Az utcán sétálgattam, amikor megláttam a közelgő Yurit. Már alkonyodott, én pedig az étteremből vánszorogtam hazafelé. Régi ismerősöm megpillantása örömmel töltött el.
- Yuriiiiiiiiiiiii! - vetődök elé, majd jól meglapogatom. - Mesélj mi van veled! Nincs kedved egy kis harchoz? Nagyon el vagy foglalva?
Mosolyogva néztem, és vártam hogy mit válaszol....

-Nincs semmi dolgom most épp Maya, és mindig benne vagyok egy jó harcban. Shikai-al vagy anélkül?-válaszoltam, majd mosolyogtam és vártam, hogy mit mond, hol akar megküzdeni velem.

- Mit szólsz, ha azt mondom, mindenünk vessük be?- néztem rá komolyan, majd megint megszólaltam: - Hm... menjünk a gyakorlóteretekre...
Lassacskán elindultunk, én meg közben azon gondolkoztam, hogy milyen jó is, mostanában majdnem minden barátommal megmérkőzöm. Időközben azon járt az eszem, hogy mit is kellene majd kajálnom, mert kezdtem megint éhes lenni. Állandóan ez a kajálási mánia... kezd idegesíteni. Mondjuk egy jó kis fahéjas gombóc jólesne...

Elindultunk a küzdőterek felé. Az ízlésünk többé kevésbé megegyezett.
-Ha végeztünk vendégem vagy egy túrógombócra. Mit szólsz?-kérdeztem Shinigami társam, majd rámosolyogtam és elindultam utána a gyakorló termek felé.

Yuti ötlete, melyben meghívott egy túrógombócra, örömmel töltött el. Hát igen.... engem kajával le lehet venni a lábamról. Imádok enni, ami hál' istennek nem látszik meg rajtam. Oda is értünk a teremhez, én pedig a nekem leginkább megfelelő pontot kiválasztottam, majd odaslattyogtam. Mehettem volna shunpoval is, de nem akartam máris használni. Megálltam Yurival szemben, előhúztam a Zanpakutuom, és vártam hogy támadjon. Ő is így állt egy darabig, majd megindult felém. Én hárítottam, majd több erőt vittem a csapásokba.

Megérkeztünk a teremhez. Megvárta, hogy támadjak, majd eleget téve a várakozásának kardot rántottam és már el is indultam felé.
-Eddig jó vagy Maya. Meglátjuk meddig bírod majd.-mondtam, majd elshunpoztam. Maya mögött tűntem fel ismét.
-Hadou 31: Shakkahou! -mondtam és a vörös színű gömb már száguldott is Maya felé.

Shunpoval tértem ki a kidou elől, majd szemből támadtam.
- Nagyon nem szép dolog az embert hátulról támadni, Yuri.
Mielőtt reagált volna rám, elléptem előle, majd felé kerültem, és így sűrítettem reiatsut egy csapásba, majd ismét elé léptem.
- Bakudou 09: Geki! - szóltam, majd távolabb léptem az újabb, meginduó támadás elől. Vajon meddig lépkedünk még egymás kidou-i elől? - gondoltam, majd elsuttogtam pár szót:
- Hikaru oyobi iya yuurei, Tendou tetsubun!

-- Bakudou 09: Geki!-hallottam Maya hangját, de már nem voltam képes reagálni a dologra, mert a kidou hatására megdermedtem és ki voltam szolgáltatva Maya kényének-kedvének.
-Hikaru oyobi iya yuurei, Tendou tetsubun!-mondta ki halkan Maya és Zanpakutojának shikai alakja már a kezében díszelgett.
-Ez most azt jelenti, hogy vesztettem?-kérdeztem, hátha nem veszett még oda minden remény, és nem ilyen aljas módszerrel fog legyőzni, hogy mozdulni sem bírok.

