HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Raiden háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
You Raiden
Quincy
Quincy
avatar

Capricorn Dog
Hozzászólások száma : 48
Age : 34
Tartózkodási hely : Házam || Diliházban Kanade miatt
Registration date : 2009. Aug. 28.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Quincy
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7500/12000  (7500/12000)

TémanyitásTéma: Raiden háza   Vas. Aug. 30, 2009 5:11 am

Khm... Szerintem nem lesz nagy újság, de ez a házam, >>itt<< élek... Meglepő igaz-e, hogy nem egy palotában élek? *unott pofa* Bár mondjuk sose szerettem a túl nagy házakat, hiszen így túlságosan is kilógnék a többi, mezei ember közül. És ha már megmutattam a kis vityillómat, körbevezetlek a házban. Úgy sincs jobb dolgom...

Nos, ez a nappali, ahol napközben vagyok. Ez is milyen meglepő, ugye? *meg mindig fapofa* Általában az égő kandalló mellett ücsörgök, és a szokásos, cseppet sem dilis kivégzési módszereimen agyalok. Valakinek csak ki kell gondolni, hogy hogy ölöm majd meg azt aki végzett a feleségemmel, nem? *dühösen rángatózó szemöldök -> a buggyantak közé kéne már pakolni Wink*

Következő, az ebédlővel egybe kötött konyha. Itt szoktam enni. Érdekes, ugye? Szerintem nem kell sokat taglalni, hogy mire is való a ház ezen része.

Azt hiszem, hogy a földszinten már nincs semmi, tehát akkor vonulhatunk az emeletre. Itt csak két hálószoba, és egy-egy fürdőszoba van.

A vendégszoba. Na igen, ezzel se kell olyan sokat foglalkozni... A feleségemmel úgy terveztük, hogy majd ez lesz a gyerekszoba. *rezzenéstelen arc* Ebből nyílik egy igen tágas és hasonló színű fürdőszoba. Eriko szerint jobb, ha a fürdő, és a háló összhangban van. *még mindig nem nyugodott bele felesége halálába... ^^"*

Következik a nagy hálószoba... *néma csend* És itt a fürdő.

Ennyi lenne a ház...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nakano Kanade
Quincy
Quincy
avatar

Female
Cancer Rooster
Hozzászólások száma : 64
Age : 23
Tartózkodási hely : Pfff... közöd? :/
Registration date : 2010. Jul. 18.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Diák || Énekes idol
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7000/12000  (7000/12000)

TémanyitásTéma: Re: Raiden háza   Szer. Júl. 21, 2010 7:12 am

~ Rokonlátogatás szökéssel fűszerezve ~

- Váltás ruha yoshi. Törülköző, zsebkendő yoshi. Útikönyv yoshi. Ropogtatnivaló yoshi. Rendben, minden itt van.
Töröltem meg a homlokom mosolyogva, majd ismét ránéztem a bőrönd tartalmára. Az előbb felsorolt dolgokból csupán a ruha volt igaz, ezen kívül a tisztálkodó felszerelésem, a még olvasatlan mangáim és light noveleim illetve a zsebpénzem volt benne, de annyira tökéletesnek tűnt az alkalom, hogy idézzek a K-ON második szezonjának a negyedik részéből, hogy nem lehetett nem kihagyni *.* Útra kész voltam, az elmúlt másfél órát óvatos pakolászással töltöttem. Óvatossal, mert nem akartam hogy anyu rájöjjön mire készülök. Úgy döntöttem, egy hétre megszökök otthonról. Elegem volt a mostanában rendszeressé váló kötekedésből. Akárhányszor elmegyek valahova, mindig az az első kérdése, hogy "ugye nem edzeni mész?" Ha meg véletlenül történetesen tényleg erre szántam el magam és őszinte voltam, akkor meg jött a kioktatás, hogy inkább tanulnom kéne és nem ilyen őrültségekkel foglalkozni, aminek semmi hasznát sem veszem, merthogy nem elég jók a jegyeim a suliban, meg blablablabla >.> Csak kifogás, hogy nem tanulok eleget, akkor is pont ugyanennyit ülnék a könyvek felett, ha nem lődöznék nyilakat, és ezt ő is tudja jól. Komolyan nem értem, hogy mire ez a nagy quincy-ellenessége. A nagypapi se ártott neki soha meg én se, nincs rá oka, hogy ellenérzéseket váltson ki belőle a dolog. Na de most majd kap egy figyelmeztetést tőlem, hogy helytelen a viselkedése. Az íróasztalomon ott díszelgett a levél, amiben magyarázatot adok az eltűnésemre. Szerencsére lakik rokonunk Karakurában, így meg tudom húzni magamat valahol erre az egy hétre. Igaz valamiért sosem látogattuk meg mióta itt lakunk, anyu azt mondja hogy Raiden veszélyes ember és jobb elkerülni. De ezt majd én megállapítom a saját szememmel. Halványan emlékszem rá, ott lakott a nagypapinál régen, akkor nem tűnt veszélyesnek, sőt. Mondjuk nyolc éve láttam utoljára, azalatt elég sok minden történhet valakivel. De nekem nincs okom félelemre, biztos nem fog megenni.
- Let's go!
Jelentettem ki egy utolsó körbenézést követően, majd lezártam a bőröndöt, a gitáromat a hátamra vettem és óvatosan elindultam kifelé a házból. Jó kommandós módjára hangtalanul, a falak mellett közlekedtem. Anyu elvileg könyvet olvas a nappaliban, szóval csak egyetlen ajtó előtt kell úgy átosonnom, hogy ne vegyen észre. Az lenne az igazi, ha szólna a tévé is, de így is meg fogom tudni oldani a feladatot. Remélem. A lépcsőn leérve elérkezett az igazság pillanata. Poggyászomra különös figyelmet fordítva közelítettem meg az ajtónyílást, melyen szökésem sikeressége múlik. A lélegzetemet is visszafojtva osontam el a nappali bejárata mellett. Igen, sikerült! Csendesen a cipőmbe bújtam az előszobában, aztán lassan, óvatosan kinyitottam a bejárati ajtót is. A halk kattanás fülemben úgy hangzott, mintha egy erősítőhöz kötötték volna a zárat, de tudtam, hogy a hangnak elvileg nem szabadna elérnie a nappaliig. Kicsusszantam az ajtón, majd ha lehet még a nyitásnál is elővigyázatosabban csuktam be azt. Kezemet ökölbe szorítottam a mozdulatot követően, és számat egy halk "yatta" hagyta el. Szabad az út! Cool Fellélegezve ügettem ki a kapun és fordultam a jó alaposan memorizált útvonalamra. Nem kevés turkálásba került, mire megtaláltam a címet. Lépteim tocsogtak a vizes járdán, és folyamatosan pocsolyákat kellett kerülgetnem. Még mindig felhős volt az ég, de a zuhénak már remélhetőleg vége. Nem lenne jó, ha elkapna az eső, a fülledt, meleg idő miatt könnyű ruhákba öltöztem, ha ezek eláznak... >.> Inkább nem firtatom mi lenne ha :/ Ellenben az utcán járkálva elgondolkodtam rajta, hogy mi lesz, ha majd befutott énekesnő leszek. Így is megbámultak páran, ami nyilván azért volt, mert felismerték, kinek a külsejét vettem fel. Pontosan úgy néztem ki, mint egy élő, valóságos Azu-nyan Cool Mi lesz még akkor, ha kijön a nagylemezem és tele lesz vele plakátolva Karakura, az első videóklipemet meg szarrá fogja játszani a tévé meg a rádió? Csak ne lenne vele annyi munka meg stuff T_T Hamarosan, azaz úgy kábé 20 percnyi gyaloglást követően megérkeztem egy szép, emeletes ház elé, amelynek lakóját szép nagy betűkkel hirdette a fémtábla a falon.
- You Raiden... ez lesz az...
Bólintottam elégedetten. Nem vagyok már kislány, egyedül is megtalálok bármilyen helyet. Jó lenne, ha erre anyu is rájönne, de legalább iskolába már mehetek egyedül is >.> Egészen tavaly télig kísérgetett, hogy el ne tévedjek. Baszki, 17 éves vagyok, van memóriám és vigyázni is tudok magamra. A bejárat elé léptem és becsöngettem. Türelmesen megvártam, amíg kinyílik az ajtó, aztán meg se várva a köszönést hozzákezdtem a mondókámhoz.
- Szió Raiden, ha nem ismernél fel, Kanade vagyok, tudod, az unokahúgod. Összevesztem anyámmal, szóval pár napig nálad fogom magam meghúzni. Beengedsz? Kösziiii!
Tájékoztattam a férfit, majd belibbentem mellette az ajtón, már amennyire ezt a hátamon lévő gitár és a bőrönd lehetővé tette. Nem foglalkoztam vele, hogy felismert-e vagy sem, úgyis egy csomót változtam azóta, hogy utoljára látott anélkül is, hogy Azu-nyanként mászkálok már egy jó ideje. Maximum az lepheti meg, hogy miképpen lett a kék szememből barna, feltéve ha emlékszik még rám egyáltalán ennyire részletesen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
You Raiden
Quincy
Quincy
avatar

Capricorn Dog
Hozzászólások száma : 48
Age : 34
Tartózkodási hely : Házam || Diliházban Kanade miatt
Registration date : 2009. Aug. 28.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Quincy
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7500/12000  (7500/12000)

