Amaya Uresii vs. Kuro Umes - Harc a tisztaságért (xD)

**Amaya Uresii**

Imádtam futkorászni, úgyhogy ha végig ilyesmit kell csinálnom nagyon fog tetszeni a dolog. Alig is bírtam kivárni, hogy válaszoljon nekem. Toporzékoltam idegesen és egyre nagyobb erővel tépkedtem a virágokat. Csalódás is volt, amikor szinte semmit se mondott el róla. Legszívesebben megharaptam volna! Megérdemelné! Nem ér átverni, meg mentegetőzni ilyen titoktartósdival. Viszont annyira érdekelt a dolog, hogy a durcázás ellenére belemenjek.
Jó messzire ment tőlem. Nem tudtam miért. A színes gömbök ilyen messzire is elrepülnek? Bíztam benne nem olyan buta, hogy nem tud számolni úgyhogy nem szóltam egy szót se csak ácsorogtam várva mi fog történni. Eleinte nézelődtem körbe-körbe. Aztán hintáztam ácsorogva, majd meg akartam szólalni. Nem tetszett a semmittevés. Ekkor viszont elindult felém egy mókás gömböcske. A játék lényege ellenére nekem az az ötletem támadt, hogy megfogom. Így moccanás nélkül mosolyogtam és készültem lecsapni a kezeimmel, de mielőtt sikerült volna arrébb lettem lökve. Mérges is lettem azonnal. Ez az új rész jobban tetszett mint az ellépős dolog. Csapkodni is kezdtem sértődötten Pompomnyuszi fejét.
-Miért rontottad eeeeeel?!- két hisztériázás közben azért az feltűnt, hogy rémülten tekintget maga elé a fehér hajú néni. Rá is csodálkoztam hatalmas szemekkel és felülve piszkálta valamilyen magyarázatra várva.
-Ilyet még egyszer NE csinálj, Amaya!- parancsoltak rám, ami ellenszenves volt. Nyújtottam is rögtön a nyelvemet. -Komolyan beszélek! Az a labda ha elér nagyon csúnya bibit okozott volna!-
-Nem igaaaaaz!-
-De bizony az! Nézd csak meg azt a fát, ahova érkezett!-állítottak irányba és durcásan odabambultam. El is kerekedtek a szemeim. Az a szép színes gömböcske, nagyon rondácska mintát csinált. Ki is rázott a hideg, de persze nem úgy vettem ahogy kellett volna. Helyette inkább pattogtam, mennyire tetszett volna ha ilyen sajtlyukak tátonganak rajtam. Jöttek is az újabb magyarázatok erre. Azt mondták nem éltem volna túl. Nem értettem mi van. Azt mondta Aktakukac még régebben, hogy mi nem is élünk. Akkor nem élünk élünk? Inkább rá is hagytam a dolgot Pompomnyuszira és megígértem, hogy ilyet még egyszer nem csinálok. Miután visszaálltunk ahogy az előbb, azt mondták most én kezdjek. Rá is zendítettem gondolkozni melyik szeretném,de így sose szoktak menni. Csak a színét kellett felidéznem és már ment is. Valahogy az előbb látott gömböcske volt a fejemben így az száguldozott Pompomnyuszi felé. Én pedig örültem, hogy sikerült összehoznom. Ugráltam is rendíthetetlenül.

_________________

**Kuro Umes**

Kis híján szívrohamot kaptam, amikor Amaya nem moccant, és csillogó szemekkel, széttárt karokkal várta a kék labdát.
Hiába láttam, hogy sikeres volt a mentőakció, az idegeim még nem nyugodtak meg: a lábam és a karjaim is remegtek. Legszívesebben magamhoz öleltem és körbetapogattam volna a hadnagyot, hiszen még mindig nem akarta elhinni az eszem, hogy jól van. Kissé magamhoz térített a lány fejcsapkodása, így már összeszedtem magam annyira, hogy kapjon egy kis fejmosást. Az addig oké, hogy nem tudja, mire valóak a kidouk, de hogy még az is rejtély előtte, mennyire veszélyesek? Ez még nekem is elképzelhetetlen volt.
Meg kellett mutatnom neki, milyen erő lakozik egy ilyen gömbben, különben úgysem hitte volna el nekem. Mondjuk így sem volt elég elrettentő számára a pusztítás, ami a fát érte, hiszen pattogni kezdett, hogy így olyan lyukas lehet, mint egy sajt.
-Értsd meg, ez nem ilyen játék! Ha eltalál egy színes gömb meg is halhatsz. Vigyáznod kell, ha közelít feléd egy ilyen. Érted?
-Igen, értem... Nem csinálok ilyet, megígérem! De most már folytassuk, mert kezdek megint unatkozni!! -topogott mellettem.
-Hejj, rendben... Maradj itt, én visszamegyek oda, ahol az előbb voltam!
Még mindig nem voltam teljesen biztos abban, hogy megértette a dolog fontosságát, de mégis reménykedtem, hogy a következő támadáskor nem fogja eldobni magát és várni, ahogy becsapódik...
-Kezd te! -fordultam vele szembe, majd láttam, ahogy koncentrál és felém közelít Soukatsui.
Nem akartam már az elején valami nagyon erőteljes ellentámadást indítani, így csak blokkoltam a gömböt.
-Bakudou 39: Enkosen! -emeltem magam elé a pajzsot, majd mikor az energia eláramlott, leengedtem a kezem és eltűnt a pajzs.
~Ahogy gondoltam. Nem tudatosan használja, de ismeri őket. És eléggé erősek is. Ideje, hogy ismét én támadjak! Remélem ismer valami blokkolást!
-Hadou 04: Byakuray! -indítottam felé a villámokat, miközben reménykedtem, időben lép valamit.

