jelszó: Macska kaját mindenkinek! ///Jó étvágyat///
Név: Rio Han
Becenév: Han
Kor: 25
Kaszt: Ember
Foglalkozás: Zenész
Különleges képesség: Sokáig voltam együtt egy erős lélekenergiájú emberrel, így látom a szellemeket, és képes vagyok gyengébb hollowok ellen harcolni.
Támadás: Neve a támadásnak nincs. Ezt a gitárommal hajtom végre. Olyan feszültségen játszok, hogy az megzavarja az ellenfelem, és a belső fülében zavart keltek. Látja, hogy előtte állok de nem tud mit tenni, mivel a hangok által blokkolva lett. Ekkor húzom elő kardomat, és csapok le.
Felszerelés: Japán leghíresebb hangszerkészítője által készített gitár, amit külön nekem gyártót, így ha a végét meghúzom, akkor egy katana jön ki belőle. /Részletesen leírom a tőriben /, egy doboz cigaretta, és egy egyéni zippo öngyújtó, mobilom mindig nálam van, mert általában utazgatok, de azon mindig elérhető vagyok.

Előtörténet:
~Nos hol is kezdjem?~ Kérdeztem magamtól, mikor egy riporter az életemről kérdezet.
- Kérem Han kezdje a születésénél. - mondta a riporter.
- Rendben van. –válaszoltam és belekezdtem.
-1984-ben születtem japánban, a családom házában. Szüleim a régi hagyományok hívei voltak, pedig mind a ketten a modern világban dolgoztak. Apám producer volt, anyám pedig színésznő. Születésemkor anyám adta a Rio nevet, apám pedig a Han nevet. Ezért volt az, hogy mind a ketten máshogy hívtak. Kicsit zavart, de legalább dupla névnapom volt. Anyám Sizu Lin egy híres filmben volt mellékszereplő, és ezzel hatalmas hírnévre tett szert. Apám Ken Ran pedig az akkori Japán leghíresebb zenekarának a producere volt. Szóval a gyerekkorom reflektorfényben telt. Hamar érdeklődni kezdtem a zene felé, és 8 évesen megkaptam első gitáromat. Igaz anyám azt akarta, hogy színész legyek, de engem a zene jobban érdekelt. Az iskolában alakítottunk egy együttest a „The Student ’s” - t. Nagy sikerünk volt, de mivel az énekesünk többre vágyott, a ballagás után magánkarrierbe kezdett. Széthullót a zenekar és mindenki egyedül próbált helyt állni. Apám támogatásával mire középiskolás lettem már 5 saját számom volt, így már egyedül is tudtam fellépni, és megalapoztam a zenei karrierem. A középiskolai éveimben a zenén kívül a harcművészet is fontos szerepet vállalt. Beléptem Bushido klubba, ahol a szamurájok tanításait adták tovább. Hamar kiderült, hogy nem vagyok ide való, így 1 év után elküldtek. Ezután leérettségiztem, és belekezdtem zenei pályafutásomba. Először egy Japán turnéba kezdtem. Ezután jött egy Ázsia-, majd Európa turné. Hamar híressé váltam, és ismerték a nevem. Most itt vagyok 25 évesen, életerős fiatalként. –fejeztem be hosszúra sikerült monológom.
- Köszönöm, nem bánja, ha pár képet is közlünk a cikk mellé?- kérdezte, és megjelent egy fotós.
- Nyugodtan. - mondtam, és hagytam, hogy pár képet készítsenek rólam.
Bárcsak ennyi lenne az életem. Igazából, ez csak a szép és sikeres része az életemnek. Valójában, nem rúgtak ki a klubból, hanem egy saját mesterem lett, aki minden nap külön edzett velem. Megtudtam, hogy mesterem egy bizonyos shinigami, aki a város védelmezésére jött a világunkba. Ezt az információt azért közölte velem, mert magas a lélekenergiám. Először nem értettem mit mond, De miután megmutatta, hogy milyen szörnyek, un. Hollowok akarnak megölni, már egyből megértettem. Ekkor azt mondta, megtanít felvenni ellenük a harcot. Ekkor az egyik gitáromat átalakította, úgy, hogy egy katanát rejtett bele. Azt mondta, ezt mindig tartsam magamnál. Ezután megtanított arra, hogyan irányítsam a lélekenergiám, és pusztítsam el a Hollowokat. Több évnyi edzés után, megtudtam, hogy csak kisebb, nálam gyengébb, fiatal Hollowokat tudtok megölni. Tudtam, hogy egy komolyabb ellenfél ellen esélyem sincs, de nem érdekelt. Mindig mikor éreztem, hogy valami baj van, akkor egyből mentem. Sajnos sok koncertem maradt el ez miatt, de legalább nem esett baja ártatlan embereknek



Kép a gitáromról:


A benne lévő kard: