-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Shouboushi Naraku
2. Osztag
2. Osztag
Shouboushi Naraku

Férfi
Hozzászólások száma : 86
Tartózkodási hely : Soul Society
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Vaizard/Ex-Kapitány
Hovatartozás:
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te13500/25000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (13500/25000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptyKedd Aug. 25, 2009 4:58 am

Itt képzik ki, vagy képzik tovább, illetve gyakorlatoztatják a Titkos Mozgó alakulat tagjait. Rengeteg barakk, s kiképző pálya található, különböző segédeszközökkel, rengetegféle gyakorlat elvégzéséhez segítve ezzel az itt felkészülőket.
Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 34
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te25250/30000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (25250/30000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptyVas. Feb. 13, 2011 11:07 am

Ugyan számomra megadatott az, ami rengeteg shinigaminak nem, a Sors ismét figyelmeztet arra, hogy nekem kötelességeim vannak. Még ha éjjelek éjjele is van, s jobban esne továbbra is kényelmesen elnyúlni az ágyban Kai ölelésével takarva, az álmomat megzavaró pokollepkét nem ignorálhattam saját komfortom érdekében. Igaz, még így is két teljes percet vesztegettem el azzal, hogy félálomban az apró hírnök szavait próbáljam felfogni… Amiért azt hiszem, igazán nem vagyok hibáztatható, hiszen szerintem senki se lett volna ebben az állapotban elsőre és azonnal megérteni, mit akarnak mondani neki. Azonban amint megértettem, mit is akarnak velem közölni – pont, mielőtt visszaaludtam volna „még öt percet” kérve a felöltözésre - , szemeim tágra nyíltak, s bármiféle késlekedés nélkül kaptam fel a kezembe akadó első ruhadarabot. Még a reggeli zuhany megtételére sem fordíthattam időt. S így esett, a kapitány a főhadiszállására ment…
A károk súlyosabbak, mint azt először hittem. Hét tisztem ölték meg, további kilencen megsérültek… Mostanra már a 4. osztagnál vannak, gyors helyzetjelentésük alapján pedig sikerül megszereznem némi információt, ami által megtehetem a kellő lépéseket. Természetesen az Onmitsukidou elérhető tagjait azonnal a kiképzőtelepre rendeltem; Hareowataru-san a történések alatt nem tartózkodott a Féregboly területén, hiszen ő is csak ember, neki is lehetnek szabad éjszakái, úgyhogy igazán nem lehet őt hibáztatni. Ettől függetlenül azon nem lesz mit csodálkozni, hogy ha ennek az egésznek vége, az én nevem fogják egyesek a szájukra venni… csak hogy aztán újabb, negatív értelmű szavak kövessék azt. Teljesen érthető, hisz még mindig akadnak, akik szerint én nem vagyok megfelelő a jelenlegi posztomra, mert szerintük túl… érzékeny vagyok. Amit nem is tagadok, ez így is van, de én képesnek érzem magam arra, hogy különválasszam a magánéletem a karrieremtől. Ettől függetlenül ugyanúgy morcos leszek, amikor meghallom, hogy valaki a 11. osztagot szidja, hiszen mégis csak három családtagom is van köztük, éppen ezért igenis, szívemen viselem, ha rosszat mondanak róluk. Abban a pillanatban, amikor bárki is lebarbározza vagy agyatlanozza az én egyetlen, édes, drága, piciny tündérbogaram, Miyo-chancsit, vagy a világegyetem leggálánsabb, legjóképűbb, legokosabb, s minden tekintetben a legtökéletesebb vőlegényét, Kait, vagy pedig a… hát, jó, a húgom talán tényleg olyan, mint amilyennek a 11. osztagosokat leírják, de a kivétel erősíti a szabályt, szóval kikérem a családom nevében azt, hogy ilyen szörnyű dolgokat híreszteljenek róluk! Surprised
Ezelőtt nem volt példa arra, hogy bárki is megszökött volna a Féregbolyból. Valahogy teljesen kétlem, hogy a legyengített, éppen csak minimális életszükségletekkel ellátott rabok képesek lennének saját erőből kiszökni, de a Féregboly léte az osztag egyik legnagyobb, hétpecsétes titkának számít, így csak olyan tudhat róla, aki már kötött némi közelebbi ismertséget az említett helyszínnel. Ijesztő, hogy van valaki, aki ismeri a titkaink. S ismeretlen képességeinek hála kihasználta azokat a réseket rendszerünkben, amik létezését még mi sem vettünk észre, hiába haladtunk el mellettük nap mint nap.
Lévén az eseményekről mi tehetünk, ez a mi felelősségünk, s nem engedem, hogy más osztagok beleszóljanak a mi dolgainkba. Az eligazításra is szép számmal megjelentünk; elkerülvén a káoszt a Kiképzőtelepre rendeltem az összes osztagtagot. Ugyan nem erre lett kitalálva, ez az egyetlen térség, ami elegendő területtel rendelkezik ahhoz, hogy az osztag nagyját képes legyen befogadni.
Még mindig nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy egy ekkora tömeg rám figyel; remélhetőleg nem veszik észre, hogy a tegnapi egyenruhám van ismét rajtam, de mint mondtam, nem volt alkalmam arra, hogy rendesen elvégezhessem a felkelési rituálét. Mindegy is, ez most nem a nyavalygás ideje… Épp eleget csorbult már az osztag hírneve, kezdve Shihouin, majd Naraku árulásával, aztán meg azok a gonosz pletykák, csak mert én igenis, elbőgöm magam a Titanicon, mert szerintem egy nagyon megható és gyönyörű film… T_T
A mellettem álló Sakai-sanra egy bizonytalan mosolyt küldök, miután közlöm a csoportok, vagyis a szakaszok felosztását. Irigylem a határozottságát, hiszen velem ellentétben róla süt, hogy mindig van önbizalma és mindig pontosan tudja, mit akar tenni, míg én, én csak igyekszem úgy csinálni, mintha tudnám, mit teszek. Bár végül abban sikerült megegyeznünk, hogy a két csapat a szakaszvezetőkön kívül 15-15 tiszttel is bővül. Felesleges lenne az egész osztagot rázúdítani Rukongaira. Valakinek az itt kitört tébolyt is le kell csillapítania…
- A 67-es és a 70-es körzet felől jeleztek tevékenységet. Emlékezzenek… Amennyiben nem tudják élve elfogni őket, likvidálják őket. És próbáljunk meg a lehető legkevesebb civilt bevonni az ügybe… bár attól tartok, már késő. – adom ki az utolsó utasítást indulás előtt, hogy később Kamioka-sannal és Hareowataru-sannal együtt elváljon utunk Sakai-san és Hayakawa-san csoportjától. Nem hiszem, hogy problémát okozna nekik néhány gyenge bandita elfogása és lefegyverezése, azonban továbbra is aggaszt az, amit arról a különös, ismeretlen fegyverről kaptam hírt. Nem lehet zanpakuto, hiszen azt ellenőriztettem, senki sem nyúlt hozzájuk. Mégis, ha ekkora erőt ad tulajdonosának, akkor azt hiszem, több aggódnivalónk is van néhány fosztogató fegyenc őrjöngésénél.
Vissza az elejére Go down
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
Kamioka Rosa

nő
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 30
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te16400/30000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (16400/30000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptyHétf. Feb. 14, 2011 7:40 am

Nagy sóhajjal fordulok át a hátamra a nagy ágyban. Az elmúlt nap a birtokon intéztem az ügyes bajos dolgokat, így ismét ebben a nagy ágyban hajthattam nyugovóra a fejem, de sajnos ez a nyugalom nem tartott sokáig. Szerencsére elég korán lefeküdtem arra hivatkozva, hogy nem érzem jól magam. Tulajdonképpen valóban nem voltam túl jól, de nem is csodálom, hisz egész nap teljes energiabefektetéssel dolgoztam, így nem csoda, hogy kifáradtam egy-kettőre. Krumplis zsákként zuhantam be az ágyba és rögtön el is aludtam. Csupán pár perce lehetek ébren, vagy nem is tudom. Csupán üres gondolatokkal a fejemben nézek a szoba egyik pontjáról a másikra. Éppenséggel készültem volna rászánni magam, hogy a gyötrő ürességet legyőzve, vagy a magam oldalára állítva megpróbáljak visszaaludni, mikor halk nesz hatolt be a hallójárataimba. Érzelem mentesen és hangtalanul mozdultam, majd az ágyam mellett pihenő a sayákban pihenő kardokat kivonva támadtam. Szerencsére a támadásom nem volt pontos, így a kis élőlény csupán egy halálra ijesztéssel megúszta az esetet.
- Bocsi...
Vontam meg a vállam az előttem idegesen ficánkoló állatkát látva. Igazán nem én tehetek arról, hogy megpróbált besettenkedni. Ha kopogott volna akkor biztos beengedtem volna és a rémisztgetést is megúszta volna. Unottan ültem le, majd nyújtottam felé a mutatóujjam. A lepke üzenete meglepő volt, hisz nem értettem, hogy éjnek éjjelén milyen oknál kifolyólag kell a kiképzőtelepre menni. megnyújtóztatva félálomban lévő csontjaimat és izmaimat keltem ki a meleg ágyikóból, majd egy gyors mosdás után, már a hivatalos shinigami egyenruha volt rajtam és a hajamat kötözgettem, mialatt kimásztam az ablakon. Bizony vannak olyan esetek mikor nem tanácsos a főbejáraton távozni, mert csak feltartanák az embert. Pár ugrás után máris az épület tetején voltam. Még egyszer utoljára megigazítottam az uniformisomat, majd tetőről tetőre ugrálva haladtam a második osztag épülete felé. Igazán hamar oda értem és ahhoz képest, hogy hajnali 3 óra és szinte vak sötét van, ez kifejezetten kiemelkedő teljesítmény. Cool Mikor odaértem már jó néhány tiszt volt ott és nagyjából azon fáradoztak, hogy a szemüket nyitva tarthassák. Újabb mély sóhaj szakad fel a tüdőmből, miközben a fejemet csóválva lépdelek a helyemre.
~ A likvidálás nem is olyan rossz ötlet, hisz amúgy is csak bűnözőkről van szó.
Csengett Hotaru vidám hangja. Csak tudnám, hogy miért villanyozta fel a gyilkolás ténye. Azt eddig is tudtam, hogy erőszakos és könyörtelen, de hogy ilyen könnyen képes lenne arra, hogy mások életét el vegye, azért ezt nem hittem volna.
~ Attól, hogy bűnözők még megváltozhatnak. Erre jó példa Kurotsuchi Mayuri extaichou. Úgyhogy számukra is van még remény. A kivégzés különben is csak abban az esetben alkalmazható, hogyha nem adja meg magát szépszerével.
Vázoltam fel az álláspontomat a másik személyiségemnek. Én még reménykedem bennük, hisz tulajdonképpen ők is shinigamik és ők is hozzám hasonlóak, úgyhogy van okom a remény éltetésére. Ha pedig mindenképp ellenkeznek akkor egyszerűen kivégzem őket, hisz annak nincs helye aki elvesztette az összes reményét.
Mielőtt még csatlakoznék Vera-chanhoz és Hareowataru-kunhoz egy gyors beszélgetést folytatok a másik csapatba tartozó Nyomkövető egységes tagokkal.
- Gondolom nem csak egyszerű ellenfelekkel állunk szemben Vera-chan. Van valami bővebb információ, vagy csupán annyi amit a kis feketeszárnyú mondott?
Érdeklődöm miután sikerült a csapathoz érnem. Valamiért az a furcsa érzés járja át a zsigereimet, hogy ez nem egyszerű rabló-pandúr történet lett, pláne nem hogy 35 ember van kirendelve és a második osztag kapitánya és hadnagya is harckészültségben van. Valami itt nagyon különös, csupán azt nem tudom, hogy mi is lehet az.
Vissza az elejére Go down
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
Sakai Kotomi

nő
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 35
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te30150/45000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (30150/45000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptyHétf. Feb. 14, 2011 8:31 am

Egy Onmitsukidous számára a titoktartás a vérében van, így van ez az én esetemben is. Legyen szó a kiképzési módszerekről, a Féregbolyról vagy néhány az osztag területén található... egyéb kategória alá eső létesítményről, számos információt bíznak ránk úgy, hogy azokat külsősök nem neszelhetik meg. Igaz, magánjellegű esemény, de ezek közé a dolgok közé került a Sierashi Yuusukével való találkozásom is, pusztán azért, mert könnyen tönkretehetné az életemet, ha fény derülne az ott történtekre, és talán veszélybe sodorna mindenkit, aki fontos számomra ilyen-olyan okból. Bármilyen szívesen el is felejteném azt a délutánt, végső soron annak a beszélgetésnek köszönhetek egy olyan szemléletváltást, mely minden kétséget kizáróan segített túllendülni azon a lelki válságon, amit Hitomi ágyhoz kötött képe okozott nekem. Pedig, ha belegondolok, egész életemben ott volt az orrom előtt a példa amelyet követnem kellett volna, hiszen a húgom az a típus, aki tűzön-vízen keresztülviszi az akaratát és eléri azt, amit akar. No, én nem ilyen voltam. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy beszélhetek erről múlt időben. Amikor az ember a környezetében valamiből a legjobb, hajlamos azt gondolni, hogy nem is kell további erőfeszítéseket tennie azért, hogy az is maradjon, és az, hogy én minden nehézség nélkül váltam a legjobbá, olyan személlyé tett, aki az első akadálynál rögtön feladja, és más utat keres, egy könnyűt, ahol sikerélménye van. Ezért voltam közepes tanuló még diákként és ezért vált belőlem gyenge harcos shinigamiként. Pedig állítólag tehetséges vagyok, ezt mondták rám az akadémián, és ezt hallom a kapitányomtól is. De én látom, tisztán látom, hogy egy helyben toporgok már egy jó ideje, és ezt a jelzőt csupán természetes adottságaim miatt kaptam, melyek egyből jóval magasabb szintre repítettek, mint más hozzám hasonlóan fiatal halálisteneket. Hiszen azok közül, akikkel az akadémiai kurzusom első napján beléptem az osztályterem ajtaján, a legtöbben még mindig a padok között ülnek, én pedig már az egyik, ha nem a leghíresebb osztag hadnagya vagyok. És én ezért jóformán semmit sem tettem.
Viszont az az ember, avagy vaizard ráébresztett arra, hogy ha ugyanazt az életmódot folytatom, amit eddig, akkor sosem fogok előrelépni és sosem leszek képes elérni a céljaimat, legyen az Naraku taichou visszahozása vagy éppen a szeretteim megvédése. Ráébresztett, hogy ezért az erőért szenvedni és dolgozni kell, nem jön magától még nekem sem. És éppen ezért tekintek most a feladataimra az Onmitsukidouban felelősségteljes munkaként, semmint szükséges rosszként, nyűgként, ahogy eddig. Bár a külső szemlélők számára a változás nem számottevő, valaki mégis észrevette, hogy történt valami a felfogásommal. Ez a valaki pedig Mayoi Neko, aki úgy érzem most már a teljes erejét megosztja velem, és nem tart vissza semmit belőle. Elég érettnek érzett hozzá, hogy megmutassa a valódi képességeit lélekölőmnek, én pedig becsülettel gyakorlom őket, hiszen nem egyszerű őket kezelni. Igaza van, ha a korábbi énemet ajándékozza meg ezzel az erővel, csak bajt csináltam volna. Viszont most úgy érzem, hogy ha lassan is, de biztosan haladok előre, javulnak az eddig elhanyagolt képességeim is, és ha elegendő munkát fektetek az edzésbe, én is válhatok olyan erős és megbízható emberré, mint mondjuk Vera-chan.
Belső krízisemet ugyan igyekeztem eltitkolni, hiszen nem akartam egy olyan terhet mások vállára rakni, amivel nekem egyedül kellett megbirkóznom, de biztos vagyok benne, hogy sokakat aggasztottam a viselkedésemmel, szokatlan távolságtartásommal. Talán a leginkább Naracchit, akit néha már tényleg úgy kerültem, mint macska a forró kását, de egyszerűen nem akartam, hogy olyan állapotban lásson. Az nem én voltam, és féltem tőle, hogy hogy reagálna, ahogy attól is félek, hogy mi történne, ha megtudná mi történt köztem és Sierashi között. Most már azonban úgy érzem minden rendben van, és ezt bizonyítja az is, hogy amikor hangos kopogás és sakaihadnagyozás közepette valamikor az éjszaka kellős közepén felébresztettek, akkor ágyamat Kedvesemmel osztottam meg éppen, aki speciel pont úgy ölelt át, hogy meg se tudjak moccanni o.O Pedig tekintve, hogy a hírvivő alakulat egyik tagja toporgott a lakhelyem ajtaja előtt, akármiről is van szó, sürgős kellett hogy legyen. Viszont azt is be kellett látnom, hogy öt percen belül nem fogok tudni fogadóképes állapotba kerülni, hacsak nem akarok pucéran ajtót nyitni, miután ideiglenes fogságomból kiszabadultam.
- Csúsztassa be az ajtó alatt!
Utaltam az üzenetre emelt hangon, majd gyorsan befogtam Narao száját, hogy ébredezés közben meg ne szólaljon, bár pillanatokkal később már nekem kellett visszafognom a hangom, mivel Szőke Lovagom keze felfedezőútra indult, valószínűleg reflexszerűen, így félálomban Surprised Viszont a küldönc végre elment, én meg kiszabadultam, így minden erőmet összeszedve ellenálltam a mámorító érzéseknek és kikászálódtam az ágyból, hogy eleget tehessek a kötelességemnek. Az üzenet tartalma viszont szó szerint sokkoló volt. "Szökés történt a Féregbolyból. Azonnali gyülekező a kiképzőtelepen." Ezek a szavak visszhangzottak a fejemben, miután még legalább háromszor elolvastam a papír tartalmát, hogy biztos legyek benne, nem csak a kómás fejem miatt hallucinálok.
- Azonnal kelj fel, Naracchi, vörös riadó van!
Dugtam az orra alá az üzenetet, mivel nem igazán tudtam, hogy mit kéne mondanom neki, elvégre a Féregboly az ő hatáskörébe tartozik, ő a felelős, ha ott történik valami. Mindazonáltal el sem tudtam képzelni, hogy mégis hogyan szökhetett meg onnan bárki is, amikor az a hely egész Seireitei legjobban őrzött létesítménye, a fegyőrök pedig értik a dolgukat. Tudom, hiszen én is voltam annak az alakulatnak a vezetője. Villámgyorsan kapkodtam magamra a ruhákat, vesztegetni való időnk nem volt. Zuhany, fésülködés, smink, reggeli, miegymás? Ezek most nem számítottak, annál inkább a zanpakutoum és a kidouerősítő karkötőm megléte, és amint a hadnagyi karszalagom is a helyére került utolsó kiegészítőként, már robbantam is ki az ajtón.
Bár hamarabb kész lettem, mint Narao, villámtáncom még mindig gyengébb az övénél, meg úgy az osztag átlagától is félelmetesen el vagyok maradva vele, így viszonylag gyorsan utol is ért a fiú.
- Bármi is jár most a fejedben, nem a te hibád.
Próbáltam valami nyugtatót mondani neki, ha már lehetőség nyílt rá, majd fejemet ismét előreszegeztem. Egy-két percen belül már ott is voltunk a kiképzőtelepen, elég volt egyetlen pillantást vetnem Verára, hogy rájöjjek, ő is legalább akkora sietségben hagyta el otthonát, ahogy én. A részletek hallatán döbbentségem még jobban eluralkodott rajtam, de bolond lettem volna kimutatni, most az egész osztagnak magabiztos és erős vezetők látványára volt szükség, nem pedig ijedt és kétségbeesett arcokra. Ezernyi kérdés merült fel bennem, de semmi értelme nem volt feltenni őket, a taichou mindent elmondott, amit tud. Ezekre a kérdőjelekre a feladatteljesítés során kell majd választ találnunk.
Nem voltam valami boldog tőle, hogy Vera különválasztott minket Naracchival, de jobban belegondolva valószínűleg nem tudnék kellően koncentrálni az ő jelenlétében, így mindenféle nyavalygás nélkül beletörődtem a dologba. Kétségtelen, hogy aggódni fogok érte így is eleget, ha a szemem láttára sérülne meg, minden bizonnyal csapot-papot otthagyva rohannék, hogy segítsek rajta, ezt pedig nem engedhettem meg magamnak egy ilyen vészhelyzetben. Néhány mély lélegzetet véve nyugtattam meg magam, miután a kapitány által vezetett csapat távozott, majd az enyéim felé fordultam és végighordoztam a tekintetem rajtuk. Csak olyanokat választottam be, akiknek ismerem a képességeit, mindannyian képesek rá, hogy ártalmatlanítsanak egy foglyot.
- Ahogy hallották, nagyjából 50-60 rab szökött meg. A szabadságukért harcolnak, semmiképp se becsüljék alá őket. Senki se játsszon hőst, ha ellenségbe ütköznek, ne bocsátkozzanak harcba egyedül. Hacsak életek nem forognak kockán, inkább maradjanak megfigyelők amíg meg nem érkezik az erősítés. Kövessenek!
Szóltam hozzájuk, majd shunpómat használva előrelendültem. Nem kellett hátranéznem, hogy tudjam, követnek. És bár gondoltam rá, hogy felemlegetem nekik az Onmitsukidou alapelveit, nem akartam olyan szavakkal dobálózni, amiket talán nem fogok tudni betartani. Elvégre számomra a társaim élete mindig is fontosabb volt, mint az enyém.
Vissza az elejére Go down
Hayakawa Tasumi
8. Osztag
8. Osztag
Hayakawa Tasumi

nő
Leo Tiger
Hozzászólások száma : 143
Age : 25
Tartózkodási hely : Shiratorival, küldetésen, 8. osztag területén
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Masaki tetkó-pádávánja *w*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te16300/30000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (16300/30000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptyKedd Feb. 15, 2011 8:22 am

Mi tagadás, nem vagyok szent én sem, így hát most sem alszom, amikor kéne… Kivételesen ez nem Rakurainak köszönhető, hanem csak magamnak. Éppen Zaraki-san bárjában koptatom a széket. Azt hiszem, olyan éjfél körül jár az idő. Nem, nem vagyok részeg, várok valakit, úgyhogy nem ihatok, mert az a végén még fuccsba vinné a tervemet, azt pedig nem engedhetem meg. A baj az, hogy nincs nálam óra, úgyhogy fogalmam sincs, mennyi lehet az idő, csak tippelek az éjfél körülre. Bár valószínűleg számításom pontos, mivel egy jó ideje már itt ücsörgök és 11 órakor indultam el. Nem az egyenruhámban vagyok, hiszen nem vagyok szolgálatban, így semmi okom rá. Kissé már álmos kezdek lenni, pedig ittam egy jó három csésze kávét. Végül is, nekem is lehetnek sötét ügyleteim, nem? Ha nem tudja meg senki, akkor nem lesz belőle gond. És amit valaki nem tud, amiatt nem fáj a feje ^^ Egyszer csak két szemhéjam elnehezül és fejjel ráborulok az asztalra. A többieket biztos nem zavarja, úgy gondolhatják, csak egy részeges csaj vagyok, aki túl sokat ivott. Kardom lelkének igen hathatós ébresztési módszereinek egyikére riadok fel. Csak perceket aludhattam, ebben biztos vagyok, ám a lelkek számának erős megcsappanása cáfolja gondolatomat. Hirtelen egy fiatal, szőke férfi jelenik meg az ajtóban. Amint megpillant engem, célirányos léptekkel mellém sétál, majd leül. A kabátja belső zsebéből előhúz egy iratot, én pedig egy villámgyors mozdulattal kikapom a kezéből, majd a táskámba süllyesztem. Óvatosan körülkémlelek, nem látta-e valaki kis ügyletünket, de szerencsére egyik vendégnek sem tűnt fel a dolog. Rendelek üzlettársamnak egy jó pár kancsó különlegesen nagy alkohol tartalmú sört, úgyhogy a mai napon történteket jól el fogja felejteni. Ha nem, akkor majd felkeresem és… azt még kitalálom. Így aztán komótosan kisétálok a bárból és a 2. osztag területe felé veszem az irányt, hogy lefeküdhessek végre. A szobámba visszaérve csak annyit teszek, hogy lecsatolom az oldalamról Rakurait, majd ruhástul bedőlök az ágyamba, ám mielőtt mély és pihentető álomba zuhanhatnék, lévén megszereztem Shiratori-kun olyannyira imádott epertortájának a receptjét és elvégeztem minden dolgomat, apró szárnyak suhogása üti meg a fülem. Nyűgösen, durculva ülök fel és nyújtom ki a mutatóujjamat, hogy a pokollepke leszállhasson rá.
- Mit akarsz tőlem már megint? Aludnék, ha nem vetted volna észre… - szólalok meg, amint az apró állat helyet foglal az ujjamon.
Ám amint az közli velem, miért jött, minden álom eltűnik a szememből. Mérve az időt, kb. egy perc alatt vedlek át shinigami egyenruhámba és kötöm az oldalamra újfent, kardomat. Kávéra most nincs idő, jelen helyzetben azt hiszem, úgy sincs szükségem rá. Rakurai majd felráz, ha arra lenne szükség, bár szerintem nem kerülök majd olyan helyzetbe, hogy legyen időm elálmosodni. A magamból kisajtolható leggyorsabb shunpómmal indulok el az Onmitsukidou kiképzőtelepe felé, ahol a gyülekezőt tartják. Nem mondom, elég sokan vagyunk, így még sosem láttam összetömörülve az osztagot, jó tudni, hogy ennyien vagyunk… Szinte meg sem lepődöm, hogy Kotomi-sanhoz lettem beosztva, hiszen úgy amúgy is a Keirataihoz tartozom, amit ugye a 2. osztag hadnagya vezet. Amikor a taichou közli, hogy ellenállás esetén meg kell ölnünk őket, valahogy nem érzek részvétet a szökött rabok iránt. Megérdemlik, akárki akármit is mondjon. Egyedül az aggaszt, hogy a fenébe tudtak kitörni a Féregbolyból. Nem látogattam valami sokat azt a helyet, az igaz, de annyit tudok róla, hogy rosszabbul tartják az ottaniakat, mint az Emberek Világában a leghíresebb, legkeményebb börtönökben. Amikor Kotomi-san megszólal, majdnem méltatlankodva felmordulok. Nem ér, hogy nem szórakozhatunk egy kicsit, legalább valami élvezet lenne benne, hogy ébren tudjak maradni :/ Ha csak megfigyelünk, én rövid úton bevágom a szunyát, az biztos. Áh, kellett nekem utóvalentinnapi ajándékként kedveskedni akarni az én hadnagyomnak… túlságosan szeretem, ez a baj. Viszont a számok és szakaszom vezetőjének szóhasználata nagyon is tetszik. 50-60 a szabadságáért küzdő volt shinigami. Valahogy kivételesen tetszik ez a mondat. Lehet, hogy mégsem fogok annyira unatkozni, mint gondoltam. Fellelkesülve lendülök előre, hogy kövessem Kotomi-sant ki az osztag területéről, egyenesen Rukongai 67-es körzete felé.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Hayakawa_Tasumi
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 34
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te25250/30000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (25250/30000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptyKedd Jún. 05, 2012 1:15 am

