-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Rui apartman

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Rui Wong
Módosított lélek
Módosított lélek
Rui Wong

Férfi
Hozzászólások száma : 12
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2012. Jul. 01.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Módosított lélek
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Rui apartman Cl0te4000/12000Rui apartman 29y5sib  (4000/12000)

Rui apartman _
TémanyitásTárgy: Rui apartman   Rui apartman EmptySzomb. Júl. 14, 2012 11:25 am


A lakásról annyit, hogy egy felhőkarcoló sokadik emeletén van, egyszobás kis apartman. Sőt gyakorlatilag egy konkrét hálószoba sincs, mert a nappalitól csak egy fél fal választja el a tágas ágyat. A fürdőszoba sincs túlméretezve, a konyha mögött, a bejárat felőli oldalon nyílik a kis folyosóról ami a nappaliba (gyakorlatilag a lakás egyetlen nagy életterébe) vezet. A legtöbb dolgot elárulják a képek ^w^ Egyetlen hozzáfűznivalóm még, hogy a terasz különösen kedves Rui számára, hiszen elég sok időt tölt el ott. Elsődleges szempont volt a lakásválasztáskor, hogy megfelelő méretű és kilátással rendelkező terasz tartozzon hozzá. Ez pedig egy felhőkarcoló esetében természetesen adott is volt. Kényelmes és otthonos, és nem mellesleg Rui indulótőkéjéből megvalósítható vásárlás volt ez a lakás.
Rui apartman 2i6l3bp
Vissza az elejére Go down
Nuri Wong
Módosított lélek
Módosított lélek
Nuri Wong

Férfi
Scorpio Rooster
Hozzászólások száma : 59
Age : 30
Tartózkodási hely : TOP SECRET!
Registration date : 2008. Nov. 18.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Módosított lélek/Karakura hőse!
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Rui apartman Cl0te7000/12000Rui apartman 29y5sib  (7000/12000)

Rui apartman _
TémanyitásTárgy: Re: Rui apartman   Rui apartman EmptyVas. Júl. 15, 2012 3:19 am