TémanyitásTéma: Re: Raiden háza   Szer. Júl. 21, 2010 8:04 pm

# || Rokonlátogatás szökéssel fűszerezve – Hogy ne kapjunk idegbajt a váratlanul ránk törő unokahúgtól? || #


Egy nyugodt, kellemes, és csendes nap. Végre… Lazíthatok, vagyis nem, ugyanis mennem kell edzeni, hiszen ki tudja, hogy mikor csap le ismét egy hollow. Nagy sajnálatomra sosem alszanak, így nekem mindig készenlétben kell lennem. De addig is… Próbálok kicsit elnyújtózkodni a kanapén, és pihenni. Kihasználom, hogy egy ideig csend van, és nem riogatják a rohadékok az ártatlanokat. Az már más kérdés, hogy nekem eredetileg ahhoz lenne kedvem, hogy jól seggbe rúghassak néhány parasztot. Mindegy, most pihenő idő van, így nyugodtan átnyálazhatom a újságokat, meg elkezdhetek valami jó kis könyvet. Régen volt alkalmam olvasgatni bármit is. Jó, persze újságot szoktam, de az már szinte létszükségletté vált nálam. Számomra fontos, hogy jól értesült legyek. Néha halkan morgolódok, vagy épp szitkozódok a híreket olvasva, melyek közül jó, ha legalább egy értelmeset kiszúrok. Vagy legalábbis számomra értelmeset és érdekeset, hiszen nekem nem minden hír hír értékű. Mert például az abszolúte nem érdekel, hogy például Kiszel Tünci hányadik bugyogóját adta már oda az egyik múzeumnak, vagy hogy XYZ-nek milyen szar élete van. Tojok én a hülye fejükre… Abszolúte nem érdekelnek az ilyen dolgok… Persze azért elolvasom, ha van rá időm, csak hogy legyen okom dühöngeni, de amúgy nem izgat a dolog. Viszont az már szánalmas, ha valakit ennyire érdekel mások magánélete, még ha sztárról is van szó… >.>
Amint befejeztem az oly nagy lelkesedéssel megkezdett olvasgatást, máris indultam a konyhába, hogy elkezdjek összeütni valami kaját. Természetesen tudok és szeretek főzni… Nem értem, hogy ez miért olyan meglepő mások számára, de így jártam. Röhögjenek csak ki bátran, de engem leköt a főzőcskézés. Így ha nincs munka, akkor jöhet a fakanál, meg a kés. Igaz, még lövésem nincs, hogy mit kotyvasszak, de majd kialakul magától. Szeretek kísérletezni, habár az rohadtul fel tud dühíteni, ha odaég bármi is, ami sajnos újabban elég sűrűn előfordul. Nem tehetek róla… Natsuki folyton bemászik a fejemben, és egyszerűen képtelen vagyok kiverni belőle. Pedig próbálkozom, de tényleg… :/ Múltkor még egy pofont is megpróbáltam neki leverni gondolatban, hogy ne másszon már bele az aurámba, de kis híján keresztül estem az íróasztalomon. Nem akarok rágondolni. Egyszerűen nem, hiszen ő is utál amit a testvérével tettem, én is utálom magam, amiért ezt tettem a testvérével, meg Natsukit se kedvelem, amiért utál. Tormát meg végképp utálom… Meg hogy a többi selejtesről ne is beszéljek. Szánalmasak, ahogy ott próbálkoznak, de egyikük se tud a nyomomba érni. Cool
Már lassacskán kész a currys csirke, mikor csöngetnek. Gyorsan lekapom magamról a kötényt, lehúzom a kaját, és megyek is az ajtóhoz. Kicsit kíváncsi vagyok, hogy ki az a merész, aki képes az én ajtómon becsöngetni. Általában nem szoktak vendégeim érkezni… Vagy nem mernek becsengetni, vagy meg egyáltalán nem érdeklem a jónépet. Mondjuk nem is izgat. El vagyok én magamnak, nem kellenek se barátok, se senki. Képes vagyok ellátni magam, és nem kell senki válla, hogy néha napján elsírjam a vállán a gondjaim.
- Mi va… – kezdenék bele barátságos üdvözlésembe. Befejezni azonban már képtelen vagyok, hiszen a lány, aki merészelt megzavarni főzés közben úgy hadarja el a mondókáját, hogy lelőni is képtelen lennék. Mi baja van ennek? Vér helyett Red Bull folyik az ereiben? Felvont szemöldökkel, csodálatos WTF ábrázattal a képemen hallgattam végig a mondandóját, miszerint ő a 8 éve nem látott unokahúgom. Hát szarok én rá… Húzzon haza mint a vadliba, amíg jó kedvemben vagyok. Itt aztán biztos nem marad. Azonban még fel se sikerül ocsúdnom az első meglepetésemből, a kis taknyos kölyke már a nappalimban volt. Mikor jutott ez be a házba, basszus? O.o Lehet, hogy akkor, amikor teljesen leblokkolva, hullamereven meredtem kifelé az ajtón?
- Mi az Isten… – nyögöm ki nagy nehezen. Hát mi mást mondhattam volna, ha egyszer teljesen olyan voltam, mint akinek a betonba vágták a fejét. Eddig egyedül voltam. Hová lesz az én drága magányom, a nyugodt perceim, ha ez itt lesz egy ideig? Nem… Nem lesz itt, mert úgy kiteszem a szűrét, hogy örülhet, ha nem lövök még utána néhány nyilat is.
- Mond csak, nincs véletlenül egy másik balek, akinek a nyakára akaszkodhatsz? Valahogy rohadtul nincs kedvem ovisokat pesztrálni. – csapom be morogva az ajtót. De most komolyan! Mégis mit képzel magáról, hogy csak így rám tör, és azt állítja, hogy itt marad néhány napig. Valakitől kért engedélyt rá? Mert tőlem biztos nem. De az is lehet, hogy teljesen véletlenül a levelet útközben elragadta valami hatalmas dög, mondjuk a levél való, és sehogy se jutott el hozzám az üzenet. Ja, hogy már a számítógépek, és a telefonok korát éljük? Létezik e-mail, meg sms, meg esetleg felhívhatott volna, hogy „Bocs, elmehetnék hozzád lakni egy időre?”. De nem, semmi. Még csak a szüleivel se üzent. Ja, bocs! Ők nem is tudnak róla, hogy itt van… Mi lesz itt, istenem… Rolling Eyes

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nakano Kanade
Quincy
Quincy
avatar

Female
Cancer Rooster
Hozzászólások száma : 64
Age : 23
Tartózkodási hely : Pfff... közöd? :/
Registration date : 2010. Jul. 18.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Diák || Énekes idol
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7000/12000  (7000/12000)

TémanyitásTéma: Re: Raiden háza   Csüt. Júl. 22, 2010 7:44 am

~ Rokonlátogatás szökéssel fűszerezve - hogyan készítsük ki az unokabátyánkat? Cool ~


Mihelyst beljebb léptem egy igazán elegáns nappali fogadott. Ápolt parketta, kényelmesnek tűnő fotelek, sőt még egy kandalló is volt a szobában! Télen biztos nagyon jó a lobogó tűz mellett melegedni, legalábbis jóval feelingesebb mint a kotatsu alatt kempelni egész nap. Az alól ki sem lehet mozdulni, ha nem akarsz jéggé fagyni, ellenben egy kandalló felmelegíti az egész teret. Hogy melyik az olcsóbb formája a melegen tartásnak, az már más kérdés, igaz ez engem még nem foglalkoztat különösebben. Meg úgy egyébként sem zavar végül is a kotatsu, ha el tudom magam foglalni valamivel. Mindegy, azért kúlos dolog lehet a kandalló. A becsapódó ajtó hallatán kissé összerezzentem. Lehet kissé túl pofátlanra sikerült az impaktos belépőm? Rolling Eyes De pont azért terveztem így, hogy ha esetleg nem rajongana az ötletért, akkor se tudjon ellenkezni vagy rám csapni az ajtót, ha esetleg olyan. A szavait hallva viszont inkább arra a következtetésre jutottam, hogy Raiden csak szimplán bunkó a rég nem látott rokonával, nem úgy illik fogadni az embert, hogy rögtön megsérti.
- Rég nem vagyok ovis, nem látszik rajtam hogy felnőtt nő vagyok már? - vágtam be valami ócska szexi pózt durcásan, majd folytattam. - Gomen, de nincs. Anyu a barátnőimnél meg a menedzseremnél fog keresni először, a tanárokhoz ugye nem mehetek, maradtál te. Úgy sem tudja, hogy megkaparintottam a címed. Ne aggódj, nem leszek a terhedre nagyon, hoztam sok olvasnivalót meg itt a gitárom is. Sőt, ha két tévéd van vagy te nem szoktál tévézni akkor csak az evésnél fogunk találkozni, ha akarod. De miért ne akarnád megismerni a cuki kis unokahugidat, Raide~n? ^^
Vetettem be ellenállhatatlan kawaii hanglejtésemet, és őzike pillantásomat annak érdekében, hogy kicsit lecsitítsam a háborgó unokabátyót. Egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy ha ki akarna dobni, akkor hagyjam magam, egy ekkora házban bőven elférünk ketten, hacsak... hacsak nem lakik még itt valaki, bár a névtábla alapján nem.
- Tokorode... hogyhogy egyedül élsz? Ne mondd, hogy nincs senkid ennyi idősen.
Kérdeztem rá a biztonság kedvéért. Jobbnak láttam így, burkoltan fogalmazni, ha úgy érdeklődök, hogy 'ugye egyedül élsz?' akkor a fogadtatásból ítélve még képes és letagadja, hogy azzal zavarjon el >.> Gyorsan le is pakoltam a bőröndöm meg a gitárom a nappali közepén, és ha már ott voltam, gyorsan ki is cipzároztam a gitártokot, hogy csekkoljam az én kis drágaságommal minden rendben van-e. Nem érhette semmi baj, de biztos ami biztos alapon ellenőrizni szoktam azért, hiszen enélkül nem lennék elég azu-nyanos. Sőt, még játszani is tudtam rajta, ráadásul elég jól, szóval nem csak dísznek van *.*
- Nee, Raide~n! Akarod, hogy játsszak valamit? Nem hangzik olyan szépen erősítő nélkül, mint egy akusztikus, de azért talán élvezhető. Feltételezem nincsen erősítőd. Vagy tudsz játszani valamin te is?
Tettem egy ajánlatot, ha már úgyis csak egy mozdulat előkapni a hangszert. Űberállat lenne, ha netán lenne egy erősítő a házban, mondjuk ha nincs, az se baj, de egy elektromos gitár mégiscsak akkor szól jól, ha rá van kötve egyre Cool Fantasztikus volt az a gitárszóló amit Yui levágott az új szezon első részében, még ha a Watashi no Koi wa Hocchikisu nem is tartozik a kedvenc számaim közé. De ha egyszerűen kurva jól szólt, akkor kurva jól szólt, na ^^
- Mikor vezetsz körbe a házban? A nappali nagyon szép, szeretném látni a többit is ^^ Egyébként curry szagát érzem?
Szagoltam bele a levegőbe, mikor megéreztem a konyha felül terjengő illatokat. Remélem a férfi most már beletörődik a sorsába mert én innen nem megyek el, az tuti.


