Egy kétemeletes ház földszintjén helyezkedik el Yuuta munkahelye. Két szoba van itt - bár eredetileg több volt, csak lebontották a válaszfalakat -, a nagyobb helyiség maga az iroda, míg a kisebben keresztül lehet feljutni az emeletre - ez amolyan átjáróhelyiség.
Az iroda természetesen félhomályban úszik - "mert így stílusos" -, mivel az ablakok reluxái le vannak húzva, és megakadályozzák, hogy bejusson a fény. Az ablaküvegre a "Hayashi és Társa Magánnyomozó Iroda" felirat van felragasztva annak ellenére, hogy Yuuta egyedül dolgozik az esetek többségében. Így azonban sokkal jobban hangzik szerinte, ráadásul úgy tűnik, mintha ő lenne a főnök... Az ablakpárkányon néhány cserép van a Yuuta által megnövesztett kórókból - néhányan azt hihetik ezek láttán, hogy a nyomozó elfelejtette rendszeresen locsolni őket, azért lettek ilyen nyeszlettek... Az ablakkal szembeni falat egy polcsor és egy italos szekrény foglalja el, előbbi tartalmazza a megoldott ügyek aktáit (valamint egy rakat különböző magazint - még hímzéssel, horgolással és ilyesmikkel foglalkozó is van köztük, amit Yuuta mindig hevesen letagad vagy létezésüket nem létező feleségére fogja), utóbbi pedig a tulajdonos látszólag kiapadhatatlan whisky-készletének ad otthont. Az asztal a bejárattal szembeni fal mellett áll, mögötte Yuuta kényelmes bőrfotele található, előtte pedig két jóval olcsóbb szék az ügyfelek számára. Az asztalon viszonylag nagy rend van, sarkában pedig egy kis lámpa áll. Néhány nagyobb cserepes növény is megtalálható a helyiségben, általában a legfelső polcokon, míg a bejárat melletti sarokban egy állólámpa található. A helyiség igencsak füstös, hogy jobban fenntartsa egy igazi magánnyomozói iroda látszatát.
A kisebb helyiséget csak azért érdemes megemlíteni, mert ott található a lépcső, mely Yuuta lakásához vezet.
A magánnyomozó otthona öt helyiségből áll: egy hálószoba, egy nappali, egy konyha, egy fürdőszoba alkotja, valamint egy kis helyiség, ahova felesleges lomjait pakolja el. A lakrész már egyáltalán nem emlékeztet egy régi krimifilm helyszínére, modern, egyszerű berendezésű és legfőképp világos. A nappaliban néhány könyvespolc, egy fekete ülőgarnitúra - ami előtt egy üveg dohányzóasztal van -, egy tévé, valamint számítógépe található. A hálóban egy nagyméretű ágy foglal helyet, bár ennek mérete ellenére éjszakánként gyakran legurul róla, a padlószőnyegen ébredve... Ezt egy kis éjjeliszekrény és egy íróasztal egészíti ki a hozzá illő székkel. A konyha és a fürdő berendezése teljesen átlagos.

