//Kellemetlen látogatás//

*Minden szigorúságát és távolságtartását összeszedve húzza ki magát az ablak mellett állva, ahogy figyeli "ügyfelét". Igyekszik minden mozdulatával arra utalni, hogy márpedig itt ő a főnök, és senkinek nincs joga így viselkedni vele szemben... Ezt egészen addig sikerül fenntartania, amíg fel nem dolgozza az idegen visszavágását.*
- Na... nagypapi...?
*Dadogja megsemmisülten orra alá. Méghogy ő öreg! Hát nem látszik rajta, hogy ereje teljében lévő férfi, akiért bomlanak a nők...?! Ezt persze el kéne mondani a többi embernek is, hogy tudjanak róla, de hát Yuuta nem ad ilyen apróságokra.
Mély letargiájából a fejéhez vágódó napszemüveg zökkenti ki. Érdeklődve veszi fel a tárgyat a földről, és kíváncsian méregeti, miközben fel is próbálja.*
- Köszönöm az ajándékot, de már van napszemüvegem... És ez a keret sem az én esetem sajnos...
*Mosolyodik el zavartan, majd gyorsan zsebre teszi a kicsit eltört lencséjű szemüveget, nehogy meggondolja magát az adakozó ismeretlen, aki idő közben tovább folytatja Yuuta szidását...*
- Ó, azt inkább kihagynám...
*Vakarja meg feje búbját, amikor a látogató javaslatot tesz arra, mit is tegyen vele, és egyre megszeppentebben hallgatja tovább a fenyegetőzést. Csak azt tudná, hogy mire is gondol a másik...*
- Ne haragudjon, uram, de miről beszél? Nem is láttam még Önt... És egyébként is csak akkor szoktam "szaglászni", ha megbízásom van rá...
*Válaszol végül, mialatt igyekszik megtartani a biztonságos távolságot az őrjöngő idegentől.*

//Kellemetlen látogatás - Fujioka Sora//

- Miért kell ehhez az idiótához menni?
*Szólalt meg egy mély hang valahonnan lentről, Sora mellől. A lány csak vállat vont, de hogy még csak véletlenül se harapja bokán egyetlen, kutyába zárt férjecskéje, megpróbált szép és kerek mondatban válaszolni.*
- Hát… azt hallottam, hogy egész jó magánnyomozó, és talán néha betudna nekünk segíteni az ügyekben.
*Alig fejezte be a mondatot, mikor végre megérkeztek. Bátortalanul, kopogtat az ajtófélfán, majd a választ meg se várva belépett, remélve, hogy nem zavar meg senki fontosat.*
- Öhm… Hello!
*Kiáltja el magát zavarában, majd mélyen meghajol. Miután kiegyenesedik meglátja, hogy balszerencséje nem csak egy, hanem már két személy előtt sikerült magát már elsőre így lejáratnia. Természetesen ezt oldala mellett sétáló férjecskéje se hagyhatta szónélkül.*
- Nem csalódtam benned szívecském.
*Mondja olyan hangon, amin azonnal hallható, hogy legszívesebben dobna egy hátast, és fetrengene a röhögéstől. Sora azonnal elvörösödik, már ha lehet annál jobban, mint amennyire már el van.*
- Ne hozz már még jobban zavarba, Kazu…
*Suttogta le a Kazunak nevezett kutyának, majd óvatosan közelebb lépkedett Yuutához, lehetőleg úgy, hogy a lehető legtávolabb maradjon Masakitól. Miután ezt megtette, sűrű hajlongás közepette bocsánatot kér.*
- Öhm… Elnézést, hogy ha zavarok, de szeretnék önnel beszélni.
*Mondta Yuutának. Nyelt egy nagyot, majd a nem épp barátságos kinézetű Masakira pillantott, és egyre inkább kezdett elvörösödni.*
- Nem én hozlak téged zavarba kicsim, hanem te, saját magadat.
*Indult meg a kutya felfedezőútra az irodában.*

