-Ez nem lehet igaz! Hogy nem tudja magát fékezni ez a fatális idiota. – szitkozodtam magamban, mikozben elindultam visszafelé. Azonnal érkezett a telefonomra az értesítés, hogy hollowok miatt minden kozelben lévo shinigami reagáljon. Hát tuti kiutom, amint találkozunk. Emberi tempot tartva indultam el visszafelé és probáltam a legtobb osszegyult hollow felé tartani. Mire odaértem láttam, hogy Maki is észrevette oket és máris neki állt az irtásuknak. Na tolem segítségre ne számítson, mivel eszem ágában sincs kozbeavatkozni, amíg ki nem utik. Utána estleg hajlando vagyok megmozdulni, de elotte nem. Szerencsémre tudta o egyedul is kezelni a helyzetet, így én csak kerestem magamnak egy ulohelyet és élveztem a musort. Nagy nehezen végzett veluk, mikozben én szapora láblogatás mellett figyeltem. Mikor elindult hirtelen felpattantam. Nem voltam messze tole, hogy kovessem és lekeverjek neki egyet, amiért sikeresen lekéstem miatta a kaput. Most már nincs más választásom mint maradni az éjszakai muszakra is. Elindultam Urahara felé, hátha ki tud valamit sutni a hazajuttatásomra, és kozben észre sem vettem, hogy egy felé megyunk. O hirtelen eltért és bement az egyik házba. Én mentem tovább, és már nagyon elegem volt belole. Sikeresen eljutottam Uraharáig, de o kozolte velem, hogy jelenleg nem tud segíteni. Ennek oromére egész estét és éjjelt eltolthetem a városban. Szerencsére legalább Ciarát átvállalta mára Sora, így egyikuk miatt sem kell aggodnom. Nem mondhatnám, hogy eseménytelen éjszakám volt. Legalább hatszor riasztottak ugyanaz a teleportálo lidérc miatt, és eléggé megszenvedtem vele, mikorra sikerult eltuntetnem. Mikor már végre hajnalodott ujabb 5 jelent meg, és mit ad isten a kedvenc elfuserált shinigamim lélekenergiájára jottek. Elintéztem oket, majd leultem végre kicsit pihenni. Reggel visszavettem a pottestet és elhatároztam, hogy kicsit rendbe szedem ezt a foszert. A biztonság kedvéért ezuttal kesztyut vettem fel, majd elindultam a háza elé. Mikor oda értem csongettem, de csak utána kapcsoltam, hogy jobban jártam volna, ha megvárom még felébred. Elore sejtettem, hogyan fog ajtot nyitni, de még így is meglepett. Szerencsére a felfogása nem olyan lassu, mint amilyennek kinéz, ezért rogton eltunt. Mikor ujra kinyitotta, végre feloltozve, rogton nekem is támadt:
-Mit szeretnél? – na ettol huztam fel magam, majd villámokat szoro voros szemmel néztem rá.
- Na ide figyelt, te világ barma! Hála neked sikerult itt ragadnom. Ráadásul mivel a lélekenergiádat nem tudtad nyugton tartani, egész éjjel riasztásokat kaptam. Nos ezért jovok neked egy koszonettem!– jelentem ki majd felemelem a kezem, és lehuzok neki egy jokora pofont. Ennyit minimum megérdemel a jokora hulyéje. – Csak szolok, hogy a tobbi mostantol a te dolgod. Ennyit akartam, na viszlát! - az elozo utalás arra szolt, hogy ujabb három hollow jelent meg a kozelben. De engem most már nem érdekelt, az egyetlen vágyam a hazajutás volt...

Na jol van a monologom szemmel láthatoan nem adott neki tul sok felvilágosítást, de a pofon helyre rázta. Engem nem érdekelt hogyan fog rá reagálni, ezért hátat fordítottam és elindultam a másik irányba. Még utolag is hallottam, hogy valamit kiabál nekem, de nem figyeltem rá. Éppen eléggé kikészített ez a marha eddig is, nem fogom a mai turelem adagomat is rá pazarolni, foleg ha figyelembe vesszuk, hogy amint visszatérek elkezdhetem magyarázni a hadnagynak, hogy hol is voltam. Na amellett már végképp nem hiányzik más. A leheto leggyorsabban mentem, de még mielott elértem volna a végleges célomat, ujabb jelzés érkezett a mobilomra. Nem torodtem vele, azonban hamarosan hívás is futott be:
-Mistique, azonnal fordult vissza és intézd el a hollowokat. - na azt már nem!
