Városi Park

**Love Triste** · Téma: Re: Városi Park Hétf. Okt. 26, 2009 2:30 pm

♫♪♫ Nem minden napi találkozás... ♫♪♫

- Szóval ilyen egy shinigami zanpakutoja... Látványos!
Mondja mosolyogva, s gyönyörködik a tűz keltette fényjátékban. Ilyet Hueco Mundoban nem látni, elvégre az arrancaroknak nem rendelkeznek ilyen erőkkel.
- Igen, valóban vannak nálunk erősebbek... Én is hiába vagyok espada, tudom, hogy vannak nálam sokkal erősebb numeros arrancarok... És ez eléggé félelmetes...
Ebbe a gondolatba kissé beleborzongott, hisz' van értelme. A legerősebb képességgel rendelkezők mindig ott vannak, csak Aizen nem akarja kijátszani őket.
- Nem tudom, hogy ön mennyire vette észre, de ahogy én látom; a shinigamik elementális képességekkel rendelkeznek, míg az arrancarok fizikálisokkal. Sosem találkoztam még elementális erőt használó arrancarral...
Itt hagy egy kis szünetet, hogy a férfi is tudjon a dolgon gondolkodni, majd folytatja;
- Viszont a fizikális erők... Nagyon erősek... Én fel sem tudnám venni a harcot például egy olyas valakivel, aki képes sötétséggé változni, irányítani a gravitációt és még sok másik ilyen erő van az arrancarok sorai közt... Sosem lehet tudni, hogy kinek mi jut...
Kissé lesüti a fejét, majd közelebb "lebeg" a shinigamihoz, hogy jobban érezze annak reiatsu kibocsátását.
*Két szint van, igaz?*
Gondolkodik a férfi előbbi kijelentésein. Karioto ugyanis csak az első szintet mutatta meg, habár nem titkolja, hogy képes a második szintre is. Love nem akarja feszegetni ezt a témát, mivel meg tudja érteni, hogy mit szabad és mit nem, továbbá nem akarja, hogy a shinigami bajba keveredjen csak azért, mert ő látni akarta azt az erőt is.
- Köszönöm ezt bemutatót, szerintem mindketten sokat okultunk belőle.
Mondja mosolyogva, majd nyom egy puszit a shinigami arcának bal oldalára. Az akciója után egy újabb kis füstfelhő takarja el, majd miután az is eltűnik, újra emberi formájában jelenik meg.
- Ön kíváncsi még valamire?
Kérdezi immáron vigyorogva a férfit. Ruháját igazgatja egy kicsit, hogy minden a megfelelő helyre csússzon, majd tekintete újra a férfira szegeződik...

_________________

**Kotegoha Karioto** · Téma: Re: Városi Park Hétf. Okt. 26, 2009 9:30 pm

* A lány visszaváltozása után azon volt a sor hogy nem csak ő hanem Karioto is elrejtse ezt az alakot.
Egy pillanattal később a lángok alábbhagytak, majd a Zanpakuto újra a régi alakjában csillogott a napfénytől.
Aztán egy gyors mozdulat és a Zanpakuto, már a tokjában is landolt, szépen lassan becsúsztatva, majd végül jött a kattanás ami azt jelezte hogy már a Zanpakuto már a helyén van.
Ekkor Kariotonak szegeződött egy kérdés.*
- Mire kéne még kíváncsinak lennem?
* kérdezte és közben azon gondolkozott vajon mi is lenne az a dolog amely olyan figyelmet érdemelne hogy most az legyen a válasz. Aztán azért egy észrevételt megjegyzett.*
- Az emberi alakban azért szebb.
* mondta a nőnek és közben újabb félvigyor jelent meg az arcán. Hisz ez a félvigyor volt ami általában az arcán jellemző volt, csak most hogy egy nővel beszélt, ez már nem kapott akkora figyelmet.*
- Amúgy meg, én úgyis csak a hollowokat rúgom seggbe, meg azokat akik elkezdenek oknélkül pusztítgatni.
* a vigyor nem lankadt és közben megvakarta a tarkóját.*
- Nem vagyok az a típikus hős típus, de tudom hogy maga épp abba a kategóriába esik akik kiemelkednek az arrancarok közül, és kedvesek, és barátságosak is.
* vont le pár következtetést, bár biztos volt benne hogy ennek a dolognak megvan a másik oldala is.*
~ Nem is tudom mikor engedtem ki utóljára a bankait, majd egy harcban egy erősebb hollowwal szemben megteszem. Talán átmegyek egy kicsit majd a Mundoba.~
* gondolta és közben nézte az előtte lévő nőt.*

**Love Triste** · Téma: Re: Városi Park Hétf. Okt. 26, 2009 10:20 pm

♫♪♫ Nem minden napi találkozás... ♫♪♫

A shinigami szintén elzárta erejét, a környéket megbolygató nagy reiatsuk megszűntek, így az megnyugodott, s már nem vibrált a levegő sem.
- Csak maga tudhatja, ha érdekli még valami...
Fejét kissé jobbra dönti, így próbálja jobban szimbolizálni, hogy szívesen felel az esetleges kérdésekre. Ha már ennyire belemerültek a fajok különböző "biológiájába" akkor sosem lehet tudni, hogy a másik mindennel tisztában van-e.
- Nem sokan mondták még... De jól esik, ha valóban így gondolja...
Kissé elpirul a shinigami kijelentésén, de persze örül neki. Bizony nem nagyon dicsérték még Love-ot, habár mondjuk meg őszintén, elég szemrevaló teremtés. Talán egyszer kapott még bókot idáig, de akkor is a primera espada-tól, szóval vagy neki van rossz ízlése, vagy az arrancarok nagy részének. Egyáltalán élnek az arrancarok szerelmi életet? Alig látni párokat, akik boldogan, kézen fogva sétálgatnak Las Nochesben... Talán azért van ez, mert nem olyan kiegyensúlyozott a társadalmuk, mint Soul Societynek? Meglehet...
- Örülök, hogy így gondolja. Mégis azt kell mondjam, hogy tényleg ritkaszámba mennek a hozzám hasonlók, szóval máskor legyen óvatosabb...
Ekkor széles mosoly húzódik arcán.
- ...Ugyanis magáért kár lenne, shinigami-san... Élveztem ezt a társalgást, remélem még összefutunk, de akkor is barátokként...
Mondja mosolyogva, majd féloldalasan elfordul. Jobb kezét felemeli maga elé, majd mutató ujjának meglengetésével megidéz egy gargantanát.
- A legközelebbi viszont látásra...
Reméli, hogy tényleg lesz legközelebb. Még vet egy utolsó pillantást a férfira, majd belép az átjáróba, ami bezárul...

