Guerrero Lak

**Elmira Guerrero** · Téma: Re: Guerrero Lak Szomb. Jún. 06, 2009 9:25 pm

Az én esetlen szívimancsikám valami tüneményeske volt, ahogy kutizott tanáncstalan fejecskével a fiókocskák között. Szinte lopikázni lehetett a kérdőjelecskéket, annyira nem értizte mi-merre-hol vagyikál. Nagyon eltévedt a mézesbatyukám! De pont ettől volt annyira ennivalóan ölelgetnivalócska! Főleg, amikor motyikázott is a látottakhoz. Akkor már én se bírcsiztam ki kuncizás mentesen.
Miután megtalizta a fehérneműcskéimet rejtegető helyecskét szinte láttam, ahogy csorgincázik a nyálacskája egy-két darabocskánál. Én meg persze szorgoskán memorizálgattam, melyikekkel készítsem ki az idegrendszerkéjét, ha pajzánkodásra keveredne a sorocska. A nagy mutatványozgatásom közepette kevéske híjacskája volt az orrabuksizásnak, amikor elkezdte ecsetelgetni neki egyik se kell. Rögtön be is sértődtem rajta! Ronda dolgocskát mondszizott, ami hatalmas karmolgatás volt az ízléske világomon. Durciztam is azonnal teljes látványosságban. Tudja csak, hogy nem esikézett jól a kijelentése. A minimumka lenne, ha ezek után semmicskében ácsizna előttem. Ráadásnak még meg is ijesztett a hirtelenke felbukkanásával. Kezdtem tényleg szupcsira morcika lenni rá. Szóval terviztem is azonnal egy bosszúkát, de bundimackó beelőzött. Így is sikerült valamicskét elércsiznem, szóval nem felejtiztem el az elégedett bazsalygásomról.
-Mit szeretnél, gyönyörűm?-kércsizte azzal a sejtelmeske szemöldök felvonizásával, ami olyan cukin állt neki.
-Mi van,ha nem mondom el? Büntit kapok?- melegedtem bele pillcsik alatt a figurácskák és tájképikék rajzizásába a mellkasára. Meg amúgy is imádtam ráfirkantani képziben mindenféle dolgocskát. Tök jókat virúltam látva egy mosolygós napocskával magán az én édesteddiplüssömet. Perszike a tetkócskái sokkal jobban mutiztak rajta. Szeriztem is azokat pitiszkálgatni, olyan izgi volt mindig körberajzizni. Nekem meguncsizhatatlankák voltak! Na, meg a köldök díszecskéjével is imádtam szórakozgatni. Bár ha jobban belegondizok mindig taliznék rajta valamicskét, amivel eljátsziznék.
-Jót szórakozol?-
-Ühhüüüüüüüüm!-dünnyiztem bólogatás kíséretében és húzcsiztam lefelé a mutiujjamat a törcsike szélikéje felé. Útközben azért megpöciztem párszor a színes fémecskét, de inkább az egyetlen anyagocska szélének körvoncsizásával foglalatoskodtam. -Mutizzak egy rossz hírecskét?- paksziztam a gatyikáját szorongató kezikémet a combikájára és araszoltam felelé.-Innen is tudlak terrorizálni!-vigyorodtam el gonoszkán, de mielőtt veszélyes területecskét értem volna elengedtem micimacit, nyomtam egy óriáska puszit az arcára és a törcsire ráakasztottam a boxerkáját. Aztán dolgocskám végeztével beverettem a konyhácskába bepusztizni a maradék kajókámat.
-Te éhes vagy, babócám?-kajabáltam neki a müzlis tálkámat fogdosva.