-De hadnagy, már nagyon elegem van. Egész éjjel nekem kellett felugyelnem, most menjen valaki más! - de ezzel nála mint mindig, semmire sem mentem.
-Engem az nem érdekel, vagy visszamész vagy egy honapig tiéd a takarítás.
-A kapitánnyal beszélhetek?
-Randija van! - na ezzel ez el lett intézve, Suwun velem nem torodik, akkor mehetek vissza. Mindenesetre nagyon remélem, hogy nem fogom ki ugyanazt az idegbajos halálistenszeruséget.
Mostanában valaki nagyon ki akarhat tolni velem, mert mire odaértem a hollow gyulekezoponthoz, ott már valaki harcolt. És mit ad isten, pont Makito. Na nekem már csak ez hiányzott. Oda nem megyek hozzá, bár elismerem vagy husz hollow van korulotte. Na akkor megismétlem a tegnapi akciomat, és megint megvárom még végez, vagy kiutik. Egyenlore eléggé el lehet foglalva, mert semmilyen sértést nem vágott a fejemhez. Már vagy ot perce ott voltam, mikor végre feltunt neki a jelenlétem. Azonnal jott a tole várhato reakcio:
-AZ ISTENÉRT NEM AKARNÁL VÉGRE LESZÁLLNI RÓLAM?! - ja jo vicc.
-Nem onszántambol vagyok itt, és szívesen elkerulnélek, azt elhiheted. De mivel addig nem léphetek le, amíg nem tunnek el a lidércek, csak tessék. Mivel ilyen szépen kérted, nem avatkozom bele. - jelentem ki kissé ironikus hangon. De ugy tunik nagyon elkiabáltam a dolgot, mivel éppen a kovetkezo pillanatban fogja az egyik hollow lefejezni, ha továbbra is tartja a roppályáját. Mivel ezt nagyon nem akarom, a hullák plusz egy oldal jelentést kívánnak, inkább kozbe avatkoztam. Egy gyors shunpoval mogé kerultem, és erobol belerugtam a háta kozepére, melynek hatására elore gornyedt és pont elment a feje felett egy kasza szeru csáp. Most már azt hittem elhuzhatok, de nem. Sikeresen felhívtam magamra figyelmet, mire az egyik csokkent értelmi képességu, és nem tul jol célzo dog rám kopott. Mivel jol láthatoan elkerult a támadás, nem is zavartattam vele magam. A kis tulbuzgo azonban ugy tunik ezt nem látta, mert szépen elgáncsolt, aminek kovetkeztében sikeresen felnyaltam volna a foldet, ha nem kap el. Így megint elég hulye helyzetbe kerultunk, és ha nem lett volna korulottunk kb. 18 kulonféle hollow, biztosan nem kerul ki élve. Jelenleg azonban nagyon nem volt kedvem vitatkozni vele. A kvoetkezo pillanatban valami elsuhant a fejem felett és teljes erejébol gyomorszájon vágta. A hangbol ítélve ezt a bordái még nagyon meg fogják bánni. Nekem nincs kedvem továbbra is a foldet nyomni, így egy mozdulattal felpattantam és kirántottam a kardomat. Az elso támadás máris jott, ujabb shunpot alkalmazva rogton ritkítani kezdtem a csoportot. De ennyivel nem bírok el shikai nélkul. Az viszont a segítségemet is telibe találná. Jobb, ha elotte figyelmeztetem:
-Nekem oszintén mindegy mit akarsz csinálni, de ajánlom, hogy amikor kieresztem a kardomat tunj el lehetoleg a levegobe, és jo pár méter magasba! - vagy a nap további részében a lassított film hozzád képest kifejezetten sebes lesz...

