//Véletlen találkozás//

*Hamar el is érkezik a vegyesboltba, ahol Jinta fogadja őket.*
- Csak nem hagytál itt valamit, te idióta?
*Köszönti "kedvesen" a fiú az érkező vaizardot.*
- Én is örülök a viszontlátásnak...
*Jegyzi meg Shun gyilkos pillantás kíséretében, aminek láttán fiú inkább elhallgat. Jobban is teszi, különösen a vaizard jelenlegi hangulata miatt...*
- Üdv, Urahara. És inkább teát kérnék.
*Szólal meg, miközben nyugalmat próbál erőltetni az arcára, valószínűleg elég sikertelenül, majd besétál az asztalhoz, és leül Urahara mellé.*
- Talán azért nem tudtad, mert délutánig tényleg nem ismertük egymást... Amíg belém nem ütközött.
*Válaszol mogorván. Amennyiben Eve ki akarja javítani azt az apróságot, hogy nem ő rohant a vaizardba, hanem fordítva, Shun egy gyilkos pillantással megpróbálja lecsendesíteni a másikat... Megvárja, míg Ururu kihozza a teáját, majd nagyot kortyol a forró italból, és csak utána folytatja mondandóját.*
- Nemrég találkoztunk egy arrancarral... Akit szemmel láthatóan érdekelt Eve nyaklánca...
*Kicsit hátradől ülés közben, majd sóhajt egyet. Kíváncsi, mit reagál Urahara erre az apróságra...*

//Véletlen találkozás//

*Gyorsan meg érkeztek Uraharához. Nagyon úgy nézett ki, hogy már várták őket. A Shunt üdvözlő vöröskét szinte észre se veszi. Ez feltűnik neki is, ezért el kezd magának morogni valamit. Miután belépnek, Urahara rögtön megkínálja őket.*
- Üdv! Köszönöm, nem kérek.
*Mondta, majd lehuppant az asztalhoz.*
- Chö... Még hogy én ütköztem belé...
*Morog magának Eve, de mikor meglátta Shun gyilkos pillantását, jobbnak látta, ha inkább csendben marad.*
- Esetleg nem lehetne valahogy kideríteni, hogy miért érdekelte annyira a nyakláncom?
*Kérdezte érdeklődve Uraharától.*

//Véletlen találkozás//

*Urahara megjegyzésére hasonló pillantással reagál, mint az előbb Eve tiltakozására.*
- Jobban örülnék neki, ha ezek a véletlenek elkerülnének engem...
*Jegyzi meg orra alatt, miközben újabb kortyot iszik a teából. Unottan figyeli, ahogy játssza magát Urahara, mialatt kérdezgeti az újságírót a nyaklánc eredete felől. Néhány perc után végül megunja az egész színjátékot.*
- Egy arrancar nyakán a feje sem áll jól, a szentségit!
*Pattan fel helyéről, és Urahara fejéhez vágja a bögrét - de természetesen csak azután, hogy tartalmát megitta belőle...*
- Figyelj, tudom, hogy tudsz erről valamit! A terelés helyett beszélj végre arról, ami miatt ide jöttünk!
*Folytatja mondandóját, végül inkább visszaül helyére, és úgy várja Urahara válaszát.*
- Nem hiszem, hogy csak friss levegőt szívni jött ide az az arrancar, vagy hogy emberek ékszereit nézegesse... Nem gondolod, hogy Aizen küldte ide valami miatt?
*Kérdezi meg a volt kapitányt, miután visszanyerte nyugalmát, majd hozzáfűzi:*
- Le tudnád valahogy ellenőrizni azt a láncot? Elég fura érzésem van a közelében...

//Véletlen találkozás//

- Csinos csecse-becse...bár egy arrancar nyakában határozottan nem állna ennyire jól, mint kegyed nyakán!
*Termett Eve előtt hirtelen Urahara. Majdnem kiugrott a szíve a helyéről.*
- Öhm... Köszönöm.
*Mondta kicsit elpirulva, miközben Urahara a medált nézegette.*
- Kegyed, hol tett szert erre az ékszerre?
*Szegezte Evenek a kérdést. A lány igazából számított erre a kérdésre, így már előre felkészítette magát.*
- Anyától kaptam búcsúajándékként az nap, amikor apával Karakurába költöztünk. Azt mondta, hogy már rég óta a családé, és hogy mindig az első szülött lány kapja.
*Kezdte el mondani. Kicsit úgy hangzott, mintha betanulta volna, de nem foglalkozott vele.*
- Csak ennyit tudok róla, mást nem. Remélem ennyi elég.
*Mondta reménykedve Uraharának.*