//Kellemetlen látogatás//

*Tanácstalanul vakarja meg fejét. Már tényleg nem tud mit kezdeni ezzel az őrülttel... Ha legalább azt tudná, hogy mi húzta fel ennyire...*
- Nem is szeretem a gombát...
*Vallja be töredelmesen, amikor az idegen az arcába hajol. Fintorait igyekszik minél kevésbé észrevehetővé varázsolni, bár az orrát megcsapó szájszag nem éppen a rózsaillatú kategória... De legalább kezdi sejteni az elejtett célzásokból, hogy kik is küldhették...*
- Ne haragudjon, uram, de megmondaná, honnan jött? Tudja, van néhány feladatom, nem emlékezhetek mindenre... Bár kötelezne a titoktartás, de Önnel kivételt fogok tenni, ha eszembe jut, ki a megbízóm... Vagy pedig küldjön maga helyett egy csinos, fiatal hölgyet, akivel jobban lehet kommunikálni...
*Zendít rá a magyarázkodásra - belátja, hogy nem célszerű ellent mondani a ilyen típusú őrülteknek... És már éppen végigfuttatja gondolatban összes munkáját, amikor...
Hirtelen kopogtatást hall. Ez nem lenne szokatlan, azonban jelenleg hiányzik a bejárat... Az ajtó helye felé fordulva veszi aztán észre az újabb ismeretlent.*
- Üdvözlöm, kisasszony!
*Viszonozza a köszöntést, majd ő is meghajol, már amennyire a tomboló másik ismeretlen közelsége engedi. Meg a sokk, amit akkor érez, mikor meghallja a kutyát beszélni... Teljesen elsápadva bámul a labradorra, a tomboló ismeretlen vállai fölött átpillantva.*
- ...Elintézem a nagypapival a melómat, aztán napnyugtáig ugathatsz!
- Mint a kutyája?
*Motyogja halkan, hogy lehetőleg az ismeretlen nő ne hallja.*

//Kellemetlen látogatás - Fujioka Sora//

- Figyelj mucili! Elintézem a nagypapival a melómat, aztán napnyugtáig ugathatsz! Szóval addig is vonszold kifelé a seggedet!
*Förmedt Sorára Masaki, aki ettől kicsit összerezzent.*
- Mint a kutyája?
*Igaz, hogy Sora ezt nem, viszont Kazuki, hála kitűnő hallásának képes volt meghallani, amit Yuuta mondott. Válaszként csak morgott egyet Yuuta felé, majd tovább nézelődött az irodában, hogy megtudja, kitől is kérnek segítséget. Mikor meglátta a furcsa növényeket, hangosan elkezdett röhögni, amiből a magánnyomozó, és a magas idegen valószínűleg csak hangos ugatást értett.*
- Ez a pasi aztán tud növényt termeszteni. Kíváncsi vagyok, hogy hogy lehet ilyen idióta formájú virágokat növeszteni.
*Folytatta tovább a nevetést, miközben megpróbált két lábra állni, hogy megnézze őket közelebbről is. Miután végzett a növényekkel, úgy döntött, hogy körbeszaglássza két férfit is.*
- Öhm… Elnézést a kutyám miatt, kissé kíváncsi a természete… Meg hát… Rendőrkutya lenne, vagy mi…
*Mondta még jobban elvörösödve a lány.*