Már éppen láttam, hogy rugaszkodni készul, kozben a kardomra kezdtem el koncentrálni. A hangja mégis meglepetésként ért, nem gondoltam volna, hogy ennyire elszánt. Kicsit belezavarodtam, hogy most a buszkesége vagy egyszeruen az ereje miatt akarja elintézni egyedul az osszes hollowot. De nem kulonosebben zavart a dolog, egy artista ugyességével kiugrottam a korbol, kozben láttam, hogy Makito támad. A kardja nem semmi példány, pár pillanat mulva egész tuskeáradat repult ki belole. Ráadásul ha jol láttam, mind mérgezett is. Ennyit még nekem is nehezemre esett volna kifogni sérulés nélkul. A hollowok jo alaposan bekapták, azután sorban torni kezdte a maszkokat. Valami azonban nem ilyen konnyen engedett. Az egyik nagytestu és furge dog még nem dolt ki, és azonnal meg fogja a nyakát ragadni. Na jo, eloszor is nem szeretem, ha egyedul ové a gyozelem, másodszor pedig minek lennék én akkor itt alapon egy gyors mozdulattal támadtam. Nem vett észre, így az egyetlen dolgom az volt, hogy jo helyen találjam el. A maszk szinte amint hozzá ért a kardom darabokra tort, és az egész dog elpárolgott. Mikor foldet értem, hallottam magam mellett, hogy koszonetet mond, de nem sokat figyeltem rá. Valojában nem azért csináltam és amugy is ez a munkám része volt. De a kovetkezo mondat ledobbentett:
-Bocsáss meg... elvesztettem a fejemet... gondolom sok gondot okoztam. Ha nem lenne gond gyere vissza velem a lakásomra, és ha van kérdésed válaszolok. - ez olyan volt mint egy hideg zuhany. A pokerarcot már jo ideje gyakorlom, így nem látszott a dobbenetem, de akkor sem tudtam megszolalni. Ezért gyorsan bolintottam, mielott még hulyének nézett volna.
Mikor elindult visszafelé, csendesen kovettem, kozben pedig probáltam magamban osszeszedni a dolgokat. Most már képes emberszámba venni, ami egy jo pont. Ráadásul megmutatta, hogy nem mindig egy faragatlan tusko, akinek terjedelmes egoja van. Mikor megérkeztunk szépen osszeszedtem minden gondolatomat, majd válaszoltam is neki:
-A bocsánatkérés elfogadva. Valojában nekem sem kellett volna olyan hirtelen lekiabálnom téged, ezért én is tartozom neked eggyel. - felnéztem a szemébe, majd nagy levegot véve folytattam - Nagyon sajnálom... a pofont is. Kicsit elragadtattam magamat. - na ez valamennyire igaz is volt, de nem o tehetett mindenrol. Pontosabban ahhoz már végképp semmi koze nem volt, hogy hála a hadnagynak az aznapi turelem adagom régen feléltem.
-Valojában nagyon nincs hozzád kérésem, ami érdekelt, azt már rég megtudtam... - ejtem ki meggondolás nélkul a szavakat. Na jo, nem mindent, de a legtobb dolgot igen.
-De ha van valami kérdésed felteheted, amennyiben modomban áll, válaszolok is rá. - mondom egy sejtelmes mosollyal az arcomon...

-Csak annyi, hogy mi újság Soul Societyben? érdekes kérdés.
-hát ez attól fugg, mi érdekel. Nagy részt semmi, csak a szokásos dolgok. Ja meg persze megint idoszeru lett pár kapitány leváltása... - ennyit tudtam mondani, a tobbi szerintem nem érdekli. Elvégre o itt él, magányban, és tobbé kevésbé hidegen hagyják, olyan jellegtelen dolgok, mint a legutobbi hollow támadás áldozatainak a száma, a hueco mundoi eltuntek, vagy éppen a legujabb gondok a quincykkel és a bountokkal...
-Esetleg használhatnám a mosdot? - teszem fel a kérdést. Az igen után a válasz tobbi részére kulonosebben nem figyelek, elvégre magamtol is megtalálnám elsore. Elindulok befelé és kozben kissé szemugyre veszem a berekdezést. El kell ismernem jo ízlése van. Mindenhol a barna árnyalataiba botlok, ami egész sokat elárul a gazdájárol. Ráadásul elég nagy a tisztaság is.
