HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Panelház - Kei Gross

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Magdalena Adlersflügel
Bounto
Bounto
avatar

Hozzászólások száma : 8
Registration date : 2012. Nov. 12.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTéma: Re: Panelház - Kei Gross   Vas. Dec. 23, 2012 8:15 am

Ányus megérkezett! trollface


Miután az egyetlen, megismételhetetlen, és utánozhatatlan Anyus betette a papucskás lábát a Gross-gyerekekhez, máris annyi inger érte jobbról-balról, hogy még talán neki, az Anyusnak is sok volt. Először Keit részesítette csontropogtató ölelésben, és hegyibeszédben, merthát mégiscsak az ő unokája, neki a tisztje, hogy a gyermek viselkedjen.
- Eides, drága kisunokám, há' még mindég nem tanútá' mög felöltözni??? Pedig mikor elhagytátok az Anyust, bús magányra ítélve, már sikerült egyedül bekötnöd a cipőfűződet! - bólogat nagy bölcsen. - De na jau van, szíp szál legíny vagyol, mégse vesztek teljesen kárba az Anyusod mellett tőtött évek, he? - szerencsétlen Kei még mindig egy szót sem tud kibökni tőle, be nem áll a szája - Na, azé díjaznám, ha nem nyálfolyammal tisztítnyád a parkettyát, gyermekem... - csóválja a fejét - felmos itten az Anyus, ha addig él is! Meg aztán mi ez a dög itten-e??? - rikolt fel, és kikapja Kei kezéből a Predátor plüsst - Há' mijeza fílelmetesen autvar, élijennel keresztezett patkány???? Mi ez a kis mutáns prokarijjóta? Nem kaptá' az Anyustul elíg plüssállatot? - félredobja a Predátort, és az beleáll fenékkel egy virágvázába.
Már folytatná a prédikálást, mikor a sajátjához hasonló frekvenciát produkál valaki a közelben, és vadra leső tigrisként vetődik felé, de mielőtt elérné az Anyus védelmező karjait, elfogy a lendülete, és úgy terül el a földön, mint egy lepény.
Anyus formás kis konytja körül kérdőjelek ficánkolnak, nem igazán érti a szituációt, de mikor a hatalmas vigyor mögött az ő Keiko kisunokáját véli fölfedezni, már adja is a gerinctörő ölelést a lánynak.
- Ín szíp gyermekem!!!! Látom, hiányzott az Anyus! Jáj, de jau lejány vagy te, ilyen hevesen írkezni az Anyus köszöntésire!
Keiko - ahogy az Anyustól tanulta - információáradatot zúdított az Anyusra, és ezzel együtt Anyus is újabb témát kapott, amiről már legalább 10 percet végigbeszélhetett, legfeljebb meg 10 napot!
- Én is örülök neked, drága kisunokám! Há' szótam vóna én, de számítottam erre, ni! - bök a botjával a levélláda felé, amiből három hónappal ezelőtti levelek kandikálnak ki - gondútam, úccse óvasnyátok el, meghát a meglepi mégiscsak meglepi, nem?
De abban igazad van, lejányom, hogy nagy a rendetlensíg itten! Ejnye, ejnye gyermekem büntet - böködi jól oldalba Keit a botja végével - há' te vagyol itten a ház ura, nemde, osztat rendet aztat nem tartunk? Nem leszünk így jauba...
Még végig sem mondta, Kei már nagyban takarított. Úgyis kell, gondolta az Anyus, bár ugyan nem kéne kivenni az Anyus kezéből a munkát, mégiscsak vendég ő itt, vagy a mi a szösz...
- Na, de drága gyerekeim, ne maradjatok az Anyus szeretete nélkül, hoztam nektek ajándékokat - tűnik el derékig az egyik nagyobb szatyrában - remílem, hasznát veszitek, eidesejim, ne mondjátok az Anyusra, hogy hozza ide ja porfogókot!
Előkap egy CD-t a szatyorból, és csillám röpköd körülötte: - Ezt ketten együtt kapjátok, hogy legyetek jau testvérek, Anyus egyik CD-je, amit még valamikor az 1900-as évek elejin vették fel bakelitre, megmentettem nektek Mp3-ba! Rock, úgyhogy biztosan élvezni fogjátok, aranyoskáim!
Leteszi a CD-t az egyik asztalra majd folytatja.
- Kötöttem nektek egy sálat! A rózsaszín Keikoé, a kék Keié. Össze ne tévesszétek! Osztán vannak még itt csokik, cukrok, mellé meg egy-egy fogkrém, hogy ne vádolhassátok nagyanyátokat fogrontással! Ez a sapka a tiéd, fijacskám! - ezzel a lendülettel rá is húzza az épp odaérkező Kei fejére a krumplihordó-fazonú sapkát, olyan hévvel, hogy az kiszakad, és lecsusszan egészen Kei válláig, a bojt pedig beleakad szegény srác hajába - Ez a fülvédő meg a tiéd, kislyányom! - nyom Keiko fejére egy, két katicabogarat mintázó, szőrös fülmelegítőt.
- Manga az én kicsi Kei-emnek! Szerelmetes lejányregíny az én kicsi Keikomnak!
Ezzel a lendülettel felemeli a szemöldökét és vele párhuzamosan a mutatóujját is, aztán a szemüvege fölött szigorúan rápillant a két meglepett jómadárra - Hogy művelődjetek is, ne csak hízzatok, amig az Anyus itten van! [center]

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keiko Gross
Bounto
Bounto
avatar

Female
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 61
Age : 26
Tartózkodási hely : Kei nyomában*.*
Registration date : 2009. Sep. 25.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Devil Smile énekese
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
6500/12000  (6500/12000)

TémanyitásTéma: Re: Panelház - Kei Gross   Vas. Feb. 03, 2013 4:20 am

Megjött Ányus!