*Szokásos csendélet fogadja a betévedőt: Yuuta természetesen nincs az irodában - emeleti lakásán alszik éppen egy újság alatt -, míg asszisztense kisebb fangirl-rohamot kapva olvassa gépén kedvenc mangáját. A csengőszót hallva ez egy nagyobb visításba megy át: már jó ideje egy ügyfél sem tévedt be, legfeljebb pár házaló ügynök...*
- Nem kérünk semmit!
*Kiált fel Hoshiko, miután visszanyerte lélekjelenlétét, fel sem pillantva a monitorról. Aztán mégis felnéz, mivel a belépő, úgy tűnik, nem szándékozik távozni... Ekkor egy újabb sikolyt hallat, majd sűrű elnézéskérés és hajlongás közepette elviharzik.*
- Azonnal szólok Hayashi úrnak!^^
*Tűnik el a hátsó ajtón. A következő pillanatban már az emeleten kopogtat.*
- Yuu-chan, ügyfél érkezett!
*Vár pár másodpercig, hátha főnöke magától ki méltóztatik nyitni az ajtót, majd egy sóhajtás után előkotorja zsebéből saját kulcsát, és nemes egyszerűséggel beengedi magát. Nappaliban horkoló főnökét először bokán rúgja, majd kihámozza az újság alól.*
- Kelj már fel, az istenit!
- Tűz van?
*Pislog értetlenül Yuuta. Nagyjából fél perc után jut el tudatáig az "ügyfél" szó jelentése, akkor azonban annál nagyobbat üt. Egy pillanat alatt felpattan a kanapéról, majd ballonkabátját magára kapva lerohan az irodába.*
- Üh... dvöhh... zlöhh... m...
*Köszönti a férfit lihegve. Rögtön el is vonul kedvenc szekrényéhez és kivesz belőle egy üveg whiskey-t, hogy töltsön magának. Közben azért az illem kedvéért megkérdezi az idegent is, hogy kér-e.*
- Ó, szóval megfigyelés lenne... Biztosíthatom, hogy a legjobbhoz fordult ez ügyben!
- Ha egyszer nincs más a városban...
*Suttogja orra alá Hoshiko, miközben visszaül asztala mögé. Főnöke szeme egy pillanatra felcsillan: gy hetes határidő, korrekt fizetés - mi más kellhet még? Már egy ideje úgysem volt más ügyfelük, és asszisztensét se tudta kifizetni, amit a lány már jónéhányszor szóvá is tett... Nem utasíthatja vissza ezt a munkát.*
- Inkább vedd fel az úr adatait...-.- Név, cím, satöbbi...
*Vakarja meg fejét Yuuta, majd az ügyfélhez fordul:*
- És miért is kellene megfigyelni az említett hölgyet?
*Kérdezi meg, miközben igyekszik nem kimutatni, hogy igencsak felkeltette érdeklődését az, hogy kedvenc újságíróját kell követnie...*

- Haruno Nomiya, eladó...
*Ismétli el Hoshiko halkan az előbb hallott információkat, miközben kitölti a gépében megnyitott adatlapot.*
- Matsushita Hoshiko^.^ Örülök a találkozásnak!
*Nyújtja kezét a férfinak mosolyogva. Amikor az ügyfél Yuutához fordul, visszaül székére, és folytatja mangáját. Főnöke pedig a kérdést hallva majdnem félrenyel... Rövid köhögés után tud csak válaszolni rá.*
- Az az igazság, hogy nem ismerem a hölgyet... Csak az újságcikkeit olvasom rendszeresen...
*Mondja, mialatt ismét kortyol italából. Végül leteszi az asztalra a poharat, és kinyitja a borítékot. A pénz láttán kissé felcsillan tekintete, az újabb borítékot azonban értetlenül fogadja - és ez látszik is rajta... A Haruno Nomiya néven bemutatkozó férfi pedig észre is veszi meglepettségét, így magyarázatba kezd.*
~ Minek titkolózik ennyit vajon? ~
*Vet még egy pillantást a borítékra, majd folytatja:*
- Ó, természetesen megfelel ez az összeg...
*Válaszol mosolyogva, majd mindketten elköszönnek a férfitól. Miután az ügyfél eltávozott, Yuuta gyorsan kinyitja a másik borítékot is. Meglepve tapasztalja, hogy egy újabb megfigyelendő személy képe van benne... Ráadásul pont Eve főszerkesztője a másik alany... A képet meg is mutatja segédjének.*
- Hoshiko, te fogod megfigyelni őt, én pedig majd Eve kisasszonyt... Ha valami különöset veszel észre, feljegyzed és szólsz nekem - csináltál már ilyet párszor.
~ Vajon valamelyik konkurens cég embere volt ez a Nomiya? ~
*Gondolkozik el végül pár pillanatra, majd zsebébe süllyeszti asztalon lévő jegyzettömbjét, és Hoshikótól elköszönve el is indul végrehajtani megbízásának rá eső felét, utána pedig nem sokkal titkárnője is összekapja magát, és szintén eltűnik, bezárva az irodát.*