Mikor már visszafelé tartok megakad a tekintetem egy szobán. Valami nem stimmel vele kapcsolatban. Tudom, hogy nem szép dolog, de azért benyitok. Ez valoszínuleg egy háloszoba és dolgozoszoba keveréke lehet. Minden talpalattnyi helyen papírok vannak ugyanazokkal a bonyolult képletekkel teleírva. Párat megprobálok értelemezni, de nem sikerul. Megfogom a lapokat, hátha ettol valami beugrik, de még így sem teljesen tiszta a dolog. Inkább nem torom rajta tovább a fejemet, mert csak belezavarodnék még jobban. Az ablakhoz lépek, ahonnan a belso udvarra van kilátás. Makito ott fekszik a medence mellett és éppen felnéz. Hoppá lebuktam, jojjon a színéskedész. Kissé zavart arcot vágok majd leszolok:
-Azt hiszem sikerult eltévednem. De most már tudom hol vagyok. Egy perc és kitalálok... - mondom, majd gyorsan kihátrálok a szobábol. Már nem olyan nehéz a kozlekedés, azonnal az ajtonál termek. Kilépek, mire a vendéglátom álmos fejjel felém fordul és megszolal:
-Te aztán sokáig voltál vécén.... - na ettol felment bennem a pumpa. Nem tudtam eldonteni, hogy most csak ugy gunyolodik, vagy valoban ilyen szita az agya, de majd én felfrissítem. Egy mozdulattal mogotte termek, és kis lokéssel a medence felé irányítom. Azonnal belecsobban, én pedig lenyugszom. A kovetkezo pillanatban megjenik:
-Nem tudok úszni... Segíts... - szolal meg elhalo hangon. Már éppen rá is szánnám magamat, mikor valami feltunik. Kiegyenesedem majd megszolalok:
-Mond te ennyire hulyének nézel? - szegezem neki vádloan a kérdést. - Még be is venném ezt a hattyu halála színjátékot, ha nem pont mogotted lenne piros betukkel kiírva, hogy csak másfél méter mély a víz! Legalább állj elé a feliratnak, az se lenne olyan feltuno! - jelentem ki teljes lelki nyugalommal. Majd a kovetkezo pillanatban borus képpel kiemelkedik, én pedig nem tudok visszatartani egy kacagást. Konnyezve hátrálok, mikozben oszintén remélem nem jut eszébe engem is megfurdetni. Sajnálnám, ha a probálkozása miatt ki kéne csavarnom a kezét...

Sajnos arra nem gondoltam, hogy Maki képes lesz shunpot használni ellenem. Sikeresen mogém kerult és még mielott reagálhattam volna, már lendult is a keze. Csak arra volt idom, hogy az arcára pillantsak. Hát igen, sejtettem, hogy nem lesz boldog. De most még ott volt rajta az a kaján vigyor is, amit általában akkor látok valakin, ha elszenvedek tole egy nem tul kellemes élményt. Oriási csobbanással zuhantam a vízbe, ráadásul az erejének hála egyenesen a medence kozepén landoltam. Ráadásul olyan hideg volt, hogy ilyedtemben jokorát sikítottam és ennek hála szinte levego nélkul kezdtem el sullyedni benne. Aztán lassan elértem az alját, majd onnan elrugaszkodva probáltam magamat felkuzdeni. Ebben a pillanatban valami megjelent mellettem, és halványan érzékeltem, hogy segít a felszínre jutni. Még hálás is lettem volna neki, ha nem téved el a keze. Még a víz alatt elkezdtem duhongeni, majd miután felértem még jobban fokozodott ez. Az egész hajam sikeresen átázott. Na ezért még biztosan megfolytom ezt a hulyét. Lassan elusztam a szélére, mikozben Makito kimászott a vízbol. Azzal a tipikus "megérdemelted" mosollyal az arcán fordult felém, majd hirtelen elkomorult. Nyilván neki is feltunt, hogy a szemem a haragtol szép vorosen izzik. Ezt, ha így folytatja, kénytelen lesz megszokni. Szerintem rájott, hogy nem szándékozom annyiban hagyni a dolgot. Mivel eléggé szépen átázott a ruhám és tapadt rám ezerrel, semmi kedvem nem volt elotte kimászni a vízbol. Eloszor megprobáltam, majd jo kis színészi tehetséggel készakarva visszacsusztam. Ezután ártatlan bociszemeket vetettem rá és enyhén reménykedve felemeltem a kezemet, hátha segítene. Nem is kellett csalodnom benne, azonnal nyujtotta az ovét. Egy gyors mozdulattal visszarántottam, így mellettem landolt. De ennyivel még nem elégedtem meg.