A hozzászólást Nakano Kanade összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Júl. 24, 2010 4:44 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
You Raiden
Quincy
Quincy
avatar

Capricorn Dog
Hozzászólások száma : 48
Age : 34
Tartózkodási hely : Házam || Diliházban Kanade miatt
Registration date : 2009. Aug. 28.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Quincy
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7500/12000  (7500/12000)

TémanyitásTéma: Re: Raiden háza   Csüt. Júl. 22, 2010 9:47 pm

# || Rokonlátogatás szökéssel fűszerezve – Hogy ne kapjunk idegbajt a váratlanul ránk törő unokahúgtól? || #

Már csak ez hiányzott a csodálatos és idilli életemből. Egy kolonc, aki rám telepszik egy teljes hétre. Habár nincs mit tenni, muszáj elviselnem, ha egyszer sehova se mehet, meg hát az unokahúgom. De akkor is… Eddig olyan csendes, és nyugis volt a házam, most meg egyszeriben egy gitározó tizenéves költözött be. Remélhetőleg azonban annál az egy hétnél tovább tényleg nem marad, különben beleőrülnék. Na jó, lehet, hogy ennyire nem súlyos a helyzet, csak én dramatizálom túl a dolgot, de akkor is. Nehéz lesz megszokni, hogy egy ideig nem leszek teljesen egyedül, és nem csinálhatom azt, amit akarok. Pontosabban csinálhatom, amit akarok, elvégre ez a saját házam… Nehogy már egy kis taknyostól térjek el a jól megszokott kis életemtől. Frászt! Egyébként meg mi az, hogy elszökött otthonról?! Egy ennyi idős lánynak még otthon kéne ülni a seggén, és szépen szót fogadni a szüleinek. Az észjárását értem, hogy itt nem keresnék, na de akkor is… Szólhatott volna, hogy felkészüljek lelkileg, meg ilyenek, mert ez így rohadtul nem lesz jó.
Ledermedve meredtem Kanadére, mikor feltette azt a kérdést, amit nem akartam hallani. Igazából gondolhattam volna, hogy szóba hozza ezt a dolgot, de még így se tudtam volna felkészülni rá, hiszen alig néhány perce rontott rám a saját lakásomban. Hirtelen kedves emlékek sora rohant meg, s hirtelen azt se tudtam, hogy hogyan reagálhatnék rájuk. Dühvel, vagy csalódottsággal, esetleg mindkettővel? Valahogy nem tudom eldönteni, hogy melyik lenne a legésszerűbb reakció tőlem. Azt mindenesetre már tudom, hogy mit is válaszoljak unokahúgom kérdésére. Ó, ez már nagyon régóta megvan, hiszen folyamatosan ezzel védekezem, ha valaki megemlíti magányos farkas létemet.
- Semmi közöd hozzá. – vágom rá végül, s próbálok úgy tenni, mintha nem gázolt volna bele a lelkivilágomba. Mindennél jobban utálom beismerni, de talán Eriko a legeslegnagyobb gyengepontom. Habár öt éve, hogy meghalt, még mindig nem tudtam feldolgozni. Úgy érzem, mindig itt van velem… Egyszerűen képtelen vagyok elengedni, pedig tudom, hogy így se az ő, se az én lelkem nem fog megnyugodni. Nem tudok a történteken csak úgy túllépni, és teljesen újra kezdeni minden valaki mással. Vagy legalábbis egyelőre még biztos nem. Túl fontos volt számomra ahhoz, hogy csak így elengedjem.
- Jól van… Maradhatsz – morgom. – Azonban vannak szabályok, amiket be kell tartanod, mert ha nem, páros lábbal rúglak ki, aztán mehetsz oda ahova akarsz. A legfontosabb szabály, hogy semmihez nem nyúlsz, ami érdekesnek, vagy fontosnak látszik. A második, és egyben utolsó szabály pedig hogy nem teszel fel ehhez hasonló kérdéseket.
Egy idióta vagyok, tudom… Egy teljesen bolond barom, aki engedte, hogy a nyakára másszon egy 17 éves kölyök. Mindegy, majd megpróbálom túl élni ezt az egészet, hiszen más választásom nincs. A szülei engem ölnének, ha valami baja lenne, azt meg végképp nem szeretném, hiszen akkor ki védené meg Karakurát a hollowoktól? A shinigamik? Ez még viccnek is rossz lenne… >.>
- Felőlem aztán azt teszel, amit akarsz, csak tartsd be a két szabályt, különben repülsz. Egyébként nem, nem játszok semmilyen hangszeren, és nem, nincs erősítőm se – mondom belenyugvón. Vajon miért van az az érzésem, hogy ez az egy hét egy pokol lesz számomra? Rolling Eyes Talán ha lepasszolhatnám valakinek, nyugtom lenne, de mivel egy ökör vagyok, és utálom az emberek többségét, így barátom sincs, akit annyira megszívathatnék, hogy rásózom Kanadét. Ez van, ha valaki olyan, mint én.
~ Baszki, a kötény! O.o ~ jut eszembe hirtelen, ahogy megemlítésre kerül a currys csirke. Egy pillanatra megdermedek, majd úgy száguldok el a konyha felé, mintha legalábbis kergetnének. Csoda, hogy a padló nem kapott lángra, vagy nem húztam magam után kondenzcsíkot. Vagy húztam, és csak nekem nem tűnt fel. Mindegy, a lényeg , hogy teljesen elfelejtkeztem arról, hogy a rózsaszín kötényem is a konyhában van, ráadásul meg kint a pulton. Ha meglátja, nekem rohadtul végem… O.o Én leszek a hónap, poénja, ha bárki is rájön, hogy rózsaszín szivecskés kötényben szoktam főzni. Nem hiába kapom le minden alkalommal, ha főzőcskézés közben zavarnak meg. Egyébként még Erikoé volt. Hihetetlen, hogy pont ezért szoktam hordani… Ha rajtam van, szinte érzem a kellemes virágillatát. Mindegy, most kénytelen leszek bevágni az egyik szekrénybe... T_T
- Gyere, kész a kaja – kiáltom Kanadének még mindig morogva, miközben kipakolom a tányérokat és az evőeszközöket, meg poharakat. Régen volt, amikor utoljára két tányért tehettem az ebédlő asztalra…
- Ha befejeztük, majd körbe vezetlek. Addig meg pofa be és egyél. – adom ki a parancsot.
Ilyenkor adok hálát az égnek, hogy két hálószoba van, és nem kell a kanapén aludnom, ha váratlan vendég érkezik…

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nakano Kanade
Quincy
Quincy
avatar

Female
Cancer Rooster
Hozzászólások száma : 64
Age : 23
Tartózkodási hely : Pfff... közöd? :/
Registration date : 2010. Jul. 18.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Diák || Énekes idol
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7000/12000  (7000/12000)

TémanyitásTéma: Re: Raiden háza   Szomb. Júl. 24, 2010 6:51 am

~ Rokonlátogatás szökéssel fűszerezve - hogyan készítsük ki az unokabátyánkat? Cool ~