- Dehogy jelenti azt hogy vesztettél... Remélem nem ilyen aljasnak ismertél meg, yuri. Csak kezdett idegesíteni, hogy itt rohangálsz körülöttem, és szerettem volna, ha nyugton maradsz pár másodpercet.- néztem rá, majd megszüntettem a kidout. Yuri csak nézett rám pár pillanataig, én pedig vártam.
- Ugye nem gondolod, hogy megtámadlak shikai-al, ha te nem aktiváltad? Megvárom míg aktiválod, és ha addig is kidouval támadsz, hát védekezek...- szóltam, majd lassú és elnyújtott léptekkel arrébbmentem.

Maya végre megszüntette a kidout így újra mozogni tudtam. Felugrottam a levegőbe és a következőt léptem:
-Hadou 4. Byakuray. - a fehér villám elhagyta az ujjam és Maya felé száguldott, közben pedig válaszoltam Mayának.
-Hát drága Maya, ki kell, hogy ábrándítsalak. A Shikai-om csak a legvégső esetben fogom bevetni ellened. Vagy ha megérdemled. És csak azért, mert nem igazán szeretem a Zanpakutom. - vázoltam fel a helyzetet Mayának, majd elshunpoztam, hogy egy esetleges ellentámadás ne találjon el.

A Byakuray elől félreshunpoztam, és egyik zanpakutuomat a földbe szúrva tápászkodtam fel. Megeresztettem egy lassú sóhajt, és kisöpörtem a szememből a hajamat. Illetve hátradobtam, mert mindkét kezem eléggé le volt foglalva. Legszívesebben egy epres nyalókát kezdtem volna el eszegetni, és vágyakozó pillantást vetettem a zsebemre. Azután eljutott a tudatomig: választ kellen adnom Yurinak.
- Szóval így. Ha te nem aktiválod a shikaiod, természetesen én sem fogom. De nem azért, mert nem szeretném az én kis zanpakutuomat. - nyújtottam el a végét egy apróbb sóhajjal. Végülis kirántottam a zanpakutuomat a földből, és magam elé emeltem őket. Előszöris teljes mértékben visszaszorítottam a reiatsumat, majd megszólaltam: - Bakudou 26: Kyakko! - és eltűntem. PErsze ez egy elég egyszerű kidou volt, de a célnak töéletesen megfelelt - Eltűntem alkalmi ellenfelem szeme elől. Kifejezetten kezdtem beleélni magam a harcba: még egy halvány mosoly is megjelent előttem, amint Yuri felé Shunpoztam - persze ő ezt nem látta - és zanpakutuomat visszaváltoztattam egyszerű alakjába. Majd bal kezemet Yuri felé nyújtva elmondtam következő támadásom nevét: - Hadou 04: Byakuray! - ha ő használta, én is használhatom ellene, legalábbis szerintem. - Hadou 50: Rei no kuron! - mondtam a következőt nagyon gyorsan, és figyeltem, amint Yuri előtt megjelenik a lélekklónom, és felemelt zanpakutuoval támadásba lendül. Én inkább még a Kyakko takarásában maradtam, és figyeltem a kibontakozó küzdelmet...

Maya félreshunpozott a Byakuray elől, ami várható volt. Majd bevetett ő is két kidout.
Bakudou 26: Kyakko. -ezt már nem hagyhattam szó nélkül.
-Na ne már! Utálom ezt a kidout. - nagyot sóhajtottam és Maya el is tűnt, majd rögtön két kidout is bevetett.
Hadou 04: Byakuray! - a fehér villámok elkezdtek cikázni valahol a levegőben, innen tudtam mit fog használni. Elshunpoztam, majd jött a következő kidou.
Hadou 50: Rei no kuron! - Maya klónja megjelent előttem.
-Miért szeret mindenki csalni manapság. Ezt én nem értem. - amint ezt kimondtam megpróbáltam levágni Maya klónját.
-Ez így milyen harc Maya? Gyere elő! Bakoudo 1. Geki. - valahol egy piros körvonalnak kell kirajzolódnia.