cSaLáDi DéLuTáN – hÚgIcA eLlEnŐrZéSe

Nyári hőségtől kósza izzadtságcsepp gurult végig markáns ívű államon. Nyugodt vonásaimat eltorzította népünk jövőért aggodalmas hősi kötelezettségem keserédes felelősségérzete. Napfény kellemesen perzselő kereszttüzében járt át feszült várakozás. Oszlop tetején megvetve lábaimat magasodott hősies alakom város zsúfolt utcái fölé. Vigyázó árnyékom vetült megannyi ártatlan emberre, mialatt tekintetem egyetlen cél felé fordítottam – sarkon túl várakozó házőrző kutya nem számított -. Levegőbe szippantva éreztem a változás gyengéden cirógató szelét. Elérkezett a várva várt igazság pillanata. Küszöbömön téblábolt az elkerülhetetlen sors. Karjaimra tekeredett családi kötelességeim súlyos béklyója. Ideje volt felelősségteljes testvérként meglátogatnom húgicámat. Világmegmentő munkám, bár elemésztette szabadidőm, energiám és gyakran sodort halál torkába, melyből kizárólag szeretetteim fényképe mentett meg. Szívemben hordozott emlékük számtalanszor hozott vissza az élők világába. Örömteli mosolyuk tartotta lelkemben az emberség csíráját. Nem hagyhattam őket cserben. Gondoskodnom kellett róluk. Éreztetnem kellett velük, akárhová sodorjon a kötelesség sanyarú ármánykodása, sosem felejtem el honnan jöttem és kik támogattak feltétlen hűségükkel. Ha nem léteznének, én sem válhattam volna mindazzá a nagyszerű hőssé, akivé lettem. Ők kísértek rögös utamon és ők toltam meg, ha tétován megálltam a kimerítő harcok kereszttüzében. Szerettem a családom és annyi mindent köszönhettem nekik! Élet kevés megfelelő mód tudtukra adhassam hálámat. Pont, ezért küzdök! Értük teszem jobbá a világot! A jelenleg arcomon végigfolyó könnyáradat, pedig nem gyengeségem záloga, hanem az erős napfény hibája! Túlságosan érzékeny csatákban élesedett szemem világa. Sötét, poros, füst és olvadt acélhoz szokott érzékeimnek zokon esett a délhez közeli verőfényes napsütés.
Bolygót mentő elhivatottságomra tekintettel nem tűrhettem sokáig gúnyt űzzön belőlem egy távoli égitest. Ruhám ujjával megtörölve férfias arcomat, téptem le a fülemet birizgáló gallyakat napellenzőt kialakítva belőlük. Látásom tisztultával, már nyugodtan szeghettem smaragd zölden tündöklő tekintetem az égbe szökkenő épületnek. Impozáns méretei nem félemlíthettek meg! Akkor sem ámulattól tátottam el számat, miután nyakam gyengéden roppanva vette tudomásul kísérletet tegyek magaslati pontomról végignézni hatalmas méretén. Pusztán elfelejtettem mit kívántam hozzáfűzni a látványhoz. Ennek hangot adva csóváltam meg farkincámat, miféle nevemhez méltó belépővel jutalmazhatnám hegycsúcs távlataiba költözött rokonomat. A lift és lépcső használata sértő lett volna erőtől duzzadó testemnek. Meglepetés jótékony erejére vágytam, így közel merészkedve az épülethez vettem szemügyre szuper tevékenységeimet próbára tevő építmény adottságait. Úgy véltem a sima felületen még acélnál keményebb körmeim sem tapadnának meg eredményesen, így ravaszabb módot választottam. Álcázás mestereként lapultam egy kisebb bokor mellé, hogy sasként környéket pásztázó szemeimmel észrevehessem az ablakmosó állványhoz tartozó kötelet. Macska előérzeteimre támaszkodva kúsztam közel. Bokorról bokorra haladva settenkedtem környékére, hogy határozott mozdulattal megkapaszkodva benne, mászhasson fel tetejére. Izmaimat bemelegítő erőfeszítéstől gőzmozdonyként fújtatva ugorhattam fel az üresen árválkodó kosárba. Nem hiányzott más, mint műszaki zseni tapasztalataimra támaszkodva könnyedén kinyomozzam működési elvét és feljuthassak kicsiny testvérem emeletére. Az életemre törő szerkezet, viszont nem úgy akart működni, ahogy elvártam tőle. Felfelé helyett mered ívben talaj felé közeledett, míg jobbra helyett élesen balra lendült. Kimerítő küzdelemnek számított mire behódolásra késztettem és megfelelő magasságba emelkedve ugorhattam szeretett rokonom erkélyére.
-HÚGICA~H!- Emeltem meg hangom erejét, biztosan eljuthasson fülébe mélyen bongó orgánumom.-Egyetlen, utánozhatatlan, hősies bátyád megérkezett pontban délre, ahogy ígérte és puncs egeret (sütiXD) is hozott, ahogy ígérte!- Húztam ki izmoktól dülledő felsőtestem még jobban látszódhasson délceg alakom a korlát tetején álldogálva. Átjárt az izgatottság, végre láthatom kicsiny testvéremet. Tegnap volt kirepült a családi fészekből és bevallottan aggódtam fiatal leányunk sorsa miatt. Ekkora városban egyedül élni! Veszélyes, roppant veszélyes, de az én óvó tekintetem mindenhová kíséri! Nem létezhet gonosztevő, ki kezet emelhet rá büntetlenül! Már csak azt nem értem, hol késlekedik kicsiny testvérkém? Hiába hegyeztem messze földeken rettegett füleim nem hallottam irányomba mocorogna. Nem létezhet elbukott csodálatos belépőm és elnéztem közös ebédünk időpontját. A kétkedés elhanyagolható működéseként nyugtalanul szökkentem az erkély ajtajához. Nagy szemekkel pislogva fürkésztem a benti helységet, majd célra vezetőbb gondolkodáshoz bekészülve guggoltam le. Mélyen elsüppedve elmém rejtekébe hunytam le szemeim, míg farkincám ritmusosan járt körülöttem táncot. Szinte biztos voltam benne jókor érkeztem. Erről meggyőzve tévedhetetlen hős alakomat kopogtattam be határozott csuklómozdulattal az üveg felületén.
-Húgicah? Itthon vagy? Nem engednél be?- Tapasztottam lakás irányába legkisebb neszre is érzékeny hallójáratom.-Elfelejtkeztél csupa szív szuperhős bátyusodról? Azt ne mond megint elszunnyadtál! Na várj csak! Úgy is találok rést a pajzson! -Tettem csípőre karjaimat, némi sértődöttséggel. Nem ez lenne az első eset békés álomba szenderült, míg érkeztemre várakozott. Azonban egy átlátszó nyílászáró nem foghat ki élre menő, vérző sebektől és jajveszékeléstől edzett leleményességemen. Lassan kitapogattam az ajtó szélét, hogy tesztelhessem ellenálló képességét. A feszegetés során kiadott erőlködő hangok pusztán megtévesztésre szolgáltak.
Vissza az elejére Go down
Rui Wong
Módosított lélek
Módosított lélek
Rui Wong

Férfi
Hozzászólások száma : 12
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2012. Jul. 01.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Módosított lélek
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Rui apartman Cl0te4000/12000Rui apartman 29y5sib  (4000/12000)

Rui apartman _
TémanyitásTárgy: Re: Rui apartman   Rui apartman EmptySzer. Júl. 25, 2012 2:33 am

Családi délután – húgica ellenőrzése (=^-ω-^=)