_________________
Baka GiruXD Baka Giru II.

**Atori Isuka** · Téma: Re: Guerrero Lak Hétf. Jún. 08, 2009 9:53 pm

Szöszi ismét tökéletesen elvolt a kis mókás dolgok rajzolgatásával a mellkasomon, egy darabig én is elnézegettem, de egyre többször rázott ki a hideg az érintésétől. Nem azért, mert rosszul esett vagy undorodtam tőle, pont ellenkezőleg. Különben is nagyon jól tudja, hogy az ilyen játszadozásokkal csak felborzolja az idegeimet. Aztán jött a fekete leves, az én drágaságom megtalálta az egyetlen vészkijáratot. Ha fölülről nem megy akkor majd jön alulról. A gonosz vigyorán mosolyogtam egy jót, de inkább nem játszadozott a forró vassal. Szépen beakasztotta a boxeromat a törölköző szélére, adott egy jó nagy puszit aztán elindult a konyha felé.
-Nem vagyok éhes Szöszi, de azért köszi a kérdést.
-Szöszi kösziiiii.
Hallottam a konyhából egy ujjongást gondolom nagyon elnyerte a tetszését az a kis váratlan rímecske amim még én is meglepődtem. Megcsóváltam egy kicsit a fejem, majd én visszaindultam a fürdőbe, hogy felöltözhessek. Nem tartott valami sokáig, de engem nagyon zavart az a póló amit a jegyesemtől kaptam. Aranyos volt meg minden, de engem valahogy irritált rajta az a minta, ezért szépen el is kezdtem magamon cibálni, hogy hátha valami csoda folytán eltűnik róla a csodamatrica. Végül is ez nem jött össze, de már úgy voltam vele, hogy ugyan mindegy, mert Szöszin kívül nem látja majd senki. Kiosontam a fürdőből viszont útközben kerestem magamnak egy elfoglaltságot. Méghozzá azt, hogy elkezdtem piszkálgatni a piercingemet. Jobban mondva kiszedtem onnan a számba vettem a kis fémbigyuszt az egyik ujjammal pedig a plusz lyukat kezdtem el bögyörgetni. Már nem is emlékszek arra, hogy fájt-e egyáltalán, azt sem tudom, hogy hol-kinél- és mikor csináltattam. A konyhába érve Szösszenet még mindig eszegetett valamit, de nem egy széken ült az asztal előtt, dehogy inkább az asztalon ücsörgött és lógatta lefelé a lábát. Nem ehetett valami tartalmas kaját mert csak egy kis edényke volt a kezeiben, aztán már fény is derült a nagy feladványra. Műzlit eszegetett a szentem. Közelebb léptem hozzá, de mivel elvolt foglalva az egyik kezem, nem csináltam mást csak az egyiket a combjára tettem a másikkal pedig szórakoztattam tovább magamat és kínoztam a köldökömet, ami már szép vörös árnyalatot vett föl.
-Nem szercsiznéd abbahagyni amit éppen csinizel?
-Hogy mit csinikézzek a micsudicskámmal, vagy mi?
Pillantottam föl Szöszire, mert már kezdtem nagyon nem érteni mit mond nekem, de minden erőmmel azon voltam, hogy letöltsem magamban az új dekódolót.
-Hagyikázd már abba Macika.
Fogta meg a kezemet amivel eddig a köldökömet babráltam és húzta el onnan, ekkor esett le, hogy mit is szeretett volna közölni velem.
-Jól van abbahagyom, de azt megengeded, hogy visszategyem?
-Perszike.
Folytatta tovább az evést én pedig visszatettem a piercingemet ezt követően végre felszabadult mindkét kezem így átkarolhattam őt. De hiába nem kértem enni én akkor is kaptam.
-Mond, hogy áááá.
-Áááá?!
Nyitottam ki a számat, de nem tudtam, hogy miért is kellene, végül erre is rájöttem, mikor került egy adag műzli a számba. Vigyorogtam egy sort magamnak, megrágtam a falatomat aztán adtam egy puszit Szöszinek, hálám jeléül amiért megetetett.