Semmi közöm hozzá. Hát, végül is igaza van, ki vagyok én neki, hogy ilyesmikről faggatom? Egy olyan rokonának, akit nem is ismer, miért is kéne egy ilyen szigorúan magánéleti kérdésre válaszolnia? Mindegy, a célomat elértem, ez a válasz a tökéletes beismerése annak, hogy egyedül él Cool Innentől kezdve nyeregben vagyok, és máris nem foglalkoztat annyira Raiden magánélete, tőlem akár szerzetes is lehet, ha engedi hogy itt maradjak. Na jó, ez azért nem teljesen igaz, mert a határozott tagadás azért kíváncsivá tett, de mindenképp mellékessé vált a téma a jelen szituban.
- Arigatouuuuuuuu!!! ***.***
Szaladtam oda és öleltem át a kábé egy fejjel magasabb férfit. Nyertem! És milyen egyszerűen! Még csak meg se kérdezte miért szöktem meg és könyörögnöm se kellett! Remélem nem az lesz, hogy most beleegyezik, aztán ha egyedül marad, akkor felhívja anyut, hogy itt vagyok és jöhet értem >.> Ahogy azt is, hogy ő nem fog itt keresni. De ha fog is, szerintem itt fog utoljára. Raiden szabályai nyilvánvalóvá tették számomra, hogy az unokabátyó tényleg ovisnak néz. Lol, ne nyúljak semmihez. Nem vagyok már kis pisis, hogy mindent elrontanék vagy összetörnék, amihez hozzányúlok. Pontosan tudom, milyen az, ha valamit meg kell becsülni, itt van a gitárom példának okáért. Hibátlan állapotban van mióta úgy nyolc hónapja nálam van, és nem úgy babusgatom ám, mint mondjuk Yui tette. Na mindegy, ha akarja akkor nem nyúlok a féltett személyes tárgyaihoz. Egyébként sem tettem volna, tisztelem mások vagyonát. És ha akarja, nem fogok kérdezősködni sem az egyedülléte okáról, ha egyszer ez a feltétele annak, hogy itt maradhassak. Nekem jó ez a két feltétel.
- Kár. Azért jó lett volna. Meg ha tudnál játszani valamin, csatlakozhatnál hozzám a zenei karrieremben is. De ha nem, hát nem.
Vontam meg a vállam. A válaszából azt is sikerült leszűrnöm, hogy nem igazán érdekli a gitártudásom. Biztos még csak nem is fogott a kezében hangszert, akkor égne a vágytól, hogy játsszak valamit. Nincs annál felemelőbb érzés, mint amikor sikerül megszólaltatni a hangszert és az akaratodnak engedelmeskedve csalhatod elő belőle a hangokat, a dallamokat, a zenét. Na jó, egy mégis van, a kedvenc mangáim kézbevétele és végiglapozása. De én elsősorban otaku vagyok, és nem zenész. És büszke vagyok rá Cool Érdeklődve figyeltem, ahogy a curry szagának említésére Raiden úgy rohant ki a nappaliból, mintha az élete múlna rajta. Remélem megköszöni, hogy megmentettem az ebédet, ami amúgy az én hibámból égett volna oda, ha nem kapcsol időben. Hm... azt hiszem rossz időpontban léptem meg. Otthon is mostanában lesz kész az ebéd, elég hamar fel fogják fedezni, hogy hiányzom T_T Kotorászni kezdtem a zsebemben, amelyből hamarost előkerült a mobilom. Még nem jött rá hívás, szóval még nem buktam le.
- Hai!
Kiáltottam vissza, majd összecsomagoltam a gitárom és olyan helyre tettem a pakkjaimat, ahol nincsen útban. Amint ezzel megvoltam, követtem a férfi hangját, és szerencsésen rá is találtam a konyhára és leültem az ebédlőasztalhoz, ahol már vigyorgott rám a curry-s csirke a tányérból. Külsőre remekül nézett ki, az pedig pillanatokon belül eldől, hogy unokabátyóm házitündér-típusú magányos farkas, vagy jobb híján eszi meg a saját főztjét, és tűri, hogy nem jó az íze.
- Itadakimasu!
Szóltam, és megkóstoltam az ételt, lassan ízlelgetve a számban lévő falatot. Viruló arcomon látszott az eredmény, egyébként sem vagyok különösebben válogatós már. Régebben az voltam, de már kinőttem azt a korszakom, amikor nem voltam hajlandó például halat enni.
- Umai! Mióta tudsz ilyen jól főzni?
Dicsértem meg a szakácsot, mivel szerény véleményem szerint megérdemelte. Biztos van alapja annak a marhaságnak, hogy a férfiak jobb szakácsok, mint a nők, még ha én ezt nem is voltam hajlandó elismerni, de Raiden főztje alátámasztotta ezt.
- Mesélsz egy kicsit magadról? Zavaró, hogy nem tudok rólad semmit, azon kívül, hogy a nagypapinál laktál régen mert anyu nem hajlandó rólad beszélni, csak azt hajtogatja, hogy ne menjek a közeledbe... De nem tudom miért kéne tőled tartanom. Itt lakunk már vagy két éve, de még egyszer sem láttalak, mert még a létezésed is letagadná, ha tehetné szerintem :/
Kíváncsiskodtam két falat között, sokkal komolyabb hangnemben mint amilyet eddig hallhatott tőlem, hogy ezzel is jelezzem, komolyan érdekel a dolog és nem szeretném ha elviccelné, vagy elsemmiközödhozzádozná a választ.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
You Raiden
Quincy
Quincy
avatar

Capricorn Dog
Hozzászólások száma : 48
Age : 34
Tartózkodási hely : Házam || Diliházban Kanade miatt
Registration date : 2009. Aug. 28.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Quincy
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7500/12000  (7500/12000)

TémanyitásTéma: Re: Raiden háza   Hétf. Aug. 09, 2010 8:51 am

# || Rokonlátogatás szökéssel fűszerezve – Hogy ne kapjunk idegbajt a váratlanul ránk törő unokahúgtól? || #


Rendben, hogy nem kis pisis, de akkor is lány, és akkor is fiatal, én meg szeretem megszabni másoknak, hogy mit tehetnek, és mit nem. Úgy gondolom, hogy azt a két apró szabályt igazán nem fog nehezére esni betartani. Viszont ha tévedek, akkor máris hívom az anyját, hogy itt összeszedheti a kölykét, ha épp erre jár. Persze az meg abszolúte nem érdekel, hogy miért is szökött meg. Mindenkinek eljön egyszer az az idő, amikor legszívesebben a lehető legtávolabbra menekülne a szüleitől. Nekem mondjuk nem volt ilyen, főleg mivel szüleim se voltak. Ilyenkor adok hálát az égnek, hogy nem volt se anyám, se apám, aki folyamatosan idegesítsen, vagy levegőnek nézzen. Nélkülük is ugyan olyan remek ember lettem, mintha ők terelgettek volna, hiszen nagyapa mindent megtett, hogy ne hozzak rájuk szégyent.
Ki hitte volna, hogy egyszer akár egy rokon is eljön és meglátogat, vagy próbál a nyakamra telepedni? Egyébként annyira nem is rossz érzés, csak a tudat, hogy nem vagyok egyedül, és veszélyben vannak a dolgaim nem hagy nyugodni. Hozzá nyúl mindenhez, összefogdossa, és aztán én majd mehetek letakarítani mindent. Nem mintha tisztaság-, vagy rendmániás lennék… Nem, egyáltalán nem vagyok az, csupán szeretem, ha rend van körülöttem. Most annak kéne örülnöm, hogy Kanade legalább felkeresett, és rám tukmálta magát, de valahogy mégse megy. Csak az jut eszembe tőle, hogy mennyire tojnak a fejemre a rokonok, és mennyire kerülnek azért, mert azt hiszik, hogy veszélyes vagyok. Pedig csak annyira vagyok veszélyes, mint bármelyik sittről szabadult quincy. Nem is értem az aggodalmukat, de komolyan. Annyi esélye van annak, hogy mellettem lesz valami baja a gyereküknek, mint annak, hogy a fejére esik egy meteor. Néha szánalmas, hogy mennyire aggódni tudnak a szülők a gyerekeikért. Jó, hogy nem fognak egy láncot, és kikötik a gyereküket a házhoz…
Csendesen mosolygok, mikor unokahúgom megérkezik az asztalhoz. Talán azt hiszi ettől a mosolytól, hogy mérget tettem az ő kajájába, pedig amúgy nem. Habár nem lenne rossz ötlet, legalább akkor ismét csend lenne, de mégse tettem. Nem is értem, hogy miért… Az asztalhoz ülve tovább bazsalyogtam, és vártam az elismerő szavakat, melyek azt bizonyítják, hogy ismét tökéleteset alkottam.
- Mindig is jól tudtam főzni. – válaszolom, majd bekapok egy jó nagy kanálnyi curry-s csirkét. Igazából én magam se tudom, hogy mikor kezdtem el főzőcskézni. Talán az után, hogy kiengedtek a börtönből, hiszen akkor már nem volt ki ellásson mindenféle finomsággal. Régebben mindig Eriko főzött, én pedig csak ettem. Most már nincs, hogy meggyönyörködtesse az ízlelőbimbóim…
- Cöh… Máris megszegted a második szabályt – pillantok rá szemem sarkából, azonban eldöntöm magamban, hogy még két lehetséges húzása van. Ha még ezt a kettőt is elszúrja, tényleg eltűnhet innen minél hamarabb. Sőt, talán én magam fogom meg a grabancát, és teszem ki a küszöbre. Vagy csak egyszerűen egy szép, lendületes rúgással küldöm el. Nem is tudom, hogy melyik lenne a hozzám legközelebb álló… Az, hogy felhívjam az anyját, valahogy nem az én stílusom, pedig nem rossz ötlet, de ha rólam van szó, elég hülyeségnek tűnne. Valószínűleg ha meghallaná a hangomat az anyja, vagy a nevemet, azonnal lecsapná a telefont, vagy valami hasonló. Szóval vagy haza szállítom, vagy tényleg kirúgom, és aztán onnantól mehet oda, ahova akar.
- Lehet, hogy igaza is van anyukádnak… Nem kéne a közelembe jönnöd – mondom kicsit vészjóslóan, talán kicsit rá is játszok a dologra, s közben próbálom minden erőmmel elijeszteni a lányt. Remélhetőleg sikerül is, és nem kell nekem kitenni a szűrét…
- Egyébként tömören magamról: börtönben ültem, kiengedtek, új életet kezdtem – adtam meg a tényleg tömör választ. Bár igaz, hogy ez nagy valószínséggel még több kérdést generál. Istenem… Már látom magam előtt, hogy kérdések sorával fog bombázni úgy, hogy még én adom meg neki a lehetőséget a hülye válaszaimmal, hogy megtegye. Ekkora ökör komolyan nem lehetek… Vagy esetleg még is? Vagyok olyan hülye, hogy a tudat alatt mindenképp kiakarok tálalni a magánéletemről? Vagyok annyira kattant, hogy el is mondjam neki, vagy utalásokat tegyek arra, hogy mi is történt régen? Ne… inkább nem is akarom tudni a választ, mert biztos, hogy olyan lenne, amit utálnék, és kiakadnék tőle. Jobb inkább a csendes tudatlanságban…
A vacsora befejeztével összeszedtem a mosatlant, és egyszerűen bele tettem a mosogatóba, mondván majd elmosom őket, miután körbe vezettem újdonsült lakótársamat, akit legszívesebben azonnal bezárnék egy szobába, és eldobnám jó messzire a kulcsot. Azonban ha ezt tenném, az már lehet, hogy emberrablásnak minősülne. Semmi kedvem megint bevonulni, hogy aztán néhány év múlva ismét kiengedjenek. Jó nekem itt… Így hát kénytelen vagyok elviselni a lányt még akkor is, hanem akarom. A csomagjaihoz lépek, majd felemelem őket, hogy azért még se ő hurcolja. A gitárját, persze nem viszem, hiszen amennyire láttam, túlságosan is szereti ahhoz, hogy kiadja a kezéből. Annyira azért nem vagyok tapló, mint amennyire hisznek. Jó, a teljesen idegenekkel általában tényleg tapló vagyok, de Kanade sajnos a rokonom, szóval ő kívül esik a „teljesen idegen” csoportból. Kár, pedig lehet, hogy tudnék neki néhány olyan dolgot mondani, amitől sírva hagyná itt magától a házat, de még se tehetem. Az anyja még a végén rajtam verné el a port, amit igazán nem szeretnék. Ezen kívül megmutattam, hogy merre találhatja az én szobámat, ha esetleg valami baja van. Ajánlom neki, hogy ne álmodjon rosszat éjszaka, különben még a végén tök véletlenül keresztül lövök rajta félálomban egy nyilat, aztán meg majd a kedves nagynéni jöhet nekem pattogni, mert kinyírtam a drága kislányát. A hollowoktól jobban csak azt utálom, ha valaki felébreszt éjszaka, amikor a legmélyebben alszok.
- Ennyi. Nem nagy szám, de otthonos – zárom le a háznézegetést. Tényleg nincs semmi érdekes a házon. Otthonos, és szeretem, és számomra ez a legfontosabb. Szeretek itt élni, és nem költöznék el máshova semmi pénzért.
- Egyébként miért szöktél el otthonról – ha már kérdésekkel halmozzuk el egymást? – teszem fel a kérdést. Mondjuk nem is érdekel a válasz, csupán az érdekel, hogy mégis mit ronthattak el a szülei a nevelésben. Meg az se lenne rossz, ha esetleg a szemére vethetném, hogy mit művel szerencsétlen gyerekkel, amiért otthagyta.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nakano Kanade
Quincy
Quincy
avatar