Összes hajszálam égnek meredezve próbálta lencse végre kapni, miről beszél granny. Kellettek a bizonyítékok, vagy soha nem tudom meg, milyen eget rengető témákról maradtam le Ányus pelenkás korától, dorbézoló tinédzser züllésén át ívelő, hamvas fiatalasszony textil gyár tulajdonosának elcsábításáig bezáró felvezetéséig mennyi hihetetlen történetet élt át rövidnek cseppet sem nevezhető évszázadai (O-o?) alatt. Hajnalban lezavart gyorstalpalót úgy se lettem volna képes nyomkövetővel kísérni. Már valahol ottan körül lemaradtam granny levegőt véve látott hozzá turbó fokozatban megpörgetni nyelvét. Nekem ebben a kómától visszamaradott pillanatban esélytelen volt krumpli pöttyétől csipkés köténykéig terjedő cselekményszálakat üldözni. Meghagytam későbbre, mert azaz érzés lopakodott elmém vészcsengővel felszerelt segélyhálózati recepciójához, ebből koffeinnel halálra adagolt virrasztás lesz, nagyjából két hónapon keresztül. Utána talán, de tényleg, csak talán kapni fogunk egyetlen napot aludhassunk, míg granny elmegy lángnyelveket festetni a moped-jére, aztán ihaj-csuhaj, jöhet a következő felvonás.
Megelőzve a félreérthető jelzéseket, szívem minden szeretetével üdvözültem Gábriel angyal földi szolgálóját, csak Ányus kifejezetten az a vendég, akire több hónapig kell készülni…lelkiekben! Durcás mentális edzés szükséges által vészeld a trafóra csavarozott szuper nagyi ámokfutásait. Nem hiszed, akkor tegyél rá, aztán atomreaktorra energia mérő műszert és rögtön rájössz, Ányus egyszeri, megismételhetetlen és el lehetne belőle tartani az egész Föld nevezetű bolygó áram szükségletét! Nem is értem, miért nem használja ezen titkos nagymami receptjét jótékony célokra. Meggazdagodna, emberiséget szolgálná, és mindenki az ő térítő szavait hallhatná fájdalmas órákon keresztül a tv, rádió, internet hálózatáról. Terjeszthetné a szent igét, méghozzá igen széles körökben. Az lenne ám, igazi mennybéli cselekedet, amit senki se köszönne meg nekem.
-Ebben true van, granny! Next time, azért jöhetnél lil később…Tudod, nem hurry és kipihenten, üdén még more tudunk csacsogni. Semmi másra nem thinking…and most see fel kéne mosni.-Bájosan mosolyogva harapom el finom kritikámat, kissé zokon esett a hajnali kakaskukorékolás. Kedves grimaszom mögött térdre borulva fohászkodom a magasságoshoz, ne jusson el kiválóan halló mesterünkhöz, mert akkor bro-hoz hasonló tockossal leszek rendre nevelve. Arra nekem semmi szükségem nem volt, ezt mutatva vetődtem a felmosóért.
Fénycsóvaként keresztül szelve a helységet, pontosabban bothoz tartozó vödröt vonszolva rongyoltam át a nappalin, igazi eladó menyecskeként láthassak a takarítás fárasztó folyamatához. Szekrényemből előhorgásztam levendula színű, méhecskés, fodros, szatén köténykémet, melyet rambókat megszégyenítő elszántsággal öltöttem magamra. Tökéletes hatás kedvéért, csillámporral vízszintes harci sávokat rajzoltam és kicsiny mosolygós portörlő matricákat ragasztottam szemeim sarkához. Gyors munkámmal messzire ragyogott kosz ellen hirdetett leszámolásom, amihez másodperceken belül ténylegesen hozzáláttam. Lendületesen felemeltem felmosómat, néma fenyegetést küldtem a környék porszem gengsztereinek, majd harci kiáltással szánkáztam végig a nappalin. Összes létező, földön heverő holmit feltornyoztam a szoba egyik sarkába, ahol egész Pisa-ban ferdülő toronyként ágaskodtak. Pofás kis látványosság lett belőle, de nem maradhatott, mert Ányus haragja utolérhetett. Már csak ki kellett találnom az ablakon dobjam ki, kerítsek szemetes zsákokat, vagy toljam ki a folyosóra, hátha rászorulók járnak errefelé.
-WHA-HA-HAAAT?!-Kapom hátra fejemet a hallójáratomat csiklandozó hírre. Ragadozóként körözök a téma felett, Ányus asztalra tett cd-je komolyan az, amiről szó van. Ajkaim elé pakolt kezekkel közelítem meg a felbecsülhetetlen értékű, múzeális kincset, hogy csillámló tekintettel hajolhassak fölé. Annyira különleges, menő és hihetetlen csoda, magától szakadt ki belőlem áhitatos rajongásom. -AMAZING! Saját track, granny? Te írtad, sing, play rajta? Tell me, tell me, tell me ez a story! Plea~se!♥-
Pislogok meghatottan egyetlen és pótolhatatlan Ányusunkra fanatikus rugózás közben. Követeletem a folytatást, ha szükséges, lesüllyedek oda szoknyája szélére csimpaszkodva fogok nyüszíteni, ne foglalkozzon a többi ajándékkal, erről meséljen éjszakákon át! Annyira érdekelt volna az egész történet, hogyan született ez a szám! Biztosra vettem rengeteg kacifántos kerülő úton lett belőle felvétel és ha nem terelik el galád módon figyelmem, garantáltan más formában adok ki hangokat.
Katicás fülmelegítő látványától szerelmes sikítással vetődtem Ányus nyakába. Repkedő szívecskék között ölelgettem meg a kedves mesterünket, ilyen édes, aranyos, tüneményes, cukorfalat ajándékot hozott nekem! Le se vettem a cukker fülmelegítőt. Széles vigyorral hintázva pöcköltem a kicsike bogár pöttyeit, mielőtt sűrű pislogással meredtem nagyszüleim kedvenc leányregényes manga-jára. Sárguló, foszló, viseltes fedlapból, eleve sejtettem megélhetett néhány háborút. Belelapozva, pedig egyenest az a benyomásom lett, ez valamilyen rég halott szerző sokat érő remekműve, ha nem épp granny piros tollal cenzúrázott megjegyzéseivel lenne tele. Kicsit sem csalódtam, előre bejelölte a foszló jump számokban, miket nem szabad olvasnunk. Azon egyenest sóhajtva dőltem felmosóra már az első két oldalon lelőtte a poént, milyen formában kellett volna alakulnia a mesének, még érdekesebb legyen és hogyan kéne szakszerűen csókolózni.
-Granny! Ha nem like, why not sajátot hozol?-Lengetem meg a vörös javításoktól hemzsegő újságokat. Ház oldalát se érje kritika angyalian megrebegtetve szempilláimat dobtam hátra rózsaszín sálam egyik szárát. Imádtam ezt a kedves ajándékot, mielőtt azt hinné, kizárólag kritizálni vagyok jelen.
-Not vagy éhes, szomjas, tired, granny?-Ütött be az isteni szikra, még hellyel sem kínáltuk meg szeretett mesterünket. Szégyentől vöröslő képpel ugrottam előre kezemben hagyott felmosó nyelével söpörhessem le a kanapén kényelmesedő szennyest. Elérkezettnek láttam az időt megmarkoljam maradék Gross becsületünk és jó házi gazdaként, mármint engedelmes pincsiként ugráljam körbe Ányust.
-What ennél breakfast-re, granny?♥-Vágtázom a hűtőhöz szemre vehessem tartalmát, ami cseppet kiábrándító volt. Összesen néhány hőálló molylepke szárnyalt el mellettem az életre kelt gyorsfagyasztott kajákon kívül. Homlokomról legördülő cseppel vágtam be az ajtót, mielőtt rám támadnának. Aprócska bakin felemelkedve, sziporkázó mosollyal dőltem a rémes masinának.-Öhe~höm…mit say, ha beülnénk somewhere? Fini food után könnyed morning városnézés? Úgy is régen walk errefelé, granny. Biztos many újdonság van.-

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kei Gross
Bounto
Bounto
avatar

Male
Hozzászólások száma : 75
Tartózkodási hely : Próbaterem/Pub/Lakás
Registration date : 2009. Apr. 26.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Bounto; Zenész
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
6500/12000  (6500/12000)

TémanyitásTéma: Re: Panelház - Kei Gross   Hétf. Ápr. 15, 2013 10:28 am

Megjött Ányus?!