A tánc művészete
- speciális edzés -


Családom újabb boldogság övezi második lányom megszületése miatt. Eleitne tartottam kicsit attól, hogy Miyoko majd féltékeny lesz a kishúgára, hiszen olvas sokmindent az ember a különböző női lapokból, Miyokonak pedig meg kell szoknia, hogy ő már az én nagylányom, de szerencsére ez eddig nem fordult elő. Mint az lenni szokott, természetesen nem szól másról az első jónéhány hetem, mint az akkor alszok, amikor a baba dologról, ám most, hogy ez csillapodni látszik, végre visszaállhatok a munkámba, még ha egyelőre nem is száz százalékos erőbedobással. Lelkesen álltam neki a speciális esemény előkészítéséhez, amiben az osztag néhány tagjára is bátran számíthattam. Szükségem is volt rá, hiszen nem egy egyszerű edzésre készültem, már amennyiben nevezhetem edzésnek a megannyi előkészülettel járó alkalmat. Mint az Onmitsukidou főparancsnokától, bizonyára azt várnák tőlem, hogy valamelyik pusztakezes harcművészeti ágból merítenék néhány mozdulatsort, azonban ezen a rendhagyó gyakorlaton kicsit másról fog szólni a dolog.
Némelyik tisztem lelkesen segítettek abban, hogy megvalósítsam az elképzelésem. Külön öröm számomra, hogy Kotomi is egészen... frissnek tűnik mostanában, valahogy olyan, mintha teljesen kicserélték volna. Sokkal többet és sokkal őszintébben mosolyog, és azt hiszem, van is rá egy sejtésem, mi állhat a dolog hátterében. A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 464751818 Mivel a bemutatót vele szeretném megtartani, hiszen őt találom a legalkalmasabbnak rá, így végre sikerült vele több időt is együtt tölteni, így értesülhettem az elég... meglepő dolgokról. Igazából aggódok a fiú miatt, még a szeme sem áll jól, és van bennem némi tartás, hogy mi van, ha csak ő is szeretné kihasználni Kotomit, azok után, hogy egy másik, közeli barátnőmet is ott hagyta, igazából erre számítanék. Aggodalmaim a lány szerint alaptalanok ugyan, én azonban mégis féltem. Nem ismerem személyesen ezt a Keisukét, de igazán remélem, hogy nem tesz olyat, amivel megbántaná a hadnagyom. ^^"
A nagy nap elérkezett, a felhívásokat pedig a tervezett időpont előtt jóval elhelyeztem a Gotei több területén. Nem csak minden osztaghoz eljuttattam a felhívást, de még az egyletekhez is küldtem egy meghívót, kiváltképp az újonnan megalapult Kardok és Rózsák nevezetű klubhoz, igen szimpatikusnak vélem tevékenységüket, igaz, időm nem engedi, hogy én magam is részesévé váljak mindennek. A Kiképzőtelepre talán elsőként engedünk be idegeneket, ugyanis ez a hely jelenleg sokkal jobban megfelel a célnak, mint az osztag edzőterme. Nagyobb a tér, szabadabb a mozgás, és még a hangulatos világítást is könnyebben meg lehet oldani. Napnyugtára lassacskán meg is érkezik az érdeklődők apraja-nagyja, s merem remélni, hogy mindenki az alkalomhoz megfelelő, ünnepi öltözéket hord magán, ahogyan a felhívásomban is kihangsúlyoztam... ^^ Én magam egy vörös színű, aprólékos mintázatú, elegáns, ünnepies viseletet hordok. A yukatákban nem lehet igazán mozogni, így a szoknyaszerű része sokkal szabadabb, hogy a lábmunkám biztosíthassam, köszönhetően az oldalt lévő, combközépig érő vágásnak. Mindezt egy könnyed selyemkendővel is kiegészítem, hajam pedig elegáns, virágokkal teletűzdelt kontyba fogom. Nem akartam eltúlozni, azonban a mai napon, vagyis estén a látványra szeretném fektetni a hangsúlyt. Amikor itt az idő, hadnagyommal összemosolygok, hogy jelezzem, eljött a pillanat, hogy bemutassuk a gyakorlatot. Mindeddig nem is igazán láthattak minket az érkezők, csupán némelyik Onmitsukidou tagot kértem fel rá, hogy rendezzék el az érkezőket egy U alakzatú sorba. Erre az alkalomra a kiképzőtelep ezen részét hangulatosan kivilágítottuk néhány fáklyával, valamint színes lampionokkal, s valahol nem messze mintha egy mindenféle jósággal megrakott asztal is állna, rajta a süteményeken kívül néhány csokor virággal.
Könnyed dobszó hangzik fel, mely jelzi, hogy megkezdhetjük a bemutatót. Néhány akrobatikus mozdulattal érkezünk, úgymond "flickelve", hogy a nézőtér szabadon hagyott szakaszán átjutva jussunk a tér közepére. A megannyit gyakorolt előadás ezzel veszi kezdetét, a dobszó ütemesebbé, gyorsabbá válik, a fáklyák fényében pedig folytatjuk a megrendezett táncot, hogy ezzel adjunk egy kis ízelítőt az érdeklődőknek. Kotomi válik a támadóvá, én magam pedig a védekezővé, hiszen az egészet úgy rendeztük meg, mintha egy valószerűtlen harc lenne az egész. Első sorban a lábam dolgoztatom meg, s ugrok magasra Kotomi oldalról érkező rúgása elől, azonban hasonlóan védekezek a többi "támadása" ellen is. Igyekszem a lehető leginkább elérni, hogy valósnak tűnjön az egész, holott mindkettőnk számára ez első sorban szórakozás, s a legnagyobb hangsúlyt nem a praktikusságra, hanem a látványra építjük. A dobszóba már más hangszerek, végül pedig egy női énekhang is vegyül, mi pedig felvesszük az új ritmust, egyre gyorsabbra válik a mozgásunk, s Kotomi is egyre agresszívabban támad. A sok ugra-bugrálásnak köszönhetően a kontyom is felmondja a szolgálatot, erre pedig nem igazán számítottam, azonban nem tudok foglalkozni a hajamból kihulló hajdísszel, ha nem akarom elrontani az előadást. Az eleganciát kezdi felváltani valami vadabb, ütemesebb, pörgősebb és izgalmasabb érzés, amikor a zene elérkezik a leggyorsabb tempójához, mi pedig folytatjuk azt a játékot, amit ennyi szervezéssel és gyakorlással hoztunk össze. Itt, a végére már nem csak egyszerűen eltáncolok a támadások elől, hanem a megfelelő mozdulatokkal is blokkolom azokat. Némelyik pillanatban talán nem is igazán látni, hogy mit csinálunk, hiszen egy kis shunpot is belevegyítünk az előadásba. A zene végül véget ér, ezzel együtt pedig mi is egy látványos befejezéssel vetünk véget a kis bemutatónak. Remélem, hogy elnyeri a közönségdíjat, hiszen tényleg sokat gyakoroltunk, amíg sikerült a megfelelő koreográfiát összeállítani.
- Azt hiszem, ezt véletlenül elhagytam. ^^ - fesztelenül, könnyed hangnemben kezdem a beszédet, az arcom persze kicsit kipirosodott a mozgásnak hála. Lehajolok az elhagyott hajdíszért, azonban csak a karomra biggyesztem azt. A kibontódott hajamat kicsit megigazgatom, hogy azért még se lógjon a szemembe, és még se tűnjek annyira kócosnak miatta. Legfeljebb sikerül pár mosolyt csalnom az arcokra a hajdíszelhagyás miatt.
- Üdvözlök mindenkit ezen a zenés-táncos estén, remélem, mindenki jól fogja magát érezni. A tánc ugyanis öröm, ahogyan a mozgás is, így a mai estén nem más a cél, mint a szórakozás. ^^ - a szöveggel persze már nem készültem, azonban azt hiszem, az lesz a legkisebb gondom, hogy sikeresen felvezessem a teendőket. Igaz, lényegébe véve az, hogy mi hogyan alakul innentől kezdve, már első sorban magukon a vendégeken múlik.
- Ugyan amit az imént láttak, az egy valódi harcban nem használható. A látvány sohasem válthatja fel a praktikusságot. Attól, mert egy mozdulat látványos, még nem feltétlenül jó és hatásos. - ezt az edzés témája ellenére is jobbnak látom kikötni és kihangsúlyozni, hiszen nem ritkán követik el néhányan azt a hibát, hogy előrébb helyezik az esztétikát. Néha a legegyszerűbb mozdulatok a leghatásosabbak, főleg a hakuda művészetében. Azt sem szeretném valamint, ha a tánc alapján ítélnék meg az osztag profilját, egy rendes edzés ennél azért jóval komolyabb szokott lenni, különös hangsúlyt fektetünk a különböző harcművészetek részletes megismerésére, valamint elsajátítására, ezt az estét azonban nem az Onmitsukidounak terveztem.
- A tánc azonban nem csak örömforrás; segít fejleszteni a ritmusérzéket, ennek pedig bárki nagy hasznát veszi, nem csak a hakuda, vagy a shunpo területén. A jó ritmusérzék még abban is segít, hogy könnyebben kitérhessenek a támadások elől, vagy pont a támadások válnak hatékonyabbá ezáltal. Szerintem mindenki átélte az Akadémián, milyen órákon át egy bambuszbottal monoton ütemben ugyanúgy hadonászni... - *próbálok egy gyenge poénnal újabb mosolyokat kicsalni, nekem legalábbis élénken él az emlékezetemben, hogyan is kellett elkezdenem megtanulni a kardforgatást. Ezen minden kezdőnek át kellett esnie, a legtöbben pedig utálták is a nagy szigor miatt, természetesen. Régi szép idők, ugyebár. ^^
- Megkérnék mindenkit először is, hogy rendezkedjenek párokba. Nem kell félni a másik nemtől. Ha vége a gyakorlástól, süteménnyel jutalmazzuk a legbátrabbakat. Wink - remélem, hogy a nemek arányában sikerül mindenkinek párt találni, valamint az lenne a legjobb, ha a magasságkülönbség nem lenne túl nagy a két fél között. A 12. osztag jóvoltából beszerelt zenelejátszóról ezúttal egy klasszikus, lassúzásra kiválóan alkalmas zene szólal meg, hogy így kezdhessük meg a fáklyák narancssárga fényében a bemelegítést. Természetesen nem fogom elvárni mindenkitől, hogy eljátsszák ugyanazt, amit mi ketten Kotomival, egyelőre pedig csak a hangolódás a lényeg. Amennyiben akad olyan férfi, akinek nincs párja, így én magam vállalkozom a szerepre, ha pedig egy női látogató marad pár nélkül, az egyik férfi tisztem kérem meg arra, hogy kérje fel egy táncra. A leginkább viszont nem tagadom, a valódi szerelmes pároknak örülök. Egyszerűen tündériek lesznek, ahogyan turbékolnak együtt. ^.^
- A feladat a következő. Összesen fél óra áll minden pár rendelkezésére, hogy egy harci elemekkel megfűszerezett koreográfiát bemutassanak. Bemelegítésként addig is közösen táncolhatunk a zenére. -
nem csodálkoznék rajta, ha lennének, akik nem lassúztak még soha, vagy azt sem tudják, mi is az pontosan, viszont könnyedén megtanulható, primitív tánc, a legnagyobb veszélye pedig, ha figyelmetlenségből a másik lábára lépsz. Bár aztán ki tudja.
- A harci elemek állhatnak megrendezett hakuda, valamint shunpo mozdulatokból. Nehezítésként nem a zenét igazítjuk a táncokhoz, hanem éppen ellenkezőleg. Én magam sem tudom, mikor milyen zene következik, így nektek kell felvenni a ritmust. Éppen úgy, ahogyan egy valódi harcban is. - nem adok senkinek sem sok utasítást, a legjobbnak azt találom, ha szabad kezet adok nekik, és ha mindenki improvizálhat.
Ha letelt a fél óra, egy kör alakba rendezem a látogatók sorát, éppen annyira, hogy bőven maradjon hely a kör közepén. Minden párnak egyesével kell bemutatnia a táncot, és azt, hogyan tudják felvenni a zene, valamint egymás ritmusát. A zenék teljesen véletlenszerűek, a lassabb, melankólikusabb számoktól kezdve a pörgős salsán keresztül egészen a hip-hopig tényleg minden van, persze csak rövid, alig egy-két perces levágott verziókkal. Ha mindenki letudta lámpalázát és senki sem esett túl nagyot, a már előre kikészített, süteményekkel telerakott asztalhoz kísérek mindenkit, aki pedig elég ügyes, még a szakét is megtalálhatja itt. Persze szigorúan a táncok után... Wink


//Na, most jöhet a megjegyzések hada, hogy teljesen tiszta legyen minden. ^^
Az edzésen bármelyik SS-i lakos részt vehet, meg Aoi-chan az engedélyemmel, őt tessék nem lebuktatni. A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 464751818 Mivel kicsit macerás az egész a sok párkeresősdivel meg mindennel, így elég bő határidőt adtam, június 30. éjfélig lehet tehát írni. Az edzés 1 KÖRÖS, tehát több kör nem lesz, és én sem fogok többet írni.
Szeretném, ha minden résztvevő találna magának egy párt, előzetes megbeszélések alapján, és a párok önmaguk egyeznének meg, hogy mit táncolnak, milyen zenére, hogyan tapossák össze egymást, miegyebek. Ezt a részét teljes mértékben a résztvevőkre bízom; minél részletesebb a koreográfia leírása, annál jobb és annál nagyobb az esély az edzés sikeres teljesítéséhez. Sokaknak még mindig problémát okoz egy komplett mozdulatsor részletes leírása, elismerem, valóban nem könnyű, ám azt hiszem, ezen az edzésen szórakoztató és kreatív módon meg lehet mindent oldani. ^^ Nem baj az, ha egy videóból veszel ötletet, de nem szeretném azt látni, hogy valaki csak belinkel egy videót a postjába, hogy ezt táncolja el, és az egész érdemi részét letudja 5 sorban.
Az edzés kombinált hakuda és shunpo edzés. Ha 1000 LP-t sikerül szerezned, egy-egy pontot kapsz mindkettőre. Ha 500 LP-t sikerül szerezned, arra a képzettségedre kapsz jutalmat, amelyik alacsonyabb. Ha a két képzettséged ugyanolyan szinten van, választhatsz te magad, hogy melyikre kérsz pontot. Bízom benne, hogy sikertelen edzés nem lesz, azt hiszem, már kifejtettem e téren a kéréseim, és aki betartja és igyekszik a maxot nyújtani, biztosan nem fog potyára írni postot.
Megjelenés minden karakternek ünneplőben, de arra is figyeljetek, hogy a ruhában legyen lehetőség mozogni. Tűsarkúban még a legprofibb modell sem fog tudni táncolni, nem hogy még hakuda és shunpo elemeket belevegyíteni a táncba.
Remélem, sikerül úgy összehozni a párokat, hogy a nemek arányban legyenek. Bár a lány-lány páros kevésbé ciki talán, mint a fiú-fiú, de ha lehetséges, mindenki próbáljon a másik nemből keresni magának valakit. Hogy ezt megkönnyítsük, a Játszanék című topicot (szerintem mindenki tudja, hol találja) tudom ajánlani, ott nyugodtan lehet feladni hirdetést, vagy válaszolni egy meglévőre. Egyetlen egy férfi karakternek végszükség esetére Verashu karimat is fel tudom ajánlani, persze NJK-ként kell ebben az esetben bemozgatnia a karimat, valamint szólnia is kell róla, hogy szeretné, ha én táncolnék vele, mert nem talált párt. >< Remélem, azért erre nem lesz szükség, én örülnék neki, ha a párok rendesen összejönnének.
Abban az esetben, ha véletlenül egy férfi-férfi pár alakulna, követelem a Titanic című film híres számát Celine Diontól háttérzenének. Aki bevállalja, az kap egy reput. ._. Egyébként zenét, műfajt, mindent ti választotok.
Sok sikert mindenkinek és jó szórakozást, remélem, tetszett mindenkinek a postom. Smile //

Vissza az elejére Go down
Kohaku
Shinigami
Shinigami
Kohaku

nő
Hozzászólások száma : 45
Tartózkodási hely : Konyha, pince
Registration date : 2010. Jul. 13.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Démonmágia oktató
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te6000/15000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (6000/15000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptyCsüt. Jún. 21, 2012 2:52 am

A tánc művészete
- az öreganyád se zaklasd -

Vidáman, mit vidáman, kicsattanó örömmel vette a kezébe a papírost, amit valaki a Nőegylet faliújságára függesztett. A maga idejében bizony nem akadt párja a táncban, próbáltak is belőle gésát nevelni,vagy ha nem is gésát, egy igazi nőt, aki van olyan elegáns, mint ők, s képes úgy ringatni csípőjét, mint ők, csupán hozzáállásával volt a gond, hiszen amint bármelyik férfi merészelt befütyülni rögtönzött előadásaiba, repült a tasli, sodrófástul vagy anélkül, hiszen a nénikéjüknek kéjelegjenek, ne neki! Persze ezek általában csak agyatlan cukkolások voltak, főleg, amivel Ebisu, megboldogult férje örvendeztette őt meg, pedig ha valakivel, hát vele aztán szeretett ám táncolni még azokban a bizonyos boldog, régi szép időkben. Azóta megözvegyült, s öregedett is néhány röpke száz évet, ám cseppet sem mondható róla, rossz kondícióban lenne. Nem, ez nem az osztagában kötelező edzéseknek köszönhető - bár való igaz, képes lenne bármikor rögtönzött bemutatót tartani dupla sai használatából - , hanem annak, hogy kukorékszótól napnyugtáig ébren van, pörög, elfoglalja magát. Herold pedig, az az átkozott ráér addig, amíg elkezdődnek az esti műsorok. A valóságshowról sosem marad le az asszonyság, addigra rendszeresen sikerül befejeznie minden teendőjét. Nincs is szórakoztatóbb, mintsem mások nyomorán nevetni. Fiatalok... Olyan bohók még, olyan tudatlanok.
Tehát, a lehetőség adott, s talán ha van egy kis szerencséje, nem kell pincelakót felcipelnie, hanem talál egy szép szál legényt, aki egyetlen körre megtáncoltatná. Mert nőből van ő is, s csak-csak legyezgeti a hiúságát, ha egyetlen táncra a partnere lehet valaki, aki körülbelül olyan idős, mint a fia. Nem arról van szó, el kívánja csábítani a mátkáktól szeretőjük - bár kétségtelen, határozott kiállásával és érett bájaival seperc alatt sikerülne neki, saját bevallása szerint - , csupán egy táncot akar, semmi többet. Hadd legyen felpörgetve kissé napja, hadd lépjen ki a hétköznapokból! Öltözik hát elegáns, sötét színű yukatába, hiszen ünnepi ruhában kell megjelenni, a bordós-barnás anyagon pedig fehér virágok mintázata szalad végig. Haját egyszerűen kontyba szedi, hogy jó erősen tartson, bár gyakorlatilag mindennapos nála ez a hajviselet, talán csak egy nagyon kicsit tér el a mostani a megszokottól. Nem készüli túl az eseményt, hiszen elmúlt ő már húsz, harminc, de kétszáz és háromszáz éves is bőven, többszörösen. Tudja ő jól - avatáralanyával ellentétben - , hogy a smink és a műköröm az ő korában már inkább hátrányává válhat. Meg aztán, hogy gyúrjon ő tésztát akkora és olyan undorító körmökkel? Kezein már így is vastagon ráncolódik a bőr, túl sokat megélt már, le sem tagadhatná.
Az álla leesik ám a shinigaminak attól a kis parádétól, amit a kapitány és hadnagya előállítanak! Figyeli fapofával a műsort, valami ilyesmit látott a legutóbb is Heroldban, amikor a Szörvájvört adták, csak ők nem esnek el. Az embernek a szava is eláll, olyan csudálatosak itten, és akkor még a fáklyák fénye is úgy világít, hogy pont jól lássanak mindent mindebből, tehát nagyon sejtelmes és hangulatosan hangolódó az egész. Na nem ám azt jelenti, neki is úgy kelljen ám hajlongania, ahogyan ők is tették az imént, öregasszony nem vénasszony, meg öreg, aki mondja, kivéve, ha ő mondja ki, mert az nem ér, de nincs már tizenhárom, sem százhatvanhárom, hadd ne kelljen már ugrabugrálnia hormonkezelt kismajomként... Fő a nyugalom, csigavér, higadalom, hallgatja végig a bravúros művésznőt, mert szemében mégis csak művészet, amit leművelt. Kezeit azért feszülten keresztbe fonja önmaga előtt, s toporog egy helyben, hogy megtudja, vajon kell-e neki csontkovácshoz járnia, amit vége az eseménynek, vagy sem. Csontkovács... amúgy is találnia kell egy jót. El ne felejtse ugrasztani majdan a Mizushima ház személyzetét, hogy szerezzenek egyet, ha jót akarnak, az istenit!
Bemelegítő tánc? Pont, amire várt. Tekintget körbe, hogy melyik szép szál legénnyel hivassa el magát táncolni. Legalább két méter magas férfiistenállat legyen, na nem olyan, amiket a pincében tenyészt, hanem amolyan, olyan intelligens tekintettel, és mosolygós, barna szemekkel, meg elegáns, úriemberes öltözettel. Fitt legyen meg fiatal, hadd legyen most az egyszer neki is egy jó napja! Kapkodik körbe és körbe, mire meg is találja azt, aki majd tökéletes párja lesz az áriának, lép felé kettőt, hogy arra utasítsa, vigye el egy körre táncolni. Hirtelenjében azonban elállja az útját egy mellkas, s pillanthat felfelé, hogy felismerje benne annak az átkozott Hanbeinek a pofázmányát. Nem törődve vele les ki oldalra, a szép szál legény azonban éppen felkéri a hadnagyot, aki részt vett a Jumanji előadásban. Visszafordítja a fejét Hanbeire, erre az átkozottra, szerencséje ugyanis, épp nincs nála forró leves, amit a nyakába önthetne. Mindennek a teteje, hogy még táncolni is kéri őt! Hogy van ehhez mersze egyáltalán?!
- Hah! - prüszköl nagyot, s fordít neki hátat összekulcsolt karokkal, ő ugyan nem akar táncolni ezzel az öreg pasassal. Megindul a következő áldozata felé, ha az a jóképű Isami nem táncol vele, majd valaki más biztosan. Máris látja a félelmet csillogni a számára ismeretlen hímegyed szemében, mintha pontosan tudná, mi jár Kohaku fejében, azonban az az átkozott Hanbei újfent megakadályozza úgy, hogy őt visszahúzza. Készül is leadni neki egy taslit, olyat, ami jó nagy tenyérnyomot hagy az ember arcán, azonban a mozdulatában félúton megáll, amikor észleli, elfogytak a jó legények. Neki csak ez a vénember maradt csupán. Sóhajt egyet feszülten, hiszen az első dal már meg is kezdődik, s a többség máris lassúzásba kezd. Megfogja Hanbei kezét, s a dereka felé illeszti, de úgy, hogy ne érjen hozzá, még csak ne is súrolja, s egy veszélyes pillantással sejteti, ha hozzáér, meghal. Ilyen egyszerű.
Különben sem beszédes alkat, szinte megnémult Ebisu halála óta, holott ez nem teljesen igaz, csak nincs mit mondania. Szigorúan pillant Hanbeire, mint aki készül a poklok poklába kárhoztatni őt merészségéért, hisz milyen dolog az már, hogy merészelte őt felkérni a táncra? Ha szokásos udvarias udvarlását kezdi, gondoskodik arról egy ponton, hogy véletlenül a lábára taposson, s döngölje bele egy kicsit a földbe... Hanbei természetét ismerve pedig egészen biztos, Kohaku nem mentesül attól, hogy a szerelmetes szavakat hallgassa. Máris bánja, hogy egyáltalán volt mersze eljönni ide, s ha Hanbei HOZZÁ MER ÉRNI A DEREKÁHOZ, AKKORÁT KAP A POFÁJÁRA, HOGY CSAK ÚGY NYEKKEN! Neutral Megelégszik ezúttal több apró, kisebb taslival, amiket a nyúlkáló kezekre oszt ki, hisz egy dolog, megengedte számára, hogy táncoljon vele, de egy szóval sem említette, hozzáérhet. Pimasz öregember, miért veri őt a sors vele?
Érkezik el a tánc ideje, s elsőként rángatja Hanbeit a színtérre. No nem ám azért, mert egy türelmetlen menyecske lenne, csupán szeretne végre megszabadulni tőle, s ha ennek ez az ára? A vénember éppen eléggé felpaprikázta már őt ahhoz, hogy a lábában érezze a bugit. Ha van egy kis szerencséje, Hanbei is megérzi majd a lábát a háta közepén. Vagy egy kicsivel alatta, ahol jobban fáj neki... Legújabb pimasz megjegyzésének hála pedig úgy dönt, úgy is tesz, ahogyan az eleve elrendeltetett. Mindennek a tetejébe pedig a derekához is hozzá merészelt érni, hogy ezzel kezdje meg a táncot a dalra, mely most Diana Krallra, tőle is a Fly Me To The Moonra esik. esik, esik, hát hogy a fenébe nem esik? Fog is ám Hanbei repülni egészen a Holdig, de még annál is tovább, ha Kohakun múlik... Kezdi hát a táncot azzal, hogy megpróbálja megragadni a férfi csuklóját, mellyel merészelt hozzáérni, talán ha elég gyors, sikerülhet kirántania a helyéről. Neutral Egészen véletlen, hogy a mozdulat annyira kecsesnek hat, s olyan ritmusosnak, mintha szándékosan a felhangzó dalra koreografálták volna. Holott az egész a véletlen műve. Kohaku-dononak valóban szándékában állt kicsavarni a vénember karját.
Morogva húzza oldalra a száját, hiszen a támadása sikertelen, azonban talán pár rúgás majd észhez téríti a férfit. Mostantól mindig magával kell cipelnie egy flakon gázsprayt az ilyen esetekre. Csak ne lenne olyan drága... Sebaj, ha kifogy, majd megtölti forró levessel. Hanbei megérinti ezelőtt támadó csuklóját, s pörgeti meg az asszonyságot válaszaként, kicsit pedig kibillen emiatt egyensúlyából, s ha nem összpontosít, könnyen meglehet, a földön köt ki. Efféle megszégyenülést azonban nem engedélyezhet, csúszik hát ki egy újabb hah a száján, amikor Hanbei ismét mond neki valamit. Ez azonban már csak a jéghegy csúcsa, érzi úgy, ha nem bitorolhatja meg bűneit, menten felrobban. Pár másodpercen át csak körbe-körbefordul, egészen beleszédült a megpörgetős eldöntéses mozdulatba, melyet Hanbei produkált, s úgy érzi, elég lesz, nem kér többet a férfiból. A gyilkolás vágyának lángja gyúl szemében, s spékeli meg következő mozdulatát némi shunpoval, majd nem egészen a ritmusra kezdi el csépelni a férfit ott, ahol éri. Célja minél rövidebb idő alatt a lehető legtöbb ütést, majd minden negyedik ütésnél egy oldalról érkező rúgást bevinni. Mikor jobb kezével, szétnyitott tenyerének élével próbálja először, a bal lábával rúg ötödik mozdulatként, a következő sorozatban azonban bal kezével indítja az ütéseket, s jobb lábával fejezi be őket. Lassacskán pedig felveszi mindez a zene ritmusát, holott Kohaku nem éppen a szép zenére figyel - ami amúgy tényleg tetszik neki - , szimplán és egyszerűen végezni akar a zaklatójával. Megpróbálja meglepni őt azáltal, hogy következő támadásait látszólag véletlenszerű irányokból intézi, s shunpoval jelenik meg körülötte éppen, mikor és hol. Bár lehet, Hanbei ismeri támadásainak szisztémáját, hogy mindig sikerül kikerülnie mindet... Hah! Ebből elég legyen! Gondolván, véget vet ennek az egésznek egyszer s mindenkorra, shunpozik tova a kör széléhez, s terpeszben állva húzza kicsit szét yukatáját, combrészéhez ugyanis valahogyan teljesen feltűnésmentesen sikerült sodrófáját odaaggatnia. Ki tudja, miféle praktikával, hogy ennyire észrevétlen maradt... Veszi hát kezébe sorsának irányítását, ahogyan zanpakutoját is, s lóbálja meg azt fenyegetően a levegőben. Kész cirkuszi előadás, bármelyik zsonglőr megirigyelhetné tőle, ahogyan a sodrófát pörgeti a levegőben. Párszor feldobálja azt a magasba, mely többször megpördül a levegőben, hogy végül újra Kohaku kezében landoljon. Amint végzett fegyverének bemutatásával - bár tudja, hogy ez nem szabályos, a szabályok és a törvények őt már rég nem érdeklik, kellett ám a negyvenhatoknak ellopniuk a kisunokáját ugyebár - , rugaszkodik el sebesen a talajtól, s tartja ütésre, lecsapásra készen a sodrófát. Kész, vége, a meccset megnyerte! Csupán egy milliméter hiányzik ahhoz, hogy végre jól megérdemelt sodrófás csattanóval vessen véget zaklatója eszméletének, amikor a kellemesen andalgós kis dalocska véget ért, ő pedig kissé összezavarodottan kapja fel a fejét. Annyira megszokta a zenét, annyira hozzászokott, hogy képtelen olyan igazán lendületesen odavágni a vénembernek. Azért csak-csak lead neki a sodrófával egy tockost, ami kicsit koppan a férfi koponyáján, mielőtt Kohaku elvinné onnan azt. Teljesen elrontotta táncát, ő azzal a jóképű hadnaggyal akart táncolni, aki ifjú, jó magas és bizonyára gáláns... nem ezzel a vénemberrel. Köhint egyet, majd a kör széléhez, messze táncpartnerétől lépdel.
Vissza az elejére Go down
https://bleachszerpjatek.hungarianforum.com/t1837-a-pince
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
Sakai Kotomi

nő
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 35
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te30150/45000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (30150/45000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptyVas. Jún. 24, 2012 6:56 am