-Fulladj meg! - kiáltottam rá, majd kirugtam alole a lábát és lenyomtam a víz alá. Ezután "csakazértis" alapon a vállát használva támasztékul kimásztam a vízbol és a leheto legtávolabb mentem tole. Háttal álltam meg neki és mikozben elore figyeltem mit csinál, nem éppen szokásos modon egy kidou segítségével villámgyorsan szárítani kezdtem a ruhámat. Semmi kedvem nem volt még egy meglepetéshez, vagy pont elotte szenvedni vizes egyenruhában...

Mire sikerult a víz nagyobbik részét eltuntetnem magamrol, Makito is vette a fáradtságot és kimászott a medencébol. Háttal álltam neki, de kozben folyamatosan felugyeltem. Egy rossz mozdulat és megint visszadobom. Már éppen siekrult a hajambol is eltuntetni az osszes vizet, és azon tortem a fejemet, hogyan tudnék innen minnél elobb lelépni, amikor mogém lépett. Csak hajszálnyira voltam attol, hogy csunyán hátra ussek, de inkább visszafogtam magamat. Jelenleg egy verekedés hiányzott a legkevésbé a mai programombol.
-Na akkor mennyit értettél meg belőle? - furcsán néztem rá, mert nem bírtam rájonni most mire is gondol pontosan. Nyilván feltunt neki az arckifejezésem, mert azonnal megmagyarázta: -Mármint a képletből, amit akkor olvastál el, amikor elsőnek találkoztunk, valamint amikor beosontál a szobámba. - aha így már világos.
-Na álljon meg a fáklyás menet, a szobádba azért mentem mert siekrult eltévednem... - kezdtem magyarázkodni és remélhetoleg észrevétlenul terelni a témát, de nem hatotta meg.
-Semmi baj, ugyanis tervezem, hogy megosztom veled az információim, cserébe egy kis segítségért. - aha de nem a jovorol fogja kapni.
-Oké... - mondtam tétován. Mikor elkezdte magyarázni pontosan mire is jok azok a képletek, már minden a helyére kerult az én fejemben is. El kell ismerni, ha valoban sikerul a terve, azzal a tudással képtelenség lesz az oly sok féle fajnak a másikat bántani, elvégre képesek lesznek egy-egy támadás energiáját a saját hasznunkra fordítani. Szerintem ez eleve halva szuletett otlet, de ha valoban sikerul nagyon hasznos lesz.
Kozben vendéglátom visszakísért a szobájába, majd elkezdett rendet rakni, ami annyibol állt, hogy a papírokat toronyba rendezte és az asztalra tette. Ez kb. addig mukodik, amíg egy centit sem mozdul a levego, utána az egész a foldon fog kikotni, amilyen meredeken áll. Kozben még mindig nem hagyta abba a szovegelést én pedig egyre inkább kezdtem kételkedni az épelméjuségében. Egyszercsak hirtelen felkacagott, mutatva, hogy tényleg nem 100-as. Ekkor jottem rá, hogy rajtam nevet, és a méreg azonnal elfutotta a fejemet.
-Nna van valami kérdésed ezzel kapcsolatban? - tette fel, mire én gyorsan visszanyeltem egy kikívánkozo épeszu vagy?-ot, és inkább felé fordultam:
-Olyan sok kérdésem nincs. Csak az érdekelne valojában, hogy miért mutatod ezt meg nekem? Ja és miért olyan fontos ez neked? - a két válaszbol rájohetek mennyire bízik bennem és mennyire biztos a dolgában... Mivel azonban láttam az arcán, hogy megint kozbe akar vágni, megeloztem:
-Ígérem utána én is válaszolok az általad feltett kérdésre... - toltam még egy kicsit a határidot.