Female
Cancer Rooster
Hozzászólások száma : 64
Age : 23
Tartózkodási hely : Pfff... közöd? :/
Registration date : 2010. Jul. 18.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Diák || Énekes idol
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7000/12000  (7000/12000)

TémanyitásTéma: Re: Raiden háza   Csüt. Aug. 19, 2010 2:59 am

~ Rokonlátogatás szökéssel fűszerezve - hogyan készítsük ki az unokabátyánkat? Cool ~


Valamiféle irigység fogott el engem Raident látva, és arra jutottam, hogy ez bizonyára azért van, mert ebben a házban a maga ura lehet. Ráadásul szép, tiszta és rendezett az otthona meg még jól is főz, szóval el tudja látni magát minden gond nélkül. Tök jó lenne ha én is azt csinálhatnék amit akarok, csak én minden bizonnyal meghalnék ha nem lenne ki gondoskodjon rólam. A szobámban otthon mindig rend van, hiszen én mindenről tudom hogy hol van, anyu bezzeg állandóan azért nyíg, mert szerinte meg egy kupleráj az egész. Nem tehetek róla, hogy ő nem látja a rendezett összevisszaságot >< Mondjuk amennyi cucc van a kis lakomban, hát nem is csoda, értékesebb mint egy múzeumi kiállítás Surprised Viszont... nem hiszem hogy képes lennék egy teljes házat rendben tartani, és főzni se tudok. De nem érdekel, anyu általában mindent megtesz értem, most meg itt van Raiden, ő sem fogja hagyni hogy éhen dögöljek Cool
- Héhéhé, mi az hogy megszegtem a második szabályt? Arról volt szó, hogy a párkapcsolataidra vonatkozó kérdést nem tehetek fel, nem? Surprised
Háborodtam fel tök jogosan! Nem mondta hogy mit ért "ilyen kérdés" alatt, ergó az a kérdés tabu, hogy miért nincs barátnője, felesége, stb-je. Vagy ha nem így gondolta, akkor legyen már olyan kedves és beszéljen világosabban! Így könnyű azt mondani, hogy megszegtem a szabályát, ha nem mondja meg konkrétan mi is az a szabály. Különben is, ennyire csak nem lehet besavanyodva az egyedülléttől, hogy már rögtön hiperzárkózottá kell válni és vissza kelljen utasítani a választ minden kérdésre. Meg csak látja, hogy nem viccből kérdezem és komolyan érdekel :/
- Váó...
Pislogtam nagyokat a férfira a felelete hallatán, még rágni is majdnem elfelejtettem közben, és egy méretes nyeléssel tudtam csak leküldeni a torkomon a kaját. Lehet hogy anyunak most kivételesen igaza volt? Basszus, az unokabátyám egy börtönviselt ember! Biztos nem tett mérget a currybe, azt... éreznem. De lehet hogy levisz a pincébe és megfojt, majd feldarabol meg ki tudja még mit tesz velem o.O Na jó, azért csak nem gyilkos, biztos ártatlanul csukták le vagy legfeljebb közokirat-hamisításért vagy valami hasonló ártalmatlan dologért. Mondjuk ez azt is érthetővé teszi, hogy miért nincs senkije, biztos megváltoztak a... preferenciái ott bent :/
- Ööö... izé... és... miért ültél? Bár bármi is volt az, biztos nem te tetted, nem olyan a képed mint egy bűnözőé... illetve... mindegy, hagyjuk.
Próbáltam visszafogottan érdeklődni, jobban teszem ha megválogatom a szavaimat asszem mostantól kezdve... még a végén hátba döf a konyhakéssel, vagy valami. Mikor befejeztem a kajálást, jól láthatóan visszafogottabban köszöntem meg az ebédet, mint ahogy berontottam Raidenhez és igyekeztem jó kislányként viselkedni miközben körbevezetett a házban. Azért csak nem olyan rémes ember, ha már cipeli a cuccomat, már legalábbis azt a részét, amit hagyok, de talán ő is tudta, hogy a számomra oly' drága gitáromhoz nem szeretném ha hozzányúlna.
- Szerintem nagyon takaros kis ház...
Dicsértem meg jólneveltségemet csillogtatva, hiszen tényleg az volt, és nem csak a nappali volt olyan szép és rendezett, hanem a lakás többi része is. Még a vendégszobának kikiáltott helyiség sem volt poros, vagy valami, ami azért is jó, mert ugye elvileg ott fogok lakni, ha leküzdöm a sokk okozta félénkségemet. Márpedig le fogom, ez nem kérdéses, csak még meg kell szoknom a gondolatot, hogy egy priuszos emberkével sétálgatok itten, még ha az unokabátyámról is van szó.
- Mert elegem lett abból, hogy nem csinálhatok azt a szabadidőmben, amit szeretnék. Nem tudok semmit se csinálni anélkül, hogy szóba ne kerülne a quincység és hogy anyu mennyire ellene van az egésznek. Pedig még csak nem is vadászok lidércekre, csak tréningezek, azt se napi rendszerességgel. De ha menni akarok valahova, mondjuk stúdiófelvételre vagy a csajokkal lógni, akkor is rögtön nekem esik, hogy nem-e edzeni megyek... És mi van akkor, ha igen? 17 éves vagyok, hadd tehessem már azt, amit szeretnék >.>
Fakadtam ki Raidennek durcásan, elé tárva az életem nagy igazságtalanságainak egy szeletét. Hiszen még panaszkodhatnék órákon át, hogy mit és hogyan próbál nekem megszabni, mióta felvettem a quincységet, pedig előtte nem ilyen volt. Most is csak akkor hagy békén, ha apu is otthon van, de ő csak egy-egy hetet tölt mostanában itthon minden hónapban Sad Ő bezzeg most is ugyanúgy megad nekem mindent, mint anyu régen, sőt még örül is neki hogy érdeklődöm a munkája iránt, meg hogy valamit "sportolok" is. Ez is testmozgás ugyebár, nem csak az úszás vagy a foci.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
You Raiden
Quincy
Quincy
avatar

Capricorn Dog
Hozzászólások száma : 48
Age : 34
Tartózkodási hely : Házam || Diliházban Kanade miatt
Registration date : 2009. Aug. 28.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Quincy
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7500/12000  (7500/12000)