//Kellemetlen látogatás//

*Ez a nap kezd egyre morbidabbá és abszurdabbá válni... Először is nem elég ez az idegbeteg őrült, akinek látszólag az a célja, hogy mind az irodát, mind pedig magát Yuutát is leamortizálja, ráadásként itt van a nő is... Aki úgy mellesleg csinos, csak a beszélő és vihorászó félelmetes házőrző (az egész gyermekkorában kezdődött, amikor először szembesült Mardel kutyával) finoman szólva nem igazán tartozik a legnépszerűbb férfifogó ötletek közé. Vagy lehet, hogy ez a hölgy fizikálisan érti a "férfifogó" szót, nem pedig képletesen...? Mikor idáig eljut gondolatmenetében, halványan összerázkódik arra a rémképre, mely szerint ez a vérengző jószág - vagyis inkább rosszság - nekiront a bokájának és rángatni kezdi...
A pohár akkor telik be, amikor még rosszmájú megjegyzéseket is kap az ebtől csodálatos indái kárára... Még hogy idióta formájú! Na, majd nem fog ilyeneket mondani, ha egyszer fojtogatni fogja elképesztő képességének származéka!
Legsötétebb, férfifogással kapcsolatos gondolatai beigazolódni látszanak, amikor közelíteni kezd felé a kutya. Szemeit beletörődően lehunyja, és magában azon töpreng, megéri-e bevetnie lenyűgöző adottságait a túlélés érdekében.
Aztán valami megrántja az övét. Szóval rögtön a legérzékenyebb pontjával akarja kezdeni ez az álnok házőrző... Itt már nincs más megoldás, minthogy tenyerét előre nyújtsa, és néhány indát növesszen, amik majd megállítják ellenfelét... A hősi halál biztos tudatával nyitja ki szemeit ismét, hogy szemügyre vegye támadásának sikerességét. Ekkor veszi észre, hogy nem is a kutya rontott neki, hanem az őrült idegen...
Beletelik néhány másodpercbe, amíg az is tudatosul benne, hogy éppen fél testével lóg kifelé az ablakon. Bár az iroda a földszinten van, azért mégse szándékozik egyelőre Yuutának kilakoltatnia magát munkahelyéről... Így hát azt teszi, amit ilyenkor tenni kell: eszeveszett ordítozásba kezd, hogy húzza vissza... Hangja pedig majdnem egy teljes oktávval is feljebb ugrik az ijedtség következtében...*
- A fene sem gondolta volna, hogy Lovecraft novellái igaz történeken alapszanak...
*Suttogja rémülten, ahogy az újabb kitörést hallgatja. Miért pont őt kell az ilyen alakoknak megtalálniuk...?*
- Örülök a találkozásnak, Sachi úr!
*Válaszol a bemutatkozást hallva, és szabad kezét is nyújtaná a férfi felé, csak előbb lerázza tenyeréről a frissen kinőtt kórókat. Remélhetőleg nem jönnek rá felbecsülhetetlen értékű képességére... Aztán meghallja a kulcsszót.*
- Vizard? Nem, nem ismerős...
*Pillant körbe, és látszik rajta, hogy eszeveszett tempóban kutat bárminemű használható információ után agyában. Végül megkönnyebbülten felkiált:*
- Á, megvan! Mintha az az idétlen kalapos, sétapálcás úr emlegette volna ezt a nevet, aki megbízott valami lepukkant raktár figyelésével!
*Hadarja villámgyorsan, és reménykedő tekintettel pillant Masakira.*
- Izé, uram, talán most már bevenne az ablakból...?

//Kellemetlen látogatás - Fujioka Sora//

*Kissé ijedten pislogott a két veszekedő félre, hiszen Masaki egy lendülettel kipakolta a drága nyomozó urat az ablakba, valószínűleg nem azért, hogy szívjon egy kis magaslati levegőt.*
- Öhm… Elnézést, hogy közbeszólok, de nem hozná be az ablakból Hayashi urat?
*Kérdezte félénken, közben még mindig felválta nézte a két férfit, és hallgatta Yuuta operába beillő visítozását. Már egyre gyakrabban fordult meg a fejében, hogy lehet, rá kéne Kazukit beszélni, hogy támadja le Masakit, de félő volt, hogy elengedi a magánnyomozót, aki valószínűleg ki is zuhan az ablakon.*
- Vaizard? Az mi?
*Kérdezte érdeklődve Sora, hiszen még sosem hallotta ezt a szót. Kazuki el kezdte neki magyarázi, hogy kik is azok a vaizardok, de még mindig értetlenül nézett férjére, aki látszólag észre vette ezt, hiszen eléggé szájba rágósan folytatta a magyarázást.*
~ Már ééérteeem!
*Csillant fel szeme jelezve, hogy felfogta a magyarázatot.*
- Öhm… Azt hiszem, hogy ezt már én is hallottam valahol.