A tánc művészete

Életem gyökeres fordulatot vett annyi szenvedés és önmarcangolás után, végre boldognak és könnyednek, hosszú idő után először gondtalannak érezhettem magamat. Sokkal inkább oda tudtam figyelni a környezetemre, képes vagyok örülni az élet apró örömeinek is, hiszen az őket eltakaró sötét és nehéz felhőket elfújta a szél. Kiegyensúlyozottá váltam, és mindezt a fényhozómnak, Kei-channak köszönhettem, aki valamiféle álomvilágba rántott be, mikor aznap este feltette azt a kérdést. Nem volt persze túl régen, de én mégis úgy érzem, hogy azok a szavak még hosszú évek múlva is tisztán fognak csengeni a füleimben, annyira sokat jelentenek nekem. Olyan elfojtott érzelmeket engedhettem a felszínre a szívem egyik elrejtett zugából, amelyek mindeddig mérgeztek, azt hiszem, ám most a legnagyszerűbb gyógyszerré váltak, amit el tudtam képzelni. Mindennek ellenére furcsa módon mégsem repkedtem rózsaszín felhők felett, sőt, pont hogy segített összpontosítani mindez ahelyett, hogy elterelte volna a figyelmem.
Természetesen ezt mások is észrevették rajtam előbb-utóbb, és talán elsőként pont Vera taichou figyelt fel arra, hogy mennyivel felszabadultabb és segítőkészebb lettem. Rég nem látott lelkesedéssel ajánlkoztam mindenféle segítségre, úgyhogy talán nem is meglepő mindez, és sokkal őszintébben tudtam örülni így annak is, hogy megszületett a kapitány második lánya, egy édes cukorfalat <3 Alig várom már, hogy én is a kezemben tarthassak egy ilyen csöppséget anyaként, de előbb el kell mélyítenünk a kapcsolatunk Kei-channal, és úgy érzem hogy várnak ránk nehézségek ezzel kapcsolatban, ha azt veszem, hogy vele és Aival mi történt. Ráadásul elsietni sem akarom, hiába érzem úgy jelenleg, hogy Keisukében megtaláltam végre azt, akire társamként vágytam. Ugyan régóta ismerjük egymást, de a kapcsolatunk még friss volt. Veracchi aggodalmait viszont ettől függetlenül magabiztosan cáfolni tudtam, és ami azt illeti, örülök annak, hogy ennyire odafigyel rám ő is. Neki is nagy szerepe van abban, hogy most sokkal pozitívabb fényben láthatom a világot.
Ráadásul a taichou még randilehetőséget is biztosított számunkra azzal a táncesttel, amit kitalált, így hát örömmel vállalkoztam arra, hogy segítsem a visszatérését a Gotei 13 életébe Chie megszületése után. Nem apró projekt született meg a fejében, kicsit aggódtam is amiatt, hogy esetleg túlhajthatja magát, elvégre rengeteg szervezéssel és gyakorlással járt ez az edzésszerű program. Igyekeztem olyan elemeket javasolni a bemutatónkhoz - melyre persze a felkérést szélesen mosolyogva és hálálkodva fogadtam el - amelyek nem túl megterhelőek az edzettségből kissé kiesett szervezetének. Hosszú próbák sorozatát követően született meg a végleges koreográfia, mely elsősorban a látványra épített, és ezzel azért is voltam elégedett, mert így kevésbé volt megterhelő a kapitányom számára is, nem kellett megerőltető mozdulatokat végrehajtania.
Kei-chant szerencsére nem kellett sokáig győzködni, hogy jöjjön el ő is, így én is zavartalanul készülhettem az estére. A ruhaválasztással tulajdonképpen nem volt nehéz dolgom, ugyanis a kimonók és yukaták sora rögtön ki is esett, lévén nem volt olyan darabom, amiben megfelelően tudtam volna mozogni, ellenben a szekrényem mélyén megtaláltam azt a piros, aranyszegélyű cheongsam-ot, amit talán évek óta nem viseltem, de erre az alkalomra tökéletesen megfelelt, és hál' istennek rám is jött A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 464751818 Az elegáns, ujjatlan ruhában teljesen zárt nyaka miatt igen szokatlan látványt nyújthattam, hiszen már hosszú ideje voltam vele úgy, hogy az uniformisaim és a hétköznapi ruháim is mutattak több-kevesebb dekoltázst, ám a térd fölé érő hosszúsága és a combig felvágott oldala visszaadott valamicskét a tőlem szokott öltözködési stílusból, na meg persze biztosította a lábaim akadálytalan mozgását, ami a legfontosabb szempont volt. Hajamat két oldalt kontyba rögzítettem és lefedtem egy-egy hajdísszel a kínai stílust követve, és azt hiszem elégedett voltam a végeredménnyel. Bíztam benne, hogy Kei-chan lélegzete el fog állni, ha meglát ebben az alakomat remekül kiemelő öltözetben A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 464751818
A bemutató miatt nem különösebben izgultam, mosolyogva vártam, hogy Vera-chan megadja a jelet és felhangozzon az unalomig ismételt dobszó, melyet már nyugodtabb pillanataimban is dúdolgattam, annyira beleragadt a fejembe Fészpalm Könnyed, de akrobatikus mozdulatokkal táncoltunk ki a tér közepére, hogy miután néhány kört tegyünk egymás körül, én váljak a támadó féllé és ezzel megkezdődjön a konfrontáció a zene ütemes gyorsulására. Oldalról érkező széles félkörívet leíró rúgásomra Vera-chan felugrott, mire én egy könnyed szökkenés után magasra feltörő rúgással reagáltam, még miközben a kapitány a levegőben szaltózott. Leérkezését követően én ugrottam fel egy duplaszaltó erejéig, felülről érkező támadásom elől pedig egy gyors mozdulattal fordult ki és pördült meg körülöttem. Ilyen és efféle látványelemek, ugrások, szaltók, bukfencek, széles és könnyen követhető mozdulatok jellemezték kettőnk "táncát", melyben számomra leginkább az jelentette a nehézséget, hogy a mozgásomat lassítsam és elnagyoljam. Hiába látványos a harcstílusom önmagában is, azok a mozdulatok ezeknél gyorsabbak, hatásosabbak és több erő van bennük, a berögzült mozdulatokat pedig nem volt könnyű "elfelejteni", mikor egy-egy azokhoz hasonló elem került itt terítékre. A tetőpontra érve aztán egyre közelebb kerülnek táncszerű támadásaim a valódi harchoz, és már a taichou is kitérés helyett a blokkolásra épít, így alkotva egy különös páros táncot közöttünk. Bíztam benne, hogy a nagyközönség számára nem volt egyértelmű az egyik shunpóval vegyített elemben vétett hibám, sajnos meglátszott, hogy semmilyen villámtáncot segítő eszközöm nem volt rajtam :/ Ám a demonstráció végül mégis lezajlott végtére is nagyobb gikszer nélkül, és a zene elhallgatása után kissé kipirultan, mélyeket lélegezve álltam meg kicsit Veracchi mögött. Ekkor volt először alkalmam végignézni az összegyűlt halálisteneken, persze tekintetemmel rögtön Kei-chant kerestem és széles mosollyal jeleztem feléje, hogy megláttam az igen szép létszámú "közönségben", de több ismerős arcot is fel tudtam fedezni. Kohaku baa-san jelenléte lepett meg a legjobban, de biccenthettem Sacchannak vagy Saki-kunnak is például a 2. osztagosok mellett.
A taichou szavaira többször is mosolyogva bólogattam, különösen a bambuszrudas megjegyzésnél. Nem is a helyes mozdulat elsajátítása az igazán nehéz, hanem az, hogy az izommemóriába beépüljenek ezek az alapfogások, és így ne kelljen rá koncentrálni harc közben, hanem jöjjön ösztönösen, odafigyelés nélkül. Unalmasnak unalmas, de egy magunkfajta harcosnak muszáj végigmennie ezen. Még nekem is, pedig én sokkal könnyebben be tudom építeni az izommemóriámba ezeket a dolgokat Surprised Felettesem felszólítására határozott léptekkel indultam meg Kei-chan felé, nem lehetett kérdés, hogy kit választok párnak. Érdekes amúgy, valószínűleg akkor is őt választottam volna, ha nem jövünk össze, de hát ez előtt is közeli barátok voltunk. Egy öleléssel köszöntöttem a fiút, majd a felhangzó romantikus dallamra szerelmes pillantással néztem fel rá, ahogy hozzásimultam és táncolni kezdtünk a zenére.
- Hiányoztál - mosolyogtam rá, ám bármennyire is szerettem volna önfeledten élvezni a közelségét, gyorsan figyelmeztettem rá, hogy még figyeljen oda Vera-chanra. Én ugyan tudtam, mit fog mondani, de jobb volt, ha az ő szájából hallja, és nem az enyémből. Még a végén kihagytam volna valami fontos részletet, én meg a lyukas memóriám A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 464751818 A tánctípus választását Kei-chanra bíztam, lévén nekem szinte mindegy volt, milyen elemekkel ötvözöm a mozdulataimat, a koreográfia kialakítását azonban javarészt magamra vállaltam ez alatt a fél óra alatt, amíg megbeszéltük, hogy mit is szeretnénk csinálni. Úgy szerettem volna, hogy mindketten kivegyük a részünket a védekezésben és a támadásban is, illetve kellő arányban legyen benne hakuda és shunpo is.
- Ha ügyes leszel, olyan jutalmat kapsz, hogy a füled is kettéáll Razz - jegyeztem meg sejtelmesen, miután nagyjából felvázoltuk a dolgokat, és hogy alá is támasszam, egy gyors puszit adtam a füle tövére, majd kuncogva ugrottam félre, számítva rá, hogy esetleg visszavág. Aztán viszont kénytelen voltam elfogadni a karját, hogy kikísérjen a parkettre, miután az első páros, Kohaku baa-sanék megkapták a maguk tapsát ._.
A dal, amit kaptunk, meglepően jól passzolt a választott témánkhoz, én pedig némileg improvizálva, felsőtestem finoman hullámzóan rázva lépdeltem Kei-chan felé, miután jeleztük egymásnak, hogy mehet. Amint egymás mellé értünk, én hátradöntöttem a mellkasom, és úgy mozgattam, mintha a férfi keze vonzaná azt, míg ő afféle varázslóként mozgatta a mancsát úgy húsz centire a törzsem felett. A refrén végéhez érve aztán a szám szövegéhez igazodva módosítottam az eredeti tervet, és a megbeszélt támadás helyett egy fej felé emelt rúgással indítottam, minden második 'low'-ra lejjebb eresztve a lábam. A fej után a törzset céloztam, majd a gyomrot, és végül egy szökkenés és egy pördülés után egy alacsony rúgással a lábszárat, végig tökéletesen megőrizve az egyensúlyomat. Remélem a férfi nem vette zokon a változtatást, igyekeztem nem túl meglepő lenni A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 464751818 Az első versszak alatt én támadtam, méghozzá breaktáncot imitáló mozdulatokból indítva rúgásaimat. Először oldalamra gurulva indítottam egy lábsöprést Kei-chan lábai felé, majd a kézfejemre támaszkodva, és onnan lendületet véve rúgtam ki mellkas magasságban páros lábbal, így szökkenve talpra. Én bátran használtam akrobatikus elemeket, ezért is ugrottam át a férfit, majd balettes mozdulattal pördültem meg mögötte az egyik talpamat a combomra támasztva a tengelyem körül, kezemet pedig kinyújtottam közben oldalra. A könnyed forgásból a tervek szerint Kei-channak kellett kirántania, majd a derekamnál megragadva a levegőbe kellett engem dobnia, hogy onnan zúgjak le egy könyöklő mozdulattal, amit reményeim szerint shunpóval kerül el. Az újabb refrénhez érkezve pedig jöhetett a váltás, avagy én váltam védekezővé és ő támadóvá.
Visszavették a testem felett az irányítást. Tagjaim ismét engedelmeskedni kezdtek a férfi kézmozdulatainak, bábként, darabos mozdulatokkal követtem őt, ezúttal a földön fetrengve. Összpontosításom megnőtt, hiszen a védekező szerepem központi eleme a villámtánc volt, amire sokkal inkább oda kellett figyelnem. Lélekenergiámat talpamba koncentrálva reagáltam a támadásokra, és alig fél-egyméteres eltűnő lépésekkel lázadtam fel újra a marionett szerep ellen, végig Kei-chan körül fel-feltűnve, mintha egyébként ragaszkodnék hozzá. Egyfajta játéknak, incselkedésnek tűnt, ahogy próbált minduntalan utánam kapni, aztán mire elért volna, én már nem voltam ott. Ezt a részt magam oldaláról improvizáltam, lévén komolyabb próbák nélkül amúgy sem volt értelme minden mozdulatot előre megtervezni, csak a kulcspontokat tudtuk elpróbálgatni, mint a bábozás, vagy éppen a szinkrontánc, ami a végén következett. Ez szimbolizálta azt, hogy a férfi végre elfogadta, hogy nem tud irányítani, és csak akkor vagyok hajlandó vele együtt működni, ha egyenlő félként kezel. Egy-egy ütésszerű érintés után shunpóval cseréltünk "térfelet" és így folytattuk egymás mellett a szimmetrikus táncot, egészen a zárómomentumig, amikor is egymás felé fordultunk, és úgy omlottunk egymás karjaiba és csúsztunk le a talajra egymásra támaszkodva, mintha mindketten bábok lennénk, és valójában egy harmadik személy játszott volna velünk, majd unt volna meg minket.
A végén felnevettem, borzasztóan élveztem a dolgot még akkor is, ha mozgás közben összpontosítás és komoly koncentráció látszott az arcomon. Örömem viszont végre kitörhetett a kalitkájából, és Kei-channal ölelkezve hajoltunk meg, majd sétáltunk odébb, helyet hagyva a következő párnak.
- Na, szerinted ügyes voltál, megérdemled a jutalmat? Razz - kérdeztem oldalba bökve játékosan, aztán a vállára hajtottam a fejemet séta közben, miután átöleltem a derekát. Egy pillantást persze Vera-chanra is vetettem, kíváncsi voltam mit szól hozzá, hozzánk. Hiszen most látott először együtt minket, és talán az arckifejezésem meggyőzi arról, hogy nem kell aggódnia. Jó kezekben vagyok.
Vissza az elejére Go down
Shuko
Hollow
Hollow
Shuko

Férfi
Hozzászólások száma : 92
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2012. May. 02.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Karasu Vex fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te15900/30000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (15900/30000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptySzomb. Jún. 30, 2012 8:06 am

A tánc művészete


Az üzenőfalra már régen áll kifüggesztve egy felhívás. Kb ilyen régóta agyalok azon, hogy kit is hívjak el a tánc estre. Persze az is problémát jelent, hogy táncolni kell, mert a standard táncokon kívül, nem igazán ismerek mást. Szar ügy, de majd improvizálok. Igazából nincs szinte senki, akit elhívhatnék, mivel egy embert ismerek, aki nőnemű. Igen! Csak egy nő volt eddig, aki megérte a fáradtságot, de valahogy mégse jutottam vele dűlőre. Aikawa Chiyo. Ő az a kedves, kicsit furcsa leányzó. Nem sokkal a nagy nap előtt végül is vettem a bátorságot, és felkértem a nemes feladatra. Legnagyobb meglepetésemre elfogadta a felkérést. Nem mondhatnám, hogy pókersztárokat meghazudtoló nyugalommal vettem a sikert. Miután szétváltunk egyből kifakadt belőle a végtelen jókedv, és a siker érzet. Egy pillanatra úgy éreztem magam, mint egy tizenéves kis srác. De hát miről beszélek? Szinte az is vagyok. Több mint hét év telt el azóta, hogy meghaltam, de egy percet se öregedtem. Ez magában tetszik, de azért szeretnék majd egyszer úgy kinézni, mint egy huszonöt éves. Egyszer csak megéljük azt is. A nagy napra készülődtem, és előkotortam az ünneplőmet. Egy alapvetően barna kimonó volt, de olyan anyagból volt varrva, amin megcsillant a fény, és olyanná tette az öltözéket, mintha az is élne. Az öltözék őszi színekben ragyogott, és egy a távolba merülő tájat festett le. A kedvencem volt, a magam furcsa ízlésű módján. Megbeszéltük Chiyoval, hogy elé megyek, és onnan folytatjuk utunkat. Még egyszer átolvastam az etikett vastag rövidített verzióját, és úgy éreztem kész vagyok a találkozásra. Félénk léptekkel indultam meg, de odafele menet felbátorítottam magam, és immár magabiztosan álltam az ajtó előtt. Bekopogtam, és ő ajtót nyitott. Roppant elragadóan festett, és ezt szóvá is tettem.
- Hihetetlenül jól nézel ki Chiyo! Izé... Bocsi megfeledkeztem magamról.
A tarkómat vakarva nevetgéltem magamban, majd újra megszólaltam.
- Indulhatunk drága? A táncparkett csak minket vár!
Ez utóbbi állításomat megcáfolta a rengeteg vendég. Verashu Shuwun kapitány köszöntött mindenkit, és partnerével be is mutattak egy roppant érdekes, és tetszetős táncot. Felkeltette az érdeklődésemet, de soha nem gondoltam volna, hogy a táncuk utáni tapsvihart követően, valami olyasmire kér minket, mint amit ők előadtak. Az ötlet jó volt csak a felkészülési idő volt kevés. A lassú szám, ami most következett, szinte felszólításként érkezett, hogy táncolj a pároddal! Fel is kértem Chiyot egy táncra. Fél órát kaptunk a felkészülésre, és habár át tudtuk beszélni a dolgot, a koreográfia nagyja improvizálás volt. Voltak benne előre eltervezett látvány elemek, de azért ezt gyakorlás nélkül kivitelezni... Eléggé össze kellett, hogy szokjanak a párok, ha jó előadást akarnak. Mi sajnos kicsit sem voltunk összeszokva, de mit lehetett tenni? Eljöttünk, és itt vagyunk nem? Az előttünk lévő táncok is elég érdekesek voltak, és bár félénken, de felálltunk mi is, hogy megmutassuk, harminc perc alatt, azért tudunk mi is alkotni. Felálltunk egymással szemben, és felkészültünk. Miénk a színpad, és a figyelem. Ne légy ideges Shuko! Gondolj arra, hogy ez egy csodás kapcsolat megalapozása. Különben is, mi történhet? Maximum szar lesz, és mindenki elkönyvel bénának. Ezzel még annyira nem lenne nagy probléma, mert keveset adok az emberek véleményére, de Chiyo az utolsó ember, akit most le szeretnék égetni. Szóval mindent bele kell adnom!
Felharsan a kezdés, és mi felállunk egymással szemben. Az első számot bemelegítésnek szántuk, szóval az első harsona szóra ütemesen bokszolunk bravúrosabb mozdulatokat a levegőbe. Aztán egy kisebb kört leírva körözünk egymással szemben, szépen lassan. Ekkor felhangzik az egyetlen szöveg,közben izgatott arckifejezéssel nézünk egymásra, és mi a szöveg befejeztével shunpozni kezdünk. "Okay, three two one lets jamm" Rögtön ugrunk, és egymás körül kezdünk el cikázni. Minden trombita ritmusnál találkozunk az eddig körbejárt kör középpontján, de egy pillanat alatt, már máshol vagyunk, de szigorúan a kör sugarában. Az elütő trombita szónál a találkozásból harc lesz, és összeakaszkodunk. A trombita szó ritmusára ütünk, annak a kihagyásos részére, ami úgy néz ki, mintha harc közben hirtelen megállna az idő, majd újra elindulna. Egyszer én, egyszer ő üt, és mindkettőnk kézzel hárítja a támadást. Amikor már a zenekar egésze megszólal, akkor a lábmunka is megindul. Először négy ütemesen gyors lábhelyzet csere, és ugyan így ritmusra kezdünk el szinte táncolva harcolni. Ritmusra emeljük lábunkat, és kóstolgatjuk egymást, látszik, hogy ez csak bemelegítés. A zene az elnyújtott pontjához ér, és a tánc belassul. Elcsapok partnerem mellett, és ő ezt kihasználva kilöki alólam a lábam. A számban pont kapóra jön, mert most kezd begyorsulni. A gyorsabb résznél járunk, amikor estemből kezeim segítségével fellököm magam, és előre szaltót vezetek le. A partnerem közben nem hagyja ezt annyiban, tovább támad, és én védekezek, még mindig ütemesen. Az utolsó öt másodpercben hátrálok, majd a kör szélére érve megállok, és most jön a szám váltás. A hirtelen számváltás kicsit eltérő ritmust hoz be, de tetszik. Az izgatottságból erőt merítve ütök egy egyenest tenyérrel a gyomra felé, és ő ezt kezével védi. Hátra lököm, és ő is rásegít erre úgy, hogy engedi hátralökni magát. Az ütést követően felugrunk a levegőbe, és lábbal ugrok neki. Chiyo a lábamat elkapva megpörget a levegőben, és a földnek küld, amit én shunpoval próbálok fékezni, majd négykézláb érkezek a földre. Rögtön támad, és egy nem túl erőset, de azért fájdalmast rúg a gerincemre. Elhátrál, és én felkelek. Megéreztem a rúgást, de folytassuk a műharcot. Mire nagy nehezen felkelek belassul a szám. Ugrik, és támad. Most ő az agresszor. A lassú rész első felén át nem túl gyorsan, de annál erősebben kezd el támadni. Érzem, hogy jóval erősebb, mint én hakudában. A támadásokat kézzel hárítom. Van, hogy egyik kezemmel félrelököm a támadást, de általában a vállamon, vagy a testem valamelyik fájdalomtűrőbb pontján fogom fel őket. Már majdnem a felénél járunk a zenének, amikor egyhangúsága megváltozik, és perdületből lendületet nyerve rúg, szinte fejmagasságba. Amit én kézzel próbálok védeni, de elsodor a támadás ereje, így újból a földön kötök ki. Rögtön tovább is lököm magam, hogy látványelemnek tűnjön. Ekkor jön a lassú rész zárása. Én neki futok, és jobb kezemmel próbálom megütni, amire ő feljebb shunpozik, és én a lendületet kihasználva kézenállásból fellököm magam. és rúgni próbálok. Az én lábam, és az övé össze ér, majd én rátekerem a lábam az övére, és lerántom a földre. Szaltóból érkezik újra a körbe, amit előzőleg formáltunk, és most én vagyok fent a levegőben. A gyors részhez érve újból mi is begyorsulunk, és a shunponkat, ami közel egy szinten van, maximális sebességgel kezdjük el használni, és az egész gyors harc, brutálisnak tűnhet, de egy avatottabb szem láthatja, hogy ez igazából nem több, mint fogócska. Ütéseket indítunk, és rúgásokat, különleges harci mozdulatokat, amiket tanultunk, és ezekkel mind azt akarjuk elérni, hogy ki tudja többször ütéssel, és rúgással megérinteni a másikat. Az utolsó húsz huszonöt másodpercben a nézők csak annyit láthatnak, hogy cikázunk, majd újból, és újból találkozunk. Van, hogy a dobásból kijőve, és újból talpra állva, de van, hogy csak sima ütés sorozatokat vonultatunk fel, minden esetre a leggyorsabban, és a legpontosabban célzunk, bár itt most nem az a lényeg, hogy halálra verjük egymást. Éppen ezért, amint hozzáértünk a másikhoz, vissza húzzuk az ütést/rúgást, és újat indítunk. A számnak vége szakad, és egy pillanatra mi is megállunk egymással szemben. Már mindketten lihegünk, és kissé izzadtak vagyunk, de még nem merültünk ki. A pillanatnyi csöndből az emberek azt is hihetnék/hihetik, hogy vége, de mi még mindig pozícióban állunk egymástól pár méterre. Ekkor megszólal a nyugati zene: "Hands up!". A zenére ütemesen kezdünk el rogyasztani, és a szöveg kezdetére újból egymásnak esünk ezúttal egy más stílusban. Hatalmas köríves mozdulatokkal csapunk oda, illetve rúgunk. Az első csapás tőlem érkezik, ami be is talál, és megáll a lány vállánál. Erre válaszul ő ráfog a karomra, és átdob a hátán. A földre érve hunyorogva nézem, ahogy magasra emeli egyik lábát, és hip hoppos arroganciával sújt levele. Pördülök, és rögtön talpra rúgom magam. Ekkor érkezik a második támadás, ez elől viszont nem tudok elugrani, és oldalba segít. Elkapom a lábát, hogy nehogy elessek, és fellököm. Ezzel az első refrén le is megy. Arcomon látszik, hogy fáradok, és mint jelzésként kacsintok rá, hogy jöhet. Neki fut hát, majd combomat támasznak használva löki a magasba magát, és ezzel a lendülettel elkapja a kezem felhúzva a levegőbe. Én eközben direkt feltartottam a kezem, hiszen előre megbeszéltük a dolgot. A legtöbb részét a zenéknek ösztönösen csináltuk, de volt amit megbeszéltünk, mint például ezt. A levegőben egyre feljebb törve bravúros perdüléseket végre hajtva vissza zuhanok, és két tenyerünk találkozik. Egy újabb lökés, és már a földön vagyok talppal. Leguggolok, és a levegőbe pördülve rúgok egyet jobb lábbal, majd jobb lábamra nehezedek, és fejmagasságra rúgok egyet újból a levegőbe. Vissza térek egyenesbe, és két kezemet kinyújtom felé, miközben terpeszállásban megállok, és két kezemmel intek felé, hogy jöjjön. A jelre rögtön mozdul, és amíg én egy helyben figyelem, hogy mit csinál, ahogy ő tette az előbb velem, úgy rogyasztok ritmusra. A szöveg második fele jön most. A levegőbe csap, és néhány fölösleges látvány elemmel cifrázza ki a karjával elkövetett csapásokat, miközben különböző pozíciókat vesz fel a lábával, majd felugrik, és pördülésből földre érkezve megy le spárgába. Körbefonja karjait mellkasán, és a stílusra jellemző arroganciával biccent, némán mondva: "Tudsz jobbat?". Amíg ő feláll, addig én jövök. Összefonom a karjaimat én is a mellkasomon, és most lábammal kezdek el mutatványozni. Felső testem tartása nem változik, csak lábaimmal navigálok. Egy egyenes felrúgás, majd egy pörgőrúgás, és lecsapom a lábam a földre. Kezeimet széthúzom, és a kézenállásból kezdek el pörögni lábammal. A mutatvány nem úgy sikerül, ahogyan én azt tervezem, mert igen csak fogy az energiám, mert eddig is mindent shunpoval korrigáltam, amihez több gyakorlás kellet volna. Enged a bal kezem, és úgy néz ki elcsúszok, de kimentem magam egy egyszerű mozdulattal. Lábammal a földön fékezek, és levágom magam oldalt fekvésbe lazán, majd felnézek a lányra. Ekkor jön a refrén. A kezdetre hanyatt vetem magam, és felugrok két lábra. A refrén végéig tulajdon képen utolsó energiámat felhasználva védem a támadásait, és egy kettőt sikerül is teljesen kivédeni. Egy talppal lökőrúgás, egy gyenge öklös, ilyeneket kapok tőle, majd az utolsó hang, a trombita szó, amivel vége a számrészletnek. Erre partnerem egy ütést visz be a homlokomra, ami nem igazán erős, sokkal inkább színészi, és én hanyatt vetem magam a földön szétterülve. Ezzel véget ér az egész kis előadás, és várjuk a tapsokat. Lihegve, és szét izzadva kelek fel, és hajolok meg partneremmel együtt. Lesétálunk a nekünk kijelölt porondról, és rögtön egy kis innivalóért sietek, már amennyire ilyen lehasználtan lehet sietni. Kiszolgálom magam, és szerzek valahonnan egy széket, mert nem sokáig vagyok már képes állni, majd gyönyörködöm a többi előadásban. Közben megjegyzem Chiyonak, hogy nagyon ügyes volt, és legközelebb kisebbeket üssön, mert mindjárt meghalok.
Spoiler:


A hozzászólást Nishihara Shuko összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Júl. 05, 2012 3:53 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Yamasaki Shizuo
Kidoushuu
Kidoushuu
Yamasaki Shizuo

Férfi
Hozzászólások száma : 21
Registration date : 2012. Jun. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te11500/15000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (11500/15000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptyVas. Júl. 01, 2012 6:09 am