_________________

**Elmira Guerrero** · Téma: Re: Guerrero Lak Kedd. Jún. 09, 2009 9:21 pm

Hát az én puszedlikémen megállt az eszecském! Kész költőcske veszikézett el benne, úgy dobizta oda nekem az rímecskét. Virultam is egy jókorácskát rajta. Még azt is össze akartam hozizni, hogy elesikéljek a szőnyegecskében. Beütizni magácskámat viszont nem volt kedvikém, ezért hipergyorsacskán nyugiztattam le a túlárcsizó jókedvikémet. Csúnyácska lennék annyika plezúrkával meg színes foltocskával a bőrikémen. Még a végén jegeskebunduska elhagyna, mert elrondiznék.
Felfedizve a műzlikémet előbb ácsizva kezdiztem eszegetizni,aztán mászisztam fel-alá végül ráteliztem az asztalkára és bambizgattam a mellettem hevercsiző újságocskák címilapocskáit. Némelyiken még fel is hábiztam! Olyan rondácska műlánykák póziztak rajta. Nekem legalább eredeticske minden alakatrészkém! De, de utána szemiztem a lakáska berendizős lapocskával! Annyira ennivalócska bútorocskák voltak az első oldin, hogy végigpöriztem az egészkét. Mindig is imiztem csicsásítani a lakocskámat. Addig is lekötizte valamicske a figyelmecskémet.
Szokáskámhoz hívecskén most is lenesziztem az én egyetlenke édeském közeledtét. Szegénykémet mindig lebukiztatom, csak tudiznám honnan szűrcsizom ki egyfolytiban. Iparkodtam nem leordítgatni a fejikéjét, amiért kínozgatta a kölcsikéjét, de már nagyon vöröske volt ezért beszéztem is azonnalka.
A furcsácska szavacskáimmal kikésziztem pillanatkák alatt. Cserébe persze kapizott kajcsikát, ami ellenke nem volt kifogáskája. Visziztem neki a vigyorgát és lóbizva a lábikáimat eszegettem. Kezdett nagyocska lenni a csend, amit kötelezőke volt megtöriznem. Persze mostanka normáliskán szövizten neki, nehogyka megbuggyanjon tőlikém.
-Kérsz még?-
-Nem.
-Biztos?-
-Igen.-
-Hjaaaj! Éhen ne halj nekeeeeem!-tettiztem le a tálkámat és forcsiztam vissza hatalmaska csilliző szemecskékkel - Mutizd magaaad!-csapiztam össze a tenyékéimet alig bírcsizva a kiviségemmel.
-Muszáj?-
-Jaj, ne legyél már ünneprontóóó!-nyújtiztam ki a nyelvikémet és toliztam hátrébb.-Juuuuuuuuuj!-olviztam azonnal a látványkától.-Az én macikám, de kawaiii ebben a felsőbeeeen!-
-Tetszik?-hallizódott kicsikécske negatívocska csengéske benne. Erre kötelezőke volt durcis arcocskát bevágiznom.
-Perszeeee! De te mindenben tetszenél! Neked adjam?-csúnyácska nézéske érkezett, amin megint elkezdiztem nevetgélni.