//Véletlen találkozás//

*Nocsak, kezd kiugrani a nyúl a bokorból - Urahara kérdezősködése legalábbis erre utal.*
- Szóval mégis tudsz valamit!
*Jelenti ki határozottan, és az asztalra könyököl. Ezt jól is teszi, Urahara következő mondatai után ugyanis majdnem leesik a székről...*
- Megkérhetném Önt, Wakahisa kisasszony, hogy vigyázzon Eve-re? Ha már így összeismerkedtek...
- Micsoda?!
*Kerekedik el a szeme. Már csak ez hiányzott... Méghogy egy embert is a nyakába varrjanak... Ráadásul pont ezt a kotnyeles újságírót! Az elkövetkező néhány percben mintha megnémulna ettől a tudattól. Közben viszont azon gondolkozik, hogyan tudná másra hárítani a feladatot.*
- Ööö, Urahara...
*Kezdi el lassan felvázolni javaslatát. Néhány másodperc hatásszünet után folytatja:*
- Jól tudom, hogy jelenleg is van a városban néhány shinigami? Masaki meg segít nekik...
*Kérdezi meg hirtelen. Ebből már talán sejtheti a másik, hogy mire akar kilyukadni Shun...*
- Mit szólnál ahhoz, ha ők is segítenének?
*Remélhetőleg beleegyezik Urahara. A vaizard ugyanis nem igazán szeretne egymaga szembenézni Aizen csatlósaival...*

//Véletlen találkozás//

- Azt véletlenül nem tudja mióta van az Ön családjának kezében? Elképzelhető, hogy kapta valakitől az egyik felmenője?
*Tette fel az újabb kérdéseket Urahara.*
- Hát ha jól tudom, akkor a dédmamám készítette a nyakláncot. Találtam is egy képet, amin épp rajta van. Egy pillanat és mutatom.
*Kezdett el kotorászni táskájában. Minden fontosnak vélt dolgot magával visz, így nem csoda, hogy olyan nehéznek tűnik. Miközben a képet kereste, Urahara Eve védelméről beszélgetett Shunnal.*
- Hogy mi?!
*Egy pillanatra megállt a keze, és ránézett a férfire, aki épp most kérte meg Shunt, hogy legyen Eve "testőre".*
- Nekem nem kell bébicsősz. Tudok magamra vigyázni.
*Jelentette ki határozottan, majd tovább folytatta a kutakodást.*
- Ami a nyakláncot illeti... elkérhetném, Lachance kisasszony. Talán van módja, hogy megtudjuk a titkát!
- Öhm... persze...
*Mondta nyugodtan, majd levette nyakáról a láncot, és odaadta Uraharának. Ez után folytatta a keresést.*
- Ha jól emlékszek, akkor egy férfivel van a képen, akin egy fehér köpeny van, és a háttérben pedig a 12-es szám látszódik. Na, meg is van.
*Kiemelte a képet, és átadta a férfinek.*
- A dédmamámat Kawada Nariének hívták.
*Ekkor felfigyel Shun ötletére, miszerint a városban lévő shinigamik is segíthetnének.*
- Hogy a shinigamik? Ráadásul többesszám? És hol? Mióta? Miért?