Ami azt illeti, teljesen ledöbbentem. Csalni? Az nagyon nem az én stílusom. Először gerinctelenséggel vádolnak meg - jó, nem szó szerint, de igenis az volt a lényege-, aztán meg csalással! Ráadásul ugyanazon a napon, és ugyanaz a személy. Már kezdtem nagyon feszült lenni ennek hatására, és ez semmiképpen nem volt jó. Legalábbis Yuri számára biztosan nem. Pontosan tudtam, hogy ha megszólalok, akkor rá fog jönni, hogy merre bujkálok. Igazából vártam volna, hogy valami technikát fog bevetni a klón ellen, de csak egyszerűen le akarja döfni? Ezt még a másolatom is képes kivédeni - hiszen azok sem tehetetlenek : pontosan olyanok, mint a gazdájuk. Mivel felfedni nem akartam a rejtekhelyem, hagytam a klónt beszélni:
- Ugyan Yuri, nekem sosem volt erősségem a csalás. Ráadásul nem állítottunk fel szabályokat a harcot illetően - egyikünk sem lesz ekintettel arra, hogy a másik melyik kidout szereti vagy utálja. - a klónom támadott és hárított, szinte fáradhatatlanul. Ráadásul mintha Yuri egy másik kidout akarna alkalmazni... Legalábbis úgy néz ki. Elvoltam azzal, hogy sétálgattam ide - oda, de végülis kezdtem megunni a dolgot. Az egész érdekesnek tűnt, hogy a bénító kidouja eltalálta a klónomat. KEresztet is vetettem szerencsétlenre - és örültem annak, hogy én nem érzem a klónok sérüléseit. Mondjuk ha ez így lenne, elég durva lenne a kidou. Bár igazán élveztem ezt a kidou-s harcot, nem ártott volna valami tecniokai bemelegítés is: ezért megkönnyítettem Yuri dolgát, és megszüntettem a kidout: - Remélem boldog vagy, Yuri. De ne gondold hogy nagyon könnyen legyőzöl. - Végülis tény, hogy ő egy harmadik tiszt, de én meg egy negyedik tiszt vagyok! Akkora erőkülönbség csak nem lehet. Mondjuk, egy-két kapitány és hadnagy között... Ebbe jobb bele sem gondolni. Yuri mellkasa felé mentem egy - az én tempómban mérve- gyorsabb shunpoval, és mielőtt odaértem volna, megszólaltam: - hikaru oyobi iya yuurei, Tendou tetsubun! - és két zanpakutuommal támadtam. Majd Yuri oldalát vettem célba, és így elléptem előle...

Maya klónja jól tartotta magát a harcban. Ennek örültem is meg nem is, mert legalább volt egy kis harc a dologban, de nem az igazi Maya ellen. A Kiodum talált, de sajnos csak a klón sínylette meg. Végül Maya megunta a rejtőzködést és megszüntette a Kyakko hatását. De nem volt sok időm örülni, már el is indult felém és a Shunpoja kicsit gyors volt. Még menet közben előhívta a Shikait. Amint oda ért az oldalamat célozta meg. Én kiléptem a kardja irányába, majd a saját Zanpakutommal rácsaptam Mayáéra. A két Zanpakuto a földbe vágódott, majd rögtön elshunpoztam, hogy kicsit távolabb kerüljek Mayától.
-Na végre Maya, ez az igazi. - nevettem, mert szerettem Mayával harcolni. Még nem aktiváltam a Shikait, de hamarosan nekem is be kell vetnem, hogyha lépést akarok tartani Mayával. Miután befejeztem a gondolatmenetemet rögtön Maya felé indultam Shunpoval és a bal vállára akartam lecsapni.

