp felborzolná a kedélyeket a Daitenshiben, így minden taggal közöltem úti célomat. Időbeosztásunk igazán sűrűnek mondható, szinte minden hétre jut valami balhé, ami miatt nem pihenhetjük ki az elmúlt év küzdelmeit. Hitomi-chan készségesen felajánlotta, hogy elkísér, ámbátor szerintem jobban örülne némi szabadidőnek, melyet a szervezethez köthető kötelességek elvesznek Tőle. Ebből kiindulva feltehetőleg kutatásai sem haladnak olyan szinten, mint előtte, legalábbis ezt a feltételezést tudom levonni, hisz’ rengeteg időt tölt itt vagy küldetésen. Nem kellett csalódnom benne, elvárásaimnak megfelelően fejlődött az elmúlt időszakban, most már kapitányi szinten mozog, holott előtte egy erősebb tiszttel sem lett volna képes elbánni. Remek tanítvány, azonban lassacskán elértünk arra a pontra, ahonnan már nincs mit tanítani. Képességeit eddig is Ő maga fejlesztette tovább, jómagam a legtöbb esetben csak mozgó célpontként funkcionáltam. Pusztakezes harcra feltehetőleg a nővére eleget okította már, a 2. osztag hadnagyának tapasztalata bizonyosan túlszárnyalja az enyéimet, bár magam sem vagyok ügyetlennek mondható. Megelégelve az ücsörgést pattanok fel eddigi helyemről, a nehéz köpeny zászlóként lobog mögöttem. A tél hamarosan beköszönt, ennek köszönhetően a hegyekben a hőmérséklet valószínűleg még alacsonyabb lesz. Nem csípem túlságosan a hideget, a Végzet Völgyében is teljesen jól éreztem magam, pedig ott aztán tényleg agyrohasztóan meleg volt. Miután rövidesen társam is megérkezik, így semmi akadálya nincs az indulásnak. Sokkal egyszerűbb lenne Yukezo segítségével rögtön a bejárathoz teleportálni, viszont nem taxis Ő, nem riadóztathatom minden alkalommal, amikor utazásra készülök. Ennyi erővel a közértbe is csak teleporttal járnék.
- Valószínűleg tisztában vagy vele, de azért elmondom… - szólalok meg, miközben már a jeges hegyoldalon baktatunk felfelé. – Amit készülök tenni egyáltalán nem hivatalos, úgymond Daitenshi-cél. A Tengoku shuuyou jelenlegi vezetője megölte az elődjét, kinek hála képes voltam működésre bírni az iránytűt, még ha csak közvetve is. Árulására nem derült fény, mivel Sukéékra kente az egészet, akik jobbnak látták összecsapás nélkül elhagyni a helyet, semmint vért ontani. Nos, ezért tartunk most erre. Véget vetek ennek az igazságtalan trónbitorlásnak bármilyen eszközzel, ám ha ez nem egyeztethető össze az ideológiáddal, akkor nem várom el, hogy Velem gyere, a döntés a Tiéd.
Utolsó mondatom kissé nosztalgikusnak hangzik, ismeretségünk kezdetén ugyanezt mondtam a genetikusnak, amikor a csatlakozásáról volt szó. Válaszától függetlenül Én tovább haladok, meg kell büntetnem azt az arcátlan férget. Watanabe korábbi jelentése alapján a kopasz tanácsossal nem árt vigyázni, hiszen mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül szúrta hátba azt, aki mindvégig megbízott benne, ráadásul gyáva módon tette mindezt. Lévén eddig sosem jártunk erre, arcunk nem fog lebuktatni minket, azonban már korábban is hallottam, hogy errefelé nem kedvelik túlságosan a váratlan vendégeket. A lehető legdiszkrétebben kell eljárnom, semmi kedvem nincs a felbőszült lakosokkal is csatározni. Még egy utolsó emelkedő és máris láthatóvá válik a méretes fal és a kapu, a Mennyei menedék bejárata. Itt még visszafordulhatnék, mert valójában semmi közöm nem lenne az egészhez. Ellenben Shala’zhar is bizonyosan megtenné értem eme dolgot, ezért nem visszakozhatok. Megteszem, amit kell…
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
Sakai Hitomi

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 34
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Cl0te33500/40000-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- 29y5sib  (33500/40000)

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- EmptyKedd Júl. 26, 2011 8:12 am

