Guerrero Lak

**Elmira Guerrero** · Téma: Guerrero Lak Pént. Ápr. 03, 2009 10:21 pm

Mert megérdemlem!

Egy meseszép vityilló, egy meseszép helyeeeen!*táncikál elragadtatva magától* Tokyo központjában van, hogy minden bolthoz kellően közel legyek! Egy hatalmas felhőkarcoló hetedik emeletén tanyázom, mert lusta vagyok sokáig álldogálni a liftben...

Azért vettem meg magamnak, hosszú évek kegyetlen munkatempója mellett, hogy legyen egy hely, ahova el tudok vonulni Aizen sama perverzül csillogó szemei elől! Na jó, meg azért, hogy itt éljen ki a divat mániámat!

Kicsit amerikai érzés, nem igaz? Nappali-konyha-étkező egyben. Mondjuk így sokkal praktikusabb is és a helyhiány sem érződik...annyira^^'

A hálószoba szép nagy az igényeimnek megfelelően. Imádom a tágas tereket, plusz van egy gardrób szobám is, aminek felettébb örülök!*.*

Végül a fürdőszobaaa! Nem tudom ki tervezte így...mármint a teraszra értem, hogy pont onnan nyílik, ahol általában ruha nélkül fordulok meg, de volt humorérzéke...engem mindenesetre nem zavar. Sőt nagyon világos is így az egész helység!

_________________
Baka GiruXD Baka Giru II.

**Atori Isuka** · Téma: Re: Guerrero Lak Pént. Ápr. 03, 2009 10:36 pm

Atori elszakítja a láncait és végre megmutatja, hogy képes másra is a gyűlöleten kívül! Avagy Atori megkéri Elmira kezét! /part 1/

Nem is tudom, de elég sokat tűnődtem egy dolgon. Ha már ilyen szépen alakul a helyzet Elmira és közöttem, akkor talán tovább kellene lépnem az egyszerű néhai találkozásokon, beszélgetéseken és a többi ilyen „egyszerű” dolgon. Mint mindig mikor nincs velem, most is éppen a szobámban ücsörgök és lesek ki a fejemből. Állandóan az a jelenet játszódik le a fejemben, mikor először megláttam. Életemben, nem néztem úgy rá egy nőre, mint őrá, nem tudom miért, de már az első pillanattól fogva megfogott benne valami. A látszólagos utálat elég hamar elmúlt nálam, és elég gyorsan felváltotta a csodálat. Soha életemben nem vallottam be senkinek, hogy mit érzek iránta, bár ha jobban belegondolok egy érzést mindig kimutattam az emberek iránt. A gyűlöletemet. Mindenki fejéhez hozzávágtam, hogy „nyomorult, szerencsétlen, analfabéta, isten verése, balf*sz, nyomorék, nagyobb bunkó mint amilyeneket az ősemberek használtak, baromarcú” és még naphosszat sorolhatnám, hogy minek hordtam le mindig az embereket. Évek óta, sőt inkább évszázadok óta nem álltam ilyen kereszteződésbe. Mindig a szokványos utat választottam, vagy is azt, hogy mindenkit ellökök magamtól, de ezt már nem tudom megtenni. Tudom, hogy örökre elveszne a szívem a sötétségben, ha az egyetlen reményemet is eltolnám magamtól. Viszont beugrottak azok a dolgok is amiket egyre gyakrabban csinálok zavaromban. De hogy a fenébe akarom megtenni ezt a dolgot, mikor még a kezét sem merem megfogni mások előtt, mikor egy puszit se merek neki adni, semmi ölelés, semmi mosolygás, ráadásnak a rendes nevén hívom, nem az általam adott becenéven. Valószínű, hogy ez a „tervem” is füstbe megy mint az összes többi. Soha nem voltam jó ilyen dolgokban, főleg nem abban, hogy megmondjam egy olyan személynek az érzéseimet, aki mindennél többet jelent nekem. De talán most itt az ideje, hogy változtassak az életemen. Nem lehetek mindig egyedül beburkolózva, mint egy hernyó, aki arra vár, hogy pillangó legyen. Bár bennem és a hernyóban az a különbség, hogy ő kis idő múlva gyönyörű pillangó lesz, én meg hiába burkolózok be nem lesz belőlem semmi az ördögön kívül. Mióta az eszemet, tudom azóta ördög vagyok emberbőrbe bújva, na jó ez talán nem az egész igazság, az egész ott kezdődött, hogy még emberként beleszerettem egy lányba. Ez a lány nem az én világomhoz tartozott, egészen más körökben járta az útját és teljesen máshogy látta a világot. Míg én csak a gyötrelmeket és a küzdelmet láttam az életben, addig ő a vidámságot és az emberek szeretetét. Hát végül is nem hibáztatom érte, de talán jobban kinyithatta volna a szemeit, vagy talán meghallgathatta volna az én véleményemet, hogy én hogyan látom a világot. De erre mindig csak az volt a válasza, hogy: „Ugyan te férfi vagy, a férfiak mindig mindent máshogy látnak.”, nos én ebbe a válaszba rengetegszer beletörődtem, de aztán jött az ami még sosem volt. Rájöttem, hogy a szerelem csak egy ideig jó utána szenvedés és fájdalom az egész. Az első szerelmi érzéseim ezekbe az érzésekbe torkollottak. Annyit szenvedtem ezért a „baklövésért” mintha kábé egy egész falut irtottam volna ki előre megfontoltan. Amikor meghaltam egy nőért, elhatároztam, hogy soha többé nem kötődök így senkihez, mert nem akarok senki miatt bajba kerülni. Így az volt a legjobb megoldás, hogy eltaszítok magamtól minden élőlényt aki csak közeledik hozzám. Nem más lettem ezekkel a tulajdonságokkal, mint egy szobor. Ez a szobor csak ment előre és nem nézett vissza soha, senkinek sem állt meg, hiába könyörögtek neki, hogy változzon meg, nem tette. Egyszerűen nem akarta. A gondolatmenetemet, félbeszakította a jól megszokott kiabálás odakintről, de most valahogy ez sem hatott meg, túlságosan elvesztem magamban ahhoz, hogy felálljak kimenjek az ajtón és ordítozni kezdjek. Meg kell tanulnom kezelni magam, ha tovább akarok lépni a haragomon. Nem mehetek neki mindenkinek csak azért, mert nekem már szinte semmit sem jelent az élet, nem beszélhetem tele mindenki fejét azzal, hogy: ”Minek örülsz? Úgy is meghalsz…”. Ennyi év után először érzem úgy magam, hogy belefáradtam ebbe a dologba. Belefáradtam abba, hogy ordítok és káromkodok minden emberrel, aki szembejön velem. Elegem van abból, hogy lényegében mindenki a pokolra kíván, viszont oda már nem tudok jutni, hiszen itt vagyok mint vaizard. Talán ha hiszek benne, akkor ez az élet a legrövidebb út az ördöghöz. Ha pedig eljutok odáig, hogy az ördög színe előtt állok és várom a további sorsom, mindenki elmondhat egy áldást, hogy végre megszabadultak tőlem. A sok gondolkozástól, kezdtem megszomjazni így szépen fellibbentem a kanapémról és a zsúfolt konyha felé vettem az irányt. Életemben nem mentem végig ilyen nyugodtan azon a folyosón amin olyan rengeteget veszekedtem Shunnal, Masakival és a többi nagyszájú lakótársammal. Talán ők döbbentettek rá, hogy néha-néha lehet ordítani egymással, amiért például engedély nélkül ment be a szobájába, vagy amiért megette azt a sütit amit a másik nézett ki magának. De azért már tök fölösleges ordítani, hogy csak rossz napod van és valakin ki kell tölteni a mérgedet. Miután megkaparintottam amire szükségem volt ugyan úgy visszabattyogtam a szobámba, persze rendesen nyitva volt a szája mindenkinek aki látott. Már csak pár ember kellett volna és megvan a kilenclyukú híd. Szépen visszaültem a nemrég elhagyott kanapémra, aztán az iszogatásba is belekezdtem a bambulás közben. Ugyan úgy visszaterelődtek a gondolataim a tervemre, de nem is bántam szépen megfontoltan végig kell gondolnom az egész történetet mielőtt cselekszek. Kicsit kínos lenne, ha megint gondolkozás nélkül cselekednék. Mindig is ez volt velem a baj, hogy nem gondolkozom el a dolgokon csak megteszem őket és le is zárom magamban az ügyet. Erről a témáról természetesen eszembe jutott, amikor gyerekként jártam az utcákat, hogy valaki felfigyeljen rám, de aztán taktikát változtattam, inkább elkerültem mindenki figyelmét így könnyebb volt a gazdagabbaktól lopni ezt-azt, de soha nem gondoltam végig ezt a dolgot. Egyszer egy almát loptam, de nem terveztem meg a menekülési útvonalam így az lett a vége, hogy zsákutcába rohantam és szépen helyben hagytak, semmi más nem volt eddig az életem csak helybenhagyás és csalódás. Az üdítős üvegemet forgatva azon kezdtem el agyalni pihenés képpen, hogy ez az üveg, mi mindent „látott” már és