A sokkból még mindig sikertelenül figyeltem az események zúdulását. Seriously nem értettem semmit. Granny egyik perben arról prédikál, milyen neveletlen kölyök vagyok, a másikban pedig minden jóval elhalmoz, a harmadikról meg már említést sem teszek. Lovely predator plüssömet úgy lehordta, hogy megszégyenülve hüppögtem a szomorúságtól. Akkor fakadt ki myself minden gyermekkori sérelmem, mikor granny úgy határozott megrepteti szegény, pórul járt állatkámat. Vázában kikötve, szinte lassított felvételben ordítottam utána, remegő, előre nyújtott kacsokkal. Teljesen megsemmisülve másztam el a virágosládáig, amiben teljesen dirty játékszerem és egyben limited kiadású gyűjteményem egy fontos darabkája fetrengett. Végem volt, mint az esti mesének. Megtört lélekként tátogtam és kapkodtam levegőért, mint egy földre vetett aranyhal. Nem tudtam eldönteni azért haragudjak, mert lassú voltam és granny külön produkcióját nem tudtam megakadályozni, vagy sírjak, amiért ilyen sérelmeket kellett elszenvednie szegény predie-nek. Minden esetre hősi halottként elsirattam csóri játékomat, csak úgy magamba, görnyedezve, mint egy letört flower, s miután kidrámáztam magamat, még szortyogva visszaaraszoltam a két nőszemélyhez. Meghúzva magamat hallgattam és figyeltem az eseményeket. Granny hatalmával nem nagyon merészeltem szembe szállni. Neki volt igaza mindenben én pedig szófogadó kisgyerekként helyeseltem minden egyes szavára.
Az ajándékokat viszont kíváncsian vártam. A kezünkbe adott CD látványától azonnal felcsillantak szemeim. Nagyon érdeklővé varázsolt granny, alig vártam, hogy elkezdjen story-zni régi, zenei pályafutásáról. Biztosan belevaló, dögös énekes lehetett! Már láttam is magam előtt, ahogy beragyogja a színpadot. Megtölti a termet iszonyatosan letaglózó voice-ával és temperamentumos előadásával. Tuti király performance osztott le a nézőknek. Mielőtt még teljesen ellebegtem volna a valóságtól, újabb present-tel gazdagodhattam. Az időjárástól eltekintve a fejemen hirtelen egy kötött sapka landolt, amit lemerem fogadni granny köthetett. Már nem azért jutottam erre a megállapításra, mert az minden előjel nélkül elszakadt és a vállamig csúszott, beleakadva fülembe, szimplán tudtam grannyről szeret ilyenekkel elvacakolni. Kreatív egy öreglány hírében állt, még szép, hogy kedveskedni akart nekünk, valami saját kreálmánnyal. Örültem neki word sincs az ellenkezőjéről, just megijedtem olyan gyorsan tropára ment. No problem, majd megfűzöm drága sis, gyorsan üljön varrógép elé és varrja meg. Fix, hogy még menthető egy darab. Vagyis sis tuti ért hozzá. Én abszolút nem, de szoktam saw, miket művel a gépezet mögött. eláll tőle az összes szavam! Irigylem ennyire kreatív kislány a húgicám. Büszke is vagyok rám, de még mennyire! (*^*)♥
Kezdett egyre jobban melegem lenni, ezt az érzést tetőzte, mikor nyakamba kaptam az újabb kötött ruhadarabot, egy scarf képében. Biztosra veszem, nem fogjuk összekeverni a kettőt. A rózsaszín nem hiszem, hogy a favorit színemmé fogja kinőni magát a későbbiekben. Bár ami késik az nem biztos, hogy múlik, but inkább ne kerüljön sor rá. Maradok a black, blue, szürke és társainál. A rengeteg csoki és sweets láttán kezdtem egyre jobban kiakadni. Végünk van! Granny túl sok jóval látott el bennünket, én pedig nem tudok önkontrollt tartani. Ha kiadja a nekem szánt részt, képes vagyok on night alkalmával az összeset befalni. El fogok hízni és pocakos, törpe gitárossá válok. Kész botrány, ezt nem akarom! (TAT)” Ha meg túladagolom magamat, pörögni fogok, akár egy búgócsiga, és rosszabb leszek, mint egy turbó squirrel! Mit kezdenek majd így velem, ha egész álló day ugrálok, vonyítok, nevetek és visítok felváltva? Éreztem, hogy itt nagy bajok lesznek. Már annyira know magamat, hogy ez történne. Majd egy óvatlan pillanatban oda súgom Keiko-nak, hogy zárja el tőlem az édességet, ha nem akar egy csillámtornádót a házban tudni. Elszántan gyürkésztem a szavakat, miközben hasonló kíváncsisággal soroltam be tesóka mellé, hogy meghallgathassam granny kalandos életútját. Addig pedig magamra kísánkodtam néhány göncöt, nehogy még azért is kapjam az ívet, how satnya testem van. Ahogy meghallottam Keiko ajánlatát, hirtelen hátrapillantottam a fridge-re. Kongott az ürességtől, tudtam jól. Kicsit belém vágta az ijedelmet, ezért torkomat köszörülve, kínosan birkóztam a szavakkal.
- Ez egy good idea! Azt javaslom, menjetek nyugodtan reggelizni, a panel mellett, nem messze a sétálóutcában van egy remek büfé, jó áron super kiszolgálással. Addig pedig én… hát nekilátok takarítani! Nem, nem vagyok túl éhes, de ha mindenképp gondolni akartok rám, vágjatok majd hozzám valami junk food-ot!
Ragadtam meg ismét a takarítószerszámokat, közben pedig idegesen nyomkodtam kifelé a lányokat az ajtóból. Míg elmennek megreggelizni, addig Spule segítségével elrendezzük a house. Talán még arra is lesz időm, hogy superhero-ket megszégyenítő ügyességgel és gyorsasággal leugorjak a helyi vegyesbe, és beszerezzek némi kaját ebédre illetve vacsorára.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Magdalena Adlersflügel
Bounto
Bounto
avatar

Hozzászólások száma : 8
Registration date : 2012. Nov. 12.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTéma: Re: Panelház - Kei Gross   Szer. Máj. 29, 2013 8:16 am

Megjött Anyus!! Twisted Evil


Még alig egy órája volt ott, már mesedélutánba kellett kezdenie kedves kisunokáinak. De a mese nem akármilyen volt ám, nem a csodaszép hajú, ám de kancsal Aranyhaj, és nem a furfangos, de büdös lábú csizmás kandúr volt a főszereplője, hanem a hírös nevezetes ANYUS!
- Tuggyátok, gyermekejjim, az úgy vót *megköszörüli a torkát* - Hogy elmentem válogatásra, mert hát Medveczky Ilonka még túl fiatal vót, mondtam hogy íííín nem vetkőzök tiszturak, én tisztössíges asszon’ vagyok, én csak énekölni akarok!!! Hinnye, de le jis énekeltöm rúluk a nyakkendűt! Csak tátották a szájukot, mint Kriszten Sztyújárt. Le es szerződtettek mingyá, még azt is ígértík, hogy föllíphetek a pápa elűtt, szóval mán éppen kezdtem volna a víg Hallelujah – kórus szoprán szólamát ínekölni, de hát… *elhallgat és a távolba réved * - Jáj, de fiatal vótam még, megkopnak az emlíkek. Olyan fiatal és bohó vótam, mint tík! Ez a CD, kisunokájim, ez nemzeti kincs. Anyusotok danol rajta, és gitározik is. És hát ín írtam, pörsze! Elég a címeket megnézni!

Rá is bök a tartalomra: I’m sexy and YOU know it…. Magdi Granny in the house tonight….
- Szúval ~hatáááászüneeeeet~ - Le se tagadhatnám, gyerekejjim!

Míg az unokák kiélik magukat a CD-n és az ajándékokon, már el is dönti, hogy holnap bográcsgulyással indítja a napot, és felhízlalja ezt sovány kölköt.
Osztán nem úgy van az, hogy csak úgy békórincálunk Mordorba, de nem ám. Szauron, azaz Anyus szeme mindent lát. Már épp odaröffinteni Keikonak, hogy látja ám, hogy nincs kajájuk, és ha ő nem jött volna, akkor 3 napon belül éhenhalnak, de Kei, mint akit puskából lőttek ki, nekirugaszkodik, és lökhajtással tolja kifelé őket a folyosóra. Csapódik az ajtó, kattan az ár, visít az Anyus.
- Micsoda dolog ez mán, ejnye no…. Hát kinek a nevelése ez a gyermök?!
Keikot - csak a változatosság kedvéért – nem hagyja szóhoz jutni, hanem már halássza is elő a bugyellárisát, hogy meghívja a kisleányt valami gyorskajára.
-- Hová szeretné mennyi, csillagom? – érdeklődik – Láttam errefelí Mekit, Börgit, Kéjefszít, csak válassz. Nagyanyád meghív. Aztán majd hozzunk ennek a szígyentelen gyermöknek es valami finit – bök az ajtó felé.
Miközben mennek lefelé a lépcsőn, folyamatosan károg, de észreveszi a szeme sarkából az ajtóhoz gyűlt huligánokat, akik röhögnek, köpködnek, és Keikot stírölik. Heh, rossz Anyussal kezdenek a gyermökök….
- Höjjazannya… - büfög oda az egyik – há’micsoda szíp kis bige jön lefelé a lép…
- HOGY BESZÍSZ GYERMEKEM, ARTIKULÁJJÁ MÁN, BARLANGBA NŐTTÉ FÖL???
Anyus hangereje megüti a 400 decibelt, és eltöri az üvegpoharat a hangmagassága. Ne kössön senki Anyusba, se az ő kislejányába, mert nem lesz annak jó vége.
- Höh? Mi a hézag, Mama? Odaégett a süti? Mitől olyan felpaprikázott? – röfögi oda a másik.
- A tiszteletlen gyermöke… - dörmögi maga elé az Anyus, és már ropogtatja is az öklét.

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keiko Gross
Bounto
Bounto
avatar

Female
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 61
Age : 26
Tartózkodási hely : Kei nyomában*.*
Registration date : 2009. Sep. 25.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Devil Smile énekese
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
6500/12000  (6500/12000)

TémanyitásTéma: Re: Panelház - Kei Gross   Kedd. Aug. 13, 2013 11:15 pm

Megjött Ányus!


Segélykérő vészjelzéseket küldtem mentő bójára csatolva. Hátha, mondom, hátha lovely bro venné az adást és kisegítene a szorult, ne meg halmozottan molyrágta hűtőnk, egészségre fokozottan közveszélyes tartalmának elfedésében. Egyáltalán nem szégyelltem, kiröppent művészlélek, ezáltal szörnyen feledékeny, de elsősorban elfoglalt gondolatainkból, néhanap fel kéne tölteni. Ennek ellenére halat kapott fókaként örvendtem volna a vizes medencében, ha granny-nek nem jut eszébe, beszimatolni a jó öreg hidegen tartó masinériába. Szinte, okés, szó szerint könyörgő kis állatka szemekkel meredtem bro-ra, valamit hihetetlen gyorsan pakoljon a kamu szöveg asztalra, mert imádott mesterünk még attól kap szívinfit meglátja, mit tenyésztünk a hűtőben. Mellékesen, ez egy remek kérdés. Nem emlékszem rá, engedélyeztem volna bizonyos zöld növénykék tárolását a fagyasztóban. Jobb helyet is találhatott volna bro az elhelyezésére, mondjuk hagyhatta volna Kenzo-nál a csudában, nehogy minket deportáljanak Csingacsungába.
Tehát, nagyon remek házőrző szőrpamacsként toporogtam a fehér szörnyeteg előtt és meglehetős lelkesedéssel fogadtam bro ötletét. Kicsattanó boldogságban eregettem a csillámporos szívecskéket, micsoda fantasztikusan remek ötletem támadt, melyet támogató cölöpként ítélt helyesnek kedves testvérkém. Szó sem lehetett, ezek után hátrálásról. Rögvest szivárványos csíkot húzva magam után vetődtem kommandósként szobámba. Hosszas keresgélésről előzékenyen lemondva, pontosabban teljes időlimit pánikban rángattam fel az összes kezem ügyébe eső ruhadarabomat. Ennyire gyorsan még soha az életben nem tettem kísérletet elkészülni. Fel sem foghatom, hogy lehet bírni. Helyváltoztatás közben öltözködni nem kihívás, hanem kínzás! Fülembe akad a felső, keresztül akarok esni a harisnyáimon, zoknikról nem is beszélve és ott sem tartok fel kéne vennem több kilós színes ékszereimet. Extraként, pedig a hajam! Nincs az a földi katasztrófa, még, ha Anyus képében érkezik is, ne szakítsak időt fésülködésre és tündérien kunkorodó copfocskák készítésére. Annyi engedményt voltam hajlandó adni, pakolás és ékszeres felfegyverkezés alatt bongyorítottam kellően kislányosra szépséges tincseimet.
Hatalmas vehemenciával vetődtem a nappaliba, belekezdhessünk szent küldetésünkbe, azaz a kajaszerzésbe, amihez bro annyi időt sem adott, legalább magamra teríthessem a hero törölközőm és elkurjanthassam magam, „végtelenbe és tovább!”. Alig tettem be kis lábujjam a helységbe, már ajtón kívülre teleportáltak az igencsak, plusz jogosan felháborodott Ányussal. Erre a szemtelen műveltre még én is idegesen rúgtam bele az ajtóba, ami kissé, mintha, talán megrogyott volna a karate mozdulattól. Ebben a pillanatban mondtam azt, irány surány a Tacskó! Rögvest karon ragadtam édes nagyikám, hogy lepedőként magam után lengetve száguldhassak ki az épületből, mielőtt bedőlne az ajtó és kiderülne az én művem volt. Lefelé menet, persze majd kiköptem a tüdőmet, mert x emeletet átszelni húsz másodperc alatt nem az én sportom. Arra azért még futotta, orra alatt mormogó mesterünkre együtt érző pillantást intézhessek szivárványszínű szempilláim alól.
-Lost turistáé, granny! Don’t foglalkozz with him. Long estéje volt és tired. Város another végében próbáltunk a band-el. GOTCHA! Van fantastic idea! Valamelyik day eljöhetnél with us megnézni a guys.-
Intettem lemondóan a fent, vagyis pokolban ragadt áldozat felé. Szóra sem volt érdemes, mit képzelt magáról. Az más kérdés, nagyi háta mögött gigantikus hálajelzéseket és háztömb méretű szívecskét dobtam az erkélyünkre. Életet mentett ez a gyors közbe avatkozás. Kint most szó szerint tágasabb, meg kellemesebb. Pusztán annyi volt hátra, csodálatosan pocsék tájékozódási képességeimmel valamiféle ehető tápoldatot kerítsünk triónknak. Nagyi ötletei szépen hangzottak, bár reggeli-ebédre nem tudom, mennyire lenne tanácsos gyors olvasztott ételszerű izét fogyasztani. Én túlzottan nem rajongtam az ötletért, de ma nagyi nap van, tehát az lesz, amit a botos főnökasszony kőbe véset! Ha arra fáj a protkója, akkor azt fog kapni.
-Nekem everything megteszi, granny! Ma you vagy a guest! Azt do, what kedved!-
Pislogtam elbűvölő leánykaként, hátha kihúz a tejbegrízből egy határozott helymeghatározással. Abban kevésbé bíztam, tetszene neki kedvenc saláta bárom. Valahogy nagyi sem annak a zöld evő környezetbarátnak látszódik, mint én. Inkább bro típusú hús kannibál. Mindezt bájosan el is könyveltem, ugyanis engem azok a folyosón tolongó tesztoszteron hulladékok, egyáltalán nem hatottak meg. Környéken, sajnálatos módon rengeteg hasonló alak mászkál, akikről egyszerűen tudomást sem szerzek. Most sem kívántam figyelemmel kitüntetni az egyre fogyott agysejttel magyarázó macsókat. Orromat égnek szegezve kívántam tova sétálni, ahogy igazi úri hölgyhöz illik, de nagyi teljesen máshogy vélekedett a helyzetről. Legeslegnagyobb döbbenetemre, tehát állam alagsort súroló landolásával dermedtem kővé. Kicsike öregasszony felsője ujját felgyűrkészve indult neki a hegyomlás méretű izomagyaknak. Két másodperc alatt lepergett előttem életem kisfilmje, most aztán miféle kamikaze mozdulattal kéne kimentenem a kedves mesterünket, aki ninja-kat megszégyenítő módon pörgette botját. Lassan nem az életféltéstől, hanem totális sokktól meredeztem dinnye méretű szemekkel. Azt se tudtam, hova kapjak. Srácokat lökjem arrébb, vagy az idős hölgyet próbáljam elrángatni.
Végül kő-papír-olló mutatvánnyal arra az eredményre jutottam a verés jobban fájna a férfiszerű képződményeknek, így mellkasomat felszívva tartottam előre egyik kezemet, elszánt amerikai focisként törhessek előre granny testéig. Abban a pillanatban sikeresen elkaphattam karját gatyafékkel próbáltam visszatartani, ne csavarja le a szemtelen pernahajderek fejét.
-U-hugya~n, granny! Nehe~h, waste rájuk your time! Not érdemlik meg!-
Csüngtem tapadókorongos kis állatkaként a döbbenetesen jó kondiban előre nyomuló mesterünk karjába. Volt egy olyan halovány sejtelmem nem fogok vele sokra menni, de legalább nyugtathat a tény, mindent megtettem a nyolc napon gyógyuló testi sértés elkerülése végett.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Magdalena Adlersflügel
Bounto
Bounto
avatar