TémanyitásTéma: Re: Raiden háza   Szer. Aug. 25, 2010 8:56 pm

|| Rokonlátogatás szökéssel fűszerezve – Hogy ne kapjunk idegbajt a váratlanul ránk törő unokahúgtól? ||


Sejthettem volna, hogy nem úszom meg annyival a dolgot, hogy „Hű… börtönben voltál…”. Köszönhettem ezt az idióta fejemnek, és a nagy számnak, amit olykor nem vagyok képes befogni. Most kezdhetek el sztorizgatni arról, hogyan sitteltek le annak idején.
- Azt állították, hogy én öltem meg a feleségem, ami persze nem igaz. Azt meg azért csak nem mondhattam, hogy egy hatalmas, maszkos – és mellesleg amúgy normális emberek számára láthatatlan – szörnyeteg rontott ránk éjszaka, és feltrancsírozta Erikot… Így hát… börtönbe kerültem, és ott töltöttem néhány évet. – magyaráztam el a helyzetet. Jobban bele gondolva elég kevés embernek meséltem eddig erről az egészről, s most viszonylag jól esett, hogy elmondhattam valakinek, még ha az csak egy gyerek is. Túlestünk a napi megdöbbentő történeten. Hurrá… Jöhet a következő.
Kanade dicsérete jól esett, hiszen tényleg rengeteget tettem azért, hogy szép házam legyen. Nagyapa régi vállalkozása úgy tűnt ismét kezd beindulni, még ha nem is a legjövedelmezőbb. Igaz, hogy amíg börtönben voltam addig nem igazán foglalkozott vele senki, hiszen már így is csődöt kellett volna már jelenteni, azonban mióta ismét szabad vagyok elkezdtem élesztgetni, s íme. Most van egy kedves kis házam, és még vendégem is van. Jó, a vendégnek mondjuk semmi köze nincs a vállalkozás beindulásához, na meg nem is igazán örülök neki, de a lényeg, hogy már nem üres a házam. Még ha nem is tetszik annyira, mint amennyire elvárnák tőlem.
Próbáltam teljesen megértő képpel bólogatni Kanade kis sztorijára. Kezdett az az érzésem lenni, hogy talán nem volt jó ötlet megkérdezni, hogy miért is szökött meg otthonról. Csak a szokásos rizsát kaptam meg tőle szabadságának korlátozásáról. A mai 17 éveseket kicsit rövid pórázon tartják újabban. Ezen már cseppet sem lepődtem meg. Azonban azon, hogy a lány a quincyket emlegette már sokkal inkább. Meglepett fejjel hallgattam, ahogy beszámol arról, hogy az anyja ellenzi a quincységét. Valamennyire meg tudom érteni az anyját, hiszen egyrészt a lányáról van szó, más részt meg a quincység tényleg egy óriási döntés. Nem csodálom, ha ki van miatta akadva… Mit meg nem adtam volna azért, ha nekem is lett volna egy aggódó anyukám… :/
- Csak aggódik érted – simogattam meg a fejét. – Én a helyedben inkább örülnék neki, hogy valaki vigyázni akar rám, és próbál megóvni a saját hülyeségeimtől. Egyébként, ha gondolod, segíthetek az edzéseknél. – ajánlottam fel segítségemet kicsit száj húzogatva. Fogalmam sincs, hogy mióta is vagyok ilyen segítőkész, hiszen mindig elkergettem azokat, akik nem voltak képesek magukért harcolni, vagy legalább edzeni. Én bezzeg magamtól tanultam meg mindent – igaz van még mit tanulnom. Sose kértem segítséget senkitől, és akkor se tettem volna, ha az életem múlt volna rajta. Igaz, senki se volt, hogy segítsen, csupán nagyapa útmutatásai. Most viszont valahogy ki jött belőlem a jótét lélek. Elvégre mégiscsak egy unokatestvérről van szó, és mégse nézhetem tétlenül, hogy csak úgy elszakad a szüleitől. Már csak azért sem, mert természetesen megint én lennék a hibás. Mert hát folyton az megy, hogy kenjük a balhékat a börtönviselt rokonra, aki minden bizonnyal megint hagyja, hogy rákenjék a dolgokat. Hát persze… -.-
- Ha már itt tartunk… Honnan tudsz te egyáltalán a quincykről, meg arról, hogy mit csinálnak? – kérdeztem összevonva szemöldökömet, hiszen ha minden igaz, akkor elég kicsi volt még, mikor meghalt a nagyapánk, és nem hiszem, hogy már akkor elkezdte neki mesélni ezt a dolgot. Bár ki tudja… sose tudtam kiismerni az öreget, és folyton sikerült meglepetéseket okoznia számomra. Az is lehet, hogy számára is készített valami gyorstalpalót a quincységhez. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy egyáltalán látott-e már hollowot életében...

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nakano Kanade
Quincy
Quincy
avatar

Female
Cancer Rooster
Hozzászólások száma : 64
Age : 23
Tartózkodási hely : Pfff... közöd? :/
Registration date : 2010. Jul. 18.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Diák || Énekes idol
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7000/12000  (7000/12000)

TémanyitásTéma: Re: Raiden háza   Pént. Okt. 01, 2010 1:30 pm

~ Rokonlátogatás szökéssel fűszerezve - hogyan készítsük ki az unokabátyánkat? Cool ~


Ó baszki, mekkora tapló vagyok! >.> És én még olyasmiket feltételeztem, hogy a pasi kajakra buza lett a sitten, erre kiderül, hogy azért él magányosan mert a feleségét felfalta egy hollow -.-" Fasza, gratulálok Kanade, nagyon ügyes vagy, így kell beletiporni az unokabátyád lelkébe... Határtalan kíváncsiságom már nem először sodort kellemetlen helyzetbe, most újabb strigula kerülhet a képzeletbeli fatáblára.
- Ööö... izé... ne haragudj, és... részvétem...
Böktem ki bűnbánóan a bocsánatkérést, amiért felhoztam a témát. Igaz nem tehettem róla, hisz' nem tudhattam hogy ez áll a dolog hátterében. No mindegy, van ennek jó oldala is, ártatlanul volt börtönben, tehát jó eséllyel nem fog feldarabolni a pincében, csak mert titokban egy pszichopata gyilkos. Vagy igen, pont azért mert el tudja titkolni a környezete elől, hogy az Surprised Ööö... na hagyjuk, mert ebbe lassan belekavarodom és annak csak valami nagyon hülye komment lenne a vége. A suliban épp elégszer csinálok magamból hülyét, amikor elkalandozik a figyelmem az órákon és a tanárok pont akkor szólítanak fel Rolling Eyes
- De basszus, nekem kell megvédenem őt, nem neki engem... én tudok vigyázni magamra! Nem hülyeségből vagy szeszélyből lettem quincy, hanem mert muszáj volt! De totál feleslegesen magyarázok neki, ha még a lidércek létezését se hajlandó elismerni -.-
Csattantam fel váratlanul idegesen. Néha úgy érzem hogy abszolút nem érdemli meg azt, hogy megóvjam egy esetleges lidérctámadástól, ami bármikor bekövetkezhet, de ha megtörténne, az miattam lenne... és marhára nincs kedvem úgy járni, mint az unokabátyám. Nem akartam elveszíteni egy szerettemet sem és persze pláne nem akartam olyan következményeket mint amilyenek neki jutottak. Ezért kellett erősebbé válnom anyai tiltás ide vagy oda. Neki fogalma sincs róla mekkora veszélyben van nap, mint nap.
- Nagyapától. Mióta az eszemet tudom, látom a lelkeket és ő volt az, aki elmagyarázta nekem, hogy mi van velem, illetve megtanított arra, hogyan fojtsam el a lélekenergiám, hogy ne támadjanak rám a lidércek. Csak vele tudtam erről beszélni, mivel apu az élénk fantáziámnak tulajdonította a történeteimet, anyu szerint meg apu volt rám rossz hatással. Aztán amikor nagyapa meghalt, hagyott rám egy dobozt, benne egy komplett felszereléssel, meg mellékelt egy hosszú levelet, amiben kifejtette, hogy érdemesnek és képesnek tart a quincyk örökségének elsajátítására. És most itt vagyok.
Lengettem meg a férfi előtt a csuklómon lévő ötágú quincy-keresztet, amely a legtöbb ember szemében csupán egy csinos ékszer volt, azonban nekem legalább annyira fontos volt, mint a gitárom vagy az otthoni mangagyűjteményem. Életet menthet, ha véletlenül kiszagol engem egy hollow, vagy valami. Nem mintha hagynám, hogy megtörténjen egy efféle baleset Cool
- Ami az edzést illeti, azt anyuval beszéld majd meg. Nem rajtam múlik, én most úgyis kapni fogok legalább egy hét szobafogságot, meg tőled is biztos el fog tiltani, csak mert. Ja és ne pánikolj, nem maradok a nyakadon sokáig, legfeljebb egy éjszakát fogok itt tölteni. Anyu legkésőbb holnapra úgyis idetalál. A táskámban is csak két váltás ruha van.
Mutattam az unokafivérem kezében lévő rózsaszín tatyóra, majd lezöttyentem az ágyra. Jobbnak láttam nem megemlíteni, hogy ezt a vendégszobát ennyi idő alatt is simán be fogom tudni laki, majd meglátja mondjuk holnap reggel, hehe. Azért majd megpróbálom nem nagyon szétszórni a cuccaimat, hátha menni fog most az egyszer, így vendégségben Surprised Tényleg tök rendes dolog Raidentől, hogy befogadott, szóval nem kéne az idegeire mennem talán... olyan nagyon... csak egy kicsit, mert ilyen morcos meg merev Very Happy
- Eh, túl komoly témákat rágunk, nem akarlak fárasztani a zűrös életemmel, meg gondolom te se engem a sajátoddal ennyi év viszontlátás után, bár én már nem emlékszem rád, szóval most előhúzom a kalapból Kana-nyant, rendicsek?
Vigyorogtam a vendéglátómra, majd bontogatni kezdtem a gitárom tokját, merthogy itten most minikoncert lesz, még akkor is, ha Raiden nem is hallotta még Karakura legújabb popénekes idolját, Kana-nyant, azaz engem. Feláll, szembefordul a férfival, hangszert nyakba akaszt, hajat megigazít, és csekkolja hogy jól van-e hangolva a gitár. Perfekt Cool
- Lássuk csak, lássuk csak... legyen a Shine Days...
Dünnyögtem magam elé, és miután megköszörültem a torkomat is, belekezdtem a saját magam által átírt akusztikus feldolgozásába az egyik kedvenc Angel Beats dalomnak (szöveg). Éneklés közben többször is megfordult a fejemben, hogy biztos nem találtam el az unokabátyám zenei ízlését, vagy legalábbis gondolom jobban csípné az eredeti rockos verziót, ahogy én is, de egy szál gitárral a kezemben nem tudok egy komplett bandát helyettesíteni, szal bocs Razz
- Áh, erősítővel vagy egy akusztikus gitárral ez klasszabb lett volna :/
Elégedetlenkedtem a fejemet vakarászva, miután az utolsó hang is elhalt, és színpadias mozdulattal meghajoltam, no de elég az örökös panaszkodásból, most ez van, ezt kell szeretni, meg vár még rám egy reakció Raidentől is ^^
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
You Raiden
Quincy
Quincy
avatar