//Köszönöm a játékot. Very Happy

//

_________________

**Kotegoha Karioto** · Téma: Re: Városi Park Szer. Okt. 28, 2009 9:41 am

//Nem minden napi találkozás//

* Már nagyon a végén volt a találkozás, ugyanis Love-nak el kellett mennie , még köszöntek egymásnak, elmondta hogy reméli még találkoznak, barátként.*
- Én is remélem Espada-chan , én is .
* mondta és közben szintén féloldalasan állt, majd úgy gondolta ha úgy sincs dolga elindul elintézni pár dolgot.*
- Viszlát. Van egy olyan érzésem hogy látjuk még egymást.
* közben egy kicsikét zuhant, úgy két métert, de csak úgy direkt... aztán egy Shunpoval a Park talaján ért földet.*
- Na akkor az van most hogy.
* mondta maga elé , és közben megcsörrent a mobilja. Elő is vette, közben vakargatta a fejét.*
~ Egy riasztás? Ez valószínűleg egy gyönge hollow lesz, de üsse kavics odamegyek.~
* gondolta és közben elindult szépen lassan kifelé a parkból. Közben a kezében egy - kétszer feldobta a mobilt, majd lassan de biztosan köddé vált és talán a Yumisawa játszótéren látták újra, ott is csak a szellemek, meg az erősebb lélekenergiával rendelkező lények, mivel a póttestét nem vitte magával.*

**Iyasino Yume** · Téma: Re: Városi Park Szomb. Nov. 07, 2009 1:27 pm

[ Meghiúsult kukkolási terv - Kémkedés ]

Az út felénél, épp egy csodálatos történet közepén, melynek egyértelmű hőse Aki-sama volt, kicsit erőteljesebb rántást érzett karján. Mérgesen hátraordítva rázta le a kezet, de mivel a zaklató eltántoríthatatlan volt és Yume is rájött, hogy okkal szakítják félbe behúzódott a folyosó sötétebb felébe. Annyira élvezetes! Ilyen titkos jeleneteknél mindig előkerül a sejtető háttér! Mi más ha ez nem valami sors akaratától származó beleturkálás?! ~Véletlen!~ Rejtőzött el a függöny mögé és bólogatott ütemesen az érkező magyarázatra. Illetve a lényegnél fejbe csapta saját magát! Egyértelmű! Nem rég itt is rengeteg hollow bai hullott kilencszáz felé és ennek még mindig csak a töredéke került elő. Talán ha köze van a lezáratlan ügyhöz ráakadhatnak az elveszett csomag nagy részére is! Persze HA köze van hozzá, de a hadnagy bőszen elhitte az esetleges teóriát! Ilyen komoly ügy fejében és főként megoldásával, óriási dicséretet remélhet kapitányától! Végre megmutathatja eszét és rátermettségét! Kivívhatja a régóta áhított elismerést! ~IGEEEEN!~ szórt villámokat tekintete az ifjúság erejét képviselve. Elszántsága viszont pillanatokon belül szerte foszlott Hitoshi kérdő arcának fürkészésétől. Megbökve a homlokot emelte égnek orrát.
-Próbálkozz! Csak nyugodtan! Ne zavartasd magad!-
Alakította a sértődöttet az immáron üres folyosónak, hiszen meg sem várva válaszát vetődtek hős lovagot alakítani. Ettől Yume fejében eluralkodott az elmeháborodottság és grimaszokkal tarkítva nyújtotta ki nyelvét Casanova tökéletes leszármazottjára. Rögtönzött előadását könnyed hátra fordulás és néma beszéd követte shinigami társától. A meglepődöttségtől bizarr, kissé bohóc ábrázattal pislogott, illetve jó néhány percbe telt mire leesett neki mit kérnek tőle. Szünet nélküli morgások kíséretében vágódott ki az épületből és futott a legalább két kilométerre lévő parkhoz. Útközben szidva a gigai tulajdonosát, kalapmarcell uraságot, amiért ebben az alakban nem képes használni túlvilági képességeit. Igaz, így felfoghatja egy edzésprogramnak ezt a hetet! Mire átlép a senkai kapun fizikai ereje messze túlszárnyalja hadnagy társait! Kár, hogy negyedik osztagos lévén nem sok vérre menő küldetésre kérik fel...
Beérve a déli időnek hála tömeges emberszaporulattal tűzdelt, árnyékos parkot tanácstalanul forgatta körbe fejét. Ő összvissz egy szemvillanásra látta csak a fiút és ebben a szénakazalban nem lesz könnyű menet megtalálni. Attól nem tartott Hitoshi elveszítené, hiszen tiszt létére meg tudja különböztetni lélekenergiáját az itt lézengő helybeliektől. Fogta magát és hatalmas levegővételen túlesve érzékelési szenzorait szabadon eresztve keresgélt árulkodó jel után. Meg is találta! Különös energiafoszlányok terjengtek a park másik feléről. Gondolkodás nélkül elindult az irányába. Egyenlőre úgyis csak fel akarta mérni a terepet. Harcba biztosan nem fog bonyolódni! Szóval ügyelt a léptei, így az energia erősödésének arányával szemben lassított tempóján és a fákat rejtekhely gyanánt hasznosítva osont a célállomáshoz. Gyanúsan nagy volt a csend! Az idáig beszűrődő meghitt társalgások zaja hirtelen megszakadt. ~ Talán védő burok? Mi is annak a fullspéci neve? ~ gondolkoztam el feleslegesen, miközben ág reccsenése törte meg a monoton némaságot. Tekintetem balra fordítva találkozott egy fiatal iskolás különös testtartásával. Ki volt csavarodva és arcán eltorzult mosoly uralkodott. Valószínűleg teljesen becsavarodott, ami két dolgot jelenthetett. Az agya nem bírja feldolgozni az új erejét vagy a testét irányító erő túl sok a számára. Töprengésemet hajamat szétziláló szellő szakította félbe, melytől ijedten rezzentem össze. Szerencsére nőies sikolyomtól Hitoshi számon landoló tenyere kímélte meg a füleket. Megnyugvásom után pedig hevesen kezdtem csapkodni váratlan vendégemet, beazonosíthatatlan motyogás kíséretében.