_________________
Baka GiruXD Baka Giru II.

**Atori Isuka** · Téma: Re: Guerrero Lak Kedd. Jún. 09, 2009 10:06 pm

Szöszi nagyon jókat szórakozgatott a külsőmön, amit én egyáltalán nem bántam, csak arra figyeltem, hogy jó kedvre tudjam deríteni őt. Igaz szó mi szó szerintem rettentő hülyén néztem ki ebben a pólóban, de ha már ezt osztották nekem lapnak akkor kijátszom. Adtam egy puszit Szöszinek, majd felvettem az asztalról és elkezdtem vele hátrálni. Természetesen a drága jegyesem elkezdett sikítozni meg csapkodni, hogy el akarom rabolni őt, én meg csak vigyorogtam gonoszul és bíztattam őt, hogyne féljen nem harapok, csak akkor ha akarja. Végül próbáltam keresni valami ülő alkalmatosságot, hiszen nem forgolódhatok a szoba közepén, nem vagyok én tornádó. De nagy szerencsémre a gyönyörűm elkezdett navigálgatni.
-Jobbra két lépést, aztán balra egyet… de még mehetsz hátra jócskán.
Próbáltam kisilabizálni, hogy merre is leszek irányítva, de mikor megpróbáltam hátranézni Szöszi megfogta az állam és visszafordította a fejemet.
-Csak nem ki akarsz lökni az ablakon?
-Dehogy… akkor én is esnék veled együtt.
-Na ez szép volt Szöszi.
Egy ártatlan vigyor a részéről, mivel tudta, hogy úgy sem tudnék rá haragudni, ezen én is csak elmosolyodtam aztán mentem tovább engedelmesen és elég lassan mert féltem, hogy felbukok valamiben és szépen hátradőlünk mint egy fa. De erre nem került sor, mivel kisvártatva beleütközött a lábam valamibe. Szöszi eszeveszettül elkezdett ugrálni egészen addig amíg le nem tettem a hátsómat, ekkor rájöttem, hogy a hatalmas kanapéjára eresztettem le magamat.
-Hát az ablak még messze van, de nem sok kellett hozzá.
Gonoszkodtam továbbra is amiért kaptam egy egészséges vállon harapást, természetesen egy kicsit feljajdultam, mert hirtelen ért a csapás meg jól megtalálta a legfájósabb pontot is.
-És ha belehalok egy ilyenbe?
-Ebbe belehalni?
-Miért ne?
Kezdtünk el kérdezősdiset játszani, persze egy kérdésre sem kaptunk választ egymástól csak vigyorogtunk egymásra mint a vadalmák. Lassan felemeltem a kezemet és végigsimítottam Szöszke arcát, aztán beletúrtam egy kicsit a hajába. Fogalmam sem volt hogyan tudott ennyire megváltoztatni, azt sem tudtam, hogy volt képes kibírni velem egynél több napot, csak azt tudtam, hogy szeretném meghálálni neki ezt az ügyet. Elég sokáig törtem a fejemet hogyan adhatnék neki még ennél is nagyobb örömet. Egy hirtelen mozdulattal megcsókoltam őt, mikor sikerült elszakadnom tőle mélyen belenéztem a szemébe és vettem egy nagy levegőt. Már régóta rájöttem arra mit is érzek iránta valójában csak azt nem tudtam hogyan mondjam el neki, mivel ezt a szót még senkinek sem mondtam ki se hangosan se magamban. Magamhoz öleltem az ajkaimat a füléhez szorítottam, majd beszédre nyílt a szám viszont csak suttogni tudtam.
-Szeretlek.
Ahogy kimondtam ezt az egyszerűnek hitt és rövid szavacskát, végigfutott rajtam a hideg, de még is kellemesen éreztem magam. Felszabadultabbnak éreztem magamat.

_________________

**Elmira Guerrero** · Téma: Re: Guerrero Lak Vas. Jún. 14, 2009 6:18 pm

Olyan ügyikén landizott mackópapa, hogy a kötike volt ugriznom rajta. Remcsiztem a megabrutálka perverzke fantijával nem fogizza félre értizni az akcimat! Bár nála semmike sem kizártka! Igike, aztán már mindegyke volt, hogy bemutiztam az előadáskámat! Szerire rosszalkodgatás helyett elkezdiztünk kérdezgetősdit játszicszni! Irtóra élviztem! Csak a végikéje felé már nem tudiztam mire költikézni egy kunkori malacfarkincás mondatocskát! Ezértke bevágtam a durcimucis képikémet és feladiztam az egészet. De kapiztam kiengesztizésül csókicát! Nem is mencsizett tovább morcmorcka lenni! El is vigyiztem magacskámat aztán figyikéztem, mert a tündérmazsikám szuszizni kezdett, amit akkor szokizott, ha valamicskén nagyon jár az agyikája. Kaptam is egy öleléskét szinte rögcsin. Rögtön bele is fészkiztem magam a karocskáiba. Imcsiztem ha jó közelkéhez húzcsizott magához. Utána viszont olyankát sugizott a fülikémhe, hogy azt hittiztem elolvizok! Totálkára váratlanka volt, hogy kimondizza nekem ezt a szavacskát! Le is fagyiztam, de rendeskén. Még levegőcskét is elfelejtiztem venni.
A sokkim se tartizott sokáig, de most nem adiztam elő hatalmaska lerohizást, hogy ugrizok egy gigászikát és sipízni kezdek örömkémben. Most szupcsira boldogocska voltiztam, tuttkóra még sírcsizni is nekifogiztam! Nyújtiztam is a macsimat és tarkijához mencsiztem. Még közibbre húziztam magamhoz, hogy levcsit se legyen képeske venni aztán válcsiztam.
-Én is szeretlek!-szipiztem hangoskán, amire jöttizett is a simike.
-Ennyire szörnyen hangzott?-
-Dehooogy!-toliztam el magamtól és szemikéjébe nézve vigyoriztam el.-Tudom, hogy innen jött!-bökcsiztem rá a szívecskéjére, majd jöhizett a Elmike féle örömködés. -Szeret a maciiim!-törcsiztem az arcocskámat ugizva az ölikéjében. Aztán fogiztam magam és rohizni kezdtem összike meg visszika az egészke házacskában. Közben mondiztam mennyire heppike vagyikálok, sőt még a terira is kilibbiztem és visítoztam két sorocskát.
Fél órácska tombikálást kövcsizve visszahuppiztam a mézesmaccomra és nyomiztam neki egy hiperhatalmaskácskanelképesztőenóriásicska puszikát. A vigyimat meg továbbra sem lehizett letörizni az arcimról.
-Nevet nem mondtál az erkélyen.-mosizott rám, de megfogizott, amikor nekilódiztam volna, hogy javizzak.
-Oksika! Akkor nem égetlek tovább!-
-Inkább azt nem akarom, hogy távol legyél tőlem.-
-Gyere ki velem!-nyújtiztam megintke, miután látcsiztam a kiakadtka fejikéjét.-Vicceltem!-fésziztem be magam az ölikéjébe. Elengediztem egy mosolykát és nekilátiztam rendesen összefogizni a hajacskáját, mert kiszediztem a gumikát az előbbi akciócskámmal. Perszike pihikebundus dörmizett azonnal. Bisztike nem akargatta, hogy azzal fogizzak helyette, de zavargászott! Muszájka volt megcsiniznem! A dolgocskám végeztével nézcsiztem a gyönyörkémet és tapsika közben adtam a tudijára, hogy hiper édeske lett.
-Ugye nem pálmafa...?-
-Naaaaa! Ez gonosz volt!-pöciztem mellkaskán.
-Tőled kitelik!-
-Tudooom...-nyújtiztam ki a nyelvikémet.-De most nem akarlak kikészíteni!-vigyiztem kitartócskán és kezdtem el szórcsizni a fülbebebikékkel. Olyan kis furicskák azok a fémbigyuszkák. Főleg, amikor egymáskához ériznek és azt a hangocskát kiadják.