Előző este valamivel korábban bezártak, mint szoktak, így Rui viszonylag hamar hazaérhetett a fárasztó munkanap után. Nem tudja pontosan mi történhetett, de a többiektől valami olyasmit hallott, hogy egy kis csetepaté tört ki a náluk székelő rosszfiúk között, és emiatt küldték haza a vendégeket, és az ott dolgozókat is. Arra már egy ideje rájött, vagyis jobban mondva inkább bizalmasan felvilágosították róla, hogy kimondatlan titok, a klub vezetősége nem csupán legális üzletekből szerzi a bevételét. Itt feltehetné az ember a kérdést, hogy akkor miért van mégis még mindig ott? Őt személyesen nem érintik ezek a dolgok, és nem is szeretne belefolyni a maffia ügyletekbe, ettől eltekintve pedig semmi problémája nincs az általa betöltött munkakörrel. Sőt! Eddig még egyszer sem fordult meg a fejében a kilépés lehetősége. Valószínűleg nem is lenne rá lehetősége… ugyanis azt is megfigyelte, hogy titokban azért mindegyiküket szemmel tartják valamilyen szinten. Erre akkor jött rá, mikor egyszer hazafelé tartva, alig kilépve a bárból arra lett figyelmes, hogy az út túloldalán valaki árgus szemekkel figyeli. Biztos azt hitte a lámpa fénye által megvilágított terülten kívül eső részen rejtve marad a kíváncsi szemek elől, de honnan is gondolhatta volna, hogy Ruinak egyáltalán nem okoz gondot a félhomályban is megpillantani. Ez igazából nem zavarta volna, ha az alak nem kezdi el, még számára is észrevehetően követni. Azonban alig sétált le így egy utcát, egyszer csak halk dulakodást hallott abból az irányból. Valaki szemet vetett az őt lesből figyelőre és lekapcsolta. Tudta, hogy ebbe nem nagyon kellene beleavatkoznia, így nem is zavartatva magát vette sietősebbre a lépteit, míg el nem érte kedvenc felhőkarcolójának bejáratát. A liftben már teljesen megnyugodva elmélkedett el a történteken, és rakta össze a fentebb említett összefüggést. Más talán hanyatt homlok menekült volna a rendőrségre, de furcsamód ő inkább csak biztonságban érezte magát. Hiszen annál nagyobb biztonságban még rendőri őrizetben sem lehetsz, mint ha a rosszfiúk vigyáznak rád.
Visszatérve a tegnap esti csetepatéhoz, Rui kivételesen többet alhatott éjszaka, mint általában szokott. Ez pedig különösen jól jött azt a tényt tekintve, hogy másnap délre ebéddel kell vendégül lássa kedvenc bátyusát. Normális esetben akkor még ébren sincs! De hogy minden percet megspóroljon a délelőtti alvásra, még aznap este hazafelé menet bevásárolt egy éjjel nappal nyitva tartó hipermarketben a holnapi ebédhez. Csak semmi hal! Ez lebegett a szeme előtt, hiszen nagyon jól megtanulta, hogy Nasi ki nem állhatja a mellesleg szerinte igen ízletes húsfélét. Azért ha már ennyire emlegette, egy keveset mégis vett belőle, amit aztán eldugott a hűtő leghátsó csücskébe, nehogy leendő vendége véletlenül felfedezze, és azt higgye ellene készült alattomos merénylettel. Majd vacsorára készít belőle magának valamit.
Másnap aztán viszonylag időben felkanalazva magát kényelmes fekhelyéről, füle tövének vakargatása mellett látott neki a készülődésnek. Először kikészítette az alapanyagokat, aztán kitakarított, utána pedig nekilátott főzőcskézni. Mikor már azzal is elkészült egyedül annyi dolga maradt, hogy megmossa az időközben a fejére hanyag kontyban felkötött haját. Nem is csoda, ha a pontban délben érkező vendégének köszönése nem jutott el hozzá a hajszárító zúgó hangjától. Meg persze naiv módon a bejárati ajtó felől várta, ahol rendelkezésre állt az elég hangos dallamot pityegő csengő. Kisebb szívinfarktust kapott, ahogy a hajszárítás végeztével a nappaliba lépve megpillantotta az odakintről hevesen bekívánkozó bátyusát.
- Nii-san, te jó ég! Csak azt ne mondd, hogy onnan jöttél… -billentette ki az erkély tolóajtajának reteszét. Kíváncsisága egész odáig vitte, hogy a következő pillanatban már az korlát mellett állva pislogott lefelé és vizslatta az ablakmosó kocsit, ami az erkélye alatt állomásozott.
- Leleményességed határtalan… ne haragudj, de az ajtó felől vártalak. –bökött zavarában az említett nyílászáróra a lakás másik felében. Tény és való, hogy folyton alábecsüli Nasi kreatív problémamegoldóképességét. Még így, jó öt év távlatából is képes neki meglepetéseket okozni. De pont ezt szereti benne. Mindig képes meglepni valami újdonsággal, amin aztán elismerően hümmögve bólogathat, mint ahogy ezt most is tette hangot adván a gondolatmenetének.
- Nem hallottalak, mert a hajamat szárítottam. –fogta össze megint egy kontyba az emelgetett hajzuhatagot. Szerette így hordani idehaza, mert így kényelmesebb volt. Szó sincs arról, hogy meg akarna válni tőle, csak néha útban van.
- Gondolom megéheztél ebben a halált megvető mutatványban, szóval, ha szeretnéd megteríthetek. –mosolygott farkát billegetve.

