A szüleim úgy gondolták, hogy Japánhoz illően, japcsi stílusú kérót vesznek. Mivel jól teli vagyunk, megengedhettük magunknak, hogy egy nagy-naagy placcon építkezzünk. Mondjuk hozzám totálisan nem illik ez a japó stílus, de míg a szüleimnél lakom, nem választhatom meg milyen házban lakjak...

(tiszta gááz ez a hely xD)

-Höhh, már kora reggel kezded...-morgolódtam a fejemet fogva.-Még, hogy nők bálványa...? Előbb adnak el engem az ukránok kurvának, mint hogy te legyél a nők bálványa...-röhögtem el magam, majd leléptem a földre. Szándékosan a kicsi macska egyik ökölbe szorított mancsára. Természetesen a macsek csak nyavalygott össze-vissza, én meg csak vállat vontam.
-Höhh, na, most megyek, addig nehogy valami hülyeséget csinálj!-mondtam sóhajtva, és megfogtam a széken heverő törülközőmet.
-Hova mééész? Hééé még nincs vége!!
-Mégis hova mennék?! Kukutyinba zabot hegyezni!!! Szerinted, minek nekem a törülköző?? Anyááám, de nehéz eset vagy!
-Kukutyinba... zabot... micsinálni???
-Csessze meg az ég....-padlót fogtam, ettől a macskától. Próbáltam nyugodt, és normális hangerővel válaszolni.-Fürödni megyek... Addig megleszel magadnak?-nem is vártam meg a választ, mert tudtam, hogy valami hülyeséget zagyválna össze, ezért becsaptam magam mögött az ajtót.

Aránylag gyorsan végeztem a fürdéssel, mondjuk általában reggel elég lassú vagyok. Magamra tekertem a törülközőt. ~Azt mivel töröljem meg a hajamat?-kezdtem el keresgetni a fürdőben. Szerencsémre húgom rózsaszín-macikás-szívecskés-csodatörülközőjét találtam. ~Na neee...-dünnyögtem magamban, majd vállat vontam és kiléptem az ajtón. A szobámba érve, még mindig törölgettem a hajam, mikor szembetaláltam magam a húgommal.
-Ááááá hugííí!-próbáltam magamat takargatni, mint valami szégyenlős pisis.-Hogy kerülsz ide? Nem megmondtam, hogy kérdezés nélkül ne gyere a szobámba, és különben is... Te, mi az ott a kezedben?-figyeltem fel a szokottnál is jobban kidülledt szemű Nasira.
-Mi? Ja, hogy ez az aranyos cica? Most találtam, itt hevert a földön. Olyan aranyos!-ölelgette magához a macskát. Láttam Nasin, hogy élvezi a helyzetet... mellékesen, amitől csak rángatózni kezdett a szemöldököm. Próbáltam nyugodt maradni.
-Figyelj, húgi. Nem tudom, hogy hogyan került ide, de szerintem te is kinőttél a játékokból, nem? 13 évesen csak nem kell neked, ez a koszos-vettem ki a kezéből Nasit és farkasszemet néztem vele-piszkos, régi, és perverz plüss játék...-szorítottam meg a fejénél fogva a macskát. A szememben csak úgy lángolt a tűz.
-De gonosz vagy Justin!-sietett ki sértődve húgom.
-Huh, ez meleg helyzet volt... Hát, öregem, nem tudtam, hogy majd segítségemre válhatsz... azt hittem te is csak egy nagy gorilla vagy aki semmire se--hagyta abba hegyi beszédét a macska, egyre jobban leverte a víz. Én csak a földet néztem, már megjelent a sötét aura is körülöttem. A lángok is kicsaptak belőlem, mint a Dragon Ball-ban, vagy mi a francban.
-Te nyavalyás....Ha még egyszer kiszemeled magadnak a húgomat, megszabadítalak s tömésedtől, te haszontalan vacak!!!!!-ordításom közepette nekidobtam teljes erőmmel a szemközti falnak, s mint a gumilabda, pattogott egyik falról a másikra. Közben visítozott, s Istenért könyörgött. Én csak felmásztam az ágyamra és démoni mivoltomat előtérbe helyezve, csak gúnyosan néztem a száguldozó játékra.

-Hál' Isten! Addig is nyugtom lesz...-mormogtam, majd a gardróbom felé vettem az irányt, ugyanis én még ott feszítettem az egy szál törülközőben. Felkaptam magamra valami ruhát, aztán a szobámba kiléptem. Csend volt. Túl nagy csend. A kis macska nem csinált semmi rosszat, hallgatott nagyokat. ~Mi a fene...?-vakartam meg a fejemet, s az ágyamra próbáltam csendesen leülni. Persze a kis plüss felébredt. Mint mindig, egyből nyavalyogni kezdett. Én csak nagyokat hallgattam, ami elég fura volt tőlem. Majd mikor a macska is befejezte, megszólaltam.
-Elmegyek a városba. Körülnézek az egyik placcon, aztán beülök a moziba. Olyan 7-8 környékén jövök haza...-pattantam fel, s fogtam meg a táskámat.-Velem jössz?-kérdeztem egy szokatlant a nagyokat bambuló macskától, majd hónom alá vettem a deszkámat is.

