Hát nem kellett sokat foglalkoznom vele, ugy tunik a kis rávezetésem után már neki is leesett mire gondoltam. Felpattant és mikozben járkálni kezdett, szinte hallani lehetett, ahogy forognak az agykerekei. Hirtelen nem is látta hol van, szerintem még mindig ontudatlanul kiment a szobábol. Mivel nem hiányzott még egy bekopés, inkább kovettem. Egy ideig szotlanul figyeltem, nem akartam megzavarni. Valoszínuleg elég gyakran csinálja ezt, mivel egyenlore semmiben nem esett el. Ekkor felrémlett elottem valami, és inkább meggondoltam a csendben marados részt:
-Vigyázz Makito, pont elotted van a... - jokora koppanásbol rájottem, hogy elkéstem a figyelmeztetéssel. - ...fal. - fejeztem be azért a mondatot, majd a baleset és azt arckifejezése hatására nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjam el magamat. Szerintem direkt kerulte a pillantáomat a kis balesete után, amin nem is csodálkoztam. Én sem szeretem szembe találni magam a saját hibám miatti károrommel, foleg nem mások arcán. Gyorsan megprobáltam visszarendezni a vonásaimat eredeti állapotukba, mikozben o neki állt az orájára figyelni. Szerintem csak most vette észre, hogy a reggel kilenc már rég elmult.
-Azon gondolkozom, hogy vissza szeretnél menni Soul Societybe? Segíthetek visszajutni, de ha gondolod maradhatsz is, bár nem tudom mit tudnánk csinálni. A múltat nem szeretem bolygatni, így arról nem kérdezlek. Ha választottál szólj, én felmegyek leírom a gondolataimat, mielőttt elfelejtem őket. - szolalt meg, majd abban a pillanatban el is tunt a lépcsokon. Valojában ebben a pillanatban jobban izgatott mire jut, mint a cél, hogy visszajussak Soul Society. Ráadásul Suwun ezer orommel adna nekem buntetést, amiért a parancsa ellenére nem a hollowokkal torodtem. Kozben figyelemmel kovettem Makito ténykedését is, és láttam, hogy már nincs messze az igazságtol. Talán ha rásegítek még egy keveset, meg is nézhetem mi sul ki a dologbol. Mikor ujra lent volt már, gondoltam itt az ideje valoban meg is szolalnom:
-Hát valojában nekem parancsom van, hogy amíg meg nem nyílik este hétkor egy Senkai kapu, továbbra is folytassam a város hollow mentesítését, így koszi, de az ajánlatodat elutasítanám. - hát lassan két napja itt vagyok, de egyenlore nagyon jol bírom a dolgot. Ha azt vesszuk már nagyon hozzászoktam az éjszakázásokhoz, így ez még csak meg sem látszik rajtam. - Jut eszembe, találtam még valamit. Tudom, hogyy ez elméletileg a quincykhez tartozik, márha nem néztem el nagyon, de szerintem ezt is hozzá lehet kapcsolni a másik kettohoz. - azzal odanyujtottam neki még egy lapot, amirol már kétséget kizároan neki is tudnia kellet, mire valo. - Ha nem zavar akkor még egy darabig maradok, msot már tényleg nagyon érdekel, mi sul ki ebbol az egészbol. - teszem hozzá a leheto legártatlanabb arcommal. Vendéglátom azonban szerintem nem nagyon figyel rám, hiszen teljesen belemélyedt a számokba. Ez egy ideig nem is nagyon zavar, ám amikor már a sokadik pillantást kapom tole, bennem is felmegy kicsit a pumpa. Behunyom a szemem, és elszámolok tízig, majd a leheto legbarátságosabb hagomat megutve felteszem a kérdést:
-Na jo, mi az, amit ennyire tudni akarsz velem kapcsolatban? - ejtem ki a szavakat eléggé megértoen. - Inkább kérdezz most meg, mert magamtol biztos vagyok benne, hogy nem josz rá...