Kétségkívül ez az ötödik osztag legnagyobb terme. Több funkciója is van a helyiségnek: itt tartják a fontos, mindenki számára kötelező megbeszéléseket; valamint itt étkezhetnek és tölthetik el kellemesen szabadidejüket az osztag tagjai.
A falakon jónéhány tábla található, amikre az osztag előző kapitányainak és hadnagyainak nevei vannak írva. Egy másik tablón olvashatóak a jelenlegi tagok nevei, míg egy harmadik a leghíresebb eseményekről emlékezik meg, a híres tisztek tetteivel együtt.
Az öt-hatfős asztalok általában a terem közepén foglalnak helyet, néha azonban a falak mellé húzzák őket, ha nagyobb helyre van szükség.
A társalgóhoz tartozik még egy kisebb kert is, ahol a bentinél nyugodtabb körülmények közt beszélgethetnek a tagok egymással.

*Enyhén bosszús arcot vág, amikor belép a terembe, lerí róla, hogy történt valami. A helyiségben tartózkodók emiatt kissé megszeppenve figyelik a kapitányt, valamint a beszélgetést is abbahagyják. Körbenéz az étkezőben, végül tekintete megállapodik az egyik asztalnál nyugodtan falatozó Mitsukón. Pedig csak néhány percre hagyta egyedül a hadnagyot az irodában, mégis eltűnt onnan, mire Akane visszaért... Valahogy sejtette, hogy az étkező közelében fogja megtalálni...
Egyenesen Mitsuko asztala felé lépked, majd leül a shinigamival szemben. Ezt látva a többiek megkönnyebbülten folytatják tovább a társalgást...*
- Azt hiszem, elfelejtettél valamit...
*Szólal meg halkan. Arra próbál finoman célozni, hogy nem éppen a legudvariasabb dolog szó nélkül otthagyni a(z abban a pillanatban máshol tartózkodó) kapitányt a papírmunkával, pláne, mivel nem is övé az a bizonyos papírmunka...*
- Mi ez a szag?
*Szimatol bele végül a levegőbe, majd kissé eltorzult arccal kezdi tanulmányozni hadnagyának levesét.*

- Igen, "aaaz".
*Válaszol higgadtan, majd hozzáfűzi:*
- Ajánlom is, hogy befejezd a jelentést...
*Pillant hadnagyára. Tekintete nem sok jót ígér arra az egészen valószínű lehetőségre, ha Mitsuko "elfelejtené" a papírmunkát...*
- Nos, az én szememben a karfiol egészen közeli rokonságban van az általad említett barna izével, Mitsuko. Mindenesetre jó étvágyat kívánok...
*Jegyzi meg vigyorogva, miközben tekintete lassan végigsiklik a helyiségen. Látszólag mintha nem törődne a shinigami válaszaival, mégis figyelmesen hallgatja őket.*
- Kösz, de nem vagyok éhes. A szag miatt meg különösen nem.
*Rákönyököl az asztalra, állát pedig kézfejére támasztja, és úgy szemléli környezetét.*
- Egyébként hol tartasz a jelentés írásában?

- Ezt jó hallani.
*Jegyzi meg komoly arccal, mintha elhinné Mitsuko sztoriját. Az ugyanis, hogy kis híján belefulladt ételébe, nem éppen támasztja alá a nő állítását, de nem törődik vele.*
- Pont úgy, ahogy te.
*Vigyorodik el, miközben válaszol a kérdésre. Ez remélhetőleg egyértelműen jelzi majd a hadnagy számára, hogy átlátott a szitán... Mitsuko válaszát meg sem várja, helyette inkább elgondolkozva figyelni kezdi a falakon függő táblákat. Már szinte kívülről fújja tartalmukat az osztagnál eltöltött évek miatt... És most már saját neve is ott áll a kapitányok tábláján, ami kellemes érzéssel tölti el: végül megérte rengeteg évnyi erőfeszítése, hogy bizonyíthasson akkori társainak.*
- Mi? Ja, nem, nem kérek.
*Mitsuko kérdése téríti magához révedezéséből.*
- Nem tesz jót a torkomnak...
*Fűzi hozzá végül szavaihoz vigyorogva, miközben sáljára mutat - ami ugyan nem emiatt van állandóan nyaka köré tekerve, de erről Mitsuko-nak nem kell tudnia...*

*Megköszörüli torkát, majd kérdőn pillant a hadnagyra.*
- Divatból?!
*Emeli fel kissé hangját. "Mi a francot képzel ez rólam?" - egyértelműen ez olvasható le arcáról. Sáljának külön története van - ami nem éppen kellemes Akane számára, mégis ragaszkodik a ruhadarabhoz...*
- Nos, nem talált.
*Fűzi hozzá végül higgadtan, majd nagyot sóhajtva támasztja állát ismét kézfejére, és türelmesen megvárja, míg Mitsuko befejezi az evést.*
- Talán köze van a gyerekes viselkedésednek is ehhez.
*Jegyzi meg vigyorogva, amikor meghallja a költői kérdést. Unottan figyeli, ahogy beosztottja eldobja szemetét.*
- Mehetünk.
*Bólint a javaslatra, majd Mitsuko után indul a kertbe, miközben felé kiált:*
- Azért megvárhatnál...

- Akkor megfogalmazom érthetőbben: semmi közöd hozzá.
*Szólal meg alig hallhatóan. Hangja kissé remeg az elfojtott dühtől, ami egyértelműen utal arra, hogy igencsak rossz ötlet lenne tovább feszegetni ezt a témát... Nem éppen számára kedvelt személytől kapta ugyanis a kék ruhadarabot, mégis elválaszthatatlan tőle.*
- Úgy nézek ki, mint aki fogócskázni szokott?
*Kérdez vissza, majd hozzáfűzi:*
- Veled ellentétben nekem még van méltóságom.
*Jelenti ki határozottan, nem is törődve Mitsuko nem sok jót ígérő vigyorával.*

//Edzés//

Ma szabadnapom volt így arra jutottam, hogy egy kis testmozgás nem ártana. Fel is kerestem az 5. osztag kapitányát nincs-e kedve egy kis edzésre, de nem találtam az irodájába. Az ebédlő felé vettem az itányt hátha ott van most, de nem jártam sikerrel. Ehelyett megtaláltam egy hadnagyi szallagos shinigamit, tehát a hadnagyot. Azonnal elindultam felé, hogy megkérdezzem mivan Akane kapitánnyal. Mikor az asztalához értem leültem veke szembe.
-Helló az én nevem Sishi Miroku és Akane kapitányt keresem. Nem tudod hol találom?- kérdeztem tőle. Miután sikerült lenyelnije az eper torta falatott nemlegesen válaszolt.
-A francba... Pedig reménykedtem, hogy eljön velem edzeni.- mondtam -Byakuyát is megkérdeztem mivel neki van olyan Zanpakutoja ami leginkább kihívás számomra, de nemkeges választ kaptam.- mérgelődtem.
-Nem tudsz valaki olyat akinek olyasmi zanpakutoja van mint Byakuyának: apró pengéket irányít?- kérdeztem majd hagytam szóhoz jutni a lányt.
~Vajon hol lehet Akiyama kapitány? Úgy tudtam nem szokott szórakozni azaz azt hittem itt lesz... Én naív! Az az idióta Kuchiki Byakuya meg nem méltóztatott volna egy pár órát rám szánni...- mérgelődtem

//Edzés//

Miután bemutatkozott Mitsuko újra a tortával foglalkozott.
- Hát hasonló zanpakutom van nekem is, csak éppenséggel tollas verzióban. Bár most épp el vagyok foglalva…- Nézett le a tortaszeletre, aminek eddig még csak a felét ette meg. Én ekkor megörültem, de nem kötelezhetek senkit se arra amit én akarok...
~Hát akkor lőttek a mai edzésnek, majd talán máskor. Lehet elmegyek az edzőterembe, hogy gyakoroljak pár kidout.- gondolkoztam majd egy nagy nyújtózkodás kíséretében felálltam és megigazítottam a kimonomat.
-Hát... Azért köszönöm a segítségedet Mitsuko-san. Ha majd felbukkan a kapitányod szóljnál neki, hogy a Kidoushuu alakulat kapitánya kereste kérlek? Előre is köszönöm, Szia.- köszöntem el tőle majd elindultam a kijárat felé lassan, kicsit kedvtelenül.
-Jah és további jó étvágyat!- eröltettem egy utolsó mosolyt.
~A többi osztagba már nincs kedvem elmenni, lehet bekéne mennem a városba enni valami sütit hátha feldob.- gondolkoztam miközben elértem az ajtót