Yurinak sikerült "kivernie" a kezemből az egyik zanpakutuomat. Mondjuk ez nem olyasfajta kiverés volt, mint a többi: tekintettel arra, hogy az ezüstszalagok rögzítik őket, igencsak megsínylette a karom az akciót. Ezt mondjuk nem mutogattam nyilvánosan, és annyira nem is fájt. Amint újból felkaptam a kardot, a kissé gyűrött szalagok megint felfonódtak a karomra. Az alapreiatsumon kívül szabadonengedtem még egyszer ugyanennyit, és azon voltam, hogy sikerüljön megvágni valamerre a testét. Az mégsem járja, hogy csak én sérüljek meg! Illetve nem megsérülés ez, de akkor is...
- Fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek veled. - mondtam ki hangosan a dolgot. Persze nem álltam egy helyben, tehetetlenül - folytattam a shunpozást és úgy támadtam. Körbe - körbe, aztán meg kinyújtottam egyik karom: - Hadou 04: Byakuray! - és a fehér villámok cikázni kezdtek Yuri körül. Nem láttam, hogy mind elől kitért-e, de reméltem hogy egy icipicit mégis sikerült megpörkölnöm. Aztán végülis megint támadtam - de ezúttal hevesebben, több energiával mint eddig. Shikait még nem használtunk, és még nem is éreztem szükségét: kifejezetten élveztem ezt a fajtaküzdelemet. Mondjuk ilyen sem nagyon volt még... Kiléptem elé, majd az egyik zanpakutuo markolatával gyomorszájon akartam vágni, a másikat pedig igyekeztem a bordái közé nyomni, miközben lehajoltam egy ellentámadása elől. Ezután hátraugrottam, és reiatsut gyűjtve a lábamba feléugrottam, jó magasra. Megfogtam a zanpakutuot, és megszólaltm: - Bakudou 49: Kuro Shitsui! - valamelyik, az öt érzéke közül meg fog bénulni. Személyfüggő, hogy melyik....

Sikerült kivernem a kezéből a Zanpakutojat, de rögtön vissza is vette. Ügyesen harcolt és nem lehetett panaszom. Végre egy ellenfél, aki nem kímél.
- Fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek veled. - mondta Maya, de nem hagyott sok időt, már támadásba is lendült. Körbe körbe shunpozott, majd előre nyújtotta a kezét.
- Hadou 04: Byakuray! - ilyen nincs. A villámok körülöttem cikáztak és egy meg is sebezte a vállamat. A karom nehezedett, de szerencsére nem a kardot tartó volt az. Így nehezebb lesz harcolni, de még menni fog. Kibírom. Majd rögtön jött a következő.
- Bakudou 49: Kuro Shitsui! - mondta Maya, majd kezdtem érezni a hatását. Nem éreztem a Zanpakutom markolatát. Tudtam nagyon jól, hogy mi ennek a Kidounak a hatása, és ezek szerint nekem a tapintásom zavarta meg. Remek. Ha megsebez, akkor nem fogom érezni. Francba. Maya már közel is került hozzám és gyomorszájon vágott, majd a kardja markolatát a bordáim közé nyomta. Semmit nem éreztem az egészből csak összecsuklottam.
- Ezzel most kihúztad a gyufát Maya. - nagy nehezen felálltam. Bár fájdalmat nem éreztem, tudtam, hogy nem stimmel valami a belsőségeimmel.
-Hadou 33. Sokatsui! - kiáltottam el a Kidou-t és a kék tűzgömb már Maya felé száguldott.