mi mindent élt már át. Mivel nem jutottam értelmes magyarázatra arra jutottam, hogy most ez az üveg azt éli át amint én látványosan szenvedek és gondolkozok, de nem találok megoldást sehogy. A gondolataim pár perc múlva már vissza is terelődtek az eredeti témakörre. A tekintetem az asztalra suhant, az asztalon egy hófehér papírlap pihent. Az a lap azóta ott fekszik amióta Szöszivel közös rajzolgatásba fogtunk. Viszont annak a rajzolgatásnak a lényegét csak most fogtam föl. Csak most jutott el az agyamig az a tény, hogy én már akkor éreztem valami mély dolgot Elmirával kapcsolatban. Az apró szívecske amit a csók közben rajzolgattunk, csak egy dolgot jelentett kettőnk között. Mindketten rájöttünk, hogy van egy esélyünk amivel teljesen meg tudunk változni, de ahhoz, hogy megváltozzunk egymásra kell támaszkodni. Ezt a dolgot nem lehet úgy csinálni, hogy külön-külön, szó szerint egymásra vagyunk utalva. Elmirának esélye van egy ördögöt megszelídíteni nekem, pedig esélyem van egy angyalt befogadni a szívembe. De ha már itt tartunk, eljutottam ahhoz a ponthoz, ahol bökkenőket találok magam előtt. Lehet, hogy én ráveszem magam arra, hogy kimondjam Szöszinek, amit akarok, de előfordulhat, hogy ő az ilyenekre nincs felkészülve főleg tőlem. Teljesen másnak ismert meg, egy szörnyetegnek, egy szókimondó tuskónak, most pedig teljesen megváltoztam. Nem az vagyok aki voltam. De vajon ez tényleg így van, vagy csak bemesélem magamnak, hogy egy nap nyugtom legyen?! Lehet, hogy holnap ugyan olyan állapotban leszek mint ezelőtt. A pumpa ismét kezdett felmenni bennem, de próbáltam visszatartani magamat. Felálltam és a fürdőbe mentem, hogy szembenézzek magammal. Rátámaszkodtam a mosdókagylóra és egyenesen a saját szemembe néztem a tükör segítségével. Mint mindig most is a szemem elé csúszott a hajam. Amióta ilyen hosszú a hajam, mindig eltakarom az arcom, hogy senki ne ismerjen rám, hogy senki ne tudja meg ki vagyok és mit akarok a világtól. Nem akartam, hogy kiolvassák a szememből a néhai fájdalmat, a néhai gyűlöletet és a néhai szeretetet, amit nagyon gondosan elzárok magamban. Felemeltem az egyik kezemet és a fülem mögé simítottam a hajam. Teljesen más volt így az arcom. Mindkét szemem teljes egészében látszott, a szám vonala, a szemöldököm íve és az arcvonásaim. Amit eddig eltakartam most mindent megmutattam magamnak, látni akartam azt az embert, aki megannyi szenvedést és rosszkedvet okozott már a világnak. Most ebben a pillanatban nem büszke voltam magamra, hanem szánalmat éreztem saját magam iránt, most nem a többi embert gyűlöltem, hanem magamat. Magamat gyűlöltem, azért ami lettem. Most jöttem rá arra, hogy nem másokat kellett volna okolni azért amiért ilyen lettem. Én vagyok az okozója mindennek, ami velem történt. Nem a mestereim, nem a kapitányom, nem a lakótársaim. Én. Csak is én fordultam magam ellen, én voltam az az ember aki bezárta magába a békés érzéseket. Én tettem tönkre az egész életemet, senki mást nem szabadott volna okolnom a történtekért, hiszen az ember a saját hibáiból tanul. Viszont én nem akartam tanulni se magamtól se mástól. Egy mély levegő kíséretébe lehajtottam a fejemet és megszorítottam a mosdókagyló szélét.
-Miért hibáztattál másokat te ostoba? Magadnak köszönheted, hogy egy vadállat lettél… ha megőrizted volna a hidegvéred, akkor ma békés és nyugodt ember lennél… erre mit tettél? Felhúztad magad, de annyira, hogy soha többé nem tudtál lenyugodni… ostoba vagy Atori… a világ leghülyébb embere… aki megtanulhatna végre szembenézni a gondjaival és nem elfutni előlük.
Emeltem föl a hangommal együtt a bal kezemet és vertem szét a tükröt, ami apró darabkákra hullott szét és potyogott a földre. Eszeveszett csörömpölés törte meg azt a csendet, amit már több mint három órája folytatok magamnak a szobámban. Az öklömet pár helyen felsértették az éles tükördarabok így a csillogó törmelékkel együtt a vérem is a földre hullott. Nem tudtam ismét a tükörbe nézni, ezekben a pillanatokban, pedig az sem érdekelt, hogy egyre nagyobb tócsa alakul ki a lábam mellett. Most csak arra gondoltam, hogy valahogy meg kell változtatnom az egész életemet. Végre meg kell tennem azt, amit még soha nem tettem meg. Vissza kell fordulnom, és meg kell várnom azt a személyt, aki lohol utánam, hogy segítsen nekem. Pár perc után végre eljutott az agyamig, hogy vérzik a kezem, ezért szépen lassan felemeltem és betettem a csap alá, hogy egy kicsit kimossam a sebeket. Ahogy a hófehér mosdókagylót elöntötte a bíborvörös vérem, régebben úgy öntötte el a lelkemet a sötétség, ahogy a vérzés sem állt el rögtön úgy a lelkem sem fog kitisztulni teljesen egy szempillantás alatt, nagyon hosszú út áll még előttem. Viszont most már tényleg meg kellene tennem az első lépésemet a javulás felé. A másik kezemmel keresni kezdtem egy törölközőt a kisszekrényen, ami nem volt tőlem olyan messze, miután végre sikerült is megkaparintanom a sérült kezem köré csavartam, aztán elzártam a vizet is. Visszamentem a szobámba, kerestem egy kis dobozt ami tele van ködszerrel és egyéb ilyen létfontosságú cuccokkal. Elkezdtem bekötögetni a kezemet, a fertőtlenítés egyáltalán nem fájt, a kötözés sem fájt és maguk a sebek sem fájtak, amik a kezemen voltak. Viszont azok a sebek nagyon is fájtak, amik a szívemen keletkeztek évszázadokon keresztül. Én már nagyon jól tudtam, hogy nem azok a sebek fájnak, amiket a testünkre kapunk, amitől vérzünk és megcsúnyítja a testünket, leginkább azok a sebek fájnak, amiket nem látunk. Azok a sebek, amik a lelkünkön keletkeznek sokkal jobban fájnak és legtöbbször begyógyíthatatlanok, vagy ha be is lehet őket gyógyítani, nagyon hosszú idő kell hozzá, hogy teljesen eltűnjön. Mikor végre kész lettem a kötözéssel fogtam magam és elmentem az asztalhoz. Felvettem azt a lapot amiről mindig eszembe jut Elmira. Egy darabig nézegettem, de aztán érezni kezdtem valamit. Talán már túlságosan megbolondultam itt magamnak a gondolataimban, de ebben a pillanatban megcsapta az orromat az az illat ami oly sokszor elkábít ha mellettem van Elmira. Pontosan. Az ő illatát éreztem. Megfordultam abban reménykedve, hogy mögöttem áll és magamhoz ölelhetem, de mikor megfordultam a saját tengelyem körül nem láttam mást csak az ajtómat és pár képet a falon. Ismét lehajtottam a fejemet és egy pillanatra lehunytam a szemem. Ugyan az az érzés fogott el most is mint amikor elveszítettem az első szerelmem, már kezdtem teljesen elfelejteni ezt az érzést, de úgy látom ezt nem lehet csak úgy kitörölni az életedből. Ez az érzés hozzá tartozik az élethez, nélküle nem lenne bánat. Viszont most sokkal jobban fájt a szívem mint amikor még éltem, hiszen akkor úgy gondoltam, hogy ugyan mindegy már nekem, hisz nem sok van már hátra az életemből. Viszont most, hogy lényegében halott vagyok, sokkal jobban fájt ez az érzés, mivel jól tudtam, hogy innen már nem mehetek tovább, már nem süllyedhetek mélyebbre. Vagy talán még is?! Ha jobban végiggondolom az ügyet, rájövök, hogy mehetek még tovább, viszont akkor már nagyon magamba lennék roskadva. Egyáltalán nem szeretnék látni senkit. De nem! Ezt nem akarom. Felemeltem a fejemet, aztán a szekrényemhez sétáltam ahonnan egy kis dobozt vettem ki. Tökéletesen ugyan úgy nézett ki mint a piercinges dobozom, csak ez abban különbözött, hogy sokkal értékesebb dolgokat tartalmazott pár testékszernél. Leültem az ágyra, majd lassan kinyitottam a dobozt. Két kerek dolog volt abban a dobozban, semmi más. Viszont ezt a két „karikát” azért vettem, hogy végre rádöbbenjek arra, hogy én mindennél jobban akarom Elmirát. Kivettem a kisebb gyűrűt és zsebre vágtam, aztán a rajzot betettem a dobozba, majd visszatettem a helyére.