Vissza az elejére Go down
Nuri Wong
Módosított lélek
Módosított lélek
Nuri Wong

Férfi
Scorpio Rooster
Hozzászólások száma : 59
Age : 30
Tartózkodási hely : TOP SECRET!
Registration date : 2008. Nov. 18.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Módosított lélek/Karakura hőse!
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Rui apartman Cl0te7000/12000Rui apartman 29y5sib  (7000/12000)

Rui apartman _
TémanyitásTárgy: Re: Rui apartman   Rui apartman EmptySzomb. Aug. 18, 2012 6:51 am

cSaLáDi DéLuTáN – hÚgIcA eLlEnŐrZéSe

Ki van zárva sziklaszilárd lábait megtréfálhatta volna a gravitáció ármánykodása! Mindössze arról volt szó, hatalmas erőket mozgosító tevékenykedéséből meglehetősen váratlanul zökkentette ki az ellentétes energiák ádáz felszínre kerülése. Cselesen ellene fordították saját testét és a tolóajtó belülről történő elhúzásának hála, arccal előre esett kicsiny testvére szobájába. Kezében volt a kulcs megfékezhesse a kellemetlen és hősi mivoltát földbe döngölő balesetet, azonban nem engedhette, efféle semmiség miatt szenvedjen kárt élet színpadára lépett hugicája házának bántódása. Ölre menő harcokban edződött testének nem olyan egyszerű kínzó fájdalmat okozni. Arcára kiülő szenvedés, pusztán a képzelet szüleménye. Sokkalta jobban harcos lelkében keletkezett foltot szolgáltatott kifejezni. Mélyről feltörő gyötrelmét homloka könnyed dörzsölésével jelezte a világnak. Szíven érintették a történtek, lendületét mégsem törhették! Család melegéből elreppent testvére felé fordulva egyenesedett ki az erkélyajtó síkjában. Utánozhatatlan alakját hátulról lengedező függöny takarásában tündökölt a neki tökéletesen kijáró rivaldafényben.
-Háháá~h!-Húzta ki magát büszkeségtől dagadó mellkassal. Zseniális elme, ezzel nem lehet ringbe szállni. Ugyan ki is merne. Svájci óra precizitással működő agyával nem kelhet versenyre egyetlen élőlény sem. -Meglepődtél, húgica? Tudtam, tetszeni fog! Nem mondanám könnyű feladat volt ekkora magaslatokba jutni, de, mint láthatod, bátyádnak nem létezik lehetetlen küldetés.-
Pitiszkálta meg hegyes körmeit, milyen játszi könnyedséggel járt egy ilyen veszélyes feladat végére. Vérében volt a talpra esettség és évek csonttörő tapasztalata segítette, meg se kottyanjon neki néhány emelet megmászása. Igazi profizmus volt a javából, bár füle vakarásáról akkor sem szokott még le. Átkozott haja legváratlanabb percekben csikizte meg, ezzel kényszerítve karjait ingernek engedelmeskedve enyhítsen a viszkető érzésen. Testvére igencsak magasan pihenő lakásánál lengedező szellő, nem hagyott választási lehetőséget csatákban megfáradt testének. Aljas módszerekkel rávette ingerülten felmorranva essen füle tövének. Bosszantó cselszövés! Legrosszabbkor kopogtatott be és hozta kínos helyzetbe, miközben szeretett rokona épp érkezéséről szabadkozott.
-Semmi baj!- Legyintgetett elnézően. Ekkora csekélységen megsértődni nem lett volna családtaghoz méltó lépés. -Gyorsan menjünk be, nehogy megfázz! Nem kéne frissen szárított hajjal idekint lófrálnod.-
Lépett határozottan törékeny testvére mögé kezdőlökést adva neki terelhesse biztonságot nyújtó fedél alá. Ezekben a szeszélyes időkben jobb volt félni, mint megijedni. Sosem lehetett kielégítően elővigyázatos az egészségével kapcsolatban. Nem bocsátaná meg hősi szívének, lelkén száradna ágynak dönti családtagját valamilyen szörnyűséges nyavalya. Odabent sokkal biztonságosabb számára. Kellemesebb a hőfok. Zord időkhöz szokott hőérzékelésével is képes égnek meredő szőrszálairól tájékozódni. Nem volt megfelelő a kinti hőmérséklet hosszabb időt töltsenek el. Mindehhez semmi köze az étel említésére megkorduló gyomrának. Átmeneti gyengeség volt, hiszen figyelmét testvérére koncentrálta. Sötétben lappangó éhsége, galád módon ezen megingását használta ki, könyörtelen hangot adhasson elégedetlenségének. Lélekjelenlétének hála nem jött zavarba szörnyű baklövésétől. Tartva daliás testtartását sétált a konyha-nappalinak gúnyolt közös légtérbe.
-Szándékosan produkált hangokból is hallhatod, mennyire kíváncsi vagyok. Izgatottan várom, hova jutottál az önállóság rögös útján.-
Háta mögött összefont karokkal sétált körbe a helységben. Fejét égnek tartva pillantott körbe mi mindent talál szeme előtt. Arcáról messzire tükröződött a feszült komolyság. Tüzetesen szemre kívánta venni hova került kicsiny rokona. Összeszűkült szemekkel kukkantott be egy-egy bútor mögé. Füleit mozgatva hallgatózott gyanús neszek után. Ellenségei mindenhová eljuthatnak. Fő az elővigyázatosság. Maradéktalanul meg akart róla győződni, semmilyen veszély sem fenyegeti Rui életét. Hosszú percekre nyúló kutakodása, végül pozitív eredménnyel zárult.
-Igazán pofás lakás.-Mosolyodott el farkincáját boldogan lóbálva.-Büszke vagyok rád húgica! Teljesen egyedül idáig jutni…-
Morzsolt egy néhány testvéri szeretetből eredő könnycseppet, bár lehet a hirtelen klima változás viselte meg érzékeny szemeit. Akármi lehetett villámgyorsan túljutott rajta. Tökéletes testét megfeszítve ugrott fel az étkező asztal előtt árválkodó székre. Egyik lábát felhúzva támaszkodott meg az asztalon. Szíve vérzett nem segít testvére segítségére a tálalásnál, ám nevelő eszére hallgatva, türelmesen kivárta, míg elé kerül a finoman gőzölgő fejadagja. Nagyot szimatolva az edényből terjengő illatfelhőbe eresztett el tetszését kifejező morranást. Alig várta megkóstolhassa! Kizárólag óriási önuralmán múlt, ne essen mohó fenevadként az ételnek.
-Mond csak! Milyen itt az élet? Milyenek a szomszédok? Milyen a közrend? Nem vagy magányos? Van biztonsági őre az épületnek?- Forgatta ujjai között evőpálcikáját. Feszült volt az érintett témakört illetően. Kiváló rendőrségi kontrollt várt el, vagy habozás nélkül elviszi innen kicsiny testvérét. Legjobbat akarta neki és magától értetődő legjobbat is érdemelte rokona. A szép külső még nem minden. Ide útja alkalmával tüzetesen szemügyre vette hány járőrt látott, gyanús alakot, egyáltalán milyen emberek sétálnak a környéken. Felszín alapján megfelelőnek találta, de nem határoz, míg az érintett nem nyilatkozik. Természetesen sokat ad féltett testvére szavára. Nem merné kijelenti megszüntetné aggodalmát, hiszen a báty kötelességei közé tartozik, nyomon kövesse hozzátartozói sorsát és ugrásra készen álljon, ha veszélyt észlel.
-Hogy megy a munka? Fárasztó? Egyszer elvihetnél. Szeretném látni a dolgozóknak biztosított munka körülményeket és meggyőződni róla jól bánnak veled.-
Bólintott ellenkezést nem tűrő határozottsággal. Ebből a kéréséből nem enged. Szakmai végzettség hiányában könnyen átverhetik. Másrészt az ő ma született bárány természetét igencsak joggal félti mindenféle jött ment alak fűzőcskéző szövegétől. Egyszer jusson tudomására, valaki efféle alattomos lépéssel közeledett Rui felé. Az a személy garantáltan szörnyű és nyolc napon túl múló karmolásokkal és harapásokkal végzi!
Vissza az elejére Go down
Rui Wong
Módosított lélek
Módosított lélek
Rui Wong