_________________
Baka GiruXD Baka Giru II.

**Atori Isuka** · Téma: Re: Guerrero Lak Szomb. Jún. 20, 2009 11:51 pm

Fogalmam sem volt, hogy Szöszi ennyire be fog indulni ettől a rövidke megnyilvánulásomtól. Bár szerintem tudtam, hogy ez nálam hatalmas előre lépés, főleg így, hogy megkértem a kezét és nem sokkal ezután elmondtam neki, hogy mit érzek iránta. Én nagyon nyugodtan ücsörögtem a kanapén amíg Szöszi kiszaladgálta meg kiordítozta magát, kicsit piszkálgattam a körmömet, vakargattam a hasamat, nézelődtem össze vissza. De aztán visszajött hozzám. A kis „vitánk” után elhatározta, hogy összefogja a hajamat. Igazából nem szerettem, ha a sérómhoz nyúlnak, de érdekes módon neki mindent megengedek. Kicsit meghúzott pár szálat, meg néha más területekre tévedt a tekintetem, de ha egyszer pont szintbe volt vele a fejem. Mikor kész lett vele nekem rögtön az jutott eszembe, hogy nem egy csodaság van a fejemen, hanem legalább kettő. Fel is tettem a nagy kérdésemet, de Szöszi azt mondta, hogy csak egy van és nem is pálmafa. A mellkasom megpöckölésén csak elmosolyodtam, aztán megsimogattam Nyuszika arcát. Legszívesebben lerohantam volna, de inkább most máshogy szerettem volna tölteni vele az időt. Lassan felálltam a fotelről megfogtam Szöszi kezét és elindultam az erkély felé. Kedvem támadt egy kicsit nézelődni, meg amúgy se sokat láttam a tájból idefele jövet, mert zakatolt az agyam. Felkellett mérni a terepet, hogy legközelebb már ne tévesszek el egy sarkot se.
-Hova szaladunk ennyire?
-Sehova se szaladunk, csak nézelődni van kedvem.
-Nem vagyok elég látványos?
Kezdett el hisztizni Szöszi a hátam mögött, viszont nem engedtem neki azt, hogy sokáig csinálja így szépen úgy ahogy kell megcsókoltam és magamhoz húztam. Pár percbe beletelt szegénynek mire feleszmélt, de én kivártam türelmesen.
-Na szép… így elhallgattatni valakit.
-Nem tetszett?
-Deeee, nagyon!
Kezdett el csillogni a szeme, aztán kicsoszogtunk az erkélyre és a korlátnak támaszkodtunk.
-És még is mit szeretnél itt megnézni annyira?
-Hát… azt, hogy melyik szomszéd csajt lehetne éjszaka bámulni…
Kezdtem el nézegetni az utcát inkább mint a szomszédos épületeket.
-Hülye!
Kaptam egy nagy sallert a tarkómra, amit rögtön el is kezdtem dörzsölgetni.
-Nah, szívecském! Nem is tudtam, hogy a szomszédok az utcán laknak… ez a csöves negyed?
Jelen esetben már semmi sem segített, így Szöszi sarkon fordult és elindult befelé, én viszont nem hagytam magam így gyorsan átkaroltam a derekát és visszahúztam.
-Ugyan már. Miért néznék mást, ha a világ legszebb nője az én jegyesem?
-De azt mondtad mást fogsz bámulni, meg hogy ez a csöves negyed…
-Tudod, hogy nekem ritka szar humorom van. Nem gondoltam komolyan.
Bújtam oda a nyakához és adtam rá egy puszit.
-Mi lenne ha inkább csinálnánk közösen valami rendes ételt a műzlin kívül?
-Mi bajod a műzlivel? Az legalább nem hizlal.
-Semmi szükséged a fogyózásra… nah gyere szépen. Ha egyedül megyek félek, hogy a fürdőben kötök ki és csinálok neked, egy fogkrémes WC-papír szeletet öblítő koktéllal…
Indultam el befelé, így magam előtt tolva Szöszit is.