http://3.bp.blogspot.com/_F3ikkY_WGPg/SYYS1aSpPFI/AAAAAAAABwo/kxqXoF8HLcs/s400/1.jpg

_________________

**Atori Isuka** · Téma: Re: Guerrero Lak Pént. Ápr. 03, 2009 10:36 pm

Atori elszakítja a láncait és végre megmutatja, hogy képes másra is a gyűlöleten kívül! Avagy Atori megkéri Elmira kezét! /part 2/

Vettem egy hatalmas levegőt, aztán megtettem az első lépésemet az ajtó felé, viszont ekkor rettenetes pánik fogott el. A kezeim remegni kezdtek és a szoba is forgott velem. Mi lesz, ha elutasítja ezt a közeledést? Mi lesz, ha neki erre egyáltalán nincs szüksége? Összeszedtem az összes bátorságomat és ismét léptem egyet, aztán még egyet és még egyet. Mikor kimentem az ajtón onnantól már egész könnyen ment a dolog. Szépen egyenletesen haladtam előre és próbáltam nem nagy feltűnést keríteni a dolognak. Az utcán azon kezdtem törni a fejemet, hogy hogyan is kezdjek bele a dologba. Nem igazán jutottam semerre csak ott kötöttem ki, hogy nem tudom elmondani neki, de talán megpróbálom szavakba önteni neki az érzéseimet. Minden vágyam az volt, hogy végre el mondjam neki, hogy mit érzek iránta azóta amióta megláttam őt, amióta együtt vagyok vele és amióta megmutatta, hogy van még miért élnem. Egyszerű mozdulatokkal, cselekedetekkel, és érintésekkel megtanított arra, hogy az élet nagy része nem csak bánat és öröm, hanem az élet egy hosszú végeláthatatlan út. Megtanított arra, hogy ha valami beárnyékolná ezt az utat, vagy esetleg letérnék a helyes útról, akkor mindig hallgassak a szívemre, mert az kihúz a bajból, hiszen vannak dolgok amiket a szemünkkel látunk, de vannak dolgok amit a szívünkkel. Amit a szívünkkel látunk azt általában nehezebben vesszük észre, hiszen mindig megyünk a saját fejünk után és nem figyelünk másra, csak arra, hogy mindig megfeleljünk a követelményeknek, vagy esetleg megfeleljünk mások elvárásainak. Legtöbbször azt is elfelejtjük, hogy saját magunknak mire lenne szükségünk, hiszen ha csak arra koncentrálunk, hogy másnak jó legyen és másnak elégítsük ki a követelményeit, akkor nem jut időnk saját magunkra. Ha elfelejtesz figyelni magadra, akkor elveszel. Ugyan úgy elveszel mint ahogy én is elvesztem évszázadokkal ezelőtt. Viszont én ki akarok törni ebből a sötétségből és végre vissza akarok jutni a rendes útra, hogy megpróbáljam vidámabban élni az életemet. Meg akarok küzdeni a bennem lakozó démonnal, aki lassan és kíméletlenül emészt fel belülről. Le akarom végre győzni, hogy szabad legyek ennyi év rabság után. Meg akarok végre szabadulni a láncaimtól, amik mindig visszafogtak, mindenben akadályoztak és mindig a rossz út felé húztak. Elegem lett ebből az életből, végre boldog akarok lenni, de ezt sem egyedül szeretném megtenni. Mára már világossá vált az a tény előttem, hogy én Szöszivel akarok boldog lenni, hogy vele akarok lenni minden nap, minden órában, és minden egyes percben. Ahogy közeledtem a célom felé úgy kezdett egyre hevesebben kalapálni a szívem, már-már azt hittem, hogy kiugrik a helyéről és eljár a szemem előtt egy polka táncot, egy csárdást, és egy hip-hop –ot, de aztán tévednem kellett, csak zakatolt a helyén tovább. Szépségesen lelassult a járásom, mikor vészesen közeledni kezdtem Elmirához, aztán ahogy gondoltam, ismét megtorpantam. Elég sokat haboztam egyhelyben állva és hosszasan győzködtem magamat is és a lábaimat is, hogy moccanjak meg végre, mert lassan teljesen hülyének néznek. Nem mintha nem lennék az meg nem mintha érdekelnének, csak azért talán nem kellene ennyire lejáratnom magamat. Még egy gondolat átsuhant a fejemen, aztán már azt képzeltem be magamnak, hogy osztódni kezdek, Atori 2 szépen illedelmesen fenékbe billent, hogy induljak tovább, de aztán csak az lett ebből a dologból, hogy magamtól indultam el. Mikor végre be is jutottam a Elmirához, kezdhettem gondolkozni azon, hogy milyen szöveggel is állítsak be hozzá, de mivel minden kiment a fejemből így inkább, majd improvizálok egyet-kettőt. Egy hatalmas sóhajtás után bementem hozzá, de ahogy azt szokta most is jól le támadott.
-Macikaaaaaaaaaaa. Hát te mi járatban vagy errefelé, ahol még a részeg keselyűk se járnak?
-Azok repülnek Szöszi, de nem fontos… nos, hogy miért jöttem, hát azért mert…
Hát szó mi szó zavaromban minden hirtelen ötlet kiszaladt a fejemből, zavaromban kissé elvörösödtem és vakargatni kezdtem a homlokomat.
-Mert?
Jelent meg előttem egy szempillantás alatt és hajolt egyre közelebb. A tekintete eszméletlenül kíváncsiskodó volt, én meg egyre jobban elvesztettem a fonalat a gondolataimban.
-Tudod… hát… azért, hogy…
-Macika… valami baj van?
-Nem, nincs baj! Félre érted!
Kezdtem el rögtön mentegetőzni és mutogatni kézzel-lábbal, hogy tényleg semmi bajom, csak nem tudom kinyögni, hogy mit akarok.
-Akkor mit szeretnél ennyire?
Egyáltalán nem jöttek a szavak a számra, egy hang sem jött ki a torkomon, csak néztem Szöszit, hogy hogyan mondjam meg neki, hogy miért is jöttem el hozzá ilyen hirtelen és váratlanul. Ötlet híján nem csináltam egyebet, csak kitártam a karjaimat és magamhoz húztam őt. Gondolom nem igazán értette hirtelen, hogy mi bajom van. A fejemet a vállára döntöttem és próbáltam nem arra gondolni, hogy esetleg jól pofára esek.
-Azért jöttem, mert… szeretnék végre megváltozni, tudom, hogy azt mondtad ne törjem hülyeségen az eszemet, mert te úgy is segítesz megoldani a gondokat, viszont… ezt a gondot csak én tudom megoldani egyes egyedül… elég régóta vagyunk együtt és arra gondoltam, hogy végre megpróbálom megnyitni a szívemet előtted. Elszeretném végre mondani, hogy mit is érzek irántad valójában, szeretném ha tudnád, hogy milyen döntést hoztam meg hosszas gondolkozás után…
Suttogtam végig a mondókámat, aztán lehunytam egy kicsit a szemem. Ismételten vettem egy mély levegőt és próbáltam begyakorolni magamban azt a szócskát, amit már nagyon régóta nem használok. Ez a szó teljesen elveszett belőlem. Bevittem egy sötét szobába megláncoltam bezártam az ajtót, a kulcsot pedig ledobtam egy feneketlen szakadékba. Viszont ha ilyen remekül elzártam, most már törhetem azon a fejem, hogy hogyan szabadítsam ki onnan, lehet, hogy egyszerűen berúgom az ajtót és szuperhős módjára kihozom onnan, vagy esetleg segítségül hívom Szöszit és együtt szedjük ki onnan azt a szót. Lehet, hogy végre meg kellene próbálnom a humánosabb módokat is. Nem lehet mindent elérni erőszakkal és beszólásokkal. Pár perc után szépen elhatároztam magam, hogy végigcsinálom, ha már eddig eljöttem. Lassan elengedtem Szöszit, aztán megköszörültem a torkom. Fogalmam sem volt, hogy ebben a korszakban hogy a jó fenébe bonyolítják le ezeket a dolgokat, de inkább úgy voltam vele, hogy jobban járok ha az én időmből merítek egy kis energiát és ötletet. Letérdeltem elé, aztán előkotortam a zsebemből a kis gyűrűt, ami remélhetőleg ráillik az ujjára. Teljesen le volt döbbenve, viszont én meg ismét kezdtem nagyon zavarba jönni attól a pillantástól amit felém intézett. Pár perces ilyen póz után végre kinyitottam a számat, de nem jött ki semmi a számon. Kezdtem ideges lenni, hogy megint befuccsolok és nem tudom megkérdezni tőle. Megfogtam az egyik kezét és megpróbáltam a szemébe nézni, de jól tudtam, hogy olyan vörös vagyok akár egy főzött rák, így még ez is nehezemre esett, végül is ezt is meg tudtam tenni.
-Szöszi… sokat gondolkoztam és… szeretnék még közelebb kerülni hozzád… ezért lenne egy kérdésem… ho… hozzám… *nagyon kezdek bizonytalanodni, de ha már elkezdtem befejezem* … hozzám jönnél?
Böktem ki végre a látszólag egyszerű kérdést, de ez számomra nehezebb volt mint megmászni a Himaláját.