A lótuszos kidou... ez volt az egyik kedvenc támadó kidoum - persze csupán akkor, ha nem rajtam akarták tesztelni a működőképességét. Márpedig most ez volt a helyzet... így hát egy Shunpoval ki is tértem előle. Miközben csúszva fékeztem magamat a földön - szép kis krátert alakítva így ki magam után- igyekeztem valami használható ötletet kiagyalni. Kidoum egyik felét már felvonultattam ellen, de a többit meg a becsület miatt nem használhatom. Mondjuk ha hollow lennék, sima, egyszerű, még arrancarr sem, az ilyesfajta dolgok, mint a becsület, nem foglalkoztatnának. Sőt, nagy ívben raknék rá. De, sajnos, vagy mégsem, teljesen shinigami vagyok... És mint ilyen, adnom kell erre is. Nem mintha az olyan nagyon kúlosabb egyének közé tartonék, akik elszálltak a földtől... Vagy... legalábbis szerintem nem. Zanpakutuommal egy félkört írtam le, és ismét Yuri felé szaladtam, persze Shunpoval.
- Yuri... már komolyan kifogytam... - mondtam neki vigyorogva, és támadtam, újra meg újra. - Tehát egyenlőre meg kell elégedned annyival, hogy csak így küzdök ellened... max kapsz még egy- két fehérvillámot... Így megfelel? - folytattam vigyorogva, és egy hárításom következtében fenékre huppantam. így kell ezt ám csinálni... az a csoda hogy eddig még nem estem pofára hála remek egyensúlyérzékemnek. Biztos emiatt van ikerkardom is... legalább az egyensúlyban tart valamennyire... Dühös szemöldökösszevonással felmásztam, és éppen időben ahhoz, hogy elhárítsam a támadást. - Hadou 04: Byakuray! - tehetek én arról, hogy önkéntelenül is állandóan ez a kidou jön a számra? Szerencsétlenet meg nem manipulálhatom örökké a klónommal, számomra bármennyire is szórakoztató...

Maya kikerülte a támadásomat és gondolkozott. Majd nem bírta tovább. Minden ötlete elfogyott. Ahogy láttam rajta tetszik neki a dolog, mert mosolyog.
-Ajj, Maya, olyan gyorsan kifogysz az ötletekből. - vettem át a stílusát és megjátszva legörbítettem a számat. Nem szórakozhattam sokáig, mert már jött is a támadása.
- Hadou 04: Byakuray! - mondta a kidou nevét. Későn vettem észre. Nem tudtam volna kitérni előle. Vagy betalál, vagy...
- Hadou 04: Byakuray. - mondtam nyugodtan és a két fehér villám az orrom előtt összeütközött és kioltották egymás energiáját. A pillanatnyi füstöt kihasználva, színpadiasan és drámaian cselekedtem.
- Hinekuru, Yo-yo. - mondtam halkan. Én is alig hallottam. A kardom felette igazi alakját, majd amikor a füst elül, Maya előtt megjelenek végre.
-Erre nem számítottál mi? Nem sokan látták a Zanpakutom Shikai-át. Utálom. - vázoltam fel nagy vonalakban a helyzetet Mayának. Elshunpoztam előle, majd rögtön el is hajítottam a Yo-yot.

Yuri nagyon elmésen azzal védte ki a támadásom, hogy egy fehér villámot küldött az enyém ellen. Mosolyogva ugrottam ki a füstből, ami igencsak csípte a szememet. Fél térdre ereszkedtem, zanpakutuomra támaszkodva. Bal kezem önkéntelenül is a földön kutatta a másik kardomat, mire rájöttem, hogy az nincs meg. Vagyis... még nincs meg. Sóhajtva felugrottam, és szembetaláltam magam a shikai-át aktivált Yurival.
- Ez nem ér.... - bújtam el előle, majd mellette felegyenesedtem. - Utálod? Hogyan utálhatod a kardod stílusát, támadásait? Ő a Te részed! - magyaráztam neki értetlenül, ledöbbenve. Én mindig is úgy gondoltam a kardomra, mint a szívemre... Halott lennék nélküle. Lepillantottam a zanpakutuomat markoló kezemre, és elsuttogtam a lelkem mélyében élő szavakat, amiket sosem fogok elfelejteni... Akkor sem, ha minden mást elfelejtek.
- hikaru oyobi iya yuurei, Tendou tetsubun! - éreztem a kezemre feltekeredő szalagokat, és mosolyogva taszítottam el magamtól a yo-yot. - Kedves Yuri... Én megőrülnék Shiro és Tendou tetsubun nélkül... - közöltem vele, és félreugrottam a támadása elől... Majd felé vettem az irányt, és én támadtam.