A tánc művészete

Már meglehetősen hosszú ideje volt az utolsó alkalom, hogy egyáltalán elhagyta az osztaga területét, nem ám elment egy másikhoz. Most is, ki tudja, milyen célzat vagy indíttatás vonzotta a Suwun kapitány által meghirdetett táncos mulatságra? Talán pont a tény, hogy már régóta elbarikádozta magát saját osztagán belülre. Vagy az, hogy a testvére ugyan már egy ideje nem szolgált itt, de remélte, találkozik vele? Mióta beszélt Kagami-cha… vagyis immáron Kagami taichouval, azóta érlelődött benne a gondolat, hogy megfogadja korábbi osztagtársa tanácsát és meglátogatja a testvérét. De ez az ötlet még olyannyira a tudatalattijában mocorgott, hogy önmagának is képtelen lett volna bevallani. Továbbra is megrögzötten állította, hogy Shizukának semmi szüksége nincs rá, és nem is kell, hogy a szeme elé kerüljön, pláne ennyi év után. De azért volt benne egy minimális remény, hogy a testvére sem hagyja ki ezt az alkalmat, noha ha megkérdezik, állította volna az ellenkezőjét, szemrebbenés nélkül.
A nibantai barakkja előtt megtorpan és hátrapillant a válla fölött. Biztos, hogy kell neki mindez? Kényelmes, mégis ünnepélyesnek ható öltözetében – magyarul a hagyományos egyenruhához hasonló, csak más színű, és minimálisan díszített viseletben – jelent meg eme ritka alkalmon. Csupán itt, az utolsó lépés előtt még egyszer utoljára megtorpant, hogy átgondolja, biztosan szüksége van-e erre. Különösen ha számításba veszi Kotomi-chan legutóbbi attrakcióját. Fészpalm Azt mondjuk már sikerült tisztázniuk, és a lánynak azóta – hál’ istennek – van is párja, mégis megvan benne az, hogy most fura lenne ez az egész… Bár annyira talán mégsem. … Remélhetőleg. A maga részéről nem tulajdonít különösebb jelentőséget az esetnek, de attól még nagy eséllyel lehetne belőle kellemetlen helyzet is. Vagyis, neki megfordulnak a fejében effélék.
Nagy szerencsétlenkedésében, amit ő még véletlenül sem nevezne ennek, legfeljebb bizonytalankodásnak, váratlanul egy női hang szólítja meg a háta mögül. Nem számított rá, hogy pont itt, pont így kapják rajta. Mégis, szinte nyugodtnak mondható lassúsággal fordul hátra, hogy feleljen a nőnek.
– Olyasmi – válasz közben tetőtől talpig végigméri, és ha valamit megállapít, az az, hogy sokkal fiatalabbnak látszik, mint azt elsőre gondolta. Látja, hogy a lány arcvonásai is sokat lágyulnak, ahogy felteszi következő kérdését. Eztán többször végigfuttatja magában a hallottakat. - Nocsak? Ezek szerint ön ismeri itt a járást? – a válasz, miszerint a lány egy hajdani nibantaios tiszt már meg sem lepi. Szinte számított is rá, legalábbis az eddigi kérdései alapján. Mindazonáltal erre már az ő hűvös vonásai is picit meglágyulnak, és még valami mosolykezdemény is megjelenik rajta.
- Ez esetben megengedi, hogy bekísérjem? - nyújtja oda a karját a lánynak, mintha tényleg a kísérője lenne. Viszonylagos elégedettséggel nyugtázza, hogy a hajdani második osztagos hölgyemény elfogadja ezt az apró gesztust, így ezúttal már ténylegesen is rámosolyog, ahogy az oldalán belép a második osztag területére. A Suwun kapitány által megbízott tisztek szinte rögtön meg is jelennek, hogy a megfelelő színtérre kísérjék őket. A tervezett mulatság helyszínére érve finoman meghajol a nőnek, majd elengedi, hogy ő is megtalálja a maga helyét az U alakba rendeződött shinigamik között. A maga részéről már felfedezett egy régen látott arcot, így arrafelé veszi az irányt. Valamiért nem is lepi meg a tény, hogy ezen a helyen a Kidoushuu egy régebbi tagjába botlik, még ha nem is számított rá. Odaérve megszólítja a már ismert alakot, és afelől érdeklődik, milyen az új osztagában, hiszen az első osztagba kerülése óta nem látta a fiút. Beszélgetésre azonban nem sok idejük marad, hiszen nem mondhatja el magáról, hogy korán érkezett, a kapitány és hadnagya bemutatója pedig máris kezdetét veszi. Ámulva szemléli a két nő bemutatóját, ahogy a zenére lendületesen, dinamikusan mozognak, harcot imitálva, miközben mégis megmarad az egésznek egyfajta táncra emlékeztető hatása. Egy szó, mint száz, igazán elnyerte a tetszését a bravúros műsor, így természetesen ő sem maradhat ki a tapsolók közül. Suwun taichou kis bakija neki speciel fel sem tűnt. Miközben a kapitány beszél, finoman biccent Kotomi-channak, amolyan távoli üdvözlés gyanánt, elvégre ő mégsem valami bunkó alak, aki nem köszön az ismerősöknek, de odamenni hozzá és szóban köszönteni ideje úgysem lesz. Hasonlóképpen üdvözli a távolból Keisukét is, ha már nem vette észre korábban, amit kimondottan saját figyelmetlenségének róhat csak fel, de ilyen apróságok sajnálatos módon hajlamosak előfordulni a shinigamival, bármilyen korú is legyen. Mikor elhangzik a párok alakítására vonatkozó felhívás, és megszólal a lassúzásra alkalmas zene, tekintetével azonnal azt a nőt kezdi keresni, akivel bekísérték egymást az osztag területére. Akaratlan, tudatalatti reakció, de végülis logikus, hisz a hölgyek közül egyedül ő tűnt számára még viszonylag ismerősnek így hirtelen, még akkor is, ha csak néhány szót váltottak egymással.
Vállon veregeti hát a mellette álló Shint, és elindul a lány felé. Út közben vesz egy mély levegőt. Régen foglalkozott már ilyesmivel utoljára. Mikor odaér, rámosolyog a lányra, és felé nyújtja a kezét.
- Szabad, kisasszony? - A beleegyező válasz után finoman közelebb húzza magához, hogy a lassúzáshoz alkalmas helyzetet alakíthassanak ki. Igazából kicsit feszélyezve érzi magát emiatt, de ezt a világért sem vallaná be, az pedig, hogy ezt a lánnyal is érzékeltesse, szóba sem jöhet. Ahogy Suwun kapitány is mondta, ez a táncikálás most csak a ráhangolódást szolgálja. Ezen a megállapításon elindulva veszi magának a bátorságot, hogy ismerkedést kezdeményezzen a hölgyeménnyel. - Elnézését kérem, azt hiszem, a bemutatkozás kimaradt. A nevem Yamasaki Shizuo. Kegyedben kit tisztelhetek? - A lány apró reakcióit, mint az elvörösödést nem igazán veszi észre, annál jobban leköti, hogy elfogadhatóan mozogjanak a zenére, ha már ebbe a helyzetbe lettek kényszerítve. De legalább az kiderül a számára, hogy a lány neve Rosa, méghozzá Kamioka Rosa. Ebből máris tudja, kivel is áll szemben - jobban mondva kivel is lassúzik éppen. Hát mi tagadás, ez a tény legalább annyira meglepi, mint hogy a kisasszony nekidől a mellkasának. Erre viszont inkább oldalra néz, és hagy maguknak egy kis időt, hogy tényleg sikerüljön felvenni a zene ritmusát, még ha ez nem is okozhat akkora gondot, a muzsika típusát figyelembe véve.
- Mit gondolsz, Rosa-san? Menni fog nekünk az a koreográfia kevesebb, mint fél óra alatt? - teszi fel kérdését egy-két perc bevezető táncikálás után. Már tényleg nem maradt egészen fél órájuk, és ezzel tisztában van, noha sejtelme sincs, hogyan kéne elkezdeni. Főleg, ha hozzávesszük, hogy a hakudát és a shunpot is bele kellene vegyíteni az egészbe, amivel leginkább az a problémája, hogy mindezekkel nem igazán foglalkozott már hosszú-hosszú ideje. Az alaptudása persze megvan hozzájuk, azonban van egy olyan érzése, hogy ez nem lesz éppen elég. Persze ez a partneren is múlik. Rosa-san válasza az eddiginél szélesebb mosolyt csal az arcára. Tudja ő, hogy a lánynak igaza van, elvégre Suwun kapitány is mondta: a számok és a stílusok véletlenszerűen követik egymást, úgyhogy komolyabban tervezgetni tényleg semmi értelme.
- Nem is így értettem. Csupán arra céloztam, érdemes lenne egy kicsit összecsiszolni a tudásunkat - fél kézzel elengedi a lányt és megvakarja a tarkóját. Az ő véleménye szerint egy-két támadást és védekezést ajánlott lenne megcsinálniuk egymáson, hogy tudják, mire számíthatnak a másiktól, de persze erőltetni még véletlenül sem szeretné. Nem tehet róla, de a kapott reakción kicsit felnevet. Valóban nem erre számított a látszólag olyan törékeny lánytól. Bár ha belekalkulálja, hogy a nibantai egykori tisztjéhez beszél, akkor el kell ismernie, a leginkább az lepte csak meg, hogy a nő ezt ki is mondta. Mindazonáltal kimondottan szórakoztatja a dolog. - Ez esetben majd szólj, ha úgy érzed, kipróbálnád, mivel kell megbírkóznod a tervezett közös előadásunk alatt. - mosolyog a lányra és ismét kénytelen elnevetni magát. - Csak úgy értettem, hogy jelezd, ha szeretnél egy-két próbaütést vagy hasonlót. A Kidoushuu ugyanis nem a hakudájáról híres. - A lány válaszára már csak bólint, és a következő percekben megmarad annál az elfoglaltságnál, hogy Rosa-sant vezesse, és teljesen áthangolja magát a zene ritmusának követésére. A mozgáskoordinációjának semmi baja, úgyhogy ez a lépés nem okoz neki különösebb fejtörést, és már egy ideje a hölgyemény közelsége miatti zavarával sincsen problémája - az ugyanis vígan tovaszállt már az első néhány percben. Fejben már inkább arra készül, hogyan fogja megoldani a hakuda és shunpo elemek vegyítését majd az éles helyzetben, noha abban biztos, sokkal jobban fog elsülni, mintha elgyakorolnának valamit.
A fél óra lejártával a kapitány kérésének megfelelően szállnak be a résztvevők által alkotott körbe, hogy onnan vegyék szemügyre az előttük fellépő párokat. Rosa-san kezét fogva ácsorog hát ott a körben, miközben az 5. osztag híres-hírhedt nagyasszonya és partnere ellejtik azt a mulatságos táncot, valamint Keisuke és Kotomi is színre lép. Utóbbi párosnak már az előadása közben odafordul partneréhez és rámosolyog. - Mikor szeretnél parkettre lépni? - kérdezi, picit megszorítva a lány kezét, hogy jelezze, csak rajta áll a döntés és részéről mindegy. Persze ezután azonnal visszafordul az éppen előadókhoz, hogy szemmel kövesse bravúros fellépésüket, mert azért azt kihagyni mégis faragatlanságra vallana. Miután egy harmadik páros is megkapja a tapsát, ismét megszorítja Rosa-san kezét, hogy jelezze, ők jönnek. Ideje túlesni rajta, és most, hogy már látott egy-két fellépőt, van is sejtése arról, hogyan kellene csinálni.
A kör közepére kíséri a lányt, ahogyan azt a többiektől már látta. Ahogy megszólal a zene, először nem is igazán tudja, erre most balettoznia kellene-e vagy a kiadott utasítás szerint cselekednie. De a vita eldöntve, ő balettozni nem fog, tehát magához húzza a lányt, hogy néhány másodperces lassú, egymás körüli körözgetéssel indítson, miközben egyik kezével a derekát fogja. Ez után kezét Rosa-sanéra csúsztatja, hogy azt felemelve megpörgesse a hölgyeményt, majd nem túl erős mozdulattal kicsit távolabb "taszítsa" magától, ezzel jelezve, hogy készen áll a műsor érdemi részére, még ha a zene egyelőre csak a lassú, kimondottan széles ívű mozdulatokra alkalmas. Szerencsére a lány veszi a lapot, és nem veszi magára ezt a kis "eltávolítást". Ennek a ténynek a maga részéről kimondottan örül, és a lány tánccal vegyített shunpozására nem távolodni próbál, inkább oldal irányban mozdul el, szintén shunpoval vegyítve lépéseit. Bár közel sem mozog olyan kecsesen, mint partnere. Hiába, nem nőből van. Széles és látványos ütéseinek egy részét egyszerű karmozdulatokkal blokkolja - tehát alkarját emeli az ütések elé – közben kissé hátrálva, mások elől egyszerűen kipördül oldalra. Mindez a zene lassú ritmusához igazodva remekül követhető, inkább lassított felvételnek hat. Eztán a zene üteme is gyorsabbra vált, így megragadja az alkalmat, hogy egy ugrással kerüljön a lány mögé - nem igazán nevezné szaltónak, maximum ha a kevéssé esztétikus kivitelezést elnézik neki - és onnan próbáljon meg bevinni egy ütést, immár a változott zenéhez igazodva gyors, egyenes mozdulatként, kissé oldal irányból. Ezt még egy-két társa követi, majd egy leguggolás. Eme mozdulatot kezeit a földre téve folytatja, hogy egy gyors gáncsolási kísérletnek adjon teret, melyet legjobb reményei szerint a lány elkerül, vagy minimum blokkolja. Ezek után lábát gyorsan visszahúzza maga alá, ismételten guggoló pozíciót eredményezve, melyből gyorsan ugrik talpra a megfelelő ritmusnál. Rosa-san ezt követő támadása elől shunpoval tér ki, leginkább oldal irányban, a távolságot tökéletesen megtartva, hogy ezáltal maradjon némi táncjellege a dolognak, már ami a partnerséget illeti. Mivel az iménti ugrás okán ismételten a lány vált a támadó féllé, ő megint blokkolni kényszerül. A legtöbb ökölcsapást tenyerével védi, vagyis hagyja, hogy a lány azt üsse, mintha éppen egy komolyabb pusztakezes edzésben segítene neki, időnként látványosan hátralépve egyet-egyet. Azonban mielőtt ez a játék monotonná válhatna, kipördül oldalra egy ütés elől, de hogy a hölgyeményt ne vihesse tova a lendület, elkapja a derekát. Mindez csupán néhány pillanat, mert a játék még nem ért véget, csak az incselkedés látszatát szolgálja. Ezt követően cikk-cakkban haladva távolodik el a lánytól, helyenként shunpoval vegyítve mozgását. Szinte támadásért kiált a másik fél felé ez a fajta mozdulatsor, főleg, ha számításba vesszük azt a sunyi félmosolyt, ami megjelenik az arcán a színlelt harc közben. Nem is marad el a várt reakció. A rúgásnál azonban a várhatótól eltérően nem hátrafelé menekül, hanem oldalra tér ki egy gyors shunpoval, és a lány lábát térdnél, a levegőben kapja el. Épp végszóra. A szám levágott verziója ugyanis nem hagy időt több támadásra, így Shizuo szabad kezével átkarolja Rosa-san derekát és kicsit közelebb húzza magához, ezzel egyfajta latin táncos jelleget adva a befejezésnek.
Ezt a helyzetet nem tartja meg sokáig, csak ameddig feltétlen szükséges és mindenki számára egyértelművé válik, hogy a műsornak részükről vége. A hölgyeményt ekkor kiengedi "fogságából" és bátorítóan rámosolyog. Ideje elhagyniuk a parkettet és visszaállni a nézők közé. Odanyújtja hát neki a karját, hogy ha szeretné, visszakíséri a helyükre, éppen úgy, ahogyan bejöttek. Ugyan kicsit meglepő a számára, hogy Rosa-san belé kapaszkodva kívánja végignézni a többiek előadását, de mindent egybevetve már koránt sem olyan zavarbaejtő a helyzet, mint korábban, lassúzás közben. Nehezen állja meg nevetés nélkül, de mivel jól uralkodik magán, beéri egy mosolygással. És ha már így összeverődött a lánnyal, az est további részében is a kísérője marad, már amennyiben ezt a kisasszony is így szeretné.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
Kamioka Rosa

nő
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 30
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te16400/30000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (16400/30000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptyKedd Júl. 03, 2012 10:51 am

A tánc művészete


Soha de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer megint hasonló helyzetbe kerülök. Már több mint egy éve felelősségteljes felnőtt nőként igyekszem viselkedni, hisz vezetnem kell egy családot, irányítani egy osztagot és nevelni egy gyereket. Viszont a mai nap szöges ellentétben áll azzal az énemmel.
Először is, órákat ültem délután a tükör előtt csak azért, hogy kitaláljam mit kezdjek a hajammal. Mindenféle lehetetlen frizurakombinációt kipróbáltam, aztán végül hagytam úgy ahogy eredetileg is volt, kiengedve. persze a sok változtatásnak köszönhetően sikeresen hullámosítottam akaratom nélkül, de kis gondolkodás és önmarcangolás után úgy döntöttem, vagyis Hotaru úgy döntött, hogy nem engedi azt, hogy tovább problémázzak vele. Viszont ezután követezett a másik "nagy" gondom. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel. Persze meg voltak a támpontok, hogy szép is legyen meg ahhoz is idomuljon, hogy a mulatság az tulajdonképp edzés. Végül egy olyan ruhadarabot választottam, aminek elsődleges funkciója, hogy olyannyira hatékony legyen harcban, mint a szokványos shinigami uniformis, viszont arra is szolgál, hogy pozitív esztétikai érzést keltsen másokban. Valamint nem utolsó sorban a Kamioka-ház címere található a hátán.
Persze ezután már csak el kellett volna indulni. Fogalmam sem volt, hogy miért volt bennem a bizonytalanság mégis. Kotomi ragaszkodott hozzá, hogy ott legyek és a szavamat is adtam, hogy ott leszek, de volt bennem egy kis félsz. Kotomi azt mondta, hogy ez jó lehetőség lesz számomra, hogy ahhoz, hogy szocializálódjak és, hogy szétnézzek "szabad hímneműek" után. Persze, pont, mert számomra olyan könnyű oylat találni. nem vagyok egy könnyű eset, főleg ha figyelembe vesszük a vakságomat, hogy egy nemesi család feje vagyok, ráadásul, hogy van egy lányom. Főleg az utóbbi az, ami sokat dob a latba, hisz fogalmam sincs, hogy éppenséggel kit tűrne meg maga mellett az én kis bogárkám.
Végül csak a nyakamba vettem a lábaimat és elindultam a második osztag barakkjai felé. őszintén, többször is megfordult a fejemben, hogy megfordulok és hagyom az egészet a fenébe. Féltem na és kész. Viszont mégis továbbmentem mindig, azzal győzködve magam, hogy ha már eljöttem idáig, akkor már nem fordulhatok vissza. De ezt mindig egyre nehezebb volt elhinni.
- Ön is ide készül? - szólítottam meg a második osztag barakkjainak bejárata előtt álló személyt, mikor a közelébe értem. Egyelőre nem tudtam pontosra megmondani, hogy férfival vagy nővel van-e dolgom, hisz sohasem lehet tudni, hogy ki miféle illattal rendelkezik. értek már csalódások ezzel kapcsolatban. ^^"
- Edzőtér? - érdeklődöm meg, már kedvesebb hangnemben és egy mosoly is felkerül az arcomra a férfi nyugtatása érdekében.
- Így is mondhatjuk. Korábban a második osztag tisztje voltam, így többé-kevésbé ismerem a helyet. - vontam meg egy kissé a vállamat és immáron megállapodva a férfi mellett vártam, hogy hogyan tovább.
- Megtisztelőnek érezném. - ejtek meg egy a táncosokra jellemző meghajlást, majd belekarolva a férfiba lépek be a második osztag területére. A tisztek egy apró bólintás és mosoly keretében köszönök, majd engedem, hogy navigáljanak minket. Most különben is vendég vagyok ezzel a férfiúval egyetemben, úgyhogy nincs értelme, hogy aktívkodjak saját szakállra.
A férfi távozását egy apró mosollyal és bólintással nyugtázom. Persze rögtön ezután visszatért minden félelmem ami ezzel az egésszel kapcsolatban volt. Ráadásul már is kapcsolatba léptem valakivel. Ez így nem lesz jó... T-T
~ Mit rinyálsz folyton? Felnőtt nő vagy, viselkedj is úgy. itt nyűglődsz azért, mert emberek közé kerültél. Viselkedj már értelmesen! - zúgott még a fejem is Hotaru kemény és az utolsó szóig igazságot tartalmazó szavaitól.
~ De... - kezdtem bele az ellenkezésbe, bár semmi épkézláb érvem nem volt, hogy miért kéne úgy viselkednem ahogy viselkedem.
~ Semmi de. Most azonnal összeszeded magad és újra normálisan viselkedsz. Mégis szerinted, milyen példát mutatsz Miyakonak azzal, hogy ilyen gyenge vagy és ilyen értelmetlenül viselkedsz? - folytatta a másik személyiségem nem kevesebb hevességgel. A lányom neve pedig egész valómban megkongatott. elképzelhetetlennek tartottam, hogy csak akkor és csak Hotaru szavai miatt vettem csak észre, hogy milyen rossz példát mutathatok a viselkedésemmel a lányomnak. Nem hülye Miyako, hogy ne vegye észre, hogy az anyja milyen álarcok mögé bújik meg minden. Legszívesebben a fejemet vertem volna bele az első közelemben levő falba, csupán, most nem lett volna valami jó ötlet.
~ Érted már? - sóhajtott nagyot Hotaru.
~ Igen, értem. Köszönöm. - válaszoltam most már egyáltalán nem gyerekesen, mint eddig és mély levegőt vettem.
Ekkor hallottam csak meg a felhívást a párok alakítására. Az önmagammal való beszélgetés alatt azt is elfelejtettem, hogy hol vagyok és mit csinálok. Még tiszta szerencse, hogy ilyen hamar elintéztem a dolgot, mert ki tudja, hogy milyen helyzetben találnám magamat hanem. Persze ez még nem oldott meg egy problémát. Én kivel legyek párban? ._. Szerencsére erre a kérdésre elég hamar megjött a válasz.
- Most már nem. - került egy apró pír az arcomra a gentleman felkéréstől és egy mosoly keretében a kezemet a férfi felém nyújtott kezébe helyeztem. Viszont addigi kislányos zavaromat hamar megnövelte a férfi közelsége.
- Kamioka Rosa vagyok. - válaszoltam elhaló hangon, viszont ezt észrevéve azért, hogy lehetőleg senki ne vehesse észre az arcomon kialakult hirtelen vörösséget döntöttem a fejemet a férfi mellkasának. Fogalmam sincs, hogy ez mennyire volt jó ötlet, viszont arra tökéletesen megfelelő volt, hogy a férfi ne láthassa a vörös arcomat és ráadásul Hotaru is befogta a fejemben a kapcsolatteremtéssel kapcsolatos instrukcióit.
Szerencsére viszont azzal nem kellett törődnöm, hogy figyeljek arra, hogy menjen a táncolás, hisz a több éves rutinnak hála, már automatikusan mozogtak a lábaim a zenére Shizuo mozgásához idomulva.
- Azt hiszem, hogy okosabb lenne, ha improvizálnánk. Azt könnyű megoldani, hogy a mozgás táncszerű legyen, viszont az előre kitalált harci mozdulatok sohasem voltak az erősségeim. - válaszoltam a kérdésre, viszont a fejemet még mindig nem voltam képes elemelni a férfi mellkasáról, hisz még mindig feltehetőleg tűzpiros volt az arcom, ráadásul sokkal jobban élveztem így a táncolást, fogalmam sincs, hogy miért.
- Nem kell aggódnod, visszafogom magam. - válaszoltam a felajánlásra, hogy mérjük össze a tudásunkat, persze alig, hogy kimondtam jobbnak láttam, hogy még inkább a mellkasa felé fordítsam a fejem és befogjam a számat. Kétlem, hogy éppenséggel ilyesmi válaszra várt volna tőlem, vagy valami. ><
- Ezt hogy érted? - szakítom félbe, még mielőtt folytathatná a következő felajánlását, kislányos viselkedéssel. lehet, hogy sok értelemben felnőtt nőnek számítok, de van pár dolog, amiben még eléggé kislányosan tudok viselkedni. Szerencsére hamar megkapom a megfelelő választ, így ez az állapotom is elmúlik, vagy legalábbis csillapodik. - Rendben. Akkor figyelni fogok, hogy ne legyen baj. - tettem hozzá még motyogva, saját magam megnyugtatására. Erre rásegít az is, hogy a férfi befejezi a társalgást, így nem kell másra figyeljek, csak, hogy a lábaim igazodjanak a férfi mozgásához, valamint a szívdobogásának és lélegzetének hallgatására, ami, szó mi szó, jelen esettben eléggé nyugtató hatással volt rám.
A fél órás lassúzást követően követem Shizuot, hogy beálljunk a kőrbe. Arról viszont fogalmam sincs, hogy milyen okból, vagy miért történt az, hogy egyszer csak azon kaptam magam, hogy a kezemet az övébe csúsztattam. Rögvest felkészültem arra, hogy elengedi, vagy, hogy rám szól, hogy viselkedjek, de nem történt semmi ilyesmi.
- Akár mehetünk következőnek. - válaszolom gyorsan a kézszorítás okozta meglepettségemben és kissé zavartan álldogálok a férfi mellett, hisz élvezem a helyzetet, hogy a kezemet fogja, meg, hogy én is az ő kezét fogom, de félek, hogy valamit nagyon el fogok rontani vagy valami.
A követező kézszorítás is meglep és kissé esetlenül indulok el a férfit követve, de hamar felzárkózom, hogy azért mégse tüntessem fel őt rossz fényben, meg azért magamat sem kellene. A tánc alatt igyekeztem valóban arra koncentrálni amit csinálunk, viszont ez egyetlen pillanatig sem sikerült. még szerencse, hogy a táncos rutin a lábamban van, így legalább a táncolás ment. Viszont mikor "ellökve" magától eltávolodtam Shizuotól, bár a testem megállt, én mégis úgy éreztem, mintha tovább repültem volna. Nagyon jól tudtam, hogy ez mit jelent és most kivételesen örültem a dolognak. Tudtam jól, hogy ha harcról van szó, akkor arra Hotaru képes a leginkább koncentrálni, ugyanakkor másik személyiségem tudtára adtam, hogy csak finoman és gyengéden, mert ez nem komoly dolog, csupán egy edzés.
Gyönyörűszép tánclépésekkel kombinált shunpo mozdulatokkal kerültem közelebb "ellenfelemhet" és széles és látványos ütések következtek, amik természetesen nem tartalmazták a teljes erőmet, csupán annyit, amit úgy véltem, hogy egészségesen erős és gyenge is. Az ütéseimet szerencsére a férfi nagyon ügyesen blokkolja, bár az ilyen gyenge és elnagyolt ütéseket nem nehéz. A zene gyorsulása meglepő módon a támadó felet húzza ki "ellenfelemből". Az ugrás landolási pontját nem volt nehéz kitalálni, így egyetlen mozdulattal fordultam a "támadóm" irányába és könnyed, de gyors mozdulatokkal védtem ki a támadásait. A gáncsolásra egy gyors, forgással díszített felugrással válaszoltam, aminek a végén lábam kinyújtásával kívánkoztam egy nem túl erős rúgást bevinni. Remélhetőleg eléggé lelassítottam ahhoz, hogy ha kell akkor shunpoval könnyedén kivédhesse. Ezután pedig a zene ritmusához illő gyors ökölcsapások következnek a részemről is.
Az "elkapásnak" köszönhetően ismét megjelenik a pír az arcomon, viszont szerencsére ez Hotarut cseppet sem befolyásolja, legalábbis semmiképp sem úgy, mint engem, sőt egy könnyed shunpoval mozdulok el az addigi helyemről és pont akkor indul el egyik lábam a férfi mellkasának irányába, mikor az megérkezik. A rúgás nem erős, csupán annyira, hogy maximum pár lépéssel hátrébb kell majd lépjen.
- Utállak. - suttogtam halkan, miután, egyrészt visszaszereztem a testem feletti kontrollt, másrészt az ölelés alkalmával átöleltem a férfi nyakát. Persze így akkor ez a szó, egyszerre két személyt is érintett. Persze a férfi irányába nem gondoltam olyan komolyan, csak helyesebb kifejezés nem jutott az eszembe. Ugyanakkor minden ellenszenvem, már ha volt ilyen bennem, elmúlt, mikor a férfi rám mosolygott. Komolyan úgy éreztem magam, mint egy tízen egy-két éves tinédzserlány. Végül visszafele a férfi karjába kapaszkodva mentem és mikor visszaértünk, továbbra is azt ölelve rejtettem az arcom a karjába, hogy lehetőleg senki se láthassa, hogy mennyire elpirultam.
~ Látod, kislány? nem is telik rosszul neked itt. ~ szólalt meg Hotaru a fejemben tőle szokatlan vidám hangon.
~ Persze. ég az arcom zavaromban és azt sem tudom, hogy mit kezdjek magammal. ~ válaszolom el-elhaló hangon.
~ Nekem úgy tűnik, hogy nagyon jól megvagy Shizuoval. ~ hallom a lány nevetését. Válaszolni már nem tudok, hisz ez, ha lehetséges, még inkább fokozza pirultságomat, így közelebb lépve a férfihez bújok el jobban a karjában, mintha az el tudna rejteni a világ elől. Fogalmam sincs, hogy mi lesz így velem, de nagyon remélem, hogy túlélem ezt az estét és nem halok bele...
Vissza az elejére Go down
Kasumiouji Tetsuya
3. Osztag
3. Osztag
Kasumiouji Tetsuya

Férfi
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 118
Age : 31
Registration date : 2012. Mar. 16.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te5000/15000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (5000/15000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptySzer. Júl. 04, 2012 1:22 am

A tánc művészete

-Muszáj ebben mennem?-a kék, elegáns kimonó, amit anyám varratott kedvezményesen, elég kényelmetlen volt, sokkal kényelmetlenebb, mint az egyenruhám vagy a korábbi gyakorlóruháim. Valami miatt irritálta a bőrömet, úgyhogy a karjaim, amit nem fedett az alatta viselt vékony ujjatlan ruha, eléggé viszkettek. Nem is találtam különösebben szépnek, pedig anya még fehér hullámokat is varratott rá, mert tudja, mennyire szeretem a tengert. Ettől függetlenül nem panaszkodtam a ruhára, tudom, hogy még ez is viszonylag drága volt, egyszerűen csak nem igazán van igényem az öltözködésemre. Az egyetlen igényem, hogy kényelmes legyen, ezt pedig ez a darab nem teljesíti.
-Még szép! Túl sokat dolgozol, Shinichi, néha neked sem árt egy kis pihenés, ráadásul ez még hasznos is lesz-miközben beszélt, anya még egyszer körbejárt, megigazította a ruhámat itt-ott, egy ollóval levágott egy kiálló cérnaszálat, a hajamat meg össze-vissza rángatta. -Különben is, soha nem fogsz megismerni egy lányt sem, ha nem kezdesz el társaságba járni, és amikor azt mondom, társaság, azt nem úgy értem, hogy elmész az osztagod dojojába, aztán kék-zöld foltokkal jössz haza. Hidd el, a normális lányokat egyáltalán nem érdekli, hogy mennyire vagy jó harcos... meg ne lássam, hogy még egyszer vakarózol! Egy hölgy társaságában tisztességesen kell viselkedni, mindig nézz a szemébe, ha hozzád beszél, beszélj vele udvariasan, de ne fecsegj túl sokat! A táncot szerintem gyakoroltuk eleget, majd adj egy puszit Tenshiko-channak is, amiért segített. Mit felejtettem el?

-Szerintem semmit. Szia, estefelé jövök! Nem vártam meg, hogy anyának eszébe jusson, amit elfelejtett, kisiettem az ajtón, és a Titkos Mozgó Alakulat irányába indultam. A történelmi feljegyzések sokatmondóan hallgatnak az osztag munkájáról, de azt mindenki tudja, hogy ők azok a shinigamik, akik eltakarítják azokat, akik veszélyforrásként vannak megjelölve Seireitei társadalmára nézve. Elég, ha másképpen gondolkodsz, vagy esetleg valami olyan képesség birtokába kerülsz, örökre eltüntetnek, ki tudja, hová. Több ősöm is eltűnt nyom nélkül, őket valószínű bezárták vagy megölték. Kegyetlenül erős idegekre lehet szüksége annak, aki a saját társait irtja ki, ráadásul olyanokat, akik talán soha nem tennének semmi rosszat. Ráadásul több ízben kiderült, hogy nem is tökéletes az ellenőrzésük, elvégre akkor Aizen soha nem tudta volna véghezvinni az árulását.
Elvegyülök a többiek között, két osztagtársam, Ueshima-san és Kamioka-san is a megjelentek között van, rajtuk kívül pedig egy egészen nagy csapat ismeretlen, közöttük jó páran tartozhatnak a Gotei vezérkarába. Bár sokan jöttek már úgy, hogy párt is hoztak magukkal, de szerencsére sokan egyedül jöttek, hogy itt találjanak maguknak táncpartnert.
Mint kiderült, messze nem késtem le semmiről, hiszen most jön a nibantai hadnagyának és kapitányának bemutatója, ami eléggé lehengerlő hatással volt rám, soha nem láttam még hasonlót sem. Ha velük kellene "táncolnom", rendesen leégetném magam, elég amatőr vagyok a hakuda területén, a shunpom pedig éppen csak hogy shunponak nevezhető, nem sokkal több valami gyorsabb futásnál.
A párválasztásnál egyből odamegyek a hozzám legközelebb eső lányhoz, aki nem célirányosan indult el valaki felé. A ruhája alapján majdnem biztos, hogy valami nemesi családból származhat, ráadásul elég magas is, külsőre pedig legalább öt-tíz évvel lehet nálam öregebb. Ugyanakkor megér egy próbát, legfeljebb elhajt.
-Elnézést, szabad egy táncra, kisasszony? Nagy meglepetésemre a lány elfogadta a felkérést, ami azt jelenti, hogy vagy nem volt terve ezzel a táncos rendezvénnyel, vagy az volt a terve, hogy jól érezze magát. -Hakusaya Shinichi vagyok az ötödik osztagból. Amikor meghallom a nevét, egy kicsit megilletődök, elvégre eszembe sem jutott volna, hogy pont kifogok egy kapitányt. Az kizárt, hogy én utánozni tudnék olyan komplex mozdulatsorokat, vagy akár csak hasonlókat, mint a két második osztagos.
Amikor Verashuu kapitány befejezte a beszédet, egy kissé tanácstalanul fordultam Ai-san felé, hogy megbeszéljük a koreográfiát, legalábbis nagyjából, a zenére úgysem lehet nagyon számítani.
–Nem igazán vagyok jó hakudás, Ai-san, úgyhogy a túl bonyolult mozdulatok valószínű nem fognak sikerülni. Sajnos még mindig jobb ez a megoldás, mint ha a színpadon bőgünk le. Nagyjából előadom, hogy szerintem hogyan csináljuk, aztán vagy egyetért, vagy nem.
Amikor néhány pár már táncolt, mi is elindultunk a színpadra. A zenében újabb váltás állt be, szerencsére nem volt túl pörgős, úgyhogy számomra sem volt teljesen tarthatatlan a ritmus. Keringő-szerű tánccal a kör közepére indulunk, nagyjából akkor érünk be, amikor kicsit felgyorsul a zene. Megforgatom Ai-sant, majd a fordulat végére elengedem a kezét, megszüntetve így a testi kontaktust.
A megbeszéltek szerint indítok egy rúgást bokájára, amit ő természetesen könnyedén hárít egy ugrással, utána pedig nekem kell lebuknom egy fejmagasságban indított rúgás elöl. Ezután néhány egyszerű, tenyérrel végrehajtott ütés követi egymást, amiket mindketten hárítunk, és nagyjából idáig tartott az előre megbeszélt rész. Szerencsére eléggé belerázódtunk már a zenébe, úgyhogy gond nélkül folytatjuk, amit eddig csináltunk.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve jobb kézzel megfogtam Ai-san jobb kezét, és elkezdtünk forogni, miközben a szabad kezünkkel, meg alkalmanként a lábainkkal indítottunk egy-egy támadás-szerűséget. Valójában persze nem ütöttünk igazán komolyakat, nem is találtuk el a másikat, az egész pedig nem is volt annyira látványos, mint az a produkció, amit Verashuu kapitány és Sakai hadnagy nyújtottak, szerintem nem sikerült rosszul, még ha kevéssé is volt hasonló egy igazi harchoz.
Amikor lejárt az idő, elhagytuk a színpadot, gyorsan elköszöntem Ai-santól, aki meglepően hirtelen távozott a tánc után. Elvettem egy sütit a büféasztalról, miközben figyeltem a hátralevő produkciókat. Remélem, nem én csináltam valami olyat, ami miatt megsértődött, szerintem kifejezetten illedelmesen viselkedtem, nem?
Vissza az elejére Go down
Tenzo Hanbei
8. Osztag
8. Osztag
Tenzo Hanbei

Férfi
Hozzászólások száma : 25
Registration date : 2011. Nov. 18.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Akadémiai tanár.
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te6500/15000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (6500/15000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptySzer. Júl. 11, 2012 5:44 am

A tánc művészete
- "Amikor két fiatal egymásra talál"
-

Micsoda kellemes hír, egy táncest a 2. osztagnál. Úgy is rég jártam már arra, és talán sikerül beszélnem a kapitányukkal is. Ha jól tudom ismét gyermekáldásban volt része, és szeretném jókívánságaimat kifejezni, meg persze, ha van rá lehetőségem, akkor megnézni az apróságot. Az új jövevények mindig csodás dolgokat jelentenek, és én pedig a shinigamik nagyapjának tartom magam, akinek kötelessége köszönteni az újszülötteket. Hiszen lehet, akkor tanítani is fogom a jövevényt. Mert az a célom, hogy az Akadémián oktassam az ifjú generációt. Olyan fiatal vagyok még, simán belefér a tanári állás is, sőt, még ingyen is elvállalom. Drága leányom, unokáim, gyakran meglátogatnak, és hoznak nekem enni… De miért nem Kohakutól kapok enni T.T ? Olyan kár, hogy kéreti magát, pedig biztosan tudom, hogy nem vagyok közömbös neki. Már az ütésekből is felismerem a dolgokat. Tudom ám, hogy másokat nem akkora hévvel csapkod, mint engem, és még a levest is kapni szoktam a nyakamba. Mi ez, ha nem a színtiszta vonzalom jele? Ebből nem engedek, és tudom, ha a mai nap, találkozni fogok vele, akkor fel is kérem táncolni. Megmozgatom a szépséges öreglányt, és eldicsekedek azzal, hogy egy újabb dédunokám lesz. Nagyon remélem, hogy fiú… mert lassan nem lesz senki, aki a nevemet tovább fogja vinni. Hm, bár ez lehet annyira nem is rossz, van szabad unokám, majd szólok az én szépséges Kohakumnak, hogy hozzuk össze a fiával. Nah, de félre ezekkel, a dolgokkal, a papi ma csajozni megy, reszkessenek a hölgyek, de főleg az egyetlen, az igazi, a csodás, és a sodrófával a legjobb.
Hamar rendbe szedtem magamat, egy fürdő, kellemes fürdőolajokat felhasználva, hogy legyen betyáros illatom, utána pedig borotválkozás, kacérkodós arcszesz utána, és fogmosás. Jöhet a többi, visszavágtam a körmeimet is, mert hát az ocsmány, ha valaki nem ápolja. Íme hát, csodás vagyok, és remélem, amint ha meglát szépséges választottam, meglágyul a szíve, elejti a papucsát, és fájdalmas koppanás helyet, csak egy szolid csattanást fognak hallani a többiek. Ruházatom leginkább a shinigami egyenruhára hasonlít, de nem az, ez az ünneplős viseletem, rá pedig a fehér kiegészítőt veszem. Tökéletes az összkép, és még éjfélre se kell hazaérnem.
Sikerült a bemutató kezdésére odaérnem, és minden elismerésem, egész jól mozognak ezek a fiatalok, persze volna még mit tanulniuk, de az akarat legalább megvan, és szerencsére, vagy szerencsétlenségünkre bugyik se villannak. Bár engem csak egy shinigami bugyija érdekel, és az Kohaku, aki jelenleg… ott van. Nem vagyok rest, oda is megyek. Széles, boldog vigyorra húzódik az ajkam. Látom ám, hogy csak kéreti magát, ezért amikor kiles oldalra, úgy dőlők oldalra én is. Természetes, hogy csak kéreti magát, arra vár, hogy felkérjem… Oh, de aranyos ez a kis nőies játék.
- Kohaku, oh Kohaku, szívem vágyának egyetlen tárgya. Légy oly kedves, és a következő táncra legyél a partnerem.- csodás felkérés volt, a mai fiatalok is megirigyelhetnék, akiknek majdnem csak az a lényeg, hogy ágyba vigyék a hölgyeket… ej, azt hiszem az Akadémián ezt is tanítani kellene az udvarlást.
Jaj, de szegénykém prüszköl… csak nem beteg? Merre van egy 4. osztagos? Azonnal ide, és részesítse kezelésbe, városunk ékköve nem lehet beteg, nélküle szétesne az egész. Vagy talán csak ez is a játék része? Szinte elolvadok ettől a kis dactól, amit Kohaku megjátszik. Csoda, ha azt tervezem, hogy a hátamra tetováltatom az arcképét? S az elmenés már kicsit túlzás ebben a játékban, a végén tánc nélkül maradunk, és tudom, szerelmem se akarja ezt. Hogy valami taknyossal kelljen ropnia.
Utánanyúlok hát, és tudtam. Már lendíti is a karját, hogy az enyémmel egybeforrva kezdődjön a tánc. A dal is kezdődik, ezért is ragadom meg finoman a csodás kis kacsóját, amivel gyakran fejezi ki felém a szeretetét. Most is azt teszi, de pofon helyet csak a derekára helyezte a kezemet, vagyis mellé. Értem én, arra vár, hogy majd én tegyem rá, legyen. A tekintetéből is ez sugárzik. Olyan vad és szenvedélyesen néz, hogy mást nem is jelenthet, csak azt, hogy több testi kontaktust akar. S már a színpadon is vagyunk, zene is.
- Nem csodás? Tényleg úgy érzem, mintha a Holdon lennénk, csak mi ketten.- érzelmektől telített hangon közöltem a véleményemet, és biztos vagyok abban, hogy a parkett legszebbje is ezen a véleményen van. Ezért is érek hozzá a derekához, amire már kap is, de heves, de heves, de sajnos nem engedhetem meg, hogy vezessen. Jó lenne, ám inkább én ragadom meg a kezét, és megpörgetem.
- Mutassuk meg a fiataloknak, hogyan is kell ezt. Rázzzzzzzuuuuk kislány!- szélesen elvigyorodok, van itt spiritusz, letáncolunk mi mindenkit. Bár lehet túl heves voltam? Sokat pörög, a végén majd egy lyukat fog fúrni, azt nem szeretném… ej, azok a fránya fiatalos érzések. Nem baj, nem érdekel, hogy holnap jegelnem kell a térdeimet, és a gerincem miatt a 4. osztagba kell mennem. Tökéletesen megéri az egész. S ezen a véleményen lehet a pörgő szépség is, mert alig hagyja abba, már lángol a tekintete. Tudtam, a lelkesítő szavaim használtak. Rákapcsol a sebességre, habár a dal nem a leggyorsabb, de nekem így is jó.
- Csak nem… de. Nem is tudtam, hogy szereted a kicsit vadabb táncot. Istenem, az unokáim de boldogok lesznek, ha ezt megtudják, sőt, majd a második dédunokám is ezen a véleményen lesz.- gyermeki boldogságtól csillog a szemem, és elkezdenek végre komolyan „táncolni”. Tenyér éles ütéstől hátradől (gerinc reccs, de az adrenalin miatt megy tovább), lábsöprés elől hátralép gyomros elől kifordul, bal horogtól fejoldalra döntés, baloldalról érkező rúgás elől pedig fordulatból elkapja Kohaku lábát, és végigsimít rajta. Megy tovább az egész, csak az elején ellentétesen… Hah, ez már tánc kérem, ez tánc. Látszik, hogy két olyan személy járja, akik tudnak valamit, és még össze is illenek. El se hiszem, hogy Kohaku még fokozni akarja ezt az egészet, de nem rajtam múlik. Beszállok a shunpos táncba, és szerintem még jobb az, amit mi leműveltünk, mint a kedves kapitány asszony, és a bájos hadnagya. S következik a finálé, Kohaku elhátrált, hát ideje átadnom a meglepetést. Fél térdre ereszkedek, lehunyom a szemeimet, balomat felemelem, míg jobbomat a szívemre teszem. Kicsit hangosabban kell beszélnem, de nem baj, legyen fültanúja mindenki annak, amit mondani akarok.
- Kohako, legszebbek közt is a legszebb. Kérlek oszd meg velem az életed, és légy a Nő az életemben. Leszel a fel…- se kép, se hang, csak valami ütést éreztem a koponyámon, és minden sötét lett. Hm, annyira szerelmes lennék, hogy az elvakít? Igen, csak az lehet, és nem az ütés, amit kaptam. Bár azt nem tudom, hogy miért ébredtem fel a 4. osztag gyengélkedőjében, és miért van bekötve a fejem… Ám mindent összevetve, jó este volt. Sőt, ha jól emlékszem, a sötétedés után, még a Holdon is táncoltunk. Kéz a kézben, kar a karban, csodás volt.
Vissza az elejére Go down
Fon Seiran
2. Osztag
2. Osztag
Fon Seiran

Hozzászólások száma : 41
Registration date : 2011. Sep. 24.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Sanseki, Kanritai (檻理隊) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te16500/30000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (16500/30000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptySzomb. Júl. 14, 2012 9:56 pm

A tánc művészete


*Némileg feszült pillanatomban állva hajtottam fejem egy kis lazításra. Egy jó ideje nem mentem bele már semmi ilyenbe, ami azt illeti. Gyakorlatilag a munkám annyira lekötő jellegű, hogy a magánéleti dolgaimra alig jut időm. Pedig lenne mit elintéznem, csak éppen időt nehezen szakítok rá. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tehetném meg; csak éppen jelenleg nagy átalakítások alatt állunk. E pillanatban is zajlik a korszerűsítés, valamint a biztonság nagyobb fokú megnövelése a féregbolyban. S ezt, hogy a lehető legnagyobb mértékben elérjem, kénytelen voltam a nagyobb befolyáshoz fordulni. Tehát nem csupán az onmitsukidou soshirekai-donoról van szó. Gyakorlatilag pedig az igenleges válaszokhoz méltóan Suwun-taichouval még van egy utunk a legmélyebb poklokhoz is. Ez viszont odébb van, csakhogy a nap közeledik; az egyre nagyobb feszültséget pedig úgy véltem jobb levezetni. Egyébként sem járok az események tetején. Hiába is éli lassan fénykorát ismét alakulatunk titka, a magánéletem egy romhalmaz. Bizonyos hírek természetesen hozzám is eljutottak, ami a húgomat illeti. Groteszk dolog ez, de a részemről csak örülni tudok, hogy végre szétmentek Isami fukutaichouval. Való igaz, hogy ezáltal boldogtalan is lett, de talán legközelebb majd jobban választ. Ami pedig Kotomira vonatkozik, valójában ez az ő dolga. Ha ő vele boldog, akkor az csak pozitív jellegű lehet. Kissé elvetemült gondolat, hogy volt idő, amikor tetszett, mint nő. Mára viszont rá sem tudnék úgy nézni. Természetesen ez nem azért van, mert nem szemre való, csak éppen az idő múlása magát a varázst is elvitte. Volt időm odalent eleget gondolkodni azon, hogy a köztünk levő korkülönbség a legnagyobb akadály. Manapság a shinigami rétegnél ez mit sem ér, azonban érdekek szempontjából nálunk nagyon is akadály kérdése lett volna. Fiatal és életvidám hölgy, míg engem már az évtizedek alatti karrierista küzdés megsínylettet. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudok örülni az apróbb dolgoknak;csak éppen apám mentalitását örököltem, akárcsak Ai. Most viszont ideje egy kicsit kiszakadni ebből a közegből, mielőtt még hibáznék. Végtére is az egész rendszer szennyét kell nap, mint nap feltakarítanom egy hatalmas nagy karanténnal, ha úgy vesszük. Ez nem csupán idegileg, de fizikailag is olykor-olykor kimerítő. Ideje kicsit körbe néznem a világban, nem csak az embereimet kiküldeni egy-egy megfigyelésre.
Ám ezúttal mindenféle munkafelszerelés nélkül jelenek meg a várt eseményen. Hakamára egy díszes haorit veszek fel. A fekete alapszínen bíbor és ezüstszínben pompázó minta jelenik meg a hátamon, leginkább a Fon-ház filozófiáját leírva. Egyszerű, mégis díszes öltözék, amelyet leginkább a Shihouin-ház jelenlétében szokásom viselni. Ezúttal ügyeltem a hajviseletem bravúrosságán, azonban némileg a nemesi összhatást abban szakítom meg, hogy a haori kötőjét otthon hagytam. Nem is véletlenül! Egy fanyakláncot vettem fel, melynek végén egy kígyófog ékeskedik. Egy kis csecsebecse, viszont kiválóan kiegészíti az öltözékemet a tekintetben, hogy milyen előadást szeretnék ma előadni. Noha, a mai nap én magam is tanítványként veszek majd részt, viszont sansekiként tisztában vagyok azzal, hogy mi lesz a mai napi program, amit a kapitány és hadnagya kitalált. Segítve is munkájukat egy kisebb csapat kanritaiost hoztam magammal, hogy biztosítsák a biztonságot. Tehát a közönség elrendezése már megérkezésükkor teljességgel tökéletes. A magam részéről pedig valahol oldalt állok meg, hogy kiválóan beláthassam a jelenlévők sorát. Sok rangosabb shinigami mellett, egy számomra fontos személyt is megpillantok. Gyönyörű, mint mindig és örülök is neki, hogy megjelent. Ezúton viszont nem én fogom felkérni, mert jó testvérként próbálom tolerálni a kettőnk közti különbségeket. Egyébként meg necces volna ezt megtenni. Leginkább azért, mert ismerem már olyannyira a megsebzett lelkeket, hogy tartsak dolgoktól. Félre érthető helyzet is alakulhatna ki, másrészről otthon bizonyára még adnák is alá a lovat. Végül is milyen szenzáció volna már, hogy az örökös egy Kagamival. Még mit nem, nem veszem el a saját húgomat. Neutral Tehát tekintetemet tovább vezetem, míg a kapitány és hadnagy a kezdeti bemutatót tartják. Sok csillogó szemet látok, valamint olyat is, aki már rég eldöntötte, hogy ki mellé fog állni. Azonban hallottam egy különleges jövevényről is csoportunkban. Szinte majdnem biztos vagyok benne, meg voltam is, hogy nekem az ember lányt kell választanom. Nem azért, mert munka dolog, egyszerűen csak üdítő lenne egy olyannal "táncolni" aki nem shinigami. Jobban prezentálható lenne, hogy nem feltétlen kell egy szinten állnunk ahhoz, hogy együtt tudjunk működni. Na meg amennyire emlékszem még nem volt olyan küldetésem sem az elmúlt hat és fél évtized alatt, amelyben egy emberrel kellett volna csapatot alkotnom. Számomra furcsák az emberek, ennek ellenére nem vetem meg őket. Megvárom, hogy megkapjuk a várva várt utasítást, s majd egy másik shinigami férfit beelőzve lépek a lány elé, akinek meglehetősen furcsa a stílusa.*
- Szép estét! Neutral *Magasodok némelyest fölé. Szó, mi szó van köztünk néhány centi különbség, de ez mitsem számít majd abban, amit szeretnék perceken belül művelni vele. (x"D) Kicsit felmérem a helyzetet az öltözékét illetően, s amit megállapítok egyből, hogy ez neki igen kellemetlen lesz. Rolling Eyes Mindenesetre én nem fogom magam zavartatni, majd megoldja valahogyan, ahogy szeretné. Végül is nem tudhatta, hogy éppen velem fog összefutni, s hogy nekem már komplett tervek születtek meg alig pár perc alatt.* - Fon Seiran, én foglak vezetni ezen az estén, ha nincs ellenedre. *Nyújtom a kezem felé, majd egy félre esőbb helyre vezetem. Amíg oda kecmeredünk, addig is némi beszélgetésbe kezdek vele. Nem csupán a feladatot akarom ellátni most, hanem kicsit szórakozni sem árt egyszer.* - Te karakurai vagy igaz? Mondd csak mennyire vagy járatos a harcművészetekben? *Egy kis bemelegítést tartok, hogy tudjam mire is számíthassak tőle. Habár, amit szeretnék, ahhoz igazából nem kell túlzott tapasztalat. Ha tud egy kicsit rúgni, meg esetleg forogni, illetve van ritmusérzéke, akkor már jók leszünk. Az én dolgom úgy is a másik kompenzálása lesz leginkább. Azt a fajta stílust, amit szeretnék, azt nekem már úgysem kell bemutatni. Amúgy is gondolkodtam már azon, hogy ritkán, de néha egy-egy ilyen "harci" estet a szakaszomban tartathatnék. Tehát egy kicsit félre esőbb helyre hívom, hogy legyen bőven helyünk.*
- Remélem, nem fogsz haragudni, hogy kicsit határozottabb vagyok a tánci edzést illetően, de úgy hiszem erre pontosan szükséged van. Idegen helyen vagy egy idegen kultúrába belecsöppenve. Ámbár én láttam, hogy nagyon is tetszik neked az, amit a két nő tartott a bemutatónál. Mit szólnál, ha szórakozásképpen bevezetnélek a capoeira rejtelmeibe? *Zavartalanul veszem fel az irányítást, annak ellenére, hogy egy kicsit kicsapongó személyiséggel kell együttműködnöm. A furcsa beszéde ugyan megnehezíti a dolgom, viszont ki nem zökkent. Acélból van már az idegzetem az ilyen nőkhöz, így könnyedén fogom kezelni egy kis határozottsággal. Meg aztán reménykedem benne, - hogy míg hozzám igazodik - sikerül elérnem benne egy fajta élvezetet. Mert, hogy a capoeirat szerintem, nem lehet nem élvezni. Körbe nézek egy kicsit, elégedettséggel tölt el, hogy meglehetősen vegyesek a próbálkozások.*
- Nos a capoeira egy brazil harcművészeti játék, amelyet a XVI. századi rabszolgaemberek játszották, leginkább az erdőkben megbújva. A játék lényege, hogy küzdőstílus elemeket zenei ritmushoz igazítva prezentálják. Vagyis ha megrúgsz a lábad nem ér el, csak úgy teszel, mintha megrúgnál. Ezeket forgásokkal, s egyéb tánclépésekkel is akár szokták vegyíteni. Két fajta irányzata létezik, de ezekbe most nem mennék bele. Megmutatom neked, hogy miről is beszélek. *Éppen egy lassabb zenénél egyik kezemet féloldalt tartom, míg a karomat védekezően arcom elé emelem. Ezt követően haránt terpeszből oldalirányú kilépéseket teszek ritmusra, közben a kezemet hasonlóképpen váltogatva, mint az alapállása. E mozdulatot nagyjából kétszer ismétlem meg mindkét oldalra, aztán pedig egyik kezemet a földön hagyva "v" alakban kézen állok, ismét vissza az alap lépésekhez. Utána egy prezentált rúgás, majd ismét alaplépések..stb. Nagyjából két percig csinálom ezt a jelenlegi zenére, míg aztán megállok a lány előtt.*
- Nagyjából már látod, mit kell tenni. A te dolgod, hogy rúgj vagy üss, forogj..én majd csak kompenzállak. Mutatok egy kézmozdulatot is neked. Lendítsd meg a karod, mintha képen szeretnél vágni. *Mikor ezt megteszi, akkor én a saját tenyeremmel állítom meg, s leengedem a karom.* - Ugyanezt másik oldalra, majd gyorsabban. *Úgy festhetünk, mintha csak tapsikolnánk, egészen addig míg nem teszek egy fordulatot, vagy segítek neki ugyanezt lefelé intézni. Egyszer lebukok, egy hátra szaltót is intézek.* - Természetesen cigánykereket is szabad, meg akrobatikus elemeket. Wink *Kacsintok rá, s nagyjából az előadásunkig folytathatjuk ezt egyre felszabadultabban. Ez egy nőnek igazából bensőségesebb dolog is. Segít az önbizalomszerzésben és felszabadultság megszerzésében. Meg is állítom, még mielőtt kilépnénk egy rövid bemutatóra.*
- Képzeld majd el a körülöttünk állókat, mint egy rodát, azaz capoeira kört. Ez a roda szimbolizálja majd az életet. Ebben a körben, vagyis életben vagy te és én. Egymás tükörképei leszünk a táncszerű küzdelemben. Így tehát a valódi ellenséged önmagad leszel, nem pedig én. Filozófiáját tekintve a capoeira ezt a jelentést is magába foglalhatja. Tiszteld az ellenfeled, légy szabad és élvezd az egészet. *Hívom fel utólagosan a lány figyelmét, míg aztán a mi kis "rodánkba" vezetem őt. Remélhetőleg sikerült ennyi idő alatt a megfelelő elméleti és gyakorlati információt átadni ahhoz, hogy jól tudja magát érezni egy ilyen tevékenységben. Elsőre ijesztő lehet egy embernek, de biztos vagyok benne, hogy otthon is megtalálná a társaságát is hozzá. Ki tudja végül, hogy egy embernek mikor lesz rá szüksége? Én csupán szórakozásnak tudnám elképzelni, de lehet egy embernek önvédelem szempontból is hasznára lehet. Ha úgy nézzük, okosan fel lehet benne mérni, hogy a másik kb. mikor és hová üt. Ettől persze nem lesz hakuda mester, de leszűrhet néhány ésszerű észrevételt. Kicsit körbe nézek, még mielőtt belekezdenénk. Szerencsénkre pedig pont a megfelelő zenére sikerült beválasztani a bemutató idejét. Kicsit meghajlítom a térdem és előre, valamint a derekamra helyezem a testsúlyom. Egyik kezemmel megfogom a tenyerét ellentétesen, míg a másikkal ugyanúgy az arcom elé tartom védekezően a karom. Ha minden igaz ő ebben ellenkezőleg (a tükörképemként) utánoz. Kilépek az alapmozdulatunkkal, amit mutattam neki, majd egy rúgást imitálok. Az imitáció után hagyom, hogy támadjon a védekezése után. Egyszer lábat akarok söpörni, míg máskor úgy térek ki, mintha csak ketten egy forgást vittünk volna véghez. Aztán jöhet a "tapsikolós" mozdulat egy enyhe forgással. Ezután, megfogom az egyik lábát, hogy hátra szaltózhasson, majd befejezésként az ő stílusát követve belecsapok a kezébe, mintha csak barátok lennénk. Kivezetem a parkettről, hogy másik pár folytathassa a maga előadását egy némileg sokkal lassabb zenére.*
- Egész jól csináltad! Látod, erre a zenére már nem tudtuk volna így előadni. Adhatok neked egy sunyi feladatot? Rolling Eyes *Pimaszul elmosolyodom. Szerintem, neki tetszene az ötletem, hogy hogyan lehetne megtréfálni a közönséget. Ha benne van, közelebb lépek hozzá, hogy a fülébe súgjak valamit. Pontosabban azt, hogy most úgysem figyel senki. Ideje kicserélni a szakét vízre. Twisted Evil Valójában mi nem vagyunk rosszak, csak éppen vigyázunk mások egészségére. *


//Köszi a játékot! =D//
Vissza az elejére Go down
Hayashi Aoi
Ember
Ember
Hayashi Aoi

nő
Aries Tiger
Hozzászólások száma : 77
Age : 25
Tartózkodási hely : Karakura Raizer Team főhadiszállásán, Midori~onee-channél, Karakura Highschool ESUO-ESU clubjában, betámadva Souru Society valamely pontját, helpelni Holmes-mesuta~nak the detectiv feladatokban *3*
Registration date : 2011. May. 15.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Karakura Highschool harmadik évfolyamos diákja, Seitokai - Junior alelnöke, Karakura Raizer Team al'vezetője, Raion tag, Michiwonka szerelmgyár alkalmazottja
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te15000/26000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (15000/26000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptyVas. Júl. 15, 2012 1:51 am