_________________

**Elmira Guerrero** · Téma: Re: Guerrero Lak Szomb. Ápr. 04, 2009 7:37 pm

Hajnalban jöttem "haza", emiatt csak bedőltem a hatalmas ágyamba és durmoltam, ameddig csak bírtam. Az ébredést követően rápillantottam a telefonomra. Eszembe jutott, hogy szólhatnék Macikának az érkezésemről, de inkább elmentem zuhanyozni.
Nagyon hiányzott már a dörmögő hangja és annyira jó lett volna szorosan hozzábújni. Tudni, hogy ott van mellettem. Nélküle annyira elveszettnek éreztem magam. Nem volt, aki mosolygott azon, hogy két órán át pózolok a tükör előtt. Nem volt, akihez tudtam volna beszélni megállás nélkül. És nem volt, aki egy puszival ébresszen fel reggelente.
Gyors sóhaj után kimásztam a kádból és betrappoltam a nappaliba. Bekapcsoltam a tv-t, mert idegesített a csend és kerestem valami zene csatornát. Érdekes, hogy most zavart. Atori se szokott valami beszédes lenni, így ha nála vagyok is sokat szokott 'zümmögni a légy'. Mégis ott ült mellettem. Velem volt. Ezért már nem is érzékeltem kínosnak a hallgatást. Viszont most csak egyes egyedül én voltam itt, így már sokkal nyugtalanítóbb volt a helyzet. Bármennyire is küzdöttem a tény ellen, szerettem morgó medvémet és borzasztó volt minden perc, amit tőle távol kellett töltenem. Talán a reménykedés miatt, de kihoztam a telefonom és szinte szugeráltam, hogy csörögjön, de nem történt semmi.
Megunva a várakozást átbattyogtam a konyhába. Kotorászni kezdtem reggeli-ebéd után. A müzli tökéletesen megfelelt. Kiborítottam egy megfelelő mennyiséget, rá a tejet és már kajolhattam is. Persze félúton megszakadt az evés, mert magamra rángattam valami kényelmes cuccot. Senkit se vártam, szóval a bemcsi gatya és top tökéletesen megfelelt a célnak. Igyekeztem elterelni a figyelmem, ezért magazinokat lapozgattam és élvezhető zenéknél dudorásztam. Még párszor rápillantottam a mobil kijelzőjére, aztán inkább átpakoltam a kanapéra.
"Jobb, ha nem várok el lehetetlent! Hiszen azt sem tudja, hogy itt vagyok...akkor meg miért keresne?! Majd később szólok neki..."Győzködtem tovább magam. Egészen jól összejött, de aztán szöszmötölésre lettem figyelmes a bejárati ajtó felől. Kikukucskáltam a nappali és feszülten füleltem. Eléggé úgy tűnt hozzám szándékoznak bejutni. Hirtelen nem is tudtam betörő, takarító vagy egyéb személyzeti tag akar rám törni. Aztán leesett, hogy csak egyetlen embernek adtam kulcsot a lakásomhoz. Elkerekedett szemekkel néztem tovább az ajtót és tessék, kulccsal nyitották azonnal. Nekem se kellett több! Mint egy félőrült rohantam az ajtó felé. Persze már jó messziről üvöltözve az érkező általam adott becenevét. Annyira megörültem neki, hogy nem akartam és képtelen is voltam visszafogni magam. A szó szoros értelmében letámadtam szegénykét.
A rózsaszín ködben hamar zavar támadt. Valami nem stimmelt Macikával. Hatalmas kérdő és kíváncsi szemekkel pislogtam rá. Kezdett nagyon érdekelni mi a váratlan látogatásának az oka. A láthatóan súlyos lámpalázáról nem is beszélve. Nem igazán tudtam hova tenni, mi lehet a baja. Már ismert annyira, hogy ne legyen zavarban a közelemben. Most mégis olyan ideges volt, mintha élete nagy színdarabját adná elő egy zsúfolásig tömött teremben.
Épp tovább akartam faggatózni, hátha rá tudom így vezetni a lényegre, ekkora viszont magához rántott. Szorosan magához húzott, de nem volt cseppet sem durva. Talán csak szeretett volna időt nyerni ezzel, vagy csak nagyon hiányoztam neki, esetleg belőlem próbált volna erőt meríteni? Kezdtem én is nagyon belegabalyodni ebbe a helyzetbe, bár a váratlan cselekvésnek felettébb őrültem. Azt hittem, hogy sírva fakadok örömömben, annyira, de annyira vágytam már rá.
Irtózatosan lassan, halkan és bizonytalanul kezdett el beszélni. Jobbnak is láttam, ha nem siettetem és vágok közbe a mondókájába. Ritka alkalom, ha bármilyen érzéséről is beszél, emiatt ezeket a pillanatokat szeretem megbecsülni. Miután újra elhallgatott finoman simogatni kezdtem a hátát. Jelezni akartam, hogy nem kell sietnie, nyugodtan kivárom, amíg újra meg tud szólalni. Illetve szerettem volna valami aprósággal biztatni.
A következő pillanatokban meg se bírtam mozdulni. Letérdelt és megfogta az egyik kezemet. "Csípjen meg valaki! Biztos, csak álmodom! Jézusom! Nem akarok felébredni!" Az a két szó.
-Jaj, istenem!-tettem gyorsan az arcom elé szabad kezemet. Bármennyire is próbálkoztam nem bírtam ki sírás nélkül. Mindig csak álmodoztam arról, hogy egyszer valaki felteszi nekem ezt a kérdést. Mégis régen lemondtam róla, hogy egyszer valóra is válhat. Ráadásul attól a személytől, akihez azóta kötődöm, hogy felborítottam a belvárosban."Meg fog ijedni! Ha nem csinálok semmit azt hiszi kikosarazom!"
Némi szipogás kíséretében iparkodtam rendbe szedni a külsőmet és lenyugtatni az extázisban kalimpáló szívemet. Megtöröltem egyszer, aztán még egyszer az arcomat és lerogytam Atori elé a szőnyegre.
-Macika!-erőlködtem normál hangszínben kiejteni, kevés sikerrel. Mivel nem akart a szemembe nézni a kezeim segítségével rávettem, hogy végre szintben legyen velem. Belenéztem azokba a lélegzetellátó smaragdzöld szemekbe és némi mosoly kíséretében végre válaszoltam is a kérdésre.-Igen!-

_________________
Baka GiruXD Baka Giru II.

**Atori Isuka** · Téma: Re: Guerrero Lak Vas. Máj. 03, 2009 6:20 pm

Mikor Szöszi letérdelt elém és megszólalt, először nem is fogtam fel, hogy mit mondott csak néztem egy irányba mintha kővé dermedtem volna. Annyira belémivódott az a szócska, hogy "nem" , hogy már készültem is felállni, hogy távozzak a házából, de aztán megismételtem magamban azt a rövidke megnyilvánulást amit Elmira mondott nekem. "Igen". Most tudatosult csak bennem, hogy elfogadta a kérésemet. Hirtelen szólni sem tudtam csak bámultam bele folyamatosan Szöszi gyönyörű szemeibe. Még azt sem vettem észre, hogy hebegni-habogni kezdtem neki. Hát valljuk be, életemben nem voltam még ennyire izgatott és zavart egyben. Soha nem történt még meg velem, hogy nem tudok rögtön visszaszólni, ebből is látszik, hogy mennyire tisztelem és csodálom Szöszit. Hiszen nem adta fel a harcot és mellettem maradt a folyamatos hangulatválltozásaim ellenére is, csak arra koncentrált, hogy megnyugtassa a lelkemet és hogy felnyissa végre a szememet. Megértesse velem, hogy miért vagyok még az "élők" között.
-Te... most... azt mondtad... igen?
Végre megfogalmaztam valami irtózatosan hülye kérdést, amire csak egy bólintást kaptam egy csodaszép mosoly kíséretében. Annyira boldog voltam mint még soha, olyan voltam mint egy kisgyerek aki cukrot kapott. Hirtelen magamhoz öleltem Szöszit beletemettem az arcom az aranyszínű tincseibe és szívtam egy jó nagyot az illatából, hát persze, hogy most is megrészegített ez az illat. Azt hiszem ez mindig is így lesz, mindig elkábulok Elmira illatától, de én ezt nem bánom sőt mi több örülök is neki, hogy végre van valaki akinek sikerült felnyitnia a szememet és mellettem is marad. Elhatároztam magamban, hogy soha nem okozok csalódást Szöszinek és mindent megteszek azért, hogy boldog legyen. Itt volt az ideje, hogy végre összeszedjem magam és rendes embert faragjak magamból, elég volt a haragból és a csalódásokból, végre boldog akarok lenni. Nem foglalkozni semmi mással, csak azzal amiért érdemes élnem. Nem akarok többé veszekedni fölösleges dolgokon és nem akarok indokolatlanul megsérteni másokat. Viszont ehhez még van egy utam, hiszen ez a döntés sem csak úgy hipp-hopp összejött, rengeteget gondolkoztam éjszakákon át, hogy végre rászánjam magam erre a cselekedetre. De úgy érzem nem bántam meg és soha nem is fogom megbánni, hiszen ez volt életem legjobb döntése. Lassan körvonalazódott bennem minden további teendőm a többiekkel kapcsolatban, viszont egyenlőre csak Szöszi mellett szeretnék lenni, egyenlőre ő az egyetlen személy aki képes erőt adni nekem. Mikor végre észhez is tértem elhúztam a fejemet és ismételten belenéztem Elmira szemeibe.
-Nem is tudom mit mondjak erre. Talán elkellene mondanom, hogy... életemben nem örültem még ennyire semminek.
Adtam egy rövidke puszit Szöszi ajkaira, aztán megsimogattam az arcát. Végül úgy gondoltam eleget nyúztuk a térdeinket ideje lenne végre felállni. Lassan felsegítettem őt, majd kézenfogva elindultunk az egyik kanapé felé, mikor leültünk én még mindig nem tudtam mit mondani. Egyszerűen nem voltam hozzászokva az ilyen nagy örömökhöz. Már a napját sem tudom mikor voltam utóljára ilyen boldog, de azt még tudtam, hogy csodálatos érzés és ez most is így volt. Főleg azért volt csodálatos érzés, mert velem együtt Szöszi is boldog volt.
-Én nem is tudom, hogy jutott az eszembe... de úgy gondoltam, hogy ideje lenne végre bevallanom neked az érzéseimet és megmutatni neked, hogy mennyit segítettél nekem, amiért én nagyon hálás vagyok neked, hiszen ha te nem vagy akkor én még mindig a sötétségben járkálok föl-alá.
Ismételten végigsimítottam az arcát, hiszen nem tudtam betelni az arca puhaságával és azzal, hogy megérinthetem őt akkor amikor csak akarom. Aztán beugrott az is, hogy vajon zavarja-e ez a viselkedés amit én már vagy tíz perce folytatok, de egyszerűen nem bírom abbahagyni csak úgy jön magától és nem tudom megfejteni magamban, hogy miért nem tudom abbahagyni.