*Fáradtan battyog le a lépcsőn, egyenesen az irodába. Fél kezében a helyi újság, amit természetesen ezalatt is böngészik, nem törődve azzal, hogy szinte minden második lépésnél majdnem felbukik emiatt, így hangos csörömpölést okozva. Az irodahelyiségben lévők remélhetőleg már megszokták főnökük szórakozottságát, és nem ijednek meg túlzottan a hangzavar miatt...*
- Szép napot...
*Nyit be hamarosan, és egyből a székéhez vonul, majd ráül. A továbbiakban már ott böngészi a lapot kisebb-nagyobb ásítozások közepette.*
- Eh, kikészít ez a megfigyeléses munka... Remélem, már nem kell sokáig csinálnom...
*Dől hátra hamarosan székében - és majdnem hátra is borul vele. A háttámla ugyanis már megint meglazult kicsit... Asztalának szélébe kapaszkodva végül megússza a földdel való ütközést. Ekkor veszi észre a Yumi asztalán álló csésze kávét.*
- Készítenél egyet nekem is...?
*Néz beosztottja felé, majd ismét beletemetkezik újságjába. És - mintegy mellékesen - ki is pakol az asztalra egy kisebb naptárat, amelyen feltűnően be van karikázva február 22-e, ráadásul mellé is van írva macskakaparással: Yuuta szülinapja. "Enyhe" célzásnak szánja ezt két segédje számára...*

-áá máris reggel van? -bámultan kétségbeesetten az óra számlapját hátha gondol egyet és visszavált néhány órát. Azonban a mutatók makacsul haladtak előre. Néhány perc bambulás után rászántam magam hogy felkeljek. Egy frissítő zuhany és egy jó erős kávé után mindjárt jobban éreztem magam.
-Tegnap túl sokáig böngésztem az internetet hogy mit vegyek Yuu-chan szülinapjára, de még így sem találtam semmi jót!- toporzékoltam az asztalnál ülve- Na nem baj, majd ma munka után még végigjárom a bevásárlóutcát. -határoztam el magam, majd felöltözködtem és elindultam az irodába.
Nem laktam túl közel az irodához, de legalább a metróutat ki tudtam használni olvasással. Most is mint mindig úgy belefeledkeztem hogy majdnem elfelejtettem leszállni. Miután sikeresen letolkadtam a szerelvényről már csak egy sarkot kellett sétálnom az irodáig. Mikor odaértem szokás szerint még nem volt ott senki, tehát fogtam magam és levágódtam a gép elé. Gyorsan letudtam a napi adminisztrációt, majd nekiálltam böngészni az interneten.
Nemsoká befutott Yumi is.
-Jó reggelt ^^ -intgettem neki. Úgy döntött főz egy kis kávét, mert Yuu-chan szokás szerint biztos kómás lesz mikor letántorog ide. Ami most hogy az órára néztem lassan esedékes lenne....
Ahogy gondoltam, pár perc múlva hatalmas csörömpöléssel megelőlegezve feltűnt az ajtóban a kedvenc főnökünk.
-Neked is jó reggelt Yuu-chan. -ültem még mindig a gép előtt.
- Eh, kikészít ez a megfigyeléses munka... Remélem, már nem kell sokáig csinálnom... -kezdett el morgolódni.
-Nem csak neked kell emberek után kémkedned. -szólaltam fel kissé sértődötten.