_________________
- - - °o0 Love the country bumpkin, Tsukasa! 0o° - - -

**Tanaka Hitoshi** · Téma: Re: Városi Park Kedd. Nov. 10, 2009 8:29 pm

[Meghiúsult kukkolási terv- Zanpakutoukat elő!]

Miután a lányt megvigasztaltam, és elkísértem a gyengélkedőbe, szedtem a lábam, hogy behozzam a hadnagyot. Nem is tudom miért a gyengélkedőbe vittem a lányt. Bár végülis gyengélkedett, na mindegy. Majd megoldja magától. De most másra kellett koncentrálnom. Miközben az emberi póttestem korlátait feszegettem, azon gondolkoztam, hogy ha mégis a hollow baitet használja, mégis, hogy lehet az, hogy a hollowok, őt nem támadják meg? Erre csupán egy válasz lehetett. De még nem hallottam ilyen hollowról. Mindenesetre jobban kell sietnem, hacsak nem szeretném, hogy még véletlenül agyilag zokni legyen a 4.osztag hadnagyából. Miközben kapkodtam a nem túl rövid csülkeimet, annyira elméláztam, hogy teljes sebességgel nekiszaladtam egy fának. Egy hangos koppanással visszapattantam a fáról. Néhány járókelő érdeklődve nézett felém. Mikor felálltam, meleg ragadós valami folyt le a homlokomról. De mivel túlságosan siettem gyorsan letöröltem, és siettem. Nemsokára megláttam az erdőben Yume-t. Egy fa mögül leskelődött. Gyorsan shunpoval mellette teremtem. Előre sejtve, hogy meg fog ijjedni a kezemet a szájára tapasztottam. Éreztem, ahogy már síkitani készült, de hamar elhalt ez a szándék, és mérgelődés vette át. Elkezdett püfölni, így hát elengedtem. Rápillantottam a tettesre. Úgy látszott, hogy amire gondoltam beigazolódott. Valamilyen ronda féreg- hollow belemászhatott. Átvehette fölötte az irányítást, mivel az illető lélekenergiájából érződött, hogy van benne emberi, valamint hollow lélekenergia is. Elgondolkoztam, hogy hogyan is mondjam el a hadnagynak, mielőtt még csinálni valami meggondolatlanságot. Jobb ötletem híjján elkezdtem koncentrálni, majd a megfelelő pillanatban kiugrottam a fák rejtekhelye mögül.
- Hadou 04: Bya....
Nem tudtam kimondani a kidou nevét, mivel hirtelen valami átdöfte a vállamat. A fájdalomtól ledermedve fordítottam hátra a fejem. Egy furcsa csáp meredt ki a földből. Döbbenten pislantottam párat, majd egy ördögi kacaj ütötte meg a fülemet. A hang forrása felé pillantottam, és megláttam, hogy az ember kezéből kiszakadt egy csáp, ami egyenesen a földbe vezetett. Jobb ötletem híjján beletúrtam a zsebembe, és egy lélekcukorkát a számba dobva kiugrottam a póttestemből. Szerencsére mielőtt ide jöttem volna, elugrottam a szállásomhoz, és magammal hoztam a zanpakutoumat. Előkaptam a rejtekéből, és vérszemet kapva a hollowra bámultam.
-Rohadjon szét a szád.... Motarasu kareno sekai, Ankoku Kami! -
Kiáltottam szabadjára engedve a zanpakutoumat. Nem bocsátom meg ennek a mocsadék féregnek, hogy meg mert sebesíteni. Teljes lélekenergia bevetéssel, megidéztem a bénító villámjaimat, amit az ellenfelem irányába küldtem el. Majd shunpot használva felugrottam az egyik fa ágára. Mosolyogva néztem ahogy az az ostoba hollow elugrik az egyik elől, majd a másik elől. Persze a háta mögött jövő nem tűnt fel neki, így hamarosan a fogságába esett. Yume hadnagy mellé shunpóztam.
-Szükséges élve elkapni ezt a lényt, vagy nem gond ha megsemmisítem?-
Kérdeztem fa arccal. Reméltem nem kell életben hagyni ezt a söpredéket.

_________________

Spoiler:

**Iyasino Yume** · Téma: Re: Városi Park Pént. Nov. 13, 2009 6:00 pm

[ Meghiúsult kukkolási terv - Zanpakuto-kat elő! ]