Hozzászólások száma : 8
Registration date : 2012. Nov. 12.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTéma: Re: Panelház - Kei Gross   Csüt. Feb. 06, 2014 9:07 am

Megjött Ányus!

 Ferrarit megszégyenítő sebességgel robognak le a lépcsőn, szinte lobogtatja maga után szegény Keikot, akinek a frissen belőtt copfocskái bájos kis csigákba rendeződnek, mikor megállnak. Ő maga, az Anyus a feje tetején lévő kontyot pöckölgeti, elég jól tart-e, de bízik a jó öreg szovjet hullámcsattokban, azok még sosem hagyták cserben. Majd, ha öreg lesz ~dehát hol van még az...~ talán némi szovjet pelenkát is beszerezhet, ha már csődöt mondanak a záróizmai, legfeljebb majd intimtornát végez, amivel ámulatba ejtheti a fiatal embereket. Keiko úgyis gyakorta mesélt neki handsome guy-okról, hát nehogy már ő maradjon ki a buliból, és apácaéletre pazarolja a második fiatalságát is.
 - Miféle banda, édes gyermekem? Csak nem az Anyus nyomdokaiba léptetek? *örömkönnyeket hullat a hírre, és csillámfüllámaként csalapál* - Persze, hogy megyek kisunokám! Anyus még a garázszenekarokat is teljes gőzerővel füleli, hát még az ő szíp kisunokái kreálmányait. Annyi lehetőségetek van, hogy kibontakoztassátok a tehetségeteket, bezzeg annak idejin! Anyus megszenvedett ám, hogy bekerüljön a Zikszfaktorba! *hevesen bólogat, a hullámcsattok pedig párhuzamos rajzolnak a Föld forgási tengelyével.* - Meg együtt kellett laknom a Bögyös Bertával, aki ronda vót, hangja sincs, mozgása sincs! *úgy belemerül a nagy magyarázkodásba, hogy mikor beléjük kötnek, már eléggé felpaprikázta magát a dupla BB emlékén. N
 Nem kell neki energiaital, hiszen Anyus maga az F erő, hát nehogy már őt néhány hormontúltengésben szenvedő torreádorfuttató gyalázni kezdje. Majd ad ő a borostás pofájukra, olyat, hogy onnantól kezdve csak befelé nő rajtuk a szakáll.
 Nekigyűri a kockás inge ujjait, és már forgatja is a botját, egyenlőre még csak a jó Anyusoknak kijáró sétapálca formájában, hogy ő ezzel biza síkálást mutat be az ifjúriember hátán, ettül aztán lepereg róluk a kosz.... na meg a veséjük is! Keiko próbálja elcibálni onnan, elvégre ha az Anyus támad, az már nem 8, de 80 napon túl gyógyuló sérülésnek számít! Csak arra kell vigyáznia, hogy a nagy harcban benne ne felejtse valamelyik tesztoszteronkölök ütőerében a műfogsorát, és akkor már indulhatnak is majmot tömni!
- Eresszé, gyermekem, nem tart öt percig se!!! *kapálózik, kézzel-lábbal a levegőben. Az egyik kisiskolás betyár már ütésre is emeli az ökleit, de őt és a botját ezt nem tűrő fából faragták. Míg egyetlen kisunokája halált megvető bátorsággal emeli Anyust a grabancánál fogva a magasba, hogy neki ne induljon, ő már a levegőből csépelni kezdi a gyereket, mire Keiko ugrik egyet, ő pedig kihasználva a meleg légáramlatot, és a lendülést, hintázva kezdi el ütni a bajszost, ahol éri. Jól megtáncoltatja, mikor valamelyik díszökör pedig a segítségére sietne, akkor ő is kap egy kongatót.
 Az egyiknek megszólal a telefonja - Oppan Gangnam Style, ő pedig ritmusra alácsépeli a gyereket, ne nemzzen atyjára ütő gyermeket egy darabot se!!!
 Mikor a fiúk fülüket, és megmaradt farkukat a lábuk közé húzva kereket oldanak, Anyus szusszan egyet, és sajnálja, hogy nem hozta magával a kis laposüvegét, amiből ihatna egyet a maga és Keiko győzelmére. Leporolja magát, és a hóna alá csapja a botot. Boldog vigyorgással fordul Keiko felé, akin láthatóak a Kinder Meglepetés első nyomai.
- Na, szóval Börgi, Meki vagy Kéjefszí? *kérdezi, és roppant megfontolt választ vár.

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keiko Gross
Bounto
Bounto
avatar

Female
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 61
Age : 26
Tartózkodási hely : Kei nyomában*.*
Registration date : 2009. Sep. 25.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Devil Smile énekese
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
6500/12000  (6500/12000)

TémanyitásTéma: Re: Panelház - Kei Gross   Szer. Feb. 19, 2014 7:57 am

Megjött Ányus!