Férfi
Hozzászólások száma : 12
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2012. Jul. 01.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Módosított lélek
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Rui apartman Cl0te4000/12000Rui apartman 29y5sib  (4000/12000)

Rui apartman _
TémanyitásTárgy: Re: Rui apartman   Rui apartman EmptyHétf. Aug. 20, 2012 10:11 am

Családi délután – húgica ellenőrzése (=^-ω-^=)

Szeretett bátyusa még szinte be sem tette a lábát a teraszajtó küszöbén, máris az ő épsége miatt kezdett aggodalmaskodni. Szörnyen örült, hogy a különköltözése nem jelentette azt, hogy megfeledkeztek róla, viszont kicsit bűntudata is támadt, hogy feleslegesen teszi ki ilyen nyugtalanító gondolatoknak a hősies fiút. Bizonyára van elég dolga a világ megmentésével azon kívül is, hogy miatta aggódjon.
- Nem fázok, rendesen megszárítkoztam. –próbálta eloszlatni félelmeit, de nem tett le a betessékelő szándékról. Engedelmesen lépkedve a lakás belseje felé azért még farkának finom meglendítésével betolta maga mögött az ajtót, amiről Nasi elfelejtkezett. Nem csoda, hiszen máris minden figyelmét rá irányítja. Jókedvűen bólintva lépett a konyhapulthoz, hogy míg felfedezik lakhelyét, megteríthesse az asztalt. Igyekezett nem sokat szöszmötölni vele, mert hamarosan korgó pocak hangja is tudtára adta, valószínűleg hamar lába kél az ebédnek. Most már aztán tényleg ki kell tennie magáért, hiszen biztos nem kis erőfeszítésbe került egész nap azért koplalni, hogy ilyen alaposan felkészülve érkezzen a családi találkára.
- Köszönöm! –mosolygott büszkén. -Szívesen megmutatom a lakás többi részét is, amint megtöltötted elégedetlenkedő pocakodat. –invitálta a szépen megterített asztalhoz. Nagyon figyelt arra, hogy csak olyan fogások szerepeljenek a menün, amik tudomása szerint Nasi kedvencei közé tartoznak. Egészen tisztában van ezzel az étel listával, mert a kezdetekben szinte csak olyan ételeket hozott neki, mondván, hogy ő is biztos szeretni fogja. Rui pedig nem igazán válogatós, na meg hálásabb volt annál, mintsem követelőzni merjen az ellátást illetően. Csak röviddel később, mikor már néha kijártak a városba enni, akkor nyílt lehetősége, hogy mélyebben belemerüljön a kifőzdék kínálatába, és értelmet nyerjenek számára a garázsban ezelőtt tanácstalanul lapozgatott szakácskönyvek. Kellett egy kis idő mire összerakta, hogy ahhoz, hogy egy vacsora úgy nézzen ki, ahogy a könyvben le van rajzolva, rengeteg munka szükséges. Még ha nem is te, hanem az étteremben dolgozó szakács végzi, akkor sem ilyen formában teremnek a szabadban. Majdhogynem külön művészeti ágnak kezelte a főzést is, bár még épphogy csak az alapjaival ismerkedett meg. Ezért nagyon kíváncsi volt bátyusa reakciójára a végeredményt illetően. Kíváncsian könyökölt fel az asztalra, és egymásra fektetett kezei mögül kikukucskálva figyelte ízlik-e neki. Addig nem látott neki, míg erről le nem olvasott valami pozitív visszajelzést az arcáról. De nem azért, mert ha rossz, akkor ő nem evett volna belőle! Szerinte ehető, már főzés közben is megkóstolgatta, de ha netán Nasinak nem ízlett volna, akkor hogy néz az ki, hogy ő elégedetten falatozik, miközben a másik éhezik. Szerencsére ezen aggodalma nem nyert realitást, viszont néhány perc múlva bátyusa arca különösen komoly arckifejezést öltött. Egy pillanatra meg is rémült, hogy vajon mit szeretne neki mondani, és akaratlanul is lejjebb szegve füleit készült fel a hamarosan érkező kérdésáradatra. Be kell vallja, nem ilyesmire számított, és kicsit sarokba is szorították.