Kicsit furcsa belegondolni abba, hogy ahhoz képest, hogy szinte hétről-hétre kockára teszem az életem, képes vagyok fenntartani egy... nos, viszonylag hétköznapi életet is. Noha a munkám nagyobbik része korántsem szokványos, hiszen olyasmit kutatok, ami az emberiség 99,99%-a számára természetfelettinek számít, azért semmiben sem másabbak az elfoglaltságaim, mint egy másik korombéli lánynak. Csak hétvégenként elmegyek a világ egy random pontjára és segédkezek a világ megmentésében. Tisztára, mint valami amerikai képregényhős Fészpalm Más kérdés, hogy muszáj lesz megforgatnom az örökségemet, ha nem akarom, hogy a kutatásaim leapasszák az egészet 30 éves koromra, szóval egyre kevesebb szabadidőm lesz valószínűleg. Lassan úgy betáblázom magamat, mint középiskolában, amikor a nap 24 órájában túlbuzgott bennem a tenni akarás.
Most, hogy túl vagyunk ezen az egész Sors Dárdája mizérián, úgy gondoltam hogy végre lesz időm kipihenni a sok fáradtságot, ami felgyülemlett bennem, de amikor Yuu-chan értesített, hogy egymaga akar valamiféle misszióra menni, egyből tudtam hogy ezt a tervemet a kukába is dobhatom. Szó sem lehetett róla, hogy egyedül menjen, még a végén csinál valami őrültséget, amilyen felelőtlen néha :/ Különben is, nosztalgikus lesz ismét egy közös kalandba belekeveredni, meg végre lesz alkalmunk beszélgetni is egy keveset talán. Szerencsére a fiú nem ellenkezett, amikor közöltem vele, hogy én is megyek, már csak az kellett volna konokul visszautasítsa a segítséget. Ugyan amiatt nem aggódtam, hogy ne tudna vigyázni magára, de mégis úgy véltem hogy jobb, ha van mellette valaki, akire támaszkodhat. Így hát az egyre csak bővülő felszerelésemet magamhoz véve trappoltam el a Fészekhez a megbeszélt időpontra, ezúttal jó rétegesen öltözködve, amihez jól jött az a haori is, amit Yuu-chan rám sózott pár napja egyenruha címén. Bár a képességem segítségével melegen tudom tartani magamat a legnagyobb fagyban is, de ha erre kell fordítanom az erőmet, akkor egy csomó másik trükkömet nem tudom használni, szóval inkább ruhával gondoskodtam a megfelelő hőmérsékletről.
- A saját, szabad akaratomból vagyok itt, ha fontolgatnám a visszafordulást, már fel sem ajánlom a társaságomat. Nincs semmi bajom azzal, ha a személyes bosszúdat olyanok ellen fordítod, akik meg se érdemlik és valóban rosszat tettek. Nem arról van szó, hogy immár teljesen egészében elvetem a bosszú fogalmát.
Válaszoltam immár a hegyoldalon felfelé baktatva, megerősítésre váró kérdésére. Valóban nosztalgikus lesz ez az út, úgy tűnik, hiszen szegezett már nekem hasonló kérdést a vaizard, és ahogy akkor, most sem hátráltam ki. Mondjuk a memóriámat most nem törölné ki talán, ha mégis visszafordulnék. Sokat, nagyon sokat változtam azóta, rengeteget tanultam a tapasztalataimból, és azt hiszem nem csak lélekenergiában lettem jóval erősebb, hanem jobb emberré is váltam. Higgadtabb, megfontoltabb lettem, nem adom át olyan könnyen magamat a harag csábításának, és rájöttem, mennyi szörnyű dolgot tettem elvakult pszichopataként, amiért most vezekelhetek. Azért remélem Yuu-chant nem idegesíti, hogy szinte folyamatosan zörgök a kezemben lévő papírzacskóval, amiben jelenlegi nasimat tároltam. Biztos csodálkozik miért nőtt meg hirtelen az édességfogyasztási rátám a pokolbéli kaland óta, de ott rájöttem, hogy ettől jobban érzem magam tőle, na :/
- Nem volt még alkalmam megkérdezni, de engedd meg, hogy megtegyem most: hogy ment a Kotomival való találkád? Nem buktál le, ugye? Remélem nem volt hiábavaló a kockázat, amit vállaltam.
Érdeklődtem némileg szúrós pillantással, elvégre simán el tudom képzelni, hogy adódott valami komplikáció a fiú hibájából. Mondjuk ha történt volna valami komolyabb dolog, arról már tudnék, szóval csak megvoltak ők ketten anélkül, hogy egymás torkának estek volna, és remélhetőleg Yuu-chan tanult is valamit Onee-chantól. Azonban ahogy pillantásomat ismét az út felé fordítottam, egy település körvonalai tűntek fel lassan. Megérkeztünk hát...
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- _
TémanyitásTárgy: Re: -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-   -=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=- Empty

Vissza az elejére Go down
 

-=Tengoku shuuyou (Mennyei menedék)=-

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Küldetések az Emberek Világában :: Lezárt küldetések-