Feszült idegállapotát levezetvén igazgatta követhetetlen tempóval kusza hajszálait, hiszen egy megfigyelésen csúnya baki lett volna üvöltözve laposra verni Hitoshi-t. Mindenesetre elraktározta memóriájába, hogy az ügy felgöngyölítését, nem, inkább a mai rész teljesítése után Aki-sama iránti fanatizmusa nevében púposra veri a shinigami fejét! Utálta, ha ijesztgették! Ráadásul ezzel veszélyeztette az álcázó terepfelmérést! Tökéletes indokok, hogy levezethesse a fölös energiáit. ~Édes bosszúúú!~ Szórtak szikrát szemei néhány pillanatra, de további kárörvendést meghagyta későbbre, mert elég bizarr látvány tárult szemei elé. A fiú hátán, csupán körvonalaiban, de kirajzolódott egy parazitára emlékeztető ocsmányság. Egy laikusnak is egyértelmű volt, kizárva a könnyed letépés! Szó szerint a fiún élősködött, így az óvatlan lecsatolásba belehalhat az ember palánta. Természetesen orvosi osztag második tisztjeként rögtön mélységes tanakodásba süllyedt. Ha időben rángatják le a hollow-t, akkor minden probléma megoldva, így ezt kellett elsőként megoldani. Viszont ehhez többet kellett tudnia. Nyitotta is a száját, hogy közölje alkalmi társával szükség van hosszabb követésre. Azonban az önfejű tiszt szó nélkül vetődött ki a fák közül. Yume hirtelen köpni-nyelni se bírt a döbbenettől, majd látványosan homlokon csapva magát átkozta el szerencsétlen fiút. Ezt rögtön megbánta. Hitoshi-t váratlan gyorsasággal döfte át a parazita lidérc.
~Képtelenség! Hogy vette észre ilyen könnyedén? Na ne! Végig tudta, hogy merre vagyunk?~ Szorította ökölbe kezét. Nem számolt egy esetleges agyafúrt erőgéniusz felbukkanására. Legalábbis abból kiindulva mennyire könnyedén irányítja a megszállt testet hosszabb ideje bérelhette ki magának. Ebben az esetben viszont menthetetlen az iskolás. Már nincs lélek, aki miatt életben kéne tartani. Azért egy biztonsági ellenőrzésre szükség lenne. Nem tévedhetnek! Már csak Hitoshi egészségéről kellett gondoskodnia. Láthatóan nem akadályozta a harcban, de jobb megelőzni a bajt, így észhez térítve magát pattant fel, amikor mellette kötött ki a férfi.
-ÁCSI! Jól látom,hogy ráér kezelni a sebed?- bökdösött távolról méregetve a vállon tátongó lyukat.
-Jah! Szóval?-
-Szerintem menthetetlen az áldozata.
-Otthonosan mozgatja...-
-Igen, attól tartok régóta élősködik rajta és már nincs mit leválasztani a lidércről. DE! Csináljunk egy tesztet!-
-Oké! Hogy?-
-Áhááá...fogalmam sincs!- horgasztotta le fejét megsemmisülten. Erre a pontra nem gondolt. Most biztos csalódna benne hőn szeretett kapitánya. Készenléti helyzetben, ahol minden perc számít nem figyelt minden részletre.
-Neked? Valami ötlet? Bár azt hiszem tudom mit mondanál! "Nem érdekel! Tépjük szét!"- pózolt ezerrel, miközben a szélvészként távolodó hollow őrülten vihorászott. Úgy tűnt vacsora fejében keresgél és pechünkre a park tele van potenciális jelöltekkel. Hitoshi magához térve a szörnyű előadásból pillantott a lányra. Egyértelmű volt mire gondol. Kockáztatni fog. Egy a majd harminchoz képest elenyésző mennyiség...
-TIPLI!- verte hátba széles vigyorra, majd teljes gőzzel az ellenfél után iramodva csillogtak szemei. -Nyuvasszuk ki és mehetek haza Akai-sama-hoz!-

_________________
- - - °o0 Love the country bumpkin, Tsukasa! 0o° - - -

**Tanaka Hitoshi** · Téma: Re: Városi Park Vas. Nov. 15, 2009 5:05 pm

/Meghiúsult kukkolási terv- Zanpakutoukat elő!/

Egy hátra csapás után elindultunk a hollow után. Ha nem sietünk az áldozatok száma ismét nőni fog. Miközben a meglepően gyors hollowot üldöztük, eltöprengtem azon, hogy 100% biztos-e az, hogy nem tudjuk megmenteni ezt a szerencsétlen gyereket. A végén sajnálatos módon az jött ki, hogyha a hollowot el kell pusztítanunk, neki is meg kell halnia. De végülis 1 ember, több ezerért. Miközben a hollow után ugráltunk, odaugrottam Yume hadnagy mellé.
-Mondja csak, miért pont önt küldték? Mármint tudtommal a 4.osztag gyógyítással foglalkozik...-
Kérdeztem elgondolkozva ezen a kérdésen. Ekorr a szemem sarkából feltűnt valami. A hollow ledobott valami kerek, gusztustalan nyálkás dolgot a földre. Intettem Yume hadnagynak, hogy kövesse tovább a hollowot. Leugrottam a tojás mellé, és a lehető legóvasobban a zanpakutoum hegyével megpiszkáltam. Ekkor a tojásból jópár aprócska csáp tört ki. Egyre feljebb, és feljebb mászott a zanpakutoum.
-Hadou 04: Byakuray!-
Kiáltottam meglepetten, a szörnyike felé irányítva a kidout. Elgondolkoztam a látottakon. Elfogott a hideg, és éles rettegés. Amit mi üldözünk lény, valójában, csak egy fő hollow kreálmánya... Tehát egy hollow lerakott pár tojást, amit csak lélekenergiával rendelkező személyek vehettek észre. És amikor megfogták, a hollow "kicsinyei" rámásztak az illetőkre, és áttvették az irányítást a személy fölött. Viszont az információkból kiszámolva, ez az egész a város közepéből indult. Tehát arra kell keresni a fő- hollowot. Viszont ezeket a megtudod információkat kell közölni a hadnaggyal. Koncentrálás segítségével meg tudtam állapítani, hogy merre van Yume. A lehető leggyorsabban száguldani kezdtem felé. Hamarosan utolértem, és láttam, hogy még mindig üldözi a hollowot. Gyorsan felzárkóztam mellé, és elmondtam neki az új információkat. Elkerekedett szemmel hallgatta végig az új infókat. Látszott rajta, hogy már úgy elege van az egészből, ahogy van. Lassan már én is így voltam vele. Körbenéztem, és feltűnt, hogy a hollow nem az emberek közelébe megy, hanem afelé a pont felé, amerre a fő hollownak kell lennie. Ekkor viszont megláttam egy gyanútlan járókelőt, aki éppen útba esett a hollownak.
*A fenébe* gondoltam miközben belehúztam, hogy megmenthessem az ártatlan embert. Úgy látszott a hollow is észrevette, mivel lelassított. Egy nagy üvöltéssel a lényre vetettem magam. Ez nagy hiba volt, mivel attól eltekintve, hogy a nyakába döftem a kardomat, a csápok teljesen körbefontak, és úgy tűnt, hogy a hollow belém akar szállni. Nem tudtam mit tenni, csupán Yume-ra számíthattam..