- E-eddig nem volt semmi probléma… -merengett el a dolgon. Néhányszor összefutott már a folyosón a szomszédaival, de nem tűntek olyan embereknek, akiktől félnie kellene. Egyikük egész kedves volt, mikor megkérte, hogy tartsa neki a liftet, mert a lakásban felejtett valamit. Nagyon udvariasan megköszönte és még kezet is fogott vele, hogy ezért tartozik neki egy szívességgel, mert már így is késésben van a munkahelyéről, és nem lett volna szerencsés még perceket várnia liftre.
- A főbejáratnál van egy portás úr, ő szokott figyelni arra, kik jönnek-mennek az épületbe. –emelte ujját a levegőbe, ahogy eszébe jutott az éjjelnappali portaszolgálat. Talán ez megnyugtatja valamennyire aggodalmas bátyusát.
- Néha kicsit egyedül érzem magam, de sokat sétálok a városban. Még mindig nagyon sok tanulnivalóm van. –lóbálta meg farkincáját a széken ülve, mert ez a téma mindig felvillanyozta. –És persze tudom, hogy van egy bátyusom, akit mindig meglátogathatok. –mosolygott, miközben az ebédnek is nekilátott, mielőtt kihűlne. A munkára vonatkozó kérdéseket már sokkal könnyebben válaszolta meg.
- Nagyon jól! Én egyáltalán nem találom fárasztónak. Szeretek emberekkel beszélgetni, és rengeteg új dolgot tanulhatok emberismereti téren. Meg persze jó látni, hogy mennyivel jobban érzik magukat a hölgyek, hogy van aki figyel rájuk. –mesélte lelkesen. A látogatásra vonatkozó résznél viszont kicsit tanácstalanul vakarta meg a füle tövét. Gondos megfogalmazást igényelt a probléma oka, hiszen azt nagyon jól tudta, hogy bátyusa rendkívül érzékeny a hősies méreteit célzó kijelentésekre. Némi hümmögős, fültővakarós vacillálás után végül csak sikerült valahogy szavakba öntenie.
- Attól félek karizmatikus megjelenésed nem tenne jót az üzletnek. Sajnos ezt kell kérnem, de légy tekintettel a többi munkatársamra, akik még a végén félteni kezdenék a pozíciójukat. –sunyta le megint füleit, mert kicsit bűntudata volt, hogy körbe kellett magyaráznia, hogy valószínűleg a klub biztonságiőre tévesen fiatalkorúnak nézné szeretett fivérét, és nem engedné átlépni a küszöböt. –De ne aggódj! Nagyon jól bánnak velünk! Ha nagyon sokáig elhúzódik a nyitva tartás, van hogy haza is kísérnek, hogy biztos ne essen bajunk. –érvelt bőszen a távolmaradás mellett. Arról persze szintén lelkifurdalás közepette hallgatott, hogy a színfalak mögött elég zökkenőmentesen zajlik az éjszakai élet. Rájuk, ott dolgozókra ez még semmilyen káros befolyásoló hatással nem volt, így feleslegesnek tartja terhelni vele túlságosan is aggodalmas bátyusát. Gyorsan fel is pattant az asztaltól, és elővette a hűtőből a desszertet figyelemelterelésképp.
- Viszont te is mesélj! –igyekezett elterelni a témát, ahogy visszaült az asztalhoz –Még mindig sok a rád váró hőstett a környéken? Ne szerénykedj…Olyan szívesen hallgatom mennyire szuper fivérem van! –hajolt közelebb érdeklődve farka égnek meredő hegyének ide oda járatásával. Kicsit tényleg rosszul érezte magát, hogy vannak olyan dolgai, amikbe nem avathatja be Nasit, de tényleg csak az ő érdekében hallgatta el őket… de ettől még nem múlt el a kellemetlen érzése. Ezt próbálta most kiimporítani a buksijából a kíváncsiskodással. Ebben pedig semmi túlzás nem volt. Tényleg mindig szívesen hallgatja az elbeszéléseket a különbnél különb hősi cselekedetekről. Ahogy figyelmes hallgatózása közben befejezte az ebédjét, nagyot nyújtózva dörzsölte meg pocakját, mert ilyenkor általában be szokott iktatni egy rövidke –párórás- szunyókálást. Most viszont a világért sem dőlt volna le az ágyára, inkább a kanapéra kucorodott fel, ölébe véve egy párnát, amire az állát támasztotta le, hogy onnan figyelje tovább fivérét.

Vissza az elejére Go down
Nuri Wong
Módosított lélek
Módosított lélek
Nuri Wong

Férfi
Scorpio Rooster
Hozzászólások száma : 59
Age : 30
Tartózkodási hely : TOP SECRET!
Registration date : 2008. Nov. 18.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Módosított lélek/Karakura hőse!
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Rui apartman Cl0te7000/12000Rui apartman 29y5sib  (7000/12000)

Rui apartman _
TémanyitásTárgy: Re: Rui apartman   Rui apartman EmptySzomb. Jún. 14, 2014 2:09 am

cSaLáDi DéLuTáN – hÚgIcA eLlEnŐrZéSe

Nyugtalan táncot járt háta mögött farkincája, ahogy rátértek az igen csak kínos témára, milyen a környék közbiztonsága. Feszülten hegyezte füleit, minden kósza mondatfoszlányt hallhasson és mélyen elraktározhasson elméjébe. Veterán ravaszságát még nagyra tartott húgicája sem verhette át kitérő manőverekkel. Ismerte, akár a tenyerét, így könnyedén kifürkészhette, mikor próbál lódítani. Mellékesen, remélte erre nem kerül sor, mert szíve szakadna meg, ha testvére titkolózna előtte. Azt jelentené valamit elrontott, valamivel kiváltotta bizalmatlanságát, hiszen más mentség nincs efféle lépésre. Úgy nevelte kicsiny testévérét, hozzá hasonlóan mindent osszon meg vele, illetve azokkal a különleges személyekkel, akiket szeret. Nem akadt példa, oly esetre, amikor tüneményes rokona hazudott, vagy információt tartott vissza előle. Bízott benne ez sem most, sem a jövőben nem változik meg. A felnőtté válásnak és önállóságnak nem feltétlen kéne, hogy hozománya legyen, eltávolodnak egymástól.
-Hmmm, kiváló! Észlelhetően becsülettel végzi munkáját? Teringettét, hogy nem tesztelhettem éberségét és precizitását érkeztemkor, de a kötelesség elszólított.-
Csóválta meg fejét lemondóan, még sem kellett volna hősökhöz méltó módon érkeznie. Kivételesen a hétköznapi egyszerűség kifizetődőbb választásnak bizonyult volna. Bejáraton érkezik, saját maga győződhetett volna meg a portás szolgálat hatékonyságáról. Tagadhatatlan, haragot érzett, természetesen önmagával szemben. Körültekintőbben kellett volna belépőt választani, ám semmivel sem késett el! Az őr éberségét még tesztelhette távozásakor, vagy legközelebbi alkalommal. Addig ugyanis nem nyugszik, míg személyesen nyer bizonyosságot az üggyel kapcsolatban.
-Hmmm, csodálatos! A séta hasznos!-Lelkendezett a hírnek testvére felfedezi életterét. -Jót tesz az egészségednek és segít kapcsolatokat kiépíteni! Arra azért ügyelj, ne kószálj túl messzire és sötétedésre hazaérj! Nem tanácsos sötétben kint tartózkodnod! Ha mégis elkerülhetetlen, feltétlen legyen nálad paprika spray, valamint sokkoló! Esetleg gondolkodtál rajta önvédelmi tanfolyamra iratkozz be?-
Biccentette oldalra fejét, mialatt elmélázott a lehetőségen. Logikus megoldásnak látszódott. Kevésbé féltené ártatlan testvérét, ha tudná, ismer lefegyverző fogásokat, kapott szakszerű tanácsokat, miként menekülhet el, továbbá az sem árthatott, némileg feljebb tornázza erőnlétét. A kitartás, szívósság és megfelelő kondíció sosem hátrány. Senki sem tudhatta mikor van szükség fizikai erőre, mellyel saját vagy mások életét mentheti meg.
-Legjobb lenne, ha sétapartnert keresnél! Nincs tudomásod róla valamelyik szomszédod, netán munkatársad szeretné az efféle testmozgást?-
Pislogott kérdő szemekkel rokonára, hátha lelkes helyeslést kap válaszként. A várva várt eredmény azonban elmaradt. Ettől kissé csalódottan szegte le füleit. Az átmeneti letörtség, viszont nem tarthatott sokáig. Azon nyomban égnek szökkentek hallószervei, amint megütötte érzékeny dobhártyáját a visszautasítás. Kis híján félre nyelte a szájába vett falatot, akkora sokkot jelentett a nemleges válasz. Felháborodottan csapott az asztalra, ám háborgó lelkét némileg kiengesztelték a szavak, hogy mindezt figyelmességből tenné rokona. Szívét melengette a törődés és nyílt dicséret, mellyel ellenállhatatlan férfi vonásait emelték ki, ennek ellenére feszülten remegett bajsza. Rosszat sejtett az üggyel kapcsolatban és életében először, azaz érzése támadt nem teljesen őszinte vele húgicája. Még sem akart alaptalan gyanakvásokba bocsátkozni, ezért elhatározta maga veszi kézbe az ügyet és jár a rejtély végére, miért nem mehet a cég közelébe.