Capricorn Dog
Hozzászólások száma : 48
Age : 34
Tartózkodási hely : Házam || Diliházban Kanade miatt
Registration date : 2009. Aug. 28.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Quincy
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7500/12000  (7500/12000)

TémanyitásTéma: Re: Raiden háza   Kedd. Nov. 02, 2010 7:46 am

|| Rokonlátogatás szökéssel fűszerezve – Hogy ne kapjunk idegbajt a váratlanul ránk törő unokahúgtól? ||

Fejemet fogva hallgattam Kanade kifakadását, és szidtam az idióta barom fejemet, amiért egyáltalán szóba hoztam az anyját, meg hogy biztos csak szeretetből cseszegeti folyton. Most a nyakamba zúdított egy rakat értelmetlen mondatot, aztán bogozhatom ki az értelmét. Nem mintha nem menne, de kicsit idegesített, hogy egy komplett hisztit kellett végig hallgatnom a saját lakásomban. Igazából nem is kellett, csak egyszerűen nem akartam leállítani. Talán, mert úgy gondoltam, hogy ha kiadja magából, később már annyira nem lesznek vészesek az ehhez hasonló kirohanásai. Legalábbis remélem. Na meg aztán egyszer kibírom az életben, hogy az unokahúgom hisztirohamot kapjon a lakásom kellős közepén. Persze mindezt csak addig vagyok hajlandó elviselni, amíg berendezés nem törik. Akkor természetesen már teszem is ki cuccostól, mindenestől a hercegkisasszonyt, aztán mehet arra, amerre lát. Sőt, még az anyját is felhívom a kedvéért, hogy a kismadárkája az ajtóm előtt gubbaszt az összes cókmókjával, aztán viheti, ahova akarja. Nem kell nekem a felesleges balhé, főleg nem az anyjával…
- Muszáj? És mégis ki kötelezett rá? Gondolom senki se tartott fegyvert a fejednek, és fenyegetett meg, hogy márpedig te quincy leszel, vagy tévedek? – kérdeztem felvont szemöldökkel, hiszen az eddigi szóáradatból sikerült kivennem, hogy tutira nem így történt a dolog. Vagyis én úgy gondolom, hogy nem így. Elvégre látszólag túlságosan is szereti a quincységet ahhoz, hogy ráerőszakolják. Már csak azért is, mert még az anyjával is szembeszáll emiatt az egész miatt.
Az, hogy nagyapától tudta meg ezt az egészet, valahogy nagyon nem lepett meg. Sejthettem volna, hiszen rajta, meg rajtam kívül mindenki hülyeségnek tartotta, vagy csak egyszerűen nem érdekelte a dolog, és inkább foglalkozott saját magával. Ráadásul rá vall, hogy különböző dobozokat hagy maga után különböző quincy oktató jegyzettel és jó tanáccsal. Igaz, én kicsit jobban örültem volna neki, ha maga tanítja meg nekem a dolgokat, de sajnos nem érhette meg, de így is megoldottam, s ahogy látom, Kanade is. Sejthettem volna, hogy neki is készített egy „Gyorstalpaló újonc quincyknek” dobozkát. Elvégre nagyapáról beszélünk…
- Nem muszáj arról anyádnak tudnia, hogy velem vagy, és edzünk… Amúgy meg mégis hogy kezdjek neki a beszélgetésnek? „Bocs, nem engednéd meg, hogy az egyetlen kicsi lányod quincyset játsszon néhanap a börtöntöltelék unokaöcséddel?”? Biztos díjazná az ötletet… – mondtam savanyú képpel. Szinte biztos, hogy nem egyezne bele, hogy én segítsek Kanadénak is, már csak azért se, mert én vagyok a család fekete báránya…
- Felőlem aztán… Egyébként meg kétlem, hogy az én életemnél zűrösebb lenne a tiéd, Kanade… – mondtam keserű mosollyal arcomon. Végül is elég valószínű, hogy az én 27 évem alatt több gázos dolog történt, mint vele az alatt a 17 év alatt. Ha el kellene kezdenem sztorizgatni, kapásból azzal kezdeném, hogy a szüleim születésem után bedugtak egy árvaházba. Kellemes téma lenne. De talán unokahúginak igaza volt. Nem kellene ilyenekről beszélgetnünk…
Csendesen figyeltem, ahogy Kanade bontogatni kezdte a gitártokot, és már előre fészpalmoltam, hogy ugyan milyen vinnyogást fog nekem lezavarni itt néhány perc alatt. Kíváncsian vártam az ágy szélén ülve a rögtönzött koncertet, de valahol azért kicsit féltem. A szomszédok még a végén azt hitték volna a Kanadéból távozó hangokra, hogy épp gyilkolok valakit. Valószínűleg ki is nézték volna belőlem, hogy megteszek ilyesmit, hiszen akárhányszor összetalálkozok egyel, mindig érdekes tekintettel mérnek végig. Nem mintha érdekelne, de akkor is zavaró… Sikerült kellemesen csalódnom unokahúgom énekhangjában, és tehetségében, ugyanis nem is volt olyan rossz, amit előadott. Igaz, nem az én műfajom ez az egész, de akkor se volt annyira szar, mint ahogy azt először gondoltam.
- Így se volt rossz… – mondtam neki bíztatón, mert hát tényleg nem volt olyan borzalmas ez a szám, még egész hallgatható is. Sőt, még egy elvetemült gondolatom is támadt, ami mivel Kanade úgyis csak egy-két napig fogja nálam rontani a levegőt, eleve halálra van ítélve. Úgy gondoltam, hogy beszerzek neki egy erősítőt, aztán majd a garázsban elszórakozhat vele, meg a gitárjával. De szigorúan csak ott. De mint mondtam, ez az ötlet halálra van ítélve. Legalábbis remélem, hogy nem óhajt huzamosabb ideig a nyakamon maradni, mert abba minden bizonnyal beledöglenék. Túlságosan is hozzászoktam már a csendhez és a magányhoz ahhoz, hogy most valaki hirtelen megjelenjen az életemben, és fenekestől felforgassa azt.
- Kanade… Kérhetek tőled egy szivességet? – tettem fel a kérdést egy hirtelen ötlettől vezérelve. Igen, azon gondolkodtam, hogy talán „rendelni” kéne egy dalt Natsukinak, de amint kiejtettem a számon a kérdést, máris elvetettem az ötletet. Egyszerűen ökörségnek tartottam, hogy lényegében szerenádot adjak egy olyan lánynak, aki nyilvánvalóan utál, és egy utolsó aljas féregnek tart. Cöh… Micsoda egy idióta barom vagyok… -.-
- Tudod mit? Inkább felejtsük el… – mondtam egy halk torokköszörülés után. Igen, kicsit zavarba jöttem. A tökéletes pasiknak is szabad néha, nem?