_________________

Spoiler:

**Iyasino Yume** · Téma: Re: Városi Park Hétf. Nov. 16, 2009 10:37 pm

[ Meghiúsult kukkolási terv - Zanpakuto-kat elő! ]

Elszántan haladt a bizarr kinézetű ember-hollow kombináció után. Szemeiben égett a bizonyítás lángja! Dicsérő szavakat akar kapni Seiretei-ből, szóval itt volt az ideje, hogy feldobja a talpait az a gusztustalan polip! Annyira vágyott már Aki-sama elégedett ölelésére! Plusz ezért a főkapitánynak is meg kell erőltetnie magát! Ha nem fog a Aruya taichou legalább egy szép volt szavakat elereszteni tutira bokán rúgja! Tervezgette is ezerrel, miként kéne túlvilágra küldeni ellenfelüket, de nagyon nem akart támadni a gondolatban fellépő rémség. Tűrte, hogy ketten is a nyakán loholnak. ~Ész biztos nem jutott neki...~ Gördült le egy kínos szitut jelölő csepp a fején, majd kevés híján orra bukott a váratlanul megszólaló Hitoshi-tól.
-IDIÓTA! Szívbajt is kaphattam volna!- váltott át színe élénk vörösbe, bőszen rázva kezét. Legszívesebben tarkón ütötte volna, vagy halálra kínozza, de az üldözés miatt, csak egy könnyed tockossal jutalmazta társát.
-Ne becsüld le a négyeseket! Nem csak tablettákhoz és kötszerekhez értünk! Viszont téged ingyen múmiává változtatnálak...-
Tette hozzá utolsó mondatát inkább csak magának. Tipikus ez a sztereotípia! Ismeri a sok pletykát és megjegyzést, melyek egyetlen lényege, hogy az összes itt szolgáló shinigami egy semmihez sem értő lúzer. Igazából emiatt is bizonyítani akart! Mint hadnagy kötelessége volt kézbe venni a dolgokat és végleg eltörölni ezt a jelzőt! Mellékesen pedig körülrajonganák lángelméjét! Plusz beosztottjai felnéznének rá! Csodálatos jövő lenne! Viszont ahhoz meg kellett szüntetni az előttük ugráló problémát, amiből hamarosan egy undorító csomag landolt a földön. Azonnal be akart fékezni, de jelezték a továbbhaladást, szóval rábízta Hitoshi a takarítást. Legalább addig is iparkodhatott kideríteni a gyengéit, jellemzőit, ugyanis a hosszúra nyúló végtagjain kívül semmit sem tudtak róla. A számára apró emberi limittől megszabadulva lépett ki póttestéből és nagyobb lendülettel elrugaszkodva az egyik faágról került a lidérc mellé. Nem is vesztegetve idejét uszított rá egy Byakuray-t. Meglepetten kellett tapasztalnia, hogy a keletkező lyuk cseppet sem lassította le.
-Makacs szemétláda!-toporzékolt néhány másodpercig. Hatalmasat fújtatva újult erővel vetette magát az üldözött vad után. Immáron zanpakuto-jához folyamodott. Uta no kokoro-t kihúzva hüvelyéből ugrott le a földre és shunpozva igyekezett a dög elé kerülni. Miután sikerült, váratlanul tervezett érkezni a mélységből. Ez a lépése is megbukott, mert az utolsó pillanatban mozgó csápjaival lökték arrébb. Némi morgás után leporolta ruháját. A befuccsolt tervek ellenére kezdett benne kirajzolódni a téma. Úgy mozog mint egy báb és az előbb oda se figyelt, amikor félre állították, mintha nem lett volna tudatos. Körülbelül ekkor érte be a másik shinigami. Gyanúját csak megerősítették Hitoshi szavai, tényleg lehetett valaki a háttérben. Meg is egyeztek, tovább követik szörnyikét. Ahogy az lenni szokott, ne legyen könnyű a hős élete, járókelő tűnt fel a képben, akire kapásból rávetődött parazita bajkeverőnk. Menteni kellett a gyereket, ez nem kérdéses, de időben nem érhettek oda. Testi épségét feláldozva vetődött az öngyilkos hajlamokkal túladagolt idióta. Yume feje dagadt is a méregtől, immáron sokadig alkalommal. Puffogni nem lehetett! Muszáj volt fénysebességgel lerázni hőscincérről a polipot!
Nem pazarolva a perceket rohant a hármas fogathoz és azonnal be is vetett egy bénító démonmágiát [Bakudou 9: Geki]. Miután mozdulatlanul hangolt áldozata a pengével levágta a Hitoshi-ba fúródott csápokat. Remélte ezzel megszünteti a testrablást a sebek számára úgysem okoznak gondot. Végezve a munkával elegánsan gyomorszájon rúgta a nyálkás borzalmat, aki jó pár méterrel odébb kötött ki. Kissé berágott rá Yume. Gyűlölte a hátbatámadós aljas húzásokat! Grimaszolva kárörvendett két sort, de észhez térve inkább azzal foglalkozott mi lett a nyolcadik osztagossal.