A tánc művészete

Nagyon, nagyon, but nagyon no szeretem, amikor Mido~onee-chan váratlanul kitalálja, hogy akkor now doresupróba! No is az I színeim, olyan kevés buryuu karaa doresui vannak, ráadásul mind olyan, amit no lehet felhúzni csak úgy szórakozni, the többsége szoknya, ami például télen no is guddo! T^T No knowolom, hogy miért kényszerít időnként erre Mido~onee-chan… annyit képes sayelni the doresukról, mint wan booiróé. Lehet, hogy Mido~onee-chan szerelmes the doresukba? °o°
Türelmetlenül toporgok wan helyben, miközben végre wan buryuu doresut is talál the sok karaa kavalkád közül. Igaz szoknya, but szerintem nagyon, nagyon, nagyon byuuteifuru! *.* Ráadásul Miyavi-nyannak is nagyon tetszik, így biztos hordani fogom, ha guddo rám! Surprised
Már alig ueitoltam, hogy rendesen rajtam legyen the doresu, amihez Mido~onee-chan szorgos herupuje kellett, mert egyedül no knowoltam volna felvenni wan ilyen nagyon bonyolult ruhát, but the miraabeűan látott eredmény megért ennyi szabadidőt rááldozni ennek the doresunak the felhúzására.
Happiisen rukkuztem magam wan ideig the miraaban, amikor rápillantok the kurokkura and öklömmel fejbe kólintom magam, hiszen majdnem elfelejtettem the Raizer találkozót! But ez még the kisebbik gond, ugyanis Mido~onee-chan is majdnem elfelejtette! °o°
Sietetem, hogy készüljön még pakolni is herupuzök neki, hogy minél hamarabb elindulhassunk and the biggu felfordulásban észre se veszem, hogy véletlenül kosuchuumu nélkül léptem ki the doan, hogy mihamarabb odaérjünk the Raizerek főhadiszállására, ahova belépve tudatosul csak bennem, hogy the kosuchuumut otthon felejtettem. Itt the rejtély, hogy miért volt olyan nehéz feljönni ide... T_T
- Mido~onee-chan… de hát, miért no szóltál? T3T – nyafogva csapkodok felé Miyavi-nyannal, the Raizerek között megjelenni no Tuxedo-cat kosuchuumuben micsoda bűn! Meglepő, hogy Pinku-kyatto al’vezér no hajított ki menten, ahogy betettem ide the lábamat the főhadiszállásra, hiszen ezzel elárulom kilétünket and így már no is lennénk suupaa shiikuretto teiimu! T-T
Szomorkásan rukkuzek magam elé, amikor egyszer csak Silence-chan fel no bukkan hasonlóan díszes duresuban, amiben I is vagyok. Silence –chan milyen byuuteifuru ebben the doresuban! *o* But milyen felháborító, hogy no knowol itt maradni the biggu Raizer megsayelésen? No mehet el! Különben is, mi dolga ilyen byuuteifurun kiöltőzve? >o> Lehet megtámadta őt Mido~onee-chan baddo ikershisutaaja and felöltöztette őt is, akárcsak engem?
- Mi? Bálba kell menned, guddol értem, Silence-chan? – lelkesen ugrálom körbe, amennyire the doresu engedi. I is menni akarok! Még byuuteifuru doresu is van rajtam! - Jöhetek I and Miyavi-nyan is Silence-chan? *w* Hm, hm, hm? *3* – hadarom el the kérdést, amelyre baddo módon nemleges választ kaptam. >o> Ez no ér! Menni akarok! T3T Holmes-mesuta~ is biztos happiizne neki, hogyha ilyen byuuteifuru doresuban bálba mennék! Ezért Karakura-raizer Tuxedo-cat áldoresuban Miyavi-nyannal shiikuretto bevetésre indul and követi Silence-chant the bálig, mint valami kuuru kém! Cool
Lelkesen követem Silence-chant, hiába próbál lerázni, no fog menni neki, mert I am Karakura-raizer Tuxedo-cat, Holmes-mesuta herupuje Aoitson and the biggu Michiwonka rabugyár alkalmazottja Aoidité wan személyben! Meglepetten látom, hogy még azon the kapun is átmegyünk, amivel Mii~nee-sanhoz szoktam menni Miyavi-nyannal Uraura-bánál. Kíváncsiságom emiatt csak fokozódott and még lelkesebben követem Silence-chant, ki mintha észre se vett, úgy halad előre, but I Tuxedo-cat könnyedén követem! Hiszen Purinsesu-samaval and the többiekkel geemultam fogócskát, meg aztán I am the legeslegsupiidobb the sukuuruban is! *w*
Meg aztán úgy rukku ki, hogy Silence-chan észre se vette, hogy követem… no knowolom, hol vagyunk, but Purinsesu-sama legjobb furendonőjének – aki ezért az I furendom is – mamáját nyomban felismertem messziről is. The többieket no láttam még soha, Silence-chanon kívül persze. Ezért inkább megbújok Silence-chan mögött and onnan figyelem the bált, amiről sayelt Silence-chan, mert nekem ez the fuaasuto and még no knowolom, mit kell tenni ilyenkor. Surprised
Meglepetten rukkuzem the dansubemutatót, amit Purinsesu-sama furendonőjének the mamája vezetet be, aztán adott elő wan másik nagyon byuuteifuru hölggyel. *_*
- But guddo*.* – suttogom, miközben ámulok – bámulok, and alig hiszek the aizuimnek. Tiszta olyan, mintha the myuujikkura fuaitodansulnának, ez olyan guddo! I is szeretnék, Miyavi-nyannal együtt! *w* Ráadásul még keeki is jár! *3*
Már éppen megszólítanám Silence-chant, hogy legyünk paatonaaban, mert biztos no biggu baj, ha mi ketten lennénk paatonaarok, meg hát csak őt ismerem, meg Purinsesu-sama furendonőjének mamáját, but ő the teiichaanow ezért no szeretném zavarni. ButSilence-chan hova tűntél? T_T
Kétségbeesetten rukkuzek körül and saachilem tekintetemmel. Hogy tud Silence-chan egyik pillanatról the másikra eltűnni folyton – folyvást? T3T Így, hogy lesz nekem and Miyavi-nyannak paatonaaja? Miyavi-nyan is szívesen felkérne, I knowolom, csak no knowol ő sem dansulni I is csak nagyon picit knowolok, annyira, amennyire Nyuu-chan megtanított még régebben. Surprised
- Gguddo naito, meg byuuteifurut is! Azt hiszem… - felelem zavartan az idegenre rukkuzve, aki megszólított engem and Miyavi-nyant. - Úúú! *.* Sankyuu Ookiddo~nii-san! *-* Knowolod, eredetileg Silence-channal szerettem volna lenni, but ő eltűnt. T^T Nagyon happii vagyok, hogy yuu leszel the paatonaam! *w* – kedvesnek tűnik, így megfogom the handojét. Remélem, Holmes-mesuta~ no lesz mérges, hogy idegenekkel is szóba állok. Embarassed But ez wan bál, szóval ez the normális, no? Surprised
- Yes! I Karakurai vagyok! I am Karakuraraizer Tuxedo-cat, the Rabugyár alkalmazottja Aoidité and Holmes-mesuta~ herupuje Aoitson wan személyben! – húzom ki magamat büszkén, vajon honnan knowolta, hogy Karakurából jöttem? Surprised - Ja, and ő Miyavi-nyan! *w* – mutatom be neki hű társamat is, the buryuu aranyos kyattot, nehogy megsértődjön, hogy ő kimaradt the sorból, különben is, illetlenség lenne no bemutatni.
- Mivel mi, Raizerek védelmezzük Karakurát DonDon-bá megbízásából, ezért persze értek hozzájuk! Meg képzeld, idén beiratkoztam wan küzdősportra is the sukuuruban! *o* – felelek kérdésére lelkesen. Olyan izgalmas, régóta szerettem volna aktívan harcolni tanulni, az előző sukuuruban is volt judo and tagja voltam I is the társaságnak and olyan gudo volt meg minden! *-* Úgy hiányzik… ToT
But no knowolom, hogy érti Ookiddo~nii-san, hogy idegen helyen vagyok meg minden, mert I guddol kiismerem magam itt, már csak ritkán tévedek el and sokakat ismerek, but itt keveseket, but azért annyira no idegen the dolog, mint amennyire idegen.
- Capoeira? °o° – meglepetten pislogok rá, amint elsayeli nekem, hogy Purinsesu-sama legjobb furendonőjének the mamája and the byuuteifuru redeii capoeiráztak. Knowoltam ám’, hogy micsoda az, láttam sokszor tévében and már akkor is tetszett, but no hittem volna, hogy ez is az. - Yes! *.* Nagyon, nagyon, nagyon szeretném I is knowolni the capoeirát, még ha csak wan ritorut is! *o* – lelkesen rukkuzek Ookiddo~nii-sanra. Szeretnék I is olyan ügyes lenni, mint Purinsesu-sama furendonőjének the mamája and the byuuteifuru redeii, mert olyan nagyon guddo volt! *-*
Sűrű bólogatások kíséretében hallgatom Ookiddo~nii-sant, ahogy elmeséli mi is az the capoeira, olyan, mint az első judo edzésen, ott is először meg knowoltuk the judo sutooriiát and csak utána kezdtünk el mozdulatokat tanulni the helyes esés megtanulása után. Ez pedig nagyon, nagyon izgalmasan hangzik, már alig ueitoolom, hogy láthassam, mit hogyan kell csinálni. Ookiddo~nii-san nagyon okos, mert ő sokat knowol róla, olyan mintha now ő lenne the mesuta I meg the tanítvány, ez olyan fuanii! *w*
Csodálva rukkuzem, ahogy Ookiddo~nii-san the myuujikkura mozog and csinál jobbnál jobb lépéseket, nehezen knowolom csak legyűrni the csodálást, hogy rendesen knowoljak figyelni and no legyen az, hogy figyelmetlenség miatt lemaradjak, and no knowoljam utánozni vagy bármi, amit tenni kell utána. T-T No szeretném ezzel Ookiddo~nii-sant magamra haragítani.
- Okey! – bólogatok, amint the bemutatója után elsayeli, mit kell majd csinálnom. The handomozdulat hallatán csillogó aizuekkel rukkuzek Ookiddo~nii-sanra. But ha now ő the mesuta I pedig the tanítvány, az no csúnya dolog akkor, hogyha olyat teszek, mintha megütöm? Surprised
Ritorut habozok, mielőtt cselekednék, súlyomat egyik lábamról the másik lábamra helyezem, ahogy igyekszem eldönteni magamban, hogy akkor now guddo ötlet lenne megtenni, amit Ookiddo~nii-san kér vagy sem. Végül úgy döntök, hogy megteszem, mert Ookiddo~nii-san ügyes and biztos valami bigu meglepetésre készül! Surprised
Jobb handomet lendítem felé and happii mosoly ül ki arcomra, ahogy azt olyan nagyon ügyesen hárítja Ookiddo~nii-san. A következő utasításnak is eleget téve csinálom meg még egyszer the másik oldala felé, aztán ismét jobbra, and megint balra. Olyan nagyon fuanii, mint wan geemu, ez nagyon tetszik! *-* But, amikor szaltózik egyet elképedve rukkuzem the mozdulatot, ilyet I is szeretnék knowolni! *o*
- Woooow… *w* – tapsolom meg, mert nekem nagyon, nagyon tetszett, amit csinált. - Cigánykerekezni knowolok! *o* – pattogok happiin, mert ezek szerint no is vagyok olyan buta the capoeirához! *-* Már alig ueitolom, hogy sorra kerüljünk, mert Ookiddo~nii-santól now sok mindent meg knowoltam and remélem menni is fog, amikor meg kell mutatni the többieknek.
Csillogó aizumel vetek kósza pillantást néha az éppen bemutatót tartó paatonaakra, but közben no mulasztom el megmutatni ötleteimet Ookiddo~nii-sannak sem. Megpróbáltam az egyik bemutató mozdulatát is leutánozni, mert megjegyeztem ám! Figyeltem! Azt, amikor the handojével az arcát védte and the másikat féloldalasan tartotta and lépkedett. Az olyan guddo volt! *o* Még the cigánykereket is szerettem volna megmutatni neki, amit knowolom, mert the sukuuruban I vagyok az egyik legjobb, but ebben the doresuban nehéz and kibillentem oldalra, olyan esetlen lett meg minden, biztos egyest kaptam volna, mint the Sicc, Key~nii-sensei óráján ezért! ToT
- Roda? Surprised – meglepetten pislogva hallgatom Ookiddo~nii-san meséjét the capoeirához tartozó rodáról. Sokkal könnyebb lesz miraaimeejiként elképzelni and úgy kiállni Ookiddo~nii-san ellen, mintha maga Ookiddo~nii-san lenne the baddoellenfél”. - Úgy lesz, Ookiddo~nii-san! – bólintok and határozottan, lángoló aizuekkel, ökölbe szorított jobb handovel, adom tudtára, hogy I Karakuraizer Tuxedo-cat, Holmes-mesuta~ herupuje Aoitson and the Rabugyár alkalmazottja Aoidité készen áll the misshonra! - I tisztelem Ookiddo~nii-sant, szabad is vagyok and nagyon guddo ez az egész dansu! *w*sayelem happiin and már nincs is olyan bigu lámpalázam, mint először, mert az előbb még az volt, but now már nincs, mert Ookiddo~nii-san herupuzött abban, hogy no legyen. *.*
Amint bementünk the Ookiddo~nii-san által rodának nevezett körbe and felvettük az indító mozdulatot: térdem picit meghajlítom, and the derekamra helyezem the súlyomat, ahogy azt Ookiddo~nii-san is csinálja, csak miraaimeeji szerint mozdítom hozzá handomet, amit ő megfog and the másikkal arcomat védem, akárcsak Ookiddo~nii-san. Széles mosollyal az arcomon, wan forgással töröm meg az alapfelállást, amit tanácsolt az elején, mielőtt gyakorolni kezdtünk, aztán therúgástwan elhajlással kerülöm. Látva, hogy Ookiddo~nii-san ezután no csinál semmit, ezért forgással vegyítve csináltam rúgásszerű mozdulatokat, ahogy ő is tette the gyakorlásnál, amik olyan nagyon tetszettek. *-* Azaz kicsit féloldalasan tartott lábbal egyszer jobbról rúgtam felé, aztán wan fordulás után ugyan ezt megcsináltam, csak balról. Amikor the lábamat akarja kidönteni alólam wan viszonylag szebb cigánykerékkel kerülöm el, mint azt the gyakorláson sikerült. Nagyjából rájöttem, hogyan kell ebben the doresuban cigánykerekezni, bár még mindig no volt guddo, but azért megtette, talán még jobb is azzal, hogy no lett pontos. *o* Ugyanis, amikor átlendültem, ritorut kibillentem oldalra the doresu miatt, and ahogy pontatlanul fejeztem volna azt be előre tartottam handomet, hogy ellökjem magamat the földtől and így fordultam felé and álltam is fel egyszerre, mert ez így milyen guddo már, még the myuujikkura is kijött. *.* And amikor mindketten ugyan úgy fordultunk myuujikkura, az is olyan nagyon guddo volt, teljesen olyan, mintha csak myuujikkura mozognánk. The pofonszerű ütést is beleraktuk, amit mutatott and bigu meglepetésemre forgást is tett azóta bele, ami no is baj, mert the myuujikkura olyan nagyon guddo volt. *o* And amikor herupuzött hátraszaltózni! *____* No is zavart the doresu közben, mert I is csináltam hátra szaltót, ahogy the Ookiddo~nii-san is csinálta, mikor gyakoroltunk and now I is megtehettem and ez now olyan nagyon guddo volt. *w*
- Fhúú! Ez olyan guddo volt, úgy megcsinálnám még egyszer! *o* – lelkesen, szapora lélegzetvétel közben sayelem Ookiddo~nii-sannak, olyan mintha éppen now runningultam volna le the 12 perces futást, akkor szoktam ilyen nagyon fáradt lenni. No is knowoltam, hogy ilyen bigu kihívás myuujikkura mozogni!
- Azért no, mert ez olyan lassú ugye? *o* – kérdezem Ookiddo~nii-sant, hogy guddol gyanítom e dolgot. Tényleg no knowolom elképzelni az előbbi mozdulatainkat erre the myuujikkura, olyan fúj, no lett volna byuuteifuru, but bezzeg az előtte lévő dalra. *-*
- Milyen sunyi misshon, Ookiddo~nii-san? Surprised – kíváncsiskodom, s fülemet hegyezve hallgatom meg, amit sayel. Elvigyorodok, hiszen tényleg no ihatnak szakét, az no tesz guddo, Holmes-mesuta~ is megsayelte anno! - Mint Karakuraizer Tuxedo-cat, meg kell védenem the többiek egészségét, and mint the Rabugyár alkalmazottja Aoidité the paatonaak békéjét! Holmes-mesuta~ herupujeként pedig csak fokozza the kötelességem the misshon végrehajtásában! – húzom ki magamat and bólintok rá, hogy yes, herupuzök, mert no szabad szakét inni, the víz sokkal, but sokkal egészségesebb! *o* Meg aztán tartozom now Ookiddo~nii-sannak and Aoi mindig törleszti az adósságát! *_* Meg aztán szívesen is herupuzök Ookiddo~nii-sannak, hiszen furendok vagyunk! *-*
Vissza az elejére Go down
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
Keisuke Isami

Férfi
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 77
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te23400/30000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (23400/30000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptyVas. Júl. 22, 2012 9:27 am

Aki a táncot szereti...





Az rossz ember nem lehet, igaz? Főleg, ha a harcot szereti, mármint nem keresni, csak akkor, amikor feltétlenül muszáj, és amikor indokolt, és szükség van rá. Meg csak úgy, magáért az öröméért is. Azt hiszem, sikerült ellent mondanom kicsit magamnak... De semmi gáz, attól még király vagyok, és mindenki engem akar. Cool Még Kotomi is engem akar, pedig ha valaki, ő aztán biztosan utált, amikor megismertük egymást... De azok más idők voltak. Mondjuk így, igen. Más idők voltak. Én is más voltam, ő is más volt, s a környezetünkben is mások voltak az emberek. Változtunk mindannyian, hisz nem más az élet, mint változások sorozata, az egyetlen statikus dolog, ami pedig örök marad, hogy én mindig is király voltam, vagyok és leszek is továbbra is. Szóval igen, vagyok, aki vagyok, és már csak az maradt hátra, hogy ezt nem csak én vállaljam, hanem mindenki vállalja, mindezt pedig anélkül, hogy még egyszer szóba kerüljön egy bizonyos személy, mert nem akarom Ait ebbe belekeverni. Én túlléptem rajta, legalábbis teszek azért, hogy így legyen, na meg Ai is megpróbál mindent ezért, meg aztán igyekszem is kevesebbet pofázni róla, mert nem lenne jó, ha folyton róla járatnám a szám, miközben Kotomival vagyok. Már csak az hiányzik, hogy mások is túllépjenek rajta, és azt hiszem, ettől azért tartok kicsit, mert tudom, hogy mennyien támogattak minket, és mennyien örültek annak, hogy mi is örültünk, meg minden. Csak hát ennek vége, én pedig mindent megteszek azért, hogy életem azon szakaszát lezártnak tekinthessem. Az egyik pillanatban úgy érzem, hogy legszívesebben kitörölném azt a bő egy évet emlékezetemből és a világtörténelemből (meg se fordul persze a fejemben, hogy ezt a jövő kronológiái nem tartanák számon, mivel velem kapcsolatos, biztosan nagyon fontos esemény), és így sose kellett volna meghoznom életem legnagyobb tévedéseit, mint például a gyűrű megvétele. Másrészt azonban - ahogyan ezt Kotomival is átbeszéltük - valahogy mégis úgy érzem, meg kellett mindennek történnie. Talán ha nem esünk át mindezen, ha nem vergődünk keresztül mindketten ezeken a csalódásokon és tévedéseken, akkor sosem ismerjük meg igazán egymást. Sosem fogjuk ténylegesen ismerni a másikat, és ha még valami csoda folytán mégis összejöttünk volna, valamiért kétlem, tartós lett volna. Így viszont jobban tudunk bízni egymásban, mint bármikor, ismerjük egymást, és összekapcsol minket valami, amit más meg nem érthet. Azt hiszem, sosem éreztem magam jól ezelőtt nővel annyira, mint vele, erről pedig nem csak a sok közös téma tehet, na meg az, amit zárt ajtó mögött tudunk nyújtani egymásnak, hanem pont az, hogy sokkal jobban meg tudjuk értetni magunkat egymással, mint bárki mással. Semmi rózsaszín köd, nem járok fellegekben, egyszerűen csak szeretem, meg szimplán olyan, mintha már minimum évek óta együtt lennénk. Mintha mindig is így lett volna.
Ez persze viselkedésemre is kihat. Nem csak önbizalom téren, hisz nem csak az kóválygott vissza (a mumus kórról szóló mesék csak pillanatnyi eltévelygések voltak... megjegyzés, NaoNaoval megnézetem a Szörny Rt.-t, hátha akkor többé nem fog félni a mumusoktól), de régi stílusom is, tehát retteghet Soul Society, mert úgy visszacsillantom a napfényt a szemüvegemről, hogy akár lézerfegyverként is porrá omlaszthatom vele a lidérceket, mint egy igazi képregényhős. Cool Mindeközben pedig tánctudásom is megvillantom, mert ezen az estén táncolni fogunk. Hogy miért? Mert csak. Na meg főleg azért, mert Kotomi azt mondta, a randi-system különben is megköveteli, hogy egyszer az én programomon vegyünk részt, aztán pedig Kotomién, és ez így megy szépen tovább az idők végezetéig. Nincs veszekedés legalább, akár a nyálas filmeket is megnézem én Kotomival (szerencsére az akciófilmeket szereti), ha cserébe ő is eljön velem dinoszauruszokat fényképezni meg mexikói étteremben sombreroval a fejünkön bohóckodni, mert milyen jó is az már. Kotomi azonban azt mondta, táncolni megyünk, mert neki meg ezt mondta a kapitánya, akit én továbbra és változatlanul is egy ijesztő némbernek tartok, pláne, amiért folyamatosan terrorban tartja NaoNaot, én pedig csak örülök a programnak, legalább tutira nem kell nyálas romantikus vígjátékokat nézni, mert azokat nem szeretem. Bár ha Jim Carrey a főszereplő, az kicsit más tészta, addig is tanulhatok a mestertől. Kár, hogy nekem nincs olyan gumi pofám, igaz, a sors kiengesztel ezért az apró hiányosságért, mert cserébe piszkosul jóképű vagyok, grimaszolni pedig így is tudok, még ha közel sem olyan mesterien, mint Ace Ventura. Azért kár érte egy kicsit.
A tradíciókat követem, hagyományos, japán, ünnepi kimonot veszek, valami hasonlót ahhoz, amit a karácsonyi hadnagyi partira is felvettem. Fésülködéssel csak azért bajlódok, hogy utána párszor beletúrhassak a hajamba, hogy ettől úgy nézzek ki, mint aki most jött vissza egy edzésről, de azért azt sem szeretem, ha túlságosan szerteszét áll, a látszat ellenére meg többet foglalkozok a hajammal, még akkor is, ha nem festem rikítóra, ahogyan azt Keo teszi. Hiába győzködöm, hogy öregem, a hajfestés tisztára buzis, ilyet csak a lányok tesznek, de csak nem érti, ellenben engem győzköd róla, hogy fessem be én is szőkére. Ki van zárva természetesen, el is felejtheti. Most még a napszemüvegem sem veszem fel, de csak mert este van, igaz, ez általában nem szokott zavarni, most azonban szeretnék látni is valamit abból, ahova megyek.
Kisebb tömeg verődött össze a második osztag barrakjainál, én pedig előre meresztem a szemem, hogy megpillanthassam Kotomit. Elveszettnek azonban még így sem tűnök, Suwun taichou igen csak profin szervezte meg ezt az estet, s a tisztjei elvezetnek minket a helyszínre, ahol ez a táncolós parti lesz. Ugyan több ismerős arcot is látok, s intek is oda többek között Shizuonak, meg Rosa-channak, de még Aira is rávigyorgok, amikor meglátom, Kotomit mindezek ellenére sehol sem találom. Nem gondoltam volna, hogy Aival pont itt és most kell találkoznom, bár lévén ő és Suwun taichou valami nagy barátosnők, ahogyan Kotomival is azok, így nem is kéne meglepődnöm ennyire ezen... Nagy ügyet azonban nem akarok csinálni belőle, s még ha oda is mennék köszönni neki, se lenne rá időm, hisz a fények megváltoznak, és elkezdődik az a csecse kis előadás, amivel a kapitány és a barátnőm készültek nekünk.
Hát mit mondhatnék erre azon kívül, hogy hű? Kotomit a frizurája és a furcsa ruhája miatt persze nem is sikerül elsőre felismernem, valahogy szokatlanul fest ebben az öltözetben, nekem pedig a magam részéről jobban tetszik, amikor olyan természetesebbnek néz ki, de valamiért sosem hisz nekem, amikor elmondom neki, hogy igenis, szexi abban a pólóban... Neutral Persze így sem lehet okom panaszra, a ruha látványánál pedig jobban leköt az, hogy a táncot figyeljem. Nem is igazán táncnak tűnik, hanem mintha egy akrobatikus előadást néznék, ugyanakkor nem csupán a látvány, ami leköt, hanem maguk a mozdulatok is. Mindig is ódákat zengettek az Onmitsukidou két vezető tisztjének tudásáért, és azt hiszem, már értem, miről beszéltek. Nem igazán szoktunk ilyen dolgokról beszélgetni Kotomival, talán egyetlen alkalmat leszámítva, de sose gondoltam volna, hogy ilyeneket is tud.
Miután végeznek, viszonzom a vigyort Kotominak, és még integetek is felé. Már alig várom, hogy idejöhessen hozzám, és végre együtt tölthessük ezt az estét. Suwun taichou szavaira odafigyelve többször is nyugtázom igazát, bár ha nem értenék vele egyet, akkor is biztosan neki lenne igaza, mégis csak kapitány. Majd amikor jöhet a párválasztás, automatikusan teszek pár lépést Kotomi felé (rémületemre Takeo muterja mintha felém igyekezett volna... lehet, csak beképzelem, de addig is úgy tettem, mintha nem láttam volna), de szerencsére a barátnőmnek sikerül megelőznie őt.
- Jól nézel ki. - fogadom ölelését, egyik kezem pedig derekára téved, hogy ezután egy csókot hintsek ajkára. Megengedem magamnak, hogy kicsit megfeledkezzek magamról, bár miután a táncparkettre kísérem a fél órás lassúzásra, lopva körbepillantok, hogy Ai mit láthatott belőle. Nem akarom őt sem feleslegesen terhelni, de én is jól szeretném érezni magam, így valahogy meg kell találni az egyensúlyt.
- Tetszett a bemutatótok. - szerintem teljesen megérte ennyit gyakorolniuk, azt hiszem, nem csak nekem tetszett a programjuk. Ami meg azt illeti, nekünk már nehezebb helyzetünk lesz, hiszen míg ők talán heteken át is gyakorolhattak meg kitalálhatták a koreográfiát, nekünk van fél óránk hangolódni, és még csak azt sem tudjuk, hogy milyen zeneszámot fogunk kapni. De igazán nem izgulok a dolog miatt, mert imprózni jól tudok, és táncolni is szeretek, nincs abban semmi ciki. Ebben a fél órában nagyjából sikerül átbeszélni a dolgokat. Kotomi jobban ért a hakudás mozdulatokhoz, több tapasztalata van benne, de én is megpróbálok a lehető legtöbb ötlettel előállni. Igaz, nekem főleg olyanok jutnak eszembe, amivel a látványt tudjuk növelni, de ezt akarta Suwun taichou is, nem igaz? Így, hogy nem tudjuk, milyen zenét kapunk, talán a stílus kitalálása a legnehezebb, de valamiért a hiphopot javasoltam, az minden zenére jó úgyis, akár lassú, akár pörgős. Persze ezt a behangoló táncot az átbeszélésen kívül inkább arra használom, hogy jól érezzük magunkat, magabiztos, egyenes tartással vezetem végig Kotomit a táncparkettként kialakított placcon a lassúzós zenére.
Hogy milyen jutalmat kapok, ha ügyes leszek, az már nem derül ki, bár odahaza követelni fogom, hogy folytassa azt a csókot a fülemnél, amire amúgy is érzékeny vagyok, bár nem éppen a fülem kettéállása, hanem valami más lenne a cél... Így csupán egy szemöldökrángással és egy furcsa vigyorral válaszolok a kijelentésre, miközben az első páros, a két nagyi után mi is a színtérre kerülünk.
Az elhangzó zene pont megfelel arra, amit elképzeltünk. Nevezhetjük mázlinak is akár, valami klasszikusra biztosan ostobán nézett volna ki a hip-hop elemekkel vegyített koreográfia, pláne, hogy improvizálunk. Nem ijedünk azonban meg az imprótól, és máris felveszem azt a szerepet, amit felvállaltam. Az első látványelem csupán némi rugalmasságot és hajlékonyságot igényel, én pedig mintha egy marionettbábu lenne a lány, kezdem el úgymond irányítani, s láthatatlan, elképzelt szálakkal magamhoz vonzani, miközben én is megteszek felé néhány lépést, enyhén rugózva lábaimmal, hogy ettől némileg dinamikusabbnak tűnjön. Az első része ennek pedig abból áll, hogy amikor Kotomi hátradönti mellkasát, én felé rakom a kezem, s mintha magamhoz akarnám vonzani, mint jedi az elrepült fénykardját, mozgatom úgy a kezem arra az ütemre, amire Kotomi is a saját mellkasát. Kicsit úgy festhetek ettől, mint egy mágus valami filmben, aki épp egy halottat támaszt fel, vagy valami hasonló. Mindeközben a lábaimat néha behajlítom és kiegyenesítem, hogy több mozgás látszódjon, ám ez még nem olyan feltűnő, mint az, amit a tánc további részeiben terveztünk. Meg amit nem terveztünk, hanem majd jön magától.
A recept viszonylag egyszerű; a hakuda alapú támadásokat shunpoval védjük, vagyis térünk ki előle, és azt is megbeszéltük, hogy mindketten kivesszük a részünket mindenből. Most azonban én válok a védekezővé, ez pedig némiképpen eltér attól, amit megbeszéltünk, azonban fejem hátradöntve még idejében sikerül kitérnem a rúgás elől. A következő rúgás már mellkasomat, majd gyomrom célozza be, de csak úgy, mint az előző esetben, most is az egyszerű kitéréssel védekezek. Amikor mellkasomat célozza meg, akkor csupán hátradöntöm törzsem hasonlóan ahhoz, amit az első mozdulatsoroknál Kotomi is csinált, hídba lemenni azonban nem akarok, így amikor gyomrom következne, következetesen hátrébb shunpozok, mielőtt eltalálna. Ugyanakkor az utolsó Lownál már egy dinamikusabb és akrobatikusabb felugrás mellett döntök, hasonló mozdulatot pedig valódi hakuda edzéseken is lehet látni, amikor efféle rúgások elől kell kitérni.
Ami a váratlan változtatásokat illeti, ezért odahaza még számolunk, akár nálam, akár Kotominál legyen majd az, egyelőre azonban jobban lefoglal az, hogy teljesítsem, és jól teljesítsem magét az edzést. Na meg az sem ártana, ha a véletlen balesetek elkerülnének, mert nem figyelek oda Kotomi mozdulataira... A dal első felében így tehát első sorban shunpora támaszkodok. Én magam nem használom olyan bátran az akrobatikus elemeket, inkább rugalmasságra építek, meg gyorsaságra. Egészen élvezem azt, hogy néha csupán az utolsó pillanatban térek ki a megfelelő mozdulatokkal a támadások elől. Végül azonban felfedezem azokat a mozdulatokat is, amiket megbeszéltünk, s amikre nekem kell reagálnom, így nem is habozok tovább, szerencsére gyorsan kapcsolok. A kinyújtott kezét megragadva húzom közelebb magamhoz, hogy ezután a derekánál fogva dobjam a levegőbe. Ettől a mozdulattól tartottam a leginkább, hiszen ha csak rosszul állok, könnyedén meghúzódhat egy izom, ám van néhány másodpercem arra, hogy a tánc megszakítása nélkül vegyek fel egy olyan félterpeszt, ami biztosítja biztonságom, na meg Kotomi biztonságát. Miután a levegőbe dobtam, csupán a műsor kedvéért fel se pillantok rá, hogyan sikerül, és shunpozok a lány várható tartózkodási helye mögé.
Ezzel elkövetkezett a váltás ideje, újra én lehetek a marionettnekromantamágusmesteratyaúristenmerthúdekirályvagyokmintmindigtermészetesen, így mintha egy rögtönzött pantomim előadást tartanék, húzom a láthatatlan zsinegeket, hogy talpra állítsam a földön fetrengő lányt. Miután ez megtörtént, az ő rúgásos bemutatójához hasonlóan kezelem a refrént, én azonban ütésekkel helyettesítve azt. Az elsőt fejére célzom, következőnek nyakára, végül vállára, majd gyomrára, ő pedig apróbb távolságokra shunpozott el minduntalan tőlem, ám még mindig olyan közelségbe, hogy elérhessem. Végül ütésekkel és rúgásokkal kombinált mozdulatsorral próbálom a körülöttem shunpozgató lányt eltalálni, első sorban kung fu elemeket vegyítve mozdulataimba. Ezúttal már a rúgások váltják fel a központi szerepet, s próbálok minél magasabbra rúgni, hogy minél inkább a látványra, nem pedig a praktikusságra adjak.
A fináléban néhány ütésváltás után cserélünk helyet egymás mellett, és talán még ez számít a legnehezebbnek az előzőek után, hiszen alig pár mondattal tudtuk megbeszélni, hogyan fogunk mozogni. Így aztán mindannyian ugyanabból a mindkettőnk által ismert harcművészeti stílusból merítünk, mindezt pedig néhány hip-hopos elemmel vegyítjük. A gyakori rugózások és hajlongatások meg guggolások mellett kicsit fárasztó ez a szinkrontánc, és talán nem is sikerül olyan tökéletesen szinkronosra, ahogyan mi azt elképzeltük, de talán nem is az a lényeg. Végül pedig, amikor egymás mellé állunk, és szembe fordulunk egymással, úgy borulunk egymásra, mintha mindvégig én magam is csak egy bábu lennék. Belevigyorgok eközben Kotomi arcába, aki legalább annyira kipirosodott, és ugyanúgy liheg kicsit, mint én magam. Jó kis program volt ez, lehetne máskor is, bejövős nagyon meg minden.
Kivonulhattunk a körből, s átkarolva Kotomi derekát hagyom, hogy rám döntse kicsit a fejét. Valahol Ainak is itt kell lennie, és ő talán most lát minket először - na meg asszem, nem is tudhat senkitől arról, hogy mi ketten együtt vagyunk, aztán meg ki tudja, sok ám a pletykafészek errefelé - , de most igazán nem szeretnék többet, csak jól érezni magam. Meg őt sem akarom kínozni.
- Az a kérdés, hogy te megérdemled-e a jutalmat. - cirógatom meg az arcát kicsit, s homlokára nyomva egy csókot várom, hogy a következő páros is előadja a maga fellépését.