-Legyen! Fejet hajtok a kérésed előtt, bár nem leltem nyugalmat a szűkszavú mondatokban. Beérem azzal, amit megosztottál velem.-
Lapogatta meg szeretete jeleként testvére feje búbját, hogy éreztesse vele nem haragszik őszinteségéért. Büszke volt rá ellent mert neki mondani, még, ha gyötörték is a kétségek, miért jutott erre a döntésre.
Átmenetileg letett az ügy további vesézéséről, helyette a felé intézett érdeklődésre fókuszált, hiszen kicsiny rokona az utóbbi időben átélt kalandjairól érdeklődött. Ehhez nagy koncentrációra volt szüksége, mert átlagos hősi napjai zsúfolásig teltek tettekkel. Azt sem tudta merről kezdhetné a mesét, mely részletekre térjen ki aprólékosabban és mikről nyilatkozzon érintőlegesen.
-Ismered a világot! Bűnözés sosem pihen, így nekem sincs megállás! Lássuk csak, mivel kezdhetném…-Dörzsölte meg állát, ahogy emlékei között ugrabugrált. Végül úgy döntött az utóbbi, egész várost felölelő szuperhős kalandját osztja meg húgával, ahol igazi hősként védelmezhetett egy csodálatos hölgyet. Észre sem vette, miként ragadta magával a lelkesedés és mutatja be bátorságát a székre felállva. Az érzelmek átvették felette az irányítást és arra ösztökélték teljes átéléssel prezentálja miként keresett veszélyes bombákkal teli medencében üzenetet, hogyan mászott fel kötél nélkül hegy oldalán, ahonnan óvatlan pillanatban lezuhant, de kiváló reflexeinek hála megmenekült és még a bajba kerülő álomszép Miya~uh kisasszonyt is biztonságba helyezte.
Természetesen a történet azzal zárult, amivel a valóságban, hogy a hős és remek segítői átjutottak az összes akadályon, elértek a titkos bázisra, majd rácsok mögé juttatták az összeesküvésért felelős személyt. Arról mélyen hallgatott, milyen aggasztó információk jutottak birtokába az üzenetekben szereplő kódok által. Kedves segítői egyelőre homályos utalásokat találtak vele kapcsolatban és hiába érintette az eset a módosított lelkeket, míg biztosat nem tud, nem kívánta megosztani testvérével. Eleve nem sodorhatta veszélybe, mert titkos adatokat fecseg el neki.
-Valahogy kedvem támadt sétálni! Mi lenne, ha megmutatnád a lakás többi részét és utána elvinnél városnézésre? Kíváncsivá tettél, merre szoktál hasonló képeket készíteni!-
Mutatott a kis asztalon hagyott fényképekre, melyeket tökéletes megfigyelő képességével azonnal kiszúrt. Minden bizonnyal nem rég hívathatta elő a halmot, mert elég rendezetlennek látszódott. Tisztában volt kicsiny testvére hobbijával és repesett szíve nem mondott le szenvedélyéről. Közelebb is hajolt a kupachoz, jobban szemügyre vehesse őket. Farkincája izgatottan körözött mögötte, ahogy sűrű hümmentésekkel elemezte az elé kerülő képeket.
-A kutya rúgja meg! Még mindig lenyűgöző képeket készítesz! Örülök, nem hanyagolod a hobbidat!-
Mosolyodott el őszinte örömmel, miközben arra várakozott, végre neki vághassanak a felfedező körútnak. Újdonsággal kétli szolgálhatott volna a városnézés, ám arra tökéletes ürügynek bizonyult, átfogó képet nyerhessen, merre bóklászik testvére. Jobb, ha első kézből győződik meg a séta útvonala helyszíneiről, hogy megfelelő stratégiát dolgozhasson ki a védekezésre, vagy javaslatot tehessen, merre kerülje el a veszélyesebb pontokat.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Rui apartman _
TémanyitásTárgy: Re: Rui apartman   Rui apartman Empty

Vissza az elejére Go down
 

Rui apartman

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town :: Lakások, házak-