_________________
- - - °o0 Love the country bumpkin, Tsukasa! 0o° - - -

**Tanaka Hitoshi** · Téma: Re: Városi Park Csüt. Nov. 19, 2009 6:17 pm

[Meghiúsult kukkolási terv- A csúnyaság megtalálva]

Miután Yume levágta rólam a féreg nagyját, éreztem, hogy egy kis rész belemászik a testembe. Hatalmas késztetést éreztem az iránt, hogy mindenkit megöljek magam körül, de gondolom amiatt, hogy nem teljes terjedelmében jutott el az agyamig, vagy valamilyen szervemhez, így le tudtam gyűrni a késztetést. Viszont ott volt még egy furcsa érzés is bennem… mintha az ember egy ismerős utcán sétálna, és tudja, hogy közel van az otthona. Felismerős olyan gyorsan jutott el az agyamig, mintha villám csapott volna belém. Villámgyorsan felpattantam, bár ez nem volt túl jó ötlet, hisz jó pár helyen meg voltam sebesülve. Felszisszentem, majd összeszorított szájjal haladtam tovább. Mikor már 10 métert haladtam hátrafordultam, és láttam, hogy Yume még mindig egy helyen áll.
- Mi van odagyökerezett a lábad? Haladj már ha be szeretnéd fejezni a küldetésed!- kiáltottam, azzal folytattam az utamat. Nem tudtam hova megyek, csak az érzéseimre hagyatkoztam. Mivel az érzéseket gyakran összezavarják az érzékszervek, így megpróbáltam csukott szemmel haladni, bár ez nem nagyon volt jó ötlet. Ezt az egyik ház fala is tanúsíthatja.
A keresgélés tovább tartott mint gondoltam. Persze azért egyértelműnek tűnik, hogy nem könnyen fellelhető helyen rejtőzik a hollow „barátunk”. Miközben sétáltunk keresgélve a helyet közöltem a 4.osztag hadnagyával a gondolataimat.
-Természetesen nem úgy értettem, hogy a 4.osztagosok haszontalanok…. Sokan pletykálják ezt. De én csak Önt ismerem a 4.osztagból, és én magát nem tartom sem haszontalannak, sem gyengének. Örülök, hogy magával dolgozhatok!- mondtam nagy komolyan a végét, és teljesen komolyan gondoltam. A sok bunkóságnak tűnő dolog amit csináltam, bizonyára nem engesztelhető ki ennyivel, de azért is mindent bele fogok adni, hogy megmutathassam komolyan nincsenek rossz, vagy gonosz szándékaim. Nem sokat beszéltünk ezután, max néhány szót, hogy mennyire lehet még messze a rejtekhely. Hamarosan a bennem fészkelő hollow-darab jól érezhetően remegni kezdett. Ezzel jelezte, hogy közel az otthona. Hiába, mindenkiben megjelenik valamilyen érzés, ha az otthona közelébe keveredik. Ez volt hát a gyengepontja a rejtőzködőnek. Valószínűleg nem találtuk volna meg Yume-val, ha nem találkozunk a lánnyal, nem találjuk meg az erdőben a fiú-hollowt, valamint, ha nem akart volna megszállni a szörnyike. Hát igen sokan múlott, hogy elérjünk ide is, de az is biztos, hogy nem lesz egy könnyű dolgunk ezzel a főfőfőgonosszal (XD). Mikor már szó szerint kiugrani készült belőlem a gonosz lélek darabka, megláttam egy nagy raktár féleséget. Jeleztem Yumének, hogy ez az, és hogy mostantól osonni fogunk. Egy nagy bejárat várt minket, bár gondolom itt számítanak ránk. Keresnünk kell valamilyen másik helyt, ahonnan nekünk van előnyünk. Milyen ronda vég lenne, ha ezeken a megpróbáltatásokon túljutva a bejáratnál lemészárolnának minket. Meghalni nem volt túl sok kedvem, bár a „hátulrólcserkészdbeésúgypusztítsdel” stílust sem kedveltem. Viszont ha választani kell akkor már inkább az utóbbi. Az épület mögött volt egy kis rejtett ablak amibe még talán bele tudjuk tuszkolni magunkat. Miután sikeresen teljesítettük eme elvárást, bepottyantunk egy raktárba, vagyis annak egy sarkába. Pár doboz felfogta az esést, és még jó rejtekhelyet is biztosított. Mikor kényelembe helyeztem magam, valami nem túl nehéz, de azért meglepő dolog rám esett. Ez persze nem más volt, mint Yume. A mutatóujjamat a számra helyezve jeleztem neki, hogy fogja vissza eme figyelemfelkeltő hangokat kibocsátását. Miután ő is elhelyezkedett jobban körbenéztem. A főbejárattól nem messze, egy eléggé undorító külsejű hollow pihent.
Valami ilyesmi Hamarosan feltűnt néhány ugyanúgy járt ember is, mint a fiú, akiről a hollow rám akart mászni. Gondolom mást nem tehetünk, mint hogy a fő-hollowot megöljük, és reménykedünk abban, hogy a többi is vele hal. Majdnem velünk egy szintű ez a hollow, szóval lehet, hogy meg kell kicsit erőltetnünk magunkat, ahhoz, hogy képesek legyünk legyűrni, és meg tudjuk magunkat védeni, az esetleg még fennmaradó ellenséges erőktől. A lehető leghalkabb hangomon elsuttogtam neki a tervet:
- Szerintem az lenne a legértelmesebb, ha ketté vállnánk. Mivel ez nem az én küldetésem lenne elvileg, így „felajánlom”, hogy választhass. Melyikükkel szeretnél foglalkozni? Elvállalod a tojásgyártmányokat, avagy tiéd legyen a főnök?- Kérdeztem tőle a legfontosabb kérdést.
- A főnököt akarom!- mondta teljesen átszellemült arccal. Elmosolyodtam. Hát legyen akkor övé a nehezebbnek tűnő. Ha segítségre van szüksége akkor meg úgyis szól.
- Rendben! Akkor köszönök nekik, aztán gyere. Feltartom a kisebbeket, így neked csak a főnököt kell leverned.- azzal jelezve, hogy ideje cselekedni felpattantam, és előrántottam a kardomat. Mivel mindegyik rám nézett, szükséges volt valamit produkálnom is.
- Kedves nézőim! Ma egy kisebb csemegével szeretnék szolgálni Önöknek. Remélem élvezni fogják! Hadou 33: Soukatsui!- Céloztam a legközelebb lévő elé. Nem szeretném megölni őket, mivel lehet van esély még a megmentésükre. Shunpoval a mindegyikhez legközelebb lévő pontra ugrottam. Kardomat lengetve jeleztem nekik, hogy én készen állok a harcra. Pár pillanat múlva meg is indították a támadásukat. Reméltem, hogy Yume hamar elvégzi a feladatát, mivel nehéz lesz úgy harcolni, hogy közben figyelni kell az ellenfél épségére is.