_________________

**Elmira Guerrero** · Téma: Re: Guerrero Lak Vas. Jún. 21, 2009 2:19 pm

Nem marcsizhattam sokincáig az ölcsikéjében, mert alig kezdiztem el szórcsizni a fülidíszikkel máris mocizott, aztán meg húzizott maga után az erkélyke felé. Igazkából nem ércsiztem micsidicskét szerizne arrafelé, ráadáska minek akar tájcsit nézizni, amikor ittenke vagyok én is! Rá is zendiztem a műhisztikézésre, amit kegyetlenke módocskán folytizott belém. Perszike csak látszilag volt ellenvetikém! Nagyon is tetszizett a művikéje! Mindig is meg tudizott győzikézni mennyikére kanoska, ha akcsizza...
Micimaci mellett lestoppizva próbiztam kövizni merre nézcsizik meg minek bámészkodik egyáltalánkában. Fogikácskám se voltikázott micsodácska a célija. De a rondácska beszóláskáját meg kellizett torolkázni! Ne merizze más bögyös macácskára a szemikéit, mert lecsapizom! Jobb ha nem ismizi meg milyenke vagyikálok extra morcmorc féltékenyke üzemmódikában! Kapizott is azonnalka egy pofikát a tarkijára, de csak nem hagyizta abba a rosszalkodizást. Lehúzizta a környékecskét is ahol lakiztam. Ordizás vagy hiszcsizés helyett fogiztam magam és beindiztem a lakiba. Részimről lezárizott ez a csúnyácska beszólizgatás. Ha leesikézik nekicskéje a helyzetke próbszizhat kiengesztezni. Addig is békécskén lehetett hagyizni! Ez a tervikém se tartizott sokincáig, mert hamarka rákezdizett hízelizni brumika. Nekikém meg nem akarszizott tovább dulikázni rá.
Igazkából telike kajcsiztam magim a műzlikével, de ha már babómabó főzikézni óhizott nem rontizhattam el a hangulatkáját. Lehet fel akikázta idézizni aztikát, amikor reggelkét gyártiztam neki az elsőke reggelkén. Akkorka nagyocskán jól szórcsizott,csak ne jöttiztek volna a többikék.
-Az nem lenne túl finom..-kuncikáztam a fürdőcske specialitáska példácskáján.-Bár garantáltan fertőtlenítve lennénk!Főleg,ha a desszert domestos-szal nyakon öntött gumikacsa lenne!- cammikáztam előttecske, mert tolikázott a pultocska felé mickesmackócska.
-Fantasztikus!-ácsiztunk be a hűtőcskénél. Amíg szőrcsisölelgetnivalókám szemcsizett a taralmacskával, addig az én fejcsim szorgoskán járizott mitikét kéne gyártikázni. Na, meg, hogy vagyikál e nálikám szakácska könyvecske. De hirtelenke támizott egy oltárika ötletkém!
-Szoktál te valamit is enni?-bökcsizett a szintikére üreske polcikra csúnyácskán pillancsizva.
-Igeeeen! Tudnád mennyit pocizok!- vigyiztem erőteljeskén.
-Pocizol?-
-Nassolok,teee!- lőkizetm kötikézés gyanánt hátra a csípimet, amire felvonszizta a szemöldökijét. Ezen mindig kunciznom kell, mostacskán se bírcsiztam ki nélküle.
-Aham. Szóval mindenféle édességgel tömöd magad rendes kaja helyett.-
-Ki beszél!-nyújtiztam rá a nyelvikémet sértizettet alakítgatva, de visszatériztem a hatalmaska tervicskémhez. -Juuuuj!-ugcsiztam egyikét, merényletkém elképzizését kövizve.-Maciiii!-forcsiztam meg óriáska kérlelőke szemikékkel.
-Na, ne kímélj!-
-Veszel fel köténykééét? Mond, hogy igeeeen!-támcsiztam tovább a megnyerőcske tekintetkémmel, mert tudcsiztam nem lehetke negatívka válaszkát adizgatni rá.