Nagy kuzdelem árán, de feladta, hogy eloszor belolem szedjen ki mindent. Inkább irányt váltott és monologra kapcsolt. Szemmel láthatoan nem szeret amgárol beszélni, és szinte harapofogoval kellett belole azt a három mondatot is kiimátkozni.
-Te aztán szereted húzni a dolgokat. - zseniális megállapítás. - Szerintem azért mutatom meg neked, mert bízom benned.... vagyis valami hasonló. - vagy egyszeruen érzi, hogy az én képességeim a segítségére lehetnek. Mindenesetre ebben az esetben talán én is elárulhatok neki pár dolgot. De arra vigyázni fogok, hogy véletlenul sem a sajár káromra. - És azért fontos ez nekem, mert emiatt kellett eltávoznom Soul Societyból, és emiatt kellett lemondanom a shinigami mivoltomról... részben. És nem akarom azt hinni, hogy emiatt vesztettem el sok mindent. - hát ebben végre van olyan logika, amit én is megértek. Mindenesetre a mondat után olyan fájdalmas arcot vágott, hogy majdnem sikerult megsajnálnom ot. A kovetkezo pillanatban egy gepárd sebességével az asztalnál termett és ujra elkezdte az irást. Mivel jol tudtam, most kapnék érte, ha megzavarnám, inkább kerestem egy másik lapot és azt kezdtem el tanulmányozni. Mivel jo ot perc mulva sem sikerult visszakapnia a nyugalmát, inkább nem szoltam bele, amikor elrohant. Láttam, amint egy cigivel a kezében fog visszatérni, de valojában nem zavart a dolog. Mindig fustolt valaki korulottem, ugyhogy a legcsekélyebb problémát sem okozta. Amíg o elvolt, én elvettem az általa írt utolso lapot és a rajta lévo szoveget elkezdtem osszehasonlítani párral, amit még korábban láttam. Valami határozottan kijohet még belole, de egyenlore csak egy jokora elorelépést tudok neki nyujtani. Szerintem ettol is éppen eléggé boldog lesz. Mikor végre méltoztatott visszafáradni, már meg is volt, amit kerestem. Igaz kozben majdnem felfordítottam az egész irathalmazát, de csak megusztam a dolgot.
-Na végre elárulod az ötleted? - honnan tudta, hogy egyáltalán van otletem? Na mindegy, ezzel egyikunknek sem ártok. Beljebb lépett, és a cigi még mindig a kezében volt. Felhuztam a szemoldokomet, és kicsit csodálkoztam, hogy még mindig nem végzett. Nem lehet valami nagy dohányos.
-Csak néha, amikor ideges vagyok. - és telitalálat. Kozben elindult felém és szemugyre vette a nálam lévo papírokat.
-Furcsa neved van. - csuszott ki a száján, de a hanglejtése alapján elobb lehetett ezt kérdésnek értelmezni. Egy sohaj kozepette tudomásul vettem, hogy tovább már nem hallgathatok, és kezdetét veszi a mesedélután:
-Mistique nem az igazi nevem. A valodit soha nem ismerhettem meg. Ezt egy pap adta nekem, és a képességeimre utal. - mondtam, mikozben szaporán reménykedtem benne, hogy nem tesz fel semmilyen kérdést a képességeimrol. Ha mégis, kénytelen leszek neki valamennyire igazat mondani. Viszont jo kis kodosítés kelleni fog hozzá, kulonben vérig sértodik. O az a fajta, aki nem szereti a mult árnyait, és szívrohamot kapna, ha megtudná, elottem nem lehet a legkisebb vagy legedugottabb titka sem biztonságban... Most már nagyon kapkodja az ideg, ugyhogy válaszolnom is kell az elozo kérdéseire:
-Hát valojában nem mindent értek ezekbol a képletekbol. A legtobb dolog már világos, a maradék pedig szerintem azért nem, mert a hollowokra utal. Ha ez az okfejtés most helyes, akkor viszont a kolcsonos kifejezésével egy-egy résznek olyan képletekre is bukkanhatsz, amiket eddig nem tudtál bizonyítani, hogy léteznek. Például nézd meg ezeket! - azzal a kezébe nyomtam a két legkevésbé hasonlíto, egyetlen helyen megegyezo egyenletet. A tobbi már legyen az o dolga, elvégre mikor én tanultam ilyenekrol még csak nem is hallottak...