//Véletlen találkozás//

-Na ezzel meg is volnánk! -álltam fel nyújtózva az asztalomtól miután becsuktam és félretettem az utolsó dossziét is- Ezt a napot mzszály volt ellógnom az iskolából hisezn nekem kötelességeim vannak itt Seireiteiben amiket nem hanyagolhatok el. Még szerencse hogy hamar végeztem a tennivalóimmal és mehetek is vissza Karakura townba. -szedtem össze gyorsan a holmimat majd elindultam kifelé az irodámból és útközben találkoztam az egyik tisztemmel.
-Jó napot kapitány! -köszönt már jó messziről és ahjolt meg mikor meglátott.
-Jó napot Daiko! -mosolygok rá
-Máris vissza kell mennie az emberek világába? -kérdezte szomorúan.
-Igen, sajnos még van ott elintéznivalóm, úgyhogy megint távol leszek egy darabig megint távol leszek. Apropó, szólnál kérlek a hadnagynak hogy helyettesítsen még egy kicsit.
-Igenis kapitány! -mondta tisztelttudóan, majd rohant is megkeresni a hadnagyot.
*Még mindig nem szoktam meg ezt a kapitányi tiszteletet. Kicsit feszélyezve érzem magam hogy ekkora udvariasságot kapok, de ez sajnos a pozícióval jár.... Tényleg, nem is gondoltam volna hogy kevesebb idő alatt mint amennyi ideig tartott volna az egyetemet elvégezni ilyen magas pozicíóba jutok* -mosolyodtam el, majd hirtelen előtörtek az emlékeim amitől elkomorodott a hangulatom. *Emlékszem mindenre, tisztán mintha csak tegnap történt volna.Egyedül annak örülök hogy nem kellett látnom a családomat mikor megtudták mi történt velem... És a halál érzése...ez az amit soha nem fogok tudni elfelejteni milyen az mikor tudod hogy minden ami voltál meg fog szűnni....* -megnyitottam a kaput majd átkeltem rajta, és elindultam Urahara boltja felé. mikor odaértem, hirtelen eszméltem rá hogy a bolt előtt sepregető Jinta a szokásos kedves modorában üdvözöl.
-Neked is szia Jinta. -mondtam anélkül hogy figyeltem volna arra mit mondott az előbb. - Urahara-san itt van? -kérdeztem.
-Bent van hátul. -bökött oda félvállról a bejárat felé.- Valami némberrel tárgyal egy családi bizsuról. -morogta, mert láthatóan nem volt kedve a rá bízott sepregetéshez.
-Köszönöm szépen. -villantottam egy mosolyt fel, amire ő egy grimasszal válaszolt.
-Jó napot!-dugtam be a fejem az ajtón- Urahara san? -néztem körbe, majd mikor megláttam a bolt hátsó részeben összegyűlt kis társaságot, közelebb mentem és üdvözöltem őket.
-Örvendek! Elnézést a zavarásért, csak szerettem volna szólni hogy visszatértem a Seireiteiből és újra szükségem lenne majd a póttestre. Hacsak nincs valami probléma amiben segíthetnék.... -néztem kicsit aggódva az összegyűlt kis társaságra.

//Véletlen találkozás//

Otthon gyorsan összekaptam magam és elindultam Urahara-hoz a szállítmányért amit kértem. Nyugodtan sétáltam az utcán miközben bámészkodtam. Nem sokára megérkeztem és beléptem. Ott volt Eve a szomszédom az egyik idióta vaizard.

-Jó napot urahara-san! Eve, Shun!

Biccentettem majd megláttam a nyakláncot.

-Csinos nyaklánc, bár eddig Eve nyakában láttam. Urahara-san nem is tudtam, hogy te hordasz ilyeneket... Na, de mind1 a rendelésemért jöttem.

Jelentettem ki. Urahara beküldte Ururut érte. Pár perc múlva kihozta a lány és átadta Uraharának aki ide adta.

-Miiiii? Ez nyulas!? Chappy nyuszi!?

Kiáltottam fel dühösen.

>Ez az utolsó darab.

-Hát jó

Sóhajtottam és kifizettem. Ekkor láttam, hogy elég zaklatottak.

-Egyébként miről megy itt a csevegés? Mert ha kell segítek, valamiben.

A suliból kiszabadulva leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy Amaya és Mitsuko ne találjanak meg. Nem voltam olyan hangulatban, hogy a csesztetéseiket elviseljem. Szokásomhoz híven sokáig csámpáztam a városban minden ok és cél nélkül. Mondjuk úgy, annyira sötét volt mire visszaértem a boltba, hogy hasra estem Ururu seprűjében. Egy kellemes esti mesének is elmenő káromkodás után benyitottam.
-Itt meg milyen szaros kupaktanács folyik? Kinek van szebb legyezője?-ácsorogtam unott fejjel és zsebre dugott kezekkel az asztalnál ücsörgő társaság előtt.-Ez a Gyárkémény meg mit keres itt? Cigi leértékelés van a plázában?-bökök Shun felé.
-Inkább foglalj helyet Masaki!-vág hasba úgy a legyezővel Urahara, hogy levegőt se kapok egy másodpercre. Némi morgás kíséretében lehuppanok és az ujjaimmal dobolva hallgatom végig, hogy egy ékszeres luvnyának védelemre lenne szüksége...