//Kellemetlen látogatás//

- Köszönöm, hölgyem, hogy aggódik értem, de képes vagyok magam is megoldani a problémát...
*Válaszol a nőnek higgadtan, majd ismét felkiált, mivel éppen kicsit jobban kilógatta Masaki az ablakon, mint eddig. A legfrissebb ordítás viszont már annak szól, hogy tudatosult benne: a félelmetes, férfikergető és -operáló ragadozó (vagyis Sora kutyája) minden kétséget kizáróan képes beszélni... Ráadásul az oly sokat emlegetett "vizard" szót sem tudja hova tenni, mivel az a kalapos őrült nem magyarázott meg semmit, csak azt fejtette ki legyezője segítségével, hogy fővesztés terhe mellett figyelje a raktárat, ahol meghúzták magukat.*
- Szeretném felhívni az úr figyelmét arra, hogy így kilógatva nem veszi sok hasznomat... Esetleg valami feladatot szeretne rám bízni?
*Folytatja hadarva a beszédet, mivel még mindig úgy gondolja, hogy tomboló őrülttel van dolga - még akkor is, ha esetleg nincs róla papírja a másiknak. Az ilyen tomboló őrülteket pedig le kell foglalni valamivel, amire tökéletesen megfelel a megállás nélküli beszéd; ezzel is késleltetve kiejtését az ablakon. Legalábbis szíve mélyén ebben reménykedik... Ezen gondolata hamarosan beigazolódik, amikor visszakérdez az úriember - közben azonban a kelleténél jobban kilógatja a jobb sorsra érdemes nyílászárón, így előbb még ordít néhányat, mielőtt válaszolna.*
- Öhm... Valahogy úgy!
*Bólint jól láthatóan, majd kimondhatatlanul megkönnyebbül, amikor végre berántja Masaki az ablakból. De nem örülhet sokáig, ugyanis a nagy lendületnek köszönhetően nem képes megtartani egyensúlyát, ezért úgy orra esik, ahogy az a nagykönyvben meg van írva...*
- Csak nem ismeri az urat?
*Kérdezi meg végül halkan, miután alaposan végigtapogatta fejét és meggyőződött arról, hogy egyelőre semmi komolyabb sérülése nincs. Leszámítva persze a lelkieket - mivel elég kényelmetlenül érzi magát az előbbi produkciója és amiatt, hogy ennyire megtépázták férfiúi önbizalmát...*
- És a hölgy milyen ügyben keresett meg?
*Fordul végül Sora felé érdeklődve, miközben azért természetesen fél szemét Masakin tartja.*

//Kellemetlen látogatás - Fujioka Sora//

Miután beláttam, hogy semmi esélye annak, hogy ezt az óriás, kosárlabdázónak is simán beillő férfit eltántorítsam attól, hogy Hayashi urat kilógassa az ablakon, úgy gondoltam, hogy karba tett kézzel nézem, hogy ügyeskedi vissza magát a nyomozóúr az irodába.
- Azt ne mondja, hogy hallja azt, amit a kutya mond!
Kiáltottam fel, miután leesett, hogy Masaki drága férjecskémhez beszélt. Mondjuk kicsit nehezen esett le a dolog, valószínűleg ezért is zúgott egy kicsit a fülem is.
- Hát az nem lenne jó… És valószínűleg Hayashi úr se örülne annak, ha valami baja esne a növénynek éppenséggel nem nevezhető izéinek.
Mondta drága kutyulim egész nyugodt hangon. Én csak bambultam bele a világba, és hallgattam tovább, ahogy a két férfi még mindig veszekszik egymással.
- És a hölgy milyen ügyben keresett meg?
Fordult felém, szüneteltetve a harcot.
- Hogy? Jaaaa! Öhm… Miért is keresem önt?
Kezdtem el egyből gondolkodni, hiszen a nagy veszekedésben el is felejtettem, de Kazu emlékeztetett, hogy miért is kell nekem annyira Hayashi úr.
- Igen, megvan. A segítségét szeretnénk kérni. Pontosabban a rendőrség szeretne öntől segítséget kérni.
Mondtam kissé komolyabbra véve a dolgot.

//Kellemetlen látogatás//

*A csinos hölgy felkiáltását hallva hirtelen forogni kezd körülötte az iroda, és teljesen elfeledkezik arról, hogy az előbb még egy mindenre elszánt őrültet tartott szemmel. A félelmetes házőrző jószág ugyanis tényleg beszél! Most talán inkább örülnie kellene ugyan annak, hogy nem ő maga, Karakura nyomozókirálya hallucinálja be a rajzfilmből szabadult, trécselő vérebet, de sajnos nem képes rá. Ahhoz túl nagy még a sokk, hogy tényleg létezik ilyen élőlény... Neki is áll legyezgetni magát szabad kezével, és ezúttal kis híján saját maga hajol ki az ablakon teljesen, hogy levegőt kapjon.*
- "Növénynek nem nevezhető izé"?! Ezt mondja a szemembe!
*Kiált fel, amikor eljut tudatáig a - Yuuta szerint most már - bolhás korcs vakkantása, és egyenesen rámutat. Aztán persze villámgyorsan igyekszik biztos távolságba kerülni a morgó vadállattól, azok hegyes fogai ugyanis sajnálatos módon még mindig ütik növényeinek támadóerejét... Bár akkor majd nem fog ilyen lealacsonyítóan nyilatkozni félelmetes indáiról, ha azok éppen a torkát szorongatják! Titkon azonban legyezgeti hiúságát a "Hayashi úr" megszólítás. Milyen illemtudó és tiszteletteljes!
De van egy apró bökkenő. Még mindig nem érzi ugyanis száz százalékos biztonságban felbecsülhetetlen értékű testét a vérebtől... Talán biztosítania kellene pár szervét - nehogymár derékba törjön karriere ilyen aljas élősködő-gyorsbüfék önkényes döntései (például hősünk számára nagyon rossz helyen végbevitt harapások) miatt!*
- ...Ez a ké... izé... képtelen vagyok kidobni a hálás ügyfeleim ajándékait...
*Magyarázza ki elszólását, mikor észbe kap, hogy talán nem ildomos mindenkinek tudomást szereznie szuperképességéről, melyekkel minden bizonnyal senki más nem rendelkezik. Aztán a szép hölgy felfedi az indokot, miért is jött ide.*
- Rendőrség? Nem követtem el semmit...
*Hadarja el reflexből és hevesen gesztikulálva, ahogy a mondat elejét meghallja. Szerencsére azonban kiderül, hogy kicsit félreértette a dolgot - ugyanis segítséget kérnek tőle. A nagy rendőrségnek szüksége van a még profibb Hayashi Yuuta, karakurai magánnyomozó közreműködésére! Felettébb jólesik neki a tudat, hogy nélküle semmire sem mennének.
Sokáig azonban nem örülhet felbecsülhetetlen nyomozószimata elismerésének, ugyanis az idegbeteg úriember észveszejtő hahotázásban tör ki. Értetlen képpel bámulja a könnyeit potyogtató kosárlabdázó-származékot, de azt egyelőre nem meri megkérdezni, hogy mi ennyire humoros.*
- Hm, engem is érdekelne, hogy képes beszélni a háziállata... Elvégre nem hiszem, hogy hárman is ugyanazt képzelnénk bele a látványba...
*Köszörüli meg torkát végül, miután az utóbbi percekben megtépázott (előtte pedig megnövelt) önbecsülését összekapargatta a földről.*
- HÉÉ! Vigyázzon a berendezésre!
*Ugrik a lehulló virágcserép után kétségbeesetten, amikor feltűnik neki, hogy egyik vendége éppen tovább készül bontani a helyiséget.*