A reggelek mindig nehezen kezdődnek... Főleg a hétfőiek... Legcsodálosabb álmaimból a vekkerem hagos riasztása vert föl. Egy gyors beágyazás, egy hipergyors zuhany és egy észveszejtő felöltözés és sminkelés után a számban egy pirítóssal kopogtam kifelé, egyenesen a metró állomásig. Eközben sikeresen elfogyasztottam a reggelimet is. A szokásos tömegnyomorban végül megérkeztem a megfelelő megállóhoz. Onnantól csak 5perc séta és az irodába értem. Ahogy beléptem megigazítottam fidri-fodri szoknyámat és elindultam az első emelet felé. A szinte még kongó épületben egy kedves hang köszöntött.
-Jó reggelt ^^-integetett felém heves böngészés közben.
-Áh, jó reggelt, Matsu! ^^-integettem vissza, mosolyogva. Az irodámban lépve, szokásomhoz híven, az asztalommal szemben lévő székbe, amelyre az ügyfeleket szoktam leültetni, ledobtam a kabátomat és a friss hetilapot. Az asztalomra kipakoltam a táskám tartalmát. Kényelmesen elhelyezkedve rakosgattam sorrendbe az összekavarodott iratokat és aktákat. Az írószerszámokat a helyükre tettem és karórámra pillantottam. Mivel még nagyokat ásítottam, ezért úgy gondoltam főzök már egy kis kávét, hátha a többieknek is szükségük lesz az koffeinlöketre. A kávéfőzőbe beleöntöttem a vizet és a kávét, mikor a háttérből kedves főnökúr hangja hallatszott.
-Készítenél egyet nekem is...?
-Persze, hogy készítek! ^^ Remélem megfelel a Tchibo?-biccentésére bekapcsoltam a gépet. Pár perc múlva készen is lett. A finom kávéillat pillanatokon belül elárasztotta az egész emeletet. Én mindig is imádtam a kávé illatát.
-Parancsolj, remélem nem túl sok cukrot raktam bele! ^^-öntöttem bele Yuuta csorba bögréjébe az italt. -Az adminisztrációval végeztem, valamit segítkezhetek neked?-pillantottam rá az asztalán heverő naptárra, amelyen egy rikító színnel bekarikázott dátum ékeskedett. Kis betűkkel, de olvashatóan és egyértelműen rá volt írva, hogy Yuuta szülinapja. Egy mosoly kezdett kialakulni arcomon, de nem szóltam semmit, csak arrébb libbentem , egyenesen Matsushita irodája felé. ~Hm, már tudom is mit veszek ennek a vén csatalónak... Egy aranyos bögrének biztosan örülne, és hasznát is venné... Az a másik eléggé tropára ment egy darab...
-Hoztam neked is egy kis kávét! Remélem szereted! ^^-öntöttem neki is bögréjébe, majd visszavittem a kancsót a kávéfőzőhöz és magamnak is kiöntöttem a kávét. Két-három korty után, mintha kicseréltek volna, pörögni kezdtem, még az arcszínem is visszajött. Úgy érzetem mintha csak most igazán ébredtem volna fel. Így nagy boldogan iparkodtam vissza Yuuta irodájába.
-Nos, akkor... segíthetek valamit? ^^

- Viszont az a nagykutya az újságnál biztosan egész nap bent ül az irodában, nem pedig mászkál össze-vissza, mint Lachance kisasszony...
*Vág vissza Hoshiko megjegyzése hallatán. Milyen jó is lenne ilyenkor valami komoly munka! Mondjuk egy gyilkossági ügy felgöngyölítése, ahol ismét megcsillogtathatná zseniális képességeit és szimatát... De természetesen mindezt csak akkor, ha jól megfizetik. És amikor nincs születésnapja.*
- Bármi megfelel, ami elég erős!
*Válaszol Kamill kérdésére, majd tovább böngészi az újságot. Hamarosan el is érkezik "Lachance kisasszony" legutóbbi cikkéhez... Szemei felcsillannak, ahogy elkezdi olvasni a legújabb írást. Milyen jó stílusa van... és milyen igazakat ír! Mindig is csodálta a nőt, így nem csoda, hogy részben örült, amikor megkapta azt a megbízást, miszerint tartsa egy hétig megfigyelés alatt.*
- Á, köszönöm!
*Zökkenti ki ábrándozásából az érkező kávé illata. Bele is kortyol azonnal - csak azt az egy apróságot felejti el, hogy még valószínűleg túl forró... Emiatt természetesen megégeti vele száját. De csak azért is lenyeli az italt... A következő kortyokkal már óvatosabb, így szerencséjére nem ismétlődik meg az előbbi eset.*
- Egyelőre nincs semmi feladat... Pedig jöhetne egy újabb megbízás... Persze nem olyan, mint a múltkori, amikor egy nő elkóborolt macskáját kellett megkeresnünk...
*Pillant Kamillra, amikor a lány ismét megkérdezi, hogy miben segíthet.*