_________________

**Elmira Guerrero** · Téma: Re: Guerrero Lak Kedd. Máj. 12, 2009 1:39 pm

Kitartóan mosolyogtam neki,de azért kezdtem kétségbe esni. Nagyon nagyokat hallgatott és nála sosem lehetett tudni éppen jó vagy rossz értelemben történik mindez. A helyzetet végig gondolva viszont csak pozitívnak kellett lennie ennek a kiakadásnak. Nem is akartam siettetni, hogy magához térjen, csak szépen simogattam az arcát. Igaz legszívesebben kiugrottam volna az ablakon örömömben vagy minimum kiplakátoztam volna az egész világot. Esetleg a főtér kellős közepén ordítoztam volna. Mindegy volt nekem, csak közölni akartam minden egyes emberrel mennyire boldoggá tett az én mackóm. Főleg, mert nem reméltem ilyen lépést a részéről. Nekem bőven elég volt az is, hogy engedte mellette maradhassak. Mindennél fontosabb volt az esély, amit nekem adott. Furcsának is éreztem, hogy pont ezzel a rövidke szóval tettem ennyire boldoggá. Végre megkapta, amiért 'dolgoztunk'. Már csak azt szerettem volna, ha ez így is marad. Ettől a naptól fogva mindig ilyennek akartam őt látni. Ez okozott örömet. Az ő mosolya az enyém is volt. Mégsem éreztem úgy egyszer sem, hogy én eltűnnék valahol útközben. Még mindig ketten ültünk a kanapén, csak ugyanaz az érzés járta át mindkettőnk szívét.
-Nem is tudom mit mondjak erre. Talán el kellene mondanom, hogy... életemben nem örültem még ennyire semminek.-
-Semmit sem kell mondanod! Tudom, hogy örülsz!-válaszoltam továbbra is mosolyogva, ami szerintem még egy jó darabig ott fog maradni az arcomon. Túlságosan egy tündérmesében éreztem még magamat. Repkedtem össze-vissza gondtalanul macika kezét fogva. Csak ketten voltunk semmi más. Én pedig maximálisan ki akartam élvezni ezeket a pillanatokat. Még egy kicsit a mesében akartam lenni, mielőtt visszaesünk a valóságba. Egyedül rá figyelni és kizárni minden mást. Érezni az ujjai érintését és hallgatni a dörmögő hangját. Egyikkel sem lehet betelni.
-Őszintén szólva nem vártam el tőled ilyen döntést...nagyon megleptél vele, de kicsit sem bánom.-magyaráztam neki óvatosan megfogva a kézfejét és adtam egy puszit a tenyerére. Úgy gondoltam ideje lenne egy kicsit oldanom a meghitt hangulatot. Na meg nem is bírtam egy helyben maradni. Gondolatban már hetvenszer futottam körbe az egész épületet. Sajnos nálam túláradó energiával jelentkezik az öröm.
-Te még nem is voltál nálam!-hajoltam hozzá közelebb hatalmas szemekkel.-Ez tarthatatlan!-pattantam fel és rángattam magammal szegény Atori-t is.-Körbevezetlek! Szeretném,ha itthon éreznéd magad! Tényleg! Nem vagy éhes? Szomjas? Álmos? Látszik rajtad, hogy fáradt vaaaagy! Szeretnél aludni? Fürödni? -meneteltem a nagy előadásom közben a bejárat felé. Közvetlen az ajtó előtt befékeztem és megfordítottam macikát. A karja előtt előre kandikálva láttam neki a kiselőadásomnak, szorgosan mutogatva mi merre van.
-Az Elmira féle idegenvezetés következik! Öntől balra az első ajtó a mellékhelység! Mellette pedig fürdőőőő...-nyitottam ki az ajtót és toltam be finoman.-Nyugodtan nézz szét! Fogj meg mindent! Sőt ha szeretnéd csinálok neked egy hatalmas kádnyi fürdővizet is. Van egy csomó habfürdőm meg mindenféle kencém...-kezdtem el kotorászni a sok flakon között.

_________________
Baka GiruXD Baka Giru II.

**Atori Isuka** · Téma: Re: Guerrero Lak Kedd. Máj. 12, 2009 9:01 pm

A ház bemutatásának az ötletén csak mosolyogtam egy jót, mert annyira aranyosan adta elő a mondókáját Szöszi. Természetesen a rengeteg kérdésre hirtelen nem tudtam válaszolni csak néztem egy irányba és próbáltam összeszedni a szavimat, meg persze próbáltam figyelni Szöszkére is, de ez így nekem egy kicsit bonyulult feladat volt, hiszen jócskán fáradt is voltam már. Mikor elkezdte magyarázni, hogy mi-hol-merre-mikor-hány méter és, hogy mit foghatok meg, hát hogy a jó fenébe ne kezdtem volna el integetni a kezemmel, hogy egy kicsit lassabban.
-Várj Szöszi... előbb válaszolok az előző kérdéseidre, aztán folytathatjuk a házmutogatást... szóval, nem vagyok éhes egyenlőre még nagy gombóc van a gyomromban, szomjas az vagyok, de most talán egy kicsit gyerekesebb italra vágyom mint például kakaó vagy forrócsoki, aztán, igazad van rettenetesen fáradt vagyok így a felfogóképességem egyenlő a nullával... szóval ha éjszaka a konyhába megyek pisilni azért ne fogd a fejed...
Vettem egy kicsit zavart vigyort a képemre ezt egy hatalmas sóhajtás követett, majd megfogtam Szöszi kezét.
-Na szóval ott tartottunk, hogy fürdő, habfürdő melegvíz, össze-vissza női kenőcsök.
Vigyorogtam erőteljesen és néztem szét a fürdőben ami rohadt szép volt, az én fürdőmhöz képest ez egy álom. Na meg volt egy olyan érzésem, hogy itt sokkal jobb lesz fürdőzni mint otthon, ezerszer jobban tetszett a berendezés, de egyenlőre jobb ha nem akaszkodom rá ennyire Elmirára, úgyhogy otthon is töltök majd egy kis időt. Na persze csak annyit, hogy alszok meg reggelizek aztán eljövök hozzá, mert most már tudom, hogy nem bírom ki nélküle egy napnál tovább. A további magyarázaton csak nyitva tartottam a számat, mert olyan eszeveszett sebességgel kezdtek el nekem magyarázni, hogy még én is belefáradtam. Utánna végigszaladtunk a többi helységen, majd lefékeztünk a hálószobában.
-Itt fogunk... aludni?
Kérdeztem nagyon vigyorogva, persze Szöszinek le is esett a kis szünet a mondókám közben ezért rendesen mellkason lettem csapva, amit természetesen meg sem éreztem, csak röhögtem rajta egy sort.
-Hozhatom majd a kispárnámat?
Egy ártatlan vigyor mindkettőnk részéről, de aztán én feladtam a harcot. Nem tehetek róla nem bírtam tovább muszáj volt megtennem. Adtam egy hosszú csókot Szöszinek, majd megsimogattam az arcát.
-Ha szeretnéd itt alszok veled, hogy végre én is távol legyek a többiektől egy kicsit, meg persze azért is, hogy végre veled lehessek ennyi idő után.
Adtam még egy puszit neki, majd levetődtem az ágyra, hogy megnézzem milyen puha, kényelmes, rugalmas, és persze a legfontosabb, mennyire lehet ott érezni Szöszi illatát. Nagy szerencsémre minden tökéletes volt ezért kisgyerek módjára szenvedtem és forgolódtam egy pár sort az ágyban, majd szépen vigyorogva kikászálódtam belőle.
-Segítsek elkészíteni az itókát?
Mosolyogtam még mindig eszméletlenül kedvesen, életemben nem mosolyogtam még ennyit mint most, de nem tudtam még abbahagyni most sem. De aztán olyan választ kaptam, hogy üljek a seggemen és pihenjek egy kicsit, mert látszik rajtam, hogy kivagyok idegileg. Természetesen szót fogadtam és csak néztem Szöszit mikor kiment a szobából. Valahogy rámjött a nézlődhetnék így magán felfedező útra indultam a lakásban, véletlenül betévedtem a fürdőbe is és mivel olyan szépen voltak letéve egy kis szekrényre a hajgumik, kénytelen voltam elvenni egyet és összefogni a hajam. Na ilyet még sose csináltam. Mindig szét volt engedve a hajam és az arcom elé volt fésülve. Lassan visszakászálódtam a hálószobába, majd ledőltem az ágyra. Forgolódni kezdtek a gondolatok a fejemben, majd szépen óvatosan lecsukódtak a szemeim és nem várt módon csak úgy elaludtam, nem bírtam tovább ébren tartani magam.

_________________

**Elmira Guerrero** · Téma: Re: Guerrero Lak Szer. Máj. 20, 2009 5:34 pm

Szegény micimacimnak gyors volt a tempó, amivel nekiestem beszélni ezért félúton szépen megkért, hogy hallgassak egy pindúrnyit. Amíg ő lassan összeszedte mikre is kell válaszolnia én tovább kotorásztam a holmijaim között és szaglászgattam a cuccaimat. Plusz bekukucskáltam a szekrénybe is hátha elfelejtettem kipakolni a tiszta törcsiket. Égő lett volna a rémeset. Kész horror az én személyemet elnézve,ha kongott volna és a dörmikémnek nem lenne mivel törölköznie. Ahogy megnyugodva visszafordultam feltűnt mit is mondott az egyetlenkém.
-Forrocsoki? Jaaaaj, az én nyuszkókámnak mire fájdogál a fogaaaa.-mosolyodtam el a dolgon és ugrottam elé.-Majd csinizek neked.-bújtam oda hozzá és az államat támasztva felnéztem rá.
-Na szóval ott tartottunk, hogy fürdő, habfürdő melegvíz, össze-vissza női kenőcsök.-
-Ahaaaam...de húzódzkodsz...ej-ej! Nem baaaj....majd becsalogatlak este!-vonogattam a szemöldököm és csaptam bele a mancsocskájába. -Még hátra van a javaaaa! Szóval pelust felkötniiii! Indulunk továáább!-masíroztam vissza a nappaliba, ahol kisebb bemutatót tartottam milyen csodakütyük találhatóak meg. Na meg előadtam egy hátsómutogatást, mert beesett a kanapé mögé a rondácska tv távirányító. Persze macinak nagyon tetszett az előadásom. Mondania sem kellett. Az arcára volt írva. Kis perverzkééém! Utána áttoltam a szoba konyharészébe. Elmagyaráztam miért kell vigyázni a vérmes mikróval. Na meg azt is, hogy az álnok hűtőke ajtaja szeret nyikorogni szóval ne rémüldözzön tőle. Aztán bevágtam egy hipernyerő mosolykát és behurcoltam az utolsó szobába. Persze a szemecskéit becsukattam vele.
-Tadaaaaaaa!-böktem kicsit oldalba jelezgetve, hogy most már nyugodtan kinyithatja a szemikéit.
-Itt fogunk... aludni?-a sokat sejtető szünetkén csak kuncogni kezdtem, de azért a megtorlást sem mellőztem. Kapott érte egy csípést. A kispárnás kijelentésére csak egy nyelvnyújtást adtam cserébe. Persze felőlem az összes holmiját becipelhette volna kicsit sem zavart volna. Maximum belerúgok este, mert szokatlanka lenne, hogy ott valami is lézeng.
-Még szép! Maraaaadsz! Hisztiztem volna ha el merészelsz osonni!-tárgyaltam le a témát villámgyorsan és figyeltem, ahogy rávetődik az ágyikómra. Szegényke akkorát nyikkant, hogy kezdtem tartani nem éri meg a holnapot, de utána inkább macikát figyeltem ahogy szórakozik. Fejcsóválást követően visszautasítottam az ágyra és kirobogtam a konyhába összehozni a felettébb nehéz innivalót.
-Nincs forrócsokiiiiim...-dünnyögtem a szekrények előtt toporzékolva.-Akkor marad a kakaóóó!-szervíroztam ki a hűtőből a tejcsit. Aztán előhorgásztam két bögrét. Szándékosan egy Micimackósat pöttömkémnek illetve kisebb nyújtózkodás után a kakaóport is sikerült kiimádkoznom a nyugihelyéről. Szépen bekevergettem az adagokat táncikálva és dúdolgatva még egy kicsit melegítettem is rajtuk, aztán felpakolva még egy kis sütit is visszaverettem a szobába. El akartam magam üvölteni, hogy tudja érkezőben vagyok, mert biztosra vettem körbeszaglászkodik a terepen, de meglátva hogy csicsikál azt hittem helyben elolvadok. Mindig olyan aranymazsola volt, ha aluszikált. Békés macika, akit agyongyömiztem volna! Lepakoltam a cuccaimat minél halkabban az éjjeli szekrénykére aztán elszedtem egy párnácskát az ágy másik végéről és óvatosan beoperáltam a feje alá. Szerencsémre nem kelt fel csak morgott tündérien pár sort, amin muszáj volt vigyorognom. Nyomtam egy puszit az arcára utána gondosan betakargattam egy előhalászott pokróccal. Egy darabig még nézegettem csendesen ahogy szunyókál, de aztán befeküdtem mögé és tentikéztem az én szerelmemmel.