Mit féltettem én Ányust! Egyáltalán nem volt szükség a felvigyázó szerepkőrre, mert az öreg hölgy nem hogy engem, de még egy kamiont is elvontatott volna három, száz kilós sofőrrel megpakolva. Lehet erőember versenyeken vett részt, míg nem találkoztunk? Akárhogy legyen, döbbenetesen könnyedén vonszolt maga után, pedig esküszöm a mindenható zselés cukorka ízére, már a betont gyűrtem fel! Ennél jobban nem akaszthattam be a vasmacskát, még akkor se, ha százas szögekkel lövöm tele a tornacipőm sarkát! Mellesleg ez egy nem rossz kiegészítő ötlet, de erre majd visszatérek békésebb időkben, amikor nem akar granny hurrikánként végigrongyolni az utcafronton. Jelenlegi háború előtti pillanatokban nem tehettem mást, csak elszánt katonaként feltettem a terepmintás sisakot és küldetést teljesítő piócaként csimpaszkodtam granny olimpikon testébe. Erőfitogtatás alatt elmondtam három imát Takeru-hoz és bocsánatot kértem anyuéktól. Többre sajnos nem tellett tőlem. Mire a balhé előtti teendő listámon keresztül loholtam Ányus már gangnam style-osan gyepálta a puhány tömeget. Igazán, hogy nagyon kiakadtam a látképtől. Egyszerre volt lenyűgöző, sokkoló és briliáns! Kedves mesterünk újabb tanúbizonyságot tett arról a ritmusérzék kortalan, na meg, hogy a verésnek is meg van a maga kesernyés szájízzel és vérző tagokkal fűszerezett sajátos szépsége.
Szívem minden túlcsorduló szeretetével tapsoltam volna meg előadását, ha nem épp sokkos állapotban tátogok karjaim között egy vérengző pitbull-lal. Egyszerre volt mélységes csodálatom, illetve halálfélelmem tárgya. Teljesen összezavarodtam mit merjek tenni, hogy ne részesüljek hasonló sorsban, azonban Ányus felcsendülő kellemesen reszelős hangja úgy pofon vágott, rögvest visszapottyantam a valóságba. Nagy szemeket meresztettem az előttem álló tanítómra. Hosszasan bámultam rá, de kizárólag az én tündérien aranyos mesteremet láttam benne. Legalábbis a gyermeki lelkem védelme érdekében maradtam ennél a változatnál. Előbbi aprócska kisiklását mélyen elrejtettem elmém ötmilliárd kulccsal elzárt reteszébe. Angyali mosolyt erőltettem arcomra és teljes ártatlanságba burkolózva eresztettem szabadon sziporkázó jó kedvem auráját. Messzi vidékekre sugároztam a „felejtsük el az egészet” elvet, miközben granny körbe ugrálásával gondolkoztam milyen választ adhatnék neki. Eleinte, kizárólag a megadott lehetőségek között szlalomoztam, de aztán eszembe jutott egy kihagyhatatlan lehetőség, mert biztosra vettem, ezután semmi sem nyugtathatja meg a gyilkos szándékokat jobban, mint némi édesség! Azon nyomban reflektorként felvillanó szemekkel emeltem égnek mutatóujjam. Befékeztem és immár örök életű mesterem előtt gumilabdaként pattogva osztottam meg ötletem.
-Édesség, édesség!~♥ Együnk candys, granny! Ismerek egy lovey-dovey place, ami neked is like!- Kézen ragadtam piciny, ám annál erősebb mesterem és tovább ugrabugrálva vezettem a célállomás felé. Szerencsére nem volt messze. Néhány megállót kellett hozzá utazni metróval. –Minden rainbow színekben úszik! Csomó nyalóka, cukorka, icecream, meg tüneményes figura van a walls rajzolva és rengeteg különleges nyamiságot lehet eat! And drink is lehet mindenféle fincsiséget!-
Repkedtek fejem fölül a színes virágok, csillagok, konfetti darabkák. Leírhatatlan öröm lengett körbe, végre elvihetek valakit a kedvenc helyemre. A srácok érthetetlen módon nem rajongtak az ötletért. Folyton lehurrogtak, ha felvetettem menjünk el oda, pedig szívesen elhoztam volna őket egy csokis-kekszes shake-re. Biztos vagyok benne, amint belekóstoltak volna a felhozatalba, elillan minden fenntartásuk. Kész szerencse granny-nél nem kellett ilyesmitől tartanom, mert hűségesen masírozott mellettem, majd előttem. Alig böktem rá a kiscicával díszített nyalókás cégtáblára, úgy porzott el mellettem ötször fordultam meg tengelyem körül. Én még nagyban helyre próbáltam rázni az ezerfelé gurigázó szemeimet, amikor már odabentről hallgattam, miként örömködik Ányus a sok édességet látva. Büszkén húztam ki magam, tetszetős dolgot mutattam neki, aztán villám sprinteléssel követtem a boltba, nehogy kimaradjak a mókából.
-Van lecsüccsenős part is, granny! Rendeljünk finomat, utána look around!-
Lengedeztettem hatalmas nyilakat a kimérős gumicukrokat ostromló mesteremnek. Azon nyomban helyet is fúrtam magunknak az egyik szimpatikus asztalnál. Kezembe vettem az étlapot és elmélyült ajakbökdöséssel válogattam a szebbnél szebb falatkák között. Diszkrét nyálcsorgatás közepette, azért nem felejtkeztem el az oldalamat intenzíven furkáló kíváncsiságról sem, vajon mi a véleménye Ányusnak.
-Naaa~h?~♫ How tetszik, granny?-Kandikáltam fel a füzetecske fölül. Sejtelmesen szétnéztem van valaki a közelünkben, majd közelebb hajoltam mesteremhez, megosszam vele a titkos információt.-Ha még see a mosdót, granny! Akkor fog fall az állad! Majd make odabent starpics!- Villantottam fel hiperszuper iphone-om, mely kötelesség teljesen csillant meg a neonfényben. Készen állt a nemes küldetésre, ahogy én is. Hősi reflektorfényben úsztunk, miközben köpenyünk lengette a ventilátor.
-Te már know mit order, granny?- Pillogtam rá hosszú szempilláimmal. Én teljes tanácstalanságban vergődtem a vattacukros tengerben és abban reménykedtem, hátha Ányus tartogat valamilyen mentő ötletet zsebében.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Magdalena Adlersflügel
Bounto
Bounto
avatar

Hozzászólások száma : 8
Registration date : 2012. Nov. 12.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTéma: Re: Panelház - Kei Gross   Szer. Jún. 04, 2014 5:51 am

Megjött Ányus!  tapsol 

 Miként az anyusságot nem lehet megmásítani, elferdíteni és meg nem éltté tenni, úgy Anyus a lehető leganyusosabban fogadta az ötletet, hogy menjenek degeszre tömni magukat édességgel. Mikor fiatal volt és bohó, még úgysem lógott minden Tante Emma Laden polcán cukorka és csoki, aztán miért is maradna ki a jóból, második ifjúsága csúcsán. Indiánszökellésben követte Keikot, míg be nem állt a dereka egy  mozdulatnál.
- Höjjazannya! Várjá' má egy kicsit, gyermekem... * dereka mögé téve a botját párszor olyan mozdulatot tett, mintha le akarna menni hídba, majd, mikor a harmadik hátrahajlásnál kiroppant a dereka és ki is tört ekkora zajtól a mellettük lévő butik kirakata, vígan egyenesedett fel, kirázta a hajából az üvegtörmeléket, és vígan táncikált tovább a kisunokája után, Bangó Margitot is megszégyenítő ugrabugrával.
 - Nagyo sájni helyre megyünk, gyermekem? *kérdezi* - Tán ki köllött vóna csípni magamot... nem röstellsz szakadtan öltözött nagyanyáddal megjelenni ilyen verifani helyen?
 Azonban ahogy megpillantotta a cégtáblát cukormázzal és kandírozott gyümölcsökkel, már forgótárrá is alakította kisunokáját, amint beviharzott mellette, apró forgószelet támasztva a boltban, egyszemélyes légkondiként. Odabent pedig ő kezdett veszett forgásba, azt sem tudta, merre forduljon, melyik finomságot vegye előbb szemügyre, és már fejben össze is adta, hogy itt most elkölti egyhavi nyugdíját, ha nem kéthavit, enélkül ő nem élhet tovább e silány bolygón.
- Dráááága gyermekem! Enné szebb helyen az Anyus még akkor se járt, mikor Sz*rközimiki meghívta Párizsba. ott biza vót minden, éndzsölikpriti, vizsujálkej, minden, amit el tudó' képzőni, de...
Sokkal jobban foglalkoztatta a nosztalgiánál azonban a beülős rész. Vígan lehelyezkedett a nyalóka mintás puffon, és ő is beledugta az orrát az étlapba.
- Na gyermekem... * mondta, miután háromszor végiglapozta a kínálatot* - én mán tudom, mit rendelek, eztet a jó francijanevűt-e!
 *Vígan mutogatta szemüvege szárával a hatalmas csokis-habos-cukros rakatot, amiből rolettik meredtek az ég felé.
- A mosdóbaaaa? Há' mé' nem ezzel kezdted, kislejányom? Gyerink nosza be, amig várunk a sütire!! * és már csaplat is be a mosdóba, hogy ott is leessen az álla.* - Húúúúúú, ha nálad van ilye kütyü, amivel magunkot szokás fényképezni... * Keikora pillant, aki már lóbálja is előtte az iphont, ami leginkább minikarácsonyfához hasonlít a ráaggatott fityegőktől* - Jááááj, de jó ^^ Csináljunk akkor sztárpikcset! Hogy is szoktátok ti fiatalok mondani: letmítéköszelfi??? Osztan majd rakjuk fő a fészbukra, jó?
 * Két perc múlva már vigyorognak és puccsítanak a tükörben, még a conos felkonferáló kisasszonyok is megirigyelhetnék, mit működnek. Közben vihognak, mintha mindketten tizenévesen lennének, és hát Anyus is csak egy nullával több, a nulla pedig, mint tudjuk, semmi....
 Benyit az egyik budiba is, mert nem akarja elhinni, hogy kolbászból van a tömítés, bár a hellokitty-alakú wc-csésze csodálkozásra készteti ahogyan az aktuális, párttagok arcával ellátott wc-papír is, de mindnek particsákót photoshoppoltak a fejére, hogy ne rontsa a hely arculatát.
 Később, mikor már a sütiket falják, diszkréten meg is jegyzi, hogy ilyen tünci lolitaruhában ő is szívesen dolgozna, mint itt a pincérkisasszonyok.
- Meggyőződésem, hogy jól állna rajtam ^^ *bólint, majd kérdezősködni kezd* - Na de gyerekem, mesélj mán valamit magatokrú'... iskola? Munka? Fiúk? Keinek lyányok? Bár tőlem akár fordítva is lehet, Anyusotok szabadszellemű...
 * És csillagokat szórva szúr bele egy rolettit Keiko fagyijának a tetejébe és már hallgatja is, mi minden történt az ő kisunokáival, amig az egyetlen és hamisíthatatlan Anyus távol volt, szárnyára engedve az ő kis szeme fényeit.*