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nakano Kanade
Quincy
Quincy
avatar

Female
Cancer Rooster
Hozzászólások száma : 64
Age : 23
Tartózkodási hely : Pfff... közöd? :/
Registration date : 2010. Jul. 18.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Diák || Énekes idol
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7000/12000  (7000/12000)

TémanyitásTéma: Re: Raiden háza   Pént. Dec. 03, 2010 9:28 pm

~ Rokonlátogatás szökéssel fűszerezve - hogyan készítsük ki az unokabátyánkat? Cool ~

Jó, azt hiszem igaza van Raidennek, ez tényleg hülyeség. Majd pont anyám fog beleegyezni abba, hogy egy sittessel edzegessek, neki aztán lehetne mondani hogy az valójában nem úgy történt és a kedves rokon ártatlan, mint a ma született bárány. Na nem mintha magát az edzést olyan jó szemmel nézné, így is bántó hogy sutyiban kell csinálnom mondjuk közvetlenül suli után, hogy ne legyen annyira feltűnő, ha mondjuk később érek haza fél órával, esetleg el kell lógjak az utolsó óráról valami fontos teendőre hivatkozva. Szerencsére a tanerő nem hívogatja a menedzserem, ha mondjuk fotózást vagy próbát kamuzok be, anyummal ezt viszont nem lehet eljátszani, szóval majd valamit ki kell találni Raidennel is, ha nem akarok lebukni Surprised Eh, de utálok hazudni, a szüleimnek meg különösen -.- De az edzés kellett, már csak azért is hogy formában tartsam magam, hiszen ebben a suliban nem volt íjász-szakkör, és ez nem olyan mint a biciklizés, hogy nem lehet elfelejteni. Ettől függetlenül Raiden gúnyos megfogalmazása azért marhára zavaró volt, nem tetszett hogy azt érzékelteti velem, hogy én csupán játszásiból quincyskedem, én ezt tényleg komolyan is gondoltam, és nem csak valami szeszélyként tekintek az örökség továbbvitelére. Ha nem képes megérteni, hogy mire céloztam azzal, amikor azt mondtam, hogy muszáj volt felvennem a keresztet, az már nem az én bajom, hanem az ő lelki szegénysége, amiért túl bonyolult neki a gondolkodásom.
Az éneklés sokak számára önkifejezés, azonban nekem egészen mást jelent, hiába tükrözik a gondolataimat az általam írt számok. Igaz ha tollat ragadok, az is bennem van, hogy milyen típusú számot várnak el tőlem, elég hülye sztereotípia, hogy a hozzám hasonló fiatal idoloknak kutyakötelességük ilyen tingli-tangli, fülbemászó szerelmes dalokat énekelnie. Még jó, hogy ott vannak a feldolgozások is, amelyeknél legalább annyi szabad kezet kapok, hogy csak a hangzásvilágnak kell passzolnia a jpop stílushoz, a téma viszont gyakorlatilag mindegy. De én igazából azt sem bánom ha butuska nótákat kell elénekelnem, mert számomra a zenélés egyenlő az agyam kikapcsolásával, ilyenkor elfelejtem az összes nyíghatnékomat és csak a ritmusra, a hangokra és a dallamra koncentrálok, átadom magam zene élvezetének, és a közönség szórakoztatása lesz az egyetlen célom, akkor is ha egész Karakuráról, vagy csupán csak a rég nem látott rokonomról van szó. Bár a rögtönzés miatt hibáztam egy-két akkordnál, de szerencsére nem volt nagyon feltűnő, legalábbis a férfi egyszer sem vonta fel a szemöldökét a szám közben. Mondjuk ezek után kicsit talán többet vártam egy "így sem volt rossz"-nál, de azt hiszem ez kifejezetten komoly dicséret volt egy ilyen savanyú, mogorva unokabátyótól Surprised Arra mindenesetre mindenképp jó volt a dolog, hogy egy kicsit ellazuljak, így megkönnyebbülten sóhajtva rogytam le az ágyra, ahol Raiden is üldögélt.
- Hm? Csak nem azt szeretnéd, hogy segítsek neked szerenádot adni valakinek? szemöldökrángatás Ne légy már ilyen szerény, ennyit igazán megtehetek érted cserébe, hogy itt maradhatok! Surprised
Vigyorogtam rá sokat sejtetően, kiejtve az első gondolatot a számon, ami eszembe jutott. Nyilván valami tök más dologról lenne szó, de poénnak elmegy, hátha felszabadul egy kicsit tőle Raiden is és bevallja, hogy mi is az a szívesség, amit kérni szeretne tőlem. Akárhogy is, már legalább... huh, nem is tudom mióta volt kikapcsolva a mobilom, muszáj volt megnéznem hogy nem jött-e valami üzenet. A fedelet ügyes mozdulattal felpattintva szembesülök azzal, hogy egy SMS mellett tucatnyi nem fogadott hívást jelez a készülék. Számat elhúzva kezdek bele a gyors törölgetésbe, majd megnyitom az rövid szöveges üzenetem, mely az egyetlen fontos dolog volt a sok anyai cseszegetés mellett.
- Anyám felfedezte a szökésemet... és körülbelül fél óra múlva nekem el kell indulnom a parkba.
Közöltem Raidennel is a híreket, mivel úgy éreztem mind a kettő érinti a férfit, majd gyorsan ki is kapcsoltam a telót, hogy anyu nehogy véletlenül akkor próbáljon hívni, amikor be vagyok kapcsolva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
You Raiden
Quincy
Quincy
avatar

Capricorn Dog
Hozzászólások száma : 48
Age : 34
Tartózkodási hely : Házam || Diliházban Kanade miatt
Registration date : 2009. Aug. 28.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Quincy
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7500/12000  (7500/12000)

TémanyitásTéma: Re: Raiden háza   Csüt. Márc. 10, 2011 6:18 am

|| Rokonlátogatás szökéssel fűszerezve – Hogy ne kapjunk idegbajt a váratlanul ránk törő unokahúgtól? ||


Kicsit ijedten fürkészem Kanade arcát, hiszen úgy tűnik, sikerült elsajátítania azt a tudást, amit még nekem se. Vagyis bele lát a gondolataimba. Ennyire nyilvánvaló lenne, hogy szerenád ügyben akartam volna kérni a segítségét? Szerintem egyáltalán nem. Simán felkérhettem volna Kis Miska Jóska szülinapi partijára is ennyi erővel. Azonban egyelőre valami kifogást kéne kitalálnom…
- Ööö… Igen! Szerenád miatt kellenél, de… természetesen nem nekem. Nem vagyok akkora idióta, hogy ilyeneket csináljak. Az… egyik… ismerősömnek keresek valakit. Szerencsétlen hülye elég romantikus alkat, és… szeretné meglepni a csaját valami ilyesmivel… - próbálom kimagyarázni a dolgot. Zavartan vakargatom a tarkómat, és próbálok teljesen úgy tenni, mintha nem én lennék az a romantikus seggfej, aki a barátnőjének akarna ilyen hülyeséget csinálni. De jobban bele gondolva én se lehetek ennyire idióta, hiszen sose voltam olyan, aki ilyeneket kitalálgat. Na jó, azért volt egykor egy-két érdekes húzásom, de azok már a múlté. Már rég megváltoztam, s úgy gondolom, hogy az olyan dolgok már valahogy teljesen távol állnának a természetemtől. Azonban mégis… lehetséges, hogy Natsuki lesz az a nő, aki ismét képes lesz előhúzni belőlem azt a végtelenül romantikus, és olykor csöpögős szerencsétlent, aki bármit képes lenne megtenni azért, akit szeret. Jó, persze most is képes lennék érte bármit megtenni, de azért vannak határok, amiket nem szeretnék átlépni.
Abban reménykedve, hogy Kanade beveszi ezt a teljesen hülye kifogást, állok fel az ágyról, és nyújtózkodok egyet. Lassan ideje lenne aludni menni, totál KO vagyok, meg a tökéletes vacsi is elálmosított kicsit. Én csak tökéletes ételt vagyok képes alkotni. Neutral Persze volt már olyan alkalom, hogy kicsit megégettem, és konkrétan a fél konyhát felgyújtottam, de az már mind a múlté. Ma már tökéletes szakács vagyok. Cool
- Anyád is jókor tud időzíteni… épp menni akartam aludni… - morgom Kanadénak, mikor közli velem az örömhírt. Kicsit azért örültem, hogy erre a pár órára más is tartózkodott a házban rajtam kívül. Azonban néhány perc múlva ismét egyedül leszek… De legalább nyugodtan tölthetem az éjszakát.
- Pakolj össze… Nem akarom megváratni édesanyád… - sóhajtom, majd megvárom, míg összepakolja a dolgait. Már most érzem, hogy utálni fogom a találkozást vele, de hát na… Ezen is túl kell lennem előbb, vagy utóbb… és hát… inkább előbb szeretném letudni a dolgot. Természetesen nem csodálnám, ha én lennék az egész hibája. Minden bizonnyal az is az én hibám lesz, hogy Kanadénak egyáltalán az eszébe jutott, hogy hozzám látogasson. Ha az anyja megtudja, biztos kitér a hitéből, és természetesen eltiltana kicsi, féltett lányától, akit minden bizonnyal még a széltől is óv. Komolyan nem értem az ilyen szülőket… Egyszerűen képtelenek felfogni, hogy ezzel a hozzáállással lényegében eltaszítják maguktól a saját gyereküket. Aztán meg persze még a gyerek lesz a hibás, ha haraggal válnak el egymástól, és úgy hagyja ott a házat.
- Ha akarsz, bármikor meglátogathaszt, és akár fel is hívhatsz. Persze mindezt úgy, hogy anyád meg ne tudja, különben a nyakamat szegi.
Tényleg örülnék neki, ha néha-néha ellátogatna hozzám, hiszen addig se lenne olyan üres a ház. Igen, kezdek kicsit magányos lenni ennyi év után. Nem annyira jó a magány, főleg ha valaki előtt még ott van az egész élet. Ezért is örülök, hogy ott van nekem Natsuki, s most már valamennyire azért Kanade is. Jó, persze lehet hogy ő megint köddé válik, s jó darabig nem fogom látni egészen addig a pillanatig, amíg megint meg nem jelenik váratlanul a küszöbömön. De azért jó, hogy itt volt, s meglátogatott.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Raiden háza   

Vissza az elejére Go down
 

Raiden háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town :: Lakások, házak-