_________________
Baka GiruXD Baka Giru II.

**Atori Isuka** · Téma: Re: Guerrero Lak Szer. Máj. 20, 2009 7:55 pm

Fogalmam sincs, hogy meddig aludtam, csak azt tudom, hogy arra ébredtem valaki hátulról átölel, van egy párna a fejem alatt és még be is vagyok takarva. Hirtelen nem tudtam hova tenni ezt a jelenetet, de aztán gyorsan rájöttem, hogy Szöszi ölel át és ő gondoskodott a kényelmemről, a gyors gondolkodásomat persz az segítette, hogy pár pillanat múlva megéreztem az édeskés illatát, meg csak nem fektet be mást mellém azzal a felszóllítással, hogy: “Na itt szundíts egy jót Macika mellett!” . A kómás percek után azt is észrevettem, hogy egy tálca van az éjjeli szekrényen, roppantul fejlett agyammal még azt is megállapítottam, hogy a Micimackós pohár nekem lett szánva hiszen nagyon Mackónak vagyok elnevezve, amit egy percig sem bánok. Próbáltam óvatosan szembefészkelődni Szöszömöszivel, de féltem attól, hogy túl nagyot fordulok amitől felébred szegény, pedig még így háttal is tudtam róla azt, hogy nagyon jót szundít mögöttem. Körülbelül háromszáz forduláspróbálkozás után végre szembefordultam életem értelmével. Pár percig csak néztem őt ahogy alszik, de aztán nagy bőszen felemeltem az egyik kezem és az arcára raktam, hogy simogathassam egy kicsikét. Hát a simogatásból az lett, hogy párezerszer körberajzoltam a finomvanalú ajkait, elsöpörgettem az aranyszínű tincseit az arca elől, vagy éppen csak végigsimítottam a vékonyka szemöldökét. Végül megkegyelmeztem neki és nem simogattam őt halálra, inkább a derekára raktam a kezemet és csak néztem őt. Pár perc után kezdett zsibbadni ez az oldalam is, így olyan óvatosan mint ahogy egy elefánt megy be a porcelánboltba varázsoltam le magamról a kezeit, majd felültem az ágyon. Nyújtóztam egy jó nagyot ezt követően szépen betakartam Szöszit és óvatosan leheltem egy csókot az ajkára. A fejemben kezdett körvonalazódni a felfedező utam, így el is indultam nehogy lekéssem a buszt. Miután kiosontam a szobából mint egy szellem a kezembe vettem egy távirányítót és megnyomtam rajta az “on” gombocskát. Természetesen bekapcsolt az a marhanagy TV én meg azt hittem lesüvíti a hajamat a fejemről a távkapcsoló majdnem kiesett a kezemből, úgy mutatványoztam végig az egész szobán egyik kezemből a másikba dobálva, hogy végre megfogjam azt a rohadt vackot. Miután megtapsolt a közönségem ami persze nem is volt, gyorsan kikapcsoltam a TV-t és benéztem a hálószobába. Hát nem mondom Szöszinek jó alvókája lehet, mert ugyan olyan pózban aludt mint ahogy otthagytam. Egy valóságos Himalája zuhant le a szívemről, mert már azt hittem ilyen marhasággal fogom felzargatni Szöszit, inkább el is határoztam magamban, hogy nem veszek távkapcsolót a kezembe. Mint egy nyugdíjjas öregbácsi úgy csoszogtam be a konyhába és néztem szét tüzetesebben, hogy tudjam hol kell keresni majd a dolgokat, ha szükségem lesz valamire. Természetesen úgy megvoltak tömve egyes szekrények meg polcok, hogy elkezdtem nézegetni az elejét, de mire a közepénél tartottam az elejét már nem tudtam... de nem baj, majd megszokom. A konyha kielemezése után visszarepültem a hálószobába és visszavetettem magam az ágyra, de szigoróan csak óvatosan, mert a jegyesem még mindig szundított. Viszont nem kellett sok időnek eltelnie, hogy Szöszike is felébredjen. A kómás pillantásokat ő sem tudta kihagyni, de ő sokkal gyorsabban felébredt mint én, mert egy pillanat alatt a nyakamba volt kapaszkodva és pislogott rám azzal a gyönyörűséges szemeivel, a szempillái meg csak úgy lebegtek össze-vissza. Természetesen ezt nem tudtam kihagyni mosolygás nélkül így egy nagyon jóízűt vigyorogtam aztán megajándékoztam Szöszit egy hatalmas csókkal, amiben benne volt az a szó amit nem tudok még kimondani neki. “Szeretlek”.
-Jót szundított az én Macikám?
-Aha.
Válltottam át Mr. Szűkszavúra. Hát persze, hogy rámjött az ötperc, pedig én annyira próbálkozom, hogy ne legyen rossz kedvem, de nem tudom eldobni a régi természetemet csak úgy.
-Látom kész a lötty...
Nyúltam a tálcáér és tettem le az ágyra, felvettem a poharamat, de nem bírtam megállni reakció nélkül ezért felvont szemöldökkel pislogtam Szöszkére, aki kereste a megfelelő szavakat a magyarázatra, pedig tudhatná, hogy nem harapom meg érte.

_________________

**Elmira Guerrero** · Téma: Re: Guerrero Lak Pént. Máj. 22, 2009 4:20 pm

Az valami csudi mekkora jót durmoltam mackósajtocskám mögött. Nem tudom mennyi ideig aluszikáltam, de amikor magamhoz tértem minimum olyan volt, mintha maratoni tizenkét órát húztam volna le egyben. Pár pislogás után megbizonyosodtam róla, hogy pihepuha bundásmackóm is ott van mellettem. Azonnal le is támadtam az életemet, mielőtt szökni merészelne. Jó szorosan odabújtam hozzá és átkaroltam a nyakacskáját. Utána meg csak hatalmas szemekkel szugeráltam, hogy mondja nyugodtan ha van vele valamicsodácska. Mivel ő semmikét se mondott én ragadtam magamhoz a szavacskákat és megérdeklődtem hogyan aluszikált. A szűkszavú válaszán csak elvigyorodtam és nyomtam egy hatalmaska pusszancsot az arcára. Engem amúgy se szokott zavargászni, hogy szótlanka. Azt már úgyis tudom, mikor van gondja, hogy faggatózni kezdjek.
-Látom kész a lötty...-
-Ühüüüüüüüüm! De szerintem már kihűűűűlt! Ne melegítsek rajtuk?-pattantam fel, de le lettem fogva, mielőtt világgá rohannék. -Akkor nem! Értettem, macikám!- vigyorogtam továbbra is kitartóan és osztottam ki még egy puszikát. Kezdtem nagyon belejönni, bár Atori arcára volt írva, hogy neki annyira nem tetszik a gyerekes letámadgatásaim. A morcis pofikájára egy nyelvnyújtással válaszoltam és befészkeltem magam mellé, mert nagyon meg akartam már kóstizni a sütikét meg kakaót. Alig helyezkedtem el neki is láthattam magyarázkodni. Szorgosan nézegettem macikára meg a bögrére közben erősen goncizva micsoda fergeteges magyarázatot adjak erre. Végül odahajoltam a bögréhez és ráböktem a rajta boldogan ücsörgő Micimacira.
-Pont olyan mint teeeee!-
-Sárga vagyok és pocakos?-
-Neeeeeem!-böktem kicsit oldalba a dörmögő medvémet, majd óvatosan kihorgásztam a mancsocskájából a pohárkát.-Lássuk csak! Jobban szemügyre kell vennem!-pillantgattam felváltva rá és a bögrére.-Ugyanolyan ennivaló mosoly! Őt is ugyanúgy agyonölelgetném mint téged! És néééééézd! Valaki mellette ücsörög mint nálad, ééééén!-
-Te vagy Malacka?-
-Miért?-kérdeztem hatalmas szemekkel.-Nem találó?-határozott vállvonogatás a részéről, amire muszáj voltam egy nyelvnyújtással válaszolni.- Inkább tessék inni!-nyomtam vissza a kezébe az itókáját. -Legközelebb pandamacisat kapsz!-vetettem fel az újabb ötletet, amire halk morgás érkezett.
-Nyenyenyeeeee!-grimaszoltam neki játékosan és láttam hozzá a süti eszegetéséhez. Macika viszont csak nézett a csodaszép zöldike szemeivel. Ráadásul még a szemöldökeit is felhúzta, amiből tudtam, hogy kiakasztottam az előadásommal. Dünnyögtem teli szájjal magamnak aztán hátradőltem az ágyon. De nem maradtam hanyatt fekve. Szépen átfordultam a pocimra és felkanalzva magam macilaci mögé térdeltem. Kicsit kivártam aztán hatalmas lendülettel rádőlve átkaroltam.
-Iható a kakaó?-kérdeztem teljesen ártatlan arccal.