- Viszont az a nagykutya az újságnál biztosan egész nap bent ül az irodában, nem pedig mászkál össze-vissza, mint Lachance kisasszony... -vág vissza Yuuta
-Hát épp ez az! Tudod hogy én mennyire utálok egy helyben ülni ha nem az olvásmányaimra kell figylenem.... -.- -vágtam durcás képet.
Hoztam neked is egy kis kávét! Remélem szereted! ^^ - szakította félbe a sértődős rohamomat
-Köszi szépen Kamill ^^ -tartottam oda neki jókedvűen a bögrémet.- Imádom a frissen főtt kávét ^^ Úgyis egész éjjel a netet bújtam. -kicsit közelebb hajoltam Kamillhoz hogy Yuuta ne hallja amit mondok. -Figyi, te vettél már valamit Yuu-channak, mert én sajnos nem találtam még semmi használható ötletet T_T -tört elő belőlem újra a letargia- Nem lenne kedved munka után eljönni velem körülnézni a sétálóutcában? -néztem rá olyan szépen csillogó szemmekkel hogy azt még egy mangaleányzó is megirigyelné.
- Egyelőre nincs semmi feladat... Pedig jöhetne egy újabb megbízás... Persze nem olyan, mint a múltkori, amikor egy nő elkóborolt macskáját kellett megkeresnünk...-hallom a szomszéd asztaltól Yuu-chan morgolódását.
-Most miééért? pedig olyan aranyos volt az a cica. Arról meg igazán nem tehet hogy nem voltál neki szimpatikus és össze-vissza karmolt. Különben is egy rakat pénzt kaptunk attól a gazdag nénikétől akinek mindene az a macska. Jobban örülnél neki ha valami kétes maffiózók adnának megbízást, és a végén betoncipővel a lábadon végeznéd a folyó alján, mert túlságosan beleütötted az orrod a dolgaikba? -fejtettem ki neki az álláspontomat miközben a kávémat iszogattam. Majd visszatértem a monitor elé. Kis vártatva azonban majdnem szívrohamot hoztam az irodában tartózkodó többiekre.
-Hogy mi van?!- kiáltottam el magam olyan lendülettel hogy majdnem hátraestem a székkel.- Ez nem lehet igaz, miért pont most tartanak szünetet. Én nem bírok ki még egy hetet a következő fejezetig T_T -kezdtem bele a szokásos hisztibe- Én tudni akarom hogy Ayaka-chan bevallja-e mit érez Takao-kun íránt TT_TT -toporzékoltam az asztalnál.- Ez nem igazsáááág!! -pattantam fel az asztaltól durcásan majd odarobogtam a táskámhoz és előszedtem belőle egy másik mangakötetet és levágódtam az egyik fotelba olvasni.
-Addig ez is megteszi... -helyezkedtem el kényelmesen.

-Nos, hát én arra gondoltam, hogy veszek neki egy új bögrét! Úgy is eléggé kicsorbult a mostanija, biztos tetszene neki egy új! ^^ Valami olyasmi, ami egy kicsit személyesebb... mondjuk egy olyan szöveggel, hogy "A legjobb nyomozó" vagy hasonló! ^^-osztottam meg Hoshikoval az ötletemet-Nincs ellene semmi kifogásom, hogy együtt menjünk el a sétálóutcába! Úgy is szét akartam nézni pár dolog miatt! ^^-folytattam, majd belekortyoltam én is a frissen főzött, illatos kávéba.
Mivel Yuuta nem adott ki új feladatot, ezért visszahuppantam kényelmes székembe. Viszont a nyugalmamat hamar megtörte egy felsikító vékony hang. Hoshiko volt az, ha jól hallottam valami fejezetról óbégatott pánikszerűen. Az iroda többi tagjának is feltünt ez a nagy hiszti, egyeseknek pedig a kávé sem a szájukba, hanem az ingjükön landolt. Ahogy kicsit lenyugodott, kedves munkatársam, elhelyezkedett ülésén, és egy mangakötettel elfoglalta magát. Látszott rajta, hogy ezek a "nagy hajtások"igazán megviselik... Mivel nekem sem volt nagyon sok dologom, csak pár papírt kellett aláírnom, ezért helyemről felállva a kislány felé vettem az irányt. Mivel nagyon bele volt merülve az olvasásba, először nem akartam zavarni, de meghallotta, hogy az órmótlan magassarkú cipőmmel felé tartok, felpillantott.
-Nahát! Mit olvasol ennyire? Csak nem szereted ezeket a mangákat? ^^ Van egy pár jó történet, meg kell hagyni! ^^ Régebben én is olvastam rengeteget... Sőt, igen sok is megvan, körülbelül, két polcnyi! Igaz, ezek inkább már klasszikusok... de ha gondolod, vagy ha szereted a romantikus történeteket, akkor elhozhatok párat! ^^ Hátha megtetszik egy-kettő!-kezdtem el mondókámat, míg a közelből oda nem húztam mellé egy széket és leültem nagy mosolyogva