-Na gyere vissza!-kezdtem el fogócskázni a csepp plüssel, körbe-körbe a szobámban. Aztán megálltam, de Nasi nem vette a lapot, és körülöttem futkorászott még mindig, s sikoltozott, hatalmas könnyei, csak úgy placcsantak a földre. ~Mégis mi a fenét művelek?-néztem magam elé, mint egy nagy szamár. ~Itt szaladgálok, egy plüss után... nagyon kész...-fogtam meg a fejem. Az ajtóhoz léptem, s mikor kinyitottam az ajtót, a hangra felfigyelt a még mindig szaladgászó Nasi. -Okés, kis vakarék, ha nem akarsz jönni, akkor nem jössz...-vontam vállat, majd úgy tettem, mintha indulnék.
-Jajj jajj! Várj!
-Akkor? Menj a táskába! MOST!- Nasi csak fújoggot, hogy pont azt a táskát viszem, amiben általában a tesi cuccom van. Végül is rászánta magát, s bemászott.

-Hé, te kis mocsok!-ráztam meg a táskámat, amire egyből felfigyelt, s üvöltözve kinézett a szebből.
-Mi a manó van már megint? Még alig indultunk el, máris piszkálsz! Hogy van képed! Nem elég, hogy ebben a büdös táskában kell utaznom??? TT_TT
-Csitt már! Annyi a lényeg, hogy kapaszkodj!-pattantam a deszkámra.
-Hogy micsoda??? Mégis mibe?? Jaaaaajjj!!!-ordítozott, pedig nem is mentem gyorsan. (xD)

// Az új jövevény //


Amíg vártam, hogy Nasi visszatrappoljon egy kisebb fajta törülközővel, addig csináltam egy puha vackot a remegő cicának.
-Meddig tökölsz, Nasi?
-Jövök már, jövök...
-Na végre...-mormogtam az orrom alatt, s elkezdtem törölgetni a macska vizes, hófehér szőrét. Hatalmas kék szemeivel nézett felém, remegve. Nasi a háttérben csak nyávogott és sóhajtozott, gondolom rájött a féltékenység. Mikor előkotortam a fürdőszobából a hajszárítót, megszárítottam a cicát. -Na készen is vagyunk!-vettem a kezembe és simogatni kezdtem. -Hé, Nasi! Gyere közelebb! Nézd csak milyen csinos cica lett belőle!-tettem a kiscicát, egyenesen Nasi szeme elé. A plüss csak püffögött, és fújtatott.
-Ne ellenségeskedj! Tessék vele összebarátkozni! Jé mi ez a nyakában...?-pillantottam a cica bilétájára-Te hallod! Ez a szomszéd macskája! Á, már késő van, majd holnap reggel átviszem neki, hogy megtaláltam... Biztos hiányzik neki...-fogtam egy csörgő labdát és elé gurítottam, s játszani kezdett vele.
-Na az az enyém! T.T
-Inkább játsszál vele, te is! Ki kell vele bírnod, legkésőbb holnapig!-ebben a percben a cica közel merészkedett a barátságtalan Nasihoz és dorombolni kezdett neki.
-Hoppá! Azt hiszem tetszel neki... bár nem tudom miért...

// Az új jövevény //


Kicsit gázos volt ez az egész dolog, hogy annyira azért már ismertem Nasit, hogy képes lenne kikergetni a világból a macskát. Egyenlőre úgy tűnt, hogy kijönnek egymással, de azért jobb ha figyelem a plüsst úgy a szemem sarkából.
-Kajás vagyok...-jelentettem ki, majd felálltam az ágyamról és a konyha felé vettem az irányt. Ahogy leértem eltöprengtem, hogy jó ötlet volt e magukra hagyni a két állatot. Aztán vállat vonva a hűtő elé léptem. Ha valami baja történik a cicának, tudom kin fogom leverni ezt az egészet! Dörzsöltem gonosz vigyorral tenyerem, s majd kivettem a frigóból a tejet és a felvágottat. Gyorsan összedobtam egy szenyát, és kiöntöttem egy tálkába egy kevéske tejet. ~Túl nagy csend van...-meneteltem felfelé a lépcsőn. A lábammal nyitottam ki az ajtót, mert mind a két kezem teli volt. Ahogy körülnéztem, csak kussban letettem az íróasztalomra a kaját, majd Nasi elé léptem.
-Najó... három másodperced van arra, hogy elmagyarázd, hogy a ku*va égbe került fel oda a macska!-mutogattam felfelé, a könyvespolcra, ordítozva a meghökkent plüssel. Mivel nem volt hajlandó válaszolni, a szemöldököm rángatózni kezdett és kidagadt az ér is a nyakamon.
-Nem szólok többször, a picsába is, Nasi! Egy percre hagylak egyedül, akkor is valami nagy disznóságot csinálsz!

// Az új jövevény //

Az addig okés, hogy leüvöltöm a fejét meg agyonverem, nade hogy továbbra is ott pattogjon, az már rohadtul idegesítő.
Mivel a kis macsek továbbra is ott ücsörgött a polc tetején, egy jól irányzott rúgással Nasit is odateremtettem. Egy hatalmas csatakiáltás kíséretében a falra kenődve csúszott le a cica mellé, aki feltűnően szívrohamot kapott.
-Ehh... nah kérj tőle bocsánatot... és imádkozd le őt! MOST!
Tettem csípőre két kezemet, s gúnyos vigyorral néztem Nasi alakítását. Ahogy zsebre dugtam a kezem, találtam egy csomag rágógumit, így egyet bekaptam. A sok szirgos rágcsálás közepette, sokszor rötyögtem, ahogy ott kísánkodik Nasi a pici macseknak. Szokásomhoz híven egy kisebb buborékot fújtam, s kipukkadt. Ennek az lett a következménye, hogy a cicc ismét halálra rémült, s majdnem leszédült onnan fentről.
-NA EZT MÉGEGYSZER NE CSINÁLD!
Pattogott Nasi, amire csak szúrósan felnéztem.