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keiko Gross
Bounto
Bounto
avatar

Female
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 61
Age : 26
Tartózkodási hely : Kei nyomában*.*
Registration date : 2009. Sep. 25.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Devil Smile énekese
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
6500/12000  (6500/12000)

TémanyitásTéma: Re: Panelház - Kei Gross   Kedd. Jún. 10, 2014 9:38 am

Megjött Ányus!

Drága granny lekicsinylő szavait meg se akartam hallani! Még, hogy szégyellném! Most kente el, azoknak a rossz arcú bájgúnároknak a képét, csak, hogy engem mentsem! Nincs mit rajta szégyellnem! Különben is, mindenkinek meg van a maga egyedi stílusa! Ez a granny special style, ami bizonyos szemszögből tök menő, mert szembe megy a konvenciókkal! Igazi lázadó szerkó, akár csak az enyém! Innentől fogva, nincs miről tárgyalnunk! Felháborodottan legyintettem imádott mesteremnek, oda se bagózzon kinézetére és száguldottam vele tovább a metróállomásra. Úgy is az fő, nálunk a tárca, amiben van elegendő mani az édességekre, legalábbis mertem remélni, hogy a messzire libbenő molylepkénél több leledzik kicsiny flitteres mani ellátómban.
Egyelőre ráértem az anyagiakon turbózni. Helyette, ügyesen, könnyedén, fiatalosan felpattantunk a megfelelő szerelvényre, hogy igazi lecsúszott és totálisan bezsongott dívákként szálljuk meg a bolt területét. Nyakig elvesztem a felhozatalban, mert egyáltalán nem tudtam mit szeretnék, pontosabban mit szeretnék legeslegjobban enni. Ha lenne elég gyomrom, biztosan végig kóstolnám az egész étlapot, mielőtt desszertként legurítanám az összes szemem elé kerülő itókát. Megfelelő pocaktérfogat hiányában, viszont be kellett érnem egyetlen csodálatos költeménnyel, ami egy tisztacsokis süti lett még több csoki töltetélekkel és színes bogyódíszítéssel! Igazi kánaánnak látszódott, amit most azonnal, de rögtön be kellett falnom! Hozzá még a biztonság kedvéért kinéztem valamilyen könnyedebb gyümölcs turmixot, mivel ennyi cukorság után bettosan szükségem lesz némi szomjoltó lötyire és talán granny is kér belőle.
-Csak nem azért, mert remind you Párizsra?-Kuncogtam fel imádott mesterem választásán, miután eszembe jutott a félbe hagyott története.-És-és-és? How is Párizs, granny? Meg where a lovagod? With you, nem?-
Pattogtattam izgatottan ossza meg velem egyik szerelmi történetét, mert biztosra vettem a szerelem városában, biztos az egyik udvarlójával járhatott. Ezerfelé szórtam a piciny szívecske buborékokat és színes konfettiket, ahogy teljesen átszellemültem a meséhez. Tűkön ültem, végre hallhassak némi rózsaszín felhős élményt, ami tocsog a romantikában. Az én szerelmi életem úgy is romokban hevert. Évmilliók óta nem beszéltem Dear Bear-rel. Semmi életjelet nem adott magáról. Próbákon is nagyon távolságtartó, hideg, meg rosszkedvű volt és ez kezdett aggasztani.
-Say granny! Te már old roadster vagy ebben and biztos know a választ…-Játszadoztam lányos zavaromban az itallap csücskével, vagy tologattam jobbra-balra a tölcséres papírnehezéket.-Why viselkedik egy boy furán, ha before azt hitted alakul something köztetek?-
Pislogtam hatalmas szemekkel, hátha megszán és nagyszerű tanáccsal lát el. Viszont granny gondolatai már a mosdónál jártak. Igazán ráérhetett volna ez a móka, de ha már ennyire szeretett volna menni, akkor nem tartottam vissza. Vaku erejével csillanó szemekkel markoltam fel iphone-om és szökdécseltem a szoknyás jelzéssel ellátott ajtóhoz. Illedelmesen kinyitottam szeretett mesterem előtt az ajtót, majd követtem a varázslatosan feldíszített mellékhelységbe.
Állam leesett a csodálattól, mennyire tájékozódott megőszült, de örök fiatal nevelőm. Kisujjból kirázta a neten terjedő selfie videót, aminek szövege és igen monoton zenéje már ott is motoszkált a fejemben. Rögvest vidám táncikálással tartottam magam elé telefonomat, miközben az ismert dallamot dúdoltam. Erről már mindenképpen sorozatot kellett gyártanunk! Kötelező volt minden szemszögből megörökíteni ezt a pillanatot.
-That’s it, granny! What facebook?! Megy instagram, twitter, tumblr! Everywhere! Lássa mindenki, milyen cool granny vagy! Majd put on sok cute dolog!-
Csimpaszkodtam rá kortalan mesterem vállára, hogy minél cukibb kispocokként, csücsörítéssel, kacsintással, mosollyal és nyuszi füles ujjakkal gazdagítsam az előtt képeket. Attól nem tartóttam granny ne venné fel velem a versenyt. Azon nyomban kapcsolt és mindenféle sztárpózzal ajándékoztuk meg a jövőben létrejövő rajongói oldalunk látogatóit. Mindezek tetejében, még nagyszerű ötletet is adott, mi legyen a következő állomásunk. Isteni szikrát kapottan csettintettem a levegő, akkora lámpácskával fejem fölött, csoda nem vesztettük el látásunk azon nyomban.
-OF COURSE, GRANNY! Be is prove! After degeszre eat magunkat, elmegyünk pretty clothes venni a fav butikjaimba! True loli-t make belőled!-
Ugrándoztam földöntúli boldogságban, végre valakit elvihetek a szeretett üzleteimbe és valakinek végre vehetek cukorságos ruhákat! Annyira izgatott lettem, nyomban indultam volna, de próbáltam visszafogni a bennem tomboló lóerőket. Az más tészta, besózott brokkoliként zsongtam székemen. Nem bírtam megülni hátsómon, miközben annyira fini volt az édesség, csak már rongyoltam volna a színes, fodros, mintás, enni valóan édes szoknyácskák univerzumába. Arra is nehezen ment figyelnem, miket kérdezett tőlem granny. Bamba pofival meresztettem rá a szemeimet, míg sikerült felfognom az elhangzottakat. Békésen lötyböltem szívószálammal a vanilliás kókuszos csodamixemet, ahogy összekotortam neki a megfelelő válaszokat.
-Bro dolgozik very hard, granny! Futár egy nuddles étteremben. Én make lovely ruhákat egy small varrodában. Szeretném start iskola, ahol learn ezt, hogy szakemberektől leshessem el a secrets! Girl? Hmmm….erről nothing tudok!-
Tártam szét karjaimat megadóan. Lehet testvérek voltunk, de bro nem beszélt a nő ügyeiről, meg észre se nagyon vettem, hogy mostanában randira menne. Eléggé begubózott a kicsike világába, meg minden idejét leköti a munka és próbák. Feláldozza az összes szabadidejét a bandának, aminek szörnyen örülök, csak aggódom miatta, hogy nem marad a saját életére semmi, mert mindent beáldoz a sikerünknek. Nagyon szeretném, ha befutnánk, jobb helyre költözhetnénk, kevesebbet kéne dolgoznia és tényleg lenne ideje kikapcsolódni, kizárólag magával foglalkozni. Amennyire lehet, igyekszem segíteni, de van olyan makacs, nem engedi büszkesége túl sokat átvállaljak.
-Are you ready a vásárlásra, granny?-Csaptam össze vidáman tenyerem, azelőtt tereljem el rossz kedvemet, teljesen rám telepedne. Előhúztam kicsike katicás táskámból a flitteres macimat és intettem a pincérnek hozza a számlát. Gyorsan összeszámoltam, mennyivel tartozunk, majd az összeget belecsúsztattam a szívecskés mappába. Ma az én vendégem volt granny, ebből nem voltam hajlandó engedni! Ezután feldobtam hátamra utánozhatatlan mesterem és meglódultam a város koronázottan leghercegnősebb turkálói felé, ahonnan beszerezhetjük a tökéletes rucikat.
-What szólnál, ha felavatnánk a new dress buliban? Tonight jrock party lesz hozzánk near! Elmegyünk dance?-
Szórtam egyetlen és verhetetlen mesteremre csillagszóró fényáradatot, hátha nem szükséges könyörögnöm, mert meggyőzi a belőlem áradó lelkesítő világosság! Meg sem lepődtem volna, ha elad útközben diszkógömbnek! Akkor mondjuk meg van rá az esély, hogy ingyen bejutunk a szórakozóhelyre!