_________________
Tudnod kell, hogy te vagy az egyetlen.
Szeretni foglak, míg csak élek, vagy még tovább, ha kéred.
♥Renji ξ Kuro♥

**Amaya Uresii**

A pattogásom nagyon hamar átcsapott ledermedt csodálkozásba. Színes gömböcskémet valamicsodával eltüntette Pompomnyuszi. Nagyon elnyerte a tetszésemet és reméltem még fogom látni. Ez a játék kezdett rettentően jó lenni. Élveztem, hogy ilyen fura dolgok történnek. Sok újjal találkoztam és egyre kíváncsibb lettem mi minden fog még bekövetkezni. Türelmetlenül toporogtam is, miután meguntam bámulni magam elé. Kicsivel később jött is egy újabb izéke.
-Hurráááááá!-ugráltam teljes boldogságban.
A kék csíkocska nagyon gyorsan közeledett. Meg akartam fogni, de eszembe jutott, hogy megígértem nem csinálok ilyeneket, pedig annyira érdekelt mi történhet akkor. Gyorsan gondolkozni kezdtem mit is kéne csinálnom. Azok a színes gömböcskék maguktól szoktak előbújni. Nem tudtam hogyan kéne rávennem őket jöjjenek elő. Addig csápoltam, amíg szét nem esett a kezemre erősített botocskám. Levetődve a fűre próbáltam újra összerakni, miután pedig kiegyenesedtem azt vettem észre már sehol sincs a kék bigyóka. Érdeklődve néztem körbe és láttam a lyukacskát mögöttem.
-Hűűűűű! Nagyon ügyes vagy, Pompomnyusziiii!-mutogattam a furcsán füstölgő izékére, de a játszópajtáskám megint nagyon csúnyácskán fehér lett. Nem akartam húzni az időt, ezért előre emeltem az ujjam és vártam mi fog történni. Nagyon kíváncsi voltam, mivel semmire sem gondoltam csak izgatottan ácsorogtam. Aztán egyszer csak letérdelt a vattahajú néni és nem moccant. Nagyokat pislogtam, mert nem tudtam mi van. Mivel továbbra se csinált semmit odafutottam és a csuklómra erősített pálcámmal boldogan kezdtem csapkodni a fejét.
-Legyőzteleeeeek! Be-be-beeee!-visítoztam örömömben, bár továbbra se tudtam mit is csináltam. Mindenesetre nagyon tetszett, hogy nem tud reagálni a másik. /Bakudou no 4. Hainawa/

_________________

**Kuro Umes**

Soha nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire gyerek módjára fogja kezelni ezt az egész harcot. Semmi kontra- mázlija volt, hogy éppen elhajolt a kék villám elől.
Ájulás kerülgetett. Már ott tartottam, hogy inkább hazamegyek, de én ezt így képtelen vagyok folytatni. Túlságosan féltem ahhoz a hadnagyot, hogy nagyobb sérülést okozzak az ő butasága miatt. Cseppet sem örültem annak, hogy ennyire odáig meg vissza van a pusztítástól, amit az energia végzett.
-Lehet, hogy neked nagyon tetszik, de mi lett volna, ha... -kezdtem el a válaszom, de ekkor lélekenergiát éreztem a kezem körül: Hainawa.
Tudtam, felesleges harcolni ellene, ezért letérdeltem a földre és vártam, hogy történjen valami. Amaya úgysem hagyja, hogy tétlenkedjek...
Be is igazolódott az elméletem, a botjával elkezdte csapkodni a fejem. Elég fájdalmas volt, de felesleges lett volna szavakkal nevelnem őt.
-Bakudou 9: Geki! -viszonoztam a kedves kidout, így mind a ketten tehetetlenül ültünk a földön.- Lehet, hogy nem tudatosan használod a színes gömböket, mégis ügyesen bánsz velük. -mosolyodtam el, majd felpillantottam az égre.
A kék óceánban egy-két kósza, megtermett bárányfelhő úszott. A Nap aranysárgán ragyogott, beterítve palástjával a kis tisztást. Gyengéden cirógatta az arcom. Visszaemlékeztem arra, amikor Amaya érkezett: akkor is átadtam magam a természetnek, úgy, mint most.
-Na végre... -sikerült végre megszabadulnom az ideiglenes karkötőktől, de Amaya még mindig a vörös fényben volt.- Kár, hogy nem készülsz arra, hogy támadok. Pedig téged ismerve nagy esélyed lett volna arra, hogy kitalálj valamit. Kuokanteny! -vettem le róla a bénítást, és az egyik fa felé irányítottam.
-Nagyon nem tetszett ez, Pompomnyusziiiiiiiiiiii! -gyűltek krokodilkönnyek a szemébe, miközben a kardja felé nyúlt.

_________________
Tudnod kell, hogy te vagy az egyetlen.
Szeretni foglak, míg csak élek, vagy még tovább, ha kéred.
♥Renji ξ Kuro♥