_________________
Baka GiruXD Baka Giru II.

**Atori Isuka** · Téma: Re: Guerrero Lak Pént. Máj. 22, 2009 8:05 pm

Épp olyan magyarázatot kaptam Emirától mint amilyenre számítottam. Gyerekes még is rettenetesen aranyos. Valahogy megint nem tudott mosolyra húzódni a szám, pedig rá egyáltalán nem haragudtam, legszívesebben kiugrottam volna az ablakon ordítozva mindenféle hülyeségeket, hátha attól észhez térek. De nem tehettem meg, mert akkor jönne a TV meg a sok marha újságíró és felteszik szegény Szöszimnek tök ugyan azokat a kérdéseket, csak más szórendben én meg azt nem akartam. Végül megadtam magam és elkezdtem iszogatni a kakaómat. Bevallom őszintén életemben nem ittam ilyen jó kakaót, viszont az is benne volt a pakliban, hogy nem sokszor iszok ilyesmiket, de ez akkor is finom volt. Viszont nem élvezhettem sokáig a békés iszogatást, mert Szöszinek támadhatnékja volt, természetesen úgy le lettem támadva hátulról, hogy majdnem lenyeltem a poharamat. A fogam szépen nekikoccant a szélének, meg le is öntöttem magam elég emberesen ráadásul egy kicsit félre is nyeltem. De érdekes módon nem lettem mérges, sőt inkább nevetni kezdtem, hogy most először vagyok itt de már most szétszedem szegény Csillagomnak a házát. A kérdésére természetesen nem tudtam válaszolni csak krihogtam előtte.
-Óh ne haraguuudj Macikaaa! Nem tudtam, hogy pont akkor fogsz inni. De nézd a jó oldalát legalább nem kell meginnod a löttyömet.
Kezdett el olyan marhaságokat beszélni nekem, hogy azt hittem még a padlót is lefejelem rögtön. Elkezdtem mutogatni a kezemmel, hogy hülyeséget beszél, meg egyben vagyok és nem lesz semmi bajom, de jelbeszédből mindig is egyes voltam. Végül rendeződtem egy kicsit vettem egy mély levegőt, aztán hátranéztem Szöszire.
-Ne beszélj már idiótaságokat kicsim, a kakaód rettenetesen finom. Sőt ha nem vigyázol akkor a tiédet is megiszom.
Kezdtem el vigyorogni mint egy bolond, majd adtam egy csókot Szöszikécskémnek, aminek ő látszólag nagyon örült vagy csak az tetszett neki, hogy ő is csupa kakaó lesz.
-Nem szeretnél átöltözni?
Kérdezte szemöldökvonogatva a csók után én meg szépen letettem a poharamat a tálcára.
-Hát ha már így megkérdezted akkor lehet, hogy felveszem az egyik toppodat csere gyanánt, mivel semmi cuccom nincs itt amit fel tudnék venni, de gondolom nem feküdhetek be az ágyadba kakaósan.
Kezdtem el fejtegetni magamról a “piszkos” fölsőmet Szöszi meg csak nézett hatalmas csillogó szemekkel, nekem meg kezdett elmenni az eszem, mert egy olyan oltári baromság jutott az eszembe, hogy az valami elképesztő.
-Milyen színű fölsőt vegyek föl? Rózsaszín? Világoskék? Esetleg piros pöttyöset?
-Piros pöttyös, mert az az igazi!!
Csillogott még jobban Elmira szeme amin én elkezdtem elég erőteljesen vigyorogni.
-Ha így haladsz tényleg felveszem az egyik toppot...
Álltam fel az ágyról és indultam el a fürdő felé, de eszembe jutott, hogy tényleg nem tudok mit felvenni.
-Nos... mit vegyek föl? Vagy járkáljak neked egy szál gatyában?
Furdultam vissza és mosolyodtam el kedvesen, aztán az jutott eszembe a nagy nézegetések közepette, hogy hogyan terelte vissza ilyen gyorsan a kedvemet a jó irányba, de választ nem találtam. Csak azt tudtam, hogy hálás vagyok érte.

_________________

**Elmira Guerrero** · Téma: Re: Guerrero Lak Szomb. Máj. 23, 2009 3:57 pm

A frászt hozta rám tündérmac, amikor fulladozni kezdett. Rögtön ütögetni is kezdtem a hátikáját, nehogy már miattam halálozzon el. Viszont kicsikét később már vihorászott. Hirtelenke nem is értiztem mit csiniztem, amitől ilyen jót derül. Pötyirit előre szuszakolva a fejemet néztem rá hatalmaska szemikékkel és bocsit kértem, amiért így ráhoztam a frászt. Nem sok mindenke maradt meg a mutogatásából, de határozottan tetszett, úgyhogy mosolyogtam rajta egy kicsikét. Aztán jöhetett a fekete levike. Le lettem szidva, mert butaságokat fecsegek. Játszani is kezdtem az ujjacskáimmal, hogy mutassam bánom a bűnöcskémet, de nem bírva magammal öleltem vissza a macikámat. A csókicával én is megbizonyosodtam róla, hogy tényleg ihatót hoztam össze.
-Örülööööök, hogy ízliiiik! Tényleg nem lett rosz!-vigyorogtam vissza rá, de aztán erősen nézegetni kezdtem a piszkoska felsőjét. Az én fejikémben is megfordult, hogy gonoszka módjára belebújtatom valamelyik feszülős felsőkémbe, ami remélhetőleg babika rózsaszín és tele van fodrokkal, de inkább a ruhatáram átgondizására fordítottam a koncentrációmat.
-Nos... mit vegyek föl? Vagy járkáljak neked egy szál gatyában?-
-Nincs kifogásom ellene!-kacsintottam rá.-Körbe nézek!- ugrottam le az ágyikómról és battyogtam be a gardrób szobácskámra. Az ajtóban toporogva kigondoltam merre lehet valami pólóféleséget találni, aztán nekiestem a soroknak válogatni. Kis idő múlva már macisajtocskám is ott volt és nagyokat dörmögve nézett szét.
-Nem tetszik?-pipiskedtem az egyik polchoz, ahol a bemelegítős cuccocskáim heverésztek.
-Nekem a szobám ekkora...-
-He-he-he! Nem tehetek róla, hogy divatmániáááás vagyooook!-
-Dehogy baj!-emeltek meg váratlanul hátulról, amitől pindurnyit megijedtem.
-A szívinfit hoztad rám!-dünnyögtem morcosan a hátam mögé.
-A mit?-kérdezett vissza kiakadva.
-Szív-infi!-
-Az meg mi?-
-Jaaaaj! Szívinfarktuuuuus!-nyújtózkodtam tovább leszedve egy nagyobb kupacnyi ruhát.-Oksiiii! Tegyél le, hogy átnézhessük!-vigyorogtam a szerzeményeimet nézegetve. Elég nehézkesen pakoltak vissza a talajra. Már kezdtem azt hinni, édeském kitalált valami gonoszságot.
Szépen odaugrándoztam a kis asztalkához és elkezdtem szétszedegetni a holmikat. Akadtak közötte érdekeske dolgok, de mázlikára pólók is voltak elvétve. A legtöbbet nem is használtam, szóval egy szava se lehet macilacinak, hogy agyonnyúzott nagymama pulcsiba bújtatom.
-Nézd csaaaak! Mit mondaasz? Elég naaagy? Tudoooom...a babakék nem a te színed, de a mérete egész nagyocska! Vagy megpróbálod eeezt?-emeltem fel egy szürke gyönyörűséget is, amin cicák énekelgettek.

_________________
Baka GiruXD Baka Giru II.

**Atori Isuka** · Téma: Re: Guerrero Lak Vas. Máj. 24, 2009 6:34 pm

Szöszi újabb szavakkal bővítette a szókincsemet, bár nem igen hiszem, hogy valamikor is használni fogom a „szívinfi” kifejezést. Hozzá nagyon jól illett viszont rám úgy néztek volna mint egy kazánházra, inkább maradok a jól bevált morgásaimnál. A pólóválaszték valahogy nem nyerte meg a tetszésemet, viszont nem is szerettem volna megbántani a drágaságomat olyan beszólással, hogy inkább a halál, meg legalább így akkor is érezhetem az isteni illatát ha nincs éppen mellettem. Nagy választás elé terelt, mivel se a babakéket se az éneklő macskákat nem szeretem.
-Hát nem is tudom melyikben nézek ki majd hülyébben.
-Jaj ne beszikélj már félre… te mindenben gyönyörűséges vagy.
Kacsintott rám Szöszike elég erőteljesen, amitől elvigyorodtam, majd kikaptam az egyik pólót a kezéből. Természetesen a macskás nyerte az eci-pecit, kíváncsi voltam, hogy fogok festeni ilyen hacukába. Már csak azon kellett agyalnom, hogy hatalmas fürdést rendezzek, vagy csak gyors tusolás legyen. Végül a gyors tusolásnál adtam be a szavazatomat.
-Akkor most megyek és kifürdöm a vizedet.
Adtam még egy gyors csókot a menyasszonyomnak, aztán bevágtattam a fürdőbe ami elég érdekes volt a számomra, de dolgoztam az ügyön, hogy megszokjam. Szépen komótosan levettem a ruhákat, aztán hozzákezdtem a fürdésnek nevezett gondolkozásos pancsolásnak. Mint minden egyes egyedül létem alatt most is hosszasan elgondolkoztam, viszont abban nagyon reménykedtem, hogy nem fürdöm ki Szöszi összes melegvizét, mert csak viccből mondtam olyat neki. Épphogy megtörölköztem észrevettem, hogy egy ruhadarabom hiányzik. Még hozzá az alsógatyám. Vettem egy nagy levegőt, a derekam köré csavartam egy törölközőt és Szöszi felfedező útra indultam, mivel biztos voltam abban, hogy eldugta az alsómat magával együtt. Talált valami jó búvóhelyet magának ahonnan ő jól láthat engem én viszont nem látom őt, hiszen ez az első napom a házában. Úgy ahogy gondoltam nem találtam meg életem szerelmét, meg is álltam a nappali közepén és elkezdtem forogni a saját tengelyem körül, hogy észrevegyek valami ismertetőjegyet, hova is bújhatott a kis piszok.
-Szöszi, leszek neked egy szál törölközőben csak legalább te gyere elő, mert mit csinálok itt magamnak egy szál törölközőben?!
Kezdtem el beszélni közepes hangnemben, hogy ő is tisztán hallja, de úgy kezdtem érezni magam mint egy sültbolond, aki magában beszél.
-Kérlek.
Fordultam még egyet, aztán csípőre tettem a kezeimet és végleg megálltam.
-Hát jó… háromig számolok, ha nem jössz elő… felveszem az egyik bugyidat.
Ezen a hülyeségen még én is elkezdtem röhögni, mert természetesen elképzeltem magam egy rózsaszín tangában. Rettentően jól néztem ki.
-1…

_________________

**Elmira Guerrero** · Téma: Re: Guerrero Lak Szer. Máj. 27, 2009 1:55 pm

Amikor elszedték a pólókát teljesen bezsongtam. Már nagyon szeriztem volna látni aranymazsolácskát abban a teljesen hozzá illő szerkóban. Szóval nem is engedtem, hogy huzavonázzon a fürcsizéssel. Szépségesen betuszkoltam a fürdőbe. Ahogy becsukizott az ajtó egy nagyon gonoszka tervecske kezdett el motoszkálni a fejikémben. Csendesen elkuncogtam magamnak, türelmetlenül kitoporogva, hogy eljusson hozzám az ismert vízcsobogás, aztán nekikezdtem a hatalmaska haműveletecskémnek. Óvatosan lenyomtam a kilcsit és bekukucskáltam. Az én ennivalóan édes és nyálcsorgatóan szexi kondis macim szokásához híven elgondolkozva ázott. Gyorsan be is lopóztam a ledobizott holmijaihoz. Kisebb hangzavarral járt mire sikeredecskézett kihorgászni a kincstári értékű boxerkéjét. Néha azt is hittem lebukok, de csak kijutottam az ereklyémmel. Úgy szoriztam azt a használati anyagocskát, mintha a kedvenc sztárocskámtól lopiztam volna el piszok sunyi módon.
A folyosókára érve jöhetett a nagyobb gondocska. El kellett bújnom! A viccim csak akkor lesz teljeske, ha nem taliznak meg! Végül besettenkedtem a konyhai pult mögé és onnan kuncogva vártam, hogy előkerüljön a dörmögő bundásom. Egyetlenkém nem kapkodta el az előkeveredést, ezért teljesen lezsibbadtak a lábacskáim a sok guggolászástól. Épp pózt akartam váltani, amikor megneszeltem a könnyedecske lépteit a nappali felé közeledni. A gatyiba temetve az arcomat szugiztam magam, nehogy hangoskodjak és orvul lebuktassam szőke fejecskémet.
Kikandikálva a bunkimból, majd nem orra estem. Ez a pasi még mindig dögösen festett a szemikéimben. Szívesen lerángattam volna róla azt a törcsikét is, de muszájka volt kitartanom. Illetve remélgettem, hogy a padlón tócsákban gyüledező nyálacskámat sem veszi észre. A feltett számolgatós ajánlaton csak egy hatalmaskát néztem, utána meg csak pislogtam szorgoskán. Kiakasztott, hogy ilyesmit kínálgat felfelé, másrészről meg elég csábítóan hangzott már elképzelni is micimacit valamelyik csodatanguszomban. Hevesen győzködtem is az eszecskémet, hogy maradjon a hátsókáján, mert kivi voltam mi sül ki belőle.
- KETT....ŐŐŐŐŐ!- fankodtam ennél a számnál rendíthetetlenül és próbsziztam ráolvasni, hogy mondja ki a maradék egyecskét is. Lassan már ott tartiztam kimondom helyette.
- Tényleg megteszem!- fenyegetett vigyorogva, amitől lassan hisztike rohamot kaptam. Gonoszka volt tőle ennyire húzni az agyikámat. "Mondsza máááár!" Pattogtam világrengető módon a buksikámban, szinte megkajolva a alsógatyókáját.
- Kettő és féééél...-nyöszörögtem piszok csendesen a legnagyobb kínocskákat átélve. Kezdett nagyon elszakadni a tűréshatárkám. Fel akartam ugrani és ordítozni az utolsóka számocskát vagy legalább nyafogni, amiért gonoszkázik velem. - Kettő és ötnyolcad...Kettő és hatnyolcaaaad!- csordult ki a könnyecském az erőfeszítésektől. -Kettő és hétnyolcad!...Háááá...Háááár....Hárooooooo....HÁROM! Te akartad!- törtem volna ki látványos üdvrivalgásban, de a szám szó szerint tele volt az időközben agyonnyomorgatott anyagocskával.
A hatalmas mondóka után viszont nagyon nagyocska lett a csendecske, ezért megint kikandiztam. A szobácska teljeskén üreske volt, szóval megint kuncizni kezdtem. Még vártam egy pötyikét, aztán odaosontam a háló ajtajához, mert a hatalmaska hadműveletről nem akartam lemaradni. Szívesen vidire is vettem volna, de azért megorrolna rám mézesmadzagocska. Rátapadtam az ajtóka melletti falra és onnan belesve figyikéztem mit ügytködik a szerelmetes brummogóm. Azért magamat sem árulhattam el! Ezért iparkodtam óvatosan mereszteni a szemeimet. Még a végén erre fogizza és nem veszi feeel a bugyikámat. Amúgy is fúrta az oldalamat a kiviség, melyik gyöngyszemre fog lecsapni.

_________________
Baka GiruXD Baka Giru II.

**Atori Isuka** · Téma: Re: Guerrero Lak Hétf. Jún. 01, 2009 8:25 pm

Bevallom őszintén elég sokáig megpróbáltam elhúzni, a számolásomat, de valahogy muszáj volt kinyögnöm, hátha előjön az én szívecském, de nem nagyon akaródzott neki, így inkább gyorsan kinyögtem a számokat és beviharzottam a szobájába. Kihúztam egy fiókot és kutakodni kezdtem, de valahogy rossz fiókot húztam ki elsőnek, így a zoknik között kutakodtam. Az a hülye látvány tárult a szemem elé, amikor éppen egy szokni van rajtam, de nem a lábamon… hát itt olyan röhögőgörcs tört rám, hogy alig bírtam visszafogni magam. Végül nagy szerencsémre csak sikerült összehoznom. Visszatoltam a fiókot és eltopogtam egy másikhoz, hátha ez nyerőbb lesz, de ebben meg csak melltartók voltak. Én már azt gondoltam, hogy minden ruhadarabjának más szekrénye meg fiókja van, de hát ha egyszer annyi ruhája van meg megteheti, akkor semmi kifogásom ellene csak egy kicsit rosszabb helyzetben vagyok. Végül kismillió év után rábukkantam a madzagra hasonlító ruhakölteményekre. Elkezdtem halászgatni közöttük, de mindig oda lyukadtam ki, hogy Szöszin jobban megnéztem volna mint saját magamon, így az összeset visszapakolgattam.
-Édesem, egyik madzagod sem nyerte el a tetszésemet… túlságosan vágnának… jobban érezném magam a saját alsómban.
Fordultam meg hirtelen, hátha a hátam mögött van, de csak annyit láttam, hogy pár aranyszínű tincs húzódik vissza az ajtófélfa mögé. Kicsit elvigyorodtam és egy lépést közelebb mentem.
-Bár ha így haladunk akkor eléred azt, hogy ne legyen rajtam semmi…
Kommentáltam tovább, majd mikor az ajtóhoz értem, hirtelen kiugrottam , ezzel szépséges szívrohamot keltve Szösziben. Az alsóm persze a kezében maradt, közben nézett azokkal a szépséges szemeivel. Kicsit elmosolyodtam és megfogtam a kezét.
-Visszakaphatom az alsómat, vagy szorongatod még egy kicsit?
Kérdeztem halkan, aztán egy puszit nyomtam a homlokára. Fogalmam sincs, mit szeretett volna elérni ezzel az akcióval. Lehetséges, csak azt, hogy felvegyem az egyik fehérneműjét, vagy még többet járkáljak egy szál törölközőben. De ha megkér akkor már többet járkálok neki ebben a puha és hófehér vacakban.
-Nem tetszenek a bugyik?
Hangzott el tőle egy kérdés és vágott sértődött fejet. Szinte éreztem, hogy félre fogja érteni azt a kijelentésemet.
-Nem maguk a bugyik nem tetszenek, hanem az, hogy nekem kellett volna felvennem, holott rajtad sokkal jobban állnak.
A beszédem közben Szöszi valami furfangosságon törte a buksiját, de aztán fény derült az egészre. Megpróbálta leszedni rólam azt a maradék ruhát is, de valamivel gyorsabb voltam így sikerült megfognom a törölközőm szélét. Felvontam a szemöldököm, Szöszike meg csak vigyorgott. Kíváncsi voltam melyikünk fog engedni előbb, én biztos nem, mert abból csak rossz sülne ki, ha leszedi rólam a törölközőt.

_________________