Úgy hiszem ideje nekem is belvetni magam a dolgokba, szóval az espadák oldalán Jelentkezem! ^^

Jelentkezek.

Jelentkezek.

Jelentkezek én is, mint a fivérek oldalán agymosottként, valai csippel leszek manipulálva ok?

Ha ezzel gond van, akkor pm-ben megbeszélük. ^^

Nem repesek a boldogságtól, hogy ezt kell mondanom, de jelentkezem a küldetésre, úgymond a shinigamik "oldalán".... *kelletlenül vakarja a tarkóját*

Ha már ennyien jelentkeztek a karakuraiak közül, én se maradhatok ki

LoL, bár azt mondtam, hogy nem jövök, de a nagy érdeklődésre való tekintettel, én sem maradhatok a seggemen. XD Szal' a lényeg: A 8. osztag kapitánya jelentkezik a küldire... Csakhogy megint villoghassak... XD

Éniséniséniiiiiiiiiis!!!!! *rohan a kezeivel kalimpálva, majd orra esik egy hőkonvekrotban* Öhm, tehát.. Jelentkezem!^^

Uh.. *leugrott valahonnan fentről, leporolta a ruháját.* Én is szeretnék jelentkezni. Olyan mókás dolog is a rosszaknak segíteni^^
szal: JELENTKEZEM

Nem azért hogy beléd kössek de a Masaki Sachi - Lala & Lily harc teljesen kiegyenlítetlen Sachinak 10000ponttal több lélekenergiája van, és előre is elnézést szeretnék kérni hogy elbíráltalak mikor nem vagyok moderátor csak ez kicsit nagy hiba volt , habár szerintem csak azért követted el mert nem oda figyeltél.
Tisztelettel Sorikaze Komoki 9.osztag 3.tiszt

Kellemes kis társaság verődött össze, erre a nem mindennapi felderítő akcióra. Számomra még mindig meglepő tud lenni, Soul Society hanyatlása. Gondolok itt arra, hogy a Yuusuke félékből manapság lehet kapitány, vagy hogy egy ilyen általános rossz fiúkat helyrepakoló küldetésre a földre száműzött shinigamik segítségét veszik igénybe. Miközben szörnyülködtem, hogy hová jutott a világ egy ismerős, ám ilyen helyen szokatlan lélekenergiát éreztem meg.
~René! Mit kereshet itt? Tudja jól, hogy ... - fordultam a reiatsuja irányába és legnagyobb megdöbbenésemre egy shinigamival érkezett.
-Shun? - nyögtem ki hangosan a meglepetéstől.
Ez volt az a pillanat, amikor elárulva éreztem egész lényem, és legszívesebben eret vágtam volna.
Megkerestem a kapitányt és a magam közlési stílusában tudattam vele, hogy tisztes távolból tartok csak a társasággal.
-Ugye nem baj? - kérdeztem némi gúnnyal, majd folytattam - Úgyis elboldogul egyedül! Ha kellek a fák tetejéről figyelem az eseményeket... - vártam, hogy rábólintson, hiszen ő is hasonló képen "kedvelte a társaságomat".
Magányra volt szükségem, de nem tehettem meg, hogy otthagyom az egész bandát, mert feladatom is volt. Így a köztes utat választva megfigyelőként szemléltem a tájat.
A jókora csapat hosszan elhúzódva haladt az erdőben. Elől többnyire a magasabb rangú tisztek, hátul az alacsonyabbak. Az erdő mélyére érve vettük csak észre, hogy a hozzánk csatlakozott bagázs jelentős része elkopott. Kisebb zavar támad a csoportban az elveszett társak miatt.
-Visszamegyek, megnézem mi lehet velük. - jelentem be Yuusukénak a beleegyezésére várva, amibe ismét könnyelműen belemegy.
-Valaki még?! - teszem fel a kérdést, hátha mást is érdekelnek a többiek.
Majd az eddigi utunkon elindulok visszafelé...

// Bocsánat, ha bárkinek a post egyes része ellen kifogása van, szóljon és javítom! Kissé fáradtan írtam már... //

Karakura városában ma is a vaizardok után kutattam.
Amikor már úgy tűnt, hogy ma nem jutok düllőre a dologgal, érdekes pletykát hallottam. Az jutott a fülembe, hogy a shinigamik valami nagy dobásra készülnek, egy bandita testvérpár ellen. Ezután a jól ismert zöld-fehér kalapos fickó távozott.
Ez a dolog engem is felcsigázott, valyon mennyire kemények ezek a banditák, és a shinigamik mekkora erejüket vetik be az ügy megoldására?
Már nem tartoztam a shinigamikhoz, úgyhogy egy kicsit ostoroztam magam amiatt, hogy aggódok esetleg értük, de aztán nem bírtam tovább magammal.
Kaput nyitottam Rukongaiba, és átléptem rajta.
A már jól ismert táj tárult elém. Minden normálisnak tűnt, kivéve azt a tényt, hogy egy kisebb tucat ilyen-olyan lélekenergiáju egyént észleltem kis területen.
~Ezek a shinigami erők lesznek.~gondoltam magamban.
Tisztes távolságból követtem őket.
Eleinte nem történt semmi, de aztán az egyik shinigami pontosan oda nézett, ahol álltam.
Tágra nyílt szemekkel bámúlt. A francba, bizonyára felismert, hogy ki vagyok.
De szerencsémre megrázta a fejét, mint aki képzelődött, és ment tovább.
Ezután megint pár percig nyugi volt.
Ám nemsokára arra lettem figyelmes, hogy az alacsonyabb rangú shinigamik kezdenek eltűnni.
Körül lettek véve. Ez egyértelmű volt. Amikor a kapitányok is észrevették, hogy a sereg meg lett tépázva, megálltak.
Pár pillanat múlva már lépdelt is ki az ellenség a fák közül. Ezzel egy időben egy arrancar reiatsut észleltem a hátam mögött. Száznyolcvan fokban megperdültem a tengelyemc körül.
Egy szőke hajú arranvar állt velem szembe. Az ereje figyelemre méltó volt.
Egyszer csak sonidoval eltűnt. Én követtem őt.
Egy tóhoz vezetett. Szép tisztás állt mellett, egyértelmű volt, hogy harcolni akar.
Falálltam vele szembe és megszólítottam.
-A nevem Usake Tedeko-kezdtem bele-Mivel úgy néz ki, nincs más választásom, ezért harcolni fogok veled. Ezért azt kérdezem, hogy mi a neved?-
Kissé szúrós tekintettel néztem rá, és hogy valamelyest noszogassam a válasszal, szabadjára engedtem kapitányi reiatsum egy részét.
Ám egy pillanat múlva leesett, hogy ez rossz döntés volt, mert a shinigamik fel fogják ismerni...