[/justify][/color]
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te51050/65000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (51050/65000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptyKedd Júl. 24, 2012 2:50 am

Tánc művészete

*Szembe nézek a tükörrel, s nem látok mást, mint egy kínlódó természetet. Egy olyan nőt pillanthatok meg, aki már régen nem önmaga. Lassacskán azt sem tudom, hogy ki vagyok egyáltalán. Noha nem őrültem meg, mások már megtették volna. Én még mindig talpon állok, ahogyan Yukezo is elmondta. Nincs más választásom, mint tovább haladni a jövő irányába. Még mindig fogalmam sincs arról, hogy utam majd milyen helyekre vezet; csak azt tudom, hogy mit szeretnék megőrizni ezen az úton. A shinigami büszkeségemet sosem adom fel. Mondhatni hasonló jellegű, mint egy közeli barátomé, aki szintén a húgát védelmezi. Csakhogy ő már nem kapitány, én meg ki tudja. Fogalmam sincs, hogy merre és hogyan megyek. Csak annyit tudok, hogy szeretnék elbúcsúzni a barátaimtól, és emelt fővel menni.
Nem fogok magam mögött sem jó, sem rossz emlékeket hagyni. Az egyetlen dolog, ami talán összeköt majd bizonyos személyekkel azaz önön kegytárgyaim. Ebből emlékezhetnek majd, ebből meríthetnek majd erőt, ha gyengék lesznek ahhoz, hogy talpra álljanak. Mindig is gyűlöltem a földön térdelő shinigamit, vagy a síró lélektükröket. A fájdalom csak megfertőz, én ezt tapasztalhattam meg a legjobban. Így hát ezen a számomra cseppet sem pozitív estén egy nemesi öltözékbe tettem magam. Nem egy hosszú öltözet ugyan, de minden próbálkozásom ellenére nagyon üres. Üresnek érzem ezt az egész maszlagot, mert tudom, hogy ma éjjel is egyedül térek nyugovóra. Tudom, hogy nem fog mellettem senki sem feküdni, s talán erre már senkinek nem lesz lehetősége. Én már mindent tudok, amit tudnom kell. Egy aprócska levelet azért hagyok Ritsunak, illetve a hadnagyaimnak, hogy merre leszek. Nagyot sóhajtok, kilépek a birtok füvezetére. Lassan járva sétálok az onmitsukidou kiképző telepére. Nem ez az első alkalom, hogy itt vagyok. Emlékszem egy esetre, amikor Suwun taichounak segítettem egy különleges technika kifejlesztésében. Kissé ironikus számomra, hogy engem kérnek meg ilyen munkára, mikor sokan úgy gondolják..betegesen antiszociális vagyok. Ezek a félre értések többnyire a személyiségem adta tévhitekből keletkezhetett.
De mindezen gondolatokkal aligha van időm tovább foglalkozni, amint megérkezek a helyszínre, ahol viszonylag rengeteg ismerős shinigami jelent meg. Maga a bemutató, amit tart a két shinigami igazából teljesen elvárt dolog a 2. osztag vezetőségétől. Számomra nyílt titok volt a harci képzettségük, rátermettségük. Noha, sok dologról én sem tudhatok..manapság elég sok az a titok, amit megosztanak velem. Valahogy vonzom az ilyen természetűeket. Mindenesetre csak látni akartam shinigamikat. Kicsit ki szerettem volna mozdulni, ez az alkalom tűnt pedig hozzá a legmegfelelőbbnek. Magam is beállok abba a bizonyos alakzatba, s mikor eljön az idő igazából nem lépek oda senkihez. Egy tiszt viszont megteszi helyettem is.*
- Üdvözlöm. Kagami Ai, Sanbantai taichou. *Ez alkalommal én magam is bemutatkozom. Noha, kissé fiatalnak tűnik, a ránk kiszabott feladatra tökéletes lesz. Sokáig csak gondolkodni tudok, hogy mit is kéne csinálni, mikor a gondolataim picit elkalandoznak másabb irányokba. Inkább azokba az irányokba, hogy még csak most szereztem vissza az erőmet, de máris edzésen veszek részt. Ez nem feltétlen rossz, csak kicsit rutintalannak érzem magam a rangomhoz képest jelenleg. Ezért is enyhítem meg komoly tekintetemet a fiúra nézve.*
- Képzett ugyan, de nem profi shinigami vagyok. Azért jöttünk, hogy edzünk és jól érezzük magunkat...shinigami. Te csak tedd a dolgod, majd én kompenzállak téged. Neutral *Nehezemre esne most egy komplex dolgot kitalálni, de a hajlás rá azért megvan. Ideje kicsit visszaráznom magam a régi dolgokba, így némileg kicsit igazítok a ruhámon, hogy kényelmesebben mozogjak benne. Ha ez megtörténik, akkor kinyújtom karomat, mintha csak elfogadnék egy férfi felkérését. Ám a karnyújtás egy ütéssel, egy taszítással is egyenértékű. Tekintetem szeszélyessé, ugyanakkor lággyá válik. Jobbra lépek egyet, kifordítom testemet. Lábat váltok egy rúgással, majdan némi hajlékonyságot belevetve dőlök hátra, hogy a fejre mért támadását kivédjem. Elütöm a másik lábát és a háta mögé forgok, akárcsak egy lehulló virág. Elshunpozok, követhetetlenül; viszont a rá mért lábsöprésem szinte végtelenségig elnyúló lassúság. Hosszas percekig táncolhatunk így, egymás ellentéteiként mire felfogom, hogy miről is szólhat ez az edzés. Két lélek együttes jelenlétét egy megvívott harcban. Emlékeztet a 11. osztagban letett munkálataimra. Voltaképpen a zanjutsu edzésekre, amikor nem csupán az volt a cél, hogy megvágd az ellenfeled, hanem az szép is legyen. A kard útjáról volt szó, ahogyan jelenleg a testről van szó. Van benne hasonlóság, csak most meg sem érintheted idegesen a veled szemben állót.*
- Mi jövünk! *Hívom fel figyelmét, hogy eleget gyakoroltunk már. Ennél többet nem hiszem, hogy egy alkalomra kihozhatok magamból. Így aztán a parkettre állva egy lassú zene szólal fel, s táncunk megkezdődik. Hasonlóképpen járok el, mint a gyakorlás alatt; csak most változtatok rajta még egy kicsit. testemet közelebb engedem a fiúéhoz, hogy rémületet is kelthessek benne. Valamint a keze lendítésének ellen ereje, egy fajta suhogó hangot is kiad magából. A védekezéseimnek hála pedig egész ritmikusan érkezik ez, akárcsak azok a shunpo technika által elnyert utóképek is. Lépéseimet egy ütéssel fejezem be, aminek következtében a közönség felé fordulok ki. A közönségben pedig egy olyan párost vélek felfedezni, akik kicsit felkavarnak. Még mindig nem dolgoztam fel teljesen igaz? Nekem ennél több idő kell. Jobb lesz, ha most már nyugovóra térek.* -Sayonara, shinigamik! *Suttogom magam elé miután rohamosan távozok a helyszínről.*


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Rosui Kagehime
10. Osztag
10. Osztag
Rosui Kagehime

nő
Aquarius Monkey
Hozzászólások száma : 164
Age : 32
Registration date : 2012. Feb. 16.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag 3. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te24700/30000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (24700/30000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptyVas. Júl. 29, 2012 4:11 am

A tánc művészete
Ne hagyj elesni! Embarassed

A szobámban készülődve csupán egyetlen dolog visszhangzott újra és újra a fejemben: hogy a csudába jutottam el idáig? O.O Fel nem foghattam, hogy miként is lehettem olyan botor, hogy belementem abba, hogy táncolni fogok, elvégre nem tudok táncolni. Sokszor az is nehézséget okoz, hogy egy egyenes úton végig menjek anélkül, hogy lábaim összeakadnának, én magam pedig, akár egy kinyúlt béka, hason kiterüljek. ^-^” Ehhez képest pedig a tánc tele volt bonyolult, sok gyakorlást és ügyességet igénylő akrobatikus elemekkel. Neutral
Én mégis éppen az egyik ünnepi ruhámat próbáltam magamra imádkozni. Még az Emberek Világából hoztam, s úgy gondoltam ez a legmegfelelőbb öltözet, elvégre szép és ünnepélyes, s nem mellesleg még mozogni is tudok benne. A könnyű anyag türkiz színben pompázott, a felsőrésze szorosan simult alakomra, s talán többet is megmutatott belőle, mint én szerettem volna, de ez most egy kivételes alkalom. Derékrésznél egy fehér szalaggal volt többször is átkötve, s a szoknya folytatása már szabadon hullámzott lábaim körül, csupán térdig takarva, szegélye fehér csipkével volt kiegészítve. :3 A lábamra egy lapos talpú szandált húztam, elvégre nem akartam amúgyis elég szeszélyes természetű szerencsémet megkockáztatni. Aztán a tükörhöz mentem, körbefordulva elégedetten szemléltem meg magam, majd fésűvel a kezemben próbáltam makrancos tincseimet valami elfogadható frizurává szelídíteni, természetesen nem sok sikerrel. Neutral Végül néhány hullámcsattal hátrafogtam a nagy részét, de néhány fürt így is minduntalan a szemembe lógott.
Végül mély lélegzetet vettem, és elindultam a második osztag irányába, ugyanis nem csupán hogy táncolni fogok, már ha azt az esetlenkedést lehetne annak nevezni, de ráadásul mindezt edzés keretein belül! >.< S mindennek tetejébe Takashi~kunnal! Embarassed Az úton végig görcsben volt a gyomrom, hiszen gondolataim folyton felidézték azt a pillanatot, amikor Takashi~kun megkért, hogy vegyek vele részt ezen az esten az osztagánál. Első döbbenetemben a szívverésem kihagyott, s levegőt is elfelejtettem venni. Persze nem azért, mintha nem mentem volna vele szívesen, vagy nem esett volna jól, hogy elhívott, hiszen élveztem társaságát, és kifejezetten hízelgőnek találtam, hogy rám gondolt, főleg azok után, amik a tengerparti randevúnkon történtek. Fészpalm De ettől függetlenül mégiscsak táncról, és róla volt szó. Mármint jó értelemben róla, vagy nem is tudom, kezdtem teljesen összezavarodni az érzéseimmel kapcsolatban. Talán le kellene üljek meditálni, hogy tisztába jöjjek ezekkel a dolgokkal, mert ez egyszerűen tarthatatlan, nem lehet normális, hogy ha csak rá gondolok félre kalapál a szívem. Tény, hogy kedvelem, az is, hogy jól esik, vele beszélgetni, a társasága és figyelme boldoggá tesz, de kell itt lennie valaminek, valaminek, amit még nem fejtettem meg vele és magammal kapcsolatban. >_<
Gondolataimba merülve arra eszméltem, hogy elérkeztem a második osztaghoz, amit lassan már csukott szemmel is megtalálok, mert az érzéseim után megyek, és valahogy itt kötök ki. Ez jelzés lenne? °O° Persze, mert ha bárhova máshova próbálok eljutni, akkor Seireitei utcái magukba szippantanak, és órákon át való bóklászásra kényszerítenek. >_> Aztán végülis beléptem a kapitányságra, követve a kisebb tömeget, akik színes ruháikban valószínűleg maguk is az estre tartottak. Te jóságos mumuskergető! O.O Engem ennyi ember fog látni, miközben szerencsétlenkedem?
Legszívesebben azon nyomban sarkon fordultam volna, és láthatatlanná válva visszafutottam volna a Juubantai biztonságot adó közegébe, ahol mindenki olyan kedves, és nem is nevetnek ki! >.< Na jó, néha igen, de akkor jogosan, meg ott mindenki szokott vicces dolgokat csinálni, de ez itt komoly, és, és… @_@ Végül összeszedtem magam, s mély lélegzeteket véve nem menekültem el. Ebben az is közrejátszott, hogy felfedeztem Keisuke~samát, aki mosolyogva köszönt mindenkinek, én pedig nem hozhatom azzal szégyenbe se az osztagot, se őt, hogy szégyenszemre elszaladok! >_< Majd valahogy a háttérben maradva elbotladozom, anélkül, hogy bárki figyelmét is magamra vonnám, nem hiányzik nekem, hogy Takashi~kunon kívül más is lássa a sutaságom. Nem mintha azt szerettem volna, hogy ő lássa, de érezni biztosan fogja, ha véletlenül a lábára lépek. Neutral
Így aztán, ha kicsit tartva is a többiektől, de beléptem utánuk a hangulatosra díszített terembe. Kicsit félszegen mozogtam s szemem csapongva kereste a tömegben Takashi~kunt, mint egyetlen biztos pontot, akin megtámaszkodhatok, akibe kapaszkodhatok, mielőtt az izgalomtól összeakadnak a lábaim, és anélkül esnék hanyatt, hogy egyáltalán megpróbáltam volna egy-két tánclépést tenni. Embarassed
Egy sóhajjal eresztettem ki a feszültségtől bent ragadt levegőt, amikor végre sikerült felfedeznem. Kedvesen mosolygott rám, ő valószínűleg egyből észrevett, bár nem nehéz egy hatalmasra tágult szemű, ijedten bóklászó shingamit kiszúrni, s ez voltam én. Teljesen nyugodtnak tetszett, ahogy hozzá lépdeltem, s ezt nagyon irigyeltem tőle, hiszen ha csak egy kicsit is meríthetnék eme nyugalmából, lehet az én mosolyom is olyan felhőtlen, és meleg lenne, mint az övé. Esetlenül, s zavartan viszonoztam, s bókjára még inkább elvörösödtem. Embarassed Nem voltam felkészülve erre, de szerencsére dobszó hangzott fel, amire mindenki elhallgatott, s a tánctérre figyelt. Surprised
A második osztag kapitánya és hadnagya tartott számunkra bemutatót, am jobban elbátortalanított, mint a hatalmas tömeg, vagy az a tény, hogy tulajdonképpen táncolni sem tudok. A könnyed mozdulatokat, látványos elemeket úgy adták elő, mintha bárki képes volna rá, s valóban tánc és harc keverékének látszott. Ha az ideérkezésemkor bátortalan voltam, hát eddigre teljesen inamba szállt minden bátorságom, s belekapaszkodtam Takashi~kunba, akit reméltem ezzel nem zavarok meg, de muszáj voltam kapaszkodót keresni, mielőtt elájulok. Az előadás végeztével még mindig ámulva figyeltem, s azon töprengtem, hogy mi a csudát is feltételeztem, mikor ide jöttem? >_< Még szorosabban fogtam partnerem karját, s reméltem, hogy egyszer csak véletlen felkelek, mert ez csupán egy álom, de persze nem így történ. .__.
Aztán a zene végeztével Suwun~taichou intéz hozzánk beszédet, s ámulva figyelem, hogy az iménti mozdulatok ellenére is nyugodt a hangja, s nem kapkod levegő után. Én biztosan lihegve fetrengenék a földön, s nem hogy értelmes mondatokat nem tudnék kipréselni magamból, de a nyögéshez is óriási erőfeszítésekre lenne szükségem. Aztán azt mondta, hogy a mai este fő célja a szórakozás. Abban biztos voltam, hogy én szívem szerint mindennek neveztem volna, csak mókásnak, vagy szórakoztatónak nem. Neutral Már a gondolatra is hányingerem lett, hogy ráadásul nem leszek képes a háttérben maradni, mert egy kis gyakorlás után, mindenki előtt kell, egy koreográfiát bemutatunk. Ez nem volt megemlítve, betervezve, nem készültem fel rá lelkileg, s az a félóra gyakorlás nekem édes kevés lesz, legalább tíz év kellene, vagy több! @_@ Persze ezeket hangosan nem mondhattam ki, így amikor felcsendült a zene, Takashi~kun automatikusan magához vont, s lassú ringatózásba kezdünk.
Én a vállára tettem a kezeimet, míg az övéi a derekamra fonódtak, még szerencse, hogy ott nem érezhette szapora szívverésemet, közben pedig kettőnk között lefelé bámultam, hogy szemmel tartsam lábaimat, nem szerettem volna laposra taposni Takashi~kunt. Embarassed Hagytam, hogy ő vezessen, lévén, hogy én vagyok a lány, valamint, mert úgy tűnt ő legalább sejti, hogyan is kellene kinéznie ennek a táncnak. .__. Közben megnyugtatóan beszélt hozzám, amitől kicsit sikerült is felengednem, s végre a zene ritmusára mozogtam, valóban érezhetően más volt a lüktetés, s ha az ember már érezte, szinte automatikusan jöttek a mozdulatok. Lehunytam a szemem, és hagytam, hogy ringasson a lágy dal, felsejlett előttem a zongora, amin még életemben játszottam, néhány hangjegy, az érzés, hogy milyen volt, amikor megszólalva én is a dallammal mozogtam. Már nem is volt olyan rémisztő ez az egész számomra, szépen lassan lélegeztem, és csak sodródtam Takashi~kun karjaiban, valahogy végül mégiscsak élvezni kezdtem a dolgot, pedig el sem tudtam volna előtte ezt képzelni. ^_^”
Felmosolyogtam partneremre, hiszen olyan türelmes volt velem, és szépen lassan feloldódva még inkább hálás voltam, hogy erős karjaira támaszkodhatok. Valahogy a közelséges sem érintett már feszélyezve, egyszerűen elillant minden addigi aggodalmam, ami összerántotta és csomóvá sűrítette gyomromat. Amíg a lassú zenére táncoltunk semmilyen különlegesebb elemet nem kellett belevegyítenünk, csupán hangolódtunk egymásra, kiismerni próbáltuk a másik rezdüléseit, mozdulatait, s arra reagáltunk, szinkronizálódtunk. Néhány perc után már tudtam, hogy mit tesz Takashi~kun mielőtt előre, hátra, vagy oldalra lép, hogyan változik meg a tartása, ha fordulni akar, s mikor szeretne megpörgetni. Harmadik számnál már nem is izgultam azon, hogy vajon a lábára lépek-e, csak hagytam, hogy vezessen, teljesen megbíztam benne, tudtam, hogy minden rendben lesz, ha mellette vagyok. Életemben először úgy éreztem, nem csak Kanaeban bízhatom meg.
Közben azonban meg kellett beszélnünk, hogy miként is fogjuk folytatni, hiszen a bemutatónál nem csupán táncolnunk kell. Felajánlotta, hogy én csak támadjak, ahogy érzem, ő majd kikerül, de úgy gondoltam ennél valami látványosabb kell, valami sokkalta felemelőbb, ami másokkal is érezteti, hogy mi ketten végre képesek vagyunk bízni egymásban, hogy mozgásunk összehangolódott, s érzékeljük félmozdulatból is a másik szándékát.
Végül azt javasoltam, hogy a koreográfia első felében próbáljon meg mindig magához ölelni, megfogni, én pedig minduntalan arrébb szökellek, vagy kibújom ezekből a szorításokból, így egy fogócskát előadva, majd a második felében pedig támadásokat hajtunk végre, amik elől a másiknak ki kell térnie. Bár láttam rajta, hogy nem igen szeretne, még csak a gyakorlás kedvéért sem kezet emelni rám, egy meleg mosollyal megnyugtattam, hogy elég ügyes vagyok, nem kell féltenie. Valamint ez egy edzés, és ha élesben menne egy arrancar biztosan nem sajnálna meg. Nagyon reméltem, hogy végül nem gondolja meg magát, hiszen lassan mi következtünk. A koreográfiánk kész volt, s mi magunk is, legalábbis többé-kevésbé.
Akik előttünk táncoltak mind nagyon ügyesek voltak, így ismét eluralkodott rajtam az izgalom, s a remegés, hogy mi lesz akkor, ha elrontom, s ezzel nem csak magamat, de Takashi~kunt is szégyenbe hozom? De aztán megráztam a fejem, s kihúztam magam, én a Juubantai harmadik tisztje vagyok, és képes vagyok egy percig táncolni anélkül, hogy összeakadnának a lábaim! >_< Vagyis nagyon remélem. @_@
Megálltunk Takashi~kunnal egymással szemben, ő melegen rám mosolygott, én pedig ki-kihagyó szívveréssel, lélegzetvisszafojtva vártam, hogy felcsendüljön a zene, s feszültségoldás ként egy hírtelen ötlettől vezérelve lerúgtam a szandálom, remélve, hogy azért senkit sem találtam el vele. Aztán felzendült a szám, de én a fülemben doboló vértől először szinte meg sem hallottam. Nem volt gyors ütemű, de karakteres üteme volt, amire az embernek kedve volt erőteljesebb dobbantásokat végezni.
Takashi~kun keze felém nyúlt, én azonban a zene ütemére egy shunpoval erősített forgással arrébb táncoltam, mintha csak figyelmen kívül kívánnám hagyni, amire persze utánam eredt. Megfogta a kezem, s befordított maga felé, hogy vele szemben állva magához vonhasson, én azonban felemelve a kezem tovább fordultam, s egy szökkenéssel irányt váltva mozdultam tovább. Szinte az egész parkettet forogva táncoltuk körbe, miközben én valahogy mindvégig sikeresen kicsusszantam a kezei közül, hogy egy gyorsabb fordulattal, hogy pedig egy egyszerűbb shunpo manőverrel. Aztán az egyik fordulatnál, mintha csak előre látta volna mozdulatomat, elém shonpozott, s egy egyszerű mozdulattal megragadta a derekam. Itt kicsit le is lassult a szám, s egy pillanat elhallgatás után erőteljesebben, gyorsabban kezdődik. Ez az a pillanat, amikor végre a hakuda elemek következtek, ahogy megindultak az erőteljes ütemek, egyszerűen ellöktem magamtól Takashi~kunt, akinek keze azonban az én egyik csuklómra fonódott, s így azonnal vissza akart rántani magához. A lendületet kihasználva lendítettem meg a lábam, hogy az oldalára, deréktájékra egy rúgást vigyek be, így kénytelen volt elengedni a kezem, hogy blokkolhasson, vagyis én ezt gondoltam, de ehelyett megfogta a lábam, s magához rántott. Előre tántorodtam, ő pedig felém lépett, így mellkásához préselődtem, a másik keze a hátamat tartotta, s megpördültünk, hogy némi táncra emlékeztető elemet is megvillantsunk.
Kirántottam lábam a kezéből, miközben sajátommal a mellkasának feszültem, hogy eltávolodva tőle ismét támadásba lendülhessek. Ezúttal a fejére célzok lábbal, valahogy a zene olyan, hogy inkább rúgásokat kíván, mint ütéseket, Takashi~kun persze kissé hátrahajolva kikerüli lábam, én azonban fordulásból a másik sarkával is felé rúgtam, de ő már nem volt ott. Amíg én a fordulásnál egy pillanatig nem láttam, a hátam mögé shunpozott, s egy egyszerű mozdulattal kiseperte a lábam. Én persze majdhogynem sikkantva vesztettem el az egyensúlyom, ő azonban nem hagyott elesni, két kezem megfogva tartott meg, úgy nézett ki, mint egy tényleges táncelem, ahogy ott egymás kezét fogva álltunk. Persze nem maradhattam adósa, s kissé visszanyerve egyensúlyom ismét felé lendítettem lábammal, ami elhamarkodott döntés volt, hiszen ki kellett volna facsarnom a saját testem, hogy elérjem, így csak egy szimpla lábemelésnek látszott inkább, mint valódi rúgásnak. Takashi~kun felrántott a kezemnél fogva, s azonnal el is engedett, egy félfordulattal pillantottam rá, s láttam, ahogy kezével felém csap, így oldalra mozdultam, s karjába kapaszkodva rántottam felhúzott térdem felé, amire másik kezével egyszerűen ráfogott, s így egyikünk sem tudott mozdulni. Összevillant tekintetünk, a zene felgyorsult a végjátékra készülvén, mi pedig egyszerűen eltaszítottuk egymást, hogy majd ismét összeakadhassunk a fináléban. Shunpoval gyorsítottam lépteimen, de igyekeztem ehhez mérten kecsesen is mozogni, elvégre ez mégiscsak tánc. Az utolsó elemet szántuk a leglátványosabbnak, s semmiképp sem szerettem elrontani, ha már ezidáig nem estem el, itt nem hibázhatok, azonban nem csak én tartottam partnerem felé, ő is közeledett, bár lényegesen lassabban, de amint alig három méterre értem tőle előre lendültem, felhúzott térddel ugrottam, ami alá nyúlt összekulcsolt kézzel, ezáltal még nagyobb lendületet adva nekem. A dolgom annyi volt, hogy ezt kihasználva kissé homorítva testemen a levegőben egy félkört írjak le, Takashi~kun pedig elkapjon, mielőtt csúfos földet érnék, amit persze meg is tett, bár nem vagyok benne biztos, hogy néhány másodpercig tartó szabadszárnyalásom másoknak is tetszett, de én kifejezetten élveztem.
Csak Takashi~kun karjában nyitottam ki a szemem, s pihegve néztem fel rá, a zene sem szólt már, de mi csak néztünk egymás szemébe, s abban a pillanatban éreztem, igen éreztem azt, hogy akár az életem is rábíznám. Aztán egy végtelen pillanat után visszaálltam a lábamra, s kíváncsian néztem végig, hogy a többiek mit adnak elő, hiszen a fellépéssel minden feszültségem elszállt, így már élvezni is tudtam az előadásokat. ^_^
Vissza az elejére Go down
http://dragonmaster.hungarianforum.com/
Genki Takashi
2. Osztag
2. Osztag
Genki Takashi

Férfi
Scorpio Buffalo
Hozzászólások száma : 192
Age : 38
Registration date : 2011. Jun. 17.
Hírnév : 16

Karakterinformáció
Rang: Nibantai, yonseki, A Névtelen Egység parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te25700/30000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (25700/30000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptyVas. Júl. 29, 2012 6:23 am