- Amennyit kimozdulhat az az ember az irodából, nyugodtan figyelhetnél az "olvasmányaidra"...
*Jegyzi meg válaszként, bár már látszik rajta, hogy kezdi unni az újabb szócsatát - tudja ugyanis, hogy ezekből általában Hoshiko jön ki győztesen...*
- Addig örülj, amíg nem téged akart felfalni az a vadállat...! Ahhoz a döghöz képest még az általad említett maffiózók is kispályásak lennének!
*Válik egyre mogorvábbá, ahogy lassan iszogatja kávéját, és elgondolkodva végigsimítja az arcán még mindig látható karmolásnyomokat. Bár, ha jobban belegondol, talán még jól is jönnek ezek a hegek - hiszen csak sokkal markánsabbá tették arcvonásait, ráadásul egy időre meg is oldódott szokásos anyagi problémája... Már szinte sajnálja is, hogy előbb-utóbb teljesen be fognak gyógyulni. Csak ne fájt volna annyira, amikor belemélyesztette karmait az a "kedves kis díjnyertes perzsacica" (vagyis szerinte inkább veszett róka-ősökkel rendelkező álszent vakarcs)...
Valahol itt tart éppen gondolatmenetében, amikor ismét inna a kávéból - csakhogy ebben megakadályozza egy éktelen sikítás, aminek egyenes következménye, hogy az ébresztő (és még meglehetősen forró) nedű ingén és nyakkendőjén köt ki... Fájdalmas kiáltást hallatva pattan fel a fotelből, és próbálja minél gyorsabban lehűteni magát.*
- Sejthettem volna...
*Pillant Hoshiko felé, amikor tudatosul benne, hogy ő volt az előző hang tulajdonosa. Már egy ideje együtt dolgoznak, de még mindig nem tudta megszokni teljesen a lány otakuságát...*
- Azonnal jövök.
*Szólal meg végül, amikor lenyugtatta magát, és felsétál lakásába. Itt ruhásszekrényéből előkotor egy ugyanolyan szürke inget és sötét nyakkendőt, ami éppen rajta van (na jó, nem teljesen ugyanolyan, elvégre ezen nincs kávéfolt), majd a leöntött ruhadarabokat bedobja a szennyesbe, és gyorsan átöltözik. Miután ezzel végzett, méltóságát teljesen visszanyerve battyog vissza az irodába a két lányhoz.*

//Találkozás//

*Érdeklődve les ki a redőny rései közül, sokatmondó pillantásokkal nézve az utcára, miközben kávét kortyolgat - szóval, ahogy azt a vérbeli magánnyomozók szokták tenni. Legalábbis a régi filmekben és Yuuta szerint... Igazság szerint ez a beállás annak köszönhető, hogy még ide is felhallatszik az utcáról az a zene, amit éppen valamelyik süket állat hallgat lent... Ezt a "süket állatot" akarja megtalálni...
Rövid keresgélés után meg is találja a szóban forgó személyt. Nem volt túl nehéz feladat, hiszen a zenehallgatás annyira elvonta figyelmét, hogy gyakorlatilag mindenkivel összeütközik... Egészen addig figyeli az illetőt, amíg az el nem tűnik látóköréből. Magában sóhajtva engedi el a reluxát és fordul háttal az ablaknak. Az utca megint ugyanolyan unalmas lett, miután eltűnt az a fura alak...
De nem sokáig van nyugalma, hirtelen ugyanis hatalmas dübörgés hallatszik az ajtó felől, majd be is rúgja valaki a bejáratot... Méghozzá az előbbi "süket állat"! Kávéját kis híján kiköpve (a maradékot pedig ingére borítva), fuldokolva nézi értetlenül hol a látogatót, hol pedig ajtajának maradványait sajnálkozva. Erre a bejáratra volt a legbüszkébb az irodában... Leszámítva persze a cserepekben sorakozó ványadt kórókat.
Azonban már arra sincs ideje, hogy megsirassa kedvenc ajtaját, az idegen ugyanis azonnal elkezd ordítozni...*
- Nos, fiatalember, először is nem Hayashi Yuutka, hanem Hayashi Yuuta vagyok. Persze az is lehet, hogy összekever valakivel...
*Kezd bele nyugodtan, mialatt üres kezével szüntelenül törölgeti ingéről az újabb kávéfoltot.*
- És mi ügyben keresne?
*Folytatja már óvatosabban, időközben ugyanis eszébe jut, hogy az illető erőteljesen emlékeztet azokra az ok nélkül tomboló őrültekre, akikről az újságokban szoktak írni... Yuuta pedig igyekszik tartani magát ahhoz az elvhez, hogy ne bosszantsa tovább feleslegesen az illetőt...*