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Magdalena Adlersflügel
Bounto
Bounto
avatar

Hozzászólások száma : 8
Registration date : 2012. Nov. 12.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTéma: Re: Panelház - Kei Gross   Szomb. Aug. 23, 2014 8:52 am

Megjött Ányus!


Gyakorlatilag degeszre zabálta magát a kis kör alakú, tejszínes-epres sütivel, amit előtte sájnolt... ilyen cuki sütivel még nem volt dolga, de mivel ő Anyus, győzedelmeskedni fog, és legyűri az egészet, mert még a végén meglóg előle. Közben körülnézett az étteremben, és megállapította, Japán sokkal kellemesebb hely Dojcslandnál, és Öszterrájhnál, ahol gyakorlatilag Mozartból van a kerítés, itt pedig semmi sem az, amire vársz, vagyis minden csupa meglepetés. Még az ő kicsiny szeretett unokái is.
- Gyermekem... * lengette meg a mutatóujját, és beleszívott a csavaros szívószálba, amit Keiko tolt elé, valami gyümis innivalóval, majd nagyot nyelve folytatta.* - Úgy van az, hogy a fijúk nem szeretik az olyan lyányokat, akiknek aszonygák h űjjé le, osztan lefekszik. Ezzel nincsen is gond veled, mert te Anyus nevelése vagy. Azonban vannak olyan fiúk, akik, ha mán elég komoly a kapcsolat, hirtelen bepánikolnak, és nagyobb szabadságra vágynak, tudod, kislejányom? Osztan ha engedel neki egy kis szabadidőt, amit lehetőség szerint a haverjaival tőt el, nem holmi fehírmájú-fehírnéppel, akkor biza meglesz az eredménye és mihamarabb vissza es tér hozzád. Szíp lyány vagy, okos vagy, minden fijú olyan lejányrú álmodik, mint te, és ha egy kis esze van, eztet tudni fogja ja gyermök is, amennyiben nem.... * bekapja az utolsó epret a tányérról, és sóhajt egyet* - akkor meghutyurozom a mogyorófavesszővel a szégyentelenjét. De tudnod köll, gyermök, legínyér' nem rívunk, mert aki miatt rínod kell, az nem ér annyit, hogy ríjjá érte, úgye?
Kár, hogy nem ismerem a lovagodat, mert biztosan több okosat tudnék mondani. Apropó lovag... Páááárizs.... * messzibe révedő tekintet és nagy mosoly* - szívesen tartok neked mesedélutánt, olyan igazi, régimódi, jóvágású francia lovagom volt.... nagyapátok ^^ Sajnos, a háború elszólította, de még mindig kedvem lenne egy forró francia randevúra vele, ha itt teremne, mégha meg is öregedett... ^^ Rózsák gyermekem, meg bajszos csókok az Eiffel lábánál... *egészen belelovallja magát a mesélésbe.*
A Trú loli ötlet nagyon tetszik neki, egész gyermekkorában szeretett volna habos és babos lenni, és hát ő most éli a sokadik gyerekkorát, legfrissebb számításai szerint a nyolcvanhatodikat, így ő most bizony csajos délutánt rendez a kislejányával.
Miután leléptek a cukortoronyból, kisunokája már meg is ragadta a kezét, és a legklafább üzletek felé lobogtatta. Mindenütt hab, bab, és felhőtornyok fogadták őket a legelső kis butikban, ahol megálltak, Anyus rögtön fel is kapott hármat és.... belökte vele Keikot az egyik próbafülkébe!
Az eladónő már rég ájultan hevert a padlón, mikor az örök Anyus, még mindig az egyik tünci kis loliban parádézott a tükör előtt, ősz hajában kis masnival. Nagyon tetszett magának, biztosan megpödörintette volna a bajszát a francia úriembere is, ha meglátja.
- Na gyermek... * nyitotta ki a tárcáját, majd belenézve elismerően bólintott* - Most veszek neked valami rucit, amiben tudunk menni ropni jaz este. Nem maradunk kint, ha nem marad pénz belépőre, akkor majd bebájologjuk magunkat, értünk ehhez mi, nők ^^ Válassz nyugodtan magadnak valamit, az árcédulára pillantást se vess! Én már ki is választottam a megfelelő darabot magamnak, ni!
* Emelt magasra egy Pirate-lolita ruhát, amihez kalózkapitány-sapka is járt. Már csak Keikonak kell dönteni, és mehetnek este a buliba.*

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Panelház - Kei Gross   

Vissza az elejére Go down
 

Panelház - Kei Gross

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town :: Lakások, házak-