Egész nap hozzám nem méltó izgalommal készülődtem az edzésre, amit Verashu-taichou tartott. Nem csak azért, mert végre a második osztag területén lesz megtartva, hanem mert olyan speciális edzés lesz, amilyenen még nem vettem részt, de talán még egyetlen shinigami sem volt ilyen edzésen. Ez is mutatja, hogy a többi osztaghoz képes milyen színvonalon működik a második osztag. Nem csak feladat területén magasodik a többi fölé osztagunk, de a kiképzési programok alapján is. Nem igazán volt rá se időm, se affinitásom, hogy valami díszes ünnepélyes ruhát szerezzek magamnak. Soha nem vágytam ilyesmi cicomás göncre. Még jó, hogy az isten adta család gondol olyasmire, hogy a gyermekük valaha is valami ünnepélyesebb eseményen vesz részt. Így jutottam ahhoz az öltözékhez, amit magamra húztam. A szabásán és anyagán, tekintve, hogy teljesen selyemből volt, más cicoma nem is volt rajta. A fekete színben díszelgett. Én sosem tudtam megállapítani, hogy milyen ruháéban vagyok elegáns vagy sem, de a család meg volt győződve, hogy ez tökéletes lesz. Hát jó, akkor legyen ez. Nekem nagy szerencsém volt, más shinigamikkal szemben, ugyanis nem kellett sokat mennem, ahhoz, hogy a második osztag eme csodálatos kiképzőtelepére eljussak. Nekem nem kellett bolyonganom, sem engedélyekért folyamodnom. Egyszerűen oda sétáltam. Elég szép számmal összegyűltünk és némi keresgélés után, sikerült is Hime-chan akadnom, aki kimondottan csinos volt. Meg is említettem neki. Elvégre, olyan szépen tudott mosolyogni, amikor zavarba jött.
- Csinos vagy.
Nem feszítettem túl a bókot. Most sokkal komolyabb feladatunk van, mint bókokon gondolkodni. A kapitány és a hadnagy előadását tekintve, roppant érdekes lesz ez az edzés. Zenész létemre azonban nem lenne szabad, hogy a ritmusra mozgás gondot okozzon. Amikor felcsendül a lassúzós zene, gyengéden magamhoz vonom Hime-chant és finoman vezetni kezdem. Az ilyen túl egyszerű, gondolom elsőre, hogy ennyivel nem fogjuk megúszni mint némi lassúzás és közös ringatózás a zenére. Persze élvezem, bár időnként az utolsó pillanatokban kell módosítanom a lépésen, hogy Hime-chan ne lépjen rá a lábamra. A koreográfia már teljesen más kérdés. Az egy dolog, hogy ütemre mozogni, de koreográfiát kidolgozni már nem is olyan könnyed feladat, mint azt a shinigami elsőre gondolná. Végül megállapodtunk abban, hogy próbálom elkapni, ő pedig majd kitér. Meglátjuk majd, hogy mi sül ki belőle. Semmi kedvem sincs véletlenül megrúgni Hime-chant. Lassan felzendült a választott zenénk, jelezvén, hogy mi következünk. Bátorítóan rámosolyogtam táncpartneremre, miközben egymással szemben megálltunk. Laza, de annál gyorsabb mozdulattal nyúltam ki jobbommal a csuklója felé, hogy magamhoz vonjam, amire ő egy shunpoval rásegített forgással igyekezett kitérni. A zene ütemére léptem utána, majd elkaptam kezét és lágy mozdulattal fordítottam magam felé, amire Hime-chan felemelte a kezét, kifordítva csuklóját a tartásomból és egy szökkenéssel, ami beillett volna egy hattyú könnyed mozdulatának is, tova szökkent. Ezután kezdtünk bele egy látványosabb elembe. Én minduntalan igyekeztem után, hol forogva, hol csak utána lépve, hogy elkaphassam. Ő azonban igyekezett kiforgásokkal eltérni "támadásaim" elől. az egyik ilyen fordulata után, shunpoval elé kerültem, hogy derekát elkapva, magamhoz húzhassam. A zene ütemét követve Hime-chan ellökött magától, de én megfogtam a csuklóját, hogy magamhoz ránthassam. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy rúgással fog felelni, de pont kapóra jött. Szabad kezemmel elkaptam a lábát és előrébb léptem, hogy ne essen el és magamhoz tudjam húzni. Ezzel egy lassú összefonódást imitálva léptünk tovább a következő fázisra. Hime-chan ekkor vette át a kezdeményezést, lábát kirántotta a kezemből, eltávolodott tőlem és a fejem felé indított egy ütést. Ami elől, én könnyedén hátra hajoltam. Úgy tűnt nem áll meg ennyivel és a szerzett lendületet kihasználta, hogy egy második köríves rúgást is megindítson. A zene azonban megkívánta, hogy az ütemet kövessem. Így lágy szellőként shunpoztam mögé és kisöpörtem a lábát. Egy normális harcnál hagytam volna elesni, most azonban ezt nem tehetem meg, így időben elkaptam két kezét, ezzel megtartva őt és engedve, hogy ismételten átvegye a kezdeményezést. Táncpartnerem egy kissé korán indított volna egy rúgást, de a kettőnk közötti távolság erre nem adott lehetőséget, így egy művészi lábemelésnek tűnt. Messziről elég szép mozdulat volt. Válaszként az ütemmel egyező mozdulatként felrántottam Hime-chan kezét, majd el is engedtem, remélve, hogy elveszíti egyensúlyát és elesik. A lány azonban résen volt és kénytelen voltam kezemmel felé csapni. Hime megfogtam karomat és a felhúzott térde felé rántott, amire én lendületesen rátettem tenyerem, ezzel blokkolva a lendületét. Ellöktük egymást, hogy folytathassuk a mozgást a zenére. A végjáték közeledtére én lassabban indultam meg partnerem felé, hiszen időben oda kellett érnem, különben a lány elesik a padlón és az nem lenne túl látványos. Amikor megfelelő távolságon belül érezett, felhúzott térddel lendült felém. Szinte úszott a levegőben. Én gyorsan összekulcsoltam kezeimet, így adtam extra lendületet s ezzel még inkább a levegőbe emelve őt. Miután eleget veszített a lendületéből és zuhanni kezdett a föld felé, kecsesen elkaptam. Igaz térdeimet be kellett hajlítanom, hogy a végtánc zökkenő mentes legyen, nem vagyok hozzá szokva, hogy elkapkodjam az "ellenfelet". Hosszúnak tánc a pillanat, amikor végre kinyitotta a szemét és rám nézett. Szemeiben oly csillogást láttam, amelyet még nem volt szerencsém megpillantani. Remélhetőleg minden flottul ment, de legalább nem léptünk egymás lábára, kicsiny előadásunk során. Nyugodtan szemlélem a továbbiakban a többiek előadását.
Vissza az elejére Go down
Ueda Tomoko
9. Osztag
9. Osztag
Ueda Tomoko

nő
Aquarius Cat
Hozzászólások száma : 23
Age : 96
Registration date : 2009. Apr. 27.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 9. osztag hadnagya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te6000/15000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (6000/15000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptySzer. Aug. 01, 2012 6:31 am

*Ugyanazzal a lendülettel hajítom a szemeteskosárba a hivatalos iratok közé valamilyen rejtélyes módon becsúsztatott hirdetést, ami a második osztagba invitálja az érdeklődőket valamiféle táncos mulatságra. Nem érdekel kimondottan a dolog, amit már akkor is kifejtettem a többieknek, mikor a faliújságra kifüggesztettem ugyanennek a meghívónak egy másik példányát néhány napja, és azóta nem is változott meg hozzáállásom ennek tekintetében. Ez itt a Tiszta Lelkek Városa, arra tettük fel életünket, hogy megóvjunk mindenkit, nem pedig azért, hogy mindenféle bálokra járkáljunk! Azt pedig el nem tudom képzelni, hogyan került ennek a hirdetésnek egy hasonmásváltozata az irattartómban őrzött engedélyek, kérelmek és egyéb okiratok közé. Ennek csak egyvalaki lehet az oka - cikázik át agyamon, és azon nyomban a hátamon is végigfut a hideg a megvilágosodás következtében. Masachika! Csak és kizárólag ő állhat ennek az újabb bűnténynek a hátterében! Mindig van egy hozzá hasonló az osztagban, aki mindenki mással ellentétben képtelen betartani a szabályzatot, ráadásul sportot űz abból, egyszerre mennyi paragrafust képes megszegni, ezzel párhuzamosan pedig mennyire képes kihozni engem is a béketűrésemből. Pedig már jó ideje igyekszem letörni lelkesedését a rendbontással kapcsolatban, de minden lepereg róla - vagy csak ennyire szeret szenvedni? Mindenesetre ez egy újabb ügy, amit el kell intéznem vele kapcsolatban: elvégre akár valamelyik létfontosságú okirat-mintapéldányt is meghamisíthatta volna ezzel párhuzamosan (ráadásul a Shinigami Nőegylet legszigorúbban titkos aktáit is itt őrzöm), sőt, ha jobban belegondolok, a legnagyobb valószínűséggel ez pusztán elterelő hadművelet, hogy valamelyik újabb szabályszegését elrejtse. De majd most végleg leállítom...
Elhatározásomat tett követi: szinte abban a pillanatban indulok megkeresni a renitens tisztet, előtte azonban természetesen gondosan bezárom a hadnagyi irodát, az ajtóra pedig kifüggesztem a szokásos üzenetet, ami távollétemkor útba igazítja az esetleges arra tévedő shinigamikat. Lendületes léptekkel haladok végig az osztag utcáin, kezemben az elmaradhatatlan mappával, amikor végül sikerül ráakadnom a rendbontóra egy eldugott verandán. Szemüvegem félelmetesen felcsillan, ahogy "ellenfelem" mögé osonok, hogy aztán teljes erőmből orvul fejbecsaphassam az iratgyűjtővel, ezt követően pedig higgadt hangnemben afelől kezdek érdeklődni, hogyan is kerülhetett hozzám egy újabb példány abból a meghívóból, amit nincs szándékomban elfogadni. És úgy mellesleg miért fekszik a legnagyobb lelki nyugalommal itt, mikor a héten - csalhatatlan emlékeim és jelenléti íveim szerint - már egy alkalmat ellógott a meghirdetett edzésekből, illetőleg az éjszakai őrjáratán sem jelent meg... Természetesen, ahogyan azt már megszoktam tőle, azonnal megpróbálkozik a kifogások keresésével, de túl gyakorlott munkakerülő-üldöző vagyok már ahhoz, hogy higgyek is az ilyen átlátszó próbálkozásoknak. Egészen addig, amíg véletlenül ki nem csúszik a száján, miszerint a második osztagba szeretne eltávozást kérni, mégpedig azért, hogy részt vehessen a meghirdetett táncos esten. Na, még csak az kellene, hogy mindezek után elengedjem egyedül egy ilyen helyre! A tökéletes terv pedig meg is fogalmazódik már fejemben: én magam fogom elkísérni a szóban forgó tisztet és mindvégig szemmel fogom tartani, mielőtt valaki még bepereli az egész kilencedik osztagot szexuális zaklatás vádjával.
Így hát a nap hátralévő részében - mivel történetesen éppen este lesz ez a táncos alkalom - nem is tévesztem szem elől Masachikát, végig figyelemmel követem még a ruhaválogatás folyamatát is, habár ez újfent azzal az érzéssel tölt el, hogy legközelebb le fogok tagadni mindenféle ismeretséget a tiszttel... Előbb azonban még túl kell élni az estét.
A második osztag területére érvén azonban egyre inkább kezd csökkenni lelkesedésem a shinigami megregulázására vonatkozóan, ahogy megpillantom a válogatott társaságot: kapitányok, hadnagyok és a Nőegylet tagjai egyaránt jelen vannak, néhány számomra ismeretlen tiszt társaságában is... Különösen amiatt, hogy ekkorra már valamiféle skarlátvörös, a kelleténél jóval rövidebb ruhában feszengtem, ami gyakorlatilag a combom közepéig sem ért, mivel kiderült a bejáratnál, hogy csak alkalomhoz illő öltözékben engedik be a résztvevőket, amiről tisztem elfelejtett szólni (én pedig nem olvastam végig a meghívót), viszont tökéletesen véletlenül volt nála egy női ruha - az biztos, hogy ezért még kapni fog Masachika! Még az is megfordult fejemben, hogy itt és most visszavonulok a kilencedik osztagba, hogy az éjszaka hátralévő részét a büntetőfeladatok összeállításával töltsem, amit másnap reggel egy hangos ébresztő kíséretében testálok majd rá. Egyelőre azonban minden általam ismert személynek odaköszönök, majd elfoglalom helyemet közel a tisztemhez, mivel a rebellis alak még csak azt sem hagyta, hogy elhagyjam a második osztagot, hiába adtam parancsot neki, hogy engedjen el! Ráadásul annyira kiismert már, hogy azonnal az osztagunk becsületét hozta fel, hiszen hogy nézne az ki, ha a kilencedik osztag hadnagya szó nélkül meggondolná magát egy estély kellős közepén és otthagyná a termet? Habár fáj bevallani, ezúttal kivételesen igaza van, így csak gyilkos tekintetemmel próbálom belé fojtani a szót.
Elég instabil lábakon állok egyébként, szóval néha hozzá kell érnem "partnerem" vállához, hogy megkapaszkodjak - ez a törvényszegő ugyanis még égővörös magassarkú cipőket is szerzett valahonnan és azt is rám adta! Arcomra feszült figyelem ül ki, ahogy nézem a többiek produkcióját, hiszen ebből is szerezhetek ötletet, amit majd kamatoztathatok, ha ránk kerül a sor. Merthogy innentől kezdve nem menekülhetek és táncolnom kell majd, az egészen biztos... Mindenesetre a lábam hamarosan nem bírja tovább ezt a cipőnek titulált kínzóeszközt, így továbbra is Masachikára támaszkodva kilépek belőlük, majd pántjuknál fogva mindkét kezembe veszek egyet-egyet, és immáron egyensúlyomat visszanyerve figyelem a további eseményeket. Egészen addig, amíg az általam felügyelt személy tekintete gyanútlanul meg nem csillan és ki nem veti magát a rögtönzött táncparkett közepére egy hirtelen felcsendülő dallamot meghallva... Jómagam csak néhány lassú, ugyanakkor határozott lépést teszek a kör közepe felé, továbbra is kezeimben tartva a magassarkúkat, és meg is állok itt, összpontosítva a másik mozgására, hogy minél gyorsabban reagálhassak az újabb merényletek ellen. Amik hamarosan be is következnek, elég csak szembesülni a másik morgásával és szemöldökrángatásával... Utóbbi mozdulatra reagálva a bal kezemben tartott fél pár cipőt széles ívben el is hajítom a fiú felé - nekem csak ne játsszon itt házicicát, ez nem az állatkert! Mondanom se kell, egyenesen az arcára célzok, hogy ilyen távolságból is sikeresen töröljem le képéről a vigyort, ami sikertelenül végződik, ellenben a Pokolbéli Ördög Lábbelije (nem is értem, miért merik ezeket a magassarkú szörnyűségeket cipőnek titulálni, ezeket legfeljebb nőtársaim megkínzására találták ki a férfiak!) tovább száll a levegőben, egyenesen bele a tömeg közepébe. Remélem, nem valamelyik nőegylet-beli kollégámat fogja eltalálni a fenyítőeszköz...*
- Arcátlan!
*Sziszegem fogaim között, miután ellenfelem földet ér előttem és még megjegyzést tenni is van mersze alsóneműmre. Köpni-nyelni nem tudok a megaláztatástól, csak egyszerű fadarabként ácsorgok előtte, várva, mi lesz következő lépése. Ráadásul még a ruha alját is leszaggatja rólam! A következő pillanatban már a hátam mögött van az ellenség, és egyenesen fenekemet tapogatja, amit halálosan villanó tekintettel konstatálok, illetőleg a következő pillanatban kecses mozdulattal a jobb karomat emelem fel, hogy a kezemben tartott maradék fél pár cipő nyakam bal oldalán egyenesen orrba vágja Masachikát, előrevetítve a revansot a mostani percekért. Ezúttal már nem engedem el a pántot, hiszen a későbbiekben még jó szolgálatot tehet karom ilyetén meghosszabbítása... A következő pillanatban már a hátamnak támaszkodna - hah, és azt hiszi, hogy hagyni is fogom? Lendületesen kilépek bal oldalra, majd hirtelen mozdulattal kifordulok eddigi pozíciómból, így szembe is kerülök a másikkal, aki remélhetőleg elvágódik egyensúlya elvesztése miatt, bár az utolsó pillanatban meggondolom magam és bal karommal megragadom a férfit, hogy azért mégse találkozzon a földdel. Nemsokára meg is bánom lágyszívűségemet, ellenségem ugyanis kihasználja az alkalmat és karomhoz akar hozzáérni - ekkor azonban egy újabb pofonvágást indítok cipőmmel felé mintegy figyelemelterelésként, majd lábammal egyenesen felfelé rúgok - arra a bizonyos pontra -, azonban még ezt a támadásomat is közömbösíti és addig-addig ügyeskedik, amíg karjaimat is ki nem iktatja. Tehetetlenül tűröm, amíg a rózsa mellkasomra kerül (de megjegyzem ám, afelől ne kételkedjen senki!), és fejem felett átugrik. Próbálok ugyan felé nyúlni, és el is kapom ruhájának szélét, azonban ez nem rekeszti meg a mozdulatsort, mindössze egy textildarab kerül bal kezembe, amit könnyedén félrehajítok, miután sajnálattal megállapítom, hogy nincs rajta egyetlen vércseppje sem.
Ellenségem hamarosan felém indul a rendelkezésünkre álló tér szélétől, amire válaszként én is felé kezdek lépdelni, próbálva azt az ütemet, vagy mit tartani, de elég nehéz úgy, hogy nem vagyok hozzászokva még az ilyen mértékű testmozgáshoz sem, így már most jól látható szapora levegővételem és izzadok is eléggé. Nem tölt el kitörő örömmel az sem, hogy most végre kiviláglik "társam" valódi szándéka is: biztosan a negyedik osztag kórházába akar küldeni, ezt nem hagyhatom annyiban! Hátrébb lépek, hogy kitérjek az ugrás elől, így Masachika is elém érkezik talpra, és megragadom az alkalmat, hogy amíg viszonylag bizonytalan egyensúlya, jobb lábammal nemes egyszerűséggel egy söprő mozdulatot teszek, amivel remélhetőleg sikerül elkaszálnom a lábait, megkoronázva ezzel az estét és megelőlegezve azt, ami másnap reggeltől fogva várni fog rá az osztagban mindazon megaláztatásokért, amiket itt és most ki kellett állnom a kilencedik osztag becsülete érdekében...*


A hozzászólást Ueda Tomoko összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 01, 2012 9:44 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Masachika Ryuutarou
Daitenshi
Daitenshi
Masachika Ryuutarou

Férfi
Aquarius Tiger
Hozzászólások száma : 80
Age : 37
Tartózkodási hely : Ji'pó 10km-es körzetében
Registration date : 2012. Mar. 14.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Yuu házi bolondja (Tenshi)
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Cl0te15600/30000A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe 29y5sib  (15600/30000)

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptySzer. Aug. 01, 2012 8:53 am

Sikkesens csusszanj, béjbe!
A tánc művészete

Valamelyik unatkozó macskajancsi az ajtómra biggyesztett egy szerelmes levelet. Azt írta, menjek vele csörögni a kettesekhez. Nem téma a dolog! Ki ne akarna velem parketten ropni. Szívem az övé estére, csak hát értitek, van egy kis bökkenő. Messze van! Abban elfáradok odáig poroszkálok! Kimerülve nem az igazi a muri. Végén rám kennék satnya a teljesítményem. Azt a szégyent nem hagyhatom. Tehát, passzoltam az egészet. Ha még valami elérhetőséget, vagy három számjegyes körfogatot leadott volna, ami alapján előselejtezem, talán, hangsúlyozom talán, rászánnám magam felkeressem, de így, marad a jól megérdemelt láblógatás. Hiszi a piszi sokáig tolhatom. Gizmó terror szövetkezet totálisan rám van kattanva. Slozira is követ, ember!O_O Tiszta horror itt melózni a megint lövésem sincs, melyik osztagban. Lecsorgatta a forródrótot Nara taichou bajos lesz déli érintéssel közreműködni, mert nem vevő a megvesztegetésre, ettől még felakadt a szemem, amikor egy hét után arra kárhoztatott valami szent szöveget másolgassak kismillió példányszámban. Az én érzékeny nemesi csuklóm nem erre termett. Másrészt, érdekli a fityfenét mi baja, csak azt nem bírom, alig kiáltok kicsi sárga kínait, máris felsejlik távoli szikraként. Miért?! Miért büntetsz, Buddha, Krishna, Allah, meg a többiek?! Nekem tutira befellegzett! Nincs időm eliszkolni, verandán fetrengek és Ji’pó kicsinál! Megint nem tudom hol hagytam el a bambusz nyesőmet. Az a vacak állandóan kereket old.
Nincs vész, még élek és, amíg élek remélek! Pontosan ehhez tartva magam, olyan bájosan vigyorgom telibe Gizmót bereped az arcizmom. Kapirgálom a tantuszt, most nagyon oda akarna nekem sózni, mit henyélek, de frankón kivágom magam. Lazán előadom, épp a kettes edzés miatt szenvedek komoly lelki gyötrődésben. Nem tudom eldönteni, itt merjem hagyni felelősségteljes munkámat könnyed páholás kedvéért, vagy legyek példás tiszt. Persze, ez száz nem válik be! Bevándorló villantós bagolylesője rafinált hazugságvizsgáló. Dobom is a hanta szöveget és előállok a komoly egyezkedéssel. Van egy űberkirály ötletem. Elcipelem magammal fukar taichou-t! Mivel? Kérlek! Ne sértsenek meg! Körömcsipesszel lecsippentem milyen szavakat toljak be, határozottan ráharapjon a csalira és fogalma se legyen róla mibe rántom bele. Szépen úriasan odamondogatom, mennyire megbízhatatlan, szélhámos, lusta, felelőtlen, nőcsábász vagyok és ha nem tart szemmel, csak a szabvány formás ropogós pipi popsikat fogom tekintet ritmussal paskolni. Az meg nem lenne életbiztosítás az osztag hírnevének! Naná, ráharapott! Én meg behúzhattam a strigulát, még ma kiakasztom táncos lábú aranybogarat.
Dolgom végeztével lopakodtam hazafelé, sarkamban nyomkövetővel. Azt írták kötelező elegánsan öltözni, szóval magamra szándékoztam górni valami textilféleséget. Pingvin ruha ki van csukva! Piros hó esik, se tuszkolnak bele. A fekete bemelegítő, arany három sávos mintával szerintem tök ünnepi. Elvileg ez az elit parti színe. Nem kritizálhatnak. Biztos, ami biztos, tépőzáras csokornyakkendőt is fellöktem. Tényleg nagyon frankón festhettem. Gizmó mézes csupor megjelenéséről, meg helyszínen gondoskodom. Vállra domborítottam a tűzvörös és alap atomra feszes ruháját, persze rafkósan szállító zsákban. Nincs itten idő előtti kukkolás. Pont elég röhögő görcsöt generáló agyzsibbasztás volt látni az elképedő fejét. Megért egy misét, ahogy kiakadt. Cseppet pokolra kívánta a családfámat, amikor bemasíroztunk a kiképző terembe és szembe találkozott a kicsiccsent népséggel. Azután meg egyenesen hátközépbe álló villámokat szórt, kiderült társas táncban kell összemérni a tudást. Ezen a ponton szökött volna a kínai csoda. Majd persze! Nincs az a pénz, célvonal előtt eresszem el. Marad és kész!
-Már nem hagyhatsz cserben, aranyvirágszál! Mi lenne a…-Párdón! Megint elfelejtettem a számunkat! Fel kéne írnom. Segáz! Kivágom magam!-…z osztagunk becsületével?- Akasztottam elbűvölően gyilkos hajlamokkal túlfűtött latin arám nyakába meseszép ruháját. Merem neki ajánlani, felvegye! Kyo-tól csórtam és ha feleslegesen hurcoltam idáig, bepipulok! Azért dobtam felé biztató kacsintást. Ne vicsorogjon rám! Én elmondtam hova hozom! Azaz ő baja nem olvasott a sorok között. Már nem futamodhat meg. Szépen kivárja a felvezető cécót és annak a dögös szöszi taichou-nak a bemutatóját, aztán mehet a haddelhadd! Én már nagyon befeszültem arra, mit fogunk táncikálni. Nem változtatok a terven! Ez lesz és kész! Ha Gizinek nincs ínyére, akkor nincs, de muszáj megcsinálnia, vagy beég. Ha pedig felcsiccsen Nara taichou nem lesz boldog. Szivacs!
Mindezek tudatában oltári elégedett vigyorral meditáltam rá a percre, amikor felcsendült a melodink. Ezer közül felismerem. Nem hiszem, van még barom, aki ezt választaná. Most bocsánat, pont ez volt a lényeg. Be nem ússza Gizi a sok bünti feladatért járó bosszúmat. Vihetett a láz! Utána meg a mentő, de ne szaladjunk ennyire előre! Zene csendültével kapásból bedobtam magam a tánctérre. Néhány könnyed szökkenéssel befeszítettem egy szaltót és prédára éhes vadállatként beterpesztve előre meresztettem a karmaimat. Sárkányeregetés közben elkunyeráltam egy virágot is. Tudnám minek. Borzasztó volt az íze! Azaz egyetlen mák ebben a műsorban, tagadhatatlanul istenkirály tigris vagyok. Közöm nincs a shaolin-okhoz, de a kung fu-hoz, annál több. Egye fene! Vigyük a szerepet! Érzés kedvéért megeresztettem egy szenvedélyes morgást egyetlen piros dámámnak, had terjedjen a tangó hőfoka. Ha meg nem kapott volna eléggé agyvérzést, megvonogattam neki a szemöldököm. Ezután, cinkes lett volna a pipi cserkész be. Kivárva az ütemet lendültem előre. Cseppet beforgattam magam egy lendületes pörgő rúgáshoz, aminek végén lábai elé hasalva érkeztem. Na, mit gondoltok! Mit csináltam? Henyéltem? Frászt! Beszóltam? Telitalálat! Nyertél egy haveri vállveregetést!
-Csinos fehérnemű, bár a csipkés tanga jobban kiemelné a csodálatosan kézhez simuló hátsó spoilered!-
Ezzel mit kezdtem? Következő a recept, kisegér! Tigris pajti mindig torokra támad, gyengébb idegzetűek kedvéért mindig markolászik. Nekem se kellett több. Hűségesen követem a hagyományokat. Ráakadtam gyöngyvirág szűk ruhájának aljára és talpra szökkenve forogtam guggolásból háta mögé, bájosan rátenyerelhessek kerekded formájára. Miért volt jó kör? Megkurtítottam a bestia szerkóját, pontosan szemmagasságban volt pipsi popsi és kezdem becentizni a méreteit. Erre mondom gyerkőcök, vérpezsdítő kezdés! Hol volt még a vége? Hajtani kellett! Nagyon nem csíptem. Ősellenségem a mozgás. Bánom belevágtam? Fenéket! Baromira élveztem, fullra kiakasztom Gizmót!
A beindító hadművelet után jöhetett a bonyodalmasabb rész. Hátradőlve támaszkodtam meg csodálatosan ijesztő kínai porcelán edénykém lapockáján. Számban megforgatva a virágot készültem be elmélyeszthessük ismertségünk! Közelebbi vizekre próbálkoztam evezni. Gyorsabb ütéssorozattal indultam karjai becserkészésére. Ha az nem téma, akkor dereka, csípője, vagy egyéb területei feltérképezésére. Nem az én hibám! Ez a tangó alapja! A kis fürge ürge persze kérette magát! Állandóan kitért, vagy arcon vágott, uram bocsá, még a nagy testvéremet is próbára akarta tenni. Ilyenkor jön jól sok láb akasztó bodicsek mozdulatot ismerek. Megmenthettem egyetlen igaz barátom életét! Buzgó ügyeskedésem persze kifizetődött. Addig ficánkolt latin bestia, míg sikerült sajátommal összekulcsolni egyik lábát és feje fölött összeszorítani karjait. Enyém volt! Kis ravaszdi ésszel rögtön megragadtam a gyeplőt! Hátradöntve ügyeskedtem bele ruhája dekoltázsába viseltes virágomat, majd elrugaszkodva a talajtól lendítettem át testem az övé felett. Adva némi látványt a közönségnek, odafent lezavartam egy ollózó rúgást. Legyen mire dobni tíz pontokat. Ennél profibban focisták se csinálják.
Biztonságosabbnak számító távlatokba shunpo-zva felvettem szokásos mélyen terpesztett ragadozó állásomat. Na jó! Frankón bekapott a gépszíj! Száz, beteg leszek! Oda se hederítettem a lustaságomra. Mentem egyenesen előre. Túlfűtött a déli temperamentum. Kamu! Rá voltam kattanva kiderítsem, hova lettek Gizmó lökhárítói! Nem nyugszom, míg öntőformát nem veszek róluk! Teljesen ráálltam a dologra! Didi, didi, más se érdekelt! Mentem a gyári méreteket vizslató szemeim után. Gázkazánként fújtatva szaltóztam előre, még magasabbra rugaszkodva fordulhassak át és nyújtott lábbal üthessem kupán. Ácsi! Itt fújjunk riadót! Nem vagyok feminista mozgalmak gyilkosa! Haja szála nem gördült! Alap előtte csattant a talpam. Meg rajta a fájdalmas bosszú. Célra tartva előre löktem a karmaimat és egyenesen betakartam vele tündérfalat kosaras kellékeit.
-Hmm…hetvenöt „c”?- Nem épp a világ legnagyobb termése. Azért megteszi. Esztétikai tunning kedvéért kap szülcsinapcsira szivacsos melltartót! Lássa, milyen csupa szív gyerek vagyok. Ha meg nem jön be, mert kint rekedt, akkor ez van. Jár így a környék alfahíme. Azért én érzem a bimbózó románcot. Csak úgy terjeng a szexuálisan túlfűtött atmoszféra! Még a szerkóm is megszaggatta! Ez a gerincre fektetés se piskóta. Héjló, bébe! Tudtam én! Totálisan rám indultál. Kúszik is a helyére elégedett vigyorom. Jár, ami jár. Igaz fordítva lőttem volna el a végszót. Menőbb lett volna én fektetem ki Gizmót.
-Csípem a stílusod, aranymoszat! Durr a közepébe!-
Morgok rá egyetlen bevándorlók leggyilkosabb példányára. Oda se neki leszakadt a hátam, meghúztam a combom és két hétig jajveszékelhetek a színes cukorka bevonattal megáldott derekam okán. Megérte! Kajakra belém esett, mazsika.
Vissza az elejére Go down
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 34
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe EmptyPént. Aug. 03, 2012 5:48 am

Szép hosszú postokat írtatok általában, s mivel a meghosszabbított határidőnek vége, ideje lezárni ezt az edzést. Júzeri lustaság miatt (meg energia híján) ezúttal nem írok rövid kis elemzéseket az értékelések mellé. Azok, akik 500 LP-t kapnak, arra kötelesek pontot tenni, amelyik képzettségük (hakuda vagy shunpo) kisebb. Ha valaki 1000 LP-t szerez, egy hakuda, valamint egy shunpo pontot nyer vele.

Ueshima Kohaku: 1000 LP
Sakai Kotomi: 1000 LP
Nishihara Shuko: 1000 LP
Yamasaki Shizuo: 1000 LP
Kamioka Rosa: 1000 LP
Hakusaya Shinichi: 500 LP
Tenzo Hanbei: 1000 LP
Fon Seiran: 1000 LP
Tsukatani Aoi: 1000 LP
Keisuke Isami: 1000 LP
Rosui Kagehime: 1000 LP
Genki Takashi: 1000 LP
Ueda Tomoko: 1000 LP
Masachika Ryuutarou: 1000 LP
Kagami Ai: Sajnálom, hogy leadtad a karaktert, de tudom, mennyit szenvedtél vele az elmúlt időben. Az edzésre azonban jutalmat nem tudok adni.
Verashu Suwun: edzésed sikeres, legközelebb te is kapsz jutalmat.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe _
TémanyitásTárgy: Re: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe   A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe Empty

Vissza az elejére Go down
 

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 2. Osztag-