Hát nem kellett sokat foglalkoznom vele, ugy tunik a kis rávezetésem után már neki is leesett mire gondoltam. Felpattant és mikozben járkálni kezdett, szinte hallani lehetett, ahogy forognak az agykerekei. Hirtelen nem is látta hol van, szerintem még mindig ontudatlanul kiment a szobábol. Mivel nem hiányzott még egy bekopés, inkább kovettem. Egy ideig szotlanul figyeltem, nem akartam megzavarni. Valoszínuleg elég gyakran csinálja ezt, mivel egyenlore semmiben nem esett el. Ekkor felrémlett elottem valami, és inkább meggondoltam a csendben marados részt:
-Vigyázz Makito, pont elotted van a... - jokora koppanásbol rájottem, hogy elkéstem a figyelmeztetéssel. - ...fal. - fejeztem be azért a mondatot, majd a baleset és azt arckifejezése hatására nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjam el magamat. Szerintem direkt kerulte a pillantáomat a kis balesete után, amin nem is csodálkoztam. Én sem szeretem szembe találni magam a saját hibám miatti károrommel, foleg nem mások arcán. Gyorsan megprobáltam visszarendezni a vonásaimat eredeti állapotukba, mikozben o neki állt az orájára figyelni. Szerintem csak most vette észre, hogy a reggel kilenc már rég elmult.
-Azon gondolkozom, hogy vissza szeretnél menni Soul Societybe? Segíthetek visszajutni, de ha gondolod maradhatsz is, bár nem tudom mit tudnánk csinálni. A múltat nem szeretem bolygatni, így arról nem kérdezlek. Ha választottál szólj, én felmegyek leírom a gondolataimat, mielőttt elfelejtem őket. - szolalt meg, majd abban a pillanatban el is tunt a lépcsokon. Valojában ebben a pillanatban jobban izgatott mire jut, mint a cél, hogy visszajussak Soul Society. Ráadásul Suwun ezer orommel adna nekem buntetést, amiért a parancsa ellenére nem a hollowokkal torodtem. Kozben figyelemmel kovettem Makito ténykedését is, és láttam, hogy már nincs messze az igazságtol. Talán ha rásegítek még egy keveset, meg is nézhetem mi sul ki a dologbol. Mikor ujra lent volt már, gondoltam itt az ideje valoban meg is szolalnom:
-Hát valojában nekem parancsom van, hogy amíg meg nem nyílik este hétkor egy Senkai kapu, továbbra is folytassam a város hollow mentesítését, így koszi, de az ajánlatodat elutasítanám. - hát lassan két napja itt vagyok, de egyenlore nagyon jol bírom a dolgot. Ha azt vesszuk már nagyon hozzászoktam az éjszakázásokhoz, így ez még csak meg sem látszik rajtam. - Jut eszembe, találtam még valamit. Tudom, hogyy ez elméletileg a quincykhez tartozik, márha nem néztem el nagyon, de szerintem ezt is hozzá lehet kapcsolni a másik kettohoz. - azzal odanyujtottam neki még egy lapot, amirol már kétséget kizároan neki is tudnia kellet, mire valo. - Ha nem zavar akkor még egy darabig maradok, msot már tényleg nagyon érdekel, mi sul ki ebbol az egészbol. - teszem hozzá a leheto legártatlanabb arcommal. Vendéglátom azonban szerintem nem nagyon figyel rám, hiszen teljesen belemélyedt a számokba. Ez egy ideig nem is nagyon zavar, ám amikor már a sokadik pillantást kapom tole, bennem is felmegy kicsit a pumpa. Behunyom a szemem, és elszámolok tízig, majd a leheto legbarátságosabb hagomat megutve felteszem a kérdést:
-Na jo, mi az, amit ennyire tudni akarsz velem kapcsolatban? - ejtem ki a szavakat eléggé megértoen. - Inkább kérdezz most meg, mert magamtol biztos vagyok benne, hogy nem josz rá...

//Lezárva//