_________________

Spoiler:

**Iyasino Yume** · Téma: Re: Városi Park Yesterday at 12:28 pm

[ Meghiúsult kukkolási terv - Lény kiiktatása ]

Látva néhány apró nyúlvány eltűnik Hitoshi bőre alatt a hadnagy nem is kis mértékben ijedt meg. Elvégre egy lidérc része, ki tudja mit művelhet vele. A bemeneti sebekből is meglehetősen sok volt. Segíteni szeretett volna, legalább a vérzés elállításában, de társa másképp gondolta. Önkívületi állapotban indult el magabiztosan, egyetlen pont felé. Mérges ordítása alátámasztotta még ő a főnök testében, szóval jelenleg nincs miért aggódni. Egy halvány mosollyal felmordulva indult utána. Bármennyire is idegesítő perverz idióta, attól még örült, egy részletben van. Közben azért elhatározta szemmel tartja és kidolgoz tervek tömkelegét mit tegyen, ha a tiszt elvesztve eszét támadna rá vagy ártatlan emberekre. Megölni nem fogja, de kénytelen lesz ártalmatlanítva eljuttatni a tizenkettedig osztagosokhoz. Ebben már csak egy dolog gátolhatja. Sajnos a senkai kapu elhagyásánál automatikusan korlátozták erejét. Biztos, ami biztos alapon kotorászni kezdett zsebeiben. Ha rászorulna a kis rádióval kérheti a feloldást, bár jó lenne tudni merre van. Nagy szenvedéseit a másik fél magyarázkodása szüntette be átmenetileg, melyre arcszíne váltásával reagált. Gyorsan el is fordította fejét, mielőtt meglátnák reakcióját.
-NE NYALIZZ!- csattant fel némi szünet-torokköszörülés párosát követően.
A további sietős menetelés csendesen zajlott, Yume legnagyobb örömére. Számára elég volt egyszer zavarba jönni. Mérges is volt, amiért így kiadta magát. Önostorozásra az üldözés, majd búvóhelyre érkezés közepette nem szakíthatott időt, így halasztotta depresszív hangulatát. Inkább helyeslően bólogatva hagyta ott a bejárati ajtót. Ő is meg volt róla győződve, itt túl sok nyálkás Kvazimodo rebegtetné izgatottan csápjait. A másik ajtó keresésénél viszont nem épp egy rejtett ablakra gondolt. Kiakadva méregette a szűk nyílászárót, majd szemöldöke rángatózásával látta maga előtt a jelenetet, ahogy segítségnyújtás címén körbetaperolja ecchi legény. Kapásból ki is jelentette csak másodiknak hajlandó menni! A bemászást kissé elszúrta, mert egyik lába megakadt. Kisebb szitkozódó morgás kíséretében landolt a nyolcadik osztagos hátán, de sóhaja röpke sikolyba csapott át a főmufti nyálgép megpillantásával. Újfent száját befogva rángatták a dobozok mögé. Ideges ütleges után eleresztették és megtárgyalták a teendőket. Mivel plafonig tele volt a puttonya ezekkel a dögökkel, plusz kettőjük közül ő volt épp, hezitálás nélkül csapott le a kiindulópont lefejezésére.
Türelmetlenül markolászta zanpakuto-ja markolatát, miközben várta az eltereléssel nyíló ösvény létrejöttét. Miután megtörtént, shunpo-val végigsöpörve a téren döfte a kiszemelt farkába pengéjét. Akár rúdugrásnál ezzel lendületet nyelve trafálta telibe lábaival gusztustalanság guru tarkóval azonosítható testrészét. Mielőtt elvágódott vagy távolabb csúszott volna még egy Byakuray-t is kapott.
-Remélem megfelel az illedelmes köszöntőm, te ocsmány izé!- váltott át hisztérikus mutogatásba a jelzők aggatásánál. Persze már távolabb ugorva, nehogy csápjai lengetésével eltalálják. Haragja a lény lyukas fejét látva azonnal hányingerbe csapott át. Ráadásul a dög még így is mozgott!
-Igyekezz már!-
-ODA FIGYELJ ÉS AZT CSINÁLOM!- ordított a mellette küzdő társára heves kézmozdulatokkal. Figyelmetlenségét igyekezett kihasználni főrusnyaság, mert csápjaiból hegyes tőrt formálva szándékozott átszúrni Yume-t. Épp időben neszelte le a tervet, de így is csak annyira futotta, hogy a pengével távolt tartva a rögtönzött fegyvert építették be a közeli falba. A törmelékek közül előmászva füstölgött feje az idegességtől.
-MOST MÁR PIPA VAGYOK!- villant meg kezében shikai szintű kaszája. A sokadig tiszt erejű állapota nem tántorította el, így reiatsu-t koncentrálva fegyverébe igyekezett közelebb férkőzni nyúlványkirályhoz. Azt remélte, nagyobb sérülés okozására lesz képes így, szóval szorgalmasan kitérve a polip csápok elől araszolt előre. Amikor úgy érezte megfelelő távolságba került és a húrok körbetekerték manipulátor rémséget elkiáltotta a parancsot.
-GIZENSA ITO!- mélyedtek a gazdatest bőrébe a húrok. Mindenfelé vér fröccsent, de Yume nem volt benne biztos ennyivel véglegesen elintézte feladatát.