_________________
Baka GiruXD Baka Giru II.

**Atori Isuka** · Téma: Re: Guerrero Lak Szomb. Jún. 27, 2009 8:11 pm

Épphogy beértünk a konyhába Elmira már bele is kezdett a jobbnál-jobb ötletekbe, amiket én csak tágra nyílt szemekkel figyeltem, de próbáltam felfogni őket ésszel.
-Én… köténybe?
-Naaaaaa, légyszi-légyszi-légysziiiiii.
Kezdett el pattogni előttem mint egy gumilabda, mire én csak megcsóváltam a fejemet és sóhajtottam egyet.
-Hol van az a kötény?
Még ki sem nyögtem a kérdést Szöszi már nem volt előttem, pislogtam is párat, hogy hova tűnt el ilyen gyorsan. De amilyen gyorsan elment olyan gyorsan került elő jó nagy vigyorral és egy köténnyel a kezébe.
-Ezt kellene felvenned.
-Ugyan honnan sejtettem, hogy kicsi piros pöttyös kötényt szedsz elő… ráadásul fodros.
Fogtam meg a homlokomat és kezdtem pánikba esni, hiszen ha ez kitudódik, nekem végem van. A tenyeremről csak úgy csorgott a víz amikor rászántam magam arra, hogy elvegyem Szöszitől a kötényt. Kicsit vontatottan vettem magamra, de azt az örömöt soha nem felejtem el ami azután jött Szöszkétől.
-Nagyon csinibini vagy benne.
Szaladt rajtam körbe egy párszor aztán megállt előttem.
-De… mit főzünk?
Fordultam vissza a hűtőhöz és kezdtem kutatni tovább benne. Nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán lesz ebből valami is, hiszen én nem tudok főzni és talán Szöszi sem. Bár őt nem tudom soha nem mondta még, hogy nem tud főzni, de még azt sem hogy tudna…
Nagy sóhajtozások után hátranéztem a mögöttem állóra, aki szó szerint csak állt és bámult. Szerintem engem nézett ennyire, mert nagyon tetszett neki a látványom, vagy a kötény miatt vagy amiatt, hogy levagyok hajolva.
-Atori hívja Szöszit. Szöszi jelentkezz.
-Itt vagyok.
Vigyorgott erőteljesen és lépett mellém.
-Mit is főzünk, asszonyom?
-Asszonyom?!
-Szöszi.
Vigyorogtam egy sort.
-Nem tudom maci, mit ennél meg szívesen?
-Ez ötpontos kérdés volt. Mivel nem tudom.
Sóhajtottam egy nagyot és kimásztam a hűtőből, mert már kezdett jégcsap lógni az orromból.
-A jelenlévők közül tud főzni valaki egyáltalán?
Tettem fel a nagy kérdést, de csak tücsökciripelést hallottam. Ez irtózatosan nagy gondot jelentett, így inkább arra a megoldásra vetemedtem, hogy keressek egy szakácskönyvet.
-Van főzős könyved?

_________________

**Elmira Guerrero** · Téma: Re: Guerrero Lak Szomb. Júl. 04, 2009 2:38 pm

Beércsizve a konyhikába rászediztem a maccmacckámat, hogy belebújcsikázzon a csincsike köténykébe. Annyikára eszméletlenke édike voltcsizott bennike! Igazka, hogy egy pöttyinykét rövidke voltizott rá, de ha egyszerke ilyenke magaskára növcsizett! Attólka még nagyonkára tetszizett benne! Táncikáztam is hiperboldogocskán és megnéziztem mindenke létiző pózikából. Még a hátsijára is rácsapiztam elismerkém jelcsiéül, na meg amúgykára is imcsiztem tapcsizni ezt a felikéjét szóvcsi nem esizett nehézkémre a dolgocska. Ráadáska miután lehajcsizott olyan látványka tárcsizott elém, hogy aszhittiztem elcsorcsizik az összeske nyálcsikám. Dögöskébb dobitérképit nem is talcsizhattam volna a szobcsiban. Le se bírcsiztam vettizni a szemikémet róla. Mégikére az is megesizhetett, hogy csillogiztak a csodikától. Nekikém meg olyankára melegecském lett, amikét még fagyókában se hűtiztek volna le. Kedvikém is lettizett volna letámcsizni brummimacikát, de ha ráadcsiztam azt az égőcske cuccikát hagyizni kellcsizett volna sütikézni.
Arrcsira tériztem magikámhoz, hogy szólcsiznak. Válcsiztam is rá miutánkára felfogiztam és végikére elszakiztam a bámcsizástól. Inkábbkára odameniztem mellé és bekukkiztam a hütcsibe. Közbenke azért játsziztam a fordikákkal gondizás közben, hogy micsodácskához kezdizzünk most, mivelkére úgy festizett egyikőnk se értizett a főzikézéshez. Én próbcsiztam már párszikára, de folytonka elszúrcsiztam valamelyikecske lépikét, úgyhogy feladiztam. Nem is válcsiztam nyuszkótappancsocska kérdijére csak heveskén bircsiztem tovább a fodrikat.
-Van egy csomóka! Milyet keressek?-
-Kezdésnek jöhet az összes aztán választunk.-
-Rendikeeee! De az sokáig fog tartaaaaniiiii!-dünnyiztem csalódottacskán. -Nem lenne egyszerűbb rendelni valamit?-
-Ha már belebújtam ebbe a borzalomba összetákolok valamit!-
-Nem is borzalmas!-sértiztem be és mencsiztem el megkerizni az egyik fiókiban a
színeske cuccikákat. Legalábbka úgy emlékiztem, hogy errefeléke tettiztem el. Kisebbke kotikázás után rájuk is bukcsiztam, úgyhogy felpaksziztam az összeskét a pultocskára.
-Szerintem ennyi van!- voniztam meg a vállamat és voncsiztam el a fürdibe felfogizni a hajacskámat mindenke válaszka nélkülke. Visszatérizve lehuppiztam az egyik székire és elkezdiztem lapizni a könyvikéket. Nem szólcsiztunk egymáskához, de látiztam rajta, hogy nagyonkára nézikéz goncsizva. Biztoskára ki akarta dercsizni mi bajocskám van.
-Inkább keress ebédnek valót bámészkodás helyett!-sandiztam felé odacsúszizva valamelyikecske papírkötegecskét.
-Felőlem...csak nem értem mi bajod.-
-Semmi!-
-Hát persze!-nyújtiztam rá a nyelvikémet grimizve vicceskén, amin elmosizott. Aztánka tovább töriztem magimat, hogy rágyüvizzek micsodácskát kénizne csincsizni.
-Ez így nem lesz jó!-csapiztam be a könyvikét és könyiztem fel az asztalkára.-Ha fogikám sincs mit ennél keresni se tudok! Inkább nézelődj te és ha megvan összeszedem a hozzávalókat. Amúgy se hiszem, hogy szíveskén eljönnél velem várásolni.-vakiztam meg a fejikémet.

_________________
Baka GiruXD Baka Giru II.