_________________
- - - °o0 Love the country bumpkin, Tsukasa! 0o° - - -

**Tanaka Hitoshi** · Téma: Re: Városi Park Yesterday at 7:35 pm

[Meghiúsult kukkolási terv- Lény kiiktatása]

A húrok belemélyedtek az idegesítő lény „húsába”. Úgy éreztem végre megöltük a hollowot, és mehetünk a dolgunkra. A kardomat le is engedtem, bár ez volt a legnagyobb baklövésem, a pályafutásom alatt. A „leszármazottak egyből rám vetették magukat. A csápjaik körbetekeredtek az egész testemen. A vég közeledett. Egy női sikoltást hallottam a közelben.
- Motarasu kareno sekai, Ankoku Kami!- engedtem szabadjára a zanpakutoum kicsit vérszomjas erejét. Az erőhullámtól lejöttek rólam a csápok. Gyorsan leráztam magamról a megszállt testeket, majd felpattantam, hogy szaladjak segíteni Yuménak. Mikor megláttam, hogy mi történt vele, akaratlanul is, de eleredt az orrom vére. A hollow csápjai azokra a bizonyos helyekre tekeredve, és azon kívül még az egész testét lebilincselve a levegőben fejjel lefelé tartotta Yumét. Pár másodperc bambulás után, kapcsoltam, hogy esetleg segítenem kéne neki. Shunpoval lecsökkentettem a távolságot köztünk, majd éppen lesújtani készültem azokat a csápokat, melyek gátolták a hadnagyot a mozgásban. Ám a lábamra valamilyen nyúlvány tekeredett, és visszarántott a talajra. Hátrapillantottam, és a látványtól a szívem kihagyott pár ütést. A megszállt követőknek a száma nem csak, hogy elképesztő mennyiségben megnőtt, de még mintha nagyobbak is lettek volna. A rántásból kihasználva a pillanatnyi tehetetlenségemet, a többi is rám ugrott. Itt már csak egy képességem segíthetne, de nem csak, hogy most, de úgy egyáltalán semmikor nem akartam használni, hogy senki se ismerje az összes képességem.
- Mit meg nem teszek másokért… Fuguu Hari!- ejtettem ki tagoltan a szavakat. A zanpakutou szétfoszlott, és a kezemen megjelent a Fuguu Hari képessége. Egy démon kéz, fekete fémmel az ujjain. (http://g-ecx.images-amazon.com/images/G/01/videogames/detail-page/dmc4-7-lg.jpg .)Yume éppen mással foglalkozhatot, mivel még mindig használta a hangszalagjainak köszönhető magas hangot, más néven a sikítást.
- Mindjárt, mindjárt… hogy milyen türelmetlenek egyesek…- motyogtam fejcsóválva, miközben közelítettek felém a lidérc-utódok. Sajnálatos módon nincs idő arra, hogy velük kezdjek el játszadozni. Villámtánccal a főhibás mellett teremtem, és a Yumét fogva tartó csápokra mért csapástól- hál’ istennek- a vér fröccsenésével együtt- a csápok elernyedtek, és elengedtek a szabadulni próbálkozó Yumét. Mivel fejjel lefelé volt, és még a magasban is, úgy gondoltam el kéne kapnom. Ezt persze sikeresen teljesítettem is, bár így tökéletes préda volt a hadnagynak az arcom, amit örömmel kezdett el püfölni, a „bunkó” és a „miért nem segítettél hamarabb” szó/kérdést ismételgetve. A hollow dühös ordítása szakította félbe. Mindketten odapillantottunk, és elkerekedett szemmel bámultuk a gonosz szörnyikét. A hollow, a befolyásolt embereket megragadta, és egy furcsa fény jelenség kíséretében eltűntette. Minden fény villanás után a hollownak a sérülései egy része begyógyult. Így egy perc sem kellett neki, hogy ismét teljes formájában villoghasson előttünk. Igaz, hogy nagyon megnyirbálta a „seregét”, de attól még ugyanolyan nehéz lesz megküzdeni vele, mint ezelőtt. – Kénytelenek leszünk végezni a csatlósokkal… már ha hamarabb szeretnénk végezni.- jelentettem ki végül szomorúan a földre lehelyezve Yumét. Szomorú tekintettel, hatalmas bűntudattal egyenesedtem fel, majd a legközelebb lévőre mutatva, elkezdtem a gyilkolást.
-Hadou 04: Byakuray!- a fénylő sugár megállíthatatlan golyóként lyukasztotta át az embert, majd pedig a belőle kiugró hollowot könyörtelenül szétszaggattam a kezemen lévő fegyveremmel. Ezután egy könnyed ugrással a következő mellett teremtem, és a ujjaimat összeszorítva átdöftem a mellkasát. A hollowval együtt az ember is meghalt. Nem tehettünk mást, végülis rajtuk már nem lehet segíteni… Ilyenkor elképesztően utálom magamat.
-Hadou 33: Soukatsui!- robbantottam be egy kisebb csoportosulásba. Hátrafordultam egy pillanatra, hogy megnézzem hogy áll Yume, amikor feltűnt, hogy már jó pár helyen megsebesítette a felgyógyult hollowot, viszont ő is több sebből vérzett. Láttam, hogy pár utód célba vette a hadnagyot, viszont nem állhattak ellen a fegyveremnek. Hamarosan fej nélkül feküdtek a porban.
-Hehh…. Úgy tűnik már nincsenek többen! Jövök segíteni!- néztem körül, és kiáltottam Yuménak biztatásképp. Ekkor a hollow-darabkák a testemben, elkezdték kifúrni magukat a testemből. Az elképesztő fájdalom hatására térdre estem, és néhány kínkeserves üvöltés hagyta el a számat. Mikor a darabkák kibújtak a bőröm alól szinte egy csapásra elmúlt minden fájdalmam. Nem tudom, hogyan lehetett ez, de szinten nem is éreztem a testem majdnem minden részén lévő sebet. A furcsa érzéstől még mindig ledöbbenve álltam fel. Megropogtattam az ujjaimat, és gonosz vigyorral az arcomon indultam meg segíteni a 4.osztagos lánynak a hollow kiiktatásában.

_________________

Spoiler: